Shinto falu

Uchiha Madara Csüt. Márc. 12 2015, 13:49

Az ország déli részén található falu. Lakossága, határ menti faluhoz képest, nagy létszámú. Kőből és fából épített házak, üzletek és a hegyekből kinyert nyersanyag feldolgozást elősegítő nagy központi épület található meg. A falu közelében egy magas, barlangrendszeres hegy áll, melynek belsejében megannyi nyersanyag várja, hogy a falu lakosai feldolgozhassák azt.

**Kinshu** Csüt. Márc. 12 2015, 15:28

Csak és kizárólag egy dologra tudtam gondolni... Meg kellett mentenem azokat akik a táborban vannak. Rohantam és beleadtam mindent. Nagyjából egy 100 métert tehettem meg amikor hirtelen valaki feltört alólam a föld alól és elkapta a nyakamat. Ennek az lett a vége, mivel először ellenfélre számítottam, hogy telibe mellkasba rúgtam az illetőt amitől valószínűleg egy pár másodpercig nehezére esik a légzés, hiszen a lendület és maximális erejű rúgás simán ki tudja préselni az ember mellkasából a levegőt főleg ha nem egy 40 kilós gyerekről beszélünk, hanem egy megtermett felnőttről. Tudtam, hogy sokat nem árthatok az Anbunak de abban biztos vagyok, hogy ez nagyon nem esett jól neki. Lassan letett a földre de hallani lehetett a hangjából, hogy megunta a szórakozást és nem fog tovább pesztrálni. (Bár ki kérte ezt tőle?) Merült fel bennem a gondolat, de hagytam, hogy végig mondja a mondandóját a férfi. Jól érvel és meglátom mondandójában az igazságot. Amikor megemlíti, hogy akik megtámadták a tábort könnyen végezhetnek velem is hiszen akik egy ilyen felszereltségű tábort megtámadnak könnyen megölhetnek akkor egy pillanatra elszáll az agyam...

- Ez csak még jobban feltüzeli bennem a harci szellemet. Nem tudom, hogy milyen jelentést olvasott rólam, de nem vagyok az a fajta aki meghátrál a harcoktól.
Vágok vissza hevesen majd leülök a földre egy picit gondolkodni. Eközben a távolban még mindig száll fel a füst. Egyik részem hajt, hogy hagyjam itt ezt a fickót és menjek vissza segíteni a társaimnak a másik pedig a kötelesség tudat, pedig arra buzdít, hogy menjek vele mert így tehetek igazi szolgálatot hazámnak. Nem tudom, hogy a front előtt is így döntöttem volna-e de most csak egyszerűen ülök és megvárom amíg a férfi hátat fordít nekem. Elmondta, hogy ezek az emberek jól képzettek és meg tudják védeni magukat. Lehet, hogy végül is én is csak hátráltatnám őket. Eközben a férfi futásnak eredt és egyre távolodott...
Egy pillanatra még visszanéztem a táborra de akkor már meghoztam a döntésemet. Könnyes szemmel indultam el az ANBU után. Lehet, hogy ezért a döntésemért még megfogok lakolni, hogy magára hagytam azt a sok sebesültet, de a kötelesség szólít és nem tíz hanem több száz emberről beszélt az álarcos shinobi. Nagyon ajánlom neki, hogy igaz legyen amit mond. Ebben az egész kötelékben nekem csak egy dolog hiányzik az emberekből a bizalom. Ám ahogy azt már megtanultam ebben a szakmában mindenki csak a vezetőben bízhat a többiekben soha. Ha egyszer eljutok odáig, hogy tényleg ANBU tag leszek én meg fogom próbálni ezt megváltoztatni.
Közben a Shusin no jutsuval utol érem az ANBUt de utunk hátralévő részében nem szólok semmit hozzá, csak ha muszáj.

Uchiha Madara Pént. Márc. 13 2015, 00:21

Gyors reflexeidnek köszönhetően képes voltál reagálni a támadásra, és egy gyors rúgással próbáltad leteríteni a földből előtörő támadót. Az ANBU azonban gyorsabb volt nálad. Másik kezével, pontosabban a könyökével csapott a feltörekvő combodra, mely megakasztotta és bezsibbasztotta a lábad, melytől a beszéd után nehezen álltál meg.
Az ANBU elsétált, te ott maradtál a gondolataiddal. Minden, amit eddig éreztél, mintha megváltozna. Valami változott. Az ANBU beszéde egy más megvilágítást adott rengeteg olyan tényezőre, amit eddig csak a saját szemszögedből láthattál. A hűség és a fiatal szimbólumának szemszögéből. Az előtted álló férfi mind korban, mind tapasztalatban előtted volt, talán megélt már mindent az életben, ami egy olyan rálátást ad a dolgoknak, melyet úgy hívunk: Valóság. Meg kell értened, hogy nem védhetsz meg mindnekit, az életben döntéseket hozol. Ha már választásod van, akkor az egyik mindenképp hátrányává válik a másiknak, így lényegében rossz és rossz között választhatsz. A kérdés, melyiket tartod a kisebbik rossznak?

Kinshu megfordult az elsétáló ANBU után nézett, majd elindult. Talán ötöt léphettél, mikor újabb robbanás rázta meg a területet, ez azonban sokkalta nagyobb volt, mint az előző. Majd futni kezdtél.
Az ANBU mellett csöndben haladsz, egy óra telhetett el, vagy másfél, mikor a távolban megláttatok egy hatalmas hegyet, melynek lábában egy falut pillantotok meg.
A barna köpenyes megállt.
- Megérkeztünk. Az ott a Shinto falu. Egy nyersanyag feldolgozó város, az ország kovácsműhelyeinek szállítanak fémeket és más, bányászott köveket. Azonban az elmúlt egy hónapban egyre több bányász kezdett tiltakozni, azt mondják, a barlangban valamiféle szörnyeteg költözött. Azonban van egy ennél talán sokkalta nagyobb baj. A bányászok és a lakosság egy része megbetegedett a víztől, melyből ittak. Egyre többen beszélnek démonról, mely a barlangban élt, és most megátkozta az embereket. Nem hisszük, hogy démon az. - ekkor rápillantott a falura, szemeivel a távoli hegyet figyelte. - Sokkal inkább szabotázs szagát érezzük. Valaki, vagy valakik a faluban szabotálják a bányászokat, hogy a kovácsok ne tudják befejezni a fegyvereket és eszközöket a háborúban, ezzel hátráltatva az országot. Mivel egy ilyen faluban egy ANBU osztag megjelenése túl nagy feltűnést okozna, ezért egy olyan személyt küldünk, akiről nem sejthetik, hogy a mi emberünk. Hosiga Kinshu! A feladatod, hogy utazóként térj be a faluba, és derítsd ki, ki is állhat a szabotálás mögött. Segítségül kapsz magad mellé egy társat, azonban nem buktathatjátok le shinobi léteteket, a ruházatot cseréld le, valamint csak a legfontosabb eszközeid vidd magaddal.
Miután az ANBU kiadta az utasításokat, egy másolatot hozott létre magából, egy kopott, barna köpenyes, középkorú, borostás és fekete hajú férfi képében (talán tényleg így néz ki) áll melléd.

A másolat nem segíthet neked technikai téren, csupán az álca kiegészítője. A klón chakrakészlete igen alacsony, így inkább megfigyelőként vesz csak részt. A postod aljára írd le, mely felszerelésed viszed magaddal. És ne feledd, nem shinobikként tértek be a faluba.

**Kinshu** Szomb. Márc. 14 2015, 02:07

Miután hátat fordítottam a tábornak és megtettem életem talán legnehezebb pár lépését valami olyan történt amire nem számítottam, mert eddig azzal nyugtattam magam, hogy erős stramm emberek vannak ott és meg tudják védeni azt a tábort. Ekkor azonban egy olyan erejű robbanás rázta meg a tájat, hogy még a mellkasomban is éreztem. Én viszont már csak pár másodpercig figyeltem a helyet, mert aktiváltam a shusin no jutsut és felvettem az ANBU tempóját aki eközben már messze járt. Pár óra múlva elértük úti célunkat Shinto falucskát mely egy kis határ menti bányász falucska ami most a háború kitörésével különösen nagy szerepet kapott a fegyver gyártás miatt. Nem is csodálom, hogy a vezetőség odafigyel erre a helyre. A feladatom egyszerűnek tűnt. Beszivárgás és információszerzés melyet ráadásul nem is egyedül hanem egy klón segítségével fogok elvégezni. Az álcánk egy utazó csapat, vagy család volt, igazából nem érdekelt annyira. A tipikus utazói álca ennek a legtöbben bedőlnek.
Így amíg társam létrehozta a klónt és ismertette a küldetés egyéb részleteit én gyorsan átöltöztem és közben megfigyeltem a hely földrajzi adottságait. Adott tehát egy hegy melyből bányásszák a fémet és a völgyben a falucska. A faluban pedig megbetegszenek az emberek mert valaki, vagy valami mérgezi az ivóvizet. Hát persze az ellenfél helyében én is olyan helyen próbálnék meg szabotálni ahol valóban értelme is van. Bár az iwagakurei mentalitás messze földön híres, de azért mi is emberek vagyunk és az egyszerű emberre könnyű ráijeszteni. Kíváncsi lennék vajon milyen idézett lény vagy shinobi lehet az a démon. Erre azonban remélhetőleg a közeli jövőben választ is fogok kapni...
Amint felvettem a ruháimat és magamhoz vettem felszereléseimből is is a legfontosabbakat gyorsan végigmértem a klónon. Valószínűleg egy már régebbi alakról formázta meg, vagy egyszerűen csak a klón folyamatosan elváltoztatja a külsejét. Nem lepődnék meg ha még a klónját is álcázná folyamatosan az ANBU!
- Értettem. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy felfedjem a szabotőrt.
Nem is vesztegetem tovább az időt összeállítom gyorsan felszerelésemből azokat amikre mindenképp szükségem lesz aztán pedig egyszerűen elindulok és a maradékot ott hagyom, vagy ha az ANBU nem viszi el elrejtem valahová.
Úton a faluba lassan megyünk és igyekszem memorizálni a környék szinte minden terep adottságát. Amint beérünk a faluba egy fogadó felé vesszük az irányt ahol megszállhatunk pár napra és talán némi információt is szerezhetünk a konkrét helyzetről.

// Amit magammal viszek: 5 kunai, 2x20m dróthuzal, lepecsételt fuuma shuriken (hiszen a pecsét kicsi könnyen elfér egy hátitáskában el lehet rejteni), 10 robbanójegyzet (ezeket is könnyű elrejteni)
Amiket hagyok: Katana, 10db shuriken, 1db Fuuma shuriken (hiszen a másik shuriken le van pecsételve, ez nincs ezt magammal hordozom, mint a kardot, ezeket most leveszema hátamról!) //

Uchiha Madara Vas. Márc. 15 2015, 16:56

- Szép jó napot kívánunk - köszöntött a klón, mikor beléptetek a fogadóba. Lehajtotta fejét, mire a szembe lévő pultos is.
- Üdvözlöm önöket fogadónkban. Egy frissítőt esetleg? - kérdezte a jószívű pultos. kedves ember volt, ez a mosolyából látszott. Nem voltak sokan a fogadóban, jóízűen beszélgettek. A legtöbb emberen barna ruházat volt, mely poros volt és kopott. Kesztyűk és sisakok hevertek az asztalok melletti székeken, vagy egy tucatnyi bányász foglalt épp helyet.
- Szállást keresnénk az unokaöcsémmel, átutazóban vagyunk Iwagakure no Sato felé, a fiú családjához. - kezdett bele a klón. - A nevem Ai, ő pedig az unokaöcsém. Van szabad szobája két utazó számára?
- Természetesen. Az emeleten van egy két ágyas szobánk, balra, a folyosó vé... - kezdett bele a pultos.
- Remek. Ennék is valamit, korog a gyomrom, napok óta alig ettünk, kevés faluval találkoztunk. Az éhség pedig nagy úr - az ANBU egy kis zacskót vett elő, melyben pénz csörgött. A kapzsiság dala.
- Máris szólok a szakácsnak.
Az étel hamar elkészült, ti pedig egy asztalnál foglaltatok helyet.
- Látom újak még itt - szólt az egyik bányász. - Menjenek tovább - halkult el, suttogni kezdett - Mi sem akarunk sokáig itt dekkolni, az egész hely elátkozott. Van valami a barlangokban, ami talán aludt ezidáig. - ám ekkor társa meglökte a férfit.
- Elég volt Baiza, csak rémeket látsz. Agyadra ment a sötét. Nincs semmiféle szörnyeteg, csak sok a munka és dolgozni nincs kedvetek - háborodott fel a férfi, kinek ruházata tisztább volt a többieknél. Talán valami vezetőféle lehet.
- Nem kell félni, Iwagakure erős, még ha egy démon is lenne a barlangban, akkor is elég erősek vagyunk, hogy legyőzzük. De nincs semmiféle démon.
- Rendben főnök.
- Az ebédidőnek mindjárt vége, aztán indulás vissza dolgozni. - szólalt meg ismét a tiszta ruhás férfi, majd betömte az arcába a tányérján maradt ételt. Ez a hír az összes munkást megijesztette. Talán 10 percet, ha maradtak, addig van időd beszélgetésbe elegyedni, ám fontold meg, a főnökük nem tűnik valami barátságosnak és nem biztos, hogy boldog lenne, ha az emberei őrültségekről beszélnének a városba érkező idegeneknek.

Idő közben megkapjátok a szobátok kulcsát. A szoba a bárpult melletti lépcső után, a folyosó végén balra található. Nem nagy durranás, kis otthonos lakás két ággyal a szobában, valamint egy fürdő.
A nap további részében maradhattok a fogadóban, vagy megindulhatsz felkutatni a várost.

Ha a fogadóban maradsz, akkor a kérdéseidet tedd fel, leginkább bányászok járják a fogadót, valamint kovácsok. A bányászok a barlangrendszerekről tudnak tájékoztatni, míg a kovácsok családjában voltak többen, akiknek gyomorrontásuk lett, és egyéb kellemetlen hatásokra panaszkodtak.
ha a városban akarsz szétnézni, Ai nélkül teheted, ő marad a fogadóban, elemzi az embereket. A város nagyrészt kovácsműhelyek és feldolgozói épületek találhatóak. Egy nagyobb, elkerített részen található az Olvasztónegyed, a kohók és a raktár. Erre a területre nem léphetsz be, két férfi áll a bejárat előtt. Sötétedésig lehetsz kinn a városban, az éjszaka sötét, viharfelhőket hoz magával, így sötétedésre térj vissza a fogadóba.

**Kinshu** Kedd Márc. 17 2015, 14:58

A klón szépen felvette a fonalat és jó kis mesét talált ki. Aztán a fogadóban üldögélő bányászoktól meghallottuk az érdekes történetet. Persze érdekes lett volna ha nem hallottam volna már az ANBUtól mielőtt elindultunk ide. Mindezek ellenére próbáltam csodálkozást színlelni. Aztán az egyik bányász dalolni kezdett. Baizának hívták és a démonról kezdett el beszélni ami a bányában terrorizálja őket amíg a bányafőnök le nem torkolta. Ennyi elég volt nekem és egy arra alkalmas pillanatban megszólítottam a férfit.
- Üdvözletem! Érdeklődni szeretnék efelől a pletyka felől! Tudja én utazó vagyok a nagybátyámmal utazzuk át az országot viszont én történeteket gyűjtök össze és örökítem meg az utókornak. Ezért kérem meséljen nekem erről a démonról! Látta esetleg személyesen vagy csak hallott róla! Mondjon el nekem mindent amit tud kérem.
Igyekeztem a lehető legkíváncsibb arcot felölteni amit csak tudtam. Remélem beveszi és dalolni kezd. Természetesen előveszek egy íróeszközt és nagy lelkesen jegyzetelem le minden szavát. Aztán ha esetleg félbe szakítanának vagy kifogy a történetből akkor megköszönöm és vissza megyek a klónhoz. Az álcám kész és úgy gondolom jól sikerült hihet. Egy vándor aki különböző történeteket gyűjt egy csokorba tehát olyan poéta felé. Miután felmentünk a szobába én gyorsan kicsomagoltam majd jeleztem a klónnak, hogy még sötétedés előtt kimegyek és körbenézek a környéken. Felderítem a kis falut. Persze vittem magammal az egyik kis táskámat amiben a fegyvereim voltak de csak a jegyzetemet tettem bele és ezzel próbáltam magam még jobban álcázni. Persze nyilván gyanús leszek ha rögtön az első napon elkezdek kérdezősködni de remélem, hogy ennyi még belefér egy poéta szerepébe. Az is lehet, hogy az emberek szívesen válaszolnak hiszen én csak egy szegény vándornak vagyok az unokaöccse. Tényleg még nem is találtam ki nevet magamnak. Na majd ha arra kerül a sor, hogy be kell mutatkozni akkor majd hazudok valamit.
Az olvasztó műhely előtt két férfit látok strázsálni akik úgy tűnik valamit nagyon őriznek. Megpróbálok közelebb menni de amint kicsit közelebb lépek a kelleténél szinte azonnal rám szólnak. Tehát ha ennyire őrzik a már kibányászott és félig megmunkált fémeket akkor logikus, hogy a bányában fogják elkövetni a szabotázst, következtettem ki majd utamat a falucska széle felé vettem.
Már lemenőben volt a nap erősen amikor odaértem és szétnéztem a környéken. Sehol semmi csak a kietlen pusztaság. Pár szikla és néhány fa jelzi a vadvilág és a civilizáció határvonalát. Ezen a határon egyensúlyozva még kicsit mászkálok a környéken aztán igyekszem a már elnyúlt árnyak között visszatérni a fogadóba. Út közben ellenőrzöm, hogy valaki követ-e mert nagyon úgy érzem mintha figyelnének, de nem veszek észre semmit. Kerülő úton térek vissza a fogadóba direkt, hogy megpróbáljam a lehetséges ellenfeleket megtéveszteni. Nem tudom, hogy követtek-e egyáltalán, de ha igen akkor nálam sokkal magasabb szinten állhatnak és kiválóan rejtőzködnek.
Amint visszaérek és még találok ott bányászokat nekik is felteszem a szokásos kérdéseket. Mikor kezdődtek a rosszul létek? Mik a tünetek? Mit gondolnak szerintük mi okozhatja? Csak a szokásos standard. Ami viszont feltűnik, hogy mindenki ugyan azt a választ adja, mintha egy előre betanult szöveget mondanának vagy tényleg mindenkinél hányás hasmenés és rosszul lét a tünet. Ez vagy valami féle méreg lesz vagy valami komoly fertőzés.
Esteledik már amikor visszatérek a szobába és elmondom a klónnak mit találtam. Remélem ő is hasznosan töltötte az időt és megtudott valamit az utóbbi pár órában!

Uchiha Madara Szer. Márc. 18 2015, 14:11

Úgy tűnik, a rád ruházott szerepet tökéletesen betöltötted, a vándor és a rokona nem feltűnő egy ilyen eldugott helyen. Azonban a folyamatos kérdezősködést, ha az emberek nagy része még pozitívan is fogadta, a tudat, hogy talán egy nagy mű szereplői is lehetnek, mégis eljutott olyan fülekbe, amelyek nem igazán szeretik a városukról szóló rémtörténeteket.
- Állítólag hatalmas, vörös szeme van. Ennyit hallottam - mondja az utcán sétáló nő, akit felkerestél.
- Ez a hegy szelleme. A bányászok túlságosan is mélyre ástak és megzavarták természet rendjét. - suttogta egy férfi, akinek megjelenése igen csak különleges volt, ruházata igen szegényes volt, csupán egy csuklyás köpeny, ami eltakarta pucér testét. - Én figyelmeztettem őket, de nem hallgattak rám. Most pedig a démon visszaveszi azt, ami az övé. A hegyét. - majd továbbment, mintha mi sem történt volna. Kicsit zakkant egy figura, meg kell hagyni, de vajon mennyire hiteles a szava?
- Éjszakánként szedi az áldozatát. A sötétben jár. Siess haza te is fiú, mielőtt besötétedik. - tanácsolta egy idősebb férfi,majd magára zárta az ajtót.
Egyéb érdekességet senki sem tudott mondani.
Visszatérve a fogadóba, leültél a bányászok mellé beszélni. A múltkori beszélgetés óta a csapatot leváltották, kezdődött az éjszakai műszak. Jóval kevesebb bányász ült benn, nagy részük félt, látszott a szemükön. Sugdolóztak.
- Én mondom neked, ha megint hangokat hallunk, én otthagyom az egészet francba, nem ér nekem ennyit.
- Ne csináld már. Nincs ott semmi, csak a szél. - válaszolta egy másik.
- Persze, mert te a felső résznél dolgozol. Gyere le az alsó szintre, és majd akkor te is hallod. Én be nem megyek ma oda. - szólt közbe egy harmadik. Az éjjeli műszakosokon látszott, hogy többen is hallották már a szörnyet. Azonban ekkor belép egy magas, erős testalkatú férfi, csupán megtámasztja az ajtót, majd fejével biccent kifelé. A munkások felkeltek és elindultak z ajtó felé, volt, aki lassabban, volt aki gyorsabban.
Felérve a szobába találkozol a klónnal, aki sajnos nem tudott meg a szörnyről sem többet, sem kevesebbet, mint te, csupán a műszakváltások idejét tudakolta meg, illetve, hogy hány bányász dolgozik a faluban (35), illetve a komplett lakosság számát (72). A bányászok 15 fős csapatokra vannak osztva. Minden bányásztársaság rendelkezik egy-egy vezetővel, ez a három ember nagy befolyással rendelkezik a faluban, ám a valódi vezető a bányatulajdonos, akinek a kohórészlegen belül van az irodája. Nem szokása fogadni a három vezetőn kívül mást.

**Kinshu** Pént. Márc. 27 2015, 00:13

Hamar ágyba kerülök aznap mert valóban nem nagyon haladtam előre ennyit már az ANBUtól is megtudtam. Viszont valóban megerősítést nyert a sejtésem. A két esemény nem feltétlenül függ össze. Nagy valószínűséggel itt szabotázsról van szó azonban a szörny aki szerintem vagy egy idézett ninjuu vagy egy shinobi valamilyen speciális jutsut használva, nem biztos, hogy ő szennyezi az ivóvizet. Bár a bányák feltehetőleg kapcsolatban állnak a helyi rétegvíz készlettel, hiszen ásnak olyan mélyre, hogy valaki onnan hajtsa végre a beszennyezést. Sok dolog járt egyszerre a fejemben amikor végre sikerült vízszintesbe helyezkednem. Hosszú ideig nem tudtam még aludni... Sok minden történt az nap. Először is a tábor amit megtámadtak és az a hatalmas robbanás. Na meg ott van az a lány aki a parancsnoki sátorban volt. Vajon ki lehet az? Arra már rájöttem, hogy magas rangú de vajon ki? Valahonnan ismerős volt az arca.
Másnap reggel viszonylag korán felkeltem és elmondtam a klónnak, hogy mik az aznapi terveim. Kicsit fel szeretném gyorsítani ezt a nyomozást mivel kevés időt kaptam az ANBUtól is és mivel ideje már a tettek mezejére lépni ezért ma belopózok az egyik csapattal a bányába és valószínűleg a délutáni csapattal és így megpróbálom kideríteni, hogy mi az a teremtmény ami a barlangokat járja. Lényegében nem is nagyon csináltam semmit a délutáni váltásig csupán csak felkészültem és eltettem minden felszerelésemet amit magammal hoztam majd fejben újra lepörgettem az egészet.
Ebéd után az egyik már megkérdezett bányászcsapathoz csapódtam és csak a szokásos unalmas kérdésekkel traktáltam őket és felkísértem őket a bánya bejáratáig. Nyilván ez még senkinek sincs ellenére hiszen ennyi még belefér. A bánya bejáratánál leváltam és úgy tettem mintha visszamennék a faluba azonban elrejtőztem egy szikla mögé és kivártam a váltást. Ha minden annak rendje és módja szerint lezajlik az egyik műszak váltja a másikat és amíg az eddig dolgozók visszatérnek a faluba az a csapat akikkel én feljöttem a hegyre lemennek a bányába. Miután a váltás már javában vette fel a munkát és az előző műszak is már rég látótávolságon kívül ért akcióba lendültem. Először is megpróbáltam észrevétlenül behatolni a bányába és felderíteni azt. Aztán pedig az alsó szintet veszem célba ahol az állítólagos hangokat hallják!

Uchiha Madara Pént. Márc. 27 2015, 12:30

Pihenten indultál a bánya felé, sétálva a bányászok mellett próbáltad bővíteni "a remekműved". Volt egy-két ember, akik ugyan félnek a bányában dolgozni, mégsem sztrájkolnak, ahogy a mai napon a bányászok fele tette. Összesen 5 bányász indult meg a barlangba, ebben az időszakban még bemerészkedtek, nappal még volt bennük némi bátorság
- A démon csak este jelenik meg. - mondta az egyik.
- Egy női hang suhan a szélben. Halálról és átkokról beszél hozzánk.
- A szellemet csak egyszer látták, de nem igen tudják, pontosan mi az. Fénylő forma jelent meg előttük, mielőtt az erős fehérségtől megvakultak odalenn egy kis időre. Így nem tudják, hogy mit láttak.
Talán ez a három vélemény adhatott némi pluszt az eddigi, szinte semmiség mellé. Volt időd, hogy kidolgozz valamiféle tervet, melynek eredménye az lett, hogy megvártad a váltást. Sajnálattal kellett tapasztalnod, hogy a faluban lévők egyike sem indult le a bányába, mikor a műszak ideje kezdődött volna, kivéve a műszakvezetőt. Dühösen toporzékolt a barlang bejárata előtt,
- Átkozott brigád. babonás az összes. Na majd én megmutatom - üvöltötte a bányászoknak.
- Főnök, ne menjen le! - próbálta visszafogni a munkás a vezetőjét, de az elrántotta karját és egy lámpással a kezében megindult lefelé. A bejárat előtt álló 4 bányász egy ideig csak állt a bejárat előtt, ketten a faluba siettek, ketten pedig a vezetőjük után indult, a bejárat előtti ládákból elővett lámpásokkal.
Az ifjú genin úgy érezte, eljött az ő ideje.
A felső szinteken egy árva teremtény nem volt, sem munkás, sem démon. Lámpásokkal volt kivilágítva az egész út. Majd a végén lejteni kezdett az út. kiépített, és egyben kihalt, bányász ösvényen haladtál egyre lejjebb a hegy belsejébe. A falra helyezett lámpák száma folyamatosan csökkent, míg végül elértél az ösvény végére.
Egy terembe vezetett a kivilágított út, ám a terem egy része sötét volt. Belmagassága meglepő volt az alagúthoz képest. A terem egyfajta irodaként funkcionált, legalábbis, mikor használták. Két folyosó nyílt a teremből, de egyiknek sem volt végiglámpásozva az ösvénye, csupán az eleje. Ekkor egy fuvallat szelét érzetél a kezeden és az arcodon.
- Távozzatok - mintha egy hangot hordott volna magával a szellő. Egy női hangot.
- Uram, hol... - üvöltött az egyik bányász.
- Árrrrrghhhh - egy haldokló utolsó ordítása szakította félbe a bányászt. Nem sokkal ezután két bányász rohant a bal oldali alagúton befelé a terem felé, meglátva téged.
- Menekülj, mert itt halsz meg - intett kifelé a bányász, majd amilyen gyorsan csak tudott, menekült a kivilágított ösvényen. Süvítő hang érkezett a bányászok után az alagútból, hamarosan pedig erőteljes széllöket követi hangját. Talán bölcs döntés lenne, ha elfogadod a bányász tanácsát.
Futásnak eredsz, pedig nem tudod, hogy mi elől. A hang egyre jobban erősödik, ahogy a hatalmas széllöket egyre csak közeledett. Az alagútban, ahogy a szél halad, úgy oltódnak ki sorra a lámpások, mígnem teljes sötétségbe nem borítják az elő alagutat is, titeket pedig a végén megdobva repít ki a barlangból.

**Kinshu** Szomb. Márc. 28 2015, 12:43

Amint belopóztam a barlangba egy kicsit elfogott az az érzés amely szinte mindig ha föld alatt voltam. A bezártság érzet... Iwagakure shinobijaként ez lehet, hogy cikinek számít ám megtanultam legyőzni ezeket az amúgy nem fontos érzelmeket és kizárni mindent. Ilyenkor csak a küldetésre koncentrálok és semmi másra. Csak a cél lebeg a szemem előtt és nincs olyan erő ami eltántorítana ettől kivéve ha egy erős szélvihar "ki nem dob" a bányából...
A munkás és a bátornak bizonyuló egyik csoportvezető a mélybe vették az irányt és gyorsan eltűntek a járatok rengetegében. Az alsó szintre érve a lámpások egyre ritkásabban függtek a falon és ez kölcsönzött még egy kísérteties hangulatot is az egésznek. Hirtelen egy halálsikolyra lettem figyelmes. Tudtam, hogy most nagy bajban vannak és szinte azonnal chakrát kezdtem koncentrálni, hogy adott esetben támadni vagy menekülni tudjak. Erre azonban nem volt szükség mivel a bányász aki az imént lekísérte főnöket fejvesztve rohant fel az alsó nyílásból és közben azt üvöltözte nekem, hogy rohanjak ha kedves az életem. Hirtelen megmozdult a levegő és a férfi miután elszaladt mellettem egyre erősebben kezdett fújni a szél. Hát persze valami szél elemű támadás lesz. Nekem viszont nincs semmilyen jutsu a fegyvertáramban amivel ilyen erejű szél támadást vissza tudnék verni. Ezért jobbnak láttam én is ha menekülőre fogom mivel egyre erősödött a szél. Menet közben éreztem ahogy egyre erősödik mögöttem a szél viszont azt a furcsa hangot már nem hallottam amit még akkor amikor a munkások lementek a bányába. Az utolsó pár méteren már szinte nem is érte a lábam a földet és a szél végül már szinte kivetett minket a bányából. A bányász csúnyán elesett én viszont nem tudtam parancsolni a testemnek és a levegőben mint egy macska, egy félig szaltónak sikerült mozdulattal átfordultam úgy, hogy a lábam legyen a föld felé. Furcsa látványt nyújthattam a munkásnak, bár nem hiszem, hogy velem foglalkozott. Csúnya horzsolásai voltak. Egy pár pillanatig csak a barlang szájára figyeltem és minden mást kizártam. Vártam, hogy érkezzen a támadás, ám a szél elállt amint kirepültünk a kazamatákból. Tehát egy dolgot már tudok. Egy szél elemű shinobival vagy ninjuuval állok szemben erre mérget mertem volna venni. Ilyen szél bányákban csak úgy nem keletkezik. Amint eltelik az a pár másodperc és támadás nem érkezik a megfeszült ragadozó vonásai elhagyják a testemet és ismét egy egyszerű vándor képét öltöm fel. Odasietek a munkáshoz és felsegítem. Majd megpróbálom kifaggatni amíg visszakísérem a faluba.
- Kérem mondjon el mindent ami ott lent történt! Ha jól gondolom az a sikoly a főnöke volt. Életben van még? Esetleg később visszajönnek egy nagyobb csapattal a keresésére?
Megpróbáltam minél többet megtudni a munkástól még amíg frissek az élmények!

Uchiha Madara Hétf. Márc. 30 2015, 19:36

- Eeeeeegy nnnnőő vvvolt ott. Aaaaalacsony, sssszőke hhahahaajú nnnnő. Aaa kapitány ott ült előtte, nem mozdult, csak a nőt nézte. A nő meghallott minket, felénk fordult, ekkor valami éles fény megvakított minket egy pillanatra. Azonnal fordultunk el, ám nehezen jutottunk ki az alagútból. Ekkor üvöltött a kapitány, majd hallottuk, ahogy valami nagyon hangos erő, mint később kiderült, a szél, vett minket üldözőbe. valamiféle boszorkány van a barlangban. - dadogta a munkás, miután kapott levegőt. Ugyan nem tudtál meg sokkal többet, mint amennyit shinobi elméd összerakott, de talán ez a nő egy azon személy, aki a vizek szennyezéséért is felelős? Nem tudhatod. Mindenesetre javasolt a visszavonulás, jelentést tenni az ANBUnak, és valamiféle tervet összeállítani.
- Hm. Szóval egy nő, aki vakító fényt áraszt magából? Talán valamiféle illúzió? Mindenesetre annyit megtudtunk, hogy egy nő, aki szél beállítottságú, a barlangban tartózkodik, és ő a felelős a munkások eltűnéséért. Kinshu, én most eltűnök, a valódi testem nincs messze, talán egy fél óra, és megérkezem, addig ne tegyél semmi olyat, ami megfontolatlan és ostoba hősködésről szólna. nem ismerjük az ellenfelünket. - mondta a klón, majd feloldva magát eltűnt. Fél óra, és megérkezik a városba az ANBU, remélhetőleg a városban nincs olyan, aki kiszúrhatja, mindenki a barlangban történteket dolgozza fel.
Alig pár percre, hogy a klón eltűnt, nagy csattogást, és erőteljes kiáltásokat hallasz a lenti részről.
- Azt mondom öljük meg.
- Igen.
- Le a gyilkossal - kiáltozták a munkások, akik ugyan féltek bemenni a barlangba, elvesztett társaik és főnökük csepp volt a pohárba, csákányt vagy más eszközt ragadtak, és fáklyát, majd a bánya felé indultak. Talán húszan lehettek. Húsz elszánt, csákánnyal és fáklyával felfegyverzett munkás. Elszántak voltak, nem lehetett őket távol tartani a bányától. De mi van, ha ez a húsz ember bátorsága nem elég a barlangban lévő nő ellen? De vajon ha utánuk mész, és nem tudod megakadályozni, hogy lemenjenek, mit teszel? utánuk mész, vagy megvárod az ANBU-t, aki talán csak akkor érkezik meg, mikor az összes bányász a barlangban ragad? Ha a bányászok után mész, írd meg addig, hogy eljutsz az első szintre, mikor az első kiáltást hallod. Utána, ha ismét továbbmész, a második szinti szobáig érsz, ahol újabb kiáltások rázzák meg a barlangot.
h viszont az ANBUra vársz, a fogadóban maradj.

**Kinshu** Szer. Ápr. 01 2015, 00:17

Hallom, hogy alattunk a fogadóban az indulatok kezdenek elharapódzni. Sejtettem, hogy előbb utóbb lázadás lesz itt, vagyis ez várható volt, hogy az emberek egy idő után fegyvert fognak és visszamennek a katakombákba. Ezt azonban nem hagyhattam annyiban. Bár valahol mélyen legbellül tudtam, hogy valószínűleg úgy sem fogom tudni megállítani őket, de azért tudtam, hogy az ANBU most már megkapta a híreket és valószínűleg órákon belül megérkezhet az erősítés ám addigra lehet, hogy már késő lesz. A tömegből kihallatszódó valószínűleg enyhén ittas gondolatok hallatán úgy gondoltam, hogy a lépcsőn már nem fogom utolérni őket. Lehet, hogy nincs esélyem megállítani őket de akkor sem ülhetek ölbe tett kézzel. Megcéloztam az ablakot és közben chakrát koncentráltam a lábamba. Odaértem és kitártam az egyszárnyas ablakot majd kiléptem a peremre és egyszerűen leugrottam a fogadó bejárata elé. Amint az emberek jönnek ki megpróbálom egy picit magamra vonni a figyelmüket.
- Héééé!!! Uraim kérem egy picit figyeljenek ide. Tudom, hogy most szörnyű lehet önöknek folyamatos rettegésben élni és dolgozni úgy, hogy közben folyamatosan vesztik el a kollégáikat esetleg barátaikat, de ha most felmennek oda és lemennek a barlangokba akkor azzal csak megkönnyítik annak a lénynek a dolgát. Próbáljanak egy picit logikusan gondolkodni annak a lénynek...
Ebben a pillanatban a felbőszült tömeg félre lökött az útból és a csákányokkal és fáklyákkal felfegyverkezett munkások megindultak a hegyre. Én sejtettem, hogy ezzel csak rontani fognak a helyzeten és csak annak a valaminek a kedvére tesznek. Tehetetlennek éreztem magam és tudtam, hogy nem avatkozhatok közbe csak úgy mint a tábornál melyet az iszonyatos erejű robbanás rázott meg. Másodjára néztem végig ahogy egy tucat ember a halálba menetel és tudtam, hogy már nem fogom őket többé látni. Felfedhetném az álcámat bár pár embernek már biztosan nyilván való, hogy nem csak közönséges utazó vagyok, de ezzel csak magamnak ártanék talán rajtam akarnák leverni az egészet. Engem tennének felelősség olyan dolgokért amiket el sem követtem. A düh alattomos dolgokat válthat ki az egyszerű hétköznapi emberből. Az egyik legerősebb érzelem és ezzel lehet a legjobban manipulálni tömegeket, de ezt a régmúlt háborúiból is megtanulhatta a világ. Ha velük mennék akkor másnap csak egyel több holtestet ásnának ki a bányából azt hiszem. A lelkem viszont ismét nagyon nehéz volt én pedig alig bírtam a könnyeimmel. Tudtam, hogy a következő pár óra lesz életem talán egyik leghosszabb várakozása. Reméltem, hogy az ANBU tényleg a közelben van és közben néztem az egyre távolodó fáklyák fényét. Amint egyre csak távolodtak én visszasétáltam a szobámba és közben elmorzsoltam egy könycseppet is talán. Összeszedtem a cuccomat minden magammal hozott fegyveremet és felmentem a tetőre. Az égbolt tiszta volt és szépen lehetett látni a holdat és a csillagokat. Csak úgy bámultam a semmibe és közben reménykedtem, hogy ezeknek az embereknek van holnapjuk és nem hagyják ott a fogukat. Nem tudom pontosan hány perc vagy óra telt el amíg én a tetőn üldögéltem, de mintha az utcafrontról valamilyen hangot hallanék. Nem érdekel... Most kizárok mindent. Nagyon ki voltam borulva tehetetlenségemben és a dühöm kezdett majd szétvetni belülről. Ki kellett engednem vagy felrobbanok...
A motoszkálást valószínűleg csak a tudatom határáról hallottam és ez a fura zaj egyre erősebb hangá változott míg végül a tábornál hallott robbanást éltem át újra és újra. Azt hiszem csak a lelkiismeretem játszik velem, de végül feladtam a harcot önmagam ellen. Még egyszer nem követem el azt a hibát amit pár napja... Talpra ugrottam és futásnak eredtem az éjszakában. A shusin no jutsut alkalmaztam, hogy minél gyorsabban a bányához érjek. Remélem nem csak holt testeket fogok találni. Az első szintre érve már hallottam valami morajlás félét, ám most ismét a shusint használtam és remélhetőleg sikerül beérnem a munkásokat!

Uchiha Madara Szer. Ápr. 01 2015, 18:49

A fiatal shinobi a tetőn ült, fejében pedig a lelkiismeret és a parancstartás viszálykodott. Mindaddig fegyelmezetten ült, míg az első halálsikoly hangja elérte a falut. Majd a következő, és az azt követő sikoly is elhagyta a barlangot, szellemként végigjárva a falut.
Kinshu nem bírta tovább a parancstartást, teste cselekedett elméje helyett, megmozdult, megindította a shinobit.
Technikád segítségével hamar magad mögött hagytad a fogadót, és a már jól ismert úton elérted a barlang bejáratát. A felső szinten a lámpások ismét világítottak, a sínnel kirakott alagút üres volt, a belépéskor hallatszott a negyedik kiáltás is. A bányában a hang igen gyorsan terjedt. Még nem érted el az első szintet, mikor két újabb bányász adott ki egy-egy utolsó kiáltást. A sikolyok szinte végigkísértek utadon, bármennyire is akartál gyorsan haladni, a kiáltások minden egyes esetben megrázóan hathattak.

A második szint nagytermébe érve találkozol a megmaradt bányászokból összeállt csapattal. Mindegyikük félt, de még maguknál hordozták fegyverüket.
- Menj innen fiú, mert téged is megöl. Az a nő rendkívül veszélyes, sokszor futamítottuk meg, a menekülése végén megállt és megvakított mindenkit, aki csak a teremben tartózkodott, majd csak a halálsikolyát hallottuk valamelyikőnknek. - mondta az egyik bányász, kinek véres volt a ruhája, szerencsére csak rátapadt, így nem hozzá tartozott korábban.
- Én megölöm azt a szukát - Ragadta meg a csákányát egy férfi, felkapva még egyet, majd berohant a sötét alagútba. A lépteit még hallottátok egy ideig. Gyorsan futott, ismerte az alagutat, akár csak a tenyerét.
- Megöllek - hallatszott az erőteljes üvöltés, ezt követően egy magas, női sikoly, ugyan csak halkan, amiből arra következtethetsz, hogy az alagút igen csak hosszú.
A teremben maradt bányászok ekkor letették a fegyvert, majd a felsőbb szintek felé indultak.
- Nem maradt más választásunk, fel kell robbantanunk a bányát, mégha ez a falu vesztéhez is vezethet. Inkább legyünk szegények, minthogy egyszer az a nő kijöjjön és megöljön mindenkit.

Ha jónak látod a bányász javaslatát, tarts a megmaradtakkal kifelé, és segíts összeszedni a robbanótölteteket, amik a bejáratba és a felső alagútba kerülnek. A robbantás előtti időig írj.
Ha viszont úgy érzed, tartozol a falunak annyival, hogy shinobi létedre bemész a második szinti alagútba, mely a harmadik szint nagyterméhez vezet (egy nagy méretű barlangi terem, ennyit tudtál meg a bányásztól), akkor meggyőző érceket kell felhoznod a férfinak, hogy adjanak időt neked. Ebben az esetben a postod odáig tartson, hogy Kinshu leér a terembe és egy nálad kicsivel idősebb lányt látsz a földön félig fekvő, félig térdelő támaszban. Sérültnek tűnik, egyszerű, fehéres, átlátszó ruháján vörös folt volt. A lány mintha pityeregne.

**Kinshu** Csüt. Ápr. 02 2015, 00:23

A halál kiáltások mint a kések hatoltak a tudatomba. Éreztem, hogy cselekednem kell és muszáj lesz lemennem a bányába azokért az emberekért még ha ott is maradok. Jutsum segítségével hamar odaértem a bányába és közben hallottam még két halál sikolyt is. Tudtam, hogy ha nem vagyok elég gyors akkor csak holttesteket fogok találni ezért maximális sebességre kapcsoltam és így gyorsan odaértem a felső szintre. Amikor beléptem a felső szintre akkor hallottam az utolsó halál sikolyt is. Ezek a munkások tényleg úgy hullanak mint a legyek ez viszont nem lesz így jó. A barlangban is futva ereszkedtem lefelé és a katakombák sötétje hamar beköltözött a szívembe is. Milyen kicsit is vagyunk valójában ha most csak abba belegondolok, hogy ez a hegy milyen hatalmas... A második szinten elértem egy olyan helyre ahol már kevés volt a lámpás és inkább már csak a fáklyák fénye alapján tudtam beazonosítani, hogy hol vannak a munkások. Még mindig egy csoportban voltak ami nekem jobb volt hiszen így nem kell őket hajkurászni a barlangokban hanem egyszerre ki tudnak menni innen.
- Menj innen fiú, mert téged is megöl. Az a nő rendkívül veszélyes, sokszor futamítottuk meg, a menekülése végén megállt és megvakított mindenkit, aki csak a teremben tartózkodott, majd csak a halálsikolyát hallottuk valamelyikőnknek.
Milyen idióta voltam, hogy nem jöttem velük akkor megakadályozhattam volna négy halált is.
- Rendben akkor most nyomatékosan megkérek mindenkit utoljára, hogy menjen innen és hagyja el a bányát amilyen gyorsan csak lehet.
Ám ekkor egy férfi dühében és tehetetlenségében egy elég rossz döntést hozott. Berohant egy csákánnyal a sötétbe és közben üvöltve próbálta felhívni magár a figyelmet. A bolondja... Már nem tehettem érte semmit hirtelen egy női sikolyt hallottam majd csend.
- Na jó ez volt az utolsó figyelmeztetésem tűnjenek el...
Ekkor azonban a csapat úgy látszik vezetője előállt egy elég furcsa ötlettel...
- Nem maradt más választásunk, fel kell robbantanunk a bányát, mégha ez a falu vesztéhez is vezethet. Inkább legyünk szegények, minthogy egyszer az a nő kijöjjön és megöljön mindenkit.
- Nézze kérem ne robbantsák rám a bányát én megpróbálom elintézni ezt a valamit és addig nem jövök ki a bányából amíg nem teszek pontot az ügy végére. Később elmondom, hogy mit tudok és beavatom mindannyiukat a részletekbe de most kérem csak annyit tegyen meg, hogy bízik bennem és nem robbantaj a fejemre ezt az egész kócerájt. Én vagyok az egyetlen valószínűleg ebben az egész faluban akinek bármilyen esélye lehet ez ellen a lény ellen legyen akármi is ember vagy állat. Ha maguknak úgy jobb akkor menjenek fel a felszínre és helyezzék el a tölteteket a bánya felső szintjein de kérem adjanak nekem két órát, hogy pontot tegyek az ügy végére.
Remélhetőleg sikerül meggyőznöm a fickót arról, hogy ne öljenek meg. Amint elmennek én tovább botladozok és a harmadik szintre érve egy fáklyát szorongatok és ekkor megpillantok egy női alakot féltérdre ereszkedve a terem közepén. Úgy néz ki mintha sérült lenne ám ez nem téveszt meg engem. Körülötte a földön szétdobált csákányok és fáklyák melyek megvilágítják a termet. Ahogy megpillantom a csákányokat érzem ahogy a chakra szintem még inkább emelkedik ez a dühömből fakad valószínűleg. Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy egy gyors kézjel sorozat után egy tűzgolyóval egyszerűen a halálba küldjem ezt a valamit aminek fényes a bőre. Azonban nem csinálok mást csak egy fél kézjelet mutatok és magamban mormolom "Kai"! Ha esetleg valamilyen genjutsu hatása alatt lennék akkor annak most bizonyára meg kéne szűnnie... Akár genjutsu volt akár nem most megpróbálom megszólítani.
- Ki vagy te és mit csinálsz itt? Hol vannak a munkások?
A válaszától függően ha megtámad akkor a shusin no jutsut alkalmazva mozdulok ki előle...

Uchiha Madara Csüt. Ápr. 02 2015, 00:41

- Kai - tetted össze a kezeid, túlságosan is gyanús volt a helyzet, a csákányok és fáklyák a földön szóródtak szét, hulla azonban egy mellett sem volt. Csend volt a teremben, a néma csendben csupán a halk nyöszörgését hallottad a lánynak, és néha egy-egy cseppkőről leeső víz hangja csobbant néha a talajon, volt azonban néhány, melynek a hangja sokkal inkább hallatszott volna vízzel való érintkezéssel, talán valami barlangi forrás, vagy tó lehet a terem egy részén.
A lány, vagy ha jobban megfigyelted, valóban, inkább már nő, mint lány, nem válaszolt, csak lassan felkelt. Rád nézett. A szemeidbe. Kiegyenesedett, hajába túrt, a válla mögé húzta ujjaival, majd félig elfordult tőled. Lépni kezdett, távolodni a barlang bejáratától. Lassú léptekkel haladt.
- Gyere velem fiú. Látom, te nem félsz. Gyere velem. Mutatok neked valamit. - hangja épp oly lassú volt, mint léptei, melyekkel egyre távolabb került tőled. Idomai ugyan rendesen átlátszódtak a ruháján, mégis, ahogy egyre távolabb került a fénytől, úgy egyre inkább sötétedett a fehérbe burkolt hölgy. Ha kellő távolsba kerül, talán sohasem találod meg őt, és ne feledd, a fáklyád nem biztosít végig fényt neked, és amíg ég, addig sem képes túlságosan is nagy területet bevilágítani, így a beljebbhaladás még több rizikóval járhat. De ez a shinobinak való út. A nehezebb út.
A kérdés, hogy Kinshu belemegy e a játékba és követi a lányt, vagy netalán hátat fordít ő is és elhagyja a barlangot.

**Kinshu** Csüt. Ápr. 02 2015, 01:07

- Gyere velem fiú. Látom, te nem félsz. Gyere velem. Mutatok neked valamit.
Kérdéseimre csupán csak ez volt a válasz. Miért a munkások talán féltek valamitől? Az igazi válasz azonban az volt, hogy nem történt semmi amikor megpróbáltam használni a genjutsu feloldás technikáját. A lány felállt és ekkor láttam meg, hogy annyira nem is kislány inkább már érett nő. Legalább velem egyidős de az is lehet, hogy nálam idősebb. Jó mélyen belenézett a szemembe amitől egy pillanatra kiszakadtam az egész valóságból a újra fronton voltam a táborban ahol találkoztam azzal a lánnyal a parancsnoki sátorban. Ő is valahogy így nézett bele a szemembe. Nem szabad elkalandoznom. Egy pillanat alatt visszatértem a valóságba és azt néztem ahogy a lány lassan elindul az ellenkező irányba. Eközben meghallottam, hogy a víz csöpög és mintha cseppkövek árnyékait pillantanám meg a falon. Tehát valamilyen föld alatti patak vagy inkább tó lehet a terem másik be nem világított részében? Víz és szél ez kezd egyre érdekesebb lenni.
- Nem tudom, hogy ki vagy te, vagy mi vagy te de válaszolja kérdéseimre...
Eközben eléggé bizonytalanul elkezdtem követni a nőt. Nincs semmi okom rá, hogy kövessem ám mégis kíváncsi voltam, hogy mit akar mutatni. Ahogy lassan kezdtünk távolodni a fáklyák fényétől az én fáklyám is egyre kisebb területet világított be magában. Így a sötétben már a lány is kezdte elveszíteni kísérteties ragyogását amit a fáklyák fénye kölcsönzött neki. A mozgásán egyáltalán nem látszott mintha sérült lenne...
Mialatt haladtunk egyre befelé a sötétbe kezdett úrrá lenni rajtam a kétségbe esés. Hova is megyek pontosan? Mit is akarok pontosan itt csinálni? Kérdések özönlöttek elmémbe melyek örökre megválaszolatlanok maradnak. A félelem amelyet a lány említett egyre inkább kezdte belopni magát a lelkembe. Chakrámat folyamatosan koncentráltam és közben figyeltem a környezetemet. Ha a sötétből támadnak rám semmi esélyem nincs mert nem fogok látni. Ezért ha szükséges és az út közben megtámadnak akkor a lányra támadok egy tűztechnikával és aztán megpróbálok visszajutni az eldobált fáklyákkal teli terembe. Ha nem történik semmi akkor tovább halmozom magamban a chakrát és hagyom had pörögjenek az események.

Uchiha Madara Csüt. Ápr. 02 2015, 17:38

A nő egyre beljebb sétált a sötétségbe, ám tartottad a tempót, így a fáklya fényében kivehető volt a hófehér ruhája. Szinte ragyogott a fáklya fényében.
- Mutatok valamit. Gyere velem. - a nő kezével maga felé hívatott. Lassan megállt. Kezei teste mellett lógtak, teste vékony volt, és kecses, s nem hogy fegyvere, ruhája alig volt.
- Gyere ide - mondja.
Ahogy haladsz befelé, észreveszed, hogy a földön ugyan további fáklyák és csákányok hevernek, azonban azért nem égnek, mert egy sekély vízrétegben hevernek. A víz egyre mélyül, habár a fáklyák hiányában nem tudod, mennyire is mély, hisz koromsötét. A nő talán 10 méterre tőled állhatott meg.
- Gyere, itt már jobb. Mutatok valamit. - mondta a nő. Talán a barlangban létrejött tó kettévágta a termet, melyben tartózkodtál, széles volt, de nem volt hosszú. A lány az égő fáklyáktól talán 35 méterre lehetett, így a fáklyák fényét még láttad, de már igen kis foltok voltak csupán a nagy sötétségben.
Ha már eddig eljöttél, nem fogsz meghátrálni, nem tudod, hogy ki ez a nő, vagy hogy mit tehetett a munkásokkal, de ártalmatlannak tűnik. Genjutsu sem lehet. De akkor mégis mi? A nő téged nézett.
- Gyere, itt már jobb. - hangja egyik mondatánál sem változott, ugyanaz a hangmagassága, a kiejtése...
A nő megvár téged, hogy elé menj, nem tesz semmi gyanús mozdulatot, nem is mozdul. Csupán néz.
- A sötétség mutatja meg azt, amire kíváncsi vagy. A sötétség a kulcsa mindennek, amit keresel.
Ha Kinshu érti, mire is gondolhat a nő, akkor aszerint cselekedjen, talpad alatt még víz van, vagy netalán félted annyira az életed, hogy rátámadj a nőre, vagy közeledni sem mersz hozzá? ha netalán távolodnál a lánytól, ő nem fog elmozdulni, talán tényleg mutatni akar valamit.

**Kinshu** Kedd Ápr. 07 2015, 01:11

Ahogy megyünk egyre beljebb fáklyám fénye mintha kezdene veszteni az erejéből. Meglehet, hogy a bányászok mégis túl merészen és túl mélyre vájtak a sziklában és felébresztettek valami ősi gonoszt? A földön további szétszórt csákányok hevernek. Ez így nem lesz jó... Nagyon nem lesz jó. Hátamon égnek állt a szőr ahogy a lány ismét megszólalt. Hangja ismét ugyan olyan csengő volt mint eddig . Beinvitált engem a sötétségbe én viszont megtorpantam tőle nagyjából tíz méterre. Erre tovább szólongatott engem, de valamiért a testem nem reagált. Mintha nem akarna magától tovább menni. Mintha az ösztöneim maguktól tudnák, hogy most nem szabad tovább mennem, mint a tábornál amikor végül felrobbantották a chakrafalat. Valami az súgta, hogy tovább ne menjek ám ekkor mégis tettem egy lépést a lány felé és a köztünk lévő távolságot tovább csökkentettem.
- Nos őszintén szólva én nem biztos, hogy bele szeretnék nézni abba a sötétségbe. Mi történt azokkal a munkásokkal akik lejöttek ide? Eljutottak egyáltalán idáig, vagy már az alagútban elkaptad őket...
Ekkor sötéten végig néztem a lányon és egy pillanatra mintha a testemet és az egész helyzetet kívülről talán az asztrális síkról láttam volna. Nevetséges vagyok, ahogy itt próbálok következtetéseket levonni miközben olyan egyértelmű, hogy ő az ellenség...
- Igazság szerint nem tudom, hogy mi vagy te, vagy ki vagy te, de nem is érdekel igazán. Meg kell kérjelek, hogy hagyd el ezt a bányát és ezt az egész barlangrendszert.
Ekkor tettem egy lépést visszafelé és ezzel meghoztam a döntésemet... Nem fogok odasétálni mellé és nem fogok belenézni a sötétségbe...
- Kétféle módon csinálhatjuk. Az első, hogy szépen megfogod a sötétséged és elmentek innen, nem érdekel hova, de mesze ettől a bányától és az egész vidéktől és soha nem jöttök vissza...
Nagyon dühös voltam ahogy ismét megpillantottam azokat a csákányokat. Hány apát vehetett el a családjától ez a szörnyeteg. A chakrám ismét rohamosan gyülemleni kezdett. Illetve az eddig felhalmozódottra ismét egy tetemes mennyiség érkezett. Most már tényleg csak arra várt, hogy mikor gyújtom be a zsinórt.
- A másik lehetőség nyilván az, hogy nem szóban kérem...
Amint akármilyen támadás érkezik ismét a shusin no jutsut használom kitérésre vigyázva, hogy visszafelé a fáklyák irányába térjek vissza ahol van fény!

Uchiha Madara Kedd Ápr. 07 2015, 01:41

A lány csak sétált és sétált. Léptei egyenletesen haladtak a víz felszínén, ám az iwagakurei genin megálljt parancsolt lábainak. Talán így is túl sokat időzött a teremben, melyet még most is elfedett a sötétség. Sós illatot éreztél. Kérdéseinek sorozatára a lány megállt.
Kezeit széttárta, különös hangon kezdett beszélni hozzád.
- Ez az én barlangom. Az emberek idejöttek, hogy elvegyék tőlem. Ez az én helyem - fejezte be, majd lassan lebegni kezdett, feléd közeledve. Kezei széttárva helyezkedtek még most is el, talpa és a sötét víz között talán egy méter lehetett.
- Az én barlangom - mondta még egyszer, majd mintha világítani kezdett volna a lány teste. Előtted állt, pontosabban lebegett, minden támadásodra egyszerűen csak helyet változtat a levegőben.
A villódzó lány hirtelen elsötétedett, sötét lett a teremben ismét. Teljes sötétség. Csupán a fáklyát, ami biztosított némi fényt a sötét víz felszínén. Majd a lány teste ismét fényben úszott, ám nem csak a teste. Eddig nem látható csápszerű anyag futott végig a hátából a vízben, majd a fekete tó egy része is fénybe borult. Két szem, hatalmas fogak és egy igen nagy, egy szoba méretű száj villant fel alattad a vízben.

A lány, immáron láthattad, csupán valamiféle bábja volt a hatalmas ördöghalnak, mely mindvégig a vízben rejtőzött. A hatalmas tengeri szörny nyitott szájával indult feléd, hogy egy falatban lenyeljen téged. De hogy kerülhet ide egy olyan élőlény, amely mélyen a tenger mélyén él? A sós illat egyre erősebben csapta meg az orrod, talán az egész barlangi víz sós tengervíz? Hallottál már olyan shinobikról, akik képesek voltak egy tónyi méretű vizet egymaguk előállítani puszta chakraval, talán az állat idézője intézte, hogy a halnak természetes otthona lehessen, és hogy a barlangban élhessen, távol tartva a munkásokat. Ám ezekre a kérdésekre később kaphatsz választ, egyelőre az érkező száj elől kell kitérned, majd az azt követő, szinte azonnali reagálásod megkezdeni.

**Kinshu** Szer. Ápr. 08 2015, 01:55

Nem volt idő gondolkozni, bár rengeteg olyan zavaró tényező volt ami sok kérdőjelet hagyott maga után a fejemben, de most mégis cselekedni kellett. Amint megpillantom a hatalmas halat mely agyar szerű fogait szétnyitva éppen engem vesz célba azonnal aktiválom a shusin no jutsut, viszont a part legalább 20 méterre van tőlem ahol még égnek a fáklyák. Pontosan a fáklyák fényét célzom és maximális sebességre kapcsolok. Nagyon kevésen múlik de végül sikerül elkerülnöm a gyilkos harapást. Mi lehet ez a hal, hogy kerülhet ide és ami még fontosabb, hogy képe seg yemberi bábot irányítani. Hallottam én már furcsa ninjuukról, de ilyet még soha nem láttam. Tehát akkor azok a munkások akik lejöttek ide a mélybe azok mind egytől egyig belefutottak ebbe a halba és talán itt lelték halálukat? De nem a szél az nem ez a ninjuu volt ebben majd hogy nem biztos vagyok. Ha képes is elemi technikákat használni akkor ez a hal biztosan suiton azaz víz elemű lesz. Ez mondjuk csak spekuláció, de hirtelen ez tűnik a leglogikusabb válasznak.
- Tudtam én, hogy nem szabad megbízni idelent senkiben...
Ezt csupán csak úgy megjegyeztem magamnak és közben kézpecséteket formáltam. A halat akkor támadom meg szinte azonnal miután a vízből láthatóvá vált a feje. Feltételezem gyorsnak kell lennem mielőtt visszabújna a tó oltalmazó felszíne alá így egy gyorsabb technikát kell használnom. Kézpecsételésem villám gyors mint mindig és egy már jól megszokott technikát készülök használni amely már a háborúban is jó szolgálatot tett nekem.
- Katon Hiendan!
Ejtem ki a technika nevét, majd veszek egy nagy levegőt és eleresztek két endan méretű lövedéket melyek szélsebesen száguldanak az ördög hal felé. Amennyiben betalálnak biztosan átégetik a hal pikkelyes bőrét és komoly sérüléseket akár halált is okozhatnak!

Uchiha Madara Szomb. Ápr. 11 2015, 12:58

A hatalmas hal szinte a semmiből került elő, hatalmas száját már kinyitotta, így ugrott neked a víz alól. Ugyan a shushinnal sikerült elrugszkodnod, valamint a Hiendant is pontosan ellőtted. A tűzgolyók gyorsan haladtak a szörnyeteg felé, ám a becsapódás előtt, a hal körül egy magas vízfal kezdett tornyosulni, amelybe elakadtak a lövedékek.
A Hiendan fény némiképp megvilágította a vermet, melyben voltál, az elképzeléseidnél is nagyobb volt, hatalmas terem, melynek talján áll a víz. És ki tudja, mit rejt még a feketeség?
A felemelkedő vízfalban eltűnt a hal, ám futás közben a célpontod, a fáklyák is. A vízszint emelkedni kezdett, mégpedig gyorsan. Mire eléred a fáklyákat, már térdig állsz a vízben, immáron teljes sötétségben. Ugyan elérted fáklyák helyét, nem láttad sem a termet, sem a kivezető nyílást. A víz pedig csak nőtt.
Valami megcsillant a vízben, távol tőled. A hatalmas hal volt az, melynek teste ismét fényleni kezdett, majd ismét elsötétült. Talán egy-két másodperc telhetett el, mikor a körülötted lévő vízben egyszerre villant fel 5 fényforrás.
Az előzőhöz hasonló szörnyetegek jelentek meg, felvillanva egy pillanatra, majd eltűnve a sötétben, feléd indultak. Ezek a halak azonban kisebbek voltak a szörnytől, talán valami hasonmás technika, vagy ennyire elszaporodtak volna a vízben? A lényeg, hogy az 5, törzs méretű hal sebesen közeledik feléd, miközben a kijáratot sem látod.

**Kinshu** Hétf. Ápr. 13 2015, 13:03

A technikámat sikerült hibátlanul kivitelezni, ám mielőtt a tűzgolyók célba találtak volna egy vízfal tornyosult közém és a hal közé. Jutsuim ebbe a falba csapódtak be és hatalmas sistergést követően el is tűntek... Ez vajon hogy lehet? Ki hozta létre ezt a falat? Talán a halnak az idézője a környéken tartózkodik, vagy a halnak van ennyire fejlett jutsuja. Akármi is volt ez, az biztos, hogy sokkal komolyabb ellenfél mint amire számítottam. Amint elértem a fáklyákat éreztem, hogy a vízszint elkezdett emelkedni és az eddig fényt adó fáklyák kialudtak, minden sötétségbe borult. Olyan volt mint a legsötétebb éjszaka amikor a holdat és a csillagokat is eltakarják a felhők. Majd hirtelen megpillantottam a halat ahogy a teste felvillan egy pillanatra aztán ismét sötétség. Hirtelen öt különböző irányból kisebb fényforrások indultak meg felém. Talán klónok lennének. Előkaptam egy shurikent, majd elhajítottam az egyik fény forrást megcélozva. Bármi is közeledik felém abszolult előnyben van környezet miatt. A vízszint közben rohamosan emelkedett és már a combomig ért. Előkaptam egy kunait és pár másodpercig csak vártam a halált, hogy eljöjjön értem. Talán az első de még a második klónnal is elbírok, de a harmadik vagy negyedik már biztosan ledönt a lábamról és ha víz alá kerülök akkor nekem végem...
Várjunk csak? Víz alá?... Ki mondta, hogy nekem a víz alatt kell maradnom. Chakrát koncentráltam a talpamba egy jó nagyot ugrottam, hogy a elérjem a mennyezetet. Ám mielőtt bevágtam volna a fejem, mint a macska akit háttal ledobnak egy magas helyről, egyszerűen csak a lábaimmal a plafon felé fordultam és ahelyett, hogy lefejeltem volna azt egyszerűen oda tapadtam. Mintha kikapcsoltam volna a gravitációt. A vízszint azonban továbbra is rohamosan emelkedett. Így is csak egy kis időt nyertem magamnak.
Ha a vízszint tovább emelkedik akkor végső elkeseredettségemben kézpecséteket formálok és hatalmas Goukakyouu no jutsut indítok meg a rám támadó halakra. Ha valami más történik akkor kivárok.

Uchiha Madara Szomb. Ápr. 18 2015, 09:56

Az ifjú shinobi nem látott más utat a kijutáshoz, így megpróbált minél több időt nyerni, és a barlang mennyezetére menekült, talpában chakrat keringetve maradt távol az alatta lévő szörnyetegektől. A halak cápák módjára keringtek alattad, várták, hogy a víz teljesen ellepje a barlangot és elérhessék a genint.
A shurikenek egyszerűen elakadtak a vízben, a halaknak nem esett semmi bántódása. Talán pár perc és az egész a víz alá kerül.
- Katon: Onidoro- hallottál egy férfi hangot. Ugyan a hang forrását nem láttad, talán a támadó az?
Fény gyúlt a sötétben, lebegő tűzgolyók villantak fel, melyek egy személy körül keringtek. Iwagakurei ruházatot viselt, mégpedig a speciális osztag ruházatát, ezt tisztán kivehetted a fényben.
- Doton: Chidokaku - szólt egy másik hang, szintén a férfiakra jellemző mély hangon. Bármilyen technikát is használt, a vízszint folyamatosan csökkenni kezdett.
- Raiton: Jibashi - szólt ismét a második hang. Majd megláttad a hangforrást. A férfi a barlang oldalán állt, hasonlatosan, ahogy te is mennyezeten, két kezét víz felé nyújtotta.
Ujjaiból megannyi villódzó villám tört elő, egyenesen a vízbe. A kis méretű halak azonnal eltűntek, végül az óriási szörnyeteg is egy pukkanásban köddé vált.
- Jól vagy, Kinshu? - kérdezte a férfi, kinek arcát álarc takarta. - A barlang biztonságos. - jelentette ki, mire társa leugrott mellé. Iwagakure végül segítséget küldött.
Kiérve a barlangból a falu irányába indultatok.
- A küldetés sikeresnek bizonyult, Zei figyelmeztette az osztagot. Talán már elfogták a nőt, aki szabotálni próbálta a nyersanyag feldolgozást. - avatott be téged a részletekbe. - Remek álca. Egy fiatal genin senkinek sem szúr szemet, de ha az ANBU megjelent volna a faluban, biztos, hogy nem ugrasztjuk ki a nyulat a bokorból. Sok időt nyertél nekünk.
És ahogy az ANBU mondta, a falut elérve láthattad, amint két másik ANBU, köztük a disznó álarcos Zei, egy megkötözött nőt szállítanak épp.
- Vegyék át - intett Zei a melletted lévőknek.
- Kinshu. Gratulálok. Teljesítetted az első feladatot, mellyel a speciális osztag bízott meg. Hazamehetsz, holnap felkereslek. - hajtott fejet, majd csatlakozott a másik három ANBUhoz és elhagyták a falut. Immár biztonságban volt.

A küldetést sikeresen zártad, a szabadidőt töltsd pihenéssel. A továbbiakat megbeszéljük. Jutalmad + 15 chakra és 5.000 Ryo.

Ajánlott tartalom

Shinto falu

Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu

Re: Shinto falu