Tairjuko Rikuno

történet beleépítve a karakter életébe.



- Remek holnap egy új küldetés fog ránk várni- mondtam Lee-nek, ahogyan a fejem a párnára hajtottam.
- Tudom, de most inkább aludjunk- válaszolta vissza azzal mind a ketten elaludtunk.
Másnap olya nyolc körül keltünk fel mind a ketten. Ahogyan kimentünk a szobánkból a mesterünk márt az asztalnál várt minket, ahol általában reggelizni szoktunk, de most kivételesen nem volt megterítve, helyette egy kartondoboz állt ott egymagában az asztal közepén. Odasétáltam az asztalhoz és belenéztem a dobozba. A karton tele volt levelekkel illetve egyéb más iratokkal. Márt mind a ketten sejtettük, hogy mi is lesz a mai feladatunk.
- Tehát a legelső küldetéseteken ezt a doboz kell elvinnetek egy kis városba, szerencsére nem oly annyira távol a falunktól. Gyalog maximum egy óra, de vigyázatok az úton akár ellenséges ninjákal is találkozhatok, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy pénzt vagy, hogy érékes információkat szerezhessenek, amit majd el tudnak adni. Semmi áron ne agyátok át ezeket a leveleket senkinek, csak is kizárólag annak a személynek, aki a doboz oldalán egy képpel szerepel. A legtöbb információt elmondtam, de most ideje lesz indulnotok- ezekkel a szavakkal köszönt el tőlünk a sensei.
Reggeli után Lee-vel útnak is indultunk. Az idő meleg volt, de néha egy kis fuvallat csapta meg az arcomat. Szerencsére Lee-nél volt egy térkép így tudtuk, hogy mi a helyes irány.
A faluhoz az erdő keresztül tudtunk a leghamarabb odaérni. Kis ösvényeken és egyéb zeg-zugos helyeken sétáltunk, de egyszer csak megálltunk. Hangokat hallottunk, emberi hangokat. Körülnéztünk, de nem láttunk őket. Tovább sétáltunk, de márt jóval óvatosabban és lásabban. Ekkor észrevettünk őket. Két fickót láttunk meg egy bokor sűrűjéből. Szerencsére ők nem láttak meg hisz elbujtunk. Fekete ruhát viseltek és nem volt rajtuk semmilyen jelzés, hogy honnan is jöttek.
- Vigyáz Rikuno ezek biztos, hogy azok az útonállók, akikről a mesterünk is beszélt. Légy résen!- figyelmeztetett Lee, mintha nem tudtam volna.
Az egyik egy vékonyabb testalkatú, ámbár elég szálkásnak tűnt, míg a másik egy kövérkésebb lomhább testalkattal rendelkezett. Némán várakoztuk a bokorban. Csak néztük őket, de ők csak vártak és vártak feltehetően a következő áldozatukra.
Tíz perc múlva egy fiatal gyerekek láttunk az ösvényen, aki ép a két bandita felé tartott. A fiú nem látta, hogy az a két ember vár rá hisz addigra márt elbújtak egy fa tövében. Mikor az a szerencsétlen kisgyerek a közelükhöz ért ők gyorsan előugrottak a búvóhelyükről és megálltak a sráccal szemben.
- Mit akartok tőlem?- kérdezte eléggé megszeppenve.
- Mindent adj át nekünk, ami értéknek számít, kezdve azzal a lánccal, ami a nyakadon van!- válaszolták vissza
- De ezt a láncot születésem óta viselem, még nagymamámtól kaptam az első születésnapomra. Ez számomra felbecsülhetetlen érték, nektek viszont csak ezüst.
- Nem érdekel!- azzal az egyik lecsatolta a fiú nyakáról és elrakta.
A fiú megpróbálta visszaszerezni, de nem sok sikerrel. Ahogy a megütötte volna, az egyiket addigra a másik márt akkorát levert a gyereknek, hogy az kb két métert hátrébb esett. A fiú felállt és megpróbálta visszaszerezni a vékonytól a nyakláncot, de szegény megint rosszul járt és ismét a földön landolt. Ekkor Lee-vel egymásra néztünk.
- Ideje közbelépnünk- mondtam Lee-nek
Ekkor szép lassan kisétáltunk a bokorból, elővettünk egy kunait és megálltunk a két fickó mögött olyan 5 méterre. Megfordultak majd hangos nevetésbe törtek ki.
- Ti mit akartok tőlünk? – kérdezték
- Hagyjátok békén azt a gyerek és tűnjetek el innen.
Erre viszont még jobban elkezdtek nevetni, dühömben megfogtam a kunait és a kövér lábba elé dobtam. Ez viszont hamar lemosta az arcáról azt a gúnyos mosolyt. Majd ők is elővettek egy kunait és elkezdődött az igazi harc.
- Lee enyém a kövér!
- Rendben- válaszolta vissza majd el is tűntek a közelünkből.
Egymással álltunk szemben. De ez a nyugalom hamar megtört. Eleinte csak kunaiokal küzdöttünk, de ez hatástalan volt. Sem én sem ő nem sérült meg, csak annyi szerencsém volt, hogy ő egy kissé kövérkésebb alkatú volt és könnyebben fáradt. Taktikát kellet, hogy váltsak. Pár méternyit hátrébb mentem, és ismét úgy álltunk egymással szemben, mint az elején. Ekkor hirtelen ellenfelem kézjeleket használva egy jutsut hozott létre.
- Katon: Endan
Szerencsére résen voltam és tudtam, hogy ez a helyzet nagyon is kedvező számomra.
- Doton: Lefejezés jutsu
Gyorsan lementem a föld alá majd miután tudtam ellenfelem pontos helyét kidugtam a kezem a földből és megragadva a ninja lábát lehúztam őt a föld mélyére. Csak a feje látszott ki. Nem tudott mozdulni. Ott álltam vele szemben. Könyörgött, hogy engedjem el és megígért mindent csak ne bántsam. Kicsit elgondolkoztam, hogy mit is csináljak vele, de aztán eszembe jutott, hogy ő mit is csinált azzal a kisgyerekkel csak a pénz érdekében.
- Sajnálom, de nem tudok neked megbocsátani.
- Doton : Kőrúd- ekkor kihúztam a botot a földből, majd a kezemben lévő bottal egy elég nagy ütést mértem az ellenfelem fejére.
Miután visszasétáltam láttam Lee is sikerrel járt és vissza is tudta adni a nyakláncot a fiúnak. Boldog és hálás volt nekünk. Ezek után folytattuk az utunkat, remélve, hogy semmi gond nem fog velünk történni. Miután beértünk a városba megkerestünk a címzettet és át adtuk neki a csomagját, aki minket természetesen kifizetett a munkánk miatt.
A visszavezető utat sokkal rövidebb idő alatt tettünk meg. Mikor hazaértünk elmeséltünk, hogy mi is történt velünk az út során. Büszke volt ránk, hogy sikerrel vettük a legelső küldetésünket. Este viszont korán ágyban voltunk, hisz ki voltunk merülve és fáradtak voltunk.