Kiképzőterepek

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 22:08

A képzett shinobik a város szélén, vízhez és erdős területekhez közel, szabad területeken edzhetnek és szimulálhatnak éles helyzeteket.

**Goukai Hio/Shii-Ann** Hétf. Aug. 09 2010, 20:53

A fekete szépség a reggeli rosszullét leküzdése után az utcákat rója, s türelmetlenül sétál ki-be a boltokból. Nem tervezi, hogy beszerezzen már gyermekholmikat, hisz még csak a harmadik hónapban jár, de a téma lassan elkezdi azért már piszkálni a csőrét. Főleg, hogy Raizetzu azóta úgy bánik vele, mint a hímestojással, s lassan a nő úgy érzi, kezd fojtogatóvá válni a megkülönböztetett figyelem számára.
Örül, hogy elhagyta a bázist, és teljesen hétköznapi nőnek öltözve róhatja az utcákat, de amint meglátja az akadémiától nem is annyira messze lévő kiképzőterepeket, hirtelen felismerés hasít a szívébe: bizony, attól hogy terhes, Raizetzu-ból ugyanúgy előjöhet a démon, amitől tart meglehetősen.
Legutolsó nagy fogadalma maga felé is az volt, hogy erősebb lesz, hogy együtt maradhasson a kék hajú Ryukai-ossal, s az abban élő jutsetsu-szörnyeteggel is.
~ Mintha azt mondta volna, a genjutsuk ellen a jutetsuk nem tudnak mit tenni… ~ Gondolja, s közben a kiképzőpályák felé iramodik. Az inge ujját feltűri, ahogyan közelít, a haját pedig egy a nyakában lévő szalaggal összefogja, hogy ne zavarja.
~ Ha nem is a genjutsukat magukat, de legalább a feloldásukat meg kellene tanulnom…~ Emlékszik, hogy konohában egyszer még a mestere oktatta ilyesmire, de éppen a semmi-nem-érdekel- korszakát élte, és oda sem konyított, mit is akar a mestere. Mellékesen utálta a csapattársait, került minden velük való kapcsolatot.
~ Hogy is volt…? ~ Kezd elgondolkodni, miközben a pálya szélére ér. Megáll, lerakja a táskáját a padra: most kivételesen fegyverek nincsenek nála, csak néhány kunai akad nála. Mert ugyebár, bevásárolni indult, nem küldetésre, és elvileg, barátságos területen van.
~ Már rémlik valami… meg kell szakítani a testben a chakraámlást, és ezzel az egyszerűbb genjutsukat ki lehet ütni ~ s végiggondolja, hogy neki ez gyerekjáték lesz, tekintve, hogy a Kagura harmadik szeme jutsu-hoz az embernek nem éppen kis chakrakontrollrral kell rendelkeznie, és ugyebár ő maga ismeri ezt a technikát.
- Már csak egy genjutsus kellene… - Motyogja magának, s közben leül a kiképzőpálya szélén lévő padra, s felemeli szénfekete szemeit az égre.
Olyan csendes minden, amióta egyedül van… a felhők pedig olyan nagyok a kék égen, mintha csak külön szigetek lennének.

Vendég Kedd Aug. 10 2010, 10:46

Ülsz magányosan a kiképzőterep közepén, csak a fák suhogását lehet hallani... Erre szokták azt mondani, hogy túl nagy a csend, az a bizonyos vihar előtti csend. Lehet, hogy tényleg esni fog? Felnézhetsz az égre, hátha találsz pár viharfelhőt, ám be kell látnod, hogy bizony nincs. Na és mi a másik lehetőség, talán valaki figyel? Egy kisebb kuncogás hallatszik a fáról, majd egy reccsenés, és az illető már zanyál is a földre.

- Á a rohadt életbe ez nagyon fájt... A fenekem... - kap a popójához, s elkezdi dörzsölni. Na jó, most eldöntheted, hogy egy szokásos mangacsepp jelenik meg a fejeden, vagy pedig tisztaerőből elkezdesz röhögni az alakon. Nagy nehezen feltápászkodik, s feléd fordul. Most már megláthatod, hogy-hogy is néz ki.

Kiképzőterepek 6b3254262cc51398c32288b8f7fca874_www.kepfeltoltes.hu_

Int egyet, majd bárgyú mosoly...
- Hello... - csak ennyi jön ki a torkán, érdekes ez a fickó, biztos hogy idevalósi? Mindenesetre még sohasem láttad, lehet, hogy valami más nemzetnek a kémje? Közelebb lép hozzád, ahogyan elkezd mustrálni. Persze láthatod, hogy mi is az amit néz... Talán valami perverz, aki kémkedett utánad, s idáig követett.
- Mit csinál egy ilyen gyönyörű nő, egyedül itt a kiképzőterepen? Itt veszedelmes ellenfelek lehetnek ám... - nincs tisztában, hogy kivel beszél, de nefélj, idővel úgyis rájön. Kicsit megdobja elöl a haját a kezével, s nagy csillogó szemekkel nyújtja feléd a kezét. - A nevem Shikanosuke, és a tiéd...? - hát nem egy ilyen bohócra vártál az tény, de hátha tud segíteni. Ha meg nem, akkor beleverheted a fejét a földbe...

**Goukai Hio/Shii-Ann** Vas. Aug. 15 2010, 09:20

Kellően elunta már a barifelhők bámulását, ami kezdetben megnyugtatta, a végén pedig már kellően felidegesítette ahhoz, hogy egyből kiszúrja az illetőt, aki érdekes belépőt választott magának. Na jó, inkább a gravitáció döntötte el a dolgot.
Feláll, amikor a fiú is feltápászkodik, s a nevetését visszafogja enyhe kuncogássá, ami a fiú szemében még talán valami kacérkodásnak is tűnhet. Hio pedig korát és állapotát meghazudtolva kislányosan takargatja az ajkait, miközben pirulva néz fel igéző fekete szemekkel a srácra. A színészkedése még mindig a régi, tehát, tökéletes.
A srác végre meg is szólal, persze miután a szemeit elidőztette a has és a nyak közötti testtájékon, értsd a melleken, s érdekes módon, értelmes szavakat nyög ki. Shii-Ann-nak el kell szomorodnia, a csábereje sem a régi: valami buta gagyogást várt, mert hogy annyira le kellett volna nyűgöznie a fiút. Tehát, hazudnak azok, akik azt mondják, a terhes nők a legszebbek.
Nem fog ezen megsértődni, mert így is tudja, hogy kellő mélységű benyomást sikerült tennie a fiúra, hanem helyette közelebb lép, amikor a fiú barátságosan kinyújtja a kezét kézfogásra. Hol vannak azok a szép idők, amikor kézcsókot adtak neki?!
Azonban, ahelyett, hogy elfogadná a felé nyújtott jobbot, összecsapja egy bájos mosoly kíséretében a kezeit, és már a tenyereibe is koncentrálja a fuuton- chakráját.
- Reppusho! – Kislányos, lágy hangon mondja ki a technika nevét, szinte csak mellékelve, mivel a kis szélörvény már ki is tört a kezei közül, és ha minden igaz, kicsit arrébb tessékelte Shikanosuke-t. nem akarja fellökni a fiút, csak amolyan jelzésértékű dolognak szánta.
Jól van na, a terhesség alatt néha jól esik gonoszkodni is.
- először is: a veszélyes ellenfél én vagyok számodra jelenleg, és másodszor: mivel ez egy edzőterep, nyilván gyakorolni jöttem. Harmadszorra: ki mondta, hogy tegezhetsz? – kicsit hisztissé is vált a gyermekáldás miatt?
- De a viccet félretéve. – Mosolyodik el újra a lehető legédesebb mosolyával. – éppen valaki olyat keresek, aki tud néhány gyengébb genjutsut, akivel kipróbálhatnám a kai-mat. – Rebesgeti meg szempilláit, célozva arra, hogy a fiútól vár valami genjutsut.

Vendég Hétf. Aug. 23 2010, 07:25

A férfi még mindig mosolyog idétlenül, s várná a jobbodat, de te éppenséggel mást adsz neki. Egy kis ízelítőt az erődből, s egész ügyesen kivitelezted, a csávót nagyon is meglepte. Nem csak, hogy sikerült arrébb tessékelned, de a hirtlelen széláramlattól hátraesett... Na igen, szegény most újra fájlalhatja a hátsóját, mintha nem kapott volna már eleget azzal a kis zuhanással az előbb. Aztán elkezded ecsetelni a férfinak, hogy nagyjából milyen erős is vagy... Valószínűleg nem ismert fel, lehet, hogy valóban nem idevalósi? Csak meglátott az utcán, és lehet, hogy úgy gondolta, kiles? Hát amilyen szemekkel nézett téged... Nyilván örült volna, ha egy kellemes, kis fürdőbe mentél volna, ahol még többet láthatna. Micsoda perverz... Feláll, s újra végigmér, amíg te a genjutsu-ról beszélsz. Látszik rajta, hogy egyáltalán nem figyel. Vajon mi másra figyelhet...? De amint befejezed, és nagy csend lesz, azonnal visszarázódik a valóságba.

- Jajj... Elnézést kérek kisasszony, nem figyeltem... - vörösödik el picit. - De ha egy kis edzést akar, tőlem megkaphatja... - ahogy megint végignéz Hio-n, erősen gondolkozik, hogy esetleg tétje is legyen. Na igen, Shikanosuke nem éppen tudott válaszolni a genjutsus kérdésedre, de hátha a "fight"-ban kiderül majd, hogy mire is képes.

**Goukai Hio/Shii-Ann** Kedd Aug. 24 2010, 10:10

Olyan kis bénuci ez a srác, hogy Shii-Ann szíve lassan meg fog a végén esni rajta. A Reppusho kis légáramától is hátravágódik a fiú, újra csak a hátsóját fájlalva. Hio csak megmosolyogja, de nem neveti ki hangosan, majd végignézi kéjesen, ahogyan a fiú feltápászkodik.
~ Kedves Shikanosuke, ha másra nem, arra jó leszel, hogy elűzd az unalmam és a rosszkedvem. Olyan tökéletes vagy erre a feladatra, hogy hirtelen el sem tudom dönteni, kínozzalak meg, csábítsalak el, vagy szimplán nevesselek ki. ~ Gondolja, ajkain még mindig a bájos kis mosolyával.
A srác végül újra megszólal, immáron kisasszonynak nevezve. Hio erre csak a szemeit forgatja széles vigyorral, de nem ellenkezik láthatóan. Főleg, hogy lassan már nem illeti majd meg a kisasszony név, mert nagy hassal senki sem fogja annak hívni, bármennyire is szabad még. Szabad? Nah jó, inkább amolyan félig nyitott kapcsolatban él. Természetesen imádja Raizetzut, akinek gyermekét a szíve alatt hordja, de egy jó esélyt egy kis flörtölésre továbbra sem fog kihagyni.
Shikanosuke tovább legelteti szemeit, végigméregetve őt, s Hio kicsit félrehúzza a száját erre.
~ Csak a szája nagy, hogy megkapom tőle az edzést? Cöh… ~
- Akkor kezdjük. Mivel nem látszik, de áldott állapotban vagyok, jelenleg eltekintenék attól, hogy a genjutsud alkalmazása előtt még megtépázzalak valami fuuton technikával. Ne adj isten, taijutsuval. – nagyok a szavai, és imád blöffölni. Noha a pusztakezes harcban nem túl jó, még is magabiztosan emlegeti ezt is ismert területként, míg a suitont szépen csendben megtartja magának.
Nem tart különösképpen a fiútól, mivel ha valami olyan hatalmas meglepetés érné, ő barátságos terepen van, bármikor a segítségére siethetnek kószáló namigakurei ninják, akik felismerik benne a Ryukai egyik tagját. Az pedig, hogy a fiú erős lehet, és csak játssza a szerencsétlent, szintén megfordul picinek álcázott agyában, de nem foglalkozik vele: ő is be tud keményíteni, ha akar. Csak éppenséggel most úgy van, hogy nem akar.
- Nos? – Szólal meg, s közben végiggondolja újra a Kai menetét, bár sejti, nem lesz ezen a szinten gond vele.

Vendég Kedd Aug. 24 2010, 11:16

A férfin látszik, hogy benne lenne egy kis játszadozásba, nagyon is. Még mindig csak az jár a fejében, hogy mi lenne, ha lennének tétek. Széles mosolyra húzódik a szája, ahogyan belegondol. Nagyon elbízta ám magát, téged meg még nem ismer, hogy mire is vagy képes valójában. Itt az idő, hogy megmutasd neki... Újra visszarázódik a valóságba, amikor megemlíted, hogy állapotos vagy. De láthatóan nem zavarja Shikanosuke-t sőt, újra elvigyorodik.
~ Azt hiszem ez még szórakoztatóbb lesz, mint reméltem... Nem leszek kemény, mert áldott állapotban nagyon veszélyes a harc, de talán a genjutsu tényleg jó ötlet... ~ összecsapja a tenyerét.

- Legyen hát... De ha ilyen szép ki szivességet teszek, akkor már csak kaphatok valamit jutalomba. - jelen meg most egy perverz mosoly az arcán. Ajjaj... úgy tűnik a srácot tényleg nem érdekli, hogy terhes Hio. Tehát ő bukik a kismamákra. Felvesz egy egyszerű kis pozíciót, majd egy tigris kézjelet formál.
- Tehát ha felkészültél... - mondja, de nem is várja már meg a válaszod. - Magen: Narakumi no Jutsu (Démonikus Illúzió: Pokollátó Jutsu) - hangzik el a technika neve, ahogyan Hio szálló faleveleket pillant meg magakörül. Érezheti, hogy kezd elgyengülni, majd kábulatba esik, és a földön köt ki. Amint nagyjából magáhoztér a lány, Raizetsu-t pillanthatja meg, ahogyan ki sántikál a kiképzőterepekre, majd talajt fog. Iszonyú fájdalommal küszköd a földön fekvő férfi, szinte a testén mindenhol vágás látható.
- Hio...H-Hio... kérlek segíts. - jön a segély kérés. Na igen, Shikanosuke nem nagyon kímélt. Pedig ez még nem is olyan erős genjutsu. Kíváncsi rá, hogy mennyire bírod az ilyesmit, és hogy mennyire könnyen tudsz belőle szabadulni.

**Goukai Hio/Shii-Ann** Kedd Aug. 24 2010, 12:34

Shikanosuke a szavakkal nagyon rosszul bánik, mert Hio rögtön átlát rajta. Jutalmat akar… hát megkapja majd a végén, erről Shii-Ann kezeskedik… csak talán nem olyat, amire a fiú számított- nem nehéz kitalálni, az vajon mit akar.
~ Megkapná a dühös Raizetzut a hátába, már nem lenne nagy az arca… ~ Gondolja, s most először kicsit undorodik a fiú rámenősségén, de az érzés olyan hamar tűnik el, mintha nem is létezett volna, mivel maga Hiocska is meglehetősen flörtölő, ha arról van szó.
Mindenesetre, csak nagylelkűen széttárja a karjait.
- Valamit valamiért. – De nem egyezkednek tovább, ugyanis a fiú rögtön egy kézjelet mutat, mire a fekete szépség valami transszerű állapotba kerül.
Először falevelek kezdenek hullani a semmiből, hiszen egy kiképzőpálya közepén vannak, ami fölé nem magasodnak fák, de mielőtt Hio elképedhetne, hogy jééé, milyen szépek a rozsdás levelek, a földre huppan valami láthatatlan erőnek köszönhetően. A feje kicsit zúg, és a látása sem olyan éles, mint amúgy, de valahogy ezt teljesen természetesnek gondolja most: valójában a genjutsu hitetheti el vele mindezt.
Aztán megjelenik az Ao Ryu, milliónyi vérző sebbel borítva, a kiképzőpálya felé erőlködve, Hio felé. A lány majdnem már fel is sikít, és odarohan segíteni, amikor rájön, hogy nem ezt kell tennie.
Eszébe villannak az öreg nő szavai, akitől a Doku Gasu-t tanulta. Ő azt mondta, ha egy jutetsu gazdateste komolyan megsérül, előtör a démon, hogy megvédje a gazdatestet és lekebelezze azt. Tehát már csak pillanatok lehetnek hátra, hogy a démon előtörjön, és átvegye az uralmat Raizetzu felett.
~ Igen, ilyenkor el kell futnom! ~ Gondolja, emlékezve az öreg nő tanácsaira, akit annyira a szívébe zár. Lehunyja a szemeit, és már fordulna is sarkon, amikor eszébe villan, hogy valami nem stimmel.
Mit keresne itt Raizetzu sérülten? Namigakure-ben senki nem támad rájuk, ha pedig küldetésről jön, biztos nem a kiképzőpálya lenne az első útja. És amúgy is, a férfi sosem engedné, hogy Hio így lássa, esetlenül.
~ Valami nem stimmel! ~ És hirtelen elkezd derengeni neki, hogy az előbb még egy másik fiúval beszélt.
- Kai!!! – mutatja a megfelelő kézjelet és megpróbálja megszakítani a chakráját.
~ Ez nem a valóság… ez egy genjutsu! ~ Gondolja, immáron magabiztosan, és próbál kitörni annak bűvköréből.

**Unazaki Reira** Hétf. Nov. 15 2010, 19:16

Ma is hisztisen kelek, mint minden nap. Ám most nem az az oka, hogy túl sokáig kutakodtam a családom után, aztán Kirigakure-ről szóló könyvek felett aludtam el. Nem. Egy hülye madár dönt úgy, hogy belesétál a szúnyogok ellen állított hálómba, miközben egy macska elől menekül. Zavaró tény az is, hogy mikor nekilátok a kiszabadítani, ébredek rá, hogy ma kapok mestert is. Ma. Pont ma...
Már annyi alkalommal mentem be az Akadémiára, mert mindig azt mondták, hogy na majd ma, na majd ma kineveznek mellém egy mestert. De amikor beértem, mindig azzal szembesítettek, hogy sajnos három fős csapatokhoz osztották be őket, ez így nekik jobban megéri, mint hogyha csak egy főt okítanának. Én valamennyire egyet is értettem velük, még jó, hogy Reira csak ébredezett, különben lett ott volna sikoltozás. A képzettebbek persze oly' gyorsan leszereltek volna, hogy nyakam szegem.
Miután a madár hála nélkül kiszáll a kezeim közül, csak morgok egyet. Bizony, már Reira is korán kelő. Ejnye...
Elindulok a szekrény felé, és először a pizsamámra veszem rá a szokásos ruha összeállítást. Nem várom, hogy csak a ruházatom miatt szimpatikus legyek a mesterem számára, de az első benyomás a fontos. Azt hiszem... Miután felveszem a piros ruhácskákat magamra, leveszem alóla a pizsamát, majd leülök az ágyra, felcsatolom a senbon-tartó övemet, a shuriken-tartómat, és a szandálomat.
- Indulásra készen! - rikkantom el magam, majd minden rendrakás nélkül kimegyek az ajtón, becsukom, és elindulok a kiképzőterep felé.

Túl korán érkezek, azt hiszem, mivel se közel, se távol egy lélek sincs. ~ Ezt jól megszívtam... minek siettem ennyit? ~ De ha megint nem kapok mestert, én felakasztok valakit. ~ El a gondolataimtól, Reira! ~ De csak mert álmos vagyok.
Jobb híján nekidőlök az egyik farönknek, és köveket kezdek el dobálni egy másik fának. Annyit nem késhet. Hacsak nincs az, hogy megint a takarékosabb megoldást választották egy tehetséges ninja fejlesztése helyett.

Danzou Szer. Nov. 17 2010, 18:39

Már percek óta dobálod a köveket a farönknek, ami egy idő után már nem annyira unaloműző, de más nem nagyon tudsz tenni. Így marad az unaloműzésnek ez a formája.
Sokáig azonban nem unatkozhattál, ugyanis érdekes dolgok történtek. Minden kezdődött azzal, hogy az egyik kő nem jutott el a másik farönkig. De nem azért, mert mellé céloztál, hanem félúton megállították. Ami megállította az nem mindennapi dolog volt: egy vízből formálódott kéz.
Ámulatodból a fejedhez vágódó kő vettet végett, ugyanis a víz kéz fejbe dobott a kővel. Ezután vetted csak észre, hogy már nem egy víz kéz áll ott, hanem egy férfi kezd formálódni a vízből. Néhány másodperc múlva egy csurom vizes férfi állt előtted.
A látványa nem volt valami bizalom gerjesztő, ami a töménytelen sok forradásnak köszönhető ami az arcán helyezkedtek el. De ami még meglepő volt az előbbi belépő után, hogy nem nagyon láttál nála fegyvert, csak egy tanto volt a jobb lábához kötözve.
- Te vagy Unazaki Reira? - kérdezte rekedt hangon tőled.

**Unazaki Reira** Szer. Nov. 17 2010, 19:55

Csak dobálom a köveket, ami kezdi elveszteni a jelentőségét, de biztató az, hogy ez se hiába való, a fán már kisebb lyukat kezdett fúrni a sok kő, ami egy helyre zúdult. A fa alatt már kész kavics tenger van, én pedig kezdek kifogyni belőlük. Majd oda kellesz mennem, és felvenni egy maréknyit. Milyen fárasztó...
Meglendítem a karom, hogy izomból eldobjam a kavicsot, mélyítsem a lyukat a fán, de ahogy elhajítom, nem messze tőlem megáll. Nem veszti el a lendületét, vagy esik le, hanem megáll a levegőben. Lassan kezd előttem kirajzolódni az alak, ami megfogta a kavicsot. Egy kéz... vízből? Érdekesen kezdődik a nap.
A kéz meglendül a levegőben, és visszahajítja rám a kavicsot, és még mielőtt kitérnék előle, eltalálja a homlokom. Halkan morgok egyet, majd hirtelen a "kézből" egy egész ember teste kezd előttem megformálódni. ~ Ezt meg kellesz nekem tanítania. ~ gondolkodok vigyorogva.
Nem igazán láttam rajta shuriken-tartót, vagy ilyesmit, akárhogy is néztem, hátha lemaradt a vízből, vagy valami, de utólagos meggyőződés után megegyezek magammal, hogy tényleg csak az az egy tanto a fegyvere, amit a lábára kötözve hord.
Nem sokáig nézhetem őt, mert megszólít. Furcsa, rekedt hangja van, és ha jobban megnézem, észreveszem, hogy az arca tele van hegekkel. Biztos nagy háborús ninja.
- Igen, örvendek. Maga talán a mesterem lenne?

Danzou Hétf. Nov. 22 2010, 16:51

- Hát mivel még életben vagy az ellenséged nem lehetek. - válaszolta neked.
- Tudomásom szerint te is Kirigakure egykori ninjája vagy, és te is Suiton elemű. Jól tudom? Ha nem akkor javíts ki.
Ekkor leendő mestered egy lapot vett elő, aminek a kitöltéséhez hozzá is kezdett. Óráknak tűntek a percek amiket a papír kitöltésével töltött, miközben a külvilággal nem is nagyon foglalkozott. Mikor látszólag befejezte az írást föl se nézett a papírból és úgy beszélt hozzád.
- Milyen kiképzést kaptál?
- Milyen irányban akarsz specializálódni? Ninjutsu, Taijutsu, Genjutsu? Ezeken belül is akarsz-e valamerre specializálódni?
- Miért hagytad ott az előző faludat?
- Miért pont Namigakure-t választottad?
- Elvégezted-e már az alapvető kiképzéseket? Fára mászás, vízen járás? Illetve kaptál-e valamilyen egyéb kiképzést?
- Van-e még valami megosztani vallod a falu számára magaddal kapcsolatban?
A mestered ki se nézve a lapok mögül jegyzetelt ismét, immár a kérdésekre adott válaszaiddal. Miután végzett az írással egy tekercset vett elő amin a te neved állt. Kicsit furcsálltad, hogy a tekercset, de azt még jobban, hogy több tekercs is volt nála, mindegyiken egy-egy névvel. Mire föleszméltél már egy sólyom karjaiban volt a tekercs és egyenesen a falu központja felé repült.
- Nos, a papír munka elvégezve. Van valamilyen kérésed, hogy mit gyakoroljunk ma, vagy döntsem el én a mai edzés tervet?

**Unazaki Reira** Kedd Nov. 23 2010, 23:04

~ Milyen furcsa modora van. Háborús pali, mi? Akkor talán jóban leszünk. Talán... ~ Vagy ha nem, akkor majd megszurkálom... ~ Reira, elegem van már belőled! ~ Mi van, becsurgattál, picim? ~ Utállak... ~ húzom fel az orrom, amit gondolom a sensei nem ért, miért csináltam, vagy nem is figyelt, de annyira sok időt nem szándékozik rám pazarolni, ez látszik. Ejnye...
Nem sokáig nem kell várnom, jön a kérdéseivel. Már megszoktam, álljunk neki... De hé, ezek nem így szoktak kezdeni!
- Ahhan... vagyis, Igenis. - javítom ki magam, gondolom neki ez jobban tetszik. Miért kell mindig udvariasnak lenned, he?! ~ Tudod mit, Reira? Többet nem szólok hozzád. Rohadj meg a megjegyzéseiddel együtt... ~ Na, te is tudsz kemény lenni. ~ N-e-m szólok hozzád. ~ Most is beszélsz. ~ Ahhww... ~
- Gyenge kiképzésben volt részem, nagy részint nem velem törődtek, az élet edzett.
Kifújom magam, azt hiszem, itt a vége. Rosszul hiszem...
- Ha már Suiton elemre kezdtem el fejlődni, be is fejezem azt. Egyenlőre arra szeretnék specializálódni mindenképp. A többit hanyagoljuk...
Ennél többet már úgy se kérdez. Nézem a papírt, amire irkál, nem semmi, milyen gyorsan lefirkantja a válaszom, meg a saját kérdését. Vagy a kérdés talán már fenn van?
Épp a körmömet kezdeném el piszkálni, de újabb kérdésekkel rohamoz meg.
- Nem tartozik magára! Magánügy, oké?
Persze, erre se válaszol, csak ír, és ír, és ír... és újabb kérdéseket tesz fel.
- Erre vitt a hajó. - emelem égnek a tekintetem. Más magyarázatom nincs is nagyon.
A következő kérdés annyira nem is cinkes. Erre képes vagyok válaszolni, azt hiszem.
- Mint mondtam, az edzésemmel nem sokat törődtek, így csak egy Suiton jutsuval gazdagodtam meg, a Mizu Bunshin-nal. Nem mondom, hogy kevés, de azért nem a legtöbb +1 év alatt.. Azért a fára mászást és a vízen járást szívesen eltanulnám még a Suiton elemre való specializálódásom előtt.
Újabb firkálás, milyen jól végig tudja követni a válaszaim, még vissza se kérdez.. Bár, ő is nagyon hadar, gyorsan is ír, mindenben olyan gyors. Nem tudom, mi lesz így velem, de a gyors edzésterv nincs az ellenemre.
- Nincs, így is túl sokat mondtam. Elég lesz az interjúból..
Amint végez az új válaszommal, egy tekercset vesz elő, rajta a nevemmel. Érdekes, más neves tekercs is van nála, de minek hordoz magával ilyeneket? Emlékezzen hova és kihez kell menni, vagy mivan?
Ám hirtelen egy sólyom is megjelenik, és az elrepül a nevemmel ellátott tekerccsel. Tényleg minden olyan gyorsan történik... ideje lesz hozzászokni. Amíg én a repülő sólyomra figyelek, a mesterem megint kérdez.
- Először is, a nevét szeretném tudakolni. Utána pedig ez a vízen járás meg fára mászás érdekelne...

Danzou Csüt. Nov. 25 2010, 18:50

- A nevem érdekel? Nos, mivel te is bemutatkoztál, így én is bemutatkozok. A nevem Ajibana Akikazu. Mivel már bemutatkoztunk y egymásnak, így szerintem el is kezdhetjük az edzést.
Akikazu ekkor a terepet kezdte körbe kémlelni. Mindegyik fához oda ment, megkopogtatta, majd tovább ment egy másik fához ahol ezt a műveletet ismét elvégezte- Ez így ment percekig, majd megállt az egyik fánál, ahonnan a kopogtatás után már nem tovább.
- Ez a fa megfelelő lesz az edzéshez. Nos a feladatod igen egyszerű lesz, föl kell menned a fa tetejére kéz használat nélkül. Ez először bonyolultnak hangzik, de lesznek még bonyolultabb dolgok, amiket meg kell majd tanulnod. Ahhoz, hogy föl mássz, a lábadba kell áramoltatnod a chakrát. Könnyűnek hangzik, de nem az elsőnek. Ha túl sok chakrát áramoltatsz, akkor bereped alattad a fa, ha túl keveset akkor nem tudsz megállni. A technika kezdetleges nehézsége az, hogy meg kell találnod a tökéletes chakra áramoltatást, hogy fel tudj menni a fára. Ez lesz a feladatod egyelőre. Kezdéshez tanácsolom, hogy minél messzebbről indulj neki, mert akkor elsőnek tovább tudsz jutni a lendület miatt. Nos, akár kezdheted is.
Azzal a mestered arrébb állt, utad engedve neked. Egy másik fa árnyékában telepedett le azzal a céllal, hogy onnan nézze majd a próbálkozásaidat.

**Unazaki Reira** Pént. Nov. 26 2010, 16:02

~ Szóval Akikazu. Milyen érdekes neve van... ~
Észreveszem, hogy a sensei több fához odamegy, és megkopogtatja a törzsét. Elég vicces látványt nyújt, amihez persze Reira is hozzáfűzi a véleményét. Fakopáncs...
Egy idő után megállapodik egy fánál, ami ezek szerint úgy koppant, ahogy ő akarta. Elmagyarázza, mi a feladatom. ~ Ha túl erős, bereped... ha túl gyenge, leesek. Hehe, ez rímmel! ~ Te még ilyenkor is olyan idióta vagy... erősebb akarsz lenni, nem hülye, igaz? ~ De ebben neked is segítened kell. ~ Mégis mit? ~ Te is tudod, hogy neked jobb a chakra kontrollod. Bár egy és ugyanaz a test vagyunk, mindkettőnknek más megy jobban, ez például a te szaktered. ~ De ne csodálkozz, ha "véletlen" mészárlást csinálok.. ~ Nem hiszem, hogy ő ezt hagyná. Na, gyere elő, Reira! ~
Kicsit, mintha a szemem vágása megváltozna. A szelíd nézés most elszánt és őrült lesz, úgy szólalok fel, látszólag más hangon.
- Azt hiszem, menni fog. - vigyorgok.
Úgy indulok, ahogy Akikazu mondta nekem. Távolabbról, leállok az árnyékba, és a lábamba kezdem irányítani a chakrát.
Mikor úgy érzem, elég lesz, nekifutok, és a lendület miatt tényleg jól megy, de nem úgy tűnik, hogy ze elég legyen, fenn maradjak. Nem akar ott ragadni a lábam, így hirtelen többet vezetek a lábamba, ami miatt egy kicsit megreped a fa törzse, én pedig sikeresen leesek a földre. Morogva állok fel, és sélálk vissza a helyre, ahonnan indultam.

Danzou Hétf. Nov. 29 2010, 20:25

- Ilyen hirtelen ne változtasd a chakra áramlást. Alapból nehezebb a lába áramoltatni a chakrát. Nem az a lényeg, hogy egyből sikerüljön, hanem az, hogy egyáltalán megtanuld ezt. Próbálj meg az előbb áramoltatott chakramennyiség között lévő mennyiségű chakrát áramoltatni.
A mestered fel se nézve a fa alól adja neked a tanácsokat. Úgy tűnik nem nagyon érdekli, hogy hol haladsz az edzésben. Ezt a tényt bizonyította az is, hogy néhány percen belül elaludt, mintha az edzésed alatt ez természetes lenne.
Ez kicsit fel is dühített téged, ami miatt egy ideig nem tudtál rendesen koncentrálni, így nem nagyon akart sikerülni a fára mászás. Sokadik nem teljesen tökéletes technika kivitelezés után láttad a szemed sarkából ahogy a mestered föl kell a fekvő helyéről és leporolja magát.
- Ez így nagyon unalmas. Adjunk valami izgalmat ennek az edzésnek, mert még a végén halálra unom magamat.
Egy gyors mozdulattal a mestered kirántotta tokjából a tanto-ját, amit egyből bele is dobott abba a fába amit meg kellene másznod. A kés kb. 3 méter magasan csapódott be a fába.
- Nos, amint látod a fegyverem 3 méteres magasságban benne van a fába. A feladatod igen egyszerű. Fél órád van rá, hogy fel fuss a fára addig, hogy ki tud szedni a fából. Ha nem sikerül fél órán belül akkor lemondok a tanításodról és új kiképzőt kereshetsz magadnak, ami beletelik egy kis időbe. Az idő mostantól indul, úgy, hogy húz bele a gyakorlásba.

**Unazaki Reira** Csüt. Dec. 02 2010, 19:44

Oké, legyünk lassabbak. Van időnk...!
Rám se néz az a balek, nagyon nem izgatja, mit csinálok. Szívesen megviccelném valamivel, de inkább gyakorlok. Néha azt kockáztatom, hogy hátra esek, néha pedig azt, hogy átrúgom a fa törzsét. Egyszer azonban sikerül lendület nélkül másfél méterre feljutnom, szóval már haladok. Ha ez ilyen nehéz, milyen lesz még a vízen járás...
Aztán az én idő mérésemben annyira sokat nem is kell várni, amíg felébred. Unalmas. Kösz...
Hirtelen a fegyverét veszi elő, és mikor azt hiszem, nekem akarja vágni, inkább a fát kínozza íj módon. Körülbelül három méter magasan lehet a fegyver, én pedig csak nézek rá, amíg Akikazu közli velem, miről is van szó. Egyre inkább értetlen fejet vágok, kicsit úgy nézek ki, mintha most épp Layla lennék. De maradjunk inkább Reirák....!
Fél óra. Szipi-szupi... De sikerülni fog, csak nyugi. Nekem nincs akadály.
Ezt betartva, újabb bénázásokkal, de megindulok a fa felé. Bár néha sikerül 2 méter felé felfutni, többre aligha jutok. 28 perc telik el azzal, hogy én próbálkozok, és az utolsó perceket felhasználva indulok neki. Asszem ez az utolsó próbálkozás. Mindent bele!

Danzou Hétf. Dec. 06 2010, 18:06

Az utolsó lehetőségedhez érkeztél, amivel eldőlhet a jövőd. Neki indultál a fának és határozott mozdulattal el kezdtél futni a tanto felé. Már csak néhány centire volt a kezedtől. Már épp nyúltál volna érte mikor nem az történt, amire számítottál. Már nyúltál volna a fegyverért, mikor hirtelen egy füstfelhő kíséretében átváltozott. Nem mássá változott, mint a mestered hasonmásává. A döbbenettől nem tudtál reagálni arra, hogy a hasonmás kinyújtva a jobb kezét megakadályozott a tovább haladásban. Már számítottál rá arra, hogy leesel, de ez nem következett be.
- Gratulálok, megtaláltad a helyes keverési arányt. Így már elméletileg tudsz tökéletesen fára mászni Chakra segítségével. Felmerül benned a kérdés, hogy ez a hasonmás dolog most mire volt jó. Nos, a hasonmásom egy Kage Bushin. Ez a klón technika sajátossága, hogy tud jutsukat végre hajtani, azonban a chakrád mindig megfeleződik, ha létrehozol egy klónt. Mint te is rájöhettél a klón fölvette a tanto alakját. Felmerülhet benned a kérdés, hogy mi értelme volt a félórás határidőnek. Mint tudod, ez a falu jelenleg kevés ninjával rendelkezik, ami nagy hátrány. Ráadásul puskaporos hordó van a nemzetek között, ami bármikor háborúhoz vezethet, így nem volt más választásunk, hogy felgyorsítani a geninek kiképzését. Ezért is választottam a fél órás határidőt, hogy minél gyorsabban megpróbáld elsajátítani a technikát. Nem biztos, hogy tökéletesen, de már tudod elméletileg hogyan kell alkalmazni a technikát, így rátérhetünk a következő edzésre a vízen járásra.
Mestered befejezve a szót egy tekercset vett elő. Nem értetted először, hogy minek kellhet, de csak hamar rájöttél. Ugyanis a mestered miután a pecsétet kinyitotta a tekercsen víz kezdett folyni a tekercsből. Néhány perc múlva a víz már majd nem addig ért ahol álltál a fán, majd végül látszólag nem jött ki több víz.
- Nos, először is próbálj meg megállni a vízen olyan chakra áramoltatással, mint amin itt állsz a vízen. - szólt mellőled a mestered klónja.

**Yuri Tadasi (Alias Hidoi)** Szomb. Dec. 18 2010, 15:00

//Kisame-senpai! //

Ez is olyan nap volt mind a többi. Hosszú idő óta Yuri szinte minden idejét lekötötte a kórház. Reggel kezdett és késő este végzett. Nehéz fárasztó műszakok, de nem panaszkodott, hiszen élvezte azt, amire vállalkozott. Nem sírta vissza izgalmas mulatt, őröm volt számára a béke, mely körülzengte őt. Bár azért mostanában elégé megsokszorozod a betegek száma, de ez nem volt annyira nagy gond, vagyis gond volt, de így több munkája volt a kunoichinke és ennek örült. Több munka, nagyon gyakorolta és így lassan fejlődött azért.
De ez a nap más volt. Norata (Yuri feletesse, akibe mellesleg szerelmes, eddig ez viszonzatlan volt, ahogyan eme Njk tanította meg neki mindent) várta őt az edzőterepen, meglepetéssel. Ezt mondta neki és a kunoichi izgatott volt. Bár a helyszín miatt, nem számított randira, de az, hogy a férfival lehet, örömmel töltötte el őt.
Szépen felöltözve, sőt kicsit plusz rányalatott is adva az arcának sietett a kiképzőterepekre, ahogyan boldog volt és ennél nőiesebb nem volt eddig. Kicsattant a boldogságtól, ahogyan majdnem dalolva és ugrálva ment vévig a falú utcáin, majd lépett be a fákkal tarkított terepekre, ahol egyedül volt. Hiába kémlelte a terepet, nem talált senkit sem, ami kicsit lehervasztotta őt.
- Előbb jöttem volna? -kérdezte magától- Áhh.. strébernek fog gondolni, de akkor is...- tűzben égett a szeme- Ma megkapom az első csókomat tőle, biztosan! -határozta el hangosan és boldogan.

**Unazaki Reira** Szer. Dec. 22 2010, 22:54

Amikor már elkapnám a fegyvert, hogy hátha új támadóeszközzel gazdagodok, egy pukkanás kíséretében a tanto átváltozik a fegyver másává, ami egy gyors mozdulattal meglöki a homlokomat, és megállok a fán, ránézve, egy ilyen 'most mi a franc történt?' nézéssel.
- Akkor én azt hiszem, megfeleltem - válaszolok vigyorogva, majd tovább hallgatom a mondanivalóját.
Már megint a háború. Szeretem a háborút! Grr! A háború katasztrófával jár... a katasztrófa jó..
- Felőlem kezdhetjük. - vonom meg a vállam, bár már nem sok kedvem van itt maradni. Lassan vissza kell engednem Layla-t... még ilyen sokat nem nagyon voltam ebben a testben, de meg kell szoknom. Egyszer át fogom venni az irányítást... ~ Miről habogsz? ~ Hát te itt vagy? ~ Nem, itt a lelkiismereted... ~ Hagyj békén, épp tanulok, okés?!
Ekkor a sensei egy tekercset vesz elő. Minek neki ennyi tekercs? Amint kinyitja, és feloldja a benne lévő pecsétet, és víz kezd el belőle csobogni. Szép lassan a víz már olyan mértékekben megnő, hogy felér addig, amíg én állok a fán.
- Rendicsek... - motyogom, majd kicsit feljebb sétálok a fán, és megfordulok, lassan, próbálok úgy mozogni, hogy ne csússzon ki alólam a lábam.
Megfontoltan emelem le az egyik lábam a fáról, és rakom a vízre. Mivel nem úgy látom, hogy elsüllyednék, bízva magamban lelépek a fáról. Nagy hülyeség volt, mivel elvesztve a koncentrációm hamar elmerülök a vízben, és mászhatok fel újra a fára, kezdhetem előről.
Újra. Akkor, chakrát a lábba... menni fog ez, gyerünk! Kilépek a vízre újra, ám, úgy, ahogy az első próbálkozásomnál, itt is elvérzek, és bugyborékolva merülök el a nem túl mély, de annál hidegebb vízben. Ez a hideg olyan jól esik most...
Ahogy visszamegyek a fára, elgondolkodok. Miért akarnék... rátapadni a vízre? Annak semmi értelme! Inkább... ha kiszorítanám a lábam alól... ezaz, megvan!

Hoshigaki Kisame Csüt. Dec. 23 2010, 14:28

//Yuri Tadasi (Alias Hidoi) //
Kissé szeles de derűsen napos volt az idő. Talán ez okozta, hogy Norata élvezte a napnak minden percét. Kissé lassan meg-meg állva haladt a kiképző terep irányába. Egy megbeszélt találkozóra igyekezett, no nem randevúra - amit mellesleg nem bánt volna - hanem edzeni. Egyik beosztottján Yurin úgy vette észre, hogy egyre kimerültebb. ~ Talán küldetésre kellene mennie. Egy kis változatosság sosem árt. ~ Gondolta magában. Végül mivel kissé aggódott a lány miatt úgy döntött tanít neki egy két új technikát, hogy meg tudja védeni magát, ha arra kerül a sor. Éppen ezért beszélt meg vele egy találkozót. A lánynak csak annyi árult le, hogy meglepetése van Yuri számára. Talán kissé késve de végül megérkezett a megbeszélt helyszínre. A lány már ott várt rá. Norata odament hozzá és megszólította:
- Szia Yuri. Elnézést a késésért de kissé eltévedtem. - Füllentette a fiú.
- Nos azért hívtalak ide, mert itt szoktam edzeni és meg akartam kérdezni nem lenne-e kedved csatlakozni. - Kezdett a mondókájába a fiú.

Danzou Hétf. Dec. 27 2010, 16:53

//Unazaki Reira//

Az új ötlettől vezérelve neki is indultál a víznek, és elkezdted kiszorítani a lábad alól a vizet. Már kezdtél megörülni, mert úgy tűnt megmaradsz, de végül elsüllyedtél ismét, azonban most segített kikecmeregni a mestered klónja.
- Ki akartad szorítani a vizet a lábad alól? Kezdesz rájönni a dolog lényegére ezek szerint. Az ötlet, ami szerint kiszorítod a vizet az jó, csak nem megfelelő mennyiségű vizet szorítottál ki. Az a lényeg, hogy egy kicsivel több vizet szoríts ki, mint amennyi a súlyod. De ez neked nem biztos, hogy menni fog egyből a fára mászás gyakorlás után. Ezért megelégszek, ha csak a térdedig süllyedsz el. Most pedig próbáld meg újra.
A klón szavai után engedelmeskedve neki ismét megpróbáltad. Bizonytalanul léptél rá a vízre, ami miatt már majd nem el is süllyedtél, de eszedbe jutott, hogy ki kell szorítanod a vizet, így chakrát kezdtél el áramoltatni a lábaidba. Az eredménye az lett, hogy megálltál a süllyedésbe. A folyamatos chakra áramoltatás miatt egyre jobban kiemelkedtél a vízből. Már majdnem kiemelkedtél a vízből mikor nem várt fordulat következett, elkezdtél ismét süllyedni. Ijedtedben elfelejtettél a chakra áramoltatásra koncentrálni, ami miatt szempillantás alatt elsüllyedtél.
Mikor kievickéltél a víz felszínére ismét megszólalt a mestered klónja.
- Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan fejlődsz. Csak, mint már mondtam a fára mászás miatt kevés chakrád maradt, ezért kezdtél el süllyedni. De ez is szép teljesítmény volt, hogy ilyen hamar rájöttél a technika lényegére. Nos, az lenne a kérdésem, hogy folytatni akarod tovább a gyakorlást egyből, vagy ráér a technika tökéletesítése holnap?

**Unazaki Reira** Szer. Jan. 12 2011, 18:20

Az ötletem, miszerint ki kell szorítani a lábam alól a vizet, beválni kényszerül. Már egész jól megy, bár elég megerőltető.. A következő próbánál már, mikor elsüllyedtem, a sensei klónja húz ki a vízből.
Fogy a chakrám... lihegek, és sűrűn pislogok, alig tudom megtartani a saját látásom. És egy Reira test Layla látással érdekes lenne.. Nem engedhetem vissza Laylát... de én a chakra-éhségembe beleőrülnék, és az nem kellemes dolog.
A sensei szavain felbátorodok, de azonnal le is csüggedek, mivel eddig alig tudtam a súlyommal egyenlőt, nem hogy annál többet kiszorítani, főleg ilyen kevés chakrával.
~ Reira, rád nincs szükség többé.. ~ és Layla, minden átvezető nélkül, átveszi teste(m) felett az irányítást... milyen idegesítő nőszemély..
~ Szóval így működik? Oké. ~ Új próbálkozásokba kezdek. Már egész kól megy, de hirtelen süllyedni kezdek. Sikerül viszont kiszorítani a vizet, újra. Újabb süllyedés veszi kezdetét, így a kontrollt elvesztem, s elsüllyedek.
Mikor kimászok, a sense megdicsér - ki hitte volna, hogy ilyen is lesz? - és választás elé állít.
- Ráér holnap. - lihegem, és inkább eldőlök.

Danzou Hétf. Jan. 17 2011, 20:38

//Reira//

- Akkor holnap reggel folytatjuk. Legyél itt mondjuk reggel kilencre. - mondta a klón majd eltűnt.
Ezután a víz egyre jobban kezdett visszahúzódni, majd el is tűnt. Mint rájöttél azért, mert a mestered ismét lepecsételte. Mit sem törődve veled ment a maga útjára, vissza se nézett. Majd te is így döntöttél és mentél a magad útjára.

Másnap reggel ismét itt találtad magadat, de a mesteredet sehol sem volt. De végül előkerült, egy majd nem egy órás késés miatt. Látszott rajta, hogy nem aludt a rendesen, mivel először észre se vett téged.
- Ó, hogy te már itt vagy. Észre se vettelek. Remélem nem sokat késtem, csak zűr van a központban és nagyon nagy a fejetlenség. De ne vesztegessük tovább az időt, ideje gyakorolnod a technikát.
Minden ugyanúgy zajlott, mint tegnap: a mestered elővette a tekercset, majd abból megidézte a vizet neked, ami ismét elkezdett terjeszkedni. Már a bokádig ért mikor úgy döntöttél, hogy felmész a fára. Mivel tegnap sikerült elsajátítanod, így játszi könnyedséggel sikerült felmásznod. Végül ismét elérte azt a szintet, mint tegnap.
Mestered kiúszott a vízből és felmászott melléd a fára, majd miután többnyire kifacsarta a ruháiból a vizet hátba vert téged, ami kicsit erősebbre sikerült, mint kellett volna, mert majd nem leestél a fáról.
- Nos, ugyanaz lesz a feladatod, mint tegnap. Azonban innen a mai nap addig el nem megyünk, amíg tökéletesen meg nem csinálod.

**Unazaki Reira** Csüt. Jan. 27 2011, 23:59

- Oké, akkor holnap. - válaszolom, de a mondat közepén a klón már itt sincs. ~ Ehh.. ~
Hamarosan a víz apadni kezd, mivel a mester ismét lepecséltelte, és velem nem törődve indult el a maga dolgára, így úgy gondolom én is így teszek.
Hazaindulok, előtte persze muszáj betérni a boltba valami ételért, aztán folytatni az utat hazafele. Későre jár..
Otthon se sokat teketóriázok - kipakolok a zacskóból, és ami magába ehető, vagy így hirtelenjében kombinálva mással, azt leküldöm, mit nekem rágás vagy nyelés, pillanatok alatt a fél zacskó már a gyomroba teleportált. Hát, ez nem tartott sokáig.
Utána lekapdosom magamról a vizes ruhákat, és kirakom szárítani. Fürödni meg minek? Jó sokáig fürödtem egy rakat vízben. Így jobb híján, sötét is van, dolgom sincs, fáradt is vagyok , ledobom magam az ágyamra, és hamarosan el is alszok... az álmatlan éjszaka milyen csöndes..

Talpra láma! Talpra már! Ébresztőőő! Idő van! Elkésel! El-ké-sel! Hogy leszel így ninja?! ELKÉSEL!!
Ez a hang ébreszt nap mint nap.. ehh. Kibírhatatlan csitri. Dehát Ő is Én... lecsitriztem magamat.. miatta... miattam.. ehh..
- Jó reggelt, világ! - nyújtózkodok, majd kinézek az ablakon, és a fejemet oldalra döntöm. - A Nap.. kilenc óránál. - vigyorgok, mire felfogom, hogy mit is közöltem magammal. Ijedt fejjel ugrok ki az ágyból.
~ Most az egyszer adok hálát az égnek, hogy kettős személyiség vagyok.. és tudok magammal beszélgetni.. ~ Amúgy, minek sietsz? Az a vén barom, biztos késik. ~ Jó biztosra menni! ~ Arra megyek... késik, hidd el.
Sietve magamra kapom a ruhámat, magamra csatolom az övemet, bőrövemet, mindent, fegyvereket se hagyok otthon természetesen, az pazarlás. Haj felkötve, három kifli a kézben, mehetünk.

Kint a kiképzőterepeken tényleg nincs senki, az ég világon. A sensei-nek nyoma sincs, csak a fű vizes még tegnapról. ~ Csodás.. és igaza lett. ~
- Akkor inkább együk meg a reggelimet.. - sóhajtok, és beleharapok az első kiflibe.
Negyed óra, egy kifli múlva.. semmi. ~ Na jó, talán a következő kiflinél befut, nincs az az isten, hogy nyugodtan megreggelizzek. ~ Fél óra, két kifli múlva... semmi, csak a nap jobban süt, mit eddig, és már lassan fáj a fejem. ~ Még egy kifli remény.. én is késtem negyed órát, ez azért már idő. ~ Háromnegyed óra, azaz három kifli múlva.. semmi.
Viszont, ezen felül már csak két perc, és végre megjelenik a sensei. Ááá, csak egy órácskát késett. Nem vagyok egy angyal, de legalább rajtam nem fogja tudni elszámolni a negyed órát. Bezzeg Ő.. és még észre se vesz.
Mikor észrevesz, közli miért késett, rizsa az egész, egy egyszerű bocsánattal is megelégedtem volna.
Aztán újra elkezdjük az edzést, a mester előveszi a vizes tekercsét, és elkezd belőle folyodgálni a víz, én pedig már rutinosan mászok fel a fára. ~ Nem kell nekem Reira, hogy chakrát áramoltassak ide meg oda.. ugyan! ~
Hamarosan a sensei is kiúszik a vízből, kifacsarva a ruháiból a folyadékot, majd egy jókorát ráver a hátamra, így kishíján a vízben landolok.
Azt mondja, hogy.. hát, eddig is jól ment, nap vége előtt profi leszek, ezt garantálom.
Így hát nekiállok a gyakorlásnak, hogy kiszorítsam a lábam alól a vizet. Bár néha elsüllyedek, fejlődő képes vagyok, és sokkal feltöltöttebb, mint tegnap, így ma könnyebb lesz meghódítani a vizeket. Hehe..
Tényleg sokkal jobban megy, mint tegnap, és ez abban látszódik, hogy egy óra alatt egyszer süllyedtem el az aljára, viszont most többnyire maximum a térdem és bokám közti részig megyek le, és slussz, vissza is jövök ha nagyon megerőltetem magam.
Már szinte ugrálok a fa ágáról, és úgy süllyedek le térdig, majd "felmerül" a lábam, de stabilan még nem tudok megállni rajta.
Na még egy próba...

Ajánlott tartalom

Kiképzőterepek

Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek

Re: Kiképzőterepek