Kiképzőterek

Végül megtaláltam a fogpiszkálókat amiket megvetettem az öreggel. Amikor odafordultam Misához egy pillanatra zavarba hozott ahogy egy kicsit elpirult.
- Jaj ne haragudj semmi ilyesmiről szó sincs. Nem vagyok perverz... Szerintem indulhatunk ha gondolod.
Azzal elindultam Misa után. A küldetéstől először féltem egy kicsit, mert nem tudtam mire számítsak. Lehet, hogy határt átlépő szökött shinobikkal is fogunk találkozni akik eléggé kemények lehetnek.
Nem tudom Misa milyen szinten van, de én nem tudom, hogy a jelenlegi szintemen készen állok-e egy rabló banda elfogására.
- Misa szeretném megkérdezni, hogy tudsz-e esetleg tanítani nekem a küldetés alatt egy másik tűz jutsut is? Illetve ha gondolod megmutathatom én milyen jutsukat ismerek. Bár szerintem ismersz sok trükköt ha már itt tartunk megkérdezhetem, hogy milyen szinten vagy?
Nem akartam tapintatlan lenni, de tudnom kellett, hogy mennyivel van felettem, illetve hogy felettem áll-e egyáltalán? Azt már tudom, hogy a tűz jutsukat jól ismeri, de vajon mennyire jól. Vajon én leszek számára a teher, vagy fordítva?
Ezek a kérdések fordultak meg a fejemben amikor őt követve elindultam!

- Talán a küldetés végén tanulhatunk, hogy ha jó leszel és jól is teljesítesz. Máskülönben nincs tanulás és más sem.
Elindulok a kijárat felé, de újabb kérdés hallatán megtorpanok.
- Én tudom, hogy feletted állok ezért nincs szükségem arra, hogy ezt bizonygassam. Viszont muszáj lesz, mert sejtem mire gondolsz és ezt kezdem unni, hogy partnereim folyton azt hiszek. kicsi vagyok és gyenge. Ezt egyszer s minden korra letisztázom itt és most.
Megállok egy magányos fával szemben majd mély levegőt veszek miközben kézjeleket formálok lehető leggyorsabban ami csak egy anbutol várható. Katon: Ho no Sanshouuo / Tűz Elem – Szalamandra Tűz
A fa pillanatok alatt megperzselődik majd porrá ég.
- Sárkány tűz vagy más néven Szalamandra tűz. Remélem most már indulhatunk.

*Köv post kapu*

//Yurasuhina Kaiji//

Új nap virradt rád, bohókás geninre, s mint minden új reggel, ez is sok kalandot tartogathatod számodra, már ha nem a reggeli tisztálkodást vesszük alapul, hanem hogy vadul kopognak az ajtódon.
Még talán csukott sétálsz oda az ajtóhoz, hogy megnézd ki zavarhat téged ilyen korán, már a kilincs megfogásakor rossz érzés fog el. Még épp csak elfordítod a kulcsit, de már csapódik kifelé az ajtó magával rántva téged is, és egy már jól ismert arcot pillantasz meg ahogyan hatalmas muszklijait ugráltatjai karjain, mellkasán.



- KI AZ ÁGYBÓL HÉTALVÓ!! HAJNALI 6 ÓRAKOR MÉG LUSTÁLKODSZ?! AZONNAL ROHANJ A KIKÉPZŐ TEREPRE, KÜLÖNBEN ÖSSZEKÖTJÜK A BAJSZUNKAT! - Kiáltott rád szigorú tekintettel Suiji sensei, miközben számára legjobbnak ítélt pozíciókban feszítgette izmait. (Nem tudom milyen neve volt eddig)
- KAPSZ TÍZ PERCET! NYOMÁS!!! - Ordított rád ismét, és összeteheted a két kezed, hogy az általa keltett hullám egyben hagyta fejfedődet, és hajkoronád.

//A post mehet már a kiképző terepre, de azért reagáld le ott az itt történteket. //

//Kicsit ez is vakít, de mit lehet tenni, majd hunyorítok. //

A Sensei először csak értetlenül nézett rád mint mindig, de próbálta elhitetni veled, mindvégig értette azt, amit mondtál. Azonban amikor visszafelé vetted az irányt, először csak eltorzult arca, mikor azonban ledobtad magad a kényelmes ágyba, féktelen haragra gerjedt.
- Ördög és pokol! A lustaság nem egy Shinobi szokás csipkerózsika, adok én neked a kiképző terepen ne félj! KI AZ ÁGYBÓL! - Üvöltött, majd megragadta az ágy szélét, olyannyira, hogy legurulj róla.
- Öltözz! NE MONDJAM MÉG EGYSZER! - Kiáltotta, majd az arcodba vágott egy a kezébe akadó ruhadarabot, nem tudja, hogy az egy tiszta ruha, inkább amolyan elrettentés céljából cselekedett, ahogy ránézel, láthatod is a nyakán, és a halántékán dudorodó ereket, melyre még izmai feszegetésével is rápakol egy lapáttal.
- Ha lustálkodsz soha nem leszel olyan izmos, mint én. - Tette még hozzá, majd elfordulva várta, hogy felöltözz. Úgy tűnik nem óhajt kimenni a szobából, nem érdekli, ha szégyenlős vagy, ha kell a vállán fog kicipelni téged a kiképző terepre.

//Ha tudom, hogy a karid nehezen indul, akkor nem itt kezdtünk volna, legközelebb gondosabban megbeszéljük a részleteket. //

// Kinshu: Vonj le 10 ryo-t engedélyezem a vásárlást //


A kiképzőtérre menet a vásárlás sikeres volt, de néhány percet vesztettél vele. De nem volt gond, hiszen még így is pontosan érkeztél. A legjobb az egészben az az volt, hogy nem volt ott senki. Vagy is csak néhány másodpercig, ugyanis egy érdekesen kinéző férfival egyszerre érkeztetek. A legérdekesebb tulajdonsága a hatalmas melle! fejpántja, amit a szemére lehúzva hord. Még igen fiatal, körülbelül 21-22 éves lehet. Néhány méterre áll csak tőled, de egyenesen feléd na fordulva még úgy is, hogy nem lát.
- Te vagy Kinshu?
Tette fel ezt az egyszerűnek tűnő kérdést. Vajon megtalálod rá a helyes választ? Minden esetre a furcsa ruhát viselő fiú várja a válaszod. Így ránézésre viszont egy speciális ANBU-nak tűnik.

A sensei akit nevezzünk egyszerűen csak senseinek, mivel a nevét nem szándékozza megmondani. Tehát, a sensei miközben feltetted a kérdésedet, Ő feltekerte a tekercsre az általa beszerzett dróthuzalt, ami 10 méternek felelt meg. Odasétált hozzád, majd a kezedbe nyomta a tekercset, drótostul mindenestül.
- A technika neve Katon: Ryuuka no Jutsu. Majd a feladatodat elmondom, ha itt lesz az ideje. Most erre koncentrálj! - Mondta, ellentmondást nem tűrő hangon - Olvasd el ami a tekercsben áll, aztán megmutatom, hogy hogyan is kell kivitelezni.
Mondta, majd megvárta míg elolvastad a tekercset.

Katon: Ryuuka no Jutsu

A technika egyszerűen kivitelezhető, ha meg van a megfelelő chakratermészet és egy közvetítő anyag, ami a perzselő lángokat eljuttatja az ellenfélhez. A technika mint a többi tűz alapú jutsu, a tüdőben jön létre. Az első folyamat, hogy egy közvetítő anyaggal ami legyen most egy drót, körbetekerjük az áldozatot. Ha ez megvan, akkor a drótba chakrát vezetünk és folyamatosan fenntartjuk a chakraáramlást. Ez után egy nagy levegő mellett a használó elmutogatja a kézjeleket és chakrát koncentrál a tüdejébe. Fontos, hogy még nem alakítja át azt eleven lángokká, mivel akkor belülről ég szét. Miután megvan a tüdőbe koncentrált chakra és a levegő, akkor a közvetítő anyagra fújjuk ki a chakrával telt levegőt. És most már át lehet alakítani a tenketsukon keresztül a chakrát, így vezetve a lángokat az áldozatunkhoz, ami mint egy eleven lángszóró, úgy égeti szét.

Miután elolvastad a tekercset, a sensei elmutogatta a kézjeleket és megmutatta a jutsut. Egy szikladarabra kötötte a drótot és azt is elmondta, hogy a legjobb, ha a szádba veszed a másik végét, így könnyebb lesz.



// Ha van kérdés, vagy valami nem világos akkor postban írd le a dolgot. Ha oké, akkor egy 35 soros postot kérek a jutsuról //

//Yurasuhina Kaiji//

A Sensei valóban elégedetten vizslatja izomzatát, végül mosolyogva bólint, mind a látványtól, mind pedig a gondolattól, hogy helyre rakta rakoncátlan tanítványát. Éppen fordulna meg, hogy megnézze elkészültél-e már, mikor az általad kilövelt hideg permet szinte robbanásként fedi be egész fejét, s a fürdő nagy részét.
- Mit merészelsz, pimasz kölyök! - Kiáltott mérgében, méretes kezeit maga elé helyezve, hogy így védje magát a hideg víztől, majd mire elapadt a forrás, és kinézhetett fedezéke mögül, te már "messze jártál".
- Hogy a macska rúgja meg! Csak kapjalak a kezeim közé! - Üvöltött, hogy szinte az egész ház beleremegett, majd te azt várod, hogy a bejárati ajtón rohan ki, ehelyett az ablakon látod kiugrani az izmos férfit, kit nem érdekel a többemeletnyi magasság. Ágyúgolyóként puffan az anyaföldre, mi kisebb krátert hagy maga után, majd a járókelők legnagyobb meglepődöttségére, ismét üvöltözni kezdett.
- Hova futottál te átkozott?! - Kiáltott, és még a nem létező erei is kipattantak a kopasz fején. Elindult a főtér irányába, szinte hatalmas, nyakig érő porfelhőt hagyva maga után.

Miután te kikuncogtad magad mesteren, úgy döntesz már csak a hecc kedvéért is elindulsz a Tsuchikage palotája felé, hogy megnézd, ugyan mit akarhat tőled a vén mester.

//A következő post akkor mehet a Tsuchikage palotájába, reagáld le nyugodtan a Sensei bohóckodását, és a Tsuchikage irodájába való érkezésed.//

Nos kezdésnek alaposan megfigyeltem ahogy a sensei végrehajtja a jutsut aztán még egyszer elolvastam a tekercsen található információkat. Tehát első lépés akkor a chakra áramlást fenntartani a drótban.
Megfogtam egy kősziklát és a kapott dróttal körbe tekertem aztán távolabb mentem és elkezdtem belekoncentrálni a chakrámat a 'közvetítő anyagba'. Ezzel az első lépést le is tudtuk ám a neheze csak ezután következett. A chakra áramoltatással nem volt komoly problémám ebből mindig is jó voltam már az akadémián is.
Második lépés már annyira talán nem volt nehéz mint annak idején mert jelen esetben már eljutottam odáig, hogy a számba vettem a drót egyik felét a másikat pedig a kezemmel tartottam. A fémes íz átjárta a nyálamat és nem esett túl jól ám az eredmény miatt kitartónak kellett lennem. Így vettem egy mély levegőt és a tüdőmben összekevertem chakrával figyelve a kellő adagolásra. A tűzgolyó jutsunál már megtanultam hogyan is kell ezt végre hajtani így azt hiszem a második fázissal sem adódhatnak olyan nagy gondok hiszen itt még nem kell odafigyelni vagy begyújtani a jutsut.
Ám most jön a trükkösebb része a történetnek mert miközben a tüdőmben mixelgetem a chakrát és a levegőt addig fent kell tartanom a folyamatos chakra áramlást a drótban ez így együtt már nehezebb feladat. Ilyet még sohasem csináltam, hogy egyszerre két helyre koncentráljam a chakrámat tehát párszor nekifutottam ennek a feladatnak mielőtt sikeresen végre tudtam volna hajtani.
"Aha értem tehát ez a jutsu igazi nehézsége." Gondoltam magamban miközben sikerült már végre létrehozni a megfelelő koncentrációban összekevert chakra + levegő mixet és sikerült fentartani a chakra áramlást.
Harmadik lépésként a chakrával dúsított levegőt kifújtam a drótra és megpróbáltam begyújtani de első egy-két próbálkozásra ez sem nagyon sikerült.
Már úgy éreztem, hogy kis híján feladom amikor leültem egy pillanatra pihenni majd eszembe jutott, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt... Erősebbé kell válnom, hogy iwagakurét meg tudjam óvni az olyan bűnözőktől akik az én anyámmal is végeztek és éppen ezért kell újra próbálnom!
Hatalmas elszántsággal a lelkemben szedtem össze maradék chakrámat és koncentráltam. Megfogtam újra a drótot és nekifeszültem egy utolsó próbálkozásnak. Szépen lépésről lépésre. Chakraáramlás aztán nagy levegő, chakra keverés majd a kifújásnál az érzelmeimet használtam, hogy sikerüljön begyújtani a jutsut mert emlékezve Misa szavaira az érzelmek felerősítik bennünk a katon elemet.
Becsuktam a szemem, de éreztem az arcomon a meleget így azt hiszem sikerült begyújtani vagy csak az idegeim játszanak velem?

// Mivel elég kevéske lett, így még nem fogadom el. Többi infó a postban //


A sensei figyelmesen nézte ahogy próbálkozol. Nézte? Nem. Érzékelte. Ahogy kinyitottad a szemed, megláttad a lángot. Lám, nem csaltak az érzékeid, de nem a legjobb volt az eredmény. Körülbelül a drót feléig jutott csak el a láng, viszont a kisebb foszlányok elérték a sziklát is, de aligha jelentene komolyabb veszélyt egy igazi ellenfél ellen. A sensei közelebb ment hozzád, majd karba tett kézzel szólt.
- Ez kevés. Ezzel nem érnél semmit. Annál több chakra kell, minél hosszabb a közvetítő anyag. Nah de most nem érünk rá erre! Lesz még lehetőséged próbálkozni. Küldetésre mész. Nem tudom, hogy összeszedted-e a legszükségesebb cuccaidat, de tedd meg, mivel messzire megyünk, Háborús területekre. Harcra is számítanod kell. Gyülekező két óra múlva a Falu bejáratánál!
Mondta, majd egy kézjelet formált és egyszerűen csak elégett. Itt kezd érdekes lenni a dolog. Lehet, hogy még több lehetőséged lesz tanulni útközben? Vagy végre egy életveszélyes küldetéssel is megbíztak? Ez már egyre érdekesebb.


// Következő post a Falu Főkapujához. Nem találsz ott még senkit. A Kirigakurei akkor még benne van a Kalandban? //

~Azt hiszem hosszú ideje nem jártam ezeket az utcákat. Tél… van még… - de hamarosan jön a tavasz.~
*Mondja magában a hó országából származó kisleányzó. Lassan végigsimítja, fehér haját majd felbámul az égre.*
~Kicsit hűvös van… elvégre még tél van. Nagyon régen éreztem ezt a kellemes időt, az itteni meleg nyarak borzasztóak, míg a hó országában olyan boldog csendes hüvöskés idő van. Hiányzik az a hely… Bár visszatérhetnék majd oda egy nap. De háborúban állunk, és én nem vagyok kész gyilkolni országok vezetőinek akaratára… El kellene szöknöm…~
*Fontolgatja a lány magában mikor pillantása elkalandozik a Kiképzőtér felé.*
~Az Zento?~
*Kérdi magában, s hirtelen arcán egy aranyos mosoly jelenik meg. Ordítva rohan felé, elvégre ő sem gondolta, hogy pont itt fog felbukkanni.*
- Zentoooooooo!
*Ordít, mint az alkoholisták a huszadik feles után, csak ő nem azt ordítja, hogy ez milyen ütős volt, és nem is kukákkal táncol az utcán, hanem a fiú nyakába ugrik, amilyen hamar tud. Amirei tudja, hogy Zento biztos ellöki őt vagy még esetleg nyáladzásnak hívja majd, elvégre fiúból van, de ezzel mit sem törődik, hisz örül neki, hogy láthatja régi barátját, akit az akadémián ismert meg. A barátságukat nem egy jó beszélgetés mellett vagy vérszerződéssel kötötték meg, hanem egy fél szendviccsel, ami máig egy elég humoros emlék. *
- Hogy vagy te majom? * Kérdi tőle nyöszörgő hangon, mint aki sírni készülne.*

// Kedves Kakashi, Zento mondta, hogy becsatlakozhatok a történetbe, remélem nem gond  //

*A kisleány szeméből egy könnycsepp pereg ki, amikor a földre puffan. Nem azért mert megsérült, hanem mert örül, hogy látja Zentot. Amirei is felkel, megtörli, arcocskáját majd leporolja magát, hogy a ráragadó mocsok egy része azért lejöjjön róla.*
- Örülök, hogy látlak. – Mosolyog, egyet majd folytatja mondanivalóját – hogy én? Nem is voltam küldetésen, nem tudom kitől hallottad… Aztán most, hogy kitört a háború… Nem tudom mi bajuk ezeknek az embereknek.
*Amirei megvakarja a fejét, és felbámul az égre melyet egy nagy szippantás levegővel le is kísér, mintha alkoholt inna, csak ő a természetből iszik.*
- Igazából kaptam egy levelet, hogy ide kell jönnöm. Úgymond, ide rendeltek. Nem tudom miért. Lehet, újra együtt leszünk? – Bár kitudja, lehet, egy másik emberre kell várnom, de ha megérkezik, ő úgyis elmondja a részleteket.
*A kisleányzó körbe forog egyet, megigazítja ruháját, mert a leesés óta úgy érzi mintha a nadrágja elfordulásával a bugyija is elcsúszott volna. Kicsit megigazítja magát aztán Zentora néz.*
- Emlékszel még a régi – kis szünetet tart – Szép – majd hangsúlya elindul lefele, mintha a nap alkonyodna. – időkre?
*Az örömkönnyek nem sokáig tartanak, elvégre… Ha Zentoban nem is olyan mélyen, de ebben a törékeny lányban hosszú időkre megmarad a múltban látott események.*
- Bár Yuutaro-sensei még élne… - majd a lány teljesen elhalkul.*

Jó érzéssel töltött el titeket hogy újra látjátok egymást, ráadásul pont a kiképzőterepen, ahol annyi közös emlék ugrott be egyből. Edzések, mesterek, technikák és még sok egyéb más, amikre remélhetőleg ezután is lesz esélyetek átélni együtt. Bár nem tudtátok hogy csak a véletlen szülte e ezt a találkozást vagy szándékosan küldtek e titeket ide egyszerre, reménykedtetek nagyon is az utóbbiban. Viszont sok időtök nem maradt a nosztalgiára, mert egy magas, vékony alak tűnt fel a terep bejáratánál egyenesen felétek tartva. -Zento és Amirei ha nem tévedek. Engem küldtek hogy igazgassam tovább az utatokat.- Mondta csendesen a férfi, aki hagyományos iwagakurei Jounin ruházatot viselt, kiegészítve a mellénnyel és alatta egy fekete hosszujjúval, ami mintha pár számmal nagyobb lett volna rá. Nem volt túl szívderítő látvány a beesett szemeivel és borostás arcával, valamint egy hajvágás is ráfért volna már. -A nevem Taiyou. A vakációtoknak ezennel vége, ideje munkához látnunk.- Jelentette ki határozottan majd folytatta. -Úgy hallom ti ketten remek csapatot alkottatok, itt az ideje hogy a falu ezt kamatoztassa. Egy küldetés során fel fogom mérni az erőtöket és a csapatmunkátokat, majd az alapján folytatjuk az edzéseket.- Vázolta fel a terveket.

Az idő csodásan szép volt, amikor elhagytad otthonodat és parancsra azonnal megérkeztél a kiképzőtérre. Ahogy történt: nyugtáztad magadban ’a hölgy nincs itt’. Talán egy megérzés volt felőled, hogy magadban is megemlítetted „remélem, nem késik”. Valójában két órát késett, időérzéked mégis annyira felborult az unatkozásban, hogy négynek észlelted.
Az időt elütötted, elvégre a kiképzőtér gyakorlásra, és szórakozásra is egyaránt pont megfelelő. Épp a kunaiaidat gyűjtötted össze a céltáblából, amikor megláttál egy közeledő hölgyet. Haja hosszú szőke, szeme mély megigéző sötét barna, szinte egy földre szállt angyal. Járása bájos, és kecses, mint egy gazdag földesúr lánya, aki valamiért életét adja egy országnak. Elmédben számtalan szikra gyúl, el sem tudod hinni, hogy ez a gyönyörű teremtés tényleg itt van. Lábai karcsúak, arcán még egy mosolyt is látsz. Lassan lépked feléd, majd bájosan megszólítja a tőled alig pár méterre lévő genint.
- Szia, te lennél Hosiga Kinshu? Genin létedre nagyon aranyos vagy! – Mondja a Amato Noiki.
Az épp ott tébláboló gyakorló geninecske nem tudja mire vélni ezt a fogadtatást, szája hirtelen megremeg, és a barátjára néz. Majd remegő hangon megszólal:
- Én… én… én nem ő vagyok. – A fiú a mellette lévő barátjára néz ismét. – és… és ő sem az. – A genin szemében kicsi szégyenlősség látható.
A lány szemöldöke leereszkedik, szeme tüzessé válik az új infók hallatán, mivel a három személyen kívül már csak te maradtál....
- Szóval azt mondod, hogy te nem Kinshu vagy? – Mutat rád a lány – Akkor az a taknyos lenne ott? Nem hiszem, el már megint gyerekcsősznek küldenek vagy mi a fene? – Sétál oda hozzád lesütött fejekkel. Az első dolog, ami szembetűnő a hölgyön, hogy a mell és fenék mérete, nem túl nagy nem túl kicsi pont tökéletes, melyet fiúként te is egyszerűen beleégethetsz a rövidtávú memóriádba. A második, hogy szemei egy túlvilági démont tükröznek, ami épp felfalni készül.
- Remélem nem vagy két-bal lábas…
A lány nagyot sóhajt, majd megállapításod szerint vár valami tökéletes formális bemutatkozást tőled.