Re: Nagy Fenyves

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Jún. 24 2011, 22:47

A kis harc megkezdődött és Tessa, ahogyan ő maga is mondta, nagyon gyenge volt és hamar kiterült a földön attól az ütéstől amit bekapott. A férfi következő célpontja pedig nem más volt mint a még talpon maradó Azumi. A férfi ismét rohamot indított, azonban hamar megtorpan és hátrébb szökkent amikor meglátta a levegőben repülő két fegyvert. - Neechan! Ezek shinobik lennének? ha igen, akkor hol maradt a kézpecsét? Érdeklődött a férfi, mire a nő lemondóan lóbálta a fejét jobbra-balra. - Nem mindegy az neked? Intézd el és kész! Kiáltott rá a nő, mire a másik tag csak elvigyorodott és erősen rámarkolt a kezében lévő katanára.
Azuminak a kis társalgás közben sikerült előkészítenie a támadását és már ugrásra készen volt, kezeiben ott voltak a kunaitok, míg maga mellett a levegőben repültek a fegyverek. A kardok a levegőben gyorsan lendültek, pont úgy ahogyan azt a lány szerette volna, azonban a továbbiak már nem éppen. A férfi egy határozott mozdulattal ugrott hátra a csapások elől, majd a felé eldobott kunait a puszta kezével kapta el a levegőben, azonban ez nem úgy történt ahogyan a férfi akarta. A kunai láthatóan felsértette a kezét amiből vér csöpögött. - Itteee... Kiáltott fel szinte egyből, majd lenyugodva a lányra nézett. - Nem tudom miféle technikát használsz, de amíg látom a kardokat, könnyedén ki tudok térni előlük és hárítani tudom azokat. Mondta egy kósza vigyorral az arcán, majd a társa felé fordult. - Neechan! Itt a kunai, intézd el a földön fekvőt. Ez a másik most felidegesített engem azzal, hogy fáj a kezem... Amint kimondta, már dobat is a kunait a nőnek, aki jácint könnyedséggel kapta el azt. - Hay, hay! Gembo... még mindég olyan vagy mint egy nagyra nőtt gyerek, de rendben van! A nő szépen lassan Tessa felé sétált kezében a kunaial. Viszont ha Azumi meg akarta volna állítani ebben, a Gembo nevezetű férfi azonnal megálította.

**Azumi Yuurei** Pént. Jún. 24 2011, 23:26

Elmosolyodom a két kardot a kezembe veszem. Majd új alap állást veszek fel.
- Jaj csak nem morcos a kis fiú. Nézd már mint akinek a cukorkáját vették el.
Akkor itt az ideje, hogy más szinten és taktikával harcoljak. A sebességem ugyan nem volt valami hatalmas. De ezt a meimei pótolta.
Ugyan is nem lehet kivédeni valamit amit nem lát. Újra támadásba lendültem. Kardját két kardal próbáltam meg akasztani.
Miközben az egyik kéz orrba vágta a férfit. Már korában ki figyeltem, hogy talán úgy 32 kilogrammos lehetett egy ütés ereje. Nem elég, hogy eszméletlen legyen valaki tőle. De viszont bosszantó. Jó helyre célozva pedig fájdalmas. Akár orr vérzést is el lehet érni. De én elég alattomos vagyok. A férfiaknak pedig van egy gyenge testrészük. Egyenesen szó szerint golyón vágom. Ott pedig egy sokkal kisebb ütés is okozhat fájdalmat ha jól tudom. Ami elég talán ahhoz, hogy össze zavarja és legyen rés a védelmén. De a ki golyózás előtt még a nő felé dobom egyik szellem kézzel a kunait amin a robbanó cetli van. Majd az egyik kardot elengedem. Amit a szellem kéz fog meg tartani. Majd újra rendes kézzel fogom meg és ezután jön a nagy golyózás.

**Kushieda Unazaki Tessa** Szomb. Jún. 25 2011, 22:20

Azumi bekeményített, úgy határozta, hogy mindenképpen megvédi az eszméletlenül fekvő Tessát és ennek érdekében mindent bevetett amit csak tudott. A nő a kunaial a kezében Tessa felé sétált, azonban a robbanócetlivel ellátott kunai miatt nem tudta megközelítenie, sőt hátrálnia kellett, hogy ne sérüljön meg. Mindeközben Azumi ismét nekirontott az ellenfélnek, azonban az előző támadásával ellentétben, most teljes mértékben sikerrel járt. Terv szerint megakasztotta ellenfele fegyvert, ahogyan a láthatatlan kéz el is trafálta az orrát, majd nem sokkal később lágyék részen is bekapott egy szép kis ütést. Amitől egyből elterült a földön, mint valami megszelídített cicuska. A nő erre mérgesen rákiáltott a lányra.
- Én nem lennék olyan nyugodt, a te helyedben... A kunait ha jól tudom dobni szokták, így talán nekem is menne! Jelentette ki, majd egy erős lendítéssel eldobta azt, amivel felsértette Tessa arcát, bár csak egy elenyészően kis vágás jelent meg az arcán. - Úgy látom szerencsés vagy ma... Nem vagyok a legjobb a dobásban, de viszont innentől nem kegyelmezek! Kiáltott fel, majd ő is előkapta Katanáját, majd nekirontott Azuminak. Nem sok időt hagyott a gondolkozásra, szinte pillanatok alatt gyűrte le azt a kis távolságot ami kettejük között volt és már meg is indította támadássorozatát. Először egy átlós fentről indított csapással kezdett, majd rögtön azután egy vízszintes következett, végül egy szúrással zárta a sort. Ez a kombináció rendkívül gyorsan követték egymást és mint arra szolgált, hogy végezzen Azumival. Ha csak egyetlen csapás is betalál, akkor vége a dalnak.

**Azumi Yuurei** Szomb. Jún. 25 2011, 23:06

Az első ki ütve a földön fetreng. Jó rendben most a következő.
- Jaj nézzenek oda. Csak ugat de harapni nem tud.
A beszólásoknak is volt célja. Az ellenfél el veszti a türelmét. Nem tud koncentrálni és összpontosítani. Ha nincs meg az egyen súly elme és test közt hátrányba kerül. Amit én kihasználok.
De meg sebezte Tessát aki még mindig eszméletlen. Már nem elégszem meg azzal, hogy elkergessem őket. Vérért vért fogok ontani. Nem elég már a megadás. Ha tudom akkor meg fogom ölni mindet mert bántották. Meg sebezték.
Rögtön az elsö támadás betalált és mélyen belém szaladt.
Vagy is szaladt volna ha nem egy kawarimit talált volna el. Amit akkor aktiváltam mikor egy test csellel a férfi háta mögé kerültem és végezetül fel rúgtam, hogy elterüljön a földön. Pont elég idő a Kawarimi no jutsu-t meg formálni és a fára egy robbanó cetlit tenni. Precíz gyors mozdulatok kellettek. Majd nem felsültem vele. De mivel eddig nem vette észre sikerült a terv. Az eddigi harc alatt én pedig egy nagy kupac hó alatt lapultam.
Most pedig ahogy a Kawarimi eltűnt én fel bukkantam.
- Vérért vért ontok.
A robbanó cetlit a kawarimi fán aktiváltam. Így vagy úgy de ha a kardot elengedte vagy vitte magával a robbanásban mindenképp sérülést fog szenvedni. Most pedig vért ontok. Gonosz mosoly és a vér színű szemekben az ezüst szinte fel izzik. Kezeimen a minták is hasonlókép. Majd mint aki elájult össze esek és földre kerülök. De csak látszólag mert testem nem mozdulhat. De a meimei még erősebb lett azáltal, hogy beléptem a meditáció hasznos és veszélyes keretei közé. A ható táv nem nőtt. De az ütő erő a duplájára nőt és a súly is amit képes meg mozdítani.
A testem aludt de érthetetlen okból a nő nem bírt mozdulni. Egyik lába nem mozdult. mintha valaki szorítaná majd megemelte így elgáncsolva és levegőbe emelve. Yuu nem törődött a szitkokkal a siklással és más hangokkal. A szabad kéz teljes erőből a nő hasába majd arcába csapot. A férfit csak talán 32 kg ütő erő érte. De a nőt ennek a duplája. Majd újra a fejet addig míg nem folyt vér. Végül a két kar eltűnt de csak egy pillanatra húzódott vissza. A testem meg rándult Majd felemelkedett a földről. Tudattalan állapotban szelem ként mozdulva. Az egyik kéz tartott a másikban pedig a nő katanája. Földön fekvő nő ha olyan pózban fekszik akkor mint két kezét át szúrva a földhöz szegezem. Ha nem akkor csak vállát át szúrva szegezem a fagyos talajhoz. Majd nem mozdulok többet csak a földön fekszek.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Jún. 26 2011, 00:25

A nőt Azumi szinte azonnal "holtra" verte, szinte mindenhonnan folyt belőle a vér ahonnan csak lehetett, hála a lány Kekkei Genkai képességének, viszont ezzel még nem ért teljesen véget a történet mert a férfi, aki a Gembo névre hallgat, kiheverte az övön aluli ütést, majd felállt, hogy megvédhesse a becsületét.
Azumi egy percre megnyugodhatott, megbékélhetett, hisz vérért vért követelt, azonban mellette egy felszabadulni készülő sötét erőt érezhetett, hogy pontosan honnan, az még nem volt tiszta.
"Biztos jó lesz ez így? Akarom, hogy mindez megtörténjen? Ha mindaz megtörténik ami legutóbb, akkor a világ mely elfogadott engem, nem lesz többé és az leszek aki az akadémián voltam... Ez az élet várna rám? Urusaaaaaaaaaaaaaaaaai! Kurvára idegesít a kételkedésed! Pusztítsd el mindent! Legutóbb is megmondtam, ha elpusztítasz mindent, akkor majd nem lesz aki emlékeztessen rá! Erőt akarsz? El akarod zavarni azokat? Na az nem fog menni! Nélkülem nem!" Zajlott le a kis beszélgetés a belső világomban, majd hirtelen a sötét aura, mely körbelengte a területet, erőtört a semmiből, egyetemben ahogyan Tessa felállt.
- I'm gonna get in trouble, I wanna start a fight! Játszottam el egy pillanatra a gitárral, majd azt letéve, szétnéztem a "csatamezőn" - Azt mondják, a halál sok fájdalommal jár... Nem tudom, hogy igaz e de most kiderítem! Szólaltam meg, sötét, félelmet gerjesztő hangon, majd lassú léptekkel indultam el Gambo felé. - Vajon a fájdalom, mely az arcomat járja körbe, mennyire közelíti meg a halálét? Mire befejeztem a mondatom, odaértem a félelem járta férfihoz, majd a fülébe suttogtam. - Majd súgd meg nekem! Amint ezt kimondtam, egy hatalmas és erőteljes ütést mértem a férfi gyomrára amitől szinte azonnal összezuhant. Nem csoda, hisz magával az ütésemmel és a Taijutsu gyakorlottságomnak köszönhetően akár a talajt is fel tudnám most szakítani. Ezt követően egy Kunait szegezett a mellkasa fölé, azonban az már nem okozott sebet neki. *Ennyi elég lesz! Nem akarom, hogy Azumi-chan előtt ölj meg valakit!* Állítottam le Yoskot, ahogyan szinte azonnal önmagam ura lettem.

**Azumi Yuurei** Vas. Jún. 26 2011, 12:21

Érzékeltem a környezetem. Éreztem egy sötét aurát azt az erőt. De halványan mintha hatalmas távolságból érkezne. Lassan elnyúlva, mintha meg fagyot volna az időben.
Testem még mindig mozdulatlan és elmém is lassan kezdet magához térni. Aki képes érzékelni a Chakrát érezheti, hogy szinte alig használtam el valamit a készleteimből. Még mindig ott hullámzót a testemben. Ez volt ami segített vissza térni a meg szokót keretek közé.
Már újra egyben voltam. Csak még nem hevertem ki az előbbi dolgokat. Néha kicsit meg rándult a testem. Kezem vagy lábam meg remegett. Az élet egyre jobban vissza tért a testembe. Az egész pár rövid perc volt és noha nem használtam el sok chakrát. De a testem még nem volt elég edzet ehhez a szinthez. Ezért veszélyes is lehetett volna. Ha túlságosan is meg visel vagy sokáig vagyok úgy mond eszméletlen. bárki könnyedén megölhet. Igazából ha a nőnek lett volna egy kunaia akkor simán véghetet volna velem.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Jún. 26 2011, 18:24

Yoko nem vacakolt sokáig és szinte azonnal, két vállra fektette a férfit akit Azumi nem is olyan régen "megszelídített". Amint a férfi is eszméletlenül feküdt a földön ismét ura lettem önmagamnak és megállította a kivégzést még mielőtt késő lenne és Azumi rosszat gondolna rólam. Bár ahogyan elnéztem ő nem igazán fogtam vissza magát és hevességében átszúrta a nő kezeit, hogy ne mozoghasson és nem is akárhogyan. A kard amivel a nő keze át lett szúrva, lebegett a levegőben, mintha súlytalan lenne vagy nem hatna arra a gravitáció.
* Mi a szösz... Ez a lány nem semmi... Hehe, még jó hogy mellettem volt, mert ha nem lett volna, akkor a dolgok két irányba fajulhattak volna. Vagy én jártam volna rosszul, vagy a másik kettő. Ha nem ébredt volna fel Yoko időben, akkor egyértelműen én vesztek, de ha Yoko átveszi a testem felett az uralmat, csak az isten a megmondója, hogy mi fog akkor ott történni. Legutóbb amikor ő irányította a testemet, egy koedukált födő öltözőjében mászkáltam meztelenül és egy fiatal fiút sanyargattam. Azelőtt pedig... na azt inkább nem is részletezném. Lényeg ami lényeg, nagyon nem szerettem, ha nem vagyok önmagam ura, mert akkor kitudja milyen helyzetekben találom magam. Szerencsére a maiból nem lett semmi kínos.* Gondolkoztam el mélyen magamban, ahogyan Azumi felé fordultam. - Mi legyen velük? Bármit is tettek, vagy akartak tenni, nem érdemlik meg a halált. Azt senki sem érdemli meg, mert nagyon fájdalmas... Jelentettem ki, ahogyan a nőhöz sétálva kihúztam a kezeiből a pengét. Ezt követően nagyot sóhajtottam, majd visszaültem arra a helyre ahol eddig is ültem és élveztem tovább a tűz melegét. A két támadó eszméletlenül feküdt, ami nem is volt baj, de ha fel is ébrednek, tuti eliszkolnak majd. - Egyébként mi a fene történt? Kérdeztem rá konkrétan a dolgokra, miközben egy mangacsepp csúszott le a fejem mellett. - Amint látom te sem vagy egészen hétköznapi... és gondolom láttad, hogy én sem. Bár remélem ez nem ijesztett meg téged.

**Azumi Yuurei** Vas. Jún. 26 2011, 18:44

Lassan magamhoz tértem. Felálltam támolyogtam kicsit. Nekidőltem az egyik fának.
~Fenébe túlsókat akartam~
Mikor lenéztem undorodva vettem észre, hogy a ruhám véres lett. De még mind semmi rettenetesen gyengének érzem magam. Tűzz mellett Tessa közelében leterített matracra ülök lábaim magam alá húzva egyenesen Tessa felé nézve.
- Segíts ezt levenni kérlek.
Ülök és mély levegőt veszek. Még nem sikerült össze raknom magam. Majd ha Tessa segít láthatja hátamon lassan eltűnő mintákat. Amik kezeimen is elhalványodnak. Szemeimből pedig eltűnik az ezüst szín. Valamint láthatja fiatal vékony testemet domborulataimat.
- Megérdemelték amit kaptak mert bántani akartak. De bántottak is.
Mutatok ujjammal Tessa arcára. Majd ha segített ha nem fel veszem a ledobott köpenyt majd Tessa mellé ülök. Pontosabban a köpenyt szét húzom és oda bújok.
- Nagyon fázok. Kell a tested melege.
Majd nagyot sóhajtok minta nehéz volna elkezdeni amit mondani szeretnék.
- Régen még a harmadik shinobi háború idején kezdődőt minden. A klánt aminek a leszármazottja vagyok eltörölték a földről.
Yuurei klán vagy is szellem klán. Az egész azért történt mert mert azt hiték, hogy dojutsunk van szem technikánk. Pedig csak a vérvonal képesség külső jegyeit tévesztették össze szemtechnikával.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Jún. 26 2011, 22:41

A fának dűlve csak Azumit figyeltem, és hogy mit csinál. Ő sem izgatta fel magát túlságosan, a két kiütött személyről mintha tudomást sem venne, úgy ült le ő is a tűz mell egy matracra. Ruhája véres lett, hogy mitől azt nem tudtam, biztosan akkor amikor átszúrta a nő kezét. Nem igazán volt olyan számottevő az a vér, viszont ez a dolog zavarta újdonsült barátomat. Mindenképpen meg akart szabadulni ruháitól és engem is megkért, hogy segítsek neki levenni. Kicsit elcsodálkoztam, elvégre némi kis vér miatt nem kellene azonnal vetkőzésnek indulni. Azumi pont úgy viselkedett, mintha jéghideg vízbe esett volna és ezért akar megszabadulni nedvessé vállt ruháitól. A mérttel tovább nem törődve természtesen segítettem neki levenni ruháit, ahogyan szinte azonnal megláttam a hátán lévő jeleket, amik keresztbe-kasba futottak. Nem kérdeztem rá a dologra, hisz mindenkinek van olyan titka amit nem biztos hogy napvilágra akar tárni, mént példának okán az én Yokom.
Azonnal elővettem egy tekercset, majd az abba lepecsételt ruháimat vettem elő. Hatalmas szerencse, hogy hoztam magammal téli kabátot, elvégre álmodni sem mertem róla, hogy itt fogok kikötni... Hó országa, holott én valami tengerparti nyaralásra számítottam. - Tessék, itt egy kabát vedd fel, ez majd felmelegít! Mondtam neki, és amint felvette, átöleltem a lányt, elvégre a kabát maga is hideg volt belülről, kellett némi idő mire megmelegszik, de addig is az ölelésemmel akartam sugározni a szeretetet (mint a gyerekek), vagyis inkább a meleget.
- Értem... Nem lehetett könnyű megtudni az igazságot... Gondolom a jelek, amit a hátadon láttam az a... Kekkei Genkaiod miatt volt... És mond: Milyen érzés? Mármint milyen érzés, hogy van egy különleges képességed ami másnak nincs? Érdeklődésem már-már kicsit túlzó volt, de még eddig nem találkoztam szemtől-szemben olyan emberrel akinek lett volna Kekkei Genkaia.

**Azumi Yuurei** Vas. Jún. 26 2011, 23:12

- Finom a tested melege. Annyira jól esik most. Az ölelés és a közelség is.
Elmerültem abban amit Tessa nyújtott most. A közelségben a melegségben az érzésekben. Mindegyik külön is jó volt. De így egyben még jobb. Maga a paradicsom egy kicsi szelete ami most az enyém.
- Köszönöm a kabátot. Tudod nem szeretem ha nagyon véres vagy koszos a ruhám.
Nagyot sóhajtok majd mocorgok egy kicsit. Felnézek Tessre és elmosolyodom.
- Igen de elmúlnak. Halványodik majd eltűnik pár perc múlva.
Hasam egy kicsit meg kordult. Rá tettem a kezem és halkan csitítgattam. valahogy harc után néha kicsit megéhezek. Nem mindig csak néha.
- Az már régen volt. De atoll függetlenül hogy nem tudtam nem ismertem egyet sem. Annak ellenére hiányoznak. Tudod ez áldás és átok.
Hihetetlen érzés tudni valamit amit más nem. De nagyon rossz mikor tudod honnan ered. Tudod, hogy kicsi az esély arra, hogy mással találkozol a fajtádból. Meimei Kyan a neve. Annak amit láttál. Csak ehhez a változathoz még túl gyenge vagyok. De muszáj volt használnom. Amikor láttam, hogy eszméletlen vagy és meg sebeztek.
Végig simítottam Tessa arcán levő pici sebben.
- A klán tagjai még régen. Nagyon harciasan és indulatosan védelmezték azokat akiket kedvelnek vagy szeretnek. Aki pedig meg sértet vagy be csapot valakit. esetleg bántalmazót a klánból azzal néha végeztek.
Böktem a nő felé aki még mindig eszméletlen volt. Nem halt meg de orvosi ellátást mindenképp igényelt volna.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Jún. 26 2011, 23:44

Egy kicsit zavarban éreztem magam a dolgok alakulása miatt, elvégre egy másik lány simult hozzám és közben olyanokat mondott, hogy jól esik neki a testem melege. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez az biztos és ez meg is látszott rajtam. Arcom egy parányit elvörösödött a szavak hallatán.
- Ugyan nincs mit, bár az igazat megvallva, nem igazán terveztem azt, hogy kabátot fogok hozni, mert azt se tudtam, hol fogok kikötni, viszont most örülök, hogy a berakása mellett döntöttem. Mosolyogtam egyet magamban, ahogyan visszagondoltam az otthoni helyzetre és édesanyámra. A hidegtől mindég egyfajta vágyam támad aminek, ha teljesülne, nagyon tudnék örülni. Jelen pillanatban édesanyám süteményét rágcsálnám el nagy örömmel.
- Ugyan... ilyen kis karcolások miatt ne törődj... Volt már sokkal komolyabb sérülésem is. Sőt van, hogy örülök, hogy megsérülök. Néha a sebhelyek miatt jobban meg tudom ismerni önmagamat. Jelentettem ki, ahogyan a földön fekvőkre néztem, majd elengedtem Azumit, majd a nőhöz sétáltam és kihúztam a kezébe szúrt katanát. - Így ők is megismerik saját határaikat és tudni fogják, legközelebb nem biztos, hogy olyannal találkoznak mint mi. A két szóban forgó személyt közelebb húztam a tűzhöz, majd a nőnek elláttam azt a sebet, mely a kezén keletkezett. Igaz nem volt nálam géz, vagy kötszer, de mindég fel tudtam találni magamat. A nő ruhájából téptem egy aprócska darabot, majd azzal kötöztem be a sebet. - Ez az éjszaka is jól telt el. Ez az ország csupa meglepetéssel szolgál nekem! Kezem hirtelen felkapom, ahogyan a horizontra mutatok ahol már a nap lassacskán kezd felkelni.

**Azumi Yuurei** Vas. Júl. 03 2011, 10:53

- Én az egész éjszakát nem így terveztem. Az hittem egyedül leszek. Erre az égből pottyantál hozzám. Még a kételyeimet az bizalmatlanságomat is eloszlattad. Különös egy nő vagy te Tessa.
Mosolygok és ki nyújtom a nyelvem.
- De kedvelek.
Felállok a táskám hoz sétálok és elő veszem le pecsételt tekercsem. Majd pukkanás után ami a pecsét feloldását jelezte. Pár holmi volt a tekercs körül.
- Nem érdemlik meg. De nem követek el olyat, hogy halált érdemeljenek. De alaposan meg lettek leckéztetve.
Fogok két szem energia tablettát és mind két földön fekvő szájába pottyantok egyet-egyet. Majd Tessának is adok egyet és én is elrágcsálok egyet.

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Júl. 08 2011, 19:08

Figyelem mindazt amit a mellettem ülő lány mond nekem és közben bólogatok neki. Hogy őszinte legyek, én sem úgy terveztem ezt az éjszakát. Pusztán csak körbe akartam nézni Yuukigakureban, erre egy hatalmas pofára esést követően egy új barátra tettem szert, na meg ellenségekre is.
- Hogy én különleges? Ugyan, csak egy sima kezdő kunoichi vagyok, nem úgy mint te. Igazából te vagy a különleges és ez alatt nem a jelöléseket értem, meg azt a klánképességet. Mosolyodtam el ezután, majd lassan felálltam a földről, mert ideje volt indulnom vissza a bandához. Gyorsan összepakoltam a felszerelésemet, majd a hátamra vettem azokat, végül a gitárral a kezemben álltam meg a lány előtt. Azumi adott mindenkinek egy energiatablettát, mondván, hogy jót fog tenni, azonban én egy kicsit vonakodtam megenni.
- Nem igazán bízok az ilyen szerekben, na ne érts félre, nem miattad... Még régebben egy ilyen szer miatt volt egy nagyon rázós napom, ahol elvesztettem valamit ami számomra nagyon fontos volt. Mondtam a lánynak, majd egy gyengéd mozdulattal visszapöcköltem neki azt. - Jól éreztem magam veled Azumi-chan, remélem még találkozunk egymással, de ha nem ismernél meg, erről biztosan meg fogsz... Mondtam neki, majd magam elé kaptam a gitáromat, majd pengetni kezdtem.

"I've got a brand new attitude,
And I'm gonna wear it tonight
I'm gonna get in trouble
I wanna start a fight"
"Személyiséget váltok
Amit ma este viselhetek
Balhézni akarok
Kezdeni akarok harcolni"

Majd miután befejeztem a pengetést, nagy reményekkel és álmokkal hagytam ott a lányt. Kitűztem célul magam elé, hogy Rocksztár leszek, és ezt valóra is fogom váltani. Abban is biztos voltam, hogy az elébb eljátszott kis részlet lesz a legelső sikerdalom.

**Azumi Yuurei** Szomb. Júl. 09 2011, 12:58

- Bárhol bármikor.
Csak ennyit mondok és végig nézem ahogy Tessa elsétál. Magam is össze szedem a holmim. Hosszú út áll még előttem.
Most valami meleg zöld helyre vágyom. Meditálni pedig majd útközben egyik pihenőnél jó lesz. Lábammal oldalba bököm a férfit aki még a földön fekszik.
- Szed össze magad és vidd a némbert is. Mielőtt meg gondolom magam.
Felveszem a táskát és elindulok rögös nehéz ütőn mi új helyszínre, új emberekhez vezet.

Másnap

Még mindig itt vagyok ezen a szigeten. Bár hosszú utat tettem meg de még nem értem el a kikötőbe. Még legalább 2 nap mire oda érek. Ha szerencsém van nem kell várni. De rosszabb esetben is csak párnapot a hajó indulására. Fintorral köszöntöm a havat ami újra elkezdet szállingózni. Szép ország az tény. De nem szeretnék itt élni. Nekem túl hideg és nyugodt. Leszámítva azt a tegnapi esettet.
Le ülök egy nagy szikla darabra amit meg tisztítottam a hótól. Majd kényelmesen elhelyezkedem és meditálni kezdek. Fontos és nem szeretném kihagyni. Egyrészről meg nyugtatja a lelkem, hogy van egy állandó folytonos cselekvés. Ami minden napos. Másrészről az elmém szabadon szárnyalhat. Persze meimeit is csak így tudom használni.
Néhány óra elteltével felállok és át mozgatom elgémberedett testem. Majd össze szedem a holmim és útnak indulok.

Hosszabb rövidebb pihenők után végül elérem az úti célom. Még szerencsém is van. Utolsó hely az egyik hajón. Amire jegyet tudok váltani.

**Kushieda Unazaki Tessa** Szer. Jún. 27 2012, 16:20

//Jiraiya: Elnézést a késésért és a rövidke postért ^^'' most ez jött össze csak Very Happy

//

A falu kapujához érkezve elfogtak a kételyek, hogy a fiú aki a Tenkai névre hallgat és még csak ma reggel ismertem meg, el akar vinni engem Yuukigakureből és akármennyit is törtem a fejem ezen a dolgon annál inkább ez dolog jutott eszembe, elvégre mimásért kellene mennünk a főbejárathoz, ha egyszer van a falunak egy kiképző terepe is. Csak nagyokat sóhajtoztam miközben a bejáratnál álltam, de szerencsémre hamar megérkezett Tenkai így nem kellett sokat várnom amit talán mindennél jobban utálok. - Te tudod, hogy mit szeretnél én csak követlek. A tanulás résszel nem lesz baj, de figyelmeztetlek még egyszer utoljára, ha ez valami trükk vagy csapda azt keservesen megbánod. Ekkor kezeim ökölbe szorultak ezért is kellett egy kis figyelemelterelő hogy feloldódjak, ezért is vettem elő a hátamon lévő gitárt a tokjából, majd a nyakamba szerelve út közben végig azzal játszadoztam. Ritmusról ritmusra szálltam meg sem érezve a haladási sebességet amivel a fiú "közlekedett", sőt egy idő után azzal játszottam, hogy minden egyes lépéseimet ütemmé "változtatva" eljátszottam egy rövidke hangváltást és ennek köszönhetően az utazás már nem is volt annyira unalmas mint amilyennek vártam, sőt egész jól szórakoztam a nélkül is, hogy Tenkai bármit is mondott volna.
*Nem tudom hogy vagy vele, de én legszívesebben most belemártanám a karmaimat a fiú hátába... Nem tetszik mindaz amit mondott és csinált és az sem ahogyan csinálta. Figyeltem őt folyamatosan míg ide nem jutottunk és az egyik pillanatban, amikor játszottad még a szobába a kis piti zenédet, ő nézett és a szemeiből a megvetés tükröződött. Van egy olyan érzésem, hogy az az évek óta üresen álló faház most nem is lesz olyan üres.* Közölte velem aggodalmát Yoko, ami elég váratlan volt számomra ugyanis zenélés közben szólalt meg amit még eddig sosem tett. *Óvatosak leszünk, bár nem hiszem, hogy az az ember aki szereti a zenét az rossz lenne.* Adtam neki válaszként, miközben az ösvény melyet vékony hóréteg fedett, elvezetett minket a kívánt célig, a kis fakuckóig.

Jiraiya Csüt. Jún. 28 2012, 19:24

A fiú, nem szólt semmit egész út alatt. Még a figyelmeztetésedet is egy mosolygással elintézte. A kis faház tényleg kicsit volt. Már kívülről látszott, hogy nem a legjobb lakosztály, vagy akár csak egy elviselhető szoba. Minden bizonnyal még egyetlen egy személyre is szűkös lehet. Olyas fajta hely, ahol ha az ember két napnál tovább van bezárva, akkor megbolondul. De itt nem állt fent ez a veszély. Ablak ugyan nem volt, de az erdő csodálatos volt. Minden bizonnyal számodra ez már megszokott volt, hiszen nem először jársz ebben az erdőben. Nem is olyan rég azzal a lánnyal is ebben a Fenyvesben találkoztál. És most újra itt. De ha minden igaz, akkor most egy egészen másik oldalát fogod látni az erdőnek. Azon a helyszínen, ahol most vagytok, jól lehet látni egy hegyet a távolban, valamint még a falut is. És persze a rengeteg egy fajhoz tartozó fenyőfát. Attól, hogy egy fajhoz tartoznak és körülbelül egyformák, mindegyik máshogy néz ki. Mint az ember. Az emberek is egyformák de még is egyedi minden egyes élő ember. Tenkai odasétált a kuckó ajtajához, majd kinyitotta azt. Te is odamentél és körülnéztél. Bal oldalt egy egyszemélyes ágy volt. A kuckó közepén pedig egy kandalló, ami melegíti a szobát. Persze csak ha be van gyújtva. Jobb oldalt szintén egy ágy volt. Az ágyak, a kuckó hosszától számítva faltól falig értek. A ház szélessége pedig pont akkora volt, hogy egymáshoz simulva elférjen a kandalló és a két ágy. A fekhelyeket elválasztó kályhaszerű, kövérkés "izé" egy-egy centi távolságot tartott az ágyaktól. Éjszaka jó melegben fogtok aludni az egyszer biztos. Tenkai ledobta a bal oldali ágyra a cuccát, majd megszólalt.
- Pakolj le Te is. Én kint megvárlak addig és aztán kezdhetjük a gyakorlatot.
Mondta, majd kisétált a friss levegőre. Csak egy pulcsi és egy fakózöld nadrág volt rajta.

**Kushieda Unazaki Tessa** Kedd Júl. 10 2012, 09:09

Teljesen le voltam döbbenve attól amit láttam, nem tudtam szavakba önteni azt az érzést ami eltöltött akkor engem amikor egyre közelebb és közelebb értünk az aprócska faházhoz. Az érzések és az undor vagy éppen a gyönyör kavargott bennem egyszerre, bár hogy kinek a részéről, az egyértelmű. Yoko undorodott mindattól amit látott maga előtt amit én is éreztem, ám én sokkal inkább a gyönyörnek adtam helyet magam ugyanis a kis faház a régi szép időkre emlékeztet engem amikor még nem voltam híres, csak egy poros kis kunoichi Otogakureban akit senki sem ismert el és egy rongybabaként használtak, ám mégis szép emlék ez a számomra, mert akkoriban szabad voltam ami mostanra nem teljesen igaz a koncertek, a próbák és a banda miatt.
Egy hatalmas, mély lélegzetet vettem a friss, fenyőktől dús erdőben, majd elöntött a forróság, a vágy, hogy újra szabadon "szárnyalhassak", de ezt az érzést visszatartottam, ugyanis nem szórakozni jöttem ide, sokkal inkább, hogy tanuljak. Ezért is a futás helyett bementem a fa kuckóba, majd lepakoltam a jobb oldalon lévő ágyra és míg Tenkai távozott az épületkomplexumnak nem nevezhető kuckóból, én addig átöltöztem és felkészültem arra, hogy edzek a kinti zord, ám mégis kellemesen hideg időben. A ruha amit magamra kaptam, egy rövidke kék topp volt valamint egy a feneket épphogy takaró fekete edző rövidnadrág volt rajtam, ezeken kívül semmi mást nem vettem fel magamra, se cipő, se zokni, úgyszintén nem vettem fel magamra kesztyűt vagy akár sálat, sapkát, végül még mielőtt kimentem volna a faházból, begyújtottam a kandallót egy kevéske chakra segítségével.
Szinte éreztem a reakciót amit a fiú lefog vágni az öltözékem miatt, de mindezt nem miatta csináltam, sokkal inkább az edzésem miatt. A faajtót kinyitva szinte egyből a végeláthatatlan hó tárult a lábam elő, melybe lassan és gyengéden dugtam bele mezítelen lábamat. A hó igenis hideg volt, ám a testem már lassan hozzászokott az őt körülölelő viszontagságokhoz, mert nem először történt már meg, hogy hiányos ruhában mentem ki az éjszaka közepén edzeni és ha valaki megkérdezi azt, hogy miért jó az önsanyargatás eme fajtája, egyből két válasszal is szolgálhatok neki, egy mivel Kunoichi vagyok, így tűrnöm kell, kettő a hideg ösztönöz arra, hogy minden pillanatban mozgassam magam, ezzel melegítve a testemet és áramoltassam a tűz elemű chakrámat mely úgymond bentről melegít valamelyest.
- Készen állok, viszont az időkorlát amit kiszabok, az ma éjfél. Ha addig nem sikerül megtanítanod a technikát, akkor nem vesződök tovább vele! Jelentettem ki határozottan, majd sürgető tekintettel pillantva a fiúra, vártam hogy belekezdjen.

Jiraiya Szomb. Júl. 14 2012, 09:44

Ahogy kiléptél a kis fakuckóból, a hideg, de egyben selymesen puha hó szabályszerűen elolvadt a talpad alatt. Persze nem teljesen, hiszen egy vékony, összepréselt réteg maradt a talaj és a talpad között. Tenkai kint melegített és csak a hangod hallatán fordult feléd. Mondanom sem kell, hogy a hidegtől kipirult arca, most még pirosabb lett és egyből nem fázott annyira, mint amennyire előtte. Mint ha egy jó erős italt tolt volna le a torkán, úgy átmelegedett a teste. Nem tudott a szemedbe nézni, ugyanis jól látható módon valami ismeretlen erő vonzotta tekintetét egyre csak lefelé, így inkább elfordította fejét és úgy kezdett kommunikálni.
- Az, hogy mennyire gyorsan haladunk, csak tőled függ. De akkor nem is húzom tovább az időt, az első feladatod, hogy mássz fel arra a fára - mutatott egy viszonylag magas fenyőfára - és néz körül. De jól vésd az eszedbe az egész területet!
Azzal Tenkai is elkezdett egy másik fán felfelé mászni. Enyhe bizalmatlanságot érezhettél a feladatoddal kapcsolatban. A fiú alattad lent a földön amíg mászol? Nem a legjobb párosítás, de amint elkezdett felfelé mászni, megnyugodtál.

// A látványt hagyd rám Smile

//

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Júl. 15 2012, 09:23

A hó lágy, selymesen hideg érintése kellemes volt a talpam számára, persze csak ez első pár lépésig, ugyanis a kellemes átment hidegbe, nem sokkal később a hideg meg átment rettenetesen hidegbe. Visszatérve erre a fajta edzésre, ezt is úgy kell elképzelni, mint egy jeges vízesés alatt való meditálást. Ezzel is a fizikai és mentális ellenállásunkat erősítjük meg, igaz eleinte az immunrendszer igencsak kűzd a dolog ellen, de fokozatosan hozzá lehet szokni. Tenkai pontosan olyan reakciót váltott ki, abban a pillanatban amikor meglátott engem, amire számítottam és szende törékenysége miatt, magyarul amikor nem tudott a szemembe nézni ezért inkább elfordult, csak elkuncogtam magam.
*Háziállatnak egész jó lenne, vagy akár egy külön bejáratú szolgának aki elvégez minden olyan dolgot helyettünk amihez nincs kedvünk, mintpéldául takarítás, felszolgálás, ágyazás. Igen, a háziállat a legjobb szó rá. Na mit szólsz? Az imént látottak után biztosra kijelentem, hogy nem merne kikezdeni velünk, viszont minden óhajunk vágyakozva várná.* Kacagott fel ördögien Yoko, ám ezt a kis gonosz képzetét egyből el is hessegettem, mondván ennél nagyobb idiótaságot már nem is tudod volna kitalálni, de azért kicsit én is elgondolkoztam a tényen, hogy milyen jó lenne egy cselédet beszerezni. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kirázzam belőle a fölösleges gondolatokat, majd a fiúra koncentráltam aki kiadta az első utasítást a tanulással kapcsolatban.
- Fára mászás? Hát rendben, kezdjük akkor ezzel... mondtam magam elé, majd odaálltam ahhoz a fához amire rámutatott, majd egy kisebb lendületet véve elkezdtem futni rajta felfelé, elvégre mégiscsak shinobi vagyok, nekik ez alap képesség, legalábbis én ezt így gondoltam, teljesen addig a percig amíg meg nem tettem a második lépésemet a fa oldalán amikor is a lábam megcsúszott és lebukfenceztem a puha hóba.
- Arererer?! Pördült meg a nyelvem kínosan, miközben a hóban feküdtem háttal, kezeim lábaim szétvetve különböző irányokba ezzel is egy kisebb lenyomatot hagyva magam után ami ezt sugallja. "Itt járt Tessa, a StarCell tehetséges frontembere". A helyzet melynem olyan volt mintha tanulás helyett sokkal inkább hóangyalt akartam volna csinálni. - Meg is feledkeztem, hogy itt fagyosak a fák törzsei. Jelentettem ki nevetve, majd elővéve a komolyabbik Kunoichi énemet, rátettem lábaimat a fa törzsére, majd mintha gravitáció nem hatna rám, kiegyenesedett testtel a fának merőlegesen állva sétáltam fel teljesen a csúcsig, ahol várt maga a tanulás. Amint felértem a csúcsra, körülnéztem, majd megpróbáltam memorizálni a táj legapróbb szegletét is.

Jiraiya Vas. Júl. 15 2012, 19:36

// Írtam neked egy gyönyörű két oldalas postot, de véletlenül a visszanyílra mentem így most az elveszett, szóval kicsit ideges vagyok... Ezért csak a lényeget írom le. //

Miután figyelmesen megnézted a tájat, láthattad az erdőt, a falut és előtted egy nagyobb hegyláncolatot, valamint mögötted egy kisebbe hegyet. Tenkai végig nézte föntről az esésedet is, így egy kicsit aggódott a leérkezéseden, de sikerrel nyugtázta, hogy igazi kunoichi módjára, könnyedén leértél.
- Most, hogy jól az eszedbe vésted a tájat, el is kezdhetjük a tanulást. A technika neve Démonikus Illúzió: Hamis Terület Jutsu // Kokoni Arazu no Jutsu. Amint azt a neve is sugallja, a tájat agy képes vele megváltoztatni. Akár a legapróbb követ is elhelyezheted. Hegyeket és erdőket vagy képes mozgatni a technikával. Szép is lenne igaz? Ezt a hatást csak az áldozatod elméjében fogod tudni elérni. Egészen egyszerű a dolog. Mint az összes genjutsu, ez is a chakrakapcsolaton alapszik. A legegyszerűbb az lenne, ha egy hangszerrel próbálnánk meg, de most direkt nem azzal akarom neked megtanítani, mivel ha hangszer nélkül menni fog, akkor később azzal még könnyebb lesz. A technika két részből áll. A chakrakapcsolat megteremtésével akár több méterről is folyamatos mozgás közben. Ez annyit tesz, hogy át kell venned az ellenfeled chakrahálózata felett az uralmat a saját chakráddal. Ezáltal átvenni az idegrendszere fölött is az irányítást. A második szakasz, a terület megformálása. Itt csak is a képzeleted szabhat határt annak, hogy mit kezdesz a tárgyakkal. Persze ezek csak az alapok. Itt egyszerűen a fákat, hegyeket tudod úgy kivetíteni és elhelyezni az áldozatod szeme előtt, hogy az ne tudjon különbséget tenni az igazi és a hamis táj között. Figyelj az árnyékokra. Én csak ennyit tudok segíteni amennyit elmondta. A többit neked kell kitapasztalnod. Mindenkinek máshogy megy. Ha nem tudod saját magad megoldani, akkor ne is próbáld. Tudnod kell, hogy mindig emlékezetből dolgozz. A legjobb, ha valami eltakarja az áldozatod elől a tájat mint például a fák. Így hegyeket is tudsz hirtelen megjeleníteni előtte anélkül, hogy Ő észrevenné. Vagy akár el is terelheted a figyelmét úgy, ahogy Én tettem most veled.
Ekkor körbenéztél és láttad, hogy mögötted egy hegy áll. A kunyhó pedig eltűnt.
- Jelenleg is, folyamatosan vetítem ki elég a képet. Én csak elképzelni tudom, hogy Te mit is látsz. Ha a konventrációm alábbhagy vagy megszűnik, akkor Te is megszabadulsz az illúzió alól.
És szépen lassan a táj, kezdett vissza állni az eredeti formájába.
- Most neked kell egy ilyen hatást elérned. Első feladat, hogy terjeszd ki a chakrádat a testeden kívülre és kapcsold össze az Én chakrahálózatommal. Én is érezni fogom és hagyom majd, mivel koncentrálok rád és teljesen mozdulatlan leszek. Én leszek az alanyod. Ha ez megvan, akkor próbáld átvenni az érzékelésem fölött az uralmat és csapd be azt. Vagy is engem vagy is az agyamat. A chakráddal mindent eltudsz érni csak rá kell érezned. Ez olyan dolog, amit senki nem tud elmagyarázni neked. Vagy megy vagy nem... Kezdetben próbálkozz egy fával vagy kaviccsal. Becsukom a szemem és kezdheted. Jah és ne feledd, ezzel a technikával nem fogsz még hegyeket mozgatni. Maximum néhány fát és bokrot vagy köveket. Ez csak egy alapozás a többi, nagyobb kiterjedésű genjutsuhoz.
Azzal úgy tett ahogy mondta. Becsukta a szemét. Most minden rajtad állt.

// Írd le pontosan, hogy mit csinálsz és hogy mit akarsz megváltoztatni vagy megjeleníteni. Azt, hogy sikerül-e azt majd Én ^^ //

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Szept. 21 2012, 21:28

A fára mászás hirtelenjében olyan tréfát űzött velem, melyre egyáltalán nem számítottam és ezáltal odalett a "laza vagyok, nem igazán érdekelnek a dolgok" stílusom és átvette a helyét a jól ismert Tessa stílus, azaz "bohóckodok egy kicsit még azelőtt mielőtt belevágnék a dolgokba". A hideg földet érés után kicsit megráztam maga, lesepertem az orromra pergett hókupacot, majd újból nekiveselkedtem a fának, immáron kunoichi módra és könnyedén, szinte pattogva sétáltam fel a tetejére. A friss hideg levegő egyből átjárta testemet a fedetlen magasságban ahonnan mindent tökéletesen láttam. A táj sokkal gyönyörűbb mint azt bárki is el tudná képzelni, mindent a bűntelenül makulátlan, fehér hó borított be, de ha ez nem lett volna elég, messze a távolban jéghegyek csúcsai húzódtak ki a fák takarásából.
~ Gyönyörűűű ~ Ámultam magamban, ahogyan memorizáltam mindent. Ezt követően magára kellett hagynom a páratlan szépségemet és lemásznom a fáról, hogy további utasításokat követve elsajátítsam azt a technikát amelyet csak úgy felajánlott nekem egy fiú akit még csak nem is ismerek.
A földre leérve Tenkai hosszasan magyarázni kezdte nekem, hogy miképp is keletkezik maga a Genjutsu és mint alapszik a techinka ami a Démonikus Illúzió: Hamis Terület Jutsu // Kokoni Arazu no Jutsu néven ismert. Rengeteg hasznos tanácsot adott a számomra, azonban a nagy részükkel már tisztában voltam, chakrakapcsolatot már könnyedén ki tudtam építeni magam és más delikvensek között, így ezzel nem volt túlzottan nagy problémám, ezért is gondoltam azt, hogy a területre és annak megváltoztatására kell koncentrálnom. Egy pillanatra behunytam a szememet és mindent alaposan feltérképeztem magamban. *Ha azt akarom, hogy sikeres legyen a jutsu, akkor ismernem kell azt a területet ahol a kliens jár és lát. Ezt a látott képet kell úgy átalakítanom, hogy ő azt észre se vegye, ami azzal érhető el a legkönnyebben ha szépen fokozatosan cserélem ki a területi elemeket, hogy az ne legyen feltűnő. Természetesen ez a lassú módszer csakis abban az esetben áll, ha az illető mozgásban van és szemeivel figyeli az utat amin közlekedik. Ha valaki becsukja a szemét, vagy éppen elbóbiskol egy kicsit, akkor bizonyára nem veszi észre a hirtelen területváltozást, persze abból is a visszafogottabbat. Rendben, Tenkai becsukata a szemét, így könnyedén chakrakapcsoaltot létesíthetek vele és kicserélhetem a terület elemeit.* Fejeztem be a gondolatot, majd pár lépéssel közelebb léptem a fiúhoz, majd a mutatóujjammal egy pillanatra megböktem a homlokát. Persze nem erősen, úgy, hogy épphogy megérezze. Az érintés a legegyszerűbb módja a chakrakapcsolat kiépítésének két személy között, így már némi chakrával már a genjutsum alá is került. A következő lépés az volt, hogy elképzeltem magamban azt a képet amelyet el szerettem volna hitetni Tenkaial, majd amint megvolt a pontos kép, elküldtem Tenkainak a jelet.
- Kinyithatod a szemed. Ha sikerül a technikát létrehozni akkor egyszerre két, egymás mellett álló Tessa jelenik meg akiknek az alakja ráadásul a hangja teljesen megegyezik, ám ez nem valami olcsó Bunshin volt, a két Tessának volt súlya, árnyéka és "szabad akarata", bár az utóbbit én adtam neki amolyan parancssorok tömkelegével. - Na hogy tetszik? Kérdeztük mindketten egyszerre, ahogyan felvettünk egy-egy követ, majd eldobtuk azt, mutatva, hogy az illúziót ténylegesen és teljesen az uralmam alatt tartom még hangszerek használata nélkül is.

Jiraiya Szomb. Szept. 22 2012, 10:52

A fiú tágra nyíl szemekkel figyelte amint a Tessák szinkronosan mozognak. Látta, hogy a leányzónak van némi tapasztalata Genjutsu terén, de még koránt sem a mestere. Felállt, majd csak nemes egyszerűséggel átsétált az egyik Tessán, mire az illúzió szertefoszlott.
- Látom van tapasztalatod. Ezzel a technikával a környezetedben lévő tárgyakat tudod elmozdítani. Persze csak leklónozod máshova. Az az illúzió az áldozatod számára csak látszatra valóság. Nem tudsz fizikai testet adni semminek, mivel ez csak az áldozatod elméjében létezik. Viszont, eltudod vele hitetni, hogy igazi, de ez már egy másik történet. Fejlettebb Genjutsu tudás kell ehhez. Most, csináld ugyan azt meg amit a klónjaiddal, csak most fákat helyezz el előttem sűrűn, hogy azt higgyem, nem tudok köztük átmenni, miközben sétálok lehajtott fejjel.
Mondta, majd további utasítások, vagy tanácsok nélkül elindult befelé az erdőbe lehajtott fejjel. Most már csak rajtad áll, hogy mit teszel.

// Kb 15-20 soros postot kérek. Ezt a részét már egyszerűen végrehajtod. Ha kész, akkor írok ide egy zárót és vége a tanulásnak //

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Szept. 23 2012, 18:00

Az elgondolásom, a kivitelezésem tökéletes volt, elméletben precízen felépítettem mindazt amit eddig megtudtam a jutsuról, majd lépésről lépésre minden egyes szegmenst figyelembe véve létrehoztam egy illúziót amiben mellettem volt egy másik Tessa. Tenkai láthatóan meglepődött azon, hogy egyből egy ilyen kártyát húzok elő, ő arra számított, hogy pár darab követ, esetleg bokrot fogok létrehozni, mivel ezek felépítése nem túl bonyolult. Az illúzióban létrehozott másolat pontosan úgy beszélt mint én, ugyanazokat a szavakat ugyanazon időben használta, ezzel is egy kicsit feljebb emeltem a genjutsu szintjét, de Tenkai nem eszt kérte tőlem, így jogosan kérte újra azt, hogy hozzak létre egy újabb illúziót, ahol már a terepet változtatom meg úgy, hogy megzavarja őt.
*Tehát ugyan azt kell csinálnom mint az előbb, csak fákat kell elhelyeznem körülötte sűrűn, úgy mintha körbezárnák, ám ezúttal fizikai érintkezés nélkül* A feladat maga nem volt egyszerű, de nem is lehetetlen mivel a kellő háttértudás már a rendelkezésemre állt. Ezért is amikor megindult a fiú lehajtott fejjel, hátrafelé ugrottam egy nagyot, hogy az egyik környező fa ágáról, tisztes távolságból, hajthassam végre a genjutsut. Koncentrálni kezdtem a chakrámat és összeszedtem minden információt a területtel kapcsolatban amire szükségem van, majd a chakra kapcsolatot megteremtve elkezdtem szépen sorjában a helyére illesztgetni a fákat a fiú előtt. Míg ő sétált előre, a fák már egy félgyűrűt írtak le előtte, várva, hogy az áldozat belépjen, majd amint ez megtörtént a háta mögött is sűrűn elhelyeztem a fákat.
- Megvagy. Súgtam magam elé halkan, hiszen a genjutsu teljes sikerrel járt, Tenkai amint észlelte a lehajtott fejével a fák jelenlétét, megtorpant, majd körbenézve ő is nyugtázta a dolgot, hogy a fák teljesen körbezárták. Míg a fiú forgolódott, szépen lassan leugrottam a fáról a puha hóra, ami már nem is volt olyan kellemes mint eleinte, elvégre még mindég alul öltözött állapotban voltam.
- A tekintetedből úgy vélem sikerült teljesen elsajátítanom a Démonikus Illúzió: Hamis Terület Jutsu // Kokoni Arazu no Jutsut... jelentettem ki miközben Tenkai felé sétáltam. - Ha te is így látod, akkor szerintem éppen itt az ideje, hogy megkapd a jutalmat amiben megegyeztünk még korábban. Abban a pillanatban belenyúltam a fegyvertartó táskámba, majd szépen lassan előhúztam onnan az egyik olyan tárgyat mely egy kunoichi számára elengedhetetlen, méghozzá a rúzst. Míg a fiúhoz értem, berúzsoztam ajkaimat, hogy ő már ha megtanította nekem a techinkát, teljes körű ellátásban részesülhessen. Tenkai mellé érve, közel hajoltam hozzá, majd a testemet a testéhez szorítva a nyakát vettem kezelésbe egy hosszasan elnyúló kéjes csókkal. - Azt hiszem lassan itt az ideje indulnom vissza, a banda lassan be fog stresszelni amiért hirtelenjében eltűntem. Köszönöm Tenkai. Köszöntem el a fiútól, majd Yukigakure felé vettem az irányt rögvest azután, hogy a holmijaimat a faházból magamhoz vettem.

Jiraiya Vas. Szept. 23 2012, 18:51

// Jutsu elsajátítva! //

A fiú ment előre és csak ment, majd miután sikeresen kivitelezted a technikát, nagyot nézett. Nem igazán rémlett neki semmilyen jutalom. Igazság szerint Ő úgy számolt, hogy legalább két napig itt fogtok dekkolni, de ezek szerint alábecsülte a lányt és egy fél nap alatt sikerült neki elsajátítania a Genjutsut. A jutalmon pedig meg is lepődött rendesen. Valósággal megmerevedett mindenhol. Mindenhol... Majd miután leléptél, még állt egy ideig a hóban, mire feleszmélt és visszabattyogott a meleg kis kuckóhoz.

Ajánlott tartalom