Kiképzőterek

*Egy bizonyos idő eltelt miután sikeresen végrehajtották a jutsuk tanulását. Ez egy teljesen új kezdet volt. Mindketten elsajátították azokat a képességeket, amiket elvárt a sensei. Lehet ez a két diák megalapozza a jövőt, s békét hoz majd valamilyen szinten az emberek szívébe… Vagy legalábbis Amirei célja az, hogy segítsen embereken. Még úgy is ha nem is orvosi ninjának készül!*
-Igen!!!
*Ordít fel kicsit kuncogva a lány s örömtől kicsattanóan szinte már szárnyakat növeszt, hogy elszáljon a magas kék égbe. Persze kicsit össze is rogy a fáradtságtól, mely nem azt jelenti, hogy feladja pusztán jól esne neki egy meleg fahéjas menta tea és egy jól megvetett ágy. Amirei rögtön bólint amint a sensei hazaküldi őket. Most persze esze ágában sincs mennie Zentoval. Mivel még annyira nem jár későre, így picit kint marad a friss levegőn s esetenként fákba Kunaiokat dobálni, csak úgy unalom elűzésűl, s a gyakorlás senkinek se árt.
Hosszú idő alatt elérték ezt a szintet s mától Amirei is megváltozik.*

/// Ez jelentse azt, hogy mától nem fogom hagyni magam, eddig gyerek szintjén játszottam aki hibázik is =) Most csökkentem a reagjaimban a rizikó faktort. Mert fejlettségi szintileg nagyon különböznek a postjaink. ///

[1-2 óra múlva]

*Amint a leányzó megunta a dobálózást, a körülményektől függetlenül haza indul. Nem kérdéses, hogy fejleszti a kordinációját a Sushinal. Haza érvén egy gyors könnyű gyümölcs után le is fekszik aludni.*

[Újnap]

*Másnap reggel kipihenten ébred, a probléma az, hogy megint hajnalba. A gyors zuhany után szokásos felszerelését felvéve, elindul Zentóhoz. Úgy Hatóra harminc perc tájban érkezik oda, hogy a remélhetőleg heverésző Zentot kirángassa az ágyból. Felmászik ablakához majd bekopog.*
- Zento!
*Halk suttogó hangon szólal be a szobába. Annak reményében, hogy Zento alszik és felkeltheti! Ha sikerül az akció ha nem, mindenféle képen megvárja a fiút, majd elindulnak a kiképző terepre.*

*Rögtön ki is siettek a kiképző terepre. Amirei megszokta Yuutarot, ő mindig késett. Ez meg hajszálpontosan érkezik. A lány azonnal megrázza fejét s magában kérdi ~Mi?~*
- Jó reggelt.
*Amint közli, hogy ma nincs, edzés a lány rögtön megörül ennek a hírnek. Jó egy picit pihenni, és olyan küldetésre menni, amiért egy kevés pénzt is kaphatnak… A beszélgetés persze elkezdődik, és ezt Ken, kakaóval társítja, nem kell mondani, hogy Amirei pupiláji kitágultak, mint egy kismacskának, és úgy nyúl a kakaóért, mint aki hat napja nem evett. Amirei szereti a kakaót. Dadusa nem sűrűn csinál, inkább a szőrös süteményét kínálgatja.
A lány rögtön oda is nyúl a kakaóért, elveszi, és nagy mosolyával próbálja megköszönni.
A sok mondandó után már szinte az üveg sincs meg melyben a kakaó volt, legalábbis a lánynál. Persze nem tette le, hanem eltette egy biztos helyre, vagy ha kéri vissza a sensei persze visszaadja. A lány elfogadja a küldetést egy magas vékony – Um! – Hanggal persze továbbra is mosolyog, mint egy vadalma…*
- És ki viszi a csomagot?
*Persze Kennél lesz, de azért megkérdi, netán talán valamit ki akar találni… Eközben Amirei két kunait kap elő, melyet a ruha ujjába dug. Ha kell, akkor rögtönzött gyors védekezést tudjon alkalmazni, így már taktikusan is felkészül.*
- Illetve milyen mozgási elrendezést veszünk fel?
*Erre érti azt, hogy milyen pozíciót vesznek fel.*

/// ZENTO HA NEM ÍRSZ HOLNAPRA ÉN MEGVERLEK! :DDDDDDDD ///

/// Visszatérés a Niiri faluból ///

*Végül sikeressé vált a küldetés, sajnos így is két ember halt meg… Háború… mondják a nagy okosok.*
- Sensei. Sokan a háborút úgy fogják fel, hogy nincs kiút, nincs jó és rossz oldal. Szerintem van. Bolond az ki háborút szít, s ha bosszúból vagy terület szerzés céljából teszi, akkor az gonosz! Akik pedig pont ezt elkerülnék az a jó. Akik arra törekszenek, hogy a béke fennmaradjon…
*Mondja filozofálását a senseijének ezzel kifejezve azt, hogy nagyon ellenzi a háborút…*
- Sensei. Melyik ország kezdte a háborút?
*Mondva tudatlanul, hisz még soha nem beszélgetett erről bővebben.*
- Tessék, mesélni valamit róla és, hogy ön mit gondol erről.
*Néz a lány boci szemekkel, s útközben is ilyen féle kérdésekkel zaklatja, míg meg nem érkeznek a kiképző terepre. A lány kifújja magát, persze nem mintha nagyon elfáradt volna. A főbb szerepet Zento kapta a támadásban. De Amirei segítette győzelembe Zentot. Ezért is örül a lány, hisz nem egyikük volt az erős, hanem mindketten. Egy jó csapat összhang mindennel felér…
A lány leporolja ruhácskáját, majd felnéz az égre egy pillanatra, és kicsi nóziján szív egy kevéske friss levegőt, ezzel megünnepelve a hazatértet, majd senseiére néz ezzel non-verbálisan üzenve neki – Most mi lesz? -. Ha a sensei hosszabb regélésbe kezd, a lány leül a földre és csendesen hallgatja mentorát.

*Amirei végig hallgatta a sensei mondandóját.*
- Talán a hit, ami majd egyszer elvezeti az embereket a békéhez. Számomra egy Shinobi élete nem csak egy tárgy, a lelkét nem lehet így felhasználni. Ha, megérdemli a halált hát haljon meg, de ellenkező esetben ne rójanak rá fölös büntetést…
*Ebben a pillanatban a kislány felemeli fejecskéjét és ránéz a senseiére.*
- A történettel kapcsolatban…
*A lány arcán szinte ördögi mosoly kerekedik.*
- A sensei most nekem olyan mint az apukám. Nehogy önt is elvakítsa a renegáns éne, mint anno Yuutaro-senseit. Nehogy a ’ lánya ölje meg ’ önt.
*Válaszolt a lány kicsit viccesen, s ezzel gúnyolódva rajta, hogy nem értenek egyet. A lány rögtön kacagásba kezd, reméljük a senseie nem érti félre. Amint Amirei picit megnyugszik még egy utolsó kérdést tesz fel.*
- Amíg elviszi a csomagot gyakorolhatunk Zentoval?
*Persze ez egy teljesen vak helyzet, mivel a lány nem ismer semmilyen értelmes ninjutsut amivel leverhetné Zentot, de azért megpróbálkozni lehet.*

*Amirei bólintott.*
- Viszlát.
*A lány elmosolyodott majd Zento felé nézett.*
- Szerintem napoljuk a harcot. Inkább pihenni kéne.
*Nevet egyet a lány.*
- Szeretem a telet.
*Majd oda megy Zentóhoz és meg simogatja a buksiját barátságosan, ezzel kifejtve azt, hogy kedveli mint barát. Remélhetőleg enged is.*
~Shushin no jutsu~
*Majd ezzel a lány eltűnik, és haza indul…

… Hazaérkezésnél már várja dadusa a szokásos étellel. Leves.*
- Hazajöttem!
- Szia kedveském, hogy telt a mai napod?
- Jól
*Mosolyodik el ismét a lány.*
- Dadus holnap itt aludhat Zento?
- Ha megeszed a vacsorád és hamar ágyba bújsz. Akkor… esetleg lehet róla szó.
- aaa… - *Teszi féloldalas állásba száját.* - rendben! –
*Amirei hamar oda is ült az asztalhoz, megette levesét, aztán be is ugrott az ágyba aludni, hogy felkészüljön a holnapi napra.

// Másnap //

*A lány ásítva kel fel hófehér paplanjából, melyre a napfény rózsaszín csodaként vetült rá. Egy pillanatra körbenézett, majd megtörölte szemét.*
- Reggel van.
*A lány ismét korán kel, még mindig nem a legnyugodtabb az álma. Hálóingjét gyorsan ledobva elindult a fürdőbe. Fogmosás közben gyorsan lezuhanyozott, majd megtörülközve vissza ment a szobájába.*
- Hova tettem a ruhám!?
*Fel alá rohangászva több mint fél óra ment el, mire megtalálta ruháját. Ezzel már lehet, hogy el is késett. A nudizó kislány persze gyorsan felöltözött, mert hát nem kényszerből nem öltözött fel eddig. Rá is pillantott az órára, pupillája kitágult.*
- Elfogok késni.
*Bepakolta szokásos felszerelését, majd sietve gyorsan kiindult a Kiképző terepre. Azonnal körbe is néz, hogy ő az első, vagy az utolsó, vagy várnak még-e valakire.*

- Sziaaaaaaaaaaa!
*Mosolyog a fiúra kedvesen majd kissé ledöbbent arcal fogadja Zento tudatlanságát.*
- Szerintem Jutsut tanulunk, belső információ. - *Neveti el magát a lány.* - De igazából én sem tudom, mit tartogat a sensei számunkra, szerintem az utóbbi küldetésünk után… *Tétovázik egy kicsit a lány, de nemsokkal a sensei is megjelenik, mint a jó anyuka aki bótbó’ jött. A gyerekek örömére hozott tejet és kiflit.*
~Vajat meg majd vegyek én?!~
*Mondja magában a lány és ismét felnevet egyet. Elfogadja a kiflit és a tejet, és neki is ál táplálkozni. Ekkor a sensei közli, hogy jutsut tanulnak, ami ismét egy endorfin löket a lány számára, de mikor megemlíti a „de felsőbb utasításra muszáj.” Ekkor legszívesebben szétnyomta volna a tejes dobozt.*
- A sensei megint arra akar utalni, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy megtanuljunk egy jutsut.
*Persze talán a lány kicsit el is veti a súlykot. Elég volt neki látni, hogy a volt sensei-jét szidja, s most ő is olyan szavakkal hadobál, hogy nincs itt az ideje. Talán Amirei mentségére ott van a ’ Szerintem ’, így hát kicsit észhez tér, és megrázza a fejét, majd újra felszólal.*
- Bocsánat!
*Hajtja le a lány a fejét.*
- De már unom, hogy mindenki azt mondogatja, hogy csak szerencse miatt lettünk Geninek. Bármennyire is úgy emlékszem Yuutarora aki soha nem hitte el, hogy azért lettünk, kiválasztva mert erősek vagyunk, de bennem él ez a szellem, hogy megmutassam neki, hogy igen is tévedett és elfogom ezt érni, kerüljön bármibe, úgyhogy ne kíméljen.
*Áll fel a lány a helyéről és mondta hősiesen. Minden rész szívből jött, és nem pedig észből. Lehet, hogy túlzás volt a ’ ne kíméljen ’ részlet, de ha Amireiről van szó akkor ő szívós. Bár lehet, hogy Ken sensei pillanatok alatt megtörné elhatározottságát. De reménykedjünk, hogy ki bírja a tréninget, már ha komolyan veszi bátorságát. Lehet, hogy a bátorság később elmebetegségbe borul… Végül is a lány nagy büszkén betolva az ételt, felkészül az edzésre.

*A lány megörül a Genjutsunak, és reméli azt, hogy Zento lesz a teszt alany. Mondjuk nincsen speciális csengője. Csak kettő darab amit még Yuutarotól kapott. A lány mivel nem tett senbont most, a felszerelései közé, így hát nagy boci szemekkel néz az eddig szidott tanárra. Ezzel kérdezve őtet, s sugalva – Ki kezd? – *
~ Csengő tűk illúziója… Egy senbonos genjutsu ha jól tudom. Viszont nincs speciális csengőm, hozzá. Csak amit még Yuutarótól kaptam, de az nem olyan, és még Senbont se hoztam magammal. ~
*Amirei lehajtja fejét.*
~ Buta, Buta, Buta!!!! aaaaaaaaaj…… ~
*Nyávog magában mint a félre esett kis cica… A lány kihúzza magát majd várja a parancsokat, hogy ki kezd, és mit tesz, kell e segítség. *

/// Tudom nem jó post de este van és fáradt wagyok. Bepótolom:D ///

*A sensei persze leoltja szegény Zentot, sajnos a lány ismeri ezt, vagyis nem ez az első alkalom amikor Zento próbálkozik valami erősködéssel, és megint belebukott. A lány is csak kis kuncogással jelzi a hibát, de rámosolyog Zentora, hogy jelezze nem azért nevet mert elbukott hanem, hogy milyen kis ’ talpraesett’. Ebben a pillanatban viszont a sensei mesélni kezdi a tanulási módszereket Zentonak. A látványos bemutató persze Amirei lelkét is megmerengette, és egy kicsit tán még kétséges is benne, hogy a mostani jutsujával legyőzheti e Zentot. Igaz nem Zento ellen akarja használni, de lehet a fiú idővel elhagyja a lányt… Nemsokkal elő került a kis dobozka, és a sok csengő.
A lány szeme azonnal kitárult s szinte kapkodva nyúlt utána szokásos boci szemeivel, persze azért nem sieti el a dolgot. Amint megkapta a csillogó fegyvereket, leült, majd elkezdte összekötözni a láncos csengőket a senbonokkal.*
~ Még életembe nem használtam genjutsut. ~
*Mondja magában a lány, de nem tétovázik, jól megköti mindegyik csomót, és azért siet is, hogy minél elöbb elkezdhesse a tanulást. Ha készen van a kötözéssel, beleteszi a fegyver tartójába, egyet a hajába kötöz, majd a senseiére néz, kérdően ~ Mi a következő lépés? ~.*

~hümm..~
*Néz a lány bambán a senseiére. Majd Zentora, aki elvéti az ütést.
Ismét valahogy a kuncogás szorul belé, de tudja milyen fontos ez most Zentonak és neki egyaránt, így megrázza fejét s kicsit komolyodva ál fel.*
~Szóval a Chakrámat a rezgések megváltoztatására.~
*A lány ismét kuncog, de most nem a szerencsétlen fiút, hogy tán mégis a lány kapta a legnehezebb feladatot. Egy megfoghatatlan létet egy másik megfoghatatlan léttel befolyásolni… Fintorodik el a lány.*
~Na jó…~
*Vesz egy mély levegőt, míg koncentrál. Ebben a pillanatban persze a sensei, egy gyakorló bábut hív elő, de ez nem olyan mint az akadémián. Hanem egy, medve bocs, akin gyakorolnia kell a lánynak. Amirei szinte sírva fakad a gyönyörtől amint meglátja a kis macit, így szíve szerint nem dobná el a senbont.*
- Senseeeeiii. Nem gyakorolhatnák inkább Zenton?
*Viccel a lány majd koncentrációba kezd… A lány nem szándékozik a medvebocsot eltalálni.*
~ Koncentrálj. ~
*A lány bár a pontos tecnikáját nem tudja ennek a jutsunak, de most megpróbálja a Chakráját belevezetni a senbonba, majd eldobni. S ekkor kimondani a jutsu nevét, majd koncentrálni a Chakráját a csengőre, mivel nem ismeri a pontos technikát, hogy hogy kell. Így ő így próbálkozik elösször.*
~Gyerünk~
*A lány elhajítja a senbont, s ha minden jól megy a fába dobja, s ekkor a koncentráció mellett kimondja a jutsu nevét, s ha minden jól megy, valamis féle széllökést el is ér…*
- Csengő Tűk Illúziója!