Re: Bishamon szervezet bázisa

**Shintaro Yun** Hétf. Május 16 2011, 17:51

Ahogyan elkezdenek könnyei hullani, nem tud már parancsolni érzelmeinek, s a frusztráció és a stressz okozta düh, szomorúság és félelem most gyémántcseppek formájában mutatkoznak meg. Ahogyan az elején csak hüppögött, most már a férfi mellkasára borulva sír, néhány vaskos percig, amíg Kensei némán öleli. Hagyja, hadd nyugodjon le ő maga, nem próbálja szavakkal megállítani a könnyzáport, s talán jobb is így.
Lassan összeszedi magát, és elengedi a férfi ruháját a bal kezével, amivel szorosan húzta magához, s megdörzsöli a szemeit: a lilás íriszek most enyhén vörösesek, ahogyan az arca is kipirult a sírástól. Tudja, hogy a nyomokat talán Shion is látnia fogja, ha a tanácskozásra sor kerül, de mégis megnyugodott, és kellemes üresség tölti meg bensőjét.
A férfire felnéz, enyhe, halovány mosollyal, ahogyan a férfi és lenéz rá átható, tüzes tekintetével. Egy pillanatig talán Kensei azt hiheti, ugyanazt a szenvedélyt láthatja megcsillanni Yun szemében is, amit ő maga átél, de szavai után sajnos az ellenkezőjével kell találkoznia.
~ Mi….????? ~ Képed el Yun, s arcán a megdöbbenés jelei mutatkoznak, a kivörösödött szemek hatalmasra tágulnak a kétkedésben.
- Hogy itt? – Kérdezi értetlenkedve, mert ő maga el sem tudja képzelni, hogy annyira megnyugodjon ezen a helyen, hogy egyáltalán ilyen az eszébe jusson.
Állítólag a nők vészhelyzetben jobban kívánják a testi örömöket, a férfiak pedig frusztráltságukban szeretik a nők bájait felkeresni, s most mindkettő szituáció igaz mindkettőjükre, de Yun megrázza a fejét, s kivonja magát a férfi öleléséből.
Néhány pillanatra arcpirító emlékképek siklanak át lelki szemei előtt, olyan estékről, amiket a férfi karjaiban töltött, de a teste hiába kívánja most talán ugyanazt, mint Kensei, a nő gondterheltsége nem engedi, hogy egy pillanatra is védtelenné tegye magát.
Nem érti meg a férfit, egyáltalán hogy juthat az eszébe ez: számára ez a hely egy szemerkényi nyugalmat sem biztosít, s Kensei jól tudja, hogy Yun a meghittséget szereti. Enyhén romantikus lélek, s valahogy neki ez nem fér bele a képzeletvilágába.
Az tény, hogy régen látták egymást. És az is, hogy azzal, hogy Kensei felhozta a dolgot, Yun hirtelen érzi a testében a hiányt és a forró tüzet is, de egy legyintéssel lehűti ébredező kedélyeit.
- Majd… - Mondja tömören, kijelentő hangnemben. – Itt sosem vagyunk egyedül, van egy olyan érzésem. – Fűzi még hozzá, s maga sem tudja miért, hirtelen Kurono jut eszébe, s hogy mennyire ugyanolyan tekintettel itta emlékezetébe a férfi Yun testét, mint most Kensei. Az, hogy kettő férfi gondol rá így, kellemesen cirógatja az önbecsülését, de nem veszti el a fejét ettől.
- Gyere… - Fogja meg Kensei kezét, s mégis csak a szobája felé kezdi el húzni a férfit, de mégis, teljesen más jellegű dolgok járnak az ő fejében. Az, hogy ők ketten nem feltűnőek egymás társaságában, megadja nekik azt a luxust, hogy Inazami nagyléptékű terve meleltt ők egy szerényebb B) verziót is kidolgozhatnak, a túlélés érdekében.
Behúzza az ajtaján a férfit, de mielőtt eltűnnének a folyosóról, megáll, s a férfi felé fordulva szenvedélyesnek tűnő csókot lehel Kensei ajkaira, hátha valaki a folyosón járkál.
Amint azonbna becsukódik az ajtó, ő maga annak fájának dől, s magabiztosan néz a férfire.
- Meddig akarsz Inazami tervében részt venni? – Teszi fel minden körítés nélküól a kérdést, amint meggyőződött a Kagura harmadik szemének köszönhetően, hogy közvetlen közelükben nem tartózkodik senki.
~ Hogy mégis, ilyen helyzetben is tudom kívánni Őt? ~ Jár a fejében, mert a rég várt csók felizzította a saját érzékeit is. Még is, inkább a stratégiára akar fókuszálni, nem pedig arra, a tényre, hogy teste már Kensei érintésére sóvárog.

**Juurin Kensei** Kedd Május 17 2011, 17:33

A férfi érzései most nagyon erősek, és tudja, hogy mit akar. Szeretne Yun-al lenni, szeretné újra közelérezni magát a nőhöz. Az egyetlen személy aki előtt el tud gyengülni Kensei, az Yun, és ez már jópárszor bizonyítva is lett. Shion is azt a helyzetet használta ki, nem is olyan rég. A kunoichi-t ám mintha sikerülne meglepnie ezzel a hirtelen kéréssel, mert szerelme nagyon megdöbben, és láthatóan mintha pánikolna. Az igaz, hogy nem lehet tudni, hogy mikor, és hol is figyelik őket, de amíg Kensei-el van, addig Yun-nak nem kéne aggódnia. Senkit se fog a nő közelébe engedni, főleg miután látta azt a Kuronot, hogy milyen szemekkel nézett rá. Természetesen nem megy ki a férfi fejéből a féltékenység, azóta is folyton rá gondol. Látszik, hogy szerelme most fél ettől az egész helyzettől, talán mégse kellene ezt most erőltetnie. Már épp hátrálna pár lépést, amikor Yun megragadja a kezét, és elkezdi húzni a szoba felé. Kensei szó nélkül követi, így hagyja is azt, amit a nő szeretne csinálni. Már majdnem behúzta a szoba ajtaján, mikor hirtelen megcsókolja Yun.
~ Istenem Yun, ezzel csak jobban felizgatsz... ~ mérgelődik magában, de visszacsókol olyan szenvedélyesen, ahogy csak tud. Szegény shinobi, már várná a folytatást, mikor a kunoichi elhúzódik tőle. Tehát szeretkezés helyet inkább kérdezz felelek? Nem mintha gyűlölné Kensei ezt a játékot, de egyáltalán nem erre számított. Fel kéne vidítania picit ezüstöshajú angyalát, jobban szereti nézni a mosolyát... mostanában Yun csakis ezt a gondterhelt arcot mutatja. Jobb kezével megérinti finoman a nő arcát, s lágyan végigsimít rajta.
- Addig ameddig hasznom van belőle. - suttogja a kunoichi fülébe szinte, ugyanis már elég közel hajolt. Mint akit megbabonázott valami, s ez nem más mint a nő illata. - Viszont a kérdés az, hogy te valójában, mit akarsz? - teszi fel ezt a kérdést, ami egy kicsit furcsa. Tudni szeretné, hogy lett-e azóta célja szerelmének, és ha igen, miaz... Kezét elviszi Yun arcától, s eltávolodik, ahogy elsétál az ágyik, majd leül.- De ha az a célod, hogy más shinobikkal flörtölj... - Kensei hirtelen személyiséget váltott, s most már inkább a "nemtörődömvele" énjét mutatja. Már megszokhatta a férfi féltékenykedését, hiszen minden férfire féltékeny, akik körülötte lebzselnek. Ám álatlában csak a flörtölő férfiakra dühös, és nem pedig szerelmére. Lehet, hogy csak ez most azért más, mert látott reakciót Yun-tól afelé a Kurono felé? Főleg, hogy még rá is mosolygott, egy idegenre, és nem, nem hamis mosoly volt.

**Shintaro Yun** Kedd Május 17 2011, 23:04

A csók rövid, de Kenseinek pont elég arra, hogy amúgy is tomboló vágyait még inkább elszabadítsa: Yun érzi, hogy nem kellett volna még az álca kedvéjért sem megcsókolnia most a shinobit, de késő bánat.
A fa anyaga természetesen meleg érintésű, így még csak az sem hűti le a forró gondolkodását, mivel Kensei a közvetlen közelében marad, s arcára simítja kezét is, miközben válaszol az ezüsthajú kunoichi aggódó kérdésére.
A válasz nem lepi meg, de nem is tud mit kezdeni vele. Meg kellett volna már szoknia, hogy a Juurin a klánjának bosszúját próbálja véghezvinni, szinte minden áron. Azért persze elég sok mindent feláldozott Yun érdekében a shinobi, de a nő önző módon még is elégedetlen az eredménnyel: végre Kenseinek más célja is van az életében a bosszún kívül, de még a család is a klán újraalapítását jelenti számára.
~ de ezzel nem most kell foglalkoznom… ~ Gondolja, s lesüti szégyenlősen szemeit, ahogyan a férfi közelebb hajol hozzá. Egy néma pillanatig azt hiszi, meg fogja csókolni, de a férfi a füléhez hajol, s Yun már megadóan hajtaná félre fejét, hogy Kensei könnyebben csókolhassa a nyak és fül közötti érzékeny részt, amikor csak hal sustorgás jut el füléig.
A saját fegyverét fordította maga ellen Yun: úgy gondolta, ő tudja fékezni a testi vágyait ,de egyre inkább kételkednie kel ebben a képességében.
Kensei feltesz neki egy egyszerű kérdést, amin ma már elgondolkozott, amikor Inazami beszélt a jutalmukról… akkor sem tudta megmondani, mire vágyik, ahogyan most sem.
Céltalanul és álom nélkül létezni- Kensei jogosan vetheti meg, mert Yun ezt látja abban, hogy a férfi komótosan az ágyhoz sétál és lehuppan rá.
~ Igaza van… irigylem, hogy neki van egy célja. Még ha ilyen könyörtelen is, azért még is csak valami, ami motiválja a cselekedeteit… ~ És tudja magáról, hogy nagyon is álszent tud lenni a világ felé.
Mert azért neki is vannak álmai. Mindegyik átlagos, nem kiemelkedő: erősnek, szépnek, hatalmasnak lenni, olyan, akit az emberek szeretnek, s akire felnéznek… ki nem ezt szeretné? Yun is vágyik erre titkon, de mivel ezeket olyan alapvető emberi gyarlóságnak ítéli meg, hogy foglalkozzon velük, sosem említette senkinek sem. Amúgy is jobban illik a porcelán- babaarcához és lágy nőiességéhez, ha annyit mond, családot akar. A férfiak elvárják, hogy valami ilyesmit mondjon, a nők pedig… régen tudott igazán közel kerülni saját neméből valakihez. Megumi és Michiru voltak közel hozzá világéletében csak, de az egyiket már a sír szakította el tőle. És érte bosszút is állt közvetve a kunoichi, most realizálódik benne.
Tovább boncolgatná teteinek mibenlétét, de Kensei az ágyról folytatja.
Sértődött hangon veti oda: a shinobikkal való flörtölés nem lehet valami nagy életcél. Erre Yun elvörösödik, s a nyugodt természete egy pillanat alatt foszlik semmivé.
Ezzel azért megsértette igazán a férfi. A keze ökölbe szorul, kifehérszik a bőre is még, ajkai szigorúan vékonyodnak el, ahogyan járomcsontja szinte kiemelkedik arcából. Lángoló arcpír keretezi immáron a kékeslilás szemeket, amikben most a düh csillan meg fémes hidegséggel.
De mindez csak egy pillanatig tart.
Kenseinek igaza van: Kurono közeledését nem utasította el rögtön, mint azt tennie kellett volna a férfi mércéje szerint. Ha dühe el is párolgott ugyanolyan illonékonyan, mint ahogyan jött, azért megmarad benne a tüske, újabb pici sebet szúrva szívén.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után zavarna, ha egy másik férfire is merek pislantani. – Válaszolja sértődötten, hideg élces hangon. Kezeit összefonja elutasítóan a mellkasa előtt, a csípőjét picit oldalra tolja, ahogyan tipikusan utálkozó pózt vesz fel önkéntelenül.
- Te hagytál ott a semmi közepén! – Fakad ki hirtelen belőle, ami rég óta böki a csőrét. Lehet, hogy bocsánatot kért a férfi, de attól még nem tűnt el teljesen a sérelem. – Ő pedig vakon kiállt értem. – Kell Kurono védelmére, rontva csak a helyzeten. Maga alatt vágja egy pillanatig a fát, de azután sóhajt egyet, s kioldja elutasító tartását, s idegesen megigazítja a haját.
- Tudod jól, hogy nem érdekel. Csak feszült vagyok, és ő talán még hasznunkra lesz. Kérdezted, mire vágyok? A múltamra. – Fejezi be dölyfösen. Ennél nagyobb sérelmet talán nem is vethetne a férfi elé, ugyanis ez több dolgot is jelent: a régi Yunt, aki boldog volt a kis saját közegében Shinichivel, és azt, hogy Kenseiről még csak nem is hallott.

**Juurin Kensei** Szer. Május 18 2011, 00:06

Kensei féltékenysége mint ha kihozná kicsit Yun-t a sodrából, ugyanis máris kapja azt a bizonyos gyilkos tekintetet. Ezek szerint megint rossz időt fogott ki a féltékenykedésre, de mindegy is, semmit se reagál a nő látszólagos dühére. Elfordítja a fejét, nem néz mostmár közvetlenül a kunoichi-ra, csak hallgatja a kifogást. Igen, természetesen ő a hibás... Az igaz, hogy mostanában nem tudott egyedül lenni vele, de próbálta megvédeni mindentől szerelmét. Még ha az azt is jelentette, hogy saját magának kell megvívnia a nő küzdelmeit helyette. Mindenre képes lett volna érte. Bocsánatot kért már amiatt az eset miat, és gondolhatta volna, hogy Yun nem fogja ilyen könnyen elereszteni a dolgot, de hát abban a pillanatban nem tehetett mást. Az biztos, hogy az annál jobb volt, mint hogy egyetlen szó nélkül hagyta volna magára a nőt. Még mindig nem válaszol, hagyja, hogy befejezze Yun, s persze a kunoichi még azt is felhozza, hogy Kurono bizony kiállt mellette.~ Chh... Ez nevetséges... Én mindent... mindent... ~ kezd egyre dühösebb lenni, ahogy már csak magában mormog valamit, lehajtott fejjel. Yun ráadásul olyasmivel fejezi be mondandóját, amitől Kensei-ben elpattan az a bizonyos húr. Ökölbe szorítja a kezét, még mindig csak magában mormog, majd lassan feláll.

- Te tényleg ezt akarod? - hangja azonban nem dühösnek tűnik, hanem inkább elkeseredetnek. - Sajnálom... sajnálom... - mondja halkan. - Sajnálom, hogy nem tudom visszahozni a drágalátos szerelmedet! - ezt a mondatot azonban szinte már ordította, de még korán se fejezte be, ajkába harap, feje még mindig a padlót mustrálja. - Sajnálom, hogy nem tudom visszahozni a klánomat, és nem tudok eltűnni az életedből! - lép el az ágytól a fal felé, pontosan háttal Yun-nak.
- De ha te valóban egy nyugodt életre vágysz, miért vagy még mindig itt? Ha eleged van belőlem, akkor hát térj vissza a féltve őrzött Yukigakure-be. - még hogy dühös lenne Kensei? Az elején tényleg a düh kerítette hatalmába, de az még csak a féltékenységi rohamnak volt a hatása. Ezúttal szó sincs dühről, nem ám... A helyzet az, hogy jelen pillanatban a szíve darabokra tört. Nem hitte, hogy ezt fogja hallani attól a személytől, akiért az életét is áldozta volna. Már amikor azt hitte, hogy megtalálta az angyalát, ki megmenti őt a teljes sötétségtől. Az egész hazugság lenne, és tévedett volna? Lehet, hogy valóban csak az a sorsa, hogy meghaljon azon a bizonyos napon.

**Shintaro Yun** Szer. Május 18 2011, 22:00

A büszke kijelentésével végleg kirántotta Kensei alól a talajt, úgy tűnik. A férfi először jogosan dühös lesz, amikor hallgatja Yun vádaskodását, de azután sokkal mélyebb pokolba zuhan, ahogyan a keserű önmarcangolás kezdetét veszi.
Yun nem hallja a férfi mormogását, de testének mozdulataiból le tudja olvasni, mit is gondolhat a férfi: töménytelen fájdalmat érez a shinobi felől, már nem is haragot, mint kezdetben.
~ Megérdemli! ~ Erősködik magában, de szíve összeszorul, ahogyan lassan feláll az ágyról, mintha csak a döbbenet lassítani mozdulatait.
~ Sajnálom… ~ Hangoznak Kensei szavai echoként Yun agyában és szívében, miközben test összerezzen már előre, kirázza a hideg. A nő torkát a sírás fojtogatja, óriási gombócot érez torkában, nyelni is alig tud. Szíve vadul zakatol, de most nem a riadt-örömtől zihál, hanem a fájdalomtól.
A tompul a külvilág, ahogyan szinte sötétség borul a szemére. Zúg a feje, csak a szívverését érzi, s ő is lehajtja a fejét, ahogyan hirtelen Kensei felé tornyosul, mint valami félisten, aki dühében villámokat szór a földre… A férfi dühösen engedi ki hangját, s azt, ami a szívét nyomja. A kifakadás dallama elül a mondat végére, csak svédcsepp-keserűség marad hátra, amit Yun ott érez a levegőben.
Néhány pillanatig csak a földet bámulja meredten maga előtt a nő. A csend a szobában émelyítően fullasztó, és az ezüsthajú ex-hó kunoichi úgy érzi, ezzel végleg vége mindennek.
Nem így akarta. Csak jöttek a szavak, tolódtak az érzelmek, és most szembesülnie kell a tetteivel…
Felnéz, s csak Kensei széles vállát látja messze magától. Hangtalanul löki el magát az ajtótól, s lép egyet közelebb a férfihez. Arcán sóvárgó arckifejezés, ajkai enyhén szétnyílnak, ahogyan érzi az egyre jobban feltörekvő késztetést, hogy szaladjon oda, áthidalva a szoba távolságát, s átölelve vigasztalja meg a shinobit. Csak hogy ő okozta annak fájdalmát is.
De Kensei és elfelejtett elég sok mindent összevetni. Tudhatná, hogy ez a szeszélyes, hisztis és furcsa személyiség, amit mostanában felvett a nő, nem az igazi Yun. Tudhatná, hogy az alapvetően mosolygós, pozitív, szerető és ragaszkodó Yun sosem lenne ilyen… ha csak a körülmények nem változtatnák meg jellemét.
- Elkeseredetten kerestelek… azért mentem bele a Shion-féle alkuba is. – Mondja bátortalanul, s közben tanácstalanul, idegesen megköszörüli a torkát is.
~ A fenébe is a sírással! ~ Túlcsordulnak újabban érzelmei. A stresszt nehéz kezelnie, legalábbis mindig ezzel takarózott.
Megint elnémul, újra csak a konok csend ül a szobára, s Yun az ajkába harap.
Kensei azt is tudhatná, hogy azért nem ennyire félős a kunoichi, mint ahogyan mutatta magát a szervezet előtt. Mintha megpróbálna megalázkodva elkerülni minden konfliktust, mintha csak a saját bőrét próbálná menteni. Persze ez igaz is, csak más aspektusai is lehetnek a dolognak.
Végül rászánja magát, hogy odaóvatoskodjon Kensei mögé, s hátulról átölelje.
- A múltamat akarom újraéleszteni… itt vagy Te nekem most… és lehet, már valaki más is van nekünk már… - Suttogja halkan.
Nem tudja, hogy állapotos-e. A jelek eddig arra utalnak, de nem biztos ő sem: 2 hónapos lehet a baba, ha minden igaz. Hát ezért volt olyan fontos, hogy megtalálja Kenseit. És ezért kerüli a konfliktusokat. És ezért keresi önkéntelenül a védelmet.
- De nem biztos! – Mondja. Lehet, csak a stressz hoz ki mindent belőle, amit ő maga eddig ezzel magyarázott: a nőknek rendkívüli helyzetekben teljesen felborulhat a hormonháztartásra.
Reméli, felfogja a mögöttes tartalmat a férfi. Nem akar odaállni elé, és közölni, hogy terhes, amikor nagyon nem biztos ebben. Amióta elvetélt előző gyermekével, a hormonjai gondolnak néha- néha egyet, s most a felfokozott stressz is okozhatja ezt. A Shionnal való találkozás előtt még csak kósza elmélet volt, hogy lehet, állapotos, de most már egy picit biztosabb. Ezért fáj neki annyira, hogy a férfi otthagyta akkor: hamarosan már ennyire sem lesz képes magát megvédeni lehet, s akkor már szüksége lesz még inkább a férfire.
- De hamarosan ki kell derülnie… - Mondja konokul.

//nem tervezem, hogy Yun tényleg terhes legyen amúgy egyelőre,csak meg kell magyarázni a hisztirohamait//

**Juurin Kensei** Vas. Május 22 2011, 09:31

A férfi sose gondolta, hogy eljön ez a pillanat, mikor ennyire kifakad Yun-ra. Már most szégyenli magát, sose akart ilyet tenni, csak hát szerelme elég érzékeny pontot talált el. Még ha össze is vesznének, tudja, hogy nem tudná elfeledni ezüstöshajú angyalát... soha... Valószínűleg egyikőjük se tudná megmondani, hogy mi áll valójában kettőjük közé. Persze mindig Kensei bosszújáról volt szó, de mégis a férfi valami más kétkedést is érez a nő felől. Lehet, hogy a kunoichi abban se biztos, hogy akar-e a Juurin-el lenni, vagy nem. Hiszen eddig csak fájdalmat okozott neki a shinobi. Igaz, ami igaz az együtt töltött idő varázslatos volt, és bizony Kensei odaadná a félkarját is, hogy azokat a boldog napokat visszahozza. Amikor kettesben lehettek a házában, amikor minden éjszakát összebújva töltöttek. Most is szeretett volna a férfi együtt tölteni egy éjszakát szerelmével, de Yun fél az egész helyzettől. Nem akarja erőltetni az egészet, csak örült volna, ha a nő is úgy érez most, mint ő. Most már nem is morog magában, csak lehajtott fejjel a falnak fordulva áll. Semmi, csak nagy csend... A csendet csak Yun szavai törik meg, ahogy arról kezd el beszélni, miért is került elő ez a Shion féle ügy... csak azért, hogy megtalálja.~ Miért lettem rá mérges... Igaza van... Nem voltam ott azon a találkán, amit megbeszéltünk. Ő mégis még megpróbált megtalálni. Meg is halhattam volna... örülök, hogy nem törődött bele, örülök, hogy ennyire megakart találni. ~ fogsorait összeszorítja. ~ Én és az idióta féltékenységem. ~ most már csak saját magára mérges. Érzi, hogy Yun közelebb lépet, majd átöleli. Legszívesebben most hátrafordulna, karjaiba venné szerelmét és szenvedélyesen megcsókolná, de nem akar egyelőre ilyen hirtelen lépést tenni. Főleg hogy a kunoichi folytatja, és olyanokat közöl a férfivel, amiktől a Juurin szemei tágra nyílnak.~ Hogyan? ~ először össze van zavarodva, hogy mégis mikor, mióta és a többi, de aztán egy ici-picit lenyugtatja magát. Yun felé fordul, s átöleli. Sírna a boldogságtól, ha nem szokott volna már ahhoz az énjéhez, aki a büszkesége miatt sose engedi meg magának, hogy könnyeket hullajtson.
- Ez a legnagyszerűbb dolog, és legjobb meglepetés, amit valaha kaptam. - suttogja a nő fülébe, de egyelőre nem folytatja tovább, csak mégjobban magához öleli a nőt, s ezúttal már ajkai a nő ajkára tapadnak. A csók ebből a helyzetből elég erőszakosnak tűnik, hiszen hirtelen csinálta a férfi. Ám Kensei mégis reméli, hogy szerelme nem utasítja vissza. A nagy szomorúsága most nagy boldogságba csapott át, még sose érezte magát ennyire vidámnak. Nem is akar leállni a csókkal, jobban elakarja mélyíteni, majd folytatni csókokkal borítani Yun nyakát. Ezúttal csak még jobban kívánja a kunoichit, egyszerűen nem bír magával... Olyan, mint egy izgága kisfiú.

//Okés, de azért később még szó lehet róla, ugye? Very Happy

//

**Shintaro Yun** Hétf. Május 23 2011, 21:15

Fellélegezhet végre megkönnyebbültebben, amikor a férfi megfordul, s ölelésébe zárja. Nem tudja, miért is kezdtek el vitázni, annyira jelentéktelennek tűnik most már az egész a szemében.
Behunyja a szemeit, s átérzi Kensei örömét: a férfi teste szinte remeg az örömtől és az izgalomtól. A bánata a semmibe tűnt, ennyi idő alatt már.
~ Sikerült lenyugtatnom… jó… ~ Gondolja, s közben felnyitja lilás szemeit, de nem tud felnézni a Juurinra, mert a férfi közel tartja magához, s úgy súgja a fülébe, mennyire boldog.
- De nem biztos, úgyhogy ne éld bele… - De nem is tudja befejezni, mert a férfi elnémítja a heves csókjával. Yun megadóan viszonozza, ösztönből és tudatból is, mert a férfinek éreznie kell, hogy a nő hasonlóam érez, mint ő.
Ahogyan Kensei csókjaival már a nyakát ostromolja, összeráncolja homlokát. A férfias birtoklási vágy, ami csak úgy sugárzik Kenseiből, ahogyan szenvedélyesen szorítja magához a nőt erős karjaival, s amennyire ezzel ellentétben finom aprólékossággal kényezteti a nyakának érzékeny pontjait, hogy Yun egész teste egy pillanatra megremeg, s tiltakozásának már hangot is adna, de inkább csak egyik kezével félresimítja haját, hogy a férfit még érzékenyebb tájakra irányítsa, a füle tövénél. Mielőtt azonban ezt a teljes beleegyezés jeleként fogadhatná el Kensei, Yun elmosolyodik, s játékosan megjegyzi:
- Türelmetlen vagy, nagyon… - S közben mindkét kezét a férfi mellkasára simítja, kiélvezve a kockás hastól felfelé a kidomborodó mellkasig, de azután távolságot mélyeszt maguk közé, s hátrébb lép, kibontva magát az ölelésből.
Még mindig túlzottan a fejében tartja, hol is van, hiába próbálja Kensei meglepő sikerrátával elfeledtetni mindezt vele.
- Nem akarom, amíg nem vagyok biztos ebben, és abban, hogy túléljük… - S közben bal tenyerét lapos hasára simítja. A mosolya el is halványodik lassan, s komoly tekintettel néz a férfire, azokkal a lilás, enyhén mandulametszésű ,csillogó szemekkel.
- Nem tudhatja meg senki. Sőt, jobb az, ha azt hiszik rólunk, hogy nem sikerült kibékülnünk, akkor lehet egy utolsó ütőkártyánk abból, hogy mi bízhatunk egymásban. Semmi esetre sem tudhatja meg senki sem ezt. Főleg nem Shion és Inazami! – Ígérteti meg a férfivel.

**Juurin Kensei** Hétf. Május 30 2011, 19:00

//Elnézést kérek a késésért. ^^//

A férfi teljesen belemerül ebbe az egész helyzetbe, már annyira áhítozik szerelmére. Próbálja elcsábítani csókjaival a kunoichit, hátha megadja magát ezúttal. Nem kicsit viselkedik türelmetlenül, de hát már olyan régen volt. Ha csak erre a napra legalább magamellett tudhatná Yun-t, az neki egyelőre elég lenne. Úgyis furdalja a lelkiismeret, és minden baj, amibe keverte a nőt. Lehet, hogy ez mégis csak önzőség Kensei-től? Hiszen annyira vissza akarják utasítani... Az is lehet, hogy emiatt van csak most mégjobban beindulva. Eddig Yun nem nagyon tiltakozott, ha ilyesmiről volt szó. A férfinek meg nem igazán számít, hogy hol vannak, neki egyáltalán nem számít, hogy ki tud róluk. A legszívesebben itt helyben, valóban megkérte volna szerelme kezét. Hirtelen még nem is tér magához, ahogy Yun eltolja magától... Igen, még mindig ugyan az, nem kéne ezt tenniük. Mégis miért lenne ez most annyira fontos? Mi a baj, hogy tudják, hogy együtt vannak? Hogy szeretik egymást? A férfi csak most tér vissza a valóságba.

- Miért kéne ezt titokban tartanunk? - kérdi sértődötten, úgy látszik neki, nagyon nem tetszik ez az ötlet. - Vagy mégis csak flörtölni akarsz azzal a Kurono-val? Mert ha már nem vonzódsz hozzám... - érti megint félre az egészet, de hát először akarja ennyire visszautasítani a kunoichi, és lehet, hogy nem is hiába féltékeny? Egyszerűen csak nem tudja elhinni, hogy ez a bázis lenne mind ennek az oka.

- De ha Shion miatt aggódsz, teljesen fölösleges. Oga volt olyan kedves, és letesztelte mire is képes az a nő. - mosolyodik el teljesen önelégülten. - Legközelebb ha szemtől szemben állunk majd, végzek vele. Tőle egyáltalán nem kell tartanod... - lép egy kicsit hátrébb. - Inazami-t is csak kihasználjuk. Olyat kérünk tőle, amit úgyse fogunk, vagy tudunk visszaadni. Ami természetesen úgyis a pénz lesz. Hamar elfogjuk költeni... - folytatja azt az önelégült mosolyt. Ezek szerint Kensei nem haditámogatást akar, a haditámogatását pénzből akarja kihozni, úgy ám, a zsoldosok elegendőek lesznek a bosszújára. Csupán egy kics elterelő hadműveletre van szüksége, hogy addig a Raikage közelébe férkőzzön, és a pénz, amit kaphatnak az bőven elég lenne egy kis partizán akciókhoz.

**Shintaro Yun** Pént. Jún. 03 2011, 14:32

Yun legszívesebben csak a szemeit forgatná Kensei féltékenysége miatt. A mai napon a férfi féltékeny oldala túlzottan is előtérbe került, s Yun nem szereti, amikor ilyen. Noha imponál neki valamilyen szinten a birtoklási vágy, még is taszítja ez az elfojtó uralom, amit a shinobi akar felette gyakorolni. Kensei hidegvérű gyilkos, még is, ha Yunra és egy fiktív szeretőjére terelődik a szó, elveszti a fejét, s pontosan úgy viselkedik, mint egy forrófejű, meggondolatlan kiskamasz.
Most is ez nyilvánul meg: Kensei nem gondolkodik, csak azon jár az esze, hogy Yun biztos két vasat akar a tűzbe tartani, azaz ő magát és Kuronot.
- Hogy lehetsz ennyire szűk látókörű? – Csóválja meg a fejét. Ma már elég sokat veszekedtek, túllépve talán a havi maximumot is rögtön, s most megint megfagyott kicsit köztük a levegő. Pedig néhány pillanata újra majdnem minden a régi volt.
- Semmit nem akarok Kuronotól...
~ Noha kedves tőle, hogy megmentett ~ Tűzi közben a fejében, de a mondata nem akad meg, folyamatosan érvel.
- … Tudhatnád jól. Csupán azzal, hogy ha kitudódik az állapotom, zsarolhatnak és hogy amúgy is sérülékenyebb vagyok, hatalmas előnyt adunk nekik, amit nem akarok. – Magyarázza, miért akar inkább titkolózni.
~ És Inazami beszámolója a csecsemők testének felhasználásáról szintén nem volt túl bizalomgerjesztő…. ~ Gondolja, s visszagondol a termi fogadóbiztosságra és Inaami történetére a múltról.
- Emellett Inazami csecsemők lelkét ölte meg, elfoglalva, elbitorolva a testüket. Mi lenne, ha legyengült állapotban megpróbálná ezt, ha valami veszély érné? Hisz azt mondták, mi csak arra kellünk, hogy megvédjük őt, amikor legyengült. – Fejezi be az önön testének és titkának védelmét, s Kenseire néz. Reméli, megérti a férfi már ezek után, miért nem akarja, hogy még esetleg Ogawa is megtudja a dolgot, ami mellesleg még nem is biztos.
Kensei megint a bosszújával jön, és azzal, hogy mindezért a segítségért csak pénzt akar kérni. Yun ezt meglehetősen kicsinyesnek tartja, úgy,mint ahogyan az egész bosszút egy elérhetetlen, és értéktelen dolognak. Miféle elégtételt fog venni Kensei olyanok leszármazottain, akik valaha a felmenőit megölték? Ő ezt nem érti meg, és feleslegesnek, illetve túl nagyarányúnak ítéli meg a veszélyt, ami ezzel az őrült bosszúállásos akcióval jár, de erről bölcsen hallgat. Nem tudja meggyőzni Kenseit, tudja jól, és még egy vita nem kell a nyakára.
Mindenesetre, nem örül az egésznek, de inkább megtartja magának véleményét. Inkább csak két kérdést tesz fel.
- Meddig mennél el a bosszúban: feláldoznád magadat érte? A múltad vagy a lehetséges jövőd számít jobban? – Kérdezi meg keserű kíváncsisággal. Jobb letisztázni ezt a kérdést most, hogy Yunnak már lehet, többel kell számolnia, mind csak önmagával.
Yun nem is olyan régen az életének fordulópontjain elmélkedett. És tessék: itt bontakozik ki most a szemei előtt a következő. De mint sok esetben csak az események sodorták, most a saját kezébe akarja venni a sorsát. Éledező anyai ösztönök? Lehet erre is fogni talán.

**Hazukage Kurono** Szomb. Jún. 04 2011, 12:42

Kurono követi Shomait, aki megmutatja az új tagoknak a saját szobáját. Kurono az övét, már ismeri, de nem igen használta még, mivel inkább a felszínen lévő otthonában lakik. Most azért bemegy megnézi mi a helyzet, és azért a vörös onin maszkot ő is megkapta, bár neki a faluban nincs szüksége rá, mivel itt ismerik, már egy páran. Ledől az ágyába ruhástól, és megfordul a fejében pár dolog.
~Ha Ruken Inazami, akkor az állítólagos húga Kaori, az kicsoda? Ahhh én már nem értem.~
Azt a lányt Kisameval való harca óra nem látta, de reménykedik abban, hogy látni fogja még, hisz ő adott neki akkora adrenalin löketet, hogy felszabadítsa a Raiton no Yoroi erejét, ami azóta a legkedveltebb jutsujává vált.
Kurono felkelve az ágyból még egy picit megtámasztja a felét a kezeim, amiket a térde támaszt. Próbálja felemészteni a hallottakat, de neki ez a történet és az infók sokkal több érthetetlen dolgokat szültek.
~Már nem is azért vagyok, itt mint régen. Megváltoztál Kurono.~
Mosolyodik el a benn keringő gondolaton.
~Ebből a dologból két féle képpen lehet kilépni. Vagy meghalsz, vagy végigcsinálod.~
Jegyzi meg magában, és ő inkább az utóbbit választja, szóval felkel az ágyáról és elindul a pihenő felé ahova Shoami kérette őket, mivel meg pár dolgot át kell beszélniük a kis csapatnak.

**Juurin Kensei** Hétf. Jún. 20 2011, 12:00

Talán csak azért van most ennyire elurakodva a féltékenység a férfin, mert már rég volt alkalma beszélni Yun-al, meg egyébként találkozni vele. Birtokolni akarná a nőt, meglehet... nála a szerelem így nyilvánul meg. Ha valakit szeret, ahhoz az illetőhöz általában ragaszkodik Kensei, és szeretné is, hogy ez a valaki melette legyen mindig. Elég önzőnek hangzik, és az is, de hát ő ilyen. Régen bezzeg nem volt ennyire féltékeny típús, lehet csak azért van ez, mert annyira sok, számára fontos embert elvesztett. Azokat magamellett akarja tudni, akik még életben vannak.
Yun természetesen már mondja, hogy mennyire "szűk látókörű", mire inkább a férfi forgatja már a szemeit. Neki csak azaz egy gondja, hogy szerelme túl barátságosan bánt, azzal a Kurono nevezetűvel, holott ezt igazán nem kellett volna. Hisz az imént pont a kunoichi mondta, hogy csak magukra számíthatnak, és éppen ezért nem kéne senkihez se közel kerülni, ki tudja, hogy van-e valami hátsó szándéka. Nem igazán szeretne Yun-al vitatkozni, főleg hogy lehet, hogy a nő állapotos. Valamint Izanami, és az ő lélek vándorlása csecsemőkbe, nos hát... Úgy tűnik, hogy a kunoichi, és a shinobi is ugyan arra gondol. Mi lesz, ha Inazami erről tudomást szerez. Kensei simán feláldozná magát a gyermekéért, ez nem vitás, de ezen a helyen, ahol annyi az ellenség, nem biztos, hogy egymaga megtudná védeni.
Ezt a dolgot mindenképp titokban kell tartani, majd csak sikerül, ha már a megtévesztés mestere volt idáig. Arcát jobb tenyerébe temeti, nála ez az erős gondolkodás jele. A kérdés az, hogy ezzel együtt, mi lesz a bosszúval? A férfi nem tud megszólalni, csak erősen gondolkodik, ahogy Yun már fel is teszi a kérdést, hogy mégis milyen messze menne el a bosszújáért. Nos erre a válasz nehéz... Hiszen Kensei már egy ártatlan falut is lemészárolt, rengeteg embert ölt meg, akik az útjába próbáltak állni, de mindezt azért, hogy ősei végre békében nyugodjanak sírjukban. Egy shinobi, aki feláldozza jelen életét azokért, akik a múltban szenvedéssel, és tisztelet nélkül haltak meg. Igen, azokban a patkányokban annyi becsület se volt, hogy szemtől szembe kiáljanak, és harcoljanak. Utálja az ilyet, ő ezért is fogadta meg, hogy csakis szemtől szembe hajlandó ellenfelét legyőzni, hogy bebizonyítsa ő erősebb. Annál az érzésnél úgyse jobb semmi, amit az ad, mikor a földön heverő ellenfélre rátaposol, míg ő könyörög az életéért. Amikor ő mindent megtett azért, hogy győzzön, de az korán sem volt elég... mikor te dönthetsz arról, hogy megkíméled szánalmas életét, vagy pedig lecsapod a fejéd. Talán egy kicsit túlságosan is elmerült magában Kensei, mert elég sokáig gondolkozott így. Tudja, hogy mit fog válaszolni, de vajon Yun elégedett lesz?

- Tudod jól, hogy mennyire fontos vagy nekem. - sóhajtja végre a férfi, s kezét elveszi arcától. - Sose áldoznám fel az esetleges jövőnket a célért... - bal kezével a nő arca felé nyúl, de nem érinti meg. - ...ezért is akarlak biztonságban tudni téged, mindenáron. - érintené már meg a kunoichi arcát, de aztán elhúzza a kezét, s hátrál az ajtó felé.
- Majd még beszélünk erről, legközelebb már szeretnék veled lenni... - mosolyodik el a férfi, és kacsint egyet Yun-nak. Az ajtóhoz lép, kinyitja, de mielőtt kilépne hátrafordul. - Találkozunk az eligazítóban. - mond csak ennyit, azzal el is indul, hogy felvegye holmiait. Megkéne tudnia, hogy mi az a nagy dolog, amire szánja őket Inazami.

Karin Hétf. Jún. 20 2011, 19:44

Kensei kinyitotta az ajtót, ahogyan, kilépett rajta de azonnal meg is torpant. Az ajtó mellett, egy fehér, hosszú kimonót viselő férfi állt, hátát a falnak vetve, kezeit összefonva a melle ellőt, arcán széles vigyorral nézett rád, ahogyan a tekintette olyan hideg volt, hogy egy pillanatra meg sem tudtál moccanni. Hosszú szőke kincsei belelógtak ebbe a tekintetbe.
- Nahát, micsoda meglepetés! -nézet rád, ahogyan a kezében ott volt az oinin maszk, de a tétekkel ellentétben az övé, hófehér volt. Tudta ki ez a férfi, Gingitsuke. Kétszer is találkoztál vele és nem nagyon nem tett rád pozitív benyomást. - Ki gondolta, hogyan itt találkozok veled...- lökte él magát a faltól, ahogyan melléd sétált. Kezed önkénytelenül is megfeszült. - … de ne feled, hogy itt a falnak is füle lehet.- mondta sejtelmesen- De ha eljön az az idő, remélem az én oldalamon leszel és nem Inazamién!- nem nézett rád, de a szavaiból tudtad, hogy készül valamire és tudja azt is, hogy mit beszélgettél odabent Yun-nal- Cserébe, kettőnk között marad a kis titkunk! -indult el, ahogyan már hangosan mondta. - Gondolkozz rajta. -állt meg- Ja és Shoami-san vár rátok. - sétált el, magatokra hagyva titeket.

Lassan pedig mindenki odaért a találka helyre. Egy nagy terem, középen egy asztallal, melyet székek vettek körbe. Mindenki ott volt szinte. Shoami, Gingistuke, Aware, mellette ismeretlen lány, akit közületek csak Kurono ismert fel, Kaori, egy másik ismeretlen férfi, Sessou, aki inkább egy samurai-ra hasonlított, mind egy shinobira. Yun, Kensei, Oga, Kurono. Mindenki jelen volt szinte.
- Mindenki összegyült? -kérdezte Shoami, ahogyan Shion az asztalon könyökölve unottan felsóhajtott.
- Csak az unokád hiányzik...- morogta, ahogyan Shoami elmosolyodott. - Ő is itt lesz hamarosan. -nézett a feleségére a férfi, ahogya rátok terelte a tekintetétt- De nélküle is elkezdhetjük. Mind mindenki tudja, A Mizukage hazaért nemrég és megosztva a falú vénjeivel a Kage találkozón történteket döntést hoztak. - sóhajtott fel- Bevetnek minket, azonnal! Egy hét múlva, mi a Bishamon totális támadást indít Kumogakure ellen. A célpontjaik a falú vezetősége, a vének, a Raikage, Kumogakure jinchuuriki-e, Gyilkos méh és a falú erősebb shinobijai, akik érdemesek lehetnek a Raikage címre. - szünetet tartott, ami idő alatt mindenki reagálhatott ezekre a történtekre.

**Ogawa Kazuma** Kedd Jún. 21 2011, 00:34

Az erdőben történt Yun ellen elkövetett támadás óta Oga szinte hullámként sodródott helyszínről helyszínre, mit sem törődve az akkori dolgokkal. Egyszerűen nem tudott semmire gondolni, csak az eddig történt eseményekre, hogy gyakorlatilag mit is vállalt el valójában. Egy szervezet tagja, ami nem igazán legálisan működik. Remete, vándor ninja, aki épp egy konferenciabeszélgetés helyszínén ül és a jövő eseményeivel kapcsolatos információkat várja. Egy hatalmas harc elején van. Mi is a valódi célja? Minél több információt gyűjteni az Akatsukiról, annak is egyetlen egy tagjáról, aki megölte egyetlen példaképét, egyetlen mesterét. Mivel vándor ninja, ezért bármit, ami közvetlen nem érinti szeretett országát, Konohát megtehet.
Egy teremben ült egy hatalmas asztal körül a hatalmas társaság, melynek egyik tagja Ogawa volt. Kutyáját, Koikét nem vitte be a beszélgetés helyszínére, ő őrködik nem messze a környéken és sétáltatja magát.
~Biztos, hogy ez kell nekem?~
Persze már nincs lehetősége visszalépni. A társaság nagy részét nem ismerte ugyan Ogawa, de tökéletes remete érzékeit bevetve mindenkit először felmér chakra szintileg, hogy hozzá képest mennyivel lehetnek erősebbek. Az már az érzékei nélkül is egyértelmű, hogy nem kispályásokkal van dolga, és hogy ha most fogná magát és lelépne könnyedén végeznének vele(ha utolérik hihetetlen sebességét). Egy dolog nagyon foglalkoztatta az ifjú remetét. Nem is olyan régen harcba keveredett a társaság egyik tagjával, Shionnal. Összes chakráját bevetette egyetlen egy támadásba, az egyik legerősebb támadásába, és alig egy karcolást tudott a démonlány testén ejteni. Eleinte ez megrémítette, azonban valami nem hagyja nyugodni. Megmagyarázhatatlan vonzalmat kezdett érezni a lány iránt és egyszerűen nem tudja megfejteni miért. A harcuk óta ez foglalkoztatja egy ideje.
Egy kis idő után megszólalt az egyik fejes az asztalnál. Shion is ott ült, akivel eleinte csak szemezni próbált, majd szabályosan elbűvölve bámulta percekig, végignézte gyönyörű alakját, majd rájött hogy mégis csak egy démonlányról van szó. Ez kizökkentette egy időre. Össze-vissza forgott, hogy stabilizálja gondolatait, majd megint a lányt fürkészte. Valamiért alig várta, hogy vége legyen a konferenciának, elfelejtette minden gondját, múltját, csak a lányra tudott gondolni.
Ezen mély gondolataiból maga a jinchuuriki szó zökkentette ki. Egyszerűen nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg:
-Az imént felsorolt célpontok gyakorlatilag a ninja világ legpotenciálisabb ninjái. - kezdte a bevezetőjét, majd kicsit elgondolkodott azon, hogyan is kérdezzen, majd folytatta: Egy hét múlva kezdjük a támadást. Nyílván kell lennie egy tervnek, hiszen gyakorlatilag halálra lennénk ítélve ellenük, ha csak spontán megtámadnánk őket. - itt a többiekre nézett és az előbb levont "chakra elemzés" alapján azokra pillantana elsősorban, akik gyengébb charával rendelkeznek az átlag tagokhoz képest. - Én nem magamat féltem, csak szeretném, ha jól átgondolt rajtaütést hajtanánk végre. - ezzel befejezte mondandóját, maximalista lévén minden apró részletről hallani akar, mielőtt egyáltalán elvállalna valamit. Ráadásul információkat is akar szerezni végig a végső, igazi célja érdekében.

//Ne haragudjatok, hogy eddig inaktív voltam, ezentúl már aktivizálom magam Smile

//

**Shintaro Yun** Kedd Jún. 21 2011, 18:44

A súlyos kérdésére Kensei csak gondolkozik és gondolkozik… a percek egyre lassabban telnek Yun számára, ahogyan látja maga előtt a férfit, ahogyan az erősen elmerengve a megfelelő válaszon takarja zavartan egyik orcáját kezébe.
Érez valami késztetést, hogy kirohanjon a szobából.
Most nekiszaladna, és mindent maga mögött hagyhatna… és nyugodtan sírhatna a szél ölelésében. De a sorsa elől vajon el tud futni az ember?
Kensei végre megszólal, s nyújtja karját, hogy megérintse őt: Yun számára a testbeszéd többet mond, mint a szavak, amik megfelelőek ugyan, de még sem nyugtatják meg abszolút őt, mivel a férfi keze nem érinti meg végül, még csak nem is súrolja. A shinobi ledobálva magáról azt a sok fullasztó érzést, ami betölti a szobát, mosolyogva kacsint egyet, s közli, hogy ideje megjelenniük az eligazításon.
~ Persze… ~ morogja magában Yun, de nem szól semmit sem a férfinek, hagyja, becsukódjon mögötte az ajtó.
Kell néhány pillanat, míg összeszedi magát: lassan összeszedi a dolgokat, amiket a szobában talált, elpecsételi tekercsekbe, amiket magához vesz, s végül a maszkot is a kezébe veszi, de nem teszi fel, helyette felcsatolja a derekára, az övtáska mellé.
Kilép a folyosóra: Kensei már addigra elment, így egyedül baktat a terembe, ahol már talál néhány embert: mindenesetre, ő maga lehuppan egy az ajtóval szembeni székre, de nem Kensei mellé. Talán még mindig valami lelkiválságban szenved a fehér hajú nő, nem lehet tudni, mindenesetre csendben marad, sőt még összefonja karjait is, míg a többiek beérkeznek.
Shion persze a közelébe kerül, akár csak Shoami. Utóbbi nem zavarj, de az előbbi meglehetősen frusztrálja továbbra is, hiába tudta meg, hogy állítólag nem kell félniük tőle… na persze… Yunnak azért elég élénk a memória azzal kapcsolatban, hogyan fröcskölt a vér az arcába, amikor a semmiből feltámadó Shion keresztüldöfte Kensei tüdejét…
~ Az unoka hiányzik… elég belterjes egy klub… ~ Epéskedik, de igazából még ez sem teszi könnyebbé a gondolatait. Rezzenéstelen az arckifejezése, már majdhogynem rá lehet fogni, hogy oda sem figyel, talán nem is tévednének nagyon. Noha agya raktározza a hallottakat, nem fogja fel őket még egyenlőre, továbbra is csak a saját kis világában merül el, s a saját kreált problémáiban süllyed el méginkább.
~ Ez már tényleg szánalmas… ~ Pirít saját magára, s most a megszólaló Ogawara emeli lilás tekintetét, ami megint csak tompul kékes-acélos színre, s közben feldolgozza, mik is hangoztak el eddig.
~ Killer Bee… Kage… esélyes Kagek… nocsak, nem Kensei tökéletes bosszúja ez? ~ S fél szemmel a férfi pillant, de azután megint csak fegyelmezi magát, s konokon az asztallapra mered.
Neked nincs kérdése. Végre megtudta, hol vetik be és mikor. Több nem érdekli, csak hogy legyen túl rajta….
~ Nem mintha olyan könnyű lenne megölni egy csomó ilyen erős shinobit. De neeeem, nem gond, nyílván Shion kiengedi a belső vérszomjas énjét, és minden megoldódik… ~ még mindig magát cukkolja belső nyers és gúnyos hangjával, de csak csendben gyűjti tovább dühét és szomorúságát. Talán ha egy hétig kibírja, lesz mit kiadnia egy egész falu ellen.

**Juurin Kensei** Szer. Jún. 22 2011, 15:42

A férfi épp hogy csak kilépett az ajtón, mikor megszólította valaki. Mintha az illető már egy ideje várta volna, hogy végre kijöjjön, ez az illető Gingitsuke volt, akit már láthatott korábban. Nem mintha sokat tudna erről az alakról, de úgy tűnik ez a férfi már is tud egy olyan dolgot Kensei-ről, ami hét pecsétes titok. Remek, épp csak most tárgyalták meg Yun-al, és máris tud róla valaki? Itt tényleg a falnak is füle van...? Semmiben se lehet biztos, nem tanulmányozta át a bázist. Nem szólal meg Kensei, csak követi a férfi mozgását, nehogy valami gyanús mozdulatot tegyen. Egyelőre nem kéne harcba keveredni egyik taggal se... "Kicsit" meglepte Kenseit, és nem csak azzal, hogy tud a babáról, hanem, hogy valóban Inazami oldalán akar-e állni.
~ Chh... Még hogy Inazami oldalán... Én ugyan senkinek az oldalán nem vagyok, csak a magamén. De ezt majd te is megtudod, idővel. ~ mosolyog elégedetten, ahogy hátatfordít neki a shinobi és ott hagyja. Igaz is, azt is mondta, hogy várják, óriási... Végre kiderülhet, hogy mi a nagy terv. Bemegy hát szobájába, és összeszedi a fontos dolgait. Egy valaminek mindenképp nála kell lennie, és az a kardja. Biztonság kedvéért azért minden kis apró "játékszert" elpakol, majd elindul a találkahelyre.

Megérkezik a terembe, egy kicsit talán késve, hiszen már ide értek jó páran előtte. Körbe néz a terembe, egy két korábban látott arcot fel vél fedezni, ám vannak teljesen idegen tagok is. Persze ez most miért érdekelné? A lényeg, hogy legyen végre túl ezen az eligazításon, és kapja már meg a feladatát. Csendben, a háttérbe figyeli a többieket, Ogawa-t úgy tűnik Shion foglalja le, kigúvatt szemekkel bámulja.
~ Ahh... Azt hiszem ezen nem kéne meglepődnöm, azóta a harc óta a Démonok országában, Oga teljesen rá van állva Shion-ra. ~ csóválja a fejét, ahogy társára néz. Tekintete tovább halad aztán szerelmére, aki talán még mindig egy kicsit zavart lehet az előző beszélgetésük óta. Mennyire szeretett volna vele lenni, legalább egy éjszakát, dehát... Reméli legközelebb a nő nem lesz ennyire elutasító...ha találna olyan helyet, ahol kettesben lehetnének, normálisan. Ám tovább nem fürkészi a tagokat, mert Shoami bele is kezd, hogy mi is lesz a feladatuk. A lehetőség igen kecsegtető, legalábbis Kensei először azt hiszi félrehalott valamit.
~ Kumo...gakure... ~ tekintetében látszik a gyűlölet, de ezt más úgyse veszi észre, hacsak nem néznek közvetlenül az arcára. ~ Jinchuuriki... hallottam róla, láttam is már egyet... nagy erejük van kétségtelen, azonban semmi, és senki sem legyőzhetetlen. Kivéve saját magamat... ~ dicséri saját magát gondolatban, hát bizony az a túlzott szerénysége. Ego-ja az egeket verdesi, de hát szüksége van rá, és eddig persze senki ellen se vesztett. Ő ugyan addig nem veszít, ameddig él... Nem szól bele egyelőre, csak hallgatja Oga-t. A társa feltette már a kellő kérdéseket, így neki nem kell megszólalnia. Ő inkább most Gingitsuke-re pillant, kivel a folyosón találkozott az előbb. Megvető, gyilkos pillantásokat küld a férfi felé, nem fél tőle. Tudatni akarja vele ezt...

Karin Csüt. Jún. 23 2011, 16:07

Egyedül Ogawa szólalt meg, senki más. És bár nem olyan sokat beszélt, de a lehető leglényegesebb dolgot hozta elő, bár tegyük hozzá, elégé értelmetlenül, hiszen egy ilyen terv, nem csak annyiból fog állni, hogy meg kell ölnie valakit és kész. Ez a rajtaütés, vagy inkább nevezzük gerilla akciónak, Kirigakure jováhagyásával történik, Kirigakure stratégái fogják létrehozni a tervet, vagy inkább, Kirigakure egyik legnagyobb stratégiája fogja segíteni az akciót.
- Mivel a tagok száma titkos a falú jouninja számára is, így maga a Mizukage, a falú vénjei, a tanácsosai és Jurojin-sama maga alkotta meg a bevetési tervet. -sóhajtott fel- Ti még még nem voltatok háborúban, ezért nem tudjátok mi fog rátok várni ott. Talán éppen ezért csapatokra bontva fogtok a célpontok nyomába eredni. -sóhajtott fel Shion, ahogyan rátok nézett, főleg Oga-ra, aki végig őt bámulta. Ezen egy kicsit elmosolyodott és kedves arcot vágva nézett a férfira és éppen ennek köszönhetően meg sem szólalt. Pedig biztos lett volna valamilyen hozzáfűzni valója. - Minden csapat vezetője, közölünk fog kikerülni. A csapatok elosztása pedig az erő, a technikák és a stílus alapján került beosztásra a célpont képességeit is figyelembe véve. -ereszkedett le a terem másik végén egy vetítőpanel, ahogyan a hat célpont arca és a képességeik grafikonja jelent meg. Mindenki láthatta, kikre pályáztok majd, de hogy kivel és kinek az irányítása alatt, azt maga Shoami mondta el.

- A behatolás napkeltekor fog történni. Ehhez Kurono-kun idézéseit vesszük alapul. A sárkányok mind egy csapatott fognak szállítani az adott célponthoz, majd visszatérve a város fölé, belekezdenek az elterelő hadműveletbe. Kurono feladata a minél nagyobb pánik keltése és a haderő minél további lefoglalása. Nem több és nem kevesebb. - nyomott meg egy gombot az asztalon, ahogyan a kép váltott.
- A két elsődleges célpontunk A Raikage és Gyilkos Méh!- hagyott egy kis szünetet, ahogyan ennek a két személynek a diagramja jelent meg csak képernyőn-Őket Hana Fujishima és Shintaro Yun cserkészi be, az én irányításom alatt. - nézett Yun-ra, ahogyan a másik személy jelen pillanatban nem volt jelen, de egyből tudta mindenki, hogy az a bizonyos unoka ő lehet. - Hana taijutsu és karforgató képessége elég kell hogy legyen ahhoz, hogy feltudja tartani méhet, Yun orvosi és suiton technikái pedig kitűnő segédeszközök lesznek a harcban. Ami az én szerepet illeti, a pecséttechnikáimat bevetve akár élve is sikeresen elkaphatjuk őt, ami nagyon jól jönne, bár nem elsődleges tervként kell kezelnünk ezt. - hagyott egy szünetet, ahogyan mindenki reagálhat egy pillanatra, de minden hőbörgés ellenére nem fog változni a terv. - Ami a Raikage-t illeti, őt Ogawa Kazuma-ra és Aware-ea lesz bízva. Ellene csupán a nyers fizikai erő is elég kell hogy legyen. Bár nem szabad alábecsülni. A kémeink eddig szinte semmit sem tudtak kideríteni a valós képességeiről. - sóhajtott fel, ahogyan a kép eltűnt és ezúttal mindenki reagálhatott egy pillanatra, még ha hosszabb ideig is, mind azt előtte tehették.

**Ogawa Kazuma** Csüt. Jún. 23 2011, 17:58

Ogawa az előbb feltett kérdésére máris megkapta a választ. Egy vetítőpanel segítségével mutatták be és illusztrálták a rajtaütésekkel kapcsolatos információkat. Ifjú remeténk célpontja maga a Raikage lett, ami nagy előny Oga számára több szempontból is. Pár éve azt hallotta, hogy a Raikage tud egyet s mást az Akatsukiról; ami miatt ez egy örömteli hír volt még, hogy Ogawat Shion mellé osztották be. Ez hatalmas előny Oga számára, hiszen így lehetősége nyílik közelebb kerülni a lányhoz; a hátrányok közé azonban legfőképpen az tartozik, hogy a harc során inkább fog a lány életére figyelni, mint a küldetés teljesítésére. Persze nincs nagyon oka félteni a lányt, hiszen talán még remete formában is legyőzné még őt is, bár ezt még nem sikerült tesztelni.
~Nyers fizikai erő...Hihetetlen mennyire alábecsülnek engem....~morog magában.
Ahogy a vetítést fürkészi Oga megdöbben, hogy mennyi mindent tudnak róla és képességeiről. Remete képességeivel kapcsolatban nincs sok feljegyzésük, hiszen ha lehet, akkor egy harc során inkább nem használja ezt az erejét, nem szeretné, ha mindenki rögtön tudná minden képességét.

Az akció napkeltekor fog kezdődni, addig Ogawanak rengeteg dolga van, hiszen elő kell készítenie gyógynövényeit, életelixírt kell belőlük csinálnia, hogy az esetlegesen szerzett sérüléseket el tudják majd látni.
~Francba, rohadtul nincs időm semmire...legyen már vége ennek a konferenciának...~
Persze ahogy tekintete Shionra tévedt, máris szinte teljesen elfelejtett mindent; elkezdte óvatosan fürkészni őt, de nem akart nagyon nyomulósnak tűnni, hiszen az érdekesen nézett volna ki, hogy az erdőben történt harcuk során Shiont alig lehetett leszedni Oga-ról, ahogyan megtapasztalta annak erejét egy támadás idejéig. Abban a percben Oga megijedt a lánytól és megpróbálta magától távol tartani... Csak most jött rá, hogy miért. Egy új dolgot tapasztalt meg akkor, amitől nagyon megijedt. Szerelmes lett talán?
Ahogy a múlt egy részlete "lepergett" szeme előtt, ugyanabban a pillanatban haragot érzett, bár nem tudta pontosan miért. Ahogyan visszamosolygott a lányra, szinte érezte annak démoni auráját, ahogyan átjárja a szobát, amiben ülnek. Ez a démoni erő olyan erős vonzást gyakorolt Oga-ra, hogy az nagyon erős késztetést érzett, hogy a közelébe kerüljön a lánynak. Persze annyi minden kavargott hirtelen a fejében, hogy kénytelen volt megrázni a fejét, hogy egy kicsit észhez térjen.
~Ogawa Kazuma térj észhez! Ő egy démon! Te meg egy jófiú vagy! Csak a feladatra szabad most koncentrálni.~
Utasította magát gondolatban, egy ideig még nagyobb sikerrel.

**Shintaro Yun** Pént. Jún. 24 2011, 00:14

Csendben hallgatja végig azt az eligazítást, amivel Shoami szolgál, nem utat különösebb érdeklődést, csak amikor az ő szerepéhez jutnak. Ekkor kihúzza magát, s kicsit feszültebben fürkészi a kivetítőn megjelenő alakokat, s közben végigmegy a fejében a jutsulistáján, s arra gondol, hogy nem biztos, élve megússza. Sőt, az esélyek alacsonyak… de nem kezd el mégsem valamiért aggódni annyira. Valami közönyös belenyugvással veszi tudomásul, hogy lehet, nem tér vissza innen, noha ösztönei a túlélésre lassan éledeznek már most, hogy nem csak önmagában kell gondolkoznia.
~ Hana… hol is hallottam ezt a nevet? ~ Morfondírozik, s hirtelen beúszik a képbe Shoamival való első találkozása, illetve az azt megelőző beszélgetés Go-val, a furcsa, kissé introvertált mesterével… ő említette ezt a nevet.
~ Most már kíváncsi vagyok erre a a Hana-ra… szóval ő Shoami és Shion lánya? Ugyanolyan elmebeteg vajon, mint az Aware? ~ S a szemei picit elsötétülnek arra az elképzelésre, hogy neki egy gyilkológéppel kell együtt dolgoznia.
~ Komolyan ekkora problémát jelent, vagy most álszenteskedem? ~ Gondolkozik, hogy mit jelent számára egy ember megölése.
Ez a Gyilkos Méh, alias Killer Bee azért biztos nem lesz egy könnyű eset. A férfiről semmit sem tud, de Yun úgy gondolja, ez lesz élete egyik legnagyobb csatája… Egy falu ellen támadni azért nem olyan egyszerű dolog, még ha rejtetten is teszik, mint most.
- És Kensei? – Szólal meg, a hiányérzetét felfedezve. A férfire nem osztottak feladatot, de Yun-t azért érdekli, vajon milyen posztja lesz lehetséges gyermekének apjának.
~ Elterelő hadművelet sárkányokkal? Hm… Azt hiszem, itt nagykaliberű gyilkolás lesz, s még is, nekem egy férfit kell legyűrnöm… ~ S a célpont képe beívódik az agyába.
Nem járt még Kumogakure-be, de Kensei sokszor mesélt neki arról a faluról, amit el akar pusztítani az élete árán is a shinobi… így a lelki szemei előtt egy kissé torz kép alakul ki. Felnőtt fejjel tudja, hogy a világ nem csak fekete és fehér, így a villám országának lakosai egész emberszerűek, ugyanakkor távoliak számára.
- És milyen hadsereg támogatja az akciót? Hány fős, milyen képzettséggel? – Kérdezi, hisz kumogakure alacsony szintű ninjáit is le kell majd valahogy foglalni. Vagy mindent a sárkányokra bzínak?

**Juurin Kensei** Pént. Jún. 24 2011, 13:49

Még egy ideig Gingistuke-t nézi, hátha észreveszi, de nem kap semmilyen reakciót, így inkább hagyja a dolgot, egyelőre. Shoami úgyis elkezd beszélni a beosztásról, hogy kinek mi is lesz a feladata. Már nem azért, de ilyen feladatra tényleg egy nagyobb haderőre lenne szükség. Hiszen Kensei is azért próbált magamellé pár hű embert toborozni annak idején. Abból a pár hű emberből természetesen aztán informátor lett, de ez most teljesen mindegy is. A lényeg, hogy az a néhány ember is most hasznos lenne a számára. Persze ő ugyan most hogy is tudná összeszedni az egész csapatot, mindegyik más nemzetnek a shinobija... Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb belőle olyan kapzsi, hogy csakis pénzért vállalna el ilyen komoly feladatot.
Így nem is törődik tovább ezzel a futó gondolattal, már csak azért is, mert Shoami őt teljesen kihagyta, mintha semmibe vennék. Meg kell hagyni azért tökös egy legény, hogy ilyet merészelt, de Kensei most nem hajlandó kijönni a sodrából. Ezúttal megőrzi a hidegvérét, és egy afféle teljesen magabiztos mosolyt rak az arcára. Na igen, ez az egyik kedvence... Hogyan idegesítsük ellenfelünket téma alatt. A másik kedvence... nos az már egy kicsit hátborzongatóbb arckifejezés, éppen ezért arról egyelőre nem esik szó. Előkapja köpenyéből pipáját, és anélkül hogy érdekelné, hogy valakinek lehet nem fog tetszeni ez a füstölés, rá is gyújt. Ő most csak pöfékel... Yun szóváteszi, hogy Kensei kimaradt a feladat osztásból, de nem még errre se reagál a férfi. Csak egy-két perc elteltével veszi ki a pipát a szájából.

- Az én feladatom egyszerű szerelmem... - sóhajt egyet, s kacsint Yun felé. - Én leszek az, aki a harcot felügyeli, egy kényelmes karosszékben, a pipámmal a számban, és egy korsó sake-val a kezemben. - mosolyog, ahogy elkezdi forgatni pipáját a kezében. Nos furcsa módszert használ, hogy mindenkép ő legyen a figyelem középpontjában, de hát ezt a poént most csak azért is vágta be, mert képesek voltak kihagyni a nagy akcióból. Talán egy kicsit túlságosan is a szívére vette, de hát sajnos Kensei az ilyet elég komolyan veszi.

Karin Szomb. Jún. 25 2011, 12:10

Shoami kis szünetet hagyott, miközben azt várta, hogy az érintett személyek kérdeznek majd tőle, de valahogy elég türelmetlen volt mindenki. Yun kérdésére, Kensei válaszolt először, ahogyan az öreg shinobi elmosolyodott a halottakon.
- Nem! Neki is lesz feladatta, de arról majd később.- nézett Yun-ra, akinek újabb kérdése támadt, ami már sokkal inkább függött a tervhez, mind a személyes érzelmekhez. - Hogy haderő? -kérdezte- Nem! Nem kerül bevetésre Kumogakure hadereje. - látta a meglepődött arcokat, ahogyan kifejtette az álláspontját az ékező miértekre. - A feladatunk nem az, hogy elpusztítsuk Kumogakure-t, hanem hogy meggyengítsük. A háború kitört, de még egyik fél sem lépett, éppen ezért szánták el magukat a vének erre a döntésre. A bishamon tagjainak neveiről alig tud pár ember. Ezért lettünk megbízva mi, nem a hét kardforgató, az Anbu, vagy Oinin egységek. Ha mi támadunk, senkihez nem lesz köthető a támadás. De van más oka is...- temette az egyik kezébe az arcát- Ha Kirigakurei hadereje mozgása lendülve, arra mind Kumo, mind Konoha felfigyelne, megelőző, válaszcsapásokra szánhatnák el magukat és könnyen két tűzközé kerülnénk. De ha sikerrel járunk, meggyengítjük az egyik oldalt. Kumogakure Raikage és vének nélkül elesett lesz. Magának a földesúrnak kell kijelölnie az vezetőt, aki a terveink szerint, nem fogja megütnie kellő szintet, felkészületlen lesz és ezért az egyensúly a mi oldalunkra fog billenni. A legyengült Kumogakure-val ha minden igazi, elbír majd Otogakure is, ahogyan a mi igazi haderőnk Konohát veheti célba. - hagyott egy kis szünetet. -Remélem így már értitek, mennyire fontos ez az akció. Nem elfogadható a kudarc. Minden tag vagy győzedelmeskedik, vagy jobb ha vissza sem tér.- határozott volt, miközben lassan elmosolyodott.- Akkor folytassuk.
A kép újra világítani kezdett, ahogyan újabb arcok jelentek meg rajta. Azok közül, pedig csak egynéhány embert ismertétek fel. A Kumogakure-i Hamacho Yoshitaro-t, Kumogakure vénjeit, Wakame Gorobeit, A kumoi Darui-t és még néhány ismeretlen arcot. Mindenki jól megnézte az arcokat és csak utána jelent egy nagy képen Yoshi arca és a képességei.
- Hamacho Yoshitaro, a jelenlegi Raikage rokona. Egyesek szerint a képességeii elérik a Negyedik Raikage szintjét is, így nagy valószínűséggel, ha a Raikage meghal, ő lesz a következő vezető. - nézett Kensei-re, amiből már tudta a férfi, hogy ő lesz az, akire az a cél vár. - Éppen ezért Kensei-kun ra bízzuk őt. Egyedül fogja levadászni a fiatal Hamacho-t és annak fényében, amit a közös múltjukat illeti, ez egy szívesség az ő irányába. - mosolyodott el- A vének tanácsát Gingitsukre-ra bízom. Az ő képességei elég hatásosak egy ilyen munkához. - az említett férfi arcáról le sem fagyott a mosoly, bár nem hittétek el róla, hogy azután, hogy még Mamono-t sem tudta megölni, képes legyen- ilyesmire. - Daru-it Sessou-ra bízzuk. Az a férfi a a Harmadik Raikage tanítványa volt, így nem lebecsülendő egy személy. Míg Gorobei-t Kaori-chan fogja megkeresni és megölni. -minden férfinál láttátok a személyes arcát. De az utolsó tán a kivetítő elhallgatott.

**Ogawa Kazuma** Szomb. Jún. 25 2011, 13:15

Ogawa ahogy hallgatta a beosztásokat, nem hallotta Kensei nevét. Érzelemmentes arckifejezéssel felé nézett, közben a következőket gondolta:
~Érdekes, pont őt nem osztották be sehova. Nemtudom mekkora lehet az ereje, csak a chakraszintjéből tudok következtetni...~
Közvetlen utána Kensei kijelentette, hogy ő mindössze felügyelni fog és henyélni és rágyújtott. Ogawa arcára a szánalom ült ki, ahogy nézte Kenseit.
Aztán Shoami Yun kérdését megválaszolta. Azonnal megtudta mindenki, hogy Kenseire vár a Raikage egyik rokonának kiiktatása.
Közvetlen utána a célpontok képeinek kivetítése és a maradék el nem mondott információ közzététele megtörtént. A vetítő gépezet leállt és ismét kivilágosodott a konferenciaterem. Ogawa gondolkodóba esett:
~Érdekes egy küldetés. A háború még nem tört ki, így mi csak meggyengítjük Kumogakure-t. Minket nyilvánvalóan nem sajnálnak, tehát ha meghalnánk akció közben, senki sem siratna meg minket valószínűleg.. Remek.~ gondolta, de hát ifjú remeténk már hozzászokott ehhez, hogy mindenre felhasználják, kénytelen az életét kockáztatni és még elismerést sem kap. Bár ebben az esetben nem az elismerésért, vagy a pénzért csinálja végig a küldetést, hanem végső, nagy célja miatt. Illetve közben egy új tényező is beiktatódott: Shion elcsábítását tervezgette közben, hogy ha vége van mindennek, akkor elmondja neki érzéseit, és valahogy elcsábítja. Nem lesz valami nehéz, hiszen a korábbiakból egyértelműen kiderült, hogy valahol Shion is hasonlókra készül, bár sosem lehet tudni egy démonlánynál.
Egy kis idő elteltével Ogawa megszólalt, ha nem intéztek felé több kérdést:
-Bocsásson meg Shoami-sama, de ha jól látom véget ért a megbeszélés. Szükségem van némi felkészülési időre! Szíves engedelmével, távoznék. - hajolt meg mélyen Ogawa, majd a felegyenesedéskor Shionra pillantott egy kis időre, kacsintott egyet felé, majd elhagyta a termet és visszament a szobájába. Abban az esetben, ha nem kapna engedélyt, visszaülne a helyére és hallgatna a megbeszélés végéig, majd utána menne a szobájába.

A szobájában semmi mást nem tesz, mint fegyvereit megtisztítja, harci öltözékét előkészíti majd meditál egyet. Közben Koike is megérkezik és felügyel a szobára, amíg Ogawa alszik.

//Bocsi a rövid postért, többet nem fordul elő, ígérem. //

**Shintaro Yun** Szomb. Jún. 25 2011, 21:09

A kérdésére, hogy vajon Kensei feladata mi lesz, az említett shinobi csak sértődötten adja a fölényest, ami nem lepi meg annyira, hisz nyílván ő maga is ugyanebben a helyzetben kicsit furcsának találná, ha kihagynák. Mindesetre, Kensei előveszi a pipáját s nyugodtan rágyújt, s Yun nem véti el Ogawa megütközött, enyhén lesajnáló pillantását sem, de ő maga sem örül ennek. Mert neki most már más fejjel kell gondolkodnia.
Átnyúl az asztal felett, s kiveszi a pipát a férfi kezéből minden szó nélkül, s kiüti belőle a parazsat, ohgy az ne égjen. Ha a férfi nem hagyná, akkor csak továbbirosszalló pilantásokat lövelne felé, de nem szólna semmit sem.
Ám Shoami nem zavartatja magát, amikor A Juurin fölényesen elkezd pöfékelni, s úgy kezeli a helytzetet, mintha ez meg sem történt volna, hanem Yun kérdésére ad választ. Egy utolsó arc elenik meg a kivetítőn, az a fiú, akit egyszer maga Yun próbált megmenteni az Akatsuki elől… Illetve, kicsit nem a valóság így a történet, mert a végén Yun maga támadta hátba a felmentő sereget, az Akatsukinak segítve, akadélyoztatva a mentőcsapatot.
A hadsereggel kapcsoaltos kérdésére pedig olyan választ kap, ami már kevésbé tetszik neki: eddig is tisztában volt azzal, hogy éppen függetlenségük miatt keresték fel őket ezzel a feladattal, de hogy teljesen egyedül kelljen harcba indulniuk egy falu ellen, az nem tetszik neiki. Hiába biztosítja Shoami Yunt afelől, hogy nem feladatuk nekik a falu lemészárlása, a fehéres-ezüstös hajú nő már látja előre, hogy ez azért nem fog ennyire könnyen menni, hisz minden fontos ember mellett sündörögnek kevésbé fontosak, akik néha szeretnének imponálni azzal, hogy meg próbálják védeni a sokkal tapasztaltabb és fontosabb egyéneket.
Egyetlen ránc jelenik meg a homlokán, a nemtetszését jelezve, de nem kezd el vitatkozni, hisz tudja jól, szava vajmi keveset jelentene ebben az előre jól megkomponált forgatókönyvben, tehát inkább a feladatát gondolja végig.
A célpontról adatokat nem tud, de majd megkapja nyílván a férfi beállítottságáról és gyakran használt jutsuiról az aktát, hisz a Bishamon egy eléggé jó titkoszolgálattal rendelkező szervezetnek tánik: őket is az isten háta mögül szedték össze.
Hirtelen jut eszébe egy valami: valószínűleg az egész támadást az Aka Bara nyakába fogják szépen tenni, ha valami nem úgy sül el, ahogyan tervezték…
~ De mindegy, hisz ha nem megy minden úgy, mint ahogyan ők tervezték, vagy meghalok a csatában, vagy meghalok utána, az ő kezük által… ~ Gondolja, s közben az agya lázasan kattog, alternatívát keresve.
Nem köpönyegforgató Yun, de már- már csábítja az ötlet, hogy valami úton- módon a Bishamon ellen forduljon, s az első hullámban rögtön Kumogakure mellé álljon, hátha akkor azokkal együtt legyőzhetik Shionékat… de ez a nagyon rosszan ígérkező terv összeomlik a fejében, amikor Kenseire pillant lilás lélektüreivel: tudja, a férfi nem tűrné, hogy az utált falu oldalára álljon.
Ogawa épp annyira nem találja a helyét, mint Yun, legalábbis a nő számára erre utal, hogy a férfi sürgeti a megbeszélés végét, s folyamatosan Shiont bámulja. Az ezüstös hajúnak nem esik le, hogy valószínűleg Ogawa, mint nőt, bámulja Shiont, hisz az ő szemében a démonlány csak egy mániákus-őrült gyilkológép, s inkább úgy értelmezi, hogy Ogawa sem szeretne hátat fordítani szívesen annak a nőszemélynek.
Ha elengedik őket, ő maga is a szobájába megy, s ő is kényszerpihenőt tartana hogy összegyűjthesse energiáit a harcra.

**Juurin Kensei** Vas. Jún. 26 2011, 12:01

A férfi terve sikeresnek tűnik, hiszen erre szinte az egész társaság rá figyel. Nem hiába mosolyog olyan elégedetten. Oga szánalommal a szemében tekint Kensei-re, érdekes... Általában ő szokott így tekintetni a társára, hiszen annak voltak elég furcsa szokásai. Arról nem is beszélve, hogy már Genin koruk óta lenézi Ogat. Milyen régen is találkoztak először, régi szép emlékek. Akkor még élvezettel vágta orrba a férfit, de mostmár inkább hozzá se akar érni. Egyáltalán nem díjazta őt régen sem, de mióta visszament Konoha-ba, és vándor shinobi lett, nos... Fogalmazzunk úgy, hogy Kensei azóta megakarja alázni Oga-t. Megakarja neki mutatni, hogy még mindig nincsenek egy szinten. Habár, ki tudja, hogy mit hoz a jövő a lényeg, hogy egyelőre nem tekinti őt egyenlő ellenfélnek. Már szívna egy újat pipájából, mikor kedvese hirtelen kikapja azt a kezéből, s egy könnyed mozdulattal kiönti belőle a parazsat.
~ Jajj... Szerelmem, annyira ünneprontó vagy. ~ sóhajt egyet magában, majd újra a képernyőre szegezi tekintetét. Shoami elmondja, hogy a cél bizony nem a falu teljes elpusztítása lesz, amitől Kensei csak savanyú képet vág. A fenébe is, hát nem elvették tőle a teljes pusztítás lehetőségét? Na de mindegy, most az a fő, hogy legalább a vezetők megismerhessék a "szenvedés" szót, és még ha nem is ő lesz, aki végez a Raikage-val, akkor is úgy tűnik, hogy egy olyan személyt kap ellenfelének, aki bizony rokonságban áll a fickóval. Shoami legalábbis ezt mondja... Már nagyon kíváncsi a shinobi, vajon méltó ellenfélre talál majd? Ez még a jövő zenéje, de abban már százszázalékig biztos, hogy ha legyőzi ezt a Hamacho Yoshitarot, nem fog vele gyorsan végezni. Az egész haragját, és keserűségét erre az illetőre akarja rázúdítani. Eddig még annak a felét se bírták el az ellenfelei. Kensei csak bólint Shoami-nak, ami csak annyit tesz, hogy érti a feladatát, minden világos. Mindenkinek jut ellenfél, bár a férfi még mindig úgy érzi, mintha alábecsülték volna, hogy csak a Raikage egy rokonát bízzák rá. Mégha olyan erős is, mint amilyennek mondják... Ha nem esik másról szó a konferencián, akkor lassan feláll a székből, magához veszi a pipáját, és kilép a folyosóra. Nem ártana egy kicsit gyakorolnia is a nagy támadás előtt, de persze Yun-al is szeretett volna beszélni még egy kicsikét. Oga meg úgyis annyira el volt foglalva Shion-al, hogy nyilván utána igyekezett, csorgó nyállal. Vele is egy ideig hiába próbálna társalogni, nem mintha annyira báná, vagy annyira hiányozna neki. A másik zavaró tényező pedig az a csávó, úgy van, az a bizonyos Gingitsuke, vele is váltott volna néhány szót privátban, persze abból valószínűleg nem baráti traccsparti született volna... Majd később... Ha vége végre ennek az egésznek, akkor ő is elindul szobája felé.

**Hazukage Kurono** Hétf. Jún. 27 2011, 23:29

Kurono érkezett meg talál legelőször a nem vezetők közül, és helyett is foglal a régen látott Kaori mellet.
-Szia. Kisame óta nem is láttalak.-
Súgja oda neki a köszöntést az asztalnál, bár még nem is kezdődött el semmi. Lassan a többiek is megérkeznek Yun, Kensei, Oga, és mindenki más kivéve Hana, akin már nem is csodálkozik.
~Amilyen egoista neki nem is kell itt lennie.~
Mosolyodik el, és a véleményét meg is mondja.
-Az unokádnak már fogadjunk tud mindent, neki fölösleges itt lenni.-
Szól oda Shoaminak mosolygós arccal, talán ő és Kaori a legvidámabb egyéniség ebben a teremben. Mikor mindenki helyett foglal a vetítő is legördül és egy kis bevezető után rögtön Kuronoval kezdik.
-Kensei enyém a nagyja, legalább a többi Hazukaget is megölöm, és majndem annyian leszünk, mint ti.-
Szól oda a Juurinnak, egy kicsit gyúnyolkodás képpen, hisz Kurono úgy tudja Kensei az utolsó, de lehet még vannak egy páran.
~És legalább közelebb kerülök a sárkányok titkának megszerzéséhez. Nem fogok lemaradni Kensei mögött.~
Kurono a káoszt kihasználva akarja megszerezni klánja összes titkát, és a magáévá tenni, de ezt persze senki sem tudja. A többiek feladatta is elhangzik, és ahogy elnézi Kurono is eléggé le van becsülve, de talán van is miért. Messze ő a leggyengébb ebben a csapatban, nem csodálkozik, hogy ő az elterelést és a szállítást kapta.
-Látod Kaori én kaptam a legkönnyebbet, ha kész vagy majd keres meg a csatamezőn, élvezném a társaságod.-
Szól oda mosolyogva a lánynak, ő valószínűleg Kanrou hátán lesz, a víz eleme elég jó kisegítő lesz.
~Ha az akció egy hét múlva lesz, akkor még van időm megkeresni a legbrutálisabb eszközt ehhez a harchoz.~
Mivel az ő feladata le van tudva, így inkább Kaori figyelgeti. Kisame ellen az életét akarta oda adni érte, amit majdnem el is vettek, de szerencsére nem történt meg.
-Ha itt végeztünk megehetnénk valamit együtt. Nem gondolod?-
Ajánl fel a lánynak egy igen randúvan tűnő dolgot, de talán ez pont nem illik ide a tárgyalás közepette.

Karin Kedd Jún. 28 2011, 09:31

//Mivel Kurono visszatért, amit mellesleg jegyzett nekem előre! Újra folytatjuk is! Egy kicsit még maradunk itt, mivel nem ért véget a tanácskozás, bár közel a vég! //

Kurono érkezett meg először és természetesen Kaori helyett foglalt helyett, akit már régebb óta ismert, egy bizonyos kis incidens óta. Igazat megvallva, akkor találkozott Gingitsuke-val is, aki majdnem végezni tudott Kisame-val is, de az már rég volt, bár annyi kiderült, hogy a két férfi nagyon is közös múlttal jeleskedik.
- Elég elfoglalt voltam! -mosolygott Kaori is, akivel kapcsolatban már régebb óta foglalkoztak Kurono-t, hogy ő akkor Ruken húga, és egy Inazami lánya, viszont Ruken Inazami, éppen ezért Kaori a lánya és a húga is egyben? Érdekes, de erre nem kérdezett rá akkor a fiú. De nem neki, hanem Shoami-nak tett fel egy kérdést, melyre válaszolt is az öreg.
- Nem igazán! Jelenleg elég megviselt állapotban van szegény, ezért nem tud itt lenni veletek! És mellesleg az ANBU felügyelete alatt van! -nézett vissza, ahogyan a jelenlévők között senki sem tudta, hogy mit történt vele Takumi no Sato-ban. - De nélküle is elkezdhetjük....

A megbeszélésnek szinte már majdnem vége is volt. Mindenki kicsit feszült volt. Oga egyfolytában Shion-t nézte, ahogyan a lány mintha élvezné a férfi tekintetét kacér pillantásokat vetett rá, melyet még Shoami is észre vett, de nem szólt és nem reagált rá semmit. Yun azonban elég zavart volt, olyan volt ránézni, mind aki elveszik a tenger habjai között. Ezt Kensei is észrevette és tudhatta, hogy a szerelmének ilyenkor az ő közelsége és nyugattó szavai kellenek, még ha ő maga inkább izgalomba jött, hiszen egy régóta halogatott terve válhatott félig valóra. Azonban ahogyan Gingitsuke-ra nézett, olyan volt a tekintette, mind aki teljesen tisztán látja Yun és a közötti viszonyt és élvezi, ahogyan mind a ketten próbálják takargatni azt amit éreznek.
Kurono eközben mást csinált, Kaori-val beszélgetett, ahogyan ellőtte több olyan dolgot is mondott, melyet csak egy személynek címzett és elég kíhívoan. De mit is reagált rá a a férfi, azt csak ő maga tudja.
- Jó lenne! -barátságos és mosolygós, boldog volt Kaori, ahogyan váratlanul megrázkódott, mintha a hideg futott volna végig rajta. - Itt van...

Shoami mögül, addig teljesen észrevétlenül, Ruken lépett ki, nem vettétek észre, hogy ott volt egész végig, bár az is kérdés, hogy egyáltalán jelen volt és nem csak akkor érkezett a Shoami mögött lévő sötét foltból, mely egy ajtót rejthet. Ki tudja, nem láttok át a sötéten.
- Még lenne itt valami!- szólalt meg, ahogyan Shoami mellé sétált. - Ti most egy csapat vagytok! Ezt az egy hetet jó lenne, ha az ismerkedéssel töltenétek és gyakorlással. Azok akik csapatban mennek majd, ismerkedjenek össze és szokjanak össze a csapattársaikkal. - adott nektek egy tanácsot- Amint meglesznek a célpontok pontos adatai, megkapjátok őket, de addig is lehet kérdezni Kurono-kun-tól és Hana-chan-tól. Ők Kumogakure-i shinobik voltak. Szinte mindegyik célpontról vannak információik. - mosolyodott el, ahogyan hátat fordított mindenkinek. - Most menjetek! Elhagyhatjátok ezt a helyett, de Kirigakure-ban viseljétek a maszkot!

Ajánlott tartalom