Re: Kiképzőterek

**Nohara Rin** Vas. Május 03 2020, 23:16

//Akkor kaland átvéve, még bele kell rázódnom ^^”//

A senseid a kis tervedre felfigyelt, és amint használtad a füstbombát, hangot adott magának, közben meg föltápászkodott.

- Figyelj, ha ki akarod hagyni a bemelegítést, hát legyen, én csak jót akartam, de ha így, hát így. Tudom, hogy a testvéreiddel nem akartál edzeni, de nem te vagy a világ közepe, tehát van más is, ne aggódj, viszont nem válogathatsz kedved szerint. Ayanooo, gyere ide most.- kiabálta az egyre furcsább Yukami. Kérésére egy borús tekintetű, fekete ruházatú lány bandukolt elő.

- Megjelenésem olyan volt akár az…- egy apró szünetet tartott, majd folytatta- akár a halálé, mikor az kiszámíthatóan lassan érkezik, de megjötte mindenképp szomorú, ha más nem néhány személynek.- A felettetek álló személy erre először egy fejcsóválást adott, majd utána véleményét is hozzáfűzte.

- Gyere elő most azonnal, vagy kivégeztetlek parancsmegtagadásért kisherceg, már itt a hercegnőd is, örüljél! (amennyiben még nem jöttél volna elő, azonban ha a továbbiakban sem jelensz meg, ugyanúgy folytatja szövegét) Te pedig Aya befejezhetnéd, hogy mindent hasonlítasz mindenhez, mert ha harc közben is ezt teszed majd, nagyon hamar seggbe leszel rúgva. Szóval kettőtök csodás társaságát élvezhetem majd egy darabig. Nem lesz kegyelem, rendes ember lesz belőletek nevelve, nem valami tróger. Most pedig mutatkozzatok be egymásnak kérlek.- Amennyiben még mindig nem jöttél elő, annyiban teljes hangerővel üvöltötte:

- Előjössz, vagy örökké a föld alatt maradsz, és ide állítunk neked emlékhelyet.-

- A nevem Aya, életem ködösebb mint a tengernél fekvő városok reggel, így azt nem is próbálnám tisztázni, ugyanis így gyönyörű, s titokzatos. Persze tudom, hogy egyszer épp úgy el fog szállni a köd róla, mint ahogy a partról is eloszlik, de akkor életem lényegi része is tova száll.- A senseien már látszódott, hogy a fejét legszívesebben a falba verte volna, de még tűrte. Természetesen téged is végighallgatott, majd utána újra ő vette vissza a szót.

- Nézzük meg ki tud előbb letolni 30 fekvőtámaszt, Kaiji kihagyta a bemelegítést, azt később lerendezzük, de most hajrá, ha végeztetek vele, akkor majd elkezdhetjük a küldetést is. Ez az egy perc már nem számít.- Ott állt mellettetek parancsolóan, és érezhetted, hogy menekülni a helyzetből legfeljebb csak nagyon rafinált módon lehet.

- A fekvőtámasz olyan akár a szívverés, le-és föl, milyen szép párhuzamok.- közölte unott, monoton hangon, majd amennyiben mindketten felkészültetek a gyakorlatra csak egy ‘Rajt’ szócska hagyta el Yukami száját.

**Yurasuhina Kaiji** Pént. Dec. 18 2020, 01:27

[Nohara Rin]

//Ahh, gondoltam, írok végre ide, erre mikor befejeztem, elveszett az egész poszt TwT szóval előre is elnézést a minőségért, de másodszorra kb nulla motivációm votl megírni megint, amit elsőre egész jól összehoztam TwT//

A tervem zseniális. Mi sem bizonyítja jobban, hogy simán végrehajtom. A senseiszerepben tetszelgő férfi persze előadja, hogy voltaképp nagylelkű, hogy nem ver mégsem agyon, de hagyjuk már, simán levágom, hogy nyertem, fel sem ér nagyságomhoz. Ezt érzékeltetem is felsőbbrendűen magabiztos, pimasz mosolyommal, ahogy előbukkanok újra.
Persze a momentumot elrontja valami fekete bányarém, aki nekiáll szavalni valami zs kategóriás verset bemutatkozás gyanánt. Legalábbis gondolom, hogy valami olyasmi akart lenni az a sok álmatag baromság, amit összehordott.
- Álljon már meg az ösztrogén, verseskötetet nyeltél, vagy mi a klaft? - nézek a kiscsajra totál lesajnálóan, majd intek, hogy tipli van. Huszadrangú mellékszereplőként ne gondolja már, hogy előadhatja a nagy finálét, az engem illet, s nem, eszem ágában sincs átadni. Rézsútosan terpeszbe vágom a lábam, kicsit előre is lépve a mozdulattal, közben csípőre csapom a kezem, kidüllesztve a mellem: - Itt csupán egy igazi imerpalista lehet, az pedig szerény személyem. Hiszen én vagyok az éthoszi középtengely, Yurasuhina Kaiji! - bökök is ezen a ponton a mellkasomra a hüvelykujjammal színpadiasan lendületes, mondhatni szenvedélyes mozdulattal, büszke mosollyal. Biztosan hallott már rólam. Nincs, aki ne hallott volna ebben a faluban. Elvégre mindenkinek az agyára mentem már. De nem érdemel többet egy olyan falu, amely elnyomja ragyogó személyiségem, és huszadrangú hülyeségekkel traktálná pompás önnönmagam.
A hatást megint megzavarja a sensei szerepben tetszelgő szakbarbár.
Olyan fejjel nézek rá, mintha csupán szemmel akarnám megkérdezni, hogy most komolyan gondolja, hogy ha az előbb szartam a fejére, most nekiállok fekvőtámaszozni, csak mert elmismásolta a parancsolgatást holmi versennyel? Ne már! Ennyire nem ejtettek a fejemre, hapsikám! Nincs az a kami-sama, hogy én megajándékozzam azzal az érzéssel, hogy sikerült visszavennie a gyeplőt, ami alapvetően sosem volt a kezében. Ne nevettessen már! Nem hiába van nevem ebben a faluban!
- Felőlem a csaj nyugodtan konfiskálhat, én ugyan nem kongruálok továbbra sem semmilyen füttyre - fejezem is ki a véleményem a "zseniális" versenyével kapcsolatban. Majd inkább az engem jobban érdeklő tárgyra térek: - Inkább apportálja, milyen exterioritásról van szó! - követelem körülbelül a felemlegetett küldetés részleteit, de közben már gondolatban el is kalandoztam ezernyi képzet felé. Vajon milyen küldetéssel állnak most elő? Be kell hatolni egy szigorúan őrzött épületbe? El kell látni egy S rangú bűnözőkből álló banda baját, akikkel senki más nem bír? Esetleg egy egész nemzetet kell megmenteni valami pusztító fegyvertől,a mit elloptak egy szupertitkos laboratóriumból és biztonságba kell helyezni a fegyvert is? Egyre grandiózusabb és grandiózusabb képet ugranak be vízióimban, mind olyasmi, ami önmagában is hőstettnek számít, és megalapozná bárki hírnevét az egész világon szerintem.
Az eszembe sem jut, hogy valami max. D szintű küldetést akarnának a nyakamba sózni megint. Viszont nem is izgatom magam, mert bár nincs velem K és G, van mellém csapat rendelve. Ha valami szintemen aluli, nevetséges feladatot akarnak rám erőltetni, egyszerűen majd nem csinálok semmit. Mint a hősök, amíg nem lép elő a főgonosz, ejtőzök, s ráhagyom a kis senki mellékszereplőkre a jelentéktelen feladatokat, hadd harcolják meg ők azokat a harcokat.

**Nohara Rin** Szer. Jan. 27 2021, 17:47

/Yurasuhina Kaiji/

A sensei arcán szavaid közben leginkább csak unalom látszódott, még egyet bele is ásított bemutatkozásodba. Az újdonsült társad, aki egyenrangú veled, ha tetszik, ha nem, leginkább olyannak tűnt, mint aki a fellegekben jár. Nem arra figyelt, amit te mondasz, hanem arra, hogy hogyan tudja a saját kis filozofikusnak hitt világában elhelyezni az általad említetteket. Valószínűleg nem sikerült neki, ugyanis semmi zagyvaság nem hagyta el a száját. - Jó...oké, legyen.- hangjából enyhe csalódottság tükröződött némi idegességgel keveredve - Hagyjátok mindketten akkor a feladatokat, és nézzük a küldetést - szavai alapján megint úgy állt hozzá a dologhoz, mint aki a helyzet magaslatán van, mint aki mindent az irányítása alatt tart, annyi különbséggel, hogy teljesen stílust váltott. Felfogta, hogy az eddigi módszere nem célra vezető, nem tör meg titeket vele. Eddigi hozzáállása nem különösebben hatott rátok, hát váltott. Olyan volt, mint aki egy másik maszkot vett föl, más emberként állt előttetek.

- Olyanok vagytok, mint a mérleg két oldala, próbáltok mindketten minél lentebb süllyedni, de a másik sosem hagyja, hogy végleg nyerjen valamelyikőtök. - ahogy hallhattad még tudott mit felköhögni a lenyelt klisékből, de egyre inkább nehezére esett. Yukami nem is törődött vele, hagyta, hogy közölje, amit gondol, majd folytatta azt, amit elkezdett.
- Szóval a küldetés a következő - pillanat csend, látni lehetett, hogy egy nagyot nyelt, valószínűleg az életét is átgondolta ez alatt. Valószínűleg arra készült fel, hogy úgy adja elő a küldetést, hogy számodra is elfogadható legyen. - A küldetés több részből áll, az első feladat a következő: a közeli tóból kell összegyűjteni a szemetet… mégis mi értelme, hogy mi csináljuk ezt, amikor csapatunkban van Kaiji is, aki egyértelműen túlképzett ehhez? Néhány órával ezelőtt láttak arra egy gyanús alakot, aki feltételezhetően egy bűnszervezet tagja, egy csomagot dobott a vízbe, nem tudjuk miért, ezt kéne megkeresni. Ha ezzel megvagyunk, akkor utána tudunk tovább haladni ezen a nyomon.- a feladat közlése közben egyre inkább bele lendült a beszédbe, egyre magabiztosabban mondott mindent.
- Bár csak az én életemből is így ki lehetne szedni a sok szemetet, de nálam már a vízből semmi sem látszik. - fűzte hozzá miközben felhúzta kapucniját, és az alól edgy tekintettel nézett rátok. Az a részlet, hogy te vagy csak a túlképzett nem igazán váltott ki belőle semmi reakciót, valószínűleg azért, mert semmi rossz hasonlat nem jutott eszébe ennek kapcsán neki.
Az említett helyhez hamar elértetek, bűzlött a szennytől. Ránézésre az egyetlen állat, ami megtalálható benne, az a döglött hal. Nem hozzád méltó, mégis el kell kezdened pakolni. A sensei egy elkeseredett mosoly társaságában előhúzott néhány szemeteszsákot, amit a kezetekbe nyomott, majd bevágta magát a koszos vízbe, hogy nekilásson a saját részének.
- Hallgatni könnyű volt, hogy mit kell majd tennem, mintsem ténylegesen tenni. Ránézésre a felhők is könnyűek… mégse bírná el gyönge testem. - Kész, kifogyott a hasonlatokból, úgy tűnik mindent ellőtt, ami éppen a tarsolyában volt, a nemrég hercegnődnek szólított egyén elnémult. Yukamin a kellemes megkönnyebbülés lett úrrá emiatt, amit talán átérezhettél, hisz ő csak egy kis mellékszereplő a te életed történetében, miért pofázna fölöslegesen? Talán igaz volna a mondás, hogy a nőnek a szája csókra való, és nem beszédre? Ha akartál mesélhettél hősi tetteidről, de két társad nem volt hajlandó beszélgetést kezdeményezni. Olyanok voltak, mint két csöndes szolga, akik teszik a dolgukat, hogy közelebb juttassanak a főgonoszhoz. Amennyiben keresgéltél valami különösre bukkanhattál, egy érdekes fém dobozka, mely zárt állapotban csillogott előtted, a lakatban pedig két évszám volt kötőjellel elválasztva. Elég egyértelmű, hogy mi lehet ez rajta, a kérdés már csak egy… megmutatod a többieknek? Ez az, amiről beszélt Yukami? Ez az, ami az első igazi lépés a világmegváltónak hangzó küldetésben? Amennyiben te nem voltál hajlandó részt venni a küldetés elvégézsében, amint végzett a másik két egyén az elméleti vezetőtök hazaküldött titeket, és parancsba adta, hogy holnap szintén a kiképzőterepen találkozzatok.
//A következő poszttal kezdetét veszi a tényleges kaland része, ezért kérlek írd meg majd vagy PM-ben, vagy fb-n, hogy meddig tervezel a karakterrel a faluban maradni, mert akkor annak megfelelően vezetem majd tovább a kalandot.//

**Minoru Izumi** Csüt. Okt. 27 2022, 02:45

// Genma //

Lejárt a genin vizsga és sikerrel is zárult, amit a karomon lévő genin fejpánt is büszkén mutat a kíváncsi szemek felé. Persze akkor fogok igazi ninja lenni, hogyha lesz egy csapatom is és egy vezetőnk. Természetesen izgulok, hogy a sok arc közül kié lesz az, akivel nap, mint nap találkozni fogok. Vajon sokat fognak beszélni mellettem? Vagy ugyanolyan csendes különcök lesznek, mint én? Jó csapat leszünk? Nem volt lehetőségem arra, hogy ilyesmi miatt aggódjak, mert amint haza értem és leülhettem volna az ágyam szélére, észrevettem valamit az asztalomon. Elsőre csak egy sima kicsi téglalap alapú fehérségnek tűnt, de közelebbről megnézve egy nekem címzett boríték volt az. Nem kellett ahhoz nagy tudomány, hogy tudjam, ki írta, mert már rengeteg kéziratot olvastam tőle és a tesztekben kifejtett véleményét a tudásommal kapcsolatban – tudhatnék ennél többet is hangvételű megjegyzések. De ez sosem lombozott le, mert igaza volt és én minden egyes alkalomkor még többet akartam tudni és még elszántabban. Amint elvettem a borítékot kicsit azt próbáltam kitalálni, hogy vajon mi lehet benne és mit akarhat tőlem apa. Bár tudva, hogy róla van szó, inkább visszaültem az ágy szélére és az oldalán felbontottam a borítékot ügyelve arra, hogy a levél azért még épségben maradjon és eltudjam olvasni.

A levél tükrözte az ő lényegre törő stílusát, nem volt semmiféle mellébeszélés benne, semmi olyasmi, amiben eltörpült volna a kérése. Kérés volt vajon? Nem. Ő nem szokott kérni. Ez egy oktatói parancs volt és ezt én tudtam is, mert a genin vizsga előtt a kiképzésemben ő is kivette a maga részét. Hogy közben melyikünk szenvedett sokat az nem tudnám megmondani, de örülök a sikeres genin vizsgámnak, mert ez azt jelentheti, hogy tovább léphetek. Ahogy a szobámból is tovább kell lépnem, mert már most biztos, hogy késésben vagyok. Nem tudom, hogy ő ott van-e már a kiképzőterepen, de ha elsőre nem is fogom őt észrevenni biztosan ott lesz valahol megbújva. Vagy nem. Nála aztán nem lehet tudni sohasem. Mivel a kiképzőterepre hívott összepakoltam a dolgaimat a táskámba és azzal indultam el, mert semmi konkrétumot nem közölt velem. Már megint titkolózik.

A konyhából magamhoz vettem még egy kulacs vizet és rágcsálnivalót is, ha megéheznék. Ma egy kicsit örülhetek nem és megünnepelhetem egy… nem fogok chipset enni sajnos, pedig odapakoltam. Apa nem díjazná. Az úton nem lazsáltam, hanem igyekeztem, hogy minél előbb odaérjek. Nem lenne szép dolog megvárakoztatni az apámat, főleg mert még nem tudom milyen kedvében van és a levélből ezt nem tudom levonni.

Az egyik szírt kiszögeléséhez kellett jönnöm, amit sűrű és magasra nyúló fák vettek körül. Igazán szép látvány, de gondolom most nem azt akarta, hogy ezt lássam.

- Apa? – bizonytalan voltam a megszólítással kapcsolatban és a hangom is ezt tükrözte, de egyúttal nem csak ezt tükrözte, hanem egyfajta rejtett közlés, hogy megjöttem, itt vagyok és ha még nem is tudom, hogy hol van, de keresem.

Mielőtt válasz érkezhetett volna levettem a hátamról a táskámat és letettem egy kis földhalom mellé. Valószínűleg körül kellene néznem mielőtt nagyobb zajt csapnék.

**Sarutobi Asuma** Csüt. Okt. 27 2022, 03:37

// Izumi //

A kiképzőterep egy jól felszerelt fákkal tarkított terület volt mindig is az akadémiától nem messze. Ugye magának az akadémiának is egy nagyszerűen kialakított kiképzőterepe van, de ugye azt már egy genin, vagy magasabb szintű ninja nem tudja csak úgy igénybe venni. Nem úgy, mint azt a területet, ami felé éppen tartasz. Az idő kellemes, mondhatjuk úgy, hogy az évszaknak és a területnek megfelelő. Mondjuk téged ez nem annyira érdekel, hiszen egy nagyon fontos üzenetet kaptál, egy nagyon fontos személytől. A saját apádtól. Apa? Kiképző? Nagyon halvány a vonal a két szerep között és sokszor te sem tudod, hogy pontosan melyik személyiségével fogsz találkozni. Emlékeidben még élénken élnek az akadémia előtti időszakok amikor nem egy kiképzőhöz bújtál oda, hanem egy apához, akinek a meleg ölelését soha nem fogod elfelejteni. Ám azóta megváltozott. Nem is ő, inkább a világ. Te is idősebb lettél és mostanra már egy igazi genin. Egy apának nem is kellhet ennél több. Nincs annál boldogabb pillanat, mint amikor látod beérni a munkád gyümölcsét. De vajon miért hivatott egy ilyen fárasztó nap után ide? Talán elfelejtette, hogy milyen fontos nap is ez a mai? Kérdések százai, amik vagy sikeresen befurakodtak elmédbe, vagy csak egy szálló gondolatfoszlányként jöttek, s mentek is. Ahogy elhagytad az amúgy idilli szikla szirtet és félve „kiáltottál” apáért, megpillantottad a szemed sarkából, ahogyan a területet körülvevő sziklafalon áll, de nem ám a tetején, hanem igazi ninja módjára magán a falon, annak is az oldalán állt. – Na végre! – Jelentette ki a maga sajátos stílusában. Ekkor odaugrott hozzád. Észrevette a karodon lévő fejpántotot és csak annyit mondott. – Mostantól hivatalosan is ninja lettél. Innentől kezdve „Apa” csak otthon van. Mindenhol máshol Jinsuke sensei, vagy simán sensei! Értetted? – Hangján nem éppen az hallatszódott, hogy mennyire büszke lenne rád, de hát ő már csak ilyen. Elvette tőled a táskát és ekkor látta, hogy némi harapnivalót hoztál magaddal erre a kis találkozóra. – Remélem már éhes vagy? – Kérdezte, majd a táskádat az egyik közeli fa felé hajította. Ahogy a táska a fa törzsének csapódott egy kunai segítségével a fához rögzítette azt. – Ha enni akarsz akkor le kell hoznod onnan. – Ekkor kezdett körvonalazódni benned, hogy miért is jött létre ez a találkozó. Miért most, és miért pont itt. Itt bizony most egy komoly edzés kezdődik. Apád nem vár tőled kevesebbet, mint azt, hogy elsajátítsd a függőleges terepen való járást, ami már magasabb szintű chakra kontrollt igényel. – Menj! Először próbáld meg magadtól nézzük meddig jutsz.

// Kedves Izumi a történetünk itt kezdetét veszi, minek a neve nem más, mint Újra járni tanulok?
A következő posztodban arra lennék kíváncsi, hogy Izumi rájön e magától arra, hogy mit kell csinálni. Egyelőre még csak sikertelen próbálkozásaid lehetnek. A fa 25 méter magas a csomag 20 méteren van kiszögelve. Ebben a posztban maximum két lépést tudsz végre hajtani. //

**Minoru Izumi** Csüt. Okt. 27 2022, 22:49

Újra járni tanulok?

//Genma//

Minden egyes nappal egyre közelebb kerültem az álmomhoz, ahogy teltek a napok, a hetek és az évek is, úgy egyre biztosabbá vált, hogy nincs semmi, ami eltéríthetne az utamról. Ezt én választottam magamnak és ez motivált abban, hogy fejlődjek. Így nem hagytam, hogy a pánik és az a rengeteg kérdés, amit feltettem volna most elvonja a figyelmemet a célomtól. Amint sikerült körbe pillantani és a helyes irányba fordulni megpillanthattam az apámat. Másoknak talán ilyenkor nagy szikla esne le a szívéről és egyenesen odaszaladnának hozzá, az apjukhoz, de én már nem voltam az az oda szaladó, nyakba akaszkodó és ölelkező kislány, akit úgy kellett felszólítani. hogy már elég lesz a szeretetből. A szeretet tud sok is lenni és ha nem parancsoltak volna neki időben megálljt akkor most biztosan elbuktam volna a vizsgán, az egész gyakorlás és tanulás nem ért volna semmit sem. De szépen apránként mondhatni minden rossz szokásomat kinőttem, egy párat leszámítva. Ilyen a nassolás, ha nincs a közelemben valami rágcsálnivaló akkor máris rosszul érzem magam. Ez sajnos olyasmi, amivel egyszerre lehet befolyásolni és motiválni is. Tudom kiszámítható vagyok és nyitott könyv azoknak, akik ismernek már, de rajta vagyok az ügyön, hogy ezt is levetkőzzem magamról. Nagy csodálattal néztem őt ahogy a sziklafalon állt, mint egy pók és nem esett le onnan, hanem magától ugrott onnan le, hogy velem beszélhessen és kioktathasson.
- Értettem.– kihúztam egy kicsit magam, nem akartam, hogy azt lássa félvállról venném a kérését. Arra egyáltalán nem számítottam, hogy megfogja a táskámat és egy magas fára felakasztja az egyik nála lévő shurikennel. Nem is ő lenne, ha nem így tett volna.
- Még nem túlságosan.– de keveset ettem, a vizsgán akartam túl jutni és bizony nem most volt, amikor utoljára ehettem.
- Nagyszerű.– nem voltam túl lelkes, apa megjegyzésére, de azért igyekeztem nem siránkozó képet vágni. Tudom, hogy úgysem érnék semmit sem el vele, csak még több okot szolgáltatnék annak, hogy miért is vagyok kezdő még.
- Rendben, le fogom hozni onnan! Valahogy…– csak még nem ebben a pillanatban, ez biztos. Jó magasra került a táskám és akárhogy is nézem nincs egy biztos pont, egy ág amire felugorhatnék csak úgy, mint egy béka. Sajnos nem volt olyan taijutsu sem a tarsolyomban, aminek a segítségével felérhettem volna olyan magasra, legalábbis annyira erős, hogy oda szegeződjek a fa kérgéhez és ne esem le onnan, nem.
Ezért elkezdtem koncentrálni és felidézni, hogy apa milyen határozottan és biztosan állt ott a szikla oldalán, mintha a lábát odaragasztották volna a sziklafalhoz csak ő meg is tudott mozdulni is onnan. Semmi sem érte a falat, csak a talpa – a cipőn keresztül persze – és mégis ott maradt. De hogyan? Nekem is erre kell rájönnöm és csinálni valamit a lábaimmal, hogy olyan biztosan álljanak a falon, mintha itt lennék a földön. Elméletben ez lehet, hogy könnyű, biztos sok gyakorlást is megkíván még, de egy próbát csak tehetek. Beszívtam a levegőt és kifújtam. Így kezdtem el koncentrálni és minden erőmet a lábamba irányítani. Azt gondoltam, hogy menni fog ez, de amint megtettem az első négy lépést a fa kérgén olyan gyorsan kezdtem lehullani, mint egy levél. Jól a hátsómra is estem, bizonyára azért, mert elbizakodtam, pedig nem kellett volna. Felpattantam a földről és készen álltam, hogy újra megpróbáljam, de még nem jártam a következőre sem sikerrel.
- Nem fogom feladni!– jelentettem ki határozottan és készen álltam újra megpróbálni és valószínűleg újra leesni a földre, hacsak rá nem jövök a módjára.

**Sarutobi Asuma** Pént. Okt. 28 2022, 00:23

// Izumi - Újra járni tanulok? //

Kezdeti lelkesedésed megkérdőjelezhetetlen, ám az élet nem fenékig tejfel. Kitartóan próbálkozol, mondhatni izomból akarod megoldani azt, amit lehet, hogy másabb irányból kellene megközelítened. Némelyik próbálkozásod azért elég bizalom gerjesztő, de végeredményben mindig a fenekeden kötsz ki a fa tövében. Jinsuke a távolból figyeli a „szenvedésed” és néha megtörik a zord külső és egy apró mosoly ül az arcára. Persze ezt te nem látod, hiszen, mint vérszagot érzett cápa csak a célodra összpontosítasz. Ki tudja már hányadik kísérleted lehetett, mikor Jinsuke megunta és elindult feléd. – Hagyd abba, mert így csak magadban okozol kárt. – Szólt feléd jelezve, hogy valami nem jó és inkább várd meg az instrukciókat. Mikor a férfi közel ért melléd láttad, hogy a „Kos” kézpecsétet formálja meg. – Jól figyelj! – Szólt hozzád, majd a kézpecsétet tartva kényelmesen felsétált a fa tetejére, majd vissza. Ahogy nézted olyan könnyűnek tűnt, de az eddigi próbákból pontosan tudod, hogy egyáltalán nem az. – Remélem láttad, hogy mit csináltam pontosan. De a biztonság kedvéért beszéljük át. – Mondta Jinsuke sensei, majd miután leért a fáról melléd lépett. – A „Kos” kézpecsét segít a legjobban megteremteni a harmóniát a chakrád és a tested között. Mikor megformálod ezt a kézpecsétet arra kell koncentrálnod, hogy a chakrádat a lábadba vezesd és annak segítségével maradj meg a fán. Tehát. Megalkotod a kézpecsétet és koncentrálsz. A chakrádat a talpadba vezeted. Mély levegő, fenntartod a folyamatos és egyenletes chakraáramlást, majd, ha elég biztosnak érzed magad elindulsz. – mondta, majd újra megmutatta, bár most nem ment fel a tetejéig csupán pár lépest tett. – Ha már egyszer elindultál csináld végig. Nagyon fontos, hogy úgy koncentráld a talpadba a chakrád, hogy közben nem ezen görcsölsz, mert különben leesel. Gondolj is rá, meg nem is. Legyen folyamatos és egyenletes. Értve vagyok? Na gyerünk! – Mondta, majd leült és onnan figyelt. Nagyon kíváncsi volt, hogy ettől a kis bemutatótól sikerülni fog-e neked a gyakorlat. Mélyen belül, ott legbelül, ahol az apa énje megbújt kavargó érzésekkel küzdött. Tudta, hogy ennél többet is elmondhatna, de akkor soha nem értenéd meg a gyakorlat lényegét. Igaz elmondta, hogy a lábadba kell koncentrálnod a chakrád és azt kell folyamatosan egyenletes fenntartanod, de a zord külső mögött rejlő apa, inkább végig fogta volna a kezed és segített volna mindenben. Ezt elvből elvetette, hiszen mint ninja tiszteli az elhatározásodat és büszkeséggel tölti el, hogy milyen kitartó gyermeket nevelt.

// A következő posztodban írd le nekem, hogyan érez rá Izumi az összpontosításra, hogyan éli meg ezt az egészet, hogy a megfelelő kézpecsét segítségével a talpába vezeti a chakráját, majd hogyan teszi meg az első lépéseit a fára. Ez egy tanulási folyamat szóval elsőre nem fog sikerülni. Izuminak meg kell értenie a miérteket, és rá kell jönnie a hogyanokra. 3-4 sikertelen kísérlet után azonban, ha megtörtént a felismerés, sikeresen elérheted a táskád és annak tartalmát amire mostanra már nagyon nagy szükséged lesz. //

**Minoru Izumi** Vas. Nov. 06 2022, 20:01

Újra járni tanulok?

//Genma//
Nem akartam feladni a próbálkozást, ezért hiába voltak sikertelenek csak akkor hagytam abba, amikor apa leállított. Bizonyára megelégelte, hogy nem jártam túl sok eredménnyel, hacsak azt nem számítjuk mennyire biztosan estem le a földre.
- Rendben. – kicsit lebiggyesztettem a szám, de végül is igaza volt, mint mindig most is. De nem adtam én olyan könnyedén fel. Nem ám! Pontosan ezért figyeltem, hogy milyen kézpecsétet formál és megpróbáltam elraktározni a memóriámban a sorrendet és a mozdulatokat. Őt nézve sokkal egyszerűbbnek tűnt ez a folyamat, mert olyan könnyedén lépkedett, mintha ez lenne a normális vagy legalábbis az új vízszintes út. Persze nincs min csodálkoznom, a ninják sok lehetetlennek tűnő dologra képesek.
Amikor megkérdezte, hogy láttam-e, hogy mit csinált pontosan csak bólintottam, de azért határozottan jobb volt miután elmondta, mit is csinált az imént. Tehát a „Kos” pecsétet kell használnom, ahhoz, hogy egyensúly legyen a chakrám és a testem között. Ez menni fog. Így el is kezdtem a „Kos” pecsétet megformálni, hogy még véletlenül se rontsam el ezt. A chakrám levezetése a talpamba már egy kicsit nehezebb volt. De amint összeszedtem magam és igazán késznek éreztem magam rá mély levegőt vettem és kifújtam, hogy nyugodt lehessek a feladathoz. Kitaláltam azt is, hogy mire gondolok miközben fel fogok sétálni a fa törzsére. Miközben arra gondoltam, hogy egy biztonságos ösvényen sétálok, ami átvezet egy hosszú pallón és a túlparton pedig a jól megérdemelt nasim fogad. Már fáradt voltam és tényleg nagy szükségem volt már a rágcsálnivalómra. De ezt egy szóval sem említettem meg. Nem akartam panaszkodni, hogy ez nem megy nekem és inkább feladom. Az nem én voltam, aki így tesz. Miután elméletben megvolt, hogy mit fogok tenni és mire fogok gondolni míg a fa törzsén lépkedek már csak az kellett, hogy meg is tegyem. Elsőre nem sikerült. Túlságosan rá akartam összpontosítani a talpamra, így amikor sor kerülhetett volna az első lépésekre, csak megálltam a fa előtt és nem léptem előre.
- Most már menni fog. Minden tudás a kezemben van, amire szükségem van. – így megadva az esetleges utolsó lökést magamnak a „Kos” pecsétet fenntartva kizártam mindent és a chakrám szépen lassan a talpamba irányítottam, csak akkor tettem meg az első lépést a fa kergén, amíg úgy nem éreztem, hogy megfogok állni rajta és nem eséssel végződik a dolog. Kizártam a gondolataimból azt, hogy itt van apa és figyel engem. Most csak én voltam. Egyedül. Én és az út, amit elképzeltem magam előtt. Amikor az első lépések sikerült felfele és már biztos volt, hogy a fa törzsén maradok, nem esem le, sokkal, de sokkal magabiztosabban tartottam felfele a táskámhoz. Amint elértem a táskámhoz vigyázva leakasztottam onnan és felvettem a vállamra az egyik pántjától fogva. Nem fogom ledobni a földre, tartok attól, hogy a zuhanásba túl nagyot huppanna és a chipsnek annyi lenne.
Továbbra is koncentrálva, ahogy apától láttam, lesétáltam a fa törzséről a földre, ahol már egy kicsivel nagyobb biztonságban éreztem magam. Gondolkodás nélkül ki is bontottam a táskámat, meg sem kérdeztem, hogy most már szabad-e. Éhes voltam.

**Sarutobi Asuma** Vas. Nov. 13 2022, 16:15

// Izumi – Újra járni tanulok? //

Az idő csak úgy elrepült, veled ellentétben. Téged a gravitáció talán még soha nem húzott ennyire lefelé, mint most. Hiába a megfelelő kézpecsét, hiába az elhivatottság valami mindig hiányzott, és jó párszor a fenekedre huppantál, míg próbáltad elérni a táskádat. Kitartásod úgy tűnt kimeríthetetlen, nem úgy, mint az a pár falat, amit indulás előtt bekaptál. Lassan de biztosan az éhség elkezdte marni a gyomrodat, és mivel megszállót nasizó révén ez az érzés eddig ismeretlen volt számodra tudtad, hogy most vagy soha. Végig vetted fejedben a folyamatot. Kézpecsét. Koncentráció. Chakra megtartás. Bal. Jobb. Bal. Jobb. Mire észbe kaptál a fa törzsén sétáltál felfelé a táskádhoz. Sikeresen megszerezted és ugyan ilyen kimért mozdulatokkal indultál el lefelé. Apád egy kacér félmosolyt alig láthatóan megvillantott, mert mélyen legbelül azért büszke volt az eredményedre. Ha véletlenül láttad is a mosolyt az arcán az hamar eltűnt, mert nem akart hinni a szemének. Abban a pillanatban, ahogy leírtél megrezzent a chipses zacskó és te már faltad is a nassolni valót. Jinsuke odalépett hozzád és igyekezett leplezni a felháborodással megfűszerezett boldogságát. – Ügyes voltál. Mondjuk, ha ennyit nassolsz a végén nem lesz elég chakrád, hogy megtartsd magad. – nevette el magát, majd miután úgy ítélte meg, hogy az edzésetek itt véget ért, hirtelen átváltott apa „üzemmódba”, megsimogatta a fejed és közölte veled: - Menjünk haza kölyök! Lassan készen lesz a vacsora. – majd összeszedte magát és elindult. Ezután vetted csak észre, hogy a kunai, amin eddig a táskád lógott még mindig a fatörzsbe van fúródva. Mit teszel? Elindulsz hazafelé, ahogy Junsuke sensei vagyis apád mondta, vagy gyorsan még összeszeded a ninja eszközt?

Ajánlott tartalom