Kumogakure Kapuja

/Bozontos szemoldok szenszej/

Akihito a senseie utasitasa szerint haza ment. Amikor belepet a hazba levette a cipojet es ellindult a konyha fele. Az anyja is ott volt.
-Na mi tortent? Mar is itthon vagy? - kerdezte csodalkozva.
-Igen, de nem sokara megyek is ell. Csak enni jottem haza meg ossze pakolni. Utanna meg megyek a falu kapujahoz.
-Ertem. Valami kuldetesre mesz?
-Igen valami olyasmire. De nem tudom pontosan. Na mindegy megyek ossze pakolok.
-Jolvan picim, addig csinalok enni. - mondta az anya, Akihito peddig ellindult a szobajaba. Elokereste a taskajat es ellkezdett bele pakolni. Betett 5 kunait meg 5 shurikent, nehany robbano cetlit. Meg valtas ruhat. Igazabol nem nagyon tudta hogy milyen kuldetesre mennek, vagy hogy meddig lesz tavol. Amikor kesz lett kiment a konyhaba, megebedelt, vissza ment a szobajaba, atoltozott, fogta a taskajat es ellindult a kijarat fele. A katanajat a hatara erositette majd felhuzta a cipojet. Az anyukajatol elkoszont es kiment a hazbol. Az utcan setalva nezte a csupan nehany meterrel a feje felett levo felhoket es a Raikage palotajat.
~Hmm.. Egy nap majd en fogok ott lenni abban a szekben. Csak sajnos ez a nap meg messze van. ~ gondolta ahogy halladt az utcan. Hamarosan elerte a fo kaput, de koran jott. Van meg egy jo fel ora delig, ezert addig ide-oda maszkalt. hamarosan elerkezett a del, es a sensei is.

/Bocsi ez egy kicsit rovidre sikeredett :S /

Szóval útra kelt a kis csapatunk néhány vagy is egy tagon. Pontosabban Kyrenán igen nehéz terhek vannak. Lehet még most nem érti. Vagy csak sejti ez mire jó. Seggit majd neki gyorsabban mozogni, arra rövid az időnk, hogy gyorsaságán jelentős növekedés legyen. Már így is jó áloképsége tovább fejlődhet.
Út közben intek egy-két embernek és van aki név szerint jön és üdvözöl. Egyikük örvendezik, hogy múltkor micsoda bulit csaptunk és nem hitte volna ilyen is tudok lenni. Csak elhessegetem mindegyik alakot persze illedelmesen.
- Izgulsz?
Nézek a lányra mosolyogva és kilépek a falu kapuján majd megfordulok és rá nézek. Figyelem ahogy megteszi az első nagy lépést egy új kezdett felé.

Szerencsénk is van az idő ugyan is most nekünk kedvez. Kellemesnek mondható, de távolban van néhány mogorva felhő.
- Ez most más lesz mint a küldetésed itt csak ketten leszünk. Előre szolok, a te érdekedben szigorú leszek. Valamint felkel készülnöd arra, vadállat, esetleg utonálokal találkozunk. Ez esetben ha úgy látom képes vagy elbánni velük egyedül te harcolsz. Igen és a nagy meglepetés, amiről nem tudsz.
Itt most tőlem szokatlan dolog történik. Egy apró de gonosz mosoly, benne kihívás nagy pimaszság.
- Az edzés végén, lesz egy feladatod ami két részből áll. 3 napig egyedül leszel és rám kell vadásznod. Amint a három nap letelik én fogok rád vadászni. Ha érdekel miért kell ez elmondom természetesen.

** Következött ide: KATT

/Munashi Jinpachi /

Hosszú ideig kellett sorban állnom, de végre valahára úgy tűnt vége lesz ennek az unalmas procedúrának és teletömhetem a hasam ramennel. De nem volt ilyen szerencsém, mert mire a sor végére értem valaki kihúzott a tömegből.
Ez az ismeretlen nem húzta az időt köszönéssel vagy bemutatkozással, rögtön a lényegre tért.
Azt mondta egy nagyon fontos küldetést kell teljesítenünk és azt is, hogy tíz perc múlva legyek a kapunál. Először nagyon izgatott lettem, de aztán eszembe jutott, mi van, ha ez az egész átverés?
Tudom ostoba ötlet, viszont ez az egész helyzet annyira abszurd volt, hogy csak nehezen sikerült elhinnem.
A küldetés egyébként egy kalózhajó legénysége az elfogása vagy megölése volt, ez egy kis aggodalommal töltött el először is persze azért is aggódtam, mert még soha nem volt ilyen veszélyes küldetésem másodszor, pedig azért mert ismét hajóra kellett szállnom, és félő volt a kalózokon kívül a tengeri betegséggel is meg kell majd küzdenem.
Szóval egy kicsit ideges voltam, de nem rágódhattam ezeken a dolgokon túl sokáig, mert csak tíz percem volt, hogy elkészüljek és elérjek a kapuhoz.
Először hazamentem a felszerelésemért, aztán rohantam is a kapu irányába. Egész pontosan tizenegy percet vett igénybe ez a művelet, de azért reméltem, hogy nem kerülök börtönbe…

Egyetlen percet késel, de a Shinobi ezzel nem törődik. Amint megérkezel, egy pálcikát nyújt feléd, amire egy sült hal van húzva, valószínűleg engesztelés képen adta neked. Ezt követően azonnal elindultok, hogy elérjétek a hajótokat.
- A nevem Arashi! Remélem nem ez lesz az első ilyen küldetésed. Ez csak egy egyszerű C rangú feladat, tudjuk a pontos helyét a hajónak. Egy kis szigetnél horgonyzott le, nekünk egyszerűen csak meg kell támadnunk. Készen állsz emberi életek kioltására?
Az út a kezdeti társalgáson túl nem izgalmas, semmi sem történik. Ha bármit kérdeznél, akkor arra természetesen választ kapsz. Nap végére pedig megérkeztek a kikötőbe, ahol már vár a hajó. Nem vesztegetitek az időt, azonnal felszálltok és elindultok, hogy a célpont nyomára akadjatok.
Ha körbenézel, a fedélzeten több shinobit is látsz, közöttük van néhány genin is, de többnyire legalább chuninokkal utazol.

//Kövi reag már ide menjen: http://narutohun.niceboard.org/t114p45-kikoto#28533 //

/Bee/

Mikor Akihito belépett a szobába hatalmas felfordulást látott. Először azt hitte hogy rossz helyre lépet be. Ekkor egy nagyon szép, fiatal hölgy lépett a fiúhoz, és elmagyarázta neki hogy a Raikage most épp nem ér rá, mert valami fontos dolga van. Akihito itt egy kicsit megnyugodott, hogy mégis csak jó helyre jött, és nem valamiféle szigorúan titkos hadműveleti szobába jutott be. A Kunoichi elmagyarázta a fiúnak hogy kap egy Chuunin segítőt, és egy előkelő hölgyet kell elkísérniük valahova.
-Ohm... Nem, nem ismerem, de szerintem meg nem is láttam. - mondta a fiú miután megkapta a papírokat. Ezután a szép Kunochi szabályosan elkezdte kifelé lökdösni a teremből. Ennél már csak az lett volna durvább ha meg bele is rúg egyet.
-Ezt a nőt! Kellene szereznie egy pasit hogy lenyugodjon, vagy mit tudom én! - mormogta halkan ahogy sétált kifelé a palotából, és az úrhölgy képét nézegette.
~Szerintem a falu kapujánál kell találkoznom velük. Meg jó hogy nem mondta meg hol lesz a randi. ~ gondolta, és elkezdett rohanni a falu kapujához, hátha ott lesz mar a Chuunin, meg a karaván.

Kira Hikuro szemébe nézett, egy ilyen kérdés után, nem is számitott más válaszra. 
- Azt az álmot, nem hagyom cserben. 
Hannyatt feküdt és a sötét estébe bámult, egyszerűen csak nézett ki a fejéből, majd lassan behunyta a szemét és elaludt. Reggel alighogy kinyitotta szemeit, Hikuro máris indulásra hivta, igy felkapta a táskáját és követte a fára. Kijelentette, hogy amig a Kapuhoz nem érnek, edzés lesz végig. Ugy kell közlekedni, mint a vizfelszinén, könnyűnek hangzik, elméletileg. Hikuro megindult, Kira egy chh- t nyögött ki, majd a mélybe pilantott, végül követte a fiút, néha megcsúszott a lába a fák ágain, de egyensúlyát megtartotta, gyors legugolt, fél szemmel a Jounint figyelte, nehogy eltévedjen útközben. Majd követte és igyekezett, hogy időre odaérjenek. Mit is mondott, délre?  
- Hány órás az út, ha egyszer reggel indultunk? Azt hittem, itt lesz egy köpésnyire. - lába ujra megcsúszott és seggre huppant, majd gyors talpra állt és sietett Hikuro után, mintha semmi se történt volna.

Végre elérték a falut, rengeteg zajjal és emberrel társulva. A Kapuhoz sétálva Hikuro elindult előre, Kira pedig követte, de a Jounin elkezdett kiabálni, megsimogatta a fiú fejét.
- Inkább végigcsináltam volna azt a dicshimnuszt 16-szor, mint hogy ezt halljam! - felelte, miközben zsebre vágott kézzel nézte az öreget, majd a bódéhoz sétálltak, ott pedig lehunyta a szemét és hallgatta a beszélgetést. Végül beljebb mentek a faluba, a Jounin pedig a Raikage-sama-hoz sietett.
Kira a Kapunál olvasott egy idézetet, igy gondolkodóba esett.
- " A falu, mely a Mennyhez közel épült!" Lekéne ülnöm imádkozni, de nem égetthetem magam itt le ennyi ember elött. Bár, már Hikuro megtette, igaz, ki hallotta ilyen hangzavarban? - lassan körbenézett, néha háttal ment előre és az eget figyelte, nekiment egy- két embernek, de csak ment tovább és  semmi bocsit nem nyögött ki nekik.
- Lassan kisebbségi érzetem kezd lenni! - lassan végignézett az embereken is, ahogy elhaladt mellettük, mindenki magasabb volt mint ő. Majd visszafordult menete felé.
- Vennem kellene majd valami fegyvert. Áh, ráér. Nem sűrgős! Éhes sem vagyok! - majd kicsit ridegen nézett maga elé és ismétt a felhőkre pillantott, majd az egyik épület felé vette az irányt és szaladni kezdett a falon, majd ugrált fel és fel. Egy pillérre érkezett, de tovább sietett felfelé a sziklacsúcsára. Miután felért, ismét zsebre vágta a kezét, majd a tájat kémlelte.
- Ez, gyönyörű. Nem láttam sose a fától az erdőt. Sosem láttam ilyen helyet, a 4 falon kivül. Szóval ez lenne az új otthonom, öreg? - lassan elmosolyodott, miközben a nyűzsgő falut figyelte, majd a falun kivüli dolgokat, végül egy nagy épületre vetődött a szeme. Lassan lehunyta a szemét, érezte a friss levegőt maga körül, majd szemét kinyitva bámulta a felhőket.

//Uchiha Madara//
 
A végső rohamom következett, ami úgy tűnt soha nem ér véget. Az egyik lábammal erőteljesen a vízbe lépek, mely magasra felcsap. Süllyedésről jelen pillanatban szó sem volt, a víz tetejére léptem, csakúgy mint a második lépésemnél a másik lábammal. Ez a valóságban a másodperc tört része alatt történt meg, ám nekem minden egyes újabb lépés sokkal többnek tűnt. Mintha lelassult volna az idő. De a sensei klónja, lassan de biztosan egyre közelebb és közelebb került. Pontosabban.. én kerültem közelebb az egy helyben álló klónhoz. Végül csak véget ért, a véget nem érő hajsza.
- Gyere ki, nem hiszem, hogy olyan sok chakrad maradt. - szólt az előttem álló klón, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.
Igaza van, nem sok chakrám maradt. - Ismertem be magamnak is. Elértem teljesítőképességem határát. Legalábbis azt a határt, amit egy nap alatt képes vagyok véghezvinni. Fáradtan másztam ki a vízből, vagyis.. Még mindig a vízen járás technikáját alkalmazva, azonban az utolsó lépésemnél váratlanul megsüllyedt a lábam. El is buktam volna, de mivel a tó szélénél voltam már, a talaj néhány centi után megfogott.
- Jól van, Natsu, mára elég ennyi szerintem. Menj haza, pihend ki magad, holnap találkozzunk a Város kapujában. Egy új feladatot szánt nekünk a vezetőség, azonban erre a küldetésre csak ketten megyünk. Holnap mindent megtudsz. Most menj, pihenj. - zárta le a mai napi tanulást a sensei. Mosolyogva bólintottam mondandójára, majd elköszöntem tőle. Láttam ahogy összeszedi a cuccait, én viszont elindultam, de hova is? Magam sem tudtam. Csak haladtam előre.
Kis idő múlva a falu közepén találtam magam egy bolt előtt. Nem is akármilyen bolt előtt, egy számomra igen hasznos kis bolt előtt, és már jó ideje nem tértem be ide. Egy egyszerű fegyverkereskedés volt ez, telis tele shinobiknak való felszereléssel, és pont ez volt az, amire most szükségem volt. Holnap ismét nagy útra készülök, így hát fel kéne töltenem a készleteimet. - járt a fejemben, miközben beléptem a kicsinyke kis üzletbe.
Összesen 5 kuanit, 5 shurikent, 1 db Fuuma shurikent, 10 m drótot, 1 doboz energiatablettát és 10 db robbanójegyzetet vásároltam. Majdnem az összes vagyonom otthagytam a boltban, amit így utólag meg is bántam. Főleg azok után, hogy a délutáni órákban úgy vonszoltam magam és nagyjából a fél boltot hazáig, mint egy málhás szamár. Tökéletes betetőzése volt ez a mai edző napomnak, így kimerültem még megjárni a falut oda, s vissza.
A nap hátralévő részét otthon, pihenve töltöttem, tudva, hogy holnap minden tudásomra szükségem lesz. Este pedig fáradtan, de széles mosollyal az arcomon zártam le ezt a csodás napot. Hisz ma rengeteg dolgot tanultam, közelebb kerültem a sensei-hez, és holnap új nap virrad, új kihívással. Bizonyíthatok, fejlődhetek, és ismét a mesterem mellett hajthatok végre Kumo-nak egy küldetést. Akkor, abban a pillanatban elszállt minden gond, és úgy éreztem nem is lehetnék boldogabb.
Másnap reggel izgatottan keltem és alig vártam, hogy elkészüljek az újabb kalandra. Hamar megreggeliztem, és pakoltam össze a holmimat és ahogy a sensei is említette tegnap, a város kapujához siettem. Akárhogy is siettem, a senseit nem előzhettem meg. Ő már ott várt engem a megbeszélt helyen.
- Jóóóóó reggelt sensei! - üdvözöltem széles mosollyal mesterem, majd egy nagyot nyújtóztam. Nem mintha nem aludtam volna ki magam, sőt. Elég fitt voltam ma reggel, inkább csak amolyan megszokás volt. Tudtam, hogy nem szükséges rákérdeznem, hogy mégis mi lesz a küldetés, hova megyünk, stb. Annyira már ismertem a senseit, hogy ezt mihamarabb tudatni fogja velem.


//Ha jól számoltam összesen 4150 ryo-t költöttem, "ellenőrzésed" után adatlapon is intézkedek   //

Miután feltöltötted készleteidet, megindulsz a megadott találkahelyre, a város kapujába. Mestered már várt rád, hátára egy nagy méretű tekercs volt elhelyezve, valamint egy hasonlót tartott állva, kezével támasztva.
- Szép reggelt, Natsu. frissen, mint mindig - mosolya a füléig ért, a mindig életvidám mester most sem hazudtolta meg magát, a hátán lévő kis hátizsákba, amely épp, hogy elfér a tekercs fölött, belekapaszkodik, majd meg is indul.
- Induljunk is, ne vesztegessük az időt. A tekercsekben nagy mennyiségű fém és alapanyag található. Egy kovácshoz kell eljuttatnunk, aki belekezdhet a fegyverek készítésébe. A kovács igen nagy becsben van tartva, hatalmas kovácsműhelye a várostól két napnyi járóföldre van. Holnap az éjszakát a birtokon fogjuk tölteni, majd reggel megyünk tovább, a tekercsekben nem kis mennyiségű faanyag is található, amelyet egy Orayashi nevű férfinak kell elvinnünk. Orayashi egy távolabbi faluban él, ahol tűz ütött ki, és az iskola falait megjavítja. Ehhez kell a fa. 
Mestered elmondta küldetésetek főállomásait, ahogy hallottad, valóban nincs vesztegetni való időtök, sietnetek kell. Ekkor az álló helyzetben lévő tekercset feléd döntötte, majd ismét elmosolyodott.

A nap első része
Szép időtök van, napsütés és meleg jellemzi. Felhők csupán a távoli hegycsúcsoknál láthatók, így nem kell félnetek az esőtől, egy ideig. Mestered mellett haladsz, kellemes tempót diktáltok, még ha a tekercsek nehéznek bizonyulnak. Térkép segítségével haladtok a kijelölt útvonalon. Füves területen haladtok végig, amely minimálisan emelkedik, majd egy erdőbe térek be, amelyen átvág a kitaposott ösvényetek. Az erdőből kiérve a füves talajt apró kavicsos terület váltja fel, amely fokozatosan emelkedik.
Itt haladunk tovább. Az összeget levonhatod az adatlapodról

Kemény vallatás után végre rájöttek, hogy tényleg nem vagyok kém. Nehéz lehetett rájönniük mondhatom. Pedig én mennyiszer mondtam...pff. Viszont most itt vagyok Kumogakure kapujánál. Miután megbizonyosodtak arról, hogy tiszta vagyok, volt alkalmam beszélni a Raikage személyével és elmondtam neki, hogy azért vagyok itt, mert a szüleim utáni nyomok erre vezettek. Ugyan nem emlékszem a pontos menetére az idekerülésemnek. Még most is ködösek az emlékeim. Mindent megbeszélve a Raikage, csak úgy engedte a nyomozást, hogyha az alatta szolgáló geninek táborát gyarapítom. Mondhatom..szép kis ügy, de nincs más választásom. Annak viszont feltétele van, hogy idetartozó genin lehessek. Egy küldetést kell végrehajtanom, ami szerintem jócskán egy egyszerű kezdő ninja határai felett van. Egy pár fosztogatóval kell leszámolnom, aki a helyi kereskedőkaravánok rendszerinti fosztogatói. Nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, nem számítanak rám visszatérőként, de ha azt hiszik, feladom, vagy megfutamodok, akkor tévednek. Bár őszintén remélem, hogy nem várják el azt, hogy teljesen egyedül menjek. Ha nem is képzett harcosok lennének az ellenfeleim és egyszerre kéne lecsapnom rájuk,akkor az meghaladhatja a ködrejtek technikám korlátait jelenleg. Ráadásul a hegyek felől jövő csípős szél sem a legkellemesebb. Várni fogok, még úgy tíz percet majd elindulok a Monara-völgy felé, elvileg arra van a rejtekhelyük. Ha nem küldenek senkit, akkor viszont nagy gondban lehetek. Reménykedek a legjobbakban.

Legyőztük Kabutot, vagy legalábbis megtettünk mindent ami tőlünk tellett, de lehet úgy is fogalmazni, hogy legyőztük...
Hosszú hetekig tartott a kunoichinek felgyógyulni a sebekből, de bizony itt nem csak a fizikai sérülésekről volt szó sőt inkább a lelki sebekre értendő a hosszú időintervallum. A szeme előtt robbant miszlikre Djuuka Ryuu, Kodomo unokatestvére akit az álnok kígyó tartott fogva. A tudat, a tudat, hogy nyertesként hagytuk el a szigetet, de én úgy éreztem, hogy veszítettünk. Azt a két lábon járó pokolgépet nekünk szánta Kabuto, hogy még akkor se járjunk sikerrel ha őt valami csoda folytán mégis letudtuk volna győzni. Agyafúrt egy fickó volt az Otokage nem véletlenül tart ott ahol. Viszont a tudat, hogy tulajdonképpen a fiúnak már onnantól kezdve meg volt pecsételve a sorsa, amikor a szigetre tették a lábukat, hogy a sorsát előre megírta Kabuto és cselekedhettek volna akárhogy így is, úgy is meghalt volna, na ez az ami nagyon zavarta Makotot. Tudta pontosan jól, hogy szinte páratlan dolog amit véghez vittek hiszen nagyon kevesen élik túl a találkozást Kabutoval, de akkor is kicsoda ő, hogy emberek sorsáról döntsön? Kicsoda ő, hogy istent játsszon? Korábbi ígéretét egy picit átértékelte magában a Kabutoval való találkozás után. Igen védelmezni fogja az életet ezután is minden erejével ám az ilyen alakoknak mint az Otokage vagy éppen a csatlósai és hozzá hasonlók, nos az ilyen embereket meg kell állítani vagy így vagy úgy. Tehát Makoto felhatalmazta magát, hogy adott esetben elvegye az életet, bár ez a tanításokkal szembe megy, de mint tudjuk szerelemben és háborúban mindent szabad, a kunoichi életét pedig a háború járta át...
Éppen ezért indult el Kumogakuréba hosszú lábadozása után, hogy segítsen az oda menekült Takigakureieknek visszatérni a faluba, hiszen azt már nem fenyegette közvetlen támadás most, hogy Kumogakurét érte ennek a háborúnak az egyik legnagyobb offenzívája. Makoto tisztában volt vele, hogy a tűz szövetségének ezen a fronton nem áll jól a szénája éppen ezért önként jelentkezett, hogy segít a civil lakosság visszatelepítésében. Arról viszont fogalma sem volt, hogy milyen erőket engedhetnek szabadjára ebben a harcban. Hallott pletykákat arról, hogy a víz szövetsége egy utolsó mindent elsöprő csapásra készül de bízott benne, vagy inkább reménykedett, hogy ez az övéit nem érinti...
Konoha felé indult, mert szerette volna a lehető legtávolabb elkerülni a Hang országát amerre Kabuto valószínűleg most vissza vonult a sebeit nyalogatni. Hallott egy bizonyos béke konferenciáról ahova fontolgatta a részvétel jogának megpályázását, hogy faluját képviselje, de sajnos állapota nem tette lehetővé, hogy nekivágjon annak a kalandnak. Így tehát egyedül utazott a tűz országának erdeiben a Gőz országának határa felé. Útja során nem találkozott semmilyen furcsasággal, csupán csak a tűz országának határán a megerősített határőrség kérte el a papírjait ám miután sikeresen igazolta magát útjára engedték. Sietnie kellett mert a harcok már elkezdődtek a villámok földjén, így maximális sebesség mellett is úgy számolta, hogy legalább még négy nap mire odaér Kumogakuréba. Azonban hirtelen valami neszre lett figyelmes a háta mögül. A kunoichi megtorpant és az egyik nagyobb ágról elrugaszkodva a földre érkezett majd azonnal hátra fordult és előkapot egy kunai kést...

// Szeretném kérni, hogy egy kör párbeszédes postolás pörögjön még le mielőtt beleszaladunk abba a bijuu bombába, hogy legalább a küldetéssel tisztában legyen Makoto Mire vállalkozik és ne Kodo postjában kelljen összefoglalni ezt... //

A jounin csak állt, s várta, hogy a fáslikba rejtőző Hokage végigolvashassa a levelet. Kodomo egyenes háttal, némán állt a rezidencia szobájának ajtajánál. Gondolatai ezer irányba tépték lassan elméjét. nem tudta pontosan, hogy mi lesz Danzou válasza. Nem tudta, hogy bizakodjon vagy éppenséggel féljen. Nem tudta, mit fog mondani a vezető. Ugyan nem ismeri túlságosan Konoha jelenlegi vezetőjét, csupán a Namizuo által elmeséltek alapján formálta meg eddig véleményét. Abban az időben, mikor a Hold vezetője még ifjú volt, Konohát egy bölcsebb és érettebb ember irányította, azonban azok az idők, azok a boldog békeidők eltűntek, a háború pedig új vezetőt követelt meg magának. A Víz szövetségének kémei ugyan sohasem tudták meg, mi történt pontosan az előző Hokageval, csupán hogy egy erős kezű és ismert személy vette át a helyét. Shimura Danzounak nem igazán volt jó híre a Víz szövetségén belül. Az is lehet, hogy elutasítja az ajánlatot és elfogatja Kodomot. A jounin csak most értette meg igazán, miért is tanította őt Namizuo. Csak most, itt a Hokage előtt állva értette meg, miért is volt oly fontos a Gőzisten megtanulása. Amennyi speciális alakulatú személy mozog a városban, vajmi kevés esély lehet a menekülésre. Ráadásul itt van ez a férfi, ki a puszta megjelenésével is tiszteletet parancsol. Kodomo nehéz helyzetben volt.
- Elutasítva! - szólalt meg Danzou a mély hangján. Kodomo megremegett, s szinte azonnal elkezdte koncentrálni a chakraját. Készítette magát, mert tudta, hogy pillanatokon belül ANBU-k tucatjai fogják ellepni a termet, hogy elfoghassák őt. Azonban nem így történt. 
A Hokage újabb ajánlatot tett, mely nagyban átformálta a levélben megfogalmazott paktum álláspontját. Danzou azt akarta, hogy a Hold lépjen át a másik szövetségbe, s hogy adjon ki mindent, ami a szövetségeseiről, illetve saját hazájának és klánjának minden egyes személyének az adatait. Vajon Namizuo beleegyezne ebbe? Vajon a Hold vezetősége ezt akarta valójában? Vajon ez az egyetlen módja a háború lezárásának? 
- Nem azért jöttem, hogy újabb háborúba sodorjam az országomat. Nem azért küldtek, hogy a Holdat egyik szövetségből a másikba állítsam. A Hold nem akar több háborút. Elég szenvedés érte már az országot. Túl sok sikoly rengette már meg az utcáit. Elég volt a felesleges véráldozatokból. - Kodomo ekkor megállt egy pillanatra, nyelt egyet, majd folytatta - Nem azért jöttem, hogy eláruljam az országomat. A klánomat. Az életemet. Azért vagyok itt, hogy törleszthessem a Tűz vidékének segítségét. Egykoron a két ország szövetségben állt egymással. Az önök shinobiainak köszönhetjük, hogy jelenlegi királyunk, Michiru életben van. Konoha shinobiai mentették meg az életét, ezt sohasem fogja a Hold elfeledni. Azért jöttem, hogy törlesztve az adósságot, megmentsem a szövetségüket, s az ártatlan civileket egy olyan pusztítástól, amit többek között az önök nemzete is megélt már. Mivel nem hátrálhatok meg, az ajánlatát elfogadom, hogy bevégezhessem a küldetésemet. Azonban nem én vagyok az a személy, akivel a diplomáciai részleteket megoszthatja. Nem én vagyok a Hold vezetője, csupán az, aki az ártatlan életeket akarja menteni. Megóvni a világot az efféle embertelen pusztításoktól. 
Kodomo ugyan folytatta volna, ám mégis megállt. Tudta jól, hogy Danzounak nem mondhat nemet, s nem hogy a Holdat képes lenne kiléptetni a háborúból, hanem a Tűz népét is magukra haragítaná. A jelenlegi helyzetében nem tehet mást, mint fejet hajtva elfogadja a Hokage ajánlatát. 
- A Hold népe segít legyőzni a Bijuut, megakadályozni egy teljes nép kiirtását. Amennyiben át kell lépni a Szövetségbe, egyenrangú félként kell kezelni, nem pedig alárendeltként. Ezt meg kell ígérnie, Hokage-sama - borul ismét térdére a jounin.
Az ajtó hirtelen nyílik ki, miközben a Hokage a küldetés részleteiről beszél a jouninnal. Kodomo megfordul, s meglát egy talán tizenöt éves lányt. Ő lenne, akiről beszélt Danzou? Konoha legjobbja? A kislányból oly természetesen áradt az erő, hogy a jounin, szenzorképességek ellenére is tisztán érzi a hihetetlen nagy mennyiségű energiát, ami a fiatal kunoichiból árad. Vajon ki lehet?
A két shinobi hamar útnak indul, a kapuig az ANBU kísérte, majd onnan pedig kettesben indultak meg az északkeleti irányba. A Tűz vidéke érintetlen völgyei és erdein haladva indultak meg a határ felé.
- Úgy gondolom, illendő bemutatkoznom. A Nevem Kodomo, a Hold országának jouninja vagyok. Városom őrzője és klánom, a Djuka klán örökségének, a perzselő gőz erejének hordozója. A Hold Fehér Tolla. - kezdte Kodomo a bemutatkozását. A mellette haladó lány biztosan nem egy hétköznapi kunoichi. Nem csupán a benne lakozó erő, hanem az az egyedi beszédstílusa is mindenképp felkeltette a jounin figyelmét. Emlékeztette őt valakire. Egy kicsi, kopasz, mégis nagy szájú hollóra. Ezt azonban nem mondta ki nyíltan, mert ha sejtései beigazolódnak, a lánytól talán még nagyobb hülyeségeket fog egész út alatt hallgatni, mint a hollótól. 
- Illúzió és hollótechnikák specialistája vagyok, valamint a Yugeton birtokosa. Véleményem szerint nem árt, ha a küldetés előtt megismerjük egymás képességeit, ugyanis nem egyszerű feladatot bírtak ránk. Mondd csak, Shakaku. Tudod pontosan, mi is az a Bijuu. Hogy mire képes egy farkas démon? 

Makoto feszülten figyelt amikor egyszer csak megérezte, egy nagyobb chakratömeg érkezését, bár nem rendelkezett szenzor képeségekkel, de ilyen mennyiségű chakrát valószínűleg már a geninek is kiszúrnak. Egy pillanatra azt gondolta, hogy valaki egyedül érkezik meg ennyi chakrával ellene akkor valószínűleg a mai nap folyamán nem fog eljutni az országhatárra legalábbis egy darabban. Aztán a következő másodpercben a lombok közül előbukkant először egy kislány aki valami furcsaságot dolgot üvöltözött chakra expressről és hasonlókról, aztán pedig egy ismerős arc. Bizony Kodomoba futott bele a papnő és ez annyira meglepte, hogy mikor a másik két shinobi leért a földre még mindig egy kicsit lehet a száját kitátva bámulta őket. Érdekes kompánia itt a tűz országának határához közel. Aztán a kunoichi össze szedte magát és üdvözölte őket annak rendje és módja szerint.
-          Üdv! – Intett először Kodomonak egy félmosoly kíséretében, aztán a lány felé fordult.
-          Üdvözlet neked is! A nevem Ayokama Makoto és a vízesés országának kunoichije vagyok. Kérdésedre válaszolva pedig éppen a Kumogakuréba emigrált Takigakurei civil lakosság visszatelepítésében szeretnék segédkezni ezért megyek a Villámok országának irányába. Ha szabad kérdezni ti merre mentek?
Egy pillanatra belé hasított ismét a Kabuto elleni küzdelem és egy pillanatra oldalához nyúlt, ahol olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy a bikini felsőt soha többet életében nem fogja felpróbálni.
-          Kodomo hogy vagy? Minden rendben van nálatok? Nagyon gyorsan elmentetek az ominózus ütközet után. Igazság szerint gondolkoztam rajta, hogy megpróbálom felvenni a kapcsolatot a szervezettel de azóta róluk és a menyétekről sem hallottam semmit.
 
Egy rövid beszélgetés után a kunoichi teljesen elképed ha Kodomo elárulja neki, hogy mi is az uticél és miért tartanak Kumogakure felé.
-          Persze természetesen veletek tartok és számíthattok a segítségemre is ah esetleg úgy alakul. Már megitn egy öngyilkos küldetés? – Azzal Kodora kacsintana...
Az út hátralévő részében a papnő inkább nem cseverészik fölöslegesen inkább csak hallgat és figyel. Megpróbál minél többet kdieríteni a Hold jouninjának legújabb rejtélyes szövetségeséről de azért ha kérdezik természetesen válaszol.
 
Innentől kezdve Makoto ismét csak Kodomora bízza magát és hagyja jounint, hogy elkészítse a tervet. A cél ismét közös ám ezúttal a módszerek lesznek drasztikusak és a tét is. Inmár Makoto saját nemzete is veszélyben van és ha egy bijou szabadult el akkor nem csak az ő népe hanem egész kumogakure nagy veszélyben van. Ezek azok a bestiák akikkel gyerek korukban ijesztgetik a fiatal shinobikat vagy akik apáiknak okoznak rémálmokat. Ha egy nemzet a bijouk bevetésére vetemedett akkor ez már talán tényleg a háború utolsó szakasza. Makoto hallott már történeteket ezekről a démonokról és tudja, hogy Takigakurénak is volt egy jinchuurikije, de az már régen volt. Most azonban látni is fog egyet és harcolni ellene. Minden erejét össze kell szedniae ha életben akar egyáltalán maradni, de vallásával egyetemben felel a takigakurei lakosságért éppen ezért, most nem fogja magát vissza mint annak idején Kabuto ellen.
 

// Makoto a következőkben úgy cselekszik, ahogy Kodomo terve szól és remélhetőleg így az első támadást is túlélheti. //

Miféle pusztítás ez? Milyen ördögi teremtmény képes ilyesmire? Makoto elméjében először ezek a kérdések hangzottak el, amikor megpillantott a pusztítás mértékét. A háttérben lángoló Kumogakure aranysárgára festette a Sanbi mögötti területeket. Akár csak egy festmény gondolta magában a papnő, de aztán a Sanbi tombolása teljesen összekavarta a képet. A bijuu mérhetetlen chakrája és kisugárzása egy pillanatig Makoto lelkét is megtörni látszott, vagy csupán csak az ámulat vett rajta erőt?! Erre azonban most nem volt idő, mert a háromfarkú nagyjából tíz másodperc alatt mutatta meg nekik, hogy a víz elem milyen pusztító is tud lenni megfelelő kezekben. A papnő tudta, hogy minden tudását be kell vetnie ha életben akar maradni és ha a takigakurei menekülteknek, mit csak a menekülteknek, mindenkinek ebben az országban, ezen a földrészen segíteni akar. A szerzetesi chakra amely már szinte összeforrt a sajátjával, nagy sebességgel futott végig chakra hálózatán, aztán engedelmességre bírta és védekezés gyanánt megformálta a különleges pecsétet. Minden eshetőséget figyelembe véve ez lenne az elsődleges védelmi jutsu amit Makoto használ, azonban az idő szűkössége miatt valószínűleg a csapat többi tagja köré nem tudja kiterjeszteni időben a jutsut, így jelen pillanatban a egy kisebb koncentráltabb változatát hozza létre maga körül. 
- Senzeku no Sai!
Remélhetőleg a chakra pajzs kitart az elemi támadások ellen és a tüskék ellen is. normál esetben ez nem is lenne kérdéses azonban jelen helyzetben egy bijuuról beszélünk akinek a chakrája sokkalta erősebb mint egy emberé és sokkal kifinomultabb chakra manipulációra is képes. Azonban a Senzeku no Sai használatával Makoto felszabadítja szerzetesi chakráját melyet az utóbbi években számtalanszor edzett ennek az erősítő gyakorlatsornak a segítségével. Talán csak erre a pillanatra? Tehát a bijuu támadásai ellen ezzel a jutsuval védekezik, az összes ellen remélhetőleg kitart a chakra pajzs. Aztán amikor Kodomo mozgásba lendül Makoto is hasonlóképpen tesz, hiszen a szirt a lábuk alól lassan el fog tűnni.


Az egyik variáció a következő lenne: Amennyiben Kodo megidézi a hollót, és a Sanbi nem zavar be (amit kétlek és a menekülés ezen formáját is kizárnám de hátha) Abban az esetben a chakra pajzsot folyamatosan fenntartva ő is beszállna a hollóba. 
- Egyet értek, ezzel a démonnal nem bírunk el hárman, remélhetőleg Kumogakure valamilyen módon már támadásba lendült és megtudjuk osztani a bijuu figyelmét. Nyilván azzal ti is tisztában vagytok, ha ez nem történik meg akkor nem sokáig fogunk kitartani ellene. Elképesztő ereje van. Egy picit olyan érzésem van, hogy neki mi csak hangyák vagyunk. Viszont Kodomonak igaza van, ezt a bijuut nem szabad itt garázdálkodni, mert a fél országot letarolja, mire megunja, és nem lesz kit megmenteni. Gyorsan keressük meg, hátha Kumogakure is akcióba lendült már. Shakaku javaslom, hogy keress kisebb chakra aurákat a falu irányából. Nyilván a bijuu mellett ez nehéz lehet, de nem hiszem, hogy a Byakugannak gondot okozna, ha találsz akkor azok bizonyára a Kumogakureiek lesznek, ebben az esetben azt javaslom, hogy bármilyen lefogás vagy akció előtt velük kellene egyesíteni erőinket... Mindezek mellett nekem van egy olyan jutsum ami esetleg lefoghatja egy bijuut, de nem vagyok benne biztos, hogy ez egyedül sikerülne. Emlékszel a chakra láncokra Kodomo, amit Kabuto ellen is haszáltam? Talán azzal!


Másik eshetőség szerint: ha a bijuu nem hagyja, hogy Kodo hollójának gyomrába megszökjünk, Makoto követi Kodomot a hegy felé, mert a különválás ebben az esetben egyenlő a biztos halállal. Menet közben chakrát koncentrál a talpába, hogy a nehéz terepen megmaradjon a lábán és nagyobb ugrásokkal a lehető leggyorsabban eljusson a nagyobb hegyre amelyet kiszemelnének célpontnak. Viszont ha a Bijuu tovább támad, akkor kénytelenek leszünk ezt viszonozni hiszen a legjobb védekezés a támadás!
Ebben az esetben Makoto kézpecsétekbe kezd és amíg a csapattársak kiötlenek valamit megpróbálja elterelni a bijuu figyelmét legalább arra a kis időre, hogy esélyük legyen előrukkolni valamilyen tervel. 
Kuchiyose no Jutsu: Sanju Rashomon!
A három démonkapuból az első, mivel magasabban helyezkednek el, közvetlenül a Sanbi fejére idézné, a másik kettőt a háromfarkú és a csapat közé.


Amennyiben minden terv és ötlet befuccsol, Makoto is aktiválná a Mindent Asszimilálő technikát és egy szikla állagát venné fel!

// Minden megemlített jutsut a Senzeku no Sai miatt ismert szerzetesi chakrából hozok létre amennyiben sikerül, hogy minél kevesebb chakrából minél többet tudjak cselekedni, illetve minél hatékonyabban! Makotoval évekig kijátszottam a chakra edzését amikor kalandokon voltam, így már azt hiszem magabiztosan használja ezt a módszert! Amennyiben szükséges vissza lehet olvasni korábbi játéktéri kalandjaimra, illetve élményre! Ez a mini adatlap létrehozásánál kérem legyen figyelembe véve, mert sajnos már megesett, hogy ez elfelejtődött korábban.//