Re: Kikötőváros

Uzumaki Kushina Vas. Jún. 24 2012, 18:05

<Akushou>

A közepes testmagasságú, ugyanakkor a köpeny által nem elrejthető vékonyságú férfi felhorkantott a csuklyája árnyékában. S bár az arca, az orra és a szemei nem voltak láthatók, a szája mégis megvilágításba került, ahogy hetykén felemelte az állát a plafon felé, így próbálva fizikailag is lenézni a főhőst.
Ugyanakkor a kislány tarkóján nyugovó keze élesen megmarkolta ott a lányt, aki csak egy egércincogáshoz hasonlatos nyekkenést tudott csak kipréselni magából - a fájdalom és a rémület keverékét. Az erős fogás miatt azonban nem tudott ismét a férfi szemeibe nézni, bármennyire is méregette a tekintetével a férfi fizikumát.
A még csuklyás alak viszont nem érte be a dolgot; verbálisan is ki kellett fejeznie a főhősünk abszurditását:
- Hogy én igyak meg valamit? Ebben a koszfészekben? Pont egy ilyen vesztessel, mint te?! Kérlek, ne is pazarold a drága levegőt...
Azzal már indult is tovább - álla továbbra is feljebb volt emelve, mint amilyen az átlagos, ugyanakkor nem vette észre a kocsmán eluralkodó hangulatot. A többi vendég ugyanis élesen a csuklyás piperkőcöt nézte, tekintetükkel próbálva felszeletelni a ficsúrt.
A kislány próbált hátrafordulni Akushou felé, de a markolat a tarkóján erősödött, s ő ismét nyekkent egyet. De hogy az ifjú főhős mit tesz, most, hogy az idegen, de jóképű férfi nincs a becsületsüllyesztőben, sem a kocsmáros, az már csak rajta áll.

**Okimura Akushou** Kedd Jún. 26 2012, 12:40

Ez a köpenyes alak már igen csak piszkálja a csőrét, így bánni egy szegény védtelen kislánnyal, de még ha nem is gyerek lenne, akkor is, egy nővel se szabad így bánni. Közben meg ez a nádszállvékány férfi próbálja itt beadni, hogy ő a nagyúr? Ugyan már... Akushou teljesen tisztában van vele, hogy simán kettétudná törni ezt a csávót, olyan törékeny a teste. Ám lehet, ha ezt tenné, magára haragítaná azt a jóképű ficsúrt is? Akitől mindenki annyira rettegett? Chh... Nem nagyon érdekli a férfit, ő ugyan miért kéne félnie pár gyengefizikumú palitól? A földbe döngöli őket, ha játszák a fölényest...
A válasz amit kap várható volt, gondolta, hogy az illető nem nagyon fog kapni a meghívásán, de hogy ez egy koszfészek lenne, és hogy ő vesztes? Ó igen, ez a csávó kezdi leírni a halálos itéletét. Akushou talán még lesz is olyan kegyes, és vesz neki egy szép koporsót, és sírkövet, hogy mindenképp emlékezzenek rá, milyen patkány volt ez az alak. Nem mint ha ő gyilkos lenne, még soha nem ölt meg senkit, súlyos sérülésekkel juttatott már kórházba embereket, de hogy ő embert öljön. Tönkre is menne bele valószínűleg, teljesen mindegy, hogy mennyire szemét alakot kellett elintéznie.
Már épp megszólalna, mikor a fazon újra megmarkolja a kislány tarkóját erősen.
~ Ez a rohadt szemét... Majd én megtanítalak arra, amire az anyád nem!~
Na, nem is kell több Akushou-nak, megragadja az alak vállát, majd kezét, amivel a lány nyakát fogta. Nagy erővel megpróbálja elrántani a kezét a kislánytól, és ezzel egyetemben a karjánál fogva megpróbálja a férfit átdobni. Ha sikerült, akkor ez az idegesítő patkány ráesik az egyik asztalra, ha nem... Hát... Akkor aligha nem Akushou nagyot nézne.

Uzumaki Kushina Pént. Jún. 29 2012, 14:00

<Akushou>

Bezony, bezony. A nagy és izmos főhősünk igencsak helytállóan tette tiszteletét nem csak a kocsmában, hanem a harcosok becsülete előtt is. Ugyanis a sovány ficsúr nem tudott mit kezdeni az izomfölénnyel, s valljuk be, nem gondolta volna komolyan, hogy egy ilyen "vesztes" csak úgy kezet fog emelni rá.
Na nem mintha lett volna alkalma ezt kimondani hangosan, ugyanis szép ívet írt le a levegőben, majd pedig nagyot és fájdalmasan csattanva landolt az egyébként koszos és büdös, viszont kellemetlenül szilárd faasztal felszínén. Persze maga az objektum megreccsent, s a négy lába kicsit elcsúszott az eredeti pozícióból, megroggyanva a hirtelen jött tömegtől - na nem mintha Mr. Fogpiszka olyan sokat nyomott volna, de az a szerencsétlen asztal igenis ahhoz volt hozzászokva, hogy maximum csak könyökölni fognak rajta, esetleg aludni - az ilyen brutalitásra élből nem készítették fel a Kocsmai Asztal képzésben. Ha lett volna szája, akkor most az égtől a magas égig káromkodott volna - de hát nem volt, s így kénytelen volt némán tűrni a civilizálatlan Mr. Fogpiszka túlzott közelségét.
Viszont maga a történet nem az asztalról szól, hanem Akushou hőstetteiről - csak hogy az egóját édesgessük -, valamint a titokzatos törpéről, aki sokkal inkább hasonlított egy angyalarcú tündérre. Ő most az amúgy is hatalmas bociszemeit az átlagosnál is nagyobbra nyitotta - ugyanis rövidke életében nem volt sokszor szerencséje kocsmai verekedésekhez. Így aztán oldalra döntött fejecskével nézte, amint az események kibontakoznak, s elérik a feszültség tetőpontját.
Ugyanis az idegen ficsúr nem egy üres asztalon landolt, hanem egy olyanon, melyet egy vendég vett igénybe. Pontosabban szólva az említett vendég ott ült mellette - méghozzá egy széken, minő meglepetés! -, egy nagy korsó sör pedig kisajátította az asztal elhanyagolható felszínét. Na de tény, ami tény: az a korsó sör bizony ott volt, s az idegen égből lehulló belépője után a korsó igencsak kiborult. A majdnem teli korsó. A sokra tartott sör meg... hát... szétfolyt, de nem csak az asztalon, hanem még a vásárlója és fogyasztója ölébe is jutott belőle bőven.
Ennek a sör ivója persze nem örült.
Egyáltalán nem.
S mint ahogy az lenni szokott, nem csak a megsértett és sörétől megfosztott férfi pattant fel dühében, s transzformálódott át egy bikává, ami előtt éppen a piros leplet lengettek, hanem a vendégek többsége is. Az emberek felugrottak a helyükről - már aki tudott, hiszen többségük már fényes nappal is elég rendes állapotban henyéltek -, s az idegenek belépése óta felgyülemlett feszültség vulkánszerűen robbant ki. Az emberek mindenféle gondolat nélkül egymásnak estek, viszont a kiterült ficsúr is pár ellenfélre bukkant - a legharsányabb természetesen az, akinek a sörét leverte.
Főhősünk azonban hiába indult volna pofonok osztásába, mint katona a nagy csatába, hirtelen egy aprócska, törékeny, s gyermekien puha kéz ragadta meg ő nagyobbik és keményebb bőrű végtagját. Ha lenéz, akkor látja, hogy a kislány sürgetően pislog a nagy férfira, miközben húzná Akushou-t magával. "Húzná", ugyanis esélye sem lenne arra, hogy fizikailag mozgásra kényszerítse a saját erejével...

**Juurin Kensei** Kedd Május 07 2013, 15:21

Repül az idő, és a férfi nagyon hosszú ideje nem végzett semmi jelentős feladatot, ha ez így folytatódik, el fog puhulni. Na jó, azért nem teljesen, hiszen mennyi harci tapasztalatot összegyüjtött a hosszú évek során. Bölcsebb lett-e a harc terén? Igen... De még mindig tud forró fejű lenni, ha megsértik. Persze már próbál uralkodni a dühkitörésein, mostanában egész "nyugott" ember lett. Az új hobbija, hogy egy kicsit szinészkedni tanuljon. Hiszen a háború eljövetelével muszáj lesz eljátszania az ártatlan csávót, vagy ha nagyon akarja más véletlenszerű embereket megetetni a hazugságaival. Idáig is sokat hazudozott, csalt, lopott, de egy elveszett shinobi mégis miből tudna megélni? Fejvadászat? Na igen, rég nem akadt olyan munka a számára, és őszintén szólva már a legapróbb kis zavaró szomszéd leölését is elvállalná valami kis suskáért. Egy millió Ryou, na az milyen jól jönne neki, végre vehetne új köpenyt, a régije már tisztára le van kopva, a régi sárkány mintázatokat inkább már lukak mintázzák, nem is beszélve a sok porról meg földről, ami a hosszú utakon ráragadt. A mostani uticélja újra a Démonok Országa, már megszokta ezt a helyet, és ide legalább még nem jutott el annyira a háború szele. Maximum csak annyi, hogy páran beszélnek róla a dokkoknál, és néhány ember több önvédelmi ezközt tart magánál a biztonsága érdekében. Itt még valamennyire béke van, bár az is igaz, hogy itt elég zajos társaság szokott megfordulni, banditák, tolvajok, csempészek, minden mennyiségben. Az ilyen helyeket, mire a nagy nemzetek nem igazán hatnak ki, nagyon szeretik. Másnak ez egy teljes pöcegödör, de Kensei számára ez maga a paradicsom. Élvezve csak hallgatnia kell, ahogyan az emberek különböző sértéseket vetnek egymásra a tenger gyönyörű hullámai mellett. Szép összhatás, ez őt lenyugtatja, bárcsak jönne valami jó balhé a számára, most igazán jól jönne neki valami unalom ölö.
- Mennyire zajos egy bagázs! - mormogja magában, ahogyan a mellette lévő eladóra, és vásárlóra néz. Alkudoztak valmiféle árun, de Kensei ezt már vagy 10 perce hallgatja. Nem szándékozik közbeavatkozni, egyelőre csak figyeli, majd valaki úgyis beléköt ha akar, de valószínűleg az lesz az utolsó rossz döntése.

Hinata Kedd Május 07 2013, 15:59

Csak egy pletyka semmi más, mi a nagy alku után elhangzik.
- Akkor meg egyeztünk?
Kérdi az eladó a sok kiabálástól kipirult arccal. Mellkasa ütemesen emelkedik le és fel, de a vásárló sincs különb állapotban. A hangzavar, továbbra sem csökken. Káromkodások egy nagyobb hangú ember ordítása olcsó friss áru. Egyszóval a kikötői élet most is pezseg és csúcsponton van mint mindig.
- Egyébként hallotta a pletykát, hogy elrabolták az a szegény lányt?
Az eladó szemei teljesen kikerekedtek és meg rökönyödve szólalt meg.
- Szegény Mirát, áldót egy teremtés az biza. nem ártott az még legyeknek sem.
A vásárló elpakolja az árut mit olcsón az imént szerzett be és már lassan távozna is. Még vár valamire mintha gondolkodna. Látszik az alkuhoz talán ért de biztosan nem az emlékező tehetségéről híres. Talán az a hatalmas seb hej mi keresztben átível arcán az oka.
- Hát ez van ha pénzes az apa. Egyébként azt halottam jutalom jár érte aki elkapja. Élve vagy halva 800,000 ryo a kocsmában van a plakát.
A férfi int és távozik zsákkal a kezében. Még utoljára halható orra alatt mormogott szavak.
-Szegény lány....

**Juurin Kensei** Kedd Május 07 2013, 16:28

Csak figyeli tovább a vitát, közben hallgatózik a környéken. Igazából elég lett volna valakit csak kirabolnia, de az annyira alantas meló, egy ekkora aduásznak, mint ő, az nem illik. Az árusnál már abba maradt a vita, és egy teljesen más témára tértek rá, még pedig egy emberrablási témára. Nem mintha itt a Démonok Országában ez nem lenne hétköznapi, itt sok ember eltűnik nap mint nap, arról nem is beszélve, hogy ki tudja hány rabszolgavadász jár erre felé. Na de mikor meghallja, hogy mekkora jutalom jár annak, aki megtalálja a lányt. 800 ezer Ryou... Nem rég kopogott a szeme az éhségtől, de most szinte majd nem kiugrott a helyéről. Ilyen mennyiségű pénzért most az ördöggel is csatázna, vagy egy egész falut is önként lerombolna. Ahogy a két férfi befejezi, és az egyik a kocsmára mutat, nem tétovázik.
~ Azt hiszem az egy jó hely, hogy elkezdjem a nyomozást, talán még meg is tudom magam hivatni egy italra, már igazán kívánom.~ gondolkodott magában, majd elindult a kocsma felé. ~A kérdés még csak az, hogy kik, és mi célból rabolták el ezt a lányt. Ha tényleg rabszolga kereskedők, akkor már talán nincs is sok esélye, hogy még az országban van. Ha meg azért, hogy váltságdíjat kérjenek érte... Nos... Akkor biztos nem viszik ki, de miért kéne akkor megtalálni a lányt, az elrablók már biztos, hogy jelentkeztek volna.~ gondolja át a lehetőségeket, miközben oda is ér a kocsmához és szép lassan belép. Feltűnést egy rongyos utazó nem nagyon kelthet, kivéve talán a kardja, ami a hátán van, mert egyáltalán egy nem hétköznapi penge. Másrészről az az egyetlen a felszerelésében, ami makulátlanul tiszta, és sérülés mentes. Nem tétovázik, odasétál a pulthoz, hogy közvetlenül a csapost kérdezze először. Neki kéne tudnia itt a legtöbbet, hiszen biztosan ismeri a vendégek nagy részét, és tudhatja, hogy ki volt az, aki a sokszor szóbahozta az eltünt lányt ebben a kocsmában.
- Bocsánat, de hallott valamit is erről az eltünt lányról? A neve valamilyen... Mira? - teszi fel a kérdést, közben tekintete kifejezetten olyan: "Ha hazudsz, meghalsz!" típus. Ez általában bejön neki, de ha nem is, mindenkit rá tud venni, hogy beszéljen, előbb vagy utóbb.

Hinata Csüt. Május 09 2013, 12:50

Pultos, vagy is a csaposok valóban jól tájékozottak. Sok mindent hallanak, és tudnak meg. A részegek elejtett félszavai, az emberek valamiért szeretik a csapossal meg osztani gondolataikat. Talán egy kocsma éppen ezért nem is kocsma. Sokkal jobba illene rá az egészségügyi intézmény szó. A férfi fel vonja szemöldökét és végig méri az érkezőt ki rögtön kérdéssel bombázza.
- Napot neked is ecsém. Jó van már no el nézem, de me csak rendes votá.
Gondolkodik a férfi pia foltos ingéj vakargatva hasánál. Jele, igen csak jár valamin feje.
- Jahh no hát az a lány egy angya. Apja mög valami kereskedő vona, me folyton járja az országokat. Csak nem utána mennél keh? Te tudod, tudnod kee próbálták má más legényök is.
A fogadós egy alátétre firkál valamit, majd az asztalra csapja a keménypapírt. Majd egy italt tölt ki és rá helyezi.
- No, de hát bocsásson mög az úr vona egy kis dogom. Italra vendégem oszt ne feledje az alátétet sem néha érdökös dogok vannak rajta.
A férfi kinek nem túl magasan szárnyaló az értelmi képessége el sétált, hogy egy vendég adósagát be hajtsa. Fizetni nem tudó vendéget hamar kijjebb rudalta két nagy ütés után mit a részeg foga is bánt. Nem telt csak egy szempislantásnyi időbe ne legyen kisebb kocsma verekedés.

* Alátét:
Nem biztos, de figyelik azokat akik Mira után érdeklődik. Menyen a város északi részébe, kelme árushoz. Ott többet is megtudhat.*

**Juurin Kensei** Szomb. Május 11 2013, 08:29

Jó nagy nyüzsgés van a kocsmában, Kensei már rég nem fordult meg ilyen helyen, és talán ez a hely adja neki a legderűsebb érzést. Ezen a helyen nem éppen nagy intelligenciájú emberek fordulnak meg, inkább csak parasztok, lehet néhány írás, és olvasás tudatlan is akad köztük. Ilyen társaságban nem ritkán fordul elő a kocsmai bunyú. Az ilyen emberek nem szeretnek szó csatázni, az nagy valószínűséggel leterhelné az agyukat. A régi módi: "Jobb horog a szádba, ha beszólsz!" féle elv van itt törvényben. A csaposnak az esze is az itteniekhez viszonyul nagy részben, de legalább jószivű embernek tűnik, mivel szinte azonnal válaszol a férfi kérdésére. Ha minden információt ilyen könnyű lenne megszereznie, akkor már dúsgazdag lenne. Végighallgatja az öreget, aki elmeséli, hogy a lány egy világutazó kereskedőnek a lánya.
~ Mit akar bárki is egy egyszerű kereskedő lányától? Talán valami nagy vállalata van? Hehh... még több pénz! ~ gondolja Kensei, ahogyan szeme megcsilan ezen a gondolaton. Nem tehet róla, az elmúlt időben nagyon is anyagias lett. Örülne végre egy jó lakomához, tömérdek sake-hoz, és talán néhány új robbanó jegyzet, vagy kunai is megtenné neki. Talán még néhány füst bomba is... Egyelőre nem válaszol az öregnek, csak gondolkodik, közben addigra ki is töltöttek neki egy italt, és egy szép alátétet is kap hozzá, amire a csapos ráfirkált valamit.
- Köszönöm az információt, és az italt! - int a férfinak, aki közben hátrament rendet teremteni. Kensei bele is kortyol a pohárba, miközben megfordítja az alátétet. Hát, nem nagy dolgot tudott meg, de legalább előre haladhat. Remélhetőleg az árus tud végre mondani valamit. Mert idáig nagyon úgy tűnik, hogy sokan félnek ettől a témától. Talán valami bandita banda uralja ezt a környéket? Rengeteg banda megfordul itt, szóval nem kizárt. Megissza a pohár tartalmát, majd el is indul a város északi részébe. Könnyen megtalálja, hiszen ismerős neki az egész hely, ő maga itt egy mozgó térkép. Az árusok helyét is egész jól megjegyezte, így nagyjából tudja is, hogy mit keressen. Amint megvan az árus, oda is megy hozzá, nem akarja az időt pazarolni. Mondjuk az is igaz, hogy ennél zajosabb rész a kikötővárosban nem nagyon van.
- Bocsánat, de lenne néhány kérdésem! - minél közelebb megy az árushoz, hogy még csak véletlen se hallja más ember. Ha már tudja, hogy nem nagyon szeretik erre felé ezt a témát. - Mira eltűnésével foglalkozom, esetleg nincs valami információja a hollétéről? - próbálja odasúgni neki a zajban, márha sikerül neki.

Hinata Szer. Május 15 2013, 14:51

A férfi kit megközelítettél tipikus kereskedő. A ruházata arc szőrzetének stílusa minden egyéb dolog erre utalt. Csak végig mért és úgy tett mintha ismerne. A szemei fel csillantak arca kiderült azonnal.
- Hééé Barátom vagy ezer év nem láttalak! Gyere be a házamba igyunk egy kupicával az egészségünkre.
A férfi tekintete pillanatra komollyá vált és szemeivel intett a ház ajtaja felé.
- Nah ne legyél annyira bátortalan jó kezekben vagy az öregnél.
A férfi egyenesen közeli házába vezet, mielőtt belépnétek lopva körbenéz az utcán. Talán nem tudod mire ez a túlzott óvatosság, de az apró jelekből talán már leszűrted. Itt többről van szó mint egyszerű lány elrablása. A férfi szembe fordul veled és fejét megrázza és hangosan cincog.
- Ehhhj te idegen látom nem tudod mibe folytál bele.
A férfi tényleg kitölt egy kupica jó féle rövid italt, számodra is. Sajátját azonnal le is hajtja.
- Ha megtudják, hogy bele folytam a dolgokba engem kivégeznek. Elmondom amit tudok a többi már a te dolgod. A megbízó szeretné ezt minél csendesebben intézni, ha kitudódik idő előtt a lányának annyi. Az illető mint biztos tudod egy kereskedő, igen de szinte mindenhol járt már. Valamint sok országban vannak érdekeltségei. Ez az amit az elrabolok ki akarnak használni, nem a pénz kell nekik hanem valami más sokkal értékesebb. Gondolom a közelgő háborúval kapcsolatos az egész. A lány még biztos, hogy valahol az országban van, egyes pletykák ere engednek következtetni. Valamint láttak egy furcsa társaságot a keleti hegységben.
A férfi tölt még egyet, vagy is kettőt ha Kensei pohara is üres.
- Ez minden amit eddig kitudtam deríteni. Van még valami állítólag az egyik elraboló egy shinobi és nem a gyengébbik fajtából.

**Juurin Kensei** Hétf. Május 20 2013, 15:15

A kereskedő hirtelen úgy pillant Kensei-re, mintha régen látott barátját látná benne, legalábbis annyira felcsillan a szeme, és olyan széles mosoly ül ki az arcára, hogy az ember biztosan ezt feltételezi. Egy pillanatra nem tud szóhoz jutni a férfi, az előbb még kérdezett valamit, de most egy kicsit lefagyott. Vajon tényleg ismeri ez az ember? Az tuti, hogy ő soha az életben nem látta ezt a kereskedőt, átlagosnak tűnik, még az arca is az a tucat ember forma. Elkezdi benoszogatni az ember, így el is indul arra, amerre hívják. Remélhetőleg nem akarják csapdába csalni, nem mintha az könnyen működne, mégis mit érhetne el egy egyszerű kereskedő. Beljebb megy Kensei, majd mögötte bezárják az ajtót. Az öreg nagyon óvatosnak tűnik, ezek szerint csak ennyire privátan akart a dolgokról beszélni. Nem mintha kint annyira hallotta volna valaki a zajban. De nem törődik vele a férfi, csak helyet foglal, ahogyan kitöltenek neki egy pohár jóféle italt. Elkezdi hallgatni a beszámolót erről a rablásról, és hát nincs meglepve, ezek szerint attól a kereskedőtől akarnak valami információhoz jutni, vagy talán azt szeretnék, ha kémkedne nekik? Mind a két dolog lehetséges. Kensei lehúzza a poharát, majd tölt még egyet az öreg neki is, meg magának is. A másodikkal is gyorsan végez, mert hirtelen elkezdett forrani a vére. Végre valami jót hall, hogy az egyik elrabló egy erős shinobi? Ez kellett neki, harc erős ellenfelekkel, lányok megmentése, pénz behajtása, ez egyenlő az aranyélettel.
- Szóval a keleti hegységben... - kel föl a helyéről, majd közelebb sétál a kereskedőhöz. - Esetleg nem tudja megmondani, ha megtalálnám a lányt, akkor hol találom meg az apját? - teszi fel a kérdést, már csak úgy megszokásból is, hiszen kell egy pontos hely, ahol lerendezhetik az üzletet, ha már megvan a "szajré".

Hinata Pént. Május 24 2013, 12:51

- Település szélén lakik. El sem lehet téveszteni a házat, nagy istálló és egy hely ahol szekerek állnak. Jobb ha nem megy oda csak a munka végeztével.
Kereskedő furcsállta a közeledést először, aztán rájött mégis miért tetted. Csak bólintott és helyeselte magában, hogy elvállalod a feladatot.
- Igen a keleti hagységnél, amugy is zűrös környék volt. Ki tudja most milyen....
Felsóhajt a kereskedő és az ajtóig kísér. Még mi előtt távoznál kezedbe nyom egy képet. Mit ha megnézel egy angyalt láthatsz, olyan nő arcát kit minden férfi meg kíván és ágyában látna legszívesebben. Az ajtó ki nyílik, de nem a bejárati hanem a hátsó ajtó. Az utca szűk elvégre sikátorrol beszélünk. Szük utca igen és lesem lehetne tagadni ez egy átlagos környék, nem gazdagok laknak ere felé. Kereskedők és talán szegényebb emberek. Néhány helyen kupacok emelkednek igen jól látja az ere tévedő az hulladék. Néhány helyen furcsa nedves folt is van a földön.
- Vigyázat oda lent!
Hallatszik egy kiabálás, mi kiszúródik a hátérzajból. Igen zajból ami a sürgés forgás szomszéd utcán. Furcsa ott micsoda sürgés van és itt csak 1-2 ember lézeng. A dolog valami folyadék lehetett, és ha felnézel még láthatod az egyik ablakban eltűnő kezeket és edényt. Nem nem végtermékröl van szó mit egy ember produkált. A földön látszik víz lehetett benne mintha zöldség darabok lettek volna. Gusztustalan egy hely az biztos.
Most rendelkezel némi információval már csak rajtad áll mikor indulsz és mit cselekszel.

**Itanashi** Hétf. Ápr. 06 2015, 01:58

Kushina

Bajban leszünk, ha egy vadászokból álló csapat ránk támad. Talán ez az ostoba azt sem tudja, mi a valódi fegyver, vagy mire képes egy csapat ANBU. vagy netalán egy hatalmas tengeri szörnyeteg. – a pap némileg kezdett kételkedni az út sikerében, az óceán közepén, ha bármi történik a hajóval, a saját lábain kell eljutnia a Démonok országába, melyről még azt sem tudja, mennyi időt vehet még igénybe.Érzékei azonban tiszták voltak és nyugodtak, nem zavarta meg semmi. Jashin vele van az út eleje óta. ő vezeti a papot, hogy a kitartás próbája végén rálelhessen. Hiszen prófétának született, a hang a fejében régóta kísérte őt, végig, hosszú, ködös, számára elfeledett múltja alatt.A víz csendes volt, a hajó támadások és hatalmas viharok nélkül szelte végig a kék vizet. A pap azonban nem volt rest az elkövetkezendő napokban. Általában a kapitány mögött ült, csendesen, szemeit lehunyva és meditált. Tökéletesítette érzékeit és chakrajának tökéletes áramoltatását, hogy bármikor támadhasson. Tudta, hogy a kalózok nem fognak rátámadni, mert tudják, hogy gyengék. És ez csupán a kezdet, melynek később hatalom lesz a neve. Hatalom mindenki felett. Hatalom a birodalomban, Jashin Birodalmában.
- Mondja kapitány, hajós létére biztos tart magánál néhány térképet. Van netalán a célunkról bárminemű térképe? – érdeklődött másnap reggel a pap. Ha a kapitány rendelkezik bármiféle domborzati térképpel a Démonok országa és környékéről, akkor azt a pap magánál tartja, és elemzi. keresi a helyet, ahova mennie kell. Keresi a jelet, amely elvezetheti őt Jashinhoz.
A pap éjjel is őrködött a hajó körül, keveset aludt, ugyan még bírta, de ha hetekig a hajón hánykolódnak, vajon mikor fog kidőlni?

Az órák lassan teltek, majd felvirradt a nap, már harmadjára az elhagyott hajó óta. Szemeit lehunyva meditált, így pihent, mentálisan frissítette magát, hogy ébren maradjon.
- Fild a láthatáro’! – kiáltott a sasszem. A papnak szinte azonnal rezzent a válla. Szemei kinyíltak. Felkelt, majd a kapitány mellé állt, hogy láthassa a partot.
- A Démonok országa van előttünk? – teszi fel kérdését a pap. Amennyiben igenlő választ kap, hisz tudja, hogy a kapitány nem hazudna neki, illetve a közeledő partszakasz sem ismerős, erdős, hegyes terület. A Tűz országának bizonyos részeire ugyan hasonít, vagy talán a medvék országában voltak hasonló területek, de azon nem lehetnek. Lesétált kabinjába, majd előkészült a partraszálláshoz. Élelmet vett magához és vizet vagy szakét, épp, amelyből több volt. Majd elhelyezte az első robbanójegyzetet a hajón. Kisétálva a kabinból a lenti részben az elsőn kívül még 4 másik jegyzetet ragasztott fel, kevésbé látható helyen, koncentráltan elhelyezve. A kapitányhoz sétált.
- Megszolgálták a jutalmat, a jutalmuk. Innentől magam is kitalálok. – azzal egy robbanójegyzetet nyomott a kapitány hátára.
- Ne vegye le, vagy azonnal meghalnak. Nem láttak engem, nem hallottak rólam, és nem is jártak sohasem erre – szólt, majd a shushin no jutsu segítségével leugrott a hajóról a tengerre, chakra-t koncentrálva a lábába megállt a víz felületén. Majd szembe fordult a hajóval. Szemeit lehunyta, majd kezeit emelte. A kapitánnyal nem szüntette meg a kapcsolatot, így valószínűleg a férfi is felemeli a kormányról a kezét és lépni kezd. El, a hajó oldala felé, hogy lássa őt. Itanashi szembe állt a kapitánnyal, majd széttárta kezeit.
- Köszönöm uram, hogy elvezettél utamon, s ajándékul küldted eme embert, hogy átjutva a nagy vízen, melynek hullámai a Te partodat mossák előttem. A szemem voltál, mely látta az utat. Hálából pedig megkapod a lelkét ennek a férfinak, és a legényégnek, amiért segítettek eljutnom hozzád. – ekkor a pap már térdelt a víz felszínen, hasonlóan a kapitánnyal, ha nem oldotta fel az akaratával a pecsétet, vagy az emberei le nem szedték róla a jegyzetet.A pap fejet hajtott, majd feloldotta az 5 jegyzetet a kabin körül, és a hatodikat a kapitányon. Nem akarta, hogy bármi is megmaradjon a hajóból, az utasai túlságosan is sokat tudtak róla. Itanashi, miután végignézte a lángoló hajó maradványait, amint elsüllyednek a hullámzó vízben, felkelt, majd chakraval a talpában futni kezdett, futott a part felé.
- A te birodalmad. A te országod.

//Kellemes ünnepeket neked is Smile

//

**Hyuuga Shakaku** Kedd Ápr. 14 2015, 21:17

[Itanashi]

Pusztítás.

Úgy tűnik, a Pap csakis ezt hagy maga után.

Az útján, amelyet halandó által fel nem fogható célból jár.

Ami azért nem fogható fel, mert más nem méltó rá.

Vagy legalábbis a Pap így hiszi – de talán még sejtelme sincs róla, milyen megpróbáltatások várják rögös útján, melyből már ugyan megtett egy bizonyos távot, de a cél, bármennyire nyújtózkodik érte, még nincs az ujjbegyei határán.

A férfi viszont újabb áldozatokat szedett, vagyis inkább áldozott fel egy igencsak különleges isten oltárán – de mi mást tett volna? Az információ értékesebb minden pénznél, mondják sokan. Az információ hatalom és gyakran a határvonal élet és halál között.
A hajósok pedig igenis bírtak információval, bármennyire is alantas lényeknek tűnhetnek a hatalmasak szemében: tudták, hova tart, valamit tudták, hogy néz ki. Ritka kincs.
Viszont amint a partra lép a Pap – jó pár perc vízen való haladás után persze – rádöbbenhet, hogy hiába öl meg minden egyes embert, akivel találkozik, mégis mindig lesznek olyanok, akik az előző bandánál is rondábbak, büdösebbek, kapzsibbak és még sorolhatnám.
A kikötő, ahova érkezik, pont ilyen élménnyel gazdagító hely: hal- és ürülékszag fojtogatásában kereskednek, de talán nem épp a legmagasabb minőségű termékekkel. Legalábbis nem ott, ahol Ő partot ért: ez a hely ugyanis zsúfolt, szegény és titokzatos.
Az árusok között ugyanis található olyan is, aki nem mindennapi portékákat árul: rongybabákat, szárított növényből készített figurákat, különleges szőtteseket, vérszínű festéket (vagy talán az maga vér), s mintha befőttesüvegben szerveket is árulna az egyik alak.
Könnyen azt a benyomást keltheti a sok érdekes árus, mintha külön-külön kultuszokat adnának el, vagy legalábbis ajánlanának fel.
Mintha a vallást, a hitet, a felsőbbrendű lény vagy lények támogatását meg lehetne venni halandó pénzével...
A jelenlévőknél is titokzatos Pap ruhája szélét viszont egy mocskos, száraz kéz húzza meg hozzá nem illő gyengédséggel – bár az inkább félelem, nem kifinomultság.
– Maga nem idevaló jelenség és pont ezért Kiválasztott jelenség, oda tart, ahol meglelheti Őt; de én el tudom kalauzolni, bármerre is tartson. Az Ő nevében.
Alacsony, görnyedt férfi, guvadó szemekkel, koszos és foltozott ruhában. A szemeiben mégis valami igazán érdekes csillan. A kérdés már csak az, hogy a Pap melyik kövekre lép a sorsúton.

**Itanashi** Hétf. Ápr. 20 2015, 15:28

Naka

- Mi ez a bűz? – teszi fel a kérdést a pap, néhány perccel azután, hogy talpa szilárd talajt értek. Ugyan Itanashi hozzászokott már jó néhány különleges szaghoz, mint a vér, a kiontott belek és szervek, a hullák szaga, mégis, az ürülék és a mocsok szagának vegyített ereje meghaladta elődeit. Ezt nem kerülheti el, nem léphet arrébb. Ez mindenhol ott lesz. Megigazította ruházatát, köpenyébe burkolózva indult tovább. Arcát nem takarta álarca, csupán a csuklya fedte őt el.
A kikötő, ahova érkezett, zsúfolt volt, szegény, nagyon szegény, mocskos és büdös. Talán a saját vagyonával király lehetne. Ám ő nem a vagyona miatt lesz király.
- Most már értem. A mocsok, a bűz, a piszok. Ezek a férgek pont olyanok, mint ahogy a pap látja. Az ő szemében az emberiség egy földön csúszó, láncra vert szolganép, kik saját piszkukban fognak élni és halni. S mind egy Istenért fog élni és halni.
A pap semmiképp sem illet bele a képbe, látszott, hogy nem helybéli. Azonban ő mégis kezdte otthonosan érezni magát. Az árusok, kik nem messze a parttól sorakoztak fel, megannyi meglepetést tartogattak Itanashi számára. Különleges bábuk, nem mindennapi festmények, melyek vérvörös vonalai vagy valódiak, vagy igazán remek, szinte tökéletes másolatok. A pap mindig is elismerte a tehetséget, így jobban megszemlélte mindazt, amelyet a poros árusok kínáltak.
Újabb bábukészítő standjánál állt, végigtekintett a sorok között. Majd az egyik bábu felé nyúlt. Ujjaival átfogta a kis báb derekát, majd közelebb emelte. Egyszerű volt, talán korommal lett megszínezve, az egész bábú fekete volt. Kabátjába nyúlt, majd néhány érmét fogott meg másik kezével és az árusnak dobta. Az ő zsebét ugyan nem könnyítette meg az a mennyiség, de egy itteni árus talán egy hétig elélhet ebből a pénzből. Majd továbbállt.
Hirtelen megakadt a szeme egy asztalon lévő üvegen. Az üvegben egy szív úszkált. A pap bárhonnan szinte azonnal kiszúr egy szívet, Ishidoru halála óta igen csak beleégett a kép az emlékezetébe – mely most is előtört szinte azonnal benne – mikor maga felé tartotta a vérző szívet, majd beleharapott. Itanashin a másodperc töredéke alatt futott végig egy érzet, melytől kirázta a hideg. Továbbállt.
- Maga nem idevalósi jelenség, és pont ezért Kiválasztott jelenség, oda tart, ahol meglelheti Őt; de én el tudom kalauzolni, bármerre is tartson. Az Ő nevében
Ki lehet ez a görnyedt hátú fickó? A testtartása ismét emlékeket vetített Ishidouról. Talán nem véletlenül. Talán ez a porban járó tudja, hogy hol lelheti meg Őt?
- Honnan tudná egy magadfajta, a Nagyúr otthonának bejáratához vezető utat? Mégis ki maga? – kérdezte a pap. Különös érzés fogta el. Mindvégig érzékeire volt kiélezve, valamint, hogy az első váratlan mozdulatra azonnal reagálhasson, és egy gyilkos, sötétchakra lökettel taszítsa el magától a férfit. Érdekelte a férfi, hisz sokat tudott. Bárki is ez, talán ismeri a papot. Kiválasztottról beszélt, s Róla. Az ország területén található jashin első templomainak romjai, az első templomok. A pap ezek felkutatására indult, most pedig, miután partot ért, egyedül van egy ismeretlen, hatalmas országban.

Ha a férfi megfelelő válaszokat ad számára, ekképp folytatja a beszélgetést.
- Az elsők templomát keresem. A helyet, ahonnan minden elkezdődött. A Vér Templomát. Ha valóban az Ő szolgálatában jöttél elém, vezess hát Elé. De figyelmeztetlek ember, ha megpróbálsz átverni, te leszel az, kinek koponyája lesz a következő éke a Vér templomának falának. – Ugyan Itanashi nem tudta, mégis hogyan nézhet ki a templom, de valahogy így tudta elképzelni. A férfiban nem bízott, de ő lehet talán az egyetlen, aki el tuja őt vezetni Hozzá.

**Hyuuga Shakaku** Kedd Ápr. 28 2015, 22:01

[Itanashi]

A görnyedt koszos fejbúbján megcsillannak a napsugarak, amint azok ketten elindulnak a lelakott negyed macskaköves utcáin. A kivezető útjuk viszont nem telik eseménytelenül, ugyanis többször megállítják őket, hogy eladjanak számukra különböző portékákat, sőt van, aki egyenesen belekapaszkodik a Pap ruházatába, hogy marasztalja. A Kísérő mindezeket kíváncsian lesi, mint akit végtelenül érdekel a Pap konfliktuskezelési képessége – bár sokkal inkább a méregető tekintet inkább a jellemet figyeli összességében. Szinte konkrétan azt, hogy vajon a férfi méltó-e. De hogy mire, csak ő maga tudhatja
– Ááááh, hát van még hitetlenség a szívében... de vajon kiben nem hisz: önmagában, a saját képességeiben, vagy éppenséggel az Ő akaratában és döntéseiben? Mert ha egy cseppnyi kétely is van a szívében, akkor inkább forduljon vissza, nehogy úgy járjon, mint a Többi...
Az utolsó szavaknál a férfi hangja elmélyül, s titokzatos sötétség leheletével járja át az őket övező aurát – hasonló érzés foghatja el a Papot, mint mikor a hajóroncs felett azt a bizonyos lakot látta. Ez az ominózus omnipotencia, ez a nem éppen ebbe a síkba illő érzés intenzív egybefüggése viszont a férfi hangjával, ugyan nem törik meg, de talán a Pap tudatát nem frontálisan ostromolja, hanem mint egy hátulról leselkedő, settenkedő árnyjelenség.
– Elviszem én Hozzá, de jól vigyázzon! Nem ajánlom, hogy képzetei vagy elképzelései legyenek Vele, vagy a Templommal kapcsolatban, mert a halandó elme csakis tévedhet az Ő vonatkozásában. Sokan itt rontották el... de információt információért. Nincs nevem, s ezt követően talán, de csak talán magának sem lesz. Készen áll erre? Mit képes megtenni? Vagy inkább mit hajlandó megtenni...?
A Papnak támadhat az a benyomása, hogy a névtelen idegen a kérdéseivel is próbára igyekszik tenni eltökéltségét, valamint türelmét is – azt viszont még nem sejtheti, hogy mindez vajon az Ő akarata is.
Márpedig az Ő akarata mindig érvényesül – vagy így, vagy úgy.

//A következő írásodat ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t333p15-erdosegek#9211

**Datara** Kedd Ápr. 28 2020, 20:21

Jiraiya

Datara és Tenkuu egyazon kabinon osztoztak az utazás során. A Szerzetes nem számított, hogy pont Ő társaságában fogja a legtöbb idejét tölteni. Azt hitte a férfi, hogy valaki mást esetleg másokat fog kabintársnak kapni, hasonlóan, mint a fogadóban. Meglepő, ám nem így lett. A hajóra felszállva s a partot bámulva már tudta, mivel fogja tölteni az idejének egy részét. Az út elején Datara már rájött miért a Yonzaku vezetőjével osztozkodik. A férfi érdeklődését eléggé felkeltették az óriási Szerzetes testén lévő jelek. Meg is kérte hát Őt, hogy ha nem lenne gond, lemásolná őket egy tekercsbe. Úgy látszott tanulmányozni akarta azokat. Datara a beleegyezését adta. Miért is ne adta volna. Kitudja, lehet, hogy Ő fog majd választ adni a Szerzetesnek a jelekkel kapcsolatban.
Sok időt töltöttek a kabinjukban, ami szemet szúrt a Yonzaku többi tagjának. Az utazás elején még ellenszenvvel néztek fel a méretes férfira és sugdolóztak mögötte, hasonlóképp tették a matrózok is a hajón. Idővel azonban megváltozott az, ahogy ránéztek. Amint szóba elegyedett velük, több időt töltött a társaságukban, megnyíltak és úgymond befogadták Őt a csoportba. Ideje az volt megfigyelni és megismerni mindegyiküket a tizenöt nap alatt, míg elérték a Keleti Kontinenst. Egyedül egyvalaki tartotta távolságot és az ellenszenve sem változott, ő Tsugai volt. Az ellenséges viselkedése az útvégéig sem változott meg. Tenkuu-tól elég sok mindent megtudott a Keleten történt eseményekről, hogy miként alakul ott a helyzet. Elég sok idő telt már el azóta, hogy utoljára járt azon a Kontinensen és azóta ott sem állt meg az idő. Elmesélte az idős férfi, miszerint azért térnek vissza a Démonok Országába, hogy jelentést tegyenek Onigakure no Sato Templomőrségének a Nyugati Kontinensen látott és megismert történésekről. Ott majd újabb információkat és utasításokat fognak kapni a további teendőkről.
Datara, Tenkuu által hozott tekercsekből az összesbe beleolvasott a tulajdonosuk engedélyével és majdnem mindent végigolvasta. Datara kihasználta az alkalmat s még több tudást próbált gyűjteni az út során. Megkérdezte, hogy mit tud Rikudo Sennin-ről.
Meghökkent azon az információn, hogy a Tűz Temploma a földbe lett süllyesztve, szó szerint és az ott lévő Papokat kivégezték. Nem maradt túlélő és szemtanú sem volt, ki elmondhatta ki tehette eme szörnyű dolgot. Ami nyom maradt hátra, az nem volt más, mint a kegyetlen isten Jashin jele és egy démoni chakra lenyomata. A Yonzakuról úgyszintén megtudott egyet s mást. Általában nem csoportban „dolgoznak”, Tenkuu-hoz az útja során sorra csatlakoztak az emberek. Minden féle volt közöttük. Gyilkos, szakács, Szerzetes. Különbözőek voltak mégis volt bennük valami közös, mégpedig az, hogy mindegyikük valamilyen szinten tudta használni a chakráját. A hajóút során újabb látomások és eszméletvesztés nem jelenkezet Dataranál.
- Nemrég beszéltünk Moryo-ról tudna róla is mesélni és Shion-hime klánjáról. Úgy érezte, hogy ezen információk a közeljövőben fontosak és nagyon hasznosak lehetnek majd a számára.

Az út végére az öreg Kapitány annyira megkedvelte a Yonzakut, hogy az utazás árából kedvezményt adott. Datara 5.000 Ryot visszakapót az útiköltségből. A kikötőben jól esett a Szerzetesnek a szárazföldet taposnia. Az a tizenöt hosszú nap után a kikötőben lévő fogadóban megpihenni felüdülés volt a számára.
- Ugyan kérem! Én köszönöm, hogy a társasága lehettem az út során. Sok dolgot tanultam Öntől, amiért nagyon hálás vagyok! – a tekercsek, amiket elolvashatott vagy amikről mesélt mind-mind gyarapították a tudását. - Nem változott! folytatni akarom az utamat, hogy megtaláljam a kérdéseimre a választ. Datara-nak volt bőven és minden újdonság után még több lett.

Jiraiya Kedd Május 12 2020, 00:13

A hosszadalmas út során Datara kíváncsiságát némiképpen kielégítették Tenkuu válaszai, ám az azokból származó kérdések csak tovább fokozták a helyzetet.

Rikudou Sennin... Bizony a név, melyhez Legendákat sorolnak. A név, melyet a titokzatos szemek birtokosának tulajdonítanak. Igen, ugyanis Tenkuu sem tudott sokkal többet mondani arról, hogy ki is volt valójában Rikudou Sennin, hogy létezett-e valaha a Hat Út Bölcse, ám ő elmondta, hogy a szemei különlegesek voltak. A lilás árnyalatú, gyűrűket formáló szabályos körök... A Rinnegan birtokosa volt. Tenkuu elmondta, hogy ezekkel a szemekkel bármire képes volt. Persze arról vitatkozhatnának, hogy a Hat Út Bölcse a szemei miatt volt rendkívüli, vagy a rendkívülisége miatt volt különleges Dojutsuja, ám abban mindenki egyetért, hogy ezen szemek birtokában a chakra olyan minőségét volt képes használni, melyet előtte és utána még soha senki sem tudott. Bár vélhetően Rikudou Sennin előtt nem is létezett a Chakra Tenkuu szerint. Az ő kutatómunkája alapján a Bölcs volt az, aki elterjesztette a Chakrát a világon, aki olyan erővel bírt, hogy a puszta akaratával teremtett világokat. Tenkuu szerint nem volt túlzás azt állítani, hogy Rikudou Sennin a Ninják Istene, hiszen tőle eredeztethető minden ami Chakra. Tenkuu azt is elmondta, hogy egyesek azt rebesgetik, hogy a Bölcs nyomai és ereklyéi mind fellelhetőek a világban. Tenkuu megjegyezte, hogy Datara nem tudhatja, lehet, hogy az ő jelei - Datara nem jött rá, hogy a tetoválásaira vagy esetleg az írására gondolt Tenkuu - is egyfajta hagyatékok. Elvégre számtalan olyan illusztráció és iromány létezik az ősi romok között, melyek közt még a Főpapok sem tudnak olvasni.

Mōryō és Shion-himesama is szóba került. Amikor róluk beszélt, Tenkuu kisugárzása attól függően változott, hogy éppen a Főpapnőről, vagy magáról a démonról beszélt. Szinte kézzel fogható volt mindaz, amit ők ketten képviseltek ebben a világban és ez ezen a titokzatos és sokat tudó férfin keresztül nagyon is átérződött.

- Az a lény egy azok közül a Démonok közül, akik a mi világunkra tévedtek. - Tenkuu ábrázata komor volt mindig, amikor a vallás sötét oldaláról beszélt. Ezt Datara az út során jól megfigyelhette. - Valószínűleg szertartások és félresikerült technikák útján kerültek ide. Tudod, rengeteg olyan Chakralény létezik, mik rejtve maradnak a szemünk elől mindaddig, amíg hatalmuk akkorára duzzad, hogy nem félnek többé az embertől és azok Chakrájától. Ők más helyről valók, olyan helyekről, melyekhez csak speciális úton, chakrával lehet utat nyitni. Kétségem sincs afelől, hogy a Hat Út Bölcse képes volt ezen világokba betekinteni és tanulmányozni őket. Talán az ő leszármazottai voltak az elsők, akik örökölve a Sennin képességeit kaput nyitottak ezeknek az istentelen lényeknek, bár sejtem, hogy ők már jóval az emberiség létezése előtt is itt voltak. Mōryō is egy ilyen nagy hatalmú Chakralény, aki egyik napról a másikra tűnt fel a Keleti Kontinensen mintegy évszázada. A célja az volt, hogy elpusztítsa és felfalja ezt a világot és megalapítsa a Sennen Ōkoku-t az Ezeréves Királyságot. Végül egy Papnő akadályozta meg őt ebben, Miroku, kinek különleges chakrájával legyőzték és lepecsételték a Démon testét és lelkét. Mint minden nagy erejű entitást, őt is két felé választották, Yin és Yang aspektusra. A Fizikai valója a Mocsár, míg az asztrális lénye a Démonok Országába lett lepecsételve azért, hogyha erejének egy része kiszabadul, ne tudja visszanyerni teljes valóját. Mióta lepecsételték, Miroku papnő leszármazottai védelmezik az Országot. Tettének ára tulajdon élete volt, viszont képességét tovább örökítette nemzedékére. Shion-himesama a most élő Klánja legerősebb chakrával rendelkező tagja, kinek chakrájának Isteni természete megkérdőjelezhetetlen Vallási vezetővé és örök védelmezővé emeli őket. - Fejezte be Tenkuu.

Később még említés szerűen beszéltek arról, hogy állítólag Shion-himesama belelát az emberek jövőjébe, ahogyan Datara azt is megtudta, hogy legutóbb miként próbálták meg feltámasztani a Démont és hogy Konoha közreműködésével sikerült megakadályozni a fanatikusokat benne. Tenkuu saját véleményét is elmondta Shion-samáról, ami tömören tisztelet, megbecsülés és hit volt, ám az árnyoldalát is látta az egésznek: meggyőződése volt, hogy a vallási vezetők irányítják a falut és azzal együtt Shion-himesamát is, akire valójában csak egy eszközként tekintenek a gonosz ellen vívott harcban.

[...]

- Én pedig bízok benne, hogy utad végül egy olyan célt fog szolgálni, amiért érdemes volt ennyit menned. - Ekkor újabb adagot szívott pipájába, mit aztán elégedetten pöfékelt ki. - Hogyan tovább? Mi Onigakure no Satoba megyünk. Oda nem engednek be akárkit, csak akinek oka van ott lenni. Velünk bejöhetsz, de vagy végig mellettünk kell maradnod, vagy pedig fel kell ajánlanod a szolgálataidat Shion-himesamának. - Közölte egyszerűen, mintha mindez teljesen magától értetődő lenne. - Talán a faluban több tudást és bölcsességet szerezhetsz más vallások képviselői által. Hiába vagyunk mi a Tudás Őrzői, ha mélyrehatóbban akarsz megismerni valamit, akkor nem köztünk a helyed. Mi mind ismerjük a múltat, ám a munkánk legnagyobb részét a jelen feljegyzése teszi ki. Regéink a régmúlt korok történéseiről felületesek csupán. - Látszott Tenkuun, hogy nem szívesen mondja ezen szavakat. - Úgy vélem, céljaid eléréséhez, máshol kell majd keresgélned. - Mutatott feléd pipájának szárával.

**Datara** Csüt. Aug. 27 2020, 20:52

Jiraiya

Rikudou Sennin nevét csak kevesen ismerik a világban. A történelem nem ismeri el a létezését, emiatt nem is szerepel sehol. Legendának... egyszerű mesének hiszik a történeteit a legtöbben az emberek közül. Csak egy marék személy lehet a világban, kik szentül hisznek a létezésében, éppúgy, mint a tetteiben. A tetovált szerzetes ebbe a maréknyi csoportba tartozott. Datara már találkozott olyan írott szövegekkel mikben szerepelt a Hat Út Bölcsének neve s hogy olyan volt, mint egy Isten. Különleges szemekkel rendelkezett, különlegesebbel, mint az Uchiha klán Sharingan-a, vagy a Hyūga klán Byakugan-a. Különlegesebb volt és erősebb. Azok a lilás árnyalatú körkörös mintázattal rendelkező szempár hatalmat szolgáltattak Neki. Lehet azonban az, hogy nem a szemek rendelkeztek azon istenszerű erővel, hanem Ő maga s a szemei mégsem voltak olyan elképesztők. Ezt már nem tudhatja meg senki, hacsak nincs valahol valami ősi feljegyzés róla. Rinnegan, egy Dōjutsu amivel mindent el lehetett érni, amit csak a birokosa kart. Tenkuu szerint a Sennin előtt nem létezett a chakra, erre a következtetésre jutott a kutatásai során. Több minden maradt fenn az idők során, mint azt egyesek gondolják, s amik bizonyítják a létezését. Ereklyék és írott szövegek, miket még a legmagasabb rangú Papok sem tuják elolvasni. A hatalmas Szerzetes testét borító jelek ugyanúgy lehetnek akár a Sennin hagyatékának része. Nem lehet tudni! Datara úgy hitte, ha több mindent megtud Rikudou Sennin-ről, akkor közelebbi kapcsolatba kerül a chakrához és magához a Világhoz. A Szerzetes hitt a Bölcs létezésében, ezért sem adta fel az elhatározását. A nyomokat követve bejárja a világot és ez hozzásegít ahhoz, miképp megismerje azt. Azáltal, hogy megpróbál többet megtudni az említett személyről, ne m fog letérni az útjáról, amelyre rálépett.
Az idős férfi, mikor elkezdett beszélni Shion-himeről és Mōryō-ról érződött a szavaiból, miszerint, miként érez az említettekről. Mōryō egyike azon Démonoknak, kik betették a lábukat a Világukba. Valószínűleg az embereknek köszönhette, miszerint eljuthatott hozzánk valamilyen szertartásnak, esetleg egy nem megfelelően működő technikának hála. Nem Mōryō lehet az egyetlen, ki a Világukba tévedhetett, a férfi véleménye szerint többen lehetnek. Várnak, rejtve maradnak. Erősödnek és a megfelelő időben előbújnak rejtekükből s káoszba taszítják a Szerzetes otthonát. „Más Világokból” jönnek, olyan helyekről, mikről csak Rikudou Sennin-nek volt tudomása. Mōryō-nak nem sikerült elérnie a célját, miszerint létrehozza az Ezeréves Királyságot. Miroku, Shion-hime anyja megakadályozta s testét és lelkét külön-külön pecsételte le két külön helyre. Nemrég megpróbálták feltámasztani a démont, azonban Konoha megakadályozta. Tenkuu szavaiban voltak olyanok, mikről már volt tudomása.
~ Nagyon tiszteli és csodálja a Hercegnőt. Ezek szerint érdemes lenne megismernem! ~ töprengett el. Mikor felajánlotta, hogy velük beléphet Onigakure no Satoba, mivel bárkit nem engednek be oda. Két lehetőség állt előtte: végig a Yonzaku tagjaival marad, vagy felajánlja szolgálatait a Papnőnek.
~ Mi ez, ha nem az Istenek akarata! Tisztában volt vele, miszerint a Faluban olyan tudást őriznek, melyek sehol máshol nem. Túlságosan is csábító volta kínálkozó alkalom, ahhoz, hogy ne a második lehetőséget válasza.
- Igaza lehet Tenkuu-dono, Onigakure no Satoban talán találhatok válaszokat a kérdéseimre! Ahogy mondja, ott sok mindent megtanulhatok. – egyetértett az idős férfival. Már régebben, egy beszélgetés során felmerült ugyanez.

Jiraiya Hétf. Szept. 28 2020, 12:41

Tenkuu újabb adagot szívott a pipájából, mit aztán morfondírozva fújt ki.

- Legyen hát... - sóhajtotta - de előre figyelmeztetlek, az ottani játsz... - Őrült robaj hangja rázta meg a szobát és a fogadót is! Távolból jött, de mégis érezhető volt, olyannyira, hogy a szó Tenkuu torkán akadt. - Mi a ménkű!? - Pattant fel az ágyáról pipáját szorongatva és az ajtó felé iramodott, amikor is újabb robaj hangja hallatszott, ám jóval hangosabban, mint az előző. Tenkuu megállt és figyelt. Az előzőeket egy újabb és egy újabb robbanás követte, egyre közelebbről és közelebbről.

Már Datara és Tenkuu is érezte, hogy baj van.

A férfi szemei kikerekedtek, ahogyan Datarára nézett.

- Bukj le!!! - Közvetlen közelről hallatszódott a robaj, Datara előbb érezte meg a hőt, majd látta meg a milliónyi fadarab, deszka, szálka és gerenda vészjósló felszakadását, ahogyan a fogadó fából készült fala kifeszül! Tizedmásodpercek alatt történt mindez, s mint egy pattanásig feszülő hólyag, a fal úgy tört fel parázsló hamut eregetve, mi úgy izzott és olyan sebességgel és erővel robbantotta át a szoba falát és lepte el, kegyetlenül temette maga alá Tenkuut, mintha csak egy sebes ménes száguldott volna keresztül a falakon.

Ezt követően - néhány tized másodperc alatt - már Datarát is elérték a törmelékek, ám az koránt sem volt ennyire pusztító.

[...]

A Fiatal Szerzetes látta, ahogyan a falakat áttörő, parázsló hamu a törmelékkel együtt elsodorja a kilincset szorongató Tenkuut. Áttörte a falat és tovább sodródott. Elemi erejű támadás volt, mit nem okozhatott csak Ninjutsu.

Datara látta a jobb oldalon tátongó lyukat, mi kilátást nyitott a Kikötővárosra, hiszen az emeleten voltak.

Balra beszakadt folyosó, összeomlott emelet.

Az egész fogadó mozogni kezdett, labilisan nyikorgott, düledezésbe torkollt.

Datarának döntenie kellett! Kikötőváros - Page 3 Pb8qkQyy_o

_______________________

Kikötőváros - Page 3 Pb8qkQyy_o

Jobbra egy tátongó lyuk ami az emeletről a faluba nyílik. Datarának nincs ideje felmérni a kinti helyzetet, csak azt tudja és érzi, hogy az egész fogadó mozog és lassan összeomlik. Arra nyílt útja van kifelé!

Balra beszakadt emelet, törmelékhalmaz és rengeteg hamu ami a törmelékre hullt. Parázslik itt-ott a fa és az elhaló hamu - ugye egy hamuförgeteg tört be a fogadóba kintről, ami egy irányba haladt - Tenkuut is elsodorta és vélhetően a törmelék alá vagy közé nyomta. Ha Datara arra megy, talán megtalálhatja Tenkuut és megpróbálhat neki segíteni - ha még életben van - de fennáll a veszélye annak, hogy mind a ketten bent maradnak.

Harmadik, általad kitalált lehetőséged is van! Használd a karaktered képességeit kreatívan és dönts! Ez a döntésed hosszútávon kihatással lesz a karaktered történetére.

**Datara** Kedd Okt. 06 2020, 21:50

Jiraiya

Tenkuu a beleegyezését adta, sőt még egy figyelmeztetéssel is el akarta látni, ám nem tudott a végére jutni, éppen hogy csak belekezdett, mikor is elképesztő robaj rázta meg a fogadót. Érezhető volt, hogy nem közelben történt valami olyan dolog, ami még a sokat látott idős férfi torkán akasztotta a mondandóját. Datara szintén meglepődött és értetlenül nézte a szobában tartózkodó másik férfit. Tenkuu rögvest az ajtóhoz sietett. Újabb robaj rázta meg az épületet, ez azonban hangosabb volt. Egymás után több követte.
~ A hang ereje alapján egyre közelebb és közelebb kerül az a valami, ami okozza a zűrzavart. ~ alapította meg. Vészjósló hangok voltak ezek. A két férfinak nem kellett sok, hogy megérezze igazán baj van.
Tenkuu egyszer csak elkiáltotta magát és figyelmeztette a hatalmas Szerzetes, miszerint hasaljon. Az újabb robaj már szinte mellőlük hallatszott. Datara most már érezte a melegséget s látta, miképp az épület fából készült oldala megfeszül, és ezt követően milliónyi kisebb-nagyobb darabra szakadt. Másodpercek alatt történt minden, még gondolkozni sem volt igazán idő. Hamu lepte el a szobát, ahogy a fal eltűnt a helyéről s a lökéshullám a törmelékkel együtt sodorta el az idős embert. A tetovált Szerzetes rögvest az arca elé kapta egyik kezét és próbálta védeni azt. A törmelékek, amik Őt kapták el, azok nem voltak olyan erejűek, mint amik Tenkuu-t találták el. Amint valamelyest eloszlott a por és hamu, Datara körbe tudott nézni. Jobb felöl kilátott a Kikötővárosra. Balra összeomlott az emelet, a folyosó beszakadt.
- Ekkora pusztítást nem okozhatott más csak Ninjutsu. – mondta nehezen a levegőbe kerülő porral küszködve. A lábai alatt elkezdett mozogni a padló. - Ez nem jó, robbanástól instabillá vált a fogadó. Bármikor összeomolhat! Minél előbb el kell tűnöm az épületből! – nézett jobbra, amely felől ki lehetett látni és ki lehetett jutni az omladozó szálláshelyről. Tehette volna ezt. Menthette volna az életét, ám Ő nem azt tette. Nem azt a lehetőséget választotta, hogy biztosítja a saját életét, hanem egy másikat. Tenkuu-t elsodorta a törmelék. Lehet, hogy még életben maradt, azonban ha magára hagyja, ráomlik a fogadó és azt már biztos nem éli túl. Datara nem jószívűségből akart neki segíteni, legalább is nem teljesen. Kellett neki Tenkuu segítsége, hogy könnyebben bejuthasson Onigakure no Satoba. Az érdekei azt kívánták, hogy az öreg túlélje, más különben nehezebben fogja folytatni az útját. A döntés megszületett a Szerzetes fejében, épp evégett vetette bele magát a hamufelhőbe s az idős Yonzaku tag keresésére indult.

**Gamabunta** Vas. Márc. 27 2022, 08:15

// Datara - Út a Pokolba //

A fogadó, melybe te és utazó partnered szállt meg, látszólag nem tűn túl fontos helynek. Nem utalt semmi arra, hogy itt bármi olyat őriznének, mi bárki számára fontos lenne. Azonban, valami volt itt. Valami volt itt, vagy valaki, aki miatt megéri megtámadni ezt a helyet. Ahogy a fal felgyűrődött, majd felszabadította a pokoli felleget, mi a túloldaláról feszült neki, az utazópartnered szinte rongybabaként sodródott, az előtörő roncsdarabokkal.
Ahogy a robbanás, téged is megtaszajtott, bár kissé bizonytalanná tette a járásod egy pillanatra, de rövid úton ismét rendületlenül álltál. Hamar felismered a tényt, hogy a fogadót igencsak megviselte a robbanás és valamit tenned kell, de gyorsan, ha csak nem akarsz törmelék alá kerülni. Talán menthetted volna a bőröd. Talán megtehetted volna. De te nem így gondoltad. Te segíteni akartál az utazópartnereden, ki fontos társnak bizonyult az utazásaid során. Így hát nem teketóriázol, rögtön beleveted magad a forró hamufelhőbe.
Eleinte köhögve, és a friss, forró hamutól elég hamar verítékezve, kissé nehézkesen és kimerítően kutatod át a szobát. Hittél abban, hogy Tenkuu életben van, hisz szükséged volt még rá. Azonban a valóság néha kegyetlen tud lenni. A szoba egy távolabbi sarkában, megtaláltad a termetes férfit, akit egy szekrény temetett maga alá. Ha csak ennyi lett volna, nagy eséllyel nekiveselkedhettél volna a szekrénynek, hogy kiszabadítsd, de biztos vagy abban, hogy felesleges az egész. A férfi torkából ugyanis egy deszka darabka lógott ki, ahogy az arcát is több tucat faszilánk csúfította el. A sebeiből patakozó vér pedig biztosít arról, hogy nem csak apró sérülések azok. A férfi, ki a tudás útjára vihetett volna, a férfi aki belépőt biztosíthatott volna a faluba… kimúlt.
Talán barátot láttál benne, vagy csak egy eszközt, aki az utadon segít téged, de így vagy úgy, az biztos, hogy kényelmetlenül érint téged a látottak. Magadra maradtál egy olyan helyen, melyen még te magad is újonc voltál. Azonban eme bizonytalan helyzetbe is, ösztöneid éberek maradhattak, és még épp időbe hallod meg a kintről jövő zajokat ahhoz, hogy tudd. Valakik közelednek kintről, melyről a támadás jött. Hogy elrejtőzöl, vagy szemtől szembe fogadod őket, az már csak tőled függ, de akár, hogy is, gyorsan kell döntened, mert akár ellenségekről van szó, akár nem, de mindjárt ideérnek és akkor már késő lesz morfondíroznod.

**Datara** Vas. Ápr. 10 2022, 17:25

Gamabunta - Út a Pokolba

A sűrű hamu a levegőben hamar kifejtette a hatását Datara tüdőjére. Egyre nehezebben vette a levegőt s szinte megállás nélkül köhögött. Próbálta takarni az arcát ruhája ujjával, ami úgyhogy sikerült is, ám ez nem szűrte meg a hamut olyannyira. A Szerzetes látta, miszerint nem időzhet sokat az épületben. A robbanástól túl instabillá vált a hely, akár mikor összedőlhetett. Ha ez nem lett volna elég, a levegőben lévő korom és hamu szintén veszélyeztette a életét. Már csak az volt a kérdés, hogy a kettő közül, melyik fog végezni vele. Ahogy azt a körülmények engedték sietett, hogy megtalálja Tenkuu-t. Remélte, miképp nem esett baja. Szüksége volt az idős férfira, mégpedig nagyon. Valami azt súgta neki, miszerint Tenkuu olyan lehetőségeket is meg tud nyitni Datara előtt, amiket egyedül el se tudna érni. Ezért létfontosságú volt a számára a Yonzaku Vezető. Ha nem lett volna annyi por és hamu a levegőben, akkor igen hamar rálelhetett volna a férfira, így viszont hosszú percekbe került, mire elérte. Egy szekrény temette maga alá a szoba egyik sarkában. Ezt még talán túlélhette volna, ám a torkába álló fadarab már lecsökkentette szinte nullára az esélyét. Rengeteg apróbb szilánk is csúfította az arcát és ezen sebekből csak úgy patakzott a vér.
~ Itt már egy medikus ninjának sem lenne sok esélye, hogy megmentse az életét! ~ állapította meg ~ Most mi legyen? ~ kérdezte magától ~ Az biztos, hogy nem maradhatok itt tovább, el kell hagynom ezt a pusztuló helyet! Épp, amikor erre gondolt, meghallotta a kintről beszűrődő zajokat. Szerencséje volt, hogy észrevette, mert elég zajos volt, ahogy az épület megadta magát. Mozgást vett észre odakint. Valaki vagy valakik megközelítették az omladozó fogadót. Mit tehetett ebben a helyzetben, amibe került? Lehetősége nem igazán maradt. Ha az épületben marad és ott várja be az ismeretleneket, akkor kockáztatja, miképp még az előtt összedől az építmény, hogy elérnék azt. Csak az az lehetősége maradt, miszerint minél gyorsabban elhagyja az égő épületet s kint találkozik a közeledőkkel, akik lehetnek segítség vagy épp az elkövetők. Elhatározása nyomán, azonnal elkezdte keresni a szabadba vezető, hozzá legközelebbi utat.

**Gamabunta** Kedd Ápr. 19 2022, 08:14

Önös, személyes céljaid nyomán, nem sokat gondolkodtál el azon, hogy mi lenne a helyes és mi nem. Szükséged volt a Yonzakus férfira, így muszáj volt mihamarabb meggyőződni róla, hogy épségben van-e egyáltalán még. Így jobb ötlet nem lévén beverekedted magad a felszálló hamu és füstfüggönybe magad, és szerencsére elég hamar megtaláltad az említett személyt, azonban hamar beláttad, hogy segíteni sajnos nem igazán tudtál neki. Viszont a fogadó állapota elég árulkodó volt számodra, hogy elég hamar el kell tűnnöd innen. Szerencsére a robbanás keltette lyuk bőven elegendő hellyel szolgált a kijutásra, így könnyedén kiszökkenhettél a jobb napokat látott épületből. Akárhogy is, már a levegőben láthattad, hogy nem vagy egyedül. Két maszkos, köpönyeges alak közeledett a fogadón tátongó lyuk felé, és további két alak állt az épülettől kicsit távolabb, de pont elég közel, hogy könnyedén elállják az utad, ha esetleg menekülni akarnál. Akár, hogy is, azonnal észrevesznek, ám ártó szándéknak eddig nem adják jelüket. Szabadon dönthetsz, hogyan reagálsz rájuk, ám rövidesen mind a négy maszkos alak körbeállt. Karjukat ekkor X alakban maguk elé rakták és tiszteletadóan meghajoltak előtted. Hangjuk pedig hasonló átéléssel zengett, mikor megszólaltak.
- Üdvözlessék a Véghozónak! Végre eljött hozzánk! Jöjjön velünk ó Véghozó, a főpap úr, már várja Önt!
Csak a szemüket láthattad a maszkjuk mögött, ahogy ismét rád emelték a tekintetüket. Biztos voltál benne, hogy nem ANBU maszkokról van szó, hisz mindegyik ugyanazon mintára épült. A szempárokból pedig olyan erőteljes fanatikus fény sugárzott, mely csak a legelhivalkodottabb vallási csoportok tagjaitól várna az ember, de ha megszakadnál se láthattad ezt a motívumot. Ennek ellenére el kell döntened, hogy mitévő leszel, de érezhetően nem igazán akarják, hogy a saját utadat járd, és jól érezhetően éberek arra a lehetőségre, ha esetleg ellenállnál.
Bő köntös szerű ruhájukon több zsebet is felfedezni vélhetsz, mely arra utal, hogy nagy eséllyel van is bennük valami, illetve tekintve maga a tény, hogy bő ruhát hordanak se igazán kedvező számodra, hisz ki tudja, milyen fegyvert hordhatnak a ruhanemű alatt (már ha van náluk). Az egyedüli személy, akinél jól kivehetően egy fegyvert vélsz felfedezni, az a mögötted, jobb oldalt álló férfinél volt, akinek az oldalán egy wakizashi lógott.
A helyzet összességében nem neked kedvezett, bár a kezdeményezés, mindenképp a te javadra írható, hisz míg a te kezed szabadok, ők továbbra is mellkasukra fektetik a sajátjaikat. Akárhogy is, hamar kell döntened, hisz ha úgy is döntesz, hogy nem tartasz velük, elég rosszul sülne ki számodra a dolog, hogyha a hatóságok megérkezésével azt látnák, hogy négy furcsa, maszkos alak feléd hajlong. Mit teszel hát?

// szabadon eldöntheted hogyan tovább, ha esetleg harcra vetemednél, a szokásos módon a postod végén kérlek, írd le a használt techniká(i)dat //

Edit1: A játékot fagyasztottnak minősítem. Ha folytatni szeretnéd, kérlek keress fel privátba és folytathatjuk!

**Shibo** Szer. Szept. 21 2022, 16:04

Shiboban felmerül a kérdés, hogy eddig vajon eddig miért nem látogattak el maguk a keleti kontinensre. Uruk hozzávetőlegesen fiatal, így ez magyarázhatja a dolgot, de ha fiatalon is effajta tudásvágy hajtja, akkor biztosan van mögötte valami. Ha képesek voltak felülkerekedni a politikán, akkor ez a valami hatalmas és vagy primitívek, vagy jóval fejlettebbek, vagy.. ahogy azt már eddig is tudták.. mások? Talán sorstársakat is talál majd szerencsétlen áldozatok között, ám ez nem fogja meggátolni abban a beteges vágyálmában, hogy chakrakinyerés közben megetesse egy varjúval. Az egyértelmű volt, hogy az itteni módszerek nem fognak működni, elvégre más a gondolkodásmódjuk, másképp állnak mindenhez, ha egy változó hibás, akkor az egész egyenleten úrrá lesz a káosz. Egyértelműen az ottani változókat kell jobban megismerni, mielőtt felállítanának valamiféle képlete; és éppen ez volt a feladat. Megismerni valami újat.. Igen, Shibo sokszor vágyott erre. Ezt a küldetést azonban komolyan kellett venni, oda kellett figyelni, nem szórakozhatott, ami egy kissé feszélyezte, jelét persze nem mutatta. Itt nem védi meg az álcája. Mégis, a megismerés lehetősége mérhetetlen derűlátással öntötte el, mintha valaki következmények nélkül hathatná végre magán a 11000 vessző próbáját a nyílt utcán. Vagy ez csak őt érdekelte?
- Kuzinooom!* - ugrott volna a végre, VÉGRE betoppanó férfi nyakába, ha ez nem távozott volna gyorsabban, mint ahogy Shibo agytekervényei és cipőfűzője kibogozódtak, de így legalább nem esett el; seggre huppant csupán. - Nem valami beszédes - porolta le magát sértődötten.
Hevesen bólogat a férfi minden szavára, kicsit visszanyerve korábbi önmagát, de még mindig kissé szorongva. Tudnia kellene, hogy a Gőz Országába is hosszú hajóút vezetett, habár talán nem kéthetes. Vagy ennyire sekélyes a kapcsolatuk Kabutoval? Úgy tűnik, mégis csak bábok; ez elgondolkodásra ad okot. A bábok nem gondolkodnak maguknak, így még ha akarnak sem tudnak annyira belelátni a műveletekbe, mint amennyire a bábmester szeretné. A jelszónak csak addig van értelme, amíg le nem leplezik. Ha valaki túl sokszor hallja, az gyanút foghat. Nyilván erre a másik fél fog ügyelni, ezért csak remélheti, hogy az érti a dolgát.
A szövetbatyu tartalmát lelkesen vizsgálgatva beledugja a fejét, amíg rá nem jön, hogy a saját maga okozott sötétség miatt nem láthat benne. Akkor vonakodva lehúzza fejéről a zsákot és elhúzza a száját, mikor megpillantja a ruhákat. Kelletlenül felkel és vetkőzni kezd a férfi beszéde után és félúton néz csak hátra.
- Te még mindig itt vagy?

Miután úgy gondolta, hogy mindent összepakolt, amire szüksége van, elbúcsúzott az Ürességtől és kilépett a Mindenségbe. Egy új világ tárult a szeme elé, amit olyan sokszor látott már, de most meglepően más volt: az új küldetés lehetősége, ami bármit tartogathatott számára. Útközben csak néhány dolgot kérdez útitársától, kezdve a legfontosabbtól a legelhanyagolhatóbbig:
- Szereted a hínárt?
- Miről ismerem fel Kumát?
- Szeretsz táncolni?
A kikötőbe érve nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy vége a játszadozásnak, innentől komolyan kell vennie mindent. Átnyújtja hát iratait, pont úgy, ahogy egy rendes ember tenné, nem mutat túlzott buzgóságot, feszültséget, kétkedést vagy aggodalmat. Átöleli "kuzinját", akinek még a bárkáról szól vissza egy utolsót: - Vigyázz a bütyködre és nehogy megint fókákkal háljál!
A bárka, amit igenis meg lehet ítélni a külsejéről, ami a nevével elég ellentmondó képet fest róla, nem sok jóval kecsegtet. Mégsem mutathat ellenszenvet, rögtön neki is lát elvégezni feladatait: minél észrevétlenebbül, annál jobb. Ha nem tűnik ki, akkor pihenni is többet pihenhet. Az út során teljesen átlagosan viselkedik, valódi érdeklődéssel kérdezve rá egyes dolgokra, amik a hajózással és az adott munkával kapcsolatos, egyébként minden nyugodt. Amikor már kezd az agyára menni a dolgot, akkor gondolkodik csak el, hogy a változatosság kedvéért sellőt játszva beleveti magát a vízbe, de ha jól sejti, menten otthagynák. Így tehát teljesen átlagosan telt a teljesen átlagos útja.

Nem adja jelét, hogy bármi is megindult volna benne, vagy akár átvitt értelemben, kinyújtózik, és ezzel le is tudja a teljességgel átlagos megérkezését. Mert ő most átlagos. Nem inog meg, nem esik hátra, de örül, hogy végre nem himbálózik alatta a talaj. Lenyűgözve néz végig az előtte álló képen, amely oly' sok mindennel szolgálhat - mindez persze csak egy pillanatig tart. Utána átlagos módon újra átlagossá válik. A küldetés mindenesetre ígéretes - bár korábban is annak gondolta, mivel a hely maga szembement elvárásaival, valószínűleg nem úgy fog lezajlani, ahogy arra eleinte számított - őt pedig a kis dolgok is lenyűgözték. Egy kis visszapillantás a múltba és őt máris bizsergeti a letargia.
Bár a bűzhöz már hozzászokott, az most valahogy mégis újdonsült erővel taglózza le. Megigazítja összeállt haját, hogy legalább ennyivel kitűnjön a tömegből, aztán meg is indulna a halpiac felé, hogy ne vesztegesse az időt - ám az gyanús lenne. Nem a leszakadás, hanem a nem megfelelő viselkedés miatt. Először is fürdenie kellene, amire azonban nem szán öt percnél többet. Követi a partig a többiek példáját mindenben, amíg a partra nem érnek. Átlagos módon szemügyre veszi a portékákat, mintha valóban csak egy sima szemlélő lenne, aki csak udvariasságból teszi ezt a hosszú út után. Valójában már itt is vallási jelek, szimbólumok után kutat. Ha valami felkelti az érdeklődését, azt megjegyzi, de nem foglalkozik vele - egyelőre. Egyetlen koldushoz, a legátlagosabbhoz lép oda és kérdezi meg tőle: - Mi vetett téged erre a sorsa?
Mivel ő maga is az átlagosság mögé akar bújni, talán megtudhat valamit. Ha nem, úgy a kocsma felé veszi az irányt, de nem a többiek vágyát hajkurászva.
- Igyál egyet helyettem is! - kiáltja vissza a másiknak, nagyjából olyan hangsúllyal, ahogy az egész úton beszélt. Ahogy Hiro tette volna.
Célja csupán annyi, hogy megmosakodjon, majd ezután észrevétlenül -de nem ÉSZREVÉTLENÜL, csupán mint akinek nincs jobb dolga- megpróbál érdeklődést színlelve közelebb kerülni a faluhoz és így a küldetéséhez. Ha korábban megtudta, hogy néz ki Kuma, az öt perces késést nem számítva úgy gondolja, ideje odamenni hozzá. Ha nem tudja, merre keresse, megkérdez valakit a helyi látnivalókról, érdekességekről, tudnivalókról, bármiről, csak legyen benne útmutatójukban a halpiac.
- A ladikja bírja-e a viharvert hullámokat? - kérdezi, akárcsak ha valóban érdekelné, esetleg új fedélzet után nézve, vagy csak kérdezősködve a megélhetése felől - mint matróz a halásznak. Előtte persze igyekszik nem feltűnően figyelni a környezetet, hogyha a válasz "nem", akkor az okáról is legyen sejtése.

//* Nem metázásnak szántam, egyfajta animés előrelátásnak csupán, aminek a történet szempontjából nincs jelentősége.//

Uzumaki Kushina Kedd Szept. 27 2022, 17:07

//Igen, a posztodat olvasva jöttem rá, hogy Kuma leírása igencsak kimaradt, szorrrri XD aztán persze arra is rájöttem, hogy a “viharvert hullám” mekkora f@szság. Szóval, kitartást kívánok hozzám//

[Shibo]

A fiatal kuzin csak egy kérdéskört méltóztat megválaszolni, és ezt is csak a megfáradt beosztottakra jellemző reményvesztettséggel teszi:

- Kuma. A neve leírja, hogy az ember egy nagy medve; talán a felmenői között akadhatott egy vagy kettő. Ha azóta nem változtatott életmódot, akkor szőrös, loboncos és legnagyobb valószínűséggel a bőréből aktívan párolog az alkohol. Léptei akár a mennydörgés, hangja mint a tengermoraj. - Vagy csak túl sok haikut olvasott manapság a nyikhaj kapcsolattartó.

***

A fiatal főhősünk a rozoga, elnyűtt standokon - a nyugati nép számára - különleges portékákat láthat: temérdek talizmánt, némelyik papírra festve vörös tintával vagy éppen szénrúddal felrajzolva, gyöngysorokat fából és kőből farigcsálva, szélcsengőket és szőtteseket, álomfogókat. Talán egyikről sem tudja megmondani, mi micsoda, de az egészen biztos, hogy a keleti funkciójukat nem ismeri. Kereshet vallási szimbólumot, és utána is kérdezhet azoknak, hiszen több árus is van, a partszakaszon haladva több kofát is megszólíthat az ételstandoknál.

A koldus, akihez azonban Shibo odalép, válaszolni nem tud. Vagyis de, de nem a szavaival. A férfi ápolatlan, koszos szakálla megremeg, majd a száját szélesre tátva jelzi a kérdezőnek, hogy ennyivel kell beérnie. Figyelemmel arra, hogy a koldus nyelvét kivágták talán nem ő lesz Shibo kedvenc diskuráló partnere.

A fiatal shinobi feltételezheti, hogy a koldus nem azért jutott erre a sorsra, mert kivágták a nyelvét, hanem ez az aktus valami büntetési forma lehet. Azt persze így már nem fogja tudni elmesélni, hogy miért kaphatta ezt a büntetést és mióta él a társadalom számkivetett rétegében, de talán nem is ezért jött ide Shibo, hogy ezt megtudja.

- Ha te mondod! Iszom én mindenki helyett IS! - Hallható még a vidám visszakiáltás, mikor a matróztársát elnyeli az emberáradat.

Shibo természetesen meg tud mosakodni, de az általa megtett úton nem sok érdekes információt csíp el. Világossá válhat a számára, hogy a keleti népség - legalábbis a civil lakosság - épp úgy adja tovább a híreket és a pletykákat szájhagyomány útján, mint a nyugati.

Megtudhatja, hogy drágul a hal. Ahogyan azt is, hogy Hiroto unokaöccsének a fiát illegális gömbhal-kereskedelem vádjával a prefektúra elé citálták és emiatt akár az egész család kegyvesztetté válhat. Megtudhatja, hogy a nős Akataro* egy wakashuval mutatkozott. Elcsípheti azt is, hogy Chino Kyokai ismét kereskedni kezdett a kikötővárossal.

A halpiacra - amit a mólókon alakítottak ki - gyorsan odatalál, hiszen itt a legintenzívebb a halszag. Kumát is gyorsan megtalálja, hiszen az aprócska népek fölé magasodik a termetével és a leírás is talán egyedül rá illik. A férfin talán több testszőr van, mint ruha, de a halászokra úgy tűnik, keleten ez a jellemző.

Amikor Shibo odalép hozzá, Kuma éppen a kiüresedett ládákat szedi össze, azok alján felgyülemlett nyálkát a móló melletti vízbe lendíti. A ládákat stószba rendezi. -A hal kifogyott, rák nem is volt.-Nyers, mély morajlás, de legalább nem pazarolja a vásárlók idejét.

- A ladikja bírja-e a viharvert hullámokat?- Amikor a kérdés megüti Kuma fülét, a szeme sarkából felsandít a kérdezőre, majd egy pár másodpercet kivár, mintha mérlegelne.

- Bírná -a válasz nem a várt kettő kategóriába esik-, de ma már nem. Holnap napkeltekor utazom ki. A segédem inkább hordárnak állt most, hogy új kereskedelmi lehetőség nyílt. Munka kéne? Nálam találsz, ha érdekel a dolog.

Mivel figyeli a környezetüket, így feltűnhet Shibonak, amint a szemközti hajóállásnál ülő termetes asszony a kezei között lévő háló csomóit igazgatja, rázogatja, kikötözi, majd újra bekötözi. A móló szélén ülő, lábát arról lelógató fiúcska egy göcsörtös faágra aggatott madzaggal próbál pecázni, és bár a madzagot mintha valami rángatná, ő mitsem tesz annak érdekében, hogy a kapását kiemelje.

Ilyen értelemben tehát Kuma válasza különös, hiszen arany középutat képez az “igen” és a “nem” között. Talán kellemetlen lehet, hogy a küldetése máris a megjelölt paramétereken kívülre terelődik, de vannak dolgok, amikre egyszerűen nincs ráhatása.

Ajánlott tartalom