Kikötőváros

Az országba való bejutás egyetlen hivatalos pontja ez, ami a folyamatos turizmus miatt folyton tömve van. Az utcákon roskadoznak a trópusi cikkektől az árusok asztalai, és mindenhol az ország szuvenírjeit lehet kapni.

/Satsu és Hidan/

A sensei a tesztje után közli velünk hogy egy küldetésen kell részt vennünk. Egy tolvajt kell elkapnunk, aki kirabolt egy ékszerboltot. Állítólag nem túl komoly ellenfél, de ha tényleg sikerült neki észrevétlenül kijutnia innen, akkor csak tudhat valamit...
A nő parancsára elindulok hogy össze szedjem a cuccaimat. A fegyvereimet alapból magammal hoztam a faluba, így azért nem kell elszaladnom. Viszont jó lenne szólni anyáéknak és valamilyen élelem is jó lenne. A szomszéd faluba(ahol lakok) nem szaladhatok át, mert nem érnék vissza időben.
Végül nincs más választásom, itt kell beszereznem az útravalómat. Bemegyek az egyik fogadóba, ahol nagyon jól ismerik a családomat.
- Szép jó napot! - köszönök a fogadósnak. - Kérnék egy szívességet.
- Miről lenne szó, Tomo?
- Néhány napi élelemre lenne szükségem. Küldetésre megyek és nincs időm haza szaladni. A szüleim természetesen kifizetik majd. Legkésőbb akkor visszajövök a pénzzel, ha megérkeztem a küldetésről.
A férfi simán beleegyezik, így pár perc alatt elkészül az útravaló csomagom. Távozás előtt megköszönöm a szívességet, majd elindulok a kikötőváros felé.

Egy kiadós séta után megérkezek a találka helyre, így már nincs más választásom, mint hogy megkeressem a hajót. Azonnal a kikötőmesterhez sietek és megmondom hogy kit keresek. Az idős férfi megmutatja merre találom a hajót, így elég hamar oda jutok.
Amikor megérkezek megállok és szétnézek.
- Megjöttem! - szólalok meg hangosan.
Ezután megvárom, hogy jöjjön valamilyen válasz...

A hajó amihez irányítottak titeket, enyhén szólva is iszonyatosan nagy volt, és elég modern darab. Mesteretek az égből huppan közétek valószínűleg valamelyik árbocról ugrott le.
-Grr nektek tengeri kutyák. Remélem készen álltok az útra. Mert perceken belül indulunk.- S a jóslata ismét beteljesült. A hajón állva a talaj megindult a lábatok alatt és lassan elkezdtetek távolodni a kikötőtől. -Most pedig a napi program. Először okítalak titeket ami szerintem egy jó ideig elfog tartani, majd egy fenséges vacsorával megünnepeljük az itt léteteket. A cuccaitok a szobátokba tudjátok ledobni. Remélem, nem baj, hogy egy szobába osztottalak be titeket... egész pontosan egy francia ágyas szobába.- Miután kipakoltatok így folytatja. - Tudjátok a jutsukat chakrával lehet létrehozni. Ám nem mindegy, hogy mennyire vagy képes uralni eme mágikus erőt. Ha ügyes vagy olykor ugyanannyi chakrával többször vagy képes létrehozni egy jutsu-t. Megvan a maga módja ennek a fejlesztésére és most a legegyszerűbb módszert tanítom meg. Azt hiszem ha szemléltetem jobban megértitek.- Majd se szó se beszéd megfogta magát és felsétált az egyik árbocra, úgy hogy nem is kapaszkodott, majd vízszintesbe szövegelt tovább.- Ez nem trükk és nem is genjutsu. A chakrát a lábamba vezettem, és azzal vonzottam magamat ide így vagyok képes erre. Ezt kell megtanulnotok, de szólok nem lesz könnyű. Általában a diákok egy kunai késsel jelölik meg, hogy mindig jutottak ám én nem tűrőm, hogy a hajómat karcolgassátok. Jegyezzétek szépen meg fejben. Próbálkozhattok nekifutással elvileg úgy könnyebb aki előbb jut fel rendesen a tetejére az nyer valamit.- Mondja majd beállít titeket egy egy árboc elé és magatokra hagy had próbálkozzatok.

A Sensei úgy köszönt minket, mint ahogy azt egy filmben láttam. Éppen a tengerészt játssza a nő, ami szerintem nem áll neki túl jól. Felszállok a hajóra, majd lepakolom a cuccomat az ágy mellé. Egy ágyban alszok Satsu-val, te jó ég, mi lesz itt este? Ezután kisétálok a fedélzetre, ahol szinte szó szerint leesik az állam. A kunoichi könnyedén felszalad az árbocon minden segítség nélkül.
- Fúha, ez tetszett! - jelentem ki.
Viszont amikor meghallom hogy ezt nekünk is meg kell csinálnunk, megijedek egy kicsit. A vízre nézek és elgondolkozok azon, mennyire lehet mély. Sajnos nem tudok úszni, ezért nagy bajban leszek ha beleesek.
Amíg mélázok magamban, addig Satsu már neki is lát hogy megpróbálja teljesíteni a kérést. Ekkor már én sem tétovázok. Az árbochoz lépek majd elkezdem koncentrálni a chakrámat. Satsu-val ellentétben én nem sietem el a dolgot. Várok pár percet, majd kinyitom a szememet és az egyik lábammal fellépek az árbocra. Először megbizonyosodok arról, hogy megtapadok, csak utána lépek fel a másikkal is.
Sikerül pár lépést megtennem, majd egy hatalmas pukkanás kíséretében a fedélzeten landolnom. Ez nagyon fájt, de ennyitől nem fogom feladni. Újra koncentrálni kezdek és újra próbálkozok.
Én inkább higgadtan próbálom elsajátítani ezt a képességet. Ha túl gyorsan haladok felfelé, akkor még megcsúszok és a vízbe esek. Ezt pedig nem akarom.
Minden próbálkozásnál egyre magabiztosabb vagyok, mivel egyre magasabbra jutok. Már alig várom hogy a tetején legyek.

A fárasztó edzés csak lassan mutatja meg nektek, hogy nem értelmetlen, de mind a ketten szépen haladtok. Tomo kicsit higgadtabban, Satsuki meg egy kicsit eltökéltebben gyakorol. Bár a fejlődés, remekül látszik mégis még nem vagytok készen. Még gyakorolni kell. Satsuki sajátos balesete után Rögtön megjelenik a sensei, és még mielőtt elájulna el kezdi vezetni a kezét a testén és valami zöldes fény jelenik meg.
-Ne aggódj mindjárt jobban leszel. Azért ha nem nagy kérés legközelebb vigyáz egy kicsit jobban.- Nagyjából tíz perc múlva olyan vagy mint újkorodban. -Na ugye ígértem valami jutalmat az elsőnek. Nos ezt lesz az, de a többi részletet majd miután végeztettek.- mondja majd megmutatja nektek. Egy tekercset tart a kezében amit egy drót huzallal hamar oda rögzít a két árbocra, így aki előbb ér fel a tetejére képes lesz magához húzni az elsőre értéktelennek tűnő jutalmat. -Nos remélem ez lesz annyira ösztönző, hogy nagyobb siker koronázza a próbálkozásaitokat. Sok sikert ifjak.- Mondja majd amint jött úgy is tűnt el, és ti megint magatokra maradtatok a feladatotokkal és a gondolataitokkal.

Elég jól megy ez a mászkálás. Már majdnem sikerült az árboc felét megmásznom, de ekkor egy hatalmas pukkanásra leszek figyelmes. Satsu leesett és látszólag elég rendesen megüthette magát. Amilyen gyorsan csak tudok oda sietek hozzá. Azonban a sensei megelőz és valamit csinál a lánnyal. Nagyon érdekesnek találom. Ez biztos valamilyen gyógyító technika lehet. Tehát a sensei egy medikus ninja.
Érdeklődve hallgatom a beszédét a jutalomról. A tekercsről alig tudom levenni a szememet. Biztos valamilyen technikát tartalmaz. Egy olyat, amivel egy pillanat alatt képes vagyok szétrobbantani az ellent. Vagy egy olyan technika, ami segítségével a föld elnyeli a célpontot. Biztos az lesz az.
- Jól vagy? - kérdezem meg Satsu-t, miután a sensei befejezi. - Készen állsz egy kis versengésre?
A kérdésem után koncentrálni kezdek. Szinte bizsereg a testem attól, ahogy áramlik a chakrám, a lábfejemben pedig összesűrűsödik.
Ezután az árbochoz fordulok és neki rohanok. Egy ugrással már rajta termek, majd elindulok felfelé. Most először próbálok felszaladni rajta, de kezdetben minden simán megy. Nem is aggódok az egész dolgon, kivéve amikor a kezemmel már majdnem megérintem a tekercset. Azonban ekkor sikerül rossz
helyre lépnem, aminek egy hatalmas zuhanás a jutalma.
Szerencsére sokkal jobban estem, mint Satsu ezért csak kisebb sajgást érzek a hátsómban. A társammal ekkor nem foglalkozok, nekilódulok, hogy ezúttal sikerüljön megszerezni a tekercset...

//Gondolom hogy ki szerzi meg, azt majd a mesélő dönti el, ezért nem írok többet. Hidan-ra bízom hogy mi lesz az eredménye a következő nekifutásomnak.//

Ismét emberes időt öltök a gyakorlásba, és z áhítatos cél egyre közelebb kerül hozzátok. Tomo-t már csak centiméterek választják el, hogy ujjai ráfonódjanak a tekercse ám ekkor Satsuki elvetődik a hálóról mibe belekapaszkodott és az orra elől elhalássza a jutalmat. A landolás neki egy kicsit fájni fog, de komolyabb sérülés nélkül ússza meg az akciót, mivel az egyik kezével az árbocot felhasználva le tudta lassítani a zuhanást.
-Szóval sikerült befejeznetek az edzést.- Jön fel az alagsorból a mesteretek. -Ezután higgyétek el sokkal egyszerűben tudjátok majd létrehozni a jutsukat. kevesebb erőt vesz igénybe. Már hat óra van lassan besötétedik. Az asztal már meg van terítve lent, úgyhogy akár mehetünk is vacsorázni.- Mondja majd csak utána kap észbe. -Ja igen... bocs Satsuki, de kérlek ad át a tekercset Tomo-nak őt illeti meg ez a jutalom, hisz habár nem említettem, de elég egyértelmű volt, hogy ez nem a rafináltabb emberé lesz hanem azé, ki előbb sajátítja el ezt a trükköt. Viszont nagyon tetszik az észjárásod ezért te is kapsz egy kis ajándékot, habár jóval csekélyebb jutalom, de remélem örülni fogsz neki. Mivel egy ágyban alszotok ma ott csak egy takaró van. Habár az olyan nagy, hogy ketten is elfértek alatta, az a jutalmad, hogy míg a hajómon vagy az a te tulajdonod, te döntesz, hogy megosztod e vagy sem.- Mondta kuncogva az oktatótok majd lassan leértetek az ebédlőrészbe. A falak tele voltak festményekkel, volt pár ablak amin ha kitekintetek akkor a tenger csodálatos világát nézhetitek meg. Igen az a rész a víz alatt volt már. Egy hosszú asztal volt közében tele minden fajta ételekkel. A mennyezetről egy csillár lógót mi a fényt szolgáltatta nektek. csak három szék volt a hosszú asztalnál ez viszonylag közel volt egymáshoz. Mikor leültetek már csak ennyit mond.
-Javaslom amíg nem létszükséges addig ne nyisd ki tekercset. Egy olyan jutsu van benne ami akkor aktiválódik ha kinyitják, és azonnal megidéz engem. Így ha nagy bajba vagy tudok neked segíteni, ám csak egyetlen egyszer. Utána megsemmisítem a tekercset. Most pedig jó étvágyat barátaim.- A nagy étkezés után, még egyszer elmondja hol van a szobátok és el küld titeket aludni, meg persze tisztálkodni. A fürdő is a szobátokból nyílik. Majd ő is nyugovóra tér.

//Aki elsőként ír postot az dönti, el hogy hogy nézzen ki ez a szoba. Mostantól képesek lesztek a ma megtanult technikát alkalmazni ám az elején még néha történhetnek galibák. A következő postotokban akár a reggeli kelést is leírhatjátok.//

Nagyon megörülök, amikor a tekercs felé nyúlok. Ekkor azonban Satsu egy ugrással hamarabb éri el a papírost és előttem szerzi meg. Kicsit idegesen mászok le a fedélzetre. Nagyon szerettem volna én teljesíteni ezt a feladatot, de a társam leleményesebb volt. Hát, ez van. Ekkor azonban a sensei közli Satsu-val hogy a tekercs az enyém, mivel én hamarabb sajátítottam el a technikát. Ekkor kicsit elmosolyodok, ez azonban nem gúnyos mosoly.
- Ez engem is meglepett. - nyúlok a tekercsért.
Ezután nem szólalok meg, csak követem a csajokat. A megterített asztal látványától csillogni kezd a szemem. Azt hiszem, most már jobban fogom kedvelni a sensei-t.
Segítek a hölgyeknek leülni és csak utánuk foglalok én is helyet. Milyen érdekes, amióta Satsu-val vagyok, még semmilyen idegesítő poént nem lőttem el. A vacsora alatt végig csendben vagyok. Miután befejeztük, jóllakottan követem a sensei-t a szobánkig.
Tehát valóban Satsu-val fogok aludni egy ágyban. Azt hiszem egy nagyon érdekes éjszaka elé nézünk. A lány ekkor elmegy fürödni, de előtte még közli velem hogy ne leskelődjek.
- Ez az eszembe sem jutott! - hazudok szinte azonnal.
Még is mit várt, nyugodtan fogok ülni míg ő fürdik? Azt már nem. Amint bezáródik az ajtó, azon kezdek gondolkozni, hogy is kukkanthatnék be oda. Sajnos semmilyen lyukat vagy rést nem találok, így kénytelen vagyok a fenekemre ülni és várakozni.
Hamarosan megérkezik Satsu egy szál fürdőköpenyben.
- Csinos. - jegyzem meg. - Akkor most én fürdök. Te se próbálj leskelődni! - ekkor elvigyorodok, majd eltűnök a fürdőben.
Egy gyors tusolás után magamhoz veszem a ledobott ruháimat és egy szál alsóban kisétálok. Ekkor Satsu szól, hogy hajlandó velem megosztani a takarót.
- Nagyon szépen köszönöm! - válaszolok és egy vigyorral viszonozom a mosolyát. - Előre szólok, van egy rossz szokásom! Szeretek elterülni az ágyon. Ha ez megtörténik, akkor nyugodtan vágj fejbe és akkor már tudni fogom hol a helyem.
Ezután bebújok az ágyba. Satsu lekapcsolja a villanyt, amire én közelebb fekszek hozzá.
- Lehet egy kérdésem, Tsuki? - szólalok meg halkan, alig hallhatóan. - Van barátod? - kicsit félve kérdezem meg, majd ha válaszol, akkor folytatom tovább. - Amikor megláttalak a kiképzőterepen, akkor nagyon megtetszettél nekem. Amióta úton vagyunk, azon agyalok, hogy nem vettelek eddig észre. Biztos hogy egy osztályba jártunk? Habár, akkor most nem lennénk társak.
Amíg a válaszára várok a párnára dőlök és becsukom a szememet. Remélem nem néz bolondak, vagy nem hiszi hogy csak játszok vele. Most először érzek ilyet és nem szeretném ha azt hinni, hogy ez csak egy játék.

//Most az egyszer nem haragszom meg, de legközelebb kérlek ne irányítsd az én NJK karaktereimet, mert lehet, hogy a történet úgy folytatódót volna, hogy eltűnt és ti a tenger közepén kapitány nélkül vagytok a hajón. Ám nem így terveztem szóval semmi baj, csak ne legyen ilyen többet köszi.//

Ahogy a nagy könyvbe meg volt írva a mester berontott és köszöntött titeket. Szegény Tomo még fél álomba volt és az állom részleteit alig bírta kiverni a fejéből. Egy férfit látott ki a mesterét és újdonsült szerelmét fogságban tartotta és fenyegette. Túl erős ember volt ki ellen semmit sem tudott tenni. Ám a többiek mit sem tudtak erről és a mester bele is kezdett a szövegelésbe.
-Nos nebulók, még két napi útra van a célunk. Kicsit lassabban haladunk mert nincs kellő szelünk de se baj, ahogy hallottam még egy estét kibírtok egymás mellet.- Kotyogta el magát, miszerint itt a falnak is füle van.- Nagy szerencsétekre a legénység feladata a takarítás így titeket tudlak oktatni.- Jegyezte meg miből megtudtátok, hogy van legénység kit sose láttatok. -Negyed óra múlva találkozó az étkezőben.- Mondja majd kimegy. Ha majd eljuttok a találkozóhelyre ismét svéd asztalos reggeli tárul szemetek elé, ám most kicsivel könnyebb ételekkel és az evés után megint egy kérdést szegez nektek.
-Kérlek mondjátok el, hogy milyen téren szeretnétek fejlődni, hogy annak megfelelően tudjalak titeket oktatni. Tai vagy sima ninjutsu érdekelne titeket? Vagy mégis mi egyéb? ha elmondjátok melyik fajtára szeretnétek építeni, akkor tudok azon belül tanítani nektek technikákat.- Mondj majd csak a ti válaszotokra vár.

//Hmm, ha én folytatom akkor az nagyon perverz lett volna//

Nagyon örültem, annak hogy Satsu-nak nincs barátja. Így legalább megpróbálhatok bevágódni nála. Remélem valamit sikerül összehoznom.
Este alig tudok elaludni, mindvégig Satsu-ra gondolok. Szeretném folytatni vele ezt a beszélgetést, de nincs szívem felkelteni ezért. Végül a hajó álomba ringat.
Másnap a sensei hangjára riadok fel, de a félkómás állapotom miatt semmit nem értek az egészből. Általában ez szokott velem történni reggel. Felkelek és pár percig nem vagyok magamnál. Azonban amikor sikerül felfognom annyit, hogy vár majd minket az étkezőben, azonnal tágra nyílik a szemem. Magamhoz ragadom a használt ruháimat és megyek a fürdőbe hogy felvegyem azokat. Hát igen, ez a hátránya, ha nem a faluban lakok. Nem volt időm hazaszaladni, ezért a küldetés végéig kénytelen vagyok ugyanazt az egy ruhát hordani.
Az étkezőben bő reggeli vár minket. Miután a csajok leültek én is helyet foglalok és magamba tömök annyi kaját, amennyi belém fér. A reggeli után a sensei a további képzésünk iránt érdeklődik. Csendben végig hallgatom Satsu-t, majd ha befejezi, akkor megszólalok:
- Én szeretnék a Suiton elemre specializálódni. Nem tudom, hogy képes vagyok-e erre, mivel a szüleim állathasználók. Illetve még érdekelne a víz elem mellet minden olyan technika, ami a csendes gyilkolást és a lopakodást segíti. Ez megoldható? - nézek a sensei-re.

//Elnézést hogy csak most írtam és ennyire gyenge lett(már 1x írtam de azt valamiért nem küldte el, most meg a fáj a fejem), a későbbiekben össze szedem magam. Azt viszont nem tudom mennyire leszek a héten aktív, azt tudom hogy szombaton egyáltalán nem, majd csak vasárnap.//

-Nos rendben értek azt hiszem mire szeretnétek törekedni. Egyikőtök a segítség nyújtásba illetve később a spéci orvosi támadó ninjutsukban szeretne otthon lenni míg a másik elemre szakosodna és ott is a rejtőző támadó technikákra. Ha kitanuljátok ezeket akkor nagyon ütős csapatott tudtok majd alkotni. Ám egy két dolgot le kell szögeznem. Először is Satsuki. Szívesen tanítok neked orvosi technikákat, de ennek a műfajnak az a problémája, hogy először szinte haszontalan dolgokat kell megtanulnod. Ma megtanítalak, hogyan legyél képes felmérni egy ember sérüléseit, azokat is miket szemmel nem lehet látni. Ám mint mondtam ez most szinte haszontalan lesz mert az ellátását még nem fogod ismerni, de ezzel kell kezdeni. Tomo neked meg az a rossz hírem, hogy ezen a szinten, még nem vagy képes elemi jutsukat alkalmazni. Azt a már jól képzet geninek, és a ifjabb chuuninok szokták tanulni. Mihelyt úgy látom, el kezdem oktatni. Viszont a jó hír, hogy sima ninjutsuk közül is van pár trükkös mik közül ma megtanítok egyet. Kérlek kövessetek.- Mondta majd megfogott egy kancsó teát és felindult a fedélzetre. Az ég felhős volt, de nem állt fen a vihar esélye. Fent mikor minden szem rászegeződött megharapta az ujját és pár kézjel és füst után egy teknősbéka állt előettek. mesteretek csak ennyit mondott.
-Heló Miuji. Szükségem lenne pár sérült társadra. Ne aggódj meggyógyítom őket, de a mögöttem álló kisasszony most tanul meg pár alap orvosi technikát.- Világosította fel.
-Rég láttalak. Megnézem mit tehetek érted, majd az idéző specialistánk elküldi őket ide.- Jött a válasz a teknőstől.
-Rendben, de ne legyenek túl komolyak a sérülései és egyszerre elég egy. ha végeztünk velük visszaküldöm őket.- Erre már nem érkezett válasz, csak egy pukkanás és volt teknős nincs teknős. Pár perc múlva egy igen ifjú egyed jelent meg a fedélzeten, ám látszólag semmi baja.
-Most figyelj Satsuki. Kérlek gyere ide. Ez a jutsu a Shindan (Diagnózis). A pácienst sose mozdítjuk, meg mert nem tudhatjuk mi a baja. A feladatod az lesz, hogy a kezedet fölé rakod, a chakrádat oda áramoltatod, majd megpróbálod érintés nélkül belevezetni, és általa megérezni, hogy mi a baja. ha sikeres a jutsu, zöldes fény lesz a kezed körül és minden apró sérüléséről illetve betegségéről tudni fogsz. ez magas szintű chakra Kontról nélkül nem fog menni. Jó gyakorlást. Fél óra múlva szólj. ja és még valami. Ő már nem képes a beszédre.- Mondta majd Tomohoz ment. Pár lépésnyi távolságból egy tíz méter hosszúságú drótot dobot oda a fiúhoz.
-Ez is pár összetettebb jutsu alapja. Megtanítalak a drót segítségével szinte bárhol megkapaszkodni... ez a mai óra anyaga. Később képes leszel ezzel a legalattomosabb csapdákat is előállítani, illetve nemcsak mozgásképtelenné tenni az ellenfelet, de még meg is kínozni. Ennek a neve :Ayatsuito no Jutsu (Drót Csévélő Technika). Nos vedd a kezedbe az eszközt, vagyis a drótot. Most az árboc körül fogsz vele keringeni. Tegnap megtanultál felmászni, de most is ezt, viszont mikor felérsz ugorj le és a drót segítségével kapaszkodj meg. Az segíthet ha chakrtá vezetsz bele, tudod növeli a tapadást. Azért ne ugorj messzire tőle, hogyha baj van chakrát tudj vezetni a kezedbe és megkapaszkodni. ha ez már menni fog akkor ugrálgathatsz és élvezheted a tudást.- Adta ki az utasítást mindenkinek majd hátralépet és egy tea társaságában figyelt titeket.

//Remélem megfelelnek a technikák. Tudjátok a kicsi ch szintetek miatt, még kevés a tárház. Bocsi Tomo, hogy ez lett, de szerintem jelenleg ebből lehet legjobban elkészíteni majd az ideális specialista karit és mihelyt szintet lépsz rögtön áttérek az elemi jutsukra. Addig is remélem ezek is elnyerik tetszéseteket.//

//Tökéletes számomra ez a technika is. Sejtettem hogy nem fogunk egyből a Hachimonnal kezdeni. Viszont az érdekelne, hogy ezzel képes vagyok a drótot úgy irányítani, hogy azzal "lasszóként" elkapjak valakit? Tehát a drót mozgását eldobás után képes vagyok befolyásolni?//

A reggeli után felpörögnek az események. A sensei a válaszaink után már ki is találta hogy mit fog tanítani nekünk.
Először odahívja az egyik emberét, majd megbeszélik, hogy az ideküldi az egyik sérültjét. Satsu-nak tehát meg kell vizsgálnia, vagy gyógyítania valakit. Biztos érdekes lesz.
Majd ezután én jövök. Kapok egy dróthuzalt, ami a technikám segédeszköze lesz. Már kezd érdekelni, hogy mi is lesz ez valójából. Elég könnyűnek hangzik. Lényegében csak annyi kell, hogy felszaladok, vissza ugrok és a dróttal megkapaszkodok. Gyerek játék!
- Igenis, sensei! - válaszolok, majd elindulok az árbochoz.
Nagyon gyorsan felszaladok az árbocon, majd amikor a tetejéhez érek, kicsit hátralököm magam. Ekkor előveszem a drótot a rúdhoz dobom. Könnyedén körbefogom az árbocot és csúszok lefelé. Azonban úgy félúton a drót egyik vége kicsúszik a kezemből, én pedig leesek.
- Mégsem lesz ez olyan könnyű, mint ahogy hallatszik. - motyogom halkan.
Újabb próba. Felszaladok és ismét elrugaszkodok. Amikor a levegőben vagyok, az árbochoz dobom a drótot és becsukom a szemem. A kezembe koncentrálom a chakrámat, onnan pedig átvezetem a kis játékszerembe. Kellemes bizsergés fog el, majd érzem, ahogy csúszok lefelé. Azonban megint nem sikerül tökéletesen, mivel lent megszakad a koncentrációm.
Újra neki ugrok a feladatnak. Ezúttal nyugodtan felsétálok, közben a kezembe lévő drótba koncentrálom a chakrámat. Amikor felérek az árboc tetejére, újra elrugaszkodom, majd a "játékommal" megkapaszkodok és elkezdek csúszni lefelé. Hirtelen a jobb kezemmel rántok egyet a dróton, így az árboc körül kezdek forogni és úgy érkezek le.
- Azt hiszem, ezt kell csinálni, vagy nem?
A kérdésem után a sensei-re nézek. Elégedett vagyok a teljesítményemmel.

//Pénteken elvileg napközben még leszek, este már nem. Szombaton sem lehet rám számítani, majd csak vasárnap este. Addig esetleg állva marad a küldi, vagy ti haladtok tovább? Sajnos ez a pár nap net nélkül fog lezajlani, de ha tudok akkor felugrok és írok.//

//Tomo, én mindenképpen megvárom a postodat, ha késik hát így jártam. Így is ti vagytok a legaktívabb játékosaim ami azért nagy szó mert, csapatott is alkottok, és azok sokkal ritkásabban szoktak postolni. Szívesen tanítanék még több jutsu-t nektek, de a jelenlegi ch-tokból egy hónapra ennyi telik, úgyhogy még pár post lesz mire elsajátítjátok, de ha lehet minden hónapban okítalak majd titeket. Ja és Satsuki... azt, hogy a sérülést, hol szerezte azt max megtippelni tudod, pontosan nem fogod tudni.//

Satsuki sikere után a mester oda megy, mormol egy kicsit, egy pár kézjel és a teknőc már tökéletes egészségnek örvend. Majd egy pukkanással eltűnik és jön a következő. Ez már kicsit nagyobb nagyjából fél métere. Már a szabad szemmel látható sérülései is vannak, de biztos akadnak még fel nem derített dolgok.
-Ügyes voltál ám ez most kicsit nehezebb eset lesz. Ő a sérülésein kívül meg is mérgezték. Az ellenméreghez tudni kell a méreg alkotóanyagait. hajár kislány.- Mondja majd már mehet is Tomohoz.
-Jól van így kell ennek lennie, ám egy kicsit nehezítünk. Ne csak egy oszlopról juss le, hanem kezd el a hajón a levegőben közlekedni a drót segítségével. A módszer hasonló csak kicsit ahhoz képest amit az imént csináltál.- Mondja, és bennetek meghal az ebéd reménye, hisz már dél jócskán elmúlt, de étkezésről szó sem esett.

//Bocs a rövid postért. Tomo a jutsuval lévő kérdésedet kérlek tedd be a kérdések topickba mert én annyira nem értek hozzá. Shizu a specialista e téren.//

Mivel valóban sikerült a technikát elsajátítanom, nagyon megörülök. Éppen ezért felkészülök, hogy elinduljak ebédelni. Azonban a sensei újabb feladattal lát el. Ezúttal a hajón kell közlekednem a drót segítségével. Vajon hogy érti? Ezt nem értem.
- Sensei, nem értem a feladatot! Hogy érti, hogy közlekedjek a hajón a drót segítségével? Árbocról árbocra, vagy valami másra gondolt?
Sajnos nem értettem meg rendesen a feladatot. Éppen ezért lehajtom a fejem és kicsit idegesen nézem a cipőmet. Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam.

//Bocsi, tényleg nem értettem hogy mi a feladat Árbocról árbocra kell haladnom?//

Satsuki megint az elájulás küszöbére került, ám most fizikai baja nem eset. mestere csak egy bogyót nyomot le a törkán mi egy öt perc múléva kifejtette a hatását, és a lány ismét jól volt.
-Ne érts félre nem gyógyítotalak meg. Ez csupáncsak egy kis... mondhatni drog. Most visszanyerted az erődet tőle ám, mikor ezt is elhasználod a fár4adság kétszeresen lesz úrrá rajtad. Veszélyest ezt használni, mert ki tudja mikor éled fel a chakrádat és ájulsz el, ám most szerencsére nem kell a veszélytől tartani. Próbáld újra kérlek.- Mondta majd rögtön Tomo segítségére sietett.
-Bocs lehet kicsit értetlenül beszéltem, inkább szemléltettem.- Mondta majd elővett egy drót huzalt és a magasba ugrott. Kezével kecsesen elhajította a drót egyik végét mely rácsavarodott az árbocra és megrántván magát lendületet nyert. Eközben a drót már le is jött az árbocról és már repült is a következőre //Kb mint pókember mászkálása//. Majd kecsesen földet ért és csak ennyit kérdezett:
-Na menni fog?- Lassan már a délutánt bővel elhaladva kora estéről beszélhettetek.

//Most egy hosszabb postba írjátok meg a gyakorlást (Satsuki ha szeretnéd megengedem, hogy annyira irányítsd az NJK karakterem, hogy idéz még neked teknősöket) és ebbe már belefonhatjátok, hogy megtanultátok. A Post utána jutsu felkerülhet az adatlapotokra.//

Arra ébredek, hogy a sensei egy tablettát tömköd le a torkomon, majd én fuldokolva nyelem a saját nyálammal karöltve. Ehhez képest az ájulás semmi volt- mint aki homokot evett, és most kérődzik rajta. Végül mikor abbahagytam a fuldoklást, és lecsúszott a torkomon a tabletta, az energiám feltöltődött, kétszeresére nőtt. A sensei, ahogy felpörögtem, óvva int.
- Ne érts félre nem gyógyítotalak meg. Ez csupáncsak egy kis... mondhatni drog. Most visszanyerted az erődet tőle ám, mikor ezt is elhasználod a fáradság kétszeresen lesz úrrá rajtad. Veszélyest ezt használni, mert ki tudja mikor éled fel a chakrádat és ájulsz el, ám most szerencsére nem kell a veszélytől tartani. Próbáld újra kérlek.
Ekkor felállok, és folytatom. Megállapítom, hogy mi baja van pontosan a teknősnek, a méreg összetevőit is, majd miután a sensei-nek szabad percei vannak, rögtön szólok neki, közlöm vele a dolgokat, mire ő meggyógyítja. Alig telik el 2 másodperc, már meg is idézi a következőt, ami kivételesen kis méretűnek tűnik, de a sebei annál komolyabbak. Mikor elkezdem a teknős sérüléseit felmérni, a sensei átszalad Tomohoz, mialatt érzem, hogy ez sokkal gyorsabban megy, és, hogy semmi energia nem veszik el ezáltal - ennek hála sokkal gyorsabban sikerül felmérnem a sérüléseket. A sok apró csontrepedést, és fegyver által keletkezett vágásokat. Úgy 20 perc múlva megjelenik a sensei, hogy meggyógyítsa a teknőst, és nem olyan nagy meglepetésemre, egy újabbat idézett meg, ennek hála égnek nem voltak olyan nagy sérülései. Felé tartom a kezem, amiből egyre erősebb zöld fény áramlik ki. Az erős chakrakontrollnak hála szinte 5 másodperc alatt felmérem, hogy mibaja a teknősnek. Ennek berepedt a koponyája, igaz, nem volt komoly, egy igazán kis repedés volt csak, de kómába került. Ordítottam a sensei-nek, hogy itt egy komolyabb, mire nagy sebességgel ott termett, és meggyógyította. Ezután mosolyogva hozzám fordult, és ezt mondta.
- Azt hiszem, már nyugodtan mondhatod, hogy megtanultad ezt a technikát. Most pedig készülődj vacsorához. - csak ennyit mondott, majd el is tűnt.
Sóhajtozva néztem fel az égre, láttam, hogy már egész sötét van, és hogy kezd elszállni az energia. Olvastam ezekről a szerekről, bár másho lazt írták, több ideig tart. Ez biztos valami gyengébb stimuláló szer lehetett, és abból is csak egy fél. Aztán megfogadom a sensei tanácsát, és elindulok a folyosóra, de ott megállok, inkább bevárom őket. Nem akarok semmi meggondolatlanságot cselekedni.

// Akkor mindezek után beírhatom a jutsu-t, és zárójelbe, hogy Hidan mesélése, és legyen benne a szövegben a link, ami erre a postra irányít?//