Kikötőváros

- Nos, nem tudok semmit. Én csak annyi infót kaptam, hogy jöjjek ide, mert küldetésre fogunk menni, illetve azt, hogy elég sokáig távol leszünk, ezért úgy pakoljak be. Nem tudom mit kell majd csinálnunk, de nem hiszem, hogy olyan nehéz dolgunk lesz. Genineket nem szoktak nehéz feladatokkal megbízni! - válaszolok, majd leülök mellé.
Alig foglalok helyet, valaki oda jön hozzánk. Mint kiderül, ő Kodomo egyik régi barátja, aki most látogatóban van itt. Csendben hallgatom őket, majd bemutatkozok.
- Örvendek, Takeyanagi Tomoko vagyok! - köszöntöm. - Épp a küldetésünkre várunk, amit ha minden igaz hamarosan megkapunk.

Miután bemutatkozott, rögtön válaszoltam.
-Üdv, Tomoko, az én nevem Tairjuko Rikuno. Én is egy küdetés miatt vagyok itt. A Hold főkapujához kell mennem. Látom itt van, nem baj ha leülök én is az árnyékba mellétek? -
Kis idő telik el, közben beszélgetünk, mi történt velünk az elmúlt időkben.

Végignézve és hallgatva ezt a srácot ezt a srácot odahajoltam Tomo-hoz, majd kérdezte
-Te ismered őt? - kissé furcsának tűnt még nekem is ez a kérdés, miközben fél szemmel tovább néztem a srácot. Különös, de egyben meggyőző magatartása volt. Nem nagyon értettem, amit mondott, kissé összevissza beszélt, de egy mondatot tisztán értettem. - van itt egy másik srác, aki az apját keresi - biztos Rikunora céloz. Nem vártam meg Tomo válaszát, felkeltem a fa alól, odamentem, majd köszöntem neki.
- Üdv, az én nevem Kodomo. Akire gondolsz, a messziről jött srác ott ül a fa alatt Tomo mellett. Szóval te is a küldetésre jöttél. Hol vannak a társaid vagy egyedül vagy? - Még mindig próbálom eldönteni magamban, ilyen furcsa a srác, vagy ő már tudja, mi várhat ránk a tengeren.

Miután meghallottam, hogy az új srác az apámról beszél, felpattantam a fa alól és odamentem Kodomo mellé, hogy én is bemutatkozzak.
- Hali a nevem Rikuno a csapat egyik tagja.
- Föld országából utaztam ide és Azt a feladatott kaptam, hogy itt várakozzak a főkapunál a további eligazításig.
- Fél füllel hallottam, hogy információid vannak apámmal kapcsolatban.
- Mond még mit tudsz róla?

Rikuno után egy újabb shinobi érkezik meg, Itou, a régi társam. Ő most is eléggé lazán készült a küldetésre, mint azt legutóbb is tapasztalhattam. Valószínűleg ennek a fiúnak a mániája a strandolás, vagy csak kisebb beütése van, nem tudom. Viszont ő már sokkal többet tud, mint mi!
Figyelmesen meghallgatom a mondandóját, majd mérlegelem az elhangzottakat. Specializálódnunk kell valamire a Ninjutsu-n belül, ez az egyik dolgunk! Nos, azt hiszem én ezt már régen elhatároztam, ugyanis most is, mint mindig, nálam van a rajzfelszerelésem. Azt hiszem, én a Tinta Ninja művészetet választom specializációnak. A második dolog, egy amolyan ranglétra kialakítása a csapaton belül, illetve a kapitány választás. Nos, nem tudom mennyire felelnék meg az elvárásoknak, de szerintem köztem és Itou között fog ez eldőlni. Esetleg még ez a jövevény is szóba kerülhet, bár az ő képességeiről semmit sem tudok.
Végül az "idegenhez" fűzött szavaiból ismertté válik a küldetésünk helyszíne, a tenger. Azt hiszem nagyon érdekes lesz, ha a tengeren kell majd szembeszállnunk valakikkel. Viszont ezzel még nem foglalkozok, még nem járunk ott.
- Tehát egy A rangú küldit kaptunk... Nem rossz, már kíváncsi vagyok! Nos, én már eldöntöttem, mire fogok specializálódni, ezért jó lenne, ha gondolkoznátok, ha ti még nem tudjátok mit szeretnétek. A kapitányi címet pedig szerintem Itou, vagy én birtokoljuk. Mivel már egy korábbi küldetésből ismerjük egymást, ezért nagyjából ismerjük a másik képességeit, de ha nem értetek ezzel egyet, akkor nyugodtan szóljatok!

Miután végighallgattam Tomo beszédét, kissé megrémülve de aztán bátorodva várom már az A szintű küldetést.
-Én a tűz elemű jutsukra fogok koncentrálni - majd miután átgondoltam mégegyszer azt, amit Tomo mondott és így válaszoltam neki.
-Szerintem Tomo legyen a vezetőnk. Nem ismerem olyan régről, de ahogy megismertem őt, tudom, hogy ő jó vezetőnk lesz. Emellett az ő képességei is elég erősek, ami egy vezetőnek kell. -Igen, Tomo legyen az.

Mikor hallottam Itou véleményét a kapitányi címről, kissé csodálkozva hallgattam, ahogy a fiú saját magáról mondja el nem is önsajnálkozva, hanem abban a laza stílusban, ahogy bemutatkozott.
-Örülök, hogy ilyen beismerő vagy, és örülök, hogy beismered hibáid, nem akarsz egyből a parancsnoki posztra törni. Ahogy mondtam, és amit megerősítettél, miszerint saját véleményedből nem lehetne kapitány, mi ketten Tairjukoval meg még nem értük meg azt a kort és tapasztalatot, hogy vezessünk egy csapatot, szerintem szavazzunk. Én Tomo-ra szavazok. Te hogy döntesz Tairjuko?

Nagyon meglep, amikor Kodomo átveszi a szót és engem "jelöl". Nem tudom tudom miből gondolja, hogy jó vezető lennék, de végül is még nem volt részem ilyesmiben, egyszer ezt is ki kell próbálni! Mondjuk számomra a küldetés teljesítése az elsődleges cél, éppen ezért bármilyen szükséges áldozatot kész vagyok bevállalni.
Majd Itou folytatja, az ő saját hanyag stílusában. Teljesen meglepnek a szavai. Legalábbis az a része, hogy nem találja magát alkalmasnak erre a feladatra. Így hát úgy néz ki, én leszek a kapitány!
- Nos. - szólalok meg, majd Rikuno-ra tekintek. - velünk jössz, vagy itt maradsz, hátha sikerül további infókat szerezned? - kérdezem.
Ezután Kodomo előjön a szavazás ötlettel. Természetesen én nem fogok saját magamra szavazni, de azért meghallgatom a többiek véleményét.
- Már elnézést, de én nem azért szeretném magam kapitánynak, hogy parancsolgassak nektek. Természetesen az a vágyam, hogy később valamilyen parancsnoki rangot szerezzek magamnak, esetleg hogy én legyek a falu vezetője, éppen ezért szeretném megízlelni, milyen is lennék kapitánynak. Ha kiderül, hogy alkalmatlan vagyok rá, akkor természetesen nem fogok ilyen álmokat dédelgetni, hanem újakat találok ki magamnak! - fejezem be a mondandómat.

- Persze, hogy megyek muszáj még több információt, illetve tapasztalatot szerezem - mondtam magabiztosan Tomonak. Kapitánynak Itou-t akartam. Egyszerűen tetszet a lazasága és az élethez való hozzá állása, de miután meghallottam a kampánybeszédeket….
- Tomoko rád szavazok, te legyél a kapitányunk ezen a küldetésen Kodomonak igaza van, mi tényleg túl zöldfülűek vagyunk és mivel Itou nem akarja vállalni így legyél te a vezetőnk. szavazatomat leadtam és csak annyit mondta Tomokonak
- Föld, föld elemű jutsukat szeretnék tanulni- miután befejeztem mondandómat megfordultam és szemeim a tengerre szegeződtek.

Végül úgy dönt az "idegen", velünk tart és ő is rám szavaz. Így hát én leszek a kapitány a küldetés ideje alatt.
- Nos, akkor hát én leszek a kapitány! Ne aggódjatok, rendesen fogom vezetni a csapatot és sikeresen teljesítjük a küldetésünket! - mondom határozottan, majd Itou felé fordulok.
- Itou, esetleg nem említette a vezetőség, hogy kit kell itt megvárnunk? Addig jó, hogy ki küldtek ide minket, de azért a haladás érdekében többet is elárulhattak volna! - mondom elégedetlenül.

e az utolsó kérdését, odamentem Tairjuko mellé és kérdeztem.
-Min gondolkozol ennyire? Látom a szemeden, hogy nagyon elkalandoztál. - mosolygok. Majd a vállát megfogva mondom neki - Nyugalom, megtaláljuk apádat, megígérem:). Gyere, lehet, hogy Itou tud valamit a küldetésről. Azzal elengedem a vállát, kettőt barátian ráveregetek, mad elindulok Tomo felé hallani, hátha tud valamit, ami lényeges lehet.

Odafordultam Itou-hoz, mikor hallottam, hogy megvan a küldetés, megörültem,
- Szóval azzal a hajóval fogunk utazni? - kérdeztem miután megpillantottam egy hajót a dokkban kikötve. - Hát akkor mire várunk? - végre már tudjuk, hogy melyik a mi hajónk. Bár nem mutattam ki, belül kissé féltem, hogy egy A szintű küldetést kaptunk, de aztán nyeltem egyet és tudtam, rengeteg lehetőség rejlik egy ilyen küldetésben. Visszamentem a fa alá, felvettem a táskámat, majd Rikuno-ét, odamentem hozzá - Hát akkor, indulás - majd odaadtam a táskáját. - felvettem a hátamra, majd Tomo-hoz fordultam
- Tomo kapitány, felszállunk?

Meghallgatom Itou-t, majd amint befejezi, bólintok egyet. Ezután Kodomo-ra nézek és megcsóválom a fejem.
- A kapitányozást azért hanyagoljuk! - szólalok meg. - Nos, ha nincs ellenvetésetek, indulás a hajóra! Riku, te is gyere, ha szeretnéd kinyomozni, mi történt az édesapáddal. - mondom, majd elindulok a hajó irányába és intek a többieknek, hogy kövessenek.

Hát végre elindultunk annyi várakozás után. Küldetésünk A szintű, izgalommal és egy kis félelemmel vágtunk neki a hosszú útnak.
Tomoko és Itou mentek előttünk, mi pedig Kodomoval utánuk.
Miután leértünk a dokkba beszálltunk abba a hajóba amit Iou mutatott még fent a parton. A Hajó fából készült mérete középszerű volt. A fedélzetrészén egy fedett kis fülke állt, ami három szobára volt elosztva. Egy konyhára, egy hálószobára illetve egy vezérlő teremre .A fedélzeti vitorlák kb 6-7 méter magasak lehettek. Így mindenkinek egyértelmű volt, hogy ez egy vitorlás hajó, ami szél nélkül képtelen menni. A hajó farába egy hatalmas zászló volt kitűzve, amire egy holdforma volt rávarrva.
Miután megnéztünk a hajót odafordultam Tomokohoz és annyit mondtam neki
- És most Tomo hogyan tovább ??

Mikor Tairjuko is felszállt a hajóra, én megálltam még egyszer, utoljára, láttam a várost, láttam a dokkon menetelő embereket.
- Viszlát, hazám. Visszatérek még. - majd visszafordultam, mélyre szívtam a levegőt, kifújtam, és felsétáltam a kissé nyekergő lécen a hajóra. Méretében nem volt nagy a hajó, láttam Tairjuko már el is indult felderíteni. Én a hajóorrban vártam az indulást. Szerencsére fújt a szél, éreztem a tenger sós szagát, ahogy a szél fújta az arcomra. Majd mikor megláttam a Hold zászlaját, büszkén álltam a hajó elején, mert tudtam, hogy az országunkért indulunk küldetésre. majd bementem a kabinokba, kerestem egy szabad ágyat és rátettem a táskám. Visszamentem a fedélzetre, majd a többiekhez, hogy halljam a további utasítást.

Már nem volt más hátra, elindultunk a hajóhoz. Szerencsére hamar megtaláltuk, így elfoglalhattuk a helyünket. Amint a fedélzeten vagyunk jön a kérdés, hogyan tovább? Nos ez egy nagyon jó kérdés. Mivel én vagyok a kapitány, nekem kell felelnem. A hiba csak az, nem kaptunk semmilyen eligazítást. Arról volt szó, hogy jöjjünk ki, mert majd egy küldetésen veszünk rész, amin sokat fejlődünk. Erre itt vagyunk és nem tudjuk mit kell csinálnunk.
- Nos, eddig mindent teljesítettünk, ami elő volt írva számunkra! Azt mondták, jöjjünk ide! Itt vagyunk. Majd mindenkinek el kellett döntenie, mire szeretne specializálódni a későbbiekben. Ez is megtörtént. Kapitányt is választottunk. - mondom, majd megköszörülöm a torkom. - Azt hiszem, már csak egy dolog van hátra! Szóljunk a hajó kapitányának, hogy hagyjuk el a szigetet! Az utasításban az volt, hogy majd a szigeten kívül kerül sor a fejlődésre. Kodomo, megtennéd, hogy szólsz a hajós kapitánynak, hogy indulhatunk?

Hallottam, ahogy Tomo megkért, szóljak a kapitánynak.
- Természetesen, hova menjünk? Vagy talán ő tudja az úti célt? - Tomo bólintott. Elindultam a kormányhoz, hogy szóljak a kapitánynak. Egy kissé nyekergő lépcsőn kellett felmenni. Mikor fenn voltam éreztem egy erősebb széllökést. Egy kissé alacsonyabb, szakállas, férfi volt fent. Pipázott. Odaléptem hozzá, a pipa füstje megcsapta az orromat.
- Kapitány úr, készen állunk az indulásra. Mindenki a fedélzeten van, indulhatunk az úti célhoz. - Majd mikor a kapitány odaállt a kormányhoz, én megfordultam, visszamentem a lépcsőhöz, lementem, majd végigsétáltam a hajó orráig. A korláton áthajolva néztem a végtelen, hullámzó tengert.

Sajnos a hajón nincs senki, csak mi és a felszerelés, amit az útra készítettek nekünk. Ez azt hiszem nem a legszerencsésebb fordulat. Megcsóválom a fejem, majd a többiekre nézek.
- Valaki el tudja vezetni a hajót? Én nem értek ehhez, tehát ha valaki tudja mit hogy kell csinálni és elmagyarázza, akkor azt nagyon meghálálnám. - mondom.
Ezután szétnézek a kikötőben, hátha látok valakit, aki esetleg megmutathatná hogyan kell a hajót vezetni. Ha senki nem tud hajót vezetni és nincs senki, aki megmutatná, akkor nagyon nagy bajban leszünk. Kicsit ciki lenne, ha nem tudnánk kiindulni, mivel nincs aki vezesse az úti eszközt.

Tomoko feltette kérdést, tud-e valaki hajót vezetni. Miután láttam, senki sem jelentkezett, így odafordultam hozzá, majd mondtam neki
- Tomo, lehet, hogy van valaki a kikötőben, aki tud segíteni nekünk. Elinduljak, kérdezgessek? - de nem vártam a válasszal, hanem bementem a kabinba, a táskámat magamhoz vettem. Mikor visszamentem a fedélzetre, kérdeztem
- Jön velem valaki? Jobb lenne szerintem két csapatba, amíg ketten keressünk valakit, aki tudna segíteni, addig a többiek kigondolják, hogy mi legyen. Amúgy Tomo, ha találunk is valakit, hova kellene elvezetnie minket? - majd odaálltam mellé, és a fülébe nagyon halkan súgtam - A szél is megváltozott kissé, szerinted ez nem egy genjutsu? Valaki mintha azt akarná, hogy ne induljon el ez a hajó. - majd hátrébb jöttem. - Maradjak még, hátha jön valaki segíteni?

- Én szívesen elmennék, veled kapitányt keresni- üvöltve mondtam Kodomonak a hajó másik végéből, és lassan odasétáltam hozzájuk.
- Amikor megérkeztem ide, a hold országába láttam egy csónakházat nem messze a kikötőtől gyalog maximum tízpercnyire van innen el kéne mennünk oda és meg kéne kérdezni, hogy nem tudnak-e nekünk adni egy kapitányt egy hosszabb útra, persze nem ingyen kifizetnénk, ha arról lenne szó, de most márt, tényleg elkélne hagyni az országot és elkélne kezdeni a küldetésünket. - és odafordultam Tomohoz várva a válaszát.