Jaken vs Zauki Pt. II

**Hasegawa Zauki** Pént. Feb. 19 2021, 02:29

// A megbeszéltek alapján lec dudududududúel//

Konoha romokban, titkai már nyilvánosak. Egy újabb küldetés a láthatáron, egy újabb megpróbáltatás... Vajon mennyire lesz ez öngyilkos küldetés? Habár tény, túlszárnyalta minden eddigi elképzelését saját erejéről, s álmodni sem mert volna arról, mit végrehajtott... Most tesztelni kell mire is képes. Egy embert tudott, ki biztosan erősebb lehet nála, s aki hajlandó is lehet segíteni. Akihiro Jaken, ki több ízben is csapatot alkotott Zaukival, kit barátjának hívhatott, s ki kellő képességekkel is rendelkezik, hogy a lehető legtöbb módon tegyen keresztbe számára. Egy rövidebb üzenetben közölte a helyet és időt. Konoha... legalábbis annak helye mellett egy erdősségi tisztáson délben. Két csomag bento-val készült. Noha napok óta nem evett, s hónapok óta nincs szüksége ilyesmire, pontosan tudja, milyen fura lehet egyedül étkezni. A fűbe dőlve az enyhén borult eget követve szemeivel várta az ifjú Jounint, kinek megérkezése persze hamar felkeltheti emberünk figyelmét.
-Hoztam egy adagnyit. Ha jól sejtem kelleni fog az erő...- Mutatott egyik kezével maga elé, jelezve, üljön le a konohai, míg másik kezével jól látható helyre emelte az ételt.
Egy pici némaság, s a "Jég" megtörése.
-Sajnálom, ami Konohával történt... Engem is rosszul érintett, pedig nekem nem is az otthonom.- Bökte ki végre a szavakat, melyek szívét nyomták már régóta.
Új dolog számára az empátia akkor is ha részére és akkor is, ha tőle szól... Most úgy érezte, tehetetlen volt, úgy érezte nem tehetett eleget, mikor kellett. Teljes erejét dobta be több ízben, s a végeredmény ugyanaz volt. Valahol vétkesnek érezte magát azért, ami történt barátja otthonával... ha erősebb lett volna akkor nem történik meg. Persze tudta jól, abszurd, nem hibáztathatja magát... mégis a tehetetlenség érzete, s a tudat, hogy akárhogy próbálkozott nem tudta elkerülni átkát, s aki közel áll hozzá, csak szenvedést kap jóságáért cserébe... Egy falut majdnem megkedvelt, s most elpusztult, romokban hever... Most mondja valaki, hogy ez nem törvényszerű... Persze öröm az ürömben, hogy nem sokan lepődtek meg képességein nem lepődött meg túlzottan senki, hogy a szeretett Első Hokagéjuk képességeivel bír... akárhogy is legyen most nem a búslakodásnak van ideje, vagy ünneplésnek, vagy akárminek... Edzeni hívta ide Jakent, tehát ezt is fogják tenni. Amint úgy látja végzett ebédjével, úgy felkel, s egy tisztesebb távot tesz meg tőle.
-Most, hogy tele etted, talán esélyem is lesz ellened...- Mosolyodott el helyzetén. -De azért ki ne dobd a taccsot.-

**Akihiro Jaken** Hétf. Márc. 01 2021, 16:08

//Készülj a harcra, és vele a kudarcra!//

A munkálatok hatására egyre inkább összemenő törmelék tenger közepén sétáltam, s gondterhelt gondolatokkal szemléltem a maradványait az egykor dicső Konohának. Megpróbáló idők álltak a hátam mögött, s a folyamatos stressz szinte teljesen kimerített. Mindenképpen szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, s az egyik felvert sátorban lévő fekvőhelyemen hagyott cetli szerint erre Zauki volt a megoldás. Zsebembe nyúlva előhúztam a részleteket leíró cetlit, s mivel végre eljött a találkozó ideje, örömmel hagytam magam mögött a fájdalmas emlékeket... Legalább egy kis időre.
Zsebre dugott kézzel érkeztem meg a kijelölt helyszínre, s ahogy megpillantottam barátomat, jobb kezemet előhúzva intettem neki már messziről. Lassú léptekkel közelítettem hozzá, majd elé érve egy hálás bólintás kíséretében megragadtam a felém nyújtott ételt, s egy megfáradt sóhajjal, komótosan leültem mellé a fűbe.
Pár másodperc múlva Zauki sajnálatát kifejezve törte meg a csendet. Egy pillanatra ránéztem barátomra, aki gondterhelten lehajtott fejjel merült el gondolataiban, s jól látszott, hogy marcangolja magát belül.
- Ne aggódj, Konoha nem csupán egy Falu... Sokkal több annál... - kötöttem ki fejpátom, amelyet leemeltem homlokomról, s magam elé tartva rámeredtem a levél szimbólumra - És egyébként is, nem neked kellett volna megvédened minket egy támadástól - egészen csupasznak éreztem magam a fejpánt nélkül - Az az én feladatom lett volna. Ha valaki, hát én elbuktam... Még a Jinchuurikit sem sikerült megvédenem, és ezzel az öreg Jiraiya áldozata is hiábavalóvá vált. Pedig azt hittem, hogy legalább Madarát sikerült egy kicsit sarokba szorítanom! Ha menekül a technikájával, visszanyerem a kapcsolatot a Hiraishinnel, és megmentem Narutot, vagy legalább a Hachibi csápját vissza tudom szerezni! De nem, valahogy így is megúszta, s én teljes kudarcot vallottam... - sóhajtottam - Te viszont... - pillantottam fel Zaukira - Olyan erőket mozgattál meg egy számodra idegen Falu érdekében, amelyeket rég elveszettnek hittek! Rengeteg életet mentettél meg, ezt tartsd észben. Mondjuk azért az is tény, hogy a véred ide köt! Nem hittem volna az Első Hokagéról, hogy félrekú... izé... hűtlen volt a feleségéhez, de nagyon úgy tűnik, hogy a leszármazottja vagy, ha engem kérdezel - nevettem fel - Ez nem kis dolog, szóval... Na mi legyen, megmozgatjuk kicsit ezt az ősi erőt, ami benned lakozik? - álltam fel, kezemet nyújtva Zaukinak.
Felállva besétáltunk a tisztás közepére, majd felvettünk egymástól egy tisztes távolságot, s mindketten felkészültünk a baráti összecsapásra.
- Hmm... Látom már a harc előtt is taktikázol. Vérbeli shonobi - nevettem fel szavain, majd védekező állást vettem föl - Ha már így teletömted a hasam, akkor remélem nem várod el, hogy én kezdeményezzek, és menjek oda hozzád - szorítottam meg az ismét a homlokomon nyugvó fejpánt kötését, majd intettem neki, várva az első támadást.

Jaken vs Zauki Pt. II

Jaken vs Zauki Pt. II

Re: Jaken vs Zauki Pt. II