Niiri-falu

*Amirei hamar össze is kapta magát, és vissza is indult a senseihez, majd elindultak útnak. Amirei elfogadva a sensei döntését követte őt…

Amint beérkeztek, a lányt a szokásos érzés rohama kapta el.*
~huh… gazdag környék… Szóval ez a terület egy bizonyos szövetkezet irányítása alatt van… vagyis elveszett ninjákat keresünk ismét, de…~
*Vakarja a fejét a lány.*
~Miért mindig pont elveszett ninjákkal találkozunk. A háború miatt ennyien elhagynák a falut?~
*Görbíti száját oldalvonalas íven.*
~Nem tudom… Yuutaro óta nem nagyon szeretek elveszett ninjákkal találkozni, de ha rosszak… akkor… muszáj lesz!~
*Fogadja el a tényt a lány, s süti le fejét. Jobb kezét készenlétben tartja, ha védekezés céljából elő kell kapni valamilyen fegyvert!*

/// Bocsánat ma nem szált meg az ihlet... ///

*Amirei egy egyszerű aranyos kis vékony hangú – üm – eljelzi senseijének, hogy rendben van és tesszük a dolgunk. Az épület csodálatos volt belülről. Furcsa… miért kötnének emberek gyerekekbe? Egy ilyen szép helyen? Túlságosan nyilvánvaló lenne. Amirei gyors döntést hozott. Le is telepedett egy szép asztalhoz majd megvárta míg Zento is oda ül s megkapják az étlapokat…*
~Miért érzem, hogy ezt mi fogjuk fizetni.~
*Mondja magában mulatságosan.*
- Én szerintem Sushit fogok kérni.
*Ezzel persze jelezett gyorsan a vendéglátó iparos túlhajszolt pincérnek.*
- Illetve egy Fahéjas menta teát.
*Mosolyog, a felszolgálóra majd körbe néz a terembe, s megvizsgálja az ott tartózkodó embereket, ha gyanús személy van a közelbe akkor fel tud rá készülni időben!*

*Amirei persze elfogadta a csomag őrzését, hisz Zentora nem bízhatták. Ő lassabb de erősebb. Sokkal képzettebb támadó Tai-jutsukban mint Amirei. Persze Amirei is megtudja védeni magát, de puszta kezes harcban pár védés után lehetséges, hogy kiesne… Amirei bólint egyet, és talárja alá bújtatta a csomagot, úgy hogy ne essen ki, de nehezen is kivehető legyen.*
~ Zento remélem tudod mit kell tenni…~
*Vesz egy mély levegőt a lány majd gondolkodni kezd s közben hátrább lép hármat-négyet.*
~ Előnyben vagyunk, de nem tudjuk felmérni az erejüket csak így. Hmn…~
*Amirei bal kezébe berak egy füstbombát biztonság kedvéért. Ha esetleg el kell tűnni és ha lehetséges, egy szikla vagy egy fa mögé rejtőzik.*
~Sajnos többet nem tudok tenni… Csak a saját kezeimre tudok hagyatkozni.~
*Amirei taktikája az, hogy védelmi pozíciót vesz fel. Jobb lábát előre teszi, balt kicsit hátrébb, egyenes lábtartással, és felkészül az esetleges támadásokra.*

// Harcok heve //

*A harc heve ténylegesen elkezdődik. Az előttük lévő ismeretlen egykorú ellenfél nem szimpatikus hisz dobálgatja folyamatosan a fegyvereit. Ezután Zentot támadja, mit kivéd az ifjú s hála az égnek ennek megörül. Annak nem, hogy már megint dobálózik.*
~ Neeee….. ~
Ha nem is a legjobb, de itt az ideje, hogy Amirei támadjon. A pozíció felosztás szerint Hayazumi Zento előtt van perpillanat, ha mind annyiuk felé záporoznak shurikenek. Abban a pillanatban amint a lány ismét a tekercséért nyúlt Amirei rohamot indít el. Zento felé kezd el rohanni majd egy ugrással annak a vállára ugrik, s onnan magasra elrugaszkodik. Közben kezébe lévő füstbombát elengedi, hogy Zento elkapja, vagy le essen és ő tudjon keresni egy jó pozíciót. – Amirei ugyanazt csinálja mint a lány, előveszi a Shurikenes tekercsét s felhasználja azt a támadásra! Az esését megpróbálja sikeresen tompítani. Ha a támadás nem is megy be, megpróbál felkészülni a védekezésre, eséskor, vagy esetleg a levegőbe küldött fegyverek ellen.*

~Ez az szép volt!~
*Örül a lány magának és társának! A terv bevált, Zentonak van ideje támadni a shuriken sorozat után. El is küldte az egyik klónját, a probléma az volt, hogy Amirei felé szállt egy robbanó cetlis kunai.
~Igen!^^ ~ * Csak miután a robbanó cetli közelített, nem örült annyira.*
*Egy komplikált akciót indít el. Megpróbálja bemérni a kunai repülési szögét, és eltalálni azt egy saját kunaival. Ha a kunai eltalálja, akkor felrobbanhat a robbanó cetli, vagy pedig ha nagyon sikeres dobja meg eltérítheti a kunai-t így esetleg vissza, fordíthatja ellenfele felé. Az utóbbira már kevesebb esély van. A kunai után, ha belefér és van a közelben egy akkora kő, vagy olyan súlyú kő vagy fa, mint a lány akkor előszeretettel használja a Kawarimi no jutsu-t. Ezzel a támadás Zentora szorul, viszont így a lány elemezheti a környezetet, a harci stílusát a lánynak. Ezáltal Amireinek is van még egy két ötlete. Ha nem támadják, akkor földet érés után elemezni kezdi ellenfelét s annak harci stílusát, rejtelmeit.*

//Suigetsu//

- El se hiszem. Chunnin rang - mosolyogtam, miközben az ország városait jártam. Shiro, a hollóm, vállamon károgott, bár nem értettem, tudtam, mélyen belül ő is érzi, most valami nagy dolgot vittünk ketten végbe. Megérdemeltünk egy ebédet. Hosszú volt ez a nap, meg az elmúlt napok, melyeket itt töltöttem a Föld országában. Arcomon rég volt ekkora mosoly. Suki-t majd csak este engedik ki a kórházból, addig elmegyek, eszem valamit, majd elhozom a kórházból, és együtt megyünk haza. Alig vártam, hogy végre otthon lehessek, lássam a többieket, valamint, hogy kicsit több időt lehessek Sukival is, otthon.
A szűk utcák még mindig hangosak voltak a vizsgáról repkedő hírektől, mindenki arról beszélt, tárgyalták a harcokat. Mosolyogva sétáltam végig, lehet, kissé túlságosan feltűnően. Elvégre egy világ másik végéhez tartozó fiú, egy fehér hollóval a vállán nem mindennapi látvány. Majd egy kis üzlet előtt megálltam, ahol egy pult volt, 4 db székkel.
- Szép napot kívánok - köszöntem, majd rendeltem egy nagy adag Ramen-t, és valami csipegetni valót Shiro-nak. Az étel nagyon ízletes volt, gyorsan megettük. Talán kissé túlságosan is jól laktunk. Miután befejeztük, kifizettem, majd felkelve az asztaltól elindultam, kicsit körbenézni az országban.
A boltokat nézegetve gyorsan repült az idő, hamarosan visszasétáltam a kórházba, ahol Suki már várt rám. Mikor odaértem, ynakamba ugrott, majd adott egy puszit az arcomra. Kézen fogva sétáltunk ki a városból, egy, az ország határvidéki részére eső kisebb városba. Suki bal karja be volt fáslizva, de szerencsére csak meghúzta a karját, nagyobb baja nem esett. Így sétáltunk a kisvárosba, Shiro-val, a hollóval a vállamon.

Barátnőd, és hollód is veled tartott az úton, ami a hazádhoz vezetett, pontosítva Getsugakureba. Úgy tűnik elhúzódott ez a chuunin vizsga, és a szíved már igazán a faludba húz, így nem is jöhetett volna jobbkor az a szituáció, ami eléd tárult, akármilyen morbidul is hangzik. Egy kereskedő sírt az előtted lévő padon, és míg te, ha nem is fordítanál túl nagy figyelmet felé, hiszen mindig vannak olyanok, akik itatják az egereket, barátnőd miatt biztosan a lovagot kell játszanod. Így oda is mész, és meg is kérdezed, hogy mégis mi lehet a baja a férfinek, aki mint egy gátat áttörő, pusztító hullám, rád zúdítja minden problémáját.
- ÓÓÓÓ, segíts, kérlek jó shinobi! - bömbölt, és valószínűleg a taktikai mellény miatt esett le neki, hogy nem egy szokványos személlyel beszél. - Kérlek, a szállítmányomat, a vagyonomat elpusztították a Getsugakure no Sato-ba vezető úton a banditák, összes őrömmel, zsoldosommal, bajtársammal. És most nem tudom, hogyan vigyem el a következő adagot, hiszen senki nem tud megvédeni engem, és az árut. Kérlek, jó harcos, kérlek, segíts nekem pénzhez jutnom, és én pénzhez juttatlak, nem leszek hálátlan. - mondta neked, és közben egy furcsa emberekből összeállt csapat felé mutatott, és rengeteg szekérre, amiben valószínűleg az ő áruja foglalt helyet, bár nem láthattad, mivel le volt takarva egy szürke ponyvával az összes. Rajtad áll a döntés, hogy akarsz-e segíteni neki, de hát végül is odamegy, ahova te, és így könnyebb is lenne az út. Lényegében elvisz téged, ha meg tudod védeni.

- Mit szállítunk, hát fegyvereket a falunak, hiszen a küszöbön áll a háború. Hol voltál eddig kölyök? - valahogy megváltozott a hanglejtése, miután hallhatta, hogy segít neki valaki, a régi könnyek is felszáradtak az arcáról, és megjelent a fegyverkereskedő társai által jól ismert félelmetes arc. Ekkor te egyből odébb ugrottál, hiszen banditáknak nem fogsz segíteni, de Suki-t egy pillanat alatt elfogták, és a kunai kés, amit a torkához szegeztek elegendő okot adott neked arra, hogy mégis belemenj ebbe a feketemunkába. De miért veled történik ez, különösen most. Lehet, lesz majd esélyed kiszabadítani a társad, barátnőd, de biztosan nem most, így kényszerből elfogadod a pancsokat.
- Te figyeld a kocsi hátulját, mi meg középen őrizzük a szívedet. Ha bármivel próbálkozol a lány feje lesz az egyetlen, amit megkaphatsz. De, hogy ne mondhasd, tartom a szavam, és kapsz fizetséget, amint megérkeztünk, mondjuk egy szekérnyi fegyvert. Hidd el, aranybánya ezekben az időkben. - nevetett, és a szekérsor elejére sétált, és megindította a menetelést. Te kényszerből megvártad, míg a vége elér hozzád, és ott egy kapott lóra felülve követted a csapatot. Talán jobb lenne, ha nem mutatkoznál velük, hiszen, ha rossz szempár lát meg, és nem tudja, hogy miért vagy ott, akár a falu is vadászokat küldd rád. Egyetlen esélyed az, ha azok a bizonyos "banditák" megtámadják újra a csapatot.

Úgy tűnik nincs sok kedve mesélni az illetőnek, ugyanis csendben lovagolt tovább, mintha meg sem hallotta volna kérdésed, de arra érkezett is a természet válasza. Ugyanis a sor hirtelen megállt, és elölről csata zaja hallatszott. A hang, miként különböző kardok csapnak egymásnak, sikoltozások, és robbanások nagyszerű szimfóniája. De, várjunk csak, a csata közelében van Suki is, és mi van, ha inkább használják élő pajzsnak a lányt, mint fogolynak. Ezek rendkívül fontos kérdések, és sosem tudod meg, ha nem mész előre, de sajnos még nincs rá időd, és alkalmad, ugyanis füstbombák repülnek feléd, és körülötted a földre érve megijesztik hátasod, aki rögtön le is dob hátáról. Majd, mikor kitisztul az levegő a sok füsttől, akkor egy férfit látsz magad előtt. Pontosabban rengeteget, kb 20-at, vagy 30-at, de mindegyik pontosan ugyan úgy néz ki.
- Add át a fegyvereket, te alávaló bandita. Azért jöttem, hogy átadjam ezeket a rászorulóknak. - miért mondja el a tervét, de szinte semmi értelem sincs benne. Átadja a rászorulóknak? Nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek annyira kell egy ilyen fegyver, de, hogy szétossza őket. Inkább, mintha csak magyarázni akarná a cselekedett, mintha nem hinne benne, hogy jól cselekszik, de azzal, hogy ezt mondja elhiteti magával tudat alatt, hogy nem bűnöző. De, te hogyan cselekszel?