Re: Kusagakure Bejárata

Deidara Szer. Nov. 27 2013, 09:18

Odaléptél a célba vett fához, és szemügyre vetted azt. Noha jól láthatóan nem dőlt ki, sikerült eltalálnod, és egy mély üreget is fúrtál bele. Ami pedig egy fába lyukat üt, az nyilván az emberi húsba is képes lesz. A teknőc is megszemlélte az eredményt, majd befejezte falatozását. Mérete immár visszatért az eredetire, bizonyosan nem tudta a végtelenségig magában tartani azt a rengeteg vizet, vagy csak nem akarta, a lényeg, hogy újra apró termetű volt.

- Nos, úgy látom, rám már nincsen szükség. – állapította meg. – Örültem a közös mókázásnak, de ideje már visszatérnem a többi teknőchöz. A továbbiakban már egyedül is tudod gyakorolni ezt a technikát. Ahhoz, hogy tovább tartsd fenn, folyamatosan újra kell alkotnod a vízchakrát. Amennyit kilövellsz a szádból, annyit újból oda összpontosíthatsz. Sokáig persze senkinek se megy ez, néhány másodperc is igen nagy teljesítménynek számít itt. No, én léptem. Csáó!

Ezzel pedig visszafordította az idézést, és visszatért otthonába, te pedig immár figyelő tekintetek nélkül folytathattad az edzést, vagy tovább is állhattál.

//A technikát elsajátítottad. Jutalmad 2 chakra.

Pein Pént. Május 23 2014, 15:45

A nap csenevész sugarai alig jelezték még a reggel eljövetelét, te máris úton voltál. Az új senseieddel találkoztál ilyen embertelen időpontban, Kusagakure bejáratánál. Keveset tudtál róla: csak annyit, hogy rangjához képest meglepően fiatal, na meg hogy egy számodra egyelőre érthetetlen indokból kifolyólag muszáj ilyen korán találkoznotok. Mert bizony tényleg még csak hajnalodott: Kusagakure utcáin még a reggeli bevásárlást intéző öregasszonyok is csak lézengtek, a fiatalabb civilek, főképp pedig a nindzsák természetesen még javában húzták a lóbőrt…
Megérkezve a főkapuhoz rögtön meg is pillanthattad jövőbeli senseiedet. Még mielőtt a kissé groteszk pózban gubbasztó férfi küllemét vizsgáltad volna meg, talán átfutott az agyadon: mennyiben lesz más a vele töltött idő, mint az akadémiai évek? Hiszen ott nemigen szereztél magadnak igaz barátokat. Adódott a kérdés: össze szeretnél barátkozni a saját mestereddel?
A sensei, amint meglátott, máris előtted termett. Valóban nem volt idős, maximum 22-23 éves lehetett. Ami a külsejét illeti: az biztos, hogy megvolt a maga stílusa. Bár hordta a szokásos shinobi kellékek nagy részét, a mellénye alatt – amely nem volt összehúzva – egy errefelé egyáltalán nem szokványos, fehér ing lapult. Valamiféle nyakláncot is hordott, de a rajta csüngő amulettet az ing takarásában nem láthattad. A megszokottól elegánsabb megjelenést aranysárga haja és megnyerő mosolya csak tovább tetézte.

Kusagakure Bejárata - Page 3 Zetsuen-no-tempest-mahiro-l-51041e55e1e9db8509015575

– Te volnál az én új tanítványom? Hmm... Nagyszerű! – negédes mosollyal az arcán csapta össze tenyereit. – A nevem Mahiro Nagate, de szólíts csak egyszerűen Mahirónak, nem muszáj senseiezni se! Te pedig nyilván Iwasaki Hikaru vagy, hisz’ ki más kószálna ilyenkor errefelé…
Bár alapvetően vidám, játékos hanglejtéssel beszélt, volt a hangjában egy csipetnyi természetes gonoszság és egy adagnyi irónia is.
Még mielőtt bármit is felelhettél volna, folytatta is:
– Nyilván megkérdezhetnéd: miért hívtalak ide ilyen korán? Őszinte leszek. Azért, mert lehet, hogy egy teljes napra szükséged lesz, hogy végrehajtsd az első küldetésedet, amelyet én adok neked. Tekintsd ezt egyfajta szintfelmérőnek, vagy aminek akarod… ugyan mindegy!
A sensei a következő pillanatban a kezedbe nyomott egy kék bőrborítású könyvet, az első oldalon kinyitva. A következő szöveggel találkoztál benne, gyöngybetűkkel szedve, vörös tintával:

Ott vagyok, ahonnan jössz. Ahonnan a tudásod jön.

Mahiro a következő pillanatban kézjegyeket formált, és kilenc bunshint hozott létre, akik azon nyomban szét is szóródtak a szélrózsa minden irányában.
– A feladatod, hogy megtalálj engem, az eredetit. Ha a nyomomra lesz, beszélgetünk a továbbiakról. A könyvet tartsd meg, a segítségedre lesz még. Sok szerencsét, kedves tanítványom!
Azzal újdonsült senseied eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

//A következő posztot nyugodtan írd oda, ahova szerinted menned kell. Kíváncsi vagyok a gondolataidra, a benyomásodra a feladatról és a senseiről is.//