A Falu Bejárata

Csupán egyetlen fellelhető bejárata van a falunak, ami leginkább egy várkapura emlékeztet a folyók és patakok által kialakult vízárok és a folyamatos őrjárat miatt.

Miután shinobink megkapta az utasítást kiment az irodából és egyenesen az egyik fegyverkereskedőhöz ment. Tudta jól, hogy nem lesz veszélytelen az útja, éppen ezért a megspórolt pénzéből bevásárolni ment. Belépett az üzletbe, majd mikor köszöntötte őt a kereskedő, kisebb nézelődés után vásárolt, egy ninja kesztyűt, egy alkarvértet, egy kusari-chigiriki-t (láncosbuzogányt), egy pár sai-t, egy közepes méretű tekercset és hozzá chakra tintát. Mindez 5100 ryo-ba került neki, aminek egy kicsit sem örült, de azért fintorogva kifizette, majd kilépett az üzletből. 
~ A francba! Milyen drágák már a fegyverek, kész rablás! Miből fogok így teát venni... heh?! ~ dünnyögött magában, majd sietve a Falu bejáratához igyekezett, ott a tekercsbe pecsételte a buzogányt és a két sai-t, majd felvette a kesztyűt és az alkarvértjét is. Majd egy gyors felszerelés ellenőrzést is elvégzett, hiszen fő a biztonság és a felkészültség. Ezek után elkezdett gondolkodni arról, hogy miként fog haladni. Fontosnak tartotta az álcázást, amit majd egy Henge no jutsu-val fog kivitelezni. Úgy döntött, hogy a Hahori folyó mentén fog majd haladni. Egyrészt mert könnyebb is így tájékozódni, ugyanis végig a folyó vonalán menne, valamint ezen az úton szoktak járni kereskedelmi karavánok is, így nem lesz annyira feltűnő, legalább is ő így gondolta. Mikor kilépett a falu kapuján felvette ezt az alakot a Henge no Jutsu-val.

Ez a lány Gennosuke szomszédja volt, egy nagyjából 20 éves fiatal civil lány, aki egy kertészetben dolgozott, paraszti származású. Nem volt valami nagy szépség, ráadásul erre még a chuunin rá is tett, nem kevés lapáttal. Eleve úgy vette fel az alakot, hogy a lány melle lényegesen kisebb legyen, mint az eredeti szomszédjáé, valamint az alak ruhája koszos, gyűrött és szakadt volt. Ezek után a haját összekócolta, majd szándékosan összekente az arcát földdel. Letépett egy vastagabb faágat, azt nagyjából megfaragta. Készen is volt a "túrabot". Egy szakadt, hajléktalan és éhező deszkamellű csavargó lány képében akart neki vágni a küldetésnek.

// Az adatlapomon feltüntettem a vásárlást, levontam a szükséges összegeket. //

//Orochimaru//

Egy újabb nap Tanigakureban. Ragyogóan szép idő, felhő egy sincsen az égen és még a tetejében a nap is süt. A falu bejáratához, egy csuklyás alak közeledik. Lassan sétál, majd a falu nagy bejárati kapuja mellett neki támaszkodik a falnak. Hősünk az, aki éppen az eget bámulja. A kísérőjére vár, ez a megbeszélt hely. Bár ő előbb jött fél órával. Várakozás közben elmereng gondolataiban. Dúl benne a harag. Batta a falujuk vezetője átverte őt, ennek köszönhetően kellett Gennosukenak feláldoznia a karját. Könyöktől lefelé nincsen bal keze. Ahányszor a szerencsétlen chuunin rápillant a csonk karjára elönti őt a düh, és Batta szavai visszhangoznak a fülében. "Sajnálom Gennosuke, de szükséges áldozat volt a karod elvesztése." 
Ezek a szavak, jobban fájnak neki, mint a csonk karja. Harag, bosszú és düh keveredik az érzéseibe, noha ez arcán nem látszik. Egy olyan mesterlövész mint ő, aligha tudna egy karral kezelni egy nyílpuskát. Egy lövész félkézzel, az olyan mint a sushi rizs nélkül. 
~Kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a kísérő. Szerencse a falu állja a művégtag beépítésének a költségeit. Ez a minimum, hogy állja! Átkozott Batta, legyen meg az új karom és erősödjek meg. Megfizetsz a tettedért!~töpreng el magában. A chuunin ugyan már hallott a mechanikus művégtagokról valamit, de konkrétan fogalma sincsen, hogy mire számítson. Az biztos, hogy fájni fog neki. Na de hát, a fájdalom legyen a legkevesebb. Telik-múlik az idő, egyenlőre még nem lát senkit aki felé közeledne. Vagy csak még nem vette észre. De mindegy is, hiszen különösebben nem is figyel. Ő nem siet -amúgy sem az a fajta - a kísérő pedig úgy is jön majd, előbb vagy utóbb.

// Orochimaru //

Némi várakozás után, megjelent a várt kísérő is. A chuunin tekintetével - ugyan nem feltűnően - végigmérte a férfit. Első ránézésre egy kemény kenjutsu-specialistának gondolta a férfit, aki minimum chuunin rangú, de inkább jounin. Ám amikor először megszólalt a férfi és rágóval kínálta enyhén meglepődött, kissé fel is húzta a szemöldökét. 
- Jó napot neked is!- ~ Reggel? Hol van már reggel? ~ -Kösz nem kell rágó. Igen én vagyok Chikuma Gennosuke. Látom felkészültél, indulhatunk is akár.-mondta a srácnak.
~Atyaég! Őt küldték kísérőnek? De laza a csávó. No mindegy. A végeredmény a fontos, az új műkar.~jegyezte meg magában. Amennyiben a kísérője is megindul, ő is indulna. Végre elérkezett az az idő amire már nagyon várt. Az új kar reménye. Gondolataiban már kezdte is elképzelni, hogy mi lesz az első dolog amit az új karjával ki fog próbálni. Persze bosszankodik még, hogy nincsen meg a saját hús-vér karja, de sajnos bele kell törődnie, hogy az már nem is lesz meg. Azonban az új kar, új fegyvereket és ezáltal újabb lehetőségeket is jelent. Mivel hősünk elsősorban távolsági harcos, így elképzelhető, hogy e képességei tovább fognak fejlődni, illetve bővülni.
Na de ne siessünk még ennyire előre, a nagy fájdalmak még csak most fognak kezdődni. Arra a chuunin is számít, hogy nem lesz fájdalommentes, elvégre egy idegen mesterséges dolog, fog hozzákapcsolódni a testéhez.

A kaput elhagyva a chuunin figyelmesen végighallgatta a kísérője ismertetését. Bár azon nem lepődött meg, hogy messzire kell menni a művégtagért, erre azért számított. Érdekes is lenne, ha a szomszédban lenne ilyen csoport akik ezzel foglalkoznának. Amikor a kapun kimentek észrevette Kun és szembejövő nindzsák kölcsönös utálatát, amiket az arckifejezésükkel adtak tudtukra egymásnak. Ám ez Gennosuket, abszolút nem érdekelte. Végtére is nem az ő dolga, Kunt sem ismeri úgy igazából. Neki most csak egy cél lebegett a szeme előtt, legyen beépítve a művégtag minél előbb. A folyóhoz érve, figyelte ahogy a kísérője másodjára megidéz egy hordót, amit utána félbe is vágott. Mondván, hogy ez lesz a csónakjuk. A chuunin felvont szemöldökkel nézett a srácra:
- Ez most komoly? Ez a nagyszerű terv? - kérdezte tőle. Mi tagadás nem volt valami bizalomgerjesztő ez a megoldás. De mivel a srác tudta az utat és nem hősünk, így kénytelen volt elfogadni ezt megoldásként. 
- Gondolom ismered több terület vízrajzát, ha ennyire magabiztosan a vízen történő utazás mellett döntöttél - kérdezte Kunt, mert számára ez egy logikátlan lépés volt. De ha így gyorsabb valamivel, hát legyen. A chunnin be is ugrott az egyik "ladikba". Majd a folyóra bízta a többit. Kicsit billegett a jármű, de szerencsére a folyó nem gyors folyású, nincsenek erős sodrásai, bár azért nem árt figyelni. Gennosuke kicsit furcsán is érezte magát, amolyan sétahajókázós hangulata volt a dolognak. Annyiból kényelmesebb, hogy nem kell gyalogolni. Lehet ülni is, még ha nem is túl kényelmes, na de ez legyen a legkevesebb. Shinobink abban reménykedett, hogy végig nyugodt lesz a folyó sodrása, és nem lesznek hirtelen felbukkanó vízesések vagy esetleg sűrű hajóforgalom.