Kikötőváros

**Kanmiru** Pént. Ápr. 02 2010, 03:03

Az ország legnagyobb kikötője, ami ennek ellenére sem nagyobb egy átlagos halászfalu kikötőjénél. A hajóforgalom a kikötőhöz fogható, viszont a kereskedelem és a forgalom állandó.

**Daizo Tensei** Kedd Május 11 2010, 20:38

/Fórum kaland/

Mosa-val az oldalamon érkezek a kikötővárosba. Már alig várom hogy elhagyhassam ezt az átkozott helyet. Azonban, még mielőtt eltűnnék innen, meglátogatom az informátoromat. Pár perc alatt megtaláltam a házát. A férfi otthona egy átlagos épület, ami nem nagyon különbözik a többitől. Amikor az ajtóhoz érek bekopogok és valamilyen válaszra várok. Csak hamar kinyílik az ajtó és egy kislány kukucskál ki.
- Jó napot, segíthetek valamiben? - kérdezi kicsit félénken.
- Az édesapádhoz jöttem. Itthon tartózkodik?
- Igen. Egy pillanat és szólok neki.
Ezután elszalad, de az ajtót nyitva hagyta. Magamhoz hívom Mosa-t és megsimogatom a fejét. Hamarosan léptek hangját hallom, majd egy ismerős férfi hang szólít meg.
- Üdvözöllek Daizo kun!
- Örvendek. - válaszolok neki. - Gondoltam meglátogatlak, mielőtt még elhagyom ezt az országot.
- Elmész? - kérdezi meglepetten. - Na és a szüleid, velük mi a helyzet?
- Megtaláltam őket. Az egyik városban kivégezték őket, így már csak a sírjukat láthattam.
- Fogadd őszinte részvétem.
- Köszönöm.
- Van már valamilyen terved a jövődet illetően?
- Még nincs. Lehet hogy megpróbálok visszamenni Kiri-be.
- Csak azért érdekel, mert van itt egy levél, ami egy megbízást tartalmaz. Esetleg megnézed magadnak?
- Igen, persze.
- Gyere lépj beljebb!
Ezután bemegyünk a házba. Leülök az egyik székre, Mosa pedig a lábam mellé fekszik. Az informátor egy kis időre eltűnik, de csak hamar visszajön és egy levelet nyújt át. Azonnal kibontom és elolvasom. A Vízesés Országába kell menni, ahol várni fognak ránk. Hmm, csapatban kellesz dolgozni és még fizetésnek is magas összeget ígérnek. Vajon mennyire magasat?
- Na, mit szólsz?
- Megyek és én is részt veszek a feladatban. Jó lesz találkozni más shinobikkal is már.
Ekkor felállok és a kutyámmal együtt elindulok a kijárat felé. Az ajtóban még beszélgetek kicsit a régi informátorral, majd a hajókhoz sétálok. Szerencsére egy hajó éppen a vízesés országába tart. Kifizetem az utat a kapitánynak és felszállok a hajóra.
- Ajh, alig maradt pénzem. - simogatom meg Mosa-t. - Remélem valóban magas fizetséget fogunk kapni. - ekkor érzem ahogy elindul a hajó. - Nagyon hosszú lesz az út. Lehet hogy jobb lett volna egy közelebbi kikötőig jegyet venni? Mindegy, így legalább nem kell olyan sokat gyalogolnunk.
A hajó pedig lágyan ringatózva haladt egyenesen, a Vízesés Országához...

**Seikatsu Mamono** Szomb. Aug. 14 2010, 16:43

Kora délelött van a démonok országának kikötővárosa már nagyban ténykedik. Ebben a pillanatban érkezik egy hajó. Kikötött a dokkokhoz, majd leeresztette a rámpát. Csupán egy sötétlila hajú, hosszú bokáig érő fekete kabátban sétál le szépen, komótosan. Az arcát nem látni, mert a kabát gallér része eltakarja. Amint leért, nagyot szippant a levegőből.
- Hmm... Újra itthon. - mondta majd megirányozta a legközelebbi ivót. Ha valaki felmerészkedik a hajóra, akkor észreveheti, hogy ott mindenki halott. Úgy tűnik, hogy valaki Seinek beszólt az úton és hát.... ugye az elveszett ninják büszkesége..... . Amint beért az ivóba, kért egy sake-t, majd szépen lassan szürcsölgetni kezdte. Nem szólt hozzá senki, és ő sem kívánt társaságot ezekközül a semmirekellők közül. Szerencsére Seinek most van egy kevés kis pénze, hála a hajóutnak, de ezzel sem húzza sokáig, hiszen szeret nagylábon élni. Amint megitta a sake-t kért mégegyett, de ezt már jóval lasabban fogyasztotta. Csak ült és iszogatott.

Vendég Szomb. Aug. 14 2010, 22:03

Csak nyugodtan békésen iszogatsz, ez a hely végre lenyugtathat egy picit. Csinos pincérlányok, talán flörtölhetsz is velük, ha úgy tetszik, lehet kapósak a dologra. Már nagyon rég ihattál sake-t különösen ilyen jóízűt, azonnal ledöntötted az első rundot, mintha semmi se lett volna, és természetesen már kérted is a következőt. Ha körbenézel a kocsmában láthatod, hogy mindenki barátságos, legalábbis ábrázatra... Azonban hirtelen valaki becsörtet az ajtón, illetve csak egy hatalmas koppanást hallhatsz, ami azt jelezte, hogy az illető elesett. De persze mintha mi sem történt volna rögvest fel is ugrik...

- Jónapot uraim! - kezd a pult felé sétálni, ahol te is vagy, majd nagy erővel rá is könyököl a púltra, közvetlenül melletted. A csávón látszik, hogy tök részeg, majd nem rádesett. Plusz azaz iszonyatos bűz, ami belőle árad... De ő nem zavartatja magát, minta ott se lennél.
- Elnézést kérek kisasszony, egy korsó sake-t kérek...hikk... - csuklik egy nagyot, majd feléd fordul. - Hallod-e te itten... Jó itt a sake? - mutat a poharadra, hisz te éppen azt kortyolod, hátha meg tudod mondani a minőségét. Gondolom számodra idegesítő ezaz alak, de rajtad áll, hogy lekeversz neki egyet, vagy sem. Mindazonálltal nem kéne még magadra vonni a figyelmet, még itt az ivóban se, kitudja miféle szerzetek lehetnek mégis. Meg se kell várnia a válaszod, meghozzák neki az italát, s persze közben egy jót markol a pincérnő fenekébe...

- Hmm... Finom! Gyere ide csinikém... - rántja magához a nőt, s elkezdi már szinte mindenhol taperolni. - Segítség!!! Kérem hagyja abba... - próbálja magáról levakarni a nő, de nem sok sikerrel. a kérdés az, hogy közbeavatkozol?

**Seikatsu Mamono** Szomb. Aug. 14 2010, 22:23

Ez a kis iszogatás, nem úgy alakult ahogy sei szerette volna. Egy részeg alak botorkált be az ivóba. Annyira bevolt nyomva, hogy esett kelt, de őt ezt nem nagyon izgatta, csupán az utánpótlás kellett neki. Amikor keményen odakönyökölt az elveszett ninja mellé, akkor kicsit ökölbe szorult a keze, de nem tett semmit. Amikor a sake minőségéről kérdezte akkor csak elfordult, mert eléggé megcsapta az alkohollal kevert szájszag. Egyenlőre nem akart túlzott feltűnést kelteni, hiszen a kikötőben már otthagyott egy hajónyi hullát, és ugye nem ölhet meg minden unszimpatikus embert aki szembejön vele. Gyorsan megitta a maradék sake-t, majd éppen indult volna kifelé, mikor is az a részeg idióta szexuálisan zaklatni kezdte az egyik pincérnőt. Seinek ennél nem is kellett több. Csak az okot várta amiért laposra verheti ezt a férget, hiszen csak úgy ok nélkül nem üthet meg senkit anélkül, hogy túlzott feltűnést ne keltene. A pincérnő kiabálására feléjük fordult. Felállt a székről, majd megfogta a fickó egyik kezét. Hallatszott egy reccsenés. Erre valószínűleg az a féreg elengedi a nőt, ha nem akk Sei bácsi tesz róla. Ha elengedte a pincérnőt akkor az ifjú elveszett ninja megragadja a tarkójánál fogva és szétfejelteti vele a sake-s korsóját. Mindezek után kihórcolta az ivóból és gyengéden a földre segítette. Majd rálépett a még ép kezére, nehogy már kontár munkát végezzen egy töréssel xD
- Ha még egyszer a szemem elé kerülsz akkor megöllek- mondta majd vissza ment az ivóba, nem is foglalkozva a vendégek reakciójával. És kér egy kicsivel gyengébb alkoholos italt. // vizezett sake XD //

Vendég Szomb. Aug. 14 2010, 22:41

Ez a részeg disznó úgytervezte, hogy jót fog szórakozni, azonban te ezt a fajta szórakozást nem láttad mulattatónak. Megragadod a kezét, a nő rögvest kitud szabadulni, s azonnal egy kicsit meg is hajol neked.

- Ari...arigatou gozaimasu! - dadogja picit, még mindig sokkban van ezekszerint. Nem csoda, ez az idióta majd nem magáévá tette itt az ivó közepén. A csávó felordít ahogyan csavarsz egyet a kezén, rögvest hallatszik a reccsenés. Nem is tud semmit tenni, egyrészt a fájdalom nagy, másrészt teljesen nincs magánál az alkoholtól. Jó erősen belevered a fejét a sake-s korsójába, ezzel szépen összevágva az arcát. Jó sok vér, de te már ehhez hozzászoktál... Ezzel ki is dobod a helyről, úgy hogy még pluszba rálépsz ugyan arra a kezére, de biztos lehetsz, már az első csavarintásnál eltörted. Vissza mész, és rendelsz egy újabb rundot, egy valamivel "light"-osabbat. A pincérnő már szalad is hozzád, akin segítettél...

- Még egyszer nagyon köszönöm uram, nem is tudom, hogy-hogy háláljam meg, köszönöm. - hajol meg ismét finoman, közben össze-vissza pirulgat. Nyilván lenyűgözted ezzel a kis atrakcióval, de nem csak őt. A lány el is szalad, s hozza amit rendeltél... Eközben egy köpenyes alak lép melléd, s kezét a válladra rakja.
- Ez nagyon szép munka volt. Én sem csinálhattam volna jobban. - közli veled az idegen. Na de mi is ez, hogy ő se csinálhatta volna jobban? Talán ő is valami harcművészféle, vagy mi? Mindenesetre arcát nem látod, tisztán, ugyanis szája részére egy maszk van felhúzva, felette pedig egy napszemüveg. - Elárulod a neved, idegen? - ki lehet ez a titokzatos alak, és mi a fenéért ilyen kíváncsi? Úgy látszik ez nem ismeri azt a mondást, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik. De az is lehet, hogy csak hidegen hagyja...

**Seikatsu Mamono** Szomb. Aug. 14 2010, 22:58

A szemét disznó helyben hagyása után, a pincérbőn látszott, hogy nagyon hálás. Össze vissza hajolgat és közben meg pironkodik ott Seinek. *Nah nekem van pár ötletem, hogy hogyan hálálhatnád meg aranyom*- gondolta s közben perverz mosoly húzodott az arcára, amit hála az égnek a gallér miatt nem látta senki. Amint megkapta a következő adag sake-t amit minél hamarabb le akart dönteni, de nem sikerült. Egy idegen maszkos, napszemüveges, nem menő csávó pofátlankodik oda a szépen nyugodtan iszogató ninjához, de ez még nem elég. Még a vállára is helyezi azt a bizonyára nem éppen tiszta kezét. A dumája sem könynítette meg az ismerkedést, mintha ő is olyan kemény lenne mint Sei. Kinyújtja a bal kezét és szolidan arrébb löki az ismeretlen fickót.
- Nem kell közelebb jönni- cimszó segítségével. Ezután éppen kortyolna egyett a sakeból, de a maszkonak volt arca megkérdezni az elveszett ninja nevét.
- A nevemre vagy kiváncsi??- kérdezte mély és nyugodt hangon, közben a fickó felé sem fordult. - Azt inkább nem mondom meg, mert még a végén meg fogsz ijedni. - ekkor kortyol eggyet az incsiklandó nedűből majd folytatja a szövegelést.
- Ha akrsz valamit akkor gyorsan mond, vagy tünj el. Mert ha nem akkor nézz ki az ajtón és megtudod mi lessz......

Vendég Szomb. Aug. 14 2010, 23:14

A férfi egy nagy mosollyal várja a válaszodat, ahogyan te csak félrelököd picikét, és flegmán válaszolsz. Nem tudhatod erről az alakról, hogy kicsoda, így legalább távoltartod magadtól, ez jó dolog. Viszont az illető mosolya most átcsap egy nagy vigyorba...

- Tetszik a hozzáállásod kölyök... - válaszolt, de ez most tényleg azt mondta rád, hogy kölyök? Úgy látszik tényleg elvan szállva magától, habár ő legalább 20 évvel idősebb nálad, legalábbis kinézetre. Ám ez téged mégis csak sérthet valamilyen szinten. - Még be sem mutatkoztam, a nevem Gousho Houzuki, és lenne bizony egy ajánlatom a számodra. - közli veled, ahogyan odakönyököl a pultra, persze egy méter távolságot tartva tőled. A lány eközben visszatér a te (vizezett sake-dal xD), s eléd tolja. Még mindig pirultan néz fel rád, illetve nem is mer a szemeidbe nézni. Úgy tűnik egy picit szégyenlős a kicsike... Lehet, hogy te ebben a pillanatban nem is erre a tahóra vagy kíváncsi, hanem éppenséggel a bombázóra. Azonban a férfi ismét megszólal.

- Látom szeretsz csajozni... - mondja halk finom hangon. - Az ajánlatom csak plusz löketet tud majd ehhez adni... - vigyorog, egyszerűen nem hagyja abba, már kezd tényleg idegesítő lenni, hiába van rajta maszk, ennek az illetőnek a szája akkora, hogy azon keresztül is látni.

**Seikatsu Mamono** Vas. Aug. 15 2010, 14:55

Nagyon úgy tűnik, hogy Seinek nem sikerült lenyugtatnia az érdeklődő csávót. Sőt tovább szemtelenkedik. Egyszerűen le kölyközte a sokat megélt elveszett ninját. De Sei nem cselekedett semmit. Éppen elég feltűnést keltett a részeg disznó helyben hagyásával. Ezután ismét meghozta a rendelést a csinos pincérnő. mostmár világosan látszott hogy Seikatsunak sikerült felkeltenie a hölgyike figyelmét. Valami ajánlatról kezdett rizsázni az emberke, amire már akaratlanul is odafigyelt.
- Nem kérdeztem a nevedet. Minél kevesebbet tudok rólad annál jobb.
Pont amikor megszólította volna a pincérnőt, az ismeretlen megint el kezdett dumálni. Úgy tűnik, hogy a hallgatással nem sikerült elvennie a kedvét.
- Igen!! Szeretnék csajozni, ha éppen nem szólnál folyton közbe. - mondta hüvös és nyugodt hangon. Ahogy azt Seitől meglehetett szokni. Mostmár kezdi belátni, hogy ettől az alktól csak kétféle képpen szabadulhat meg. Az egyik az, hogy megszabadítja a terheitől például mondjuk a fejétől... A másik meg hogy meghallgatja az ajánlatát. Seikatsunak most jól jött volna egy kis mellékes, ezért inkább a második megoldást választja, bár nem szívesen.
- Rendben. Haljam mit akarsz. Egyből térj a lényegre, semmi szövegelés......

Vendég Hétf. Aug. 23 2010, 08:01

A férfi nagyon pimasz, erre már rájöhettél... Azonban nem fél tőled, érdekes. Lehet hogy neki is van pár dolog a tarsojában? Lehetséges, mindenesetre próbálod levakarni, ahogy csak tudod. Még azt se hagyja, hogy flörtölhess egy picit a kis pipivel, aki még mindig néha rádpillant, és mosolyog. Hmm... na igen, idegölő... De te inkább úgy döntesz, hogy meghallgatod, mit is akar neked az alak mondani. Kuncog egyet, tudta, hogy érdekelni fog az ajánlat, csak egy kicsit makacs voltál. Houzuki a kesztyűjét birizgálja, majd rádnéz...

- Azt hiszem jobb lenne egy nem túl nyilvános helyet találni, ahol ezt lerendezhetjük. - súgja neked oda diszkréten, majd körbe pillant. - Tudod ez a meló egyrészt nem egészen törvényes, másrészt elég piszkos, mint hogy ennyi ártatlan ember előtt beszéljük meg. - kuncog egy picit megint, de ezúttal egy kicsit elvetemülten. Sugárzik erről az emberről... őőő mi is? Nagyjából az aurája olyan, mint egy pszihopata gyilkosé, s ha ez jutott eszedbe, lehet hogy nem is állsz messze az igazságtól. A férfi feláll az asztaltól, és elindul kifelé... Nos követed, vagy inkább flörtölsz tovább a kislánnyal a pultnál? Mindkettő nagy veszteségnek tűnik, különösen, hogy a lány benne volt a flörtölésben. Itt eldöntheted mi legyen, de abban már biztos lehetsz, hogy ezt az esőkabátos alakot, te nem szereted.

**Seikatsu Mamono** Kedd Aug. 24 2010, 02:48

Mikor Sei nagy nehezen beleegyezett, hogy meghalgatja az éppen nem kicsit idegesítő fickót, az egyből elhívja egy nyugisabb helyre. Hát egy valami itt már biztos, hogy ezek ketten soha a büdös életbe nem leszenek, nemhogy jó de még barátok sem. Seikatsu még azért iszogatott egy kevesett. Nem hagyhatta ott a feltúrbózott sake-t amit rendelt.
- Mi az, hogy elég piszkos meló??- kérdezi hűvös hangon- Remélem értékelhető lessz az ajánlatod a számomra, mert ha nem..... Nos akkor majd meglátod. - Ekkor egy húzássra megitta a maradék sake-t, majd odahívja magához a pincérnőt. Kifizeti nagyon finom szeszt, majd mikor nyújtja a kezét a lányka, akkor finoman lenyom neki egy smacit...
- Most el kell mennem, de még vissza jövök... Úgye megvársz??- kérdezte egy kis kacsintás közepette, majd a válasz után, ha kap egyáltalán, követi a kicsit zavarodott idegent.

Vendég Kedd Aug. 24 2010, 10:52

Az alak elindult kifelé, hogy valami csendesebb helyre vezessen, de a gyönyörű pincérlány meg ott áll, várva, hogy kezdeményezz végre valamit. Ehh... na igen, most nincs időd csajozni, van egy esetleges meló a láthatáron, és már kéne a zseton. Szépen kifizeted a Sake-t, s finoman megragadod a lány karját. Egy pillanatra meglepődik, de amikor adsz neki egy smacit, csak elpirul.

- H-Hát persze, hogy megvárom... - hebegte egy picit az elejét, sikerült nagyon zavarba hoznod. Viszont nyugtázhatod, hogy bejössz neki, és bármikor szívesen lát itt újra. Nem kérdéses, hogy te mire is hajtanál, és lehetséges hogy megis adná. Azonban most nem foglalkozol tovább a lánnyal, az idegen felé mész, aki egy elhagyatott sikátor irányába vezet. Ami azt illeti, itt eszedbe juthat valami csapda féleség is, hisz ezt a muksót egyáltalán nem ismered... Ha fejvadász? Lehet, hogy felismert, és most leakarja csapni a fejed? Mondjuk nem valószínű, hogy könnyű dolga lenne, de amilyen vérdíj van a fejeden, még a bolond is megpróbálkozik azzal, hogy kinyírjon. Beértek a sikátor legeldugottabb szegletébe, majd a férfi rádpillant.

- Itt már nyugodtan beszélgethetünk. - fejti ki, majd belekezd. - Nos ugye egy melót ajánlottam, és hajlandó vagyok jól megfizetni téged, ha sikerrel jársz. - igazít egy kicsit kabátján, majd újra körbenéz, hátha valaki hallgatózik. - Az a helyzet, hogy van egy alak... A főnököm már nagyon türelmetlen, így muszáj volt gyorsan találnom egy alkalmas személyt, aki képes ezt az illetőt likvidálni. A neve Hamorii Kensuke, a víz országában él, nem olyan messze a Köd rejtektől... - adja át a fotót, amin a célpont van. - - - > kati ide - Ő egy Oinin, gyakorlatilag már kapitányi rangban van, azon belül is. Rengeteg gondot okozott a fönöknek... - úgy néz ki az alak nem akar többet az orrodra kötni, mert itt befejezi. - Na szóval, vállalod? - néz kérdőn rád. Na de hogy miért is mocskos a meló? Nem mondta el, majd kiderül, ha elvállaltad.

**Seikatsu Mamono** Kedd Aug. 24 2010, 13:19

Seikatsu elégedetten nyugtázta, hogy valószínűleg a kis pincércsaj benne lenne egy-két dologban. Ígyhát elköszönt tőle, majd követte az idegent, aki egy sikátorba kísérte. Egyből megfordult a fejében, hogy ez lehet, hogy egy csapda, de nem nagyon akarta elképzelni, hogy ennek a nyikhaj fickónak elég mersze lenne kivitelezni egy ilyen akciót. És Így is lett. Amint egy biztonságos helyre értek a fickó elkezdett regélni, a küldetésről. Első hallásra nem tűnt olyan rossznak. Egy Oinin-t kell elintéznie kirigakuretól nem messze. Úgy is régen adott már hírt magáról, lehet hogy már el is felejtették a nevét azok a balgák Sei régi falujában.
- Hát ez eddig egy egész elfogadható. Amennyiben a fizettség több mnt 10 000 Ryou akkor már indulhatunk is. - jelentette ki határozottan, majd várja a további részleteket, ha van.

**Shintaro Yun** Vas. Dec. 19 2010, 14:50

Annak az éledező pozitív gondolkodásnak, ami megjelent Yun személyiségében, miután találkozott Kensei-jel és elment a férfivel az Aka Bara hadiszállására, már nyoma sincs. Mióta összecsaptak azzal a különös és meglehetősen rémisztő Shionnal, valamiért minden nap úgy ébredt, hogy talán ma találja meg újra az a démoni nő, hogy megölje. És yun-nak nem biztos, hogy lenne ereje újra szembeszállni a nővel.
Pedig már eltelt jónéhány nap, a testén a zúzódások és a sebek rég eltűntek, hála a gyorsgyógyító jutsunak, s az ezüstös hajú kunoichi már újra feltöltődött energiával- csak a szíve helyén tátong valami megmagyarázhatatlanul hűvös üresség. Céltalannak érzi magát, nem tudja, mit is kezdjen magával.
Ha Kensei itt lenne, sokkal egyszerűbb lenne minden, de a férfi otthagyta őt a fegyverkészítő falu lerombolása után, amikor sikerült Shiont elűzni kérdéses időre a fenséges Kogo segítségével. A ninja csak lelépett… úgy gondolta talán, azzal a búcsúcsókkal mindent megmagyaráz?
Hát, nagyot tévedett.
Yun a kikötőben beleszagol a levegőbe, és lehunyja néhány percre lilás szemeit.
~ Gyűlölöm ezt a nyirkos helyet, gyűlölöm ezt az egészet! Miért kellett nekem eljönni Yukigakure-ból, azt a hülyét követve?! Mit gondoltam én, amikor azon fenséges gondolatok fogalmazódtak meg bennem, hogy megvédem Yukigakure-t azzal, hogy eltérítem a szökött ninják figyelmét a faluról?! ~ Kinyitja a szemeit, és megindul az egyik forgalmasabb utcán.
Kicsit céltalanul kódorog, mert nem akar visszatérni a bázisra. Nem tudja, hová menjen, nincs kihez mennie: Kensei otthagyta, ő egyedül pedig nem fog visszatérni a férfi házába, hogy a sebeit nyalogassa, amíg haza nem tér a harcból?
~ Nem! ~ fogalmazódik meg benne a dacos gondolat. ~ Csak azért sem fogok visszamenni. Mit gondolt, amikor otthagyott? Hogy ezek után majd a nyakába borulok széles mosollyal, amikor meglátom újra? egyedül kellett eltűnnöm onnan, és megbirkóznom azokkal a rémálmokkal…. ~ Dohog magában, de közben a lilás tükrei kissé kékesebbé vállnak, ahogyan azokra a rémálmokra gondol, amik sokáig gyötörték- gyötrik még a mai napig is, pontosítva. A lemészárolt falusiak, Shion újraéledése és az, hogy Kogo mindössze csak a nő kezét tudta letépni… igazi démon volt az, nem is ember.
Arra eszmél fel, hogy a második fogadó mellett megy már el, pedig eredeti célja az volt, hogy minél hamarabb keres magának egy helyet, ahol meghúzódhat. Fogalma sincs, egyáltalán miért tért vissza a Démonok országába, de valahogyan itt szállt le a hajóról.
A fogadó ajtaja előtt megáll, de nem lép be. Sóhajt egyet, s inkább nekidől a falnak egy közeli sikátorban, és figyeli az embereket az árnyékból.
~ Itt semmi sem változott, csak bennem? ~ Elmélkedik, amikor egy ismerős lányt vesz észre.
Az illető éppen egy utcai árussal üzletel nem messze Yun-tól: a lány egyszerű ruházata teljesen hétköznapivá varázsolja őt, ahogyan a szürke haja sem tűnik ki a tömegből, de a lilás szempár immáron a lányka csuklójára fókuszál, amire egy 5-ös szám van tetoválva.
- Go! – szalad ki az ajkain nagyon halkan, éppen csak tátogja a szót, de közben már el is löki magát a faltól.
~ Go… pont ő kellett most nekem! Megkérem, hogy tanítson valami új jutsut, amivel lefoglalhatom magam… és amúgy is, ő nem kedvelte Kensei-t, pont jó lesz a mostani hangulatomhoz ő. ~ Gondol apró haragos daccal a kedvesére, de mielőtt megint lekezdhetne filozofálni azon, mi volt olyan fontos, hogy Kensei csak úgy otthagyja, Go mellé sétál. Meghagyja a tisztes távolságot, és picit köhint egyet, hogy felhívja magára a figyelmet, noha sejti, hogy Go tudja, itt van.
- Konnochiwa, sensei! – Hajol meg tisztelettel, amikor Go felé néz. – Régen találkoztunk… - Mondja, s egy picit elbizonytalanodik, hogyan is folytassa. Mindenesetre, nem itt az utcai árus orra előtt fogja megkérni egy még mélyebb meghajlással a nála fiatalabb, törékenyebb és kisebb leányzót, hogy oktassa.

Karin Szer. Dec. 22 2010, 19:12

//Bocsánat a késésért! //

A kunoichi egy pillanatra úgy tett, mintha észre sem venne, ahogyan kifizeti az árusnak azt a csomagot, melyet magánál tart. Nem nagy, alig nagyobb egy apró kis táskánál, ahogyan a szemeit rád szegezi és lágyan elmosolyodik a már hallott szavaid és talán a nézésed láttán.
- Rég találkoztunk Yun-san! -köszönt ő is, ahogyan az árussal nem is foglalkozva int a fejével, hogy kövesd őt a város utcáin át. Mellett is sétálsz, ahogyan inkább a kishúgodnak, mind a mesterednek. - Sajnálatos ami történt, az Aka-Bara megszűnt, a tagok szétszéledtek, a bázist lezárták! Azóta senkivel nem találkoztam, hogy Mamono-san elment! De mi van Kensei-el? -kérdezi tőled, ahogyan a szavai hallatán leszűröd hogy nemhiába kérdezett erről. Azonban a tekintetett elárul mindent neki – Értem! -válaszolja- Akárhogy is, én már nem dolgozok az Aka-Bara-nak, semmi közöm hozzátok! -jegyzi meg olyan hangsúllyal, ahogyan egy ilyen kijelentést közölni kell, határozottan és visszautasíthatatlanul, bár sohasem gondoltad volna, hogy pont ezt fogja neked mondani- Te téged kedvellek! - mosolyodott el- Akármit is akarsz, mond gyors gyorsan... mert...- ekkor azonban két alig négyéves kisgyerek rohant a kunoichi elé, ahogyan átszorították a ruháját és hozzábújtak.
- Go...Go-san! Mi lesz a vacsi? -kérdezte a bátrabb, ahogyan mind a ketten megvoltak szeppenve tőled. - Te ki vagy? -nézett téged felfújt pofival, ahogyan láthatólag zavarta őt, hogy te is jelen vagy!

**Shintaro Yun** Szer. Dec. 22 2010, 19:42

A különleges lány, Go néhány pillanatig még nem foglalkozik a kunoichivel, de Yun nem bánja, hanem mint valami engedelmes kiskutya, némán követi, valami halovány félmosollyal, ami lágy kedvességét ad az amúgy is szép arcának.
A kikötővárosban talán nem járhat furcsább páros jelenleg, mint ők ketten: a lány haja szürke, de a szemei az érdekesek: távolba révedő, hatalams szintén szürke lélektükörpár, míg Yun-é az ismert lilás, az ezüstösen megcsillanó koraősznek is nézhető hajszínnel. Azonban a démonok országában senkit sem érdekli, hogy ők ketten milyen különlegesek: mindenki csak megy a saját dolgára, s ők szépen befordulnak egy csendesebb utcába, s Yun már éppen nyitná a száját, hogy megkérje Go-t vigye vissza a bázisra és oktassa tovább, amikor a lány megelőzi.
~ Lezárták a bázist és a tagok szétszéledtek… hm… ~ Lassan emészti meg a hallottakat, s a megilletődése megjelenik abban, hogy a mozdulat, mellyel egy kacér tincset utasítana rendre, megakad, és helyette inkább mutatóujját a két szeme közé érinti, miközben lehunyt szemmel koncentrál.
- Kensei-jel? – Szólal meg, mikor Go kérdezi. – Semmi. Eltűnt azzal, hogy valami hihetetlen fontos dolga akadt… - A hangjából érezhető a megvetés, de Yun-t nem aggasztja, hogy Go kihallhatja az élt, hiszen jól tudja, hogy a leányzó nem kedvelte annyira a férfit.
Aztán mielőtt tálalhatná a kérését, kettő kölyök tűnik fel, s őket célozzák meg. Yun már mosolyogva meg is kérné őket, hogy máshol játszanak, amikor az egyik belecsimpaszkodik Go-ba, a másik pedig szinte a lány mögé bújik, csak a feje bújik ki a lány amúgy sem túl nagy termete mögül, s féltékeny pillantásokat lövell az ezüsthajú felé.
Yun hirtelen el sem tudja dönteni, hogy megdöbbenjen, vagy nevessen. Kicsit abszurd a két gyerek Go körül, hisz a lányt valami különleges, koraérett levegő lengi körül, és persze a lány furcsasága átittatja az étert szinte messziről is. A két négyéves forma kisgyerek pedig most úgy öleli őt, mintha csak az anyuk lenne.
- A nevem Yun. – Guggol le Yun egy kedvesnek szánt mosollyal. Egyszer azt hallotta, hogy a gyerekekkel való beszélgetést előrebillenti, ha egy magasságról folytatják a csevegést: Yun pedig magas, így csak a gyermekek felé tornyosulhatna.
- Go egyik régi ismerőse vagyok. – Mondja, s közben mosolyog továbbra is, s ha sikerült a gyerekeket megnyugtatni ezzel, akkor Go-ra pillant fel, s kicsit komolyabban folytatja.
- Szeretném… ha újra a sensei-m lennél, Go. Fontos lenne, hogy megtanuljam elfedni valami úton-módon a chakrámat. Életbevágóan fontos. – S közben a tekintete egy pillanatra újra elsötétülve kékesedik, ahogyan Shion jelenik meg a fantáziájában.
- De addig is… segítsek a vacsorában? – Áll fel, s a gyerekek felé kacsint. – Ez a nee-san nagyon finomat tud ám főzni! – Kacsint a gyerekeknek, s közben magára mutat.
~ Ah, még hogy finomat… Kensei sosem panaszkodott, de ismerem a limitjeimet… mindenesetre valami egyszerűvel nem lesz gondom! ~ De reméli, megnyeri ezzel a gyerekeket, s rajtuk keresztül Go-t is, noha úgy tűnik, a különleges mestere kedveli őt, és talán minden további noszogatás nélkül is segítene neki egy új jutsuban.

Karin Pént. Dec. 24 2010, 21:14

A két kisgyerek megszeppenve néz fel rád, bár azután ,hogy leguggoltál, kissé megnyugodnak, sőt igazából bátrabbá is válnak, mégsem hagyják el a lány szoknyáját, hanem abba kapaszkodva néznek téged, ahogyan Go feléd fordulva, immáron lenézve rád, miközben te először a gyerekhez beszéltél, bemutatkoztál nekik, majd felállva máris a vacsoráról beszéltél. A kunoichi csak elmosolyodott, ahogyan a kezével átölelte az egyik gyereket.
- Mutatkozzatok be ti is! -parancsolja lágyan, tőle szokatlanul a kunoichi
- A nevem Yosou! Üdvözlöm!- szólal meg mosolyogva az idősebb és láthatólag bátrabb kislány, ahogyan kisebbik és gyávább fiú, még mindig Go szoknyája mögül kuksol rád.
- Yuuryoku … -dadogja, ahogyan Go megsimogatja a fejét, de közben téged nézett mindvégig.
- Hahahah...- nevet fel- … elfedni mi? Csak nem bajban vagy én bujdosni kényszerülsz? -kérdezte tőled- De legyen segítek neked...- közölte barátságosan, ahogyan Yosou már a te lábadnál állt és megszorítva azt, mosolygott fel rád. - De csak most az egyszer, felhagytam a shinobi léttel, ma már csak az a célom, hogy lássam felnőni őket!

**Shintaro Yun** Szomb. Dec. 25 2010, 09:56

Sikeresen magához édesgeti a gyerekeket: a lányka már közelít is Yunhoz, kifejezve bizalmát, de a kisfiú, Yuuryouku még egy kicsit tart a kunoichitől, de Yun úgy gondolja, a fiúcska inkább csak féltékeny rá, hogy elveheti Go-t tőle. Erre a gondolatra lágyan kuncog magában, de nem mutatja a fiú felé érzelmeit, továbbra is barátságosan mosolyog, s közben a kislány vállára rakja a kezét, amikor az hozzáér.
- Ez meglepő, hogy felhagytál vele… pedig nagyon tehetséges vagy. – Mondja Go-nak, de mélyen abszolút meg tudja érteni, és ezt kifejezésre is juttatja rögtön, mielőtt esetleg a szürke szemű mestere elutasíthatná Yun előbbi bókját.
- De talán ez lesz a legjobb. Én is bánom, hogy nem szálltam ki korábban ebből az egészből. – Mondja újra picit kékesedett lélektükrökkel, de most nem Shionra gondol, hanem sokkal mélyebbre nyúl a múltjában: a ninja-élet sok mindentől megfosztotta, de sok mindent is adott neki, de még is, Yun úgy érzi, túl sok áldozatot követelt meg tőle.
- Látni őket felnőni… huh… - S megsimogatja Yosou buksiját, azután pedig lágyan ujjaival el is rendezi a lányka összeborzolt tincsecskéit. A nyelvén van a gondolat, hogy megkérdezze, vérrokonai-e a gyerekek, de inkább hallgat, majd megkérdezi tőle inkább négyszemközt, a gyerekek jelenléte nélkül.
- Köszönöm Go, tényleg igazán hálás vagyok. – Mondja Yun, s picit meghajol a mestere felé, tiszteletét kimutatva. – Valóban, bujdosni kényszerülök… vagy talán csak saját magamat szeretném megnyugtatni azzal, ha elhitetem magammal, hogy képes vagyok a világ elől elmenekülni azzal, hogy mindennapinak álcázom magam. Biztosan megérted, mi ez a különös vágy bennem, főleg most, hogy a célod az, hogy másokért élj. Én elvesztettem ezt, de talán egyszer újra megkaphatom… - S hangja elhal, ahogyan a torkát hirtelen valami nem ismert jeges marok szorítja össze szentimentálisan. Nem a sírás fojtogatja csontos kezeivel, de a megbánás bűntudata keveredik a fájdalommal és a szánakozással saját magán. Alapvetően nem szereti magát sajnáltatni, de talán megérdemel néha néhány pillanatot.
Ha Go megindul, felkapja Yosou-t, és mosolyogva viszi a lány után, hogy segítsen a főzésben, de a gondolatai csak félig járnak a lánnyal és furcsa kompániájával. Lélekben valahol messze jár, Shinichi, egykori férje karjaiban.
~ Remélem nem szakít gondot Go nyakába azzal, hogy megkerestem… Shion-nak is biztos regenerálódnia kell, és ha igaz, hogy valami nagyon erős mestert szolgált, biztosan nem engedheti meg magának a bosszú időt lopó luxusát… ~ Gondolja, de hirtelen átnéz a válla fölött gyanakodva, követi-e valaki, majd megnyugodva mosolyog újra a karjaiban lévő kislányra.

Karin Hétf. Dec. 27 2010, 11:51

Elindultatok, ahogyan te a nyakadba vetted Yosou-t, aki először meglepődve, majd pedig ismét felbátorodva, a hajaddal kezdett játszani, ahogyan a kunoichi mellett ott sétált Yuuryoku, továbbra is a lány ruháját fogva. Néha-néha hátranézett rád, majd amikor a tekintetek találkozott, elkapva azt, újra csak az utat merte nézni.
- Akkor veszélyes ellenfélbe botlottál, ha nem tévedek! -reagált a szavaidra- Hallottam pletykákat, hogy egy egy kisebb csapat egy éjszaka leforgása alatt elpusztított egy fegyverkészítő falút, hírét egy kunoichinek, aki teljesen úgy nézett ki mind te! Csak remélem, hogy nem ti voltatok! Megölni mindenkit, gyerekeket és nőket, nem shinobihoz méltó tett! -közölte veled a hírt, ahogyan tovább sétáltatok, de sejtetted, hogy annak a híre nem lesz kicsi és ha maradt szemtanú, akkor hamar a nyomódba fognak eredni a fejvadászok.
Az út pedig mondhatni nem volt hosszú, alig három sarokkal odébb sétáltatok, ahogyan egy egyszerü, egyszintes házikót elérve Go megállt, majd elhúzva a ház ajtaját, egy poros és egyszerű házba léphettél le, ahogyan a szokás szerint, csakis mezítláb lehetett odabent lenni. A gyereke azonnal elfutottak, valószínűleg játszani, ahogyan kettesben maradtatok.
- Mond el, mi történt! -utasított rá Go- Te nem olyan ember vagy, aki ilyen könnyedén elrejtőzne, de ahogyan rád nézek, látom, hogy félsz! És az a tény, hogy Kensei-ről sem akarsz beszélni, még rosszabbá teszi a dolgot! Mibe keveredtél bele? kérdezte tőled, ahogyan a gyerekek máris marták egymást, de Go ezzel nem foglalkozott, elkelett neki mondanod mindent, a saját biztonsága, de legfőkéb a gyerekek érdelében!

**Shintaro Yun** Hétf. Dec. 27 2010, 15:39

Felkapja a kislányt, majd megindulnak, de Yun a rövikde út alatt néma csendbe burkolózik. Szíven találják Go szavai, ahogyan elítéli a fegyverkészítő falu lerombolását, s Yun előtt felrémlenek újra az arcok, amiket rég óta próbál meg elfelejteni. Már akkor küszködött azzal, hogy épp ésszel tudjon viselkedni, de a mészárlás után csak még inkább megkörnyékezték a saját démonai, a bűntudat bűzével és kemény láncaival leszorítva.
Amint elérik a házat, Yun leemeli a nyakából Yosou-t, megigazítja a haját, majd leveti a sandáljait, s Go-jé mellé teszi párhuzamosan őket, majd belép a szobába. A két kisgyerek elfut játszani, de a kunoichit ez igazából megnyugtatja, hogy nem kell hallaniuk a szavait. Mindenesetre arra tekint, amerre azok ketten eltűntek, s megköszörüli a torkát, majd fojtott hangon belekezd, miután Go utasította.
- A szóbeszédek igazak. Egy nő… megkeresett azzal, hogy elmondja, hol van Kensei… ha eltűntetek egy falut… igazából csak diplomáciai háborút akart kirobbantani kumoagakure-i álfejpántok használatával… és… megtettük… egy fiatal shinobi csapódott hozzám útközben, vele… de felbukkant újra ez a nő… és mindent el akart pusztíttatni velem… és erre elkezdtünk harcolni vele. – és itt lehunyja a szemeit, de a mondatai sokkal összefüggőbbé válnak, ahogyan Shion-ról beszél. – Hihetetlenül erős volt a nő, a valami úton-módon felbukkanó Kensei-jel közösen sem tudtuk megállítani… amikor azt hittük már, sikerült megölnöm, ugyanis feléledt valahogy! Átszúrta Kensei tüdejét, engem pedig nagyon gyorsan padlóra küldött. Csak is a szövetségesemnek, a fehér tigrisek fenséges Kogó-jának köszönhetem, hogy itt vagyok. De még ő sem volt képes megölni a nőt! Csak a karját sikerült letépnie… - S abbahagyja hirtelen, s felnyitja szemeit, s Go-ra néz, jelentőségteljesen. – hajlandó vagyok vállalni a tetteim következményét. – Jelenti ki erővel telt hangon. – De szerintem ez nem azt jelenti, hogy meg kellene halnom. Szembe fogok nézni azokkal, akik utánam jönnek a falu elpusztítása miatt, s akiket Shion küld utánam… de az utóbbiakat mind meg akarom ölni. – Villan meg egy furcsa láng a szemében, de mielőtt Go felismerhetné az enyhe paranoia jelét, a lélektükrök újra eltűnnek, ahogyan Yun újra a sötétségbe rejti szeme világát. Sóhajt egyet, majd újra Go-ra néz, majd mélyen meghajol előtte.
- Nem tudok semmit sem adni cserébe, és semmit sem tudok biztosítani, de szeretném megtanulni elfedni a chakrámat, hogy ne tudjanak olyan könnyen rám találni. A bűnhődésemet illetően pedig… szeretném, ha adnál egy tanácsot, hol kezdjem el a tetteim törlesztését.

Karin Kedd Dec. 28 2010, 09:53

Go csendben végighallgatta a szavaidat, ahogyan lassan beljebb mentetek és helyet foglaltatok, a dolgok túl hosszúak voltak ahhoz, hogy ott állva hallgassa végig, de ugyanakkor a gyerekektől sem kelet félned! Go kiküldte őket az udvarra, ahogyan a kérdésed után, kissé elgondolkozva ült veled együtt az asztalnál.
- Ez a kunoichi...- mondta- … nem lehet könnyű eset, de ha beleszámoljuk azt is, hogy van valaki aki még őt is képes irányítani, nagy bajban vagy! -jelentette ki- Olyan dolgokba keveredtél, melyek túlmutatnak rajtad Yun-san! -intett óvatosságra és mondta el a véleményét is- Ha utánad is jönnek, nem geninek vagy chuuninok lesznek! Nem maradhatsz itt sokáig, ha rám is itt-találnak, bajba kerülhetünk! -nézett ki az udvaron lévő gyerekekre- De... -nézett vissza rád- Én nem állók birtokában ilyenfajta technikát! -jelentette – De harcoltam már hasonló ellenféllel! - nyomott eléd egy csésze meleg teát- A chakraérzékelő shinobik használnak hasonló technikát! Nemcsak kivetetik a chakrájukat, hanem el is tudják fedni azt, ami nagy hasznukra van! -vakarta meg a fejét- Segítek, de ahhoz, hogy ezt elsajátítsd, csak ötleteket adhatok, többet nem! -ajánlotta fel a segítségét, ahogyan csak rajtad áll, hogy ennek ellenére is, maradsz.

**Shintaro Yun** Kedd Dec. 28 2010, 18:44

Jól esik neki, hogy Go nem vetti a szemére a tetteit, és figyelmesen hallgatja szavait Shionról. Tudja Yun maga is, hogy Shion csak egy bérenc volt, és hogy aki felette áll, az még fenségesebb lehet: mégis bármikor arra gondol, hogy valaki üldözőbe veszi, csakis Shion őrült arcát látja maga előtt.
Hosszú ujjait a csésze köré fonja, s felemeli a kis csészét, hogy a gőz az arcába csapjon: a kellemes melegbe füröszti magát néhány pillanatig, míg Go elmondja, hogy ő maga nincs ilyen képesség birtokában. Már azon jár Yun agya, hová és kihez forduljon további segítségért most, hogy az Aka Bara sincs többé, amikor a mestere kijelenti, hogy az alapokat azért megtaníthatja.
Belekortyol a teába, s nem csalódik: Go még ezt is erősre tudja főzni. Halovány mosoly rajzolódik i ajkain, s végül lerakja a csészét és újra csak meghajol.
- Köszönöm sensei. Megpróbálom úgy, ahogyan te mondod… ha pedig nem megy, még mindig kereshetek valaki mást. – Itt picit beleharap az ajkába. – Bár nem mintha olyan sok ismerősöm lenne.
~ Mondhatni, egyedül vagy jelenleg… ~ S gondolatai önkéntelenül is visszakanyarodnak Kensei felé, aki csak úgy otthagyta a semmibe. Pír önti el a nő arcát, de most ez a düh jele.
Szinte a csésze után kapva hörpinti fel az egészet, s meredten bámulja a szemközti falat. kellett neki a férfire gondolnia!
~ Vajon hogyan működhet egy ilyen technika? A felismeréshez nyilván ki kellene terjeszteni a chakrafolyamot, a testen kívülre… de hogyan tudnám mások elől eltüntetni a saját chakrám? Pecsét nélkül nem lehetséges szerintem… az pedig nem túl jó megoldás… kíváncsi vagyok, Go mit tud mondani erről. ~ Gondolja, s a csészét lerakja a kezeiből, s várakozóan Go-ra pillant, hogy jelezze, türelemmel megvárja, míg mestere megissza a teáját, de utána kész elkezdeni az elméleti – és később persze a gyakorlati – jutsutanulást is.
~ Ha sikerül elsajátítanom ezt a technikát, könnyebben mozoghatok a nagyvilágban… nem is értem, miért nem gondoltam sokkal korábban egy ilyen jutsura. Talán akkor ezt az egészet elkerülhettem volna, mert Shion nem talált volna rám… ~ Sopánkodik.
Csak egyet nem vesz észre saját magán a nő: azt, hogy gondolatai szinte minden másodpercben visszakanyarodnak Shionhoz és a hozzá kapcsolódó félelemhez.

Karin Csüt. Dec. 30 2010, 11:27

Go szinte egy hörpintéssel lehúzta a saját magának készített teát, ahogyan kérdően Yun-ra nézett. A gyerekek még mindig kint játszottak, így könnyű dolguk volt olyan dolgokról beszélgetniük, melyek az ő füleiknek semmit sem jelenthettek volna, de akkor is tudatában lenni olyan dolgoknak, akkor sem jó. Go téged nézett, ahogyan lágyan felsóhajtott és megcsóválta a fejét.
- Itt nem azon múlik akármi is, hogy tudod, vagy nem tudod! -közli veled- Rá kell jönnünk a technika lényegére, hogy a chakrérzékelés hogyan is működik, és eszerint kell megtanulni annak kivédését is. Vannak ismerőseim, akik ennek birtokában vannak, de jelen pillanatban neked éppen az időből van a lehető legkevesebbed. - közölte veled, ahogyan tekintette egy pillanat alatt változott meg, ahogyan a szemeivel kertre nézett.
És te is érezted, hogy rajtatok kívül van még valaki itt és ez azonnal be is igazolodott, ahogyan Yosou hirtelen félelemtől ittasan felkiáltott és Yuuryoku sírása is nagyon jól kivehető volt. Go szinte azonnal az ajtónál termet, ahogyan kirohanva rajta, megállt. Te is követted őt, ahogyan érezted, hogy ami most történik, az a lehető legrosszabb. Két kumogakurai shinobi tartotta a kezében a gyerekeket, kezükben kunai késsel, ahogyan csak rád vártak.
- Megvan! -közölte óvatosan az egyikük, ahogyan a másik elvigyorodott.
- Azonnal adja meg magát Shintaro Yun kisasszony, vagy a gyerekek nem élik meg a holnapot! -tartották sakkban a két kunoichit, ahogyan el sem hitted, hogy ilyen gyorsan rád találtak.

**Shintaro Yun** Pént. Jan. 07 2011, 20:00

A sikításra felkapja a fejét, s rögtön talpra is ugrik, ahogyan vele együtt Go is. mindkettejük arca kicsit elváltozik, Yun enyhén elsápad, míg a mellkasáról a nyaka felé vörösség kúszik fel lassan.
~ Nem hittem, hogy ilyen hamar rám talál! ~ De közben már szalad is a hang irányába, gyorsan magára ráncigálva a cipőjét és előkapva egy kunaikést.
De nincs ideje eldobni azt, amikor kiér: a gyerekeket már fogságba ejtették, így kockázatos lépés lenne ez.
Még is, Yun arcán mintha kicsi megkönnyebbülés jelenne meg, amikor a két ninja hiate-atejának jelzése eljut a tudatáig.
~ nem Shion! ~ Örvendezik, de utána újabb gyanú foglalja le a gondolatait: mégpedig az a szörnyű emlék, hogy ők kumogakurei fejpántot hagytak az elpusztított falu helyszínén az utasításoknak megfelelően.
~ a francba! ~ s ajkába harap, de utána eszébe jut, hogy talán nem is ezért keresték fel a ninják: esélyesebb, hogy még egy régebbi incidens a randevú oka. Yun résztvett abban az akcióban, amikor megpróbálták az Akatsuki fogságában lévő Hamacho- fiút megmenteni jött-ment ninják a nagyobb nemzetekből. Yun beépülve közéjük próbálta megakadályozni ezt a lehetőséget, veszélyeztetve, hogy a Raikage unokaöccse épségben hazatérjen.
~ Hoppá, nem is olyan rövid a priuszom~ Gondolja, s közben felemelve magadóan mindkét kezét a kunait leteszi.
- Nyugodjatok meg, gyerekek, nem lesz semmi baj. – Szólítja meg a sipákoló gyerekeket, s közben közelebb lép elszántan, s immáron a ét shinobihoz szól.
- Megadom magam, engedjétek el a gyerekeket. – Szólítja fel őket de közben teljesen másra készül. – A haragosaim hamar megtaláltak. Ki kellett volna vágnom mindenki nyelvét akivel összefutottam… - S közben megnyom néhány szót, utalva arra a taijutsura, amit Go-tól tanult még az Aka Bara bázisán: reméli, a lány kapcsolni fog.
Közelebb lép, hogy nyugodtan lefegyverezzék, de csak akkor hagyja magát minden szó nélkül, ha a gyerekeket elengedik.
A célja pedig egyszerű: ha a gyerekeket elengedik a ninják, akkor ő rögtön az egyiküket a kanashibari-val bénítaná le, míg bízik abban, hogy Go a másikat elintézi a haragos nyelv kombinációjával.. Mindenesetre, az első, amire várnia kell, hogy a gyerekek biztonságban legyenek. Ha ennek az az ára, hogy a közelébe kell engednie valamelyik ninját, hát legyen. A közelharcban sem annyira elveszett, hála a chakraelszívó technikának.
Mindenesetre nyugodtan várja, hogy megtörténjen a „csere”: ő maga a gyerekekért.

Karin Szomb. Jan. 08 2011, 22:03

Két férfi láthatólag ideges volt, ami egyet jelentett, hogy féltek Yun-tól. Nemhiába ejtettek túszokat és próbálták diplomatikailag megoldani a helyzetet, nem erőszakkal. A lány nyugodt és egyben ésszerű megnyilvánulására pedig nemmás volt, mind elterelés, méghozzá nagyon is jó. Lassan odasétált a két férfihez, ahogyan az egyikük megkötözte a Yun-t és közben elengedte az egyik gyereket. De a másik még mindig fogságban volt, nem tehettél semmit sem.
De míg te nem tettél semmit, addig Go, nagyon is igen! Ahogyan a téged megkötözött férfi helyeslően és jelként bólintott egyet a társának, az elengedte a kislányt is, ami jel volt neked és Go-nak is. Egy pillanat alatt lökted meg közelebb álló férfit, ahogyan az ijedten nézett rád, de közel voltál hozzá. Egyenesen a szemedbe bámult, ahogyan a Paralizáló technika megtette a hatását. Egy pillanat alatt terdmedt le, izzadság csepek csúsztak végig az arcán, ahogyan a társa hiába kapott a gyerek után.
Go már mellett termet, tenyerét a férfi mellkasára helyezve, ahogyan megtartotta őt, majd gáncsot vetve a magasba rúgta őt és szegény Kumogaure, mielőtt akármit is csinálhatott volna a meglepetés ereje mellett, hiszen arra nem számított, hogy a másik nő is shinobi, a földbe csapódba végezte be az aznapi tevékenységét. De ezzel nem fejezte be, zuhanó ágban egyenes a férfi fejét vette célba, ahogyan egy pillanatra az őket néző ijedt gyerekere nézet és ez elég volt. Nem ölte meg a férfit, ahogyan mellett érve földet, rohant azonnal reszkető kölykök mellé.
Te kiszabadultál és fél óra múlva már fordított felállás mellett nézetek a két megkötözött Kumogakure-i-re, ahogyan Go a tőlük elvett könyvet nézegette.
- Nem kevés pénzt ér a fejed...- jegyezte meg, ahogyan odadobta neked a papirost.

Ajánlott tartalom

Kikötőváros

Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros

Re: Kikötőváros