Hívd ki és harcolj!

// Kaito //
- Á kawarami no jutsu! Akkor te is az erdőben lehetsz!!- mondtam boldogan miközben fel álltam és az erdő felé fordultam. Ekkor meg láttam két felém rohanó alakot. Gyorsan elő vettem két kunait amiket azonnal feléjük dobtam. Utána elő rántottam a ninjatomat és egyenesen az erdőbe rohantam...

// Karu //

Ellenfelem szokásos támadást hajtott végre,ami egyszerű klónok ellen jók lettek volna ám ez karasu bushinok voltak így miután a kunaik hatására "feloldódtak" az ellenfelem varjúk tömegébe rohant. Remélhetőleg a varjak elterelik a figyelmét annyira hogy az oldalába kerülhessek és használhassam a raikent a bordáján ...

// Kaito //
A kunaiaim el találták a klónjait mire azok varjakká váltak szét amik engem vettek körbe. Elégé meg lepő volt ez számomra. De meg próbáltam nem a varjakra koncentrálnia ami elég nehezen de sikerült. Ekkor gyorsan el kezdtem rohan vissza felé mivel már tudtam, hogy megint egy ütésre készül...

// Karu //

Igen erős a kis shinobi akarat mert a varjak nem zavarták össze annyira mint amennyire számította volna. Viszont hátat fordított ami öreg hiba egy shinobinál, a Shushin no jutsu (Fürge Test technika) használtam és elé vágtam a utolsó chakrámat össze szedve egy erős raikenbe koncentráltam amit a gyomrára céloztam.

// Kaito //
Miközben vissza felé rohantam az ellenfelem előttem teremt. Én meg álltam és mag elétetem a ninjatomat amit már mindkét kezemmel fogtam. Mivel nem volt más választásom ezért feléje dobtam a ninjatomat és utána elő vettem egy kunait és felkészültem az utolsó csapásomra...

// Karu //

Egy ninjato repült felém aminek nem örültem, de simán védeni tudtam a kezembe lévő kunaival. A szembe lévő ellenfelemnek is elfogyott a chakrája mivel már nem használ jutsukat és nekem is ráadásul már csal egy kunaim maradt + egy a nyakamba. Nincs kedvem tovább folytatni ezt, ez előny még mindig nálam van a fizikai különbségek miatt. A gyerek előttem állt neki dobtam egy kunait egy robbanó jegyzettel figyelem elterelés képen, habár ez előny nálam van de nem kell lebecsülni az ellenfelet azzal csak őneki tennék szívességet. Az erdőn keresztül távoztam figyelve arra hogy a támadó ne kövessen engem ...

// Karu írok egy PM-et hogy miért fejezzük be ezt a meccset ... //

// Kaito //
Az ellenfelemnek sikerült kivédenie a a ninjatomat utána pedig nekem dobot egy kunait amin egy robbanó jegyzet volt sikerült de az ellenfelem már nem volt sehol.
- Hát ennyi volt? De mindegy jó meccs volt és kész! Majd nem nyertem!- mondtam vigyorogva és már indultam is vissza amerre jöttem.

// Mirubi //

A másik keze közeledett. Elkaptam és lenyomtam a földre közben egy kunait kaptam elő. Sajnos nem figyeltem eléggé és hagytam, hogy kiszabaduljon a szorításból, ennek következtében a kunai sem talált.
Egy hatalmas villám dördűlt el. Az ellenfelem elindult a néhány száz (!) méterre lévő erdő felé. Hagytam. Nem követtem. Felszedtem a fuuma shurrikenjeimet és odafutottam a táskámhoz. Felkaptam és elraktam a két fegyvert. Mire ezzel végeztem az ellenfelem még nem ért el az erdőhöz.
Előkaptam öt robbanójegyzetet és rácsavartam a kunaiaimra úgy, hogy nehéz legyen észre venni. Ellenfelem beért az erdőbe, majd elordította magát:
- Tegyük egy kicsit érdekesebbé a harcot!
Hangja szinte nem is hallatszott. Igazából csak sejtettem mit mondott.
Lassan elindultam az erdő felé. Egy újabb villám dördült. Az eső egyre sűrübben kezdett el esni.
Milyen lenyűgöző. Kagutsuchi-sama a villámaival üzen... A diadalom már a küszöbön van. Az erdő olyan lehetőségeket nyújt, amiket bolondság lenne kihagyni.
Már az erdő közelében voltam, amikor formáltam néhány kézpecsétet, amiket egy szaltóval rejtettem és elordítottam magam:
- Sokat tudsz, de a halálod, majd átadja nekem a tudásod!
Bevágtam az erdőbe. A természet muzsikáját halgatva a maszkom alatt hatalmas mosoly terült el. Ez a harc érdekes alakul. Konoha shinobijai vagyunk, így nem is számítottam tőle másra.

// Gomenasai, hogy csak most írok, de délelőtt nem jutottam gép elé. Aztán pedig fociztam meg gitároztam és így nem jutottam ide //

Valaki egy harcot ellenem?

// Genki //
Szokásomhoz hűen először felmértem az ellenfelemet. Elég alacsony volt de igen izmos.
~ Biztos, hogy gyors hiszen igen alacsony és izmos. Nem becsühetemle az annyi szent!~ mondtam magamban. Gyorsan feléje hajitottam egy kunait amire egy robbanó jegyzetett erősitettem. Ha sikkerül neki kívédenie akkor shushin no jutsuval a háttába kerülők és ledőföm egy kunaiv-al...

/Karu/

Nem tudom, hogy kerültem ebbe a helyzetbe, de hirtelen egy ismeretlen ninjával álltam szemben. Nálam kb 8-10 centivel lehetett magasabb és ránézésre kezdő gennin lehetet, aki nem rég szabadult az akadémiáról. Na meglátjuk, hogy mi sül ki ebből. Első ránézésre nem valai nagy durranás, de külső szemlélőnek én se lehetek komoly ellenfélnek számító egyén, föleg, hogy az átlaghoz képest alacsony vagyok, egyedül a fizikai erőm kelthet feltünést. Ahogy látom gyorsan felmért és egyből kunait dobott felém. ~ Na most mi legyen? Ráijesszek vagy még az ráér? meg is van.~ Gyorsan levettem a polómat, így szabaddá vált a felsőtestem. Egy hirtelen gondolattal rohanni kezdtem a kunai felé, de olyan sebeséggel, h nem lehetet megállapítani, h shunsinnal vagy anélkül (pesze anélkül). A kunai elött leguggoltam, majd elkaptam és mielött reagálhatott volna tovább dobtam. Tovább futottam az idegen felé. aki még mindig csak állt. Ha elmozdul, akkor kunait dobok utána, ha továbbra is ott áll, akkor ütés próbálok bevinni.

// Kazeno //

Az élet értéke vagy annak értelme. Sokan sokszor elgondolkodnak ezen ki-ki más helyzetben de választ soha nem találnak rá. Van, ki tudja és elutasítja, más elfogadja, de nem osztja meg, ám előbb utóbb mindannyian rájövünk. Ám valahol messze a Hó országának hegyei között létezik egy meleg vizű forrás melyről, azt állítják, ha belemész és egy másik személy, ugyan ezt megteszi veled együtt, a sorsod elkerülhetetlen de a válaszokat tálcán kapod, ha a próbát kiállod. Az élet próbája mely a válaszokért cserébe nagy árat kér, ám erre csak a győztes fél jön rá. Takefumi útja során hogy meglelje önmagát egészen idáig utazott egy legendát kergetve és most eljött az esély hogy megtapasztalja vajon igaz e a történet. Léptei hangtalanok voltak, ahogy a távoli forrás felé közeledett. A lábnyomok, amiket maga után hagyott a szél szinte azon nyomban befújta egy új réteg hóval. A forráshoz érve leguggolt a szélén és beledugta egy ujját, hogy megbizonyosodjon annak hőmérsékletéről. Rögtön ahogy az ujja áttörte a vízfelszínt azonnal kirántotta heves szitkozódás közben.
~ Ez van vagy ötven fok. Igaz alig lehet másfél méter mély, de ebbe belegázolni őrültség, ha nem akarok megsülni. Talán ha ráállok, az is megteszi. ~
Rövid koncentrációt követően könnyedén felsétált a víz felszínére, ahol a forróság már nem bánthatta, viszont a felfelé szálló gőz biztosított annyi hőt hogy meleg utazó köpenyétől is megszabaduljon. Ott állt havas hegytetőn a mínuszba egy szál pólóban, de nem fázott. A forrás melegen tartotta és ez volt a lényeg.
~ Már csak még egy emberre volna szükségem. De ki az, aki képes idáig felmászni, aki hasonló kérdésekre kutatja a választ? ~
Jogos kérdés volt ám a távolban már kirajzolódott egy személy alakja.

// A harctér akkor válik teljessé, amikor te is rálépsz a forrás felszínére. Így a harc a te írásoddal még nem kezdődik el, de a kezdés jogát meg fogom adni, amint befejeztem a végső simításokat. //

A következő lépésemen egy pillanatra eltöprengtem aztán igyekeztem mivel rájöttem ha már támadok nem szabad időznöm. A köd még mindig a segítségemre volt, de ugyanígy segített ellenfelemnek is hiszen most hogy elvesztettem az irányt meg kellett szakítanom a jutsut. Amint kiértem a ködből megláttam a kollégát aki egy sziklánál guggolt és babrált valamivel. Nem foglalkoztam sokat a helyzet felmérésével rohamoztam. Menet közben előhúztam a katanámat és a sushin no jutsu segítségével csökkentettem le a távolságot köztünk. Nem hagytam időt ellenfelemnek gondolkodásra azonnal lecsaptam rá!

// Miki Karu //

// Genki //
Ellenfelem felül múlta számításaimat mivel nagy gyors volt. A saját kunaiommal támadott vissza. A kunai belefúródott a testembe és azonnal felrobbant de akkor a már csak egy farönk volt a helyemen. ~ A fenébe már megint túl gyorsan használom el a chakrámat. ~ mondtam magamban az erdőben. Meg próbáltam valami olyan tervet kieszelni amivel talán nyerhetek is. ~ Túl gyors ahhoz, hogy síkterepen nyerjek ellene. De a gyorsasága egyben hátrány is! Meg van végre egy használható terv! ~ mondtam magamban. Kiléptem a fák rejtéséből és elordítottam magam:
- Hé te kapj el!
Aztán meg fordultam és elkezdtem rohanni a fák sűrűjébe...

//Karu//

Ahogy ellenfelembe állt a kunai és felrobbant csak egy farönk maradt. Aztán kilépett az erdőből és elkiáltotta magát, hogy kapjam el. ~Szóval bújocskázni akarsz, hát legyen, de nem tudod kibe kötöttél bele.~ Mivel láthatólag nem volt nálam kard, így elővettem az egyik pecsétem és kioldottam Shirayasa katanám, majd felkötöttem. ~ Most mi legyen megvárjam, hogy megunja az erdőben bújkálást vagy menjek be utána? Sajnos az erdőben használhatatlan a szárnyam, így jobb lenne kicsalni, de ha ott akarsz játszani legyen.~ Miután végeztem az erdő széléhez futottam. Ott levágtam egy vastag ágat és ott csináltam pár klónt és beküldtem az erdőbe, majd én is bementem. Felmásztam egy viszonylag ritkás lombú fa tetejére, ha kell a levegőbe ugorhassak. Onnan viszont látszólag ő lehet előnyben, de szerencsére nem tud a levegőben lévő előnyömről. Rohangálással csak kifáradnék és kockáztatnám egy fának ütközés esélyét, tehát nem maradt más hátra, mint előre. Most várok, hogy mi is fog történni. Ha bármit dob, akkor a levegőbe ugrok, ha megtámad, akkor megpróbálom lerúgni.

Tudtam hogy itt az idő most találtam gyengepontot a védelmén és a ki kellet használnom ezért a haragos nyelv kombinàciót használtam!! Akármit is cselekszik most egy lépéssel előtte járok mert ez a technika annyira felgyorsít hogy gyakorlatilag kikerülöm a robbanó jegyzetet...és felküldöm a levegőbe és utána is rugaszkodom de olyan sebességgel hogy ő nem làtott! Majd egy jól irányzott rugással visszaküldtem a vízbe igyekszem óvatosan hogy ne veszítse el az eszméletét!!!

Ilyen sebességgel ritkán találkozom. Ez a reakció idő nagyon meglepett azthittem ezzel most meg fogom de még alig került a víz alá máris farkasszemet néztem egy shurikennel. A reflexem működtek rendeltetésük szerint. Egy gyors sushin no jutsuval màris a víz felszínére majd a saját jutsumat használom ha megtámad!

// Aono Takefumi //

A víz felragyogott... a kelepce bezárult...
Kazeno rájött a történet igaz volt. Valamelyiküknek vesznie kell. Vér fogja szennyezni ezt a gyönyörű forrást. Még szerencse, hogy tele van vízzel a hely.
Az esernyőt egy könnyed mozdulattal feldobta és a lehető legmagasabb ponton meg is állt a hasznossal összekötött fegyver.
Kazeno gyorsan hátranyúlt, majd összezárta a tenyereit. Ellenfele, ha jól figyel öt-öt senbont vehet észre bennük.
Kazeno a vizen elkezdett rohamozni, majd félúton elhajította a senbonokat és amikor azok már az ellenfél előtt voltak a mosolygó fiú eltünt és megjelent ellenfele mögött egy tantoval a kezében, amivel megpróbálta hátbaszúrni az ellenséget.
- Isten! Most figyelj... megmutatom, hogy hasznos shinobi vagyok számodra - gondolta és aki Amegakurei az tudja kire gondolt az ISTEN szó alatt.

// Kuzo. Bocsi a késésért, de pedig olvastam a postod XD csak elfelejtettem írni //

Mirubi sikeresen beért az erdőbe, semmiféle gond nélkül. A levegő, enyhén párás és meleg volt. Kitűnő hely a Suiton technikáknak. Csak kár, hogy Ő ilyennel még nem rendelkezik. A lombok közé, csupán egy-két vízcseppecske férkőzött be a sűrű erdő miatt.
~ Érdekesen alakul ez a csata. Csak tudnám, hogy mi miért harcolunk? Na ez most nem lényeg! Meg akar ölni! És kitudja mire képes. De engem nem győzhet le. ~
Hamarosan léptek zajára lett figyelmes a fiú. Kiáltozásra is fegyelmes lett Mirubi, de nem vett róla tudomást. Rejtve kell hogy maradjon, egészen addig míg meg nem pillantja az ellenfelét. És ez a pillanat egyre csak közeledett. Szerencsére még mindig fel volt öltve a vadállat alakja, amivel egy macska tulajdonságait vette fel. Mikor meglátta Kuzomi, nem várt egy percet sem. A fa tetejéről, - ami körülbelül 7-8 méter magas - egyenesen Kuzomira vetette magát. De nem akárhogy. A Tsuuga-val szélsebesen pörögve, torpedóként szántotta a levegőt, és az útjába kerülő faágakat. Egyenesen az ellenfele felé száguldva, aki ha nem csinál valamit, akkor őt is felaprítja a fákat kidöntő technika.