Folyó Part

"Démon démon mögötti démon vad masztodon. Ki letépve láncát tombol és gyilkol. Vér zuhatag és harc az ő világa."

Csak pár sor egy meglehetősen sötét hangulatú könyvből. Jah vagyok aki vagyok, de ez nem zárja ki, hogy nem olvashatok néha. Teljes harci díszben járkálok a faluban szinte agyam teljesen máshol jár. Na jó csak egy kunai van nálam semmi más. Az is el rejtve a ruhám alatt.
Egy nyugodt helyet keresek ahol végre pihenhetek egy kicsit. Kóborlásom során nem is sejtem, hogy hova is lyukadtam ki. Mindenesetre egy árnyékos helyet próbálok keresni eldugott félre eső zug. Pont meg felelő, hogy egyedül legyek a gondolataimmal. Be is bolyok az árnyak közé. Micsoda mázli, hogy egy bokor az ami most óvón szinte körbe ölel és sötétséget borít rám.
Külső szemlélőnek egy aranyos kedves szende kislány ül most az árnyékban és tudatomnak is most ez a fele uralkodik. Lábaimat át karolva kuporgok a sötétben és élvezem a természet zenéjét.

//Mészároskának//

Igen átlagos napom van. Ma sem történik semmi, hiába lettem genin. Se csapat, se sensei, se küldetés. Így hát egyedül rovom az utcákat és figyelek, hátha valahol bűntény történik. Ha pedig tetten érek valakit, akkor arra kíméletlenül lecsapok isteni akaratommal! Legalábbis lecsapnék, ha történne bármi is. Viszont így, hogy sehol semmi, csak unatkozok. Mégis hogy mentsem meg a falut, ha nem fenyegeti veszély?
Mivel semmi akció nincs, így inkább keresek egy nyugodt helyet, ahol lepihenhetek egy kicsit. Szerencsére éppen találok is egy megfelelő árnyékos zugot, viszont már egy szép lányka már ül ott. Alaposabban is szemügyre veszem... egész csinos. Azt hiszem örülni fog, hogy megtisztelem fenséges jelenlétemmel.
- Hejhó! - köszönök neki. - Csak nyugalom, nem kell pánikba esni. Azt hiszem semmi gond nem lesz, ha megtisztellek a jelenlétemmel. Hogy hívnak, szép lány? - kérdezem kíváncsian. - Én Tottori Shinko vagyok, de valószínűleg már ismered fenséges személyemet. - kacsintok rá.

~Baj? Oh nem gond persze te leszel a következő!~
Hallom az állandóan kísértő belső hangot. Ilyenkor folyton meg próbál ő irányítani. Most nem próbálkozik. Már készen álltam, hogy tiltakozásom jeleként fejem fogom. És igen fogtam is, hogy eltakarjam az arcom. Szemeim pillanatra hidegen kegyetlenséget, vér és halál utáni vágyat tükrözve villantak meg. Kicsit meg is ijedtem és egy könny csepp gördült végig arcomon.
Mikor vissza térek a valóságba és újra tiszta a fejem és mentes minden idegen gondolattól a fiúra nézek. Aki talán félénkséget, kedvességet látja bennem. Egy teljesen átlagos szende, szűzies kunoichi, ami azt illeti még mindig az is vagyok és talán maradok is.
- Sa...
Gondolom, nem lenne jó ha azon a néven ismerne, de hogyan is hívtak régen? Egy név a rég múlt időkből amit meg próbáltam elfelejteni, de sehogy se tudom felidézni és talán nem is merem.
- Kitane csak simán Kitane.
~Olyan fiatal még biztos, hogy fiatalabb nálam. Még is mit akarhat tőlem? Ah persze hiszen ez egy him.... ez is csak egy him ami azt akarja.~
Ruháim szorosabbra húzom magam körül, hogy még kevesebbet mutassak magamból.
-Sh..in...ko...
Suttogom magam elé a fiú nevét. Lassan kedvesen mintha egy emléket idézne fel bennem a neve.

A lány nem utasított el, tehát ezt úgy veszem, hogy leülhetek mellé. Így hát nyugodtan helyet foglalok, majd alaposabban szemügyre veszem. Pár könnycseppet látok meg a szeme sarkában, amitől teljesen elérzékenyülök.
~ Szegény lány teljesen meghatódott, hogy egy ilyen hatalmasság, mint én, leültem mellé! ~
Végül ő is bemutatkozik. Igazán szép neve van. Majd hallom, amint az én keresztnevemet suttogja. Tehát már hallott rólam.
- Szép neved van! - jegyzem meg egy hatalmas mosollyal az arcomon. - És, mi járatban vagy erre? Épp egy küldetés fáradalmait pihened?

~Nevek.. csak sima bélyeg vagy ruha... mit tudhat ő ki ennyire...~

Nem szolok egy szót sem csak hallgatok még mindig lábaimat magamhoz húzva. Ugyan mint is mondhatnék én neki. Aki látszólag egy elkényeztetett gyerek. Idősebb vagyok nála és még ő az aki lenéz rám.... mindegy lényegtelen. Ez a dolgok rendje én tűrök míg más uralkodik.
Küldetés ugyan már nem fogom holmi nevetséges okért a bőröm vására vinni. Legalább is így gondolom, de mindig az ellenkezője történik.
- A sors nevezett el így.
Még mindig nem nézek rá minek is, talán épp valami perverz fény csillog a szemében, hogy mellettem lehet. Egy idősebb lány testét csodálhatja.
- Mi járatban vagyok az maradjon az én titkom.
Rövid szavakkal mondatokkal igyekszem ki elégíteni kíváncsiságát.

Úgy néz ki, hogy a lány nem hallott még rólam, vagy csak nem kedvelt még meg. Úgy néz ki, le kell majd nyűgöznöm valamilyen hősies tettel. Esetleg levehetném a felsőmet és pózolhatnék neki. Az izmaim látványától biztos ő is belém zúgna. Bár az is lehet, hogy most nincs ehhez kedve.
- Hát jó, nem faggatózok. - szólalok meg.
Eléggé passzív velem szemben, de sajnos most nincs egyetlen használható ötletem sem, hogyan csábíthatnám el. Akkor legalább ő lenne az első számú rajongóm. Az olyan jó lenne! Mivel passzív, inkább csak leülök mellé és nézelődök. Úgy teszek, mintha nem is lenne ott. Csak bámulom a környéket és a járókelőket. Közben figyelek, hátha valaki segítségért kiált. Akkor ugyanis azonnal elindulok, hogy megsegítsem az illetőt!

- Démon démon mögötti démon vad masztodon. Ki letépve láncát tombol és gyilkol. Vér zuhatag és harc az ő világa.
Harc levegő mit beszív a tenger miben úszik. A hús az ő kenyere s vér az ő vize.....

Fel nyögök és kezeim fejemre szorítom. Mint akit erős fej fájás gyötör a harc lezárult. Egyenlőre legalább is most vége van.

Óvatosan a fiúra pillantok majd szégyenlősen elkapom a tekintetem. Mikor rám néz vagy észre veszi, hogy figyelem még el is pirulok.
- Öhh izé szóval.... te is.. szóval te genin vagy?
Tudakolom félénk kiváltsággal az ismeretlentől. Várjunk csak? Már be mutatkozott Shinko a neve azt hiszem igen biztosan az. Vagy lehet nem az a neve? Olyan kínos lenne ha valami más néven szólítanám meg.

Csendben hallgatom a szónoklatát. Igazán szép, tetszik amit mond. Még akár az én indulóm is lehetne! Majd hamarosan arra leszek figyelmes, hogy rám nézett a lány.
- Igen, genin vagyok! - válaszolok vidáman. - De hamarosan minden meg fog változni. Majd bebizonyítom mennyire fantasztikus vagyok. Én leszek Mizukage sama személyi testőre! Neked van valamilyen terved a jövőre nézve? Biztos te is nagyon híres shinobi leszel!

- Én.. szóval én nem tudom. Hírnév csak mulandó dolog. Nem vagyok más mint egy fegyver. Se több se kevesebb csak egy tárgy amit ő is ki használ folyton. Hús és vér vagyunk ócska bábok semmi több.

Azért kicsit sikerül meg nyílnom és nagyobb érdeklődést mutatni a fiú felé. Kicsit talán túlságosan is sokat. Ez van, hogy ha épp beszélgetős kedvemben vagyok és a kicsi belső én nem zaklat.

- Szép terveid vannak... de odáig még hosszú az út. Oh bocsánat biztos sokat fecsegek.
Befogom a számat és nem szolok semmit, csak reménykedek, hogy nem néz bolondnak. Vagy holmi selejtnek....talán az is vagyok hisz othonrol is kitagadtak. Vagy még sem? nem tudom, hisz nem is emlékszem az egészre.

Nem lep meg, hogy még nincs elképzelése a jövőre nézve. Nekem sem lenne, ha a szüleim annak idején nem meséltek volna a régi idők nagy harcosairól. Titokban mindig is olyan akartam lenni, mint Zabuza. Bár ezt mindig eltitkoltam, mivel A Köd Démona nem élt valami békés életet. A genin vizsgán lemészárolta a társait, később pedig Yagura sama-t is megpróbálta megölni. Viszont nagyon jó kardforgató volt. És az a hatalmas fegyver, amiről meséltek. Én is szeretnék egyszer egy zanbato-t.
- Igen, hosszú még addig az út, de mindent megteszek, hogy megvalósítsam az álmaimat! Esetleg lehetnél a társam. - mosolyodok el. - Mindketten híresek lennénk, ráadásul te is megtalálnád a saját utadat. Ezt a fegyver dolgot pedig ne vedd túl komolyan. Igaz, hogy eszközök vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy lelketlenek vagyunk. Szerintem lehetünk úgy is jó shinobik, ha vidámak vagyunk és van életünk. Nem csak a küldetésekkel kell foglalkoznunk. Ha éppen nincs semmilyen feladatunk, mi is élhetünk úgy, mint a civilek. És akkor tényleg igazi életet élünk. Tehát ne úgy gondolj magadra, mint egy bábura, hanem úgy, mint egy emberre, akinek az a hivatása, hogy parancsokat teljesítsen.

- A társad.... értem végül is nekem mindegy. Egyedül vagy ketten... semmi különbség sincs. Ami óta....
Nagyot sóhajtok és messzire a fénybe tekintek, figyelem a járó kellöket.
- Nem keresem a hírnevet, nincs szükségem rá. Én nem a szüleim miatt lettem kunoichi. Életben akartam maradni és nem volt más választásom.
Fel vonom a szemöldököm és a fiúra nézek. Még is miről beszél? Milyen élet, hisz a küldetéseken kívül nincs más. A vér és a halál körbe leng minket. Vidáman boldogan, de mi az a boldogság és vidámság?
- Te meg miről beszélsz? Milyen más út és milyen másik élet? Nekem eddigi életem csak mások akaratának teljesítésével telt.
Számomra érhetetlen, hogy miről beszélhet. már szinte meg mernék esküdni, hogy valami páfrányt szívót titokban.

Csendben hallgatom a lányt, miközben alaposan szemügyre veszem. Valami történhetett vele korábban, ez látszik rajta. Főleg ahogy a múlt eseményeiről beszél... Azonban még nem kérdezhetek rá, mivel nem ismerjük egymást túlzottan. Ha megtenném, akkor valószínűleg nem nyílnak meg.
- Sajnos nem ismerem a múltadat, ezért nem tudom hogyan éltél korábban. Sajnálom, hogy még nem volt szerencséd a rendes élethez. Viszont, ha megengeded, akkor én szívesen belevezetlek a rendes életbe. Nem kell, hogy a társam legyél. Ha végeztünk a küldetéseinkkel, utána elmegyünk valahová és kiderítjük mi lenne jó szórakozás neked. Én például ha nem vagyok küldetésen, akkor szeretek a városban mászkálni, hátha történik valami, amiben segíthetek. Vagy egyszerűen csak leülök egy tópart mellett és gyönyörködök a vízben. Vagy például elmehetünk moziba is, ahol megnézhetünk egy filmet. Tudsz főzni? Mert ha nem, akkor megtanulhatnál főzni is. Hidd el, sok olyan dolog van, amit egy shinobi végezhet a küldetések között. Csak bízz bennem és én segítek neked kideríteni ezeket!

- Lehet, hogy életemben egy újabb hibát fogok elkövetni most.
Nagyot sóhajtok mintha félnék a következő szavaktól.
- Rendben mutass meg pár dolgot, de kérlek soha ne bánts meg és ne ejts sebet a lelkemen.
Felállok és ki sétálok a fénybe ahol nagyot nyújtózok. Vajon jól tettem, hogy bizalmat előlegeztem neki? Remélem nem bánom meg a dolgot.
Ideje volna, hogy valami meg változón és új dolog lépjen be az életembe. Oh jaj ne mit tegyek, ha nem vagyok ön magam és úgy talál rám az utcán? Satsu biztosan meg verné vagy kórházba juttatná, esetleg meg is ölné. Lehet figyelmeztetnem kellene vagy inkább mégse jobb ha az az én titkom marad.
- Egyébként még soha nem voltam moziban vagy éteremben.

Elkerekednek a szemeim, amikor meghallom a lányt. Hálásan nézek rá, majd elmosolyodok.
- Soha, de soha nem foglak megbántani! Ezt megígérem neked!
Ekkor én is felállok és mellé sétálok. Eddig fel sem tűnt, hogy idősebb nálam. Most, hogy látom rendesen az alakját, rá kell hogy jöjjek, egy idősebb geninnel van dolgom. Ráadásul szegény még csak rosszat tapasztalt az életben. Ezen változtatnom kell! Ez egy tökéletes feladat lesz nagyszerűségemnek.
- Mit szólnál akkor hozzá, ha elmennék moziba? Az étterem nem lenne jó ötlet, mert még azt hinnék, hogy randizunk. A félreértések pedig nem jönnének jól. - mélázok el. - Tehát, menjünk most moziba, vagy majd máskor? Mert ha gondolod, akkor most kitalálhatok valami más szórakozást is. De ha éhes vagy, akkor ehetünk is.

- Rendben köszönöm, így távol tudom tartani tőled őt is.
Meg lepődök, hisz nekem ez egy kicsit gyors. Nem számítotamrá, hogy ilyen gyorsan lépni fog a fiú.
- Talán később.... most egyikhez sincs kedvem.
Nagyot sóhajtok és a vízre tekintek. Nem is tudom mért, most semmi okom sincs rá. Arcom és tekintetem még is szomorú, amit test tartásom is tükröz.
- Már láttam sokszor, hogy a gyerekek egymás elöl futnak. Van egy aki a többit üldözi, és amikor valakit meg fog az lesz az üldöző.
Sok ilyen dolog van ami eddig ki maradt az életemből ezek szerint. Pedig állítólag ez szórakozás....
Most már talán látszik az is, hogy még gyerek játékokban se volt alkalmam sohase részt venni. Nem volt nekem ilyesmim és még ki próbálni se tudtam.

Kissé meglepnek a lány szavai. Kit akarhat távol tartani tőlem? Kezdek kicsit aggódni miatta. Amikor lemondja a mai szórakozást kissé elkedvtelenedek, de hamarosan egy újabb ötlettel áll elő. Egy gyerek játékkal, a fogócskával.
- Ez egy nagyon alap gyerekjáték, a fogócska. Szegénykém, még ebben sem volt részed? - ekkor közelebb lépek hozzá és majdnem megölelem.
Azonban inkább nem teszem meg, nehogy félre értse a szándékomat. Nagyon sajnálom szegényt. Vajon kivel él együtt? Van családja?
- Öm, ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy kivel élsz együtt?