Re: Kikötőváros

Sai Pént. Jún. 29 2012, 01:54

[Genki]

Megindultál a karddal a kezedben a férfi felé, s egyből fejre támadtál, a férfi egy oldalmozdulattal lépett ki a kard elől, akkorát lépve, hogy szinte melléd érkezett, így hátrányba kerültél, mert hiába volt egy kardhossznyi távod, azt a férfi gyorsaságával pillanatok alatt keresztül tudta lépni, és egy jól célzott ütéssel válaszolt, amelyre ugyan reagáltál, de már sok időd nem volt, így ahelyett, hogy az oldaladba kaptad volna a pengével véghezvitt, kegyetlen erejű ütést, a bal alkaroddal fogtad fel azt inkább reflexszerűen mint tudatosan, így a penge az alkarod húsába, a csuklód felett nem sokkal mart a bőrödbe, egy centi mély sebet okozva teljes szélességében, amelyből azonnal ömleni kezdett a vér. De az oldalra lépésben nem ez volt a legfurcsább. Olyan volt, mintha egy pillanatra álmodtál volna, mintha lemaradtál volna a valóságról, s arra ébredtél volna, hogy már melletted van. Az élmény meglepő, de talán te is ráébredsz, ő lehet a genjutsu használó, akinek ugyan már egy komolyabb genjutsuhoz nem lehet ereje a korábbi miatt, de apró szemétkedésekre még mindig képes lehet csak azzal, hogy a szemedbe néz, és te visszanézel rá, ezzel hitetve el, hogy még az igazán gyors ninjáknál is gyorsabb, és zavarva meg annyira, hogy a támadásod mit se érjen. S hogy valami ilyesmiről lehet szó, arról tanúskodik az is, hogy az ütése után azonnal hátrébb ugrik, ugyanazt az alapállást véve fel, hogy neked kelljen kezdeményeznek

[Hiashi]

Bár a tested fáradt volt, lelked lángolt, és érezted, hülyén venné ki magát, ha csak állnál, mint Bálám szamara - mégha az emlegetett bibliai szamár nem is volt buta, hiszen felismerte azt, amit gazdája nem volt képes -, s cselekedni vágytál. Végül meg is találtad a módját, előkaptál egy kunait, a saját magad másnapos lajhár tempójában, amennyit még bírt a szervezeted, oldalra futottál, hogy jobb rálátást nyerhess a kamás férfire, s lehetőleg ne a senseit lődözd hátba, elhajítottad a kunait, az ellenséget célozva meg.
Ahogy azt sejtetted is, a férfi a fegyverén rántva egyet, kivédte a felé repülő éles tárgyat, de a pillanatnyi ütemkiesése komoly előnnyé vált a senseied számára, aki kardjának pengéjét sikeresen mártotta a férfi bőrébe, s az felszántotta a mellkasától indulva a hasfala aljáig a ruháin kívül a bőrét is.
A seb ugyan nem volt halálos, de komoly volt, és még komolyabban hátráltató, ez abból is látszódott, hogy amíg eddig komolyan kellett koncentrálnia mesterednek, hogy felvehesse a lépést a férfi dinamikus támadásaival szemben, addig most maradt arra is ideje, hogy fél kezével kinyúljon feléd, ökölbe szorított kézzel, csak a hüvelykujját feszítve az ég felé, így mondva némán köszönetet, hogy ismét meginduljon, a most már védekezésbe szoruló fickó ellen.

**Akira** Pént. Jún. 29 2012, 10:42

Lecsaptam a karddal, de ellenfelem elugrott előle. Ebben a mozdulatban volt egy fura, mintha álmodtam volna az egészet. Aztán az álomból egy heves fájdalom ébresztett fel, amit a bal csuklóm elleni támadás okozott, ugyanis a támadómnak sikerült megsebeznie. ~Anyám ennek nem fog örülni.~ Viszont legalább megtudtam, hogy valószínűleg ő lesz a genjutsu használó. Megállítottam Keikot és oldalra fordítva újra támadtam a fájó és vérző bal kezemmel. Ha elugrik, akkor most egy rúgást is próbálok bevinni. Ha ez elől is elugrik, akkor hátraugrom, Keikot pedig elrakom. Előveszek egy kunait és tai jutsuval próbálkozom, igaz, hogy az pusztakezes stílus, de most megteszi. Most nem próbálok kihozni semmilyen lehetőséget. Ha esetleg van rá mód, akkor füttyentek Moonnak és a férfira uszítom. Ha sikerül letepernie, akkor én is fölé megyek és előveszem Keikot és kérdezek tőle valamit.
- Ki a megbízod és mért loptátok el a lányt?
A válaszától függően fogok reagálni.

//Bálám és Saul nem ugyanaz. Bálám Ósz.-i történtet, míg Saul Újsz.-i emberke.//

//Epic fail xD éljenek az éjszakai postok xD

**Djuka Hiashi** Hétf. Júl. 02 2012, 21:49

Elszántságomnak hála sikerült eldobnom a kunait. Gondoltam el se megy odáig, mivel nem voltam nagy erőben. Még mindig fájtak a tagjaim, de legfőképpen a kezemért aggódtam. Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem fog meggyógyulni. De ezt gyorsan elvetettem, mert csak kirándult. Reméltem, hogy a harc után tud rajtam segíteni a sensei. Legalább a kunai segített rajtunk, mert a kunai megzavarta az ellenfelet, így a sensei meg tudta támadni. Nem tudtam hogyan tovább, ezért elővettem még egy kunait, hátha hasznát tudom venni. Talán még egyszer meg tudom bénítani az ellenfelünket és a sensei még egyszer tud bevinni egy újabb csapást. Készenlétbe helyeztem magam, hogy bármikor bele tudjak avatkozni a harcba, ha úgy adódik. Utána pedig, remélhetőleg nyerünk.

//Bocs, hogy késtem, elfelejtettem szólni, hogy nem leszek itthon. XD //

Sai Vas. Júl. 08 2012, 16:41

[Genki]

Ha az előbb elugrott a támadásod elől, most kifejezetten ott maradt, s bár egy pillanatra talán úgy érezhetted, sikerült bosszút állni az előző kis sebért, hát azt kellett tapasztalnod, hogy a férfi most kivédte a csapásod a kis pengével, amely a kezére volt erősítve, s bár újabb lecsapásod kombóztad egy rúgással, az nem bizonyult jó ötletnek, mert így egyenesen belekóstolhattál saját erődnyi mélységig a másik kezén levő pengébe, így felhasítva a cipőd, és kissé megsebezve a lábad is. Ahogy távolabb ugrottál, hogy valami újat gondolhass ki, már nem maradt nyugton sem, nem várta meg, hogy neked előnyt adva támadhass, amit ő várakozón majd szépen végignéz, azonnal utánad ugrott, hogy egyik öklével behúzhasson, a gyomrod célozva, míg másik keze olyan pozícióban volt, hogy ha esetleg mégis csak lecsapsz, védekezni is képes legyen, ha már megtorpanni nem fog tudni a túlzott közelség miatt. Mondhatni a célja az volt, hogy előző tétovasága után, mivel jó eséllyel elhitette veled, hogy gyors viszontválaszra nem feltétlen számíthatsz tőle, most az ellenkezőjét bizonyítva köpni-nyelni se legyen időd, mielőtt jól behúz egyet.

[Hiashi]

Felkészültél rá, hogy ha esetleg megint akad lehetőséged, segíts a senseiednek hasonló hadművelettel, mint korábban, de erre már nem volt szükség, a korábbi megmozdulásodból kovácsolt előnynek hála a mesteretek igen magas szintű taijutsujának és kardforgató képességének köszönhetően sikeresen lefegyverezte ellenfelét, majd egy gyors mozdulattal ártalmatlanította, kiütve. Megölni nem tartotta célszerűnek, meg egyébként sem a stílusa.
Mikor végzett, feléd nézett: - Képes vagy még valamennyire mozogni? - mivel láttam, hogy ramaty állapotban vagy, de még lelkesen bólogatsz, mert tudod, még ha ez az első élesebb küldetésed is, hogy igen kiváltságos az a helyzet, ahol még megérdeklődik, hogy van-e erőd folytatni, s lesz sok olyan helyzet, mikor erőn felül kell teljesítened a túlélés érdekében. - Akkor menj a lányért, és helyezd biztonságba!
Azért a lányért küld, mert ő arrébb áll, mint a megmaradt ellenfeled és Genki küzd egymással.

//A két eseménysor ott fog összefolyni egybe, hogy amikor a sensei megfordul, és Hiashi is bólinthat a feladatára, amit kapott, akkor fogja Genki kapni a rohamot, és a következő posztban fogjuk meglátni, mi történik vele, bekapja-e az ütést, vagy kitalál valamit, ami annyira lenyűgöz, hogy kegyelmezzek xD//

**Akira** Szomb. Júl. 14 2012, 21:58

A görény ellenfelem eddigi játszadozás helyett komolyabbra vette a figurát és most ahelyett, hogy elugrott volna a támadás elől, most a pengével védte, majd a rúgásomat is, így a penge beleállt a cipőm talpába és megsebezte a talpam. Még szerencse, hogy nem a szokásos ninja szandál van rajtam, hanem egy edzőcipő, úgyhogy egy csekély kis vágáson kívül nem történt komolyabb sérülésem. ~Remek, tök jó cipőt így tönkretenni, ezért dühös vagyok.~ Mérgemet viszont fizikálisan egyenlőre nem fejeztem ki. Miután kihúztam a pengét a talpamból egyből hátraugrottam, hogy valamit kitaláljak, de erre nem jutott időm, mivel a mocsadék egyből támadt. A pengés kezét a feje fölé rakta, hogy csapás esetén védekezhessen, míg a másik kezével hasba akart vágni. Egy gyors mozdulattal kiléptem oldalra az ütés elől, a pengével ellátott keze felé, majd megpróbáltam hasba szúrni. EZ volt hirtelen az első reakcióm, remélem sikerül anélkül, hogy hasba vágna a görény és ő is megúszná egy kisebb sérüléssel, bár ha átszúrják az embert nem tud kellemes lenni.

//Belépést valahogy úgy terveztem, hogy egy gyors előre keresztbe lépéssel olyan közel kerülök, hogy ne tudjon mit csinálni a kezével. Ennek működnie kell, mert a múlt héten jitsu edző táborban voltam és hasonlókat tanultam, kivéve, hogy fegyver nélkül gyakoroltuk ugyanezt és egyből ütnék, ha nem lenne Keiko a kezében.//

**Djuka Hiashi** Szer. Júl. 18 2012, 14:13

A senseinek sokat segítettem azzal az egy kunaival. Sikerült lefegyvereznie az ellenfelét. Nagyon boldog voltam és büszke is magamra. Legalább lesz mivel dicsekednem otthon. De nem pihenhettem. A sensei már adta a következő feladatot. El kell vinnem a lányt fedezékbe. Ott feküdt. Gondoltam semmi baja, mert tudtam Genki nem hagyná, hogy baja essen. Elindultam a lányéert. Útközben visszaraktam a kunait a helyére, az övtáskába. Odasántikáltam a lányhoz, közben nem is néztem se Genk,i sem a sensei felé, mivelhogy a saját feladatopmra kellett koncentrálnom. Felvettem a lány a bal vállamra. Nem tudtam, hogy elájult vagy ébren van,de arrébb vittem a lezuhant léghajó kosara mögé. Miután leraktam elővettem a kardomat a bal kezemmel és felálltam. Tudtam, hogy a férfi nem fog nekem ugrani, mert Genkivel harcol és a sensei is itt van valahol. De bármi meg történhet úgyhogy készen álltam egy esetleges támadásra is.

Sai Szer. Júl. 25 2012, 23:59

Genki úgy döntött, hogy a férfi védekező pozícióban tartott keze felé lép ki (mert hogy mind a két kezén volt penge, amúgy meg nem a feje fölé emelte, hanem védekező alapállásba tette, amivel gyorsan tud ő is reagálni, és mivel más rangon vagytok, szerintem kivédné), s megpróbálja a lehetetlent, és előbb szúrni, mint megsebezve lenni. De mivel a férfi keze, amely felé kilépett, egyébként is védekezésre volt bekészítve, így nem okozott neki nagyobb fejtörést, kivédeni a szúrást azzal, hogy a kezére erősített pengével félrecsapja a másik fémet, s mivel amúgy is lendületben volt, az egyenes irányt kissé meghajlítva Genki felé fordulni, és behúzni egy hatalmasat gyomrosba.
Olyannyira tisztán megtehette volna, hogy jó eséllyel Genki oldalát felhasította volna, talán még a hasát is végigmetszhette volna, ha jó szögből érkezik, s kionthatta volna a beleit, a fiatal fiú életét kioltva, azonban az utolsó pillanatban ökle kiegyenesedett, s csak az ujjaival "nyúlt" mélyen a fiúba a bőrén keresztül, arra késztetve, hogy izmai görcsösen összeránduljanak, és térdre hullva, kétrét görnyedve fájlalhassa hasnyálmirigye környékén az hasa oldalsó részét.
Hiashi közben összeszedte a lánykát, és a léghajó fedezékébe vitte. A lány ugyan nem szólt semmit, de feszültnek tűnt. Így egyelőre ketten nézhettétek a fejleményeket.
A sensei sem tétlenkedett, azonnal tanítványa segítségére sietett, így amikor Genki összeomlott, mint a kártyavár, ha kissé meglebegteti a szél, már mögötte volt, s lecsapott a támadó férfire, aki a mesteretek váratlan kardcsapását is hárította a kezével, jobban mondva az arra szerelt pengével, hogy a harc tovább folyjon, csak immáron nem Genki, hanem a mesteretek volt a főszereplő, s képzettebb ninjaként jobban meg is szorongatta az ellenfelét.
Hiashi talán arra gondolt, ismét segíthetne valahogy a senseiének, talán csak önkéntelen mozdult kissé előre, pár lépést. Ám ezzel a pár lépéssel rengeteg minden változott. Az eddig határozottan csöndes kislány felkiáltott, élesen sikoltva a Ne!-t, s jól irányzott mozdulattal bokszolta ki Hiashi alól a saját lábát, a térdhajlatába bevitt ütéssel, amit az egyébként is elcsigázott fiú teste nem tolerált, aztán tovább szaladt egyenesen a harcolók közé, rácsimpaszkodva a támadó férfire, s sírni kezdett.
A kavarodás mondhatni általános állapottá vált, és jó eséllyel mindannyian ledöbbentetek.

Már mindenki túl volt a szükséges ápoláson, s a követ is ott volt már mellettetek, mikor végül is kiderült a történet lényege. A lányka unta, hogy állandóan mások vigyáznak rá, mindig változik körülötte mindenki, s szerette volna a szüleit kissé megrémiszteni, és ezzel felhívni magára a figyelmet. A férfi pedig egy korábbi nevelője volt, akivel titokban tartotta a kapcsolatot, s akivel az egészet kitervelték. Ez már megmagyarázta, hogy bár komoly lehetősége lett volna rá nem is egyszer, mégsem ártott nektek komolyabban. Szerencsétlen másik fickó meg ennek a férfinak volt a haverja, szóval lényegében semmi életveszély nem volt, csak ti nem lettetek erről tájékoztatva, mert hitelesnek akarták az esetet, épp csak belebuktak.

//Ha van valakinek valami kérdése stb, az sikoltson, egyébként meg megírhatjátok a reakciótok, aztán hogy elkísértétek a lányt a szülei birtokára, majd egy kis ottani ápolás végetti pihenő után hazatértetek, a kaland pedig itt lényegében véget ér, mindketten gazdagodtatok 1000 Ryouval és +10 charkával.//

**Akira** Csüt. Júl. 26 2012, 12:49

Sikerült belépnem elég közel az ellenfelemhez, bár az ütést valahogy mégis bevitte. (Ha előre keresztbe lépek hozzá, akkor gyakorlatilag a testünk 20 centinél közelebb került.) Néztem is nagyot, hogy csinálta, mivel nem elég, hogy túl közel voltam hozzá, de rajtam volt egy bőr mellény is (visszaolvastam és az első posztomba is benne van, hogy felvettem), ami nem is lényeg, de azért gondolkodásra ad okot, de végül is nem ölt meg, csak ujjaival összehúzta a hasizmaimat, amitől én térdre estem. (Le is írtam, h keresztbe előre léptem a szövegbe és offba is.) Ezen nagyon elcsodálkoztam, bár ha jól átgondoljuk, akkor többször lett volna esélye megölni, mégse tette, ha viszont ő nem, akkor majd anyám, hogy ilyen sebeket szereztem. Nem nagyon volt időm ilyeneken gondolkodni, mivel jobban fájt a hasam, minthogy gondolkodni tudjak. Én a hasamat fogtam, de azt sikerült felmérnem, hogy közben sensei is akcióba lendült, de az ő támadását is hárította emberünk, amit a fémek csapódásából vontam le. Aztán hirtelen felgyorsultak az események. Nem tudom, hogy mit tett Hiashi, csak a testének puffanását és a lány sikolyát hallottam: Ne! ~Mi van? Mért aggódik a lány a támadójáért?~ Aztán a lány a támadó nyakára csimpaszkodott és sírni kezdett. Nem nagyon értettem a dolgot, de hamarosan mindenre választ kaptam, kivéve arra, hogy sikerült átszúrnia a bőrmellényt, de ez már lerágott csont. Gyorsan elláttam sebeimet, mert kiderült, hogy a támadóink igazából a lány volt ápolója és a férfi barátja. Az is kiderült, hogy a dolog a lány szüleinek megijesztésére ment ki. Így nem csak a hangtalan eltűnés okát, de azt is megtudtuk, hogy mért nem öltek meg, pedig lett volna rá esélyük. Viszont a tervbe nem számolták bele, hogy a ninják követni, sőt utol is fogják érni őket.
- Kislány add vissza a tőlem kapott kunait!
Miután visszaadta el is raktam a helyére. Az út innen már baj nélkül zajlott le. A kislányt a családi birtokra kísértük, ahol ellátták a sebeinket és egy kis pihenés után hazaindultunk. Én a pihenést tartalmasan használtam ki és írtam egy rövid levelet a szülőknek.

Kedves Szülők!
Vegyenek a lányuknak egy kiskutyát.

Nem írtam okot vagy egyéb indokot, még alá se írtam, csak ott hagytam a szobámba, ha megtalálják, akkor olvassák el. A faluba visszaérve még a csapattal átvettem a jutalmam, majd hazamentem pihenni.

**Djuka Hiashi** Csüt. Júl. 26 2012, 21:28

Nekem sikerült a lányt bisztonságba helyezni. Innen már csak Genkiék csatáját néztem. Genki támadt, de nem sikerült megsebeznie az ellenfelét. Nem hittem el. Viszont a férfinak sikerült egy ütést bevinni, amitől Genki összeesett. De a sensei nem volt rest és a segítségére sietett. Ekkor a harc már a sensei és a pengés férfi között folyt. Segíteni szerettem volna, ezért tettem előre pár lépést. Nagyon fájt mindenem így is, de ami ez után történt, az egyszerre megrendítő és meglepő is volt. A lány felállt és a térdhajlatomba ütött, amitől összeesetem, mert így is fájt mindenem. A kislány odafutott a senseihez, átölelete a lábát és sírva kiálltotta, hogy nem. Ez nagyon meglepett engem. Ezek után elkisértük a lányt, a szüleihez. Kiderült, hogy a lányt tanítója volt a férfi, a másik pedig a barátja. Csak azért volt ez a támadás, hogy ráijesszen a lány a szüleire. Nagyon meg voltam lepve. Odamentem még a lányhoz néhány utolső szór.
- Figyelj kislány. - mondtam - Ne csinálj ilyet, mert ez veszélyes volt. Akár meg is halhatott volna valaki. De nem baj, még kicsi vagy. De máskor ne csinálj ilyet, jó? Megígéred? -
Elláttak minket a csinos nővérek, hazaindultunk. Hazaérve elmondtam szüleimnek mi történt és úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni.

//Köszi Sai a mesélést. Very Happy

//

Sai Pént. Júl. 27 2012, 11:30

Genki: Én elhiszem, viszont a valóságtól a Naruto világa abban lényegesen különbözik, hogy egy nálad magasabb rangú ellenfél észleli, amit látsz, gyorsabban tud reagálni, ráadásul pont a védekező keze felé léptél ki, amit nem, nem a levegőben lóbált, hanem nagyjából, mint a boxolók, a mellkasánál, onnan egy mozdulat lefelé rántani a karját, és azzal félreütni a kard pengéjét szerintem, és az ütését is tudja folytatni, csak tovább kell fordulnia (az én fejemben így él a jelenet), mellesleg ahogy te keresztbe, úgy ő oldalra tud lépni, mivel - hangsúlyozom - képzettebb és tapasztaltabb révén jobbak a reflexei, és gyorsabbak a mozdulatai. (Még én is meg tudom csinálni, mikor bökdösős birkózást tolunk unokatesóimmal) Te itt még egy elsőkalandos kis lurkó vagy - aki érdekes módon nem volt akkor sem beszarva, amikor a ködben pengék vagdosták szanaszét, pedig az életben kb halálfélelmed lenne, de nem nyikorogtam, így ha mindenáron elemzéseket szeretnél, akkor előbb nézz szét a saját házad táján. Mert ott is lehetne kifogásokat emelni, de úgy vélem, itt nem egymás kioktatása, hanem a játék és a szórakozás a cél, amennyiben nem tetszik a stílusom, legközelebb nem kell felkérni mesélni, ennyire egyszerű Very Happy

Arra meg javaslat, hogy a mesélő se felejtkezzen el ilyen bőrmellényekről, meg mindenről, ha pl alul //-// jelek közé felírod az éppen aktuális felszerelésed, amit használsz, megkönnyíti a mesélő dolgát is, és nem felejtődik el semmi ^^

Hiashi: nincs mit, ez a dolgom ^^

**Akira** Pént. Júl. 27 2012, 11:36

//Rendben bocsi, nincs baj a meséléssel Very Happy

És köszi a játékot Very Happy

Tényleg bocsáánat, de nem tudtam erről a dologról, h le kellene írni, mert ahogy írtad első mesélésem volt. (Eddig senki nem írta, h le kéne) - Ja és bocsi az offért//

Nem kötelező, de érdemes leírni szerintem, mert akkor elkerülhető az ilyesmi Very Happy

Igazából csupán praktikus, nagyobb szenverészésnél én szoktam ilyesmit vezetni magamnak.

**Djuka Kodomo** Vas. Okt. 07 2012, 20:06

//Suigetsu//

A férfihoz közel lépve megszólítottam. Álcám továbbra sem fedtem fel. Ám a kezemben levő zsák adott annyi ösztönzést, hogy elvigyen minket, eltekintve kilétünkről. Az őrökön társaim is átsétáltak, majd felszálltak a hajóra. A hajón a kapitány végigvitt minket és mondta, egy hét alatt haza tud minket vinni, csupán 1500 ryo-ért fejenként. belementem, majd a pénzt egy részét átadtam, a többit akkor, ha valóban elvisznek minket a Hold országába, és nem lesz semmi gond. A hajót a legénység felkészítette a hajót az indulásra, majd a vitorlákba belekapva a szél el is indult. Shiku javaslatára kerültük a feltűnést, csupán akkor jöttünk elő, amikor valóban szükség volt ránk. A szobáinkba mentünk, ahol 2-2 személyes kabinok voltak. Én Shiku-val voltam együtt, másik két társam, a velünk szemben levő kabinban foglaltak helyet. Felszereléseinket lepakoltuk, majd összeültünk megbeszélni a továbbiakat. Ám először is valamiféle étel után kutattunk. A megmaradt ételeimet, melyekre nem volt eddig idő rendesen elfogyasztani, tekercsemből elővettem, majd megosztottam én is társaimmal. A konyhában ettünk, a Henge no jutsu segítségével kereskedőknek és egyszerű civileknek álcázva magunkat. Nem akartunk véletlenül sem kilógni a sorból. Az étel elfogyasztása után eltettem a tekercsem, melyben a következő napokra maradt élelem, legalább 3, de talán 4 napnyi is. Majd visszatértünk a kabinba. Ekkor elővett Shiku egy tekercset, mely a Hold országának tervrajza volt, és elemezni kezdtük a Tábor helyzetét. Lépteket hallottunk, lefelé a lépcsőn. A kapitány volt az.
- Sunagakure-i katonák jöttek, hogy ellenőrizzék a rakományt és a hajót. El kell bújnotok. - mondta, majd kiment. A térképet összecsomagolta Shiku, majd a felszereléseinket is elrejtettük.
- Shiku és én kimegyünk, segíteni a kapitánynak, ti pedig a legénységnek segítsetek. - utasítottam őket. mivel mindenki némán ült, mikor a kapitány lejött, úgy éreztem kezembe veszem az irányítást, és ha bujkálunk, akkor talán sokkal jobban feltűnhetünk.
Shiku-val felsétáltunk, majd a kapitányhoz mentünk. Két Sunagakure-i shinobi állt vele szemben, majd a kapitány felénk fordult.
- Uram, indulásra készen állunk. -mondtam. A kapitány bólintott.
- Rendben, azonnal indulunk, csupán az urak meggyőződnek, nem akarok semmit sem átcsempészni az országba. - válaszolt mosolyogva, majd elindult a két Sunagakureivel együtt. Mitori-ék a köteleket igazgatták, szemeikkel figyelve minket és a két katonát. A kapitány a ládák felé ment, mely a hajó hátulján voltak, ponyvákkal letakarva. Shiku-val segítettünk levenni a ponyvát, majd megnyugtattuk a két katonát, hogy semmi illegálist nem szállít a hajó, csupán a mindennapi kereskedői hajókon megtalálható termékeket. A két katona kissé bizonytalankodva, de végül elhagyták a hajót. A hajó elindult, mi pedig vissza térhettünk a kabinunkba, hogy jobban szemügyre vegyük a Hold országát. Mivel odavalósi voltam, hasznos információkkal tudtam segíteni társaimat. A térképet egész éjjel szemléltük, tervezgettük a rajtaütést.
- Ha kikötünk, Shiro-t elküldöm a Daimyou-hoz, hogy felvilágosítsam az országban levő Táborról. Nekünk pedig talán lesz egy kis időnk, hogy ha megtaláltuk, jobban szemügyre vegyük a Tábort. - Majd Mitori-ék átmentek, mi pedig elaludtunk. A hajó csendben siklott a szélben. Másnap reggel az étkezőbe mentünk, ahol megreggeliztünk. Szerencsére a hajó nagy méretének ellenére nem volt nagy számú legénység, így az álcát sem kellett fenntartanunk. Egész nap a kabinban ültem és a térképet néztem. Majd egy képet vettem elő a táskámból. Suki volt rajta.
- Tehát ő az a lány, aki miatt ennyit utazol. - mondta hátam mögül mosolyogva Shiku.
- Igen, ő az. - mosolyogtam. Oly távolinak tűnt a táv, melyet külön töltöttünk. De valamiért úgy éreztem, meg fogom találni. A képen végigsimítottam kezem, majd letettem az ágyam melletti éjjeliszekrényre. Ágyamba feküdtem, pihenni akartam. Shiku kisétált a kabinból, majd becsukta az ajtót maga mögött. Álmomban otthon voltam, Namizuo-val és Suki-val. Boldog voltam. valamit ünnepeltünk, de nem emlékezem, hogy mit, csupán képek maradtak meg. Ám az álmot megtörte egy hangos kiáltás.
- Vigyázz! - kiáltott valaki. felpattantam ágyamból, majd kisiettem a kabinból. A fedélzetre futottam, ahol az eső szakadt, a hajót jobbra-balra dobálták a hullámok. Hatalmas vihar volt. Elég sokat aludtam, mert igen csak sötét volt már. A szél felerősödött, a vitorlát be kellett húzni. Segítenünk kellett nekünk is.
- Kodomo, gyere ide, segíts - szólt Rikuzo. Odasiettem mellé, majd a köteleket kellett megfeszíteni. Egy régi barátom, Rikuno mutatta meg régebben a hajócsomók fortélyát, így sikerült megkötnünk a köteleket. Egy óriási hullám a vizet a fedélzetre lökte, Shiku-t lelökve a lábáról. Megfogtam a kezét, majd felhúztam. A sós víz a szélben szinte már marta a szemünket. Sikerült valamilyen szinten a hajót megtartanunk, az árbócokat kikötni, mikor a távolban egy igen magas és félelmetes hullámot pillantottunk meg.
- Hamarosan eléri a hajót. Még jobban meg kell feszíteni a vitorlákat, a köteleket le kell ellenőrizni - kiáltottam. A főárbochoz rohant a kapitány, ahol köteleket fogott meg.
- Mindenki kösse magát az árbochoz. Mindenki kösse a dereka köré. gyorsan! - kiáltott. Mindenki, aki nem a köteleken bajlódott az árboc környékére sietett, derekára szorosan rákötve a kötelet. A többiek is odakötötték magukat a legközelebbi strapabíró részéhez a hajónak. A hullámok jöttek, az ég dörgött, villámlott. Az első hullám a hajó fedélzetét mosta le. Egy ott maradt hordót el is sodort az ár, szerencsére minket nem vitt el, hála a köteleknek. Ám igen csak kapaszkodnunk kellett. A következő hullám szintén a fedélzetet mosta, talán az előzőnél is erősebb volt. Belém kapott a hullám, majd lerántott a lábamról. bár a kötél megtartott, elvesztettem az egyensúlyt, nem tudtam rendesen fölkelni, mikor egy következő hullám érkezett. Az utolsó pillanatban Shiku jött közelebb, és szinte átkarolva az árbochoz szorított. Nélküle talán levitt volna a hajóról a hullám.
- Köszönöm - mondtam neki hálálkodva. A hullámok még jöttek, ám a fedélzetre már nem ért fel. A hajót jobbra balra dobálták a hullámok, de szerencsére sikerült átvészelnünk a vihart. Miután sikerült a hajót ismét kormányozható állapotba hozni a kabinomba mentem, ahol átöltöztem, a ruháim csurom vizesek voltak.
A vihar reggelre elmúlt, csupán az eső szemerkélt. Tüsszögve kezdtem a reggelt, a tegnapi vihar megviselt. Az idő egyre melegebb lett, a felhők is szétoszlottak, ahogy haladtunk. Az 5. napon felkészültünk, úgy tűnt, alig egy napon belül elérjük a Hold országának kikötőjét. Minden felszerelésünket összepakoltuk, majd a kapitánnyal együtt vacsoráztunk. A Nap eltűnt a végtelen tenger mögött, eljött a Hold ideje. Telihold volt. Éjszaka kinn álltam a hajóorrban, a Holdat néztem. Shiku mellém állt, de nem szólt semmit. őt is elragadta a csodás látvány.
- Meg fogod találni, hidd el - mondta mosolyogva.
- Remélem, és köszönöm a segítségeteket. - válaszoltam vissza mosolyogva. Ezalatt az egy-másfél hét alatt nem is társakat, hanem szinte új barátokat szereztem. Megnyugtatott az érzet, hogy vannak jó lelkű emberek, akik segítik a rászorulókat. Az ilyen emberek hiányoznak ebből a világból. Ahogy haladtunk, hamarosan megpillantottuk országon határait, a Hold szigetét. Egyre közelebb és közelebb értünk, mikor másik két társam is kisétált, már összepakolva. A Holdfényben ragyogó sziget homokos partját pálmafák díszítettek. A város éjszakai fénye világított a távolban. csodálatos látvány volt, még nekem is, aki szinte minden nap látja ezt a csodát. Oly rég voltam itthon, engem is pont annyira nyűgözött le. A nap hamarosan felkelt, sugarai beragyogták a partot és a tengert. A hajóról köteleket dobtak le, melyekkel rögíztették a kikötőbe.
- Ahogy megígértem, itt van a maradék pénz is. - köszöntem meg a kapitánynak, majd elszálltunk. Még előző nap megírtam egy levelet, melyet most Shiro lábára szorítottam. Ám nem a daimyou-hoz, hanem namizuo-hoz küldtem őt.
- Ne hagyj cserben, madárkám - mondtam neki, azzal a magasba küldtem. Shiro elrepült. Társaimra néztem.
- Hát itt vagyunk, induljunk a daimyou-hoz, értesíteni a Táborról. - szóltam és elindultam. Itthon voltam, ismertem az utat.

Orochimaru (Inaktív) Kedd Okt. 09 2012, 14:16

Megékeztetek, és ki is fizettétek a sietségért járó pénzösszeget, az 1.500 ryo-t fejenként. Mikor leszálltatok, és már kellő távolságba kerültetek, a technikátokat feloldottátok, lihegve néztétek a madarat, amint az üzenetével elszáll az ég felé.
- Nem, nem megyünk a daimyou-hoz, nincs rá időnk. - mondta Rikuzo, és előre mutatott, a kikötő felé. Egy jóval nagyobb hajó volt ott, fekete vitorlákkal, és néhány munkással, akik a rakományt távolították el róla, de embereknek még csak a nyomát sem láttátok, főleg nem a bárónak.
- Ez biztosan az ő hajója lesz, vajon mikor érhetett ide? - felelte Mitori, aki furcsállta, hogy senki nem fél attól a járműtől, mintha már megszokták volna, ahogyan azt is, aki rajta szokott utazni. Mintha az egész kikötő fölött egy kéz lebegne, ami nem másé, mint a célponté.
- Azt javaslom, nézzünk fel a hajóra, bár elég kockázatos lenne, úgyhogy ne vegyenek észre minket, valami jó terv kéne. - nézett Mitori Shiku felé, aki a terepet szemlélte, és gondolkodott. Jó ötletei szoktak támadni, de mindig időbe telik kigondolnia a dolgokat, és most nincs annyi, hogy elpazaroljátok, gyorsan kell cselekedni, ha egyáltalán fel akartok menni a hajóra. Mondjuk, azt sem tudjátok, hogy hol van ez a hely pontosan. Ez a rémálom piac.

**Djuka Kodomo** Kedd Okt. 09 2012, 19:39

A kapitánynak kifizettük az utat, majd leszálltunk. Kicsit beljebb sétáltunk, majd feloldottam az álcám. Shiro már elrepült a levéllel, mely a Tábor-ra való figyelmeztetést, segédcsapatok bevetését tartalmazta. Remélem, Namizuo nem fogja annyiban hagyni. Ekkor Mitori figyelmeztetett egy nagyobb méretű, fekete vitorlákkal és néhány férfival, akik épp pakoltak a hajóról. Másokat nem láttunk. Mitori azt javasolta, fel kellene lopózni a hajóra. Ekkor egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben. Elég halkan mondtam nekik, nehogy más is meghallja. Ötletelésem levezettem nekik is, azonban gyakran javítottam át a sjaát gondolatomat.
- De csak 2-en tudnak feljutni a hajóra. Shiku-val fogok felmenni a hajóra, másik két társunk pedig a közelben fognak várni, és jönnek ha jelzést kapnak. Egy közelebbi bokorból figyeljük a pakolókat, majd Shiku-val a henge-vel felvesszük egy hasonló kinézetű ember alakját. Megpróbáljuk egy kicsit eltorzítani az eredeti arcot. Ha sikerül, akkor egy, még az átalakulás előtt létrehozott varjúklónt egyszerűen felvezetjük a hajóra, miszerint elkaptuk kémkedése közben. Ha beveszik, felsétálunk, és így hármasban fogunk végigsétálni a hajón. - a terv eddig világos volt.
- Ha gond támadna a hajón, esetleg a klónt el akarnák vinni, akkor helyszíntől függően fogunk cselekedni:
Ha egy személy viszi el a klónt, esetleg kettő, de nem látnak a többiek, esetleg már a hajó belsejében vagyunk, akkor engedjük a fiút, majd mikor pár méterre eltávolodtak, a klónt feloldva hátulról rájuk támadunk. remélhetőleg a felreppenő varjak meg fogják zavarni őket annyira, amíg a hátuk mögé kerülünk. - folyattam.
- Ha a klónom sikerül felvinni a hajóra, elkezdünk feltűnésmentesen sétálni a hajón, lehetőleg keresni olyan helyeket, ahova bezárhatták a rabokat, köztük Suki-t is. - fejeztem be. ha nem volt kérdés, akkor egy rövid megfigyelés után azonnal belekezdhetünk a terv első fázisába.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Okt. 10 2012, 20:09

- Nem, ez nem jó ötlet. Miért akarod felfedni magad előttük a klónod által? Ha megjegyzik a képed, máshol már nehéz lesz a rejtőzködés, pluszban, ha feljutunk a hajóra, akkor szét kell válnunk, ugyanis nekem más a feladatom, mint a rabok kiszabadítása. - mondta Shiku, majd egy furcsa kézjelet mutatott. - Kage Bunshin no Jutsu! - mondta, mire egy tökéletes hasonmás jelent meg mellette, aki rögtön fel is vette egy gyönyörű lány alakját. - Egy ilyen szépség fel fog tűnni az embereknek, viszont nem fogják kérdezni, hogy miért visszük a rabok közé, mivel pontosan ilyen lányok lehetnek a tömlöcökben is. - mondta a chuunin. Ezután megindultatok ketten a hajó felé, közrefogva a nyavalygó Shiku klónt, úgy, hogy mindketten egy másik ember alakját vettétek fel. Mikor megérkeztetek a rakományt hordó férfiakhoz, egy testesebb hajcsárszerűség állított meg titeket.
- Mit kerestek itt naplopók, és ki ez mellettetek? A Báró megmondta, hogy minden rabot vigyetek a táborba, miért tértetek vissza ezzel az eggyel? A parancsmegtagadás büntetéssel jár. - mondta, és egy bottal mutatott felétek, és meg is jelent hat zömök testalkatú, kopasz legény, akiknek valószínűleg a dolguk az elpáholásotok volt. Kérdés, felfeditek kik vagytok, és támadtok, védekeztek, és újabb parancsot szegtek, valahogy eltűntök, de így lelepleződtök, vagy egyszerűen hagyjátok, hadd tegyék a dolgukat a fiúk?

//Nem irányíthatod az NJK karaktereket.//

**Djuka Kodomo** Szer. Okt. 10 2012, 21:27

Shiku-nak igaza volt, nem fedhetem fel magam. Ekkor létrehozott ő egy klónt. ~Kage Bunshin. Jól hallottam? Képes egy ilyen technikára már?~ csodálkoztam. Egy szép lány formáját vette fel a klón. El is indultunk a hajóra, a rakodó férfiak felé mentünk, mikor egy fickó állta el az utunkat. A férfi durván szidalmazni kezdett, majd egy botot fogott a kezébe, valamint másik 6 ember állt körbe. ~Ajjaj, ez nem lesz így jó. Ki kell valamit találnunk de gyorsan.~ gondolkodtam.
- Pontosan tudjuk, mi volt a parancs. - kezdtem bele. Hangom erőteljes volt, szinte már parancsoló. - Azonban a Báró ezt az egy foglyot magának akarja, más céljai vannak vele. Nem kötötte az orrunkra, nem is kérdeztük. Csupán annyit kaptunk utasításként, hogy a lányt vigyük a hajóra. - folytattam a kioktatást. - Ha meg akartok verni, csak rajta, de akkor a Báróval beszélgess el, miért nem sikerült a lányt a hajóra vinnünk. - zártam le, majd mélyen a szemébe néztem. Reméltem, ez a gyors improvizálás bejön, és elhiszik, ezzel továbbengednek minket a hajóra. Ám ha nem jön be, abban az esetben tényleg nagy bajba kerülünk, és nem számíthatunk másra, csak magunkra. Úgy éreztem, a hangom elég erőteljes volt ahhoz, valamint mondanivalóm elég hihető volt ahhoz, hogy elhiggye. Ezeknek az embereknek általában nem az eszükről híresek, és gyakran megijednek, ha meghallják a felsőbb utasításokat.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Okt. 10 2012, 21:41

- Ó, az már más, ha Báró nekem ad egy ilyen szépséget, akkor nincs ellenvetésem. - mondta, és tovább engedett titeket a hajóra. - A szobámba vigyétek kutyák, hamarosan én is ott leszek. Tegyék a másik mellé. - pontosan lehetett tudni, hogy mire készül Shiku klónjával, de tovább mentetek mindketten, amikor is megálltatok a taton.
- Na, most tűnjünk el, a Báró egyértelműen nincs itt, és a férfi parancsaiból kiderülhetett, hogy már a foglyok sem, így a barátnőd sincs a fedélzeten, ideje lelépnünk. - mondta, majd gondolkodás nélkül feloldotta a klónt, amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs itt senki, aki láthatná az eseményt. Ez talán túlságosan is meggondolatlan volt az "észtől", hiszen nem biztos, hogy lehet adni a dagadék szavára, vagy, hogy nincs-e itt még valaki, lehet, Suki az, akit még ajándékba kapott. Még semmiben sem lehetsz biztos.
- Na, menjünk. - mondta, majd választásodtól függetlenül, 10 másodperc múlva leveti magát a hajóról, és visszamegy a többiekhez.

**Djuka Kodomo** Szer. Okt. 10 2012, 21:54

A férfi bevette, és továbbengedett minket. Szerencsére bejött a tervem, és felszállhattunk a hajóra. A érfi azt mondta, kapott még valakit. Ekkor Shiku felém szólt. Le kell szállnunk. Ő a foglyokért jött és a Báróért.
- Meg kell bizonyosodnom, hogy Suki a hajón van e még. Ha akarod, akkor szállj le, de a klónod hadd vigyem be. utánatok megyek, amint végzek. - mondtam. Meg kell tudnom, ki az a másik. - Ezt a fickót elfoghatjuk a hajón, ahol csak hárman leszünk. Akkor könnyen kiszedhetünk belőle némi információt. És te most akarod itt hagyni? Én akkor is bemegyek. - jelentettem ki.
Ha utánam jön, akkor megkeresve az emlegetett kabint benyitunk. Ha nincs benn Suki, akkor elbújva az ajtó mögé csapdába ejtem a dagadtat és kifaggatom. Lehetőleg a leggyorsabb és legcsendesebb technikámmal ejtem foglyul. Genjutsu-val. Ha sikerül, akkor az ajtót eltorlaszolva kifaggatom a férfit. Ha jön Shiku, ha nem.
Ha benn van Suki a kabinban, akkor is így teszek, csupán tudatom tervem Suki-val.
Mindenesetre ha a férfi bejön, az ajtó mögül rárontok, megérintve vállát, karját, vagy amit érek. ha sikerül, a létrejött chakra-híd felállítása után használva a Pokollátó genjutsu-t egy olyan világot hitetek el vele, amelyben fellázadnak a rakodó fickók és rátámadnak. Természetesen nem esik bántódása, de nyerek vele annyi időt, hogy eltorlaszoljam az ajtót, és megkötözzem.
ha ki tudok szedni belőle némi információt, akkor kiosonva a hajóról Suki-val, vagy nélküle megkeresem a többieket, Suki-t a lehető legnagyobb biztonságba helyezése után.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Okt. 11 2012, 18:43

Maradsz, és ezt ki is nyilvánítod, bár a siker egyáltalán nem biztos, különösen úgy, hogy a klón már meg lett szűntetve, és Shiku is a habokba veti magát. Egyedül vagy, de nekivágsz az útnak, hogy megtudd, az a lány Suki-e. Mikor belépsz a kapitány szobájába, és megérinted a vállát, hogy létrehozd a hidat, a Henge no Jutsu-d feloldódik, és életbe lép a genjutsud.
- Ki...? - kezdte, majd az asztalán lévő papírok szétszóródtak, eltakarva a látását, és már a genjutsu csapdájában volt. - Mi? Emberek, fiúk, ne! Beszéljük meg, fizetésemelés. Ne, ne NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! - kiáltott fel, ami azt jelenthette, hogy valószínüleg elkapták a földön mászó illetőt, de te még gyorsan el tudtad torlaszolni az ajtót, és megkötözted, mikor egy lány sikolyát hallhattad, aki valószínűleg a másik ajándék volt.
- Te ki vagy? - de nem Suki. Miután megkötözted a férfit, kopogást hallottál az ajtón, ami nem is volt váratlan, hiszen a kapitány akkorát ordított az előbb, hogy talán még a fiúk is hallották a sikátorban.
- Kapitány? Minden rendben? - fordult a kilincs, de az ajtó nem nyílt ki. - Kapitány! Kapitány! Fiúk, azt hiszem, valami történik bent, nyissuk ki. - ekkor már hangosabb volt a hang, ami azt jelenthette, hogy most ugrottak neki a faajtónak, fogytán vagy az időből. Körülbelül két perc múlva az ajtó kinyílik, és meglátják az igazi arcod, de Suki nincs itt. Ha körülnézel, a szobában azt láthatod, hogy egy zsákutca, csak az ajtó az egyetlen bejárat. Most miként cselekszel?

**Djuka Kodomo** Csüt. Okt. 11 2012, 19:48

A kapitány szobájában sikeresen tőrbe csalom őt, majd a Genjutsu-m hatása alatt ordítani kezdett. Ez nem lesz így jó. Sikerült kicsit eltorlaszolnom az ajtót, majd utána erős kopogás és hangok zavarta meg. A kapitány emberei voltak azok. Valamit ki kellett találnom, de gyorsan, mielőtt még betörik az ajtót és el nem kapnak. A lányt a lehető legbiztonságosabb helyre viszem, a kapitányt továbbra is megkötözve hagyom. Nem számoltam vele, hogy a kapitány ekkora hangot fog kiadni, így most nyakig benne vagyok a pácban. Csupán egy lehetőségem van, egy irányba tudok kimenni, az pedig az ajtó, amely el van torlaszolva, a másik végén pedig ki tudja hány ellenfelem van. Két lehetőségem volt.
Az egyik, hogy csinálok egy másik kijáratot. Ha lehetséges, akkor a falat olyan szinten megrongálom, hogy egy lyuk keletkezzen rajta, amin keresztül ki tudunk szökni. Ezt úgy hoznám létre, hogy a Kuchiysoe no jutsu segítségével megidézném Wazarashi-t, a hosszú óriásmenyétet, aki testével rongálná meg a falat /ha lehetséges, akkor ezt választom, nem tudom milyen vastag a fal/
A másik lehetőségem, hogy itt a teremben maradva kihasználnám azt a röpke időt, amíg nem lát senki. A kapitányt, betömve a száját elrejteném egy szekrénybe, vagy az asztal alá, vagy ahova befér, majd ismét a henge no jutsu-t használva felvenném az ő alakját. Az embereimhez szólnék, nyugtatnám őket, majd hogy történetem hihetőbb legyen, az ajtót kinyitva nyugtatnám meg az embereket, hogy csupán a lány ejtette csapdába, és egy hajszálon múlott az életem, ám az utolsó pillanatban sikerült lefegyvereznem. Ha elhiszik, kisétálok a lánnyal, mondván elviszem őt is a Táborba, hadd bűnhődjön, valamint kérnék még egy plusz embert is a lány vigyázására. Amint kijutok a hajóról, elindulok megkeresni a többieket, feloldva az álcámat
Ha nem jön be, akkor kihasználva, hogy az ajtón csupán egy személy fér be egyszerre, a Katon: Hinoshuriken // Tűz elem: Tűzshuriken technikát alkalmazva lőném le egymás után a rakodó embereket, kimenekítve a lányt. A hajóról leérve könnyebb lesz a harc is, ha akad még ellenfél, hisz nagyobb távolságban tudok majd harcolni, nem kell félnem a sarkokba szorítástól.

Orochimaru (Inaktív) Kedd Okt. 16 2012, 18:45

Idézésed sikeres, és a hajó fa szerkezetét is könnyen át tudja törni az állat, így meglóghatsz egy kisebb hangzavar kíséretében, de lehet rá esély, hogy ne hallották meg saját ordibálásuk közepette. Kiugrasz a vízre, a lány is követ, de ő természetesen nem volt képes megállni a hullámokon, ahogyan egy chuunin igen. Míg ő a part felé úszott, a kikötő felé tekintve egy férfit veszel észre, akinek egy 'B' tetoválás van a bicepszén, amin látható volt, hogy súlyokat emelget a nap 24 órájában, viszont most épp egy lányt cipelt a vállán, aki eszméletlenül, elernyedve feküdt rajta. Ha jobban megvizsgálod, láthatod, hogy megverték, de még él, ugyanis fejét felemeli, láthatóan óriási fájdalmak közepette, és tekintetét rád helyezi.
- Kodo...Kodomo! - kiáltotta utolsó erejéből, és könnyek szöktek a szemébe, ugyanis ő Suki volt a barátnőd. A kopasz fickó megfordult, és ő is észrevett téged, és abban a pillanatban rád is küldte a rakodó munkásokat, akik nyilakat lőttek feléd, különböző fegyverekkel egyetemben, de ekkor valami váratlan történt, egy vízfal keletkezett előtted, és megállította az összes veszélyforrást.
- Kapd el Kodomo, mi feltartjuk az állatokat. - mondta egy ismerős hang, Mitori, és meg is jelent a három Iwagakure-i shinobi, és harcolni kezdtek a kikötőben lévő emberekkel. Kapva kapsz az alkalmon, és egyből a futó férfi után indulsz, aki kanyarogva szeli az utcákat, míg kiért a kikötőből, és egy egyszerű tengerparti részhez ért, ahol senki sem figyelt titeket, senki sem volt a közeletekben. A lányt az egyik fa törzséhez hajítja, és kézjelekbe kezd, és közben a vízre ugrik.
- Suiton: Suikodan no Jutsu! - kiáltotta, és egy veszélyes támadást küldött feléd.

**Djuka Kodomo** Kedd Okt. 16 2012, 19:50

A nagy mennyiségű füstből kibukkant megidézett társam, Wazarashi, és könnyű szerrel hozott létre egy másik kijáratot, melyből kiugorva a lánnyal szöktünk meg a hajóról. Ekkor a partra nézve egy magas, és igen csak erős testalkatú férfit pillantottam meg, vállán egy lánnyal. Barna haja lefelé lógott, alaposan ellátták a baját szegénynek. Azonban a lány felemelte fejét és felém kiáltott.
- Suki! - üvöltöttem. A férfi meglátott és egyből riasztotta a rakodó férfiakat. A sok munkás abbahagyta a pakolást és nyilakat, más dobófegyvereket hajítottak felém egyből. Ám az utolsó pillanatban a vízből egy hatalmas, monumentális fal jött létre, felfogva a felém közelgő fegyvereket. Mitori-ék voltak azok.
- Köszönöm - kiáltottam vissza, mikor kijelentette, elbírnak ezekkel. A férfi után rohantam, aki utcáról utcára kanyarodott. Követtem, majd megálltunk a tengerpart egy elhagyatott részén. Suki-t a földre dobta egy fa tövébe. ~Ezt még megkeserülöd~ mondtam magamban.
A férfi kézpecsételni kezdett, majd a vízre ugorva egy víz technikát indított felém. A víz egy helyre sűrűsödött, majd kiemelkedett és felém közeledett. Miféle technika ez? Nem maradhattam ott sokáig, ki kellett tervelnem valamit. Ha sikerül elkerülnöm a technikát, abban az esetben hátrébb kell kerülnöm, ki kell csalnom a szárazföldre, ha sikerül, könnyebb dolgom lesz, remélem. De először is ki kell kerülnöm a technikáját.
Ha Wakazashi még nem tűnt el, abban az esetben felém indul, és a nyakát elkapva a hátára ugrom, majd a lehető leggyorsabban nem előre, nem hátra, hanem a lendületéből oldalra megyünk. Ha sikerül elkerülnöm, akkor leugrom róla, És gyors kézpecsételés után alkalmazom a Hinoshuriken // Tűzshuriken technikám, melynek köszönhetően számat 6 db lángoló shuirken fogja elhagyni, egyenesen ellenfelem felé száguldva. Míg azokat kerüli, elindulok a parton befelé, lehetőleg kicsaljam a vízből. Ha kinn van, utána következhet a támadás további része.
Ha nincs már meg az idézett társam, abban az esetben előkapok 2 robbanó jegyzettel ellátott kunai-t, majd a víztömeg felé vágom. ha bejön, akkor a robbanás kompenzálni fogja a vizet és kiütik egymást, ezáltal meg tudom úszni a támadást. Ha sikerül elkerülnöm, abban az esetben az előző leírtak szerint folytatom.

Ha a fickó kijön a szárazföldre, akkor alkalmazom a Sanzengarau no jutsu // 1000 holló szórás technikáját. Varjak százai fogják őt ellepni, zavarva az érzékélest és a látást. remélhetőleg nyerek ezzel némi időt, még ha csak másodperceket is. Ezen időt kihasználva tekercsemből előveszek egy fumma shuriken-t, melyre 3 robbanó jegyzetet rögzítek, majd elhajítom felé. Ha a shuriken eléri ellenfelem akár eltalálja, akár nem, a rajta levő jegyzetekkel együtt felrobbantom.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Okt. 17 2012, 22:30

A támadás gyorsan tart felétek, és te meg is menekülsz menyéteddel, mivel a hátára ugrasz,de a támadásod gyengének bizonyult, ugyanis könnyedén, akrobatikus mozdulatokkal kikerülte a hat lángoló, fegyver alakú tüzet. Majd te hátrébb szaladsz, de a férfi nem követ téged, ezzel csak azt érted el, hogy a hátad mutattad egy veszélyes fickónak, amit ő ki is használt.
- Suiton: Daibakufu no Jutsu! - a hang hallatára hátrafordítod a fejed, és azt veszed észre, hogy az ellenfeled előtt egy hatalmas kör keletkezett, vízből, majd a lyuk megtelik a folyadékkal, és hatalmas erővel megindul feléd az örvény. Egy másodpercnyi időd van kitérni a támadás elől, különben elkap téged is, és Sukit is. Ebben a helyzetben nem hozhatsz rossz döntést.

Állapot: Sértetlen

Chakra: 95%

**Djuka Kodomo** Csüt. Okt. 18 2012, 19:23

A férfi támadását sikerült elkerülnöm, azonban neki is sikerült elkerülnie a felé szánt shurikeneket. Elindultam A fák közé, hátha ki tudom csalogatni, de nem jött, helyette egy újabb pusztító technikát küldött felém. A felbuggyanó víz egy gyűrű formát vett fel, majd megtelve vízzel felém lőtte, mely igen nagy sebességgel közelített felém.
A víztömeg közelített felém, nem volt sok időm gondolkodni, ezért reflexszerűen futni kezdtem a fák felé. Ha elérem, akkor felugrom a legközelebbi fára, onnan pedig az erdőbe nyomulok. Remélhetőleg a fickó követni fog.
Mindeközben a menyétet Suki-hoz küldöm, hogy vigye a lehető legbiztonságosabb területre. Az állat remélhetőleg a szájával megragadja a lány ruháját és fut ahogy csak bír. Csak érjen oda időben.
Ha a fára érkezem és a férfit ki tudom csalni a partra, netán az erdőbe, abban az esetben végrehajtom előző tervem, melyben a varjakkal elterelem a figyelmét, és a robbanó jegyzetekkel ellátott fumma shuriken-nel megsebzem.
Ha ellenfelem még mindig a vizen van, viszont Suki biztonságban van, akkor addig maradok a fán, míg ki nem sétál, addig is lesz időm egy tervet összeállítani.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Okt. 18 2012, 22:39

Felugrasz a fára, és elkerülöd az örvényt, amit szerencsés véletlen folytán barátnőd i elkerül, mivel a menyét kihúzta a csávából, aminek természetesen ő itta így meg a levét, és egy pukkanás kíséretében vissza is "teleportált" saját hazájába. Ekkor úgy gondolod, hogy csak azért is kicsalod a vízből, ami az előbb sem sikerült, és makacsul vársz a helyeden. Elég furcsa képet festett, hogy te egy ágról figyeled a férfit, az ő tekintete meg ugrándozik a lány, aki a fa aljában feküdt, és közötted. Nem lépsz semmit, ezzel esélyt adva a hirtelen támadásra, amit sok eséllyel ő fog rád mérni, és most már nem biztos, hogy ki fogsz tudni térni előle.
- Hm, képes vagy harcot provokálni a "B" ellen? Mikor épp a megérdemelt jutalmamat akartam volna élvezni? Mit képzelsz magadról kölyök? - vetette feléd, majd egy furcsa pozícióba verte magát. Az egyik keze egyenesen kinyújtva, az ég felé mutatott, míg a másikat a mellkasa elé helyezte. - Kirigakure no Jutsu! - és a látásod elkezdett gyengülni, egyre kevesebbet láttál, már az alattad elterülő Sukit sem.
- Kodomo! Hol...vagy? - kiáltotta a barátnőd, amit valószínűleg a férfi is meghallott, de nem tudtál ezzel foglalkozni, hiszen hirtelen két irányból, jobbról, és balról, fegyverek jelentek meg, pontosítva két katana, és a fejedre pályáztak a forgatóik.
- ÁHHHHHH - hallottad magad alól a sikolyt. Most mit teszel?

Állapot: Sértetlen

Chakra: 95%

Ajánlott tartalom