Kikötőváros
+13
Hyuuga Shakaku
Itanashi
Hinata
Juurin Kensei
Uzumaki Kushina
Okimura Akushou
Matsudaro Kitsumo
Saya
Karin
Shintaro Yun
Seikatsu Mamono
Daizo Tensei
Kanmiru
17 posters
4 / 4 oldal
4 / 4 oldal • 
1, 2, 3, 4
Re: Kikötőváros
Shibo Szer. Okt. 05 2022, 17:36
Az ódon bódék közt haladva akaratlanul is felkelti figyelmét az ismeretlen világ különlegessége: az egyedi szimbólumok, az újszerű ereklyék, melyek -bizonyos személyek számára- mind mérhetetlen erővel rendelkeztek. Különösen a vallási jelek ragadták meg fantáziáját, melyek közül egy-kettő ismerősebbre rá is kérdez, hogy mit ábrázol. És nincs is ebben semmi furcsa, hiszen ha a küldetése miatt nem is lenne fontos, akkor is érdekelné a dolog; arra azért ügyel, hogy ne legyen túlbuzgó a kíváncsisággal, mert az általában többet árt, mint használ - ha nem is figyel fel rá valaki, akkor is híre kélhet, főleg, ha csak erre az egy dologra fókuszál. Meg aztán pofátlanságnak is tűnhet szemrevételezni minden árut, édes szavakkal hitegetve az eladót a lehetséges vételről, csak hogy végül továbblépjünk, mintha semmiféle különös hatása nem lett volna ránk az eltöltött időnek. Márpedig Shibo tanulni akart.
Egyelőre azonban, amíg nem tud többet, dőreség volna tudatlanul tudóst játszani. A nyelvét kivágott koldus láttán majdnem elkuncogja magát - ó, igen, ezt a büntetést ő is számtalanszor alkalmazta már. Nem a saját vallása tagjaival persze, de hallott már hasonlókról. Számtalan oka lehetett és a páriaság csak egy, habár a legvalószínűbb volt ezek közül. Odadobott azért néhány ryut, ahogy azt szokás, ami akár az első hibája is lehetett - elvégre nem tudhatta, hogy ez csak a nyugati kontinensen szokás-e, vagy itt is megsajnálhatják a szerencsétleneket; ugyanis előfordulhat, hogy az erre járók tudják, mi történt vele és a kitaszítottakon nem mindig szokás segíteni.
Technikája mindenesetre nincs arra, hogy többet tudjon meg tőle -pedig milyen hasznos volna kapcsolatba lépni vele, ha másnak nem beszélhet-, elvégre nyilván írni sem tud. A matróz válaszára alig láthatóan elmosolyodik - ez a gond letudva; nem okozott feltűnést, így az eltűnése sem jelenthet gondot. Az egyszerű járókelők döbbenetével járja végig az ismeretlen vidéket azon a néhány méteren, ameddig el kell jutnia, rácsodálkozva minden újdonságra. Fülel természetesen, hogy megismerje a legfrissebb pletykákat -ki tudja, mikor válik még hasznára, hogy Akatarot sarokba szorítva megfenyegesse az egész kontinenst-, nagyobb jelentőséget azonban nem tulajdonít a szóbeszédeknek. Azt jó tudni, hogy valamiben van hasonlóság, még ha ez egyelőre ki is merült ennyiben. Azt megállapíthatta, hogy vannak annyira civilizáltak, hogy megosszák egymással a mocskos tudást, de nem annyira, hogy ne tegyék. Ráadásul ez nem is afféle egyetlen szórakozási formának bizonyult, ez a mindennapjaik része lehetett.
Kumát megtalálva beszédbe is elegyedik vele -talán eleve az ő irányába nyitna először, hiszen ő a legszembetűnőbb, vagyis ő lehet leginkább képben a dolgokról-, de nem a várt választ kapja. Valamilyen módon már lelepleződött volna? A tekintetét követve meglátja a hallgatásának egyértelmű okait, ám mintha csak véletlenül arra tévedt volna a pillantása, nem kerít neki nagyobb feneket. Megkéretné a kölyköt, hogy szerezzen neki valamit, aki -ha nem akar lelepleződni- kénytelen lenne megtenni, esetleg rögtön harcba elegyedni, de mi értelme lenne? Csak felesleges feltűnést okozna, márpedig az most a legnagyobb ellensége. Így tehát alkalmazkodik.
- Kéne, kéne, a munka és az asszony soha nem áll le. Ám remélem nem jutok a segéded sorsára; miféle munkáról van szó? - Ha elég sokáig játssza a szerepét, talán eltűnnek a kellemetlen alakok, vagy ha elég gördülékeny, talán invitálást kap a halak különleges világába.
Egyelőre azonban, amíg nem tud többet, dőreség volna tudatlanul tudóst játszani. A nyelvét kivágott koldus láttán majdnem elkuncogja magát - ó, igen, ezt a büntetést ő is számtalanszor alkalmazta már. Nem a saját vallása tagjaival persze, de hallott már hasonlókról. Számtalan oka lehetett és a páriaság csak egy, habár a legvalószínűbb volt ezek közül. Odadobott azért néhány ryut, ahogy azt szokás, ami akár az első hibája is lehetett - elvégre nem tudhatta, hogy ez csak a nyugati kontinensen szokás-e, vagy itt is megsajnálhatják a szerencsétleneket; ugyanis előfordulhat, hogy az erre járók tudják, mi történt vele és a kitaszítottakon nem mindig szokás segíteni.
Technikája mindenesetre nincs arra, hogy többet tudjon meg tőle -pedig milyen hasznos volna kapcsolatba lépni vele, ha másnak nem beszélhet-, elvégre nyilván írni sem tud. A matróz válaszára alig láthatóan elmosolyodik - ez a gond letudva; nem okozott feltűnést, így az eltűnése sem jelenthet gondot. Az egyszerű járókelők döbbenetével járja végig az ismeretlen vidéket azon a néhány méteren, ameddig el kell jutnia, rácsodálkozva minden újdonságra. Fülel természetesen, hogy megismerje a legfrissebb pletykákat -ki tudja, mikor válik még hasznára, hogy Akatarot sarokba szorítva megfenyegesse az egész kontinenst-, nagyobb jelentőséget azonban nem tulajdonít a szóbeszédeknek. Azt jó tudni, hogy valamiben van hasonlóság, még ha ez egyelőre ki is merült ennyiben. Azt megállapíthatta, hogy vannak annyira civilizáltak, hogy megosszák egymással a mocskos tudást, de nem annyira, hogy ne tegyék. Ráadásul ez nem is afféle egyetlen szórakozási formának bizonyult, ez a mindennapjaik része lehetett.
Kumát megtalálva beszédbe is elegyedik vele -talán eleve az ő irányába nyitna először, hiszen ő a legszembetűnőbb, vagyis ő lehet leginkább képben a dolgokról-, de nem a várt választ kapja. Valamilyen módon már lelepleződött volna? A tekintetét követve meglátja a hallgatásának egyértelmű okait, ám mintha csak véletlenül arra tévedt volna a pillantása, nem kerít neki nagyobb feneket. Megkéretné a kölyköt, hogy szerezzen neki valamit, aki -ha nem akar lelepleződni- kénytelen lenne megtenni, esetleg rögtön harcba elegyedni, de mi értelme lenne? Csak felesleges feltűnést okozna, márpedig az most a legnagyobb ellensége. Így tehát alkalmazkodik.
- Kéne, kéne, a munka és az asszony soha nem áll le. Ám remélem nem jutok a segéded sorsára; miféle munkáról van szó? - Ha elég sokáig játssza a szerepét, talán eltűnnek a kellemetlen alakok, vagy ha elég gördülékeny, talán invitálást kap a halak különleges világába.
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
Re: Kikötőváros
Uzumaki Kushina Kedd Okt. 11 2022, 18:26
[Shibo]
A koldus kupájában már ugyan csörög egy-két ütött-kopott-fognyommal ékesített pénzérme, de még így is kérdő pillantásokat von magára Shibo a “tehetősebb” járókelők irányából. Elvégre a koldus ugyan leharcolt, mocskos küllemnek örvend, de jelenleg Shibo saját maga sem fest többnek a hontalan, mosdatlan, lecsúszott (és feltételezhetően alkoholista) matróznál: miből tudná hát támogatni a nála is szegényebb, elesett embertársát, ha neki sincs sokkal több vagyona? A köznép persze könnyen szokott olyan következtetéseket levonni, amiknek se alapja, se füle, se vége. A koldus háláját azonban kivívta magának, ahogyan talán pár potenciális zsebtolvajának célkeresztjét is, elvégre feltűnhet Shibonak, ha és amennyiben figyeli a környezetét - és egy hozzá hasonló szintű shinobi miért ne tenné -, hogy szapora mezítlábak követik és környékezik meg őt az árusok standjainál.
Az árusok - potenciális vásárlót látva benne - egy ideig készségesen ellátják ifjú főhősünket információikkal, amikor azonban egyértelművé vált már a szomszédos standnál ácsorgó asszonyságnak is, hogy itt ugyan portéka nem cserél gazdát, némileg szúrós tekintettel illetik a külhonit, hogy az idejüket rabolta.
Még mielőtt az ajkaikat szorosan összepréselnék hiányos és elfeketedett fogsoraikon, mely aktussal természetesen a tiltakozásukat fejeznék ki, a férfi még megtudhatja, hogy a talizmánok közül több az otthon védelmét szolgálja: van, amelyik véd a vadonban kószáló vadállatok támadásától, van, amelyik védi a család tagjait a betegségtől, van, amelyik a balsorstól hivatott megvédeni a háztartás tagjait, van azonban olyan is, ami a vérhitvallás szimbólumát tartalmazza. Erről maga az árus sem tud bővebb információval szolgálni, mivel - mint kiderül - a talizmánnak kereslete nincs, ha ezek elfogynak, akkor kínálata sem lesz, minekután ezek az utolsó darabok. Kérdésre sem tudja megmondani, hogy a szimbólumot felölelő írás mit jelenthet, hiszen maga a kalligráfia is eltér a megszokottól. Shibo a vérpapok szimbólumát saját maga is fel tudja már ismerni, hiszen a vallásokról szóló tekercs - ami inkább csak egy alapmű, mint valódi írásos emlék - is külön tartalmazta azt.
A gyöngyökről megtudhatja még, hogy azok, amelyek csontból kerültek kifaragásra, azoknak az alapanyaga állati eredetű csont, és azon belül is olyan állatnak a csontja kerültek felhasználásra, amik a vadonban éltek és pusztultak el Shoun istennő kegyéből. Shibo szintén a tekercs alapján tudja azonosítani Shount, így talán nem tűnik teljesen nyugati eretneknek.
Ennyi azonban az az információhalmaz, amit az árusokból ki tud szedni gyermeki érdeklődésével, és mivel nem is vesz tőlük semmit, csak vásárlás nélkül tovább áll még az is meglehet, hogy bosszúból legközelebb magasabb áron értékesítenek a részére árut vagy információt.
Az ifjú zsebtolvajjelöltek Shibot csak a halpiacig kísérik, onnan visszafordulnak és visszatérnek a kereskedelmi negyed felé.
- Az asszonyok már csak ilyenek. Néha nem árt a helyükre tenni őket, ha érted, mire gondolok, de a természetük így is kiütközik. - Húzza el a száját Kuma. - A munka egyszerű, csak pöcsölős. Hálót kötözni és javítani, hajnalban kihajózni, halakat fogni. Van néha megrendelés rákra is. A víz szeszélyesebb bármely nőnél, de legalább nem szokott köntörfalazni: ha kitalálja, hogy vízbe fullaszt, legalább nem vitatkozik erről velem. Korán futunk ki a vízre. Ha baj van, magunk maradtunk, szóval akkor jelentkezz, kölyök, ha egyáltalán tudsz úszni.
Kuma összedobálja a maradék ládákat, majd a hajóból a stégre dobja a hálót is. - Napi bért kapsz minden kikötés után. Mi a bérigényed*?
//*Ezt sajna nem tudtam kihagyni, még ha túl real life is a kérdés.
Miután a nyugati kontinensre nem jellemző alkudozásokon túl van a főhősünk Kuma ismét lop egy kósza pillantást a környezetükre. Az asszonyság még mindig kötöz és csomóz, méghozzá szinte ugyanazt a hálószekciót, mint korábban, így még mindig túl sok résztvevője van ennek a társalgásnak. Kuma komótosan bólint egyet Shibo irányába: - Ma már nincs munkám a számodra, de ha tényleg átgondoltad és az asszonyságod sem veszi érte kobakodat, akkor pirkadatkor kihajózunk erről a kiállásról. Ne késs, mert nem várok majd rád!
Lényegében tehát Shibo az idejét, így tehát az estéjét és az éjszakáját szabadon töltheti. Csatlakozhat matróztársaihoz a helyi aljasodóban, esetleg shokudo után kutathat, de akár tovább böngészheti a portékákat. Ha gondolja, akár maga is koldusnak állhat, de még kifoszthatja a zsebtolvajokat is akár. Természetesen a lehetőségeinek leginkább az idő szabhat határt, hiszen feltételezhetően kár volna lecsúszni a kihajózásról.
Az árusok - potenciális vásárlót látva benne - egy ideig készségesen ellátják ifjú főhősünket információikkal, amikor azonban egyértelművé vált már a szomszédos standnál ácsorgó asszonyságnak is, hogy itt ugyan portéka nem cserél gazdát, némileg szúrós tekintettel illetik a külhonit, hogy az idejüket rabolta.
Még mielőtt az ajkaikat szorosan összepréselnék hiányos és elfeketedett fogsoraikon, mely aktussal természetesen a tiltakozásukat fejeznék ki, a férfi még megtudhatja, hogy a talizmánok közül több az otthon védelmét szolgálja: van, amelyik véd a vadonban kószáló vadállatok támadásától, van, amelyik védi a család tagjait a betegségtől, van, amelyik a balsorstól hivatott megvédeni a háztartás tagjait, van azonban olyan is, ami a vérhitvallás szimbólumát tartalmazza. Erről maga az árus sem tud bővebb információval szolgálni, mivel - mint kiderül - a talizmánnak kereslete nincs, ha ezek elfogynak, akkor kínálata sem lesz, minekután ezek az utolsó darabok. Kérdésre sem tudja megmondani, hogy a szimbólumot felölelő írás mit jelenthet, hiszen maga a kalligráfia is eltér a megszokottól. Shibo a vérpapok szimbólumát saját maga is fel tudja már ismerni, hiszen a vallásokról szóló tekercs - ami inkább csak egy alapmű, mint valódi írásos emlék - is külön tartalmazta azt.
A gyöngyökről megtudhatja még, hogy azok, amelyek csontból kerültek kifaragásra, azoknak az alapanyaga állati eredetű csont, és azon belül is olyan állatnak a csontja kerültek felhasználásra, amik a vadonban éltek és pusztultak el Shoun istennő kegyéből. Shibo szintén a tekercs alapján tudja azonosítani Shount, így talán nem tűnik teljesen nyugati eretneknek.
Ennyi azonban az az információhalmaz, amit az árusokból ki tud szedni gyermeki érdeklődésével, és mivel nem is vesz tőlük semmit, csak vásárlás nélkül tovább áll még az is meglehet, hogy bosszúból legközelebb magasabb áron értékesítenek a részére árut vagy információt.
Az ifjú zsebtolvajjelöltek Shibot csak a halpiacig kísérik, onnan visszafordulnak és visszatérnek a kereskedelmi negyed felé.
***
- Az asszonyok már csak ilyenek. Néha nem árt a helyükre tenni őket, ha érted, mire gondolok, de a természetük így is kiütközik. - Húzza el a száját Kuma. - A munka egyszerű, csak pöcsölős. Hálót kötözni és javítani, hajnalban kihajózni, halakat fogni. Van néha megrendelés rákra is. A víz szeszélyesebb bármely nőnél, de legalább nem szokott köntörfalazni: ha kitalálja, hogy vízbe fullaszt, legalább nem vitatkozik erről velem. Korán futunk ki a vízre. Ha baj van, magunk maradtunk, szóval akkor jelentkezz, kölyök, ha egyáltalán tudsz úszni.
Kuma összedobálja a maradék ládákat, majd a hajóból a stégre dobja a hálót is. - Napi bért kapsz minden kikötés után. Mi a bérigényed*?
//*Ezt sajna nem tudtam kihagyni, még ha túl real life is a kérdés.
***
Miután a nyugati kontinensre nem jellemző alkudozásokon túl van a főhősünk Kuma ismét lop egy kósza pillantást a környezetükre. Az asszonyság még mindig kötöz és csomóz, méghozzá szinte ugyanazt a hálószekciót, mint korábban, így még mindig túl sok résztvevője van ennek a társalgásnak. Kuma komótosan bólint egyet Shibo irányába: - Ma már nincs munkám a számodra, de ha tényleg átgondoltad és az asszonyságod sem veszi érte kobakodat, akkor pirkadatkor kihajózunk erről a kiállásról. Ne késs, mert nem várok majd rád!
Lényegében tehát Shibo az idejét, így tehát az estéjét és az éjszakáját szabadon töltheti. Csatlakozhat matróztársaihoz a helyi aljasodóban, esetleg shokudo után kutathat, de akár tovább böngészheti a portékákat. Ha gondolja, akár maga is koldusnak állhat, de még kifoszthatja a zsebtolvajokat is akár. Természetesen a lehetőségeinek leginkább az idő szabhat határt, hiszen feltételezhetően kár volna lecsúszni a kihajózásról.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kikötőváros
Shibo Szer. Okt. 12 2022, 14:56
Shiboban hamar tudatosul, hogy keleten bizony más értékrend, vagy életmód szerint élnek; akárhogy is, újonnan szerzett információjával úgy dönt, ha már nem tárhatja szét a karjait, mert azzal még több figyelmet vonna magára, a férfi feje fölé helyezi a kezét és átszellemülten megáldja: - Kelj fel és beszélj.
Ennyi időt szánt az itteni csőcselékre, akikben jogosan ébredt fel a gyanú, de nem gondolta, hogy ez még visszaüthet. A legtöbben úgyis csak egy olyan anomáliának fogják majd fel, amiről szót ejteni sem érdemes. A koldus mindenképp. Mindenesetre nem ismerték, így nem is tudhattak semmit a hátteréről, bárki lehetett, így bármit eljátszhatott. Egy kis pénzszórás -az őt követő kellemetlenkedők ellenére- igazán belefért.
Nem sokat foglalkozott a tolvajokkal, talán csak annyira méltatta őket, hogy a Muon Satsujinnal csak azért is füllel tartotta őket, nehogy valami komisz kis csíny az eszükbe jusson. Ha ez megtörténne, akkor hagyná, hogy a közelébe férkőzhessenek és "tetten érhesse őket". Erre azonban kevés esélyt látott, valószínűleg ők is csak felkapták a fejüket a különös eseményre és a gyengeségeit keresik, hogy azt kihasználhassák.
Érdekesnek véli a vallási szimbólumokat, de csalódottan konstatálja, vagyis inkább sejti, hogy valódi hatalmuk nem lenne, nyilván csak a köznép babonáját igyekeznek kihasználni, vagy az maga hívta életre ezeket az alkotásokat. Bár szeretne utánajárni az eredetüknek, már így is túl sokáig tétlenkedett és bizony nem mindenki nézte ezt jó szemmel. Ha valaki az ő küldetésével vallásokról kérdez, az csak előrébb hozza az elkerülhetetlen találkozást a sorssal. Megveti ezeket a népeket, ám ezt nem mutatja ki. Ő eleve máshonnan jött, ami neki kapzsiságnak tűnhet, az nekik az élet és jövedelem, ezen pedig nem változatnak felmagasztalt nézetei. Szerencsére épp elég tudással rendelkezik, hogy ne tűnjön semmit tudónak és jogos legyen a kutakodása további információk után, ám lassan ezt is abba kell hagynia.
A halpiacra érve leszakadoznak újdonsült "követői" -akikkel eldicsekedhet majd otthon- és hamar meg is találja a kijelölt személyt - hacsak nem valaki másra is illik a leírás, aki kellemesen szóba elegyedett vele. Érdektelenséget tettetve hallgatja mondandóját, mintha csak egy sima piaci csevegésről lenne szó, nem többről.
- Legyen napi négyszáz, plusz ötven a barátságért - mondja határozottan, szinte mintha nem tűrne ellenvetést. - Egyébként a nevem Akafuni, röviden Fun.
Ha megköttetik az üzlet, a maradék szokásos formaságokat letudva elhagyja a partszakaszt és útjára indul. Nem tudván mit csináljon úgy dönt, hogy akár fel is kereshetne egy fogadót, hogy ott aludja végig az éjszakát, elvégre a küldetése a polgárpukkasztást sem engedik meg -hacsak nem egy bizonyos egy bizonyos dzsinn utolsó kívánságaként-, de az nem ő lenne. Ha már ezt a szerepet és ezt az életet kapta, legalább kihasználja azt, elvégre ő Shibo. A világtól elvonulva -a Muon Satsujinnal többször figyelve környezetét, hogy még véletlenül se akadjon nem kívánt társasága, egy árva madár vagy denevér sem-, ahova még beért egy kis fény elővesz egy papírost és tintát, és írni kezd. Az első papírt kiteszi egy fára, hogy bármilyen arra tévedő megtalálhassa, a másikat pedig egy szerencsés megtalálóra bízva összegyűri és edobja. Természetesen -mivel "munkája" során kitanulta a hamisítás művészetét- mindkettő iratot különböző kézírással rója fel, melyek eltérnek az eredetitől és akár egy szakértőt is megtéveszthetnek. Ezután a dolgukat jól végző emberek nyugalmával és fáradtságával valóban egy fogadó után kezd kutatni és ha nem jön közbe semmilyen kellemetlenség, valóban le is fekszik aludni, másnap pedig már korán ott van a megadott helyen.
A fára ragasztott papír szövege:
Közhírré tétetik!
Az asszonycsaló- és verő Akataro meggyalázta Shoun-chan emlékművét. Ilyen hitvány gaztett nem maradhat megtorlatlanul! Bűnhődést a latroknak!
Az elhagyott papíros szövege:
Elveszítettem ezt a papírlapot. Megtalálójának jutalmat ajánlok fel. Keress a legközelebbi ivóban!
Ennyi időt szánt az itteni csőcselékre, akikben jogosan ébredt fel a gyanú, de nem gondolta, hogy ez még visszaüthet. A legtöbben úgyis csak egy olyan anomáliának fogják majd fel, amiről szót ejteni sem érdemes. A koldus mindenképp. Mindenesetre nem ismerték, így nem is tudhattak semmit a hátteréről, bárki lehetett, így bármit eljátszhatott. Egy kis pénzszórás -az őt követő kellemetlenkedők ellenére- igazán belefért.
Nem sokat foglalkozott a tolvajokkal, talán csak annyira méltatta őket, hogy a Muon Satsujinnal csak azért is füllel tartotta őket, nehogy valami komisz kis csíny az eszükbe jusson. Ha ez megtörténne, akkor hagyná, hogy a közelébe férkőzhessenek és "tetten érhesse őket". Erre azonban kevés esélyt látott, valószínűleg ők is csak felkapták a fejüket a különös eseményre és a gyengeségeit keresik, hogy azt kihasználhassák.
Érdekesnek véli a vallási szimbólumokat, de csalódottan konstatálja, vagyis inkább sejti, hogy valódi hatalmuk nem lenne, nyilván csak a köznép babonáját igyekeznek kihasználni, vagy az maga hívta életre ezeket az alkotásokat. Bár szeretne utánajárni az eredetüknek, már így is túl sokáig tétlenkedett és bizony nem mindenki nézte ezt jó szemmel. Ha valaki az ő küldetésével vallásokról kérdez, az csak előrébb hozza az elkerülhetetlen találkozást a sorssal. Megveti ezeket a népeket, ám ezt nem mutatja ki. Ő eleve máshonnan jött, ami neki kapzsiságnak tűnhet, az nekik az élet és jövedelem, ezen pedig nem változatnak felmagasztalt nézetei. Szerencsére épp elég tudással rendelkezik, hogy ne tűnjön semmit tudónak és jogos legyen a kutakodása további információk után, ám lassan ezt is abba kell hagynia.
A halpiacra érve leszakadoznak újdonsült "követői" -akikkel eldicsekedhet majd otthon- és hamar meg is találja a kijelölt személyt - hacsak nem valaki másra is illik a leírás, aki kellemesen szóba elegyedett vele. Érdektelenséget tettetve hallgatja mondandóját, mintha csak egy sima piaci csevegésről lenne szó, nem többről.
- Legyen napi négyszáz, plusz ötven a barátságért - mondja határozottan, szinte mintha nem tűrne ellenvetést. - Egyébként a nevem Akafuni, röviden Fun.
Ha megköttetik az üzlet, a maradék szokásos formaságokat letudva elhagyja a partszakaszt és útjára indul. Nem tudván mit csináljon úgy dönt, hogy akár fel is kereshetne egy fogadót, hogy ott aludja végig az éjszakát, elvégre a küldetése a polgárpukkasztást sem engedik meg -hacsak nem egy bizonyos egy bizonyos dzsinn utolsó kívánságaként-, de az nem ő lenne. Ha már ezt a szerepet és ezt az életet kapta, legalább kihasználja azt, elvégre ő Shibo. A világtól elvonulva -a Muon Satsujinnal többször figyelve környezetét, hogy még véletlenül se akadjon nem kívánt társasága, egy árva madár vagy denevér sem-, ahova még beért egy kis fény elővesz egy papírost és tintát, és írni kezd. Az első papírt kiteszi egy fára, hogy bármilyen arra tévedő megtalálhassa, a másikat pedig egy szerencsés megtalálóra bízva összegyűri és edobja. Természetesen -mivel "munkája" során kitanulta a hamisítás művészetét- mindkettő iratot különböző kézírással rója fel, melyek eltérnek az eredetitől és akár egy szakértőt is megtéveszthetnek. Ezután a dolgukat jól végző emberek nyugalmával és fáradtságával valóban egy fogadó után kezd kutatni és ha nem jön közbe semmilyen kellemetlenség, valóban le is fekszik aludni, másnap pedig már korán ott van a megadott helyen.
A fára ragasztott papír szövege:
Közhírré tétetik!
Az asszonycsaló- és verő Akataro meggyalázta Shoun-chan emlékművét. Ilyen hitvány gaztett nem maradhat megtorlatlanul! Bűnhődést a latroknak!
Az elhagyott papíros szövege:
Elveszítettem ezt a papírlapot. Megtalálójának jutalmat ajánlok fel. Keress a legközelebbi ivóban!
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
Re: Kikötőváros
Uzumaki Kushina Szomb. Okt. 22 2022, 12:28
[Shibo]
Kuma szemei először elkerekednek, majd pedig öblösen felkacag. - No még mit nem! 75 ryo napi bér. - Áll bele teljes vállszélességgel az alkudozásba.
Az éjszaka – a rövid kiruccanását és káoszközpontú cselekedeteit leszámítva – eseménytelenül telt, ekként Shibo újult energiával indulhat el Kumához. Mivel minden új nap új esélyeket is rejt magában, könnyen meglehet, hogy kihajózás nélkül tud majd beszélni a túlméretezett férfival, azonban gyorsan világossá válhat kaotikus főhősünk számára, hogy a szerencse keleti istenei nem fogadták még a kegyeikbe eléggé ahhoz, hogy ennyivel megússza.
Ha tud hajózni, ha nem (elvégre egy bárkán teljesen más utazni, mint egy rozoga, imbolygó halálteknőn, amiben több léknyom van, mint szög), a férfi szó szerint beleveti őt a munka legjavába: Shibonak nyálkás ládákat kell pakolnia, szigonyt rögzíteni, hálókat összetekerni majd bepakolni. A munka igencsak alantas fizikai munka, de egy shinobinak, aki mások maradványaiban szokott taposni és menetelni talán kifejezetten barátságos elfoglaltság.
Kuma – tapasztalt kereskedőként, aki tudja, hogy mikor ébrednek majd a népek és mikor keresik majd a friss portékákat – teketóriát nem tűrve irányítja szavakkal, morgó hangokkal és nyers kézmozdulatokkal a fiatal shinobit, aminek köszönhetően gyorsan ki is tudnak hajózni.
Nem a nyílt víz felé eveznek azonban, hanem a kikötőváros mély öbléből ki, onnan balra fordulva haladnak a csipkézett partszakasz mentén. Amikor Kuma leteszi a saját lapátjait a kikötőváros kéményfüstje már szürkévé tompult a távolban.
Gyakorlott mozdulattal kiveti az egyik hálót a hajó jobb oldalán, rögzíti annak pontjait a hajón, a másik hálóval ugyanígy tesz, csak a hajó másik oldalán. Ekkor fordul csak Shibo felé újra és a fiatal főhősünk érezheti, amint Kuma, és az őket belengő atmoszféra végre megkomolyodik. - Mit tudsz arról, mi miatt itt vagy? Mit mondtak neked?
***
Az éjszaka – a rövid kiruccanását és káoszközpontú cselekedeteit leszámítva – eseménytelenül telt, ekként Shibo újult energiával indulhat el Kumához. Mivel minden új nap új esélyeket is rejt magában, könnyen meglehet, hogy kihajózás nélkül tud majd beszélni a túlméretezett férfival, azonban gyorsan világossá válhat kaotikus főhősünk számára, hogy a szerencse keleti istenei nem fogadták még a kegyeikbe eléggé ahhoz, hogy ennyivel megússza.
Ha tud hajózni, ha nem (elvégre egy bárkán teljesen más utazni, mint egy rozoga, imbolygó halálteknőn, amiben több léknyom van, mint szög), a férfi szó szerint beleveti őt a munka legjavába: Shibonak nyálkás ládákat kell pakolnia, szigonyt rögzíteni, hálókat összetekerni majd bepakolni. A munka igencsak alantas fizikai munka, de egy shinobinak, aki mások maradványaiban szokott taposni és menetelni talán kifejezetten barátságos elfoglaltság.
Kuma – tapasztalt kereskedőként, aki tudja, hogy mikor ébrednek majd a népek és mikor keresik majd a friss portékákat – teketóriát nem tűrve irányítja szavakkal, morgó hangokkal és nyers kézmozdulatokkal a fiatal shinobit, aminek köszönhetően gyorsan ki is tudnak hajózni.
Nem a nyílt víz felé eveznek azonban, hanem a kikötőváros mély öbléből ki, onnan balra fordulva haladnak a csipkézett partszakasz mentén. Amikor Kuma leteszi a saját lapátjait a kikötőváros kéményfüstje már szürkévé tompult a távolban.
Gyakorlott mozdulattal kiveti az egyik hálót a hajó jobb oldalán, rögzíti annak pontjait a hajón, a másik hálóval ugyanígy tesz, csak a hajó másik oldalán. Ekkor fordul csak Shibo felé újra és a fiatal főhősünk érezheti, amint Kuma, és az őket belengő atmoszféra végre megkomolyodik. - Mit tudsz arról, mi miatt itt vagy? Mit mondtak neked?
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kikötőváros
Shibo Hétf. Okt. 24 2022, 13:34
A viszontválasz után most Shibon volt a sor, hogy megdöbbenjen; nyugaton az általa javasolt bérezés teljesen átlagosnak számított - rosszabb lehet a helyzet, mint eleinte gondolta. Ami még csúfabbá teszi a dolgot, hogy most már valóban "nyugati eretnekként", avagy díszpogányként tekinthetnek rá. Nem mintha rejtegetni akarta volna származását - abból úgyis csak gond lenne.
- Amúgy is az lett volna a következő ajánlatom - vonta meg a vállát és a formalitások lezárulása után elindult jó cselekedeteit végrehajtani.
Másnap a frissen beosztott új munkás lendületével állt neki dolgozni és meg is volt az oka mindenféle örömre - a nyálkás ládákban felfedezte az egyszerű áldozatok vérét, nyálát és egyéb testnedveit -legalábbis képzeletében-, a hálók helyére beleket képzelt, amiben szintén volt tapasztalata, a szigony rögzítését pedig egy hasonló tevékenységet képzelt fogpiszkálóval.
- Meg tudnám szokni - mondta heves lendülettel, ahogy fellibbent a bárkára.
Hajós tapasztalata annyi volt, amennyit az út során magára szedett és hamar kellett szembesülnie azzal, hogy ez ide nem lesz elég. Ennél a barátságtalan, fékevesztett lélekvesztőnél sosem lehetett tudni, hogy mit akar, ezért a munka lényegi részét itt már a szakértőre bízta. Csak azt végzi el, amit mondanak neki, de azt igyekszik a legjobb tudása szerint, mert nem akar felborulni.
Lenyeli azt az egyértelmű visszaszólást, hogy ő csak a remek fizetés miatt van itt és ő is komolyra veszi a szót. Hátra azért nem dől, mert ki figyelheti őket madártávlatból - erre csak azért ügyel, mert ha tudna az ellenségről, ő valószínűleg szintén így járna el.
- Onii-chan érdeklődését -akinek a nevét nem monhatom ki- feleltették a keleti népek vallásai. Minden szektából kell egy alany, noha óva intettek Shoun követőitől és a jashinistáktól, bár ha jól sejtem velük is számolnunk kell majd, ha észrevesznek bizonyos hiányosságokat. És bizonyára belőlük is kell minta - beszél fesztelenül a munkájukról, mintha csak az időjárásról kérdezték volna.
- Amúgy is az lett volna a következő ajánlatom - vonta meg a vállát és a formalitások lezárulása után elindult jó cselekedeteit végrehajtani.
Másnap a frissen beosztott új munkás lendületével állt neki dolgozni és meg is volt az oka mindenféle örömre - a nyálkás ládákban felfedezte az egyszerű áldozatok vérét, nyálát és egyéb testnedveit -legalábbis képzeletében-, a hálók helyére beleket képzelt, amiben szintén volt tapasztalata, a szigony rögzítését pedig egy hasonló tevékenységet képzelt fogpiszkálóval.
- Meg tudnám szokni - mondta heves lendülettel, ahogy fellibbent a bárkára.
Hajós tapasztalata annyi volt, amennyit az út során magára szedett és hamar kellett szembesülnie azzal, hogy ez ide nem lesz elég. Ennél a barátságtalan, fékevesztett lélekvesztőnél sosem lehetett tudni, hogy mit akar, ezért a munka lényegi részét itt már a szakértőre bízta. Csak azt végzi el, amit mondanak neki, de azt igyekszik a legjobb tudása szerint, mert nem akar felborulni.
Lenyeli azt az egyértelmű visszaszólást, hogy ő csak a remek fizetés miatt van itt és ő is komolyra veszi a szót. Hátra azért nem dől, mert ki figyelheti őket madártávlatból - erre csak azért ügyel, mert ha tudna az ellenségről, ő valószínűleg szintén így járna el.
- Onii-chan érdeklődését -akinek a nevét nem monhatom ki- feleltették a keleti népek vallásai. Minden szektából kell egy alany, noha óva intettek Shoun követőitől és a jashinistáktól, bár ha jól sejtem velük is számolnunk kell majd, ha észrevesznek bizonyos hiányosságokat. És bizonyára belőlük is kell minta - beszél fesztelenül a munkájukról, mintha csak az időjárásról kérdezték volna.
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
Re: Kikötőváros
Uzumaki Kushina Hétf. Okt. 31 2022, 09:58
[Shibo]
Kuma csak kétkedve pillant a társára, amikor a fiatalabb férfi a keleti életvitelére nyilatkozik. Bár megtartja magának a szavakat, a gondolatai élesen csillognak értelmes bogárszemeiben: egyenesen kizártnak tartja, hogy Shibo bármilyen szinten be tudna a keleti népek közé illeszkedni, felvenni a szokásaikat, erre az életmódra áttérni. A fiatal shinobiban túlságosan pezseg az élet, hogy egy ilyen lomha életstílust magáénak tudhasson.
- Hmmm, igen. Ezzel lehet, hogy lesz egy kis gond, bár szerintem, ha egyáltalán érdekel a véleményem, akkor épphogy valamivel rendeződik a helyzeted: a jashinisták az utóbbi hónapok és közeli évek során váratlanul éles ellentétbe kerültek shoun követőivel. Az erdőket, völgyeket lényegében shoun követői tarkították és felügyelték. Mivel sosem volt közöttük megegyezés, vagy belső hierarchia, így inkább úgy viselkedtek, mint a vándorló farkasfalkák, mintsem valódi szekta. A jashinisták pedig Chino Kyokait tudhatták hatalmuk és vallásuk trónjának, azon túlmenően nemigen terjeszkedtek. - A férfi a padléc alatti kopottas dobozkából (ami kifejezetten és ekként különösen száraz) lyukacsos posztót emel ki. A doboz kiváló állapota – vagy legalábbis annak szárazsága – gyorsan magyarázatot nyer, mivel a szövet füleit és széleit kihajtogatva abból egy fapipát emel maga elé. A pipa egyszerű, azon se festés, se faragás nem látható, de egyértelmű, hogy hosszú évek óta szolgálja tulajdonosát a megfelelő lelkiállapotának biztosításában. A pipát rutinos mozdulatokkal tömi meg dohánnyal és valamiféle növény vagy virágőrleménnyel. Meggyújtva mélyet szippant bele, majd ismét és ekkor nyújtja át a társának, hátha csatlakozna hozzá. - A kisebb szekták a maguk ügyes-bajos dolgaikkal voltak elfoglalva, ez azonban, mint a felvezetésemből is kiderülhetett, megváltozott. A nyugati kontinensetekről érkezett egy férfi, aki vérpapnak vallotta magát, de természetesen mit sem tudott a kialakult hatalmi helyzetről és egyensúlyról. Végeredményként a nyugati vérpap úgy vágta le shoun követőit, mint más a disznót a toron. Aztán csend lett. Mintha a viharfelhőket szétoszlatta volna a szél, de nem így volt: a szél ugyanis egy hurrikán érkeztét jelezte. Amikor ugyanis a vérpap esztelen mészárlásai aláhagytak, shoun követői önmagukat is meghazudtolva összeszerveződtek és természetesen bosszút forraltak a jashinisták ellen. Ahogyan a jashinista vérpap lemészárolt shoun követőiből sokakat, úgy tették ugyanezt megtorlásként az egységbe szerveződött shoun követők is a jashinistákkal. Csak azért, hogy ez az egyébként is kacifántos történet tovább bonyolódjon: a vérpap ismét megjelent a keleti partokon. A vértemplom rendje azonban elárulta a vérpapot és a vérbörtönbe vetették. Könnyű lenne most azt mondanom, hogy azóta is ott eszi őt az enyészet, de a társai kiszabadították: napokon keresztül húzott fekete, baljós csíkot a hegyről felszálló füst. Tudomásom szerint a vérpapok rendje megtört, a leváló rendtagok elmenekültek. Akik maradtak, ők talán kevésbé radikálisak, mint azok, akik elhagyták a hegyet. Ők próbálnak nyitni kereskedelmileg is, és próbálják visszaállítani az erőegyensúlyt. A kisebb szekták - tartva mind shoun követőinek egységétől, mind pedig a leváló, vándoréletre kényszerült radikális jashinistáktól – inkább visszavonultak az eredeti országaikba. Jelenleg a három nagy vallás ebben az országban tehát shoun, jashin, és természetesen az ország politikai nagyhatalma, ami jelenleg Shion papnő irányítása alatt áll. Mit tudsz erről a háromról? Mármint természetesen azon túl, amit most elmondtam...
//Bocsi, hogy ennyire párbeszédes lett.
- Hmmm, igen. Ezzel lehet, hogy lesz egy kis gond, bár szerintem, ha egyáltalán érdekel a véleményem, akkor épphogy valamivel rendeződik a helyzeted: a jashinisták az utóbbi hónapok és közeli évek során váratlanul éles ellentétbe kerültek shoun követőivel. Az erdőket, völgyeket lényegében shoun követői tarkították és felügyelték. Mivel sosem volt közöttük megegyezés, vagy belső hierarchia, így inkább úgy viselkedtek, mint a vándorló farkasfalkák, mintsem valódi szekta. A jashinisták pedig Chino Kyokait tudhatták hatalmuk és vallásuk trónjának, azon túlmenően nemigen terjeszkedtek. - A férfi a padléc alatti kopottas dobozkából (ami kifejezetten és ekként különösen száraz) lyukacsos posztót emel ki. A doboz kiváló állapota – vagy legalábbis annak szárazsága – gyorsan magyarázatot nyer, mivel a szövet füleit és széleit kihajtogatva abból egy fapipát emel maga elé. A pipa egyszerű, azon se festés, se faragás nem látható, de egyértelmű, hogy hosszú évek óta szolgálja tulajdonosát a megfelelő lelkiállapotának biztosításában. A pipát rutinos mozdulatokkal tömi meg dohánnyal és valamiféle növény vagy virágőrleménnyel. Meggyújtva mélyet szippant bele, majd ismét és ekkor nyújtja át a társának, hátha csatlakozna hozzá. - A kisebb szekták a maguk ügyes-bajos dolgaikkal voltak elfoglalva, ez azonban, mint a felvezetésemből is kiderülhetett, megváltozott. A nyugati kontinensetekről érkezett egy férfi, aki vérpapnak vallotta magát, de természetesen mit sem tudott a kialakult hatalmi helyzetről és egyensúlyról. Végeredményként a nyugati vérpap úgy vágta le shoun követőit, mint más a disznót a toron. Aztán csend lett. Mintha a viharfelhőket szétoszlatta volna a szél, de nem így volt: a szél ugyanis egy hurrikán érkeztét jelezte. Amikor ugyanis a vérpap esztelen mészárlásai aláhagytak, shoun követői önmagukat is meghazudtolva összeszerveződtek és természetesen bosszút forraltak a jashinisták ellen. Ahogyan a jashinista vérpap lemészárolt shoun követőiből sokakat, úgy tették ugyanezt megtorlásként az egységbe szerveződött shoun követők is a jashinistákkal. Csak azért, hogy ez az egyébként is kacifántos történet tovább bonyolódjon: a vérpap ismét megjelent a keleti partokon. A vértemplom rendje azonban elárulta a vérpapot és a vérbörtönbe vetették. Könnyű lenne most azt mondanom, hogy azóta is ott eszi őt az enyészet, de a társai kiszabadították: napokon keresztül húzott fekete, baljós csíkot a hegyről felszálló füst. Tudomásom szerint a vérpapok rendje megtört, a leváló rendtagok elmenekültek. Akik maradtak, ők talán kevésbé radikálisak, mint azok, akik elhagyták a hegyet. Ők próbálnak nyitni kereskedelmileg is, és próbálják visszaállítani az erőegyensúlyt. A kisebb szekták - tartva mind shoun követőinek egységétől, mind pedig a leváló, vándoréletre kényszerült radikális jashinistáktól – inkább visszavonultak az eredeti országaikba. Jelenleg a három nagy vallás ebben az országban tehát shoun, jashin, és természetesen az ország politikai nagyhatalma, ami jelenleg Shion papnő irányítása alatt áll. Mit tudsz erről a háromról? Mármint természetesen azon túl, amit most elmondtam...
//Bocsi, hogy ennyire párbeszédes lett.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kikötőváros
Shibo Kedd Nov. 01 2022, 15:17
- Munka közben, előtt és után nem - utasítja el a felkínált bódítószert tőle várható udvariassággal az általában-pólyás és ekkor döbben rá, hogy valóban nem lesz olyan könnyű elvegyülnie a kontinensen. Előbb vagy utóbb kompromisszumokat kell kötnie a túlélésért és belebizsergett a gondolatba, hogy ez vajon mikor jön el. Ebben azonban kifejezetten jó volt - magával az élettel kötött kompromisszumot.
- Shoun a táplálék istennője, hívei a természet törvényei szerint élnek. Ők lehetnek a legbabonásabbak és istenfélőbbek, így a legkönnyebb célpontot is ők jelenthetik. Ezen kívül számosak és eddig azt hittem, nem lehet nagy köztük a kohézió. A vérpapok Jashint imádják és meggyőződésük, hogy áldozatokat kell bemutatniuk az istenüknek. Elég furcsa vallásaink vannak, miért nem hisz senki a chakrában? - vakarja meg egy pillanatra az állát, ahogy hátradől a lélekvesztőn. - Shion vallása pedig nem szerepelt a kapott paksamétában, így csak a szóbeszéd alapján tudok tájékozódni: a főpapnő előre látja a sorsokat. Na ez az, ami érdekel! - csillan fel a szeme egy pillanatra, csakhogy szürke ürességet hagyjon maga mögött egy pillanat múlva. - De most nem az én érdekeim miatt vagyunk itt. Ki volt ez a nyugati vérpap és mi lehet most vele? Talán felhasználhatnánk őt, vagy legalábbis a nevét Shoun követőinek előcsalogatására; de az veszélyes, óvatosan kell csinálni. Egy egy-leszakadozó jashinistával még elbánhatunk, ha jól játsszuk ki a kártyáinkat. Vajon hogy néz ki a főpapnő? Legutóbbi alkalommal... - mélyed el gondolataiban, ám a mondatot nem fejezi be.
//Shion vallása nem volt a linkelt oldal leírásában, viszont viszonylag ismert lehet, így arra támaszkodtam.//
- Shoun a táplálék istennője, hívei a természet törvényei szerint élnek. Ők lehetnek a legbabonásabbak és istenfélőbbek, így a legkönnyebb célpontot is ők jelenthetik. Ezen kívül számosak és eddig azt hittem, nem lehet nagy köztük a kohézió. A vérpapok Jashint imádják és meggyőződésük, hogy áldozatokat kell bemutatniuk az istenüknek. Elég furcsa vallásaink vannak, miért nem hisz senki a chakrában? - vakarja meg egy pillanatra az állát, ahogy hátradől a lélekvesztőn. - Shion vallása pedig nem szerepelt a kapott paksamétában, így csak a szóbeszéd alapján tudok tájékozódni: a főpapnő előre látja a sorsokat. Na ez az, ami érdekel! - csillan fel a szeme egy pillanatra, csakhogy szürke ürességet hagyjon maga mögött egy pillanat múlva. - De most nem az én érdekeim miatt vagyunk itt. Ki volt ez a nyugati vérpap és mi lehet most vele? Talán felhasználhatnánk őt, vagy legalábbis a nevét Shoun követőinek előcsalogatására; de az veszélyes, óvatosan kell csinálni. Egy egy-leszakadozó jashinistával még elbánhatunk, ha jól játsszuk ki a kártyáinkat. Vajon hogy néz ki a főpapnő? Legutóbbi alkalommal... - mélyed el gondolataiban, ám a mondatot nem fejezi be.
//Shion vallása nem volt a linkelt oldal leírásában, viszont viszonylag ismert lehet, így arra támaszkodtam.//
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
Re: Kikötőváros
Uzumaki Kushina Vas. Nov. 13 2022, 16:22
[Shibo]
A férfi komótosan pöfékeli a pipáját, mivel azon nem kell osztoznia társával. Bár a fiatal nyugati shinobi nem halmozza a felesleges szavakat és nem kezd mély elemzésbe sem, inkább roppantmód távoli és még ennél is merészebb ötletcsírákat hint el a küldetése talaján, a férfi bozontos szemöldöke rosszallóan rándul össze.
- Én a helyedben jobban ügyelnék arra, hogy mi hagyja el a számat és mi nem. Nem tudom, hogy a ti kontinenseteken manapság miként boldogulnak az emberek, de ha azt gondolnád, hogy a keleti fajzatok vallásossága bárminemű együgyűséget kölcsönözne nekik, akkor el kell keserítselek, hogy nagyobbat nem is tévedhetnél. Mind a papnő, mind a vallások rituáléi itt szentek és sérthetetlenek, vagy éppen megbocsájthatatlan eretnekbűnök; ez persze nézőpont kérdése. Ha bárki meghallaná, hogy kívülállóként ilyen irányú kérdést fogalmazol meg, még ha csak morfondírozás szintjén is, akkor kivágják a nyelvedet, legyél bármennyire képzett vagy erős shinobi: itt ugyanis egyedül vagy. Könnyen arra a sorsra juthatsz, mint a Vérpap, aki szétzilálta a saját rendjét. Itanashi néven emlegetik, már egyáltalán azon kevesek, akik ismerik a nevét. Ha úgy gondolod, hogy megkeresed... akkor javasolnám, hogy imádkozz a saját nyugati isteneidhez, mert a Vérpap nem kegyelmez senkinek.
A férfi talán komorabb, sőt, mogorvább, mint eddig volt, vagy talán mint amennyire a helyzet indokolttá teszi, azonban a mondandóján és annak háttértartamán érdemes volna eltöprengeni: alig van itt fél napja, azonban az első élménye éppen a különös talizmánok, vallási jelek és feltételezett rítusok, valamint a koldus kivágott nyelve volt. Meglehet persze, hogy mindez csak egy színjáték, ami a fejlettebb nyugati kontinens kifinoult hódítóit hívatott eltántorítani a vad kelettől.
//Ha van ehhez a részhez még kérdés, esetleg Itanashi, vagy a papnő után kérdezne a karakter, akkor itt még megteheti.
A hullámok finoman nyaldossák a csónak korhadt oldalát. Amikor a férfi a hajó oldalára rögzített hálókért nyúl, akkor a pipája már rég kihült. Az idősebb férfi egy nyers mozdulattal int a nyugati társának, hogy segítsen a hálók kiemelésében: a hálók egy-egy végét megragadva kell kiemelniük a halakat úgy, hogy lehetőleg azok ne szabaduljanak ki a fogságból. - Ha elillannak a bitangok, akkor nincs ám fizetség! – Figyelmeztetné a fiatal társát arra az esetre, ha ő állatbarát lévén kiszabadítaná a vilijelölteket.
A művelet lassú, és kényelmetlen, hiszen egy apró csónakban nehezen fér meg két felnőtt férfi, meg jó pár kiló ficánkoló hal, de ezen túlmenően borzasztóan nyálkás is, hiszen, mint említettem, ezek a halak bizony az életükért ficánkolnak, pattognak egyik oldalukról a másikra.
A keleti halász ezt követően izzadtságtól bűzlő szőrös karjával legyint a sziklapart felé, ami magasan tornyosul feléjük. Egyértelmű, hogy ha valaki a peremről levetné magát, akkor azzal azonnal végeznek a sziklák, vagy pedig (ha elég messzire rugaszkodott) maga a vízfelszín veszi életét landoláskor. A hullámok, amelyek a csónakot finoman ringatják, a sziklafalat ádázul ostromolják. Amikor azonban pontosabban követi szemével a keleti kezének irányát és arra néz, amerre ténylegesen, konkrétan mutat, akkor láthatja, hogy a sziklafal egy részen mintha sötétebb lenne a többinél. Ott egy halálverem van. Eléggé gyakori nálunk, de erről mások nem tudnak. A víz és a szél, a hullámok természetes úton alakítják ki ezeket a vermeket, általában a bejáratuk szűk. A veszélyük az, amiből a nevük ered: apálykor be lehet sétálni a sziklákon vagy a homokrészen, de ha nem jutsz onnan ki dagály előtt, akkor sosem fogsz. A dagály feltölti a vermet és mivel más kijárata nincsen, ezért a szerencsétlen félnótások, akik nem hisznek a tenger erejében, az életükkel fizetnek balgaságukért. A verembe érve balra fordulva a második sziklapillérnél elástam a ládát, amiben a küldetéshez szükséges pénz szükséges. Ugye tudod, hogy mi az az árapály, és mikor van az apály, dagály? Másfelől pedig mondanod kell nekem egy helyet, ahol tudlak keresni, ha új információt szereztem, vagy ha társaid érkeztek. Te tudod, hogy engem a kikötőben megtalálsz, így nekem is kell valami konkrét helyszín. Nem tudnánk együttműködni enélkül.
//Ha itt van más kérdése még Shibonak, akkor felteheti, illetve választhatsz, hogy hol legyen Shibonak az a helye, ahol vagy megtalálja Kuma, vagy pedig üzenetet küld/hagy a számára. Illetve el kell döntened, hogy a ládát a legközelebbi apálykor kiásod, vagy vársz vele. Ha kiásod, akkor olyanra is térj ki és írd le pl, hogy hogyan közelíti meg a karakter a veszélyes vermet (pl utazási mód)
- Én a helyedben jobban ügyelnék arra, hogy mi hagyja el a számat és mi nem. Nem tudom, hogy a ti kontinenseteken manapság miként boldogulnak az emberek, de ha azt gondolnád, hogy a keleti fajzatok vallásossága bárminemű együgyűséget kölcsönözne nekik, akkor el kell keserítselek, hogy nagyobbat nem is tévedhetnél. Mind a papnő, mind a vallások rituáléi itt szentek és sérthetetlenek, vagy éppen megbocsájthatatlan eretnekbűnök; ez persze nézőpont kérdése. Ha bárki meghallaná, hogy kívülállóként ilyen irányú kérdést fogalmazol meg, még ha csak morfondírozás szintjén is, akkor kivágják a nyelvedet, legyél bármennyire képzett vagy erős shinobi: itt ugyanis egyedül vagy. Könnyen arra a sorsra juthatsz, mint a Vérpap, aki szétzilálta a saját rendjét. Itanashi néven emlegetik, már egyáltalán azon kevesek, akik ismerik a nevét. Ha úgy gondolod, hogy megkeresed... akkor javasolnám, hogy imádkozz a saját nyugati isteneidhez, mert a Vérpap nem kegyelmez senkinek.
A férfi talán komorabb, sőt, mogorvább, mint eddig volt, vagy talán mint amennyire a helyzet indokolttá teszi, azonban a mondandóján és annak háttértartamán érdemes volna eltöprengeni: alig van itt fél napja, azonban az első élménye éppen a különös talizmánok, vallási jelek és feltételezett rítusok, valamint a koldus kivágott nyelve volt. Meglehet persze, hogy mindez csak egy színjáték, ami a fejlettebb nyugati kontinens kifinoult hódítóit hívatott eltántorítani a vad kelettől.
//Ha van ehhez a részhez még kérdés, esetleg Itanashi, vagy a papnő után kérdezne a karakter, akkor itt még megteheti.
A hullámok finoman nyaldossák a csónak korhadt oldalát. Amikor a férfi a hajó oldalára rögzített hálókért nyúl, akkor a pipája már rég kihült. Az idősebb férfi egy nyers mozdulattal int a nyugati társának, hogy segítsen a hálók kiemelésében: a hálók egy-egy végét megragadva kell kiemelniük a halakat úgy, hogy lehetőleg azok ne szabaduljanak ki a fogságból. - Ha elillannak a bitangok, akkor nincs ám fizetség! – Figyelmeztetné a fiatal társát arra az esetre, ha ő állatbarát lévén kiszabadítaná a vilijelölteket.
A művelet lassú, és kényelmetlen, hiszen egy apró csónakban nehezen fér meg két felnőtt férfi, meg jó pár kiló ficánkoló hal, de ezen túlmenően borzasztóan nyálkás is, hiszen, mint említettem, ezek a halak bizony az életükért ficánkolnak, pattognak egyik oldalukról a másikra.
A keleti halász ezt követően izzadtságtól bűzlő szőrös karjával legyint a sziklapart felé, ami magasan tornyosul feléjük. Egyértelmű, hogy ha valaki a peremről levetné magát, akkor azzal azonnal végeznek a sziklák, vagy pedig (ha elég messzire rugaszkodott) maga a vízfelszín veszi életét landoláskor. A hullámok, amelyek a csónakot finoman ringatják, a sziklafalat ádázul ostromolják. Amikor azonban pontosabban követi szemével a keleti kezének irányát és arra néz, amerre ténylegesen, konkrétan mutat, akkor láthatja, hogy a sziklafal egy részen mintha sötétebb lenne a többinél. Ott egy halálverem van. Eléggé gyakori nálunk, de erről mások nem tudnak. A víz és a szél, a hullámok természetes úton alakítják ki ezeket a vermeket, általában a bejáratuk szűk. A veszélyük az, amiből a nevük ered: apálykor be lehet sétálni a sziklákon vagy a homokrészen, de ha nem jutsz onnan ki dagály előtt, akkor sosem fogsz. A dagály feltölti a vermet és mivel más kijárata nincsen, ezért a szerencsétlen félnótások, akik nem hisznek a tenger erejében, az életükkel fizetnek balgaságukért. A verembe érve balra fordulva a második sziklapillérnél elástam a ládát, amiben a küldetéshez szükséges pénz szükséges. Ugye tudod, hogy mi az az árapály, és mikor van az apály, dagály? Másfelől pedig mondanod kell nekem egy helyet, ahol tudlak keresni, ha új információt szereztem, vagy ha társaid érkeztek. Te tudod, hogy engem a kikötőben megtalálsz, így nekem is kell valami konkrét helyszín. Nem tudnánk együttműködni enélkül.
//Ha itt van más kérdése még Shibonak, akkor felteheti, illetve választhatsz, hogy hol legyen Shibonak az a helye, ahol vagy megtalálja Kuma, vagy pedig üzenetet küld/hagy a számára. Illetve el kell döntened, hogy a ládát a legközelebbi apálykor kiásod, vagy vársz vele. Ha kiásod, akkor olyanra is térj ki és írd le pl, hogy hogyan közelíti meg a karakter a veszélyes vermet (pl utazási mód)
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kikötőváros
Shibo Vas. Ápr. 16 2023, 15:18
Shibo nem olyan ostoba, hogy önös érdekekből, kontár módjára belepiszkítson a saját tányérjába, habár nem hibáztatja a férfit, amiért ezt gondolja.
- Engem inkább az érdekel, miféle erőt remélnek, vagy miféle erőt biztosít nekik az áhitat. - Keze önkéntelenül is a medál egykori helye felé mozdul. - Ha jól sejtem, ennek magam kell utánajárnom; ha lesz rá módom és időm.
- Remélem ez az előpróba a küldetésemre tekintve - feleli szárazon a férfi intelmére, miután segített neki kiemelni a háló a vízből és leült a halakat számolni, míg rá nem jött, hogy lehetetlen feladat elé állította magát. - Egy, kettő, három, te leszel a párom. - Feladta. Ujját bedugta a hal szájáva és... félrefordított fejjel kérdőn nézett Kumára.
Magához képest hosszasan -három másodpercig- fontolgatja a kialakult helyzetet és lehetőségeit, végül halszájas kezét a férfi vállára helyezi.
- A pénzt elfogadom tekercsekben a szállásomon - mondja ál-önelégülten, bár sejti, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolga; a vaskos férfi nem igazán mutatkozhat bázisán kívül, főleg nem sétálhat be csak úgy idegenek -külföldi díszvendégek- szálláshelyére kíváncsi tekintetek kísérete nélkül. Ha ennyire könnyű lennrz így csinálták volna, tehát neki kell majd előállnia valamilyen megoldással.
A másik felvetett problémára kézpecsétekbe kezd és -a jutsu végrehajtása előtt Kuma beleegyezésére várva- megidézi hűséges társát.
- Ő itt Wazukanashi; első alkalommal őt küldöm, akkor még nem lesz feltűnő. Csak mondd, mely helyeket kell elkerülnöd. Néma útmutatód lesz a távolban, csak követned kell. - Feje fölött látványosan kinyújtóztatja karjait. - Annyit beszélünk a halálról; beszéd helyett inkább cselekedjünk. - Felugrik a korlátra -ha van ilyen- és ujjával egy távoli madárra mutat. - Az ott egy hajó? - Válla fölött hátraszólva még odaveti: - Egyébként mit akar Onii-chan az "alanyokkal"? - kérdezi mellékesen, tudván, hogy talán ő lesz az egyetlen beavatott, akivel a küldetésen együtt dolgozik.
- Engem inkább az érdekel, miféle erőt remélnek, vagy miféle erőt biztosít nekik az áhitat. - Keze önkéntelenül is a medál egykori helye felé mozdul. - Ha jól sejtem, ennek magam kell utánajárnom; ha lesz rá módom és időm.
- Remélem ez az előpróba a küldetésemre tekintve - feleli szárazon a férfi intelmére, miután segített neki kiemelni a háló a vízből és leült a halakat számolni, míg rá nem jött, hogy lehetetlen feladat elé állította magát. - Egy, kettő, három, te leszel a párom. - Feladta. Ujját bedugta a hal szájáva és... félrefordított fejjel kérdőn nézett Kumára.
Magához képest hosszasan -három másodpercig- fontolgatja a kialakult helyzetet és lehetőségeit, végül halszájas kezét a férfi vállára helyezi.
- A pénzt elfogadom tekercsekben a szállásomon - mondja ál-önelégülten, bár sejti, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolga; a vaskos férfi nem igazán mutatkozhat bázisán kívül, főleg nem sétálhat be csak úgy idegenek -külföldi díszvendégek- szálláshelyére kíváncsi tekintetek kísérete nélkül. Ha ennyire könnyű lennrz így csinálták volna, tehát neki kell majd előállnia valamilyen megoldással.
A másik felvetett problémára kézpecsétekbe kezd és -a jutsu végrehajtása előtt Kuma beleegyezésére várva- megidézi hűséges társát.
- Ő itt Wazukanashi; első alkalommal őt küldöm, akkor még nem lesz feltűnő. Csak mondd, mely helyeket kell elkerülnöd. Néma útmutatód lesz a távolban, csak követned kell. - Feje fölött látványosan kinyújtóztatja karjait. - Annyit beszélünk a halálról; beszéd helyett inkább cselekedjünk. - Felugrik a korlátra -ha van ilyen- és ujjával egy távoli madárra mutat. - Az ott egy hajó? - Válla fölött hátraszólva még odaveti: - Egyébként mit akar Onii-chan az "alanyokkal"? - kérdezi mellékesen, tudván, hogy talán ő lesz az egyetlen beavatott, akivel a küldetésen együtt dolgozik.
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
Re: Kikötőváros
Uzumaki Kushina Hétf. Május 29 2023, 17:02
[Shibo]
- Tartsd észben, hogy a suttogott szavak eltorzított mivoltát hallom csak én, ami kevesebb annál a történetnél is, ami akár szájhagyomány útján terjed. Fordulj a kofákhoz, akik mindig mindent jobban tudnak mindenki másnál, vagy a javasasszonyokhoz, akiknek a legtöbb portékája valamiféle talizmán. Ők tán jobban tudják ezeket a dolgokat; amiről én tudok, az leginkább töredéke ennek. Talán köze van a reinkarnációhoz, hogy chakra nem, vagy nem csak vérfüggő. Materialista embernek ez sokat nem mond és bár a lélek nyugati kultúra vallási alappillére, itt egészen mást jelent. Ha azt szeretnéd, hogy erről tudjak meg többet, ahhoz időre van szükségem.
Kuma némi rosszallással nézi azt, ahogyan a fiatalabb férfi eljátszadozik a bevételét jelentő portékával. Már szinte az ajkaira szökkennek a mennydörgő szavak, hogy ezt levonom a béredből, mígnem fiatal antihősünk szavai eljutnak izzadt halászagyáig. - Ó, nem-nem, azt a ládát neked kell kiásnod, mert tudod, nekem rendes munkám van, ehhez képest valaki – veti ólomsúlyos pillantását Shibora - úgy viselkedik, mint egy időmilliomos óvodás. Úszás, mászás, kúszás, ásás; ezek várnak reád, fiacskám. Ami pedig bárminemű állatot illet: nem javaslom. Ezek a népek minden állatból ragut főznek, csontjaikból füzért fűznek, tollaikból álomfogót kötnek. Egy-egy halálra ítélt sirályt, patkányt vagy kóbor macskát leszámítva itt már semmi nem maradt meg és az állatok megtanulták, hogy a helyük az erdőben van. Ezért is fogsz szerintem itt leginkább halat és rákot enni, mert minden más aranyáron kapható; ha pedig a küldetésre szánt apanázst erre szórnád el, úgy én magam csavarom ki azt a kis gizda nyakadat.
A hálót ismét kiveti és látszik az arckifejezésén, hogy a következő kapást a pólyásra fogja borítani. - Ha minden kötél szakad és sem te magad, sem egy lefizetett legény nem tud értem üzenni, akkor a legvégső esetben éjjel küldd ezt a bestiádat, de utazzon primitív vadállatiassággal. A kikötőben, annak legnyugatibb és legbűzösebb, legigénytelenebb részén van a hajósszálló. A kiteregetett szakadtas ruházatokról könnyen felismerhető; az ajtóm előtt egy hordóra van kitéve egy összeszerelésre váró halcsapda. Ott meg lehet engem találni éjszaka, a koraesti órákban vagy a helyi ivóban, vagy a mólón egy teli kannával a kezemben, míg hajnalban és napközben a nyílt vízen, majd a kikötőben. - A férfi pillantása, amit az apró holló irányába vet egyszerre bizonytalan és bizalmatlan. Látható az arcán, hogy nincs kibékülve a lény nevével, illetve annak jelentésével.
- Ha már ilyen jóban vagytok, akkor miért nem kérdezed meg ezt az „Onii-chanodtól”, hmmm? – Kérdez vissza a kérdés hallatán roppant nyers és udvariatlan módon. - Ha nem akarod azt a ládát és annak tartalmát, akkor maradhatsz megdolgozni a napi betevődért és a nap végén visszahajózunk a kikötőbe. Na nem mintha meg akarnék szabadulni most a frusztráló fizimiskádtól, de azért talán mégis.
Kuma némi rosszallással nézi azt, ahogyan a fiatalabb férfi eljátszadozik a bevételét jelentő portékával. Már szinte az ajkaira szökkennek a mennydörgő szavak, hogy ezt levonom a béredből, mígnem fiatal antihősünk szavai eljutnak izzadt halászagyáig. - Ó, nem-nem, azt a ládát neked kell kiásnod, mert tudod, nekem rendes munkám van, ehhez képest valaki – veti ólomsúlyos pillantását Shibora - úgy viselkedik, mint egy időmilliomos óvodás. Úszás, mászás, kúszás, ásás; ezek várnak reád, fiacskám. Ami pedig bárminemű állatot illet: nem javaslom. Ezek a népek minden állatból ragut főznek, csontjaikból füzért fűznek, tollaikból álomfogót kötnek. Egy-egy halálra ítélt sirályt, patkányt vagy kóbor macskát leszámítva itt már semmi nem maradt meg és az állatok megtanulták, hogy a helyük az erdőben van. Ezért is fogsz szerintem itt leginkább halat és rákot enni, mert minden más aranyáron kapható; ha pedig a küldetésre szánt apanázst erre szórnád el, úgy én magam csavarom ki azt a kis gizda nyakadat.
A hálót ismét kiveti és látszik az arckifejezésén, hogy a következő kapást a pólyásra fogja borítani. - Ha minden kötél szakad és sem te magad, sem egy lefizetett legény nem tud értem üzenni, akkor a legvégső esetben éjjel küldd ezt a bestiádat, de utazzon primitív vadállatiassággal. A kikötőben, annak legnyugatibb és legbűzösebb, legigénytelenebb részén van a hajósszálló. A kiteregetett szakadtas ruházatokról könnyen felismerhető; az ajtóm előtt egy hordóra van kitéve egy összeszerelésre váró halcsapda. Ott meg lehet engem találni éjszaka, a koraesti órákban vagy a helyi ivóban, vagy a mólón egy teli kannával a kezemben, míg hajnalban és napközben a nyílt vízen, majd a kikötőben. - A férfi pillantása, amit az apró holló irányába vet egyszerre bizonytalan és bizalmatlan. Látható az arcán, hogy nincs kibékülve a lény nevével, illetve annak jelentésével.
- Ha már ilyen jóban vagytok, akkor miért nem kérdezed meg ezt az „Onii-chanodtól”, hmmm? – Kérdez vissza a kérdés hallatán roppant nyers és udvariatlan módon. - Ha nem akarod azt a ládát és annak tartalmát, akkor maradhatsz megdolgozni a napi betevődért és a nap végén visszahajózunk a kikötőbe. Na nem mintha meg akarnék szabadulni most a frusztráló fizimiskádtól, de azért talán mégis.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kikötőváros
Shibo Hétf. Május 29 2023, 19:44
Micsoda véletlen, hogy Shibo is a suttogott szavak eltorzított mivoltját hallja csak csupán; mintha egymásnak teremtette volna őket a sörs, bár a másik fél lehetne kicsivel segítőkészebb.
- Nem szeretném jobban magamra hívni a figyelmet, mint amennyire feltétlenül szükséges - mutat meg valamennyit agykezdeményéből.
Bár észreveszi a férfi rosszallását, nem szól semmit; nem azért vannak itt, hogy összebarátkozzanak, az eltérő vélemények, tapasztalatok és ismeretek pedig elő is segíthetik a küldetést, főleg számára. - Úsznék, másznék, kúsznék, ásnék, de tudod nem vagyok egy időmilliomos óvodás; akárhogy is - csak mondd meg mikor van apály és dagály, a többit megoldom. De most sem ásó, sem Doton-szolga nincs nálam.
Ha valóban rápottyantaná a halászháló tartalmát, akkor egyszerűen megfogja azt és félig a másik erejére támaszkodva táncolnia kezd kettőjükkel, amíg elég kellemetlen nem lesz már mindenki számára, hogy elengedje; legalább a szagával már igazodni fog a környezetéhez.
- Ne aggódj, elég időt töltött már emberek között, hogy tudjon primitív vadállatiassággal viselkedni. - Annyit már megértett, hogy ezen a helyen minden állandó és jelentős időre és erőfeszítésre van szükség a dolgok megváltoztatására. - Azt hiszem, kezdem megérteni azt a vérpapot... - mondja, ám gondolatait nem fejti ki.
- Ő egy igazi tsundere, ha megkérdezném, még azt is letagadná, hogy én szereztem neki az árut - nevet fel olyan felszabadultan, amilyet már rég nem lehetett hallani tőle és amilyet legszívesebben letagadna; egy pillanatra elszégyelli magát és örül neki, hogy csak letten vannak itt. Képzeletében persze látja, ahogy mindenki őt figyeli... Aztán eszébe jut, amit a ládáról hallott. - Mégis mennyi van abban a ládában, hogy egynapi munkabérrel ki tudom váltani?! - A választól függetlenül később még hozzáteszi: - Nem szabadulsz meg tőlem. Holnap ismét kihajózunk és elviszem a ládát.
- Nem szeretném jobban magamra hívni a figyelmet, mint amennyire feltétlenül szükséges - mutat meg valamennyit agykezdeményéből.
Bár észreveszi a férfi rosszallását, nem szól semmit; nem azért vannak itt, hogy összebarátkozzanak, az eltérő vélemények, tapasztalatok és ismeretek pedig elő is segíthetik a küldetést, főleg számára. - Úsznék, másznék, kúsznék, ásnék, de tudod nem vagyok egy időmilliomos óvodás; akárhogy is - csak mondd meg mikor van apály és dagály, a többit megoldom. De most sem ásó, sem Doton-szolga nincs nálam.
Ha valóban rápottyantaná a halászháló tartalmát, akkor egyszerűen megfogja azt és félig a másik erejére támaszkodva táncolnia kezd kettőjükkel, amíg elég kellemetlen nem lesz már mindenki számára, hogy elengedje; legalább a szagával már igazodni fog a környezetéhez.
- Ne aggódj, elég időt töltött már emberek között, hogy tudjon primitív vadállatiassággal viselkedni. - Annyit már megértett, hogy ezen a helyen minden állandó és jelentős időre és erőfeszítésre van szükség a dolgok megváltoztatására. - Azt hiszem, kezdem megérteni azt a vérpapot... - mondja, ám gondolatait nem fejti ki.
- Ő egy igazi tsundere, ha megkérdezném, még azt is letagadná, hogy én szereztem neki az árut - nevet fel olyan felszabadultan, amilyet már rég nem lehetett hallani tőle és amilyet legszívesebben letagadna; egy pillanatra elszégyelli magát és örül neki, hogy csak letten vannak itt. Képzeletében persze látja, ahogy mindenki őt figyeli... Aztán eszébe jut, amit a ládáról hallott. - Mégis mennyi van abban a ládában, hogy egynapi munkabérrel ki tudom váltani?! - A választól függetlenül később még hozzáteszi: - Nem szabadulsz meg tőlem. Holnap ismét kihajózunk és elviszem a ládát.
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
Re: Kikötőváros
Uzumaki Kushina Szomb. Jún. 10 2023, 09:48
[Shibo]
A lenyugvó nap vérnarancsra festi a hullámzó végtelenséget és amikor végre szárazföldet érnek az imbolygó ladikkal már az égbolt túlnyomó részét is csillagok díszítik. A nyíltvízi portyáról visszatérő sirályhaddal a fejük fölött fut be a páros és Kuma gyakorlott mozdulatokkal köti ki a csónakot, majd lendíti át a stégre a hálónyi ficánkoló halat. Az erszényébe nyúlva halnyálkás ujjai között pár kopottas petákot és gyűrött papírpénzt nyújt át a mihaszna társa részére.
- Nesze, te napszámos, ehun a béred. Az apály legalacsonyabb pontja reggel hatkor van, úgyhogy érdemes előtte kihajóznunk. Mivel én ebben az időszakban már egyébként is itt vagyok, hogy előkészítsem az aznapi kihajózást, így itt tudunk találkozni. Próbálj azonban nem túlöntözni a májadat, mert ha behánysz, akkor vízbe doblak. Vigyázz a helyiekkel, mert nem hiszem, hogy túlságosan egy hullámhosszon mozognál velük. – Veti még oda a válla felett flegma foghegyről, majd egy nemtörődöm mozdulattal húzza maga elé a viharvert ládáit, hogy a halakat méretük alapján válogassa szét.
A környezetét szemügyre véve az antihősünk tapasztalhatja, hogy több, napközben halászó kollégájuk ugyanezt teszi és hozzá hasonló inasokkal küldik a szétválogatott adagokat (legalábbis feltételezhetően) közvetlenül a halpiacra. Ezzel szemben több csónak már a holnap reggeli kihajózásra is elő van készítve, így feltételezhetően a halászok turnusokban járnak ki a vízre.
Míg napközben szapora, dobogó léptekkel rohangáltak fel-alá a gyerekek, most szinte egyet sem látni sem a stégeken, sem a kikötőben, de még a település ezen részén sem, annál több azonban az éjszakai levegőbe fel-felrikkantó énekszó vagy trágár kiáltás.
A kikötőváros szívét képező kocsma irányában haladva több lézengő csőcselékbe futhat Shibo, ami egy józan értelmiségit nyomban eltántorítana a hely felkeresésétől, azonban ezt az ablakon és a tárva nyitva hagyott ajtó kiszűrődő sülthal illata ellentételezi. Minden halandónak egyszer ennie is kell, így van ezzel a shinobitársadalom is, bár talán a férfi sejtheti, hogy egy kikötővárosban nem csak egy étkezési lehetőséget biztosító vendéglátóegység található, de itt már – legalább a mosakodása erejéig – járt korábban.
Amennyiben ide belép, úgy könnyűszerrel konstatálhatja, hogy a kontinensi lerészegedés egyáltalán nem különbözik a keleti testvérétől. Ami azonban talán újszerű élmény a férfi részére az az, hogy az órákkal korábban őt inni invitáló ismeretlen hajóstársa ismét leinti őt, ezáltal azonban már érezhetően ittas állapotban teszi ezt. - Drága tengerjáró testvérünk! – Csap az asztalra, mely mozdulatával fel is dönti a fakorsóját. - Mégis merre jártál? Fizess már nekem egy kört a sikeres hajóút örömére!
Shibo érezheti, amint a csapos kapzsi tekintete a további bevétel reményében a hátába fúródik. Az azonban, hogy ő meghívja-e a férfit akár egy italra, akár többre, vagy csak a saját fogyasztását finanszírozza, netalán egyenesen kifordul vagy áthalad a kocsmahelyiségen, csak rajta múlik.
- Nesze, te napszámos, ehun a béred. Az apály legalacsonyabb pontja reggel hatkor van, úgyhogy érdemes előtte kihajóznunk. Mivel én ebben az időszakban már egyébként is itt vagyok, hogy előkészítsem az aznapi kihajózást, így itt tudunk találkozni. Próbálj azonban nem túlöntözni a májadat, mert ha behánysz, akkor vízbe doblak. Vigyázz a helyiekkel, mert nem hiszem, hogy túlságosan egy hullámhosszon mozognál velük. – Veti még oda a válla felett flegma foghegyről, majd egy nemtörődöm mozdulattal húzza maga elé a viharvert ládáit, hogy a halakat méretük alapján válogassa szét.
A környezetét szemügyre véve az antihősünk tapasztalhatja, hogy több, napközben halászó kollégájuk ugyanezt teszi és hozzá hasonló inasokkal küldik a szétválogatott adagokat (legalábbis feltételezhetően) közvetlenül a halpiacra. Ezzel szemben több csónak már a holnap reggeli kihajózásra is elő van készítve, így feltételezhetően a halászok turnusokban járnak ki a vízre.
Míg napközben szapora, dobogó léptekkel rohangáltak fel-alá a gyerekek, most szinte egyet sem látni sem a stégeken, sem a kikötőben, de még a település ezen részén sem, annál több azonban az éjszakai levegőbe fel-felrikkantó énekszó vagy trágár kiáltás.
A kikötőváros szívét képező kocsma irányában haladva több lézengő csőcselékbe futhat Shibo, ami egy józan értelmiségit nyomban eltántorítana a hely felkeresésétől, azonban ezt az ablakon és a tárva nyitva hagyott ajtó kiszűrődő sülthal illata ellentételezi. Minden halandónak egyszer ennie is kell, így van ezzel a shinobitársadalom is, bár talán a férfi sejtheti, hogy egy kikötővárosban nem csak egy étkezési lehetőséget biztosító vendéglátóegység található, de itt már – legalább a mosakodása erejéig – járt korábban.
Amennyiben ide belép, úgy könnyűszerrel konstatálhatja, hogy a kontinensi lerészegedés egyáltalán nem különbözik a keleti testvérétől. Ami azonban talán újszerű élmény a férfi részére az az, hogy az órákkal korábban őt inni invitáló ismeretlen hajóstársa ismét leinti őt, ezáltal azonban már érezhetően ittas állapotban teszi ezt. - Drága tengerjáró testvérünk! – Csap az asztalra, mely mozdulatával fel is dönti a fakorsóját. - Mégis merre jártál? Fizess már nekem egy kört a sikeres hajóút örömére!
Shibo érezheti, amint a csapos kapzsi tekintete a további bevétel reményében a hátába fúródik. Az azonban, hogy ő meghívja-e a férfit akár egy italra, akár többre, vagy csak a saját fogyasztását finanszírozza, netalán egyenesen kifordul vagy áthalad a kocsmahelyiségen, csak rajta múlik.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kikötőváros
Shibo Kedd Júl. 25 2023, 17:59
//18+//
A vérnarancs tengerfelszín kellemes emlékeket idézett fel benne, őrületben tobzódva elköltött gyümölcssalátáiról meg persze a közel fulladáshoz vezető... De hol is jártunk? Shibo a korlátot kéjesen nyalogatva várta a medve termetű ember válaszát, amit csak a parton kap meg, innentől azonban nem érdekli mivel foglalatoskodik a másik; hogy megfúl-e vagy tüzet rak, neki egyre megy. Előbbi ugyan megnehezítené a dolgát, de sokkal nagyobb szabadságot is adna neki.
Ilyen tekintetben a többiek munkája sem kifejezetten érdekli -lejegyzi fejben, amit kell-, ő már végzett a dolgával és még csak foltokat sem hagyott maga után, ami egyszerre töltötte el büszkeséggel, elégedettséggel és csalódással.
Nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e a két kontinens közt húzható párhuzamoknak, ám egyelőre nem igazán lelkesíti a gondolat, hogy a lányoknak f*rkuk van*, vagy hogy gyomrát másnap a sós víz mossa majd ki, ezért úgy dönt, megbújik.
Kényelmesen odaoldalogva a pulthoz nem is kelthet nagy feltűnést -igyekszik beolvadni és a vándor utazó látszatát kelteni-, ám mikor megszólítják, gyorsan ki kellene gondolnia valamit... ha nem az ösztönejre hallgatva adná meg a választ. Ha útitársát nyugatinak sejti, úgy a gyanús tekinteteket elkerülésére épp elég távolságot tartva odahajol és suttogva mondja, hogy csak a másik hallja:
- Ha csendben maradsz és senkinek nem adod tovább, három kört is állok. Én valójàban egy daimyou vagyok, aki a hercegnőjét keresi a világnak ezen féltekén. Szükségem lesz egy ásóra és információra. Előbbit hol találok? - "Álcájához" híven egy nem túl olcsó, ám nem is túl drága vacsorát rendel magának, hogy fenntartsa a szegénynek látszani akaró nemes látszatát.
//*No hate.//
Ilyen tekintetben a többiek munkája sem kifejezetten érdekli -lejegyzi fejben, amit kell-, ő már végzett a dolgával és még csak foltokat sem hagyott maga után, ami egyszerre töltötte el büszkeséggel, elégedettséggel és csalódással.
Nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e a két kontinens közt húzható párhuzamoknak, ám egyelőre nem igazán lelkesíti a gondolat, hogy a lányoknak f*rkuk van*, vagy hogy gyomrát másnap a sós víz mossa majd ki, ezért úgy dönt, megbújik.
Kényelmesen odaoldalogva a pulthoz nem is kelthet nagy feltűnést -igyekszik beolvadni és a vándor utazó látszatát kelteni-, ám mikor megszólítják, gyorsan ki kellene gondolnia valamit... ha nem az ösztönejre hallgatva adná meg a választ. Ha útitársát nyugatinak sejti, úgy a gyanús tekinteteket elkerülésére épp elég távolságot tartva odahajol és suttogva mondja, hogy csak a másik hallja:
- Ha csendben maradsz és senkinek nem adod tovább, három kört is állok. Én valójàban egy daimyou vagyok, aki a hercegnőjét keresi a világnak ezen féltekén. Szükségem lesz egy ásóra és információra. Előbbit hol találok? - "Álcájához" híven egy nem túl olcsó, ám nem is túl drága vacsorát rendel magának, hogy fenntartsa a szegénynek látszani akaró nemes látszatát.
//*No hate.//
Shibo- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 698
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 410 (B)
Erő : 450 (B)
Gyorsaság : 330 (B)
Ügyesség/Reflex : 403 (B)
Pusztakezes Harc : 355 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 619
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
4 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|