Re: Kikötőváros

Karin Csüt. Szept. 30 2010, 18:43

// Rendben! Mint most már tudjátok én veszem át a csapat mesélését! Mindenki információ birtokában vagyok, de ha valamilyen hibát vesztek észre, vagy épen olyan dolgot, mely nem illik oda, csak szóljatok nyugodtan! Na de vágjunk is bele! nem valami hosszú post, de valahol nekem is elkel kezdeni //

Mind a hárman megreggeliztek, csendben és barátságosan, de bizony se hírét se hamvát nem találtátok a senseiteknek. Reggel óta, mintha a föld nyelte volna el. Nem volt aggasztó a helyzet, mivel egy hajon voltatok, de annyira nem volt nagy, hogy minden áldott pillanatban elkerültétek volna őt. Na de mindegy is, a reggeli után mindenki a saját dolgára ment. Példának okáért Hime aludt egy jót, ahogyan mindenki más is ment a saját dolgára. De maradjunk Hime-nél, a kis „hercegnőnél” aki ahogyan felkelt és elkiáltotta magát, abban a pillanatban kapott a vállára egy markos kezet, na jó annyira nem volt markos, de akkor is váratlanul érte a dolog.
- Ne kiabálj már!- mosolygott rá barátságosan Oute, ahogyan levette a genin válláróla kezét- Hamarosan révre érünk, szóval jó lesz ha összepakoltok és szólsz a másik két díszpintynek is!- utasított immáron barátságosan, ahogyan ő maga ott maradt és nézte az egyre közeledő szárazföldet.

//A postba vegyétek bele, hogy összepakolt cucokkal ott áltok melette és a hajó mindjárt kiköt! //

**Hime Satsuki** Csüt. Szept. 30 2010, 18:58

//Mivel nem sokat tudsz még az egészről, és én se tudtam valami épkézláb módon magyarázni, ahhoz képest ez egy tökéletes post, legalábbis számomra Very Happy

//

Ahogy a sensei a vállamra támasztja a kezeit, kicsit megrezzenek, hisz erre nem számítottam. Mikor meghallottam a hangját megkönnyebbültem, hogy végre előkerült. Megkérdezném, hogy hol volt ennyi ideig, de úgy döntök, inkább hallgatok, biztos jó oka volt rá, hogy nem került elő. Miután rámszól, hogy is intézkedjek, berohanok, és megkeresem a többieket. Ahogy megvannak, közlöm, hogy a sensei előkerült, illetve, hogy hamarosan kikötünk, és ideje csomagolni. Amíg a férfi egyedek szép lassan feltápászkodnak, én berohanok a szobába, és minden ruhámat, egyéb dolgaimat szépen, elrendezetten belehajtogatom a hátizsákomba. Mindezek után beágyazok, és mindent visszaállítok olyanra, ahogyan hagytam.
Kimegyek a fedélzetre, egyenesen a senseihez, és látom, ahogy a legénység a hajó megállításán dolgozik. Már csak méterek kérdése a szárazföld, milyen megnyugtató! Azt hiszem, miután haza érünk, egy ideig nem megyek víz közelébe.

**Takeyanagi Tomoko** Pént. Okt. 01 2010, 21:22

A hírre, hogy hamarosan kikötünk megörülök. Összepakolom a holmimat és segítek Satsu-nak rendbe vágni a szobát. Jó lenne úgy itt hagyni, ahogy megérkeztünk. Amint elkészültünk vidáman lépek ki a fedélzetre és várom hogy igazi talaj legyen a lábam alatt. A várakozás alatt Satsu-t nézem. Annyira örülök, hogy nem lett mérges amiért lerajzoltam. Még az is lehet, a későbbiekben modellt állna nekem. Azt hiszem, a küldetés után rá is kérdezek.
- Már alig várom hogy rendes talaj legyen a talpam alatt. Ebben az útban egyedül az volt jó, hogy veled alhattam!
Ekkor elpirulok, mivel rádöbbenek mit is mondtam. Azt hiszem ezt nem kellett volna. Inkább elhallgatok és csendben várom meg, míg megérkezünk. Hosszabb ideig nem is merek Satsu-ra nézni, inkább a tájat bámulom.

**Itou Ooku** Szomb. Okt. 02 2010, 16:20

Lám-lám, minden úgy megy mint a karikacsapás, egyszerre megkerül a sensei, aztán pedig már szállunk is le a hajóról. Talán már vége is a feladatnak? Hmm, akkor hol a fogoly? Kiteleportálták volna, ahogy velem is tették? Lehet, de az is megeshet, hogy az üldözés, illetve az elfogás nem egy hajón esik meg majd, elvégre is egy hajón mindenki túsz: ha az üldözött bombát rejt valahová, akkor nem tehetünk semmit...
Tehát szokás szerint semmit sem tudtam kideríteni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy vidám legyek, hogy vége az összezárt kéjutazásnak. Sőt, értelmét sem látom, hogy erre az egy napra ide kellett jönnöm, de a munka az munka. Vállat rándítok, és belépek utolsónak a kikötésre váró csapatom mellé. Csak ne lenne mindig ilyen zavart a légkör. Az udvarló amatőr.

**Hime Satsuki** Szomb. Okt. 02 2010, 21:09

Egymás után megjelennek a fiúk is, és együtt várjuk, hogy kikössön a hajó. Annyira elmerülök az egyre közeledő erdőben, hogy semmire se figyelek, ami körülöttem zajlik.
Arra eszmélek fel, hogy a hajó hirtelen rándulással megáll, pont a part előtt. Hátizsákkal a hátamon ugrok ki a hajóból, és nézek körül. Olyan sűrű az erdő, a lombkoronák egybeérnek, és a fák is eléggé magasak. Ahogy néhány fa között betekintek, hátborzongató sötétséggel nézek farkasszemet, majd megrázkódok és elkapom a tekintetem. Nagy a valószínűsége, hogy itt bujkál az erdőben a tolvaj, és hogy sok fenevad bújik meg az erdőben. Minden elővigyázatosság nélkül indulok el a hívogató sötétség felé.

Karin Vas. Okt. 03 2010, 11:55

//Észrevétel: Én szeretem, ha hosszú postokat kell olvasnom! Nem azt mondom, hogy a postjaitok nem jók, de lehetnének jobbak is. Anno Konan is így kezdte és azt hiszem, nem túlzás, hogy nekem köszönhette, hogy ilyen jó mesélő lett! Na de a lényeg, hogy ne fukarkodjatok a sorokkal, minél részleteebb és szebben leírt események zajlanak le, annál élvezhetőbb és jobbak lesznek a többiek postjai is... több kisebb eseményre lehet reagálni és több-minden zajlik le, sablonos dolgok helyett! És ez a részletesség, ha megtanuljátok a harcokban főleg, hihetetlenül jó dolog lesz, mivel minél szebben írjátok le a cselekedeteiteket, annál nagyobb valószínűséggel fog az létrejönni! Na ennyi szentbeszéd elég is lesz! Ideje indulni...//

A hajó lassan kikötött. A matrózok szerényen kapkodtak, ahogyan mind a hárman Oute mellett néztétek végig a precíz manővert. A kunoichi-t azonban nem nagyon érdekelte eme mozzanatok sorozata. Az ő tekintette szinte le sem szakadt a kikötőről. A hatalmas erdőség valóban hihetetlen és egyben sötét látványt nyújtott, de az a néhány hát, mely elválasztott titeket onnan, valahogy melegebben és családiasabb lékört alkotott. Hime pedig abban a pillanatban, hogy a hajó bedokkolt, már ugrott is le a hajóról, ahogyan meg sem várva a többieket, indult el az erőd felé.
Oute csak megcsóválta a fejét, ahogyan a lány után ugrott.
- Most komolyan, de türelmetlen vagy. - mondta magában, de jól érthetően a kis kunoichin kívül mindenki hallotta ezeket a szavakat. - Várj már hercegnő! - kiabált rá a geninre, ahogyan pár méterre mögötte érkezett meg a szárazföldre, miközben intett a kezével a másik két fiúnak, hogy jöjjenek már, ha nem akarnak odafent megrekedni. És ahogyan újra együtt volt a csapat, csak akkor kezdődött el az igazi eligazítás, ugyan néhány tanító szó volt csak, de ez jelezte a geninek számára, hogy nem vehetik ezt a küldetést azért félvállról. - Figyeljetek ide.. a terület ismeretlen számunkra ezért midnenkitől a lehető legtöbb odafigyelést kérem. A célpont ismert, de nem tudjuk, hogy van-e vele valaki, vagy éppen milyen a személyek képességei. Éppen ezért az első dolog a felderítés és megfigyelés! Parancs nélkül senki se ugráljon és hősködjön! Értve vagyok! - váltott kicsit keményebb hangnembe, ahogyan a táskájából elővett néhány rádiót! -Ezt vegyétek fel, kis hatótávolságú rádiók, de ez szükséges egy ilyen küldetésnél. A frekvencia 12-es, és állítsátok be a hangerőt 3-ra! Így csak mi halljuk egymás beszédét, de mások nem! Nos van valami kérdés, mert akkor folytatom?!

//Ui.:A gondolatokat is közölhettek a postban, mert eddig ilyent nem láttam.. vagy csak átfutottam felette! //

**Hime Satsuki** Vas. Okt. 03 2010, 16:34

// Én próbálkozok a hosszú postokkal, néha össze is jön ^^ Gondolatokat is szoktunk írni, én ~ így ~ jelzem. Very Happy

//

Annyira elvarázsolt a sötétség, úgy vonzott maga felé. Nem tudom, miért, hisz a nőket riasztani szokta a sötétség, de engem hívott. Aztán megütötte a fülemet a sensei szigorú szava, és feleszméltem.
Odakaptam a fejemet, és füleltem. Felvázolja előttünk a helyzetet, és elkezd minket szigorúan fogni, majd "enyhe" célzással leszid engem, amire én kicsit elszégyellem magam.
Kioszt nekünk egy-egy rádiót, és elmagyarázza, hogy 12-es frekvenciáról állítsuk át 3-ra. Én "kicsit" elbíbelődök ezzel, majd mikor végre sikerül beállítanom, és feltennem, a sensei szigorúan megkérdezi, vagy inkább parancsolja, hogy folytathatja-e. Erre mindegyikőnk rábólint.
Míg a sensei magyaráz, én próbálok egyszerre kétfelé figyelni. Az erdőt lesem, miközben a sensei hangját hallgatom, és várom, hogy kiadja a parancsot, hogy "Indulás". Hirtelen szavába vágok egy kérdéssel.
- Egyedül megyünk, vagy csapatokban?
A sensei válasza után erősen elgondolkodom, hogy is fog pontosan zajlani ez az egész. ~ Szóval, vegyük sorban. Miért pont minket küldenek ilyen feladatra? Bár ezt az elején is megkérdezhettem volna, most már mindegy. Aztán, a bűnözőről se tudunk sokat. Simán lehet hidegvérű gyilkos is. ~

**Takeyanagi Tomoko** Vas. Okt. 03 2010, 20:53

// Hmm... ha hosszabb reagot akarsz, akkor kaphatsz Razz

, viszont akkor nem garantálom hogy minden nap fogok tudni írni. Össze kell szednem a gondolataimat, meg ilyesmi...; Satsuki, én úgy vettem észre, hogy úgy általánosságban a gondolatok "~" jel közé szokás rakni.//

Már csak pár percnyire vagyunk a kikötéstől. Alaposan megcsodálom az erdőt, majd a legénységet kezdem el bámulni. Hihetetlen, hogy dolgoznak azon hogy kikössünk. Amikor végre megáll a hajó, kénytelen vagyok egyet előre lépni, mert érzem, különben elesnék. Satsu ebben a pillanatban már le is ugrik a hajóról és indulna, hogy megkeresse a célpontot. Azonban Oute utána szól.
~ Hercegnő? Ilyet sem hallottam még, hogy valaki azt mondja egy shinobi-nak, hogy hercegnő.~
A nő jelzésére elhagyom a hajót és oda kocogok hozzájuk. Ekkor kezdődik meg az eligazítás. Lényegében ez még csak néhány általános információ és figyelmeztetés: ismeretlen a terep, ne próbáljunk hősködni stb. Ekkor Oute a kérdéseink felől érdeklődik.
~ Ha még tudnék is valamilyen konkrétumot, hogy mi alapján akarjuk megtalálni a célpontot, akkor lenne kérdésem. ~
Azonban Satsu már elő is jön az ő kérdésével: csapatokban, vagy egyedól megyünk?
- Szerintem az jobb lenne ha együtt maradnánk. Egymás mellett haladhatnánk és úgy figyelhetnénk az előttünk lévő terepet. Ha bármi van, akkor értesítenénk egymást. Mondjuk Ön, Sensei, mehetne középen, mi pedig a két szélen. Így ha az egyik szél bajban van, akkor ön hamar oda érhetne. - adom elő az ötletemet.
Ha nincs más kérdés, akkor figyelmesen hallgatom a kunoichi szavait a feladatunk megoldásáról.
~ Jó lenne hamar elkapni ezt a figurát és akkor mehetnénk hazafelé. Akkor legalább újra együtt lehetnék Satsu-val!( Very Happy

)~

**Itou Ooku** Hétf. Okt. 04 2010, 19:15

Mivel gyakorlatilag semmit sem hoztam magammal, nem is kellett összepakolnom, és mivel nem is csináltam semmit a szobában egy fotel használatán kívül, újfent csak nem volt ott dolgom. Hát ennyi, mentem is ki a hajó oldalához, ahol a sensei már várt ránk. Ő nem szólt, nézett a part felé, hát nekem is jó volt úgy. Amíg vártunk a többiekre, én a helyezkedésemet kihasználva Oute alakján pihentettem a szemem, hiszen ha minden jól megy a küldetéssel, amint rákapcsoltunk majd, tényleg oda kellett figyelnem, ha nem akartam, hogy valaki meglepjen, és abban a baljós erdőben haljak meg, amit a kikötéskor magunk előtt láttunk.
Egy hatalmas ásítás környékezett meg mire megérkeznek a többiek. Már csinálták is a kis fesztivált. A hercegnő tényleg azt csinált amit akart, egészen amíg Oute meg nem állította, majd megkaptuk a figyelmeztetést, amit a többiek mintha túl komolyan vettek volna elgondolkodásuk alapján. Én bezzeg többet vártam a kapott szavaknál, elvégre is ilyenkor gondolom eligazítás következne, ami fontosabb a biztonsághoz, mint egy óva intés. Hime és Tomoko persze válaszolt is, én meg nem tudtam mást csinálni, zavartan néztem, miközben felügyködtem a rádiómat a fejemre.
-Miért jöttünk volna csapatban, ha most külön kéne válnunk? - Tomokonak céloztam a mondandómat, de nem adtam kifejezett jelét, hogy hozzá beszélek. Még mindig a csattal ügyködtem éppen. -De ha egy kicsit meggondolod, talán le is esik, hogy egy friss csapatnak inkább a csapatmunkáról szól az első útja. Nem is véletlen vannak rajtunk kis hatótávú rádiók. Távolról nem lehet őket bemérni, vagy lehallgatni, és ha valaki túl messze kerül, azt is azonnal tudjuk. - Amint befejeztem, egy kicsit meg is ütődtem. A feladat közeledtével el is kezdtem izgulni. Mintha az agyam is rákapcsolt volna, és az előbbi mondatok hatására még kikívánkozott egy sor.
-Most, hogy belegondoltam, ha egy civillel van dolgunk, akit vissza kell vinnünk, ez mondhatni egy kíséret, nemde? Nem feltétlenül az elfogása vagy a fogva tartása lenne a problémás, hanem annak a biztosítása, hogy senki ne jusson hozzánk közel. Amíg vissza nem érünk szorosan őriznünk kell a tolvajt, nehogy valaki kimenekítse vagy megölje. - Outéra nézek, és követem közben, majd biccentek, jelezve, hogy részemről ennyi. Közben persze az agam nem áll meg, és bőven jut időm megkérdezni magamtól: ez én voltam?

//A senseiről lesz képünk? Egyébként, ha megfigyeled, Ookuval úgy postolok, hogy gyakorlatilag minden úgy van leírva, ahogyan a gondolataiban átfut.//

Karin Kedd Okt. 05 2010, 09:44

//Nos ezt már szeretem, csak így tovább bounce

//

Oute csendben hallgatott végig mindenkit. Bár elsőre nem úgy tűnt, hogy akárki is kérdezni szeretet volna valamit, ezért folytatta, bár mind tudhatjátok, csupán néhány szóig jutott, „Szóval nincs, akkor elmondom, hogy ...~ mikor is Hime közbeszólt egy igen fontos kérdést feltéve, melyet igazából éppen akkor akart elmondani a sensei is, e sebaj. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a többiek is felélénküljenek, minek lényegében az lett az eredménye, hogy a sensei tapsolt egy jókorát, ahogyan vett egy mély levegőt.
- Na elég lesz! -nézett a hercegnőre (a Hime=Hercegnő a fordítás)- Aj gyereke, de rossz a megfigyelő képességetek...- csóválta meg a fejét- Nem azt mondtam, hogy az első feladat a felderítés és a megfigyelés! A rádiókat sem díszből adtam nektek! Kis hatótávolságúak az igaz, de a csapat egysége most éppen azt kívánja meg, hogy szétváljunk és bízzunk egymásban és magunkban! Nagyobb területet tudunk átfésülni kevesebb idő alatt, emelet pedig ha valaki meg is találja, addig nem csinál mást a megfigyelésen kívül, mind vár. - kocogtatta meg a rádiót, hogy jelezze, miért is van az rajtatok most- Fél mérföldön belül hatásosak csupán! De így is jó területet tudunk átfésülni könnyedén! A biztonság kedvéért, mindenki ötpercenként jelentkezzen be, hogy jól van-e, nem akarok meglepetéseket! -tudatta veletek. - A célszemélyről pedig...- nézett Ooku -ra, aki elég érdekesen fejtette ki az ötletét, sőt az aggályait- … valóban igazad van! Egy fogoly elszállítása nagyon veszélyes és körülményes! Hátráltathat minket, veszélyt hozhat ránk, sőt igazából ö maga is egy veszélyforrás! Éppen ezért vagyok én itt! De ne aggódjatok, nem lesz gond, más falú shinobai ellen nem kell felvennetek a versenyt, ezért ez ideális lesz a tapasztalatszerzésre... na készen álltok?

**Hime Satsuki** Szer. Okt. 06 2010, 13:17

~ Szóval egyenként megyünk. Oké, így is jó lesz, bár talán jobb lett volna Tomoval... mikre nem gondolok! Csak egy fiú. Csak-egy-fiú... ~
A sensei miközben magyarázott, majd megkopogtatta a rádióját, ami elég kellemetlen hangot adott ki az enyémben. A meg-meg szakadozó búgás miatt kicsit összerándultam, jobb szeretem a csendet, mint az ilyen hirtelen hangos dolgokat. A csendet, és a sötétséget.. óh, milyen megnyugtató dolgok. ~ Ha hazamegyek, jó sokáig fogok kuksolni a szobámban, vagy esetleg felfedezhetném a házat. Így belegondolva még nagyon sok felfedezetlen szoba van. De most nem kéne ilyeneken törnöm a fejemet! Inkább a küldetésen. A sensei személy leírása egyáltalán nem ér semmit, ha ilyen... megnyugtató sötétségbe kell felderítenünk. Ha meg is találjuk, mondjuk pont egy olyan helyen, ahol fény szűrődik be, akkor mindenképp el kell bújnunk, és megfigyelni. Eddig oké. De hogy szóljunk bárkinek is, ha csöndben kell maradnunk? A hallottak alapján gyakorlott, szóval egy apró pisszenést is meghallhat. Plusz, amilyen szerencsétlen vagyok, minden lépésemnél el fogok esni. Mindig ez van. ~
A sensei, miután válaszolt Ooku kérdésére, megkérdezi, hogy készen állunk-e.
Huncut mosollyal válaszolom, hogy...
- Készen, bármikor!

// Remélem, elég hosszú, mostanában ennyi telik tőlem, de majd az erdőben talán jobban megjön a fantáziám. Amúgy lassan nem a Medvék országába írni? Very Happy

Ui.:lehet, hogy inaktív leszek az elkövetkezendő napokban, mert beteg vagyok, ezen kívűl a macskám is vírusos úgyhogy hanyagolnom kell egy kicsit a gépet. //

**Takeyanagi Tomoko** Pént. Okt. 08 2010, 20:53

A fiú szavaira össze húzom a szemöldökömet. Úgy néz ki, hogy félre értett. Viszont nem mondok neki semmit, inkább csendben végig hallgatom mi lesz a terv.
~ Nem mond olyan rosszakat ez a srác, de azért egy kis hecc kijár neki! ~
Ezután a sensei veszi át a szót és előadja a tervét. Amikor megkocogtatja a fülest kicsit kellemetlenül esik. Azonban a tervvel van egy kis bajom.
- Mi van akkor, ha véletlenül a hatótávon kívülre esek? Mondjuk a terep olyan hogy kerülnöm kell egyet és így kiesek a hatótávból. Előtte gondolom szóljak, de ha ott történik velem valami, akkor mit csinálunk?
A válasz után kiegyenesedek és Satsu-t kezdem el figyelni. A hajón nem tűnt ennyire élénknek. Ő volt az első aki elhagyta a hajót, majd már ment is volna, hogy elkapja ezt a tolvajt. Pedig ha medikus akar lenni, akkor szerintem jobb lenne ha hátul maradna.
- Elnézést, ha butaságot kérdeztem!
Amikor eljutunk a "készenléti" állapotig csak bólintok egyet és várom hogy valóban elinduljunk.

//Bocsi, de csak ennyit tudtam most írni. //

**Itou Ooku** Vas. Okt. 10 2010, 18:10

A terv világos volt, én pedig megvontam a vállamat az utolsó mondat hallatán.
-Akkor viszont nem biztos, hogy valóban olyan hatásos lesz az edzés. - Kezeimmel a tarkómon sétáltam a csapat után, és a rám tekintő pillantásokra csak egy újabb vállvonással reagáltam. -Nem kell félreérteni, nem akarok én játszani az életemmel, de ha nem ninják ellen megyünk, akkor koránt sincs olyan értéke a gyakorlatnak, amilyen egyébként lenne. Tudtommal nem azért lettünk ninják, hogy olyanok után futkorásszunk, akiket más is utolér. Azaz mégis fennállhat a veszélye, hogy az illető mégis kap segítséget, vagy ölni kell nekünk is...
Nem tudom milyen reakciókat kapok, de ideje megnézni, hogy a gyerekes viselkedés, amit a másik kettő produkál ténylegesen olyan gyerekes mint amilyennek látszik, vagy sem. Mit mondhatnék, én magam sem tudom, hogy fogok reagálni az első gyilkosságra; amit az órákon emlegettek, habár tényleg nem voltam egy tanuló alkat, megfogtak. Amikor gyilkosságról kezdtek beszélni nekünk, mindenki odafigyelt. Még én is.
Sokk, idegrendszeri leállás, könnyűtől súlyosig bármilyen trauma, adrenalinszint növekedés, érzéki elégtelenség, légzés és szívritmus kiesés, ájulás, depressziós vagy pánikroham vagy -hullám. Magamtól valami teljesen nevetséges dolgot várok, például össze fogom hugyozni magamat, és teljesen leblokkolok, majd lányosan fogok sírni. Igen, körülbelül valami ilyesmire számítok magamtól, nem kevesebbre. És a másik kettő? Vagy nem lenne inkább normális, hogy én is adom az ártatlant, amíg tényleg meg nem történik?
-Áááááh, hosszú lesz ez a munka. - Nem igazán figyeltem oda magamra, amikor kimondtam, de ha már mégis, akkor felnézek az égre, amíg nem veszünk el az erdőben, és ásítok is egy utolsót. Szeretek ásítani, de az olyasmi, amit munka közben nem lehet. -Készen vagyok...

**Hime Satsuki** Vas. Okt. 10 2010, 18:43

Sok minden történik egyszerre, és végre mondanak valamit, amire én is felfigyelek. Történetesen ezt Ooku mondta.
- ...Tudtommal nem azért lettünk ninják, hogy olyanok után futkorásszunk, akiket más is utolér. Tehát vagy fennállhat a veszélye, hogy az illető mégis kap segítséget, vagy ölni kell...
- Ooku, nem tudom, hol voltál, mikor eligazítottak minket, valószínű, a strandon. De én biztosra veszem, hogy a sensei elmagyarázta, miről is van szó, és mivel annyit szoktál merengeni, majd közbeszólni, gondolom szépen ki is elemeztétek. Nem értem, akkor miért mondod ezt.. Hisz a Hold legnagyobb ninjái is kudarcot vallottak a bűnöző elfogásában. Lehet, hogy van segítsége, de az ő legjobb helyzetében is, mi többen vagyunk. Az ölésről annyit - váltok át egy tőlem idegennek hallatszó, keményebb hangnemre- hogy ez teljesen más tészta. Ha ott a lehetőség, én szó nélkül megölöm, de persze ez nem lehetséges, mert vissza kell vinnünk a faluba, ha jól értelmeztem. Ha minket ölnek.. nos, ez engem e téren teljesen hidegen hagy. Még egyikőtöket se ismerem igazán, nem hiszem, hogy túlzottan megijednék, ha valamelyikőtök kapna egy Fuuma shuriken-t a hátába. Ez ezzel jár. Amúgy is megszoktam már, hogy körülöttem eltűnnek az emberek...-sóhajtok, majd valamennyivel könnyebb hangon folytatom- mindig ki vagy téve a veszélynek. Ez csak egy magasabb fokozata, amikor nem a véletlent hívod segítségül, hanem te magad veted a veszély elé a testedet. Ooku, ha erre nem vagy készen, és kislányosan berezelsz, hajózz vissza.
Kicsit meglepődök, hogy mindezt én mondtam, és rögtön el is hallgatok. Újra sóhajtás hagyja el a számat, és elgondolkodok. ~ Végülis, tényleg nem szabad hagynom, hogy ez megzavarjon. Az Ő bajuk, ha végük! Ha megtörténik, akkor tudjuk, hogy ez volt a sorsuk. ~
- Tomo, az erdő meg nem olyan nagy szerintem, hogy valaki ne legyen a hatókörödben. Lehet, hogy Ooku lesz 499 méterre tőled, de az még a hatótáv, lehet, hogy ilyen távolsággal kell majd közlekednünk, de valaki biztos lesz melletted.
Mindezek után várom, hogy a sensei kiadja az "indulás" parancsot.

**Itou Ooku** Vas. Okt. 10 2010, 19:32

Nem nevetek, mert nincs min, de a helyzet komikuma az, hogy a lány egy szót se úgy értett, ahogy megcéloztam. Talán nem is én vagyok az, akinek ilyensmin kéne agyalnia, igen, talán pont ez a gond. Attól függetlenül, hogy értek valamit, talán pont, hogy nem kellene kimondanom, mert nem értik meg a társak, a sensei meg talán anélkü is tudja, hogy kimondtam volna.
-Ha nem érted mit miért mondok, akkor talán nem szólalok meg legközelebb. - Megvonom a vállamat kedélyesen, és megyek tovább a társasággal, de sehogy sem értem. Még talán gyávának is tűntem a mondandómtól? Ha ez a helyzet, akkor bizony tényleg nem vagyok a szavak embere...

**Takeyanagi Tomoko** Hétf. Okt. 11 2010, 09:32

Csendben bámészkodok a többiek mellett és hallgatom amit beszélnek. Elég érdekes dolgokról diskurálnak, de szerencsére engem még kihagynak. Hamarosan viszont feltűnik, mintha Satsu egy kicsit ideges lenne. Éppen ezért jobban oda figyelek rá. Meglepődök a szavain.
~ Nem izgatná, ha egy Fuuma shuriken a hátamba állna? Hát semmit sem jelent neki amit a hajón csináltam vele?
Mérgemben elvörösödik a fejem, így elég érdekes látványt nyújtok. A hófehér hajam csak még jobban kiemeli az arcomat. Ekkor arra leszek figyelmes, hogy Satsu hozzám beszél.
- Jól van, akkor nem szóltam semmit! - válaszolok a lánynak mérgesen. - Nem azért mondtam, mert magamat féltem! Teljesen más miatt vetettem fel az egészet, de inkább hagyjuk!
Ezután kicsit eltávolodok tőlük. Előveszek egy kunai-t és elkezdem pörgetni. ~ Most már úgy fogok viselkedni, ahogy egy igazi bevetésen kell! Nem érdekel mi van velük, csak magammal fogok foglalkozni és azzal hogy sikerüljön a küldetés. Nem fogok kudarcot vallani! ~

**Hime Satsuki** Hétf. Okt. 11 2010, 15:30

Sóhajtok, mikor a fiúk reagálását hallom és rosszallón megrázom a fejemet. ~Nem értem, miért ilyen önfejűek? Ennyire azért nem érthették félre, amit mondtam. De az ő dolguk. Meg se fogok szólalni, ha ezen múlik. Mindenkinek jobb lesz így. ~
Miután Tomo ingerülten szól felém, kicsit megijedek.
- Én meg nem azért mondtam, mert úgy gondoltam, magadat félted...!- morogtam oda neki.
Jobb híján, hogy a sensei lusta elkiáltani a parancsszót, felülök az egyik fa ágára, és onnan kémlelek. Tomo durcáskodik, Ooku a beszéde alapján szintén, komolyan nem értem, mit rontottam el. De legalább az a veszély nem fenyegeti a küldetést, hogy valamelyikük kedvel, és épp ezért bukjunk el. Legalább ezt elértem...
Aztán a sensei-re pillantok, aki látszólag jól szórakozott az előbbi összezörrenésen. Persze, mint mindig, ebből is én jöttem ki rosszul... Istenem, mondja már azt, hogy Indulás!

Karin Szer. Okt. 13 2010, 20:07

A sensei nem szólt semmit sem, hanem ahogyan befejeztétek a diskurzust és megállapodtatok abban, hogy miért is hasznos az, hogyha különváltok, akkor végre a kunoichi is belekezdethetett abba, amit mondanivalót nektek. Kezei már jó ideje össze-voltak szőve a mellei ellőt, de mikor végre az ő köre jöhetett a bájcsevejben, az egyik kezét kissé felemelve intett titeket arra, hogy figyeljetek a szavaira.
- Ne aggódjatok ennyit! Semmi jel nem mutat arra, hogy egy shinobi védelmezné vagy vadászna rá, -persze rajtunk kívül - illetve más nemzetett sem bíztak meg az elkapásával, így esetleg egy szabadúszó kerülhet képbe, de hogy éppen most tűnjenek fel, annak csekély az esélye! -közölte az első hírt- Máskülönben nem féljetek. Ti shinobik vagytok, kiképeztek tieteket, csak alkalmazzátok azt, ami eddig tanultattok és nem lesz gond. Persze ameddig tudjátok maradjatok észrevétlenek, de ha ez nem adott, akkor próbáljátok feltartani vagy éppen elkapni őt! Akármi is történik, ne feledjétek el, hogy a lehető legfontosabb a saját életetek!- mosolyodott el, ahogyan intett nektek és kissé parancsolóan felemelte a hangját is. - Hercegnő, de nyugati irányba mész! Takeyanagi -kun, te északnyugatra! Én északra, míg Ooku-kun északkeletre! - ha nincs kérdés, induljunk és kapjuk el azt a haramiát!

//Megjegyzés. A déli irányokban a tenger van, míg keletre egy település, mely mellet az erdő terül el! Ha kész vagytok, akkor a köv post mehet a Medvék országába -Határvidékek-re! //

Shikaku Pént. Júl. 29 2011, 23:23

Takeyanagi Tomoko, Djuka Kodomo: a parancs megérkezik, a sikeres küldetéseteket követően össze fogtok gyűlni egy csapattal, akikkel együtt lehetőséget kaptok egy hosszútávú küldetésre, amely jókora fejlődési lehetőséget rejt magában. A feladat fontos kikötése, hogy a kapitányi feladatokat az összeálló csapat egyik tagja végzi el, és hogy a küldetés idejére (ami meghatározatlan és hosszútávúként van feltüntetve a papíron) elhagyjátok a szigetet. A találkozó a kikötővárosban, a rejtett falunak fenntartott dokkon lesz.

Tairjuko Rikuno: a hajód kikötött a népes trópusi kikötővárosban, te pedig kisodródsz a tömeggel a dokkok bejárataihoz. Azok mind tömve vannak nézelődőkkel és várakozókkal, illetve a felszállók tömege átáramlik a hajóra, ami úgy tűnik gazdag forgalmat bonyolít. Szépen egyenletesen sodródsz ki a tömeg útjából, hogy a dokkok végén egy néptelenül maradt kapu előtt állj meg, ami a Hold Rejtett Falujának jelképét viseli, és a civilek láthatóan kerülik, mint a tüzet.

**Djuka Kodomo** Pént. Júl. 29 2011, 23:59

Rendre elkészültem otthon, a táskámat megpakoltam minden lényeges dolgommal. A kardom csillogva lógott a falon. Ámulva nézegettem. Sose felejtem el azt a mondatot, amit a vizsga vezetője mondott nekem.
-Jól figyelj rám Kodomo! rengeteg erő van benned. Ez a kard nem mint fegyveredre, hanem mint társadra kell, hogy nézz, ez a kard sohasem fog téged cserben hagyni.-
-Ahányszor ránézek, ez a mondat jut az eszembe. Bárcsak láthatnák. Anya és apa. De nem látják. Viszont bennem élnek tovább és tudom, hogy látnak engem, ezért nem szabad csalódást okoznom. -
Levettem a kardot a falról, majd a tokjába illesztve rátűztem az övemre. Élelmet pakoltam be rendesen, bár nem tudom, meddig tart az út. Mindent elraktam. Hát akkor indulás. A kapuban még egyszer visszanéztem.
-Viszlát, otthonom. - azzal elindultam a kikötőbe. Egy futár elvitt engem, régi ismerősöm. Mikor leszálltam a kocsiról jó sok ember járt ki-be a város kikötőjében. Elindultam a feladatban kiadott dokk felé. Magamban mindvégig azon törtem a fejem, mennyi kaland és lehetőség rejlik ebben a küldetésben. a dokkot megtaláltam, majd megálltam, vártam régi jó barátomat és másik társamat. Egy kisebb fa alá ültem le, a tűző nap elöl. Meleg volt. Nagyon meleg nap volt. Hirtelen a sok nyüzsgő emberek közt egy ismerős alakot pillantottam meg. Megjött.

**Takeyanagi Tomoko** Szomb. Júl. 30 2011, 11:28

Még az indulás előtti estén összepakoltam, hogy majd másnap ne kelljen azzal is foglalkozni. Így hát egy könnyes búcsú után elindulok, hogy részt vegyek a következő küldetésemen.
Pár óra alatt elérek a kikötővárosba és megkeresem a számunkra fenntartott dokkot. Szerencsére nem most járok itt először, így tudom merre keressem. Hatalmas a tömeg, de szerencsére a számunkra fenntartott helyet kerülik, így hát nem lesz gondom azzal, hogy nem veszem észre a társaimat. Amint ott vagyok, körül nézek és meglátok egy fiút aki egy fa alatt ül. Nyugodt, kimért léptekkel odamegyek hozzá, majd megszólítom.
- Üdv, a nevem Tomoko! Te is a hosszútávú küldi miatt vagy itt? - kérdezem.
Miután válaszol a hajók felé nézek és megpróbálom kitalálni, melyikkel fogok távozni innen.

//Elnézést hogy gyenge lett.//

**Djuka Kodomo** Szomb. Júl. 30 2011, 12:20

Miután a fehér hajú fiú rámköszönt, illedelmesen válaszoltam neki.
-Üdvözöllek Tomoko, az én nevem Kodomo, a Djuka klánból. Igen, én is a küldetés miatt vagyok itt. Várom egy régi barátom. Gyere, ülj le az árnyékba. - azzal elvettem a táskámat, hogy legyen helye.
- Te tudsz valami információt erről a küldetésről? -kérdeztem tőle - Én annyit hallottam, hogy fejlődésben gazdag lesz egy genin számára.

**Tairjuko Rikuno** Szomb. Júl. 30 2011, 13:39

Miután kiszálltam a hajóból a hátamra vettem a táskámat, amiben az élelmem illetve a felszerelésem található. Ezek után a tekintetem egy nagy kapura figyelt fel, aminek a tetején egy hold formájú zászló lobogott. Szép lassan arra fele vettem az irányt. Mielőtt a kapuhoz értem volna egy üvöltő hang csapta meg a fülemet. Hátrafordultam és két gyereket láttam meg egy fa alatt, akik nekem integetnek. Odasétáltam hozzájuk és bemutatkoztam.
-Hello a nevem Tairjuko Rikuno !!

**Djuka Kodomo** Szomb. Júl. 30 2011, 15:49

Beszélgetésünket Tomo-val egy ismerős hang szakította meg. Mikor a hang felé fordultam egy ismerős alakot láttam.
- Szia, Rikuno, rég láttalak:). Mi úton vagy erre? Hogy hogy a Hold országába jöttél? Jaj még be se mutattam az új társam, Tomo-t. Tomo, ő itt Rikuno, régi barátom. Merre mész?

**Tairjuko Rikuno** Szomb. Júl. 30 2011, 17:36

- Apámat jöttem meglátogatni, ide költözött a Hold országába, de kaptam egy küldetést, hogy várakozzak a főkapujánál, amíg meg nem jön a csapatom többi tagja.
- Amúgy ti mire vártok?

Ajánlott tartalom