Misage
2 posters
1 / 1 oldal
Misage
Misage Hétf. Márc. 01 2021, 01:06
// Cél: Hiraishin tanulásának időrendbe beillesztése. Mivel a technika ajándék, tudtommal a tényleges tanulást nem kell kijátszani.
Cél2: Új avatarképhez megfelelő ruházat vásárlása
//
- Üdvözlöm! Kontrollra jött? - vetett éles pillantást a szanitéc a chakrával a hátamra tapasztott mankókra, mielőtt tekintete a bokától térdig bekötözött lábaimra vándorolt volna. Itt élesen beszívta a levegőt, és rosszalló arckifejezéssel nézett vissza rám.
- Tisztában van vele, hogy a mankókat nem dísznek adtuk, ugye?
- Persze. Mint ahogy azzal is, hogy ha még állna a kórház, akkor valósínűleg egy ágyhoz lennék kötözve. - kacsintottam a fiatal nőre, aztán tőlem szokatlan, hivatalosabb hangnemre váltottam. - De most látogatóba jöttem. Akemi Nemi magához tért már?
Kérdésem nem érhette váratlanul a nőt - valószínűleg rengeteg hozzám hasonló jött már kérdezgetni, hogy milyen állapotban vannak a szerettei. Mivel a falu romokban állt, aki tudott, a törmelék eltakarításában, vagy a sérültek összegyűjtésében, ellátásában segédkezett. Sokan pedig még mindig keresték a hozzájuk tartozókat, és reménykedtek, hogy nem az elhalálozottak listáján fogják megtalálni az illető nevét. Nekem szerencsére ilyen problémám nem volt: egy közeli ismerősöm sem dobta fel a talpát a történtek alatt.
~ Mondtam én, hogy selejtezés lesz. Ezek szerint átmentünk. - ha nem vártam volna a barátnőmmel kapcsolatos válaszra, talán még el is mosolyodtam volna erre a gondolatra.
- Igen, magánál van. De ha nem családtagja, kérem ne zavarja! - válaszolt a szanitéc, miután felpillantott a kezében tartott kis papírról.
- Családtag vagyok. - a hazugság, mely némi igazságot is tartalmazott, gond nélkül hagyta el a számat, aztán a választ meg sem várva elindultam a sátor belseje felé. A szanitécnek esélye sem lett volna megállítani: szeme alatt karikák voltak, testtartása pedig arról árulkodott, hogy alig állt a lábán. Valószínűleg pihenésképp osztották be az ajtónálló szerepére, mikor már nem volt képes rendesen ellátni az eredeti feladatait. Az alvás olyan luxus volt, amit csak a sérültek engedhettek meg maguknak. Az energiatabletták olyan mérékben fogytak, hogy már kész kaland volt egyáltalán beszerezni is őket.
- Kíváncsi voltam, hogy meddig kell várnom, amíg felbukkansz. - jegyezte meg Nemi, mikor meglátott. Csak egy fokkal nézet ki kevésbé borzalmasan, mint mikor először láttam a sátorban. Ő kevésbé volt szerencsés, mint én - míg én Osumi hajburkában ébredtem a falu pusztulása után, Nemit a törmelék alól bányászták ki, elég súlyos sérülésekkel.
- Mikor ébredtél fel? Hogy érzed magad? - szinte már tőlem elképzelhetetlen mennyiségű kedvesség és törődés volt ebben a két kérdésben. Legszívesebben egyből karjaimba zártam volna, de sérüléseit is figyelembe véve inkább türtőztettem magam. A lány egy kis, fájdalmas nevetés után válaszolt.
- Tegnap délután. Abban reménykedtem, hogy mellettem fogsz ülni és várni, hogy magamhoz térjek. - úgy tett, mintha sértődött arcot akarna vágni, de csak egy fájdalmas fintorra futotta - Persze tudom, hogy mindenki nagyon elfoglalt. Nekem meg van pár törött csontom, egy kellemes kis agyrázkódásom, és mindenem tele van zúzódásokkal. Egy darabig még nem engednek sehova. - eddig keserű arckifejezése ezt követően felderült - De járt itt valami fontos fickó, és közölte, hogy Chuuninná léptettek elő. - ennél a mondatnál szinte sütött róla az elégedettség.
- Akkor már csak kicsit kell belehúznod, hogy utolérj. - nem voltam az ilyen szituációkhoz szokva, így agyam szociális interakciókért felelős, igencsak alulfejlett része egyből a már megszokott enyhe gúnyhoz fordult, mint jól megszokott segítőjéhez - Én ugyanis Tokubetsu Jonin lettem.
Mondandómra teljes döbbenet áradt szét a lány arcán, ami aztán egy pillanat alatt izgalommá alakult.
- Mindent mesélj el!
- Csak ha nem szólsz közbe. - vetettem rá egy gúnyos mosolyt.
Mikor Kakashi beiktatása után szétváltunk, egyenesen a kapuhoz mentem, ahova a magasabb rangúakat küldték. Tudod, akkor még reménykedtem benne, hogy a történteknek hála majd utólag valami jó sztorit tudok előadni, de igazság szerint nem nagyon tettem többet, mint hogy sodródtam az árral. Igaz volt, tényleg egy akatsukis közeledett, szóval egyből meg is soroztuk mindennel, amink volt. Gondolom nem lepődsz meg rajta, de egy bábhasználó még valami gázt is odalőtt, mikor közelharcba kerültünk Konan ellen - mert hogy Konan volt a támadó. Ami meg még jobb, hogy volt egy pillanat, amikor én maradtam egyedül közelharcban a nő ellen. Persze így belegondolva nem igazán lett volna esélyem ellene egyedül, de olyan szar állapotban volt, hogy igazából mindegy is. Megjelent a falunk életképtelen kabalaállata is, és elmotyogta, hogy igazából ő ajánlott menedéket a némbernek. Jó, mi? Gondol valamit a marha és idehívja az ellenséget, hogy csatlakozzon a teazsúrjához. Minden esetre kellemetlenül gyorsan lementek a dolgok, és a legtöbben jóformán nem csináltunk semmit az ide-oda rohangáláson kívül. Még csak nem is ölhettünk. Utána sétálgattunk kicsit a minden lehetséges módon megkötözött Konannel, végül pedig minket is odaállítottak a Hokage palota előtti térre. Igen, ott voltam és igen, kerestelek, nem kell egyből leharapni a fejemet! Ekkora tömegben nehéz bárkit megtalálni. Na jó, túl jól ismersz! Az elején kerestelek, aztán inkább letelepedtem pár ismerősnek tűnő fazon közelében. Mondj akármit is, okosabb volt, mint össze-vissza rohangálni a tömegben, ahol a legjobban meg lehet szívni, ha jön a támadás. Ami meg mint gondolom észrevetted, tényleg jött is. A fehérkék? Nem, nem ragadtam le harcolni velük. Kicsit túl nagy csalódás volt a Konan elleni minősíthetetlen akciónk, szóval inkább egy pillanatra félretettem a vágyamat, hogy sokat öljek, és elindultam egy jó harcot keresni azzal a kettővel, akik mellettem voltak. A távolban láttunk pár Akimichit, akiknek kellőképp szétrúgták a seggét, szóval gondoltuk learatjuk a babérokat, és megoldjuk mi az ottani problémát. Kitalálod, hogy milyen ellenfelet sikerült kifognom? Igen, jól tippeltél, sikerült beleakadnom az egyetlen támadó bábba - legalábbis másik bábról nem hallottam idáig, pedig sok túlélővel beszélgettem. Na mindegy, a lényeg, hogy a bábot is szétkaptuk. Ne nézz ilyen csúnyán, kapsz részleteket is! Csak várj egy pillanatot, hadd idézzem fel pontosan. Szóval Osumi és Kaibutsu Hirotokkal voltunk ott, a két disznó meg Choza és Choji voltak. A dagadtak elbújtak, mi meg Osumival nagyjából a mi csapatunkhoz megelelő tervezgetéssel - igen, fejjel a falnak elven, jól látod - letámadtuk a kis rohadékot. Osumi körbefogta valami haj jutsuval, én pedig vártam, hogy jusson valami falat nekem is. Nem kellett sokáig várni, a haj eltűnt, a tag felkapta Osumit, én meg próbálkozhattam a megmentésével. Igen, mentéssel. Igen, én. Te is tudod, hogy milyen szarul mutatna a jelentésemben, ha hagyom megdögleni a társamat. Bár ez után a pusztítás után... persze akkor még nem tudhattam, hogy mi jön később. Minden esetre nem volt egy könnyű menet. A báb valami arcátlanul kemény fémből volt, szóval a nehézfegyverzethez, a juuha sho-hoz kellett folyamodnom. Pont sikerült levágnom egy karját és elvinnem Osumit, mikor Kaibutsu Hiroto sikeresen berepesztette alatta a földet. Kicsit szar volt az időzítése, mert majdnem mi is mellé estünk, de bármilyen kellemetlen elismerni, valószínűleg neki köszönhetjük, hogy a báb ekkor elsütött támadása nem nyírt ki minket. Csak lepörkölte egy kicsit a lábunkat, mint ahogy láthatod. Nem, nem okoz túl nagy gondot a járás. Akármilyen undorító egy takonycsík legyen is, Katsuyu elég jól meggyógyított utána. A falu pusztulását meg egy hajburokban vészeltük át. Igen, szerintem is gagyi, de legalább megúsztuk a törmeléket. Persze mind a hármunknak sikerült elájulni közben, így lemaradtunk a fináléról. Hé, nem röhög! Mi az, hogy fancsali képet vágok? Csak hogy tudd, te voltál akkor a legfőbb gondom. Azt hittem, hogy sikerült kinyiratnod magad. Idejét sem tudom, hogy meddig kerestelek, amíg meg nem látott egy szanitéc és nagyjából be nem tuszkolt egy gyorsan felhúzott sátorba. Szinte szerencsém is volt a káosszal, mert tíz perc után elzavart a francba. Utána nem tudom, hogy mennyi időt csesztem el a keresésedre, míg bele nem futottam a senseibe. Ő szólt, hogy megvagy, de azt mondta később is ráérek látogatni, és elrángatott valami tök random fontos emberekhez. Kaptam egy kinevezést, meg egy lehetőséget, aztán el is zavartak. Hogy milyen lehetőséget? Nem kéne nagy dobra vernem... na jó, azért ha kérhetlek ne harapd át a torkomat. Hajolj közelebb... nem titok ugyan, de nem egy olyan dolog, amivel kérkedni kéne: Osumi és én megkaptuk a lehetőséget, hogy megtanuljuk a Hiraishin no jutsut. Igen, azt, a Negyedik titkos technikáját. Ugye? Én is teljesen ledöbbentem, mikor meghallottam. Nem tudom, hogy egyáltalán honnan jött nekik az ötlet, vagy hogy miért pont mi kaptuk meg a lehetőséget, de ezek után nem is igazán volt választásunk, hogy úgy mondjam. Amíg Jaken-sant lefoglalták a fontos teendői, addig beiktattam egy látogatást hozzád, de utána Osumival nekiláttunk a gyakorlatozásnak. Mennyit gyakoroltunk? Én nagyjából végig. Aludni? Ilyenkor? Nem kicsim, már napok óta energiatablettán élek. Muszáj, ha valami eredményt akarok elérni. Oké, oké, ígérem az lesz az első dolgom miután elmentem, hogy lefekszek aludni. Tényleg. Nem, nem kell többet gyakorolni, ugyanis sikerült megtanulnom a jutsut. Mi az, hogy nem hiszed el? Na kösz szépen! Részletekről nem mondhatok sokat, de lényegében meg kellett tanulni megcsinálni a pecsétet, aztán csak felkészülni, hogy odateleportáljam magamat. Maga a pecsét nem bonyolult, de a mögötte lévő elmélet... tőlem szokatlanul erősen próbálkoztam, de így is egy csomó időm ráment, amíg sikerült olyanra megcsinálni, amilyenre kellett. Aztán a felkészülés... tudod, hogy nem vagyok beszari, de alig tudtam rávenni magam ennyi felkészülés után, hogy megpróbáljam a jutsut. Miért? Te is tudod, hogy miért. Látom a szemedben, hogy tudod. És tudom, hogy hogy érzel ezzel kapcsolatban. De meg kell értened, erre nem mondhattam nemet. Valami nagy dolog készülődik, és tudtam, ha sikerül megtanulni, azzal részévé válhatok. Nem, semmi kedvem hősködni, de... tudod nagyon jól, hogy más emberek nem érdekelnek. Ezek a rohadékok viszont majdnem megöltek téged is. Most már személyes az ügy. Örülök, hogy megérted. Minden esetre - mint láthatod - minden tagom megvan, szóval mondhatjuk, hogy sikeresen megtanultam a jutsut. Nem hallgatok el semmit, honnan veszel ilyet? Nem, tényleg nincs semmi több a dologban. Nem hagysz békén, amíg el nem kotyogom, mi? Jól van, jól van, ilyennel ne merészelj fenyegetni! Csak hogy tudd, egyedül a formás hátsód miatt mondom el. Szóval... a hiraishint átélni egy élmény, de nem állíthatom azt, hogy egy kellemes élmény. Nagyjából olyan, mintha az egész testedet valami fura érzés kerítené hatalmába, aztán mikor a legjobban átjár az érzés, akkor kilőnének egy csúzliból, csak hogy utána egy betonfal állítson meg. Igen, olyan szépen elájultam, mint annak a rendje. De csak miután összehánytam mindent a környezetemben. Nincs az a pénz, hogy te is szemrevételezd a dolgot. De ha majd elég chakrám lesz, hogy utasokat is vigyek, kipróbálhatod. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz választásod.
És nagyjából ennyi történt, amíg te itt aludtad az igazak álmát. Minden reggel és este bejöttem, hogy meglátogassalak, a maradék időben meg próbálkoztam a jutsuval. Amíg végül tegnap sikerült.
- Csak pár napig vagyok kómában, és ennyi mindenről lemaradok... - csóválta a fejét a lány, de arcán furcsa, távolinak ható kifejezés ült - Megváltoztál. Csak pár nap telt el, de valahogy komolyabbnak tűnsz.
Kezemet a lányéba csúsztattam és gyengéden megszorítottam. Ritka gyengéd pillanat, ami egy ritka, tőlem szokatlan vallomást előzött meg.
- Őszintén szólva teljesen kikészítettek az elmúlt pár nap történései. Még nekem is megvannak a határaim. Nem tudtam semmit tenni Konan ellen. Alig éltem túl a báb elleni harcot, aztán jött az egész pusztítás, te pedig kómában voltál. Faterról semmit sem tudok, Hakeről is csak annyit, hogy él. Kinevezés, hiraishin...
- Vagy - vágott a szavamba a lány - az is lehet, hogy csak az alváshiány miatt beszélsz baromságokat. Ártalmas, ha nincs meg a napi 16 óra szépítő alvásod. Menj és pihend ki magad!
Nevetve konstatáltam a lány próbálkozását, de nem tagadhattam a mondandója igazságtartalmát. Elbúcsúztam hát tőle, és elindultam az ideiglenes szállásként felállított sátrak felé. Aztán meggondoltam magam. A legtöbb cuccom kárbaveszett a házzal együtt, de meglepően gyorsan sikerült a környező településekről árut szerezni, így már volt működő bolt. Oda mentem elsőnek. Ruháim elnyűttek voltak, az előző harcokból pedig arra a következtetésre jutottam, hogy nem ártana valami minimális védelem. Némi láncszövet, példának okáért. Nagynehezen sikerült is szereznem egy rövidujjú láncinget, és egy lánc rövidnadrágot. Már csak valami ruha kellett. Egy egyszerű, fekete yukata mellett döntöttem, az legalább viszonylag szabad mozgást engedett. Miután mindent megszereztem, ezúttal már tényleg elmentem aludni.
// Vásárolt tárgyak:
- Rövidujjú láncing - 1000 ryo
- Lánc rövidnadrág - 1000 ryo
- Egyszerű fekete yukata - árat nem találtam, kérnék egyet //
Cél2: Új avatarképhez megfelelő ruházat vásárlása
//Konoha ostroma
- Üdvözlöm! Kontrollra jött? - vetett éles pillantást a szanitéc a chakrával a hátamra tapasztott mankókra, mielőtt tekintete a bokától térdig bekötözött lábaimra vándorolt volna. Itt élesen beszívta a levegőt, és rosszalló arckifejezéssel nézett vissza rám.
- Tisztában van vele, hogy a mankókat nem dísznek adtuk, ugye?
- Persze. Mint ahogy azzal is, hogy ha még állna a kórház, akkor valósínűleg egy ágyhoz lennék kötözve. - kacsintottam a fiatal nőre, aztán tőlem szokatlan, hivatalosabb hangnemre váltottam. - De most látogatóba jöttem. Akemi Nemi magához tért már?
Kérdésem nem érhette váratlanul a nőt - valószínűleg rengeteg hozzám hasonló jött már kérdezgetni, hogy milyen állapotban vannak a szerettei. Mivel a falu romokban állt, aki tudott, a törmelék eltakarításában, vagy a sérültek összegyűjtésében, ellátásában segédkezett. Sokan pedig még mindig keresték a hozzájuk tartozókat, és reménykedtek, hogy nem az elhalálozottak listáján fogják megtalálni az illető nevét. Nekem szerencsére ilyen problémám nem volt: egy közeli ismerősöm sem dobta fel a talpát a történtek alatt.
~ Mondtam én, hogy selejtezés lesz. Ezek szerint átmentünk. - ha nem vártam volna a barátnőmmel kapcsolatos válaszra, talán még el is mosolyodtam volna erre a gondolatra.
- Igen, magánál van. De ha nem családtagja, kérem ne zavarja! - válaszolt a szanitéc, miután felpillantott a kezében tartott kis papírról.
- Családtag vagyok. - a hazugság, mely némi igazságot is tartalmazott, gond nélkül hagyta el a számat, aztán a választ meg sem várva elindultam a sátor belseje felé. A szanitécnek esélye sem lett volna megállítani: szeme alatt karikák voltak, testtartása pedig arról árulkodott, hogy alig állt a lábán. Valószínűleg pihenésképp osztották be az ajtónálló szerepére, mikor már nem volt képes rendesen ellátni az eredeti feladatait. Az alvás olyan luxus volt, amit csak a sérültek engedhettek meg maguknak. Az energiatabletták olyan mérékben fogytak, hogy már kész kaland volt egyáltalán beszerezni is őket.
- Kíváncsi voltam, hogy meddig kell várnom, amíg felbukkansz. - jegyezte meg Nemi, mikor meglátott. Csak egy fokkal nézet ki kevésbé borzalmasan, mint mikor először láttam a sátorban. Ő kevésbé volt szerencsés, mint én - míg én Osumi hajburkában ébredtem a falu pusztulása után, Nemit a törmelék alól bányászták ki, elég súlyos sérülésekkel.
- Mikor ébredtél fel? Hogy érzed magad? - szinte már tőlem elképzelhetetlen mennyiségű kedvesség és törődés volt ebben a két kérdésben. Legszívesebben egyből karjaimba zártam volna, de sérüléseit is figyelembe véve inkább türtőztettem magam. A lány egy kis, fájdalmas nevetés után válaszolt.
- Tegnap délután. Abban reménykedtem, hogy mellettem fogsz ülni és várni, hogy magamhoz térjek. - úgy tett, mintha sértődött arcot akarna vágni, de csak egy fájdalmas fintorra futotta - Persze tudom, hogy mindenki nagyon elfoglalt. Nekem meg van pár törött csontom, egy kellemes kis agyrázkódásom, és mindenem tele van zúzódásokkal. Egy darabig még nem engednek sehova. - eddig keserű arckifejezése ezt követően felderült - De járt itt valami fontos fickó, és közölte, hogy Chuuninná léptettek elő. - ennél a mondatnál szinte sütött róla az elégedettség.
- Akkor már csak kicsit kell belehúznod, hogy utolérj. - nem voltam az ilyen szituációkhoz szokva, így agyam szociális interakciókért felelős, igencsak alulfejlett része egyből a már megszokott enyhe gúnyhoz fordult, mint jól megszokott segítőjéhez - Én ugyanis Tokubetsu Jonin lettem.
Mondandómra teljes döbbenet áradt szét a lány arcán, ami aztán egy pillanat alatt izgalommá alakult.
- Mindent mesélj el!
- Csak ha nem szólsz közbe. - vetettem rá egy gúnyos mosolyt.
Mikor Kakashi beiktatása után szétváltunk, egyenesen a kapuhoz mentem, ahova a magasabb rangúakat küldték. Tudod, akkor még reménykedtem benne, hogy a történteknek hála majd utólag valami jó sztorit tudok előadni, de igazság szerint nem nagyon tettem többet, mint hogy sodródtam az árral. Igaz volt, tényleg egy akatsukis közeledett, szóval egyből meg is soroztuk mindennel, amink volt. Gondolom nem lepődsz meg rajta, de egy bábhasználó még valami gázt is odalőtt, mikor közelharcba kerültünk Konan ellen - mert hogy Konan volt a támadó. Ami meg még jobb, hogy volt egy pillanat, amikor én maradtam egyedül közelharcban a nő ellen. Persze így belegondolva nem igazán lett volna esélyem ellene egyedül, de olyan szar állapotban volt, hogy igazából mindegy is. Megjelent a falunk életképtelen kabalaállata is, és elmotyogta, hogy igazából ő ajánlott menedéket a némbernek. Jó, mi? Gondol valamit a marha és idehívja az ellenséget, hogy csatlakozzon a teazsúrjához. Minden esetre kellemetlenül gyorsan lementek a dolgok, és a legtöbben jóformán nem csináltunk semmit az ide-oda rohangáláson kívül. Még csak nem is ölhettünk. Utána sétálgattunk kicsit a minden lehetséges módon megkötözött Konannel, végül pedig minket is odaállítottak a Hokage palota előtti térre. Igen, ott voltam és igen, kerestelek, nem kell egyből leharapni a fejemet! Ekkora tömegben nehéz bárkit megtalálni. Na jó, túl jól ismersz! Az elején kerestelek, aztán inkább letelepedtem pár ismerősnek tűnő fazon közelében. Mondj akármit is, okosabb volt, mint össze-vissza rohangálni a tömegben, ahol a legjobban meg lehet szívni, ha jön a támadás. Ami meg mint gondolom észrevetted, tényleg jött is. A fehérkék? Nem, nem ragadtam le harcolni velük. Kicsit túl nagy csalódás volt a Konan elleni minősíthetetlen akciónk, szóval inkább egy pillanatra félretettem a vágyamat, hogy sokat öljek, és elindultam egy jó harcot keresni azzal a kettővel, akik mellettem voltak. A távolban láttunk pár Akimichit, akiknek kellőképp szétrúgták a seggét, szóval gondoltuk learatjuk a babérokat, és megoldjuk mi az ottani problémát. Kitalálod, hogy milyen ellenfelet sikerült kifognom? Igen, jól tippeltél, sikerült beleakadnom az egyetlen támadó bábba - legalábbis másik bábról nem hallottam idáig, pedig sok túlélővel beszélgettem. Na mindegy, a lényeg, hogy a bábot is szétkaptuk. Ne nézz ilyen csúnyán, kapsz részleteket is! Csak várj egy pillanatot, hadd idézzem fel pontosan. Szóval Osumi és Kaibutsu Hirotokkal voltunk ott, a két disznó meg Choza és Choji voltak. A dagadtak elbújtak, mi meg Osumival nagyjából a mi csapatunkhoz megelelő tervezgetéssel - igen, fejjel a falnak elven, jól látod - letámadtuk a kis rohadékot. Osumi körbefogta valami haj jutsuval, én pedig vártam, hogy jusson valami falat nekem is. Nem kellett sokáig várni, a haj eltűnt, a tag felkapta Osumit, én meg próbálkozhattam a megmentésével. Igen, mentéssel. Igen, én. Te is tudod, hogy milyen szarul mutatna a jelentésemben, ha hagyom megdögleni a társamat. Bár ez után a pusztítás után... persze akkor még nem tudhattam, hogy mi jön később. Minden esetre nem volt egy könnyű menet. A báb valami arcátlanul kemény fémből volt, szóval a nehézfegyverzethez, a juuha sho-hoz kellett folyamodnom. Pont sikerült levágnom egy karját és elvinnem Osumit, mikor Kaibutsu Hiroto sikeresen berepesztette alatta a földet. Kicsit szar volt az időzítése, mert majdnem mi is mellé estünk, de bármilyen kellemetlen elismerni, valószínűleg neki köszönhetjük, hogy a báb ekkor elsütött támadása nem nyírt ki minket. Csak lepörkölte egy kicsit a lábunkat, mint ahogy láthatod. Nem, nem okoz túl nagy gondot a járás. Akármilyen undorító egy takonycsík legyen is, Katsuyu elég jól meggyógyított utána. A falu pusztulását meg egy hajburokban vészeltük át. Igen, szerintem is gagyi, de legalább megúsztuk a törmeléket. Persze mind a hármunknak sikerült elájulni közben, így lemaradtunk a fináléról. Hé, nem röhög! Mi az, hogy fancsali képet vágok? Csak hogy tudd, te voltál akkor a legfőbb gondom. Azt hittem, hogy sikerült kinyiratnod magad. Idejét sem tudom, hogy meddig kerestelek, amíg meg nem látott egy szanitéc és nagyjából be nem tuszkolt egy gyorsan felhúzott sátorba. Szinte szerencsém is volt a káosszal, mert tíz perc után elzavart a francba. Utána nem tudom, hogy mennyi időt csesztem el a keresésedre, míg bele nem futottam a senseibe. Ő szólt, hogy megvagy, de azt mondta később is ráérek látogatni, és elrángatott valami tök random fontos emberekhez. Kaptam egy kinevezést, meg egy lehetőséget, aztán el is zavartak. Hogy milyen lehetőséget? Nem kéne nagy dobra vernem... na jó, azért ha kérhetlek ne harapd át a torkomat. Hajolj közelebb... nem titok ugyan, de nem egy olyan dolog, amivel kérkedni kéne: Osumi és én megkaptuk a lehetőséget, hogy megtanuljuk a Hiraishin no jutsut. Igen, azt, a Negyedik titkos technikáját. Ugye? Én is teljesen ledöbbentem, mikor meghallottam. Nem tudom, hogy egyáltalán honnan jött nekik az ötlet, vagy hogy miért pont mi kaptuk meg a lehetőséget, de ezek után nem is igazán volt választásunk, hogy úgy mondjam. Amíg Jaken-sant lefoglalták a fontos teendői, addig beiktattam egy látogatást hozzád, de utána Osumival nekiláttunk a gyakorlatozásnak. Mennyit gyakoroltunk? Én nagyjából végig. Aludni? Ilyenkor? Nem kicsim, már napok óta energiatablettán élek. Muszáj, ha valami eredményt akarok elérni. Oké, oké, ígérem az lesz az első dolgom miután elmentem, hogy lefekszek aludni. Tényleg. Nem, nem kell többet gyakorolni, ugyanis sikerült megtanulnom a jutsut. Mi az, hogy nem hiszed el? Na kösz szépen! Részletekről nem mondhatok sokat, de lényegében meg kellett tanulni megcsinálni a pecsétet, aztán csak felkészülni, hogy odateleportáljam magamat. Maga a pecsét nem bonyolult, de a mögötte lévő elmélet... tőlem szokatlanul erősen próbálkoztam, de így is egy csomó időm ráment, amíg sikerült olyanra megcsinálni, amilyenre kellett. Aztán a felkészülés... tudod, hogy nem vagyok beszari, de alig tudtam rávenni magam ennyi felkészülés után, hogy megpróbáljam a jutsut. Miért? Te is tudod, hogy miért. Látom a szemedben, hogy tudod. És tudom, hogy hogy érzel ezzel kapcsolatban. De meg kell értened, erre nem mondhattam nemet. Valami nagy dolog készülődik, és tudtam, ha sikerül megtanulni, azzal részévé válhatok. Nem, semmi kedvem hősködni, de... tudod nagyon jól, hogy más emberek nem érdekelnek. Ezek a rohadékok viszont majdnem megöltek téged is. Most már személyes az ügy. Örülök, hogy megérted. Minden esetre - mint láthatod - minden tagom megvan, szóval mondhatjuk, hogy sikeresen megtanultam a jutsut. Nem hallgatok el semmit, honnan veszel ilyet? Nem, tényleg nincs semmi több a dologban. Nem hagysz békén, amíg el nem kotyogom, mi? Jól van, jól van, ilyennel ne merészelj fenyegetni! Csak hogy tudd, egyedül a formás hátsód miatt mondom el. Szóval... a hiraishint átélni egy élmény, de nem állíthatom azt, hogy egy kellemes élmény. Nagyjából olyan, mintha az egész testedet valami fura érzés kerítené hatalmába, aztán mikor a legjobban átjár az érzés, akkor kilőnének egy csúzliból, csak hogy utána egy betonfal állítson meg. Igen, olyan szépen elájultam, mint annak a rendje. De csak miután összehánytam mindent a környezetemben. Nincs az a pénz, hogy te is szemrevételezd a dolgot. De ha majd elég chakrám lesz, hogy utasokat is vigyek, kipróbálhatod. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz választásod.
És nagyjából ennyi történt, amíg te itt aludtad az igazak álmát. Minden reggel és este bejöttem, hogy meglátogassalak, a maradék időben meg próbálkoztam a jutsuval. Amíg végül tegnap sikerült.
- Csak pár napig vagyok kómában, és ennyi mindenről lemaradok... - csóválta a fejét a lány, de arcán furcsa, távolinak ható kifejezés ült - Megváltoztál. Csak pár nap telt el, de valahogy komolyabbnak tűnsz.
Kezemet a lányéba csúsztattam és gyengéden megszorítottam. Ritka gyengéd pillanat, ami egy ritka, tőlem szokatlan vallomást előzött meg.
- Őszintén szólva teljesen kikészítettek az elmúlt pár nap történései. Még nekem is megvannak a határaim. Nem tudtam semmit tenni Konan ellen. Alig éltem túl a báb elleni harcot, aztán jött az egész pusztítás, te pedig kómában voltál. Faterról semmit sem tudok, Hakeről is csak annyit, hogy él. Kinevezés, hiraishin...
- Vagy - vágott a szavamba a lány - az is lehet, hogy csak az alváshiány miatt beszélsz baromságokat. Ártalmas, ha nincs meg a napi 16 óra szépítő alvásod. Menj és pihend ki magad!
Nevetve konstatáltam a lány próbálkozását, de nem tagadhattam a mondandója igazságtartalmát. Elbúcsúztam hát tőle, és elindultam az ideiglenes szállásként felállított sátrak felé. Aztán meggondoltam magam. A legtöbb cuccom kárbaveszett a házzal együtt, de meglepően gyorsan sikerült a környező településekről árut szerezni, így már volt működő bolt. Oda mentem elsőnek. Ruháim elnyűttek voltak, az előző harcokból pedig arra a következtetésre jutottam, hogy nem ártana valami minimális védelem. Némi láncszövet, példának okáért. Nagynehezen sikerült is szereznem egy rövidujjú láncinget, és egy lánc rövidnadrágot. Már csak valami ruha kellett. Egy egyszerű, fekete yukata mellett döntöttem, az legalább viszonylag szabad mozgást engedett. Miután mindent megszereztem, ezúttal már tényleg elmentem aludni.
// Vásárolt tárgyak:
- Rövidujjú láncing - 1000 ryo
- Lánc rövidnadrág - 1000 ryo
- Egyszerű fekete yukata - árat nem találtam, kérnék egyet //
A hozzászólást Misage összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 06 2021, 00:13-kor.
Misage- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1214
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C) - Súlyok nélkül: 300 (B)
Gyorsaság : 500 (A) - Súlyok nélkül: 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 764 (A)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 734
Re: Misage
Uchiha Kagami Hétf. Márc. 01 2021, 14:32
Hali!
A bővítményedet elfogadom, jutalmad +10 chakra és +10TJP. Olvasmányos volt, tetszett ez a felépítés. Így tovább! A vásárolt cuccokért az összeget ne felejtsd majd el levonnk.
A bővítményedet elfogadom, jutalmad +10 chakra és +10TJP. Olvasmányos volt, tetszett ez a felépítés. Így tovább! A vásárolt cuccokért az összeget ne felejtsd majd el levonnk.
_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Állandó mesélések (4/4)
- Kowarii Zion
- Jelenlegi kaland: A bánya titka
- Shiawase Zouo
- Jelenlegi kaland: Messzi földeken
- Hiroto Osumi, Gensai Hayato és Kenta Koizumo
- Titkok, melyeket őrzünk
- Nosaru Kyoya
- Teremtés
Szilánkok Fórumkaland
- Kiolvasztás alatt
Uchiha Kagami- Kalandmester
- Specializálódás : Több éves posztok előkutatása
Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között
Adatlap
Szint: S+
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.