Yamada Misa

Szokásosan az öcsém már reggel felkeltett hogy játszunk egy kicsit, de én már megszokásból tudom hogy ilyenkor arra gondol, hogy menjek ki vele, és küzdjünk meg. De csak úgy barátságosan. Én vonakodtam, de neki nem tudok nemet mondani. Kimentünk, és megcsináltuk a szokásos edzést. Mikor már mindketten annyira kifáradtunk hogy a földön feküdtünk, én pedig szaporán ziháltam, nagy levegőt vettem, és így szóltam:
-Na? Máris elfáradtál?- kérdeztem tőle, mikor én legalább annyira ki voltam mint ő.
-Mi? Hiszen te vagy aki mindjárt kiköpi a tüdejét.
-Ugyan már, nekem semmi bajom- hazudtam. De láthatólag nem valami jól, mert átlátott rajtam és kuncogni kezdett.- Jó, jó, de te is.- vallottam be, erre mosolyogva bólogatott.
-Akkor jöhet még egy menet?- mondta kihívóan.- de csak ha nem félsz. Höh.
-Azt hiszed félek tőled?-és rohanni kezdtünk egymás felé. Az edzések körülbelül így zajlottak, mert apának mostanában egyre kevesebb ideje van ránk. Így telt el pár nap miután találkozhattam a csapattársaimmal.:

Reggel felkelés után eszembe jutott hogy ma nagyon fontos nap elé nézek, hiszen ma találkozom a senseimmel, és a csapatársaimmal, és együtt elmegyünk valami küldetésre, amiről még egyenlőre semmilyen információt nem tudtam. Elkészültem az indulásra, és mihelyst kiléptem az ajtón, lágy jóleső szellő borzolta össze a hajam.
- Ma nagyon szép idő van.- mondtam majd nyomban elhallgattam, mivel észrevettem hogy magamban beszélek. Gyors léptekkel haladtam a találka helyére, mikor meghallottam hogy korog a gyomrom. ~Ó a fene! Elfelejtettem reggelizni.~ Megálltam egy bódénál, és gyorsan bekaptam pár falatot. Utána még jobban siettem, mivel azt hittem már így is késésben vagyok. De tévedtem, mert mikor odaértem, még nem volt ott senki. Egy kis várakozás után megjelent valaki, és úgy láttam keres valakit a szemével. Ebből következtettem, hogy ő az egyik csapattársam. Beletrafáltam. Tényleg ő volt. Odamentem hozzá, és bemutatkoztunk. A sensei is nemsokkal később megérkezett. Majd a harmadik csapattárs is. Miután egy rövid kis bemutatkozót tartottunk, immáron mindenki, Menboku-sensei ismertette a küldetésünket. A feladatunk az volt, hogy el kellett utaznunk egy szigetre, Yokkyuu szigetére, és utána kell járnunk egy fura jelenségnek, ami egy bizonyos uraság birtokán volt. Így elindultunk a kikötőhöz. Hirtelen nagyon ideges lettem, mivelhogy ez az első küldetésem, úgy hogy még semmi tapasztalatom nincs. Útközben a sensei elmesélte hogy sok rémtörténetet hallott már erről a helyről, és a lakosairól. Nem hiszek a kísértethistóriákban, de akkor is megijedtem, mert nekem nincs szükség rémtörténetre, elég akár egy ijesztő alak ahhoz hogy gyáva nyúlként meghátráljak. De összeszedtem magam és mentem a többiekkel. Nemsoká odaértünk a halászfalvakhoz, ahol nemtől barátságos nép fogadott bennünk. Emiatt a sensei hatalmas köpenyét ránk terítette, és emiatt pár lépés után orra is estem. Sajgó könyökömmel nem foglalkozva szaladtam a többiek után. Rövid utat kellett megtennünk, míg el nem értünk egy csuklyás személyt. A sensei kezetfogott vele, és intett hogy kövessük. Elértünk egy csónakig. Miután mindenki be szált, megragadtam az egyik evezőt, és elkezdtem evickélni a nyílt vízre.

//Egyenlőre ennyi, mert még ennyire jutottunk a küldetéssel//

Jelenlegi chakraszint: 100

+10 chakraszint

Összesen 110 chakraszint

Tovább eveztünk, a vízen, de itt is nagy volt a köd, és nem sokat láttunk. De a sensei-nek hála megtaláltuk a helyes irányt, mert már láttuk a sziget körvonalát. Amikor odaértünk és kiszálltunk, az emberek szemei ránk szegeződtek, s már-már szúrónak éreztem hogy a sok szem minket néz, és nem mozdul onnan. Ami azért is lehet mert nem nagyon járnak az emberek erre a szigetre, ami talán azért van mert kicsi, vagy amiket mesélnek róluk. A közelben ácsorgott egy ember akihez Munsu-sensei odafordult. A sensei megkérte hogy vezessen el bennünket sziget uralkodójához. Erre nem volt szükség, mert kiderült hogy előbb utóbb úgy is beleütköznénk. A csevej végén az ember egy "ne maradjatok soká!"-val búcsúzott. Valóban nem voltak túl barátcságosak. Persze nem is számíthattam másra, hiszen előre meg lett mondva. Így haladtunk tovább a sziget beleseje felé, ahol nem kellett sokat menni, nagy épület közvonalai látszódtak előttünk. Nagy kapuk védték, egy-egy őrrel, de nyitva álltak, és az őrök sem zavartatták magukat hogy mi csak úgy besétálunk ide. Eljutottunk egy hatalmas csarnokba. Méreteit nézve tényleg óriási volt. A magassága felettébb. A közepén nagy trón ékeskedett tele különféle kövekkel. A trónon belül öreg ember csücsült. Az ő öltözékén is látszott, hogy a drága kincsekkel nem spórol. A sensei letérdelt előtte, ezzel is kifejezve tiszteletét, s bemutatta csapatunkat. ~Túlságosan élvezi hogy a kezében van a hatalom. Hiszen önmaga, és környezete teljes pompában él, miközben odakint az emberek szörnyű körülmények között kell megélniük. Ez nemigazán tetszik nekem.... De azért ő mégiscsak egy felsőbbrendű ember. Elvileg.~ Mivel nem akartam tiszteletlennek látszani, hiszen a küldetést mégiscsak ettől az embertől kapjuk bármilyen ellenszenvesnek látszik, én is leereszkedtem a sensei mögött, majd engem követett Minovara is.

//Bocsi, hogy ennyire kevés, de sajna nem haladt a játék //

Jelenlegi chakraszint: 110

Hát mivel nem a te hibád és mellesleg a postjaid is jók, ezért nagylelkübb leszek:

+10 chakraszint

Összesen 120 chakraszint

Yokkyuu szigetén belül egy nagy csarnokban voltunk ahol a megbízást kaptuk.:
- Kirigakure no Sato shinobijai! A népem fiai és lányai titokzatos gyilkosságoknak esnek áldozatul. Legtöbbször még nyomuk sem marad, csupán a tenger habjai vetnek vissza olykor-olykor egy szerencsétlent ahhoz a földhöz, amelyből vétetett. A földművesek nyugtalansága gyűlöletbe csapott át, s e gyűlölet körém gyűrűzött. Lázadásra készülnek, s még csak sejtésünk sincs, hogy ki állhatott az élükre. Arra kérlek benneteket, hogy derítsétek ki ezeknek a rejtélyes eltűnéseknek az okát, és fojtsátok el csírájában. Távozhattok. - mondta a megbízónk. Ekkor ugyanazon az útvonalon amin jöttünk, elhagytuk a csarnokot. Kint megbeszélést tartottunk hogy hogyan induljunk ki ebből az egészből, hogy találhassunk valami nyomot amin elindulhatnánk. ~Talán ha sikerülne beépülni a parasztok közzé, és elhitetni velük hogy mi is közéjük tartozunk, értékes információhoz juthatnánk. Viszont sok benne a bukási lehetőség. De azért... ~
- Hát. ömm... T-talán ha csak egyszerűen egyikünk felvenné egy itteni ember alakját, akkor már szóba állnának velünk.- ~ Lehet hogy a gyilkosnak maga lázadás volt célja, így mikor elég embert megölt, könnyű volt neki elindítani a lavinát. De ha nem, akkor a gyilkosnak ahhoz az emberhez lehet köze akit legelőször megölt. ~Minovara is felkínált egy lehetőséget, de Munsu-sensei a végére mindkét lehetőségben kiszúrta a hibát. ~Ami az én tervemet illeti utólag átgondolva valóban nem túl jó módszer. ~ Menboku sensei két megoldást kínált fel elénk. ~Hogy mi? Én a legutolsó módszernek sem folyamodnék ilyen módszerekhez. Megkínozni valakit... Ugyanakkor viszont így valóban dűlőre juthatnánk. De nem! Ezek akkor is kegyetlen megoldások. Viszont ha választanom kel... Az első megoldás szerint éjszaka, amikor nyugovóra térnek az emberek, felgyújtunk egy házat amiben épp alszanak a lakosai. Ez elég kockázatos, mert itt ártatlan emberekről van szó, és bajuk is eshet. Majd elfogjuk a senseit. Nem olyan könnyű, mert hihetőnek kell lennie. Onnantól már nem lenne olyan nehéz. És hogy az adósunk lennének, ez igaz, de mi van ha ők sem tudnak semmit, mint azok azok az áldozatok akikkel végeztek, és a tengerbe vetették őket. Viszont ha mégis, akkor legalább előrébb juthatnánk. A második lehetőség pedig túl morbid, még ha így többet is sikerülne megtudnunk. ~
-Én, szívem szerint egyik megoldást sem helyeslem, ezek elég kegyetlen megoldások, pedig tudom hogy a cél érdekében áldozatot kell hozni. Így ha választanom kell talán az első megoldás, amivel bár több a bajlódás, de talán az kevésbé "helytelen".

Jelenlegi ch: 120
Jutalom ch: -
Hely:Yokkyuu sziget

//Elég rövidke lett//

Heló!

A játékod jó volt, de ez tényleg rövid lett ezért csak +10ch-t ítélek meg. Jelenlegi ch szinted: 130