Kikötőváros

Aburame Shino Kedd Márc. 20 2012, 20:38

A láp országának kikötővárosa. Egy szegény ország nem túl gazdag városa ami pár düledező fa kunyhóból áll csupán és egy hasonló állapotú stégből.

**Matsudaro Kitsumo** Szomb. Ápr. 07 2012, 13:42

[Shino]

Bólintok a válaszra nagy komolyan. Gondoltam, hogy nem olyan növényeket kell összeszednem ipari mennyiségben, amit idehaza is beszerezhetek bármely hátsó kertből, de hogy nem kell konkrétan egy dologra koncentrálnom, nagyban leegyszerűsíti a feladatom. Szerintem hozok majd egy-két példányt tenyészteni is, hátha megmaradnak, és akkor abból is lenne egy idő után raktárkészletünk. Jó, az az egy idő után olyan jó 5-6 év minimum, de valahol mindig el kell kezdeni, nem igaz?
Mindenesetre megnyugodva szálltam fel a hajóra, mert bár most egy egész csoport kísér, múltkor meg csak egyetlen személy, most mégsem vagyunk olyan egyszerűen belokalizálhatók, hiszen nem egy konkrét és igen ritka, majdhogynem kihalófélben levő növény lesz a célpontunk, hanem jó pár száz fajta. Így csak a hajóutat kell túlélnem.
Ez persze számomra nem olyan egyszerű, minden egyes alkalommal halál sápadtan töltöm az utat valamelyik korlátba kapaszkodva és megszabadulva minden felesleges "rakománytól". Ennél csak az a szebb, hogy ilyenkor általában mindig beájulok, és a lehető legkevésbé szép látványt tudom produkálni, és nem egyszer akartak már vízihullát csinálni belőlem, mondván, ez már úgyis "meghót".
Így szabályosan arcon csókolom a drága anyaföldet, ahogy ismét szárazföldre ér a lábam, szertartásosan majdnem a sírás határán, s meg tudnék csókolni mindent, ami hozzá kapcsolódik, füvet, fát, virágot, a csapatunk kapitányát. Na jó, annyira nem, nem kockáztatom egy félreértés miatt az életem. így is ki szoktam húzni a gyufát a hasonló megnyilvánulásaimmal embertársaimból, de még klántársaimból is, ezért szeretek inkább egyedül utazni, de most már mindegy. Megtagadni magam úgysem tudnám, már fel is adtam és nem is akarom.

Aburame Shino Vas. Ápr. 08 2012, 19:19

Az érkezés után Kitsumo arca újra emberi színben pompázott és reakciója is kevésbé volt furcsa a vele töltött hajóút után. Bár külső szemszögből nézve az emberek szemében biztos nem volt olyan érthető mint a kíséret szemében. A fiatal férfi ugyanis a hajóút alatt a szivárvány összes színében pompázott csak a megfelelőekben nem. A kapitány már nagyon félt a hulla miatt esélyes járványoktól így többször vízbe is akarta hajítani a fiatal fiú testét. Ettől a szerencsétlen balesettől viszont minduntalan megmentette kísérete valamelyik láthatatlan tagja. A kikötés után egyből a növények lelőhelye felé vették az irányt, az iszapos és mocsaras területen minden lépésükre figyelve óvatosan haladt a csoport. Bár az érdekesség inkább most is az volt, hogy a csoportnak csak két tagja volt látható és ez nem volt más csak Kitsumo és a testőrség vezetője. Utóbbi hosszú földig érő köpenyt és arcába lógó csuhát viselt, hogy még véletlenül se fedje fel kilétét.
/A folytatás a lápnál vár rád!/

**Osumi Hiroto** Szer. Júl. 01 2020, 10:45

- Ez egy kicsit borúsabb lett, mint amilyennek szántam - szabadkoztam a tarkómat vakarva. Bár igaz, amit Akiyama-senpai elmondott, annak volt valóságalapja, mégis én inkább felvidítani, bátorítani akartam az újoncot. Persze, az sem árt ha felkészül mindenre, elvégre a mi életünk nem épp a legboldogabb.. Mégis, néha nem árt a felüdülés. Ennek ellenére nem haragudtam csapatvezetőnkre; meg akartam tudni, milyen emberrel is sodort össze minket a sors, így hagytam kibontakozni a dolgokat - nem mintha tehettem volna mást.

Kissé aggódtam Hayato miatt, hogy bírja-e majd a tempót, azonban aggodalmam alaptalannak bizonyult, mind épségben és egészségesen értünk el úti célunkhoz és nem úgy tűnt, mintha kifáradt volna. Persze, ő is megkapta az alap shinobi kiképzést -bár nem tudtam, ez mennyiben különbözik a miénktől-, meg hát persze a Tűz Akaratának is kellett előre hajtania. Erről Akiyama is beszélt néhány szót. Vajon mit gondolhat róla, egy külhoniról? Aki csak nemrég érkezett, így nem is nevelhették bele igazán ezt az "ideológiát"? Nekem mit jelentett a Tűz Akarata? Akárhogy is, nem úgy tűnt, mint aki rossz érzésekkel viseltet irántam. Nekem pedig az idő megadja majd a választ. Konohainak vallottam magam és szerettem volna igazán megérteni e szavak jelentését, átélni a mögöttük rejtőző tartalmat. Azt hittem ismerem, de sokszor fogott el a kétség.

Csapatvezetőnk láthatóan ügyesen jár el, mikor meggyőzi a kapitányt, hogy engedjen fel minket a hajóra. Én ugyan nem szoktam hozzá az ilyen fajta üzletekhez, az árat én is magasnak tartottam volna amiért elvisznek minket - igaz, ilyen irányú tapasztalataim nem nincsenek.

- Szüzeket? - Kérdeztem viccelődve, ahogy felszállunk a hajóra.

- Nem először csinálod ezt, ugye? - Kérdeztem Akiyamától a korábbi áregyeztetéssel kapcsolatban.

Nem sokkal később meg kellett bánnom korábbi kérdésemet. A raktérből nyögések, sírás hallatszott fel a fedélzetre és látszólag ez senkit nem zavart. Reméltem, hogy csak a képzeletem játszik velem, azonban akaratlanul is ökölbe szorult a kezem és éreztem, hogy valami feszíti a mellkasom. Szólni nem szóltam - egyelőre. Azt ugyanis nem tudhattam, valójában mi áll a dolog hátterében, aludni azonban így is nehezemre esett. Aztán az első megállónál észrevettem - rabszolgákkal kereskednek. Megszédültem és hátra kellett lépnem, hogy megtartsam magam. Nemrég még hasonló sorsú emberek felszabadításáért küzdöttem, most pedig a szemem láttára cserélik el őket. Ráadásul mi "védelmeztük" a hajót. Ez így nem mehetett tovább. Az első szállítmányon nem tudtunk segíteni -nyilván őrizték az átadást és nem lett volna értelme veszélybe sodorni a megmentendőket-, de a többieken még segíthetünk.

- 'csába, nem kellett volna jártatnom a számat. - Csapok a korlátra. Kis szünet után suttogva fordulok oda Akiyamához. - Közbeavatkozhatunk? - Ha nemet mond, természetesen engedelmeskedek, elvégre ő a parancsnok. Tapasztaltabb. Tudja, kivel szabad kikezdeni és kit kell inkább elereszteni. Talán ismerte is, bár nem úgy tűnt. Elsőre ridegnek tűnt ugyan és úgy is látszik, hogy a küldetés előbbre valónak tartja, de ha már a Tűz Akaratával jött, talán ő sem hagyná ezt az embertelenséget. Ha mégis, úgy az út további részére magamba fordulok és nem szólok hozzá. Amennyiben igennel válaszol, vagy bólint, úgy felteszem a következő kérdést. - Láttál shinobikat köztük?

Ha a válasza nem, akkor néhány lépést teszek a "komisz" alak felé.

- Hé, kapitány.. Ha jól tudom, az emberkereskedelem minden országban törvényen kívüli és tiltott.. A hajó és az "áru" biztonságát megígértük, azonban a legénységről ez nem mondható el. - Próbálok olyan fenyegetően fellépni, amennyire csak tudok. Nem is lehet túl nehéz - olyan düh ragadt magával, ami könnyedén végzett volna a mások életével szórakozó söpredékkel. Persze, valamilyen szinten még szükségünk volt rájuk, így életben maradhattak volna - a szolgáktól azonban meg kell szabadulniuk.

Amennyiben Akiyama látott ninjákat, úgy improvizálnom kell majd és a mondandómnak az első felét mondom csak el, a legénység fenyegetését kihagyom belőle.. Egyelőre.

**Gensai Hayato** Hétf. Júl. 20 2020, 22:32

Egy kicsit komolyabb hang vételű lett mint, ahogy azt gondoltam. A kezeimet hátra kulcsolva figyeltem Akiyama-taicho szavait. Miközben figyeltem olyan volt mintha egyre nagyobb nyomást helyzetek volna rám. De vissza gondoltam Hiroto bátorító szavaira és egy kicsit megnyugodtam. Ettől függetlenül teljesen komolyan vettem a csapatvezetőnk szavait.
Egy kicsit tartottam az úttól, mert olyan volt mintha lett volna rajtam egy kis szorongás, de ez nem lehetett kifogás szóval rendületlenül kellett előre menetelnem.Szerencsére az akadémián mindenre megtanitottak amire kellet.De ami a legfontosabb, hogy érzem magamban azt az erőt ami erőt ad minden Tűz vidéki ninjának. Ez pedig a tűz akarata. Érzem magamban lángolni. Ha érzem a tűz akaratát akkor tudom, hogy nem futamodhatok meg és nem adhatom fel.
Ahogy oda értünk figyeltem a csapatvezetőt, úgy tűnt, hogy okosan megtudott állapodni a kapitánnyal. Bár én nem igazán értek az üzleteléshez, talán ez az amiben a legrosszabb vagyok. De mindegy is sikerült megállapodni az a lényeg.
-Nincsen elképzelésem. A hajóra való felszállás közben.
Ahogy felszálltunk a hajóra nem sokra rá miután elfoglaltam magamnak a hajó egyik kényelmes sarkát eléggé furcsa hangok szűrődtek fel a felszinre. Inkább elengedtem a fülem mellett a hangokat. Nem szerettem volna semmilyen kalamajkába keverni a csapatot. Kis idő elteltével is hallottam a hangokat, de látszólag senkit nem zavar egyedül Hiroton láttam , hogy valami miatt eléggé nyugtalan. Elgondolkodtam, hogy mit szállithatnak. Gondoltam sok mindenre a dologgal kapcsoltban, hogy mit is szállithatnak, de nem szerettem volna semmi rosszat tenni úgyhogy arra vártam, hogy a vezetőnk észre vegyen valamit és parancsot adjon, ha jónak látja. A nap hátra lévő részében próbáltam elütni az időt a hajó valamelyik sarkában.
(Bocsi, ha van 1-2 helyesirás hiba)

**Uchiha Kagami** Szer. Aug. 19 2020, 20:16

/Hayato és Osumi/

- Vannak köztük szüzek is - mosolyodott el a kapitány. Akiyama-taicho felvonta a szemöldökét megint, de nem szólt egy rossz szót sem. Nem akart balhét. Amint a kapitány és a legénység egyes tagjai hallótávolságon kívülre kerültek, félrevont titeket. - Nem teszünk semmit, bármi is legyen a szállítmány. A tengerészek igen furcsa népség. Nem lenne jó konfrontálódni velük, főleg mivel nem igazán örülnék, hogyha félúttól a chakránkat pazarolva, vízen sétálva kéne folytatnunk az utunkat. Megértettétek? - kérdezte tőletek és ha mindketten bólntottatok, akkor szólt, hogy foglaljátok el magatokat de ne nagyon legyetek láb alatt. - Igen, nem először alkudozok - vonta meg a vállát és rágyújtott egy szál cigarettára. - Ismerni kell az embereket hozzá, ez a lényeg. Ha tudod, hogy kit-hogy szólíthatsz meg, mit várhatsz tőle, ő mit várhat tőled, mi az, amit ajánlhatsz neki, mi az, amit ő ajánlhat neked, akkor nyert ügyed van. És jelzem, még így is túlfizettünk, de fontosabb eljutnunk az úticélunkhoz, mint párszáz ryon tovább alkudozni.

Teltek-múltak a napok és bele kellett nyugodnotok, hogy Nobutada kapitány és emberei rabszolgákat szállítottak. Akiyama-taicho egyetlen fontos parancsot adott ezzel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy erről nem szólhattok. Mármint, hogy tudomásotok van a dologról. Se jót, se rosszat. Viszont megismerhettetek egy rakat tengerészbabonát. Az egyik, tudvalevőleg örvényes területen a legénység minden tagja egy csillogó érmét hajított be a tengerbe és valamilyen furcsa mozdulatot tettek utána, amely olybá tűnt, mintha a szívükből rántatának ki valamit. Egy másik ponton, nagyjából a negyedik nap környékén, lazacokat dobáltak be a tengerbe, mire orkák gyűltek oda. A tengerészek játékosan kiabálgattak nekik és határtalan öröm látszódott rajtuk. Az egyik meg is jegyezte, hogy ezek szerint sima utuk lesz a továbbiakban.

Hogy ez hozzájárult-e avagy sem, azt nem tudni, de a továbbiakban tényleg nem volt semmi gond. Nem kerültetek viharba, nem hánykolódott a tenger, zátonyra sem futottatok, amikor egy veszélyesebb helyen kelt át a hajó. Teljesen simán megérkeztetek a Láp Országának kvázi névtelen kis kikötővárosába. - Köszönjük az áruvédelmet, konohaiak! - intett nektek Nobutada kapitány és az emberei nemsokára lerakodták a rabszolgákat, akik között a mesteretek szerint nem volt shinobi. Majd' hetven embert, gyereket, felnőttet, lányt és férfit egyaránt láncon vittek és egy közelben lévő, folyami hajóra zsúfolták fel őket. Reményvesztettség látszott a szemükben. - Kettő megdöglött, Nobutada-kapitány - közölte az egyik matróz, mire Nobutada kapitány felmorrant és valami hetvenezer ryorol hadovált. Tényleg értékes áru volt a rabszolga.

- Van egy sejtésem, hogy hova indulnak... - sóhajtott Akiyama-taicho. - Ne foglalkozzatuk velük. Tudom, hogy rossz megtenni ezt, de a küldetésünk elsődleges. Meg kell találnunk az informátort. Nézzük csak.... - tekintett körbe a kikötővároson. A cölöpökre épített házak és a köztük lévő "járdák" keszekusza labirintusában az ember elég hamar elveszhetett. A láp országa igencsak hű volt a nevéhez, még így, a tengerparton is azonnal szúnyogok csipkedték a bőrötöket és bentebb biztos nem volt jobb a helyzet. - Szúnyoghessegető krémet tessék! Szúnyoghessegető krémet tessék! - hangzott fel oldalról a kiáltás és Akiyama-taicho tíz ryoért vett mindannyiótoknak krémet, amellyel ha bekentétek magatokat, akkor hűsítő érzést tapasztalhattatok, mellette viszont büdösebb volt, mint az egy hetes rohadt tonhal a tengerparton. Cserébe a szúnyogok tényleg békénhagytak titeket a továbbiakban.

- Merre kezdjük? - tette fel mintegy nektek és magának is a kérdést a csapatvezetőtök. A kikötővárosban a legjobb tudomásotok szerint üzemelt egy kocsma, egy bordély, egy nagyobb fogadó, néhány bolt és egy folyami kikötő is bentebb. A kérdés tényleg csak az volt, hogy merre kezdjetek....

//A következő hozzászólásotokban döntsétek el, hogy melyik helyen kezdtek neki a kutatásnak//

**Osumi Hiroto** Szer. Aug. 26 2020, 11:55

Ahogy fellépek a fedélzetre, máris megbánom könnyelmű kérdésemet. Ahogy, mintha lassított felvétellel haladnék el a kapitány mellett, jön is a lesújtó válasz. Egyenesen előretekintve, megfeszült arccal lépek tovább és visszatérek a valóságba. Csak remélni tudom, hogy a valami sötét humorral van megáldva és nem arról van szó, amire evidensen következtethetnék. Akiyama ezután félrehív minket és közli velünk, hogy nem avatkozhatunk az ügyleteikbe. Én ugyan nem bánnám, ha az egész utat vízen járva kellene megtennünk -még ha erre valószínűleg nem is lennénk képesek-, inkább ezt választanám ahelyett, hogy semmit ne tegyek. Mégis, a küldetés az küldetés, a parancsa pedig parancs és a küldetés mozgatóeleme. Így tehát megpróbálom büszkeségemet félredobva elfoglalni magam és "nem láb alatt lenni". Nemrég még az ilyenfajta elnyomás ellen küzdöttem és csak reméltem, hogy mindenkin segítettem, de ismét bebizonyosodott, hogy túl naiv vagyok.

Hamarosan fény is derült a nyílt titokra: rabszolgák. Közönyösen próbáltam nem odanézni, de azért lopva vetettem néhány pillantást a szerencsétlenekre. A csapatvezetőnk szerint pedig úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk a dologról. Ez valószínűleg arra az esetre is igaz, ha visszatérnénk a faluba. Érthető: itt nem szólhatunk, különben vége a "jó viszonynak", otthon nem szólhatunk, mert minket vonnának felelősségre. A Tűz Akaratának árnyoldala. Akárhogy is, én még így is a másik lehetőséget tartottam vonzóbbnak. Cimborálni emberkereskedőkkel.. Ha az elején cselekszünk, még visszatérhettünk volna gyorsan a faluba egy másik hajó után kutatva. De persze.. Még akkor is, ha sikerülne bármit is elérnünk, meg kellene mentenünk mindenkit a kabinjukból és azt sem tudjuk, hogy tudnak-e úszni. Így ez még csak egy nem is működő terve lenne. Mindenesetre a küldetés végrehajtása a fő célunk és Akiyama tapasztaltabb nálunk, tanulhatunk tőle.

Azt sem értettem, hogy az emberiség legalja, a mások életével szórakozó söpredék hogy hihet a babonákban. Nem túl ridegek a spirituális dolgokhoz? De nyilván nem akarták, hogy az "árujuk" pocsékba menjen, így talán mindent megtettek, hogy ezt elkerüljék. Még hittek is. Nekem is kedvem lett volna egy csillogó érmét a tengerbe hajítani, én azonban nem sima utat kívántam volna. Akár a kis közjátéknak köszönhetően, akár nem, gond nélkül eljutottunk a Láp Országába. Próbáltam közönyös arccal leszállni a fedélzetről, ahogy pedig a kapitány mellett elhaladtam, ismét mintha lelassult volna az idő. Nem akartam ránézni, nem akartam hozzászólni. Mégis az előbb hallott konohaiak szó olyan baljóslatúan hangzott. Igen, ő tudja kik voltunk.. Akár el is juttathatja az információt a falunak, hogy az ide tartó csapat védte a rabszolgákat szállító hajót. Míg mi csak a nevét tudtuk, ami lehet álnév is és közel sem biztos, hogy a faluból való, vagy hogy nem védi valami. De ez lehet megint csak a paranoiám.

- Viszlát - emelem fel végül a kezem, ahogy átléptünk a kikötőbe. Ez egy végső búcsú volt mindentől, ami hozzá köthető. Az önbecsülésemet pedig majd visszanyerem valamikor máskor.

Szomorúan tekintek végig a sorban haladó szerencsétlenekre és eszembe ötlik, hogy talán lehetne rosszabb soruk is. Kerülhetnek a körülményekhez képest jó helyre és lehet, hogy valakit így mentettek meg. Biztos van rosszabb sors ennél. Ez azonban nyilván nem vigasztalja őket. Én ellenben megpróbálok ebbe a vékony szálba kapaszkodni lelki békém helyreállításának reményében.

Észre sem vettem a körülöttünk legyeskedő vészívókat, csak mikor önkéntelenül is vakarni kezdtem a nyakamat. Ekkor tűnt fel, hogy a hely hű a nevéhez és jutott el a tudatomig, hol is vagyunk. Innentől pedig igyekeztem csak a küldetésre koncentrálni, mielőtt különösebb mélyre hatoltak volna a korábbiak. A szúnyogriasztót megköszönöm és bekenem magam, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a szagát, miközben végiggondoltam a lehetőségeinket. Egy idő után úgyis csak egy lesz a többi közül, nem fog zavarni. Sorra vettem az esélyeinket és...

"Szűz! Szűz van a bordélyban!" - hallottam a csupán fejemben létező kacérkodó kacagást, mely minden bizonnyal azon a helyen fogadna minket.

- A bordély - mutatok előre remegő szemekkel. - Csak oda ne. - Szólok szinte letargiához közeli állapotban. Aztán összeszedem magam, megnyugodván, hogy bizonyára úgysem oda megyünk megpróbálom visszanyerni önbizalmamat.

- A kocsma az információk legjobb forrása, mégis.. A küldetés jellege miatt.. Ha sokat utazott a térségben, a folyami kikötő lenne a legjobb választásunk. Ha haza akart térni, szintén esélyes, hogy megfordult ott. De ha ő nem is, más, aki találkozott vele, könnyen lehet, hogy most ott köt ki. Ezt javasolnám, azonban... Te magad mondtad, hogy abban az épületben keressük a keresést, ahol utoljára tartózkodott. Akárhogy is - tárom szét a karjaim -, mi még mindig nem tudjuk csak a nevét sem, így rád vagyunk utalva. Ahogy ő is.

**Gensai Hayato** Szomb. Szept. 12 2020, 21:12

Mikor Akiyama félrehivott minket valahogy éreztem, hogy ezzel kapcsolatos dolgokat fog emliteni nekunk. A sejtésem be is igazolódott. Akiyama közölte velunk, hogy semmi féle képpen nem avatkozhatunk az ugyleteik közbe. Ahogy hallgattam Akiyama szavait végig csak bólogattam. Kicsit szúrta a csőröm, hogy nem tehetek semmit, de a parancs az parancs. És, hát igazat is adok annak, hogy nem lenne a legjobb gyalog megtenni az út hátra lévő részét. Az elkövetkezendő napokban nem volt mit tenni, csak láttam azt a sok szerencsétlen rabszolgákat akiket árusitanak. Nem akartam feltunést kelteni ezért próbáltam nem is foglalkozni a dologgal. Inkább arra irányitottam a figyelmemet, hogy Meg ismerjem igazán saját magamat legbelulről. Próbáltam ezt meditálással és egyébdolgokkal. De nem igazán tudtam igazán koncentrálni a rabszolgák szenvedését hallva.
Akármiféle probléma nélkul elértuk a Láp országát. Ahogy megérkeztunk próbáltam a fejemet lehajtva távozni a hajóról mintha tudomásom se lenne a szolgákról, de a lelki ismeretem ezt nem engedte ezért muszáj volt még utoljára rájuk vetnem a pillantásom. Ahogy át tettem a lábam egy eléggé lehangolt -Viszlát. hagytam magam mögött ezt a borzalmas élményt. Miután már leléptem a hajóról megpróbáltam minden figyelmem ezek után a kuldetésre forditani.
Meg köszöntem a szúnyog riasztót és bekentem magam a szagával nem lesz baj, majd megszokom. Ahogy végig hallgattam Hiroto szavait teljes mértékben egyet értettem veluk.-Egyet értek Hiroto szavaival.

**Uchiha Kagami** Szer. Okt. 21 2020, 20:38

/Hayato és Osumi/

//Megkésésemért +10 chakrát és +10 Elosztható TJP-t írok fel nektek//

- Akkorhát, legyen a kikötő - vont vállat Akiyama-sensei. - Jó érzéked van a megfigyeléshez, Hiroto-kun. Persze, ez még egy teljesen átlagos információ, azonban sokan még erre sem képesek rájönni a saját eszükkel. És sajnos ez sok shinobiról is elmondható. Hayato-kun, nyugodtan fejtsd ki a véleményedet, hogyha szeretnéd. Érdekelnek a meglátásaid. A falunk úgy vált naggyá, hogy az idősebbek odafigyeltek a fiatalokra, a fiatalok pedig tisztelettel adóztak az időseknek. Egyszerre bírunk az öregek bölcsességével és a fiatalok lendületességével. Kevesen mások mondhatják ezt el magukról, ellenségeink jó része pedig képes volt leszámolni akár a saját fajtájával is; gondolok itt Chigiri no Sato-ra, amelynek történetét biztosan ismeritek, ha máshogy nem, felületesen. Konoha mindig igyekezett odafigyelni azokra, akikben jó képességek voltak és bennetek megvannak ezek a képességek. Mégha ti még nem is tudjátok. Induljunk hát.

A folyami kikötőbe az utatok végre szúnyogoktól mentes volt, ám a bűz facsarta az orrotokat. Ennek ellenére a helyiek mintha tudomást sem vettek volna róla, valószínűleg minden nap kenték magukat és már hozzászoktak a szaghoz. Úgy igazából... rólatok sem nagyon vettek tudomást. Persze nem voltatok errefelé mindennapos jelenség, ki is lógtatok a sorból, ámde nem túlzottan keltettetek nagy érdeklődést. Valószínűleg azért fordultak meg néhanapján errefelé shinobik, még lehetségesen konohai shinobik is. Mindenesetre azért mesteretek igen elővigyázatos volt, folyamatosan járt a szeme jobbra-balra. Mindenhol ellenséget kellett sejtenetek, nem hiába. Ilyen távol a falutól bármi leselkedhetett rátok, szó szerint bármi. Akár még egy kóbor Bijuu is előugorhatott volna a fák közül kis túlzással. Ezek az utcák pedig igencsak magukban rejtették a halál lehetőségét. Bárhonnan rátok támadhattak volna elveszett vagy más falutól felbérelt shinobik. Nem lehetettetek nyugodtak, amíg a falun kívül voltatok, de a faluban sem lehetett nyugtotok mostanság. Épphogy csak véget ért a háború és lezajlott a chuunin vizsga, nektek már menni is kellett, hogy megoldjatok olyan problémákat, amely a falutok számára létfontosságú is lehetett.

Kémek ilyen távol... mintha csak egy detektívregényét olvastátok volna Kasara Toshirónak, a híresnek nem mondható, kumgakurei ponyvaírónak. Ő alkotott meg olyan karaktereket, mint például a fehér kimonós Masasuda nyomozó, aki ilyen helyeken kalandozott mindig. Még ez a folyami kikötő is igencsak hasonlított az egyik leírására; a dokkokban hosszújók álldogáltak, sárkányszerű vitorlákkal, olyanok, amelyeket direkt folyami utakra terveztek. Sokevezős, egyszerű, de mégis mintha terebélyesebb csónakok lettek volna, a folyami hajósok pedig épp pakolászták be az árut. Az a hír járta, hogy az a leány volt a legszerencsétlenebb, aki folyami hajóshoz ment feleségül. Mesteretek odalépett az egyikhez és tárgyalni kezdett vele, aki végül az egyik házra mutatott távolabb. Látszólag senki sem lakott benne, viszont Akiyama-sensei kihúzott kunai-al elkezdett közeledni felé. - Harcállásba. Behatolunk. Ellenség észlelése esetén azonnal ölünk. A folyami hajós szerint itt van az emberünk; úgy tettem, mintha egy szökevényt keresnénk, akit le akarunk tartóztatni. Ezek a népek nem szeretik, hogyha valaki náluk rejtőzködik, kerülik a felesleges balhét és pont kapóra jött. Ha az emberünk lesz bent, csak akkor támadunk, hogyha ő is támad. Készüljetek a legrosszabbra...

**Osumi Hiroto** Csüt. Okt. 22 2020, 19:15

//Köszönöm.//

//Akkor a PM alapján nem használhatom a Meisai Gakure no Jutsut. Egyéb adatlapomon lévő jutsuk, amiket nem használhatok: Kamu Nemurui no Jutsu, Hiraishin no Jutsu, Raiton: Gian//

Nem tudom eldönteni, hogy Akiyama-senpai szarkasztikusan beszél-e jó megfigyelőképességemről, vagy csak magamból indulok ki és ezért érzem úgy. Talán csak még mindig nincs elég önbizalmam és bizalmatlan vagyok az emberekkel szemben is - még ha nem is mutatom ki. Akárhogy is, nyitottsága által én is könnyebben felengedek, amíg meg nem említi Chigiri no Satot. Miért mindig Chigiri no Sato? Igaz, a név adta magát, túlságosan könnyen beleillett a beszélgetés folyamába, az említése mégis elég volt ahhoz, hogy feszélyezzen. Valamiért minden alkalommal előkerült ez a téma, ha én jelen voltam és egy pillanatig elgondolkodok rajta, hogy vajon szándékosan miattam hozta-e fel. De ez persze megint csak az én szokásos "derűlátásom", ha a név felvetődik. Természetesen ismertem a történetét, talán jobban is mint társaim. Bár ne így lett volna. Ha a csapatvezető rám veti pillantását, még egy darabig láthatja az arcomra is kiülő feszültséget, ám nem hiszem, hogy nagyobb feneket kerítene neki. Ha nem teszi, én is hagyom elillanni a gondolatot.

Kikötőből kikötőbe érve a szúnyogok megritkulnak - nyilván nem térnek vissza oda, ahol nem elég csípős a zsákmány. Könnyíti talán a helyzetünket, hogy a helyiek a saját dolgukkal foglalkoznak, nem ráérve a bámészkodásra, aminek alanyai mi is lehetnénk, ám már valószínűleg hozzászoktak a jövés-menéshez, egy kikötőben egy-két új arc nem jelentett újdonságot. Persze lehet az egész csapda is, így Akiyama-sensei példáját követve én is nyitva tartom a szemem. A csapda lehetőségén túl még ott volt az útonállók lehetősége is - egy ilyen, szegényebb területen könnyen lehet, hogy elkeseredettségükben még a ninjákat is megtámadnák a gyors meggazdagodás reményében, ha azok egy tehetősebb faluból érkeztek.

A rajtaütés, melyre lélekben már felkészültem azonban elmarad és épségben megérkezünk a lélekvesztőkkel telített kikötőbe. Ha nem a környezetem pásztázásával lennék elfoglalva -ami különösen fontossá válik, mikor Akiyama szóba elegyedik az egyik dokkmunkással-, meg is csodálnám az ember alkotta szerkezeteket, csapatvezetőnk azonban hamarosan kunait rántva tér vissza hozzánk és beszámol a hallottakról, mire tekintetem elkomorodik. Nem először kapnék már parancsot az emberölésre, mégis meg kell nyugtatnom magamat, az ilyen események mindig szíven ütöttek. Lehet, hogy Juro erre akart felkészíteni... De nem, ő egy gyilkológépet akart nevelni. Valójában, még most sem tudom, mi lehetett a célja. Talán nem is volt neki, az egész túl zűrzavaros, hogy egy jól felépített rendszer álljon mögötte. Vagy pont ezért működik?

- Csapda is lehet - jegyzem meg halkan. Az egész kikötő lehet az ellenségünk, ránk támadhatnak, vagy be is zárhatják a házat és ránk gyújthatják. Az ilyen esetekre is remélhetőleg van technikája Akiyamának, Genin-párosunkban azonban már kételkedek.

- Vagy ők, vagy lehet, hogy mi halunk meg - teszem a kezem bátorítón Hayato vállára. Ez remélhetőleg elűzi a kételyeit a parancs józanságával kapcsolatban, már ha volt ilyen neki. Utána komoly tekintettel bólintok, jelezve, hogy készen állok a behatolásra és én is előveszem saját kunai-om. Nem épp a legkedvezőbbek a körülmények, az én jutsuim leginkább távolsági harcra valók. Mielőtt azonban még elindulnánk, felemelem kezem.

- Mi még mindig nem tudjuk, hogy hogyan néz ki az informátor, ha esetleg vele kerülnénk szembe. Legalább egy különleges ismertetőjegyét áruld el, hogy felismerjük. A fejpántját bárki felvehette megtévesztés céljából.

**Gensai Hayato** Vas. Okt. 25 2020, 12:56

Csendben figyeltem Akiyama-senpai szavat egészen addig ameddig rám nem terelődött a szó. -Legközelebb mindenképpen megpróbálom kifejteni a véleményem. mondtam kicsit izgatott hanggal. Ahogy folytatta a beszédét szóba került egy elég érdekes történt amiről nekem fogalmam sem volt, ez volt a Chigiri no Sato-i eset. Gondoltam magamban, hogy majd útközben rákérdezek, de nem szerettem volna ezzel zavarni a többieket.
Ahogy haladtunk a kikötők között egyre inkább eltűntek a szúnyogok, bár azt a fránya szagot még a sálamon keresztül is túl jól éreztem.. Szerencsénkre legyem mondva, hogy a falusiaknak nem volt meglepő 1-2 átutazóban lévő shinobi. Ahogy haladtunk előre láttam, hogy Akiyama-senpai semmiről sem vette le a szemét, még a legkisebb dolgokra is felfigyelt. Ez egy kicsit megnyugtatott, hogy még ha meglepetés is érne akkor sem lenne nagy probléma mivel Akiyama-senpai valószinüleg elég hamar reagálni tudott volna, ha már nekem nincsenek olyan jó képességeim hozzá. De belül még is volt nyomás, hogy itt szinte bármi megtörténhet. Eszméletlen messze a falutól kitudja mik/kik leselkedhetnek ránk, de próbáltam ezt a kisebb ijedtségemet elrejteni.
Amint megérkeztünk a kikötőbe amit kerestünk. Akiyama-senpai oda lépett egy emberhez és tárgyalni kezdett vele. Abban a kis időben amig a senpai tárgyalt megszerettem volna nézni, de Hiroto-t látva inkább amellett döntöttem, hogy nyitva tartom a szemem és felfigyelek mindenre amire csak tudok.
Láttuk, hogy a mesterünk egy kunaival a kezében jön vissza hozzánk. Amint ide ért hozzánk elmondott mindent, ami nyugtalansággal töltött el engem. Sohasem kaptam még emberölésre parancsot. Észre vettem, hogy Hiroto a vállamra teszi a kezét és azt mondja, hogy -Vagy ők, vagy lehet, hogy mi halunk meg. Felé, majd Akiyama-senpai felé bólintottam határozottan. Ezek után én is elő vettem a kunaimat és igazat adtam Hiroto kérdésének.

**Kenta Koizumo** Szomb. Nov. 14 2020, 21:46

// I'm back, motherfuckers //

A kikötőváros bűze a szél hátán messzire jutott, és kisebb-nagyobb kitérőkkel - akár egy kocsmatúrázó kemuri ninja - lassan bevette Koizumo orrlyukait is. Ennek ő a legkevésbé sem örült. Megközelítőleg annyi vonzalmat érzett a tengerparti atmoszféra iránt, mint... Nos, nagyon keveset. Rossz előérzete volt már azóta, hogy a kikötőbe érkezett, és ez az érzés igazolódni látszott, amikor egy elhagyatott, régi lakás poros-pókhálós szobájában találta magát.

- Haaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaapci! - foglalta össze velős véleményét tartózkodási helyének szegényes berendezéséről.
Kellett egy kis idő, mire hozzászokott a porhoz, és a pókhálók sem keltettek benne sok bizalmat. Óvatosan elkezdte felfedezni a környezetét, hátha talál valami használhatót. Kinézett az opálos, mocskos ablakokon az utcára, de nem látott semmi gyanúsat. Ellenőrizte a bútorok fiókjait, majd a felszerelésének állapotát. Fejpántját jobbnak látta zsebre rakni, nem úgy ismerte meg a helyet, mint ahol tárt karokkal várnak egy konohai kémet.

~Lassan kitalálhatnék valamit, hogy lógok meg az országból anélkül, hogy felkockáznának pörköltnek ~ töprengett ~ Mit ne mondjak, nem lenne ellenemre egy mentőosztag.

Végszóra felpattant az ajtó, de még mielőtt bárki behatolhatott volna, Koizumo reflexei teljes sebességgel rántották őt a legkézenfekvőbb rejtekhely felé. Az ajtó mögé bújt, és előhúzta tantoját. Nem tudhatta, ki mutathat ilyen váratlan érdeklődést az amúgy elhagyatott menedékhely iránt.

~ Kétlem, hogy ezek a takarítók lennének. ~ suhant át az agyán, miközben várta, hogy valaki belépjen az ajtón. Nem tervezett támadni, előbb azonosítani akarta a fenyegetést. Az is lehet, hogy talán valóban barátok érkeztek a segítségére. Ha minden jól megy, nem kell chakrakészletét harcra pazarolnia, de ha rosszul alakulna, és mégis megtámadnák, arra is készen állt.

**Uchiha Kagami** Vas. Nov. 29 2020, 18:48

/Hayato, Osumi és Koizumo/

//A szituációra való tekintettel ez a posztom jóval rövidebb lesz az általánosnál, remélem nem probléma ^^//

- Informátorunk konohai, jobb szeme vörös, a bal szeme helyén pedig pecsét van. A haja szürke, vörös tincsekkel - zárja le Akiyama-senpai a dolgot és felkészültök a behatolásra. Harcállásba helyezkedtek mindannyian és alkalmi mesteretek óvatosan közelíti meg az ajtót. Csendre int benneteket, majd óvatosan lenyomja a kilincset; nincs csapda, legalábbis nem lépett egy sem működésbe még ettől. Hirtelen aztán az ajtóból egy penge vágódik ki, amint jobban kinyílik, egyenesen el a fejed mellett Hayato; nem sok híja volt, hogy eltaláljon, de jó helyen álltál és persze azért a reflexeid is működtek. Akiyama-senpai bólintott, mintha ez jó jel lenne és hirtelen berúgta az ajtót, befordult és több száz senbon állt bele. Azzal a lendülettel egy pukkanással eltűnt, csakhogy a ház tetején újra feltűnjön.

- Kenta Koizumo, itt Konohagakure no Sato mentőcsapata - szólalt meg ődafentről és intett nektek, Hayato és Osumi, hogy álljatok az ajtó egy-egy oldalára. Tudtátok, hogy csak akkor kell támadnotok, hogyha arra jelt kaptok. - Ismétlem, Kenta Koizumo, itt Akiyama-senpai és két genin társa. Shizune-sama parancsára érkeztünk, hogy kimentsünk téged. A küldetésed véget ért, a megszerzett információkat a Hokage számára el kell szállítanod. Gyere ki, de semmi hirtelen mozdulat! - Akiyama-senpai beszédén hallatszott a bizalmatlanság. Hiszen valószínű volt, hogy Kenta Koizumo helyett akár más is ott lehetett abban a házban, aki ha kijött, az támadott. A csapdák mindegyike működésbe lépett és ezt Akiyama-senpai jó jelnek tartotta. És aztán... eszetekbe ötölhetett, hogy az Akadémián bizony megtanították nektek az ajtócsapdák elkészítését arra az esetre, ha el kellett volna barikádoznotok magatokat. Ez a két csapda színtiszta konohai stílus volt.

Ettől még persze az egész lehetett valódi csapda is. Besétálhattatok az ellenség odújába.... és te Koizumo, nem tudhattad, hogy kik és mik jöttek érted. Valóban egy konohai mentőcsapat, vagy valakik mások, akik el akartak tenni láb alól? A levegőben a bizalmatlanság szele fújt, a feszültség szinte tapintható volt közöttetek. Senki nem bízott senkiben, főleg a háború alatt és a chuunin vizsgán tapasztaltak miatt. De mégis, ha egy társatok volt odabent, segítenetek kellett neki, hiszen ez volt a feladatotok és te Koi, téged bizony jó ideje ki kellett volna már hozni innen. Mit fogtok tenni?

**Osumi Hiroto** Szer. Dec. 16 2020, 10:24

Végül megkaptuk a személyleírást és nem is akármilyet. Így nehéz lesz eltéveszteni, már ha személyre vehetjük az illetőt. Akiyamát követve óvatosan megközelítjük a célterületet és egyelőre az ő tapasztalatára hagyatkozunk; egy penge majdnem eltalálja Hayatot, de ninja lévén sikerült kikerülnie, a sensei pedig ezt a "támadást" jó jelnek vette. Nyilván más lett volna a véleménye, ha a több száz senbon a valódi testét találja el, de erre is fel volt készülve. Mikor cserélte ki a valódi testét? Nyilván akkor, mikor elment információt gyűjteni.

Parancsára az ajtó oldalához állok, míg Akiyama elmondja a beszédét. Gyanakvó hanghordozása arra enged következtetni, hogy talán mégsem a célszemély van odabent és akkor bizony fel kell készülnünk a harcra. Én ugyan nem tudtam, hogy a konohai Akadémián mennyire vették komolyan a csapdák beüzemelésének okítását, Hayaton mintha a felismerés hulláma söpörne végig; ez engem is megnyugtat. A behatolás legunalmasabb ám legfontosabb része az előkészületek, a várakozás. Tudtuk, hogy harcra kerülhet a sor, mégsem harcolhattunk. Még. Persze a legjobb lett volna elkerülni a vérontást, azonban fel kellett készülnünk a legrosszabb eshetőségre. Csak remélhettük, hogy a túlzott óvatosság nem vezet valami végzetes hibához; ez volt mindannyiunk érdeke.

A falhoz lépve már ki is terjesztettem érzékeimet és a Muon Satsujinnal pásztáztam a belső teret; idegszálaim megfeszültek a koncentrációtól, azon voltam, hogy a legapróbb részlet se kerülj el a figyelmem. Ha nem sikerült érzékelnem semmit, természetesen csendben várom tovább a fejleményeket. Ha több ember jelenlétét érzékelem, az ujjaimmal némán mutatok egy számot a mesterünknek. Ha sikerült elkapnom akár egy lélegzetvételt is, felszólalok.

- Kenta Koizumo? Érzékelem a jelenlétedet. Kérlek gyere ki felemelt kezekkel. Ha te vagy az, nincs mitől tartanod - közlöm határozottan, ám amennyire lehet bizalomkeltően. Valóban, ha egy konohai bajtársról van szó, nem kell félnie. Ezután még igazolnunk kell, amiben megint csak Akiyamára kell majd támaszkodnunk, a többi pedig a megtudott információk függvényében dől majd el. Az biztos, hogy haza kell kísérnünk és lehet, hogy meg akarják majd támadni. Csakhogy ebben az esetben már eggyel többen leszünk, egy olyan személy kíséretében, aki eddig ellenállt nekik.. Noha igaz, a csapdáit hátra kell hagynia. A kérdés csak az, hogy megbízik-e bennünk és elhagyja-e a biztonságot nyújtó fészkét.

//Használt technikák:
Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
Kirigakure sajátos taijutsuja, lehetővé teszi a használója számára, bármilyen látásviszonyok között, hogy csakis annak hangja és mozgása alapján is követhesse és közelítse meg az áldozatát, anélkül, hogy az észrevenné vagy akár csak meghallja, és úgy támadjon rá.
A technikát a legkorábbi tanulmányokkal együtt kell elkezdeni kifejleszteni a használóban, mivel csak ekkor fejlődnek ki olyan testi reakciók, amelyek engedik a technika végrehajtását.
Besorolás: D
Chakraszint: -//

**Gensai Hayato** Kedd Dec. 29 2020, 23:06

Megvan a személyleírás. Ez által nehezen fogjuk eltéveszteni az illetőt. Akiyama parancsait követve közelítjük meg azt a bizonyos házat.. amint oda értünk majdnem felnyársalt pár penge, de kikerültem nem is tudom, hogy hogyan.. a testem magától mozdult. Akiyama valamikor kicserélte az eredeti testét, de mikor?
Akiyama parancsát követve az ajtó két oldalához állunk. Akiyama sensei beszéde közben ezernyi gondolat suhant végig az agyamon.. Mi van, ha nem is ő az akit keresünk? Mi van, ha a célszemély már nem él? Ekkor beugrott az a akadémia.. minta csináltunk volna már hasonlót. Ez egy kicsit megnyugtatott, de még így is túl sok volt a kérdés és a gondolat a fejemben.
Végig figyelemmel kísértem Hiroto tevékenységét.. én nem tudtam semmi hasonlót tenni ez ügyben. Az volt a legjobb döntés, ha nem eresztem le a figyelmemet. Egyszer csak meghallottam Hiroto szavait, ezek eléggé fel bátorítottak, de megszóláshoz ez sem volt elég.. mintha le lett volna ragasztva a szám.. Ez után nem tehettünk mást mint, hogy várjuk Akiyama sensei parancsát.

**Kenta Koizumo** Csüt. Jan. 28 2021, 21:15

~ Végülis takarítók, csak seprű nélkül... ~ gondolta Koizumo, miközben a csapdák odakint működésbe léptek. Nem tudta, megbízhat-e az érkező csapatban, de nem is volt kedve ezen lamentálni. Tantojával a kezében fülelt a kintről érkező neszekre, illetve a "megmentők" szavaira. Hallás alapján próbálta betájolni a lehetséges ellenfelek pozícióját, amikor az egyik - feltehetőleg alacsonyabb rangú - csapattag hozzá szólt.

- Feltartott kézzel, mi? - kiáltott ki válaszként - Nem pont így emlékszem a protokollra! Kimegyek, és ígérem, hogy jó kisfiú leszek, de csak ésszel, oké? Ha valóban a mentőcsapat vagytok, nem lesz semmi gond. - ezzel tantoját katanára váltotta, és másik kezével levette fejpántját. Nem állt szándékában leereszteni a védelmét, hiszen egyelőre semmi nem bizonyította, hogy valóban a mentőosztag érkezett meg, de úgy érezte, ha végezni akartak volna vele, nem ilyen finoman közelítik meg a rejtekhelyet. Mindenesetre elindult kifelé, kezét a magasba emelte, de a katanáját esze ágában sem volt elengedni. Egyenesen a bejáratot körülvevő shinobik közé sétált, és felkészült, hogy helyzettől függetlenül néhány kenjutsu technikáinak egyikével kellemetlen pillanatokat okozzon az esetleges támadóknak.

- Na, ki a rangidős? - nézett körbe, majd a fejpántját az esetleges válaszoló, vagy a legidősebbnek kinéző delikvens felé hajította egy óvatos mozdulattal, hogy még véletlenül se nézzék kunainak, vagy bármilyen fegyvernek. - Nem tudom, ez meggyőz-e, de eskü, nem lopott. Na indulhatunk? Jó soká jöttetek. Majd kiszámlázom órabérben a Hokagénak.

Igyekezett határozottnak és meggyőzőnek tűnni, hátha sikerül valami bizalmat ébresztenie az érkezőkben, de azért valljuk meg, ez nem a legegyszerűbb, ha az ember épp egy kardot szorongat támadásra készen. Természetesen egy pillanatra se hagyta lankadni a figyelmét.

// Amennyiben hátulról vagy oldalról megtámadják, A Kumo Ryuu: Uragiri technikával próbálja semlegesíteni a támadót, majd Shunshinnal megpróbál az imént elhagyott épület tetejére menekülni, ahonnan egy Issennel igyekszik megtörni az esetleges további támadók lendületét.

Ha szemből támadják, közelharci párbajba bocsátkozik, és igyekszik legyűrni a támadót.
Ha bármilyen távolsági támadást vetnek be ellene, ami nem védhető karddal, akkor ismételten a háztetőre próbál menekülni, és a hatékonyság függvényében Issennel vagy egy nagyobb területet lefedő elemi technikával (Katon: Kasumi Enbu) vág vissza. //

**Uchiha Kagami** Csüt. Feb. 18 2021, 23:56

/Hayato, Osumi és Koizumo/

//Ezen posztom szintén rövidebb lesz az átlagnál a szituáció miatt//

Megközelítettétek a célterületet és harcállásba helyezkedtetek, mindenki előkészítette a leghalálosabb technikáit. Senki sem bízott senkiben, főleg mostanság. Az eltelt idők igencsak megedzettek titeket bizalom tekintetében. Bárki és bármi lehetett ellenség, akár a közeli kavics is egy átalakult shinobit rejthetett. Az ellenség a legváratlanabb helyeken rejtőzködhetett és mindenre fel keleltt készülnötök, arra is, hogy a barátotok egy pillanat múlva átvághatta a torkotokat. Érthető, hogy se ti nem bíztatok hát benne, se ő bennetek. A levegő szinte megfagyott, amit Koizumo kisétált és harcra készen álltatok mindannyian; nem tudhattátok, hogy ki-mikor fog támadni. Viszont, Akiyama-senpai csak bólintott egyet. - Rendben van. Megfelelő volt. Eresszétek le a védelmeteket Koizumo-kun irányába, de legyetek résen. Koizumo-kun, üdvözöllek. A Tűz Akarata lobogjon benned - adta értésedre Koizumo, hogy tényleg Konohaiakkal álltál szemben. Valóban jól sejtetted: a protokoll nem a feltartott kéz volt. Egy shinobi sosem tartotta fel a kezét és tette magát védtelenné. Ha ezt tetted volna, akkor lehetségesen imposztornak néz téged Akiyama-senpai. Az imposztorok jelenléte aggasztó volt a shinobi történelem folyamán mindig is. Ez ásta alá a társak közti bizalmat, nem is kicsit. Az ellenség.... beférkőzött a tudatotokba ezáltal. Ez volt a legnagyobb fegyvere mindenkinek és a háború jól megmutatta nektek, hogy miért nem szabadott csak úgy megbízni bárkiben.

Elkezdett felmelegedni a levegő, képletesen persze. Eloszlottak a gyanakvások úgyahogy, de azért még mindig mindenki óvatos volt. Nem tudhattátok, hogy mi fog történni, végül Akiyama-senpai a hármas védelmi protokollt parancsolta, amelyet egyként mozogva teljesítettetek, még Koizumo is. Ezt csakis konohaiak ismerhették, melynek lényege az volt, hogy minden belátható irányt lefedjetek és mégis kommunikatívak maradjatok egymással szemben. Nehéz és jó védelem volt, de azért ennek is voltak vakfoltjai és hátulütői. - Nos, a megszerzett információkkal... - kezdett bele Akiyama-senpai, de mondandójában eddig jutott. Hirtelen egy senbont láttatok kiállni a nyakából, majd még kettőt a szeméből. A semmiből jött. A vakfoltból. Chuunin vezetőtök eldőlt, mint egy zsák és úgy nézett ki, nem klón volt, mivel a nyaki verőeréből csak úgy zubogott a vér és szemei is kidurrantak, vér csordogált a helyéről. Üvöltött fájdalmában, majd üvöltése egyre inkább elhalkult, amint egyre több és több vér távozott belőle.... - Adjátok át az információt és talán túlélitek, kölykök! - hallatszódott a fák közül mindenhonnan egyszerre, Nem tudtátok volna belőni a hang forrását. Valószínűleg valamilyen technikát használt erre, ha pedig figyeltetek rendesen, a fák sem zizegtek. Akiyama-senpai pedig tán csak másodpercekre volt az elvérzéstől...

**Osumi Hiroto** Szomb. Feb. 20 2021, 10:35

Akár a protokollnak megfelelően jártam el, akár nem, valószínűleg mindenképp jól jöttünk volna ki a helyzetből; ha egy imposztor, aki felemelt kezekkel jön ki és leengedi a védelmét, az Akiyamának szemet szúrt volna. Így azonban bár felemelt kezekkel, de nem fegyvertelenül jön elő. Valahogy.. A köztes megoldást választotta. A feszültség pattogott a levegőben, legalábbis a mi részünkről; a célszemély pimasz modorral válaszolt, amit szerettem volna elütni valami poénnal, de a helyzet egyszerűen nem engedte meg ezt a viselkedést. Aztán mikor Akiyama-senpai üdvözölte, mi is megnyugodhattunk; bár én még mindig nem bíztam meg benne teljesen. Még mindig lehetett volna valaki más is, valamint amíg nem tudunk az információkról, addig minden képlékeny.

- Ha miattunk kapsz magasabb bérezést, abból mi is kérjük a részünket - próbálom oldani a feszültséget.

Akiyama parancsára a hármas védelmi protokollt alkalmaztuk; ezzel legalább tisztában voltam. A vezetőnk elkezdett az információkról beszélni, amit bár korábban vitálisnak tartottam volna, most valahogy nem éreztem helyén valónak. Félelmem hamar be is is igazolódott.. A vakfoltjából érkező három senbon gyakorlatilag rögtön leterítette a lábáról és erősen vérzett több helyen. A velünk kontaktusba lépő ellenség hangját pedig mindenhonnan egyszerre lehetett hallani. Nyilván valamiféle technikát használt erre. A Muon Satsujin Jutsuval kiterjesztettem az érzékeimet, hátha mégis hibázik valahol.

- Nem fogjuk világgá kürtölni az információkat, gyere elő és talán megkaphatod őket - mondom határozottan, miközben egy darab ruhát letépek és körbetekerem a sérülésen, nyomást kifejtve a megfelelő helyen. Természetesen nem állt szándékomban az elmondottaknak megfelelően cselekedni, csupán azt akartam, hogy újra szóra bírjam. Talán a hang csak később vetül ki mindenhova, a hang forrását pedig előbb meghallani; de ha csak levegőt vesz, mielőtt beszélni kezdene, arra is megpróbálok felfigyelni. Szinte minden figyelmemet arra a területre összpontosítom, ahonnan a támadás érkezhetett. Igaz, a Chuunin azt mondta, ha olyan szituációba kerülünk, hátra kell hagynunk. Csakhogy a helyzet korántsem volt menthetetlen, ráadásul nem is igazán tudtunk volna hova menni; ezen túl most nem is igazán tudott parancsot adni.

- Hayato, átvennéd?

A Muon Satsujinnal minden pásztázok a környezetemben és a Daisen no Me jutsuval egy harmadik szemet közök létre a fák között ott, ahonnan az ellenséget sejtem, az avarban. Körbenézek vele, hátha felfedezem társait is. Ezután arrébb húzódok vele és felmérem a kettőnk közti távolságot. Remélhetőleg észrevétlen cselekedetem után kézjelekbe kezdek és a Denpō Sekkat alkalmazva megpróbálom a föld alatt eljuttatni a villámot az ellenfélig, addig sokkolva, amíg el nem ájul. Korábban már gyakoroltam a technika különböző távolságokba való eljuttatását, így remélhetőleg az egész akció láthatatlanul folyik. És remélhetőleg Akiyama-senpai is túléli. Túl sok ez a reményből.. De jelenleg ez a legjobb ütőkártyánk, legalábbis az én részemről. Ha minket fegyveres támadás ér, a Ranji Shigumi no Jutsuval védem meg Hayatot és Koizumot, ha pedig felém tart és a Muon Satsujinnal érzékelem, akkor egyszerűen félreugrok, ha nem tudok, akkor pedig a Ninpo: Hari Jizouval védem ki.

//Használt technikák:

Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
Kirigakure sajátos taijutsuja, lehetővé teszi a használója számára, bármilyen látásviszonyok között, hogy csakis annak hangja és mozgása alapján is követhesse és közelítse meg az áldozatát, anélkül, hogy az észrevenné vagy akár csak meghallja, és úgy támadjon rá.
A technikát a legkorábbi tanulmányokkal együtt kell elkezdeni kifejleszteni a használóban, mivel csak ekkor fejlődnek ki olyan testi reakciók, amelyek engedik a technika végrehajtását.
Besorolás: D
Megjegyzés: Alapképesség Kirigakure shinobiknak
Chakraszint: -

Harmadik szem // Daisan no Me

A használó létrehoz vagy készített magának egy funkciójában és működésében megegyező harmadik szemet a chakrája segítségével, - a szem anyaga bármiből felépíthető, akár pusztán tiszta chakrából is, - amit ezután úgyszintén a chakrakapcsolatuk által, saját chakrájával összeköt az egyik szemideg-pályájával, avagy a központi idegrendszerével.

Ennek következtében a létrehozott szem és a használó agya közötti chakrakapcsolt által, láthatóvá válik mindaz, amit a "Harmadik Szem" is lát. Ennek előnye, hogy a létrehozott szem nem helyhez kötött, így mozgatható, lebegtethető, ám nem távolodhat el több száz méterre a használótól. Felderítésre igencsak alkalmas technika!

Alap szinten jó, hogyha a ninja elfedi az egyik szemét és annak látóidegéhez kapcsolja a létrehozott mesterséges látóteret, ezzel nem zavarja össze az agyát és nem okoz komolyabb károsodást. Magasabb szinteken, hosszas gyakorlás és hozzászoktatás után az agy képessé válik arra, hogy a Harmadik Szemmel létrehozott harmadik látóteret is megszokja és feldolgozza a használó, ezzel kiterjesztve az érzékelését!

Chakraszint: 250

Denpō Sekka // Távoli Villám
A használó a földre csap, majd a föld alatt indít el egy erőteljes villámot az ellenfél irányába. Ha betalál, addig sokkolja a célpontot, amíg el nem ájul.
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Nyúl, Patkány, Ló, Ökör
Chakraszint: 300

Ranji Shigumi no Jutsu // Vad Oroszlánsörény Technika
Az előző jutsu támadó változata mellyel irányítani is tudjuk a tűszerű hajzuhatagot és a hatalmas sörénnyel csapdába ejthető, sebezhető, megfojtható az ellenfél. A hegyes hajfullánkok képesek lehetnek akár egy idézett lényt is átszúrni, hogyha a használó kellően képzett hozzá és elég chakrát fektetett a jutsuba.
Chakraszint: 300
Besorolás: B
Megkötés: Ninpo: Hari Jizou

Ninpo: Hari Jizou // Ninja Művészet: Tüskés Védelmező
A kézjeleket követően a ninja haja megnő, és beborítja az egész testét, majd megkeményedik és tüskés burokként fogja körbe azt, megvédve a fizikai támadásoktól.
Chakraszint: 250
Besorolás: B//

**Gensai Hayato** Vas. Feb. 28 2021, 13:32

Akárcsak egy párbaj kezdetén, szinte izzik a levegő, kétejek és nyomás helyezkedik el mindenki szívében, de mindenki arra vár hogy mit lép a másik. Ahogy kilép a romos épület ajtaján az izgalom a tetőfokára hágott a testemben, a markommal képletesen összemorzsoltam a katanám nyelét... amint Akiyama rá bólint és köszönti a személyt ez egy kis megnyugvást biztosított, de egyáltalán nem eleget ahhoz hogy engedjek a védelmemből.
Akiyama parancsára a hármas védelmi pozícióba helyezkedtünk el. Amint Akiyama elkezdett beszélni a figyelmem nem lankadt egy pillanatra sem, de egyszer a vezetőnk irányából 3 suhanó hangot hallottam.. Amint hátra néztem egy pillanatra már csak annyit vettem észre hogy Akiyama egy pillanat alatta a földre terült 3 senbonnal a nyakában...
Aztán az ellenség hangját kezdtem hallani mindenhonnan, azt hittem megbolondultam a hirtelen sokk hatására.. Nem értettem sok mindent, csak annyit tudtam hogy a vezetőnk lábra kényszerült, tudatlanul, félelemmel a szememben forgattam a fejem hogy még is honnan jöhetnek a hangok. "Hayato, átvennéd?" tudtam hogy ez Osumi hangja, egy nagy levegő után próbáltam megnyugodni majd eleget tettem Osumi kérésének.
Oda guggoltam Akiyama testéhez majd a legjobb tudásom szerint próbáltam el állítani a vérzést..

**Kenta Koizumo** Csüt. Ápr. 08 2021, 00:05

- Ha miattunk kapsz magasabb bérezést, abból mi is kérjük a részünket - tréfálkozott az egyik konohai shinobi az érkezők közül.
- Haha... na erre még visszatérünk - vonta meg a vállát Koizumo, miközben leengedte karjait a feje fölül. Óvatosságát azért megtartotta. Már régóta nem hitt a bizalom intézményében, főleg ellenséges területen. Mint az pillanatokon belül kiderült, erre jócskán volt is oka. Senbonok repültek Kenta perifériáján kívülről a fejpántját éppen birtokló shinobi feje felé, és igen hamar földre is vitték.
Beazonosíthatatlan forrású hangok kezdték fenyegetni őket, de egyelőre nem támadtak. Érthető is volt, hiszen szükségük volt az információkra, amiket egy holttestből kinyerni sokkal bajosabb. Ha támadóik nem akarták a saját dolgukat megnehezíteni, és ez pont kedvezett a kis csapatnak.

- Természetesen egy szót se fogunk mondani, amíg ez a helyzet fennáll. Az információkat én birtoklom, de ha a legkisebb morzsáját is meg akarjátok szerezni, akkor hagynotok kell, hogy ellássuk a sérültünket, aztán tárgyalhatunk. - kiáltotta a fiú az irányba, ahonnan a senbonokat vélte érkezni, miközben előhúzott egy robbanójegyzetet, amit a mellkasára tapasztott, majd egy kunait szegezett a vékony papírnak. - Ne feledjétek, a többiek számotokra hasztalanok, de ha bármi olyat tesztek, ami nekem nem tetszik, felrobbantom ezt a levélbombát, ami aktivál egy Yamanaka-technikát, melynek segítségével az információk az összes chakrám felhasználásával eljutnak Konohába, az én testem pedig annyi cafatra szakad, hogy semmit nem fogtok tudni kinyerni belőle. Remélem, belátjátok, hogy ez a helyzet nektek egyáltalán nem kedvezne semmilyen tekintetben.

Normál esetben persze semmiképp nem futott volna bele egy ilyen gigantikus blöffbe, de a jelen helyzet nem hagyott számára más választást. Bajtársának sérülései kritikusak voltak, és mindenképpen időre volt szükségük, hogy harcképes állapotba hozzák, vagy legalább életben tartsák, amíg lehet. Ha viszont támadóik beveszik a cselt, azzal ha nem is kiváló, de a korábbinál mindenképpen előnyösebb pozícióba kerülnek.

~ Elő kéne csalogatnom őket, hogy azonnal lecsaphassunk, ha alkalmunk van rá. Semmi információnk nincs arról, hányan vannak, hol, és milyen képességekkel rendelkeznek. Erős a gyanúm, hogy kevesebben vannak, mint mi, különben megpróbálhattak volna egyszerre hatástalanítani minket. Mivel még most sem fedik fel magukat, valószínűsíthető, hogy a létszámfölényünk továbbra is megmaradt, vagyis legfeljebb két támadóval van dolgunk, de ha azt vesszük, hogy egyikünk a gyógyítással van elfoglalva, az is lehet, hogy az orgyilkos egyedül dolgozik. Ez lenne a legjobb, mert amint beazonosítottuk a helyzetét, akár már a gyógyítás közben is meg tudom támadni. ~ spekulált, majd ismét felkiáltott.

- Nagyon boldog lennék, ha elődugnád a sunyi kis képed az összes társaddal együtt!

Baljában a cetlire mutató kunaival, jobbjában kardjával feszülten figyelt a történésekre. A kunai hegye milliméterekre volt attól a ponttól, ahol már megsérti a cetli pecsétjét, felszabadítva ezzel a benne rejlő hatalmas adag chakrát, ami örökre véget vetne shinobi pályafutásának.

**Uchiha Kagami** Csüt. Ápr. 29 2021, 22:24

/Koizumo, Osumi, Hayato/

A levegő megtelt bizonytalansággal és kételyekkel, a harc előtti feszültséggel és a harc közbeni adrenlinnal, mely átjárta a testeteket. Shinobik voltatok, erre képeztek ki titeket, de minden olyan hirtelen és gyorsan történt, hogy az bizony meglepő volt még számotokra is. Elvégre a már tapasztaltnak mondható mesteretek gyakorlatilag ott feküdt, pillanatokra az elvérzéstől, míg ti hárman geninek kellett, hogy felvegyétek a harcot az ellenséggel. Ez a világ viszont ilyen volt. A háború bár megmutatta, hogy ti sem lehettek biztonságban, most viszont igazán rá kellett jönnötök, hogy mit is jelent igazán shinobinak lenni. Hogy mi is volt a kötelességetek és a feladatotok. Itt volt az ideje annak, hogy megmutassátok, mire vagytok képesek. És egyikőtök sem volt rest; az adrenalin pörgött bennetek, hajtotta a véreteket, hajtotta a chakrátokat. Erre edzettek titeket már gyerekkorotoktól fogva. És megmutattátok, hogy képesek vagytok még ebben a helyzetben is úgy viselkedni, ahogy azt kellett: csapatként. Valóban csapatként. A szerepek szitne maguktól kerültek kiosztásra, alig-alig kellett kommunikálnotok egymással, mindenki tudta közületek, hogy mi a dolga. Félszavakból értettétek egymást, puszta mozdulatokból tudtátok, hogy mit kell tennetek: elvégre konohai shinobik voltatok, ugyanazt a kiképzést kaptátok, ugyanazt jártátok végig.... elvileg.

A harc szaga lengte körbe a helyet. Minden mást elnyomott: vér és várakozás nehéz, ólmos levegője telepedett meg körülöttetek, melyben még az izzadtságcseppeket is érezni véltétek a másikon. Érzékeitek kiélésedése a chakrátok által, az ellenség keresése, a folyamatos megfigyelés és készenlét. Izmok feszültek és álltak ugrásra készen. Tennetek kellett a dolgotokat, azt, amelyre képeztek titeket. Eljött hát az idő a harcra. Felosztottátok a feladatokat: Hayato, te vigyáztál a senpai-ra. Próbáltad elállítani a vérzését, amely azonban nem volt könnyű feladat, viszont mindannyian ismertétek az alapszintű elsősegélyt, így össze tudtad csípni az eret. Ujjad sikamlós lett Akiyama-senpai vérétől és minden idegszáladdal koncentrálnod kellett, hogy rajta is maradjon, emiatt te lettél a leginkább sebezhetőbb a helyzetben. A többieknek kellett védenie téged, a senpai-t és legelső sorban az információt. Mert az információ mindenek felett állt, ha kellett, az életetek árán is meg kellett, hogy védjétek azt. Az ellenség pedig jól tudta ezt, nemhiába Akiyama-senpai volt az első, akit kiiktatott közületek. Alapszintű harcászati fogás volt, hogy a legnagyobb fenyegetést jelentő személyt kell először kivonni a forgalomból, hogy ezzel megtörjön a kör és a többi szétszéledjen. De ti összefogtatok, ámbátor le is voltatok gyengülve. Hátrányba kerültetek és a kérdés, hogy ebből miként fogtok majd előnyt kovácsolni.

Osumi, jól "vizsgáztál". Lekötötted gyorsan Akiyama-senpai sebeit és utána beleálltál a "harcba". A Néma Gyilkolással és a Daisan no Me technikával felderítetted a környéket, amennyire csak tudtad. A Moun Satsujin megmutatta azt, amelyet a szem nem tudott: hiszen, ahol sejtetted az ellenséget, ott nem volt senki. Viszont a Néma Gyilkolást nem lehetett becsapni sosem. Érezni véltél egy szívdobbanást a fák közül, egy suhogást, amint helyet változtatott. Most már tudtad, hogy ellenségetek egyes egyedül volt és biztosan csak valami technikát használt ellenetek. Azonban túl gyorsan és túl sokszor változtatta a helyét ahhoz, hogy egy egyszerű támadást elindíthassál és be is kapja azt. Mintha a Shunshin no Jutsu "avatott mestere" lett volna, ezt adta át neked a Muon Satsujin. Aztán egyszer-egyszer ki is került a "képből". Ha a Daisan no Me-t a Moun Satsujin által kapott információk felé akartad irányítani, túl lassúnak bizonyult a szem, ráadásul ugye egy szemedet ezzel el is vesztetted, hacsak nem vállaltad be a tényleges három szemet, ez esetben viszont a fejed egy idő után elkezdett igencsak fájni. De nem jött újabb senboneső rátok. Egyelőre legalábbis nem....

Aztán hirtelen megállt az állandóan mozgó valaki. Volt egy esélyetek. Mintha Koizumo blöffje hatásos lett volna. - Ne viccelj kölyök, hetek óta a nyomodban vagyunk. Ha akartad volna, már elintézed. Add át és életben maradsz! - halljátok megintcsak mindenhonnan. De megtorpant... ezt érzed Osumi. Kérdés, hogy ki fogjátok-e használni a helyzetet.... és ha igen, akkor miként.

**Osumi Hiroto** Pént. Ápr. 30 2021, 14:55

A harmadik szem nem működik, hiába csukom le az egyik szemem, talán észlelték, vagy számítottak valami hasonlóra.. Csapnivaló kém lennék. Az akadémiai technika -amit természetesen továbbra is fenntartok- ellenben kifogástalanul hat, meghallom a szívdobbanását, így be tudom határolni a helyzetét, amit folyamatosan változtat a Shunshinnal. Hayato által takarva mutatom fel mutatóujjamat Koizumo felé, jelezve, hogy csak egy ellenféllel van dolgunk. A Yamanak technikás blöff működött, részben talán ennek köszönhető az én sikerem is.. Gyorsan gondolkodik. Amikor az ellenfél megáll és ismét a technikájára hagyatkozik, az irányát is megmutatom társamnak, akinél van egy levélbomba, így elhajíthatja felé. Ez remélhetőleg kizökkenti és előugrik rejtekhelyéről, ami után a Denpō Sekkát alkalmazva közel ájulásig sokkolom. Ha valóban elájulna, akkor időt adhatnánk a társainak a felzárkózásra, ha mégsem egyedül van, csak őt küldték előre felderíteni, csapdát állítani. Az is lehet, hogy egyszerűen arrogáns, vagy csak az információ szót meghallva egyből lecsapott, noha ez elképzelhetetlennek tűnt. Ha ki akarjuk kérdezni, akkor ez a legjobb megoldás, ha pedig ott akarjuk hagyni, akkor sem fog már sok vizet zavarni. Én a vallatását támogatnám, ami után akár el is lehet engedni, ha megfelelő válaszokkal szolgál. Egyéb dolog nem jutott az eszembe, technikáim jó része bár középtávolsági-távolsági, mégsem használtak volna, ráadásul a környezetet sem akartam felverni, vagy a környéket zűrzavarba fullasztani, esetleg tönkretenni. Akiyama-senpai esetében kihúzhattam volna a senbonokat a szeméből, túl sok vért nem veszített volna vele, de a veszélyre koncentráltam és ez kiment a fejemből. Még mindig tapasztalatlan vagyok.. A látásának valószínűleg már befellegzett, ám egy orvos még helyrehozhatja, akár benne hagyjuk a tűt, akár nem.

//Használt technikák:

Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
Kirigakure sajátos taijutsuja, lehetővé teszi a használója számára, bármilyen látásviszonyok között, hogy csakis annak hangja és mozgása alapján is követhesse és közelítse meg az áldozatát, anélkül, hogy az észrevenné vagy akár csak meghallja, és úgy támadjon rá.
A technikát a legkorábbi tanulmányokkal együtt kell elkezdeni kifejleszteni a használóban, mivel csak ekkor fejlődnek ki olyan testi reakciók, amelyek engedik a technika végrehajtását.
Besorolás: D
Megjegyzés: Alapképesség Kirigakure shinobiknak
Chakraszint: -

Denpō Sekka // Távoli Villám
Kikötőváros QUvLNxMi_b

A használó a földre csap, majd a föld alatt indít el egy erőteljes villámot az ellenfél irányába. Ha betalál, addig sokkolja a célpontot, amíg el nem ájul.
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Nyúl, Patkány, Ló, Ökör
Chakraszint: 300//

**Gensai Hayato** Vas. Május 16 2021, 14:37

Akiyama teste mellett guggolva az izgalom és a félelem a tetőfokára hágott.. Végig hallgattam a társaimat. Mindvégig az járt a fejemben hogy mikor roppanok össze az idegtől és a stressztől. A gondolatok cikáztak a fejemben.. összevissza kattogott az agyam, rengeteg mindenen agyaltam..
A fejemben lévő káosz közepette még mindig tudtam a feladatom. Tudtam hogy ha harcra kerül a sor akkor a társaimra kell hagyatkoznom, mivel minden figyelmemet és koncentrációmat a senpai sebének csillapitására kell forditanom. Miután végig ment ez a gondolat menet a fejemben megcsapott valami, olyan volt mintha egy forró sugallatt, áramlat csapta volna meg az arcom. Nem tudom mire vélni, de azt hiszem sikerült megtisztitania az elmémet "Ez lenne a tűz akarta?" gondoltam magamban. Olyan volt mintha erőt adott volna az a szellő.. Ezek után megpróbáltam kizárni magamkörül a külvilágot és csak Akiyamára forditani a figyelmem.
Osumi kötéseinek hála úgy ahogy vissza tudja tartani a vérzést, de még mindig hatalmas vérveszteséget szenved el a senpai, minden egyes percben. Még a bal kezemmel letartottam a sebet, a másikkal függöleges irányba próbáltam állitani a nyakát, ez által mérséklődni fog a vérzés.
Egy közeli kő segitségével megtámassza Akiyama nyakát, majd a jobb kezével előkotorássza az alap elsősegélyhez való eszközeit..
A seb helyére egy gézlapot helyez, erre egy kemény gézpólyát nyom, melyet körkörösen körbe teker a nyaka körül, de mivel nagy fokú vérzés áll fent ezért szorosan tekeri körbe és folyamatos nyomás alatt tartja a sebhelyet.

**Uchiha Kagami** Csüt. Jún. 24 2021, 15:14

//Koi, szeretném jelezni itt, hogy hónap végéig van legkésőbb időd írni. Mivel ez a második eset ekkora késésre részedről, a többiekre való tekintettel lehetségesen ki kell meséljelek, ha nem írsz. A többiektől a hónap végéig kérek türelmet, amennyiben addig nem jön válasz Koizumotól, a mese a maga medrében folytatódik tovább//

**Uchiha Kagami** Csüt. Júl. 22 2021, 14:19

/Osumi, Hayato/

//Koi, ebből a körből kimaradtál. Úgy kell kezelnem, hogy ez esetben a karaktered nem tett semmi érdemlegeset, amellyel hozzájárult a lenti eseményekhez, ez pedig azt jelenti, hogy a chakrarészesedésben is így kell számolnom majd a dolgot. A többieknek továbbá +10 chakrát írok jóvá, amiért várniuk kellett. Eme poszt szintén rövidebb lesz a szituáció miatt//

Végtére is, jól vizsgáztatok, ezt meg kellett hagyni. Akiyama-senpai életben maradt, köszönhetően a gyors elsősegélynek, amelyet te nyújtottál neki, Hayato. De tudtátok, hogy ide komoly orvosi shinobi segítség fog kelleni, az állapotán már csakis az Irio injutsu segíthet, semmi más. A civil orvostudomány csak lassítani fogja az elkerülhetetlent, de mindent megtettél, amely tőled kitellett. És az bőven elég is volt ahhoz, hogy annyira stabilizálni tudjad, hogy ne haljon meg rögvest. Megmentetted az életét, szó szerint. Most már csak a harcnak kellett lezajlania és mivel Koizumo lába mintha földbe gyökerezett volna, Hiroto egyedül volt az ellenségre. Nem tudtál neki segíteni, hiszen egy kis koncentrációvesztés és mesteretek, vezetőtök ott fog meghalni a kezeid között. Fontos feladatod lett és bármennyire is mentél volna harcolni, az elsődleges az volt, hoy a társadon segíts: ezt tanították Konohában, ez volt a Tűz valódi Akarata. Az erőtök a csapatban és nem igazán az egyénben rejlett. Bár egyenként is erősek voltatok, mégiscsak együtt még erősebbek. De most felőrlődtetek, szétszakadtatok és Hirotónak egyedül kellett megoldania egy olyan problémát, amelyre nem biztos, hogy képes lesz. Vagy mégis? Nos.... ezt csak kívülről szemlélhetted. Neked védened kellett magadat és Akiyama-senpai-t is, no meg persze Koizumora is figyelni kellett, aki mintha paralizálva lett volna: lehet, hogy valóban Kanashibarit használtak ellene. Az ellenség szerint tán ő volt a leginkább kiiktandó személy, vagy csak rátok akart ijeszteni és Koizumo arckifejezése valóban ijesztő is volt. Nem voltál szakképzett, de biztosan genjutsu hatása alá került. De rajta most nem segíthettél, figyelned kellett Akiyamára.

Hiroto.... magasan képzett shinobi voltál és vagy is. Felmérted és felismerted a helyzetet, melynek eredménye az lett, hogy a terved működött, részben. A lényegi eleme működött legalábbis. Le tudtad sokkolni ellenségeteket a távoli villámmal, aki ájultan hevert: épp rád támadt volna, hiszen kettőt a háromból sikeresen kiiktatott. Furcsa, hogy nem használt klónt, vagy valami mást, hiszen ájult teste nem vált vízzé, nem tűnt el és nem került a helyére egy fadarab sem. Ott hevert eszméletlenül és most már csak rajtatok állt, hogy mit fogtok tenni vele. Ebben a pillanatban Koizumo is kikerült a furcsa állapotból, amelyben volt: most már biztos, hogy genjutsu áldozata lett, amely megtört az ellenség ájulását követően. A nőn, merthogy nő volt (férfi hangja ellenére is, vélhetően egy technikával változtatta meg) egy fejpánt volt, amely alapján a Nyak Országához tartozott. Ez több kérdést is felvetett: tanulmányaitok alapján a Nyak Országa egy kihalt, kísértett terület volt. Nem élt ott senki, pláne nem shinobik. Ki lehet ez a nő? Miért pont a Nyak Országa? És hát... honnan jöhetett valójában, hogyha nem onnan? Tehát, ott álltatok, Hayato éppen próbálja minden erejével menteni Akiyama-senpai-t, míg Koizumo éppen csak most ocsúdott.

Ajánlott tartalom

Kikötőváros

Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros