Re: Kiképzőterek

**Kinshu** Kedd Jan. 26 2016, 18:53

Amint a klón megérkezett a kő fal peremére a szeme elé tárult a látvány amitől én igazán féltem. Tudtam, hogy a fiú ügyes lehet a föld technikák használatában, de talán egy kicsit reménykedtem benne, hogy a gondolkodása talán lassabb mint amire számítok és talán még nem találta ki a következő lépést ám ez egy nagyon nagy balgaság volt tőlem. A fiú egy lépéssel előttem járt, hiszen nem véletlenül ő a chuunin és nem én. Így kellett volna talán a legelejétől hozzá állnom ehhez az egész küzdelemhez. Sok időt azonban nem hagyott nekem a fiú, mert hirtelen két kéz tört fel a földből és kezdett engem lefelé rángatni. A méltán híres lefejező technikát már ismertem, ám védekezni ellene még nem nagyon tudtam ezért most valamit gyorsan ki kell találnom. Mivel ellenfelem a föld alatt van és csak a karjai lógnak ki, amik lassacskán el is tűnnek a föld alatt ezért villámgyorsan cselekszem.
Erősen gondolkozom rajta, hogy vajon mitévő lehetnék, de semmilyen használható ötlet nem jut eszembe. Csak szépen csendben elsüllyedek jobb esetben csak nyakig és nagyjából semmit sem értünk el ezzel az egésszel. Azonban a süllyedés egy kis idő múlva abbamarad és a torzóm a felszínen marad így marad időm a rögtönzött tervemet kivitelezni. Négy darab robbanó cetlit szórok szét a szélrózsa négy irányába, bízva abban, hogy esetleg ha a felszínen akar megközelíteni a fiú, hogy kiüssön akkor élesítem a robbanójegyzetek amik mintegy taposóakna szerepét töltenék be a tervben és így talán marad esélyen legalább döntetlenre kihozni ezt a párharcot.
Azonban miután ezzel végeztem még valami eszembe jut. Hiszen egész végig arra vártam, hogy a fizikai kapcsolat létrejöjjön és így most talán el tudom kapni amíg a föld alatt van. ha lebénítom akár még meg is fulladhat szóval óvatosan kell csinálnom a dolgokat.
Kézpecséteket mutogatok majd a kezén keresztül belevezetem a chakrámat és a Kanashibari segítségével teljesen lebénítom a srácot. Kíváncsi vagyok, hogy erre miként reagál. Ha nem történik semmi 15 másodpercen belül akkor feloldom a technikát és hagyom, hogy feljöjjön a felszínre!

Jiraiya Kedd Feb. 02 2016, 18:56

// Mesteri! Very Happy

//

A fiú tehát tökéletesen képes volt arra, hogy lehúzza Kinshut egy darabig, aki addig felkészült az ellenfél technikája véglegesítése utáni történésekre. Sikeresen szétszórta a robbanójegyzeteket, majd hagyta magát lehúzni. Ám ekkor eszébe jutott az a dolog... A technikáját használta, mire a lefelé való mozgás abbamaradt. A fiú szorítása alig érezhetően enyhült, valószínűleg megdermedt, vagyis az izmai is megfeszült állapotban maradtak. Ám a következő pillanatban egy újabb dolog történt. Elektromosság csapott végig Kinshun, fájdalmas, zsibbasztó érzés volt. Szíve hatalmasat dobbant, mintha ki akart volna ugrani a helyéről a szó legszorosabb értelmében. Majd a Kanashibari megszűnt, azonban a kopasz fickó elengedte Kinshu lábát úgy, hogy a test félig a földben volt. Igaz nehéz dolga lehet, de képes lehet az erejével kitörni a föld alól... Főleg, hogy a talaj elég laza, csak a felszíne kemény és szikes. Ám ahogyan ezt megpróbálná, nagyjából 30 méterre az egyik robbanójegyzet előtt (attól 20 méterre, ami Kinshutól 10 méterre van) meglátja a lassan kiemelkedő Raigut.

**Kinshu** Szer. Feb. 03 2016, 22:22

Amikor az elektromosság végigfutott a testemen mintha én magam is egy élő áramkör lennék, ám a szívem nem így gondolta. Talán még sosem dobbant akkorát a szívem csak amikor először megláttam közelről őt... Aztán a fiú elengedte a lábamat, viszont még mindig nem nagyon tudtam mozogni, ha játékban akarok maradni akkor gyorsan ki kell szabadítanom magam. Nagyon zsibbadtak a végtagjaim és egész testem és nehezemre esett, de a laza földnek köszönhetően elkezdtem kikászálódni ideiglenes börtönömből. Közben folyamosan chakrát halmozok fel a lábamban, ám ekkor egy kicsit még a lélegzetem is elakad. Amíg én itt szerencsétlenkedem addig nagyjából harminc méterre tőlem és meglehetősen távol a robbanójegyzettől meglehetősen lassan emelkedik ki a földből Raigu. Látszólag semmi baja nincs, nekem viszont annál inkább. Tiszta sor, hogy nem vagyok ellenfél ennek a fiúnak. Amint emelkedik ki a földből úgy emelkedik fel a pulzusom is és érzem amint a chakrám mozgásba lendül. Ez valami féle védelmi folyamat lehet, hogy képes vagyok ilyenkor gyorsabban reagálni a helyzetekre? Mint amikor küzdöttem a hang egyik szörnyetege ellen a fronton. Akkor valahogy sokkal jobban éreztem a harcot mint mostanában.
Azonban most ismét elkapott a gépszíj és úgy éreztem mindenre képes vagyok. Mire kiemelkedett a földből Raigu elég chakrát gyűjtöttem, hogy kiszabadítsam magam a földből. Kitépem magam a föld szorításából és közben figyelek, hogy a fiú közelít-e felém mert ha igen akkor egyszerűen berobbantom előtte a robbanójegyzetet, hogy időt nyerjek magamnak.
Ha sikerül kikászálódnom a földből időben akkor egyszerűen csak megállok és megszólítom.
- Szép harc, amikor használtad a villám elemet amikor paralizáltalak az igazán meglepett. Őszintén szólva nem hittem, hogy valaki a paralizáció alatt képes jutsukat használni szép volt. Folytassuk a harcot vagy ennyi elég volt? Én inkább maradnék a chakra papíros megoldásnál mit szólsz?
Ha nem sikerül kiszabadulnom a földből akkor egyszerűen csak egy 30%os goukakyouut lövök el felé!

Jiraiya Vas. Feb. 28 2016, 17:54

Kinshu képes volt kikászálódni a föld fogságából, ám Raigu nem állt meg. Lassú, ám határozott léptekkel mozgott a fiú felé és amikor az megszólított őt, csak elmosolyodott, majd újra gyorsított és támadásba akart lendülni, ám ekkor Kinshu felrobbantotta a jegyzetet. Természetesen egy ilyen jegyzetet bárki látna, így a fiú könnyedén kerülte ki a robbanást és egyenesen Kinshu felé tartott. Ám most Ő szólalt meg.
- Lássuk milyen a Taijutsud!
Mondta, majd lassított, - de persze még mindig futott, csak most lassabban - és Ő kezdte meg a kézharcot a fiú ellen. Először egy fentről érkező, öklös lecsapással kezdett. Lássuk Kinshu hogyan reagál rá.

// Kezd összeállni a kép, a Taijutsu felmérés kb két kör és aztán kezdjük a tanulást. Elég infó összegyűlt. A tanulás végeztével pedig ugrunk egy kicsit és mehetsz a frontra. ^^ //

**Kinshu** Hétf. Feb. 29 2016, 08:26

Hiába próbálom meggyőzni Raigut, nem sikerül megdumálni, hogy a chakra papíros megoldásnál maradjunk. Bár külön jutust sosem tanultam rá, de a vén anbu szerint mindig is volt tehetségem az akrobatikához. Ez viszont nekem egy járatlan terep ezért egy picit talán meg is ijedek, de csak az első pillanatban. Amíg Raigu lelassít már tudom, hogy most mi fog következni és villámgyorsan kéz pecsételek, ám ahelyett, hogy bármilyen olyan támadásba kezdenék ami elől ellenfelemnek ki kéne mozdulnia egyszerűen csak azt tettetem, hogy nem vagyok elég gyors, hogy kimozduljak ütése elől ám egy kicsit hátra mozdulok el, ne teljes erőből találjon el az ütése. Azt hiheti, hogy a tervezett jutsumat nem sikerült végrehajtanom, azonban amint eltalál azonnal érezheti a paralizáció hatását én pedig a ninjutsut taijutsuba fordítom és iszonyatos erővel törlöm képen ellenfelemet majd egy nagyobb hátraugrással próbálok teret nyerni magamnak. A következőkben csak kitérek Raigu csapásai elől. Igazság szerint nem nagyon szeretném, hogy most összeverjen, de ha összehasonlítanánk kettőnket sokkal nagyobb annak az esélye, hogy csak játszadozik velem mint, hogy komolyan gondolná. Nem tudom így hogy akarja feléleszteni bennem a második elememet de belemegyek a játékba és minden olyan alkalommal próbálok visszatámadni amikor csak tudok. Közben pedig azért teszek egy megjegyzést.
- Nem tudom ennek pontosan mi értelme van, én taijutsuban nem vagyok túl képzett amíg neked az a specialitásod. Ha össze akarnál verni már rég megtehetted volna valószínűleg...
Közben folytatom a kitéréseket a fiú elől és próbálok úgy mozogni és hátrálni, hogy mögöttem is mindig maradjon hely, ám egy két óvatlan alkalommal mégis bekapok pár ütést a fiútól ami csak még inkább borzolja az idegeimet és a chakrámat. Vajon csak fel akar idegesíteni vagy valóban van valami logika abban, hogy most laposra ver?
Bárhogy történik egy idő után kezdem megunni és előkapom a drótjaimat majd a Drótcsévélő technika segítségével próbálom elkapni a fiút. Talán ez a technika állhat a legközelebb a taijutsukhoz a repertoáromból. Ha sikerül elkapni akkor egyszerűen csak megállok, ha nem akkor tovább próbálkozom és megpróbálok minél kevesebb ütést bekapni, mert az ilyen maflásoktól egyre idegesebb leszek...

Jiraiya Szer. Márc. 09 2016, 15:04

Kinshu nagyon ügyesen reagál a támadásra, a többet ésszel, mint erővel híve és ezzel a trükkel is bebizonyította, hogy valóban lehet helye az ANBU-ban. Elvégre a támadás tökéletesen sikerrel zárult, mármint ami Raigu támadását illeti, eltalálta a fiú homlokát, ám abban a pillanatban, ahogyan ez a komolytalannak tűnő és így viszonylag lassú támadás betalált, Kinshu technikája is életbe lépett és a fiú nem volt képes mozdulni. Így Kinshu egy erős ütést vihetett be, aminek eredménye az volt, hogy Raigu egy méterrel hátrébb esett, majd egy ügyes mozdulattal egyből felállt.
- Ügyes!
Böki oda, majd megindítja a támadássorozatát, amit Kinshu hárít, majd amikor módja van rá, visszaüt. Mindeközben nem tudja, hogy mindez mire jó, ám nagyon is sok minden érhető el így. A döntő pillanatban pedig, amikor már Kinshu türelmének a végén járt az ellenfele, Raigu megállt.
- Rendben.
Lihegte, majd megvárta amíg Kinshu is lecsillapodik, mármint többé már nem vár támadásra, és folytatta.
- Nem vagyok biztos benne, mert ahogy mondtam, a másodlagos elem kiderítése nagy feladat. Én a családfámat vezettem vissza és saját magamon tapasztaltam meg, hogy milyen jellemtulajdonságok igazak rám. Nem tudom mennyit tudsz a chakraelemekről, de elmondom akkor amit én tudok: Minden chakraelem előidézhető és előhívható bárkinek a chakrájából, ha elég tehetséges hozzá. A történelem során talán nem akadt olyan személy, aki képes volt mind az öt elemet irányítani, ha mégis volt ilyen, az legendává lett. Így nem lehet meg mondani, hogy ki milyen chakra elemmel rendelkezik, egészen egyszerűen csak fogékonyak lehetünk. Van aki az első elemét is csak nehezen tudja előhívni és kezelni, van akinek a második is könnyen megy, ha felismeri. A harci stílusod nagyon sok mindent elárul rólad: Az ütéseid gyorsak és célratörőek voltak, akár a villám. Pontosan ügyelsz a környezetedre és nem a nyer erő, hanem a fondorlat híve vagy. Vagy nem is... Sokkal inkább kombinálod a képességeidet és az eszedet, ezzel egy ütős kombinációt hozva létre. Elvégre mind a két alkalommal bedőltem a trükködnek. Ami viszont lényeg, hogy ez egy szilárd, racionális és higgadt jellemre vall, aki kész áldozatokat is hozni a győzelemért. Éppen ezért úgy gondolom, hogy képes lehetsz a Raiton elemet is feloldani...
Mondta, majd elmosolyodott.

**Kinshu** Szer. Márc. 09 2016, 23:53

Ismét csak én becsültem le a chuunin ügyességét aki annak ellenére, hogy párszor odaszóltam neki, nem volt hajlandó megállni, aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra abbahagyta sorozásomat. Én tényleg nem értem, hogy ezeknek a chuuninoknak mi játszódhat le a fejükben, mennyi helyre figyelnek egyszerre, de a fronton a partnerem is ugyan ilyen volt egyik pillanatról a másikra váltott. Ez az amire én nem voltam képes és hogy akarok a leggyorsabbá válni, ha még fejben sem tartok itt. Azonnal megálltam és kifújtam magam, közben hallgatva Raigut, aki szépen levezette nekem, hogy miként lehet rájönni egy ember tulajdonságaiból a chakra elemére.
- Igazad van és valóban nem ismerttem eddig ezt a fajta módszert de így ahogy elmondod ennek tényleg van értelme. És akkor azt mondod én Raiton elemű vagyok.
A szemem úgy csillant fel mint egy kis óvodásnak aki a születésnapjára megkapta a hőn áhított ajándékot. Gyakorlatilag majd kicsattantam örömömben. A gyorsaság amire vágyok, a mindent elsöprő erő, ez mind jellemezte a Raiton elemet és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen elemi affinitásom van. Azonban még nem volt teljes a boldogságom, mert ez csupán Raigu sejtése volt és a chakrám természete még nem bizonyított a fizikai világban.
- Tehát akkor, hogy fogjuk ezt beigazolni, vagy esetleg most fog előkerülni a chakra érzékeny papír, vagy más megoldást tudsz? Nyilván ezt azért nem lehet teljesen pontosan így megmondani. Bár tetszik, hogy a villám elem jött ki. Ennek hogy is mondjam eszmei értéke van nekem. Ha esetleg sikerülne felélesztenem is, akkor asszem visszanyernék valamit abból a részemből amit a háború alatt elvesztettem.
Nem szabad ennyire megnyílnom... El kell temetnem magamban az érzelmeimet mélyre ezt tanította nekem mindig az öreg ANBU. Persze az érzelmek lehetnek a legnagyobb fegyvereink, de nagyon sok esetben ezt a fegyvert egy ügyes ellenfél ellenünk fordítja. Így viszont nem szabad mindenkiben potenciális ellenfelet látnom... A lelkemet viszont nem most fogom kiönteni és biztosan nem neki. Így ismét a feladatra koncentrálva figyeltem tovább Raigut és vártam a további utasításokat.

Jiraiya Pént. Márc. 25 2016, 10:33

Raigu figyelmesen hallgatja a Genint, miközben mélyen a szemébe néz. Mintha keresztül nézne rajta, de közben minden egyes apró információt elraktároz és tovább is visz a gondolatot.
- Rendben. Ez nagyon jó Kinshu. Már csak azt mond el nekem, hogy miért van számodra eszmei értéke a Raiton elemnek? Vagy magára a villámra gondolsz? Ez fontos része lesz az elem feloldásának.
Fejezte be végül.

// Szerintem nagyon jól játszod ki Kinshut Very Happy

Tetszik, hogy bár ki tudnád játszani a zsenit meg az okosat meg a tapasztaltat, de nem teszed, mert még nem elég tapasztalt a karakter.
És tudom hogy már sokszor kérdeztem de a kövi posztodba írd fel kérlek a technika nevét amit tanulunk mert a következő körben elkezdjük a tanulást. Maximum még 2 körváltás lesz és mehetünk a Frontra. ^^ //

**Kinshu** Vas. Márc. 27 2016, 13:47

Raigu végig hallgatott, de én ismét nem mondtam el neki mindent, miért számít nekem ennyire sokat, hogy a villám elemet ébresztettem fel második chakra elemként. Számomra a villám a sebességet testesíti meg és élénken él bennem annak az Iwagakurei tábornak a megtámadása, ahova nem mehettem vissza mert az ANBU "kényszerített", hogy induljak el a bányászfaluba a küldetésemre. A robbanás vízhangja, amelynek lökéshullámát akkor még a mellkasomban is éreztem a mai napig kísért álmomban. Raigu a szememből olvashatná maximum az érzelmeimet, mert uralom az érzelmeimen annyira, hogy az arcomra ne üljenek ki, de a szemre azt mondják, hogy a lélek tükre és ennyire még nem tanultam meg uralkodni magamon.
- Igazság szerint a régi tapasztalataimból adódóan örülök neki, hogy egy használható elemet ébresztettem fel magamban második chakra elemként. Ha mondjuk a suiton elem lett volna akkor annak annyira nem örülnék, de a raiton nagyon izgalmasan hangzik. Hallottam egy érdekes villám technikáról amit szívesen elsajátítanék. Ez egy C szintű technika tehát nem hiszem, hogy olyan bonyolult lenne az elsajátítása. Raiso: Gekishin// Villámló Temetés: Áruló Remegés lenn az a technika amire gondoltam. Ha jól tudom ez egy támadó technika és ha valaha vissza kéne mennem a frontra akkor azt hiszem, hogy nagyon örülnék neki ha ez a technika a fegyver táram részét képezné. Mindezek mellett egy pártfogóm is valószínűleg nagyon fog örülni neki, akit apámként tisztelek.
Remélem Raigu meg van elégedve a válasszal, nem fogom neki elmondani, hogy mi nyomja a lelkemet és miért van valójában akkora súlya ennek a raiton elemi beállítottságnak mint ahogy az látszik rajtam. Egyszerűen nem vagyok az a fajta és az ANBUságból adódóan is lepleznem kell az érzelmeimet. Ezt pedig tartanom kell legközelebb Kituchi előtt is, de valahogy az egy teljesen más helyzet...
Egy dologra azonban megesküszöm itt és most magamnak... Soha többé nem leszek olyan lassú mint akkor. Soha többé nem fogom hagyni, hogy honfitársak szenvedjenek, esetleg meghalljanak mert én nem vagyok elég gyors, hogy segítsek nekik.
- Rendben Raigu mond mit kell tennem?
Azzal felveszek egy gyakorló pozíciót és várom a chuunin utasításait.

Jiraiya Kedd Márc. 29 2016, 15:05

Kinshu kibújt a válasz alól, de azt Ő is érezhette, hogy Raigu nincs megelégedve vele. Ám a kopasz fiú nem folytatta, hanem inkább elmosolyodott. Nem tudta, hogy miért nem akar Kinshu mélyebben beszélni erről, de ha nem hát nem. Így viszont valamivel nehezebb dolguk lesz. Bár, nem is annyira biztos...
- Rendben. Akkor a következőt kell tenned. Ülj le és helyezkedj el lótuszülésbe.
Mondta, majd Ő Kinshutól másfél méterre, ugyanezt tette.
- Két lépésből áll a Második elemed feloldása. Az első: Meditálj. Gondolj arra, hogy miért fontos neked ez az elem, hogy a pozitív tulajdonságai miért válnak majd hasznodra és gondolj az erőre, amit képvisel. Képzelj el egy viharfelhőt, rengeteg villámmal és próbálj meg a meditációd alatt eggyé válni magával az Elemmel. HA a meditációd során eléred azt, hogy feloldhasd magadban a Második elemedet, magát a Raiton chakrát, akkor azt később már képes leszel kezelni.
Fejezte bej, majd egy másodpercnyi lélegzetvétel és folytatta.
- A második lépés, hogy a meditációdat felerősítsem fizikális érzésekkel, ezért a Raiton chakrámmat át fogom formálni és át fogom irányítani beléd. Bizsergető, zsibbadó érzést fogsz érezni, amit az elektromosság fog okozni. Ne felejtsd el, hogy a testedben futó idegszálak is mind elektromos impulzusokat küldenek az agyadnak, ahogyan a szíved is egy elektromos impulzus hatására húzódik össze. Így az elektromosság, amit a Raiton gerjeszthet, már önmagában megvan a tested biológiájában. Koncentrál erre is. Ha pedig érzed, hogyan a tested bizsereg, próbálj meg odafigyelni az Elemi Chakrádra. Gondolj a villám erejére, a Raitonra és koncentráld a chakrádat, majd áramoltasd ki a testedből. Ha eléred a Meditációs állapotodat, akkor minden érzések útján fog jönni, ugyanis a Meditáció állapotába az ember tudata és érzésvilága szárnyal, a tudattal és az érzéseiddel pedig hatással tudsz lenni a benned keringő chakrára. Ha pedig erre én is ráerősítek, akkor néhány óra alatt menni fog minden. Kezdj neki!
Mondta, majd becsukta a szemét lótuszülésben és koncentrált.

// 40 sort kérek kb az egészről. Lehet hosszabb is, ez rajtad múlik. A lényeg, hogy a meditáció alatt megjelenő képek, álomszerű jelenések hatással legyenek Kinshura és az Érzéseire. Nagyjából a meditáció, így az iromány felénél elkezdi érezni a bizsergető érzést, amit Raigu okoz a Raitonjával. Ez még ráerősít a villám, vagyis az elektromosság érzésére, és végül Kinshu teljesen képes feloldani a Raiton chakrát, ami úgy jelenik meg a testén kívül, hogy a testéből néhány kisebb, ártalmatlan villám csapódik ki a talajba. Amint ez megtörténik, kizökken a Meditációs állapotból és szemtanúja lehet annak, hogy az irányítása alá vonta a Raiton Chakrát. Ezáltal a Raiton Kaitou technikát szerzed meg. //

**Kinshu** Vas. Ápr. 03 2016, 17:26

Tudtam, hogy Raigou nem elégedett a válasszal, ez látszódott a tekintetéből is ám nem firtatta tovább a dolgot és ez nekem pont elég volt. Nem szabad kimutatnom az érzelmeimet legalábbis ilyen szinten, de valahogy ezt a szabályt tudom a legnehezebben betartani. Egy örökös csatát vívok magammal és ennek a csatának most Raigou is szemtanúja volt egy pillanatra, azonban szinte azonnal tovább is léptünk. Tudtam, hogy a fiú is eredményeket akar már látni legalább annyira mint én. Elmagyarázta nekem, hogy milyen módon fogjuk folytatni az edzést és én őszintén szólva örültem neki, hogy nem kell magamat még jobban szétveretni. Lényegében az elméleti részt is kis híján át fogjuk forgatni gyakorlati próbálkozásba, ám ez pontosan alátámasztja azt amit én is eddig tudtam a chakra természetéről. A chakránkat nagyban befolyásolják az érzelmeink.
El is helyezkedtem tehát lótusz ülésnem miután végig hallgattam a kopasz chuunin instrukcióit, majd elsőnek kiürítettem a fejemet. Igyekeztem megszabadulni minden zavaró gondolattól, képtől vagy érzéstől. Miután minden fölösleges dolgot száműztem elmém egy eldugott szegletébe, egyszerűen csak elképzeltem magamat és ahogy áramlik bennem a chakra. Elképzeltem ahogy Raigou is mondta, amint a testemben is izzik az elektromosság és igyekeztem teljesen ráhangolódni a Raitonra. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű de őszintén szólva azt nem hittem volna, hogy ennyire összetett feladat lesz feloldani ezt az elemet. Mindazon által nagyon örülök neki, mert a Raiton számomra a gyorsaságot jelenti és ha ez a gyorsaság bennem van eltemetve valahol mélyen akkor képes lehetek felébreszteni és megmenteni mindenkit akinek szüksége lehet rám. Ezt szeretném csinálni, a villám segítségével megmenteni mindenkit aki rászorul. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy honfitársak essenek el. Vissza kell mennem a frontra és bármennyire is megvisel, akkor is helyt kell állnom és a villám erejével lesújtani ellenfeleimre. Elképzeltem amint a viharfelhőkből lecsap a villám és éreztem amint a chakrám elkezd reagálni az érzelmeimre. Éreztem valóban amit a chuunin mondott, magam tudtam alakítani a chakrám természetét és mintha minden probléma nélkül képes lettem volna befolyásolni. Ez azonban még nem elég, ez a kis vibrálás nem elég ennél több kell. Sokkal többet kell letennem az asztalra, hogy fel tudjam éleszteni magamban a Raitont. Elképzeltem amint a chakra hálózatomat átjárja az elektromosság és amint minden egyes szívdobbanással mélyebbre és mélyebbre hatol belém. Mintha teljesen átvenné a felettem az irányítást, mintha csak és kizárólag a vad és elemi chakra irányítana most.
Hirtelen megéreztem, hogy kívülről mintha valami bizsergető érzés még inkább rásegítene és amint érintkezett az én chakra rendszeremmel, valahogy gerjesztette ezt az elektromos bizsergést. Megint azt éreztem mint amikor Raigou megbénított miközben paralizáltam, ám most valahogy sokkal bensőségesebb volt a kapcsolat, mert az én chakrám is rezonált még és éreztem amint szétterjed bennem. Nem csak a chakra rendszeremben hanem az egész testemben. A Raiton átjárja és felpezsdíti a véremet. Ez az elem teljesen feltöltött élettel és valahogy úgy éreztem, hogy a birtokában képes vagyok legyőzni bármilyen akadályt. Olyan mennyiségű adrenalin szabadult fel a szervezetemben, hogy már semmilyen félelmet nem éreztem és tudtam, hogy képes leszek rá, hogy gyorsabb leszek még a villámnál is és mindenkit meg fogok tudni menteni. Addig azonban nagyon rögös és nehéz utat kell bejárnom de képes leszek rá.
Egyszer csak amint senseiem chakrája már gerjesztett egy bizonyos mértékű elektromosságot bennem, éreztem, hogy elértem azt a határt amit ha átlépek akkor sikerülhet feloldani a Raitont. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy nagyfeszültségű vezeték amit túltöltenek energiával és mivel ezt valahol ki kell adnia ezért a fölösleges feszültség a tenketsu pontjaimon távozott...
Kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy ezernyi kis szikra tör elő a kezemből és a testem szinte minden részéről. Éreztem, hogy most valami új kezdődik el!
Teljesen ámulatba ejtett, hogy Raigounak igaza volt és valóban sikerült megszelídítenem a villámot. Az elején nehézkesen indult ám a chuunin útmutatásával végül sikerült célt érnem.
- Hát ez... Hát ez elképesztő. Egyszerűen nem is tudom, hogy mit mondjak. Ez valami isteni érzés mintha teljesen újjá születtem volna.
Nézegettem egy darabig még a jobb karomat amíg a szikrák végül abbamaradtak és aztán ismét Raigoura pillantottam.
- Nagyon hálás vagyok a segítségedért. Ez nagyon sokat jelent nekem. Viszont egy valamiben most már tisztábban látok. Vissza kell térnem a frontra és meg kell óvnom a bajtársaimat. Valamiért úgy érzem, hogy nekem ott a helyem, arra fog vinni az utam. Mit gondolsz?

//Remélem ez így megfelel. Amint engedélyezed akkor felírom a technikát.//

Jiraiya Szer. Ápr. 20 2016, 14:26

// A Raiton feloldást felírhatod. Ebben a körben lezárjuk a Tanulást, esetleg egy elköszönő poszt lesz még //

Érdekes és élvezetes dolgokat élhetett át a fiú, ahogyan Raigu is. Elvégre tisztában volt vele, hogy Kinshu, most mit élhet át, elvégre az érzés mindenkit átjár, hogyha rákoncentrál a másikra. De ez most lényegtelen, ami fontos, hogy Kinshu fel tudta szabadítani a Raiton chakrát, aminek szemmel látható eredménye lett...
- Remek! Igen. Mindenképpen tenned kell a faludért. De azt az utat kell járnod, amit te szeretnél. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed. Útravalóul pedig, tanítok neked egy technikát. Ezt már említetted, de nem egyszerű a kivitelezése. Raiso: Gekishin. A Villám technikák egy csoportja, melynek lényege a sűrített Raiton chakra használata. Nem kell mást tenned, mint a testeden kívülre koncentrálni egy adag Raiton Chakrát, azt sűríteni és a chakráddal kordában tartva annak formáját, eldobni, akárcsak egy Shurikent. Több fázisú a technika, de meg fogsz vele birkózni.
Ekkor Raigu felállt, majd Kinshu felé nyújtotta a karját tenyérrel felfelé.
- A többi villám technikával ellentétben itt irányítanod kell a Raiton Chakrát. A legtöbb technikánál csak irányt kell neki adnod és kész. Majom, Nyúl, Vadnak, Kos. Ezek a kézjelei. Ezt jegyezd meg, ugyanis ennél a technikánál szükség lesz rájuk. Az első fázis az a Raiton Chakra testen kívülre tömörítése.
Ekkor Raiso tenyere felett, némi szikrázó, kékes árnyalatú chakra jelent meg, majd ez a szikrázás átment erős világításba, ahogyan a chakra sűrűsödött.
- Miután ezzel meg vagy, halmoznod kell és egy helyre irányítani. Így akkor lesz jó, amikor már csak egy izzó plazmát látsz és nem elektromosságot. Miután ez meg van, romázd meg korong méretűre, és dobd el. Ennyiből áll a technika. Könnyűnek hangzik, de nagyon nehéz. Próbáld megcsinálni. Miután sikerül egy ilyen korongot létrehozni, utána próbáld meg sorozatban, minél gyorsabban megalkotni. Most pedig nekem mennem kel. Örültem annak, hogy találkoztunk.
Mosolyodott el, majd intett és eltűnt.

// 60-80 sort kérek. A fele szóljon a korong létrehozásáról pihenésekkel és sok próbálkozással a másik fele pedig a gyors létrehozásról és a tömeges megalkotásról ^^ //

**Kinshu** Csüt. Május 12 2016, 21:31

Raigu egy nagyon jó tanácsot adott nekm és annak ellenére, hogy egy tapasztalatlan gyalognak tartottam magamat a hatalmasak sakktábláján, most mégis úgy éreztem, hogy tudnék mit tenni az országomért és ennél nagyobb boldogsággal semmi sem tölthetett volna el jelen pillanatban. Na jó talán pár szabad és zavartalan perc Kituchival igen, de tudtam, hogy ez lehetetlen, ezt az érzelmet pedig hamar le kell győznöm magamban, mert egy ANBU nem érezhet ilyen érzelmeket, főleg nem a falu egyik vezetője iránt. Túlságosan is kiszámíthatóvá tesz... Gyorsan túl is léptem ezen és elkezdtem felidézni magamban amit Raigu mondott. Megmutatta egyszer a technikát aztán el is ment és magamra hagyott, hogy gyakoroljam a technikát.
Szóval akkor először létre kell hoznom egy korongot markomba, ami raiton chakrából áll. Ez talán nem lesz olyan nehéz, bár tekintettel arra, hogy még csak most tanultam meg az elem feloldást egy kicsit nehéznek ígérkezik, de a chakra testen kívüli irányítása viszont még akadémiai tananyag, tehát csak fel kell elevenítenem az alapokat. Tehát akkor megformáltam a létrehozáshoz szükséges kézpecséteket és elkezdtem koncentrálni a raiton elemű chakrát a tenyerembe. Az első két próbálkozásnál csupán apró kis szikrákat láttam magjelenni de semmi eredmény. Leültem egy közeli kőre pihenni egy kicsit mert tudtam, hogy ha túlhajszolom magam azzal nem jutok sehova.
Tehát akkor majom, nyúl, vadkan, kos kézjeleket kövegően kell koncentrálnom a raiton elemű chakrámat a kezemen lévő tenketsu pontokba és létre kell hoznom belőle egy diszkosz méretű korongot amit el kell dobnom. Ez tűnik még a könnyebbik felének a tömeges létrehozással még lehetnek problémák, mert még nem vagyok képes olyan szinten uralni a raiton elemű chakrát. Rendben akkor most jöhet a gyakorlati kivitelezés a rohanás után most már egy kicsit meg is nyugodtam így talán nem lesz gond ezzel.
Első lépésnek koncentráltam, hogy ismét életre hívjam a raiton chakrát. Mikor már éreztem, hogy kellő mennyiségű raiton elemű chakrát keringtetek magamban megalkottam a kézjeleket, de csak szépen lassan mintha most sétáltam volna ki az akadémiáról. Majom, nyúl... a raiton chakra felhalmozódott a jobb karomban, én pedig igyekeztem azt a tenketsu pontok felé préselni, amennyire csak tudtam. Vadkan, kos... megfogtam a bal kezemmel a jobb csuklómat és becsuktam a szemem, úgy koncentráltam. Éreztem, hogy közel járok a sikerhez. Amikor kinyitottam a szemem egy halvány kis raiton chakrából álló korongot, ami halványan izzot a kezemben és legnagyobb meglepetésemre engem nem égetett meg sőt még jól is esett ahogy egy kicsit átjár az elektromos izzás. Megfogtam ezt a kis nekivágtam a közelemben lévő kőenk. Egy kisebb füst kíséretében a kő teljesen befeketedett... éreztem, hogy ezúttal talán még nagyobb áttörést érhetek el mint a raiton elemű chakra felébresztésénél.
A következő pár próbálkozás alkalmával már eljutottam addig, hogy nagy örömömben a jutsu nevét kiáltozva dobáltam e a még mindig erőtlennek tűnő korongot, de valamiért nem tudtam sokszorosítani. Úgy döntöttem, hogy mára abba hagyom a gyakorlást és inkább visszavonulót fújok mert kezdett beesteledni és amúgy is nagyon éhes lettem a sok gyakorlástól és elmesélem legalább a vén anbunak a sikereimet és a félsikeremet is.

[...]

Másnap ismét ugyan azon a kiképzőterepen kezdtem a napom és úgy döntöttem, hogy addig nem megyek innen sehova amíg meg nem tanulom rendesen kivitelezni a technikát. Ma már sikerült a korongot magában sokkal erősebbre és fényesebbre létrehozni mint előző nap, azonban ezt betudtam annak, hogy most kipihentebb voltam és talán jobban oda tudtam figyelni rá.
Állandóan abba a hibába ütköztem, hogy a chakrámat csak egy korong létrehozásába pazaroltam el. A chakra adagolással kell trükközni, hogy több korongot tudjak létrehozni. A következő próbálkozás alkalmával sokkal hosszabb ideig koncentráltam a raiton chakrát mielőtt megalkottam volna a kézjeleket. Aztán kimondtam a technika nevét és ismét létrehoztam az első korongot ám ezúttal igyekeztem nem minden elemi chakrát beleadni a tenketsu pontjaimon keresztül. A célpontom ismét a már korom feketére vállt kő volt... Az első korong után a megmaradt chakrámat belepumpáltam a kezembe és legnagyobb meglepetésemre sikerült ismét létrehozni a korongot amit sikeresen szintén hozzávágtam a kőhöz. Nagyon megörültem a sikeremnek mint amikor a katon vagy a raiton elemet felélesztettem magamban. Tudtam, hogy most egy nagy lépést tettem előre és talán ezúttal a fronton is jobban helyt fogok tudni állni így, hogy már ismerek több technikát és talán több fegyver is van a kezemben mint legutóbbi alkalommal.
Minél többet próbálkoztam annál jobban és annál erősebb korongokat tudtam létrehozni. A kiengedett raiton elemű chakra tömeg egyre hatásosabb volt. A kő természetesen ellenállt nekem, de gyakorlásnak tökéletes volt. A végén már képes voltam létrehozni egyhuzamban három négy izzó plazma lövedéket és amikor már a végére értem és helyváltoztatással is képes voltam megsorozni a követ, a végén már annyira felizzott, hogy mintha füstöt is láttam volna.
Büszkén mentem haza, hogy eláruljam pártfogómnak milyen sikert értem el ma.

Jiraiya Szomb. Május 28 2016, 14:50

// Tanulás Elfogadva! Innentől szabad vagy!

Jutalmazás:

Tanulás Minősége: 5/10 --> Nem lett átfogó, de nem is volt rossz

Szerepjáték: 8/10

Írásminsőg: 7/10 --> Nem szeretsz ömlengeni, és nem szeretsz hosszasabb leíró részeket beletenni, ami jól is van. Viszont a környezeti behatásokra mindig jól leírtad Kinshu reakcióját vagy éppen világnézetét, így jó lett a dolog!

Technikahasználat: 10/10 --> Nagyon jól használtad ki a karaktered képességeit

Összesen 30 Chakra a Jutalmad. + 5 Chakra az eltelt időre és a várakozásokra!

Sajnos ha nem a frontra jössz akkor nem tudlak tovább vinni, így kérlek keress egy másik mesélőt a továbbiakra ^^ //

**Arakawa Kenichi** Szomb. Feb. 18 2017, 16:21

// Hinata //

Ifjú alkoholistánk ezen a napon nem volt küldetésen, így ilyenkor jobb híján nem csinál mást, mint teng-leng a családi vállalkozásuk helyszínén, azaz a kocsmában.
- Gyerünk kölyök, ne hagyd magad!!! - ordítják többen is a krimóban, hiszen szkandermérkőzés van. A két küzdőfél pedig nem más, mint hősünk és Koshiro a dagadt ötven éves, iszákos asztalos.
- Én fogok nyerni fiacskám! - mondja erőlködve az öreg.
- Majd meglátjuk öreg! - vág vissza shinobink.
Feszül az izom és a háj, csikorognak a fogak, izzadságcseppek folynak le a homlokokról. Dohány-pia- és izzadtságszagot lehet érezni nagy dózisban. Primitív és trágár hangzavar, szék és asztal csapkodás, néhol üvegtörés. Ez az Arakawa família mennyországa, ami egyébként csak egy tök átlagos nap, a szokásos. Na de nindzsánk itt van otthon, és ő erre büszke. Neki ez olyan természetes környezet, mint a hegyi pisztrángnak a friss, hideg és oxigéndús vizű hegyi patak. A mihaszna, semmirekellő, civilizálatlan, tuskó csőcselékek törzshelye ez, ahová alkalmanként betér pár leharcolt öreg csatakanca is, akik a közeli bordélyház egykori élmunkásai, azaz Kenichi édesanyjának a volt alkalmazottjai. Nos a szkander még mindig megy javában. A genin erőlködik, nyomja ahogy csak tudja, ám az öreg asztalos sem hagyja annyiban. Körülöttük áll a tömeg, megy a fogadás ezerrel. Még az apja (aki a csapos/kasszás a kocsmában) is fogad, természetesen szokás szerint a fia ellen. Ám az utolsó erőbedobásnál az öreg keze csattan az asztalon.
- Ez az, nyertem! - mondja lihegve Kenichi. Erre persze inni kell! Apja a saját homlokára csap, most bizony veszített. Májgyilkosunk önti is magába a söröket bőszen, neki persze ingyen van. Kis idő múlva egy shinobi lép be a kocsmába és egyenesen hősünkhöz megy, nem szól semmit csak egy levelet rak le elé a pultra. Érdeklődve bontja ki a levelet, amiben azt olvassa, hogy holnap reggel 7-re jelenjen meg.
~ A fenébe! Fogadjunk, hogy a sensei küldte, tuti, hogy valami küldetés. ~mérgelődik magában. Ez a nap is lemegy, a kocsma bezár, a mulatságnak vége.
Másnap reggel, nyitás előtt, lemegy a pulthoz és csapoltat a faterjával egy adag sört. A fater szájában a fogpiszkálóval, éppen fényesíti a poharakat egy törlőkendővel.
- Na fiam, mi a program mára? Láttam, hogy tegnap kaptál valami levelet. - érdeklődik az apja.
- Ja..ma reggel hétre ott kell lennem a kiképzőterepen. -mondja hatalmas ásítások közepette.
- Reggel 7-re?! Negyed 8 van már, te ostoba! - mondja az apja, miközben rámutat a faliórára.
- Óh..basszus!! Elkéstem, ki fog nyírni a sensei! - kiáltja ijedten, majd villámgyorsan lehúzza a sörét (amit nem kellett volna), majd rohamtempóban siet a kiképző terepre. Mikor odaér a félelemtől reszketve keresi tekintetével a mesterét. Reméli jó kedvében lesz a sensei, de erre nagyon minimális az esély.

Hyuuga Hinata Szomb. Feb. 18 2017, 23:42

// Arakawa Kenichi //

Egy átdorbézolt nap után Kenichi mi mással is kezdhetné a reggelét, mint egy frissen csapolt sörrel? Nála olyan, mint másnaposság valószínűleg már nem is létezik, mert Ő mindig aznapos. Így hát kár lenne megtörni ezt a hagyományt, békésen kortyolja az italt egészen addig, amíg a boldog tudatlanságából édesapja zökkenti ki. Bár ne tette volna, mert akkor nyugodtan megihatta volna a sörét! Fejvesztve rohan az ifjú a megbeszélt helyre, na de azt senki nem írta fel a papírra, hogy nem csak egy Kiképzőterepre, hanem a vesztébe is rohan.

Félelemtől átjárva pásztázza a terep területét a genin, de a környéken minden gyanúsan csendes, a senseinek pedig nyoma sincsen. Mégsem Ő hívta volna ide? Mikor már épp fellélegezhetne, a lába alatt minimális rezgést tapasztal és egy kéz - nem mellesleg egy igencsak kecses kéz - nyúl ki a földből, majd a földbe rántja Őt. Csak nyaktól fölfelé érik őt a Nap sugarai. Na ha valamit, akkor ezt biztosan szorult helyzetnek nevezik. Ahogy felpillant, egy formás női alak magasodik fölé. Ezeket a domborulatokat pedig bizony ezer közül is felismerhetné!

- Arakawa Kenichi! - ordít a fiúra a szemrehányóan Minori-sensei, és látszólag a feje kétszer akkora, mint normális esetben. Lehet azért, mert ideges. Vagy lehet azért, mert a genin arcába hajolt és épp úgy ordította le a fejét. - Már megint bűzlesz! - néz rá fintorogva - Legszívesebben itt hagynálak elrohadni a késésed miatt és megvárnám, amíg lebomlasz, de nem akarok környezetet szennyezni! - adja ki dühét a tanító. Kenichi pechjére nem csípte el Őt túl jó kedvében. Minori felegyenesedik és lesajnáló tekintetével szinte megperzseli tanítványát. - Szerencséd, hogy a faluvezetés nem rendelt ki melléd még csapatot és ezért kötelezően rám maradtál. Mit várnak, csodát? Mindenki tudja, hogy a szarból nem lehet várat építeni! - bosszankodik, ahogy körözve járkál Kenichi feje körül. - Azért vagy itt, hogy kiderítsük, mennyire vagy haszontalan.

A kék hajú fúria egy dobbantással megtöri a földet a fiú körül, majd mellkasa előtt összefont karokkal megvárja, amíg a semmirekellő tanulója kimászik a csapdájából. A zsebében matat, majd egy papírcetlit húz elő és Kenichi kezébe nyomja. Nem, nem a telefonszáma van rajta, a lap sajnos teljesen üres.

- Vezesd bele ebbe a papírba a chakrádat, már ha nem ittad azt is el, mint az agyadat. - jegyzi meg mogorván, miközben egyik lábával idegesen dobol a földön.

**Arakawa Kenichi** Vas. Feb. 19 2017, 10:54

// Hinata //

Kenichi nézegetett körbe mindenhol, de senkit sem talált. Már kezdett megkönnyebbülni, úgy gondolta, hogy maga sensei is késik. Sőt ő jobban is, mint hősünk. Ám ez egy meglehetősen ostoba feltételezés volt. Ez pedig hamar ki is derült, mivel nindzsánk hirtelen, spontán a semmiből nyakig elmerült a talajba. Mire el kezdett volna csodálkozni, hogy ez, mégis hogy történhetett meg vele. A bájos sensei azonnal megjelent előtte, és kapott egy akkora fejmosást, hogy azt zsebre nem tette. Mondjuk mi tagadás, meg is érdemelte.
- Sensei nem tudom, hogy számít-e, de szeretném megjegyezni, hogy ma nagyon csinos! - mondta vigyorogva a tökkelütött, még mindig nyakik a földben. De nem ám elnézést kért volna legalább. Áh..dehogy, ahhoz ő hülye.
Aztán a kunoichi tovább magyarázott, végül kiengedte a talaj fogságából alkoholtitánunkat, aki ki is mászott valahogyan. A jounin egy üres papírcetlit adott, a kezébe, majd arra utasította, hogy vezesse bele a chakráját.
- Áhá..tudom mi ez, mester! Ez az elemmeghatározó papiros. Erről mesélt a nagyfater is. Neki összegyűrődött, ő villám elemű. Azt mondják nagyfaterra ütöttem, remélem villám elemű leszek én is. Ha nem akkor a faterra ütöttem, és tűz elemű leszek, ahogyan a bátyám is. -mondta nagyon bizakodóan és izgatottan, ám amikor a chakráját belevezette a papírba, nem várt dolog történt. A papír nem gyűrődött össze, és nem is égett el. Ellenkezőleg, a kis papír átázott, csepegett is ki belőle némi víz.
- Heh?? Ez most mi, sensei? - kérdezte shinobink kissé megijedve, hiszen nem érti, hogy miről van szó. Vagy talán érti, csak a meglepődöttségtől nem találja a szavakat. Ugye a mi kis kocsmatöltelékünknek nem erőssége a chakra működésének az elméleti része.

Hyuuga Hinata Pént. Feb. 24 2017, 21:18

// Arakawa Kenichi //

- Annyit számít fiam, mint Földsárkánynak az integetés. Nem mintha nem tudnék róla! - nyugtázza a kinézetét ért dicséretet Minori-sensei, s kezeit lágyan sötétkék hajába fúrja, majd egy kecses mozdulattal hátralibbenti tincseit. Miután kiszedte Kenichit a föld fogságából, egy chakraérzékeny cetlit adva kezébe utasította őt arra, hogy vezesse a chakráját a papírba. Minden várakozását alulmúlva a lap nem morzsolódott, még csak nem is égett, nem hasadt ketté, egyszerűen csak átázott picit.

- Szerintem téged kiskorodban csak megtaláltak, megsajnáltak, megetettek és véletlenül odaszoktál! - szörnyed el a tanító, ahogy végighallgatja Kenichi eszmefuttatását, lévén hogy az eredmény közel sem hű a genin által felsorolt statisztikai mutatókhoz. - Hogyhogy mi, te féleszű? Mégis mit gondolsz, melyik elem irányításával bírsz, ha nedves a papírod? Tűzzel? - bosszankodik, majd vesz egy mély levegőt és kelletlen ábrázat feslik gyönyörű arcára.

- Megpróbálom lassan és érthetően elmagyarázni, hogy még a magadfajta barmok is felfogják. Öt típusú chakra létezik, Suiton, Doton, Katon, Fuuton és Raiton. Ezek esetlegesen kiegészítik és erősítik, más esetben ütik egymást. A chakrád eleme függ a vérvonaladtól, a természetedtől, az akaratodtól. A te esetedben ezt leginkább úgy magyaráznám, hogy elcseszett vagy. Valószínűleg erre a sejtjeid is rájöttek, mert annyi alkoholt megittál már, hogy vízért könyörögnek. A Suiton egy eléggé hasznos elem lehet, ha ügyesen van használva, tehát te nem mész majd vele sokra. - magyarázza a sensei az elméletet, persze kellő megvetéssel.

- Attól még, hogy tudjuk milyen elemmel rendelkezel, nem feltétlenül vagy képes használni is. Először időt kell szánnod a feloldásra, ehhez pedig koncentrációra lesz szükséged. - ekkor belenyúl a nadrágzsebébe és egy kendőt húz elő, amit Kenichi kezébe nyom. - A feladatod egyszerű. A chakrád koncentráld ebbe egészen addig, amíg át nem ázik teljesen! Addig én elmegyek egy kicsit, mert... dolgom van, de nem leszek messze. - szól picit zavartan, majd egy papírzacskót húz elő az övtáskájából és az egyik messzebb eső farönkön foglal helyet, háttal a fiúnak. Akár meg is tudná lesni, mi az a fontos teendő, amivel a szépség elüti az idejét.

// A következő posztodban minimum egy órát ölelj át, ahol próbálod feloldani a Suiton chakrád. Ezúttal még nem jársz sikerrel. //

**Arakawa Kenichi** Hétf. Feb. 27 2017, 19:28

// Hinata //

- Vííííz??? Ez gyengébb a villámnál, de ugyanakkor erősebb a tűznél. Hát erre pont nem számítottam, hogy éppen a suiton lesz az. Na mindegy, ez van, ezt kell elfogadni. - jegyezte meg a genin, aki különösebben nem volt elragadtatva az eredménytől. Azonban még messze nem volt itt vége a dolognak. A bájos sensei újabb feladatot adott neki, addig kell a chakráját a kendőbe koncentrálni, amíg az teljesen át nem ázik. Hősünk ismeri az ázást, ő is gyakran elázik, az alkoholtól.
~ A fenébe, ez nehéz lesz! A papírt azt könnyű volt átáztatni, hiszen az egy speciálisan direkt erre a célra alkotott chakraérzékeny papír. Ez pedig egy közönséges kendő, ami porszáraz. Háát...hosszú óráknak nézek elébe. De ha sikerül megcsinálnom akkor hát ha lenyűgözöm vele a senseit, és eljön velem randizni. ~ gondolta magában, ifjú és bolond alkoholtitánunk. Na de ugye a mi Kenichinknek a sok rossz tulajdonsága mellett azért akad, 1-2 tulajdonsága ami hasznos is. Többek között az, hogy ő nem az a könnyen feladós fajta, valamint ha sikerül komolyra vennie a figurát (ami neki igen nehéz), akkor viszonylag gyorsan tanul. Ám de most nem volt kifejezetten könnyű dolga. Hiszen nem oldott még fel soha elemet, és a chakrahasználata sem a legjobb. Ettől függetlenül neki állt a feladatnak. A kendőt a kezében tartva, elkezdett erősen koncentrálni, először azt csinálta, mint a chakrapapírnál. Belevezette a chakráját a kendőbe. Ám nem történt semmi, ugyanolyan száraz maradt. Jött a következő próbálkozás, most kicsit több chakrát adott bele, de még így sem történt. Ugye más dolog "natúrban" chakrát használni, és megint más elemi chakrát használni. Erre hamar rájött a mi kis májgyilkos shinobink. Sorra vezette be egymás után többször a belső energiáját a kendőbe ám az nem akart még csak benedvesedni sem, nehogy átázni. Bosszankodott is magában, de csak azért folytatta. Az idő pedig folyamatosan ment. Közel eltelhetett már vagy egy óra is, de még mindig semmi. Ám az utolsó próbálkozásánál, máson sem járt az esze, mint a vízen, mint elemen. Ezzel szuggerálta magát. Pedig ő aztán jó formán vizet sem ivott életében, csak sört, bort és szakét. Szokatlan volt neki az, hogy a vízre gondol, ám most muszáj volt neki. Hiszen a víz, mint elem, ez meg fogja határozni a nindzsapályafutását. Mivel ez az elsődleges eleme, ebből kifolyólag jó pár suiton jutsut lesz muszáj elsajátítania. A legutolsó próbálkozásnál több chakrát adott bele. De vajon sikerült neki megnedvesítenie a kendőt?

Hyuuga Hinata Pént. Márc. 03 2017, 21:26

// Arakawa Kenichi //

Kenichi lelkiismeretesen akarja bizonyítani rátermettségét szíve hölgye előtt, mindhiába. Két probléma is adódik. Egyrészt nem képes feloldani egy órán belül a suiton chakráját, másrészt a senseit rohadtul nem érdekli, amit csinál, mert el van veszve a saját kis világában, vagyis inkább papírzacskójában. A genin igazán szokatlan módon, minden tőle telhetőt megtéve koncentrálja chakráját a Minoritól kapott kendőbe. Ám az anyag szárazabb mint valaha ahelyett, hogy szépen fokozatosan elkezdene átázni. A sensei hamar meg is elégeli a tétlenséget és felpattan a farönkről, majd katonás léptekkel Kenichihez siet és kikapja a kezéből a kendőjét.

- Na jó, ebből elég legyen! - förmed rá hirtelenjében tanítványára a kék hajú kunoichi, majd chakráját belekoncentrálva a kendőbe átnedvesíti, megcsavarja feszesen, ezután egy jól irányzott mozdulattal lekever egy pofont vele a szerencsétlen fiúnak. Nincs ideje elugrani előle, hisz olyan váratlanul érheti az esemény, arcán pedig ennek okán egy kifli alakú nyom vöröslik fel. Ezt onnan tudhatja, hogy a találat helye nem csak fáj, de csíp is, nem is kicsit. - Azt hiszed, Én erre ráérek, hogy ilyen söpredékekkel foglalkozzak? Na ide figyelj! Adok neked még egy esélyt. Ha ezt is ellövöd, visszabuktatlak az akadémiára! Ne aggódj, lesznek barátaid, mert eddig mindenkit megbuktattam, aki a kezeim közé került! - zengi be Iwagakure kiképzőterepét az indulattól túlfűtött női hang, mi elől sok férfi csak menekülne. Ezzel szemben Kenichi állja a sarat és ha vár egy kicsit, akkor a sensei egy újabb javaslattal rukkol elő. Egy nagyobb pocsolyához ráncigálja a fülénél fogva mentoráltját, majd rámutat a víztükörre.

- Áramoltasd a chakrádat ebbe a tócsába egészen addig, ameddig nem hullámoztatod meg a felszínt! Vagy nekem az is jó, ha telesírod. Legalább jó lenne önértékelésed. - adja ki a parancsot a nő, majd háta mögött kulcsolt kezekkel, egyenes testtartással jár fel-alá, miközben a mihaszna tanítványa próbálkozásait szemrevételezi.

// Egy hosszabb posztot kérek, ahol sikeresen feloldod az elemedet. 2-3 órával számolj a tökéletes feloldás érdekében. ^^ //

**Arakawa Kenichi** Szomb. Márc. 11 2017, 08:22

// Hinata //

A mi jó öreg Kenichink, hozta a szokásos tehetségtelen formáját. Az a kendő nem lett vizes, sőt amennyire szerencsétlen hősünk talán még szárazabb is lett. Ő már csak ilyen, ha az óceán közepén ugorna ki egy csónakból, ő akkor is víz mellé esne. Pedig becsületesen próbálkozott, amit a 10-es skálán 11-es szépségű sensei úgy jutalmazott, hogy a nedves kendővel lekevert egy jó csípős-csattanósat a nindzsapalántánknak. Ami persze mellé kötelezően ment a kemény fejmosás is, ez ugye benne van a Minori sensei által kínált "alapcsomagban". Mind ezt, sörvedelő jómadarunk még derekasan tűrte is, ám amikor szóba került az, hogy jó eséllyel visszamehet az Akadémiára, akkor kikerekedtek a szemei és nyelt is egy nagyot. Arcáról egyszerre lehetett leolvasni az aggodalmat, de ugyanakkor az elszántságot is. Mikor még az Akadémia tanulója volt, akkor igen nehezen tudta megszerezni a genin rangot. Nála egyszerűen ki volt az zárva, hogy újra az akadémia padjába üljön. Már csak büszkeségből sem. Eközben persze a kunoichi a fülénél fogva rángatta el hősünket, egészen egy pocsolyáig ahol megkapta azt a feladatot, hogy a chakrájával kezdje el mozgatni a pocsolya felszínét.
- Értettem! Nem fogok visszaülni az Akadémia padjaiba! Nem érdekel, hogy hány genint küldött oda vissza, az én pofámat még jó sokáig el kell majd viselnie! - jelentette ki határozottan Kenichi, most az egyszer talán olyan hangnemben, ami azt sugallta róla, hogy végre a sarkára állt. El is kezdte a feladat végrehajtását. A tócsa elé állt, kissé lehajolt és el is kezdte a chakráját beleáramoltatni a vízbe. Erősen koncentrált és folyamatosan áramoltatta azt a belső energiát. Fokozatosan növelte a mennyiséget. Erősen szuggerálta azt a fránya pocsolyát, olyan meredten nézte, hogy szinte alig pislogott. Nehéz feladat elé néz. Az első próbálkozása egyáltalán nem sikerült. Ám ő nem az a típus, aki feladja, főleg, hogy most nagy a tét. Próbálkozások tömkelegei kerültek sorra, de egyszerűen az a víz felszín meg sem akart moccanni, semmi kis pici fodrozódás sem volt ott. Tartott egy minimális szünetet. Utána a kezét közelebb tette a pocsolyához, ám a nem érintkezett a víz a bőrével. Ismételten belevezette a chakráját, és egy nagyon enyhe kis vízgyűrű már látszódott is. Folyamatosan egyre hosszabb ideig áramoltatta a chakrát, a felszínen a kis vízgyűrű egyre nagyobb lett. Rá fél óra múlva egyre nagyobbra nőttek, és gyorsabban alakultak ki a vízgyűrűk. A genin már kezdett fáradni, elsősorban mentálisan. De még a feladat nem volt elvégezve. Azonban egyre jobban ráérzett, a pocsolya fele már fodrozódott.
~ Most már meglesz, csak azért is! ~biztatta magát. Érezte, hogy az energia ami belőle árad, kapcsolatba van a vízzel. Arra is rájött, hogy ezt talán nem is nagy dirre-durral erővel kell csinálni. Nem erőszakosan kell a vizet, mint elemet uralnia, hanem sokkal inkább érzéssel. A víz mindig változik, hiszen egy folyékony anyag, nincs állandó alakja. Shinobink is észrevette magán, hogy most változás lépett fel benne, jobban koncentrál és nem a hülyeségen jár az esze. Nem csak a sensei végett veszi komolyan, inkább belemélyült a dologba. Neki ez kicsit olyasmi érzés, mint ha a chakráját egyesítené az egyik őselemmel, a vízzel. Ami most ugyan tréfásan néz ki, hiszen nem egy tenger választ ketté, csupán csak egy nyeszlett pocsolyát hullámoztat. De nála ez is jelentős előrelépés. Rá két óra múlva sikerült is neki, a teljes víz felület hullámzott.
- Na végre! Nem volt egyszerű. - jelentette ki nindzsánk aki megfáradt szellemileg rendesen. Bizony most az agyát is kellett használnia.

Hyuuga Hinata Szer. Márc. 15 2017, 20:51

// Arakawa Kenichi //

- Majd mindjárt adok én neked valamit, amit el kell viselned, te húgyagyú! - dühöngi Minori, majd ökölbe szorítja kezeit , ahogy a genin magabiztos kijelentését meghallja. A sensei rosszalló tekintete végigkíséri tanítványa próbálkozásait órákon át, s türelmetlen járkálásával alább is hagy, amikor Kenichi megszólal. - Képes vagy megmozgatni egy pocsolyát? Hát gratulálok! Iwagakure büszke rád. - jegyzi meg gúnyosan, ezután kézjeleket formál, majd Kenichi arcába köp egy erős vízsugarat, amitől hátrébb kényszerül pár lépéssel. - Ha ma se fürödtél volna, akkor szívesen. A technika neve Suiton: Mizurappa, azaz Víz elem: Heves Vízhullám. A legalapvetőbb jutsu az elemen belül. Ha erre se leszel képes, akkor maradj csak és játssz a pocsolyában! - jelenti ki nyersen a kék hajú nő, majd egyenként elmutogatja a kézjeleket. Természetesen lassan, hogy mindez eljusson szegény Kenichi agyáig, aki az előbb kapott egy slagolást az arcába.

- Az első lépésed hogy felszabadítod a víz elemű chakrádat. Ezután egy nagy belégzést követően összesűrűsíted és eltelíted a tüdődet chakrával, amit a torkon felvezetve a szájüregben alakítasz át vízzé, majd kiköpöd vízsugár formájában. Minél több chakrát adsz bele, annál nagyobb lesz a nyomás. Gyakorlatilag olyan, mintha vizet hánynál. Egészen egyszerű technika... is lehetne, ha nem lennél idióta. - okítja ki szemrehányóan a csak külsőleg gyönyörű hölgy nebulóját. - Van rá 5 órád, hogy megtanuld, mert mint már mondtam, nem pazarlom rád tovább az időmet! - ad ultimátumot, ezután pedig elővesz egy körömreszelőt és körmei csinosításába kezd. Mindeközben sanda pillantásokat vet Kenichire, akinek végigkíséri próbálkozásait, de nyilván azért, hogy kellőképp megvethesse.

// Kérek szépen egy minimum 40 soros posztot, ahol 5 óra elteltével elsajátítod a technikát. //

**Yurasuhina Kaiji** Vas. Jún. 30 2019, 02:22

[Itachi]

Az ágyamat nyomom, szemem előtt csábítóan csodás álom pereg, amelyben épp olyan csodálat övez, mint amit megérdemlek, amikor valami a gyomromba vágódik, és fektemben is lazán kétrét görnyedek a fájdalomtól, elemelkedve az ágyról groteszk v betűbe egy pár pillanatig, hogy aztán oldalra dőlve folytassam tovább a szenvedést artikulálatlan - hiszen a fájdalomtól megszólalni sem tudok - káromlást sorolva, bekönnyezett szememen át is látva, hogy az a mocsadék G volt már megint. Hogy faltam volna fel az anyaméhben!
- Kelj fel, Kaiji, utoljára szólok - szólal meg lustán ásítva. - Nincs semmi kedvem miattad megint dupla és tripla adagokhoz.
Válaszul kínjaimon felülemelkedve kinyúlok a párnámért, és felé vágom, amit pofátlan könnyedséggel hárít, és bólogat elégedetten. Ha ilyen virgonc vagyok, tuti felkeltem.
Majd letörlöm a képedről az elégedettséget! Nem lehet így bánni velem! Ez vonatkozik arra az eszefogyott senseire is! Teljesen értelmes és tök jogos kérdéseimre ahelyett, hogy felelt volna, levágta a kemény csávó figurát, és amennyiszer kérdeztem - szerinte akadékoskodtam értelmetlenül halandzsázva, szerencsétlen, alárendelt pondró - annyiszor kellett a ritka debil és értelmetlen gyakorlatait ismételni. Lehet, hogy a végére kiköptem a tüdőm a földön fetrengve, de nem győzött le, azért is kérdeztem az utolsó pillanatig! Csak Kaiki és Kaigi tudott megfékezni - fizikai erőszakkal.
De nem tehetnek róla, hogy belőlük hiányzik a kitartás, és hajlamosabbak belesimulni a tömegbe, és úgy viselkedni, mint ahogy elvárják a szürkék. Nem tehetnek róla, hogy minden jó nekem jutott, nekik meg a maradék!
Arról viszont majd tehetnek, hogy vakarózhatnak valami jó indokon, miért nem vagyok az úgynevezett edzésen. Mert hogy én bizony ma nem fogok guggoló állásban tojós tyúkot játszani, az fix! Nem fogom ilyenekre pazarolni az én drága időmet!
Amint tudom, összekaparom magam, majd felkapom a cuccaim, s az ablakon át távozom kaijisan. Magammal és az egyszerű, de nagyszerű ellógási módszeremmel totál megelégedve vonulok nagy mellénnyel az utcán. Az érzésen az sem ront, hogy a gyomrom panaszosan kordul az ürességtől. Bizonyos veszteségekre szükség van, hogy az ember megnyerje a háborút.
Utam a kiképzőterepekre visz. Nem, véletlen sem csatlakoznék ikreimhez, fittyfenét! Badarságokra nincs időm! Ugyanakkor szerényen belátom, hogy még tökéletességemnek is szüksége van fejlődésre. Épp csak a saját elképzeléseim szerint fogom fejleszteni magam. Több értelme van, mint egy majom szavát követve ugrabugrálni. Nem cirkuszi artista akarok lenni, hanem olyasvalaki, akinek már a neve említésére összecsinálják magukat a rosszfiúk, és hálát zengenek a nemzetek, akinek a tetteiről elismeréssel regélnek szerte a világon. Valami olyasmit akarok véghez vinni az életművemben, amihez hasonlóra nem volt példa. Még nem kristályosodott ki pontosan, de egyedi lesz és megismételhetetlen. S ezt mindenki be fogja látni. Fogja aztán majd sajnálni két ikrem, hogy nem voltak kedvesebbek velem, s Kanmiru nii-san is, hogy hátrahagyott alábecsülve!
A kiképzőterepekre érve a legtávolabbi pontot választom, mert az üres. Illetve mert itt van három oszlop, amit különböző pofonstílusokkal lehet elagyabugyálni. Tökéletesek lesznek közönségnek. Ugyanis azt tervezem, hogy elsőként csiszolok azon, hogy léphetek elő rohadt menőn a füstből. Van pár füstbombám, de szerintem bőven elég lesz kettőt elhasználni, de mindjárt ki is derül. Mert érezni fogom, mikor jó. Elvégre igen fejlett az önkritikám.
Hozzá is készülök, hogy stílusos lazasággal a földhöz vágjam az egyik füstbombám, fejben megtervezve, hogyan is kellene előbukkannom belőle, hogy igazi nagyágyúnak tűnjek már megjelenésemben is.

Uchiha Itachi Kedd Júl. 23 2019, 19:59

Mikor már a szimpatikusnak tűnő, de annál szűkebb szavú közönséged is készen állt a mutatványra, el is dobtad az első füstbombát. Azonban ahelyett, hogy kiugorhattál volna belőle egy menő mozdulattal, hátul a grabancodnál éreztél egy rántást.
- Kaiji Kaiji.... Kaiji!
Ez az erősebb hang egy számodra eddig ismeretlen egyénhez tartozott. Tudtad jól, hogy kíválóságod most aztán elég nagy bajba került. Ahogy a chuunin rangú shinobi kirángatott grabancodnál fogva a füstből ha a kiképzőterep széle felé pillantasz láthatod két ikredet amint kuncogva távoznak a helyszínről... Speciálist edzést akartál, gondolhatták magukban... Akkor most megkapod!
- Úgy hallottam, hogy uraságod nem hajlandó a testvéreivel edzeni, hanem inkább a maga napját tervezné meg... - A fickó hangjából csöpögött a rosszindulatú irónia, de ezt jelen helyzetben te nem biztos, hogy felfogtad.
Gyorsan végig mért, aztán elővett egy aktát.
- A nevem Yukami, de hívj nyugodtan senseinek... Ahogy itt látom, csupa közepes. Semmi extra. Hát barátocskám most aztán keményen benne vagy a pácban. Tudod én mit meg nem adtam volna érte, ha a testvéreimmel lehettem volna egy csapatba beosztva, de te... úgy látszik neked semmi sem elég. Semmi gond, mire végzünk az edzéseddel meg fogod tanulni tisztelni, azt ami neked jutott. Na indulj el és fussál le 5 kört a kiképző terepek körül, aztán nyújtsál le és nyomj le itt előttem ötven fekvőt!
A férfi egy furcsa kézjelet mutatott, majd egy kisebb füst kíséretében megjelent egy klónja, mely számodra úgy tűnhetett, mintha egy bunshin lett volna, de annál biztosan több volt.
- Mire vársz még fiam? - Amint ezt kimondta a hátad mögött a klón hozzád közel tartotta az újját és megrázott éppen csak annyira, hogy idegesítő legyen. A feszültség olyan gyorsan távozott testedből, ahogy oda került, figyelmeztető volt ezt te is jól tuttad, de indulhat egyáltalán rosszabbul ez a mai nap?!
- Addig fog rézni egyre erősebben a klónom amíg nem csinálod amit mondok kisherceg!
Azzal Yukami leheveredett a födlre klónja pedig ismét megrázott.

**Yurasuhina Kaiji** Szer. Aug. 28 2019, 00:08

[Itachi]

Nem hezitáltam, kifújtam a levegőt, növelve a koncentrációmat, majd a lábaim elé vágtam a füstbombám, és léptem... volna, ha valami nem ragad meg a garabncomnál fogva, és ránt pont az ellenkező irányba, mint amerre haladni kívántam, elérve, hogy fuldokolva hörögjek nem hogy nem menőn, kifejezetten tök gázul.
Nem késlekedek, azonnal körbekémlelek, mi a fermentált Euler-vonal van, amikor tekintetem megakad két ikremen. Ó, hogy rohadnátok meg egy binomiális allegrettoban, kis klónszármazékok!
A következő teendőm "fogvatartóm" szemügyre vétele volt. A fickó roppant önelégülten vakerál. Az eleje más körülmények között még tetszene is a monddanivalójának, de utána elszarja az egészet, ahogy előkapja az unalmas papírjait. Azt hiszi, ha sérteget, akkor elismerem, hogy igaza van, és elszégyellem magam? Meg a nagy vörösboros szuterént! Nem az én hibám, hogy a felméréseik annyira primitívek, hogy az igazi zsenit képtelenek kimutatni!
Ez mind hagyján, ahogy letesz a földre, elkezd pattogni nekem. Épp úgy pattog, mint az az ökörbéka tegnap. Komolyan, minden egyes sensei ilyen csökött graduálé? Úgy is nézek rá, hogy meg se kell szólaljak, érezze, hogy nem vagyok képes elhinni, hogy ezt így komolyan gondolja. Meg ahogy elképzeli, hogy én majd pont az ő mély dörmögése miatt fogok nekiállni úgy ugrálni, ahogy ő fütyül!
Azt hiszem, valaki tájékoztathatta nyakasságomról, mert akövetkező mozdulattal egy klónt hoz létre, ami a hátma mögé kerülve megráz kellemetlenül, elérve, hogy megugorjak nyikkanva egyet, miközben az eredeti fószer konkrétan megfenyeget, majd mint aki jól végezte dolgát, megrázat még egyszer a klónjával, majd leheveredik.
Elborul az agyam, amit jelez az is, hogy lehajtom a fejem, és árnyékba borul a tekintetem. Meg a nagy francokat! Egy kis fájdalom nem fog behódoltatni!
Aucs! Az anyádat rázogasd, béna sokkológép! Hát jó ~ mosolyodom el. ~Ha így, hát így!
- Jó, jó, jó, defragmentáljunk egy nagy adag levegőt, mielőtt apellativumba megy át a kapcsolatunk - kezdek dumálni, hogy időt nyerjek. Ha sikerül, akkor heves, színpadias gesztusokkal folytatom, elvégre adni kell a hírnévre (na meg szükségem van rá a tervemhez is, azaz, hogy kivarázsoljam a másik magammal hozott füstbombámat).
- Agoraphon leszek, egy árva csetynyiket se jegyeztem meg az urbáriumából. Merre, mit?
Ha a klón nem hagy szóhoz jutni, akkor is nekiállok pofázni, csak kevésbé egybefüggően, és a széles gesztusok helyett az elektrosokk okozta reakciókat, rángásokat kihasználva és kicsit túlmímelve igyekszem elérni a célom.
Remélhetőleg a vakerálásom elég arra, hogy megszerezzem a füstbombát, ha meg a második opció lép életbe, akkor egy, maximum két rázás, mert azért nem vagyok egy mazochista típus, ha nem muszáj.
Amint megvan a füstbomba, azonnal lépek, végrehajtva a roppant egyszerű tervet: a bombát leejtve magam mellé aktiválom, majd amint elengedtem a füstbombát, nekiállok kivitelezni a Doton: Iwagakure no jutsu technikámat, hogy "ellógjak" a föld alá. Aztán majd néznek nagyot, elhúznak a bal féltekébe, és előbújva ismét folytathatom a belépőm gyakorlását. Senki nem szórakozhat a nagy Yurasuhina Kaijival! Igaz, a füstbombáim így elpazarolom... Francba!...

Ajánlott tartalom