Re: Kikötőváros

Jiraiya Kedd Ápr. 03 2018, 11:12

// MINDENT írj le, amit Akira tesz, amire figyel, stb. Ugye ezt mondtam. Ha nem írod le, hogy mire figyel, akkor nem is próbál semmire odafigyelni. Az érzékelés és a figyelem nem állandó, azonban a szabályzat értelmében (Szintek és Képességek) leírás nélkül is érzékelhetőek egyes dolgok a karaktered szintjén. Ez a szerencséd most. Továbbá pl Moon mozgását sem írtad le, őt sem használtad. Ha állathasználó a karakter akkor figyelj oda ezekre. Jelenleg Moon a hajón tartózkodik.
A szövegalkotás szempontjából undorító posztomért pedig elnézést, de mostanában a kedvtelenség miatt ez minden megírt posztomra jellemző ^^"//

A keménykötésű férfi, szemöldökét ráncolva nézte, ahogyan az ifjú, ámbár utazása során sokat megélt Shinobi gyermeke leszáll a kikötő hajóról és felé veszi az irányt. Akira sem hátulról, sem oldalról nem tudná megközelíteni a férfit, egyszerűen csak szemből. Még szerencse, hogy egyetlen egy teremtett lélek sincs az egész móló területén... Teljesen kihalt minden, így könnyen megtalálta az öreget. Valószínűleg mindenre a magyarázat a korai időpont, ilyenkor csak vajmi kevés ember mozgolódik. Most különösen kevesen: Senki.
Ahogyan gyermeke megérkezik, nem lát szívélyes üdvözlést a férfin... Tekintete zaklatott és bosszús volt. Mélybarna írisze ugrált a fiú testén, alaposan felmérte őt, majd megállapodott Akira arcán. Mintha csak teljesen az emlékezetébe akarná vésni őt. Nem telt el sok idő, de mégis elég ahhoz, hogy Genki megváltozzon. Férfiasabbnak és erősebbnek látszott, az őszülő férfi pedig nem bírta tovább: Gyermeke nyakába borulva szorította magához óriási karjaival. Jobban belegondolva, sokkal inkább ő szorította magához nála valamivel alacsonyabb gyermekét. A Szamuráj Kovács karjai acélként fonták körbe a fiút, akármennyire is volt edzett Akira, nem lett volna képes szabadulni tőlük. Az ölelés, mely oly' sokáig váratott magára, melybe érezhetően minden érzelmét beleadta, most végre kitört, s test-testnek feszült, arc-arcnak simult... A fiatal férfi szinte érezte, hogy atyja hangja megrezdül, amikor kimondta:

- Fuss... - Suttogta, reszelős, mély hangján, miként a Ninja ruhája megmozdult. Musashi keze fia katanájának markolatára feszült, de volt itt még más is. Akira kiélesedett érzékeinek hála, bár nem használt egy felderítő, vagy érzékelésre alkalmas technikát sem a számtalan lehetősége közül, de hallotta azokat a néma lépteket, melyek a szűk utca háztetőin toppantak. Bár látni nem látott senkit. - FUSS!!! - Dörrent fel a férfi, majd egyetlen egy mozdulattal taszította el magától fiát és rántotta elő Akira Katanáját. Abban a pillanatban ahogyan ez megtörtént, a férfi mögött megjelent egy maszkos ANBU, nagyjából 5 méterre tőle, s másik kettő is az utcát szegélyező háztetők egy-egy oldalán.

**Akira** Szomb. Ápr. 07 2018, 07:10

Apám végig nézi, ahogy a hajó kiköt, majd leszállok és odasétálok hozzá. Hiába nézelődök, nem tudok oldalról felé menni, így szemből közelítek. A könnyeim valamiért nem akarnak jönni pedig egy kicsit féltem, hogy elsírom magam a családom közelében. A móló nevét nem hazudtolja meg magát, egy teremtett lélek sincs a közelben apámon kívül. Apám nem látott szívélyesen, nem tudom, hogy mi történik, de tisztában vagyok vele, hogy valamilyen okból kifolyólag, de a falu is talán tisztában van azzal, hogy én itt vagyok. Apám mintha emlékeibe akarná vésni évek óta nem látott fiát. Aztán éreztem, hogy áttörik a fal, amit a legtöbbször szigorú férfi érzelmeit visszafogta. Apám mindig is szigorú és kemény férfinak mutatta magát, szinte sosem volt mérges, de nagyon érzelmeit sem mutatta ki, de a család volt az első mindig. Még gyerekként sem bírtam kihozni a sodrából, pedig sokszor volt, hogy direkt próbálkoztam. Egy olyan férfi volt, aki tisztában volt erejével és nem használta volna azt felelőtlenül. Erősen átölt, hiába volt az évekig tartó edzés, amin átestem az évek során, mégis apám ölelése olyan szoros volt, hogy ha akartam sem lettem volna képes kiszabadulni. 50 fölött is olyan erő volt benne, amit sok fiatal is megirigyelhetett volna, nem az a tipikus edzőteremben kialakult izomzata volt, hanem a munkában edzett erő, amit a nehéz fémek és a kovács kalapács emelgetése során alakult ki. Ekkor apám megszólalt. Először nem értettem, hogy mit mond, de amikor a ruhán keresztül elérte Keikot, az általa készített kardot, akit még fiatalon elveszített barátom után neveztem el, majd apám hangosan megismételte a korábbi mondatát, majd ellökött magától és ettől a mozdulattól Keikot is kirántotta a tokjából. Már eddig is hallottam, de most jutott el a tudatomig, hogy mégsem vagyok egyedül, ugyanis néma léptek zaját véltem felfedezni. Nem vagyok már az a tapasztalatlan kezdő, mint amikor elhagytam a falut, sokkal képzettebb vagyok és tisztában vagyok a képességeimmel. 3 ANBU maszkos alak jelent meg, egy apám mögött, míg kettő az utcát szegélyező háztető oldalán. Ahogy apám ellök magától gyorsan felmérem a helyzetem és elindulok a lehetőleg legközelebbi úton, figyelve arra, hogy az ne zsákutcába vezessen. Szerencsém van, mert ugyan évek óta elhagytam a falut, de mint a legtöbb rossz gyerek, teljes falut ismertem és ez a környék sem volt máshogy. Lehet, hogy a falu fejlődött és szépült, de alapjaiban nem hiszem, hogy sokat változott volna az évek alatt. Amennyiben lesz pár másodpercem, akkor a shikyaku no jutsut is alkalmazom, természetesen csak az érzékelésem növelésére, nem lenne előny, ha átmennék abba a félállati állapotba, amit a technika kölcsönöz, ha teljesen aktiválom.

Jiraiya Vas. Ápr. 22 2018, 12:14

Akirának nem sok lehetősége maradt a visszavonuláson kívül. Mivel egy zárt utcában voltak, ahol vagy előre vagy hátra vezet út, ezért visszafelé kellett mozdulnia, ki a nyílt térre, a kikötő területeire, miközben használta a Shikiyaku no Jutsu érzékfelerősítő tulajdonságait. Azonnal ingerek tucatjai rohanták meg érzékszerveit. Hallotta, látta, érezte őket. Az emberszagot, mely különböző irányokból rohanta meg szaglószervét s bár mind hasonló volt, mégis teljesen más... Részekre tudta bontani mindet, így könnyedén kivette, hogy összesen hét ANBU tartózkodik most a környékükön. Szemei forogtak a szagok után: Érezte és látta az átázott olajoshordókat egy kupacban ott a nyílt tér közepén; az átázott, nyirkos, korhadásnak indult farakásokat és a fűszeres ládákat. A fémes illatú, rozsdásodó standokat, s nem utolsó sorban Tsuki és Keiko szapora légzését, ahogyan nézik a kibontakozó jelenetet. A matrózokban is megfagyott a vér. Mind lejöttek a hajóról, le a mólóra, Moont pedig alig tudják visszafogni. Tudják, hogy semmi jó nem származna abból, ha őt odaengednék. Tsuki is menne, de a matrózok visszafogják.
Akira megállásra kényszerül.
Bekerítették őt, az egyetlen lehetséges útvonal most már rajtuk keresztül vezet valamerre, vagy pedig vissza a hajóhoz, ahol másokat is veszélyeztetne. Harcolni akar? Vagy talán megadja magát? Négyen vették őt körbe. Északi és Déli irányban, valamint elvágták őt ketten az Apjától is. Ők mindössze 5 méterre voltak tőle. Mind maszkos ANBU, kezükben Tanto, míg a Déli és Északi irányban elhelyezkedők kézpecsétekbe kulcsolják kezeiket.
- Ne mozduljatok vagy meghaltok! - Kiáltotta Musashi, miközben a nagyjából 15 méterre mögötte lévő ANBU felé szegezte fia katanáját, majd egy íves mozdulattal átvezette a kard hegyét a tetőn, körötte álló ANBU egységen is. A penge hegye végül Akira és a közte álló kettő ANBU felé mutatott, miközben folyamatosan nézett hátrafelé is. Szemlátomást vár. Vár arra, hogy Akira hogyan kívánja rendezni a helyzetet.
- Nincs hová menekülnöd. Add meg magad, mielőtt még több íródik a rovásodra. - Morogta a közelében lévő egyik ANBU a maszk alatt. - Nem győzhetsz le minket. - Folytatta. - Az apád élete is a te kezedben van. Ha megadod magad, nem esik bántódása. Azt ígérte, hogy együttműködik a zavartalanul történő elfogásodban annak érdekében, hogy ne vegyük életedet. Szemlátomást nem hitt nekünk.

Spoiler:

Kép teljes méretben: katt

**Akira** Kedd Ápr. 24 2018, 07:49

Ahogy átgondolom a helyzetet, rá kell jönnöm, hogy a falu nem aprózta el a dolgot. Direkt úgy kerestek helyszínt, hogy minél kevesebb helyem legyen menekülni. A menekülés apámon keresztül nem lehetséges, vagyis nincs időm. A technika alkalmazásával hirtelen megrohannak az ismerős és ismeretlen szagok egyvelege. Körbenézek, ahogy szedem szét a szagokat, összesen 7 ninját fedeztem fel. Tsuki és Keiko figyeli a helyzetet, az előbbi jönne is Moonnal együtt. Szerencsémre a matrózok visszafogják őket, miközben ők sem értik teljesen a helyzetet. 2 irányba menekülhetek, vagy áttörök a 7 ANBUn vagy elindulok a hajó felé, de akkor más élete is veszélybe kerül. Közben apa is akcióba lendül, bár egyelőre csak vár, hogy én mit akarok tenni a helyzet rendezésére. Ugyan lenne esélyem elmenekülni egy jól irányztt Tsuugával a tetőkön, de hova mehetnék? Bujdossak a saját hazámban? A sziget nem túl nagy és előbb utóbb úgyis megtalálnának. Fölösleges menekülni, ezt máshogy kell megoldani, talán némi blöffel sikerülhet enyhíteni a büntetést.
- Tudom! Nem akarok bántani senkit és nem akarom, hogy bántódása essen bárkinek, de azért a pofátlanságnak is van határa. A saját klánom üldözött el és most a családomat használjátok fel arra, hogy sakkban tartsatok. Legalább az hízelgő, hogy annyira veszélyesnek tart a falu, hogy 7 embert is küld azért, hogy elfogjon. Erre mindössze egy is elég lett volna. Nem szándékozom ellenkezni a faluval, magamtól jöttem vissza és tudtam, hogy nem vagyok szívesen látott vendég. Viszont tudnia kell a falunak, hogy azt tettem, amit a családom biztonsága megkövetelt. Nem éreztem magam biztonságban, miután kegyvesztett lettem a klánban. Ki tett volna mást a helyemben? Melyikötök ne menekült volna, ha úgy érzi, hogy a családja veszélybe forog? Azt a két embert sajnálom egyedül, semmit nem bántam meg ezen kívül. harcolhattam volna a klánnal és a faluval, de ez senkinek nem lett volna jó. Én a kisebbik rosszat választottam a családomnak és a szüleimnek. Most élek, ki tudja, hogy ha maradok a faluban akkor most is így lenne.
Nem mentegetőzök, hanem megpróbálok az értelemre hagyatkozni, miközben figyelek arra, hogy ne tegyek támadó mozdulatot. Kész vagyok fogadni a büntetést, amennyiben az nem kerül senkinek az életébe.
- A ninja szolgálja a faluját, a klánját, de ha használhatatlanná válik akkor nem eldobni kell, mint a koszos alsógatyát, mert azt is ki lehet mosni. Tudom, hogy hibáztam, amikor elhagytam a falut, de még nagyobb hiba lett volna maradni.
Mondom, még direkt nem reagálva az apámat ért megjegyzésre, várom a reakciókat, majd ha azok kedvezőek, akkor folytatom.
- Apám helyében én sem hittem volna a falunak, nincs az a hülye, aki hinne, főleg úgy, hogy tudja, hogy az ANBU jön ki valakiért, akinek annyi a bűne, hogy felrobbantotta a saját lakását és megölt két embert csak azért, hogy ő és a családja élhessen. Sajnálom őket, ismertem mindkettőjüket, bár csak látásból, de visszacsinálni már nem tudom.- Maradok pár másodpercig csöndben. - Feladom, amennyiben nem esik senkinek bántódása és vállalom az elkövetett tettekért a büntetést, ha a falu belátja, hogy mit miért tettem.

Jiraiya Vas. Jún. 10 2018, 10:45

// A késésért a szabályok értelmében +20 Chakrát és egy választható maximum B szintű technikát írok neked jóvá. A következő posztodba írd bele, hogy melyik ez a technika. A késésért elnézést kérek. //

Az ANBU hallgat s egyikőjük sem rezzen meg. Mindnyájuk teste megfeszülve, remegés nélkül vár, hogy akármikor cselekedhessen.

- Ez itt nem az ítélet helye, add meg magad! - Ugyan felszólította a fiút, de hangja nyugodt szellőként siklott át a közte és Akira között lévő területen.

- Szavaiddal csak tetézed a bűneid súlyosságát... - Morogta az Akirát közrefogó másik ANBU miután a Szökött Ninja befejezte a mondandóját. Nem vártak tovább. A két szélső megformálta a fél Kos kézpecsétet, mire Akira teste megdermedt. Akárhogyan próbált mozogni, nem volt rá képes és bár érezhette, hogy komolyabb chakrafelszabadítással kitörhetne a kényszeredett mozdulatlanságból, de nem volt ideje bármit is tenne. Az előbb a maszkja alatt morgó ANBU egy pillanat alatt termett mellette, feltehetően egy Shunshint használva. A fiú vállára tette kezét, ügyelt arra, hogy kellően megszorítsa azt. Ha tudott volna, Akira összegörnyedt volna az erős marok szorítása alatt.

Musashinak sem kellett több, ahogyan meglátta fia mellé érni az ANBU-t, katanája azonnal kék fénnyel kezdett izzani. Arcára a harag és a kétségbeesés groteszk elegye torzult ki.

- Isse... - Lendítette volna kardját, ám ekkor a tetőn álló két másik ANBU láncokkal támadva rá, elkapta a karját és a lábát, majd kifeszítve azokat, megszakították a technikát.

- Tudtam én, hogy nem vagy akkora harcos, mint amilyennek mutattad magad. - Akira még látta, ahogyan az apja mögött álló ANBU a kovács felé mozog, majd szépen lassan leemeli maszkját. Eközben Akira jobb vállát elengedte a vasmarok szorítású Shinobi, mire a fiú jobb oldala teljes egészében égni kezdett. Nem volt elviselhetetlen, de kellemesnek aligha mondható. - Djuka Musashi, letartóztatlak árulásért, bűneidért a falu Hadbírósága előtt fogsz felelni. - Mondta a Musashi mögött álló maszkos férfi, majd egy jól irányzott ütéssel bordán ütötte az acélozott, ámbár idősödő Kovácsot, ki hang nélkül csuklott össze, mire a láncok lazulni kezdtek és a tetőn álló két ANBU már ott is termett, hogy megkötözzék őt.

- Most te jössz. - Dörmögte az Akira mellett álló, mire kirúgta a fiú lábait. Ő úgy dőlt el, akárcsak egy zsák.

- Téged pedig... - Ért közelébe a megtermett ANBU, majd maszkját leemelve állt a földön mozdulatlanságba fojtott fiú mellé. Fentről nézett le rá. - Matari Genki, azaz Djuka Genki, letartóztatlak árulásért; két társad meggyilkolásáért; a falu és a benne élők veszélyeztetéséért; egy lány elrablásáért, s ezzel együtt a falu engedély nélkül történő elhagyásáért; és most a behatolási kísérletért. - Miközben ezen szavakat mondta, meg sem rezzent az arca, nem látszott rajta gúny vagy kárörvendés, csak a komoly, szinte kőből faragott vonások. - Nézd meg jól ezt az arcot, mert a bűneidért a Hadbíróságon fogsz felelni a Klánod és a Falu vezetői előtt.

Akira innentől már a beszédre sem volt képes, szeme sarkából látta, hogy egy pecsét terjengett szét a jobb oldalán.

[...]

Sem az apját, sem senki mást nem látott. Nem tudja pontosan, hogy mióta van itt, de zsákkal a fején, megkötözve, lepecsételve, bedobva egy hideg, nyirkos helyre az ember elveszíti az időérzékét.

Nyikorgás hallatszott. Az őr kegyetlenül bánva a zárral, szinte megerőszakolta a zárat, majd kicsapva az vasajtót, utat engedett néhány lépésnek. Egy... Kettő... Három... Összesen három pár láb kopogott a visszhangzó helyiség padlózatán és bár rendszertelenül, a lépést legkevésbé sem tartva zajongtak, Akira kiszűrte őket. Végül egy remegő, kifakult, öregesen hang szólalt fel.

- M-maga Djuka Matari?

**Akira** Csüt. Aug. 02 2018, 14:47

//Amennyiben lehetséges egy saját jutsumat választanám, annak is a B szintjéig való megtanulását: Kemono hensin no jutsu//vadállat metamorfózis technika, ha viszont nem, akkor a Eien no Raibaru // Nyafogó Riválist szeretném kérni//

Figyelem az ANBU reakcióját, mindegyikük izma támadásra kész, de látszik rajtuk, hogy jó kiképzést kaptak, ugyanis idegeik pattanásig feszülnek, ahogy nekem is. Szavam úgy peregnek le róluk, mintha csak gumilabdával dobtam volna meg egy betonfalat. Cak hajtogatják a saját hülyeségüket. Ezek tényleg idióták vagy képzésük során kiölték belőlük az emberi érzelmeket. Kezd felhúzni.
- Most mondtam, hogy megadom magam! Mit nem lehet ezen érteni?
Nem sok időm volt elmondani, mert egy fél kos pecsét jelent meg a maszkos arca előtt, mire az egész testem megmerevedett. Érzem, hogy a támadás elég erős, de képességeimet és a beleölt chakra nem elég ahhoz, hogy egy nagyobb chakra felszabadítással ne tudnék kitörni, még sincs időm reagálni. A maszkos valószínűleg shunsinnal a következő pillanatban már mellettem termett és megfogta a vállamat. Kemény marka volt, de sokkal inkább haragudtam arra, hogy ilyen gyávák, hogy már korábban is elmondtam, hogy nem akarok gondot okozni a falunak és vállalom a következményeket, amiért hazatértem, de nem, meg is kell alázni, nem elég, hogy pont ettől való félelmemben menekültem el a faluból. Közben apám is támadásba lendülne, de ekkor két maszkos elkapja láncokkal a kezét és a lábát, majd mikor földre esik, letartoztatják a falu elleni árulásért. Felmértem a helyzetet, ha nem lennének ennyire gyávák, akkor még esélyem is lenne ellenük, de hát a technikájuk miatt képtelen vagyok a mozgásra. Miután apám elfogásával végeztek én jöttem. Kirúgták a lábam és úgy dőltem el, mint a krumplis zsák. Már tényleg nagyon felhúztak, szerencséjük van, hogy nem tudok mozdulni, mert ez már nem megalázó, egyenesen a porba tipornak. ~Milyen lányt raboltam el? Keikot a saját lányomként neveltem és én mentettem meg egy küldetés során, ő jött velem önszántából.~ Látásom elhomályosul, annyit még érzékelek, hogy egy pecsét jelenik meg az oldalamon.
Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, sötétben, zsákkal a fején elveszíti az időérzékét. Ekkor nyikorgást hallok. Az ő vagy valaki egy kulcsot próbál beerőszakolni a zárba, majd sikerrel jár és újabb lépéseket hallok. Lassan visszaáll a hallásom és rájövök, hogy hárman is közelednek, majd egy öreg hangot hallok. Uyan a korábban átélt megaláztatások miatt egy szarkasztikus megjegyzést akarok tenni, de rájövök, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyeneket tegyek, így udvariasan válaszolok.
- Én lennék, vagyis valamikor így hívtak, de már nem emlékszem, hogy mikor volt az.

**Lanmao** Kedd Nov. 27 2018, 14:32

// Lehetséges. Elfogadva. A Szabályok értelmében +20 Chakrát és egy újabb választható technikát írok jóvá ugyanazokkal a feltételekkel, mint az előzőnél. Amennyiben a Nyafogó Rivális technikát választod, elfogadva. 905+20=925 tehát ennyi lesz a chakrád amint felírásra került a +20 Chakra. Ez ügyben mihamarabb intézkedem. //

A ninják módszerei olykor megfekszik az ember gyomrát.

Akira is ezt érezhette, amikor a paralizált állapot láthatatlan béklyói a földnek vetetették. Annyi sok igazságtalansággal ütközött most, hogy szinte teljesen kezdi elveszíteni a fejét. Gyávának bélyegzett óvintézkedések egy veszélyes bűnöző ellen; Indulatok magjainak elvetése. Vajon más átlátna mindezen? Esetleg a Getsugakurei ANBU - kinek feladata megvédeni a falut azáltal, hogy eltörlik a fenyegetettség legkisebb jelét is - túl jól képzett ahhoz, hogy bárki is megsejtse tervüket. Hiszen a módszer a kulcs, az ok és az okozat. Egymásból következik a kettő, s ennek a játéknak még messze nincsen vége.

[...]

Időérzékedet teljesen elveszítette, egyedül a hideget, a nyirkos levegőt és a sötétséget észlelhetted.

Akárhogy is, éhes és szomjas vagy. Hasad korgása töri meg újra és újra azt a csendet mi talán már-már az őrületbe kerget. Kitalálhattad, hogy mélyen a föld alatt vagy. Mindent összevetve ez érthető is, elvégre elzárnak és fogva tartanak. Nem csoda, hogy a világ zaja távol maradt tőled és egyedül a saját magad által gerjesztett hangok visszhangjai szolgáltak társadul. Mintha már vártad volna, hogy jöjjenek érted. Talán egyszerre éreztél utálatot, megvetést és örömöt, amikor a zajos léptek megtörték ezt az idegtépő csendet.

Válaszod után érkezik is a viszonzás.

- R-remek! - Rikkantott fel a férfi. - E-ezúttal nem tévedtünk el Ho. Hozzad! - Adta ki az utasítást, mire előtted újra harcot vívott egymással egy kulcs s annak zárja. A rácsos cella ajtaja nyikorogva tárult ki. Nem tudtál mit tenni. Gyengének és kiszolgáltatottnak érezted magad, pontosan úgy, ahogyan egy fogolynak éreznie kellett magát. Esélyed sem volt ellenkezni a vaskos kezek szorítása ellen, s valljuk be: talán nem is akartál. Engedted, hogy az a bizonyos "Ho" felhúzzon, majd karod alá nyúlva támogasson meg.

- Figyelj hova lépsz és szedd a lábad. - Mondta dörmögő hangján, majd megkezdtétek az utat.

[...]

Lépcsők megszámlálhatatlan sokasága vezetett lefelé, ám ha mégis próbálkoznál, összesen 1200 lépcsőfokot számolsz meg, míg fel nem értek, bár mintha úgy 800 és 890 között mintha elveszítetted volna a fonalat. Az első néhány fok elgémberedett lépései pokoliak voltak, ám mire felértek, a lábaidban érzett bizsergő, szúrós érzés elmúlik és újra rendesen tudsz járni. Ennek ellenére tested többi részét nem igazán tudod mozdítani. A kötelek és a pecsét megtették a hatását.

Felérve kitisztult a levegő. Érezted, ahogyan a hideg párát melegség váltotta fel. A tüdőd valósággal átforrósodott, amikor a szoba fabútorzatának illatát szívhattad be. Jóleső érzés volt, melengető és biztonságérzetet keltő. Leültettek és lekerült rólad a zsák.

Szemeidet alig bírtad kinyitni. A félhomályos szobát megvilágító három lámpás fénye is bántónak hatott a kitudja meddig tartó vakság után.

- E-eltart néhány percig, amíg me-megszokja a fényt. - Mondta az öreges hang, miközben tompa zörgés hangja hallatszott. Egyenlőre csak homályos árnyakat láttál. Egy székre ültettek és egy asztal volt előtte. Fából volt, ahogyan a szék is. Érezted hátrakötözött kezeddel. A szálkás karfa éppen hozzáért. Száraz volt. Ha tovább küszködsz a fénnyel, láthatod, hogy az asztal túl oldalán egy robusztus alak áll, feltehetően az, aki idáig felsegített. Mögötte egy apróbb alak volt, mozgolódott, de nem láttad őt jól. Még mindig minden elfolyik szemeid előtt.

A harmadik személy most érkezett meg. Bezárta a lefelé vezető út ajtaját. Feltehetően egy őr. Nem igazán beszélt és innen nem is láttad. Mögötted állt meg.

- Me-megetetünk és me-megitatunk. - Szólt újra az öregember, s az óriás mögött álló apró alak kezdett közeledni feléd, mígnem meg nem állt az asztal túlsó végén. A látásod immáron teljesen kitisztult, most már csak a fény késztetett néminemű hunyorgásra. Valóban egy barázdált arcú, nagy szakállú férfi állt előtted. Görnyedt testtartása és apró termete egészen manószerűvé tette, nem beszélve arról, hogy egy ekkora harcos testalkatú férfi állt mellette. Az ő arcát egy fából faragott, barna maszk takarta. Egy medvét ábrázolt. "Ho" karba tett kézzel állt és figyelt.

- Te-tessék. - Dadogta az öregember, mire letett eléd egy fatányérnyi nem túl bizalomgerjesztő ételt és egy fakorsónyi vizet. Eztán bizakodva nézett rád. - Óh... Ja i-igen... Én b-balga. - S ezzel a lendülettel hátat fordított neked, majd visszatotyogott a kis szekrényhez ahol az előbb kotorászott. Egy fakanállal tért vissza, amit elégedetten letett a tányérod mellé. És csak várt... és várt... Te pedig nem tudtál mozdulni.

- Talán... A kötelek. - Hangzott mögüled egy fiatal, elhaló hang, amiből lerítt, hogy nem igazán akar tiszteletlen lenni.

- Óh! H-hát persze. - Csillant fel az öregúr szeme, mire megformálta a fél Kos kézpecsétet és a csuklóidat szorító kötelek elengedtek. Még mindig nem tudtál rendesen mozogni. Érezted, hogy karjaid szabadok, de a mozgásod lassú. - A p-pecsétet azért mé-még hagyjuk. - Makogta a vénség, majd intett neked. - E-egyen. A m-meghalgatása k-két óra múlva kezdődik. E-ennie kell, hogy m-meg tudja magad védeni. - Lerítt az öregúr arcáról, hogy alig várja, hogy belekóstolj abba a... nem is igazán tudod, hogy mibe. Ha ránézel, kásás, rizses, barnás, a legkevésbé sem gusztusos nyálkás valamit látsz. - T-tele van f-fehérjével. - Ez talán a leginkább bizalomgerjesztő az egészben.

**Akira** Hétf. Dec. 03 2018, 22:38

//Szeretnék chakra helyett tjp-t kérni, és akkor a nyafogó riválist ajándék jutsunak szeretném//

Nem tudom, hogy ki keresett és miért, de két ember érkezett. A párbeszédből is éreztem, de már korábban az érzékeim is elárulták ezt az információt. Kulcs zörgését hallom elég közelről, ami azt jelenti, hogy értem jöttek, már ha az előző kérdés után nem lett volna teljesen tiszta. Egy magas férfi kapott fel, ellenkezni nem tudtam, ha akartam volna sem, mert a korábbi események miatt még gyenge voltam. A lépcsőfokokat meg sem próbáltam számolni, mert minden erőmet arra koncentráltam, hogy ne essek le. A lépcsők tetejére már kezd visszatérni az erő a lábaimba és ha tsuten kyakut valószínűleg nem tudnék végrehajtani, de állni már tudok. A hideg is megszűnik és egy kicsit fel is melegedek. Az egész olyan, mint amikor a buli legelején lehúzod az első sakét és érzed, hogy valami jó indult meg. Nem biztos, hogy jó, ami következni fog, de jobb, mint eddig volt. Aztán lassan lekerült rólam a zsák, ami a fejemen volt eddig. A sötét után kellemetlen volt a fény, jó pár másodpercig nem tudom kinyitni a szemem. Addig csak a többi érzékemre támaszkodhattam. Leültettek az asztalhoz, ekkor már ki tudtam venni megmentőim alakját, de még mást nem. Ekkor egy harmadik alak is érkezett, aki bezárta az ajtót, ahonnan érkeztünk. Az őr mögöttem állt meg. Körülbelül mostanra már láttam, kitisztult a látásom és fel tudtam mérni a környékemet és az embereket, akik ide hoztak fel. Nemsokára nem túl bizalomgerjesztő, mindazonáltal táplálónak kinéző valamit és egy korsó vizet. Először egy fakanál jut el hozzám, mint elfelejtett motívum, aztán a mögöttem álló őr szól, hogy el kéne engedni a kezemet, mert ha így maradok maximum úgy tudom megenni azt az akármit, mint a kutya. Az öreg rájön botor tévedésére és egy fél kos pecsét után el is oldódik a kötelékem. Mozgásom sebességét ugyan így nem nyerem vissza, de legalább a szabadságot valamennyire. Még így is van rajtam olyan dolog, ami kevésbé látszik, mégis könnyen akadályozni tud. Lassan, szinte már epikus lassításban tudok a kanálért nyúlni, bár semmi menő nincs az egész mozgásomban. Az első falat eljutása a tányértól a számig legalább fél percig tart, de a következő néhány falat sem tart kevesebb ideig. Aztán ahogy az erő visszatér a tagjaimba egyre gyorsabban sikerül az étel elfogyasztása, de így is legalább 20- 25 perc mire a teljes tál étel elfogy. Megkérdezem, hogy lehet-e még kapni repetát. Kell az energia, és akármennyire ehetetlen az étel, elcsigázott testemnek jól esik a fehérje bevitel.

Uchiha Itachi Vas. Jan. 27 2019, 15:58

Miután végeztél az étellel visszakísértek a celládba, de most már nem kötöztek meg olyan keményen. A pecsétet rajtad hagyták, valószínűsítetted, hogy ezzel akadályozták meg, hogy chakrát használj. Bár saját nézeteid szerint ez az egész teljesen felesleges, mivel önként adtad fel magad, de ettől függetlenül nekik is a nagykönyv szerint kell eljárniuk. Ezt neked kell tudomásul venned. Miután bedugtak feltehetőleg ugyan abba a cellába, levették fejedről a zsákot, aztán becsapták mögötted a nehéz vasalt ajtót.
Idegesítően lassan vánszorogtak a percek, így a sötétben, pedig magadban még kínzóbb volt az egész, de a kötelek legalább már nem szorították el vérkeringésed és még járni is tudtál. Vajon mik lehetnek ellened a vádak? Abban biztos voltál, hogy a falu engedély nélküli elhagyásával vádolnak. Mindezek mellett amikor a háború kezdődött Getsugakure először a víz szövetségének oldalán állt, te pedig csatlakoztál az ellenséges nemzetek egyikéhez, így talán még a hazaárulást is rád tudják fogni. Komoly érvekre lesz szükséged, hogy meggyőzd őket ártatlanságodról, ha ez egyáltalán lehetséges, mert a fent említett bűnök mellett, még ott van a gyilkosság vádjának ténye, melyet magad sem tagadhattál. Enyhítő körülmény lehet, hogy magadtól jöttél vissza és vállaltad fel bűneid, de ez vajon elég lesz a döntéshozóknak.
Végtelennek tűnő órák, amíg rágódhattál magadban azon, hogy mi legyen a tökéletes védőbeszéded, amikor hirtelen hangot hallottál, ismét kulcs került börtönöd ajtajának zárjába és belépett rajta a jól megtermett Ho is, ki ezúttal egy vasalt bilincsel tért vissza hozzád. Nem ellenkeztél sokat, tudtad, hogy úgy sincs értelme, és végül is azért tértél vissza, hogy szembenézz a múlt démonaival és tetteid következményével.
Ismét a fejedre került a zsák és érezted, hogy megindultok a föld alól. Csak ha lefele néztél akkor vetted észre, hogy egy hosszú lépcsőzés után végre kiértetek a fényre. Időérzékedet a zárkában már kezdted elveszteni, de most érezted a nagy melegét bőrödön, így tisztában vagy vele, hogy nagyjából délután lehet, ha tippelned kéne. Betuszkolnak egy kocsiba, de a fejedről még mindig nem veszik le a zsákot. Mikor a kocsi megindul Ho akkor húzza le fejedről a zsákot és látod, hogy egy viszonylag fapados kupé szakadtas hátsó részében ültök, melletted a hegyomlásnyi ANBU vele szemben pedig egy másik társa, mindkettejükön maszk.
Megérkeztek a város egyik nagyobb közszolgálati épületéhez, pontosan tudod hol jártok, kis korodban sokszor voltatok itt. Ez a Király palotája alatt elhelyezkedő épület a Getsugakurei bíróság épülete, ahol az utcán már látsz egy pár embert, akik feltehetőleg nem csak nézelődni jöttek. Vajon a holtodat akarják? Amint kilépsz a kupéból, előtted Ho, mögötted névtelen társa lépdel, te azonnal kapsz egy tojást a fejedre, az egyik bámészkodótól, ki közben hangos nem tetszésének ad hangot!
- Vesszen a Gyilkos!!! - Üvölti feléd mielőtt az őrök leteperik.
Amint bevisznek az épületbe ott is egy kisebb tömeg figyel, de ők már nem dobálnak, nem háborognak, csak gyilkos pillantásokat vetnek feléd. Ho előkapja a zsákot amit eddig a fejedre húztak és gyorsan letörli rólad a tojásmaradékot.
Amint beléptek a tárgyaló terembe, hosszú padok oszlopát látod két oldalt. Két-két bejárat a terem oldalán, mindegyiknél őrök. A padokkal szemben egy kisebb emelvény, melyen három szét foglal helyet. Téged a padsorok között előre vezetnek és bal előre egy kisebb fa padra ültetnek, majd Ho melletted helyet foglal. Amennyiben figyelted a padsorokat nagyjából húsz embert vehetsz észre rajtuk, közülük páran régi klántársaid, kiknek szemében sajnálkozást vélsz felfedezni. Végre nem egy ellenséges érzelem. A többieket nem ismered fel. Ekkor a pódium mellett egy kisebb ajtó feltárul és belép rajta valami udvari bolond kinézetű ember.
- Matari Djuuka Genki tárgyalása ezennel kezdetét veszi! Kérem fogadják tisztelettel mai tárgyalásunk bíráit! Michiru Király, Oma-shu tartomány kormányzóját Naga samat és a Djuuka klán vezetőjét Djuuka Namizuot. - Ekkor a kis férfi visszalép abba a helyiségbe, honnan kisétálnak a számodra már jól ismert arcok és elfoglalják helyüket a pódium három helyén. Középen a király, balján Naga sama jobbján pedig Namizuo sama! Tárgyalásod ezennel kezdetét vette.

// Amennyiben még nem írtad fel, a jutsut most felírhatod, melyet Jirával beszéltetek. A TJP felírásra került? //

**Akira** Hétf. Feb. 11 2019, 23:20

Az étel sem finomnak, sem gusztusosnak nem volt mondható, de táplálónak annál inkább. Nem tudom mi lehetett benne, de feltöltött. Miután az utolsó falatig elfogyott, újra megkötöztek, bár ezúttal nem olyan szorosan, mint korábban, majd a fejemre került a zsák, aminek hála az utamból semmit nem láttam, vissza is vittek a cellámba. Még azt sem tudom, hogy vajon ugyanaz-e, de sejtem. Idióta szokások! Komolyan még akkor is ezt kell tenni, mikor valaki önként tér vissza, hogy feladja magát? Nincs valami humánusabb megoldás? Az ellenem hozott vádakkal tisztában vagyok, hiszen shinobiként nőttem fel és megtanultam, hogy egy shinobi milyen bűnöket követhet el. Nem tagadhatom le, hogy elkövettem őket, de nem is akarom. Tudom, hogy elkövettem minden vádpontot, de ha van a bíráimban egy kis emberség, akkor megértik az indokaimat. Nagyjából tisztában vagyok, hogy még mennyi idő van még a tárgyalásig, mégis az idő úgy tellik, mintha még napokat kellene várnom. Idegőrlő percek, még szerencse, hogy a kötelek nem olyan szorosak, így már nem zárják el a vérkeringésemet, járkálni is tudok, már amennyire a láncok és a zárka engedi. N em igazán gondolkodom védőbeszéden, hiszen minden tény és elkövettem. Nincs mit tagadni vagy védeni magamat, sokkal inkább a döntésem mögötti érveket kell elmondanom és utána már rájuk bízni a döntést, hogy nem ítélnek halálra.
Aztán eltelik a korábban említett két óra. Ho egy billinccsel tért vissza. Nem igazán érdekelt és nem is volt időm megnézni, hogy milyen a bilincs kialakítása. A korábbi zsák most is nála van, így az a fejemre kerül. Szokásos lépcsősor után, amit eddig legrosszabb esetben is háromszor tettem meg, de ki számolja, végre a szabad levegőn vagyok. Ha érzékeim nem csapnak be, akkor kora délután lehet. Ezúttal kettő másik is csatlakozik hozzánk, léptei és mozgásuk számomra ismeretlen, gondolom az őrzésemre kiutalt ANBUk, de erről csak később bizonyosodhattam meg. Betuszkoltak egy kocsiba, majd ekkor került csak le a fejemről a zsák. Megérzésem nem csalt, valóban két maszkos őröm volt. Testalkatuk akár tai jutsu képzettségre is utalhat, bár nem igazán ismerem a technikai repertoárjukat. Ha szökni akarnék, akkor ez lenne az első, amit felmérek, de mivel nincsenek ilyen terveim, így csak csendesen ülök és várok, hogy megérkezzünk a helyszínre. Kilépve egy kisebb tömeg vár, mindegyik gyilkos tekintettel. Nem kárhoztatom érte őket, hiszen nem tudják, hogy mi vezetett oda, hogy elhagyjam szeretet falum és most visszatérjek. Valaki nem bír az érzelmeivel és egy tojással fejezi ki nem tetszését. Ha jobb állapotban lennék és nem lennék megkötözve, túl sok a ha, valószínűleg a tojás eldobásának pillanatában már mellette lennék és a tojás a levegőt találta volna el. Most viszont az állapotom nem olyan, így könnyedén eltalál a tojás. Így is csak egy mondatra van ideje, mielőtt az őrök leteperik. Ezután már békésen telik az út a bíróság épületébe. Gyerekként sokat lógtam errefelé is, ahogy szinte a falu egyetlen pontja sincs, ahova ne kötne emlék. Még a belépés előtt eszembe jut az első verekedésem, ami pont itt az épület közelében volt, még tanulóként 9 vagy 10 évesen. Az okára már nem emlékszem, de egy pillanatra elmosolyodok, mert a verekedés után kaptam Keikotól az első arcra puszit. Belépve az épületbe további emberek várnak, itt már senki nem dobálózik, de itt is csak gyilkos tekintetekkel találkozom. 2 ember élete, mintha shinobiként nem ölne meg bárki többet némely küldetés alatt. Az rendben van, hogy ismerték őket, de a háborúban rengeteg ember halt meg, akit vártak volna otthon és csak a hullája ért haza vagy rosszabb esetben csak a halálhíre. Ugyan ez nem mentség a tettemre, de sosem voltam híve a szemet szemért, fogat fogért elvnek. Ismerve a saját hátteremet és az átélt élmények hatására valószínűleg én magam inkább a sajnálkozást érezném egy olyan valaki iránt, akit én külső szempontból látnék a saját helyzetemben. Közben Ho az eddig fejemre húzott zacskóval letörölte a tojást. Az épületbe lépve további gyűlölködő arcokat látok, de itt már gyorsan továbbjutunk, nincs nagyon fennakadás.
A tárgyalóterembe lépve hosszú padsorokat fedezek fel, amik mellett el is kell mennem, néhány klántársamat is felfedezem, akiknek a saját érzéseimet fedezem fel, legalábbis, amit korábban ecseteltem, sajnálkozást. Nem tudom, hogy minek szólt, talán tudtak valamit vagy csak megértették a helyzetem, esetleg ennél többről vagy másról lenne szó? Nem tudom, de talán kiderül. Lassan a helyemre kerülök, innen nem látom a mögöttem ülöket, csak az őröket, kaik az ajtók mellett állnak és a mellettem ülő Ho-t. Másodpercek teltek el, mikor egy udvari bolond öltözetű pasas ugrik elő az egyik ajtó mögül, majd bejelentette a három szék koptatót, aki pont velem szemben fognak helyet foglalni. Országunk királyát ismertem, ha nem is személyesen, de már rengeteg rendezvényen láttam. Namizout nem kellett bemutatni, viszont a harmadik tagnak még a neve sem rémlett. Miután helyet foglaltak a tárgyalásom hivatalosan is megkezdődött. Mondjuk még Namizou jelenlétét sem teljesen értem, hiszen én már hivatalosan sem vagyok már a klán tagja, pont a kirakásom miatt hagytam el a falut, de a harmadik tag? Talán ő lenne a semleges harmadik? Mad kiderül.

Uchiha Itachi Szer. Ápr. 10 2019, 20:00

A tárgyalásod valóban kezdetét vette. Mivel azonban vádolnak hazaárulással is, így az állam melléd nem jelöl ki képviselőt aki a te ügyeddel foglalkozna azaz ügyvédet, elméletben úgy tudod, hogy lehetőséged lesz magadat védeni és elmesélni a történetedet, így talán elkerülheted a legsúlyosabb büntetést, melyre talán valahol lelked legmélyén akár számítasz is. Persze ebben a feudális világban ki hallott a jogról? Ki hallott az egyenlő bánásmódról, jogosan merülhet fel benned a kérdés, azonban amint egy kicsit utána gondolsz nem véletlen, hogy az uralkodó itt is a bíró és segítői kik majd sorsodról döntenek. Pontosan erről szól ez az egész. Egyesek szerint jobb így, mások már olyan társadalmi berendezkedési rendszereket hirdetnek, melyről még életedben nem hallottál, talán kisebb közösségekben akár alkalmazhatnak is ilyet, de itt és most a királyon fog múlni sorsod...
- Matari Djuuka Genki! - Szólalt fel ugyan az a férfi, ki bemutatta a bírákat, kiket talán már te is jól ismertél. - Az ellened felhozott vádak, hazaárulás és kettős gyilkosság. A sértettek meghallgatása már megtörtént, de mivel magad ismerted be tetted és viseled annak minden következményét. A döntéshozók kérem...
Ekkor azonban Michiru király felemelkedett a székéből és mindenki elhallgatott.
- Djuuka Genki... Meghallgattam azokat a meggyötört családokat, akiktől elvetted a szülőket. Meghallgattam azt a sértett klánt, kiknek lojális és legendás nevén sebet ejtett árulásod. Töprengtem rajta egy egész estét... - Micsoda egy fellengzős alak gondolhattad magadban... - azon, hogy mi lenne a legjobb büntetés számodra, de nem láttam más utat... Az ítéletem halál...
Az egész teremben döbbent csend honolt. Itt most talán lett volna esélyed felszólalni, de talán téged is letaglózott ez a hirtelen kijelentés. Michiru nem teketóriázott sokat. Ez viszont nem egy szokványos döntéshozás. Tudtad pontosan jól, hogy milyen következményekkel járhat, ha visszatérsz hazádba, de vállaltad azokat és az "igazság" karja most teljes erejével csap le rád. Megköszörüli a torkát ismét a szónok.
- Tisztelt egybegyűltek Michiru király hát kihirdette az ítéletet. Az ítélet végrehajtására...
Ekkor azonban egy számodra ismerős hangú egyén a döntéshozók közül megköszörülte a torkát és a szónok ismét elhallgatott. Pontosan jól tudtad ki lesz az... Ki lesz az az ember kinek van akkora tekintélye, hogy még maga a király ítéletébe is beleszóljon, más talán nem is akkora ember az egész teremben, hogy megtegye ezt...

// A következő körben te még nem fogsz írni Akira! Késésemért +5 TJP-t írok jóvá! //

**Djuka Namizuo** Vas. Ápr. 28 2019, 15:39

Megállt az idő. A hatalmas teremben, mely Getsugakure városának egyik kiemelkedő épületeinek falain belül lelhető, mély csend honolt. Csupán a falakon túl áthallatszó zajokból lehetett megítélni, megérkezett az, aki miatt a mai napon élettel, gyűlölettel, sérelmekkel és végzetes szavakkal fog megtelni a tárgyalóterem. A hatalmas fakapu nyikorgó hangja jelezte, a bűnöst kísérő osztag megérkezett. Az idős vezetői kar egy kisebb teremben volt jelen, egyelőre nem mutatkoztak az ítélőszék és a törvénykezési személyek előtt, ahogyan a tárgyaláson megjelenő civil és shinobi családok soraiban sem. Némán várták, hogy felkonferálják őket, majd elindultak. Először az ország királya, Michiru lépett ki a várakozóteremből, őt követte az agg klánvezér, végül az országrészért felelős tartományúr. A három vezető kilépésekkor a teremben lévő összes személy felkel a helyéről, s megvárják, amíg a vezérkar helyet foglal. Az ülésen résztvevők végül helyet foglaltak, a vádló megkezdte a tárgyalást.
Matari Djuka Genkit több ponton találták bűnösnek, s egyik sem tekinthető csekély bűnnek. A fiú talán tudta jól, mivel is számolhat egy efféle tárgyaláson. S talán annak ellenére, hogy a három székben ülők közül kettőt ismerhetett is, s tudta, milyen habitussal rendelkeznek, talán még az ő jószívűségük sem lesz elég ahhoz, hogy megmentsék a fiút és feloldozzák a bűnei alól. Hazaárulás, gyilkosság, a Víz szövetségének elárulása, mind olyan vádak, melyek jócskán megnehezítik a fiút védő személyek érveinek helytállását.
Az idős klánvezér szakállát egyengette ujjaival, miközben a vádló pontról pontra haladt, ám nem szólalt fel mindaddig, amíg ki nem hirdették a büntetést. Matari Djuka Genkit halálra ítélték.
- Szabadna néhány szót ejtenem? - tenné fel kérdését az agg, majd felkelve helyéről, némán sétálna, egészen a vádlott padjáig. Az idős férfi reményteljes szemeivel nézne bele mélyen a fiú szemeibe, de nem mondana semmit. A fiú nem tudná megmondani, mit is lát Namizuo tekintetében. Egyszerre tükrözi a reményt és a csalódottságot, a fényt és a keserűséggel teli sötétséget. Namizuo végül szembefordulna Michiru királlyal, majd bal kezét a mellette ülő fiú vállára helyezné.
- Mélyen tisztelt királyom, ugyan szavaim leginkább feléd címezném, mégis, a jelen lévők közül minden egyes személyhez szólnék. A vádak, melyek eme fiút érték, ugyan megváltoztathatatlan. A tény, hogy a vádlott, Djuka Matari Genki mit tett a múltban, ennek ténye megkérdőjelezhetetlen. A kérdés, valóban ez a legmegfelelőbb büntetés? Egy ifjú, kinek nem volt talán soha senkije, aki valóban támogatná. Nem volt, aki mutathatta volna az útját. A társadalom tette azzá, amivé vált. Fény nélkül nincs jövő. A fény pedig kell, hogy mindig a saját utunkon maradhassunk. Való igaz, a bűnei nem csupán az országot, hanem az egész szövetséget elárulta, jelen helyzetben azonban ez az ország volt, ami végleg feloszlatta a szövetségeket, hogy egy egységgé kovácsolhassa a nemzeteket. S hogy miért? Emberiességből. Hogy véget vethessünk az egymással folytatott háborúknak. Hogy a közös sötétség ellen állhassunk ki. Hogy ne irthassunk ki több falut és tegyünk a földdel egyenlővé városokat. Az ellenség nem ebben a teremben van. Hanem odakinn. S nem is olyan rég megbizonyosodhattunk, nincs is olyan messze szeretett otthonunktól. Az Otokage, Yakushi Kabuto árulása, s a Hold civiljeinek elrablásával átlépte azt a határt, melyet csak egy nemzetként vagyunk képesek megakadályozni.
Namizuo megállna, várna néhány másodpercet, majd megköszörülve torkát folytatná.
- Nem tagadhatom meg a fiú bűnösségét, nem tagadhatom meg a vádak súlyosságát. Csupán azt kérem, hogy a Hold országa ezúttal is mutasson empátiát. Bizonyítsa be az ország, életért nem csupán életet lehet elvenni. A fiú halála nem hozza vissza sajnos a halálból azokat, akik az ő kezei által haltak meg. Nem támasztja fel lelküket a megtorlás. S a következő generáció sem fog tanulni már egy halottól. Arra kérném a tisztelt vezetői kart, fontolják meg még egyszer az ítéletet. Való igaz, a fiú megbukott az élet vizsgáján, ám nem mint ember. Legjobb tudomásom szerint, mikor Kirigakure a Villámok országát akarta kiirtani a fegyvereivel, a Bijuukkal, a fiú nem a fejpántján lévő szimbólumért harcolt. Hanem az emberiség érdekében. Ahogyan unokám, Kodomo is az emberiségbe vetett hitétől felbátorodva döntött úgy, személyesen járul a Hokage, Shimura Danzou színe elé, hogy megóvhassák az emberiséget. Az árulás és a gyilkosság megkérdőjelezhetetlen bűn, de ha kicsit mögé tekintünk, talán megérthetjük őt valahol. Nem vesztette el az emberiességét, nem vesztette még el a benne fénylő lelkét, mely megkülönböztet minket másoktól. Ott lappang benne még mindig a fény, csupán arra vár, hogy valaki utat mutathasson a számára. Így, ha szabad ilyet mondanom, megbukott, de nem mint ember. Hanem mint shinobi. Világunk militarista fejlődésének sajnos megvannak a maga hátrányai, s nem mindenki képes élni a tudattal. A fiatal korban ért impulzusokkal. A korai vérkiontással. Shinobinak lenni nagy felelősség, s a hatalom, melyet már az akadémiákon megkapnak, még nagyobb felelősségtelességet követel. Djuka Matari Genki nem volt képes felelősen bánni ezen hatalmával, így, mivel a shinobi az ország tulajdonát képzi, megvonhatjuk tőle ezt az erényt. Arra kérem a tisztelt egybegyűlteket, fontolják meg kérésem, s változtassa meg az ítéletet. A halál nem megoldás, még ilyen zord és sötét időkben sem. Ha meghal, talán valaki tanul belőle. Ha viszont egy újfajta útra tereljük, ha a shinobiságot megvonva, életben hagyjuk, hogy rátalálhasson az ő igaz útjára, abból egy ember biztosan fog már tanulni. Ez pedig már egyel több.
A kissé hosszabbra sikeredett védőbeszédet követően Namizuo elengedné a fiú vállát, majd visszasétálna a helyére, s leülne. Szemeivel még mindig a fiút vizsgálja, miközben ujjaival ismételten a szakállát igazgatná, s várná a király végső döntését.

/+10 tjp a csúszásért/

**Akira** Csüt. Jún. 27 2019, 08:34

//Bocsi a csúszásért, félreértés történt, én azt hittem, hogy Itachi fog írni//

Csendben figyelem a történéseket, nem igazán tudok mit mondani, nem is kérdeztek. Nem is érdekelte őket az én véleményem és álláspontom a dologról. Tény, hogy nem akartam megölni azt a két embert, de így alakult. Már nem tehetek ellene semmit. Az ítélet nagyjából tiszta, hogy mi lesz, bár bízhatok a király jószívűségében,meglátjuk mi lesz. Az öklöm a pad alatt összeszorult, mikor megemlítették, hogy a sértett családot meghallgatták, egyrészt, hogy engem senki, másrészt, hogy magam ismertem be a tettemet egy kicsit feldühített. Talán, ha valaki figyelte láthatta a haragot átsuhanni a szememen, az arcomon. De körülbelül 1 másodperc volt, mert egyből Tsukira és a kislányra gondoltam, ami lenyugtatott, bár az öklöm továbbra is feszült az asztal alatt. ~Bevallottam, de tovább senki nem figyelt rám? A miértekre?~ Ha ez lenne az igazság, akkor inkább valóban haljak meg, akkor tényleg csak a szük családomat fogom sajnálni, hogy előőtük kellett elmennem. Nem vagyok szülő, mégis úgy érzem, hogy nem lenne jó érzés nekik, hogy előbb kell elmennem, mint nekik. ~Milyen érzés lehet a szülőnek, akinek a saját gyerekét kell eltemetnie. Vajon ugyanazt érezte a két hallott társam szülei?~ Aztán a király kihirdette az ítéletet, majd jött volna, hogy mikor jön a végrehajtás. Ekkor Namizou felállt és hosszú monológba kezdett. Itt már kezdett elszakadni a cérna. Legszívesebben felálltam volna, hogy elkiáltottam volna magam. *Kitagadtak és úgy néztek rám, mintha valami égbekiálltó dolgot tettem volna.* Még hogy én árultam el a klánt. Azt a részt senki nem vette figyelembe, hogy előbb én lettem elárulva.

Uchiha Itachi Vas. Júl. 28 2019, 19:59

Namizuo felszólalására kisebb vita alakult ki a teremben. Egyesek hevesen bólogattak és helyeseltek a klánvezetővel, mások pedig feléd küldtek gyilkos pillantásokat és követeltéka helyszíni végrehajtást. Bár egykori klánvezéred monológja hallatán ökölbe szorult a kezed, végül sikerült lenyugtatnod magad szeretteidre gondolva. Pedig ha egy kicsit is figyelmesen hallgattad volna a vezető beszédét feltűnt volna, hogy a hibaztatás mögött igen is az a szándék húzódik meg, hogy az előtt a személy előtt, ki végül kimondja majd a végleges döntést, úgy állítson be téged, hogy legalább az életed kíméljék meg.
A vén aggastyán igazán ügyesen keverte a lapojait, látszott is rajta nagy politikus az öreg. A kormányzó nem is mert ellene felszólalni semmit, látszott talán a zsebében volt, vagy ekkora szava lenne, hogy még a kormányzó sem mer ellenkezni... Azonban a király. Vezetőtök a nagy zürzavarban csak állát masszírozta és látszott, hogy nagyon töri a fejét a valamin. Talán felragyogotta a szerencse csillagod és megváltoztatja a véleményét?
- CSENDEEEET!!!!
Szólt erélyesen a szónok a teremben ülőkre.
- A király ismét szólni fog!!!
Erre a z egész teremben halotti csend lett. Talán az ország történetében nem volt még példa arra, hogy egy király adott esetben megváltoztassa a döntését. Mit lehetne ebből feltételezni? Hogy az uralkodó nem magabiztos és még a saját döntéseiben is ingatag. Ez talán most nem tenne jót vezetőtök hírnevének, histzena víz szövetségéből való kihátrálás azért felerősített pár király ellenes hangot, de alapvetően nem jellemezte országotokat káosz vagy tömeghisztéria. Egy háború után, talán nevezhetjük ezt normálisnak és ha a térképen körbenéztek talán így is ti jártatok a legjobban.
- Arra a következtetésre jutottam... - Kezdte az uralkodó miután felállt helyéről. - ...hogy Djuuka Namizuo érvelése helyt álló és helyt adok neki. Így ítéletemet megváltoztatom... - Ebben a pillanatban egy pár hang a teremben hallkan, de felhördült... - És Djuuka Genki büntetését enyhítem halál büntetésről... AZONBAN! Djuuka Genki soha többé nem használhatja a chakrát a shinobik becses fegyverét, hogy ne ismétlődhessen meg az évekkel ezelőtti incidens. Ezért úgy határoztam, hogy még a mai este folyamán a büntetést végrehajtják és holnaptól egy évig terjedően Djuuka Genkit szigorú házi őrizetben tartjuk. Ez idő alatt nem hagyhatja el az országot. Ezek után ismét újra tárgyaljuk az ügyét amennyiben egy év múlva minden a tervek szerint halad vissza fogadom őt a hold országába. Az ülést berekesztem!
Szólalt fel a király, majd a három aggastyán felállt és visszavonultak. A szónok a hőbörgések és helyeslések közepette végül lezárta a tárgyalást és téged kivezettetett a helyiségből. Egy kis ajtón vittek ki és ismét zacskóval a fejeden bedugtak egy fogatba ami megindult egy a város számodra ismeretlen része felé.
Egy éles fájdalmat éreztél a tarkódon és a világ amúgy csuklya alatti sötétsége, most tényleges sötétségbe fordult át.
Mire magadhoz tértél, már ismét egy zárkában voltál, azonban most valami égette a jobb válladat egy kicsit. Amint odanéztél egy pecsét motívum rajzolódott ki rajta. A chakrádat sem érezted úgy mint azelőtt... Tehát mégis megcsinálták, mégis elvágták tőled a chakrádat... Nagy árat fizettél végül a Hold országának, de vajon megérte?

//Köszönöm szépen a játékot kalandodat lezárom. Elnézésedet kérem a késésért. Mostantól Akira határozatlan időre képtelen használni a chakráját (nem tudja felszabadítani, mint Naruto a Vérbörtönben így képzeld el), úgy mint azelőtt. Taijutsura természetesen képes vagy és a jutalmazásod is ennek fejében történik. Felírok neked 40 TJP-t + 10 TJP-t a késésemért tehát 50 TJP-vel gazdagodsz. A közeljövőben egy Saff által pontosan leírt post be fog kerülni az adatlapodra testeden lévő pecsétről, mely blokkolja a chakra használatodat.
Történet szempontjából pár nap után ha normálisan viselkedsz elengednek a zárkából és gyakorlatilag hozhatod a családodat is a hold országába.
Amennyiben a büntetéssel kapcsolatban bármilyen problémád adódik, azt nekem megírhatod nyugodtan PM-ben.//

Uzumaki Kushina Hétf. Okt. 10 2022, 17:35

[Unazaki Tesla]

A Hold Országa a köznép szerint - már amennyire lehet hinni az egyszerű embereknek, vagy ki lehet szűrni egyáltalán a mondandójukból a tényt a megannyi pletyka, álhír és félinformáció közül - a tehetősebb országok közét tartozott. A tengeri kereskedelmét a nagy egészet vizsgálgatva talán csak a Víz Országáé előzi meg, de figyelemmel arra, hogy a két szigetország milyen jelentős távolságra található egymástól, így ez az összehasonlítás is inkább csak egyszerű statisztikai számadat. A Hold Országának nemzetközi kereskedelme természetesen még most is kiemelkedő és kézzel fogható, szemmel látható jómódot hoz a lakosságra, de a kimérten kezelt gazdagodás árnyékában már olyan elemek is felbukkannak, amik eddig nem jellemezték a tehetős nemzetet. Az utcafal, legyen bármennyire frissen festve, nem terelheti el a látogató figyelmét a tövében kuporgó koldusról, aki ilyenformán új eleme a nemzeti látképnek.

Ténykérdés ugyanis - még ha a jómódúak készségesen el is fordítják mind a tekintetüket, mind az érdekeltségeiket minderről -, hogy a háború a Hold Országát is jelentős mértékben lesújtotta. Ugyan az ország területe sértetlen maradt, hiszen nem formálta az ország geográfiáját a csata, ahogyan nem is szőnyegbombázták az ország megélhetésének 90%-át biztosító kikötőit, mind a Holdrejtek, mind az ország jelentős áldozatokat hozott egy olyan háborúban, amihez talán - ideális esetben - nem kellett volna, hogy köze legyen. A távoli tengermélyben már minden bizonnyal megfeneklettek a hajómaradványok, amiket már sosem nyerhetnek vissza. Természetesen jelentős emberéletet is követeltek mind a csatározások, mind pedig maga a viszontagságos és igencsak hosszú hajóút.

A háborúba azonban köztudottan nem csak katonák indulnak. A Hold Országa tekintetében a kereskedők, akik hajóval vagy éppen hajókkal rendelkeztek - kapva az alkalmon, reménykedve a katonai siker hozta állami elismerésben és az ehhez kapcsolódóan szélesedő kereskedelmi lehetőségben - előszeretettel ajánlkoztak és küldték hadba a hajóikat. A köznép közül is többen a szerencséjükben reménykedve számolták fel rendes, hétköznapi életüket, pénzzé téve minden ingóságukat, hogy abból fegyvert és katonai felszerelést vásároljanak. A Hold Országa azonban - mint ismételten kiderült - nem egy katonai nagyhatalom.

Mint ahogy kutyából nem lesz szalonna, így gyöngyhalászból sem lesz katona, szappanfőzőből pedig végképp nem lesz hurrikánt átvészelő matróz.

Azok a hajótulajdonosok, akik veszteséggel küldték hadba a hajóikat gyakorlatilag többgenerációs vagyonukat herdálták el és majdhogynem nincstelenné váltak. Azok, akik mindenüket felszámolva kihajóztak és talán vissza is tértek földönfutóvá lettek. Ilyen formán lehet, hogy nem kell városrészeket újra felépítenie a Hold Országának, de az emberi eleme talán sosem volt még ennyire demoralizált.

Azok a kereskedők, akiknek a hajói visszatértek, vagy azok, akik egyáltalán nem is küldtek ki hajókat, most szinte tengeri monopóliumra tudnak törni. Ezen túlmenően persze érdemes megjegyezni, hogy a visszatért, megmaradt lakosságot ismételten a kereskedelem tudja etetni, ruházni és életben tartani, így a megcsappant hajóállományra az emberi kéz túljelentkezésben van, tehát olyan alacsony béren dolgoztathatják az embereket, amilyenen nem szégyellik.

Mindez még az idegeneknek is feltűnhet, ha a kikötőket, piacokat járják nyitott füllel, hiszen a köznép - ahogy már esett róla szó- nem arról híres, hogy tudná tartani a száját. Az elcsíphető beszélgetésfoszlányokból mindez következtetésként vonható le, s nem csupán álhírként vagy félinformációként, hiszen ha figyel az ember, méghozzá tartósan teszi ezt, akkor ugyanezen panaszok, hírek és elégedetlen mondatok több szájból is elhangoznak; asszonyéból és férfiéből, öregéből és fiataléból egyaránt.

Ahogyan azonban a hónapok is teltek-múltak, úgy a turisták is visszatértek ide, elvégre a Hold Országa még így is biztonságosabb, érintetlenebb és ekként kellemesebb üdülőközpont, mint a Kontinens. A turisták éppen ezért nem is teszik szóvá, ha az árak a korábbiakhoz képest megemelkedtek, ahogyan azt se, ha a korábban roskadozó asztalokon most a korábbiaknál kevesebb árucikk található. Lényegében ugyanúgy tesznek tehát, mint a tehetősebb polgárok: elfordítják tekintetüket a kolduspopulációtól, a megemelkedett áraktól és az ezekből eredő társadalmi problémától, amire az Ország minthogyha nem lenne felkészülve. Ezek az emberek csak a jót, a szépet és a kellemeset látják, csak arra figyelnek. A képzett szem azonban, ami jártas a világban settenkedő sötétség megpillantásában láthatja, amint a turisták között gyermektalpak sopánkodnak zsebtolvajlási céllal, ahogyan az elszórva található rendfenntartók bizonyos dolgokat észre tudnak venni, míg más események mintha a figyelmükön kívül maradnának.

Ekként talán ez a kikötőváros sem különb a többitől. Igényesebb látogatókat bevonzva azonban itt kisebb kereskedelmi negyedek találhatóak, ami egyébként érthető is: a halpiac nem lehet a kelmék és kendőket, szőnyegeket és faliszőnyegeket, ruhákat és selymeket árusító kereskedői kirakat mellett, ahogyan a fűszerek és egyéb ételek, italok mellett sem. A kikötőváros saját szabályokkal rendelkezik, melyek közül valamennyi a turisták kényelmét és érdekeit szolgálják. Talán épp emiatt is van az, hogy valamennyi szórakoztatóegység éjjel-nappal nyitva áll a betérni vágyók előtt.

Az Arany Kecsege vendéglátásáról sok turista beszélgetését elcsípve lehet értesülni, hogy azt még maguk a földesurak is kiemelkedőnek tartanák. A helyi izakaya már kívülről is káprázatos, hát még belül milyen lehet. Mellette több, különböző méretű kissaten és sunakku.

A kikötőváros peremén, ahova a turisták már nem méltóztatnak elfáradni, több shokudo is tárt karokkal várja a helyi lakosokat.

//Úgymond egy atmoszferikus kezdőposzt, hogy hol indul a játékunk. Kérném, hogy a posztodban térj ki arra, hogy Tessa miként, mikor került a Hold Országába, érkezése óta (akár hetek, hónapok is lehetnek, hiszen a karaktert játéktérileg most aktiválod) mivel töltötte az idejét. Természetesen itt szabadon járkálhat, interaktolhat, csak látnom kellene, hogy milyen helyzetbe/mentalitásba helyezed a karaktert.

**Kushieda Unazaki Tessa** Hétf. Jan. 09 2023, 15:08

A kikötőtől nem messze az utca falánál egy félreesőbb helyen ül az a lány, lassan hetek-hónapok óta, akit orrfacsaró bűze miatt, mely a döglött hal és a rothadó hús egyvelegét idézi, legszívesebben elkerülnek az emberek. Testét belepi a kosz, arcába pusztán egy vászondarab van húzva, hogy eltakarja azon kíváncsi emberek elől kilétét akik elég bátrak és ellenállnak a visszataszító bűznek. A lepel alatt üveges tekintete meg se rebben, ha egy légy szállna rá, talán még attól se rezzenne, egyenest a horizontra mered, de hogy valójában lát is valamit, kétséges. Az emberek akik kénytelenek voltak elhaladni mellette, mert az volt az egyetlen járható út, vagy éppen a megszokott útirány, már elkönyvelték halottnak, hisz egyszer se látták mozogni, beszélni vagy bármi mást tenni ami rácáfolna eme állításukra, de ahhoz túl érdektelenek voltak hogy eltávolítsák a fal tövéből. Ahhoz túl visszataszító volt.

- Hallottad a híreket? Az egyik kereskedő nemrég érkezett meg útjáról. A tűz országával kereskedett és azt mondta, hogy a híres ninjafalujuk teljesen megsemmisült. - Persze... lefogadom a részeg matrózok mesélték ezt... Azoknak egy szavát se lehet elhinni. - Várj, gyorsan álljunk tovább, ki nem állhatom ezt a bűzt! - Mondta a két társalgó fél miközben meghúzták a lépteiket, hogy minél hamarabb otthagyhassák a bűz forrását, a lányt akinek a szemében hirtelen apró pislákoló fény gyulladt.
- Konoha.., elpusztult?! - hagyták el a szavak a száraz, cserepes ajkakat, miközben az élet szépen lassan visszatért végtagjaiba, hasa pedig egy hatalmasat kordult. - Mi történt? - Fordítja körbe a fejét miközben megpróbálja megállapítani, hogy hol is van jelenleg. - Hol vagyok, és hogy kerülök ide? Mi történt... velem?! Miközben végtagjait méregette és próbálta megállapítani a szituációt amibe csöppent, egy séf rúgta ki tőle nem messze az egyik épület ajtaját és kidobta az utca szemetesébe a főzésből megmaradt mellékterméket mint a krumpli és egyéb zöldségek lehántott héját, zsírcsomókat és véres madártollakat ami valószínűleg egy tyúk kopasztásának maradéka. A lány szinte egyből rávetette magát, hasa már vészjelzéseket küldött arról, hogyha nem eszik, komoly problémák lesznek. A kidobott maradék a környék kóbor állatait is odavonzotta magához, így a lánynak még meg is kellett küzdenie azért, hogy jusson neki és bár mozdulatai kábák és esetlenek voltak, a kunait markoló kéz reflex szerűen csapott le ezzel kijelentve, nem tűri a vetélytársakat.

- Hogy kerülök ide?! - Kérdezgetem magamtól egyfolytában és próbálok visszaemlékezni a történtekre. Egy falu képe dereng fel homályosan amit a tűz emészt. - A Fagy országa... - ugrott be hirtelen a "nemrég" történtek - Emlékszem, hogy küldetésen voltam a Fagy országában ahol el kellett rabolni egy gyereket, hogy váltságdíjat követelhessünk érte... aztán a dolgok... kicsúsztak a kezünkből, a fiú meghalt, a város porig égett és a teljes őrület uralkodott el, rajtam pedig... Yoko.
- Ne fesd az ördögöt a falra, nem én tehetek róla, hogy ilyen gyenge vagy. Egy kis káosz itt, egy nemvárt esemény ott és máris teljesen magadba vagy roskadva. Nem csoda, hogy nem emlékszel semmire, hisz az eszméletedet vesztetted. - egy nem kívánt hang szólalt meg, bár a mellettem elsietők ebből semmit sem hallhattak, hisz Yoko hangja csak a fejemben létezett, sehol máshol. - Te... te tehetsz erről az egészről! Ha te nem vagy... - Ha én nem vagyok, már máglyán égettek volna el. - vágta hozzám ellentmondást nem tűrő hangon. - Átvettem feletted az irányítást, elmenekültem a Fagy országából, ahol hajtóvadászatot indítottak az arcképünkkel. Felszálltam az első hajóra és olyan messzire jöttem amennyire csak lehetett amíg te önkívületi állapotba voltál, úgyhogy nekem ne harsogd azt, hogy én tehetek róla, okold a saját gyengeségedet érte.
A lány szavain elgondolkodva egy kicsit világosabb lett a helyzet, de még mindig rengeteg részlet volt kérdéses és megannyi választ kellett még keresnem. - Szóval, hol vagyunk pontosan? És ~sniff ~sniff, mi ez az istentelen bűz?
- Ha jól vettem ki az emberek beszélgetéséből, akkor a Hold országában vagyunk, ide hozott a hajó amin megmenekültünk, ja és belőlünk árad ez a holtakat is megszégyenítő szag. - Egy pillanatra végigtekintettem magamon, szinte a hányinger kerülgetett. - Mennyi ideig voltam eszméletlen? - Kérdeztem rá a lényegre, de a válaszra nem voltam felkészülve lelkileg. - Évekig - Megfordult a lábam alatt a világ és hanyat estem ennek hallatán. - Évekig? Hogyan lehetséges ez? Mindvégig te irányítottál? - Nem, nem voltam rá képes. Ritkán de uralmam alá hajtottam a testet és mindent megtettem azért, hogy életben maradjunk. Mint kiderült, nem tudok sokáig a volánnál ülni. Túlzottan megterhelő.
- Bevallom, ezt egy kicsit jó hallani. Ki tudja mit műveltél volna, ha korlátlan hatalmad lett volna... ráadásul évekig. Bár a helyzet így se rózsás, valamit kezdenem kell magammal... - Rengeteg fogadó és vendégház van körülöttünk, csak válassz egyet... ja és a pénz miatt ne aggódj. A múltkori balhénk után fogtam a jutalmat és leléptem vele, így egyenlőre emiatt nem kell, hogy fájjon a fejünk. De hagylak is kibontakozni... majd jelentkezem ha érdekesebbre fordul a helyzet.
- Csak ennyi? Kijelentkezel mint egy rádióban és kész? Remek, szuper vagy köszi...

A legközelebbi vendéglátó ajtaján belépve besétáltam a hallon keresztül a szervizpultig ahol a tulajdonos meglepetten kapott az orrához. Nem várta, hogy az utca egyik hajléktalanja elég bátor lesz ahhoz, hogy bemerészkedjen hozzájuk. A hallban időző vagy éppen étkező vendégek mind förmedten néztek az irányomba és súgtak össze meglepettségükben.
- Elnézését kérem, de meg kell kérjem, távozzon - szólított fel a recepciós, miközben határozott távolságot próbált tartani tőlem és az illatfelhőtől ami kérlelhetetlenül kísért. - Ez itt az Arany Kecsege, itt csak a módosabb vendégeket szolgáljuk ki- csettintett az ujjával amire két nagyobb termetű ember indult meg felém. Benyúltam köpenyem alá és egy vastag tömött zsákot tettem le az asztalra tele pénzzel.
- Egy szobát kérek, és annyi ennivalót amivel három fő is jóllakna. - De hölgyem, akkor sem... - Kibontottam a zsák száját amiben egy halom pénzköteg látta meg a napvilágot. - Üdvözöljük az Arany Kecsegében. Az emeleten a 3 -as szoba lesz a magáé, máris adom a kulcsokat, a vacsoráját pedig a szobájában szolgáljuk fel. - Nem szükséges, itt tervezem enni, ahogyan a többiek. - Fogtam meg a kulcsomat és felmentem a kapott szobába.
A szoba szép volt, igényesen berendezték a tehetősebb emberek ízlésének megfelelően. A belső tere hatalmas volt és végig szőnyeggel borított, a franciaágy a sarokban kapott helyet nem messze a kétszárnyú hatalmas ablaktól. Szép volt, de jelenleg nem ez érdekelt hanem a fürdőszobája amit szinte azonnal meg is céloztam, hogy megszabadítsam magam a hosszú idő alatt rám rakódott ... hát ööö... fene se tudja miktől.
Miután befejeztem a mosakodást és nagy nehezen megszabadítottam magam szag és szennyeződéstől, csodálkozva álltam meg a tükör előtt. Szinte árnyéka vagyok korábbi önmagamnak, szinte csont és bőr lettem az idő alatt amíg nem voltam magamnál. - Csoda egyáltalán, hogy élek. Na és ez a haj...?! Rettenetes, kezdenem kell vele valamit. Hová is tettem azt a Kunait?! - Az éles fegyver megtalálása után nekiláttam a hajam megigazításának. A hosszának bő felét le kellett vágnom, hogy valamennyire hasonlítson korabeli állapotára. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy évekig voltam eszméletlen. A ruha, már ha lehet annak hívni ami eddig rajtam volt, esdekelt azért hogy égessem el, de ezt mégsem tehettem meg egy hotel szobájában ezért az ablakot kinyitva kidobtam azt az utcára, mintha semmi közöm nem lett volna hozzá.
- Na lássuk csak, a fellépések miatt mindig volt nálam egy tekercsbe lepecsételve egy váltás ruha a biztonság kedvéért, ez pont kapóra fog jönni.- Túrtam bele a dolgaimba és meg is találtam köztük azt a tekercset.
A hallba lesétálva a recepcióhoz értem és megkérdeztem az ott álló férfit, hogy melyik asztalnál fogják felszolgálni az ebédemet. A férfi értetlenül állt a dolog előtt, pontosabban előttem, láthatóan nem emlékezett arra, hogy fogadó vendége lennék. Segítettem neki, megemlítettem, hogy az emeleti hármas szobát kaptam meg pár órával ezelőtt, mire a férfi nemhogy csak értetlenül állt előttem, de még a szája is tátva maradt, majd kezével rámutatott a hall sarkában helyet kapó asztalra ami messze távolt van a többi vendégtől. Talán azt várták, hogy a mocsári szörny fog visszajönni a szobából. Megköszöntem neki az asztalt, tökéletes helyen volt a számomra, majd helyet foglaltam.

Kikötőváros - Page 10 969c4acf352cde8263fd69341a5ea101

//Elnézést kérek a késésért ^^ Zsúfolt volt az év vége. Arra szeretnélek kérni, hogy a pénzügyeket próbáljuk komolyan venni és számolni mi mennyibe kerül, próbálok egy materiálisabb világot magam köré építeni . Az Arany Kecsegének adott pénzt pedig a te belátásodra bízom és annyit vonok majd le magamtól. //

Uzumaki Kushina Szomb. Jan. 14 2023, 21:09

[Tessa]

A férfi, akinek enyves kis ujjai ügyébe hajították a pénzes erszényt – mint valami kihívást fémjelző selyemkesztyűt – némi hebegés és habogás után tér csak magához igazán. Főhősnőnk az élet játszmájának dörzsölt játékosaként láthatja is, amint az üveges bogárszemek mögött (szaporának ugyan nem mondható) számítások zajlanak le: a nő tudhatja, hogy a vele szemben álló férfi egy egyszerű lélek és ekként a motivációi is borzasztóan egyszerűek. Szemmel látható, amikor a férfi orrát nem a vendéglátóegység legújabb lakójának áporodott bűze, hanem a pénz szaga lengi be. - Há-hát hogyne, ojou-san, ha itt kíván étkezni a többiekkel, akkor ennek semmi akadálya! – A férfi ugyan botladozva vált mind kommunikációs stílust, mind pedig hangnemet, azonban az arcvonásai és a ráncai gyakorlott színészeket megszégyenítő gyorsasággal rándulnak negédes készségességet árasztó mosolyra. Ha a nő nem járta volna meg már korábban a poklok poklát és kunoichiként nem járta volna útját – a legutóbbi pár éves kimaradását leszámítva – nyitott szemmel és elmével, akkor talán még a bogárszemek jéghideg villanását sem látná a félholdsarlókra szűkülő szemhéjjak mögött: kapzsiság. A művésznő tudhatja, hogy a pénz nem más, mint hatalom.

További konfrontáció hiányában azonban a perzselően jéghideg, sóvárgó tekintettől több fal és ajtó választja a fiatal Unazakit, amikor a szobáját megy elfoglalni, de amikor visszatér az élők és étkezők közé, akkor ismét érezheti azt magán. Az alacsony asztal egyértelműen egyedi kézműves munka, ahogyan a felé siető hölgyön lévő élénk színű selyemruha is; Tessa azonban, ha vérhivatásához híven megfigyeli a textil mintázatát, akkor a kék páva kontúrja és a mögé festett tavirózsa között egy – bár megöltött, mégis látható – feslést vélhet felfedezni.

A felszolgálólány talán a tizenhetedik esztendőjét sem töltötte be, mégis páratlan szépség: bőre porcelánfehér, haja éjfekete, ajkai teltek és rózsásak, írisze akár a tinta, míg a tekintete tengermély és költőien szomorú. Ki tudja, talán még a művésznőt is megihleti a szépsége és jelenléte, de az bizonyos, hogy a leányt ugyanolyan tekintetek követik lépten-nyomon, mint amilyennel Tessát is illették pár fertályórája.

- Mit óhajt a hölgy? Enni vagy inni kívánna, vagy mindkettőt tán? – A lány hangja kimért, artikulációja rendhagyóan tiszta. - A junmai és honjozo sakét a Tűz Országából importáljuk, míg a nigorit a Víz Országából, a tokubetsu sakét pedig a Villámok Országából, ezzel szemben a shōchū a Hold Országának különlegessége. Természetesen alkoholmentes italokban is bővelkedik az Arany Kecsege választéka, ugyanis az országunk teáin kívül számos Tea Országából érkezett teakülönlegességgel szolgálhatunk. Főételnek az Arany Kecsege itamae-mesterének specialitását ajánlom, a csípős sukiyakit, valamint a mézédes unagi no kabayakit, mellé pedig a Hold Országának specialitását, a nattot. Amennyiben a tengeri halak ízvilágát kívánná megtapasztalni, úgy az Országunk élővilágban gazdag partvidékeiről származó halhúst feltálaló sashimi-válogatásainkat ajánlanám, mivel a halainkban a holdfény ezüstös íze is megtapasztalható. Amennyiben előételre is tehetnék javaslatot: a tengerisóval meghintett edamame és a chawanmushi kifejezetten ízletes és közönségkedvenc a vendégeink körében, míg az étkezés záróakkordjaként a matcha tea mellé a wagashit ajánlanám. Vagy esetleg a hölgynek egyéb kívánsága van?
A lány mindeközben tökéletes testtartással térdepelve várja Tessa válaszát, illetve rendelését, ahogyan az etikettnek (minden pontjában) megfelelő magatartást tanúsítva arckifejezését lágyan és ártatlanul tartva kerüli a megrendelő pillantását. Mindeközben a különböző korú női felszolgálók szorgosan tesznek eleget a rendeléseknek és bár mindannyian színes posztókat viselnek, mégis a lányé a legkifinomultabb. Az ételek azonban egytől egyig gyönyörű kompozíciók, amik már messziről illatoznak.

Az alkohol pedig már megoldotta többek nyelvét is, hiszen Tessa a többi vendéghez képest viszonylag későn érkezett: - ….űz országába se megyünk egy ideig! Se a Vízbe, se a Villámokba, se a Földbe, de a Szélbe se! Levélrejteket felrobbantották, a felhőt letarolták, a homokot elfoglalták majd vissza, a ködrejtek és a rejtett szikla megosztotta saját magát. Megmondom én nektek, de meg bizony: én kimentettem a vagyonomat, jobban teszitek, ha ti is ugyanígy tesztek! – A kreolbőrű férfi még a szavainál is hangosabban üt az asztalra és majdnem a csésze is letáncol a felületről ennek nyomán. Kettő asztaltársa ugyan mintha hasonlóan ittas állapotban lenne, mégis csitítani próbálják. Egy gyors pillantás alapján megállapítható róluk, hiszen erről mind a kreol bőrszínük, mind pedig a ruházatuk erről árulkodik, hogy nem a Hold Országához tartoznak, de még csak nem is a régióhoz. A Villámok Országának lakosai között lehet hozzájuk hasonlót látni leginkább, de a férfi monológjából kiindulva a kereskedők céhének tagjai, akik nem ismerik az országhűséget és csak a pénz nyelvét és törvényeit. A három férfi közötti asztal szinte roskadásig van pakolva üres tányérokkal, tálakkal és ugyancsak üres üvegekkel. Homlokukon verejtékcseppek csillannak, tekintetük – még így távolról is láthatóan – fátyolos. Ha a levegőt nem lengené be az ízletes falatok aromája, akkor talán még az alkoholbűzt is megérezhetné, ami a bőrükből árad.

Az ittas beszéd azon túlmenően, hogy legtöbbször követhetetlen zagyvaság gyakran tartalmaz valós elemeket is; az utcán hallottakat legalábbis megerősíti, sőt, azon túl is terjeszkedve szolgál információval az Unazaki sarj részére. Valóban túl sokáig volt távol a valóságtól és a világ eseményei távolléte ellenére zavartalanul lezajlottak. A felismerés talán zavarba ejtő is lehet, hogy a világ tovább haladt a jelenléte nélkül, hiszen minden ember - akarva vagy akaratlanul – a világ közepének értékeli saját magát, hiszen minden gondolatát egyediként éli meg, minden tettét csak a saját szemszögéből látja. A világukban kialakult rendszer épp azt korlátozza, hogy istenként ismerjék fel saját magukat azáltal, hogy lenyomja őket szolgasorba. A magatartási szabályok, az erkölcsi normatíva mind ugyanezt erősítik: egy shinobi parancsra ölhet, egyébként nem; egy civilnek gondolnia kell arra, hogy jó karmát halmozzon fel a következő életére. Lényegében drámai művet alkothatna a hányattatott sorsú főhősnőnk: a jelenlévők vérével megfestett paravánok némi fényjátékkal életre tudnák kelteni azt a drámát, amit ő a hangszerével és az áldozatok sikolyával és hörgésével megzenésíthetne. Ehelyett nyugodtan ülve adhatja le a rendelését. A rendszer szocializált és kondicionált (egyben némileg sorozatgyártott) gyilkosokat eresztett világgá tudva azt, hogy abban rengeteg aberrált elem él, akiket – bizonyos okokból kifolyólag, ami általában p betűvel kezdődik és énzre végződik – életben kell hagyni.

Az igazság keserű, ahogyan az alkohol is, amit a férfiak fogyasztanak. - Hogy érzik magukat a jó urak? – Hallhatja a hajszálmeresztőn negédes és túlontúl segítőkész hangot a férfiak asztalához lépő férfi ajkaiból felcsendülni. - Esetleg hozhatnak még finom falatokat vagy kellemes alkoholt a hölgyek a jó uraknak? – A kérdését azonnal követi (az előre elrendelt és ekként várható) válasz:

- Alkoholt! Shōchūt, mindet! – Kacag fel a harsány férfi, amire több szomszédos asztal vendégei is rosszalló pillantásokat lopnak felé. Tekintettel azonban arra, hogy a három férfi ruházata a leggazdagabb mind anyagában, mind díszítésében, mind pedig a posztók felett hordott ékszerek tekintetében, de ezen túlmenően is az ő asztaluk a leginkább megpakolt mind üres tányérokkal, mind pedig üres üvegekkel, így egyik vendég sem elég merész ahhoz, hogy hangját emelje ellenük. Milyen is volna az: lekiabálni egy kiabálót. - Úgy gondolom, hogy a shōchū kifogyóban van, de a sakéink kifejezetten finomak, egyben segítik az emésztést és az alvást is.

- Hát hogyne, jó urak, már intézem is, intézem is… – Hallható, miközben a férfi szapora léptekkel távozik kurta lábain a konyha irányába.

//Semmi gond, szerintem mindenki ebben a cipőben jár év végén. A levonással kapcsolatban még egyeztetnem kell, de gyanítom, hogy eltöltött éjszakánként lesz felszámítva a díj, ahogyan a fogyasztás díja is egyedi módon alakul. Természetesen a pontos nyilvántartás ezek alapján fog majd alakulni, szóval köszönöm, hogy előre szóltál, hiszen erre akkor én is kifejezetten figyelni fogok és amint tudok erre vonatkozóan adatot, azt rögtön továbbítom.

Ajánlott tartalom