Kiképzőterepek

A falu magasabb szintű ninjáinak edzőhelye. Itt az emberek akár komolyabb technikákat is láthatnak működés közben.

Sendo-nak is elérkezett az első napja, mikor csapatba osztják, mestert kap maga mellé, aki a küldetései során fogja segíteni, támogatni őket. Miután felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem. Mivel nem tudtam, mire számíthatok, a fegyvereimet eltettem, bármi közbejöhet. Miután készen álltam, az étkezőbe mentem, majd egy gyors reggeli után kocogva elindultam a Kiképzőterepre. Kissé izgultam meneteltem előre, de magabiztos arccal kocogtam előre. Mikor odaértem, alig volt pár ismeretlek ninja, akik épp gyakoroltak. 3-an voltak. Én a terep bal oldalán található fához mentem, megálltam, körbe néztem. Friss levegő fújt ezen a reggelen. Nem volt még meleg, kellemes idő volt. - Késik, mint mindig - mondtam magamban, miközben társamra gondoltam. Egy családból származunk, elég jól ismerem és mindig késik. - Na mindegy, ráérek. - azzal táskámba nézve utoljára ellenőriztem a felszerelésemet. Egy kunai-t elővéve leültem a földre, virágokat vagdostam, majd a levágott fejeket egy kis zacskóba tettem - Jól jön ez még - a kunai-omat pörgetve vártam tovább.

Azt a feladatot kaptam, hogy menjek ki a kiképzőterepre. Reggeli után összepakoltam a cuccaimat, mindent egy nagy táskába, és indultam ki az ajtón. Anyám megállított, biztos ettél rendesen. - Igen - mondtam, majd elindultam. Kellemes idő volt. egy 20perc múlva elértem a kiképzőterepre. Alig voltak ott, bár reggel nem is vártam nagy tömeget. Megláttam Sendo-t, ahogy egy fa tövében ül. Odamentem, messziről integettem, ő visszaintett. Odaértem hozzá - Jó reggelt - mondtam, majd ő is köszönt. -Mióta vagy itt? - de a mondatomat nem tudtam befejezni, mert belevágott a szavamba, hogy késtem. Ismerem, ezt nem szereti, ha megvárakoztatják. - Nos, mire is várunk pontosan? - de választ nem kaptam, csak bambult tovább előre.

~ Friss hús....friss hús Ahhh vajon hogy fognak sikoltani? Vajon milyen a vérük?~
Jounin kunoichi fejében rengeteg furcsa gondolat kavargót. Leginkább az, hogy már megint mért pont ő? nyugodtan lógathatná a lábát valami szórakozó helyen vagy ép lefoglalhatná magát valami igazán ijesztő és morbid dologgal. Helyet viszont geninek pelenkáját kel majd cserélgetni.
~ Ha nem lesznek ott akkor biztos, hogy felnégyelem mindegyiket és macskák kajájába keverem a maradványokat.~
Közelben egy faágon állok meg és nézek körbe kíváncsian. Keresem azt a két pólyást, akiket rám bíztak. Szemem felcsillan, amint meglátom a két ártatlan fiúcskát.
Kunoichi hirtelen jelenik meg mellettetek. Ha támadna időtök sem volna reagálni és már holtan feküdnétek, de most ilyenről szó sincs.

Rövid fekete hajam nem nagy szám, ahogy testalkatom is teljesen átlagos. Csak tekintetemben van valami eszelős, valami hátborzongató.
Jah és mellékesen van egy tetoválásom. Igen husikáim egy hegtetoválás. Készítése véres és fájdalmas. Abból áll, hogy a mintának meg felelően egyszerűen késel meg vágják az embert és néha a bőrt is leszedik.
- Cöh legalább nem kell rátok várni. Aki szólni mer és közbe vágni, amikor beszélek annak a hátsóját csillagos égig rugdalom.
- Warui Hana a nevem az, hogy hogyan hívtok lényegtelen, de ha viccelődni mertek a nevemmel vagy nem tiszteltek, akkor végetek. Nem sok kedvem van titeket pátyolgatni.
Nagyot sóhajtok és rátok nézek.
- Na, akkor had haljak egy rendes bemutatkozást. Célok, elképzelések tervek ami csak szoba jöhet.

Miközben Mizuri-val beszéltem, hirtelen egy fekete hajú nő termett közöttünk. Kissé megijedtem, de aztán kiderült, ő lesz a mesterünk. A Nőt elsőre végignézve furcsa kisugárzása volt. Egyszerre volt vonzó, és brutális is. Majd kihúztuk magunkat, tudtuk, nála nem lehet szórakozni. Látszott rajta, hogy élvezi a kínzást, máskülönben nem így mutatkozott volna be.
- Üdvözletem, Hana-sensei. Az én nevem Djuka Sendo. Mindketten a Djuka klánból származunk, ő itt az unokatestvérem, Mizuri. Célom, hogy egy erős ninjutsu harcos legyek, ám nagy előnyben tartom a fegyvereket is, főleg a dobó fegyvereket. Próbáknál gyakran végzem ki a bábukat a shurikenekkel, egyszerűen élvezettel tölt el a széttépett, agyondobált bábuk látványa. Talán apám tanításai vezettek idáig. - ekkor kissé a földre néztem, eszembe jutott, mikor utoljára láttam őt. De elzárva érzéseimet folytattam - Az az álmom, hogy létrehozzak egy igen hatékony robbanó justu-t. Ez a justu egy szökött bűnöző, Deidara technikája volt. A célom, hogy elsajátítsam ezt a technikát. - majd összeszorítva öklömet, kissé magabiztosabban mondtam - De a legfőbb célom, hogy megtaláljam apám elrablóját, és bosszút álljak rajta. Az arcát sose fogom elfelejteni. Ha egyszer megtalálom... - itt hirtelen abbahagytam. Nem akartam a dühömet kiengedni. Annak még nincs itt az ideje. - Kíváncsi lennék, milyen elemmel rendelkezem. Sensei, te meg tudnád állapítani? Nem tudom, hogy van e ehhez köze, de néha, mikor dühös vagyok otthon hirtelen a ház mintha megremegne. Mintha a dühöm okoznám a földrengést. Kíváncsi lennék, összefügg e ez a két dolog. - Majd elhallhattam, és Mizuri-ra néztem. - Rólam ennyit kell tudni.

A hirtelen megjelent nő igen megijesztett, de összekaptuk magunkat. Kiderült ő lesz a mesterünk. Megkérdezte, mit szeretnénk elérni. Sendo elkezdte mondani a céljait, álmait. Mikor az apjához ért, hirtelen megállt, megfogtam a vállát, majd folytatta. Mikor befejezte, rám nézett, hogy folytassam.
- Üdvözletem. Az én nevem Djuka Mizuri. Ahogy mondta, mindketten egy klánból vagyunk. Nekem a céljaim, nos, egy erős vízjutsu használó ninja akarok lenni. Apámat én is elveszítettem. Kiderült, nekem az elemem a víz, tehát, nekem nem kell ezzel bajlódni. Egy erős kardforgatóvá akarok válni. Céljaimról így ennyit. Amúgy pedig, mikor nem eddzek, mert nagyapámmal szoktam edzeni, ő tanított eddig, általában Sendo-val vagyok sokat, nem lakunk messze egymástól. Próbálok neki segíteni, hisz én kicsi voltam, mikor elvesztettem apámat, viszont ő átélte, ahogy elrabolták. Ebben segítek neki. Remélem jól kijövünk majd, és tudunk rendesen csapatba dolgozni, így csapatba nem igazán dolgoztunk, igaz nem is volt annyira küldetésünk. - fejeztem be a mondandómat. - Ez lennék én - zártam le a gondolatsorozatomat. Majd Hana-ra néztem.

- Aha jól van husikák.
Legyintek mint aki az előbbi kérdést csak udvariaskodol tette fel majd végig mérem a két kicsi genint és fának támaszkodok unottan.
- A nevem már tudjátok. vágjátok azt is, hogy én leszek itt a mester. Nektek ez azt jelenti, hogy a szavam szent és sérthetetlen. Amit mondok azt csináljátok. Ha tudtok viselkedni talán majd valahogy ki jövünk egymással. Jah azt, hogy milyen vagyok majd rájöttök magatoktól.
Sendo majd Mizuri szemébe nézek és egy gonosz kis mosolyra húzódik ajkam. Ellököm magam a fától és kicsit odébb sétálok. Kinyújtom kezeim és meg tornáztatom az ujjaim kicsit.
- Most pedig azt mondom, hogy vágjunk a közepébe. Nálam nincs lazsálás és nem akarok kislányos nyivákolást hallani főleg tőletek.
Felmutatok magasra emelve két kunai tört, majd az oldalamra kötöm őket.
- Aki eltudja venni az egyiket vagy mind kettőt az meg menekül a büntetéstől. Bármit használhatok jutsut, fegyvert nem számít.
Harcoljatok úgy mintha ölni akarnátok. Akin látom, hogy nem teljes ereje és tudása szerint küzd nem fogom kímélni.
Csak állok egy helyben és várom a genineket. Vajon lesz bátorságok vagy gyávák mint a nyulak. Nem érdekel, hogy szeretnek majd vagy utálnak. Itt a lényeg a kiképzés és a tudás meg szerzése. A kezeim közül nem fog kikerülni két puhány selyem fiú az biztos.

Ahogy felmutatta a Kunai-okat, és mondta, el kell venni, vagy megbüntet, tudtam itt komolyan gondol mindent. Főleg, hogy úgy támadjunk, mintha vérre menne. Nem szabad szórakozni. Bármire képes lehet ez a nő.
- Hát akkor kezdjük. - mondtam majd hátra nyúltam. A kardomat hihetetlen gyorsasággal rántottam előre. Egy gyors vágással próbáltam megsebezni, de már ott se volt. A kardom kissé beleakadt a fába. Ám egy határozott mozdulattal kirántottam. Majd odaálltam Mizuri-hoz, majd a fülébe súgtam valamit. Lehetőleg úgy, hogy Hana ne hallja meg. - Mizuri, sokat jártunk erre, ismerjük ezt a helyet, szinte hazai pályán vagyunk. Szerintem csináljuk AZT. - Több, mint 10 méterre volt tőlünk. Mizuri-ra néztem - Várj, dolgozzunk össze, mondtam, csöndesen - azzal egy shuriken-t vágtam Hana felé. Pont középre dobtam, a gyomrát célozva. Jobbra tért kissé, könnyen kikerülve. Majd még egyet dobtam. Egy utolsót. - Mizuri, észrevetted te is? Kapjuk el. - Azzal kardommal hátratartva megindultam Hana felé. Ha vérre megy, hát legyen. Közeledtünk a fás területek felé. Jó úton járunk a sikerhez. Jobb oldalt indultam neki, Mizuki bal oldalról támadt. Futás közben kaszaboltam egy-két virágot, majd a technikámmal neki irányítottam Hana-nak. - Rendben, csináljuk - majd futottam tovább. Miután kissé közelebb értem hozzá, megálltam, majd kezeimet összetéve egy klónt hoztam létre. Majd egy füstbombát dobtam el. A füst elég közel jutott Hana-hoz. Majd továbbindult Sendo, hogy elkapja Hana-t.

Mikor rám nézett Sendo, tudtam mi a terve. Mindig van valami ötlete. Gyors felismerőképessége van. Nekiindultam én is, hogy elkapjuk Hana-tól a kunai-okat. Mikor Sendo abbahagyta, én is elkezdtem dobálni felé egy két shurikent. Sendo-hoz hasonlóan én is jobb oldalra tereltem Hana-t. Mikor Sendo megállt, egy hatalmas füstöt hozott létre. Elkezdte a tervet. Én nem álltam meg, futottam felé. nem kellett sokáig várnom Sendo kilépve a füstből jött utánam. Már nem dobálta a virág shurikeneket. Ketten egy oldalról indultunk, hogy elkapjuk. - Remélem, beválik. - de választ nem várva futottam tovább vele.

- Oh jaj olyan elszomorító ez az egész. Két husika csak próbálkozik de semmi komoly.
Na most mi van ja csak hangosan beszélek magamnak. Vagy direkt, hogy a genineket bosszantsam. Lényegtelen mellékes dolog az egész.
Egy elégé nyilvánvaló támadással próbált indítani. Egyszerűen csak kitértem előle, és még nem is azzal a gyorsasággal amire képes vagyok.
hagytam, hogy beszélgessenek, de reméltem nem várják el, hogy majd csak álldogálok és nézem ahogy próbálnak hozzám érni.
Hm Virág shuriken technikát használta a kis geninke. hümmögök és elkönyvelem magamban, hogy jó próbálkozás. nem térek ki egyik elöl sem. Egyszerűen gyorsaságom használom ki, és mindegyiket oldalánál megütve téritemel másik irányba. Ugyan így cselekszek minden felém tartó dobó fegyverrel.
- Jaj fiuk úgy unatkozom ennél ti többet tudtok. Ne keljen csalódnom bennetek.
Talán nem is kel csalódnom. Elő állnak egy tervel tűrhető, de a sikerhez gyenge. Hiába próbál füstöt használni, ha a klónt már előtte meg formálta. Tsuten Kyaku // Zúzó Légláb taijutsut használom a meg felelő pillanatban, amikor két oldalról támadnának, én egyszerűen a földbe rúgok jobb lábammal. A föld is beleremeg a rúgásba. Először csak vékony repedések jelenek meg majd a föld felhasad és egy nagy kráter keletkezik ott ahol még az előbb álltam. A jó időzítés miatt a két genin megbotlik, és egymás tetején landolnak a kráter alján. Még a rúgás után egy ugrással el távoztam a helyszínről és egy faágáról lábamat lógatva figyeltem az eseményeket.
-Héé ti ott most mit csináltok? Nincs pihenő idő fújj és jó lenne, ha lemásznátok egymásról.
Közeli faágról kiabálok nekik, hogy összekapják egy kicsit magukat. Mert így ezzel a tempóval és hozzá állással, nos, nem lesz eredmény.


//Mizuri Minimum 8 sort kérek. Mindegy, hogy mit írsz. Gondolatot, párbeszédet vagy a környezeted le írása. Esetleg az, hogyan mozogsz.
(Pl.: jobb lábam kissé előre helyezem térdeim berogyasztva fel veszem az alap állást.) Íj kicsit részletesebben.

Sendo ha technikát használsz mindegy, hogy milyen ninjutsu írd le a nevét. ("Tsuten Kyaku // Zúzó Légláb taijutsut használom a meg felelő pillanatban, amikor két oldalról támadnának")
A kijátszást és használatot láthatod a postomban.//

Mikor a földbe rúgott, Sendo és Mizuri egymásba botolva elestek. Hatalmas pukkanás, füst keletkezett, amjd a füstből csak Mizuri látszódott. Hana felé hirtelen úgy 50 virág irányult. Számítottam rá, hogy egy erős támadást is befog vetni, ezért használtam Bushin no Justu-t. - Most én jövök. - azzal Sendo kissé összerogyva egy tekercs fölött állt. A takercsből hirtelen mintha 100 virág jött elő. Az össze szirom lebegett a levegőben. Kezeimet összenyomtam - Hana Shuriken: Hikarakuyou // Virág Shuriken: Szóró Virágok! - üvöltöttem, majd az a rengeteg virág Shuriken módjára elindultak szélsebesen Hana felé. Célom annyi volt, hogy a fáról letereljem és visszaállítsam az eredeti cél felé. - Megmutatom neki. - azzal sorra indítottam a virág shurikeneket Hana felé. Rengeteg virág volt, nem láttam, eltalálta e valamennyi, de biztos betalált egy pár. Lehetetlen ennyit kikerülni. A virágfelhő lassan lepotyogott a fáról. Az a rengeteg virág, amely az előbb gyilkos szándékkal irányultak felé, most falevélként hullik le a fáról. Majd a tekercset gyorsan összehajtva elindultam az ág felé megnézni, mi történt, hisz az előző virágfelhőből nem láttam nagyon.

Az óriás rúgás után Sendo füstbe enyészett el, kissé meglepett, nem számítottam rá, hogy csak egy klón. Mikor feltápászkodtam, láttam Hana-t egy fa ágán, ahogy röhög rajtunk. Viszont ez a klón őt is meglephette. A másik pillanatba hirtelen rengeteg virág indult szélsebesen Hana felé. Sendo állt egy tekercs fölött, talán már az igazi. A tekercsből sorra jöttek elő a virágok, melyek nem kímélték célpontjukat. Miközben ez a technika elvonta Hana figyelmét, én is egy füstbombát dobtam magam mellé. a füst egészen az erdős részig borította be a területet. A füstbe menekülve indultam el előkészíteni terv második részét. Tudtam, hogy Hana csapása nem térít minket el az eredeti céltól. Djuka-k vagyunk, befejezzük, amit elkezdtünk. Kezdett a Nap egyre melegebben sütni, ám a szél egyre jobban fújt, így nem fáradtunk el a melegben. A füst kezdett elenyészni, és én csak ott álltam tovább, ám készen álltam mindenre. Mikorra elenyészett a füst egy klón állt mellettem. Mikor a virágfelhő is kezdett eltűnni, elindultunk a fához, kunai-al a kézben.

A fa mögé menekültünk. - A francba, azt hittem elkaptuk. - dühöngött kissé Sendo. Azzal eszébe jutott még egy ötlet. Rikuno-nak a füléhez hajolt és belesúgott valamit. Hatalmas füst keletkezett a fa mögött. Sendo jött ki a füstből, majd elhatározott arccal Hana-ra nézett, és elindult sétálva a nő felé. - Lehet, hogy erős vagy, de akkor is elkapunk - gondoltam magamban, és csak közeledtem Hana felé. Nem siettem. Mikor 5 méterre voltam tőle, elhajítottam két shuriken-t a nő felé. Közel sem találta el, az egyik a nő mellett, a másik kissé mögé érkezett a földbe. Hana nevetett, és hangosan kérdezte, hogy ennyire vagyok már csak képest. Már kifulladtam? Kérdezte Hana.De nem törődtem vele. Nekidobtam még egy shuriken-t. Ez már a nő felé ment. De mielőtt elérte volna a gyomrát, egy egyszerű ütéssel eltérítettem maga elé. A lába elé csapódott be. Majd, mikor még jobban nevetett, hogy nem tanultam az előzőkből, Hana mögött egy nagy pukkanás és egy kis füst keletkezett. A shuriken helyett, ami mögé került, Mizuri jelent meg. A másik, amelyet az előbb ütött el, pedig Sendo jelent meg a fegyver helyett. A shuriken-t elhajító is elindult hihetetlen gyorsaságba Hana felé. A két Henge no justu//Transzformáció ninjutsu-t alkalmazó ninja centikre volt Hana-tól, a másik Sendo is egy méteren belül érkezett.

Miután Hana átvert minket, egy fa mögé mentünk. Sendo megállt gondolkodni, alig egy perc után előállt egy újabb tervvel, ami talán egyszerűbb, mégis hatásosabb szerintem, mint a csapda. Miután kész voltunk egy újabb füstbombát dobtam a földre, ami elterjedt jó néhány méterig. Sendo, miután kijött a füstből, 2 shurikent vágott Hana mellé, majd egy harmadikat, de ezt már célozva, Hana gyomra felé. A nő kiröhögte Sendo-t, azt hitte elfogyott a chakrája. De tévedett. Hana mögé dobott engem a Henge no justu: Transzformációs jutsu segítségével, magát pedig egyenesen neki dobta és így a lába elé tudta magát vinni észrevétel nélkül. Így képesek lettünk pár centire jutni a két kunai-hoz, Sendo elől, én hátul nyúltam a kunai-hoz, plusz a másik Sendo is alig egy méteren belül érkezett, aki segíthet, ha valami történne. De ilyen távból nem történhet más. Képtelenség innen elmenekülnie. Már szinte éreztük a kunai érintését. Lehet, hogy győztünk? Nagy mosollyal az arcomon nyúltam a bal oldalán levő kunai felé.

- Unalmas, egy kicsit eljátszadozom most én is.
Egyetlen jutsut használtam, ami meg pecsételte az egész gyakorlást. Kanashibari // Paralizáció ninjutsu mind ketten mintha meg fagytatok volna, megálltok egy helyben. Hiába akartok mozdulni nem, tudtok. Akaraterő ide, vagy oda esélyetek sincs. Technika hatástalanításához túlsók chakrát kellene mozgósítani. Ti pedig nem rendelkeztek ekkora chakra készlettel. Ahogyan ott álltok egy helyben ledermedve abban az őrjítő tudatban, hogy valami megakadályozza a mozgást, még az is át villan agyatokon, hogy megint felsültetek. Terv félre sikerült elég alaposan. Körbe járt mind kettőtöket a jouni nő tekintete eszelős, sugárzik belőle valami rosszindulatú. Már valamennyire meg ismertétek. láttátok a heget a hátán is. Sejthetitek, hogy nem riad vissza a kínzástól és a fájdalom élvezetétől. Megáll Sendoval szemben és már a genin tudhatja valami kellemetlen dolog fog következni. Következő pillanatban egy elégé nagy ütést kapott be ami méterekkel repítette hátra felé, hogy sajgó testtel csordogáljon le egy fáról ami felfogta és meg akadályozta, hogy tovább repüljön. A példáját követte Mizuri is, aki hasonlókép járt Sendo mellett landolva. Az ütés és a becsapódás nem volt akkora, hogy csonttörést okozzon, de akkor is elég fájdalmas, ahogyan a landolás. Már meg tudtok mozdulni, de minden mozdulat fájdalmas számotokra.
- Lejárt az időtök és felsültetek. Tull lassúak voltatok és gyengék. Előáltatok, pár tervel, ami jó dolog volt, de ami igazán bosszant, hogy nem gondoltátok végig. Ezért az előbbi a büntetés első része volt.
Nagyot sóhajt Hana majd rátok néz.
- Fél órátok van, hogy haza érjetek és ide vissza. Pakoljatok kétnapi élelmet és vizet, ruhát. Aki késik, azzal nem fogok kesztyűs kézzel bánni. Most pedig induljatok.


/// Először is nem adtam engedélyt, hogy bármilyen formában irányítsátok az njk jouninom.
"Hana nevetett, és hangosan kérdezte, hogy ennyire vagyok már csak képest. Már kifulladtam? Kérdezte Hana."
Bármilyen kérdés, kérés nélkül nem illik, szabad ilyet le írni még sima játékos karakterrel szemben sem.
A másik, amit írtál Sendo az lehetetlen, legalább is a te szinteden és tudásodhoz mérve. Az még szép és jó, hogy henge, de hogy a fenébe kerülsz hirtelen elém?? Egyik pillanatban a fánál állsz, majd hirtelen közelemben vagy mikor kilépsz hengéböl. Akkor ki dobta el a shurikent? Sima normál Bunshin/ klón nem képes erre. Minimum árnyék klónnal tudtad volna meg csinálni.
Harmadik, pedig amikor félre ütöm a shurikent ami végül is Sendo csak Hengével fegyvernek álcázva egy jounin simán kiszúrja az ilyesmit erőlködés nélkül.
Mind, ketten amit időtök engedi, olvassátok át újra az összes alap vagy is E osztályú ninjutsut valamint D osztályba tartozókat is és figyeljetek oda.//

Chakra / Sendo: 3, Mizuri: 5

Chakrát írjátok fel az adatlapotokra, valamint külön tüntessétek fel, hogy kitől hol kaptátok.

A küldetést elbuktuk, a büntetést megkaptuk. Meg is érdemeltük. Vájt mindenem, elfáradtam, Miuzi is kifulladt. Megkaptuk az új feladatot, ami ilyen fáradtsági szinten elég nehéz, de nem okozhatok még egy csalódást a mesteremnek. Azonnal felkeltem, felkaptam a táskámat, és elindultam haza. Nem futottam, nem laktam messze, de azért tudtam, ha elkések, végem van. Ez a nő nem ismer kegyelmet. Mikor hazaértem, anyám köszönt, majd csodálkozva nézte sebeimet. - Szia, anya, bocsáss meg, de sietnem kell vissza, 2 napi felszereléssel, élelemmel. - A szobámba rohantam, bepakoltam minden létező fegyverem, raktam be ruhát, készülve az esetleges szakadásokra, időjárásra. Nem tudtam mi fog rám várni. Lefelé a lépcsőn anyám várt egy csomag élelemmel és vízzel. - De hát csak most jöttél haza - mondta anyám, de csak annyit válaszoltam rá - Sietnem kell - azzal kifutottam az ajtón, át a kerten. Siettem vissza el ne késsek. Hazafelé volt időm pihenni, a sok edzés alatt megtanultam gyorsan kipihenni magam. Így kissé gyorsabb tempóban futottam vissza az ösvényen, ami a kiképzőterepre vezetett vissza. Visszaértem, remélem nem késtem el.

//Amúgy, először is elnézésedet kérem, hogy irányítottam a Njk-t, azt hittem ilyen szinten lehet. Amúgy később én is rájöttem, hogy a sima Bunshin nem képes támadni, tudom, azt is elrontottam. //

Hana kijelentette, hogy elbuktuk a küldetést, valamint meg is büntetett minket. A következő feladatunk az volt, hogy fél óra alatt hazafussunk, összepakoljunk, és visszaérjünk. Láttam, Sendo futott is haza, én se maradtam sokáig, egyből indultam haza. Nem akartam késni. Hazafelé azon gondolkodtam, mit fogunk csinálni két napon keresztül. Hazaértem, köszöntem, azzal felfutottam a szobámba, összepakoltam minden felszerelésemet, majd lementem a konyhába, ahol már várt egy kis csomag élelem, meg víz. Betettem mindent a táskámba, majd elindultam vissza. Az út, bár nem volt hosszú, mégis most nagyon úgy tűnt, pörög az idő. Futva mentem vissza, nehogy elkéssek, mert abból nem lesz semmi jó. Majd mikor megláttam a kiképzőterep kapuját, még gyorsabban kezdtem el futni. Végig a két napon gondolkodtam, mi lesz a következő feladat. Futva átértem a kapun. Sendo előttem volt, ő már visszaért. Odafutottam mellé, majd lehajolva kifújva magam kérdeztem - Nem késtem el, ugye?

Mire odaértem, megálltam körül néztem. Nem láttam senkit. Egy kis idő múlva érkezett be mögöttem Mizuri is. Futott, lihegett, megértem, én is így tettem. - Nos, itt vagyunk, és Hana-t nem látom, úgyhogy remélem nem késtünk el. - mondtam Mizuri-nak. Azzal még egyszer körbe néztem. - Ott jön - mutattam egy pontra, ahol kiszúrtam Hana-t. Mikor odaért hozzánk, mondta, hogy nem késtünk el, örülhetünk. Arra kért, hogy a felszereléseinket nézzük meg egymásnak. Hátamról levettem táskámat, Mizuri is, majd kinyitottam. Benne voltak a kunai-ok, shurikenek, pecsétek, a drótok, és a többi felszerelés, az élelem, az ital, minden megvolt nem felejtettem otthon semmit. A kardom mindig a hátamon hordom, tehát tényleg megvolt mindenem. Mizuri is kinyitotta a táskáját, majd nála is leltárt tartottunk. Mikor Hana-ra néztünk, láttam a szája sarkán mosolygott, de nem azért, mert megvolt mindenünk. Elmondta, hogy nem két napra fogunk menni. Kissé meglepődtem ezen, bár számíthattam volna rá. Majd Hana-hoz álltam, és így szóltam hozzá - Mester, kérlek, megtudnád mondani, milyen a chakra típusom? Amikor ellened harcoltunk, és a virágokat irányítottam, úgy éreztem, mintha a föld megmozdult volna egy kicsit. Ez nagyon kíváncsivá tett. - mondtam neki, azzal vártam, és reménykedtem, hogy megtudja-e mondani.

Szerencsére időbe megérkeztem, és nem kaptunk semmi büntetést. Mei ahogy megérkezett egy közeli fáról megkérte, hogy mutassuk meg a táskánk tartalmát. Elsőnek Kodomo mutattam meg, hogy mit is rejt a táskája, de neki is csak szinte azok voltak mint nekem. Utána az enyémet nyitottam fel amiben csak a szokásos és átlagos ninja felszerelések voltak. Tehát: 10m Dróthuzal,5db füstbomba ,1db elsősegély készlet,10db robbanó jegyzett ,5 db kunai ,5db shuriken és 10 db senbo, illetve étel és víz. Mikor Mei elmondta, hogy nem csak két napos lesz ez a kis kiruccanás őszintén szólva kicsit megijedtem, mert még soha nem voltam ilyen távol az otthonomtól, de eszembe jutott az a küzdelem amit pár órája vívtunk, és tudtam, hogy Mei mellett biztonságba leszek. Remélem jó mesterünk lesz, és én is megpróbálok mindent beleadni, és a legjobbat ki hozni az adott helyzetekből a tanulásom és a fejlődésem érdekébe. A küldetést izgatottam várom és remélem, hogy minél előbb elindulunk.

- Chakra típus...chakra típus cöh rá ér az még később is. Majd ha oda értünk ahova menni akarok.*Sohajtás* -Lehet róla szó, hogy megnézzük. Viszont ha nem teljesítesz úgy ahogyan azt én elvárom egész úton haza felé te fogsz mosogatni. Hm, de ha jobban bele gondolok ti fogtok mosogatni, mert én utálom az ilyesmit.
Elő vettem a táskából két kicsi papírt. És magasra emelve fel mutattam őket.
- Ezek fognak segíteni majd az elem meg vizsgálásában. Előtte, hogy meg tudjuk nézni némi chakra kontrollt kel, hogy belétek verjek.
Fogom, magam elteszem a papírokat, táskát pedig a vállamra veszem és a két geninre nézek. Akik már visszapakoltak a táskákba. nem szolok egy szót sem csak figyelem őket. Mintha a múltban merengve emlékek hada árasztót volna el. Meg rázom a fejem és hideg, de igen határozott fél mosollyal intek.
- Gyerünk indulás különben soha nem fogunk oda érni.
Kisétálok az előbb még foglalt négyes kiképző terepről rá lépve a nagy útra. Na, jó igazából egy sima hétköznapi utca legalább is nekem. A genineknek viszont ezzel kezdetét vette első nagy kalandjuk. Ki tudja, hogy mit fog hozni a jövő. Napszaknak meg felelően természetesen kora délutáni órákban sokan mászkálnak az utcákon. Külföldiek és helyi lakosok egyaránt elvegyülve boltok előtt, kirakatoknál, vagy egyes italmérő helységek előtt.

( Mind ketten következő postot ide kérem : KATT)

Mikor nagy vígan rohantam az Akadémiára, hogy találkozzak csapattársaimmal. Végre. Nagyon vártam a találkozást, de remélem nem fognak tőlem kérni. Nem nagyon szeretek segíteni, de valahogy mégis. Nagyon nagy az egyensúlytalanság a két életem miatt: ninja genin és tolvaj. Jó-rossz. Nehéz dönteni. Furcsa nekem. Majd megszokom. Az akadémiánál valaki átadott egy üzenetet, miszerint a kiképzőhelynél lesz mégis a találkozó. Úgy imádom a rossz információt. Sose jön jókor. Miközben elsiettem a kiképzőhelyre, a táj meghatott. Nem vagyok festő, csak író, de elég romantikus regényt is írtam. Nem nagy számokat, rengeteget kell fejlődnöm. Mindenben. A romantika érződött az úton... naplemente, szép virágos rét, piknik és szerelmes párok. Ez teljesen beindította a fantáziám. Amikor végre odaértem nem nagyon néztem körül. Valahogy éreztem, hogy én vagyok itt egyedül. Gyorsan a fűben elkezdtem írni a megható és érzelmeket beindított sorokat, így az elég fontos, éberség képességem alább csattant. Míg a ideiglenes ruhám gallérja is lecsúszott, amit észre se vesztem. Ebből nagy gond lesz még... A bábomat is otthon hagytam. Csak a kis táskámban Kender és a késem volt. Ritka sz@r eset.

Egy fán ültem. Teljesen egyedül. Gondoltam, remek időzítés, hogy a chakraérzékelő képességem fejlesszem. Úgy ültem, mint aki meditál. Azonban éppen a kiképzőterepre koncentráltam. Nem volt ott más, csak állatok. A nagyobbakat észleltem, mint a kutyák, vagy hasonlók. az egerekből is a nagyobbakat. De az annál kisebbeket nem. Az egerekhez is nagyon erősen kellett koncentrálnom. Ez nem a legkönnyebben fejleszthető képesség, a szabadidőmben gyakran ezen dolgozom. És a környéken egyszer csak egy gyereket észleltem. Valami volt a táskájába is. Valami állat. Sasom, Kyoshi, a fám körül keringett és vadászott. Amint a gyerek közeledett felénk, Kyoshi a fa tetejére szállt. Fennséges állat, ogyancsak fennséges pózban. A gyerek a fám alá ült. Valami furcsa volt benne. Ez felkeltette az érdeklődésemet a gyerek iránt. Kinyitottam a szemem, a lehető leghalkabban felálltam. Kyoshi a vállamra repült. A fiú valami füzetbe irkált. Leugrottam a fáról, a fiúval szembe landolva. Gyorsan átpásztáztam az arcát, igyekeztem teste minden részletét alaposan átvizsgálni. És megszólaltam: - Üdvözletem. A nevem Djuka Hiroku. A sas a vállamon Kyoshi. Azt hiszem, te leszel a csapattársam.

Miközben az irományommal voltam elfoglalva valaki leugrott a fáról. Túl gyors volt, teljesen átmért szemével, mikortól már teljesen végigmért, csak azután tudtam az arcomat gyorsan eltakarni. Az első ember, aki ismeri az arcomat. Mivel megölni nem nagyon akarom, megpróbálok vele gyorsan összebarátkozni. Az úgy egyszerűbb és nagyszerűbb.
- Üdv. Az én nevem Shioshu Takamori, nekem is van állatom, az ő neve Kender. - mondtam neki. Bár ő fél a sasoktól, mivel menyét. Örülök, hogy találkoztunk.
Nyújtottam neki kezet, immár eltakart arcommal.