Falu vezetőjének irodája

//Nos még egy postra rászántam magam, míg Shikaku nem ír! //

Shoami csak némán és átnézősen nézte Ishida-t, ahogyan lágyan felsóhajtott, ahogyan láthatólag eldöntötte, hogy mit is fog csinálni. És ezt nem is leplezte, nem titkolta, egyből kimondta, ahogyan a kezét lágyan Ishida vállára rakta, nem fenyegetően, nem gyorsan, hanem úgy, ahogyan egy öregember tenné azt az unokájával.
- Ez akkor nem az én dolgom! - nézett a fiúra- Kurono-kun már biztosította bennem, hogy megbízhatok benne és értékes tagja a terveinknek! Az, hogy ő megbíziki benned annyira, hogy most itt lehetsz elég bizonyíték nekem, hogy én is megtehetem ugyanezt a gesztust feléd. - kezét lassan Ishida homlokára helyezte, ahogyan Kurono már látta ezt a mozdulatot néhányszor- De sajnálatos módon azt nem engedhetem, hogy birtokában is légy ennek a tudásnak! -hirtelen a fiú körül elkezdett remegni a világ, ahogyan megdermedt. - El fogsz felejteni mindent azzal kapcsolatban, ami történt és addig ez így is marad, ameddig én azt nem akarom, hogy tud! -jelentette ki, ahogyan Ishida-t elhagyta az ereje és összeset. Lassan Kurono felé nézett.
- Így! Átnéztem az emlékeit és lepecsételtem azon részeket, melyek nem tartóznak rá! Se a szervezetre, se arra, ami idebent történt nem fog emlékezni! Most pedig hallgasd, hogy mi is fog történni. Egy történelmi pillanatnak lehetsz szemtanúja! - mosolyodott el elégedetten.
- Nos mi a válaszod? -hallotta mindenki Ruken hangját.

//Ishida írhat egy szép postott, mely a múltjáról és az álmáról szól. Ha elég szép és terjedelmes, akkor pénzjutalomban vagy + ch jutalomban is részesülhet! //

Shoami és Kurono közelebb léptek, ahogyan mind a ketten tisztán hallották Kabuto szavait, még ha t magát még mindig nem is látták. Hangja érces, de mégis furcsa és magyarázkodó volt, pontosan olyan emberé, aki pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia és mondani az adott helyzetben, de egyáltalán nem megbízható ahhoz, hogy el is higgye valaki amit mond.
- Megegyeztünk! - hallottad a férfi hangját- Ha elhozod nekem, amit akarok, akkor segítelek a terveidben. -jelentette ki, ahogyan Ruken intett Shio-nak, aki lassan megfordult és a földön fekvő tekercshez sétált.
- Ennek örülök! Ha neked is megfelel Kabuto-kun, mostantól Kurono-kun lesz az összeköttetés köztünk! -jelentette ki Ruken. - Megbízók benne és pontosan tudja, hogy merre is keressen téged! -jelentette ki, ahogyan nem is törődött vele- Akkor amint visszatértem Kirigakure-ba, elküldöm amit kértél, de ne feled el, ha elárulsz, Otagakure és vele te is elpusztulsz. -fenyegette meg a sötétben rejlő férfit, aki csak halk nevetésben tört ki.
- Ezt nem is kétlem! - közölte nevetve- De nem kell félned, álom a szavam ha te is. - fordult meg Ruken is, ahogyan rád nézett.
- Kikísérnek téged és jól jegyezd meg, hogy merre kell jönnöd. Azonban...- nézett le Shion-ra, aki fél kézzel, különböző jeleket rajzolt a tekercsen lévő pecsétre- … agodom valamiért! Azt akarom, hogy mielőtt visszatérnél, menj a A Medvék Országa és derítsd ki, mi történt Gingitsuke-val és a Bishamon odaküldött tagjaival. -adta ki az új küldetésedet ahogyan Shion felállt a földről.
- Készen vagyunk mester! -jelenette ki, ahogyan Ruken csak némán bólintott, ahogyan a kunoichi rácsapott a jelre, és ahogyan váratlanul megjelentek, úgy el is tűntek.
- Egy fordított idézés? -kérdezte Nezumi, ahogyan előrelépett. - Érdekes, de lényegtelen. Gyertek velem, ki kisérlek titeket! -közölte a kunoichi.

//Köszönöm a lehetőséget ..bár megvallom gondoltam ilyesmire csak hát úgy gondoltam ezt a bővítménybe írnám, de akkor ide is írok egyet.//

Miután elnyomott az álom megállt az idő. Körülöttem mint a szél szállt sebesen, de számomra semmissé vállt. Emlékek tömege loholt keresztül a fejemen. A semmi közepén álltam, feketeséggel körül ölelve. Az egyik oldalamról képek, mint vonat, siklottak el előttem, mintha csak arra késztetne a tudatom, hogy emeljek ki egyet annak felelevenítésére. Kinyújtottam a jobb kezem és a képzeletemnek határt nem szabva teljes nyugalmi állapotba megfogtam az egyik emlék képet. A kép a kezemben vízzé változott és kifolyva újaim szorítása közül a lábam alatt, pocsolyaként szétterülve, hullámzó kép formájában rajzolódott ki. Az egyik pillanatról másikra a gravitáció megragadta a lábam és lefele, egyenesen az emlékbe, rántott, amin, mintha csak egy kapu lett volna, átérkezve a földre estem és a nagybátyám állt előttem akit tiszteltem és megbecsültem. Sajnálatos, de már nem él. Büszke ninjaként vesztette életét egy csatában, hazáját védve.
A nagybátyám Kaushi viszont látása nagy érzelmi löketett adott. Hiába próbáltam felállni vagy csak megszólalni, ezen próbálkozások feleslegesnek bizonyultak. Mire észbe kaptam, hogy mi is történik a testem magától mozgott és a szám is akaratom ellenére nyílt szóra. Világossá vált számomra ekkor, hogy, mint harmadik személy, veszek részt egy régi kalandban.
A kaland egy vadászattal kezdődött. Nem volt szokatlan, mert hát nincs is finomabb Kaushi sült malacánál. Az erdőben jártunk és épp prédát szemeltünk finom vacsorának. Vártunk egy jó húsos disznóra, vagy csak egy vastag szarvasra. Az idő telt és lassacskán az unalom teljesen felemésztette a vadász kedvet, amikor Kaushi kiszúrt egy kis zörejt az erdő általános hangjai közül. Legyen az madárcsicsergés pockok, kígyók neszezése. Leereszkedtünk a fákról és egy tigris, ami ritkának számít azon a területen ahol vadásztunk, jelent meg kettőnk előtt, morogva és támadásra készen. Tekintetében csillogott a félelem mentesség és fehér értékes bundája nem talált kivetni valót. Úgy gondoltuk kénytelenek leszünk megölni ha ránk támad, és még jól is járnánk vele. Alapjában véve egyikünk sem volt ezeknek a módszereknek a híve, ezért csak lassan hátrálni kezdtünk. Nem hinné az ember, hogy egy ninjával ilyen megesik, de sikerült hátrafelé elbotlanom egy ágon és hanyatt vágnom magam. Erre a tigris felmordult és ugrott a pillanat tört része alatt. Kaushi remek ninja képességei miatt nem esett bántódásom, de sajnos a tigrist kénytelen volt a levegőben keresztül szúrni a katana-jával. Feltápászkodtam a földről és leporoltam magam. Kissé elszomorított, hogy meg kellett ölnünk, de tudtam, hogy ennek van jó oldala is, mert így több pénzhez jutunk mint amennyit Kaushi vagy édesapám keres.
A bokorban mocorgás zavarta meg a tollászkodásomat. Enyhe izgatottság és kevés félelem futott át rajtam. Féltem, hogy netán egy nagyobb tigris ugrik elő, de szerencsémre nem így történt. Egy sokkal kisebb tigris mászott ki a bokorból. Nem hittem volna, hogy ilyesmi megeshet, de a kölyök odasétált a hullaként fekvő tetemhez és odabújt hozzá a maga magas és éles hangján nyávogva.
Megszakadt a szívem, hisz miattam kellett meghalnia eme csöpp jószágnak anyukája. A mérhetetlen bűntudat arra késztetett, hogy magam neveljem fel és gondoskodjak eme tigrisről. Első dolgom volt elnevezni. A sok név közül végül a Futsu nevet kapta. És az évek alatt átélt játékok és edzések egy másodperc alatt peregtek le előttem miközben repültem felfelé és kezdtem visszaérni a sötétségbe. Keresztül a kapun, ami lassacskán bezáródott és eltűnt ismételten egyedül voltam a semmiben. Ám mellettem, bal és jobb oldalamon, két alak kezdett kirajzolódni amik egyre világosabbak és kivehetőbbek voltak. Futsu és Kashui állt mellettem és a sötétség immáron világosodni kezdett. Bár nem volt időm megvárni mi is fog történni, mert ekkorra már kinyitottam a szemem és visszacsöppentem a valóságba.

//Elnézést a késésért, csupán annyi volt a gond, hogy nem volt időm írni és kellett egy kis idő, hogy rájőjek, hogyan is alakuljanak ebben a történetben a dolgok és most újabb ötletekkel vezérelve, újra neki álók! //

Ishida magához tért, de sokkal később mind azt remélte Kurono. Hiszen a bázis üres és sötét folyosóinak labirintusán kelet a hátán cipelnie Ishida-t, ahogyan ő maga nagyon is látta, hogy milyen helyen élt Orochimaru. Üres, egyszínű folyósok, melyeket fura motívumok díszítettek, egyenlő távolságban lévő, égő fáklyák és szobák tömkelege, melyek mögött nem is akartad tudni mi és mik lehetnek. Néha egy egy sikolyt is hallottál volna a nagy semmiből, de nem tudtad eldönteni, hogy hallucinálsz-e, vagy sem. De az út egyszerű volt, szinte csak egyenesen kelet haladnotok, ahogyan a kunoichi egy szót sem szólt hozzád és mire kérdezhettél volna valamit is tőle, a éles fény vakított el egy pillanatra ahogyan a lépcsőkön felfelé sétáltál máris. Semmi sem zárta el az ajtót, az mehetett be aki akart, az távozhat aki akart, vagy jobb volt ebben a hitben lenni, hiszen a folyósokon ahogyan sétáltál, rájöttél, hogy ami odabent van az egy igazi labirintus.
- Most menjetek! -szólt rátok Nezumi. - És sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kelet kerülnötök. - nézett szomorú arccal Ishida-ra, aki éppen hogy ébredezik m a hátadon. - Vigyáz magadra Kurono-san. -fordult meg, ahogyan visszasétált a barlangba és eltűnt a sötétben. És neked megvolt a feladatod, de vajon Ishida-nak milyen sorsot szánsz most majd?

//Ishida a kalandért! + 20 ch szintet kap! //

// Arita Toshitsugu - Csenő manók //
 
Napi rutinod a maga megszokott módján telt. Egészen addig, míg nem egy váratlan vendég nem keresett fel otthonodban. Onnantól kezdve a nap megszokott folytatása már elfeledett dolognak minősült. Az otogakurei fejpántot viselő jounin megvárta, míg elkészülsz és búcsút veszel családtagjaidtól. Majd a falu vezetője elé kísért. Annak érdekében, hogy utatok ne legyen néma és búskomor hangulatú. A kissé zsémbes arckifejezésű ninja hamar megtörte a csendet.
- Egyébként az én nevem Tenrou Ebisuke! 30 éves vagyok, az ország megalakulásáig egy szerű vándor ninja voltam. De Otogakure létrejöttével az első Otokage Orochimaru-sama chuunin rangal vett be shinobijaii közé. Azóta szerencsére már feljebb léptem a ranglétrán. De ennyi elég is belőlem.  Mennyi idős is vagy Toshitsugu? Mert így szemlátomást nem lehetsz sokkal idősebb, mint egy nemrég végzett akadémista. Ez lesz az első olyan küldetésed, ahol végre nem a közelben lakó rizsföld tulajdonosoknak dolgozol? Ha igen gondolom már izgatott vagy amiatt, hova is kell menned és mi lesz a feladatod. Mert lássuk be a frissen végzett geninek ritkán kapnak érdekes munkát.
Ahogy elértetek az otogakure irodájához a férfi kopogtat is rajta, és bejelenti zavarásotok okát. Ahogy ajtót nyit udvariasan maga elé enged. Majd miután ő is belépett visszazárja az ajtót.
A hely merőben eltér más ninja falvak vezetőjének irodáitól. Ahol, ha nem is kellemes a légkör, de a környezet nem nyomasztó. Máshol hatalmas ablakok engedik be a nap fényét. De itt nem, lévén hogy a föld alatt vagytok ablak nincs, a fényt pedig villanykörték biztosítják. A falakon kígyó mintázatok, vannak, amik az előző vezető miatt kerültek föl. Néhány irattároló szekrény, egy dolgozó asztal és egy hozzá tartozó szék csupán a terem bútorzata. A székben pedig egy pápaszemes, ezüsthajú ifjú ül. Aki a huszas évei elején lehet. Persze jól tudod ki is ő. A rejtett falu vezetője Kabuto. 
- Üdv Toshitsug- kun! Gondolom kíváncsi vagy rá miért is hívattalak ide Ebisukéval. Mivel nekem sincs sok időm, így gyors leszek. Egy határ menti kisebb városból kaptunk felkérést, ahol mostanában megnőtt a lopások száma. Kezdetben ritkán és keveset loptak, de mostanában egyre gyakrabban fordul elő. Így most már kezdenek arra gyanakodni, hogy nem egy ember követi el ezeket a bűntetteket, hanem egy szervezet. Az ügyet Ebisuke vezetésével kell majd megoldanotok. Akivel már korábban megtárgyaltuk melyik városban és annak melyik körzetében történtek a bűnesetek. Amennyiben nincs kérdésed mehettek is.
Okuláréja mögül figyel a fiatal vezető, van-e valami kérdésed vagy mindent értesz.

// Arita Toshitsugu - Csenő manók //
 
Az otokage végighallgatja a látszólag kissé rémült fiatal genint.  Nem szól bele rövidre sikerült kérdésére. Az asztal mögött ülő fiatal vezető arcán nem vehető észre semmi érzelem. Így nem tudod hogyan vélekedik kérdésedről. Untatja vagy valami örül neki, hogy van annyi sütnivalód, hogy belegondoltál a dolgokba.
- Nos, kérdésed jogos. Ha egy nagyobb szervezetről van szó akkor valóban ne, biztos hogy elegek lennétek. De a küldetések feladói gyakran hajlamosak túlozni az ilyen dolgokban. És ha még ténylegesen egy szervezetről is van szó, ezek zsebtolvajok nincs információ arról, hogy valaha is öltek volna, vagy veszélyesek lennének.  Így egyenlőre, csak ketten mentek. Ha kell, majd Ebisuke felméri a helyzetet, hogy kell-e erősítés.
Kabutó vár egy kicsit, akartok e még mondani valamit. Majd újra megszólal:
- Nos ahogy mondtam sok dolgom van. Így, ha lehet akkor távozzatok kérlek. Viszlát és sok sikert a küldetésetekhez.
(Ha akarsz még neki mondani valamit tedd meg nyugodtan, majd a következő postban válaszolok rá  ha szükséges)
Mondata befejeztével tekintete az asztalra irányul és a rajta lévő papírokra. Mögötted pedig már nyílik is az ajtó, amit Ebisuke addig tart, amíg ki nem mész előtte. Ezt követően ő is elhagyja a szobát. Majd mutatja az utat, a földalatti járatban. Hogy melyik kijárat is visz közelebb.
- Egyébként a hely ahova megyünk Gohoyama. Mint a legtöbb város az országban a környező földeken termő rizsből tartja el magát főként. De persze akadnak más kisebb bevételi források is. A lopások a kereskedő illetve ipari körzetben történtek. Általában olyankor, amikor a tömeg a legnagyobb így könnyű eltűnni még akkor is, ha észreveszik a lopási kísérletet. Nem kérem hogy ezek alapján máris állíts fel egy körözési listát a lehetséges elkövetők társadalmi státuszáról. Ráér majd akkor, ha látjuk a saját szemünkkel is a helyszínt, vagyis helyszíneket. Illetve az akkor éppen ott tartózkodó embereket.
Miközben információkat ad át neked Ebisuke egy lépcsőn keresztül kimentek a járatból. Egy erdőben találjátok magatokat. Nagyjából 10 perc séta után ki is értek belőle egy gyalogútra. Azon haladva fél nap múlva eléritek a várost ahova tartottatok.
- Mit gondolsz? Először nézzünk szét az utcákon ahol a lopások történtek, vagy inkább keressünk egy szállást, amíg van valaki az utcákon és képes útbaigazítást adni?
Úgy tűnik a jounin nem használja ki a rangjából adódó előnyt és dönt maga mindenről. Inkább kikéri a te véleményedet is. De van-e vajon valami mögöttes tartalma kedvességének?
 
// Ha nem gond átugorjuk az utazást. Szerintem felesleges lenne minden körben új helyszínre menni. Inkább egyből elvittelek a célállomásra. //
Következő post mehet ide: Határmenti települések

A nő nem hagyná, hogy felöltsd ruháidat, valószínűleg fenyegetést sejthet öltözékedbe rejtve. Arcát azonban folyamatos rángások között látod. Mintha küzdene valamivel, vagy valakivel? Fölemelné egyik kezét, de ekkor aktiválod a Zankuuhát és a kis asztal már repül is felé. Nem is várod meg, hogy mi történik, szinte azonnal a menekülés mellett döntesz. Az asztal jó elterelésnek bizonyult, nyertél egy kis időt, hogy lábaidba chakrát irányítva ki tudd vetni magad az éjszakába. Utánad azonban nagyjából négy darab fehér lövedék szeli keresztül a levegőt, és az egyik meg is sebzi bal lábadat, ám csupán csak egy vágás. Mintha valami furcsa fém lett volna, vagy nem is, inkább valamilyen más anyagból lehetett és abban is biztos lehetsz, hogy a kunoichi lőtte utánad, de nem tudod lekövetni a lövedékeket, mert azok eltűnnek az éjszakában. 
Egy fán lelsz menedéket és gyorsan átgondolod mi is történhet most. Talán Kabuto rájött, hogy Orochimaruval beszéltél. Esetleg most tényleg hazaárulással vádolna a hamis Otokage? Kérdések, kérdések hátán, de talán most ebből a nőből ki fogsz tudni verni néhány választ. Aztán viszont nagyon gyorsan kell tovább haladnod, mert ha Otogakure hamis vezetője is vadászik rád, akkor az valószínűleg nagyban meg fogja nehezíteni a dolgodat, de most te vagy az igaz vezető, az alapító, a Saninok egyikének megbízottja és csak is te viheted véghez Orochimaru sama küldetését s bizonyíthatod ezzel végtelen odaadásodat az egyetlen Otokagénak, kin a halál sem fog.
Ellenfeled, aki most már láthatóan is remeg a fájdalomtól éppen sétál a lomb felé, melyen tartózkodsz, de nem úgy tűnik mintha észrevett volna, bár ez azonnal feléd fordul, csak annyit látsz, hogy az öklét feléd tartja s ismét a furcsa lövedékek vesznek célba. 
Nagy hiba volt elárulnod tartozkodási helyed, de ösztöneid ezúttal megvédik az életedet és mintha izmaid maguktól cselekednének rántanak egy teljes lombbal arrébb...
- Engem nem érdekel, hogy ezeknek a kutyáknak a földjén hol csinálunk balhét, ha a terv jól működik nem sokára úgy is mindegy lesz. Azonban az árulókat a mesterem nem tűri meg magakörül... Felajánlottam, hogy békében viszlek vissza a faluba vezetőnk lába elé bocsánatért esedezni te kis szaros, de nem hallgattál rám, ám legyen. Eddig visszafogtam magam, de a parancsom nem tartalmazta, hogy mindenáron élve vigyelek el, a fejed elég lesz...
Azzal a nő letépi magáről csukjáját és felsikít a fájdalomtől. Egy pecsét terül szét a testén, talán ez fájt neki eddig ennyire és ezért remegett a fájdalomtól? A jelek nyomán bőre elfeketedik, te pedig pontosan jól tudod, hogy kivel van dolgod. Egy Átok pecsét hordozóval. Ő azonban valószínűleg nem az a fajta akit a harcban előre küldenek meghalni. Valószínűleg annak az elit alakulatnak a tagja akiket az a "megtiszteltetés" ért, hogy Kabuto személyesen kísérletezte ki rajtuk saját átokpecsétjét. Hallottál már ezekről a ninjákról, de nem túl sokat. Ha ő valóban egy közülük akkor most vagy nagyon gyorsan olajra lépsz, vagy megpróbálod felvenni a harcot, bízva képességeidben és jutsuidban. 
Közben a nő teste kegyetlenül eldeformálódik, vállai megemelkednek és velőt rázó reccsenésekkel csontjai kibújnak bőre alól. Ugyan ez történik térdénél, könyökénél, sőt a holdvilágnál még jobban ki tudod venni... Ökle bütykeinél is. Tartása meggörnyed testmagassága a másfélszeresére nő, mintha gerince is meghosszabbodott volna, állkapcsa előre csúszik, szemeiből az őrülettel vegyes boldogság látszik... Ekkor tudatosul benned... Meg kell ölnöd... Ő az egyik akadály közted és küldetésed sikeressége között, Orochimaru samanak pedig nem okozhatsz csalódást! Ez egy Okisha útja...
Míg a nő alakot vált van időd kitervelni a támadásod.

/ Késésért +7ch. /