Hokage emlékmű

Feszült csend van a folyosóban, eltekintva pár apróbb nesztől melyet egyikőtök sem tud elnyomni. A bukottak sokkal kevésbé tudnak halkan osonni mint Ti, persze a Jouninokkal azért nem versenghettek. Mindenesetre elég halk volt a társaság ahhoz, hogy ne vegye észre őket, csak a legjobb fül. Az ajtó fából van, viszont nem szűrődik át rajta fény. Ám hangok igen. Egy rémült nőtől származhatnak, nem igazán tudjátok kivenni mit mondhat. Talán a "hagyjál" és a "ne" sokszoros ismétlődése lehet, de nem vagytok ebben biztosak. Elég jól szigetel a fa, vagy csak messziről jön a jajveszékelés ahhoz, hogy ne értsétek pontosan. Már persze ha nem csak a képzeletetek játszik veletek, igaz többen halljátok, ezért erre kicsi az esély. Összefoglalva megtorpantatok az ajtó előtt. Ilyenkor szokott az ember izgulni, s a három bukott geninre ez fokozottan igaz. Lélegzésük felgyorsult és egyre hangosabb.
Az a rejtekajtó, amin bejöttetek hirtelen becsapódik. A csattanást mindenki nagyon jó hallotta. Az igazi Hasegawa a gyertyák fényén kivül helyezkedik, ezért kevésbé látható.
- Csak nem Konoha shinobiaihoz van szerencsém? - kérdezi egy érdes hang, mely talán részeg - Nincs rajtatok taktikai mellény... geninkéim.
Nem látjátok a férfit, de valahol a folyosó elején lehet. Mitévők lesztek? Támadtok esetleg? Matarisu arcára kiütközik a rémület, és három kunait hajít arra, amerről a hang jött. Apró bőkkenő, hogy Hasegawa a fegyverek útjában van. Látta a mozdulatot és ha akar, akkor ki tud térni. S ha megteszi, akkor a sötétben tartózkodó férfi felkiált.
- Kövekkel dobálóztok, mi? Hát szabad így bánni a házigazdával?
Kövekkel? Ez valószínűleg azt jelenti, hogy Matarisu kunaiai nem voltak pontosak. De nincs időtök ezen agyalni, mert felharsan egy kiáltás " Katon: Dai Endan " és az alagút elején egy tűzgolyó jelenik meg, mely felétek tart. Talán a faajtón átjutva megmenekülhettek, de nem vár-e ott is csapda? És bizony gyorsnak kell lenni. Viszont ha nem csináltok semmit, akkor komoly égési sérüléseket szerezhettek, da akár a halál karmai is elragadhatnak. Ajjaj, nagyon nehéz döntés...

// Arra kérlek, hogy feltételes módban írjátok le a tűzgolyó megjelenése utáni cselekedeteiteket. //

Jajveszékelő kiáltások sorozata hallatszik az ajtó túloldaláról. A nő hallhatóan hevesen tiltakozik, és valószínűleg küzd is a fogva tartójával vagy a fogvatatóival.
- Vajon ez most igaz vagy csak a képzeletem játszadozik velem? – Kérdeztem magamban a kiáltásokra gondolva.
                Rápillantott az társaimra és láttam rajtuk, hogy ők is vélhetően ugyanazt hallják, amit én. Közelebb hajoltam az ajtóhoz és a fejemmel nekidőltem az ajtónak, hogy jobban haljam, ami odabent történik. A kiáltásokból csak „hagyjál” és „ne” szavakat tudtam kivenni.
 - Ez így nem lesz jó. Igyekeznünk kell. – Mondtam magamban, amikor hirtelen hangos zajra lettem figyelmes.
                A hátunk mögött lévő rejtekajtó volt az és olyan zajjal csapódott be, hogy azt hittem, hogy egész Konoha meghallotta. Pár pillanatnyi néma csend, majd hirtelen kissé gúnyosan megszólalt egy számomra ismeretlen hang.
- Csak nem Konoha shinobiaihoz van szerencsém?  - Kérdezte az ismeretlen férfi. - Nincs rajtatok taktikai mellény... geninkéim.
                Próbálom kivenni a férfi alakját és helyzetét, de ebben a megvilágításban esélyem sincs erre. Még az igazi Hasegawát sem látom, pedig tudom, hogy utánunk jött.
                Megszólalni sem volt időm, de Matarisu már három kunait hajított a férfi felé.
- Idióta! – Szitkozódtam magamban. – Mi van, ha Hasegawát találja el? – Tettem hozzá magamban.    - Bár ez elől még könnyedén ki tud térni hiszen Konoha Geninje. De akkor is elhamarkodta a lépést. Nem ismerjük az illetőt, lehet, hogy sokkal magasabb szinten áll, mint mi. Sőt biztos abból következtetve, ahogyan az előbb beszélt… Talán még lett volna valami esélyünk beszélni vele, de ezzel a húzással, minden remény elszállt. – Alig fejeztem be a gondolataimat, amikor az ismeretlen férfi felkiált.
                Nem tellett bele pár másodpercbe és a kiáltást egy sokkal kellemetlenebb dolog követte. Intenzív fényforrást pillantottam meg a folyosó végén, ami egyre közeledett. Kissé döbenten tapasztaltam, hogy ez nem más, mint egy tűz típusú technika.
- A fenébe. Miért pont tűzgolyó? – Kérdeztem magamban.  – Nem hinném, hogy Hasegawa képes lesz megállítani a tűzgolyót. Úgyhogy nincs, más választásom valahogy be kellene törnöm az ajtót. – Mondtam magamban.
                Már éppen lendültem volna neki az ajtónak, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy mi van, ha csapda van az ajtó mögött. Gyorsan hátranéztem és láttam, hogy a tűzgolyó rohamosan közelít felénk.
 - Ennél nagyon rosszabb már nem lehet. –Gondoltam magamban és elhatároztam, hogy neki kellene lendülnöm az ajtónak.

Minden erőmmel neki feszültem a faajtónak, ami hatalmas reccsenés kíséretében megadta magát és kitárult előttünk. Hasegawa és én pedig éppen, hogy csak be tudtunk rajta lépni. Bár az a belépő sokkal inkább beesés volt.
                Ahogy beestünk az ajtón még volt annyi lélekjelenlétünk, hogy félre guruljunk és kitérjünk az esetlegesen szemből jövő és a hátunk mögül jövő támadások elől. Miközben beestünk az ajtón félszemmel észrevettem, hogy Hasegawa babrált valamit az ajtóban.
                A bejutáshoz minden erőmre szükségem volt, ezért a földet érést követően elvesztettem a Fuuton technika irányítását. Majd mikor összeszedtem magam újra aktiváltam azt. Majd elő vettem két kunait és azokba szél elemű chakrával vontam be.
                Pár pillanatba beletelt, amíg a szemem meg szokta a félhomályt és sikerült szemügyre vennem, hogy mégis hova kerültünk. A látvány nem volt túl bíztató. Azt vettem észre, hogy egy hatalmas teremben vagyunk és a terem végében ott áll egy férfi az elrabolt nő mögött.
                A nő eléggé megviselt volt. Mögötte ott tornyosult a szakállas férfi várva a lépésünket.
                Nem telt el pár pillanat amikor Szamuszuke örülten kunaiokat kezdett el dobálni felé.
- Idióta! – Kiáltottam rá. – Még megsebzed a lányt! –Tettem hozzá. De ő nem reagált semmire csak dobálta tovább esztelenül. Szerencsére a pontatlan dobásai nem érték el a lányt.
                Hasegawa közelebb volt hozzá, mint én. Úgyhogy reméltem ő le tudja nyugtatni, ha neki sem sikerül várnunk kell, míg kifogy a fegyvereiből.
- A fenébe! Éppen elég lett volna, ezzel a tűz labda dobálóval megküzdeni erre itt van egy másik is. – Gondoltam magamban. – Ráadásul még ez a kis taknyos is megőrült….- Tettem hozzá magamban.
- Mit tegyek most? – Tettem fel a kérdést magamnak, miközben felmértem a terepet. Hasegawa tekintetén látszott, hogy már kitervelt valamit, de sejtelmem se volt, hogy mit.
                Éppen elkezdtem volna gondolkodni, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy Hasegawa jelzett, hogy közelítsem meg az emberrablót. Bólintottam és mielőtt elindultam volna láttam, hogy ő Szamuszuke felé veszi az irányt.

A robbanás megrázta a folyosót. A fal egy része beomlott , de a terem tetején is keletkezett egy kellemetlen repedés. Talán nem volt tökéletesen átgondolt dolog egy ilyen helyiségben robbantani. Ám de szükséges és mégis okos lépésnek bizonyul. Szamuszuke kunaiai és shurikenjei vadul szállnak. Némelyik éppen hogy csak elkerüli a leányzót. Az egyik kunai viszont beleáll a nő mellett álló férfi oldalába. Az heves káromkodásba kezd, majd majd két Sai-t ránt elő. A háromágú, különleges kialakítású tőrök veszélyesen csillognak a tűz fényében. Hiroshi közelít ellenségetek felé, Hasegawa pedig sikeresen kirúgja Szamuszuka lábát. Eddig kezdenek pozitívan alakulni az események.
Mivel Hiroshi közelebb van, ezért az emberrabló néhány gyors lépéssel a közelébe férkőzik és megpróbálja elvenni az életét. Kérdés, hogy az ifjú genin erre hogyan reagál, illetve védekezik-e egyáltalán. Na meg az is, hogy társa Hasegawa megpróbál-e segíteni neki. Mert az sem biztos. Lehet kockázatos volna.


Következő Kör eseményei:


Az emberrabló két Sai-a segítségével úgy harcol, hogy Hiroshi kezeit megpróbálja kiszorítani, s ha a fiú nem elég fineszes, akkor kaphat egy gyomorrugást ellenségétől, ami bizony fájdalmasan érintené. Ám mindeközben bármit csináljon is Hasegawa észreveszi, hogy az emberrabló oldalába állt kunai mellett a ruha erőteljesen pirosodik. Talán ezt az információt kihasználva előnyhöz tudna jutni a két genin.


// Írjátok le hogyan próbáltok cselekedni. Feltételes módban azt amit tennétek. Hiroshi: tényleg írd le, hogyan próbálsz védekezni illetve ellentámadni, ha nem írsz ilyesmit arra nem tudok reagálni. ^^ //

Hiroshi:
- Állapot: Sértetlen
- Chakra: 75% ( A futon technika aktívságának időtartama miatt )

Hasegawa:
- Állapot: Sértetlen
- Chakra:80% ( Kawarimi az oka főképpen meg a Shunshin, illetve a robbantás, bár az elenyésző mennyiséget vett ki belőled.)

Hatalmas robbanást észleltem a hátam mögül miközben óvatosan közeledtem az ellenség felé a kunaiokat szorongatva. Hátrapillantottam és láttam, hogy az ajtó, amin keresztül bejöttünk eltűnt. És a helyén most csak kőtörmelék van.
                Egyre közelebb értem az ellenségem féle, amikor arra eszméltem, hogy a repülő kunaiok sorozata megszűnik és Szamuszuka a földön van. – Jó húzás volt Hasegawa. – Mondtam magamban, majd haladtam tovább.
                Csak fél pillanatra fordítottam félre a fejem és már azt vettem észre, hogy az ismeretlen férfi vészesen közelít felém két Sai-al a kezében. – Pont ez hiányzott! – Mondtam magamban kissé kétségbeesetten. Hamar összeszedtem magam és felkészültem a támadásra. Felvettem a védekező pozíciómat és feszülten vártam a támadást. Még mielőtt a közvetlen közelembe ért volna alkalmaztam egy Shushin no jutsut, hogy gyorsabb legyek. Tudván, hogy a technikának a gyorsasága hátrány is ezért visszacsökkentettem a hatásfokát és a Futon technikával kombinálva reméltem, hogy gyorsabb leszek, mint az ellenfelem.
                Az emberrabló intenzíven és a vártnál nagyobb erővel és gyorsasággal támadt rám. A kunaiok és Saiok szikráztak a félhomályban. A férfi szemében megvetés és harag tükröződött. Gondolom nem vette jó néven, hogy megzavartuk őket a nő kínzásában és megerőszakolásában. A négy fegyver szinte már izzott, olyan erővel csépeltük egymást pillanatokon keresztül. Pár összecsapás után sajnos sikerült az egyik kunaiomat kivernie a kezemből.
- Úgy néz, ki a kezeimet akarja harcképtelenné tenni! – Mondtam magamban. A férfi most még nagyobb erővel támadt rám lehetőséget látva a teljes lefegyverzésre.
                Megpróbálok minden erőmmel ellenállni neki. A kunaiommal valamint a Futon technikám és a Shushin no jutsu segítségével egy végső vágást tervezek bevinni a fejére. Valószínű, hogy ez részemről is sérüléssel fog járni, de nincs, más választásom le kell fegyvereznem vagy meg kell ölnöm őt.
               
/Hát nem tudom ez mennyire felel meg. Remélem jó lesz. Ha nem írj és javítom. J /

                 Eljött az idő. Döntenem kell, hogy beviszem-e a végső csapást. Ám nem kapkodhatom el esztelenül. A chakrakontrollom egyre jobban ingadozik. Már nem tudom mind a két technikát fent tartani.
- Választanom kell. – Morogtam magamban. De nem tudom, melyik lenne jó választás. Így az ösztöneimre hagyatkoztam. – Fel kell oldanom a Shunsint. – Mondtam magamban. – A Futonból eddig több hasznom volt, mint a Shunsinból. Igen ez lesz a jó választás. –Tettem hozzá és megszüntettem a technikát.
                A mozgásom jelentősen lelassult, de így már több esélyem volt arra, hogy az ellenség eltalálása mellett én sebesülés nélkül túléljem a végső támadást.
                Az utolsó szúrásomra koncentráltam, amikor hirtelen megjelent előttem – a férfi mögött – Hasegawa. A férfi hátralendítette az egyik karját és nyílegyenesen Hasegawába vágta bele. Szerencsére csak egy klón volt az és nem az igazi Hasegawa.
                Kihasználtam a figyelme megosztottságát és a Futon technikám, valamint a kunaiom segítségével bevittem a tervezett szúrást. Az eredmény nem az lett, mint amire számítottam. Elvétettem a célt és a feje helyett csak a vállát tudtam megsebezni.
                Szinte rögtön a szúrásom után megjelent mellettem az igazi Hasegawa és egy jól irányzott szúrással a férfi oldalába állította a fegyverét.
                Pár pillanatba beletelt, mire felfogtam, hogy mit is tettünk éppen. - Kioltottunk egy emberi életet. – Mondtam magamban kissé rémülten, majd hátraléptem kettőt a holttesttől és csak meredten bámultam a vérben fekvő tetemet.
                Lassan észhez tértem és időlegesen kizártam a gondolatot a fejemből, majd felmértem a terepet. Láttam, hogy Szamuszuka bepánikolva fetreng a földön. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. - Most az elrabolt nő a fontosabb. – Mondtam magamban és megkerestem a tekintetemmel.
                Láttam, hogy szegény lány még mindig megkötözve fekszik a földön. Így hát elindultam, hogy kiszabadítsam. - A kijútással, majd foglalkozunk utánna előbb a lány állapotáról kell meggyőződnöm. - Mondtam magamban.

Hiroshi:  Próbálod megszabadítani a lányt kötelékeitől. Dolgod nem egyszerű, sőt kimondottan bonyolult, hiszen Ő mindeközben bájait próbálja takargatni nem túlzottan sikeresen. Végül mégiscsak sikerrel jársz. A lány továbbra is ott fekszik gyámolatlanul, összegombölyödve. És megerednek a könnyei. Hogy az öröm, vagy szomorúság miatt, azt nem tudni.

Hasegawa: Valamelyest sikerül magához térítened Szamuszukát. Még mindig letargikus állapotban van, de így is használhatóbb mint bepánikolva. A gyilkosság után Te magad is nyugtató hatású titkos tanokat akartál alkalmazni, de nemes egyszerűséggel úgy döntöttél a hely nem megfelelő, ezért csak a lélegzés erejét vetetted be.

Közös: Dolgaitokat, melyeket akartatok elvégeztétek. S most törhetitek a fejeteket: hogyan tovább? Telnek így a másodpercek, amikor is hirtelen megcsap titeket egy nagy mennyiségű chakra. A forrása a szobában áll, félhomályba burkolozva. Azzal, hogy szabadjára engedte hatalmát fenyegetni akart, vagy csak jelezni, hogy itt van? 
Arcán maszk, melybe Konohagakure no Satou jelét vésték. Láttatok már néhány ilyen alakot. ANBU. Ruhája fekete, bőrének legapróbb részlete sem világít. Haját is valamiféle feszes kapucni fogja le. Olyan az egész ember, mint ha egy sötét tömeg volna, mely maszkot hord. Szemei sem világítanak a fákylafényben. Nagyon valószínű,, hogy azért látjátok, mert Ő azt akarja, hogy lássátok. Kézpecséteket hoz létre - itt akár még aggódhattok is, ha van hozzá lélekjelenlétetek - és egy alagút jelenik meg ott, ahol az előbb még föld volt. Doton technikát használt?
- Vigyétek ki a hölgyet és a fiatalembert, Geninek! Másik két fiatalurat találtok az általam nyitott járat túloldalán, őket is vigyétek korházba. Gyorsan! Én lerendezem a szökött chunnint!
Ezzel ama alagút szájához lép, ahol bejutottatok, de ahol most kőtörmelék van. És egyszerűen csak beleolvad a sziklába. Észrevehetitek, hogy egy köpeny van ott, ahol az ANBU megjelent. Talán a lánynak hagyta itt? Ha kimentek a friss járaton, akkor megtaláljátok ott a kissé megégett Matarisu-t és Dojunki-t. Rajtatok áll mit szűrtök le az eseményekből és hogy mit tesztek, de talán az utasításokhoz hűen nem ártana Korházba vinnetek az embereket.

// Ha teljesítitek a parancsot, akkor írjatok Konoha Korházába. Ha nem, akkor itt folytatjuk. //

// Zauki //

Vacsora után épp mosogattam, mert én voltam a soros. A nagynéném már szépen gyógyult, de még mindig nem mehetett vissza dolgozni. Mondjuk nem is bántam. Végre én segíthettem neki és nem fordítva. Épp hogy befejeztem valaki kopogtatott az ajtón. Ilyen későn? Lehet csak Ridoh és Kaname tért vissza a küldetésről. Gondolkodtam, ahogy az ajtóhoz mentem. De mikor kinyitottam senki nem volt ott. Kezdtem dühös lenni amiért csak a bolondját járatták velem, de hirtelen megláttam egy borítékot a földön. Mikor felvettem és kibontottam, a levélben annyi állt hogy menjek a Hokage emlékműhöz. Gyorsan felmentem a szobámba, és összeszedtem néhány dolgot.
- Elmentem majd jövök. – szóltam Izuminak, aki a nappaliban olvasott.
- Baj van? – kérdezte kíváncsian.
- Semmi baj nincs, csak el kell ugranom kicsit. – mondtam mosolyogva és már rohantam is, mielőtt válaszolhatott volna. Úgy gondoltam megint csak Ikkaku vagy valamelyik másik idióta tahó szórakozott velem, ezért fölöslegesen nem akartam Izumit idegesíteni. Egyedül is boldogultam néhány taplóval szemben. Végig futottam a falun az embereket kerülgetve és viszonylag hamar oda értem. Óvatosan mentem föl a lépcsőn, nehogy meglepjenek, de nem volt ott senki. Nagyokat pislogva néztem körbe, de rajtam kívül egy teremtet lelket sem láttam. Oda mentem a korláthoz és felültem rá. – Na, szép, úgy látszik tényleg csak szívatás volt. – morogtam karjaimat összefonva mellem alatt. De ott maradtam hátha csak én értem oda előbb. Nagyon kíváncsi voltam mi volt ez az egész.

/Zauki/

Még mindig ott ücsörögtem a korláton és azon gondolkoztam, hogy mi ez az egész. Nem szerettem azt, ha szívattak, de volt egy olyan érzésem nem kéne még haza menni. Ezért többnyire türelmesen vártam. Nem túl sokkal később észrevettem, hogy jön valaki. Alaposan végig mértem a férfit, és igen csak érdekesen nézett ki. Meg állt nem messze tőlem és rám nézett. Elhadarta, hogy szerinte mik lehetnek a kérdéseim és láss csodát, mintha a gondolataimban olvasott volna. 
- Igen, igen, igen, igen és igen. – mondtam a kérdés sorozatokra. Majd bemutatkozott és elmondta, hogy személyesen engem kért a küldetésre, ami meglepett, egy kicsit, de jó volt látni, hogy volt humora. Csúnya bácsi? Ez komoly? Gondolkodtam és próbáltam vissza fojtani egy kacajt. Szerettem, ha az embereknek volt humora. Sajnos ezt a nagynénémről nem lehetett elmondani.  És miféle tesztről lenne szó? Utálom a teszteket. Gondoltam már a legrosszabbra. Mikor legutoljára tesztelt minket Izumi, négy bordám elrepedt, és egy eltört. 
- Üdv, én Kagemare Ran vagyok. – mondtam én is mosolyogva. – Nos, hát leginkább ninjutsut és fegyvereket használok harc közben. Nem vagyok a legerősebb, de elég makacs vagyok, és inkább próbálok ésszel harcolni.  – mondtam egy mosollyal és ez egyfajta figyelmeztetés volt, hogy nem könnyű velem. – Igen lenne kérdésem, miért pont én, és hova kell kísérni az embereket? – kérdeztem tőle kíváncsian.