Hívd ki és harcolj!

Erre felé bezzeg nincs legény a vidéken vagy fórumon? Nem bírjuk a vért?

te is elleszel verve ne aggódj Csak majd jön a jelentkező Ha gondolod csatizhatsz

// Akkor kezdek //

A szél lágyan a hajamba kapott. Nem is olyan messze egy erdő feküdt és évezredes álmát aludta. Talán néhány száz méterre lehet. Sötéten emelkedik mögötte egy hegy, amit az erdő nagysága miatt szinte alig látni. Ezt láttam a jobb oldalamon...
Bal oldalt egy kisebb tavat ringatott a szél. Ez sincs messzebb, mint az erdő.
A tó és erdő között egy hatalmas füves puszta található, amit elszórtan fák borítanak. A föld több helyen is feketéllet - valószínűleg átélte már a shinobik harcait e föld... vagy talán az idő kezdte ki? Az is lehet, hogy egyik sem...
Velem szemben - kb 50 méterre - egy shinobi áll. Nem tudom, hogy kerültem ide, viszont azt tudom mit akarok. Ölni. Vért ontani. Most csak ez jár a fejemben. Nem tudom miért, de nem is érdekel... Meg kell ölnöm azt az embert.
A maszkom szemnyílásain át látom a férfi fejpántját. Konohagekure no sato. Szóval egy falumbeli. De ez itt most nem számít, mert én érzem: tudjuk mind a ketten miért küldtek ide minket az istenek. Az egyikünknek pusztulnia kell...
Hát nem én leszek az... remélem...
A jobb karomon találjható fejpántot megigazítottam.
Levettem a táskámat és ledobtam a földre, persze előtte kivettem belőle a két fuuma shurrikent. Kinyitottam a fegyvereket és elkezdtem rohamozni ellenfelem felé. Nem mondtam semmit, mert ilyen pillanatra nem lehet szavakat találni, hiszen tudja ő is, mert biztosan érzi: élet vagy halál, itt nincs középút!

// Azért nem írtam semmi konkrétat, mert gondoltam hagyok időt, hogy a karaktered lereagálja az idekerülést...stb. A ztán pedig kezdődhet az igaz harc. //

Összedobok egy adatlapot (+ egy kis kor módosítást) és onnantól aktív tag vagyok, tehát szintemen lévőket szívesen kihívok

/// Kuzo. Jó ez a táj. Csak még egy-két kopasz fehér fát betennék ha már ilyen véres csata lesz ///

"Haldokló föld és legyilkolt fák... S hulla szag a lépteink után..." Hát igen. Ezek a szavak jellemezhetik leginkább ezt a helyet. Mirubitól balra, egy sötét és ijesztő erdő terült el. Nyomasztó és lehangoló látványt nyújtott. A távolban egy hegy látszódott. Jobbra egy tavacska verte vissza az égbolt szép kék egét. De ez a ragyogás nem sokáig volt jelen. Szépen lassan egyre csak sötétedett és baljóslatúbbá vállt. Viharfelhők gyűltek. Nem lehetett sok jóra számítani. Mirubi szépen lassan macskája nélkül sétált ezen magányos és elhagyatott helye. Az oldalán, a fejpántja lógott egy drótdarabról. Nem szerette viselni. Küldetéseken is csak a karjára vette fel. Nem tudta, hogy hogy került ide de nem is érdekelte. Néhol megtapogatta a kihalt, korhadt fák szép szürke kérgét. Száraz volt. Jó ideje nem eshetett már. És pont most kell? Amikor Ő erre jár? Az élet kegyetlen. Na de nem sokkal maga előtt, egy maszkos sötét ruhás férfit vagy fiút pillantott meg. Nem tudta megállapítani. Nem nézte hosszasan, hanem hagyta hagy közeledjenek egymáshoz. Tervezte, hogy megszólítja, de előbb közelebb kell kerülniük egymáshoz. Félszemmel nézte a fiút, miközben balra tekintett a sötét hegyre. Hirtelen, valami furcsa érzése támadt. Azt érezte, hogy harcolnia kell. A keze megrándult, majd újra. Mire visszanézett a fiúra aki az imént még messze volt tőle, most már rohant felé, kezében egy nagyobb méretű fegyverrel. Szemével villámgyorsan végignézte és felmérte a támadóját. A karján meglátta a Konohai fejpántot, de nem tulajdonított neki túl sok jelentőséget. A lábait is gyorsan megnézte.
~ Gyors! ~
Nem sokat vacillált, egyből fel is ugrott az egyik fa ágára még mielőtt a támadója odaért. Az egyik kezével a fa törzsét fogta, mivel fő a biztonság. Egy ideig nem szólt semmit, csak nézett. Majd megszólalt.
- Nem tudom, hogy ki vagy, és hogy miért támadtál meg! De innentől nincs visszaút. Ha tovább támadsz, akkor nem fogom vissza magam!
Mondta, majd felkészült a fiú támadására. Chakrát koncentrált a lábába persze úgy, hogy az ellenfele ne vegye azt észre. Felkészült a Shunsin no jutsu-ra.

// Nagyon megtetszett ez a lepusztult drámai harctér, ezért gondoltam egy kis esőre. //

// Karu //

Egy egy kunait csúsztatok kezeimbe és meg támadom a fiút !

Ez az na erről beszéltem ezt már szeretem csak előtte meg kéne dumálni egy terepet! Mindjárt lecsekkolom neked mi az elemed meg a technikáid aztán összerakunk valami olyan mapot ami mindkettőnknek jó lesz! (én egy kicsit gyakorolnék is ha nem gond ilyen vizes témát az nem ártana:) megértésedet előre is köszönöm!!!

Frankó látom még nincs elemed... akkor mondjuk ha megengeded hogy választhassak már ki is találtam 1et!

A terep a következő képpen néz ki: A tengervízen állsz ügyesen kezeled már a chakrádat nem okoz gondot megállni a vizen. Nem érzel semmi hullámzást a vízfelület sima egyenletes! Itt ott sziklák lógnak ki és egy kicsit meg vadítják a táj szépségét. Veled szemben egy piros ballonkabátos fehér hajú nálad jóval kisebb egyén áll!
( és akkor valahogy így nézne ki a dolog ha benne vagy ) Mehet?

Hosszú sétám egy fura helyre vezetett. Tengerparton ritkán szoktam járni. A tenger hosszan elnyúlik melynek simaságát a hullámokon kívül sziklák törik meg. Gondolom lejjebb ereszkedem hogy a sziklákat meg csodálhassam. A tengeren jártam mikkor egy fehér hajú , vörös ballonkabátos embert figyeltem meg. A kék szeme furcsán méregetett engem ezért, jobb kezembe kunait helyeztem másikba három shurikent.

// Egy 5 percre el kellesz mennem de jövök amint tudok !!! //

// Kaito //

Ellenfelem két kunai-val rontott felém. Én sem haboztam. Elő vettem a jobb kezembe egy kunait és támadásba lendültem...

Felmértem ellenfelemet, és csak azt a következtetést vontam le, hogy nem szabad lebecsülnöm semmi képpen. Fizikailag előnyben tehát nem szabad a közelébe kerülnöm, mert akár egy ütése is elsodorhat! Ergó távol harc esetleg fegyverrel! A kézitusát igyekszem kerülni amíg ki nem fárasztom, ha egyáltalán eljutok odáig!
A következő pillanatban realizáltam, hogy ellenfelem nem is tétlenkedik ezért én nem csak elővettem hanem el is dobtam felé egy shurikent! A felső testére célzok igyekszem nem túl lassan nekivágni azt a shurikent! Közben egy pillanatra meggondolom magam és már segítségül is hívom a Kirigakure no jutsut!

NE HARAGUDJATOK BOCSIKA! xDDDDDDDDDd megvárom amíg letoljátok bocs! xD

// Mirubi //

Futottam kezemben a két fuuma shurrikennel. A srác felugrott egy fára. Intézett hozzám egy mondatot, de nem érdekelt. Sötét fellegek gyűltek. A háború az oka talán... megrontja a világot és sötétté gyalázza az emberi lelkeket. Nyomor, kín, szenvedés, fájdalom... igen ez van most a világban és legföképpen halál.
- Kagutsuchi nem szeret téged! - kiáltottam miközben eleredt az eső.
A bal kezemben lévő fuuma shurrikent eldobtam a srác felé és eközben a tíz méteres távolságot tartva elfutottam a fa mellett, persze folyamatosan figyelve azt.
Az előbb eldobott fegyverem a srác felé száguld és már csak azt kell megtudnom hogyan fogja kivédeni... ha kivédi.

A fuuma shurrikenem belecsapódott a fába megszabadítva azt néhány ágától. Az ellenségem eltünt, majd megjelent előttem és mondott egy mondatot.
Szóval nem vagyok elég gyors... cöh.
Egy kunai száguldott felém. Megpörgettem a kezemben lévő fuuma shurrikent és hárítottam a kunait. Gyors volt és hirtelen jött, de az utolsó pillanatban sikerült a hárítás.
Nem is rossz, de nem is elég jó... akkor most megmutatom mi is az a sebesség.
A dainamikku Akushont használva közelítettem az ellenfél felé és a fuuma shurrikenemmel próbálok lecsapni rá.


( Ez a technika Taijutsu így nem kellenek hozzá kézpecsétek.)

Megjelentem az ellenfél előtt és lecsaptam. A kezét feltartva hárította a csapásom. Szóval van valami a ruhája alatt, mert a bőre nem lehet ilyen vastag. Meg kell hagyni nem valami amatőr a tag, hogy ilyen könnyedén hárít, de ez még bőven kevés ellenem. De a következőkkel, majd vajon mit kezd?
Megpróbálta ellökni a a kezem én ezt hagytam, de még abban a pillanatban leguggoltam és végrahajtottam a konoha reppuut.

Ha az ellenfél ellesik, akkor beledobom a fuumashurrikenem, amit ebben a helyzetben elég bonyolult kivédeni.

Ha nem esik el hanem még időben elugrik, akkor a pörgés lendületét kihasználva utána dobom a fumma shurrikent és futok felé néhány lépést, majd egy konoha senppuut hajtok végre. Ha eltalálom, akkor ütéseket és rugásokat intézek ellenfelem felé, ha nem találom el akkor is.


( Ez azt jelenti, hogy ha sikerül a tervem, akkor még a hárításod után jönnek a támadásaim. )

// Kaito //
Ellenfelem két kunait dobott felém. Az egyiket úgy hárítottam, hogy neki dobtam a saját kunaiomat. A másik elől pedig elugrottam. De nem vetem észre a kunaira szerelt robbanó cédulát így a közvetlen közelemben robbant fel. A robbanás pedig neki vettet egy fának. Fel álltam és éreztem, hogy már csak kevés chakrám maradt ~ Ez így nem lesz jó! Itt az ideje ezt befejezni! ~. Amilyen gyorsan csak tudtam kézjeleket formáztam és a jobb kezembe koncentráltam a maradék chakrámat ahol meg is jelent egy villámgömb. A bal kezemmel pedig felvetem a ninjatomat és meg indítottam az utolsó támadásomat...

// Karu //

Az ifjú shinobi egyik kezében ninjato másikban egy villámgömb. Maga a jutsu nem annyira veszélyes azt is figyelembe véve hogy még nem sebzett meg, de a ninjatoval már veszélyes kombináció. Ebbe az esetben csak a raiken marad mint utolsó ütő kártyám. Ahogy közeledett felém dobtam 10 shuriken-t.

Ha sikerül hárítani mindegyiket akkor az utolsó meg marad kunaimat bal kezembe veszem, ha megtámad akkor a kunaival védekezve balra kitérek és az óra mutató járásával ellentétes fordulattal a raikent használom a hátán.

Ha nem sikerül kivédenie mindent és megsebzem akkor én is támadásba lendülök és a raikent használom.

// Kuzo. Kis piszkos módszerek //

A karmolás betalált. De csak látszólagos sérüléseket szerzett az ellenfele, mivel semmit nem sikerült elérni a csapással, csupán annyit, hogy a ruhája elszakadjon. Ha másra nem legalább egy kis bosszúságra jó. A második csapást mát nem akarta elvéteni, így mindent beleadott. Látszott az ellenfelén, hogy igen csak jártas a közelharcban, így a gyorsasága is jobb Mirubiénál. De a Shikyaku no Jutsu-val még mindig előnyben van. De ekkor a fiú, hirtelen elkapta a karját, majd lerántotta a földre. Előkapott egy kunait, és mindennek vége... Lennem ha Mirubi nem bukfencezett volna el a kellő gyorsasággal. A kunai belefúródott a földbe. Ekkor egy nagyot villámlott. A villám az egyik közeli hegybe csapódott. Mirubi nem teketóriázott, hanem gyorsan felfutott négykézláb az egyik fára, majd megfordult. Nagy és hegyes fogai kivillantak, a körme belemélyedt a fa törzsébe.
- Tegyük egy kicsit érdekesebbé a harcot!
Majd megfordult, és négykézláb berohant a vizes, párás, sötét erdőbe. Nagyon gyors volt, így megpróbált elbújni, míg ellenfele beéri. Persze csak akkor, ha követi. Elbújt egy nagy fa lombkoronájában és várta az áldozatát.

// Kaito //

Ellenfelem tíz shurikent dobot felém amelyek nagy részt a ninjatommal védtem ki a többi elől pedig el ugrottam. Mikor az utolsót is ki védtem észre vettem, hogy az ellenfelem már nincsen ott ahol eddig volt. Ekkor gyorsan hátra fordultam és azt láttam, hogy ellenfelem arcba akar vágni. Az ütését a kyuuden no jutsummal hárítottam míg a ninjatot a hasába próbáltam vágni...

// Karu //

Ahogy neki indultam raikent védte a villámgömbjével. A ninjato-jával a hasamat próbálta megszúrni. A ninjatos kezét próbáltam elkapni és kicsavarni, ha ez sikerül akkor leszúrom a kunaimmal.

// Kaito //
Az ütését sikeresen hárítottam a kyuuden no jutsummal. De ekkor fettem észre, hogy meg próbálja elkapni a bal kezemet. Rájöttem ha elkapja a kezem akkor nekem vége. Ezért a jobb kezemmel el taszítottam magamtól az ellenfelem. Utána elő vettem az utolsó három shurikenemet és az ellenfelem felé. Ez után le ültem és vártam a következő lépését és ekkor elkezdet esni az eső...

// Karu //

A támadását befejezte ellenfelem és el rugaszkodott tőlem és három shurikent hajított felém, ám én használtam a Kawarimi no jutsu, és az erdőben köttetem ki, amikkor esni kezdet bár ez engem nem befolyásolt. Létre hoztam kettő karasu bushint és meg indultam az erdőből az ellenfelem felé ...