Djuka Hiroku

Név: Djuka Hiroku

Ország: Fű Országa

Kor: 15

Kisállat: Kyoshi, egy sas

Felszerelés:

5 Kunai
5 Shuriken
1 Fuuma Shuriken (lepecsételve)
10 Senbon
1 Katana
1 Wakizashi
1 Tanto

Dróthuzal (10m)
Szerszámok (lepecsételve)
Elsősegély Készlet (lepecsételve)
Füstbomba (5db)
Rengeteg chakrapapír és tinta
2db. Hátizsák ( egy tartaléknak )
Széles övtáska derékon
Széles övtáska vállon átvetve
Mindkét lábon egy-egy shurikentartó

Kinézet:

Nagyon világoskék ing, Fekete trikó, Sötétkék nadrág, kék ninja szandál, ezüst haj és szemek. Fejpántját az övén hordja.

Jellem:

Józan gondolkodású, igyekszik higgadt maradni, békítő és barátságos típus. Viszont Isten nyugosztalja azt, aki felhúzza! Mindenre felkészült. Talán azért is, mert rengeteg tartójában, zsebében és táskájában mindig van valami, ami kihúz a bajból. Gyűlöli a Föld Országát, és minden lakóját.

Előtörténet:

A Shinobi háborúk miatt a családom a Fű Országába menekült. De ezen kellemetlenség ellenére is elég gazdag családom van. Legjobban a bátyámhoz kötődöm, aki medikus ninja. Nakaro a neve. A gyermekkorom remekül telt, és végül úgy döntöttem, jelentkezek az Akadémiára.

Akadémiai Évek:

Nem ment rosszul a tanulás, sőt, az elméletet be is vágtam. A többi diákkal remekül megvoltam, habár alkalmasint ha felhúzott valaki, az első az volt, hogy mindenki menekült, ugyanis ilyenkor érthetetlenül nagyon magasra növekszik az erőm, például nem egyszer dobáltam székeket dühömben. De szerencsére nehéz felhúzni. Akinek meg mégis sikerül… hát Isten nyugosztalja, én nem kegyelmezek senkinek, ha feldühít. Ilyenkor még Kyoshi is rémülten csapkod minden felé, pedig ő igazán ismer, és én is őt. Ha valamit tudatni akar velem, mindig megtalálja a módját, hogy megtegye, mert értem őt. Közel állok hozzá. Nagyonis közel állok hozzá. Közelebb, mint a bátyámhoz. Aztán 3 évvel azután, hogy jelentkeztem az Akadémiára, történt valami. Kiderült, hogy ha koncentrálok, képes vagyok mások chakráját érzékelni, így nagyjából meg tudom mondani a közeli emberek tartózkodási helyét csukott szemmel is. Azt mondták a tanárok, hogy ezt a képzettebb ninják sokáig tanulják, szóval ne hanyagoljam el, és örüljek, hogy megvan. Viszont nem ment minden jól. Az erőnlétem nem volt valami jó. Futni tudtam, meg valamelyest harcolni, de ennyi. Úgyhogy keményen edzettem. Edzettem, edzettem, és edzettem, és végül Nakaronál kötöttem ki, aki mindig ott volt, és ha kellett, gondosan meggyógyítgatott. Aztán úgy döntöttem, megkérem a bátyámat, hogy segítsen nekem az edzésben. Segített is, nagyon jól tudott célozni, és lassan, nagyon lassan meg tudtam valamelyest tanulni a fegyverekkel való bánásmódot. Jöttek az erőnléti edzések. Azok nem mentek fényesen. Fákra való ugráláskor nem egyszer estem jópár métert, keresztül az ágakon, míg huppanva földet értem. A Bátyám ilyenkor, mint a szél, ugrott le a fáról, és gyorsan megnézte, milyen állapotban vagyok, és ha kellett, meggyógyított. Eléggé türelmes volt, és legalább volt kin gyakorolnia a gyógyító technikákat, szóval még előnye is származott belőle. És nekem is, mert túléltem. Aztán egyre jobban, és jobban ment, míg az ugrálást letudtuk. Csak az volt a probléma, hogy közben még volt egy genin vizsga, amin megbuktam az erőnléti feladatok elbukása miatt. De mindenben odatettem magam, és a harcot gyakoroltam a bátyámmal. Eleinte simán legyőzött, de egyre tovább, és tovább tartott a küzdelem. De még így is könnyedén legyőzött. Kyoshi csak nézte, ahogy a bátyámmal harcolok. Mit ne mondjak, eléggé élvezte. Viszont vannak még csodák, egyszer döntetlen lett a küzdelem. Áttértünk a futásra. Az úgy 2,5 km-ig egész jól ment. Ezzel csak az volt a probléma, hogy a bátyám 25 km-es edzéseket tartott, amiben eléggé kifáradtam. Idővel azonban hozzászoktam a hosszútávú futráshoz. Eljött az újabb genin vizsga. Remekeltem. Ennek örömére egy kis ünnepséget tartottunk, utána pedig elmentem a bátyámmal egy sétára. Nagyon hálás voltam neki az edzésekért. Egyszerre egy tucat shuriken repült felénk. Nakaro ellökött, de ő maga már nem tudott elugrani. 2 shuriken a hátába fúródott. Egyszerre megláttam 2 chunint. Fejpántjuk alapján Iwagakurei ninják voltak. Az egyik egyszerre eltűnt. Egy erős szorítást éreztem a bokámon, és húzott lefelé, egyenesen a földbe. Csak a fejem látszott ki. Ekkor jött apám, és két fű falusi barátja, és kiiktatták a két ninját. Kihúztak a földből, én pedig azonnal siettem Nakarohoz. Apámmal együtt bevittük a kórházba. A két shuriken ugyanis mérgezett volt. Egy hónapig nem tért magához, és azután is fél évet volt a kórházban. Azóta ha eszembe jut a bátyám, eszméletlenül heverve egy kórházi ágyon, egyszerre bánat, és Iwagakure elleni gyűlölet ébred bennem. Gyűlölöm az Iwagakurei ninjákat.

Üdvözlet!

Elfogadva.
Ch:100
Ajándék jutsu: Kage shuriken no jutsu
Ryo:4000