Re: Bishamon szervezet bázisa

Karin Vas. Ápr. 17 2011, 13:28

Lassan majdnem elértétek a helyet, ahol az a személy várt titeket, talán éppen ezért Kurono minél előbb leakarta zárni a beszélgetését Shion-nal, ahogyan ezzel párhuzamosan Yun, inkább megpróbált felkészülni arra, ami odabent várhatja. De haladjunk sorjában, hisz míg amit Shoami mondott Yun-nak, az mindenki számára nagyon is halható volt, addig amit Kurono halott Shion szájából, az egyáltalán csakis a fiú számára szólt és Kensei-n kívül, aki a lány ellőt haladt, senki más nem hallotta a szavait.
- Kíváncsi is lehetsz! -mondja sejtelmesen- Ne hidd, hogy annak ellenére, hogy Shoami annyira bízik benned, nem öllek meg, ha csalódást okozol, vagy megpróbálsz elárulni minket! - fenyegette meg a férfit, olyan nyugodtan, mintha a fiú nem az imént fejtette volna ki, hogy mennyire is erős lett, azóta harc óta. - De azért vicces egy kicsit! Abban a harcban muszáj volt visszafognom magam, hiszen az ellenfelem nem csak te voltál! - kuncogott egy kicsit, és ha jobban visszaemlékezel, Ruken aki melletted volt, teljesen más helyzetet vázolt fel akkor, ami a valóság volt, mégis miért kellett akkor megtéveszteni téged? Gondolhattad, ahogyan Shoami kissé hangos szavai magára vonták a figyelmet, hiszen amit mondott, az nemcsak Yun-nal, hanem mindenkinek szólt.
- Inazami-sama nem egy olyan ember, aki elvárja hogy istenítsék, vagy tiszteljék!- mondta váratlanul- Nem szabja meg, hogy mit akartok valójában, hogy mit tesztek, csak azt akarja, hogy amit ő kér tőletek, azt megtegyétek, legyen az akár a legjobb barátotok élete! - a kijárat végén a feketeség, egyre világossá vált- Nem kell megjátsszátok magatokat előtte, ha valami olyant tesztek, ami nem megfelelő, vagy veszélyes, ő a kis úját sem fogja megmozdítani, mert mi négyen nem azért vagyunk mellette, hogy ezt megengedjük valakinek is! De nem kell aggódni...- nézett hátra mosolyogva, barátságos mosollyal- Odabent mindent elfog nektek magyarázni és ti döntitek el, mennyit is hisztek el abból, amit mond.

Értétek el a termet, ahogyan kilépve egy tágas de mégis szűk helységet láttatok meg! Egy apró kis híd, mely egy szakadékot hidalt át, ahogyan a híd közepe kiszélesedett és kört formált, ahogyan a másik oldalon hasonló módon újra összeszűkült és eltűnt a fal között. A szilák néhány helyen tisztán láthatóak voltak a teremben, ahogyan csak néhány megerősített tartóoszlop volt észrevehető, de a világítás nem onnan, hanem a hídon volt található és az a csekély kis fény, mely adott volt, csak épphogy engedte láttatni a helyet. De mind felfelé, mind lefelé, teljes sötétség lengte körbe a termet, eltakarva a hely méreteit.
- Megjöttünk Inazami-sama! – értettek a kör közepére, ahogyan első ránézésre jó, negyven ember is elfért volna tömötten ott, nem is számolva a híd megmaradt részeit.
- Ideje volt! De mielőtt a tárgyra térnénk! Hadd üdvözöljem a vendégeinket!- sétált valaki teljesen nesztelenül a másik oldalról felétek, ahogyan a sötétség lassan teljesen eltűnt körüle és egy tizenhat éves fiú lépett elő, arcán halvány és barátságos mosollyal.

**Shintaro Yun** Vas. Ápr. 17 2011, 16:38

Azt nem tudja meg ugyan, hogy mennyire csak egyszerű leüthető parasztok ezen a sakktáblán, de Shoami röviden jellemzi számára a híres-hírhedt Inazami-samat, de Yun csak azt szűri le ebből, hogy valószínűleg nem kell majd a padlóra vetve magát hajlongani az úr előtt.
De minden kiderül néhány pillanaton belül, amikor is belépnek a folyosó végén lévő terembe. Yun éppen körbepislantana, amikor egy fiú lép elő, s szavaival magára vonja a figyelmet.
~ Na neeeee… ~ Döbbenne le, de mielőtt arcán megjelenhetne valami kandikamerás kétely, eszébe jut, hogy ez is csak egy testcsere eredménye. A tizenhat éves forma fiú valószínűleg száznál is több éves.
Még is, valami fiatalos lendület van a mosolyában, ami normál esetben levenné Yunt a lábáról, de mivel Shion ennek a valakinek a keze alatt dolgozik, s mivel Shoami előre közölte, hogy Inazami- samanak az ujját sem kell megmozdítania hogy elérjen bármit is szinte, nem nyugszik meg, hanem ez a furcsa, kellemes külső ellenére bizalmatlankodik belül egy picit.
Mindenesetre, meghajol, olyan formálisan és nőis bájjal, ahogyan azt a táncórákon megtanulta. Nem színpadias, de mindenesetre nem csak egy olyan kis biccentés, amivel Gingitsuket és Kurunot köszöntötte. Ha nem mutatják be őket, akkor ő maga bemutatkozik, noha pontosan tudja, hogy ez a fiú mindent tud róla.
- Shintaro Yun vagyok. – Úgy gondolja, többet nem nagyon kell közölnie, nyílván akad egy vaskos akta valahol az életútjáról és képességeiről, vagy ha más nem, hát Shion beszámolt a kis találkozójukról.
Megpróbál természetesen viselkedni, de vannak fenntartásai. A terem hatalmas, s Yunban megfordul a végső próba ötlete is, de csak nem szabadítanak rájuk egy csapatnyi shinobit már megint, csak hogy Inazami saját szeme előtt bizonyítsanak.
~ Vagy mi van, ha ő is csak egy báb, egy test, akit valaki a háttérből mozgat, mint egy bábmester? ~ Fordul meg fejében, s Inazami szemébe néz, hogy onnan olvassa ki válaszait. Nem udvariatlan, de úgy gondolja, most szükséges a szemkontaktus.
Türelmetlenül tenné fel egyik pillanatban a kérdés,t hogy mi a feladata, de azután a következőben előjön a higgadtabb, megfontoltabb éne is: rájön, hogy immáron mindegy, mikor tudja meg, kit kell megölnie, mit kell megszereznie, mennyi életet kell feláldoznia Inazami oltárán.
~ Szóval, ő lenne… amennyit pedig hallottam róla… érdekes testet választott, de nyílván meg van az oka ennek is. Vajon mi lakozhat abban a fizikumban… vagy éppen vérvonalképességben, amit birtokol a test? ~ És hirtelen átfut az agyán, hogy Kensei is rendelkezik kekkei genkai-jal, a Midoriryugannal.
~ Csak nem belőle is csak egy üres héjat akarnak, a testét felhasználva? Áh, neeem, akkor azt már meglépték volna korábba. Shoami és Shion együtt könnyedén legyőzni az egész Aka Barát… ~ Gondolja, de valószínűleg nem lesz ideje sokat filozofálni ezen, ugyanis felteszi a praktikusabb kérdést, ha csak Inazami nem szólal meg magától.
- Mivel szolgálhatunk, Inazami-sama?

**Hazukage Kurono** Vas. Ápr. 17 2011, 17:09

Kurono jelenleg csak háttér szereplő, ebben a kis mesében, és Shion is olyan dolgokat mond neki, amint egy kicsit elgondolkozik. Nincs kételye abban, hogy akkor mi történt, de az már a múlté. Inkább arra döbbentette rá, mikor nemtudta, hogy legjobb Kirigakurei barátja, maga Inazami, csak akkor Rukennak nevezte magát. Ezen mereng, amíg Shoami beszél, és amíg a terembe is érnek. Számára már nem meglepetés Inazami alakja, hisz látta, mikor Kabutonak vitte az üzenetet, és egy fordított idézéssel ott teremtek, mikor Kabuto kinyitotta a tekercset. Viszont a másik érdekes dolog, hogy megtudta a lány teljes nevét.
~Szóval Shintaro Yun. Szép név.~
Mosolyodik el magában, ami a többieknek talán furcsa lehet, de amilyen szerencsés, lehetséges, hogy ez a mosoly a sötétségben veszik el. A híd ahol állnak, akár csak egy aréna, ami arra vár, hogy a harcosok összemérjék rajta tudásuk.
~Kíváncsi lennék egy Hazukage-Juurin párbajra. A két klán rivalizálása úgylátszik ebben a fószerban maradt fen. Kensei. Nem is hallottam róla, a Juurinok elfogytak, és lehet, hogy ő az utolsó tag.~
Méregeti Kenseit, akivel különösebben, nincs baja csak, hogy Juurin és anno ők jártak jobban, már amennyire ezt Kurono tudja. Ők kapták meg a sárkányok erejét, amíg a Hazukagek a tudást, amivel úgymond kitörölheti Kurono a valagát, mivel soha nem engedték a közelébe, és nem is meséltek semmit róla. Csak, hogy van és kész.
~Nem éghetek le előtte, hogy nem tudok semmit a Sárkányok Tudásából.~
Gondolja magában, és itt már a jövő tervéről filózik. Azon, hogy ellopja Kumogakureból a családi tekercset, mivel csak az apjáé van nála, ami nem ír semmit erről a dologról. Na de vissza térve Kurono figyel Inazamira, akiről egy kicsit furcsán érez.
~Nem tudom, hogy a pusztító hadurat, vagy Rukent lássam benned.~
Gondolkodik el jobban a dolgokon. Valahogy jobban kedvelte azt a helyzetet, mikor az elméje le volt pecsételve Shoami által, és Rukennal nagyon jó barátok voltak. Amióta kiderültek a dolgok, Kuronora olyan drasztikus hatással voltak, ami egyre inkább a sötétségbe tolja. Több figyelmet nem szán Inazamira, mivel túl sok nosztalgikus érzés kapná el, és ezt most nem engedheti meg magának.

Karin Vas. Ápr. 17 2011, 18:39

A fiú előlépett és igazából a három „újonc” egy pillanatra ledöbbenve nézte őt, hiszen mindenre, csak éppen erre nem számított, bár az egyből leesett mind a hármuknak, hogyha arról a bizonyos személyről van szó, akkor valószínűleg nagyon is elmúlt már egy évszázados, éppen ezért, nem egy összeroskadó öregemberre vallanának a tervek, hanem egy olyan energikus emberhez, mind aki abban a pillanatban jelent meg.
A ledöbbenést, azonban hamar átvette a felismerés és a tettek mezeje, ahogyan nemcsak Yun- hanem lényegében mind a három alattvalója szinte egyszerre hajolt meg, ahogyan a fiú csak elnevette magát, ahogyan a kezét előre tartva, olyan arcot vágott, mind akinek nem tetszik az amit lát és ellenkezni akar ellene.
- De barátaim, nem kell ennyire formálisnak lennetek! -kérlelte őket – Ismerlek titeket születésetek óta és sohasem titkoltam el előletek semmit és cserébe csak ugyanezt a bizalmat vártam el. - tekintette egy kicsit komorabbá változott, ahogyan Yun-ékra terelődött. - És ezt tőletek is elvárom. Shintaro Yun , Juurin Kensei és Ogawa Kazuma! - tekintette mondta kerülte volna Kurono-t, hiszen ő sokkal több információ birtokában volt már, de Ruken-nek így először találkozott. - Éppen ezért! -formálta meg a Kos, majd utána a Patkány kézjelet, melyet utána végig fenn is tartott. - Elmondok nektek mindent, megbízom bennetek és remélem megértitek miért is csinálom azt amit. - a tér vibrálni kezdett körülöttetek, ahogyan váratlanul a sötétsége és az egész környezet megváltozott.

Egy hatalmas teremben találtátok magatokat, széles és díszes falak, ahogyan a nap tökéletesen besütött a fenti ablakakokon, megvilágítva a mindkét csoportott, akik előtettek álltak. Ahogyan jobban körbenéztetek, csak shinobik voltak ők, fejpánt nélkül, ahogyan a főúri testőrség szinte körbeállta őket. Szinte gondolkozni sem kellet, ahogyan egyből rájöttetek, hogy az amit láttok, nemmás mind egy főúri kastély, előtettek a terem végében, középen pedig maga a főúr ült a székében, ahogyan ellőtte egy hosszú-hajú férfi éppen letérdelt, így arcát hátulról nem igazán láttátok. Mellette pedig tíz ember állt, a közönség felé fordulva, mind máshogy néztek ki, mind máshogy öltöztek fel, de mindegyikőjük arcára boldogság ült ki. A főúr lassan felállt, ahogyan a kezét széttárva a teremben néma csend uralkodott.
- Kirigakure no Sato egyezsége megszületett! -hallottátok a főúr hangos szavait. Fehér szakálla, jól érezhetően láttátok, hogy idős és sokat megért ember ő, arcára mégis boldogság ült ki- Az itt jelenlévő klánok vezetői pedig egyértelműen döntöttek, hogy eme szövetség vezetője, csakis az az ember lehet, aki magára vállalta minden fáradalmát és véres könnyét eme erőfeszítésnek! Állj fel Izanami Jurojin, mától te vagy a Shodaime Mizukage!- állt fel lassan a parancsnak engedelmeskedve, ahogyan csak akkor vettétek észre, hogy sokkal kisebb mind azok akik mellette álltak ( tíz ember, azon klánok vezetői, akik létrehozták Kirigakure-t).
Egy fiatal lány szaladt oda a tömeg széléről, ahogyan a kezében a már jól ismert Kage kalapot szorongatta és a fiatal férfi elé térdelve elé nyújtotta azt. Inazami pedig csak mosolyogva vette azt tőle, ahogyan a magasba emelve hatalmas üdvrialgás vette kezdetét, mely lassan teljesen elhalt, ahogyan a lány felállt és a férfi mellé lépve, már tudtátok, hogy nem csak egy shinobi az egy közül.

Inazami(fiatal kori) // [Yuri (később még fontos lesz)

- Ez volt az a nap, mikor minden elkezdődött, mikor végre beért minden vágyam és erőlködésem és azt hittem, hogy a végre sikerrel jártam és ez az ország soha többé nem lesz vérrel borított. Az első tévedéseim egyike, melyet elkövettem. - halottátok a már jól ismert hangot. - Hittem, hogy elhoztam a békét és láthatom a világ jobbá tételét....

//A történet három részből fog állni! Utána azonban Kensei és Oga postjaira is szükségem van! Ha megtudjátok őket keresni és szólni nekik, annak örülnék! //

**Shintaro Yun** Hétf. Ápr. 18 2011, 16:53

A meghajlására csak valami mosolyféle a válasz, amit ő kicsit lenézőnek érez, de nyílván inkább lesz udvarias, mint az ellenkezője, okot adva atrocitásra.
~ Nagyon is élvezi, fogadni merek… ~ Gondolja magában, hisz tudja jól, hogy a fiatalos külső azért mást takar. Aki Shiont dolgoztathatja, nyílván nem lehet teljesen épelméjű, s ebből kifolyólag Yun inkább a hagyományos rutinokhoz tér vissza, a meghajlás is ez volt részéről.
De ha nem kell, hát akkor egyenesen kihúzza magát, állát picit megemeli, így már szemei alatt sem látszanak a gondterheltség rajzolta apró is fekete karikák, hanem a gyéren megvilágított terem fényei megcsillannak lilás íriszein, s felemelt álla egészséges tartást és büszkeséget sugalmaznak. Így már az egész megjelenése is a szokásos báját és eleganciáját sugározza, de mielőtt felhívhatná magára a figyelmet, ismét leengedi vállait, amikor Inazami közli, hogy már a gondoltnál is régebb óta figyelik őket.
~ Kirigakure-ban születtem, ezért szemelt ki magának? ~ És immáron a fejét is lehajtja, hogy arcát előreomló fehér tincsei félig eltakarják.
~ Tudhatja, kik a valódi szüleim… ~ S ujjai szorításba kívánkoznak, de végül nem formázza ökölbe ujjait, hanem csak szomorkásan visszagondol Michirura, a nevelőanyjára.
Legszívesebben feltenné rögtön a kérdést a szüleiről, de nem ez az alkalmas idő erre: a fiú testébe bújt szörnyeteg kézpecséteket formálva visszarepíti őket a múltba: Kirigakure alapítása az esemény, amit végignéznek.
Még csak leplezni sem akarja döbbenetét: Inazami maga az első mizukage lenne ezek szerint, aki a falu alapításánál részt vett. Tíz klán van még jelen, de a még mindig élő lemenőket Yun nem ismeri- túl fiatal korában költözött el a ködös rejtekből, hogy megismerkedjen a hely jellegzetes történelmével, amit sűrűn tarkított vörös vér is.
Inazami elkezdi tolmácsolni is a látottakat, miután átadták az emlékfolyamban a kage-kat megillető jelképeket az Shodaime-nek.
~ Szóval ő csak jobbá akarja tenni a világot? Nem éppen Shion a kulcs a jobb jövőhöz! ~ Gondolja szkeptikusan, de természetesen tartja a száját.
~ Nyílván most is egy egységes országot akar, de miért pont mi kellünk neki? Jó, engme érthető módon választott, mivel innen származom… nem mintha bármi hazaszeretetet is táplálnék a hely iránt… na de a többiek? ~ De rájön, hogy a többiek is teljesen okkal vannak itt, noha Ogawa-t nem ismeri annyira, de Kensei-ről tudja, hogy a férfi minden álma egy bosszú a Villám Országán, amihez nyílván Kirigakure felemelése nem lenne rossz alap.
Mivel sejti, hogy a képfolyamnak még nincs vége nem szólal meg, bár meg kell hagyni, valós kérdése nincs is, továbbra is csak az foglalkoztatja, hogy mi lesz a feladata, nem pedig az okok. Nyílván azért mutatja meg a vezér nekik mindezt, hogy valamiféle determináltságot mutassanak jövőbeli munkájuk iránt, de mivel Shion beosztottja vagy kolleginája lesz várhatóan Yun, semmiféle hajlandóságot nem mutat az együttérzésre és lendületre.

**Hazukage Kurono** Hétf. Ápr. 18 2011, 21:51

Kurono kicsit unottak nézni végig a dolgokat, hisz tudja, hogy Inazami a Shodamie, mivel Shoami erről a tényről már beszámolt neki, szóval ez neki nem újdonság. Viszont a tíz klánról nem tudott, ami egy kicsit érdekelte, és maga a kinevezés is.
~Már értem mit akar. Segíteni az embereken, de mindenki tudja, hogy a cél érdekében áldozatokat kell hozni.~
Gondolja magában, hisz Kirigakure már sok áldozatot hozott, és a belső viszályok még máig is fent maradtak, még ha nem is olyan mértékben, mint régen. Most már nem a Vérköd falujában vagyunk, de csekély mértékben vannak még gyilkolászó hajlamú emberek, ide Shiont ne is említsük. Egy kardét, képes lenne egy egész falut megölni, de ez Kurono véleménye, és magában tartja. Lenne kérdése a történet folytatásával, de valószínűleg ezzel nincs még vége, hisz csak a dicső kinevezést láthattuk, Inazami hibáját még nem, amit az előbb említett.
~Mit tett, hogy minden a visszájára fordult?~
Gondolkodik el magában, de a kérdésre, hamarosan válasz is fog érkezni, amennyiben Inazami folytatja a dolgokat. Továbbra is Kenseit méregeti, és igazából, már arra vágyik, hogy lássa a Midoriryugant. A híres sárkány szemet, amire Kurono klánja féltékeny lett. Úgy látszik fölöslegesen, hisz egy másik klán megmérgezte őket, minek Kurono kissé örül, de még is együtt érez. A két klán között barátságos rivalizálás volt, és semmi több. Az erő, és a tudás amit kaptak, csupán a sárkányok vele járója, de ezt őrizni is kell, ami még egy teher a klánok vállára, főleg a Hazukagekra, hisz az övék könnyebben ellopható, mint a Juurin kláné. Ezek után Yunt kezdi ismét vizslatni, mikor kihúzza magát, ekkor tényleg egy elegáns énjét mutatja be, ami ismét szemre való dolog. Kurono azt sejti Yun egy-két évvel idősebb, mint ő, de ezzel nem nagyon foglalkozik. Kuronon látszik, hogy egyre inkább kezd beindulni, amit saját magán is észre vesz, és csak mosolyog.
~Otome óta, senki nem tetszett meg igazán. Mi lehet ebben a nőben ami így megfogott?~
Gondolkodik, továbbra is Yunt nézve, tetőtől-talpig, minden kis részletet kikémlelve. Gesztikulációkat, mimikát, öltözködést, és minden ilyen dolgot, de legfőképpen a tekintetét keresi, ami csak akkor történhet meg ha Yun hátra fordul.

Karin Szer. Ápr. 20 2011, 08:51

- … de nem így történt! -folytatta ott, ahol abbahagyta- A kezdeti béke után, végül fellángoltak az ellentétek! Azok a klánok, melyek addig egymás ellen harcoltak, a hatalomért, a becsületért, vagy csupán a saját önző céljaik miatt, nem tudták az addig felgyülemlett ellenszenvet egy pillanat alatt félredobni és elfogadni egymást. Valahol belül tudtam, hogy ez így lesz, de bíztam abban, hogy amit elkezdtem végül sikerrel jár, naiv és álmodozó voltam. Szó szerint ostoba, szinte még csak egy gyerek akkor is. És a saját szenvedésem tudott csak rádöbbenteni, hogy milyen világban is élünk!

A nyitott füves tér, melyről belehetett látni az egész égő falút, a szírt, mely Kirigakure fölé magaslót és a vörös felcsapó lángok, ahogy a sötét fellegek zavarásában még jobban kihangsúlyozta, hogy mi történt. Az ellenétek melyekről Ianzami beszélt, semmi szó nélkül értették meg veletek, hogy amit láttok, az amit háborúnak neveznek. Újabb háború a klánok között, Kirigakure no sato elárulása. De volt ennél fontosabb is, ahogyan a levegő megmozdult és már csak a lángok martalékát és a felszálló füst miatta, hogy ami akkor volt, mind mindig véget ért. Tengernyi láda egymás mellet az utcákon, hallottak, ártatlan áldozatok, meghurcolt emberek, akikre halált vár. Minden olyan város volt, mintha éppen akkor történne.
De egy koporsó másmilyen volt. Egy kage kalap volt rajta, mellette egy megtört emberrel, aki csak a sírt nézte, ahogyan leeresztik a mélybe, akkor abban a pillanatban nem értettétek, mi történt, de a kép, mely a mögötte lévő pódiumon volt, mindent elárult. Az a nő arca, aki annak idején Inazami kezébe adta ezt a címet jelképző eszközt és ottmaradt mellette.
- Végül azt is elvesztettem, aki mindig támogatott. - hallottátok újra a hangát- Aki mindig mellettem volt, azt az embert nem tudtam csak megvédeni a haláltól! Úgy éreztem, hogy elárult az a rendszer, amit én hoztam létre, úgy éreztem, hogy az amit teremtettem, az álmom egy nagy hazugság és ebben csak megbizonyosodtam, mikor rájöttem, hogy semmi sem változott. Újabb háború és újabb, kiteljesedett a befolyásunk a környező vidékre, de szembetaláltunk magunkat Konohával, majd Kumogakure-val, a hittem, hogy béke lesz, csak egy álom bolt. Egész életemet a harcok töltötték be a szövetség ellőt és után is. Belefáradtam és rájöttem, hogyan is vethetek véget mindennek!

Amit azután láttatok, az teljesen más volt, mind addig. Egy sötét terem, pont az, ahol most áltatok, igen jól felismertétek, annyi különbséggel, hogy a háttérben több, maszkot viselő, talán jelenleg oinin-ra emlékeztető állt, ahogyan híd közepén, valami állt. Olyan volt, mintha nem is egy ember volna, még ha emberi alakja is volt. Tömör, mozgó, jó látható chakra, olyan melyet csak eddig az látott, aki találkozott egy igazi farkas démonnal. A test lassan mozgott, ahogyan olyan volt, mintha valaki irányítani tudná, majd minden elszabadult. A kitörő chakra egy szempillantás alatt törölte el a közelben lévő öröket, ahogyan a füst leszállta után csak egy kunoichi maradt helyben, a szörny kezei között, ahogyan lassan a test eltűnik a lány száján keresztül a testében, ahogyan azután összeesett a kunoichi, ahogyan lassan, kissé robotosan tudott csak felállni.
- Áhhh... sikerült Inazami-sama! - mondta olyan hanglejtéssel, amelyet már halottatok már valahol. Pontosabban Shion szájából. - Sikerült a technikád! MI... ez nem az én kezem...
- Igen Kyoutai-chan! Végre képes vagyok az emberi chakrát kitépni az testből és alakot önteni neki! De ha jól látom, ilyenkor a személy nincs öntudatánál és sajnos csak addig van jelen, ameddig én irányítom, nem vagyok képes megtartani azt az alakot az örökkévalóságig és testet sem adni neki a semmiből! Sőt azon a szinten ahol voltál, még a chakrád irányítása sem volt könnyű, még jó, hogy hozzákevertem egy kicsit a hétfarkú chakrájából, így a tartása stabilabbá vált, de ennél félelmetesebb, hogy amilyen chakrához hozzáér, azzal reagál is, elszívja, magába olvasztja, de ezzel képes vagy egybeolvadni egy testtel is!
- Ezért, vagyok most ebben a testben? -kérdezte értetlen arckifejezést vágva- Olyan nehéz, érzem a lélek minden gondolatát, érzem, ahogyan kiakar lökni magából! Ebbe beleörülök, minden érzését érzem! - esett össze, ahogyan eleredtek a könnyei, ahogyan Ianazami megfordult és otthagyta a lányt
Szükségem van még rád! Érdekes alany vagy, nem hagyhatom kiaknázatlanul azt amit láttam! Tökéletesítem a technikát és megígérem, hogy visszaadom tested!

- Igen! Aware-chan volt az első és utolsó alany, akin kifejlesztetem a halhatatlanságom kulcsát! A jobb kezemet (nem szó szerint értendő, inkább Aware ranglétrán való helyét jelöli) is feláldozva a célom érdekében, hogy visszahozzam azt aki minél fontosabb volt nekem, még ha egy új testbe is kell újjáteremtenem. De valaki keresztbe húzta a számításomat! Az az alak, akire mindent akartam hagyni, ha sikerrel járok, aki valóban sikerrel járhat, a tanítványomra és a legjobb barátomra. Igen... a Nindaime Mizukage volt az, akinek sikerült legyőznie és azt hinni, hogy megölnie!

**Shintaro Yun** Csüt. Ápr. 21 2011, 19:47

Feszült figyelemmel nézi tovább az eseményeket, melyeket Inazami valami technikával kivetít a szemük elé. Az események gyorsan pörögnek, akár csak az évek, melyek eltelhettek a történetek között, de mindegyik olyan súlyos tartalmat hordoz magában, melyet Yun lassan emészt meg, nem ilyen gyorsan.
A legjobban természetesen Shion sokkolja. Ahogyan a lányba belekényszerítettek egy démont… bár ezzel már tisztában volt korábban is: Kogo, a fehértigrisek koronázatlan királya elmondta neki ezt, amikor a leghevesebb harc közepén is csak a nő karját tudta elmarni.
~ Szóval… így csinálja…. ~ Gondolja, s közben maga elé mered, ahogyan ujjai ökölbe szorulnak. A keze, ami magas, karcsú termetéhez képest picike, most kifehéredik még jobban a porcelánbőr alól, ahogyan tehetetlenségében összeszorítja ujjait, hosszúkás körmeit saját bőréve vájva.
~ Ez a férfi… ~ s Inazami-ra pillant most, aki egy gondtalan 16 éves képében jelenik meg a mindennapokban. ~… a legőrültebb mindegyikük közül! ~ Gondolja. ~ Szóval erre képes a szerelem ereje? ~ S közben továbbsiklik szeme a többiekre, azok vajon hogyan reagálnak a látottakra. Shion-ra nem mer ránézni még most sem, de saját, Aka Barás társait megnézi, s végül Kurono-ra is pillant lilás lélektükreivel, válla felet hátranézve, s legnagyobb meglepetésére választ is kap: erős, átható tekintet méregeti, mire ő csak újra elkapja a tekintetét, riadalommal a szemében.
A férfi amúgy Yunt nem éppen a legjobb formájában láthatja: az utazástól fáradt kicsit, a ruhája is megcsapzott: a lábán fekete, vasaltas bakancs, jelenleg poros, térdig érő fekete anyag simul követve combja ívét, hogy bal oldalon megtörje egy kunaitartó, jelezve a nő balkezességét. A felsője is egyszerű, kerülve minden fényes felszínt, Yun egy könyökig érő bézs póló mellett döntött, ami szabadon hagyja a jobb vállát, a bal irányába nagyobb eséssel. Így nincs nagy kivágása a felsőnek, de néha a sejtetés több, mint a látvány: a ruha követi finoman redőivel idomait, a kulcscsontját pedig szépen látatni engedi az érdeklődő szem örömére. Nyakában egy „Yun” feliratú ezüstös medál, karján egy fekete szalag, egyéb ékszert nem visel, haját sem fogta össze most. A furcsa, ezüstös-fehér tincsek szabadon omolnak vállára és lapockájáig, néha egy-egy hullámmal megtörve az egyenességet. Legalább jótékonyan takarják a nő fáradt szemeit és tompa arckifejezését. A nő minden merev, és kétkedő mozdulata messziről üvölti, nem akar itt lenni, de azt is, hogy nem fog elmenekülni már a teher elől.
~ Shion… szóval ő félig egy démon… akit emberi uralom alá hajtottak… ~ S most elválasztja a félelmet a tömény, rideg gondolkodástól végre. A halvány cseresznyeszín ajkai most vékonyra simulnak össze, ahogyan gondolkodik. ~ De mivel tarthatja kordában? Hiszen egy démont nem lehet megszelídíteni! S mi az, hogy hozzákevert a Kilencfarkú chakrájából? ~ Gondolkodik magában, s észre sem veszi, de korábban ökölbe zárt kezében enyhül a szorítás, ahogyan elméleti kérdésekről kezd el gondolkodni.
Shion felé pillant, megnézve, az hogyan reagál a saját teremtésének történetére, hátha abból leszűrhet valamit.

**Hazukage Kurono** Csüt. Ápr. 21 2011, 20:45

Yun tekintete ingen csak riadtnak tűnik, mikor Kurono elkapja a lilás szemek varázsát.
~Talán tőlem ijedt meg? Vagy a helyzettől? Lehetséges, hogy Shiontól?~
Gondolkodik el egy picit, és fejét elfordítva felfelé néz tovább vizslatva a történetet, amiből elég sok minden derül ki. Legfőképpen Shion története, és születése.
-Shion látom innen lettél kemény, enélkül akkor egy gyenge kis kunoichi lennél.-
Szúr oda a nőnek, inkább a démoni teremtésnek, egy jó nagy mosollyal az arcán. Ez leginkább nem Shion ellen irányult, hanem Yun mellé. Megakarta mutatni, hogy nincs félnivaló a lánytól. Kurono nem is tart tőle, mivel tudja, hogy Inazami kordában tarja, és el kell viselnie Kurono szurkálódását, és ezt a helyzetet a fiú igen szereti kihasználni, és jót mosolyog a lányon.
~Azért egyrészt sajnálom is. Mit kelhetett átélnie azzal a démonnal. Lehetséges, hogy azért vált ilyenné. Úgy halottam, hogy ahányszor kitör a démon, annyiszor pusztul az emberi lélek. Talán ez tehette ilyen gonosszá.~
Mereng el a démoni kérdésem, miközben Inazami-sama mondja a mondandóját.
-Inazami-sama ez eddig érthető, de pontosan ezzel mit akarsz mondani? Újra megszerezve a Mizukage címet szeretnéd helyretenni a falut?-
Kérdezősködik Kurono addig, amíg nem érkezik a történet utolsó darabja.

Karin Kedd Ápr. 26 2011, 10:12

//Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, de az ünnepek közbejöttek... amúgy Yun, nem kilenc, hanem hét!//

Yun kissé ideges viselkedésére még Kurono is felfigyelt, ahogyan megpróbált segíteni a lánynak, a saját maga, egyéni kis módján. Hát nem is várhattunk kevesebbet Kurono-tól, hiszen ahogyan beszólt Shion-nak, az csak mérgesen félrefordította a fejét és nem foglalkozott tovább a piszkálódással, hiszen valószínű, hogy őt is igencsak érzékenyen érintette az, amit láttatok, újra látni, hogy hogyan vált ilyenné és akkor milyen volt, felkavaró lehet, főlege yg olyan egocentrikus nőnek mind ő.
- Nem teljesen!- nézett Kurono-ra Ruken annak kérdése elhangzása után- A Mizukage címet szándékosan hagytam elveszni, mert elvesztettem a bele vettet bizalmamat! -nézett vissza, ahogyan saját szemetekkel láttátok a harcnak a végét.

Pontosan az a hely volt ahol most áltatok, ugyan kicsit megviseltebb mind a jelen állapotában, hiszen a tető nagy része beomlott, ahogyan alyukon a hold tökéletesen megvilágította azt a helyet, ahol abban a pillanatban Ruken is állt. De éreztétek, hogy az idő, bizony felettük is eljárt, és hosszú évek teltek el, azóta a nap óta, hogy a falú megalapult. Inazami arca, inkább hasonlított egy idős és megviselt férfiéra, mind azon gyerekére, akit az elején láttatok. A vele szemben lévő férfi pedig? Egy magas vékony, és bajszos alak volt, hátrafésült hajjal és magabiztosan tekintettel, olyan ember, aki valóban olyan volt, mind amilyennek kelet volna lennie Inazami-nak öregkorára, persze néhány évvel fiatalabb kivitelben.
- Mégis miért mester? -kérdezte értetlenül a földön térdelő és lihegő Kage-t- Miért tetet mindezt! A falú, az egész ország az ön kezébe adta a bizalmát és mindent félredob azért az önző célért? -kérdezte mérgesen, ami nem is volt csoda, ki nem lett volna az, ilyen helyzetben.
- Bizalom? Önző célok?! -kérdezte vissza mérgesen- Mit tudsz te kölyök! Mindenem a falú volt és ők elvetették tőlem azt aki a falúnál is fontosabb volt nekem. - állt fel lassan és kissé komótosan- Azt hiszed, hogy ha Kage vagy, mindent megtehetsz úgy, hogy nem változik semmi?! Nem! A kage cím megváltoztat, elvárja, hogy feláldoz mindent a szövetségért, elvárja, hogy megvédd a falút, aki megválasztott, hogy félredobj mindent a közös célért! Elegem van a Kirigakure-ból, a Mizukage címből! Aki ezt a címet birtokolja, sohasem lehet boldog, ameddig ez a falú létezik, addig sohasem lehet béke, mert az a cél, hogy a klánok egyesülnek, nem azt jelenti, hogy beköszönt a béke, hanem csak azt, hogy a újabb és minél nagyobb, minél pusztító háborúk születnek, tizedelik meg a világot és pusztítanak el mindent! -kezdett lassan kézjelekbe! - Nem vagyok szent, de nem vagyok gonosz sem! Nem akarom, megváltoztatni a világot, nem érdekel már a világ sorsa, egyedül a célom fontos a számomra, hogy visszakapjam azt, akinek most is mellettem kellene lenni, hogy visszakapjam a közös fiúnkat és békében haljak meg! És ebben te sem fogsz megakadályozni! - fejezte be a kézjeleit, ahogyan hirtelen minden elsötétült.

- Ami ezután történt nem olyan dolog volt, amire számítottam. Egy új testben születtem újjá, mindenre emlékezve de nem saját akaratomból, hanem a bennem lévő életben maradási ösztönöm erősebb volt mindennél. Nem tudom mi történt azután köztünk, de a Második Mizukage rövid uralkodása alatt, teljesen olyan képet mutatott, mind amilyen én voltam a halálom pillanatában. Új és új testet használtam fel, mindig a saját gyermekemét , ezzel hitetve el a falúval, hogy a klánom, melyet létrehoztam, nagyon erős csakrával születik. De nem ez volt az oka, hogy csecsemők testét használom a születésüktől az időskorúkig. Egy csecsemő-nek nincsen még teljes tudatta, így nem képes semmit sem átadni nekem, ezzel pedig megtarthatom a valódi tudatom és nem torz el mások érzései miatt mind az tette Aware-chan esetében. De azt kérdezed mi a célom? - nézett hátra Kurono-ra – Hála az évszázadoknak, és a falúban eltöltött pozícióimnak, az egész falú úgy jött létre, ahogyan én vártam, persze nem mindig az történt amire számítottam, de ez nem számít. Létrehoztam egy pecsétet, melyet felhasználva a technikám teljes lesz! Eggyé válok az egész falúval, minden chakra mely most Kirigakure harcosaiban megvan az enyém lesz! És ezt az erőt felhasználva új életet teremtek. - fordult meg és nézett rátok. - De a ti erőtök másra kell! Amikor a technikámat használom és kilépek ebből a testből, a legerősebb ás legsebezhetőbb vagyok. Addig, míg az a nap el nem jönn csak azt szeretném, hogy a tervem részei legyetek és segítsetek a kiteljesülésében, majd azon a napon csak áljatok mellettem és cserébe, ha elértem azt az erőt, megadom nektek amire a legjobban vágytatok!

**Shintaro Yun** Kedd Ápr. 26 2011, 12:49

//bocsánat!//

Kurono elkezdi kérdezgetni talán picit türelmetlenül is, hogy mi értelme van ennek a sok emlékmutogatásnak, de Inazami nem sieti el a választ: komótosan viszi tovább a történet folyamát, s hamarosan Yun megláthatja azt is, hogy maga a mester hogyan cserél testet, szavai alapján pedig leszűrheti, hogy mennyire embertelenül kegyetlen ez a férfi, aki saját leszármazóinak testébe bújik minden egyes alkalommal, amikor úgy ítéli, elgyengült a hordozótest.
~ Még hogy a csecsemők tudata! Ez az ember nagyobb szörnyeteg, mint Shion! ~ s szinte szánakozva pillant az említett nőre, aki kicsit kellemetlenül érzi magát, ahogyan látta saját születésének körülményeit. De azért nem esik meg rajta a szíve, nem kell aggódni.
Kiderül az is, hogy Inazami magába akarja szippantani az egész falu erejét, s ezzel új életet akar teremteni: Yun ezt magának úgy fordítja le, hogy vissza akarja hozni a holtak közül a szerelmét, akit elveszített a Kage pozíció megszerzése után.
~ Hihetetlen, hogy még ennyi idő után is ezt a nőt keresi, szinte tisztelni való… de hogy ennyi életet feláldozott ezért! ~ Legszívesebben képen vágná Inazamit, de eszébe jut, hogy ő maga hogyan viselkedett, amikor elvetélt: öngyilkos hajlamúvá vált, s ő sem tudta feldolgozni a meg nem született gyermeke igazságtalan halálát. Neki egy amnézia segített elállni a hasonló feltámasztós gondolatoktól.
- Tehát feláldoznád az egész falut, hogy visszahozd a szerelmed az életbe? – Kérdezi csendesen, majd egyenesen Inazamira pillant. – És gondoltál arra, mi lesz utána? – Kicsit ellenszenves, de megpróbál udvarias maradni, hisz pontosan tudja, a ranglétrán mennyire alul helyezkedik el jelenleg.
~ Ó, micsoda erkölcsrendőr lettem hirtelen… bezzeg semmit sem kérdeztem, amikor Shion megbízott egy egész falu legyilkolásával. ~ S erre elszontyolodik, s inkább lehajtja a fejét.
- Valószínűleg úgy is tudod rólam, hogy ami idehozott, az a félelmem, nem pedig a becsvágyam, talán ebben más vagyok, mint a többiek… - S itt a teremben levőekre néz, akiknek vágyairól vajmi keveset tud, egyedül abban biztos, hogy Kensei ezt a lehetőséget klánja bosszújára fogja felhasználni. Kicsit talán csalódik is a férfiben, de most ezzel nem tud mit kezdeni, hisz kapcsolatuk a fegyverkészítő falu megsemmisítése óta elég érdekesen alakult. – Mégis megmutattad mindezt nekem. Mit vársz tőlem? – Személyeskedik egy kicsit, nem várja meg, hogy egyéni beszélgetést kezdeményezhessen a szervezet fejével. De nyílván másokat is érdekel mindaz, ami elhangozhat.

**Hazukage Kurono** Csüt. Ápr. 28 2011, 16:23

Kurono érdeklődően figyeli a történetet, és még válaszokat is kap a kérdésére.
~Saját gyermekei testét használta, hogy elhitesse klánja erős chakrával születik. Bizarr ötlet az biztos, de hatásos lehet, ha ennyi idő után is helytáll.~
Gondolja magában, majd tovább hallgatja Inazamit, akiről ténylegesen kiderült, hogy egy egész falu életét képes feláldozni, azért, hogy vissza hozza a szerelmét.
~A szerelem sötét verem.~
Jut eszébe a régi mondás, amibe ő egyszer került bele, azóta nem bír kimászni a sötétségből. Még nem találkozott olyan emberrel, aki megmutatná neki a helyes utat. Habár jól érzi magát, így. Izgalmas kalandok korlátok nélkül, ez az igazi elveszett ninja élet, akármennyire is jó ilyen időben tartozni valahová. Egyenlőre ezt is megkapják, hisz valamilyen szinten Kirigakurehoz tartoznak, de ismét a jobbik énje előtámad, amit a honvágya hoz elő.
~Remélem otthon nincs semmi baj, majd a Raikage megvédi őket.~
Mereng el távolabbi dolgokon, amik egyáltalán nem is ide kapcsolódnak, de hamar elterelődik erről a gondolatokról.
~Nem, nem! Kurono az ég szerelmére verd ki a fejedből őket. Olyan úton jársz, ami ezt nem engedheti meg.~
Vívódik kicsit magában, de mire meghallja, hogy a segítségért bármit kérhetnek, felcsendül a füle.
~Azt amit akarunk?~
Nem hiszi el a hallottakat, és hirtelen nem is tudja mit akar. Mostanában cél nélkül lődörög a világban, és ebben segít neki a Bishamon. Utat mutat neki amin járhat, még ha ez aljas dolgok is, de élvezi. Amúgy sem az a ragaszkodós típus nem tudna geninekkel foglalkozni, amit egy faluban lassan már kellene neki. Inkább tovább fejleszti a villám elemet, újabb és újabb határokat szabva, amiket más ninja soha nem fog tudni megdöntetni. Ehhez viszont nem kell Inazami ereje, hisz, hogy ezt véghezvigye, saját chakráját kell, hogy uralja. Félszemmel azért továbbra is Yunra tekintget, és figyeli a nő minden mozdulatát, hogy tovább elemezhesse viselkedését.

Karin Pént. Ápr. 29 2011, 19:35

Épphogy véget ért a történet,Yun egyből letámadta az erkölcseivel a férfit. De ez nem durván, ahogyan ő fogalmazott, pontosan tudta hol a helye a ranglétrén, ahogyan mégis, az amit halott, egyáltalán nem pozitív élményeket és érzelmeket juttatott az eszébe. Csecsemők teste az életben maradáshoz és a terv, hogy egy egész falút feláldozzon egy célért. Ez túlságosan is hihetetlen volt és mégis, ahogyan ő mondta, nagyon is hihető.
- Hogy mi? -kérdezte vissza sejtelmesen- Nem mondanám, hogy azt tervezem, hogy visszavonulok és hagyom elveszni azt ez erőt, melyre szert tettem! Az a régi álmom mely akkor és most is bennem él, a béke iránti vágy, akkor ha ő mellettem lesz, talán újra felszínre tőr és akkor a kezemben lesz az az erő, mellyel elérhetem, de az igazad megvallva nem tudom. - lépett közelebb- Én is csak éber vagyok, lehet, hogy nem a béke, hanem a halált látom meg és építés helyet csak a pusztítás lesz abban történik, hiszen élő tudattal rendelkező, kiérett személyek ezreit nyelem el, nem tudom, mivé változok majd akkor, de nem is érdekel. Ha láthatom őt ezen a a világon, akkor már nem volt hiába az, amit tettem.
Yun egy picit hátrált csak, akkor bevallotta, talán ő magas nem tudta miért, hogy miért van itt. Nem a magasztos cél érdekében, nem a saját önös céljaiért, nem azért, hogy segítsen a férfin, a barátjain, a szerelmén, hanem mert félt. Azonban nem Inazami, hanem Aware szólalt meg, mégpedig az őtőle várt stílusban és hangnemben.
- Ha ... félsz tőlem? -kérdezte hangosan- Milyen szánalmas, főleg a kérdésed! Nem hallottad, azt akarja Inazami-sama, hogy szolgáld őt, mind egy kiskutya, tett amit mond, halj meg, ahogyan ő akarja...- lépett eléd, és bár felnézett rád, mégis olyan érzés volt, mintha te néznél fel rá, már nyoma sem volt annak a nőnek, akit a múltbeli illúzióban láttál.
- Elég lesz Kyoutai-chan! Hallottátok meg Inazami, továbbra is kedves hangját.- Nem várom el, hogy meghaljanak értem, ha az nem szükséges! Az élet többet jelent számomra, mind a halál, ha nem így gondolnám, akkor már elvesztettem volna azt a hitem, hogy újra visszahozom őt. - fordult meg, ahogyan elindult a híd másik oldala felé- Aki maradni akar, az megteheti, aki nem ,elmehet, nem fogom megakadályozni benne. De ez... állt meg- … csak rám igaz, rájuk nem. -nézett hátra- Foglaljátok el a helyeteket, várjatok nyugodtan, mert hamarosan nagy tettekre sarkalak titeket! Vált köddé, ahogyan ott maradtatok, de a szavait, még a semmiből is jól hallottátok. - És Kyoutai-chan, bánj kedvesebb a társaiddal, ne feled, hogy ahogyan velük bánsz, azt kapod majd vissza...

**Shintaro Yun** Vas. Május 01 2011, 12:47

Konkrét választ nem kap Inazami- samatól, de az a néhány szó, amivel arra utal, hogy lehet, megőrül, újabb olyan morális kérdéseket vet fel Yunban, amik zaklatják a kis lelki világát, de ezeket már nem teszi szóvá.
~ nyílván van már tapasztalata abban, hogyan győzzön le más felbukkanó személyiségeket a tudatában a testcserék miatt, de most teljesen más fog történni. Felnőtt, tudatos lényeket fog megölni, és egyszerre több százat is… szerintem teljesen meg fog őrülni, s hiába fogja tudni feltámasztani a szerelmét, nem fogja már szeretni. Mert az a sok száz ember, amit elnyel, nem fogja szeretni a lányt… az emberekben csak egyetlen dolog közös, a farkastörvény. Hogy első legyen. Inazami is meg fog őrülni még jobban, és csak a világuralom fogja érdekelni… ~ Vezeti le magában, de mielőtt továbbjuthatna, hogy ők lesznek az indikátorok a folyamathoz, Shion szólal meg, a tőle megszokott nyers, nagyképű modorban.
Nem szól semmit sem arra, hogy Shion lekicsinyli a félelme miatt, sőt, amikor a nő elé áll, csak egy picit lehajtja a fejét, s ennyit fűz hozzá.
- Igazad van, félek tőled. – Többet nem mond, s nem is foglalkozik többet az Aware-lánnyal, hanem elkerülve őt arrébb lép egy kicsit, hogy még csak a közelségét se kelljen elviselnie.
Inazami azonban már nem kívánja tovább szórakoztatni a különleges társaságot, s köddé válik, némi tanácsot hátrahagyva Shionnak, de ez legkevésbé sem érdekli Yunt.
Vár néhány pillanatot, majd ha nem történik semmi, nem kapnak további utasítást Shoamitól, akkor a középkorú ninjához intézve szavait meg is osztja a véleményét a látottakról.
- Nem hiszek Inazami sikerében. Lehet, megszerzi az erőt, de szerintem nem fogja tudni használni a céljai és akarata szerint. De ez egy további lépés, és nem tudok ellene tenni. Mivel tudom, titeket nem tudlak legyőzni, nem tehetek mást, mint hogy maradok. – Mondja Shoaminak félhangosan, hogy csak az hallhassa meg, aki figyel kettejük beszélgetésére.
- És hogyan tovább? Addig kiképeztek, vagy pihenünk? – Kérdezi Shoamit, de a többiekre is pillant, hogy azoknak mi a terve.
Kétli, hogy Aka Barás társai megpróbálnának elmenekülni, mivel talán ők is tisztában vannak azzal, hogy összesített erejük is vajmi kevés lenne Inazami követői ellen. Még is, ha valamelyik férfi valami úton- módon megpróbálna menekülni, Yun mérlegelés nélkül támadna ő is vendéglátóira.

**Hazukage Kurono** Hétf. Május 02 2011, 07:45

Kurono továbbra is a háttérben marad egy szót nem szólva a történtekről. Igazából nem érdekli mi lesz Inazamiból, ha megszerzi az erőt, mert ahogy hallotta nélkülük egy nagy nulla. Túlságosan sebezhető, ami ilyen szintű Sinobik ellen mint az Aka-Barások nagy hátrány. Magát nem veszi számításba, mert az ő ereje elhanyagolható az övékhez képest. Kicsit dühös lesz Shionra, mikor Yun elé lép, és jobban megfélemlíti a nőt, és ezt nem hagyja.
-Shion jobb ha békén hagyod. Senki sem azért jött, mert így tervezte, mindenkinek más-más oka van. A cél közös és ez érdekeljen téged, mert ha hozzá érsz a lányhoz, személyesen látom el a bajod.-
Nyomja kicsit feljebb az egóját, és megpróbálja szavakkal visszatántorítani Awaret.
~Milyen lovagias lettél Kurono.~
Jegyzi meg magában, majd Shoami-san felé fordul.
-Én természetesen, mint eddig maradok.-
A saját okát még mindig jól tudja, hisz ő nem félelemből, dühből, vagy bármi más erős érzelemtől jött ide, hanem szimpla tiszteletből, és szeretetből. Gondoljunk itt most Hanára, aki régen vezetője volt az Okamiban, és őt tisztelte és szerette, mint vezetőjét. Bár, ő maga sem érti, hogyan szerethet egy olyan nőt, még csak barátságból is, mint Hana, de mint tudjuk a lélek útjai kifürkészhetetlenek, és Kurono ez mellet tartja magát. Ezek után meghallgatja Yun kérdését is, amiben szó esik a kiképzésről is.
-Szerintem ilyen szintű ninjákat, mint ti lényegtelen kiképezni, mert erősek vagytok.-
Ide Yun-t is bele érti, és ezzel dicsérő szavakkal illeti, ami talán segíti legyőzni a félelem érzetét, önbizalmat adva neki.

Karin Hétf. Május 02 2011, 14:43

Inazami eltűnt és az események, nos pontosan úgy történtek, mind ahogyan az ember elgondolná, bár Kurono szavaira, még Aware is felkapta a fejét, ahogyan egyszerűen, mind aki felkapja a vizet, megfordult és egy szó nélkül elhagyta a termet is. De ezzel még nem volt vége, hiszen Aware után, még Gingitsuke is távozott, ahogyan Yun kérdésére, hiába reagált, nem ő, hanem Kurono válaszolt.
- Ez így van! Shoami senpai úgyis elmondja mi lesz a dolgotok, szóval rám nincs szükség! -sétált ki ő is, miközben ténylegesen már csak ti és Shoami maradt ott a helyszínen.
- Hát akkor válasszatok szobát és nyugodtan és nézzetek körbe. - közölte veletek az öreg barátságosan- Semmit sem titkolunk el előletek, de az épületet Kurono-kunon kívül senki sem hagyhatja el közületek, egészen addig, míg meg nem ejtjük a szükséges óvintézkedéseket.
Ekkor halk lépések hangja hallatszott a folyosóról, ahogyan pontosan onnan, ahol mindenki távozott, egy magas, két méternél is magasabb görnyed hátú és vörös hajú, maszkos alak jelent meg, akiről csak Kurono és Shoami tudta, hogy ki.
- Nahát Reisei-san, hogyhogy előbújtál a vackodból. - kérdezte Shoami, ahogyan Kurono még nagyon is jól emlékezhet, mennyire elzárva volt ez a férfi, mikor a pecsétet elhelyezte a testén. - Mi adott okod rá, hogy meglátogass minket? -kérdezte újfent Shoami.
- Mamono és Rei-kun!- válaszolta beteges és még öregebb hangon mind ahogyan Shoami szokott beszélni. -Gingitsuke jelentette, hogy eltűntek és megkért hogy keresem meg őket, hogy végezhessen velünk, de valamiért ez nem sikerül. Nincs ezen a villágon olyan ember, aki képes lenne meggátolni azt a pecsétet melyet rájuk raktam de...- ért közben oda, ahogyan a neki legközelebb álló Yun-ra nézett. A férfi majdnem kétszer akkora volt mint ő, görnyedt hátú és ea fehér démoni maszk melyet viselt és a sok ruha mely eltakarta az egész testét, kicsit félelmetes volt. - … a rajtatok lévő pecsét, melyről már Mamono kun is beszélt, az kicsit bezavarhat. Ha nem magammal vinném valamelyiküket, hogy megvizsgálhassam...- nézett Shoami-ra, miközben Yun-ra mutatott.
- Az most nem lehet! Amint ráér valamelyikőjük és tud valamilyen információt a pecsétről haladéktalanul a tudtodra adja, de addig vonulj vissza a szobádba és próbálkozz tovább. -utasította a férfit, aki szótlanul megfordult és otthagyott mindenkit. - Átkozott, annak idején megmentette Inazami-sama, mégis a Nindaime Mizukage látta meg benne a klánja előnyeit. -sóhajtott fel- Csak annak köszönheti, hogy életben van, de ...- csapta össze fiatalosan a kezeit- Ha van kérdés, szívesen válaszolok, hiszen mostantól társak vagyunk.- mosolygott a maga bájával.

**Shintaro Yun** Hétf. Május 02 2011, 20:13

Amikor lehajtja a fejét, s Shion nagyképűen arcoskodni próbál amiatt, mert hogy ő tart tőle, a legnagyobb meglepetésére Kuronon siet a segítségére: Yun felé lép, s gyakorlatilag utasítja Kyoutai-t, hogy azonnal hagyja abba ezt a megfélemlítési akciót.
Lilás szemeit hálásan emeli a férfi, s néhány pillanatra Kurono talán valami enyhe pírt is láthat átfutni a porcelán-orcákon, s még rövidebb ideig húzódnak mosolyra halovány cseresznyevirág-szín ajkai, még is, egy pillanatra a régi önmaga.
Azonban rögtön visszahúzódik burkába, amikor Kurono újra megszólal, Yun képzési ötletével kapcsolatban, hiába pozitív dicséretet kap: a nő mást lát benne. Már megint pontosan mindenki tisztában van a képességeivel, minden információt megszereztek róla- ennyi, amire gondol, többre nem.
~ Hiába, egy pillanatra szinte megkedveltem. ~ S mozgása is elárulta ezt a hirtelen pozitív fellángolást, mert elmozdult Kurono irányába, de a férfi szavai után újra inkább Kensei felé odáz picit.
Gingitsuke kimegy a teremből, Yun ezt nem bánja: túl élettelen volt az egész lénye a ninjának, mintha csak hálni járna bele a lélek. Nem szimpatikus neki, s rögtön Shionnal egy csoportba osztja be a fejében: a démon-nő is néha olyan, mintha csak valami bábú lenne, de ezt eddig a másik testében lakozó démonnak tudta be a kunoichi ezt.
Halk, de mégis súlyos léptek zaja ütik meg fülét, s Yun kíváncsian fordul szinte a bejárat felé, ki jöhet, de a látványra legszívesebben elfordulna, de valamiért a szemei a férfire szegeződnek. Mintha csak egy óriás lépett volna be a terembe, pedig maga Yun a nők között viszonylag magasnak számít, még is eltörpül ez a hústorony mellett. A ruhák redői súlyosan rebbenek és lengenek a férfi lépései nyomán, Yun nem érti, miért van ennyi a férfin, de a maszk az arca előtt jobban aggasztja, hisz így csak egy szembogarat láthat, mely végigkúszik hideg, gusztustalan érintésével a testén, de azután szerencsére Shoamira néz az érkező férfi.
~ Reisei. ~ Ismétli magában a nevet, de nem elemzi tovább a rémisztő külsőt, mert ismerős nevek hagyják el a tagbaszakadt férfi száját, amire felkapja a fejét.
Legnagyobb megdöbbenésére, nem szánakozik azon, hogy egykori társainak halálát tervezi ez a fickó véghezvinni. Szimplán csak nem érez semmit, lefoglalják az érzékeit saját problémáin: ez a ténymegállapítás azonban enyhe undorral tölti el önmagával szembe.
~ Mikor váltam ilyenné? Hisz Rei-vel nincs semmi gond, ismerem is. Mamono-sannal nem nagyon találkoztam, de azért az ő halálát sem kívánom, erről szó sincs! ~ És elkezdi magyarázni magának, hogy végül is, szimpatikus neki a két távol lévő Aka Barás, és hogy illő lenne, ha aggódna kicsit.
Még sem tud kicsikarni magából még csak egy kicsi együttérzést sem, mivel a tagbaszakadt hústorony Reisei hirtelen rámutat, s az Aka Bara yusu pecsétjéről kezd el hablatyolni. És arról, hogy szeretné Yunt megvizsgálni.
A nő erre önkéntelenül legutóbbi megmentője, Kurono felé pillant kérlelő szemekkel, de mielőtt esetleg bárki az érdekében szólhatna, megembereli magát, s kicsit magabiztosabb hangon szólal meg.
- Nincs rajtam az Aka Bara pecsétje. – És nem is hazudik, rá nem került fel a pecsét: ő mindig Kensei társaságában jött-ment, és valamiért elmaradt a beavatási ceremónia.
Miután kimondta mindezt, akkor kapcsol, hogy most a meglehetősen morbidnak és fájdalmasak ígérkező vizsgálatot Ogawara és Kenseire kente rá, s egy picit elszontyolódik ezen.
Szerencsére Shoami rendre utasítja a nagydarab alakot, aki el is megy minden további nélkül, kísérleti nyúl nélkül. A középkorú férfi végül összecsapja rég nem látott lendülettel a tenyereit, s szinte már kedvesen néz rájuk, Yun szemében olyan öregapósan.
- Nincs kérdésem. – Közli végül, s várja hogy elinduljanak a szobák felé. Annyit tesz még meg, hogy tesz egy lépést Kurono felé, s biccent neki udvariasan, s neki intézi szavait.
- Köszönöm, hogy felléptél Shion ellen. – Mondja, s egyenesen a férfi szemeibe néz egy pillanatra lilás szemeivel, majd el is mosolyodik. Napok óta ez lehet az igazi első, gondtalan mosolya. De mielőtt Kurono azt hihetné, csak neki szól ez a bájos, nőiesen ártatlan kedvesség, elfordul Kensei és Ogawa felé.
- Merre vannak a szobák? – Kérdezi meg Shoamit, majd ha megkapja a választ, el is indul arrafelé. Le szeretne tusolni és át akar öltözni, pihennie sem ártana... valamint tervet készítenie az elkövetkezendő túlélésére.

**Hazukage Kurono** Szer. Május 04 2011, 08:04

Kurono sikeresen elűzte Shiont a teremből miután Inazami-sama is lelépett. Viszont nem Shion volt az egyetlen távozó. Gingitsune is elment, akiben úgy tűnik nincs lélek, de még is van. Megmentette Kisame ellen, és Kurono sokkal tartozik annak a fickónak. Yun-tól pozitív jelzéseket kap vissza, a segítségéért, aminek egy részben örül, de szinte ez a reakció jellemző, ha segít valakin.
-Ahh... Reisei-san.-
Üdvözli a hústornyot, aki mellet ő is eltörpül, de még is tőle kapta a pecsétet, aminek hova tartozását, jó ideig nemtudta az elmezáró pecséttől. Amióta fel lett oldva, olyan dolgokra jött rá, ami ténylegesen megváltoztatta Kurono belső lelki világát, a rosszabbik irányban. A nagydarab egyéniség, Rei-ről és Sei-ről jött beszámolni, hogy a két fickót sehol sem találja a világban, és ahogy hallja ezek alapján, rajtuk is ott van a pecsét. Viszont Reisei azt hiszi, hogy Yun-on is ott van, és el akarja vinni megvizsgálni, és ekkor Kuronora ismét egy kérő pillantás érkezik a lány felől.
~Na most mit tegyek?~
Gondolkodik el egy pillanatra, de szerencsére Yun tesz a dolgokért, és Shoami-san is rendre utasítja Reisei-t. Mikor az ipse kiment, Shoami azt a kérdést teszi fel, hogy van e kérdésük. Yun-nak nincs, de Kuronoban azért felmerült, hogy ő most hol fog aludni és ő most micsoda? Közelebb lép Shoamihoz, már-már baráti közelségbe, és úgy kérdez, mivel nem akarja, hogy a többiek nagyon hallják.
-Shoami-san. Én akkor most ismét elveszett ninja lettem, vagy még Kirigakurehoz tartozom, mert akkor javasoltabb fent élnem, hogy a közösségben legyek.? Ja és igen. Még annyi, hogy elszeretnék menni bővíteni az idézhető sárkányaimat. Nurathot szeretném befogni. Elsöprő ereje van, egy embernél hússzor nagyobb.-
Fényesíti a sárkányt, hogy Shoami engedje el.
-Viszont ehhez kevés vagyok egyedül, szükségem lenne még valakire. Gingitsunera mondjuk, vagy mindegy, csak ne Shiont. Abból tudod mi lenne, egyikünk biztos nem térne haza.-
Kérleli az öreget, és reméljük enged is neki, és megválaszolja a kérdését, a kis tudatlan Kurononak.

Karin Csüt. Május 05 2011, 15:06

Reise elhagyta a teret, hiszen Yun elmondta, hogy rajta nincs ott a pecsét és bár akkor a a férfi tekintette Kensei-re terelődött, Shoami szavaira, úgy látszik visszavonulót fújt. Ahogyan Shoami szavaira, szinte egyből senkinek sem jutott semmi eszébe semmi az újak közül, csakis Kurono-nak.
- Nem! Te továbbra is Kirigakure shinobija vagy, ezt tanúsítja a fejpántod és ellentétben másokkal, neked nem kell viselned a maszkot sem. - indult el a kijárat felé- De azt ajánlom, hogy egyenlőre ne hagyd el a falút, ha nem szükséges. Hamarosan átküldik a Mizukage-nak az új tagok kilétét és bejelentjük, hogy Mamono és Rei eltűnt. Terumi Mei nem fog örülni ennek, de ez legyen a legkevesebb. - sétáltatok a folyosókon, ahogyan megállt az egyik ajtó ellőt. - Ez a rész a tiétek... ez lesz Ogawa-san szobája. - indult tovább, ahogyan kissé odébb újra megállt. - Ez a tiéd Kensei-kun. -nézett a shinobira, ahogyan az az melletti szoba Yun-é lett, ahogyan Kurono tudta, hogy a nem is messze lévő, folyosó végén lévő szoba az ővé. - Szeretném ha lepakolnátok és várlak titeket a pihenőben. A folyosó végén jobbra, majd kisebb séta után a kétszárnyú ajtó. Ott fogom nektek elmagyarázni, hogy hogyan és miként kell viselkednetek. Mind gondoljátok, Inazami-sama sokk mindent nem mondott, ezért ezt én fogom megtenni.

//Mindenki felírhat egy Vörös, egyszinű oinin maszkot az adatlapjára, illetve a köv. post végére, ha valamilyen plusz felszerelést kíván megvenni, beírhatja a postba, hogy as zobában lévő felszerelésében már benn volt. A köv. postba mellesleg mindenki írja bele, itt Yun- Oga- Kensei- re gondolok, a Klánok és Szervezetek – Adatlapok – Bishamon szervezetben található karakter leírárt, vagy küldje el nekem Pm-ben! Hamarosan a szervezet bázísának a térképe is felkerül... //

**Shintaro Yun** Pént. Május 06 2011, 15:08

A társaság megtudja, hogy Kurono a Víz országának egyik shinobija, de más fontos dolog nem hangzik el, hanem helyette Shoami megmutatja, hol is pihenhetnek le egy kicsit. Yun biccent, hogy megjegyezte, melyik az ő szobája, s a többiek felé csak egy „majd találkozunk!”-ot vet oda, s be is nyit a saját szobájába.
~ Furcsa, hogy nem egy szobát adtak Kensei-jel, de elvégre is, valószínűleg külön fognak bevetni minket… ~ Gondolja, s közben becsukja maga mögött az ajtót, majd a fának dől. Elfordítja a zárat is, s csak akkor szakad ki tüdejéből egy mélyről jövő, fáradt és gondterhelt sóhaj.
Megviselve vesz egy nagy levegőt, s bal kezével a hajába túr, hátraigazítva az elől lévő fehér tincsek nagy részét, majd ugyanazzal a kezével szépen vissza is rendezi néhány másodperc múlva tincseit, hogy minden tökéletesen álljon.
Elég volt most ez a körülbelül három másodpercnyi idő, hogy összeszedje magát: egyre jobban megy ez neki. Úgy tűnik, kezd hozzászokni a stressz-helyzetekhez.
~ Elég sok mindent tudtunk meg most… ~ Morfondírozik, de körbenéz azért a szobába. Egyszerű a berendezése: ágy, fürdő, egy szekrény, egy pici íróalkalmatosság, egy tükör. Azonban az ágyon egy vörös oinin maszk is várja, valamint a hátrahagyott felszerelése pótlásaként egy tekercs, amit Yun leellenőriz, s legnagyobb megelégedettségére kunaiokat, senbonokat és hurikenet talál benne. Egy pillanatra bánja csak, hogy sai-jait hátrahagyta, de azután rövid időn belátja, hogy ő úgy is inkább jutsukat használ, nem annyira a fegyveres harc híve.
Kipótolja a fegyverkészletét a tekercsben találhatókkal, s végül elrakja az energiatablettákat, fénybombákat is, amiket még talál. (a sima ninjafelszerelés van nála tehát, a megengedett számú fegyverekkel)
Lehuppan az ágyra, s úgy forgatja vékony ujjai között a vörös maszkot. Feláll, a tükör elé lép, s arca elé emeli a maszkot: a hófehéres-ezüstös hajtól elüt a vörös, porcelánbőre mellett veszedelmet jelző színként ékeskedik, de még is, valamiért tetszik neki, noha ezt nem szívesen vallja be még önmagának sem.
Most, hogy egyedül van, végre leengedheti a merev védvonalait. A mozgása most a megszokott, táncmozdulatokból fakadó kecsességűek, szeme színe megenyhülten halványlilás, halovány rózsaszín ajkain pedig vékony mosoly jelenik meg. Nem azért, mert örül valaminek is, de ez az alaptermészete.
Az első dolga, hogy vesz egy kellemes fürdőt: a kádban élvezettel figyeli a párapamacsokat, amint felemelkednek és köddé simulnak, s mint egy kisgyermek, eljátszik azzal, hogy nézi, milyen alakú köröket rajzolnak azok az ezüst vízcseppek a vízfelületen, melyek ujjai hegyéről hullanak le. Szinte megbabonázza ez az egyszerű játék, de valójában messze- messze jár gondolataiban.
Mikor siklott ki az élete? Amikor találkozott yukigakureban Kensei-jel? Vagy már korábban- amikor amnéziás lett?
Lejátssza fejében újra és újra a sok-sok eseményt, ami ide vezetett, s végül le kell szűrnie az eredményt: oka lehet annak, hogy itt van. Filozófiai elmélkedésekbe nem bocsátkozva dönt így, valami belső késztetést érezve. Nem lesz boldogabb ettől a megállapítástól, de valami enyhe beletörődést kezd el érezni. Talán csak kezd belefásulni a remény haloványan pislákolja csillagába.
Hirtelen elhatározásból mászik ki a kádból, a hideg levegő kellemetlenül öleli körbe egy pillanatra, de rögtön megtörli magát, s meleg ruhákba búj. Azokat is talál, a méretük is passzol még: a szervezet meglehetősen felkészült.
Egy egyszerű, pasztelszínű fölsőt hagytak hátra neki s egy kék térdig érő nadrágot. Shurikentartóját még nem szíjazza fel, inkább ledől az ágyba.
~ Meglepően puha… ~ gondolja álmosan, s minden korábbi félelme ellenére most úgy alszik el, mint egy kisbaba.
Amikor felriad, hirtelen nem tudja, hol van: zavartan bámulja a plafont, de összeáll a kép. Kiül az ágy szélére, arcát tenyerei mögött elrejtve, néhány mélyet lélegez, majd lendületesen kel fel: a tükör elé lép, haját megigazítja, s még arcát is megpaskolja, hogy élettelibbnek tűnjön ebben a komor épületben.
Azután gyorsan kiterjeszti chakráját, hogy gyakorolja a kagura harmadik szeme jutsut, meg hogy tájékozódjon is: ha Kenseit nem érzékeli a szomszédban a jól ismert chakrájával, Yun azonnal megindul a Shoami által tárgyaló felé, de előbb még felszíjazza a shurikentartóját is, s egy csattal eltűzi frufruját. A folyosóra előbb kikémlel, csak azután lép ki, s indul meg a terem felé.
Még mindig benne van lépteiben a légies könnyedség. S a bázis nyirkossága ellenére őt enyhe virágillat veszi körül: nem sikerült meggyőzni teljesen, de a szervezet egyetlen forró fürdővel és néhány óra egyedülléttel el tudta érni Yunnál, hogy egy picit is alázatosabban fordulja a jövő felé.

//a leírás majd megy pm-ben!//

**Juurin Kensei** Szer. Május 11 2011, 09:23

Kensei csak végig követte az eseményeket, ahogyan végre elindultak ahhoz az illetőhöz, aki a segítségüket kéri. Érdekes, mégis mi lenne a nagy terve? S szintű shinobikat csábít magához, és felajánl nekik dolgokat? Mégis miaz, amit megadhat?... Mindazonálltal a férfi már tudja, hogy nem szabad az ilyesmibe bíznia. Lehetséges, hogy most nem támadták meg, de mi lesz később, ha már teljesítették a feladatukat. Biztos, hogy ezek nem hagynának elvarratlan szálakat, nem hagynának tanukat, és ugye mindig jobb a zavaró tényezőktől megszabadulni. Egy S szintű brigád a jövőben fenyegetés lehet a számukra. A kérdés az, hogy vajon hogy lehetne ezt megoldani, hogy ők mindenképp nyertesen jöjjenek ki ebből az egészből. Talán jobb lenne, ha Kensei már előre inkább pénzt kérne. Az úgyis olyan dolog lenne, amit ha átadtak, már nem tudják visszavenni, csak egy biztos helyre kell tenni. Plusz úgyis kell most pénz az Aka-Bara-nak, vagy inkább néhai Aka-Bara-nak, teljesen mindegy. A szervezet nem szűnik, és természetesen a cél sem, amíg a tagok élnek.

A víz országába cipelik őket, de rég járt ezeken a vidékeken. Az egyetlen hely ahová nem látogatott, és nem is ment vissza az Konohagakure. Azzal a faluval sose volt semmi problémája, sőt szép emlékek fűzik oda. Mégis azok az emlékek eddig csak fájdalmat okoztak neki. Akkoriban se azért hagyta el a falut, mert mérges lett az ott lakókra, ugyan... Csupán úgy látta jónak, hogy lelép és utána néz a múltjának. Szegény csapattársai, nyilván azt hitték, hogy áruló lett belőle. Arashi-val is csak azért küzdött meg, mert megpróbálta feltartóztatni. Na igen, az a bizonyos párbaj, ami akkor döntetlennel végződött. De elég is a múltból, hiszen most csak a jelenre kell koncentrálnia.
~ Ez a Shion, és ez a másik tag is... ~ pillant szemében gyűlölettel arra a férfire. ~ Tényleg erősebb lenne Shion-nál? A fenébe is Sei, hol vagy? Egyedül nem menne ez, kell a segítség... ~ tekintete tovább siklik Oga-ra. Őrá talán még számíthat, ha megint előtudja hozni azt az erejét, lehet esélyük.
Közben elérnek a járathoz is, ami arra a bizonyos bázisra vezet. Reméli, hogy ott már találkozhat Sei-el. Nyakába varta az Aka-Barát, a papírmunkát, a toborzást... chh... Azért lesz egy két keresetlen szava hozzá.
~ Heh... már rég találkoztam azzal a flúgossal... ~ mosolyodik el. ~ De azért még mindig a legjobb haverom. ~ mosolyog egy picit magában, de új tagok is verődnek a csapathoz, és már kezd egy kicsit kényelmetlen lenni a helyzet. Remélhetőleg nem a pokolba sétálnak... Szemei az egyik fiatalabb jelenlévőre szegeződnek az a bizonyos Kurono. Heh... Kensei-nek csupán azért tűnt fel, mert gúvatt szemekkel bámulja Yunt. Nos már van egy oka, hogy miért is gyűlölje a csávót, van mersze előtte ezt csinálni... Éppen ezért Yun közelében marad, emiatt is, és már csak azért is, hogy nehogy valami kelepcébe sétáljanak. Nagyon könnyű ezeknek "mézestejről" beszélniűk, de mennyi is ebből az igazság? Odaérnek végre ahol az úgynevezett vezetővel kell találkozniuk.
Kensei éber, és figyeli a körülöttük lévőket, ahogyan készen áll a támadásra is. Lehet, hogy egy kicsit túlreagálja a dolgot, de jobb félni, mint megijedni. Mostmár csak előre figyel, ahogyan egy személy körvonalai vehetők ki a sötétségben,a míg nem kilép a fényre.
~ Ez most komoly? ~ döbben meg. ~ Nehogy már egy kölyök legyen ez a bizonyos Izanami... ~ újra körbenéz a teremben, de Sei-t nem látja. Üdvözlik őket, röviden, és azonnal a tárgyra is tér ez az alak, nagyon jó... A többiek kérdezősködnek, így Kensei-nek nem is kell megszólalnia. Habár mondták, hogy Sei most elvan egy bizonyos küldetésen, remélte, hogy visszatér, mire ideér. ~ Heh... talán ezek csináltak volna valamit Sei-el? ~ fogalmazódik meg benne a kérdés, de továbbra se szól semmit. Nemrég izzot a Yusu Sei chakrájától, biztos, hogy még életben van, csak hol? Ő tovább hallgatja a történetet, amibe ez a bizonyos Shodai Mizukage belekezd, de ugyan akkor figyelnie kell megint, mert ez a Kurono már megint Yun-t bámulja. Vajon mikor ölheti meg? Kensei-t egyedül a féltékenységével lehet felhúzni a legjobban.
Ahogyan befejeződik a történet, és az eligazitás, nem ártana egy kicsit körbenézni. Noha megmutatták a szobáját, de mégis miért válaszották külön Yun-tól? Nem mintha visszatarthatnák, hogy átszökjön szerelméhez. Az a legfontosabb, hogy most beszélnie kell vele, mert hát ami a múltkor történt. Így csak lepakolja a fontosabb dolgait a szobájába, és megy is Yun szobája felé. Még jó, hogy észreveszi, hogy a lány elhagyja a szobát, és elindul kifelé. Teljesen mindegy a lényeg, hogy egyedül legyenek picit... Így hát követi, Yun biztosan észreveszi majd.

**Shintaro Yun** Vas. Május 15 2011, 16:12

Amint kilép a folyosóra, azonnal visszavonja a kiterjesztett chakráját, s éppen a jutsu eredeti céljával ellenkezően próbálja a saját chakraemisszióáját kéretlen szemek elől leblokkolni. Ez a művelet nem nagyon megy még neki, Shoami pedig nem volt hajlandó bővebben elmagyarázni, hogyan kellene csinálnia, ezért csak próbálkozik a saját módszerével.
Mivel a technika visszafordított használata azzal is jár, hogy saját érzékei tompulnak, talán ezzel magyarázható, hogy nem veszi rögtön észre Kenseit, aki szintén kilépett a folyosóra néhány másodperccel Yun után. A fehér-ezüstös hajú nő alig hallotta az ajtó csukódását is, Kensei olyan csendes, mint egy macska, ahogyan megindul mögötte.
No meg persze azért sem kapja fel rögtön a fejét, mert gondolatai valahol a messzeségben időznek. A gondolatai mibenlétéről árulkodik azonban a nő kényszercselekvése: szórakozottan a bal csuklóján lévő fekete szalag lelógó részével játszanak ujjai, ahogyan komótsan, lassan halad a folyosón, a falhoz közel.
Az a fekete szalag az elvetélt gyermekének emléke, talán még Shinichit is hozzá lehet fűzni, a gyermek apját. Már mindketten halottak, s Yun most, hogy ennyi sok szó esett a feltámasztásokról, elgondolkodik, mennyire más lenne minden, ha már anyuka lenne, Shinichi oldalán.
Már majdnem eléri a folyosó végét, amikor végre feltűnik neki, hogy nincs egyedül a folyosón: picit megrezzen, de azután magabiztosa fordul hátra. Nincs mitől félnie- magyarázza magának, de azért nyuszi-természete nem hazudtolja meg önmagát.
Örömére vagy éppen bánatára, csak éppen Kensei követi a folyosón, némán, de őt figyelve, talán nem tudja a férfi, hogyan is szólítsa meg. Yun megáll, a falnak dől, egyik kezével megtámasztva magát, s megvárja, hogy beérje a Juurin, s csak akkor mosolyog rá, lagymatagon. Halkan szólal meg, mert tudja, itt még a falnak is füle lehet.
- Úgy tűnik, már mindent elrendezett a szervezet, nekünk meg csak némán és gondolatok nélkül kell végrehajtanunk a feladatot. Csak tudnám, miért pont minket kerestek fel. Azért akadnak velünk egyformán erős ninják máshol is... - Mondja, de nem vár Kenseitől igazi választ erre az okfejtegetésre, mivel ennek nincs különösebb értelem és magyarázata sem. Csupán el akarta valahogy kezdeni a beszélgetést.
- Egyébként, milyen a szobád? - Kérdezi, s a férfi pislant oldalról. Megszokta hosszú időn keresztül, hogy együtt kelnek és fekszenek, de az utóbbi hetkeben, hónapokban minden a feje tetejére állt. Úgy érzi, mintha picit elhidegültek volna egymástól, pontosabban, mintha csökkent volna a harmónia köztük. Enyhén feszélyezve is érzi magát, de még mindig Kensei a legkellemesebb alak ezen a furcsa helyen, Ő az, akinek minden habozás nélkül hátat fordítana s nem kellene attól tartania, hogy kést vágnak belé.
- Az enyém praktikus, és teljesen jellegtelen. - Válszol rögtön a saját maga feltett kérdésre, s várakozóan a férfire néz nagy lilás szemeivel.

**Juurin Kensei** Vas. Május 15 2011, 19:15

A férfi követi Yun-t, halkan természetesen, így egy ideig mintha észre se vennék. Jó ideje nem voltak már együtt, s azóta Kensei már igazán vágy egy kicsit kettesben lenni szerelmével. Különösképp, hogy ezen az idegen helyen jobban oda kell figyelnie Yun-ra, hisz ha bármi baja esne, nos... Igen, ő neki már csak az ezüstös hajú angyal maradt, és a bosszú. Amitől úgy érzi, hogy egyre inkább csak távolodik, épp úgy, mint Yun-tól mostanában. Nem akarja őt elveszíteni, pláne az után, hogy az a Kurono nevezetű próbált hízelegni neki. Érdekes módon Kensei szinte minden holmiát képes volt az új szobájában hagyni, egy kivételével, a kardja. Egyáltalán nem szabad ezekben megbízni, és ha a Ganryuu-t elvesztené, akkor az olyan lenne számára, mintha az egyik karját vették volna el tőle. Így hát egyedül kardja maradt a hátához erősítve kedvenc köpenyét, tekercseit, és minden más fegyvert letett. Fegyorsít léptein, hogy beérhesse picit a kunoichi-t, aki ezúttal már észre veszi, s bevárja. Valóban nem tud hirtelen belekezdeni, annyi mindent szeretne mondani, de legfőképpen bocsánatot kérni, ami a fegyverkészítő faluban történt, meg egyébként is, hogy mostanság nem tudott vele együtt lenni. Nem szólal meg, Yun töri meg a csendet, de úgy tűnik a nő se tudja, hogy pontosan miről is beszélgessenek. Legszívesebben Kensei most csak karjaiba zárná kedvesét és megcsókolná, de nem... először legalább mondania kell valamit. Yun egy kérdéssel folytatja, és hát ezaz, amire Kensei most nem igazán tud mit válaszolni, nem is nagyon nézett körül a szobájában. Neki valójában édesmindegy... Egy kedves msoly kerül szájára, ahogy elgondolkodik.

- A helyzet az, hogy az én szobám, és házam ennél többezerszer jobb volt... - neveti el picit a végét, de ezekután arca sokkal komorabb formába vált át. - Nagyon sajnálom... Sajnálom, hogy nem tudtam többet veled lenni, sajnálom, hogy akkor a fegyverkészítő faluban ott hagytalak. Kérlek ne haragudj, csak mostanában annyi mindent történt, félek hogy teljesen elcsúszom a valódi célomtól, félek hogy szégyent hozok a klánomra. - temeti jobb tenyerébe arcát. - De akárhogy is, sose mondok le rólad, szeretnék veled lenni, ha mindennek vége van, nagyon szeretném... mindörökké... - mondja az utolsó szót egy picit halkan kicsit furcsán hangozhat most ez. Mintha már most megkérte volna Yun-t, hogy legyen a felesége, habár elég burkoltan.

**Shintaro Yun** Vas. Május 15 2011, 20:27

Kensei a szokásos, magabiztos lépteivel közelíti meg a kunoichit, s a férfi közelsége már is egyfajta nyugodtságot hoz Yun lelki világába. A szobában sikerült ugyan összeszednia magát egy csöppet, s életkedve is valamiféle jelét kezdte adni létezésének, de most Kensei közelsége jól esik neki.
Megnyugtató meleg árad a férfiből, s a szokásos illata, amit Yun hosszú napokon és még hosszabb éjszakákon át érzett saját magán, ahogyan bőre és haja beitta a férfi fűszeres illatát: de most az ex- yukigakureit csak saját enyhén virágos tavaszillata burkolja körül.
A bugyuta kérdésére szerencsére a férfi a megfelelően reagál: kedvesen elmosolyodik, halkan felnevet.
~ Ó istenem, mennyire hiányzott ez… ~ Vallja be magának, s picit ráharap alsó ajkára, ahogyan hirtelen visszarepül gondolataival a férfi házába, ahol olyan sok kedves napot töltöttek egymás társaságában.
Nem csak puszta szenvedély van köztük, mint amit kezdetben gondolt Yun. A perzselő tűz csak kiegészítője annak a komplex, összetett érzéskavalkádnak, amit Yun most is érez- a gyomrában apró pillangók rebesgetik szárnyukat, ahogyan a férfi közelsége minden érzékét betölti: az említett illat, a test melege, a látvány, az ismerős hangszín… És hogy csak ketten vannak a folyosón, s hogy a közvetlen veszélyhelyzet megszűnt egy időre, most még jobban érzi ezeknek súlyát.
A mosoly hamar eltűnik a férfi arcáról: Yun örülne neki, ha tovább maradna, de a következő szavak is jól esnek neki. Néha- néha megfelejtkezik apró kis haragájról, néha pedig mérges a férfire amiért otthagyta egyedül a Shion-féel történtek után, de most ezekkel a bocsánatkérő szavakkal eléri könnyedén Kensei, hogy a picit jegesedő szíve megolvadjon újra.
Mert Kensei-jel megteheti, hogy elengedi önmagát mellette. Végre valaki, aki előtt nem kell erősnek mutatnia magát, akitől nem kell félnie… Hálásan pillant rá, de ahogyan Kensei tovább folytatja a klánjáról, szinte alig látható borúfelhők jelennek meg újra homlokán.
~ A bosszú… hát persze… az örökös célja… ~ Kesereg picit magában, de ennek a témának már annyiszor nekifutottak jobb körülmények között is, hogy nem hozza most fel. Csak az ő szívében marad egy kis tüske.
A férfi talán tehetetlenségének szégyenében temeti fél arcát kezébe, de Yun már is önkéntelenül kulcsolja vékony ujjait a férfi kezére, hogy elhúzza arcától, mondván, hogy nem kell szégyenkezni emiatt, amikor a mozdulata megáll félúton Kensei szavaira.
A szívében lévő picike kis jégtüske-szilánkok most egy pillanatra megnőnek, majd elolvadnak: keservvel ötvözött öröm tölti el.
~ Mindörökké… ~ Visszhangozza a férfi szavait, s végre ujjai elérnek a férfi karjáig. Finoman simítja kezét az erős karra, de elhúzza azt apró erővel a férfi arcától, s tenyerét a saját mellkasára a szívére helyezi.
Kensei érezheti a ruhán keresztül is a nő testének melegét, a szívverését, lélegzetvételét. Yun komoly s enyhén szomorkás hangon, de még is alig titkolt örömmel válaszol erre a furcsa, burkolt lánykérésre.
- Látod? A szívem még mindig csak a érted dobog ilyen hevesen… - Halkul el, de néhány pillantás után folytatja. – De nem tudom, képes leszek-e lépést tartani mindennel. Félek a közeljövőtel, messze nem merek tervezni. És valami azt súgja bennem, hogy hideg, érzelemmentes fejjel gondolkozzak, de a másik oldalról nem akarok semmi mást, csak neked örülni… - Sóhajt egyet, a mellkasa megemelkedik Kensei tenyere alatt, de Yun most elengedi a férfi karját.
- Hinni akarok neked, de… - De egy pillanatra megbotlik a hangja. Most villanak fel folyamatosan az emlékképek a fejében, mennyi mindent is tett érte a férfi, mennyoi boldogsággal halmozta el. Nem fejezei be a mondatot, mert már nem érzi helyénvalónak a „de” szócskát. Mégis kimondta a kétkedés apró jelét.
~ Hiszek neked, de félek, hogy megváltozol... a bosszúd vagy ez a szervezet átformálhat… ~ Gondolja, de érzi mélyen, hogy még akkor is a férfire gondolna.
Felkavart érzelmei hevességével fordul Kensei ölelésébe, a mellkasához szorítva arcát. Egyik kezének ujjai a férfi ruhájában kapaszkodnak, s Kensei érezheti, hogy forró könnyek melegítik fel mellkasát.
- Csak… tarts… így… - hüppögi halkan. Nem akarja, hogy valaki sírni lássa, de elérte a limitjét: a férfi nyugalma kell neki egy kicsit.

**Juurin Kensei** Hétf. Május 16 2011, 09:48

A férfi szégyenli magát, de mégis örül, hogy végre kettesben beszélhet Yun-al. Boldog, még ha nem is bocsájt meg neki teljesen a kunoichi. Jobb kezével még mindig az arcát fogja, nem mer a lány szemébe nézni. Mintha tényleg visszasüllyedt volna kapcsolatuk, de Kensei még csak bele se akar ebbe gondolni. Ugyan úgy szereti Yun-t, mint eddig, ugyan úgy az életét adná szerelméért. Az egyetlen dolog ami ennyire távoltartaná őt szerelmétől az a bosszú? Tudja, hogy mit gondol erről Yun, és tudja is, hogy mit kell majd tennie. Először is túl kell élnie azt a napot, hiszen nem hagyhatja egyedül az ezüsthajú angyalát. A másik dolog viszont, hogy semmiképp se engedheti Yun-nak, hogy veletartson azon a napon. Az ellenség biztosan kihasználná megint a gyengepontját... Tudja, hogy akkor csak szerelme védelmére koncentrálna, és nem tudna teljes odafigyeléssel harcolni. A lány keze eléri a férfi karját, s finoman rátapad, miután gyengéden elkezdi elhúzni kezét az arcától. Kensei jobb kezét egyenesen a szívére tapasztja, így érezheti a shinobi, hogy még mindig heves érzelmeket tud kiváltani Yun-tól. Érezheti szívdobogását, lélegzetvételét... Burkolt lánykérésére, egy ugyan olyan burkolt választ is kap. Ha szerelme még nem tudja rá magát elszánni, akkor vár, addig amyg ennek az egésznek vége lesz. Abban viszont már száz százalékig biztos, hogy Yun az, akit magamellett szeretne tudni élete végéig. Nem tud hirtelen mit szólni Kensei, de ebben a helyzetben talán nem is kéne? A kunoichi a férfi kebleire borul... A shinobi már annyira vágyott erre, így csak szó nélkül magához öleli a lányt. Nem nagyon szorosan, mégis eléggé erősen, hogy Yun érezze, hogy Kensei megvédi, bármi történjék.
~ Hogy lehetek ennyire idióta, joggal van elkeseredve... Én rángattam bele ebbe az egészbe. Annyira szeretném biztonságban tudni, de ez a hely, itt még egy légy se lehet biztonságban. ~ lehunyja szemeit, érzi a mellkasát áztató könnyeket. Egyelőre nem tehet semmit, csak hagyja hogy szerelme kisírja magát, megszeretné nyugtatni. ~ Hol lehetsz Sei, most rád is szükségünk lenne, egyedül nem tudom bevégezni ezt a feladatot... ~ látta a felhozatalt, és tudja, hogy egyedül nem lesz semmi esélye. Oga-ban bízhatna még, de ő meg teljesen kiszámíthatatlan, kitudja mikor szúrja hátba, ha már képes volt visszatérni Konohagakure-be is. Néhány perc eltelik, mire Kensei végre megtöri a csendet.

- Nem megyünk vissza? Megmutathatnád a szobádat. - mosolyog sejtelmesen. Őt ugyan nem tartják vissza, hogy átmenjen Yun-hoz. - Már olyan rég voltam veled kettesben... - a férfi még mindig azt a sejtelmes mosolyt tartja száján, és valószínűleg már a kunoichi is tudja, hogy mire célzott. A kérdés az, hogy ő is vágyik-e rá most annyira, mint Kensei.

Ajánlott tartalom