Kirigakure főterén
+19
Akuma Reina
Shimura Danzou
Tottori Shinko
Pein
Katsumi Kawachi
Misaki Kiyoko
Kakuzu (Inaktív)
Hokoshita Kinta
Aburame Shino
Dokujaku Tano
Akemura Senshi
Kawahira Sawaka
Zetsu
Shin
Hatake
Kaneko Ren
Yamada Misa
Hidan
Hidetora No Minovara
23 posters
3 / 4 oldal
3 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Re: Kirigakure főterén
//Hirota Yukionna- A drága ruhadarab//
Háború van, mégis a faluban nem áll meg az élet. A fegyver mellett a második legnagyobb biznisz a ruha, legalábbis a háború előtt az volt, talán ég mindig az. Néhány nagy ruhatervező még mindig létezik a háború ellenére is. Versenyek vannak és ilyenkor a kóklerek mindenképp meg akarják szerezni a valódi mesterektől. A falu most is egy kisebb versenyre készül és sajnos a legerősebb ninják nagy része a fronton van, így a gennineknek is részt kell venni komolyabb feladatokban. A verseny miatt a Mizukage helyettese 21 gennint hívott össze, vagyis 7 csapatot. Ezek közül kettőt, akik már eleve össze voltak szokva el is küldött, hogy mesterükkel járőrözzenek a faluban figyelve a verseny szabályos levezénylése érdekében, 3 csapatot a verseny 3 legesélyesebb versenyzőjének védelmére, egy ilyen csapatba kerül Yukionna, a maradék csapatok pedig a kifutó és a nézőtér építésére lettek kötelezve. Talán a legjobb meló, amit Yukionnaék kaptak. Egy segítő odaadott számokat a 9 genninnek, majd a 3 mesternek, akik azután jelent meg, hogy a gyerekek megkapták a számaikat. Miután mindenki megkapta a számát a mesterek egyenként felolvasták a számukat.
- Egye számot kapott genninek velem jönnek.- mondta egy vöröshajú, szeplős lány, aki alig múlt 16 ves, mégis rajta volt a chuunin rangot jelző egyenruha.
- Aki a kettest kapta az sorakozzon fel mögöttem.- Mondta egy jóképű, bár cigitől eléggé érdes hangú 26 éves férfi. Talán Yuki még abban is reménykedik, hogy hozzá került, de nem.
- Hármas csapat sorakozó.- Kinézetre 33 éves, sebes arcú, mély hangú nő, akiről először azt hitték, hogy férfi, legalábbis első ránézésre a sebek és a lapos mellkas miatt.
Miután mindenki távozott, csak a hármas csapat maradt a helyszínen.
- Remek, újabb kezdők!- Ezt inkább magának mondta a nő, mint nektek.- Na nem baj, a nevem Yuki senpai, ti pedig D, Y és E lesztek, a nevetek alapján, mert nincs kedvem és időnk sem, ahhoz a hülyeséghez, hogy mindenki elmondja a nevét és az ambícióját, ahogy én sem fogom. Egyszerűen fölösleges, mert egyetlen küldetésre vagyunk együtt, aztán mindenki megy a maga útján.
Ezzel megindult és ti követétek a megbízóhoz.. Mesteretekkel ellentétben a védendő személy csendes volt és megértő. Mindenkivel barátságos volt és mindenkitő megkérdezte a nevét és a kedvenc édességét, majd adott egy- egy kocka csokit. Tehát a feladat adott, meg kell védeni a terveket a tolvajoktól. Mester nem túl kedves, mindenkinek kiadja a feladatát, Yukit a férfi mellé osztja be, hogy lesse minden kívánságát, a két társát pedig 4 órás váltásban az ajtó elé osztotta be, ő maga pedig az épülettel szembe lévő teraszra ült be és figyelt, miközben egész nap evett, ivott és különböző idegenekkel beszélgetett mindenféle ügyekről.
//Egyrészt kérlek, hogy írd meg, hogy napi 12 órában, reggel 8-tól este 8ig játszod a cselédlányt az első három napon, 8- 10 között vacsora idő és 10 órától pedig az öreg lakásában vagy, de már nem kell kiszolgálnod az öreget, lévén, ő már 8 órakor lefekszik aludni, te pedig 10kor térsz aludni. Egy hét van a versenyig, 3 nap telik el történés nélkül, amikor éppen lefeküdni készülsz, de az éppen őrködő társad felől zajt hallasz, majd egy tompa puffanást és a mestered mozdulatát látod az ablakból. Éppen kifutsz, de már csak két távolodó alakot látsz. Itt a mestered reakcióját és mondandóját rád bízom, de ő elviszi a társad a kórházba, addig téged oszt be az ajtó elé, viszont valami furcsa dolgot veszel észre a társadon, ezt egyelőre ne tedd szóvá.//
Háború van, mégis a faluban nem áll meg az élet. A fegyver mellett a második legnagyobb biznisz a ruha, legalábbis a háború előtt az volt, talán ég mindig az. Néhány nagy ruhatervező még mindig létezik a háború ellenére is. Versenyek vannak és ilyenkor a kóklerek mindenképp meg akarják szerezni a valódi mesterektől. A falu most is egy kisebb versenyre készül és sajnos a legerősebb ninják nagy része a fronton van, így a gennineknek is részt kell venni komolyabb feladatokban. A verseny miatt a Mizukage helyettese 21 gennint hívott össze, vagyis 7 csapatot. Ezek közül kettőt, akik már eleve össze voltak szokva el is küldött, hogy mesterükkel járőrözzenek a faluban figyelve a verseny szabályos levezénylése érdekében, 3 csapatot a verseny 3 legesélyesebb versenyzőjének védelmére, egy ilyen csapatba kerül Yukionna, a maradék csapatok pedig a kifutó és a nézőtér építésére lettek kötelezve. Talán a legjobb meló, amit Yukionnaék kaptak. Egy segítő odaadott számokat a 9 genninnek, majd a 3 mesternek, akik azután jelent meg, hogy a gyerekek megkapták a számaikat. Miután mindenki megkapta a számát a mesterek egyenként felolvasták a számukat.
- Egye számot kapott genninek velem jönnek.- mondta egy vöröshajú, szeplős lány, aki alig múlt 16 ves, mégis rajta volt a chuunin rangot jelző egyenruha.
- Aki a kettest kapta az sorakozzon fel mögöttem.- Mondta egy jóképű, bár cigitől eléggé érdes hangú 26 éves férfi. Talán Yuki még abban is reménykedik, hogy hozzá került, de nem.
- Hármas csapat sorakozó.- Kinézetre 33 éves, sebes arcú, mély hangú nő, akiről először azt hitték, hogy férfi, legalábbis első ránézésre a sebek és a lapos mellkas miatt.
Miután mindenki távozott, csak a hármas csapat maradt a helyszínen.
- Remek, újabb kezdők!- Ezt inkább magának mondta a nő, mint nektek.- Na nem baj, a nevem Yuki senpai, ti pedig D, Y és E lesztek, a nevetek alapján, mert nincs kedvem és időnk sem, ahhoz a hülyeséghez, hogy mindenki elmondja a nevét és az ambícióját, ahogy én sem fogom. Egyszerűen fölösleges, mert egyetlen küldetésre vagyunk együtt, aztán mindenki megy a maga útján.
Ezzel megindult és ti követétek a megbízóhoz.. Mesteretekkel ellentétben a védendő személy csendes volt és megértő. Mindenkivel barátságos volt és mindenkitő megkérdezte a nevét és a kedvenc édességét, majd adott egy- egy kocka csokit. Tehát a feladat adott, meg kell védeni a terveket a tolvajoktól. Mester nem túl kedves, mindenkinek kiadja a feladatát, Yukit a férfi mellé osztja be, hogy lesse minden kívánságát, a két társát pedig 4 órás váltásban az ajtó elé osztotta be, ő maga pedig az épülettel szembe lévő teraszra ült be és figyelt, miközben egész nap evett, ivott és különböző idegenekkel beszélgetett mindenféle ügyekről.
//Egyrészt kérlek, hogy írd meg, hogy napi 12 órában, reggel 8-tól este 8ig játszod a cselédlányt az első három napon, 8- 10 között vacsora idő és 10 órától pedig az öreg lakásában vagy, de már nem kell kiszolgálnod az öreget, lévén, ő már 8 órakor lefekszik aludni, te pedig 10kor térsz aludni. Egy hét van a versenyig, 3 nap telik el történés nélkül, amikor éppen lefeküdni készülsz, de az éppen őrködő társad felől zajt hallasz, majd egy tompa puffanást és a mestered mozdulatát látod az ablakból. Éppen kifutsz, de már csak két távolodó alakot látsz. Itt a mestered reakcióját és mondandóját rád bízom, de ő elviszi a társad a kórházba, addig téged oszt be az ajtó elé, viszont valami furcsa dolgot veszel észre a társadon, ezt egyelőre ne tedd szóvá.//
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
//A drága ruhadarab//
A felkelő nap fénye világította be reggel a kis albérletet. De ez nem is volt baj, hiszen küldetésre kellett mennem.Tegnap kaptam egy levelet amiben leírták ,hogy mikorra kell mennem és ,hogy hova. A küldetés részleteit nem tudom csak azt ,hogy meg kell védeni egy ruhatervezőt. Elő vettem a felszerelésemet a szekrényből, megreggeliztem és már el is jöttem otthonról.
Futva indultam a főtérre, hiszen már így is késésben vagyok.
Rettentően sokan vannak, többen, mint amennyit én elbírok viselni. Szerencsére ez a tömeg hamar feloszlott és csak kilencen maradtunk. Ezután egy segítő odajött hozzám és a kezembe nyomott egy papírt, amire egy nagy hármas volt írva. Ötletem sincs, hogy ezt miért kaptam, de biztosan szükségem lesz majd rá. Ekkor egy fiatalabb vörös hajú nő szolalt meg:
- Egyes számot kapott geninek velem jönnek.
Most már végre értem minek kaptam a papírt. A kettes számot kapottak is elmentek. Már csak hárman maradtunk. Ekkor egy érdes hangú, kb. 33 éves, sebhelyes arcú nő szólalt fel.
- Hármas csapat sorakozó.
Szépen odasétáltam. Beálltam a másik két genin mellé, és hallgattam, amit az ideiglenes mesterem mondott. Sajna „Y” lett az új nevem, hiszen ő nem volt hajlandó megjegyezni se az én, se a csapattársaim nevét. De azért azt elmondta, hogy az ő neve Yuki-senpai. Ezután még mormogott valamit majd megindult a megbízóhoz, mi pedig szépes utána. Az utunk kellően csendben telt, nem igazán beszélgettünk.
Mikor megérkeztünk a mesterünk mindenkinek kiosztotta a feladatát, majd elment a szemben lévő teraszra.
Az épület nem volt túl nagy, de nem is baj, így legalább nem keltünk akkora feltűnést.
Egy hét volt a versenyig. Én a megbízóval voltam, míg a társaim őrködtek. Igazából inkább cselédlánynak éreztem magamat, és nem egy küldetést végrehajtó geninnek. Reggelente én hozom a teáját, elmosogatok, port törlök.
Utána általában csak beszélgetünk. Mindig sokat mesél az általa tervezett ruhákról. Ez engem rettentően hidegen hagy, de mivel mégiscsak ő megbízó, erőltetek egy kis érdeklődést az arcomra.
Míg ő mesél, én vizet viszek neki, takarítok és megértően bólogatok.
Dél körül ebédel, persze, hogy azt is én viszem ki, majd mosogatok el. Miután ő befejezte az evést, én pedig a takarítást utána, végre megebédelhetek. De persze erre nincs túl sok időm, hiszen azonnal kapom a következő feladatot. Egészen hétig csinálom a rám kirótt feladatokat. Ekkor pedig vacsorát viszek. A megbízónk szerencsére nyolckor már alszik. Ekkor végre én is megvacsorázhatok, majd a változatosság kedvéért mosogatok. Ezt követően végre pihenhetek kicsit. Leülök a földre, hátamat a falnak támasztom, és csak ücsörgök egy fél órán keresztül. Tízkor pedig aludni megyek.
Sajna nem alhatok sokáig, hiszen negyed kilenckor már vinnem kell a reggeli teáját.
Így telik el az első három nap.
Amikor már éppen készültem volna aludni, egy különös zaj hallatszott az ajtó elől, erre nem igazán reagáltam. Majd a zajt egy tompa puffanás követte. Erre viszont már felkaptam a fejem. Odasiettem az ablakhoz, ahonnan Yuki-senpai alakját fedeztem fel a sötétben, ahogy éppen üt egyet. Ekkor kifutottam az ajtón, de már nem volt ott senki. Csak két rohanó sötét folt öltött alakot a távolban.
Nem mertem kérdezni, de időm se lett volna rá hiszen Yuki-senpai előttem szólalt meg.
- Számítanom kellett volna rá- sziszegte kezét a homlokára tapasztva. - Azok a kis...
Mintha dühös lett volna... vagy inkább ideges? Vagy talán csak fáradt?
Nehéz megállapítani, de most nem is igazán ez foglalkoztatott. Jobban érdekelt, hogy mi a fene történt itt? Ahogy itt gondolkodok az éppen mellettem ülő társam szisszent egyet. Ha jól látom megsérült. De mintha sérülésen kívül más is lenne vele. Biztos csak beképzelem.
- Őt beviszem a kórházba- ragadja meg Yuki-senpai a társam csuklóját. –Y, addig te őrködsz!
- Értettem!
Legalább addig sem kell cselédlányt játszanom. Leültem az ajtónak támaszkodva és csak vártam a váltást.
A felkelő nap fénye világította be reggel a kis albérletet. De ez nem is volt baj, hiszen küldetésre kellett mennem.Tegnap kaptam egy levelet amiben leírták ,hogy mikorra kell mennem és ,hogy hova. A küldetés részleteit nem tudom csak azt ,hogy meg kell védeni egy ruhatervezőt. Elő vettem a felszerelésemet a szekrényből, megreggeliztem és már el is jöttem otthonról.
Futva indultam a főtérre, hiszen már így is késésben vagyok.
Rettentően sokan vannak, többen, mint amennyit én elbírok viselni. Szerencsére ez a tömeg hamar feloszlott és csak kilencen maradtunk. Ezután egy segítő odajött hozzám és a kezembe nyomott egy papírt, amire egy nagy hármas volt írva. Ötletem sincs, hogy ezt miért kaptam, de biztosan szükségem lesz majd rá. Ekkor egy fiatalabb vörös hajú nő szolalt meg:
- Egyes számot kapott geninek velem jönnek.
Most már végre értem minek kaptam a papírt. A kettes számot kapottak is elmentek. Már csak hárman maradtunk. Ekkor egy érdes hangú, kb. 33 éves, sebhelyes arcú nő szólalt fel.
- Hármas csapat sorakozó.
Szépen odasétáltam. Beálltam a másik két genin mellé, és hallgattam, amit az ideiglenes mesterem mondott. Sajna „Y” lett az új nevem, hiszen ő nem volt hajlandó megjegyezni se az én, se a csapattársaim nevét. De azért azt elmondta, hogy az ő neve Yuki-senpai. Ezután még mormogott valamit majd megindult a megbízóhoz, mi pedig szépes utána. Az utunk kellően csendben telt, nem igazán beszélgettünk.
Mikor megérkeztünk a mesterünk mindenkinek kiosztotta a feladatát, majd elment a szemben lévő teraszra.
Az épület nem volt túl nagy, de nem is baj, így legalább nem keltünk akkora feltűnést.
Egy hét volt a versenyig. Én a megbízóval voltam, míg a társaim őrködtek. Igazából inkább cselédlánynak éreztem magamat, és nem egy küldetést végrehajtó geninnek. Reggelente én hozom a teáját, elmosogatok, port törlök.
Utána általában csak beszélgetünk. Mindig sokat mesél az általa tervezett ruhákról. Ez engem rettentően hidegen hagy, de mivel mégiscsak ő megbízó, erőltetek egy kis érdeklődést az arcomra.
Míg ő mesél, én vizet viszek neki, takarítok és megértően bólogatok.
Dél körül ebédel, persze, hogy azt is én viszem ki, majd mosogatok el. Miután ő befejezte az evést, én pedig a takarítást utána, végre megebédelhetek. De persze erre nincs túl sok időm, hiszen azonnal kapom a következő feladatot. Egészen hétig csinálom a rám kirótt feladatokat. Ekkor pedig vacsorát viszek. A megbízónk szerencsére nyolckor már alszik. Ekkor végre én is megvacsorázhatok, majd a változatosság kedvéért mosogatok. Ezt követően végre pihenhetek kicsit. Leülök a földre, hátamat a falnak támasztom, és csak ücsörgök egy fél órán keresztül. Tízkor pedig aludni megyek.
Sajna nem alhatok sokáig, hiszen negyed kilenckor már vinnem kell a reggeli teáját.
Így telik el az első három nap.
Amikor már éppen készültem volna aludni, egy különös zaj hallatszott az ajtó elől, erre nem igazán reagáltam. Majd a zajt egy tompa puffanás követte. Erre viszont már felkaptam a fejem. Odasiettem az ablakhoz, ahonnan Yuki-senpai alakját fedeztem fel a sötétben, ahogy éppen üt egyet. Ekkor kifutottam az ajtón, de már nem volt ott senki. Csak két rohanó sötét folt öltött alakot a távolban.
Nem mertem kérdezni, de időm se lett volna rá hiszen Yuki-senpai előttem szólalt meg.
- Számítanom kellett volna rá- sziszegte kezét a homlokára tapasztva. - Azok a kis...
Mintha dühös lett volna... vagy inkább ideges? Vagy talán csak fáradt?
Nehéz megállapítani, de most nem is igazán ez foglalkoztatott. Jobban érdekelt, hogy mi a fene történt itt? Ahogy itt gondolkodok az éppen mellettem ülő társam szisszent egyet. Ha jól látom megsérült. De mintha sérülésen kívül más is lenne vele. Biztos csak beképzelem.
- Őt beviszem a kórházba- ragadja meg Yuki-senpai a társam csuklóját. –Y, addig te őrködsz!
- Értettem!
Legalább addig sem kell cselédlányt játszanom. Leültem az ajtónak támaszkodva és csak vártam a váltást.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
//A drága ruhadarab//
Egy gennin, főleg, ha kezdő, néha szolga szerepet kap, őt leginkább ez a sorsa az összes frissen végzett ninjának, legyen szó kutyasétáltatásról vagy kertrendezésről esetleg macska kergetésről. Ez most sincs így. Van a megbízó és a megbízottnak inden szavát figyelne kell, ez a feladat is ez, legalábbis Yukionnának.
Lassú három nap elé néz, amit aztán megszakít a fent leírt esemény. A mestered elviszi a kórházba az éppen őrködésre beosztott társadat, akinek elvileg egy kis fejfájáson kívül semmi baja nincs. Éppen leülsz a földre, amikor a ház mögül megjelenik a mestered által korábban elvitt társad. Ha kérdezed, akkor elmondja, hogy annyira emékszik, hogy valaki a nyakába szúrt egy tűt és a következő pillanatban elájult. Sejtése szerint valami bénító mérget használhattak, mert még indig nem teljesen ura a mozdulatainak és a jobb lába is zsibbad. Vajon hogy vonszolták a ház mögé úgy, hogy nem vetted észre?
- Bemegyek és leülök, hogy kipihenhessem magam.
Ezzel elindul az ajtónak, de ahogy félrenyúl a kilincsnek a lába összecsuklik. Nem esik össze, de elég ijesztő. Aztán valahogy bejut és leül. Néhány perc telik el, mikor bennről kiáltozás hallatszik. Vajon mit teszel?
Egy gennin, főleg, ha kezdő, néha szolga szerepet kap, őt leginkább ez a sorsa az összes frissen végzett ninjának, legyen szó kutyasétáltatásról vagy kertrendezésről esetleg macska kergetésről. Ez most sincs így. Van a megbízó és a megbízottnak inden szavát figyelne kell, ez a feladat is ez, legalábbis Yukionnának.
Lassú három nap elé néz, amit aztán megszakít a fent leírt esemény. A mestered elviszi a kórházba az éppen őrködésre beosztott társadat, akinek elvileg egy kis fejfájáson kívül semmi baja nincs. Éppen leülsz a földre, amikor a ház mögül megjelenik a mestered által korábban elvitt társad. Ha kérdezed, akkor elmondja, hogy annyira emékszik, hogy valaki a nyakába szúrt egy tűt és a következő pillanatban elájult. Sejtése szerint valami bénító mérget használhattak, mert még indig nem teljesen ura a mozdulatainak és a jobb lába is zsibbad. Vajon hogy vonszolták a ház mögé úgy, hogy nem vetted észre?
- Bemegyek és leülök, hogy kipihenhessem magam.
Ezzel elindul az ajtónak, de ahogy félrenyúl a kilincsnek a lába összecsuklik. Nem esik össze, de elég ijesztő. Aztán valahogy bejut és leül. Néhány perc telik el, mikor bennről kiáltozás hallatszik. Vajon mit teszel?
- [color=#ff6600]Ha bemész[/color]:
Ha bemész, akkor a társad helyett egy férfit találsz, aki épp a tervezővel verekszik. ABban a pillanatban üti le az öreget, amikor te átléped a küszöböt. A férfi meglát és egyből hozzád szól. Ha tudnád érzékelni a chakrát, akkor tudhatnád, hogy a férfi egyszerű bandita, akinek talán a közelharcban van komolyabb előnye, de teljes mértékben felette vagy, ha a chakrát és a ninja tudást vesszük, bár a házban kevés lehetőséged van komolyabb technikát bevetni, már ha lenne ilyen a tarsolyodban. Vajon mit teszel?
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
// A drága ruhadarab //
Leülök a földre, hátamat a falnak támasztva. Felnézek és szememmel a távoli csillagos eget kémlelem. Három napja ez az elő alkalom, hogy végre nem a koszos plafont kell bámulnom. Amit szerencsére az öreg még nem vett észre, különben tuti azt is nekem kéne letakarítanom. Ámbár ötletem sincs, hogy a 155 centimmel hogyan érném fel a 2,5 méter magas plafont. Ahogy itt elmélkedem az élet kérdésein egy árnyék közeledik felém a ház mögül. Talán az előző támadók? Nem azt nem hinném... Ez jóval kisebb, és ami fontosabb, egyedül van. Ahogy a sötét paca egyre közelebb ért a társam alakja rajzolódott ki belőle. De őt alig öt perce vitték el. Akkor mit keres a ház mögött? Erősen kétlem, hogy az, akit az előbb még kórházba akartak vinni, most valami fura haránt impulzusnak hála, gyomlálgatni akarna. Míg én már megint elmerültem az eszetlen gondolataimban a társam egyre közelebb jött. Furcsa mozgással közelített. Talán csak fáradt...
Egy halk szisszentéssel szakította félbe az önmagammal folytatott diskurzusomat.
- Hogy kerültél ide? Az előbb még nem Yuki-senpaial mentél épp a kórház felé? És amúgy meg ő hol van?
- Nem tudom...nem is indultam el senkivel, sehova. Lehet hogy egy hasonmást vitt magával. Én egész idő alatt itt voltam. Nemrég valami tompa szúrást éreztem a nyakamban. Aztán a ház mögött találtam magamat. Gondolom valami féle bénító méreg lehetett. Még most sem igazán vagyok ura a végtagjaimnak. És emellett a jobb lábam is zsibbad- Mondta elhaló hangon, ami a végére kicsit panaszkodóvá vált.
- Hogy a halálba került a ház mögé? Ki hozta ide? És én miért nem vettem észre? Persze, biztos lefoglalt, hogy hogyan fogom felérni a koszos plafont a seprűvel. - Fogom a homlokom és lehet, hogy egy kicsit hangosabban gondolkodtam a kelleténél.
Ezután a kételyeim elszálltak. Látván a társam furcsálló arckifejezését ...Igen, biztosan magamban beszéltem.
- Bemegyek és leülök, hogy kipihenhessem magam. - szólalt fel kicsit elcsukló hangon ...Bár az arckifejése cseppet sem változott.
Lassan elbotorkál az ajtóhoz, ahogy a kilincs felé nyúl, keze megcsúszik, és az ajtóra tapad. Lábai összecsuklanak, mint a szalmababának. Már a szalmababák is kellően ijesztő látványt nyújtanak, nem hogy még ez. Nem esett a földre, de akkor is... valami nincs rendben vele...
Következő próbálkozásra a szalmakupac társam végre megfogja a kilincset és betámolyog az ajtón.
Megint egyedül maradtam a gondolataimmal. vajon mi lett vele? És ha egy tűt szúrtak a nyakába...annak hol a nyoma? Hogy lábalt fel pillanatok alatt egy bénító méregből? De ami jobban foglalkoztat, hol van Yuki-senpai? Elkapták talán? Na, igen, azt erősen kétlem. Biztos átélt már néhány ezer harcot, csak a sok sebhelyéből ítélve is. Keményebb, mint amilyennek látszik ...legalább is gondolom. Bár alapból keménynek látszik. Így telik el néhány perc, a magánbeszélgetéseimmel.
Hirtelen a házból kiáltozások hallatszanak. Ezt nem hiszem el ...az ember már nem is beszélgethet önmagával?
A kiáltozások sajna nem halkulnak. Mi lehet? Be kéne mennem, lehet, hogy baj van...
de elméletben senki nem juthatott be. Én itt tanyázok az ajtó előtt. Más bejárati lehetőségekről meg nincs tudomásom. Nem értem... Felállok és leporolom a ruhámat, majd lassan benyitok.
Ahogy beléptem, a társam nem volt sehol. Elmenekült? Itt mindenki füstöt játszik aki gond nélkül közlekedik a falakon? Vagy az csak egy imposztor volt? Én meg beengedtem? Ezt nem hiszem el... Beengedtem egy csalót... A kiáltozás az öregtől jött. Éppen verekedett. Ha ezt annak lehetett nevezni. Nekem időm se lett volna közbeavatkozni, mert amint átléptem a küszöböt a megbízót le is ütötték.
Várhatott volna, még mondjuk egy percet, azzal, hogy elájuljon... A férfin nem volt fejpánt ...Tehát nem shinobi, lehet ,hogy szökött ninja, vagy csak egy egyszerű bandita. de most közel sem ez volt a lényeg. Leütötte az öreget. Tehát a tervek kellenek neki. Sosem fogom megérteni az emberek ruha utáni sóvárgását... Nem-nem szabad elkalandoznom! Ő ellenség... de se a társam, se Yuki-senpai hollétéről nincs fogalmam.
- Hé te! Kislány! Hol vannak azok a firkálmányok?- szólt hozzám rettentően értelmes hangon.
- Mert szerinted én tudom, igaz?- erre a megszólalásomra egy pillanatra megfagyott.
Majd elindult felém. Itt kezdtek kételyeim lenni afelől, hogy nijna-e vagy sem.
Nem valami nagy ház. Kevés technika használható. Emellett már tudja a kilétem ...még egy hiba. De ha nem shinobi akkor máris kevesebb félnivalóm van. De ezt még sajna nem tudom biztosan. Gyorsan kéne gondolkodnom... talán ha... Senbon ... dróthuzal ... talán ez működhet... ha nem shinobi és tényleg nem egy észlény ...oké! Ha felé dobok, egy shurikent, utána keresztbe két senbont, mint kettőnek a végére dróthuzal van erősítve, a huzalok így keresztezik egymást. Elméletben a shurikenre, és annak kikerülésére fog koncentrálni. Miközben ha elég ügyes vagyok a senbonokkal eltalálhatom, és a dróthuzallal le is kötözhetem. Ám ha félre mennek az se baj. ugyanúgy meg tudom kötözni csak mögé, kell kerülnöm. ez a Shunsin no jutsu segítségével gyerekjáték lehet. Egyetlen pánikom... mi van, ha mégis shinobi... vagy felismeri minden mozgásomat ...és kikerüli az összes támadásomat.. akkor majd mást kell kitalálnom. Addig is ez megteszi.
Befejeztem a tervezést.
Először nekidobom a shurikent majd utána az alig észrevehető senbonokat...
Leülök a földre, hátamat a falnak támasztva. Felnézek és szememmel a távoli csillagos eget kémlelem. Három napja ez az elő alkalom, hogy végre nem a koszos plafont kell bámulnom. Amit szerencsére az öreg még nem vett észre, különben tuti azt is nekem kéne letakarítanom. Ámbár ötletem sincs, hogy a 155 centimmel hogyan érném fel a 2,5 méter magas plafont. Ahogy itt elmélkedem az élet kérdésein egy árnyék közeledik felém a ház mögül. Talán az előző támadók? Nem azt nem hinném... Ez jóval kisebb, és ami fontosabb, egyedül van. Ahogy a sötét paca egyre közelebb ért a társam alakja rajzolódott ki belőle. De őt alig öt perce vitték el. Akkor mit keres a ház mögött? Erősen kétlem, hogy az, akit az előbb még kórházba akartak vinni, most valami fura haránt impulzusnak hála, gyomlálgatni akarna. Míg én már megint elmerültem az eszetlen gondolataimban a társam egyre közelebb jött. Furcsa mozgással közelített. Talán csak fáradt...
Egy halk szisszentéssel szakította félbe az önmagammal folytatott diskurzusomat.
- Hogy kerültél ide? Az előbb még nem Yuki-senpaial mentél épp a kórház felé? És amúgy meg ő hol van?
- Nem tudom...nem is indultam el senkivel, sehova. Lehet hogy egy hasonmást vitt magával. Én egész idő alatt itt voltam. Nemrég valami tompa szúrást éreztem a nyakamban. Aztán a ház mögött találtam magamat. Gondolom valami féle bénító méreg lehetett. Még most sem igazán vagyok ura a végtagjaimnak. És emellett a jobb lábam is zsibbad- Mondta elhaló hangon, ami a végére kicsit panaszkodóvá vált.
- Hogy a halálba került a ház mögé? Ki hozta ide? És én miért nem vettem észre? Persze, biztos lefoglalt, hogy hogyan fogom felérni a koszos plafont a seprűvel. - Fogom a homlokom és lehet, hogy egy kicsit hangosabban gondolkodtam a kelleténél.
Ezután a kételyeim elszálltak. Látván a társam furcsálló arckifejezését ...Igen, biztosan magamban beszéltem.
- Bemegyek és leülök, hogy kipihenhessem magam. - szólalt fel kicsit elcsukló hangon ...Bár az arckifejése cseppet sem változott.
Lassan elbotorkál az ajtóhoz, ahogy a kilincs felé nyúl, keze megcsúszik, és az ajtóra tapad. Lábai összecsuklanak, mint a szalmababának. Már a szalmababák is kellően ijesztő látványt nyújtanak, nem hogy még ez. Nem esett a földre, de akkor is... valami nincs rendben vele...
Következő próbálkozásra a szalmakupac társam végre megfogja a kilincset és betámolyog az ajtón.
Megint egyedül maradtam a gondolataimmal. vajon mi lett vele? És ha egy tűt szúrtak a nyakába...annak hol a nyoma? Hogy lábalt fel pillanatok alatt egy bénító méregből? De ami jobban foglalkoztat, hol van Yuki-senpai? Elkapták talán? Na, igen, azt erősen kétlem. Biztos átélt már néhány ezer harcot, csak a sok sebhelyéből ítélve is. Keményebb, mint amilyennek látszik ...legalább is gondolom. Bár alapból keménynek látszik. Így telik el néhány perc, a magánbeszélgetéseimmel.
Hirtelen a házból kiáltozások hallatszanak. Ezt nem hiszem el ...az ember már nem is beszélgethet önmagával?
A kiáltozások sajna nem halkulnak. Mi lehet? Be kéne mennem, lehet, hogy baj van...
de elméletben senki nem juthatott be. Én itt tanyázok az ajtó előtt. Más bejárati lehetőségekről meg nincs tudomásom. Nem értem... Felállok és leporolom a ruhámat, majd lassan benyitok.
Ahogy beléptem, a társam nem volt sehol. Elmenekült? Itt mindenki füstöt játszik aki gond nélkül közlekedik a falakon? Vagy az csak egy imposztor volt? Én meg beengedtem? Ezt nem hiszem el... Beengedtem egy csalót... A kiáltozás az öregtől jött. Éppen verekedett. Ha ezt annak lehetett nevezni. Nekem időm se lett volna közbeavatkozni, mert amint átléptem a küszöböt a megbízót le is ütötték.
Várhatott volna, még mondjuk egy percet, azzal, hogy elájuljon... A férfin nem volt fejpánt ...Tehát nem shinobi, lehet ,hogy szökött ninja, vagy csak egy egyszerű bandita. de most közel sem ez volt a lényeg. Leütötte az öreget. Tehát a tervek kellenek neki. Sosem fogom megérteni az emberek ruha utáni sóvárgását... Nem-nem szabad elkalandoznom! Ő ellenség... de se a társam, se Yuki-senpai hollétéről nincs fogalmam.
- Hé te! Kislány! Hol vannak azok a firkálmányok?- szólt hozzám rettentően értelmes hangon.
- Mert szerinted én tudom, igaz?- erre a megszólalásomra egy pillanatra megfagyott.
Majd elindult felém. Itt kezdtek kételyeim lenni afelől, hogy nijna-e vagy sem.
Nem valami nagy ház. Kevés technika használható. Emellett már tudja a kilétem ...még egy hiba. De ha nem shinobi akkor máris kevesebb félnivalóm van. De ezt még sajna nem tudom biztosan. Gyorsan kéne gondolkodnom... talán ha... Senbon ... dróthuzal ... talán ez működhet... ha nem shinobi és tényleg nem egy észlény ...oké! Ha felé dobok, egy shurikent, utána keresztbe két senbont, mint kettőnek a végére dróthuzal van erősítve, a huzalok így keresztezik egymást. Elméletben a shurikenre, és annak kikerülésére fog koncentrálni. Miközben ha elég ügyes vagyok a senbonokkal eltalálhatom, és a dróthuzallal le is kötözhetem. Ám ha félre mennek az se baj. ugyanúgy meg tudom kötözni csak mögé, kell kerülnöm. ez a Shunsin no jutsu segítségével gyerekjáték lehet. Egyetlen pánikom... mi van, ha mégis shinobi... vagy felismeri minden mozgásomat ...és kikerüli az összes támadásomat.. akkor majd mást kell kitalálnom. Addig is ez megteszi.
Befejeztem a tervezést.
Először nekidobom a shurikent majd utána az alig észrevehető senbonokat...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
A lánynak szinte megkönnyebbülést jelent a támadás utáni őrködés. A plafon ugyan magasabban van, mint amit a lány elér, de vannak megoldások, hogy azt is elérje, de szerencsére nem kellett kitalálni ilyen taktikát. Logika nem kor függő, ahogy a memória sem. A lány pontosan emlékszik, hogy a társát elvitték a kórházba. Egy kicsit gyanakszik Yuki, de a srác elég meggyőző, így megengedi. A lány gondolatban feltett kérdéseire a válasz talán a lány tapasztalansága, de ha nem is jut eszébe, akkor sincs gond, hiszen a srácot valóban elvitte a mestere. A mérgekről nincs sok információja a lánynak, de léteznek gyorsan ható, gyors lefolyású mérgek, akár igazat is mondhatott ezzel kapcsolatban a srác, de csak színjáték az egész.
A lány gyorsan gondolkodik és egyből olyan tervvel áll elő, ami talán egy jouninnak sem jutna eszébe, mert annyira egyszerű. A lány már előre elkészítette a fegyvereket, mintha számított volna a dologra, és meg is indította a támadást. A támadó, bár tapasztaltnak tűnt, annak ellenére csak egy mezei bandita volt, néhány alap ninja technikával, így a támadás sikeres volt és a férfit lekötözte. Hiába próbált mozogni, ha szorosabb nem is lett a kötés, de nem túl kényelmes lekötözve lenni. Aztán meglátod, hogy kevés kék fény sejlik fel a drótok között, mintha lazulna a kötél, de nem sokkal. Most, hogy a férfi tehetetlen vajon Yuki mit fog tenni?
A lány gyorsan gondolkodik és egyből olyan tervvel áll elő, ami talán egy jouninnak sem jutna eszébe, mert annyira egyszerű. A lány már előre elkészítette a fegyvereket, mintha számított volna a dologra, és meg is indította a támadást. A támadó, bár tapasztaltnak tűnt, annak ellenére csak egy mezei bandita volt, néhány alap ninja technikával, így a támadás sikeres volt és a férfit lekötözte. Hiába próbált mozogni, ha szorosabb nem is lett a kötés, de nem túl kényelmes lekötözve lenni. Aztán meglátod, hogy kevés kék fény sejlik fel a drótok között, mintha lazulna a kötél, de nem sokkal. Most, hogy a férfi tehetetlen vajon Yuki mit fog tenni?
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
// A drága ruhadarab //
Először nekidobom a shurikent majd utána az alig észrevehető senbonokat...
A férfi mintha ki akarna nevetni, mosolyra húzza száját, és kikerüli a shurikent.
- kislány! Ennél több kell ahhoz, hogy elkapj eng... A két Senbon a karjaiba szúródott. Egészen a húsába. Majd vér csordult ki az eddig sértetlen vállából. Rárántok a drótokra, ahogy azok megfeszülnek egy mozdulattal már mögötte is vagyok. Nem állt tőlem túl messze tehát nem volt nehéz. Tovább feszítem a drótokat, amik kereszteződnek a két válla között. Bőrét a drótok megkarcolják. Még néhányszor körbetekerem, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű kiszabadulni a szorításából. Nem vagyok olyan rettentő erős tehát nem olyan könnyű tartani. De a férfi mégis tehetetlen. Mocorog, próbál kiszabadulni a huzalok szorításából. De ezzel szerencsémre nem jár sikerrel. Aztán mintha a drótok közül egy tompa fény tűnt volna elő. Lazult a szorításuk?
A bandita még mindig nem tud kiszabadulni. Na, jól van... Lekötöztem... és most mit kezdjek vele? Kezdjem el kavicsokkal dobálni? Ütögessem a seprűvel? Vágjam hozzá a tányérokat? Vegyem rá ,hogy takarítsa le helyettem a plafont?...He, ez jó ötlet... nem! Most valami értelmes dolgot kéne kitalálnom, ahelyett, hogy házimunkát végeztetek vele. Talán rádobom az öreg székét, attól lehet, hogy kidőlne. Ezt nem hiszem el, én még ilyen helyzetekben is képes vagyok saját magamon röhögni. A férfi értetlenül néz rám.
- Mi olyan vicces kislány? Talán lefagytál?
- Csitulsz! – mondtam majd pofon vágtam. Ez csak úgy reflexből jött, de azzal a lendülettel vissza is fordította fejét. Talán ha megpróbálnám kihurcibálni a házból? Na és az mennyivel lenne jobb? Talán letojná egy madár? Vagy megdobálná egy mókus? Meg amúgy sem, hiszem, hogy elég erős lennék ahhoz, hogy kivigyem. Ezen kívül a másik társam, aki engem váltana, vajon mikor jön? Lehet, hogy csak három óra múlva. Na, de nem ezen kéne gondolkodnom! Lehet ,hogy elég ha beleszúrok két senbont a lábába. Dróttal összekötözöm a bokáit, megrántom a drótot ettől esélyesen összeesik. Na, és ha már térdelni fog, az nekem mégis miben segít? Majd azt is kitalálom.
Gyorsan összekötöm a bokáit és a lábába szúrom a senbonokat...
Először nekidobom a shurikent majd utána az alig észrevehető senbonokat...
A férfi mintha ki akarna nevetni, mosolyra húzza száját, és kikerüli a shurikent.
- kislány! Ennél több kell ahhoz, hogy elkapj eng... A két Senbon a karjaiba szúródott. Egészen a húsába. Majd vér csordult ki az eddig sértetlen vállából. Rárántok a drótokra, ahogy azok megfeszülnek egy mozdulattal már mögötte is vagyok. Nem állt tőlem túl messze tehát nem volt nehéz. Tovább feszítem a drótokat, amik kereszteződnek a két válla között. Bőrét a drótok megkarcolják. Még néhányszor körbetekerem, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű kiszabadulni a szorításából. Nem vagyok olyan rettentő erős tehát nem olyan könnyű tartani. De a férfi mégis tehetetlen. Mocorog, próbál kiszabadulni a huzalok szorításából. De ezzel szerencsémre nem jár sikerrel. Aztán mintha a drótok közül egy tompa fény tűnt volna elő. Lazult a szorításuk?
A bandita még mindig nem tud kiszabadulni. Na, jól van... Lekötöztem... és most mit kezdjek vele? Kezdjem el kavicsokkal dobálni? Ütögessem a seprűvel? Vágjam hozzá a tányérokat? Vegyem rá ,hogy takarítsa le helyettem a plafont?...He, ez jó ötlet... nem! Most valami értelmes dolgot kéne kitalálnom, ahelyett, hogy házimunkát végeztetek vele. Talán rádobom az öreg székét, attól lehet, hogy kidőlne. Ezt nem hiszem el, én még ilyen helyzetekben is képes vagyok saját magamon röhögni. A férfi értetlenül néz rám.
- Mi olyan vicces kislány? Talán lefagytál?
- Csitulsz! – mondtam majd pofon vágtam. Ez csak úgy reflexből jött, de azzal a lendülettel vissza is fordította fejét. Talán ha megpróbálnám kihurcibálni a házból? Na és az mennyivel lenne jobb? Talán letojná egy madár? Vagy megdobálná egy mókus? Meg amúgy sem, hiszem, hogy elég erős lennék ahhoz, hogy kivigyem. Ezen kívül a másik társam, aki engem váltana, vajon mikor jön? Lehet, hogy csak három óra múlva. Na, de nem ezen kéne gondolkodnom! Lehet ,hogy elég ha beleszúrok két senbont a lábába. Dróttal összekötözöm a bokáit, megrántom a drótot ettől esélyesen összeesik. Na, és ha már térdelni fog, az nekem mégis miben segít? Majd azt is kitalálom.
Gyorsan összekötöm a bokáit és a lábába szúrom a senbonokat...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
A ruha megvédi a férfi bőrét a dróttól, azért nem túl kellemes a megkötözés és a senbonok a kézben, de hát elfogás nem épp olyan dolog, amit az emberek szeretnek, így a férfit sem érinti jól a dolog. A próbálkozása sikerrel jár, de a lány szerencséjére nincs elég chakrája egy olyan egyszerű technika teljes létrehozásaára, mint a nawanuke no jutsu // szabaduló technika, csak annyit sikerül elérnie, hogy lazább lesz a kütél, de még mindig fogja. A lány fiatal kora ellenére leleményes és kegyetlen. A férfit a kihallgató osztagot megszégyenítő kínzásban részesíti, mégis látszik, hogy csak egy fiatal lány, aki eljutott valameddig majd a hogyan tovább kérdésében megakadt. A férfi térdel a lány ténykedését köszönhetően, de még a fájdalmai ellenére is van annyi ereje, hogy gúnyolódjon a lányon, amiért az nem tudja, hogy mit kéne csinálni. Társa, aki váltja csak három óra múlva kéne valamit tenni a férfival, ahogy az öreggel is, aki csak elájult, de korát tekintve lehet, hogy kórházba is kéne vinni, de a lakást sem hagyhatja itt őrizetlenül. Mi tévő lesz a lány? Mit tesz az öreggel és mit a támadóval?
//Bocsi, hogy csak most írok, ZH időszak van. Megpróbálok gyorsabban írni mostantól. (30-a körül megint lesz egy ilyen időszakom)//
//Bocsi, hogy csak most írok, ZH időszak van. Megpróbálok gyorsabban írni mostantól. (30-a körül megint lesz egy ilyen időszakom)//
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
// A drága ruhadarab //
Gyorsan összekötöm a bokáit és a lábába szúrom a senbonokat. A drótot egy gyorsabb mozdulattal megrántom. A fájdalom a lábában, és a bokája hátracsúszása, arra kényszeríti az embert, hogy letérdeljen. Feje egy pillanatra előreesik, majd egy tiszteletteljes mozdulattal, újra felemeli. A férfi térdel. ...a megbízó viszont ájultan fekszik a szoba másik végében. Én valamilyen szinten tehetetlen vagyok ezen ügyekben. Az öreget kórházba kéne vinni, de se a banditát, se a házat nem hagyhatom itt. A banditával meg ötletem sincs, hogy mit tudnék kezdeni. A társam, aki váltana, csak órák múlva jön. Mit kéne tennem ezzel az emberrel? Megöljem vagy ne? Üssem ki? Várjak? Dobáljam meg valamivel? Vagy kössem ki és menjek segíteni az öregnek...? Az lenne a legegyszerűbb, ha megölném. Nem kéne vele foglalkoznom és az öregen is segíthetnék. De nem ölhetem meg... De ha életben marad, akkor tehetetlen vagyok...na, de először az öregen kéne segíteni. Megszorítom a drótokat és megpróbálom elhúzni a férfit az öregig. Ahogy a drótokkal a kezemben a bandita elé érek, ő előreesik, így már egy földön fekvő embert ráncigálhatok. .. szuper. ..A férfi kellően nehéz, ezért rettentő lassan haladok vele. ..már amikor haladok... Eltelik egy idő, de elhúzom a szoba másik végébe. Az erőlködés cseppet kifárasztott, de még bírom. Az öreg a földön fekszik. Letérdelek elé. egyik kezemben tartva a fekvő banditát lekötöző drótot. Másik kezemet a megbízó vállára helyezem és próbálom felkelteni. Közben a bandita van, hogy szökni próbál... bár fekve elég nehéz mozogni... olyankor kedvesen megrúgom, és csak annyit mondok „nyugszik!”.
Gyorsan összekötöm a bokáit és a lábába szúrom a senbonokat. A drótot egy gyorsabb mozdulattal megrántom. A fájdalom a lábában, és a bokája hátracsúszása, arra kényszeríti az embert, hogy letérdeljen. Feje egy pillanatra előreesik, majd egy tiszteletteljes mozdulattal, újra felemeli. A férfi térdel. ...a megbízó viszont ájultan fekszik a szoba másik végében. Én valamilyen szinten tehetetlen vagyok ezen ügyekben. Az öreget kórházba kéne vinni, de se a banditát, se a házat nem hagyhatom itt. A banditával meg ötletem sincs, hogy mit tudnék kezdeni. A társam, aki váltana, csak órák múlva jön. Mit kéne tennem ezzel az emberrel? Megöljem vagy ne? Üssem ki? Várjak? Dobáljam meg valamivel? Vagy kössem ki és menjek segíteni az öregnek...? Az lenne a legegyszerűbb, ha megölném. Nem kéne vele foglalkoznom és az öregen is segíthetnék. De nem ölhetem meg... De ha életben marad, akkor tehetetlen vagyok...na, de először az öregen kéne segíteni. Megszorítom a drótokat és megpróbálom elhúzni a férfit az öregig. Ahogy a drótokkal a kezemben a bandita elé érek, ő előreesik, így már egy földön fekvő embert ráncigálhatok. .. szuper. ..A férfi kellően nehéz, ezért rettentő lassan haladok vele. ..már amikor haladok... Eltelik egy idő, de elhúzom a szoba másik végébe. Az erőlködés cseppet kifárasztott, de még bírom. Az öreg a földön fekszik. Letérdelek elé. egyik kezemben tartva a fekvő banditát lekötöző drótot. Másik kezemet a megbízó vállára helyezem és próbálom felkelteni. Közben a bandita van, hogy szökni próbál... bár fekve elég nehéz mozogni... olyankor kedvesen megrúgom, és csak annyit mondok „nyugszik!”.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
//Yukionna- Dárga ruhadarab//
Yukionna egy kicsit megállt, na nem a fejlődésben, hanem a gondolkodásban. Eddig olyan jól csinálta, hogy a mestere biztos büszke lenne rá, de most elakadt. Hogyan tovább? A lány öniróbiája, legalábbis amit érzékelni lehet, szórakoztatja a férfit, ő már rég kitalált volna valamit és pontosan tudná, hogy mit csináljon. Ahogy Yuki rángatja a férfit azon a pár méteren elég furcsa érzés lesz rajta úrrá, egy fura kisugárzást kezd el érezni és megmozdul, amikor kapja a bordást és a parancsot, amit általában a kutyáknak adnak: "nyugszik". Pár percnél több nem telik el és valaki kopog. Na már csak ez hiányzik. Vajon most hova tovább? Mégsem nyithat ajtót egy ismeretlennek, mert nem lene szerencsés látni a felfordulást, de mi van ha, mégis? A mestere jött vissza vagy a váltó társa, mert a mester szólt neki.
- Mi van kislány? Nem tudod, hogy merre tovább?
Mondja a férfi gúnyosan és szinte nevetve, nem félve az újabb oldalba billentéstől. Meg kell hagyni, hogy szívós egy pasas ez a támad, még úgyis, hogy chakrahasználatban nem jeleskedik.Vajon mit tesz Yuki?
Ha nem nyitja ki, akkor hamarosan nyílik az ajtó és a társa lép be.
Ha kinyitja az ajtót, akkor társa áll az ajtó előtt és kérdés nélkül közli a jövetele célját.
- Mester küldött, hogy nézzelek meg, mondta, hogy támadás érte a házat.
A férfi egyből felismeri a fiút, mert már látta és nem akkor, amikor megfigyelték a lakást, hogy mikor törjenek be, viszont nem szól semmit. Körbenéz és a szeme megpillantja az öreget.
- Kórházba kell vinni, hagyd itt a foglyod, én vigyázok rá!
Megbízik a társában, hogy elvigye az öreget, aki közben már elkezdett nyöszörögni? Miért ne bízna meg benne? Most mit tesz Yuki, mert nem nagyon vett észre abból semmit, hogy a társa jelzett valamit a rablőnak, de ez megtörtént.
Yukionna egy kicsit megállt, na nem a fejlődésben, hanem a gondolkodásban. Eddig olyan jól csinálta, hogy a mestere biztos büszke lenne rá, de most elakadt. Hogyan tovább? A lány öniróbiája, legalábbis amit érzékelni lehet, szórakoztatja a férfit, ő már rég kitalált volna valamit és pontosan tudná, hogy mit csináljon. Ahogy Yuki rángatja a férfit azon a pár méteren elég furcsa érzés lesz rajta úrrá, egy fura kisugárzást kezd el érezni és megmozdul, amikor kapja a bordást és a parancsot, amit általában a kutyáknak adnak: "nyugszik". Pár percnél több nem telik el és valaki kopog. Na már csak ez hiányzik. Vajon most hova tovább? Mégsem nyithat ajtót egy ismeretlennek, mert nem lene szerencsés látni a felfordulást, de mi van ha, mégis? A mestere jött vissza vagy a váltó társa, mert a mester szólt neki.
- Mi van kislány? Nem tudod, hogy merre tovább?
Mondja a férfi gúnyosan és szinte nevetve, nem félve az újabb oldalba billentéstől. Meg kell hagyni, hogy szívós egy pasas ez a támad, még úgyis, hogy chakrahasználatban nem jeleskedik.Vajon mit tesz Yuki?
Ha nem nyitja ki, akkor hamarosan nyílik az ajtó és a társa lép be.
Ha kinyitja az ajtót, akkor társa áll az ajtó előtt és kérdés nélkül közli a jövetele célját.
- Mester küldött, hogy nézzelek meg, mondta, hogy támadás érte a házat.
A férfi egyből felismeri a fiút, mert már látta és nem akkor, amikor megfigyelték a lakást, hogy mikor törjenek be, viszont nem szól semmit. Körbenéz és a szeme megpillantja az öreget.
- Kórházba kell vinni, hagyd itt a foglyod, én vigyázok rá!
Megbízik a társában, hogy elvigye az öreget, aki közben már elkezdett nyöszörögni? Miért ne bízna meg benne? Most mit tesz Yuki, mert nem nagyon vett észre abból semmit, hogy a társa jelzett valamit a rablőnak, de ez megtörtént.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
//A drága ruhadarab//
Próbálom felkelteni a megbízót, sajna nem túl sok sikerrel. Az én hibám, hogy bejött a bandita és kiütötte az öreget... ki kéne találnom valamit. Vajon Yuki-senpaiék már elértek a kórházba?
A gondolataim zaját, kopogás töri meg. Ki jön ide ilyenkor? Talán ennek a társa? Majd megbökdösöm lábammal a férfit. De egy bandita miért kopogna? Nem nyithatok ajtót csak úgy akárkinek... nem nyújtana kellemes látványt ez a kép... de, mi van, ha a mesterem jött vissza? Vagy a társam van itt? El se tudok menni az ajtóig... Hiszen a banditát nem hagyhatom itt... Viszont egy cseppnyi kedvem sincs, odaráncigál. Ha valamit nagyon akar a kopogó személy, akkor biztos bejön.
- Mi van kislány? Nem tudod, hogy merre tovább?- Mondja a férfi gúnyosan és szinte nevetve
- Neked még hányszor kell elmondani, hogy maradj nyugton és csendben? – nézek vissza a férfire és erősebben megbökdösöm az oldalát.
Ekkor az ajtó, nyikorogó hanggal kinyílt, majd egy alak lépett be. A társam volt, aki engem váltana. Le is telt a három óra?
- Mester küldött, hogy nézzelek meg, mondta, hogy támadás érte a házat. - szakította félbe elmélkedésem.
Én kissé kikerekedett szemmel nézek vissza rá. A mester vajon honnan tud a támadásról? És hogyan szólt? Vagy lehet, hogy az ez előtti támadásról tájékoztatta? De ez különösebben nem fontos. A lényeg, hogy itt a társam. Ámbár az előzőről is ezt hittem.... és most a megbízó ki van ütve... A földön fekvő bandita felemeli a fejét és a társamra néz. Én éppen a gondolataimba voltam temetkezve, tehát nem igazán fogtak meg, eme történések. A társam körbenéz, szeme pedig megakad a megbízón.
- Kórházba kell vinni, hagyd itt a foglyod, én vigyázok rá!- mutat az öregre, majd a fogolyra.
Az öreg ekkor már nyöszörgött... borzalmas ezt hallani... olyan, mint valami fóka. Kórházba kéne vinni... itt a társam, de nem igazán szeretném itt hagyni vele a banditát. Mi van akkor, ha kiszabadul? Vagy ha jön még egy rabló? Meg kéne bíznom a csapattársamban... de hát egy ilyen után, érthető, hogy nem bízok meg csak úgy akárkiben... A legbiztosabb az lenne, ha ő vinné el az öreget... lehet ,hogy ő még el is bírná... nekem a bandita faltól-falig való átvivése is nehézkes volt.
- Mi lenne, ha te vinnéd el a megbízót kórházba? Nem igazán szeretném itt hagyni a foglyot.. .- Nézek az ajtóban álló társamra...
Próbálom felkelteni a megbízót, sajna nem túl sok sikerrel. Az én hibám, hogy bejött a bandita és kiütötte az öreget... ki kéne találnom valamit. Vajon Yuki-senpaiék már elértek a kórházba?
A gondolataim zaját, kopogás töri meg. Ki jön ide ilyenkor? Talán ennek a társa? Majd megbökdösöm lábammal a férfit. De egy bandita miért kopogna? Nem nyithatok ajtót csak úgy akárkinek... nem nyújtana kellemes látványt ez a kép... de, mi van, ha a mesterem jött vissza? Vagy a társam van itt? El se tudok menni az ajtóig... Hiszen a banditát nem hagyhatom itt... Viszont egy cseppnyi kedvem sincs, odaráncigál. Ha valamit nagyon akar a kopogó személy, akkor biztos bejön.
- Mi van kislány? Nem tudod, hogy merre tovább?- Mondja a férfi gúnyosan és szinte nevetve
- Neked még hányszor kell elmondani, hogy maradj nyugton és csendben? – nézek vissza a férfire és erősebben megbökdösöm az oldalát.
Ekkor az ajtó, nyikorogó hanggal kinyílt, majd egy alak lépett be. A társam volt, aki engem váltana. Le is telt a három óra?
- Mester küldött, hogy nézzelek meg, mondta, hogy támadás érte a házat. - szakította félbe elmélkedésem.
Én kissé kikerekedett szemmel nézek vissza rá. A mester vajon honnan tud a támadásról? És hogyan szólt? Vagy lehet, hogy az ez előtti támadásról tájékoztatta? De ez különösebben nem fontos. A lényeg, hogy itt a társam. Ámbár az előzőről is ezt hittem.... és most a megbízó ki van ütve... A földön fekvő bandita felemeli a fejét és a társamra néz. Én éppen a gondolataimba voltam temetkezve, tehát nem igazán fogtak meg, eme történések. A társam körbenéz, szeme pedig megakad a megbízón.
- Kórházba kell vinni, hagyd itt a foglyod, én vigyázok rá!- mutat az öregre, majd a fogolyra.
Az öreg ekkor már nyöszörgött... borzalmas ezt hallani... olyan, mint valami fóka. Kórházba kéne vinni... itt a társam, de nem igazán szeretném itt hagyni vele a banditát. Mi van akkor, ha kiszabadul? Vagy ha jön még egy rabló? Meg kéne bíznom a csapattársamban... de hát egy ilyen után, érthető, hogy nem bízok meg csak úgy akárkiben... A legbiztosabb az lenne, ha ő vinné el az öreget... lehet ,hogy ő még el is bírná... nekem a bandita faltól-falig való átvivése is nehézkes volt.
- Mi lenne, ha te vinnéd el a megbízót kórházba? Nem igazán szeretném itt hagyni a foglyot.. .- Nézek az ajtóban álló társamra...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
//Yukionna- Drága ruhadarab//
Yuki valahogy az ájult megbízóhoz rángatta a megkötözött férfit, aki ugyan próbálkozott, de ilyenkor a lány egy rúgással helyrerakta. Ahogy keltegeti az öreget valaki kopog. A lány egy kicsit megijed, hogy nehogy valaki meglássa az áldatlan állapotokat, de szerencséje van, mert csak a csapattársa. Közben egy rövid párbeszéd zajlik le, még mielőtt belép a társ, vagyis a támadó válaszol a lány reakciójára.
- Lassú a felfogásom, úgyhogy még párszor!
Ez után a kis intermezzo után folytatódnak a történetek. A fiú felajánlja, hogy vigyáz a támadóra és a lány vigye a kórházba az öreget, mivel a lány már tanult a korábbiból, vagyis úgy hiszi, hogy tanult, most okosnak hiszi magát. A lány gyorsan tapasztalt sok mindent, így semmiképp nem bízik az új érkezőben, ezért rá akarja bízni az öreg kórházba vitelét. Egy részről okosan gondolkodik, ha nem bízik meg a társában és rábízza az öreget, attól félve, hogy a házat támadás éri. Viszont arra nem gondol, hogy mi van, ha a kórházba vezető úton támadják meg a társait és viszik el az öreget? És mi van akkor, ha a házat támadják meg megint, amikor a társa a kórházba tart.
- Látom mesteretek jól itt hagyott. Mit csináltok? Elviszitek az öreget a kórházba vagy nem? Komoly kárt nem szenvedett, de az ő korában nem árt kivizsgáltatni?
Ismét szemtelenedik a férfi. Talán az lenne a legjobb, ha megölnék a betörőt és ketten vinnék el az öreget a kórházba, bezárva az ajtót. Valószínűleg elég jól eldugta a tervrajzokat az öreg, ha egyáltalán készített bármifélét és nem a fejében tárolja.
//Bocsi a lassúságért, fel fogok gyorsulni most már a végén a + chakrára felterjesztelek a türelmedért//
Yuki valahogy az ájult megbízóhoz rángatta a megkötözött férfit, aki ugyan próbálkozott, de ilyenkor a lány egy rúgással helyrerakta. Ahogy keltegeti az öreget valaki kopog. A lány egy kicsit megijed, hogy nehogy valaki meglássa az áldatlan állapotokat, de szerencséje van, mert csak a csapattársa. Közben egy rövid párbeszéd zajlik le, még mielőtt belép a társ, vagyis a támadó válaszol a lány reakciójára.
- Lassú a felfogásom, úgyhogy még párszor!
Ez után a kis intermezzo után folytatódnak a történetek. A fiú felajánlja, hogy vigyáz a támadóra és a lány vigye a kórházba az öreget, mivel a lány már tanult a korábbiból, vagyis úgy hiszi, hogy tanult, most okosnak hiszi magát. A lány gyorsan tapasztalt sok mindent, így semmiképp nem bízik az új érkezőben, ezért rá akarja bízni az öreg kórházba vitelét. Egy részről okosan gondolkodik, ha nem bízik meg a társában és rábízza az öreget, attól félve, hogy a házat támadás éri. Viszont arra nem gondol, hogy mi van, ha a kórházba vezető úton támadják meg a társait és viszik el az öreget? És mi van akkor, ha a házat támadják meg megint, amikor a társa a kórházba tart.
- Látom mesteretek jól itt hagyott. Mit csináltok? Elviszitek az öreget a kórházba vagy nem? Komoly kárt nem szenvedett, de az ő korában nem árt kivizsgáltatni?
Ismét szemtelenedik a férfi. Talán az lenne a legjobb, ha megölnék a betörőt és ketten vinnék el az öreget a kórházba, bezárva az ajtót. Valószínűleg elég jól eldugta a tervrajzokat az öreg, ha egyáltalán készített bármifélét és nem a fejében tárolja.
//Bocsi a lassúságért, fel fogok gyorsulni most már a végén a + chakrára felterjesztelek a türelmedért//
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
// A drága ruhadarab //
Ha ő vinné el az öreget kórházba... én meg vigyáznék továbbra is a banditára. De mi van, ha az oda vezető úton támadják meg őket, és rabolják el az öreget? Vagy amíg itt maradok a betörővel, addig a házat támadják meg? Semelyik verzió nem jó. Sőt, egyik rosszabb, mint a másik. Fordítva se lenne sokkal jobb. Míg én elviszem az öreget. .már ha egyáltalán elbírom... Lehet, hogy közben megtámadnák a házat, a társamat kiütnék, a bandita elszökne, a tervrajzok eltűnnének... ez a verzió még rosszabb. Bár azt nem tudom, hogy miért gondolom azt, hogy a társamat kiütik, ha engem se sikerült megütnie a betörőnek. Percek csöndjét, a földön fekvő férfi érdes hangja töri meg.
- Látom mesteretek jól itt hagyott. Mit csináltok? Elviszitek az öreget a kórházba vagy nem? Komoly kárt nem szenvedett, de az ő korában nem árt kivizsgáltatni?
Hát ez az idióta semmiből sem tanul... Unom már rugdosni, de valamivel honorálni kell a tetteit. De valamilyen szinten sajna igaza van. A megbízó nincs jó állapotban. Segíteni kéne rajta, és ennek most a leggyorsabb módja a kórház. Ha valamelyikünk kicsit is értene az orvostudományokhoz, minden könnyebb lenne. De hát az én orvosláshoz értésem kimerül annyiban, hogy meg tudom állapítani, mi az a hőmérő.
Igazából még mindig azt az ötletet tartom a legésszerűbbnek, hogy öljük meg a banditát. Összecsapok neki szívesen egy kedves temetést a ház mögött. Még virágokat is szednék neki. Ha eltűnne a képből, el tudnánk vinni a megbízót a kórházba. Az ajtót magunk mögött bezárjuk. Az öreg biztos jól elrejtette a tervrajzokat. Még nekem se mutatta meg őket soha, és takarítás közben se találtam rájuk... Egyáltalán megvannak papíron azok a tervek? Vagy csak a fejében vannak? És ha ő meghal, vele együtt a tervek is örök kárhozatra ítélődnek?
Ránézek az ajtóban álló társamra.
- Szerinted melyik virág néz ki a legjobban, egy bűnözőn sírján?
Ha ő vinné el az öreget kórházba... én meg vigyáznék továbbra is a banditára. De mi van, ha az oda vezető úton támadják meg őket, és rabolják el az öreget? Vagy amíg itt maradok a betörővel, addig a házat támadják meg? Semelyik verzió nem jó. Sőt, egyik rosszabb, mint a másik. Fordítva se lenne sokkal jobb. Míg én elviszem az öreget. .már ha egyáltalán elbírom... Lehet, hogy közben megtámadnák a házat, a társamat kiütnék, a bandita elszökne, a tervrajzok eltűnnének... ez a verzió még rosszabb. Bár azt nem tudom, hogy miért gondolom azt, hogy a társamat kiütik, ha engem se sikerült megütnie a betörőnek. Percek csöndjét, a földön fekvő férfi érdes hangja töri meg.
- Látom mesteretek jól itt hagyott. Mit csináltok? Elviszitek az öreget a kórházba vagy nem? Komoly kárt nem szenvedett, de az ő korában nem árt kivizsgáltatni?
Hát ez az idióta semmiből sem tanul... Unom már rugdosni, de valamivel honorálni kell a tetteit. De valamilyen szinten sajna igaza van. A megbízó nincs jó állapotban. Segíteni kéne rajta, és ennek most a leggyorsabb módja a kórház. Ha valamelyikünk kicsit is értene az orvostudományokhoz, minden könnyebb lenne. De hát az én orvosláshoz értésem kimerül annyiban, hogy meg tudom állapítani, mi az a hőmérő.
Igazából még mindig azt az ötletet tartom a legésszerűbbnek, hogy öljük meg a banditát. Összecsapok neki szívesen egy kedves temetést a ház mögött. Még virágokat is szednék neki. Ha eltűnne a képből, el tudnánk vinni a megbízót a kórházba. Az ajtót magunk mögött bezárjuk. Az öreg biztos jól elrejtette a tervrajzokat. Még nekem se mutatta meg őket soha, és takarítás közben se találtam rájuk... Egyáltalán megvannak papíron azok a tervek? Vagy csak a fejében vannak? És ha ő meghal, vele együtt a tervek is örök kárhozatra ítélődnek?
Ránézek az ajtóban álló társamra.
- Szerinted melyik virág néz ki a legjobban, egy bűnözőn sírján?
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
//Yuki- drága ruhadarab//
Nagy dilemma, hiszen sok minden elromolhat. A srác, aki váltott volna, csak áll és nézi Yuki gondolkodását, ő sem tud megoldást a dologra, mert nem ismeri a pár tíz perc alatt történt dolgokat, mert ha ismerné, akkor megértené a lány dilemmáját és azt, hogy miért rugdossa a férfit. Ekkor valami eszébe jut és odamegy a férfihoz, majd Yuki számára ismeretlen zöldes chakra kezdi el elborítani a kezét, majd mozgatni kezdi az öreg felett. Vajon Yuki hogyan reagál? Megijed a zöldes chakrától vagy? Nem tudja, hogy a társa ért az orvosi jutsukhoz, még ha az egyetlen technika, amit ismer az a shindan// diagnózis.
- Az öregnek mindenképp kórházba kell menni, komoly baja nincs, de megsérült és el kell látni.
Ez tovább mélyítheti a lány aggodalmait, már ha hagyta, hogy végig csinálja a procedúrát. Mi fog történni? A lány elcipeli a kórházba a férfit vagy elrohan és mentőt hív az öreghez, illetve a társát kéri meg erre?
- Én a csalánt javaslom, mert az legalább mind a kettőnknek kellemetlen.
Fura hangot hallatott, mintha egy kicsit röhögne, de nem lehet felismerni. Talán megőrült.
Nagy dilemma, hiszen sok minden elromolhat. A srác, aki váltott volna, csak áll és nézi Yuki gondolkodását, ő sem tud megoldást a dologra, mert nem ismeri a pár tíz perc alatt történt dolgokat, mert ha ismerné, akkor megértené a lány dilemmáját és azt, hogy miért rugdossa a férfit. Ekkor valami eszébe jut és odamegy a férfihoz, majd Yuki számára ismeretlen zöldes chakra kezdi el elborítani a kezét, majd mozgatni kezdi az öreg felett. Vajon Yuki hogyan reagál? Megijed a zöldes chakrától vagy? Nem tudja, hogy a társa ért az orvosi jutsukhoz, még ha az egyetlen technika, amit ismer az a shindan// diagnózis.
- Az öregnek mindenképp kórházba kell menni, komoly baja nincs, de megsérült és el kell látni.
Ez tovább mélyítheti a lány aggodalmait, már ha hagyta, hogy végig csinálja a procedúrát. Mi fog történni? A lány elcipeli a kórházba a férfit vagy elrohan és mentőt hív az öreghez, illetve a társát kéri meg erre?
- Én a csalánt javaslom, mert az legalább mind a kettőnknek kellemetlen.
Fura hangot hallatott, mintha egy kicsit röhögne, de nem lehet felismerni. Talán megőrült.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
// A drága ruhadarab //
A társam egy ideig áll egyhelyben, mintha nem értene valamit. Körbenéz, talán keres valamit, majd szeme megint csak megakad az öregen. Akár egy villámcsapás, szemében felragyog valami. Szeme lángolásával együtt, felemelt fejjel közeledik az öreghez. Átlépi a földön fekvő rabot, majd letérdel a megbízó elé. Vesz egy mély levegőt és még egyszer körbetekint. Arcán, a felragyogó ötlet helyett, már a gondolkodás fénye morajlik. Tenyereit az ájult öreg felé helyezi. Majd kézfejét egy furcsa zöld chakra kezdi elborítani. Ezután elkezdi az öreg felett mozgatni kezeit. Most én vagyok az, aki értetlenül áll... boldog lennék, ha tudnám, mit csinál. A fénynek megnyugtató, lágy a színe, de engem mégis idegességgel tölt el. Nem tudom, hogy ez az érzés abból adódik, hogy nem tudom, mit csinál, vagy épp abból, hogy míg én itt egyhelyben toporogtam, kergetve az idióta gondolataim, addig ő képes volt a tettek mezejére lépni. De mi van akkor, ha ezzel nem segíteni akar az öregen? Talán ettől rosszabbodni fog az állapota? A félelem árnyéka vetődik az arcomra, amikor arra gondolok, hogy a megbízónk meg fog halni... és ez nagy részben az én hibám.. Szóra nyitom a számat, de a hangok a torkomban ragadtak, mivel a társam be is fejezte a számomra ismeretlen technikát. Majd egy elégedett mosollyal rám néz.
- Az öregnek mindenképp kórházba kell menni, komoly baja nincs, de megsérült és el kell látni.
Egy cseppet megnyugodtam, hogy nem bántani akarja az öreget. Majd ezt a kellemes érzést újra az idegölés váltotta fel. Most már biztos, hogy tennem kell valamit. A megbízónak kórházban a helye. De a banditát nem hagyhatom itt, a társamban meg sajna nem bízom annyira, hogy rábízzam. A betörő meg bevett szokásához híven, szökni próbál. Az igazat megvallva, megértem őt... de egy idő után ez már nagyin irritáló... tényleg az lenne a legjobb, ha megölnénk. ..
- Én a csalánt javaslom, mert az legalább mind a kettőnknek kellemetlen. - Szólal fel a társam, kissé furcsa hangon... talán nevetett... Vagy egyszerűen megbolondult...
- Te... Tényleg ennyit szoktál beszélni?- nézek rá meglepődötten.
Az öreg még mindig ájultan fekszik... Tényleg kórházba kéne vinni... vagy segítséget hívni...
- Hívj, kérlek segítséget... vagy mentőket... a lényeg, hogy segíteni kell az öregen! – mondom a csapattársamnak, akinek nem tudom a nevét...
A társam egy ideig áll egyhelyben, mintha nem értene valamit. Körbenéz, talán keres valamit, majd szeme megint csak megakad az öregen. Akár egy villámcsapás, szemében felragyog valami. Szeme lángolásával együtt, felemelt fejjel közeledik az öreghez. Átlépi a földön fekvő rabot, majd letérdel a megbízó elé. Vesz egy mély levegőt és még egyszer körbetekint. Arcán, a felragyogó ötlet helyett, már a gondolkodás fénye morajlik. Tenyereit az ájult öreg felé helyezi. Majd kézfejét egy furcsa zöld chakra kezdi elborítani. Ezután elkezdi az öreg felett mozgatni kezeit. Most én vagyok az, aki értetlenül áll... boldog lennék, ha tudnám, mit csinál. A fénynek megnyugtató, lágy a színe, de engem mégis idegességgel tölt el. Nem tudom, hogy ez az érzés abból adódik, hogy nem tudom, mit csinál, vagy épp abból, hogy míg én itt egyhelyben toporogtam, kergetve az idióta gondolataim, addig ő képes volt a tettek mezejére lépni. De mi van akkor, ha ezzel nem segíteni akar az öregen? Talán ettől rosszabbodni fog az állapota? A félelem árnyéka vetődik az arcomra, amikor arra gondolok, hogy a megbízónk meg fog halni... és ez nagy részben az én hibám.. Szóra nyitom a számat, de a hangok a torkomban ragadtak, mivel a társam be is fejezte a számomra ismeretlen technikát. Majd egy elégedett mosollyal rám néz.
- Az öregnek mindenképp kórházba kell menni, komoly baja nincs, de megsérült és el kell látni.
Egy cseppet megnyugodtam, hogy nem bántani akarja az öreget. Majd ezt a kellemes érzést újra az idegölés váltotta fel. Most már biztos, hogy tennem kell valamit. A megbízónak kórházban a helye. De a banditát nem hagyhatom itt, a társamban meg sajna nem bízom annyira, hogy rábízzam. A betörő meg bevett szokásához híven, szökni próbál. Az igazat megvallva, megértem őt... de egy idő után ez már nagyin irritáló... tényleg az lenne a legjobb, ha megölnénk. ..
- Én a csalánt javaslom, mert az legalább mind a kettőnknek kellemetlen. - Szólal fel a társam, kissé furcsa hangon... talán nevetett... Vagy egyszerűen megbolondult...
- Te... Tényleg ennyit szoktál beszélni?- nézek rá meglepődötten.
Az öreg még mindig ájultan fekszik... Tényleg kórházba kéne vinni... vagy segítséget hívni...
- Hívj, kérlek segítséget... vagy mentőket... a lényeg, hogy segíteni kell az öregen! – mondom a csapattársamnak, akinek nem tudom a nevét...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
//Tesódtól úgyis tudod, ha nem olvastad a híreket, mivel már nem vagyok JM, gondolom majd átvesz valaki, vagy folytatjátok vagy kezd egy teljesen új kalandot, ez már rajta múlik//
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Kirigakure főterén
A megkötözött férfi a földön vergődve kezdett el nevetni, miközben társaddal azon ügyködtetek, hogy ki melyik részét is vállalja a feladatnak. Ott volt egy megkötözött bandita, aki komoly fenyegetést jelenthet, kötelek nélkül, illetve a férfi, akinek ellátásra lesz szüksége.Végül Yuki, a kirigakurei gennin felemelte némiképp a hangját, s társára bízta a segítség kérését. Ott maradt a földön fekvő idős férfival, s a banditával. A megkötözött fogoly egyre vidámabbnak tűnt, mikor a másik kirigakurei elhagyta az épületet. Szinte kicsapongott az örömtől.
- Ugye csak azért küldted el azt a barmot, hogy velem lehess? - húzta fel egészen a füléig mosolyát, megcsillantva ezzel sárgás, néhol hiányos fogsorát.
- Engedj el szépen és játszunk egyet, kislány. Tudom, hogy akarod - kacsintott rád, s szájával csókokat küldött a levegőben. Hangja igen csak eltorzult, gyermeteggé vált.
Amennyiben veszel tudomást róla, abban az esetben hangját felemelve kezd babusgatni, s csókokkal elárasztani.
- Gyere ide angyalom. Oldozz csak el. Ha szeretnéd, én is kikötözhetlek - kacsint újra.
Ahogy telnek a percek, úgy tér egyre inkább magához az öreg, mégis, a kirigakurei által megjósolt és ellátást igénylő intézkedéseket egyre jobban kezdi sürgetni. Derekát fájlalja, talán eltörhetett egy bordája. Ugyan a férfi mozog, mégis, jobbnak látja, ha a megkötözött, Don Juannak álcázott bandita közelségéből kikerül. Megtalálva végül egy kényelmesebbnek mondható pozitúrát, leült egy székre, s az asztalnak támaszkodott.
Idő közben az eddig rózsákkal körülölelő rabunk, kezdte elveszíteni a türelmét. Egyre inkább harapta el mondatainak végét, s hangjában erősödő dühöt lehetett érezni. Majd elnémult.
Hatalmas csörrenéssel rúgott a mellette lévő falra, hogy ellökhesse magát.
- Azt mondtam, engedj el!
Mit tesz a lány? Ha engedi, hogy ez a félőrült kiszabaduljon, lehet végezni fog mindkettejükkel. Azonban szemtanú előtt megölni valakit nem épp bölcs lépés. Társad körülbelül hat perce mehetett el, hat pokoli perce. Bármit is teszel, a férfi egyre hangosabban kezd kiabálni feléd. Az öreg fájdalmai ugyan elmúltak, nem képes gyorsabb, sőt már a lassabb mozgásra sem, így vagy a nyakadban elviszed az őrült mellől, vagy kivárod, amíg megjön a segítség. Mit tesz Yukionna ebben az egyre csak forrósodó helyzetben?
- Ugye csak azért küldted el azt a barmot, hogy velem lehess? - húzta fel egészen a füléig mosolyát, megcsillantva ezzel sárgás, néhol hiányos fogsorát.
- Engedj el szépen és játszunk egyet, kislány. Tudom, hogy akarod - kacsintott rád, s szájával csókokat küldött a levegőben. Hangja igen csak eltorzult, gyermeteggé vált.
Amennyiben veszel tudomást róla, abban az esetben hangját felemelve kezd babusgatni, s csókokkal elárasztani.
- Gyere ide angyalom. Oldozz csak el. Ha szeretnéd, én is kikötözhetlek - kacsint újra.
Ahogy telnek a percek, úgy tér egyre inkább magához az öreg, mégis, a kirigakurei által megjósolt és ellátást igénylő intézkedéseket egyre jobban kezdi sürgetni. Derekát fájlalja, talán eltörhetett egy bordája. Ugyan a férfi mozog, mégis, jobbnak látja, ha a megkötözött, Don Juannak álcázott bandita közelségéből kikerül. Megtalálva végül egy kényelmesebbnek mondható pozitúrát, leült egy székre, s az asztalnak támaszkodott.
Idő közben az eddig rózsákkal körülölelő rabunk, kezdte elveszíteni a türelmét. Egyre inkább harapta el mondatainak végét, s hangjában erősödő dühöt lehetett érezni. Majd elnémult.
Hatalmas csörrenéssel rúgott a mellette lévő falra, hogy ellökhesse magát.
- Azt mondtam, engedj el!
Mit tesz a lány? Ha engedi, hogy ez a félőrült kiszabaduljon, lehet végezni fog mindkettejükkel. Azonban szemtanú előtt megölni valakit nem épp bölcs lépés. Társad körülbelül hat perce mehetett el, hat pokoli perce. Bármit is teszel, a férfi egyre hangosabban kezd kiabálni feléd. Az öreg fájdalmai ugyan elmúltak, nem képes gyorsabb, sőt már a lassabb mozgásra sem, így vagy a nyakadban elviszed az őrült mellől, vagy kivárod, amíg megjön a segítség. Mit tesz Yukionna ebben az egyre csak forrósodó helyzetben?
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Kirigakure főterén
A társam egy pillanatra megáll. Még egyszer körbenéz, majd megindul az ajtó felé. Kilép a házból és becsapja maga mögött az ajtót. A bandita pedig mosolyogva nézi távozását. Furcsa ez a mosoly... kissé talán ijesztő is. S ez csak még ijesztőbbé vált, amikor szóra nyitotta száját. Kellemetlen hangon szólalt fel... ami talán rosszabb is volt, mint amikor gúnyolódott. De a rémültségem tovaszállt mikor befejezte a mondatot. Inkább nevetséges volt, mint félelmetes. Ezt az érzést pedig egy halk nevetéssel fejeztem ki. A bandita, mintha észre se vette volna, folytatta a beszédet. Hangja még jobban eltorzult. Egyik szeme rángatózni kezdett. Nem könnyen ismerem fel az arcmimikákat, tehát örülnék, ha abbahagyná... még a végén hozzá is mentőt kell hívni. A férfi szavaitól megborzongtam.. Undorító egy lény ez. Nem elég, hogy szökni próbál, de még beszél is... rohadt humoros...
Majd levegőért kapkodott ...vagy halat játszik... vagy... ömm... Ha nem figyelek oda, biztos abbahagyja. De a bandita csak azért se nyugodott le, és folytatta „monológját”. Az utolsó mondata után, nem igazán bírtam eldönteni, hogy röhögjem ki, vagy hányjak a hajára? Lényeg a lényegben... hogyha tovább rángatja az arcizmait, kikaparom a szemét a helyéről. Nem sokkal, eme gyomorforgató pillanatok után a megbízó kezdett magához térni. A fókaszerű nyöszörgések elhallgattak, szemei pedig lassan, de kinyíltak. A területet kémlelte, változásokat keresve. Biztos nem nyújthat szép látványt egy genin aki éppen egy furcsa mimikájú betörőt rugdos. Majd megpróbál megmozdulni, szisszent egyet, derekát fogva, majd inkább nyugton marad. Szemei hirtelen megakadtnak a halarcú férfin, és mégis mozgásra bírja végtagjait. Lassan megindul, de nem megy túl messzire. Leül a legközelebbi székre, az asztalnak támaszkodva, majd, mint egy lufi, leereszt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy kényelmesnek találta az ülőhelyét, és a földön fekvés után kicsit ellazult... de nekem a lufis hasonlat jobban tetszik.
Közben a rab, mintha megunta volna a hal szerepét, abbahagyta arcjátékát. A beszédet persze folytatta, de már sokkal érdesebb hangon. Mondatai sürgették egymást, így némelyiknek elharapta a végét. Szemében és hangjában egyaránt érezhető volt a düh. Szavai egyre hangosodtak, majd egy pillanat alatt tűntek el, és a férfi elnémult... talán elharapta a nyelvét a károgásban... Majd egy nagy rúgással ellökte magát a fal közeléből... Hát ez haláli, ő egy pillanat alatt megváltoztatja a helyzetét, nekem meg egy csomó időbe telt elráncigálni faltól falig.
- Azt mondtam, engedj el!- emelte fel a hangját.
- Hiii, de ijesztőek lettünk hirtelen... – vigyorodok el.
A bandita egyre hangosabban üvöltözik velem. A megbízó arcán pedig látszik, hogy nem szimpatizál ezzel az őrülttel. A most történtek után, tényleg kedvem lenne megölni ezt az irritáló halpofát. Ha az öreg, csak három perccel később tért volna magához, én már az erdőben lennék, virágot gyűjtve a betörő sírjára. Lehet, hogy el kéne távolítanom a banditát az öreg közeléből? Mert ha ez a félőrült megrúgja, lehet, hogy nagyobb baja is lesz.
Megszorítom a banditát lekötözve tartó drótokat, és megpróbálom arrébb vinni. Ahogy egy kicsit megmozdítom, azonnal üvöltözik és rángatózik. Belerúgok az arcába, majd tovább rángatom. Lábamat jó messze tartva a fejétől... még a végén megharap... és amilyen fertőzést ez terjeszt...
Egy nyugton lévő embert is nehezen húzok végig a padlón, nem, hogy egy mocorgót. Talán ha megetetnék vele egy füstbombát... gusztusos látvány lenne... de nem mennék vele sokra. A férfi megint csak üvöltözni kezd, egyre hangosabban.
- Te tényleg ennyire meg akarsz halni?- próbálom túlüvölteni.
Nem ráncigáltam túl messzire, de reményeim szerint megteszi. Letérdelek az üvöltöző halpofa elé, ügyelve rá, hogy ne rúgjon vagy harapjon meg. Kezemmel leszorítom a fejét, így azt csak nehezen tudja mozgatni. Lábával még mindig hadonászik, már amennyire tud. Előveszek egy kunai-t és megvágom a homlokát. Így azon vér csordul ki, ujjammal letörlöm homlokáról a vért. Ránézek a kezemen lévő vörös „folyadékra”, majd megszólalok.
- Te tényleg szeretnél meghalni? – majd az arcára kenem a vérét, óvakodva harapásától.
Kezd elborulni tőle az agyam...
Majd levegőért kapkodott ...vagy halat játszik... vagy... ömm... Ha nem figyelek oda, biztos abbahagyja. De a bandita csak azért se nyugodott le, és folytatta „monológját”. Az utolsó mondata után, nem igazán bírtam eldönteni, hogy röhögjem ki, vagy hányjak a hajára? Lényeg a lényegben... hogyha tovább rángatja az arcizmait, kikaparom a szemét a helyéről. Nem sokkal, eme gyomorforgató pillanatok után a megbízó kezdett magához térni. A fókaszerű nyöszörgések elhallgattak, szemei pedig lassan, de kinyíltak. A területet kémlelte, változásokat keresve. Biztos nem nyújthat szép látványt egy genin aki éppen egy furcsa mimikájú betörőt rugdos. Majd megpróbál megmozdulni, szisszent egyet, derekát fogva, majd inkább nyugton marad. Szemei hirtelen megakadtnak a halarcú férfin, és mégis mozgásra bírja végtagjait. Lassan megindul, de nem megy túl messzire. Leül a legközelebbi székre, az asztalnak támaszkodva, majd, mint egy lufi, leereszt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy kényelmesnek találta az ülőhelyét, és a földön fekvés után kicsit ellazult... de nekem a lufis hasonlat jobban tetszik.
Közben a rab, mintha megunta volna a hal szerepét, abbahagyta arcjátékát. A beszédet persze folytatta, de már sokkal érdesebb hangon. Mondatai sürgették egymást, így némelyiknek elharapta a végét. Szemében és hangjában egyaránt érezhető volt a düh. Szavai egyre hangosodtak, majd egy pillanat alatt tűntek el, és a férfi elnémult... talán elharapta a nyelvét a károgásban... Majd egy nagy rúgással ellökte magát a fal közeléből... Hát ez haláli, ő egy pillanat alatt megváltoztatja a helyzetét, nekem meg egy csomó időbe telt elráncigálni faltól falig.
- Azt mondtam, engedj el!- emelte fel a hangját.
- Hiii, de ijesztőek lettünk hirtelen... – vigyorodok el.
A bandita egyre hangosabban üvöltözik velem. A megbízó arcán pedig látszik, hogy nem szimpatizál ezzel az őrülttel. A most történtek után, tényleg kedvem lenne megölni ezt az irritáló halpofát. Ha az öreg, csak három perccel később tért volna magához, én már az erdőben lennék, virágot gyűjtve a betörő sírjára. Lehet, hogy el kéne távolítanom a banditát az öreg közeléből? Mert ha ez a félőrült megrúgja, lehet, hogy nagyobb baja is lesz.
Megszorítom a banditát lekötözve tartó drótokat, és megpróbálom arrébb vinni. Ahogy egy kicsit megmozdítom, azonnal üvöltözik és rángatózik. Belerúgok az arcába, majd tovább rángatom. Lábamat jó messze tartva a fejétől... még a végén megharap... és amilyen fertőzést ez terjeszt...
Egy nyugton lévő embert is nehezen húzok végig a padlón, nem, hogy egy mocorgót. Talán ha megetetnék vele egy füstbombát... gusztusos látvány lenne... de nem mennék vele sokra. A férfi megint csak üvöltözni kezd, egyre hangosabban.
- Te tényleg ennyire meg akarsz halni?- próbálom túlüvölteni.
Nem ráncigáltam túl messzire, de reményeim szerint megteszi. Letérdelek az üvöltöző halpofa elé, ügyelve rá, hogy ne rúgjon vagy harapjon meg. Kezemmel leszorítom a fejét, így azt csak nehezen tudja mozgatni. Lábával még mindig hadonászik, már amennyire tud. Előveszek egy kunai-t és megvágom a homlokát. Így azon vér csordul ki, ujjammal letörlöm homlokáról a vért. Ránézek a kezemen lévő vörös „folyadékra”, majd megszólalok.
- Te tényleg szeretnél meghalni? – majd az arcára kenem a vérét, óvakodva harapásától.
Kezd elborulni tőle az agyam...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
A földön fekvő, s megkötözött férfi egy pillanatra elmosolyodott mikor közelebb léptél hozzá. Azt hitte ez lesz a szabadulásának pillanata. Azonban tévedett. A kistestű és fiatal kunoichi megragadta a drótok által fogvatartott karjait, s vágó érzéssel húzta maga után a testet. A bandita nem tehetett mást, teste nem tudott ellenállni egy shinobi erejének, legyen az fiatal vagy épp edzett, ha a helyzet megkívánja, hatalmas erőfeszítésekre képesek.
- Engedj el ha mondom. Ez fáj ***meg! - köpködött feléd, majd mikor teste ismét erőtlenül terül el a földön, a falhoz kúszva, akár egy féreg, hátával megtámaszkodik, s stabil helyzetbe kerül ismét. Szemeiben harag lángja égett, s ezzel a perzselő tekintettel egyenesen téged vett célba. Arcizmai megfeszülten dudorodtak ki bőre felszínén. Mély levegőt fújtatott orrán át. Düh lángolt benne. Néhány másodpercnyi adrenalinpumpától a férfi ismét megszólított.
- Ha kiszabadulok, megbánod az a napot, amikor megszülettél. - fenyegetésére azonban Yuki úgy tűnt, csak még inkább felpezsdült, s beindult egy különös folyamat, mely szinte minden kirigakureiben ott lakozik. Az ölés vágya. A Víz országa híres volt orvgyilkosairól, s tömegmészárosairól, a nagy ninjavilág által üldözött, s Bingokönyvezett személyei közül is jelentős része született és nevelkedett eme ország határain belül. Neveltetése, szigorúsága és elvárásmódja nagyban eltérő, s magasabb szintű, mint a többi országban, így nem csoda, ha egy gyermekben ez még a shinobilét megértésénél is nagyobb, s távlati nézeteiben súlyosabb problémákhoz vezettek.
Az ölni vágyó lány lassan sétál a férfihoz, majd sebet ejtve annak homlokán, lehajolt, s véres ujját végighúzta a férfin.
- Ezért nem csak megöllek, de meg is erőszakollak. Sőt. Halálra foglak ***ni! - köpi arcon a lányt.
A heves banditától némiképp távolabb azonban, a szobában tartózkodó másik személy hangja szólít téged.
- Hol van a társad? Nem ketten voltatok még az előbb? Ugye nem? - teszi fel a kérdését, majd ekkor, ha jobban megfigyeled, látod, ahogy mimikája némiképp megváltozik. Semlegesség ül ki arcára. Szinte megvető hangon folytatva beszédét.
- Bár nem is fontos, elégre...ezért fizetnek titeket. A lényeg, hogy eljuttassam ezt a vagyont érő tervezetet a versenyre. Ne foglalkozz azzal a bolonddal, nekem dolgozol, az én pénzemből élsz. Így tedd azt, amit kérek - mosolyodik el a öregember is. Két nem épp egyszerű civillel sodort össze a szél, kérdés, mit teszel? Mennyire követed saját utadat, a shinobi válás útját, s hajtod végre a feladatot megfelelően. A küldetésed, hogy eljuttasd a terveket a versenyre, bármi áron. Kérdés csupán, mit számít az emberi élet a feladat alatt. S vajon minden ember egyenlő eséllyel indul? Egyáltalán fontos az emberi élet a küldetés alatt? A döntés csak rajtad múlik.
- Engedj el ha mondom. Ez fáj ***meg! - köpködött feléd, majd mikor teste ismét erőtlenül terül el a földön, a falhoz kúszva, akár egy féreg, hátával megtámaszkodik, s stabil helyzetbe kerül ismét. Szemeiben harag lángja égett, s ezzel a perzselő tekintettel egyenesen téged vett célba. Arcizmai megfeszülten dudorodtak ki bőre felszínén. Mély levegőt fújtatott orrán át. Düh lángolt benne. Néhány másodpercnyi adrenalinpumpától a férfi ismét megszólított.
- Ha kiszabadulok, megbánod az a napot, amikor megszülettél. - fenyegetésére azonban Yuki úgy tűnt, csak még inkább felpezsdült, s beindult egy különös folyamat, mely szinte minden kirigakureiben ott lakozik. Az ölés vágya. A Víz országa híres volt orvgyilkosairól, s tömegmészárosairól, a nagy ninjavilág által üldözött, s Bingokönyvezett személyei közül is jelentős része született és nevelkedett eme ország határain belül. Neveltetése, szigorúsága és elvárásmódja nagyban eltérő, s magasabb szintű, mint a többi országban, így nem csoda, ha egy gyermekben ez még a shinobilét megértésénél is nagyobb, s távlati nézeteiben súlyosabb problémákhoz vezettek.
Az ölni vágyó lány lassan sétál a férfihoz, majd sebet ejtve annak homlokán, lehajolt, s véres ujját végighúzta a férfin.
- Ezért nem csak megöllek, de meg is erőszakollak. Sőt. Halálra foglak ***ni! - köpi arcon a lányt.
A heves banditától némiképp távolabb azonban, a szobában tartózkodó másik személy hangja szólít téged.
- Hol van a társad? Nem ketten voltatok még az előbb? Ugye nem? - teszi fel a kérdését, majd ekkor, ha jobban megfigyeled, látod, ahogy mimikája némiképp megváltozik. Semlegesség ül ki arcára. Szinte megvető hangon folytatva beszédét.
- Bár nem is fontos, elégre...ezért fizetnek titeket. A lényeg, hogy eljuttassam ezt a vagyont érő tervezetet a versenyre. Ne foglalkozz azzal a bolonddal, nekem dolgozol, az én pénzemből élsz. Így tedd azt, amit kérek - mosolyodik el a öregember is. Két nem épp egyszerű civillel sodort össze a szél, kérdés, mit teszel? Mennyire követed saját utadat, a shinobi válás útját, s hajtod végre a feladatot megfelelően. A küldetésed, hogy eljuttasd a terveket a versenyre, bármi áron. Kérdés csupán, mit számít az emberi élet a feladat alatt. S vajon minden ember egyenlő eséllyel indul? Egyáltalán fontos az emberi élet a küldetés alatt? A döntés csak rajtad múlik.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Kirigakure főterén
A férfinek nem igazán tetszett, hogy összevéreztem az arcát. Eme érzésnek sajna hangot is adott.. rettentő hangos hangot. Mondandója nem igazán érdekelt, de az, hogy beleköpött az arcomba, csak még közelebb hozta halála pillanatát. Felsóhajtottam majd ráütöttem a homlokára.
Ezen idegölő pillanatot a megbízó hangja követte. Kedves hangja időközben megvetővé vált. Arckifejezése pedig üres lett. Ilyen mimikával ő lenne a póker ásza... Először a társamról kérdezett, majd kezdődött a fejmosás. Igeen ő fizet, igeen neki dolgozunk, igeen az a feladatunk, hogy azok a firkák eljussanak a megfelelő helyre. De arról szó sem volt, hogy parancsolgathat, mint egy kiskutyának. Tudom mi a feladatom. Eddig még el is viseltem a csicskáztatást, hiszen csak ház körüli munkákat végeztem. De mi a jó istenért akarja megmondani, hogy most mit csináljak? Én szívesen elengedem a banditát és mosolyogva nézem végig ahogy kinyírja a megbízót. Veszek egy mély levegőt... Nem borulhatok ki. Kigondolok gyorsan valami értelmes választ...
- Kedves megbízó, kérem, rohadjon bele a cipőjébe. Sőt, le is nyelheti azt a pénzt. Én nem fogok foglalkozni a betörővel. Elengedem, kimegyek, és kívülről bezárom az ajtót. Aztán az ablakból végignézem, ahogy kitépi a drága vagyont érő ötleteket az agyából. Majd azután meghallgatom a parancsait is. Rendben? - erőltetek mosolyt az arcomra – Ja, és már bocsánat, de hol volt ez a felsőbbrendű hangsúly, amikor én épp ezt az őrültet rugdostam? És IGEN, hallottam, hogy a végén csak aludt és nem el volt ájulva! Amúgy meg hülye lennék, csak úgy elengedi ezt az idiótát, azután, amit tett és mondott!
A franc egye meg! Nem akartam ilyeneket mondani! De hát az ilyen beszédtől szerintem mindenkinek elborul az agya. Ez a kedves „parancs” volt az utolsó csepp a pohárban. Elegem van ebből az egészből! Egész idáig próbáltam normális lenni... Próbáltam.
A bandita bevett szokásához híven őrjöng. De már ebbe is beleuntam.
- Te is kushadj! – üvöltök, a banditára- Elegem van már mindkettőtökből!
Veszek egy mély levegőt. Próbálok higgadt maradni, sajna nem sok sikerrel. Akárhányszor eszembe jutnak a megbízó vagy épp a betörő szavai, csak egyre idegesebb leszek. Kezemmel a földre nyomom az örült bandita fejért. Megpördítem kezemben a Kunait-t. Majd újra elmosolyodok.
- Kérlek, üdvözöld majd a szüleim. – Mondom egyre nagyobb mosollyal. Majd belevágok a torkába.
Ó basszus! Mit csináltam? Tényleg ennyi eszem van? Nem elég, hogy ordibáltam a megbízóval, akitől pénzt kaptam volna, de kis híján át is vágtam volna a bandita torkát. Nem vagyok komplett... ámbár azzal egy csepp probléma se lenne, ha végre kidöglene a képből. Remélem belehal, vagy a vágásba, vagy az ordítozásba...
Ezen idegölő pillanatot a megbízó hangja követte. Kedves hangja időközben megvetővé vált. Arckifejezése pedig üres lett. Ilyen mimikával ő lenne a póker ásza... Először a társamról kérdezett, majd kezdődött a fejmosás. Igeen ő fizet, igeen neki dolgozunk, igeen az a feladatunk, hogy azok a firkák eljussanak a megfelelő helyre. De arról szó sem volt, hogy parancsolgathat, mint egy kiskutyának. Tudom mi a feladatom. Eddig még el is viseltem a csicskáztatást, hiszen csak ház körüli munkákat végeztem. De mi a jó istenért akarja megmondani, hogy most mit csináljak? Én szívesen elengedem a banditát és mosolyogva nézem végig ahogy kinyírja a megbízót. Veszek egy mély levegőt... Nem borulhatok ki. Kigondolok gyorsan valami értelmes választ...
- Kedves megbízó, kérem, rohadjon bele a cipőjébe. Sőt, le is nyelheti azt a pénzt. Én nem fogok foglalkozni a betörővel. Elengedem, kimegyek, és kívülről bezárom az ajtót. Aztán az ablakból végignézem, ahogy kitépi a drága vagyont érő ötleteket az agyából. Majd azután meghallgatom a parancsait is. Rendben? - erőltetek mosolyt az arcomra – Ja, és már bocsánat, de hol volt ez a felsőbbrendű hangsúly, amikor én épp ezt az őrültet rugdostam? És IGEN, hallottam, hogy a végén csak aludt és nem el volt ájulva! Amúgy meg hülye lennék, csak úgy elengedi ezt az idiótát, azután, amit tett és mondott!
A franc egye meg! Nem akartam ilyeneket mondani! De hát az ilyen beszédtől szerintem mindenkinek elborul az agya. Ez a kedves „parancs” volt az utolsó csepp a pohárban. Elegem van ebből az egészből! Egész idáig próbáltam normális lenni... Próbáltam.
A bandita bevett szokásához híven őrjöng. De már ebbe is beleuntam.
- Te is kushadj! – üvöltök, a banditára- Elegem van már mindkettőtökből!
Veszek egy mély levegőt. Próbálok higgadt maradni, sajna nem sok sikerrel. Akárhányszor eszembe jutnak a megbízó vagy épp a betörő szavai, csak egyre idegesebb leszek. Kezemmel a földre nyomom az örült bandita fejért. Megpördítem kezemben a Kunait-t. Majd újra elmosolyodok.
- Kérlek, üdvözöld majd a szüleim. – Mondom egyre nagyobb mosollyal. Majd belevágok a torkába.
Ó basszus! Mit csináltam? Tényleg ennyi eszem van? Nem elég, hogy ordibáltam a megbízóval, akitől pénzt kaptam volna, de kis híján át is vágtam volna a bandita torkát. Nem vagyok komplett... ámbár azzal egy csepp probléma se lenne, ha végre kidöglene a képből. Remélem belehal, vagy a vágásba, vagy az ordítozásba...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
Megbízód kerekre nyílt szemekkel hallgatta végig a pökhendi utasítását követő, kunoichi kiborulását. Nem rejtetted véka alá mondandód, s így talán még inkább feltüzelted a helyzetet. A bandita egyre jobban mocorgott ismét a falnak támaszkodva, miközben megbízód is lassan, de próbált két lábára állni. Oldalából nyilalló fájdalmai ellenére, lassan felegyenesedett, hátával megtámasztva egy mögötte lévő falat. Amíg az öreg a nehézkes procedúrát hajtotta végre, Yukinál úgy tűnt, betelt a pohár. A bandita fejét megfogva a földbe nyomtad az arcát, majd egy kunait ragadtál meg, s emelted a magasba. Szemei kitágultak, mikor realizálódott helyzete, ám a pillanatnyi döbbenetet ismét sejtelmes mosoly váltotta fel.
- Úgy sem mered megtenni, te kis szaros. Majd te üdvözlöd anyádat, ha már megöltelek. Talán ő is megvolt, de te...biztosan meglesze... - köhögött fel, mikor a penge belefúródott nyakába. Vörös vér folyt ki a kés körül, s végigcsurogva nyakán, a földön kezdett el szétterjedni. A férfi erős köhögésekbe, fuldokló lélegzetvételekbe kezdett, hogy pillanatokkal ugyan, de tovább élhessen. Testi ereje megnövekedett, mikor a halálközeli élmény tudatosult benne, s az ebből fakadó menekülésvágy adrenalinnal töltötte el testét. Nagy nehézségek árán ugyan képes volt lerázni magáról, s térdére egyenesedni, a beledöfött tőrt már nem volt képes eltávolítani. Elgyengült teste nem volt képes kirántani a kést, míg végül élettelenül dőlt a padlózatra, s duzzasztotta fel az apró vértócsát. Megbízód arcára döbbenet ült ki, majd a habozást követően elégedetten kezdett el tapsolni.
- Jól van, látom tökösebb vagy az átlagnál. Ez azonban még nem jogosít fel téged semmire, a főnök én vagyok! - fejezi be, majd erőt gyűjtve, ellöki magát a faltól, s lassú, botladozó léptekkel indul az ajtó felé.
- Ha nem csak ott állnál, hanem segítenél, hálásabb lennék, shinobi. - vágja hozzád ismét a sértegető megnyilvánulását. Az öreg jellemének változására választ talán sohasem kapsz, mégis, egy biztos. A tervezőt nem fogja érdekelni sem a te, sem pedig társad élete. Civil szemszögből nézve ugyan mindig is hálás lesz a shinobiknak, amiért segítenek neki a hétköznapi problémák megoldásában, mégis, a gazdagabb rétegeknek sohasem lesz több a shinobilét, mint megfizethető lehetőség. Elvégre akinek több pénze van, több és erősebb testőrökkel veheti magát körbe. A civilek egy részének a chakrahasználó harcosok mindig is csak bábok lesznek, gyalogok, az élet nagy sakkpartijában. Ezt az adott shinobi vagy elfogadja, s a pénz vagy kötelességtudatból eredően bevégzi, vagy más módszert talál az élet túlélésében. S ahhoz pedig pénz kell. Hisz mit tesz az erővel az, akinek kenyérre nincs pénze? Ugyan a becsületes pénzkeresési lehetőségek temérdek újtának egy stabilabb és shinobikhoz méltó formáját követi az ifjú kunoichi, a kérdés, más út nem is létezik? Hiszen mindennek megvan a maga sajátos, másik oldala.
- Úgy sem mered megtenni, te kis szaros. Majd te üdvözlöd anyádat, ha már megöltelek. Talán ő is megvolt, de te...biztosan meglesze... - köhögött fel, mikor a penge belefúródott nyakába. Vörös vér folyt ki a kés körül, s végigcsurogva nyakán, a földön kezdett el szétterjedni. A férfi erős köhögésekbe, fuldokló lélegzetvételekbe kezdett, hogy pillanatokkal ugyan, de tovább élhessen. Testi ereje megnövekedett, mikor a halálközeli élmény tudatosult benne, s az ebből fakadó menekülésvágy adrenalinnal töltötte el testét. Nagy nehézségek árán ugyan képes volt lerázni magáról, s térdére egyenesedni, a beledöfött tőrt már nem volt képes eltávolítani. Elgyengült teste nem volt képes kirántani a kést, míg végül élettelenül dőlt a padlózatra, s duzzasztotta fel az apró vértócsát. Megbízód arcára döbbenet ült ki, majd a habozást követően elégedetten kezdett el tapsolni.
- Jól van, látom tökösebb vagy az átlagnál. Ez azonban még nem jogosít fel téged semmire, a főnök én vagyok! - fejezi be, majd erőt gyűjtve, ellöki magát a faltól, s lassú, botladozó léptekkel indul az ajtó felé.
- Ha nem csak ott állnál, hanem segítenél, hálásabb lennék, shinobi. - vágja hozzád ismét a sértegető megnyilvánulását. Az öreg jellemének változására választ talán sohasem kapsz, mégis, egy biztos. A tervezőt nem fogja érdekelni sem a te, sem pedig társad élete. Civil szemszögből nézve ugyan mindig is hálás lesz a shinobiknak, amiért segítenek neki a hétköznapi problémák megoldásában, mégis, a gazdagabb rétegeknek sohasem lesz több a shinobilét, mint megfizethető lehetőség. Elvégre akinek több pénze van, több és erősebb testőrökkel veheti magát körbe. A civilek egy részének a chakrahasználó harcosok mindig is csak bábok lesznek, gyalogok, az élet nagy sakkpartijában. Ezt az adott shinobi vagy elfogadja, s a pénz vagy kötelességtudatból eredően bevégzi, vagy más módszert talál az élet túlélésében. S ahhoz pedig pénz kell. Hisz mit tesz az erővel az, akinek kenyérre nincs pénze? Ugyan a becsületes pénzkeresési lehetőségek temérdek újtának egy stabilabb és shinobikhoz méltó formáját követi az ifjú kunoichi, a kérdés, más út nem is létezik? Hiszen mindennek megvan a maga sajátos, másik oldala.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Kirigakure főterén
A férfi torkából vér csordul ki, szemei kidülledtek. Erős köhögésbe kezdett, én pedig lesokkolva térdelek és hallgatom haláltusáját. Egyszer csak feltérdel, próbálkozik a túléléssel. Egy ideig vergődik, majd eldől. Az élet elszáll belőle és maga után csak egy élettelen bábot hagy. A vértócsa lassan tengerré nőtte ki magát. Én meg még mindig mozdulatlanul térdelek. Kezeimet lassan felemelem, majd tekintetem a véres tenyeremre szegezem. Nem hiszem el.... hogy tényleg... megöltem valakit.... én... nem vagyok komplett... de az akadémián... nem tanították meg... hogy ez ilyen... jó érzés is tud lenni. Rohadtul irritált már az a halpofa. Számat a fülemig felhúzom, kezeimet pedig leengedem. Kicsit lehiggadtam. Lassan felállok, és végignézek magamon. Csupa vér lettem... bár mire számítok egy ekkora vértócsa közepén? Talán azt vártam, hogy a vörös folyadék helyett, apró mosolygós pillangók lepik el majd a ruhám?
Csodálkozásomat egy monoton hang törte meg. Egyenletes ritmusú taps. De ezt miért kapom? Színvonalasan adtam elő a Micimackót? Vagy az égig érő tisztító számláért? A megbízó szóra nyitja a száját. Valami dicséretszerű izé hagyja el ajkait. Hátrafordulok, hogy megnézzem milyen szenvedő állapot van épp. Meglepetésemre felállt... vagyis azt hiszem ez az akart lenni. Majd kezével ellöki magát a faltól, és mint egy járókeretes csiga, elindul az ajtó felé. Majd újra megszólal, és e szavaival megint kihúzza nálam a gyufát... de tanultam az előző esetből. Kedvesen fogok válaszolni.
- Drága megbízó- próbálok nem olyan „bárcsak kiugranál az ablakon” mosollyal nézni- Lehet, hogy ön embernek jó... de megbízónak nem... és embernek sem. Tehát kérem óvakodjon a kioktató stílustól, és a felsőbbrendűsködéstől. Köszönöm.
Igen, hát persze! Ha elkezdem a mondatot, akkor be is kell fejeznem. Én és az a zseniális agyam... Gondolom a megbízó legszívesebben kivájná a szemeimet a helyükről, hogy aztán azokból valami kiegészítőt készítsen az új ruhájához. Hát ez kész... kicsit lehiggadok, és máris elárasztják a baromságok a fejemet. A megbízó mintha kicsit megvetően nézett volna rám. Pénzre biztosan szükségem van, tehát nem hagyhatom itt...legalább is még biztos nem...
- Jól van, segítek pénzeszsák! – Próbálom minél kedvesebb hangon mondani... még a végén nem fizet ki.. és ha nem fizet ki, abból bajok lesznek!
„Hatalmas kedvvel” odamegyek a botorkáló megbízóhoz, aki úgy néz ki még azután se szimpatizál velem, miután az egész házat kitakarítottam... aztán összevéreztem... cöhh... hálátlan egy pénzeszsák...
Közelebb lépek a megbízóhoz és valahogy megpróbálok segíteni neki elcsoszogni az ajtóig. De mit akar az ajtónál? Lehet, hogy csak zavarja a szobában terjengő, büdös állott levegő. Bár ez már az ő dolga...
Csodálkozásomat egy monoton hang törte meg. Egyenletes ritmusú taps. De ezt miért kapom? Színvonalasan adtam elő a Micimackót? Vagy az égig érő tisztító számláért? A megbízó szóra nyitja a száját. Valami dicséretszerű izé hagyja el ajkait. Hátrafordulok, hogy megnézzem milyen szenvedő állapot van épp. Meglepetésemre felállt... vagyis azt hiszem ez az akart lenni. Majd kezével ellöki magát a faltól, és mint egy járókeretes csiga, elindul az ajtó felé. Majd újra megszólal, és e szavaival megint kihúzza nálam a gyufát... de tanultam az előző esetből. Kedvesen fogok válaszolni.
- Drága megbízó- próbálok nem olyan „bárcsak kiugranál az ablakon” mosollyal nézni- Lehet, hogy ön embernek jó... de megbízónak nem... és embernek sem. Tehát kérem óvakodjon a kioktató stílustól, és a felsőbbrendűsködéstől. Köszönöm.
Igen, hát persze! Ha elkezdem a mondatot, akkor be is kell fejeznem. Én és az a zseniális agyam... Gondolom a megbízó legszívesebben kivájná a szemeimet a helyükről, hogy aztán azokból valami kiegészítőt készítsen az új ruhájához. Hát ez kész... kicsit lehiggadok, és máris elárasztják a baromságok a fejemet. A megbízó mintha kicsit megvetően nézett volna rám. Pénzre biztosan szükségem van, tehát nem hagyhatom itt...legalább is még biztos nem...
- Jól van, segítek pénzeszsák! – Próbálom minél kedvesebb hangon mondani... még a végén nem fizet ki.. és ha nem fizet ki, abból bajok lesznek!
„Hatalmas kedvvel” odamegyek a botorkáló megbízóhoz, aki úgy néz ki még azután se szimpatizál velem, miután az egész házat kitakarítottam... aztán összevéreztem... cöhh... hálátlan egy pénzeszsák...
Közelebb lépek a megbízóhoz és valahogy megpróbálok segíteni neki elcsoszogni az ajtóig. De mit akar az ajtónál? Lehet, hogy csak zavarja a szobában terjengő, büdös állott levegő. Bár ez már az ő dolga...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
A nehezen mozgó öreg szinte teljes testsúlyával ránehezedve válladra, támaszkodott meg néhány pillanat erejéig. Hangos sziszegésekkel jelezte, oldala még mindig szúr, szinte kínozza őt. A résnyire nyitott szájon néhány szitokszó is kicsúszott azalatt, amíg meg nem találtátok a tökéletes egyensúlyt, majd eljutottatok a ház ajtajáig. Az öreg balját a kilincsre emelve, megnyitotta azt, majd lassan kisétált az oldalán sétáló mankójával együtt. Némiképp sietősre véve a figurát, gyorsabb tempót diktált, pontosabban diktáltatott, mely nem épp egy leányálom utazást eredményezett.
- Ha lekésem a versenyt miattad, kifizeted a százezres jutalmam, amit ezért a ruháért kapok! - fenyegetett meg az öreg, miközben fájdalmait némiképp elnyomva, megindult a város központja felé.
A szűk utcák zsúfoltságig tele voltak emberrel, ahogy haladtatok be a centrum felé, úgy torlódtak fel az egyre nagyobb sorok. Mivel a shinobik nagy része a határok mentén harcol, a civil lakosság számára némiképp figyelemelterelésként szolgáló utcabálokat és rendezvényeket tartottak hát az ország szívében. Többen kóstolgatták a gyilkosan közeledő illatok forrásainak húsából. Meleg tea illata párosult a ramenek, hústálak, és lángoló konyhájú zöldségeseiből áramló mennyei aromákkal.
- Először megnyerem a versenyt, majd hatalmas lakomát fogok csapni belőle. Minden bódét végigjárok. De szedd a lábad kislányom, hogy miért nem tudtál kicsit magasabbra nőni? Kényelmetlen a karomnak. Ekkora tömegen át nem verekedjük magunkat, arra van egy rövidebb út. - mutat egy utca felé, mely hosszú sétánya után újabb utcákba és sikátorokba osztódik a végén. A labirintusszerű járatban egyre szűkösebb és sötétebb utakra próbál terelni az öreg, hangos kiáltásai a füledtől alig tíz centire valódi mámorba ringatva az így is megzavart lelked. Vagy netalán egy gyilkosság, nem is oly nagy bűn? Életek kiontása megegyezik vajon a shinobik kódexével? Elvégre háborúra nevel titeket az ország vezetősége. Gyilkolásra. Mégis, kérdéses, mivé fejlődhet ez egy olyan lélekben, amely még fiatal, naiv és magányos. S jelenleg süket, amiért a támaszkodó agg állandó parancsait közli, közvetlen hallójáraton keresztül zúgatva.
- Itt balra. Mondom balra!
- Ha jól emlékszem, itt jobbra kell menni. Vagy balra.
- Mondtam, hogy jobbra, az volt az első gondolatom, de nem hallgattál rám.
- Minden másodperccel levonok a béredből. Ha sokat késünk a botlábad miatt, a végén még te fogsz nekem fizetni.
Ahogy szüntelenül vágtatok át a folyosóknak csúfolható utcákon át, teljesen elvesztetek a labirintusban. Valahogy sikerült az öreg tájékoztatása, vagy épp félretájékoztatása, segítségével eljutnotok a kihaltabb déli negyedbe. A bál idáig nem ért ki, a lakónegyedek üresen álltak. Csupán néhány járókelő sétálgatott az utcán.
- Hova hoztál, te ostoba lány!? - lök el magától, majd egymaga próbál visszajutni a városba. Néhány lépés után megfordul, majd rád néz. Mérges tekintetén láthatod, hamarosan ismét elborul az agya. Vöröslő feje azonban kifehéredett, majd orrán át kiengedte a gőzt.
- Fene egye, aki ilyen mihaszna kölyköt szült ide. Egy petákot sem kapsz tőlem. Sőt. Ha visszaérek a versenyről, beperellek!
A mogorva öreg úgy tűnt, végleg elveszítette a józan gondolkodását. Dühében fordulva, megbotlott a kikopott macskaköves úton, majd oldalirányban eldőlt. Kabátjából egy kisebb tekercs gurult ki, alig néhány méterre tőle. Mikor arcát felemelte, s realizálta helyzetét, szemével kiszúrta a tekercset.
- Az életművem! - kiáltotta, majd nehézkesen kezdett el kúszni a földön, kitartott jobbjával ragadozómódjára érve el lassan a tekercset.
- Ha lekésem a versenyt miattad, kifizeted a százezres jutalmam, amit ezért a ruháért kapok! - fenyegetett meg az öreg, miközben fájdalmait némiképp elnyomva, megindult a város központja felé.
A szűk utcák zsúfoltságig tele voltak emberrel, ahogy haladtatok be a centrum felé, úgy torlódtak fel az egyre nagyobb sorok. Mivel a shinobik nagy része a határok mentén harcol, a civil lakosság számára némiképp figyelemelterelésként szolgáló utcabálokat és rendezvényeket tartottak hát az ország szívében. Többen kóstolgatták a gyilkosan közeledő illatok forrásainak húsából. Meleg tea illata párosult a ramenek, hústálak, és lángoló konyhájú zöldségeseiből áramló mennyei aromákkal.
- Először megnyerem a versenyt, majd hatalmas lakomát fogok csapni belőle. Minden bódét végigjárok. De szedd a lábad kislányom, hogy miért nem tudtál kicsit magasabbra nőni? Kényelmetlen a karomnak. Ekkora tömegen át nem verekedjük magunkat, arra van egy rövidebb út. - mutat egy utca felé, mely hosszú sétánya után újabb utcákba és sikátorokba osztódik a végén. A labirintusszerű járatban egyre szűkösebb és sötétebb utakra próbál terelni az öreg, hangos kiáltásai a füledtől alig tíz centire valódi mámorba ringatva az így is megzavart lelked. Vagy netalán egy gyilkosság, nem is oly nagy bűn? Életek kiontása megegyezik vajon a shinobik kódexével? Elvégre háborúra nevel titeket az ország vezetősége. Gyilkolásra. Mégis, kérdéses, mivé fejlődhet ez egy olyan lélekben, amely még fiatal, naiv és magányos. S jelenleg süket, amiért a támaszkodó agg állandó parancsait közli, közvetlen hallójáraton keresztül zúgatva.
- Itt balra. Mondom balra!
- Ha jól emlékszem, itt jobbra kell menni. Vagy balra.
- Mondtam, hogy jobbra, az volt az első gondolatom, de nem hallgattál rám.
- Minden másodperccel levonok a béredből. Ha sokat késünk a botlábad miatt, a végén még te fogsz nekem fizetni.
Ahogy szüntelenül vágtatok át a folyosóknak csúfolható utcákon át, teljesen elvesztetek a labirintusban. Valahogy sikerült az öreg tájékoztatása, vagy épp félretájékoztatása, segítségével eljutnotok a kihaltabb déli negyedbe. A bál idáig nem ért ki, a lakónegyedek üresen álltak. Csupán néhány járókelő sétálgatott az utcán.
- Hova hoztál, te ostoba lány!? - lök el magától, majd egymaga próbál visszajutni a városba. Néhány lépés után megfordul, majd rád néz. Mérges tekintetén láthatod, hamarosan ismét elborul az agya. Vöröslő feje azonban kifehéredett, majd orrán át kiengedte a gőzt.
- Fene egye, aki ilyen mihaszna kölyköt szült ide. Egy petákot sem kapsz tőlem. Sőt. Ha visszaérek a versenyről, beperellek!
A mogorva öreg úgy tűnt, végleg elveszítette a józan gondolkodását. Dühében fordulva, megbotlott a kikopott macskaköves úton, majd oldalirányban eldőlt. Kabátjából egy kisebb tekercs gurult ki, alig néhány méterre tőle. Mikor arcát felemelte, s realizálta helyzetét, szemével kiszúrta a tekercset.
- Az életművem! - kiáltotta, majd nehézkesen kezdett el kúszni a földön, kitartott jobbjával ragadozómódjára érve el lassan a tekercset.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Kirigakure főterén
A megbízó nagy sziszegve rám tehénkedett. Vagyis először csak próbálkozott vele, közben kedves szavak hagyták el a száját. Majd mikor már, úgy gondolta, hogy kényelmes mankóvá váltam, végre elindulhattunk az ajtó felé. Az öreg nehézkesen, de kinyitotta az ajtót, majd lassan kibotorkáltunk rajta. Amint kiértünk a friss levegőre, a megbízó sietősebbre vette a figurát. Én pedig próbáltam tartani a verseny-csiga tempóját. Bár rohadt nehéz úgy menni, hogy egy medve súlyú ember nehézkedik a vállamra. Egy ideig csendben haladunk, ami megnyugvást jelentett az idegeimnek és a hallójárataimnak is egyaránt. Ezt a kellemes zaj nélküli utat, persze az öregnek meg kellett törnie. Érdes hanggal próbálta megint kijátszani az idegrendszerem.
- Ha lenne annyi pénzem, most nem játszanék járókeretet! - válaszoltam némileg megvető hanglejtéssel.
A fárasztó túra után egy szűkebb utcába értünk. Ahogy körbenéztem mindenfelé emberek voltak. Csordákba tömörülve hatoltak egyik helyről a másikra, elsodorva ezzel az egyedül kóválygó fajtársaikat. Ennyi ember között én nem fogom sokáig bírni. Szívesebben mosnám fel az öreg házában maradt vért, mint, hogy fél percnél tovább itt kelljen maradnom. Én indultam volna vissza, ki a tömegből, de a megbízó nem engedett. Csak azért is beráncigált a sok idióta közé.
Hangos zajok, értelmetlen beszélgetések, erőltetett nevetések és hamis arckifejezések. Számomra e szavak jellemzik leginkább az utcabálokat. Sajna ezen kellemetlenségeket még a tea illata sem tudta elfelejtetni. Az utca közepén mentünk, azon a részen, amit a legjobban utálok. Szemeimet a földre szegeztem, és próbáltam gyorsabb tempóra bírni a megbízót. Akárhogy próbálom, a vásárban nem látom meg azt, amit mindenki más. Nekem ez az egész ramazúri, örökké ijesztő és kellemetlen lesz.
Az öreg újra szóra nyitja száját. Éhes tekintettel néz végig az illatozó bódékon, miközben még a magasságomat is kritizálja.
- Ha ilyen kényelmetlen, akkor le lehet róla szállni... – válaszoltam, kicsit hangosabban a kelleténél. – De máris rohanok haza és felveszek egy húszcentis talpú cipőt, hogy a maga kényes ízlésének megfeleljen.
Az öreg hirtelen elindul egy szűkebb folyosó irányába. Az emberek arrafelé már fogyatkoztak. Az út labirintusszerűen válik szét. Sötét volt, de mégis egy fokkal jobban éreztem magam, mint a zsúfolt téren. A megbízó egész végig vezényelt. Hangos szavai tönkretették a hallójáratom, köpködése pedig elolvasztotta a fél arcom. Legszívesebben otthagytam volna az út közepén, de pénzre szükségem van. Szavaiból egy idő után eltűnt a határozottság. A „rövidebb út” pedig hosszabbnak bizonyult, mint a főutca. De az öreg azért próbálta elhitetni velem, hogy ő tudja, merre kell menni. Bezzeg én a magától járó mankó, semmit sem tud.
Egyszer csak a sötét utcák kivilágosodtak és elértünk a déli negyedbe. Emlékeim szerint a verseny nem itt van. Ez a rész kihalt volt, mellettünk csak néhányan sétáltak el. A túrából eddig, ez a csendes rész a kedvencem. A kellemes csendet az öreg újra megzavarja. Szavai megint csak sértőek, de ezen szavak, már leperegnek rólam. Hirtelen ellök magától, a vállam pedig újra könnyűvé válik. Lassan megindul, majd néhány lépés után visszanéz rám. Mint egy vonat, füstöt prüszkölt, majd megszólalt.
- Sajnálom, de már nem tud panaszt benyújtani. Az irodás nő meghalt. Ezen kívül pedig lakbérre alig van pénzem, nemhogy perekre- Vigyorodok el.
Az öreg hirtelen elesett, majd egy papír esett ki a kabátjából. Szemeit hirtelen a tekercsre szegezi, majd elkiáltja magát. Azután, mint egy hernyó elindul felé.
Odasétálok a tekercshez, majd felveszem.
- Értem... hogy ez lenne az a milliós firka... láttam már szebb kutyanyakörvet is... – megrántom a vállam és visszahelyezem a macskakőre. Lehajolok a földön kúszó megbízóhoz.
- Ha nem fizet ki, úgy érzem már nincs sok keresnivalóm itt – mosolyodok el. Elsöpröm hajamat a szememből, majd felállok.
Lassan elindulok, távolodva a megbízótól. Majd utoljára még hátranézek.
- Sok sikert a versenyen...
- Ha lenne annyi pénzem, most nem játszanék járókeretet! - válaszoltam némileg megvető hanglejtéssel.
A fárasztó túra után egy szűkebb utcába értünk. Ahogy körbenéztem mindenfelé emberek voltak. Csordákba tömörülve hatoltak egyik helyről a másikra, elsodorva ezzel az egyedül kóválygó fajtársaikat. Ennyi ember között én nem fogom sokáig bírni. Szívesebben mosnám fel az öreg házában maradt vért, mint, hogy fél percnél tovább itt kelljen maradnom. Én indultam volna vissza, ki a tömegből, de a megbízó nem engedett. Csak azért is beráncigált a sok idióta közé.
Hangos zajok, értelmetlen beszélgetések, erőltetett nevetések és hamis arckifejezések. Számomra e szavak jellemzik leginkább az utcabálokat. Sajna ezen kellemetlenségeket még a tea illata sem tudta elfelejtetni. Az utca közepén mentünk, azon a részen, amit a legjobban utálok. Szemeimet a földre szegeztem, és próbáltam gyorsabb tempóra bírni a megbízót. Akárhogy próbálom, a vásárban nem látom meg azt, amit mindenki más. Nekem ez az egész ramazúri, örökké ijesztő és kellemetlen lesz.
Az öreg újra szóra nyitja száját. Éhes tekintettel néz végig az illatozó bódékon, miközben még a magasságomat is kritizálja.
- Ha ilyen kényelmetlen, akkor le lehet róla szállni... – válaszoltam, kicsit hangosabban a kelleténél. – De máris rohanok haza és felveszek egy húszcentis talpú cipőt, hogy a maga kényes ízlésének megfeleljen.
Az öreg hirtelen elindul egy szűkebb folyosó irányába. Az emberek arrafelé már fogyatkoztak. Az út labirintusszerűen válik szét. Sötét volt, de mégis egy fokkal jobban éreztem magam, mint a zsúfolt téren. A megbízó egész végig vezényelt. Hangos szavai tönkretették a hallójáratom, köpködése pedig elolvasztotta a fél arcom. Legszívesebben otthagytam volna az út közepén, de pénzre szükségem van. Szavaiból egy idő után eltűnt a határozottság. A „rövidebb út” pedig hosszabbnak bizonyult, mint a főutca. De az öreg azért próbálta elhitetni velem, hogy ő tudja, merre kell menni. Bezzeg én a magától járó mankó, semmit sem tud.
Egyszer csak a sötét utcák kivilágosodtak és elértünk a déli negyedbe. Emlékeim szerint a verseny nem itt van. Ez a rész kihalt volt, mellettünk csak néhányan sétáltak el. A túrából eddig, ez a csendes rész a kedvencem. A kellemes csendet az öreg újra megzavarja. Szavai megint csak sértőek, de ezen szavak, már leperegnek rólam. Hirtelen ellök magától, a vállam pedig újra könnyűvé válik. Lassan megindul, majd néhány lépés után visszanéz rám. Mint egy vonat, füstöt prüszkölt, majd megszólalt.
- Sajnálom, de már nem tud panaszt benyújtani. Az irodás nő meghalt. Ezen kívül pedig lakbérre alig van pénzem, nemhogy perekre- Vigyorodok el.
Az öreg hirtelen elesett, majd egy papír esett ki a kabátjából. Szemeit hirtelen a tekercsre szegezi, majd elkiáltja magát. Azután, mint egy hernyó elindul felé.
Odasétálok a tekercshez, majd felveszem.
- Értem... hogy ez lenne az a milliós firka... láttam már szebb kutyanyakörvet is... – megrántom a vállam és visszahelyezem a macskakőre. Lehajolok a földön kúszó megbízóhoz.
- Ha nem fizet ki, úgy érzem már nincs sok keresnivalóm itt – mosolyodok el. Elsöpröm hajamat a szememből, majd felállok.
Lassan elindulok, távolodva a megbízótól. Majd utoljára még hátranézek.
- Sok sikert a versenyen...
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Kirigakure főterén
- Te csak ne szemtelenkedjél, kislány - vágja hozzád az öreg, majd a hóna alá csapva fejed, megindul az emberi mankójának segítségével. A megbízó hirtelen hangulatváltozása betudható a versenynek, talán izgul, ám végül is...ki ne izgulna, ha ilyen kincset rejtő tekercs birtokában áll? Százezer Ryo. Mire lehet annyi pénz költeni? Főleg egy ilyen habitusú férfi, vajon mire kelhet számára a pénz ennyire? Talán beteg gyermeke, felesége várja otthon, hogy az orvosságokat ki tudják fizetni? Talán innen eredeztethető a hirtelen kibírhatatlanná formálódott modora. Vagy talán senkije sincs, s mind magára akarja elkölteni, s önző céljaiban a lehető legjobban ki akarja használni a külsős segítséget. Bármi is állhat a kérdések mögött, nem tudhatta, azonban az összeg elköltésének gondolata, talán az ifjú kunoichi agyába is beférkőzhetett.
A város kisebb utcáit átszelve, a hatalmasra sikeredett kerülő után a földre esett öreg, miután felkelt, megragadja a tekercset, s jó mélyen kabátjának rejtekébe helyezi ismét.
- Ne merészeld még egyszer a szádra se venni a művem. Vagy megbánod, te mihaszna kölyök. - dörmögte, majd bicegve megindult, vissza a központ felé. Esetlen mozgása alig pár méterig hajtotta őt, mikor megállt, az oldalába nyilalló fájdalomtól. Hangosan szisszen fel, s egy enyhébb káromkodást eleresztve nyúl fájó oldalára. Nagy nehezen egyenesedett ki ismét, majd továbbhúzva lábait a földön, továbbindult. Ő nem adta el, ez biztos. Bármi is álljon az öreg elé, nem fogja engedni, hogy a győzelmet elorozzák. Határozott léptei azonban nem sokáig tartották őt a tempójában, míg végül ismét lassítania kellett. Végül megállt, s szeme sarkából hátranézett. Nem szólt semmit, csupán rád nézett, már ha nem hagytad faképnél eddig. Amennyiben így tettél, így a postodban szeretnék olvasni a központba való visszajutásról, az út alatti gondolataidról, s végül a vezetőségnek való lejelentés.
Azonban ha végignézted a szenvedését, s netalán megesett volna a szíved rajta, vagy csupán a eladat elvégzésének tudata hajt, elfogadja ismét a segítségedet, s némiképp csendesebb társaságot nyújtva, indul meg a verseny helyszíne felé. A főbb utcákon egyre nagyobb a tömeg, mindenki az ünnepségeken vesz részt. Azonban a ti időtök véges, s előre láthatóan, nem fogtok időben odaérni a főút vonalán.
Megoldásokat szeretnék kérni tőled, milyen opciók lennének alkalmasak ahhoz, hogy a rajzok eljussanak a versenyre. Többféle megoldás is számításba jöhet, szeretném kicsit a feladat fontosságáról és a saját helyzetéről elmélkedő kunoichi gondolatmeneteit olvasni. Természetesen a két válaszlehetőséget vegyíteni is lehet, miszerint előbb hagyod faképnél, majd sietsz vissza hozzá. Vagy netalán más gondolatokon jár épp az agya?
A város kisebb utcáit átszelve, a hatalmasra sikeredett kerülő után a földre esett öreg, miután felkelt, megragadja a tekercset, s jó mélyen kabátjának rejtekébe helyezi ismét.
- Ne merészeld még egyszer a szádra se venni a művem. Vagy megbánod, te mihaszna kölyök. - dörmögte, majd bicegve megindult, vissza a központ felé. Esetlen mozgása alig pár méterig hajtotta őt, mikor megállt, az oldalába nyilalló fájdalomtól. Hangosan szisszen fel, s egy enyhébb káromkodást eleresztve nyúl fájó oldalára. Nagy nehezen egyenesedett ki ismét, majd továbbhúzva lábait a földön, továbbindult. Ő nem adta el, ez biztos. Bármi is álljon az öreg elé, nem fogja engedni, hogy a győzelmet elorozzák. Határozott léptei azonban nem sokáig tartották őt a tempójában, míg végül ismét lassítania kellett. Végül megállt, s szeme sarkából hátranézett. Nem szólt semmit, csupán rád nézett, már ha nem hagytad faképnél eddig. Amennyiben így tettél, így a postodban szeretnék olvasni a központba való visszajutásról, az út alatti gondolataidról, s végül a vezetőségnek való lejelentés.
Azonban ha végignézted a szenvedését, s netalán megesett volna a szíved rajta, vagy csupán a eladat elvégzésének tudata hajt, elfogadja ismét a segítségedet, s némiképp csendesebb társaságot nyújtva, indul meg a verseny helyszíne felé. A főbb utcákon egyre nagyobb a tömeg, mindenki az ünnepségeken vesz részt. Azonban a ti időtök véges, s előre láthatóan, nem fogtok időben odaérni a főút vonalán.
Megoldásokat szeretnék kérni tőled, milyen opciók lennének alkalmasak ahhoz, hogy a rajzok eljussanak a versenyre. Többféle megoldás is számításba jöhet, szeretném kicsit a feladat fontosságáról és a saját helyzetéről elmélkedő kunoichi gondolatmeneteit olvasni. Természetesen a két válaszlehetőséget vegyíteni is lehet, miszerint előbb hagyod faképnél, majd sietsz vissza hozzá. Vagy netalán más gondolatokon jár épp az agya?
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Kirigakure főterén
Az öreg lassan feltápászkodott és megindult. Ahogy láttam, egy ideig meglesznek kettesben a fallal. Elindultam az ellentétes irányba, hiszen arra kevesebben voltak. A zajok egyre halkultak és az emberek is fogyatkoztak. Persze még ezen a kihalt részen is volt egy-két szállingózó vándor árus, messze táncolt ember és pár a piától eltévedt személy is. Egyre távolabb értem a főutcától, és már az öreg ordibálását sem hallottam. Nem biztos, hogy jó ötlet volt otthagyni... mégiscsak ő a megbízó... Na, de azért ő is tudja már, hogy hol a határ! Ha nem fizet, ne várjon segítséget. Nem vagyok én olyan jótét lélek, hogy ingyen segítsek mindenkin. Ezen kívül, mi olyan különleges abban a tervben? Ámbár én sose fogom megérteni az emberek ruhamániáját. Miért kell úgy felöltözniük, mint a bazári majomnak? Vagy ha ilyen ruhákban járnak, akkor előkelőbben látszanak? Felsőbbrendűnek másoknál? Na, de mindegy... ez az ő dolguk. Gondolataimba merülve, nem vettem észre, hogy valaki a kezembe nyomott egy papírt. Egy brosúra osztogatótól kaptam egy füzetet. Az első oldalon voltak a programok időrendbe szedve... Ilyen nagy esemény lenne egy utcabál? A második oldalon voltak az árusok és áruik. Aztán a zeneszolgáltatók, majd a versenyek. Végül az utolsó lapon egy elrendezés volt, miszerint a főút melyik oldalán, mi helyezkedik el, és persze, hogy a főútról milyen mellékutak nyílnak. Eszerint a „térkép” szerint amerre én megyek... Esélytelen, hogy hazajussak. Nyílegyenesen a másik irányba kéne mennem. Összecsukom a füzetkét, majd sarkon fordulok. Újra elhaladok az árusok és a furcsa emberek mellett. Ahogy haladok, lassan visszaérek oda ahonnan elindultam. A lihegő öreg még mindig a falnál áll. Ilyen tempóban nem fog odaérni a versenyre. Egy pillanatra megállok. Az egy helyben toporgó ember hirtelen rám néz. Néma csendben figyel egy kis ideig. Még mindig nem tudok arcról olvasni, tehát nem tudom, hogy mit akarhat. Talán segítség kell neki... Felsóhajtok, majd odasétálok hozzá.
- Ha ennek vége, kérem a pénzem... Vagy tényleg itt hagyom ebben az utcában a tervével együtt! - Nézek az öregre.
Nagyon remélem, hogy kifizet... különben a tervével és pár kővel együtt a folyóban végzi. A megbízó elfogadja a segítségem és a vállamra tehénkedik. Az utunkat kellemes csendben folytattuk, vissza a főútra. Bár ebben a tempóban még a jövő évi versenyre se érünk oda. Próbálom kicsit siettetni a lépteit, sajna nem sok sikerrel. Valahogy gyorsítani kéne a tempón. Mehetnénk kerülőn, de az öreg tájékozódására nem bízhatom magam. A kis füzetkében, amit kaptam, csak a főút van. Én nem igazán ismerem ezt a helyet, mivel nem járok emberek közé, tehát az én tájékozódásom is felejtős. Ahogy egyre beljebb értünk, a hangzavar nőtt, az árusok megszaporodtak, az embercsordák pedig sokasodtak. A tömegen egyre nehezebben megyünk keresztül. Így már tényleg nem fognak odaérni a tervek, és ha nem érnek oda, én nem kapok pénzt és akkor feleslegesen cipeltem ezt az embert, feleslegesen játszottam cselédlányt és feleslegesen öltem meg valakit.. Na nem... ezt nem.. Biztos van más megoldás is. A megbízót nem bírom a hátamra kapni és elrohanni vele, pedig az lenne a legegyszerűbb. Az időt se bírom megállítani. A tömegben pedig nem tudok minden embert csakúgy arrébb lökni. A másik egyszerű megoldás, az lenne, ha én vinném el a terveket a versenyre, majd visszajönnék a bicegő megbízóhoz és őt is eljuttatnám a helyszínre. de itt is van egy nagy DE. Az öreg biztosan nem adná ide a firkáit... azután meg biztos nem, hogy így ledegradáltam a művét. El is vehetném és elrohanhatnék vele... de akkor pénz helyett fejmosást kapnék, azt meg inkább kihagynám. Egy próbát azért megér... az ez előtti tervem...
- Drága megbízó, amint azt láthatja, ilyen tempóban még egy fényév múlva se érünk oda. Viszont én eljuttatom szívesen a terveket a helyszínre, majd visszajövök járókeretnek. És ha kifizet, akkor biztosíthatom, hogy ezeket meg is teszem.... de fizetség nélkül ne várjon túl sokat tőlem. Ha meg akarja nyerni a pénzt bíznia kell bennem... éés ki kell fizetnie... – nézek a mellettem bicegő öregre vigyorogva.
- Ha ennek vége, kérem a pénzem... Vagy tényleg itt hagyom ebben az utcában a tervével együtt! - Nézek az öregre.
Nagyon remélem, hogy kifizet... különben a tervével és pár kővel együtt a folyóban végzi. A megbízó elfogadja a segítségem és a vállamra tehénkedik. Az utunkat kellemes csendben folytattuk, vissza a főútra. Bár ebben a tempóban még a jövő évi versenyre se érünk oda. Próbálom kicsit siettetni a lépteit, sajna nem sok sikerrel. Valahogy gyorsítani kéne a tempón. Mehetnénk kerülőn, de az öreg tájékozódására nem bízhatom magam. A kis füzetkében, amit kaptam, csak a főút van. Én nem igazán ismerem ezt a helyet, mivel nem járok emberek közé, tehát az én tájékozódásom is felejtős. Ahogy egyre beljebb értünk, a hangzavar nőtt, az árusok megszaporodtak, az embercsordák pedig sokasodtak. A tömegen egyre nehezebben megyünk keresztül. Így már tényleg nem fognak odaérni a tervek, és ha nem érnek oda, én nem kapok pénzt és akkor feleslegesen cipeltem ezt az embert, feleslegesen játszottam cselédlányt és feleslegesen öltem meg valakit.. Na nem... ezt nem.. Biztos van más megoldás is. A megbízót nem bírom a hátamra kapni és elrohanni vele, pedig az lenne a legegyszerűbb. Az időt se bírom megállítani. A tömegben pedig nem tudok minden embert csakúgy arrébb lökni. A másik egyszerű megoldás, az lenne, ha én vinném el a terveket a versenyre, majd visszajönnék a bicegő megbízóhoz és őt is eljuttatnám a helyszínre. de itt is van egy nagy DE. Az öreg biztosan nem adná ide a firkáit... azután meg biztos nem, hogy így ledegradáltam a művét. El is vehetném és elrohanhatnék vele... de akkor pénz helyett fejmosást kapnék, azt meg inkább kihagynám. Egy próbát azért megér... az ez előtti tervem...
- Drága megbízó, amint azt láthatja, ilyen tempóban még egy fényév múlva se érünk oda. Viszont én eljuttatom szívesen a terveket a helyszínre, majd visszajövök járókeretnek. És ha kifizet, akkor biztosíthatom, hogy ezeket meg is teszem.... de fizetség nélkül ne várjon túl sokat tőlem. Ha meg akarja nyerni a pénzt bíznia kell bennem... éés ki kell fizetnie... – nézek a mellettem bicegő öregre vigyorogva.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
3 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Similar topics
» Kirigakure Levéltára
» Kirigakure Fegyháza
» Kirigakure Shinobi Kódex
» KAD - Kirigakure no Aatisto Doujin
» Víz Országa és Kirigakure no Sato
» Kirigakure Fegyháza
» Kirigakure Shinobi Kódex
» KAD - Kirigakure no Aatisto Doujin
» Víz Országa és Kirigakure no Sato
3 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.