Re: Kiképzőterepek

Deidara Kedd Dec. 10 2013, 10:59

Tempósan megindultál, és mivel Hayato ránézésre nem rendelkezhetett számottevő taijutsu készségekkel, egy közelharci technikát használtál. A haragos nyelv kombinációra esett választásod, s rögvest a vándorshinobi mellett teremtél, majd egy gyors gánccsal támadtál lábainak. Sikerült is felborítanod, ám a dolog nem egészen úgy sült el, ahogy tervezted, Hayatot valahogy sokkal nehezebb volt elgáncsolni, mint ahogy súlya és testtartása alapján gondoltad volna. Mindenesetre a következő rúgást is bekapta, mellyel a levegőbe akartad repíteni, ám lábaidba igen erős fájdalom hasított, mintha csak sziklába rúgtál volna, Hayato pedig nem repült magasra, helyette egy gyors pörgéssel lábaira állt.

Kénytelen voltál kissé visszább vonulni, és áttérni a B tervedre. A kirigakure no jutsut használtad fel, hogy blokkold a látását, majd robbanó jegyzetes kunaiokat hajítottál Hayato közelébe, és aktiváltad is őket. Megölni természetesen nem akartad, vagy túl komoly sérülést okozni neki, így figyeltél arra, hogy azért ne túl közel robbanjanak a fegyverekre helyezett jegyzetek. Amikor azonban a robbanás füstje alább hagyott, Hayato sértetlenül ácsorgott előtted, továbbra is lezseren zsebre tett kezekkel. Az idegen enyhén szólva is idegesítő harci stílust választott, a nagyobbik probléma azonban inkább az volt, hogy ismeretlen technikája láthatóan megvédte őt a rúgásoktól, sőt robbanásoktól is, legalábbis azoktól biztosan, melyek nem olyan közel robbantak hozzá. Nem tűnt viszont úgy, hogy támadni óhajtana, így ismét rád került a sor, hogy előrukkolj valamivel. Az illető bizonyosan ki akarta ismerni repertoárod, mielőtt támadást indítana, vagy csak nagyon lazán vette ezt az ütközetet.

//mindenképpen írd le, hogy fenntartod-e továbbra is a kirigakure no jutsut

**Kenshiro Karu** Kedd Dec. 10 2013, 18:27

Nem állt szándékomban komolyabban megsebezni ellenfelemet mondván, hogy segít nekünk de úgy látszott, hogy ezt nem is állt módomban taijutsuval megtenni. Már a gáncsolásnál feltűnt, hogy az illető nehezebben esik el mint egy ugyanolyan súlyú ember. Aztán amikor megpróbáltam felrúgni a levegőbe mintha egy legalább száz kilós szikla esett volna a lábamra. Bevallom őszintén egy pillanatra azt hittem, hogy el is törik a lábam, de aztán szerencsére még idejében sikerült kitérnem mondhatni a saját támadásom elől. Ezután következett a B terv amiben szerepelt a köd meg a robbanójegyzetek. Ezt sikeresen létre is hoztam viszont a kívánt hatást ez sem érte el.
Az már világosság vált, hogy a fickó valami különleges technikával védi magát de vajon milyen fajta jutsu lehet ez. Itanashi példájából kiindulva arra merek következteteni, hogy egy doton használóval van dolgom viszont ha így állunk akkor kénytelen leszek egy kicsit magasabb fokozatba kapcsolni. A ködöt természetesen még fentartottam elterelés gyanánt viszont most, hogy kiderült ellenfelemről, hogy sérthetetlen azt hiszem megpróbálhatok valami komolyabb támadást. Végül egy olyan technika mellett döntöttem ami túl nagy kárt nem képest okozni a sebezhetetlenség miatt és mégis felfedheti a technikájának lényegét.
Eldobtam egy shurikent arra amerre utoljára támadtam ellenfelem felé és egy gyors kézpecsét sorozat után a Shuriken Kage bunshin no jutsu segítségével megsokszoroztam a fegyvert. Összesen tíz darabot materializáltam belőle és így nem hiszem, hogy eltéveszteném a célt.
Amennyiben ez a technika talál és én realizálom, hogy nem tudok kárt tenni ellenfelemben ebben az esetben feloldom a Kirigakure no jutsut és megállítom a harcot.
- Őszintén szólva megleptél, meg kell, hogy mondjam, hogy nem áll szándékomban komolyabban támadni de előfordulhat, hogy meg sem tudnálak sebezni. - A csapatvezető ha ismer akkor tudhatja, hogy most hazudok mert a repertoárom szinte összes technikája gyilkos technika a kekkei genkait beleértve. - Ha lehet akkor szeretnélek megkérdezni, hogy pontosan mi is ez a technika illetve, hogy tudsz ilyen egyszerűen ilyen hatásos védelmet létrehozni. Azok a robbanójegyzetek elég közel robbantak hozzád, hogy komoly kárt tegyenek de még csak meg sem érezted... Én arra tippelnéd, hogy valami különleges doton technika lehet de őszintén szólva javíts ki ha tévedek.

Deidara Csüt. Dec. 12 2013, 16:46

Tíz száguldó shurikent nem egyszerű kikerülni, de Hayatonak nem is volt ilyesmire szüksége. Néhány penge eltalálta, sőt valamelyik kissé belé is fúródott, de nem annyira, mint egy hasonló erejű támadásnak kellett volna. Vér egyáltalán nem folyt, az egész inkább arra hasonlított, amikor valamilyen szilárd anyagnak, falnak hajítasz pengéket. Ez is alátámasztotta azt a gyanúd, hogy valamilyen Doton elemű technikával van dolgod, bár ki tudja, elvégre egyértelműen láttad a tigris kézjelet, mely általában, no persze koránt sem mindig, a tűz alapú jutsuk kelléke volt. Annyi mindenesetre egészen bizonyossá vált, hogy egyszerű fizikai támadások láthatóan nem tudták könnyen áttörni Hayato védelmet, így feloszlattad a ködöt és tűzszünetet hirdettél. Ő azonban nem volt ettől a verziótól túlságosan elragadtatva.

- Ugyan miért mondanám el neked? Elvégre nem ismerlek, az eddigiek alapján pedig nem igazán érdemelnéd meg. De hát ha nem akarsz támadni, majd fogok én. Íme a javaslat: ha kibírod a támadásaim és közben kiismered a jutsu alapjait, megtanítom neked, amíg a küldetésemre várok. Egy kis segítség hozzá...

Ezzel pedig jobb keze elhagyta a zsebét és feléd hajított valamit. A felismerés egy villám sebességével hasított beléd. Nem azért állt folyton zsebre tett kézzel, mert oly laza, hanem mert ott bújik meg az, vagy azok a dolgok, melyeket technikájához használ. A feléd hajított tárgy, akár kitértél előle, akár elkaptad, egy kőzetféle volt, tapintásra, mint a gránit, színre, akár az emberi bőr. Gondolkodási időt azonban nem szánt neked ellenfeled.

- Most megmutatom, milyen sokrétű jutsuról is van szó. - Ezzel pedig előhúzott egy levelet. Egy növény száradozó darabkáját, és az orrához emelte, majd megszaglászta. Ezután következtek a már ismert kézjelek, most viszont nem nyúlt a zsebébe, hanem az onnan elővett növénykét kezei közé fogta. Egyértelműen ugyanazt a technikát használta, mint nemrég, a hatás viszont egészen más volt. Hayato nagy levegőt vett, majd sötét füstöt fújt szájából, mely sebesen terjedt szerte szét, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy magába kebelezzen és elkábítson téged, vagy valami annál is kellemetlenebb hatást keltsen rajtad.

**Kenshiro Karu** Pént. Dec. 13 2013, 21:02

Emlékszem ahogy kihunyt szemében a láng... Azon a véres éjszakán, valahol a vízesés országában, hosszú évekkel ezelőtt két shinobi nézett farkas szemet. Két kegyetlen gyilkoló gép akiket csak egyetlen cél vezérelt: a túlélés. Emlékszem aznap éjszaka még remegő kézzel fogtam a kunait, de tudtam, hogy egyikünk itt fog maradni. Akkor éreztem először késztetést a gyilkolásra. Valahol mélyen legbelül romlott voltam... Elég romlott ahhoz, hogy elvegyem egy másik ember életét. Azon az éjszakán gyilkoltam először élvezetből és nem csak szükségből, azon az éjszakán éreztem meg először mekkora erőt ad az amikor magadat a másik fölé helyezed. Ez az élet rendje, a nagy vezetők mind ezt a technikát alkalmazzák csupán más körítéssel...

Ez az érzés fogott el amikor megérintettem a hideg kis kavicsot...

Elkaptam a kis követ amit felém dobott és csak egy pillanatra vettem szemügyre, de sok időt nem hagyott ellenfelem az agyalásra.
Ösztönösen vezettem a lábamba a chakrámat majd egy erőteljes ugrással távolodtam legalább öt métert ellenfelemtől és közben azon törtem a fejem, hogy milyen füst lehet ez amit ereget a furcsa vándor illetve inkább, hogy milyen technikát használhat amivel ilyen szinte tökéletes védelmet képes kialakítani. Mivel egy követ dobott felém ezért először azt hittem, hogy doton technikát használ de amikor ugyanezt a trükköt eljátszott a növénnyel akkor jöttem rá, hogy eddig rossz nyomon jártam.
Annyi biztossá vált, hogy lemásolja az adott tárgy tulajdonságait amihez hozzáér a technika létrehozását követően. Erre pedig abból jöttem rá, hogy a növényt taperolta és csak után alkotta meg a kézpecséteket. Tehát valamiféle másoló technika ebben már biztos voltam de vajon milyen mértékben képes lemásolni az adott tárgy tulajdonságait. Valószínűleg ezért nem tudtam megsebezni a shurikenekkel. Akkor egy olyan technikát kell választanom amivel sikerülhet megsebeznem most, hogy átvette egy növény tulajdonságait. Szinte az összes technikám pusztító hatású nem tudok védekezni egy füst alapú technika ellen ezért csak megpróbálok kikerülni a támadása hatóköréből. Majd koncentrálom a chakrámat és kézpecséteket alkotok.
- Na meglátjuk erre mit lépsz... Katon Haisekisho! - Majd az izzó füstöt kifújom a számon és igyekszem lefedni vele az egész csatateret és így ellenfelemet is bevonni a hatókörbe. Majd amikor már elérte a füst a megfelelő méretet összecsukom a számat és ezzel berobbantom a füstöt ami, ha az illető nem védekezik darabokra szaggatja, de gyanúm szerint nem sikerülhet ilyen könnyen elintézni ezt a fickót. Viszont a robbanás ereje reményeim szerint szétoszlatja a füstöt.

Deidara Szer. Dec. 18 2013, 15:23

Úgy vélted, hogy egy igazi shinobi gyorsan képes tanulni ellenfeleitől. Éppen ezért, amikor Hayato füsttel támadt rád, te ezt szintúgy füsttel viszonoztad, meglehet, egy merőben eltérő fajtával. A tűz alapú technikáddal a csatatér jó részét igyekezted lefedni, ám ez értékes időt adott neki, hogy felkészüljön ellened, a dupla füst miatt pedig nem igazán láthattad, hogy mit is csinál. Néhány pillanat múlva berobbantottad az egész célterületet, komoly pusztítást végezve, melyet a nézőközönség elismeréssel díjazott. A geninek mindig is a látványos technikákat kedvelték, hiszen többségük nem értett eléggé a chakrához és a jutsukhoz ahhoz, hogy szemein kívül másra is hallgathasson.

Ahogy számítottál is rá, a valószínűleg mérgező füst nagy része eloszlott, Hayatot pedig ezúttal sem sikerült darabokra szedni, amit viszont érdekesebb volt látni, hogy enyhén lihegett, kezében pedig szorongatott valamit. A legszembetűnőbb dolog azonban bőre, illetőleg egész külseje volt. Úgy csillogott, akár a gyémánt. Nem túl sokáig, feloldotta ugyanis a technikát, és hamar visszanyerte normál állapotát, majd kérdőn pillantott rád.

- Nos, vannak már tippjeid a technika működését illetően?

**Kenshiro Karu** Csüt. Dec. 19 2013, 23:05

A robbanás lehet, hogy még egy picit nagyobbra is sikeredett mint azt elterveztem de végül is meghozta a várt eredményt és ráadásul ellenfelemet is megviselte. Számítottam rá, hogy ki fogja védeni és valóban be is jött a számításom. Valamiféle kristályos anyaggá alakította a bőrét ami megvédte őt a robbanástól, de ha egy másodperccel gyorsabb vagyok valószínűleg most a maradványait kaparhatnám össze a kis geninek öléből. Tényleg a néző közönségről meg is feledkeztem. Ujjongtak szinte a látványos technikák láttán. Hát igen ezért nem akartam kimutatni a fogam fehérjét. Ez a védelem tökéletes lenne számomra. Lássuk csak tehát a kézjeleket követően lemásolja azon anyag tulajdonságait amit megérint. Vajon milyen szintig képes lemásolni az adott tárgyat talán még rejtőzködni is képes?
Leporoltam magam látványosan jelezve, hogy számomra nem volt megerőltető az utóbbi összecsapás, de igyekszem annyira azért nem flegma lenni, hogy megsértsem ellenfelem. Csupán tudatni szeretném Hayatoval, hogy ennél azért több van bennem. Azért azt nem fogja elérni, hogy akár erősebb technikát vagy akár a kekkei genkaiomat használjam. Másfelől pedig most inkább tanulok mint harcolok...
- Igazság szerint azt hiszem rájöttem a technikád működésére. Először azt hittem, hogy föld elemű technikával van dolgom. Van egy közeli ismerősöm aki hasonló módon megkeményíti a bőrét, aztán amikor oda dobtad nekem a követ akkor először biztosra vettem volna, hogy tényleg föld elemű technikát használsz de aztán amikor megfogtad azt a növényt és a füsttel támadtál akkor rájöttem, hogy mi a helyzet. Szóval lényegében lemásolod annak tárgynak a tulajdonságait amihez hozzá érsz a kézjelek megalkotását követően, ugye jól gondolom? Ebből következik, hogy a robbanás amely normál esetben cafatokra szakította a testedet nem sebzett meg mert egy olyan tárgyat fogtál amitől kristály keménységűvé vállt a bőröd. Nyugodtan megmutathatod, hogy mit is szorongatsz de szinte biztos vagyok benne, hogy valami keményebb átlátszó kristály félét vagy hasonlót. Ami kérdés még megfogalmazódott bennem, hogy pontosan milyen mértékben vagy képes lemásolni egy tárgyat, akár az alakját is fel tudod venni vagy csak tulajdonságait veszed át...?
Remek megfigyelő vagyok ezt már régóta tudtam magamról de most még magamat is megleptem ezzel a kis monológgal. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog reagálni...

Deidara Pént. Dec. 20 2013, 13:20

Hayato széttárta kezeit, megmutatva a bennük tartott gyémántot, majd visszatette azt a zsebébe.

- Így van, amit megérintek, annak veszem fel tulajdonságait. A méretét és alakját nem, csupán a fizikai, kémiai attribútumokat. Ez egy igen különleges, vándor shinobik által használt technika. Én szinte csak ezt használom, és tökélyre fejlesztettem, ezért tudom ilyen gyorsan és ilyen kis méretű tárgyakkal kivitelezni. A többség általában csak nagy felülettel képes a jutsura, a föld, homok, esetleg szikla tulajdonságait véve fel.

- Meg is mutatom. - mondta, majd az edzőterep szélére vezetett, ahol néhány sziklát lehetett találni. - A chakrának szüksége van egy kis előáramoltatásra, ezért kellenek a kézjelek, és nem elég csupán az érintés. - magyarázta, majd bemutatta a kézjelsorozatot, végül pedig ráhelyezte kézfejét a sziklára. - Most chakrát áramoltatok a sziklában, összekapcsolódom vele. Ahogyan a sziklában áramlik a chakra, ahhoz hasonlóan kezdem el magamban is áramoltatni, majd ha összehangolódott a kettő, akkor elengedem a sziklát.

Lassan végezte a procedúrát, hogy mindenki láthassa. A geninek nyakukat nyújtogatva figyeltek, de nem mertek túl közel jönni a két shinobihoz. Hayato bőrszíne elváltozott, és mozgása is darabosabbá vált, ahogy felvette a szikla tulajdonságait. Válogatni nem lehetett a számos tulajdonság között, az túl bonyolult és időigényes lett volna, így csakis mindent-vagy-semmit alapon lehetett egy-egy tárgy összes tulajdonságát átvenni, erősségeit és gyengéit egyaránt.

- Próbáld meg te is! - utasított a vándor, miután feloldotta saját magán a technikát. - Ez a szikla jó gyakorlási alap az ilyesmihez.

//Másodikra nagyjából sikerülhet, utána még lesz némi elméleti és gyakorlati okítás

**Kenshiro Karu** Szomb. Dec. 21 2013, 14:50

Értem szóval a kontaktus azért szükséges mert tulajdonképen belevezeti a chakráját és a chakra áramlásának folyamatát másolja le. Gondolhattam volna, hogy ez egy ilyen agyafúrt ninjutsu ha lehet egyáltalán annak nevezni. Odasétáltam a sziklához és közben igyekeztem memorizálni a kézjeleket. Közben azon gondolkoztam, hogy ezentúl mindig kell majd magamnál hordanom valamilyen tárgyat ha hatásosan akarom alkalmazni ezt a technikát? Na ez végképp nem az én stílusom, de ez a jutsu könnyen megállja a helyét bármilyen csatatéren.
- Arra gondoltam, ahhoz viszont komoly chakra kontroll kell, hogy ezt ennyire tökéletesre tudd fejleszteni. Szép teljesítmény, gondolom éveket töltöttél el a gyakorlással... Lássuk nekem, hogy sikerül.
Koncentráltam egy kicsit megidéztem magamban az élő chakrát, a legnagyobb szövetségesemet aki soha sem hagyott még cserben ellentétben családdal barátokkal. Amint megéreztem azt a furcsa hideg bizsergést tudtam, hogy legjobb bajtársam ismét válaszolt hívásomra. Feltöltöttem a jobb kezemet és elmutogattam a kézjeleket majd a sziklára tettem a kezemet. Éreztem ahogy a chakra feltölti az élettelen követ és ahogy cikázik benne. Kezdtem átlátni ennek a technikának a mélységét. Ahogy a kezem a kövön pihent éreztem amint chakrám felderíti annak struktúráját és felépítését.
Nos ez lett volna a feladat könnyebb része. Most már csak magamban kell úgy keringtetnem a chakrát, hogy lemásoljam a sziklát és így felerősítsem, mondhatni sejt szinten alakítsam át magamat. Hiába próbálkoztam akármilyen keményen valamiért nem sikerült tökéletesen lemásolnom a szikla 'chakra képét'. Levettem a kezem a kőről közben pedig éreztem ahogy végig fut egy izzadtság csepp a homlokomon. Fújtam egyet majd felnéztem tanítómra.
- Hát ez mégsem olyan egyszerű mint hittem.
Vettem egy nagy levegőt és újra nekilendültem a következő próbálkozásnak. Ezúttal sikerült felmérnem a szikla szerkezetét és sikeresen lemásoltam. Magamban is elkezdtem hasonló képpen mozgatni a chakrát és mit ad isten tényleg elkezdett megváltozni a bőröm. Éreztem ahogy nehezednek el a végtagjaim. A koncentrációm egy pillanatra alább hagyott és kiestem a ritmusból. El is veszítettem a kapcsolatot a sziklával...
- Úgy hiszem most sikerült, te hogy látod Hayato?

Deidara Pént. Dec. 27 2013, 14:15

Megkísérelted felvenni a szikla tulajdonságait, és második nekifutásra ez nagyjából sikerült is, ám fenntartani már nem volt olyan egyszerű. Éles helyzetben bizonyosan még nehezebb dolgod lesz, no persze egy komolyabb technika elsajátítása általában nem egyetlen napot ölel fel. Akárhogy is, megsziklásosított verziód nehezebb és szürkébb volt, ennyit te magad is könnyen megállapíthattál, még ha sokáig nem is sikerült fenntartani a technikát.

- Rendben, látom, kezdesz ráérezni. - biztatott Hayato. - Próbáld meg mással is. Például a földdel, az mindig kéznél van úgymond. Először kézjelek, majd az érintés. Még csak most tanulod a technikát, nem kell sietned. Annyi ideig tartsd a fizikai kontaktust, ameddig csak szükség van rá, de előbb vagy utóbb engedd el a felszínt, és úgy próbáld fenntartani a jutsut. A föld kicsivel talán közelebb is áll az emberi szervezethez, mint egy kőkemény szikla.

Miközben gyakoroltatok, a közönség is lassan tovaszállt. Így, hogy már nem volt harc, kevésbé tűntek érdeklődőnek, meg volt nekik is dolguk bőven. Így már csak ketten ácsorogtatok a kiképzőterepen. Az egyre lejjebb jutó nap sugarai hosszú árnyékokat vetettek a fűre, melyen nemrégiben megütköztetek. Hayato leginkább csak figyelte, hogyan boldogulsz, először a földdel, majd ismét a sziklával, néhol kisebb tanácsokkal segítve.

További próbálkozások, egyre sikeresebb lehetsz, majd egy záróposzt tőlem, és végeztünk, hacsak nincs más kívánságod.

**Kenshiro Karu** Csüt. Jan. 02 2014, 10:20

Kezdetben nehezen szoktam meg a technika mellékhatásait az eredmény azonban elképesztő volt. Legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy a chakrámmal ilyen szinten tudom módosítani a testemet. Szinte hihetetlen, hogy pár kézjel és egy kis koncentrálás segítségével ilyen hatást avgyok képes elérni szinte sebezhetetlen vagyok. Az pedig csak később derüólt ki, hogyha mégis sikerülne valakinek például leszakítania a karomat de a technika még működésben van akkor szinte képes vagyok vissza kapcsolni a testemhez az elhagyott végtagot, tehát a tökéletes regeneráció. Az egyetlen hátul ütője, hogyha kontra elemmel támadnak rám akkor veszélyes lehet illetve kiemelkedően nagy erejű jutsuk ellen sem véd tökéletesen ám én mondhatni ezt a technikát akartam amikor ma reggel felkeltem az ágyból.
Azon gondolkoztam, hogy akkor mi történhet ha esetleg valami könnyedebb anyag például homok tulajdonságait veszem át. Nyilván úgy szinte sebezhetetlenné válok a lehetőségek tárháza szinte végtelen ezzel a technikával. A jutsut fentartani viszont sajnos egyelőre nem tudtam túl sokáig. A délutánig tartó gyakorlással viszont elértem azt, hogy biztosan létre tudtam hozni és ez már jó jel volt.
- Nos Hayato köszönöm szépen a segítségedet és remélem legközelebb amikor találkozunk már én is ilyen szinten fogom tudni használni ezt a jutsut. Kellemes időtöltést kívánok neked a faluban. - Azzal elindultam a vissza a városkapu irányába. Ismét egy remek napot tudhatok magam mögött. Ha a háború ismét eljutna a mi határainkig ezúttal felkészülten fogom várni...

// Köszönöm a tanulást! //

Deidara Szomb. Jan. 04 2014, 20:45

Némi gyakorlás, és sikerült is elsajátítanod az áhított technikát. Mikor már esteledni kezdett, megköszönted Hayatonak a segítséget, ki jót mosolygott kijelentéseden, miszerint legközelebb már te magad is olyan szinten leszel képes használni e jutsut, mint ő.

- Addig azért sok gyakorlás kell még, de valóban, az alapokat remekül elsajátítottad. - dicsért meg, majd ő is összeszedelőzködött, majd magatok mögött hagytátok a kiképzőtereket, amit immár megnyúló árnyékok hajtottak uralmuk alá. Te a kapu felé vetted az irányt, míg ő a falu belseje felé indult útnak. Jócskán elfáradtatok, de annyi bizonyos, hogy egy hasznos napot tudhattatok magatokénak.

Elsajátítottad a technikát, felírhatod az adatlapodra. Jutalom: +5 chakra

**Akihiro Jaken** Vas. Dec. 03 2017, 17:34

[Jiraiya - Képzés]

Újabb bizonytalan napra ébredtem Konohában. Minden egyes reggel úgy keltem, hogy nem tudhattam mi vár rám. A háború javában zajlott, én pedig sosem tudtam, hogy mikor küldenek a frontvonalra. Egy részem odavágyott, hogy az otthonomért küzdhessek, és végre kivívhassam a megbecsülésemet, a másik részem viszont eléggé félt, hogy olyannal kerülök ott szembe, amivel nem tudok elbánni, s így otthagyom a fogamat. Minden esetre a legjobb dolog, amit tehettem, hogy minden egyes nap elmentem edzeni, s önmagam legyőzve fejlesztettem képességeimet magasabb szintre. Minden egyes nap diadalt arattam saját határaim felett, s egyre erősebbé váltam.
Ennek a napnak is ugyanúgy indult a reggel, mint minden más alkalommal. Felkeltem, megmosakodtam, lementem a földszintre reggelizni hatalmas mennyiségű kaját – edzés közben hajlamos voltam megfeledkezni a táplálkozásról, így ilyenkor kellett a lehető legjobban feltöltődnöm energiával -, majd felszerelésemet összepakolva indultam volna a Kiképzőtérre.
Kinyitottam a bejárati ajtót, léptem volna ki az utcára, amikor belebotlottam nagybátyámba az ajtófélfa alatt.
- Most nem mész edzeni, legalábbis nem itt – mondta köszönés nélkül, s erre válaszként tőlem csak egy értetlen pillantást kapott – Kusagakuréba rendeltek! – itt nagyot dobbant a szívem. ~ Lehet, hogy harcolni megyek? ~
Nagybátyám egy papírt nyomott a kezembe, s azonnal belekezdett a magyarázatba: - Képzésre rendeltek a Fű országába. Ez egy remek lehetőség a gyakorlásra, de egyúttal azt is jelenti, hogy nagy valószínűséggel hamarosan a frontra küldenek – vált komolyra tekintete – Vedd komolyan ezt a képzést, ez már nem játék. Egy óra múlva legyél a falu kapujában, onnan fogsz indulni egy csapattal – ekkor kilépett az utcára, s még egyszer felé fordult – Vigyázz magadra! – mondta, majd zsebre tett kezekkel elsétált intézni saját dolgait.

Azonnal felrohantam a szobámba, és összekészítettem mindent, ami az útra és az ott töltött időre kellhetett, s egy óra múlva már ott is voltam Konoha Kapujában a többi indulóval együtt. A három napos út alatt ezernyi gondolat cikázott a fejemben, s még az út alatt is minden lehetőséget kihasználtam, hogy edzhessek. Leginkább a fák leveleit használtam fel a chakra kontroll gyakorlására – különböző mintákat próbáltam a Katonommal beleégetni a levelekbe, de meglévő technikáimat is gyakoroltam szinten tartás végett. Nem siettük el az utat, a harmadik nap léptük át a szigorúan ellenőrzött határt, majd a nap végére megérkeztünk célállomásunkra.
Kusagakuréban elláttak minket minden szükséges információval, amit tudnunk kellett. A nap maradékában szétnéztem a Faluban, majd megkerestem ideiglenesen kijelölt szállásunkat, ahol az éjszakát tölthettük. Elfoglaltam a fémkeretes, eszméletlenül kényelmetlen – azt hiszem ha a frontra rendelnek ehhez hozzá kell szoknom - ágyamat, s izgatottan vártam a másnapot.

Reggel amikor felkeltem megettem a kosztot amit kaptunk, majd azonnal a képzés színhelyéül kijelölt – és tegnap az általam már felderített helyszínű - Kiképzőtérre indultam. Mikor megérkeztem már többen is várakoztak, s én sem tettem mást. Kerestem egy árnyékosabb helyet ahová behúzodhattam, majd onnan figyeltem a jelenlévőket, és vártam a fejleményeket.

**Wakizashi Yumi** Vas. Dec. 10 2017, 16:44

Jiraiya - Képzés

Kapcsolatom a kalózokkal egyre jobbá vált, mióta minden napom velük töltöm. Bár a legtöbb időm a kalózkapitányom társaságában telik el, mivel ő volt az, aki felkarolt, s persze szinte minden technikám tőle tanultam el. Az első napok nehezek voltak, hiszen egy új társaságba kellett beilleszkednem, s nem mondhatom magam egy társasági embernek. Legalábbis eddig nem voltam az. A kalózokkal valahogy feloldódott a hangulatom, s megtanultam, hogyan kell viselkedni egy nagyobb társaságban, vagy hogy egyáltalán mit válaszoljak, ha kérdeznek. Szóval mondhatni, sokkal jobb lett a kommunikációm. Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy napon kalózok közt fogom letölteni az életem, s jól is fogom magam érezni velük, valószínűleg lenyakalom, aztán kiröhögöm.

A legutóbbi napjaimat azonban nem tudtam Ryuuzakival tölteni, mivel sürgős ügyei akadtak. Bevallom, kicsit megviselt a hiánya, amit magamnak sem vallottam be, de hát... a kapitánynak vannak prioritásai, nekem pedig tudnom kell gondoskodnom magamról. Nem arról van szó, hogy gyerek lennék, egyszerűen csak kell mellém még valaki, aki utat mutat, és ez a valaki, mióta apám nincs velem, a kapitány lett. Viszont Magarro, a csapat medikus ninjája valamelyest enyhített az unalmamon. Amíg a kapitány nemzetközi kapcsolatokat ápolt és tárgyalásokat folytatott a többi kapitánnyal, megtanultam egy hasznos dolgot: horgászni. Megtanultam főzni már nagyon fiatalon, így nagy segítség voltam a legénységnek, de ilyen férfias hobbikat még sosem űztem. És persze itt tanultam meg azt is, hogy hogyan igyak meg úgy egy pohár sört, hogy bírjam a másodikat. Igen... még csak a másodikig jutottam el. Sajnos nagyon nem bírom az alkoholt. Emlékszem, az első alkalommal, amikor a többiek megünnepelték csatlakozásom a csapathoz, az első sör után nagyon komolyan álltam meg a kapitány előtt, hogy bevallhassam neki, mennyire nem bírom az alkoholtartalmú italokat. Azután egyenesen az ölébe hullottam egy nagy vigyorral az arcomon, és a következő pillanatban már az ágyamban ébredtem reggel. Szerencsére most már csak két pohár után fog velem ez megtörténni, hacsak nem adnak valami erősebbet.

A kapitány távolléte alatt még arra is sor került, hogy kockázzunk, szóval még egy hasznos dolgot tanultam: hogyan kell csalni. Most már nem leszek egy elveszett lélek a világban, ha úgy tudok pénzt szerezni, hogy észre se vegyék a csalásom. Nem mintha erre valaha sort kerítenék, hiszen annak ellenére, hogy a kalózok képesek illegális dolgokba belebonyolódni minden következmény nélkül, a kereskedelmet mégiscsak legálisan folytatják. Ha nem lenne sör és rum, akkor az a világ végét jelentené nekik. A kockázás így megmarad csak egy melléktevékenységnek, és szórakozásnak.

Magarro, hogy ne minden napomat a hajón töltsem befásulva a sok rum mellett, amíg a többiek felpakolják a kereskedelmi árut, megemlítette, hogy Kusagakure épp képzést tart, s tudja, hogy mostanában határoztam el magamban, hogy szeretnék erősebb lenni. Azt is megjegyezte, hogy elég sok munkája van velem, hiszen a kapitány annyira hajt, hogy elérjem a célom, hogy rendszeresen nem a saját lábamon jövök vissza a hajóra a kimerültségtől. Ez egy remek lehetőség lenne arra, hogy újabb technikát tanuljak, s talán a kapitányt is meglepné, ha látná, hogy hasznosan töltöttem el az időmet. Sikerült egy helyi barátjával egyeztetnie, aki végül kis idő után megszerezte a szükséges papírokat ahhoz, hogy részt vehessek a képzésen.

Makibishi Miyu...feltűnő színű hajú lány. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen is lehetnék, és soha nem is tudtam más bőrébe képzelni magam. Remek. Yumiból Miyu lesz... végülis hasonló nevek, csak valaki felcserélte a betűinket. Sokáig gondolkodtam, hogy hogy is nézhetnék ki, amikor eszembe jutott egy lány, akit még az akadémián ismertem meg. Bár az ő alakját nem vehetem fel, elvégre nem láttam már hosszú ideje, és akkor még csak tizennégy éves volt, most már lehet húsz is. De van olyan élénk a fantáziám, hogy el tudjam képzelni, milyen is lehet most. Amikor a tükörbe néztem, egy egészen helyes lány nézett vissza rám, világos viola hajszínnel és zöld szemekkel, így elégedett voltam. Fogtam a papírokat, és elindultam a kijelölt helyszínre, hogy ott várjak Magarro ismerősére, Kohakura.

Makibishi Miyu... meg kell jegyeznem ezt a nevet.

**Kenshiro Yori** Vas. Dec. 10 2017, 21:53

Jiraiya - Képzés

A megannyi titkot rejtő Hold festi vakító, ezüstös fényével a birtok és a látóhatár nagyrészét. A mára már szokásossá vált éjszakai levegőzésem során csak az ezüstbe öltözött, hullámzó pusztát kémlelem, s hagyom, hogy gondolataim is velük sodródjanak.

Mikor érnek már haza? Vajon mind a ketten épségben vannak? Vajon annyit gondol rám, mint én ő rá? Nem kellett volna inkább velük tartanom, csak titokban persze? Túl sok kis apró kérdés, mely a jelen pillanatban haragosan húzza össze tenyereim a fakorlát köré. A tehetetlen ember vicsora ül ki az arcomra, s hirtelen kapom a fejem a mellettem hüvelyén kívül pihenő kard pengéjére.

Semmi.

Talán ismét csak a természet járatja a bolondját velem, s már csak képzelgek, hogy bárki is bajban lenne. Az elmúlt napokban csak Karu neve pislákolt szüntelenül a remek fegyver lapján, de hozzá sajnos még nem érhet el a kezem. Szemeimet még pár percig pihentetem az ereklyén, majd újra a távolt fürkészem. Úgy tűnhetek a külső szemeknek, akárcsak egy házőrző kutya, ki várja, hogy megérkezzen a gazdája. Körbeugrálja, elcsábítsa játszani, s vele tölthesse napját felhőtlen boldogságban, de úgy tűnik, még várnom kell.

A távolban talán a határ menti csatározások fényei lehetnek. El sem tudom hirtelen képzelni, hogy milyen pusztítást és milyen veszteségeket élhetnek át a környező nemzetek. Megannyi élet, megannyi fölöslegesen elpazarolt ember élete, kiket egy nagyobb erő ösztökél arra, hogy megvívják a harcaikat. Természetesen ez alá a gondolat alá nem vevendőek azok a derék hazafiak, kik a saját elveiket követve próbálják meg megszabadítani az egyik rossztól a világunkat. Ki tudja, hogy nem e egy újabb rossznak nyitnak ezzel egy kiskaput arra, hogy színrelépjen? S ki fogja eldönteni, hogy melyik a nagyobb, esetleg a kisebbik rossz? A gondolatok talán a gyermekkorom miatt tértek vissza az emlékezetembe. Drága gyermekkori barátaim is a felsőbbrendű polgárok által lettek elítélve egy puszta csínyért, melynek sebét még a mai napig viselem. Különös, hogy ezen tettek után újra megpróbálom felvenni velük a kapcsolatot, s igyekszem az egész családomat újra ugyanilyen emberek kezébe adni. Talán védelmet és megnyugvást adhatnak, s biztosíthatnak mindannyiunk számára, de mégis meddig? Talán újra és újra át kell élnem mindazt, ami a múltban történt, akárcsak egy örökös hurok? Az álmok elhagytak, s a démonom is megbékélt társként szolgál mellettem, ha elérkezik az ideje, de még mindig nem vagyok biztos a hosszútávú céljaimban. Állandóan hajtogatom magamnak, hogy sokkal, de sokkal erősebbnek kell lennem, hogy megvédhessem a családom. Felvehessem a harcot azokkal, kik fenyegetnék a klánt, és azokkal is lépést tarthassak, kik Karu életét teszik egyre gyötrelmesebbé. Lehet egy merész fogadalom volt, amit neki ígértem, de valahogy, egyszer valóra váltom.

Jó pár óra telik még el a tornácon, s lassan inkább nyugovóra térek. Ma sem érkeztek meg a lányok, s a kietlen birtok magányában ismét egyedül kell álomra hajtanom a fejem. Mindenki távol van, s mindenki végzi ügyes bajos dolgait. Kazuya valószínűleg a kapcsolatait ápolgatja, vagy éppen az ifjú Kenshirokat keresi szerte a világban Hagemitsu segítségével. Kanko a múlthéten volt idehaza, bár pár óra múltán tovább is indult. Amennyire én tudom, Kusagakureban próbálja simítgatni a klán jövőjét. Milyen kár, hogy ez valójában az én reszortom lenne, de valahogy úgy érzem, ami késik, nem múlik. A szobában akárcsak egy zsák borulok el keresztbe az ágyon, s mélyen fúrom bele arcom Mika párnájába.

- Jó éjt, szerelmem.

Halk kopogtatás hallatszott a reggel ébredő zajaival. Álmos képpel és kócos hajjal csúsztatom el az ajtót, s Kanko határozott ábrázattal próbálja meg megkeresni a leendő klánvezért.

- Készülj, mész tanulni. – fordít hátat, s kezében egy tekercset szorongatva a konyha felé igyekszik.

- De hisz már nem vagyok iskolás. – felelem nyújtózkodva, ahogy követem, sarkammal behúzva a szentélyünk ajtaját.

- Több szempontól is annak kellene lenned még, s a klán céljait nem is tudná más jobban megvalósítani, mint te magad. – teríti le óvatosan a tekercset az asztalra, majd a hűtő elé áll, s abban kezd matatni.

A csapból egy pohár hideg vizet töltök magamnak, s hunyorogva pattintom fel a tekercset, miután helyet foglalok az asztalnál.

- Tisztelt Kenshiro Yori, milyen szép megszólítás, ezt neked köszönhetem?

- Olvass.. – böki vissza mogorván.

- Ezennel mint a Kenshiro klán képviselője, szeretnénk meginvitálni a Kusagakuréban megrendezendő nemzetközi képzésre. Még egy képzés? Kazuya valami hasonlóra küldött pár hónappal ezelőtt. – kortyolok egyet a vízből, majd kérdőn tekintek Kankora, ki elém helyez egy tálat, rajta egy pár rizsgolyóval. – Köszönöm.

- A képzésen való részvétel a te és a klán javait is szolgálni fogja. Megismerkedhetnek az új vezetővel, láthatják, hogy nem valószínű, hogy elődje nyomdokaiba lép. – kérdőn vonom fel a szemöldököm a mondandóján, de inkább annyiban hagyom. Csendben fejezem be a reggelit, majd a tálat a mosogatóba helyezem, s azon nyomban készülődni kezdek. Pár perc múlva már teljes felszerelésben lépek ki a kapun.

- Yori! – kiált utánam Kanko, s a tekercset dobja utánam, melyet könnyedszerrel kapok el és a táskámba rejtem.

- Majd érkezem. – integetek még a hátam mögött, majd meg sem állok Kusagakure kapujáig.

Az idő kellemes, s talán egyetlen egy ember sem mondhatná meg azt, hogy kemény háború dúlja világunk szinte minden pontját. Hamar el tudok vegyülni a tömegben, akárcsak a legutóbbi képzés alkalmával. Keresek magamnak egy nyugodtabb helyet, s ott elidőzve várom az oktatókat.

Jiraiya Hétf. Jan. 08 2018, 15:10

// Elnézést a késésért! Nem ismételném magamat, ugyanezek vonatkoznak rátok is: http://narutohun.niceboard.org/t83-kikepzo-terep#59904

Határidő: 2018.02.20.

Elnézést a minőségért de nincs időm otthonról írni, így munkából írtam a posztot, (nem is tudom már, hogy hányszor ültem neki ^^") amikor volt időm egy-egy bekezdésre xd Már nem akartalak tovább váratni titeket ^^ //

Mindannyian a nyílt, fákkal körülvett tisztáson gyűltek össze, melyet Kusagakure no Sato első számú Kiképzőtereként emlegetnek. A tisztáson elszórtan helyezkedtek el kövek, szalmabábúk, homokzsákok, fából készült gyakorlóbábok és még vizes hordókkal is készültek a kiképzők. Azok, kik a tanításban vettek részt, felsorakoztak az összegyűlt tömeg előtt, mely a képzés résztvevőiből állt össze. Miután mindenki megérkezett, - vagy legalábbis nem láttak már szállingózó Genineket, Chuuninokat, - a kiképzők megkezdték a csoportosításokat.

Akihiro Jaken

- Akihiro Jaken! - Hangzott fel a név, majd csend állt be. A fiú körül mindenkit külön csapatba szedtek, de az ő kiképzője csak egyetlen egy nevet kiáltott ki. Bár ha figyelmes, akkor nem sokkal később láthatja, hogy egy rózsaszínhajú lánnyal és egy másik fiúval is ugyanez történik.

Akárhogy is, a fiút egy tagbaszakadt, bár inkább sportos, mint kigyúrt Kusagakurei Chuunin szólította magához. Ami Jaken számára első ránézésre észrevehető volt a tanárán, hogy hosszú, erős szálú, dús pofaszakálla van. A másik dolog az óriási keze, és ezzel ellentétesen viszonylag vékony karja, melyet megint csak erős karszőrzet fedett. Ez mind jól látható volt, hiszen a férfi egy egyszerű Chuunin taktikai mellényt, valamint egy fekete nadrágot viselt. Fejpántja a homlokára volt erősítve, ninja szandált, vagy bármilyen lábbelit pedig megint csak nem hordott. Sőt! Lenézve lábára, nem lehetett nem észrevenni, hogy ahogyan tenyere, úgy a talpa is hatalmas volt... Nem beszélve a lábfejét fedő szőrről. Sőt, talán még a talpa is olyan... Összhatásilag, egészen úgy festett, mint egy majom.

Ahogyan Jaken közeledni kezdett a férfi felé, ő pedig észrevette őt, hatalmas mosoly ült ki az arcára, megvillantva fogait. Így még inkább hajazott egy majomra...

- Tehát te lennél a Konohai Akihiro Jaken! - Kiabálta, és ahogyan a Genin egyre csak közelebb ért hozzá, úgy tűnt mestere egyre nagyobbnak. Mikor már csak 2-3 méter távolság volt köztük, egyértelmű volt, hogy a férfi több mint két méter magas. - Na de ne csak álljunk itt, a nevem Kinriyuu de hívj csak Sarunak! - Kacagott csípőjére tette kézzel, akárcsak egy őrült, majd hátat fordított a fiúnak és egy egyszerű ugrással nagyjából 20 méterrel odébb ért földet a fából készült gyakorlóbábuk közelében. Intett Jakennek, majd miután a fiú odaért, Saru szembefordult az egyik gyakorlóbábúval. - Az aktáid szerint, ez a technika remekül fog passzolni a repertoárodba. Egy taijutsu technikát fogok tanítani neked, mely sokkal inkább egy stílus, mintsem technika. Ha megtanulod, amit mutatni fogok, akkor soha többé nem kell majd félned Taijutsuba bonyolódni senkivel, mert nem fognak tudni megütni... Figyelj! - Ekkor a Kusagakure megformálta a Sárkány kézpecsétet, majd összekulcsolva kezeit, tenyérrel előre kinyújtotta karjait a bábu felé. - Mokujin no Jutsu! - A technikát követően a fából készült gyakorlóbábú megremegett, majd mozgolódni kezdett. A következő pillanatban szembefordult a technikát használóval és kegyetlenül sorozni kezdte őt.

A báb gyors volt és fürge, minden mozdulatát követte Sarunak, ám a férfit mégsem tudta megütni, mert az olyan könnyedséggel hajolt el egy-egy ütések elől, hogy még nézni is szép volt. Ezt követően a báb gyorsított a tempón, mire Saru egyre nyakatekertebb mozdulatokkal kerülte ki az ütéseket, rúgásokat. Egyszer lényegében átfordult a báb karján, majd átugrott rajta, egy rúgás elcigánykerekezett, majd a földre kerülve várt. A földről egyszerűen csak felpattant, vagy odébb gurult, de egyszer sem akasztotta meg a báb ütését... Miután a kitérések abbamaradtak, jöttek az érintkezés során használt fogások. A báb ütött, de Saru a lábát, törzsét, és kezeit egyszerre használva simította el az ütéseket. Ahogyan a báb karja Sarut érte volna, ő csak egyszerűen hozzáért a báb karjához és minimális erőt fejtve ki, elvezette az ütés energiáját. Miközben pedig a báb ütése egyre csak gyorsult, Saru védelmének gyorsasága nem változott. Sőt, néhány másodpercet követően már csukott szemmel védte és hárította ellenfele ütéseit, miközben a távolság mindösszesen csak fél vagy egy méter volt köztük.

- Érted fiú? - Törte meg a rohamot Saru egy fék Kos kézpecséttel, mire a báb összeesett. - A technika lényegét láthattad. Ezt kell tudnod kivitelezni. Egyszerűnek tűnik igaz? Hát nem az... Más védekező technikákkal ellentétben itt nem akaszthatod meg az ellenfél támadását. Ez persze helyzetfüggő, éles harcban nyugodtan kombináld bármilyen stílussal vagy spékeld meg más technikai elemekkel ezt a módszert, de itt és most a gyakorlás alatt nem blokkolhatsz egyetlen egy ütést sem, pusztán csak kikerülhetsz. Az ütések eltérítése sem blokkolás. Nem állítottad meg az ellenfeled ütését, nem blokkolod az ütésbe fektetett energiát, mert ha megtennéd, az rád is visszahatna. El kell vezetned, hogy ne hathasson rád és csak ő pazarolja az erejét. - Saru most teljes testével Jaken felé fordult. - A technikának három lépcsőfoka van: Az első az izmaid teljes használata. Az átlag emberek az izmaik mennyiségének és ezzel a fizikai erejüknek csak az 50%-át használják ki. Egy Ninja kihasználja a 80%-át. Egy Taijutsu mester pedig a 100%-át. Neked erre nem lesz szükséged de a talp, boka, lábfej, lábszár, vádli, comb, minden kar és hát, valamint törzs izmodat használatba kell venned. Elvégre az izmok mozgatják a tested, ők adják a mozdulataid erejét! Én képes vagyok fekvő helyzetből ugrani a hátizmaim és a mellizmom segítségével a lábam használata nélkül... Tökélyre fejlesztettem ezt a képességet, a módszer mestere vagyok, így láthattad, hogy mire kell törekedned. Ha teljes körültekintéssel használod a tested, akkor érhetsz csak el megfelelő eredményt. Kezdetnek vezess chakrát az izmaidba és fedd fel azokat az izomcsoportokat, melyeket soha nem szoktál használni. Stimuláld őket egyszerű chakrabehatással. Ha olyan izmot találtál, amit soha, vagy csak nagyon ritkán használsz, annak a használata veszélyes, ugyanis könnyen begörcsölhet. Ezét van szükséged arra, hogy chakrát vezess a tested azon területére. A második lépcsőfok a mozdulataid teljes kontrollja. Gyakorold az ugrásokat, pörgéseket, egy egyszerű ütés elől is próbálj meg a gyakorlás során a lehető legbonyolultabban, a legnyakatekertebb mozdulattal kitérni. Az se baj, ha logikátlan, éles helyzetben úgyis a legjobb döntést hozod meg egy-egy támadás hárítására, gyakorlásnál pedig mindig bele kell adni 110%-ot!! - Ezen szavakat szinte préselte fogai közül a tesztoszteronállat, így némi nyálpermet freccsent a levegőbe. - Tehát ha képes vagy minden furcsa, szokatlan mozdulatot kivitelezni és nem esel el benne, vagy ha igen, akkor képes vagy előnyt kovácsolni belőle, akkor térhetsz rá a harmadik lépcsőre. A harmadik lépcsőfok nem más, mint a figyelem és az érzések összhangja. Érezd az ellenfeledet... Ahogyan egy táncba képes vagy átéléssel táncolni és a lépések maguktól jönnek, mert a partneredre hangolódva képesek vagytok szinkronban, egységben mozogni, úgy ez működik a harcban is. Ha ráhangolódsz az ellenfeledre, ha kiüríted az elmédet és csak a küzdelemre koncentrálsz, akkor figyelem nélkül is képes lehetsz majd tudni, érezni, hogy az ellenfeled hogyan és honnan támad. Ha erre képessé váltál, akkor el tudod majd vezetni egyetlen egy mozdulattal az energiáit, és háríthatod a támadást. De ez már egy magasabb szint, amit sok gyakorlással lehet csak elérni. Nálad már az is eredmény lesz, hogyha az első két lépcsőfokig eljutunk. Most pedig, ez a bábú lesz az ellenfeled. - Mondta majd megint megformálta a Sárkány kézpecsétet, mire a báb feltápászkodott. - Sok szerencsét, ha itt nem sikerül eredményre jutnod, akkor gyakorold ezt a technikát minden nap a faludban! - Fejezte be végül, majd odébb vonult egy fa alá. Itt az idő, hogy Jaken megmutassa, milyen fából faragták a Konohai Genineket.

// Egy egész napig gyakorolsz, tehát másnap ilyenkor végzel. Rád bízom, hogy mit és hogyan a hosszúságot tartsd meg ^^ Pihenőidődben mászkálhatsz a faluban is, irányíthatod a Senseit is. //

Wakizashi Yumi

- Makibishi Miyu! - Hangzott a név, mire talán a lány nem is hallgatott először, majd fejét felkapva tudatosult benne, hogy ez bizony ő lesz. Kilépkedve a tömegből, egy kissé görcsösen ideges Chuunin intett neki, miközben társai furcsán néztek össze. Feltehetően nem volt ismerős a színes hajú lány, ezért is görcsölhetett a kiképző.

Ahogyan Yumi és a férfi félrevonultak, a görnyedt, beteges kinézetű - sápadt arc, vörös orr, óriási lila karikák a szemei alatt - ideges férfi szólalt meg, méghozzá suttogva és talán nem is azért, hogy Yumi hallja őt, egyszerűen csak magában morgott.

- Remélem ezzel teljesen leróttam az adósságom annak a tengeri uborkának... - köhögött bele zsebkendőjébe. - Mond meg Magarronak hogy ha legközelebb erre jár, - állt meg, majd fordult szembe Yumival. Egy erdős területre értetek, mely nagy volt, de a fák ritkásan nőttek. - hozzon egy üveg Szurcsóknyálat a köhögésemre. De aztán ne sajnálják belőle az alkoholt! - Köhögött bele újfent a zsebkendőjébe, majd ugyanazzal a lendülettel, pontosan ugyanabba a zsebkendőbe belefújta az orrát is. Miután ezzel végzett, nagyokat szívott a levegőbe, mely horkantásra emlékeztető, röfögő hanggal társult. - Te vagy Wakizashi Yumi igaz? Alias Makibishi Miyu... Nem kis kockázatot vállaltam azzal, hogy hamis iratokkal behoztalak a képzésre, de úgy tűnik, hogy minden rendben fog menni. Ne is húzzuk tovább az időt. Nem akarom tudni, hogy ki vagy és hogy honnan jöttél, hogy mit tettél és, hogy miért utazol azon a hajón. Tudok róla, hogy a Suiton technikákhoz van érzéked. Ez jó pont, mivel jómagam is Suiton használó lennék, így nem kellett keresnem egy harmadik felet, aki majd megtanítja neked ezt a technikát. Figyelj! - Mondta, majd elfordult Yumitól és lóállásba ereszkedett, ez után pedig összecsapta a tenyereit. - Haaaaaaaa! - Kiáltott fel, miközben talpa alatt és teste körül a levegő kavarogni kezdett. Yumi látta, ahogyan a por és a fel-felszakadozó kisebb talajdarabok odébb bucskáznak, a levegőbe szállnak, majd a férfi egy egyszerű rúgást intézett a levegőbe, minek következtében a talpából előtört egy száguldó vízpenge. Az egyik fát találta el, amit egyszerűen csak kettévágott, majd haladt tovább a következőre, amit szintén és végül csak a harmadik találat után enyészett el a jutsu. Miután a hatás lecsengett, a fickó megtörölte orrát, majd szembefordult a lánnyal. - A Technika neve: Suiton: Mizukamikiri. Gondolom érzed a név lényegét. Ezt a jutsut többféleképpen tudod alkalmazni, képes vagy vele repülő vízpengéket létrehozni, vagy akár a föld alól feltörő és egy vonalban végigfutó víztömeget megalkotni. Nem is beszélve arról, hogyha a technikát elsajátítod, képessé válhatsz arra, hogy Suiton chakrát vezetve a talpadba, azt nagy nyomással kiengedve, kevés chakrával egyensúlyozva lökd magad előre a víz segítségével és ezzel őrületes sebességgel utazhass. Persze nem kevés chakrába kerül, de rengeteg helyzetben jól jöhet. De ez még ráér, először az alapokat tanuld meg. - A fickó leült a keresztülvágott fa tövébe, majd elővett ruhája alól egy átlátszó 1l-es üveget, amiben egy zöldes árnyalatú lötty volt. Kihúzta a dugóját, majd meghúzta. Gargarizált vele, végül pedig kiköpte. Az azt követő két kortyot már megitta, de a köpedék, furcsán, nyúlósan folyt szét a talajon. - Alapvetően minden Suiton technikát a száj tenketsu pontjain keresztül hozunk létre. Ennek oka az intenzitás és a kivitelezhetőség. A tüdőbe koncentrált chakra, a mély levegővétel és a kifújt levegő nyomása egyfajta impulzust ad az agynak, egy képet magáról a technikáról. Érthetőbben: A kifújt, chakrával kevert levegőt érzed, ahogyan kipréseled a fogaid és az ajkaid közül, ezáltal könnyebben képzeled el, ahogyan a chakrád vízzé változik. Elvégre minden technika kulcseleme a vizualizáció. Képzeld el, hogy mit akarsz létrehozni. Ha látod magad előtt, akkor sokkal könnyebben kivitelezhető a tanulás. Ha érzed, mint a ahogyan a levegőt is kifújod, még könnyebb dolgod lesz. Ezen kívül a száj tenketsujain keresztül is áramoltathatod folyamatosan a chakrád, így tudsz újra és újra pótolni a technikába. - Kortyolt még egyet az italába. - A Kamikirinél más a helyzet. Ott az alapvető Chakraformázási hely eltolódik, nem a jól megszokott módon és úton alakítod át a chakrád, hanem minden Suiton chakrát amit fel akarsz használ a techikához, a lábadba kell irányítanod. Ott tömörítened kell. Ha tömörítenéd a tüdőben, akkor fennállna a veszélye annak, hogy idő előtt robban szét és akkor elvizesíted a tüdődet. Itt viszont, a talpadba kell koncentrálnod az elemi chakrát ahol tömörítened kell egészen addig, amíg ki nem robbantható. Ha idő előtt teszed, a hatás gyenge lesz. Ha nem tartod kordában a chakrádat, akkor nem jön létre a vízpenge csak egy elcseszett vízrobbanás, ami rád is hatással lehet. Tehát az első gyakorlat: Juttasd a Suiton Chakrádat a talpadba, tömörítsd és tartsd az irányításod alatt. A következő fázis a kiengedés. Ehhez lendület is szükséges, a talpaddal csapnod kell, rúgnod egyet, ezzel megint csak a vizualizációt és az érzést erősíted fel. Egy oldalirányú rúgással elképzelhetsz egy elnyúló vízpengét, amit én is létrehoztam. Az vágni fog és haladni előre. Egy dobbantással elképzelheted, ahogyan a Suiton Chakra vízzé alakul és a dobbantásod mentén halad előre ki-ki törve a föld alól és alulról nyársalva fel az ellenfelet. Ebben az esetben több chakrára van szükség, mint az egyszerű pengénél. Ezt a gyakorlatot kell összekötnöd az előzővel. Képzelj el egy éles pengét. Formáld meg a mozdulatod nyomán (Dobbantás, oldalirányú rúgás) majd enged szabadjára a kordában tartott óriási mennyiségű Suiton Chakrát. Ha ezt a két hatást, összehozod, akkor tökéletesen képes lehetsz kivitelezni a technikát. A nehézség abban rejlik, hogy egyszerre kell fizikailag is erőlködnöd a chakra sűrítésével és kordában tartásával, a mozdulat kivitelésével és átélésével, és egyszerre kell érezned a chakrádat és el kell képzelned a hatást. Mint minden Suiton technikánál, engedd, hogy az érzéseid szabadon folyjanak, akárcsak a víz... Minden érzelem felerősít egy-egy technikát, hagyd, hogy a jutsu a hatása alá vonjon... Hagyd, hogy a szeletelés, a pusztítás vágya elragadjon, hagyd, hogy a technikával nyert hatalom érzet eluralkodjon rajtad. Kezdj neki!

// 8 óra alatt sikerül megtanulnod a technikát, a sensei elaludt, bárhogy keltegeted kiütötte a pia. Magadra vagy utalva. 1-re csak egy kis fröccskölést tudsz elérni a lábaddal. Másodjára túl sok chakrát gyűjtöttél össze amit nem tudtál kordában tartani így a víz a talpadból szanaszét spriccelt mindenhova. nagyjából 10. próbálkozásra sikerül tökéletesen kivitelezni a technikát. Rád hagyom, hogy a többi próbálkozásnál mi sikerült és mi nem ^^ Viszont pihenned is kell közben egyszer. //

Kenshiro Yori - Elég faszántos lett a felvezető Kiképzőterepek - Page 6 Icon_smile

- Kenshiro Yori! - A név hallatán többen összenéztek, főleg a vizsgáztatók. A Kenshiro név igencsak híresen hírhedtté vált az utóbbi évben... Kezdve Kenshiro Karuval, ki a Nibi Jinchuurikijeként árulta el a klánját és a ninja hivatását, ezen kívül pedig több körözött bűnöző neve is összeegyeztethető a Kenshiro Klánnal. Így hát nem csoda, hogy sokan felkapták fejüket és a vizsgáztatók is furcsán néztek, de az a fiatal, hosszú fekete hajú Kunoichi, ki Yorit szólította, mosollyal az arcán fogadta a fiút. Yori azonnal észrevette, hogy a lány combjára és derekára apró tekercsek voltak erősítve, valamint tárolók, ahogyan a hátán is kicsi tekercsek sokasága sorakozott.

A nő intett a Kenshiro Klán vezetőjének, hogy kövesse, majd besétált az erdőbe.

Percekig csak haladtak előre, de Yori nem tudta beérni a lányt, akármennyire is akarta, a nő mindig gyorsított a tempón. Végül pedig már olyan messzire vetődtek, hogy a többi gyakorlatozó Genin és Chuunin hangja is teljesen elhalt. Ekkor állt meg a nő egy fákkal körülvett néhány négyzetméteres füves területen, ahol lótuszülésbe ereszkedve fordult szembe Yorival.

- Csüccs! - Mutat maga elé, majd elővesz egy kis tekercsek tárolására hivatott kétméteres bőrtárolót, amit kitesz maga elé. - Gondoltam itt sokkal kényelmesebb lesz tanulnod. Nem igazán kell majd magad fizikailag megerőltetned, de a koncentrációképességedre annál inkább szükséged lehet. Ezért kell a csend. - Ekkor a lány elkezdte a tárolóból kihúzgálni a kis tekercseket. - A technika, amit meg szeretnék neked tanítani nem igazán bonyolult, hacsak nem szeretnéd teljesen megérteni a pecsétek lényegét. Persze vajmi kevés ember ismeri azok titkait, én pedig sajnos nem vagyok köztük. Én csak ismerem a formájukat és a formulájuk egy részét. - Kihajtva az egyik tekercset, jól látható volt, hogy a papíroson megannyi üres pecsétjegyzet volt elraktározva egymás mellett. - Amit tanítani fogok neked az az, hogy hogyan tudsz egy adott felületet felnyithatatlanná vagy feltörhetetlenné tenni. Tessék, itt ez a tekercs. Hajtsd ki! - Nyújtja oda Yorinak az egyik kis tekercset. Ha a fiú megpróbálja akárcsak a tekercset lekötő szövetet is kioldani, már azt se tudja megtenni. Egyszerűen nem mozdul. - Ezen alkalmaztam a Fuuin Teppeki nevezetű technikát. Az Öt Elem Templomainak papjai találták fel ezt a Fuuinjutsut. A Szerzetesek talán azok, kik a legáthatóbban ismerik a különböző Pecsét technikákat, egyes mesterek meg is értették azok működését. Ezt a jutsut nekem is a mesterem tanította, kinek egy Szerzetes adta át a technikát. - Ekkor egy ecsetet és egy üveg tintát vett elő a lány. - A jutsu nyitja az akaratod átültetése egy helyhez kötött chakratömegbe. A chakrád a te egyedi energiád, mely a saját szellemi és fizikai tulajdonságaidat hordozza magában. A chakrád képes reagálni az érzéseidre, a hangulatodra, a gondolataidra, képes kinyilatkoztatni a te akaratodat. Ahogyan a taijutsunál a folyamatos gyakorlással, ütések, rúgások, ismétlésével, az ütések erejének növelésével, a mozdulatokra való rákoncentrálásoddal leszel képes végrehajtani a lehetetlennek tűnő Taijutsu technikákat is, mert ha valamit sokat ismételsz, ráfigyelsz, erőlteted, feszegeted a határaidat, akkor a testedben keringő chakra az akaratodon kívül is segíteni fogja a sokszor próbált mozdulatot, hogy a lehető legkisebb erőfeszítést kelljen kifejtenie a testednek. Ez a passzív chakrahasználat. Az elemi technikák létrehozásánál is az akaratod kinyilatkoztatása az egyik legfontosabb metódusa a jutsu létrehozásának. A chakragyűjtés és irányítás után, jön a formázás és a vizualizáció, melynek segítségével könnyebben képes vagy elérni a hatást. Ennél a Fuuin Jutsunál ugyanezt kell tenned. - A lány most több jegyzetet is készített amin eltérő kanjik voltak. - Szükséged lesz egy jegyzetre és egy chakratintára. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor tinta és jegyzet nélkül is kivitelezhető a technika, azonban akkor a chakrádból kell létrehoznod azt az egy vagy két szót, ami a legjobban jelzi a te akaratodat. - A lány belemártotta az ujját és elkezdett írni az egyik üres jegyzetre. Az ujja végén kékesen izzott fel a chakra és miközben írt, másik kezével végig a fél Kos kézpecsétet formálta meg, majd Yori felé fordította az írást: "Lezár." - Most hajtottam végre a technikát. Ha ezt elhelyezem egy tekercsen, akkor az kinyithatatlanná válik. Az egyetlen lehetőséged arra, hogy feltörd a védelmet, hogy több chakrával próbálod meg szétszedni az én pecsétemet, mint amennyit én beleöltem a technikába. - Eztán egy újabb jegyzetet vett elő, amire ugyanezzel a módszerrel a "Törhetetlen" szót írta fel. - Ha ezt a cetlit ráragasztom egy tárgyra, akkor azt nem fogod tudni elpusztítani, csak annál nagyobb chakrabehatással, mint amennyi chakrát én a pecsétembe öltem. - Ez után megint egy üres jegyzetet vett elő, majd megformálta a Patkány, Sárkány, Kos kézpecséteket és a tenyerét rányomta a jegyzetre. Amint elvette jól láthatóan ott maradt egy Kanji meg a "Lezár" Kanji volt. - Ez a technika tinta nélküli kivitelezése mely kicsit több chakrába kerül. Fontos megjegyeznem, hogy ha nagyobb objektumokat akarsz megpecsételni és törhetetlenné, nyithatatlanná tenni, akkor több időre is lesz szükséged. Egy óriási kaput egy pecséthasználó mester akár tíz másodperc alatt is képes törhetetlenné és nyithatatlanná tennie, de egy, a technikában kevésbé jártas személy számára perceket is igénybe vehet képzettségtől függően. - Miután ezt elmondta, elővett egy másik kis tekercset és Yori elé tette, ahogyan a chakratintát is. - Ne aggódj ez a tekercs nincs lezárva. Most pedig elmondom a jutsu működését. Akárhogyan is alkotod meg a jelet, akár chakrával akár tintával mindig össze kell gyűjtened egy nagyobb mennyiségű chakrát. Ki kell tapasztalnod, hogy a szinteden mennyi chakra is a megfelelő a technika elfogadható hatásának kifejtésére. Ezt egyszerűen tesztelheted: amint létrehoztad a pecsétet próbáld meg felnyitni vagy összetörni a tárgyat. Ha nem megy, a hatás sikeres akkor már csak chakrát kellene bele vezetned, hogy megtudd mekkora chakrahatásra van szükséged a pecsét feltöréséhez. Azonban a pecsétet létrehozni koránt sem annyiból áll, hogy összegyűjtöd a chakrát. A Sárkány, Kos és Patkány kézpecséteket ajánlom használni, s a chakragyűjtés közben folyamatosan az legyen az elmédben, hogy mit szeretnél elérni a chakráddal. Koncentrálj egyszerre a kezedben összegyűjtött chakrára és a létrehozni kívánt hatásra. Próbáld meg a gondolataidat átsugározni a chakratömegbe. Érezd a halmozott energia által létrejövő bizsergést a testedben. Ha úgy érzed, hogy eléggé világosan, eléggé erősen tudod, hogy milyen hatást szeretnél elérni, akkor fogalmazd meg magadban azt a szót, amely a hatást gondolatát leginkább leírja. Ha nem elég egy szó, akkor legyen kettő. A "lezár, zárhatatlan, kemény, törhetetlen" és hasonló szavak elegek szoktak lenni. A lényeg, hogy a chakrádat zárd bele a pecsétbe. A pecsét maga egy helyhez kötött chakratömeg. Próbáld meg a nagy chakratömeget egy adott pontba a testeden kívülre koncentrálni és ott hagyni. Képzeld el a határait, képzeld el, hogy a betűk mentén halad végig a chakra, hogy a kanjik széle a chakrád pereme. Így pedig ha a hatást eléggé belé tápláltad és sikerül helyhez kötni a chakrádat, akkor végeztél is. A szónak van itt a legnagyobb ereje. Ha akarod, mond ki a szót, hogy nyomatékosítsd az akaratodat. És még egy tipp: Mielőtt megszakítanád a kontrollt, mielőtt "levetted a kezed" az otthagyott, pecsétbe zárt chakratömegről, képzeld el, hogy a pecsét miként fejti ki a hatását. Én a lezárásnál úgy képzelem el, hogy a chakra mint két mágnes úgy vonzza egymást és így nem lehet felnyitni mondjuk a dobozt. Ha pedig törhetetlenné teszek valamit, akkor egy vékony chakrapajzsot képzelek el. Tárgytól függ, de pontosan az elképzelt módon fogja a chakra is kifejteni a hatást, amit például egy Bykugan látna is... Ez egy kis szintű pecsét, így nem bonyolult, de már ez is elég nehéz, hiszen Fuuinjutsuról van szó. Láss neki, lássuk mire jutsz! - Mondta, majd továbbra sem mozdulva várta, hogy a fiú nekikezdjen.

// Az NJK-t irányíthatod, segíthet, stb stb. Nagyjából 5 óra alatt végrehajthatod a technikát, neked nem kell olyan nagyon hosszú posztot írni ^^ 6. Próbálkozásra teljesen sikerül, viszont rengeteg chakrádat elpazarlod az első néhány próbálkozással. //

HATÁRIDŐTÖK: 2018.03.01

**Kenshiro Yori** Pént. Feb. 23 2018, 22:12

Viszonylag hamar törik meg a csendet a képzés rendezői. Sorra hangzanak fel a különféle nevek, s shinobik szinte a világ minden pontjáról egyesével vagy csoportokban hagyják el a gyülekező helyet. A nevemet hallván a hang forrását keresem. Tudom és érzem, hogy szempárok százai merednek rám ebben a pillanatban. Az egyetlen ember aki most mozdul, igen ő a Kenshiro.
Nem gondoltam volna hogy ennyi ember hallott a klánunkról. Nem gondoltam azt sem, hogy Karu tetteinek hírei ennyire körbejárták a shinobi nemzeteket, nem is beszélve azokról a Kenshirokról akikről még nem is tudok semmit. Viszonylag a jelenlevők sem tudnak rólam semmit, hisz a nevemet most hallhatták először hiszen ha megfelelően vagyok informálva a BINGO-ban nem vagyok fellelhető. Kínos ez az egész helyzet, bárki rám támadhatna akár mikor s egy pillanat alatt olthatná ki egy Kenshiro söpredék életét. Bár nem mintha én, vagy bármely szervező hagyná hogy ez megtörténjen. Megfogadtam a családomnak hogy a múlt hibáit rendbe hozom és meglehet, hogy ez a jelenés jó példával lesz a közeljövőre való tekintettel.a
A könnyed női hang egy fiatal Kunoichihez vezet kinek mosolya jóval különbözik a többi jelenlévő tekintetétől. Végre valaki nem kívánja a pokolra a lelkemet vagy a családomét, vagy csak remekül álcázza magát. De nem vagyok én ennyire előítéletes ember, nem de? Ahogy a múltban belém verték, vagy inkább enyhébben fogalmazva "nevelték", alaposan szemügyre veszem a lányt. A fiatalos külső, fekete haj és a temérdek mennyiségű, a testére erőltetett tekercsek csak arról árulkodnak hogy egy profival van dolgom. Valószínűleg születése óta ezen mesterség specialistája, hisz megvannak az emberek kik velük született adottságaik vannak egy-egy technika ágazatban.
A lány csak int, majd magunk mögött hagyjuk a gyűlölködő, s meglepett tömeget. Szokatlan egy érzés meg kell hagyni. Lehet Kanko végül nem is a konkrét tanulmányok miatt küldött ide Kusagakuréba, hanem hogy szokjam az emberek közelségét, s azt hogy mi is vár rám igazán és hogy milyen nehéz fába is vágtam a fejszémet az én elhatározottságom miatt. Ezen gondolatok kavalkádjában sodródom miközben a fák közül elmosódottnak ható kék eget bámulom. Lehet ez az elkalandozásom annak az oka hogy nem tudom utolérni a nőt, vagy csak ő is így próbálja a bolondját járatni velem. Végül utolérem, s azon nyomban a földre is telepszünk a tisztás közepén.
- Legalább itt már nem kell attól sem félnem hogy egy kósza kunai a hátamba áll a rengeteg szúrós tekinteten túl. - hátha némi viccesség, bár elég komolysággal enyhíthetem a légkört, de ahogy elnézem talán csak az én légköröm marad ennyire feszült. A reakció ezen megjegyzésemre nem is nagyon fontos hiszen nem is érkezik rá egy érthetetlen mosolyon kívül. A Kunoichi bele is kezd a felvezető monológba jelezve, hogy most már szinte minden rajtam múlik. Szavait könnyedén fogadja be az elmém, sikerült elhessegetni a kelletlen gondolatokat így valószínűleg az ő munkáját is megkönnyítem azzal, hogy nem kell mindent újra elmondania.
Merő igaz amit mond, hisz a Karuval való tanulmányaim után sem jöttem még rá a pecsétek rejtélyes mivoltjára, s Karu sem tűnt úgy mintha professzionális szinten űzné e mesterséget, de ki tudja még mit hoz a jövő? Talán én leszek a nagy pecsételő, háh... kétlem. A lány a technikát felvázolás nélkül borítja a nyakamba, s saját magam tapasztalhatom meg a leendő technika tulajdonságait. A pecsétnek átlagos, naiv fejjel leselkedek neki, s mint akármikor megpróbálom felpattintani annak szövetpatentját. Nem is nagyon próbálkozok foggal körömmel szétcincálni a tekercset így az inkább csak magam elé helyezem a fűbe még mielőtt hülyét csinálnék magamból. Kérdések feltevésére valójában nincs sok időm, teljesen azokat az információkat kapom a lánytól amikre kíváncsi lettem volna, s egy pillanatra felcsillan a szemem amint kiderül hogy a technikát a kishölgy és én is milyen múlttal használhatjuk fel. Egy Öt Elem Templom papja tanította a mesterét? Az szinte olyan mintha minket is ő tanítana. Bár lehet csak a gyerekes rajongásom próbál meg eluralkodni rajtam, de az biztos hogy nagy tisztelettel fogom alkalmazni e pecsétet.
Az akaratom átültetése már kezd egy kicsit bonyolultabbá válni, de amint folytatja a beszédet meg is értem hogy mire akart ezzel kilyukadni, s a szavait valószínűleg az életem minden más területén alkalmazni tudom majd. Valahogy úgy tudnám ezt a saját szavaimmal megfogalmazni, hogy a helyzeti kedélyállapotom kihatással van a chakrám működésére. Most hogy jobban belegondolok, a Mikával együtt átvészelt csatánk során, a puszta düh és pusztításvágy eléggé nagy volumenűen turbózta fel a képességeimet, s meg is lett az eredménye. De kívánom, hogy ne kelljen ezt újra átélnem.
Próbálom ellesni a mozdulatait ahogy egy jegyzetet veszek én is magam elé, s ő utána belemártom az ujjam a tintába. Míg ő a kézpecséttel a "Lezár" szót alkotta meg addig én a "Felnyit" szót kanyarítottam a cetlimre. Mint ahogy a példája is mutatja, teljesen fölöslegesen csináltam meg ezt a remek kis cetlit, hiszen elég csak a chakrámat belevezetni a pecsétbe, s annak hatására könnyedén felbonthatom, persze a megfelelő chakra bevitellel. Nem is próbálom rejteni a bénáskodásom, de hogy valami jót is csináljak a lezárt tekercset a kezembe veszem, s tényleg sikerül könnyedén feltörnöm a "zárat" némi chakra túltöltéssel. Az újabb jegyzetre egy újabb szó kerül mely már egyre több figyelmet von magára. Kíváncsi vagyok mit is jelent a törhetetlen felirat. Talán magát a pecsétet nem lehet, "törhetetlen" a feloldása vagy ha mondjuk egy fadeszkára pecsételem a szót az lesz törhetetlen? Kíváncsian merengek el a lehetőségeken, de ez egy megfelelő kísérletezés lesz számomra hogy ezt kiderítsem.
A kapu és a nagyobb objektumos történet valójában megválaszolta a kíváncsiskodásomat ISMÉT, de végre elérkeztünk a technika megvalósításához az igazi, nyers elmélethez melyet perceken belül én ültethetek át a gyakorlatba. A legnagyobb hangsúly a memorizálásra, vagy inkább hogy úgy nevezzem az elképzelésen van. Próbáljam meg elképzelni a létrehozni kívánt hatást, hogy mit is akarok elérni igazán. Pár kézpecsét, kimondott elképzelések, s lepecsételni kívánandó chakra tömeg. Ha nem tévedek sokat ez a technika egy alternatív alkalmazási módja lehet a Fuuka Houin technikának amit nem olyan régen sikerült elsajátítanom. Tény, hogy még annak sem vagyok a mágusa, de mivel a gondolatmenet hasonló, hisz itt is a chakrámat kell elzárnom, csak némi elképzeléssel kell vegyítenem.
A lány elém tolja az első tekercset, s azon nyomban neki is látok. Arcomról a szokásos, elszánt tekintetem olvasható le melyet mindig viselek ha valamiféle új tanulmányt próbálok elsajátítani. Szemeim egy pillanatra lehunyom, s ezt jó néhány percnyi koncentráció követi. Tenyeremet a tekercs felett tartom miközben próbálom elképzelni a lány által is említett képet. A két mágnes gyönyörűen és könnyedén vonzzák egymást, s amikor már elégnek érzem a beleölni készült chakrát véghezviszem a kézjeleket, s létrehozom a technikát.
- Lezár! - talán így könnyebb lesz, ha hangot adok az egésznek. Lelkesen nyitom fel a szemeim, s megragadom a tekercset melyről már abban a pillanatban lecsusszan az összetartó anyag amint elemelem a földről. Hitetlenkedve nézek a földre hullott kötegre, majd a lányra ki a fapofája mögé rejtett vigyort a vak is látná. - Még is mit zártam most le? A Földet? - kérdezem hitetlenkedve ahogy egy kicsit beletúrok a talajba.
- Bizonyára sikerült elzárnod egy vakond járatait. - kész, minden bizonnyal vette a viccet, de hogy még meg is próbál alázni ezekkel a szavakkal. Félre ismertelek pecsét mester, de úgy is megoldom ha törik ha szakad! Újra nekilódulok a folyamatnak. A tekercs békésen pihen előttem, s a folyamatot újra elismétlem a megfelelő kézjelekkel, és procedúrával. A tekercset a manőver végén megérintem, s újra elmondom:
- Lezár! - nem különösebben érzek egyebet attól, hogy ezek a csukott szemes koncentrációk több időt vesznek igénybe mint ahogy azt gondoltam, s a homlokomon lecsorduló izzadságcseppek sem a helyi melegségtől gurulnak végig az arcomon. Rengeteg chakrát pocsékolok el a procedúra közben, de talán most sikerült legalább alap szinten lezárnom.
- Egy próba? - kérdezem a lányt, s átpasszolom a tekercset melyet könnyed szerrel kap el. Egy pár percig csak nézegeti majd jól megmarkolja, s ki is bontja azt.
- Jó lesz, bár a rengeteg merengés és chakra átadástól valamivel többet vártam. Lehet valamin változtatni kellene. - na ne mond, de legalább a haladás megtörtént így nem lesz még egy eltévedt vakondunk.
A következő próbálkozásaim során már két szóval próbálkozom inkább, az elképzelés az, hogy így megoszlik a terhelés, s már nem egy oldalról lesz levédett a tekercs hanem két kisebb pecsét foghatja össze. Ezen próbálkozásaim már jóval remekebb eredményt produkálnak, s jól tettem hogy a Fuuka Houin technika alapjait is átrágtam egy ivásra szánt szünetben. Sikerült még pár trükköt és tippet kicsalni a lányból, s végre úgy érzem, hogy sikerülni fog vagy legalábbis közelebb jussak a sikerhez. Egy nagyobbacska, korhadt farönkhöz sétálok melyen megkezdem a technika felépítését. A kezeim ráhelyezem a göcsörtös, halott fa testére s lassan kezdem meg átadagolni belé a chakrát. Elmémben a chakrapajzsot az adagolással egyenletesen húzom fel a kéregre, majd amint teljesen körbeveszi a rönköt az áttetsző páncél befejezem a technikát. Sárkány. Kos. Patkány.
- Keményítés! - hagyja el a szám a vezényszó, s amint kimondom a tenyerem között vékony villámnyalábok csapnak fel, s a tenyeremmel rávágok a rönkre.
- Muron Sanga! - az egyik erősebbik technikámnak betudott eredmény elmaradt végül. A farönk sértetlenül virított előttem, így nem állhattam meg egy második, határozottabb próbálkozást, mely hatására a technika apró szilánkokra tépte a már amúgy is korhadt tuskót.
- Nocsak, saját magaddal kell viaskodnod? Inkább fejezd ezt be, kezd későre járni. - hajít felém egy papirost, s biccentve nyugtázom tudom mit kell tennem. A technikát ugyan úgy alkotom meg mint az előbb de ez úttal több chakrát adok a védelembe, s le is zárom a tekercset. Sárkány. Kos. Patkány.
- Lezár! - mondom ki utoljára a vezényszót, s reménnyel telve dobom vissza a lehetőség szerint lezárt tekercset a lánynak várva a reakciót és a lehetséges sikeremet.

Jiraiya Szer. Feb. 28 2018, 20:24

// Kitolom a képzést idejét 03.10-ig. Aki addig nem ír, nem végezheti el a képzést. //

**Wakizashi Yumi** Szomb. Márc. 03 2018, 23:55

Makibishi Miyu... Miyu… végig csak ez a név visszhangzott a fejemben, hogy még véletlenül se felejtsem el. Bár nagyon jó volt a memóriám, nem a nevekhez voltam szokva, és jobb is lett volna, ha máshoz kell kötnöm ezt a nevet, nem pedig magamhoz. Nem sokszor láttam az új arcomat, amit direkt ehhez a névhez vettem fel, így igazából a nevet sem tudtam hozzáigazítani, hiszen általában így jut eszembe mindenki neve, hogy arcokhoz kötöm őket. Szerencse, hogy a sajátomat nem felejtem el.

Ott ácsorogtam, mivel fogalmam sem volt arról, hogy kit is keressek. Magarro legalább egy pontos leírást adhatott volna az ürgéről, viszont elég jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam, nem igazán a jó magyarázatok és leírások embere. Makibishi Miyu… honnan ilyen ismerős ez a név? Egy pillanatra elgondolkodok, aztán homlokon csapom magam, de csak gyengéden, mivel eszembe jut, hogy ez az én álnevem. Megfordulok hát, hogy lássam, ki is fog rajtam segíteni, és ki az a szerencsétlen, aki Magarronak tartozik. Nem erre számítottam, hanem valami hasonló tengeri patkányra, mint Magarro. El tudom képzelni, hogy talán Magarro nyert szerencsejátékban, vagy fogadtak, hogy ki bírja tovább az alkoholt, és Magarro került ki győztesen, bár az utóbbin még elgondolkodnék egy kicsit, hiszen emlékeim szerint legutóbb is olyan részegre itta magát, hogy a nap hátralévő részében a padlót nyaldosta. És ezt annyira kell szó szerint venni, amennyire csak lehet.

Követem a férfit szó nélkül, és még akkor se mondok igazán semmit, amikor ő beszél hozzám. Néha jobb csendben maradni, és csak hallgatni, mert így derülhet fény a legtöbb dologra… talán még valami szaftos pletykát is meghall így az ember, ha nagyon jól fülel. Nekem ez a specialitásom. Nagyon türelmes ember vagyok, ha hallgatózásról van szó, és a csend a legtöbb ember idegére megy és akaratlanul is kinyögnek olyanokat, amit nem akarnak, mert egy idő után elfelejtik, hogy van mellettük valaki. Kissé fintorodva nézem végig a férfi akcióját, ami miatt nem csodálkozom, hogy még nem gyógyult meg. Beleköhög a zsebkendőjébe, így elengedve oda a bacikat, amit végül az orrához emel. Mondhatjuk azt is, hogy a bacilus, ami kijött belőle, az szépen visszavándorol oda, ahonnan jött. Gratulálok. Én még soha nem voltam beteg, így nem tudom, milyen ez, de örülök is neki, hogy elég erős az immunrendszerem.

- Ha nem érdekli, hogy ki vagyok, akkor miért kérdezi? – szólalok meg végül. Így is úgy tűnik, hogy eleget tud rólam, és maradjon is ennyi elég. Az, hogy suiton-használó vagyok, az, hogy mi a nevem, hiszen nem kell több ahhoz, hogy tanítani tudjon. Az már valóban mellékes, miért utazok azon a hajón. Számomra a hajó egy új és jobb élet kezdete. Egy olyan szimbólum, mint mások számára a galamb. Egyébként is úgy érzem, hogy több közöm van a tengerhez, vagy bármilyen vízhez, mint valaha is volt a földhöz. Azon a hajón leltem magamra, azon a hajón lettek barátaim, társaim, olyan emberek, akik mind számítanak rám, s én is támaszkodhatok rájuk. Ezt csak az értheti, aki hasonló életet élt, mint én, vagy járt a cipőmben, de olyan nincs. Mindenesetre a férfi befejezi a felesleges kérdezősködést és a lényegre tér – amit jól is tesz, elvégre magam is a lényeg embere vagyok.

A technika, amit mutat, igazán magával ragadó, és elismerően bólintok, amikor három fát is sikerül kettészelnie. Még jól jöhet. Mi az, hogy jól jöhet! Ennek a technikának a segítségével majdnem olyan hatást érhetek el, mint a katanámmal, csak itt nincs semmilyen átvivő közeg, szimplán a puszta chakra. Jól döntöttem akkor, amikor eljöttem a képzésre. Most már akár a vízen is gyorsabban haladhatok, és ha megunom a hajón való utazást, akkor csak kiugrom szörfözni egyet. Nem emlékszem, hogy valaha láttam hasonló technikát, sőt az arzenálomban sem tudok olyanról, ami hasonló elveken működne. Így kicsit nehéz lesz egyáltalán nekikezdeni, de ha vegyítem az eddigi tudásom, akkor talán. Oh, mit picsogok! Hiszen Ryuuzakival rengeteget edzettem, és azt szinte kimerülésig, és egy percig sem panaszkodtam, szóval egy ilyennek már igazán nem kellene megkottyannia.

Nem akartam szemtanúja lenni annak, hogy a tanítóm mit művel épp, csak hunyorogtam, aztán elhessegettem magam elől a látképet. Sosem fogom megérteni, milyen betegnek lenni, elvégre én sose voltam… de ha a betegség ilyen undorítóvá és csúnyává tesz, akkor nem is kérek belőle. Nagyjából kezdem megérteni a technika lényegét. Nem a szájon át, hanem a lábon át kell vezetni. Majdnem hasonló, mint a függőleges vagy vízszintes felületen való megmaradás törvénye, amikor a lábadba kell irányítani a chakrát, viszont itt víz elemű chakrát kell egy pontba sűríteni, majd azt egyidejűleg kiengedni. Vizualizáció… abban mindig is jó voltam, a Hien tanulásánál talán még túl jó is, vagyis… akkor kicsit felszabadultak bennem a negatív gondolatok, és erőteljesebbre sikeredett, mint annak lennie kellett volna. Szóval… nem a tüdőmben kell sűrítenem, hanem a talpamban. Oké. Bááár inkább nem gondolnék arra, hogy mennyire akarok másokat felszeletelni, mert annak nagyon csúnya vége lenne.

Először is még az első lépés előtt kifújom a levegőt, lehunyom a szemem és egy rövid meditálásba kezdek. Nem szabad, hogy megint úgy uralkodjanak el rajtam az érzelmeim, ahogy annak idején, ezért ki kell tisztítanom a fejem. Nem gondolhatok negatív dolgokra, csak arra, hogy sikerül ezt a technikát elsajátítanom. Magára a technikára kell gondolnom. Kezdjük is. Elemi chakra összpontosítása a talpba. Menni fog ez, csak úgy, mint a nyers chakra, viszont itt most az elemi chakrámat kell oda lejuttatnom. Lassan érzem, ahogy minden energiám oda koncentrálódik… azt hiszem, csiklandoz is. De ebből legalább tudom, hogy jó úton haladok. Ahol érzem a chakrát, ott tovább sűrítem, hogy hasonló eredményt érhessek el, mint a tanítóm. Amint úgy érzem, hogy eleget sűrítettem be, egy labdarúgó mozdulattal engedem szabadjára a vizet, de az eredmény egyáltalán nem az, amire számítottam. Miért, mire számítottam? Hogy majd elsőre sikerül? Esetemben ez nem lehetséges, hiszen tényleg ez az első ilyen kaliberű technika a repertoáromban… vagyis lesz.

- Pffft… - piszmogok, hiszen valamit tényleg sikerült elérni: már a lényeget megfogtam, hogy tudjam, hova kell sűríteni, viszont csak fröcskölés lett belőle, amitől még én is vizes lettem. Lehet nem ártott. Úgy tűnik, nem voltam elég vizuális, és ha kérdezni akarnék, akkor az oktatóm már az igazak álmát alussza. Sebaj. Abban nagyon jó vagyok, hogy embereket felébresszek. Azt hiszem, nem volt elég a chakra… vagy a sűrítés? Hm… igen, a chakra lesz a gond. Mint ahogy mindig, most is rá kell jönnöm arra, hogy mi a megfelelő mennyiség. Újra nekikezdek az összpontosításnak, és ez alkalommal sokkal több chakrát halmozok fel a lábamban, amit újra összesűrítek, de most több időt hagyok annak, hogy ott emésztődjön. Ami úgy érződik, hogy nem éppen jó ötlet, mert úgy érzem, mintha a saját lábam máris a levegőbe repítene, és nem is igazán sikerült időben kiengedi. Nagy robajjal szálltam hátra a levegőben, a víz pedig a talpamból úgy loccsant mindenhova, mint ahogy egy vak nagymama öntözi a virágokat a kertben. Még jutott az oktatóra is bőven. Szerencsére csak annyiban volt erőteljes, hogy sok volt a víz, de ez aligha tudott volna ártani bárminek is.

Felálltam, és lesepertem magamról a piszkot. Ez így nem fog menni. Legalább most már tudom, hogy ez túl sok chakra volt, s hogy nem engedtem ki időben a talpamból a vizet. A harmadik alkalommal már óvatosabb voltam. Kevesebb chakra besűrítésével dolgoztam, és egyelőre csak magam előtt gyakoroltam a vízpengék rugdosását, amivel egyáltalán nem volt célom, hogy bármit is felnyársaljak, csak meg akartam fogni a dolgok lényegét. Egész jól mentek a kis nyalábok, de amikor újra megpróbáltam kilőni egy rúgással, az nem volt olyan nagy lendületű, mint lennie kellett volna, és el sem érte az első fát. A sok gyakorlás után viszont úgy éreztem, hogy pihennem kell egy keveset, hogy elegendő chakrával tudjak dolgozni. A pihenés alatt – ha az oktatóm nem kelt még fel – azzal szórakoztam, hogy egy fűszállal csiklandoztam a fülét. Unatkoztam, no.

A negyedik alkalommal inkább megpróbáltam a dobbantós módszert, mintsem hogy a levegőbe rugdosással bajlódjak. Itt viszont csak azt értem el, hogy megtörtem a talajt – sosem voltam még olyan erős, hogy egy rúgással betörjem a talajt! Szóval számomra ez valamelyest sikernek könyvelhető el. Az ötödik alkalommal saját magam rúgtam orrba a vízzel, de azt hiszem, hogy egy alkalommal rám is jött a nevetőgörcs a saját szerencsétlenségem miatt. Újabb pihenőt vettem. Miközben a fűszálat dugdostam az oktatóm fülébe és hallgattam ritmusos horkolását, azon gondolkodtam, hogy mit ronthattam el. Amikor Ryuuzaki tanít, minden sokkal könnyebb… talán azért is, mert ott áll előttem maga a motivációm. Az, hogy erősebbé válhatok. Az, hogy találkozhatok az anyámmal. Hiszen megígérte. És minden nap ezzel a gondolattal ébredek, hogy egyre közelebb járok a célomhoz. Sóhajtok egyet. Nem szabad most feladnom, amikor már előttem lebeg a cél.

Felállok, s újult erővel fogok hozzá. A következő alkalmakkal az időzítésen volt a hangsúly, és persze a megfelelő chakramennyiségen. Bár inkább a sűrítéssel voltak a gondok. Azok nem voltak elég megfelelőek ahhoz, hogy bármit is átszeljenek, s a lendület sem volt elég. Újra megpróbálkoztam azzal, hogy a levegőbe rúgással hozzam létre a technikát, de újonnan megintcsak a lendület nem volt elég erős. Erre persze egy jó ötletem támadt: egy 360 fokos fordulatot vettem magam körül, hogy ezzel is egy jókora löketet adjak neki. Amikor így engedtem szabadjára a suiton elemű chakrámat, már sokkal erősebb volt, és úgy láttam, hogy nagyobb sikert értem el vele, mint eddig. Azt hiszem, ezzel nem lesznek gondok. Lássuk most a dobbantásos módszert. Képzeld el, hogy egy vízgyűjtő van alattad… ha dobbantasz, az egy síkban fogja elérni a kiszemelt áldozatod. Levegő beszív, levegő kifúj. Chakra összpontosítása a lábba, majd ott sűrítés. Kontrolláld, hiszen ez a tied. Senki másé, és csak te tudod, hogy mit kell vele tenned. Egy dobbantással engedd ki. A cél ott áll a szemed előtt.

Jiraiya Vas. Ápr. 15 2018, 09:25

Elfogadva mindenki megírt technikája, írjátok fel az adatlapotokra. A várakozásért +12 chakrát írok jóvá mindkettőtöknek. Elnézést érte.

Jaken: Ahogyan megbeszéltük, bármikor megírhatod majd. Smile

**Akihiro Jaken** Szomb. Szept. 22 2018, 20:41

//Egyáltalán nem késtem el... Tobi megidézlek!//

A Kiképzőtér ami a képzés helyszínéül szolgált remekül fel volt szerelve. Jól megfigyelhettem a különféle gyakorlóbábúkat, s magukat a tanítókat is, illetve a gyülekező embereket az árnyékot szolgáló fa tövéből ahol várakoztam. Szinte minden nemzet képviseltette magát a Tűz Szövetségéből, a rangok pedig Genintől Jouninig terjedtek.
Pár perc elteltével olybá tűnt, hogy mindenki összegyűlt a képzéshez, így én is odaléptem a várakozok csoportjához a fák árnyékából. Próbáltam ismerős arcokat keresni, de olybá tűnt, hogy egyedül érkeztem az ismerőseim közül.
A képzést vezetők neveket soroltak, s egyre csak fogyott a várakozok tábora, míg végül sorra kerültem én is.
A férfi aki hívott mindössze csak az én nevemet kiáltotta, így hát egyedül mentem oda hozzá. Egyáltalán nem voltam elégedetlen ezzel, mivel így a tanítom nagyobb figyelmet fordíthatott rám, s így a technika gyorsabb megtanulását vártam. S ki tudja? Az is lehet, hogy valami olyan különleges dolgot tanítanak nekem, amire csak én lehetek képes!
Mesterem eléggé furcsa szerzet volt. Első ránézésre egy kétlábon járó vékony, de izmos medve – vagy inkább majom? - érzetét keltette barna, bozontos arcszőrzetével – meg úgy minden szőrzetével szerte a testén -, több, mint két méteres magasságával, illetve hatalmas kezeivel és lábaival. A Kusagakurei Chuunin mindössze a mellényét és egy fekete nadrágot viselt, lába mezítelen volt. Furcsa, komikus egy szerzet volt, de első pillantásra szimpatikus volt nekem.
Amikor odaértem hozzá egy hatalmas mosollyal villantotta ki nekem fogsorát, majd pedig üdvözölt és bemutatkozott.
- Nagyon örülök, hogy itt lehetek Saru. Valóban én lennék Jaken - válaszoltam a kacagó óriásnak. Mire az befejezte a kacagást hátat fordított, majd egy egyszerű ugrással megtett egy jó húsz métert az egyik gyakorlóbábúhoz. ~ Kemény ~ néztem tágra nyílt szemekkel, majd sután odakocogtam mesteremhez.
A technika – vagy az ő szavaival élve inkább stílus - amiről beszélt kifejezetten jól hangzott, de nem hittem, hogy lehetséges lenne valami ilyesmi.
Saru megalkotott egy sárkány kézjelet, majd egy furcsa technikát használva mozgásra bírta az előtte álló fabábút. Már ez a technika is erősen felkeltette az érdeklődésemet, mindig is hasznát vettem volna valami ilyesminek az edzéseim során. Egy pillanat múlva a gyakorlóbábú rátámadt Sarura, rendkívül gyors és általános esetben hatékony csapásokkal, de még így is képtelen volt találatot bevinni neki. Egyre növekvő érdeklődéssel követtem a folyamatosan gyorsuló táncukat kettőjüknek, amelyet még nézni is öröm volt. Saru minden egyes ütés elől ki tudott térni, méghozzá nem is akárhogyan. Hol a földre vetette magát, hol a báb karjára támaszkodva átlendült fölötte, hol szaltózott egyet, hol pedig gurult. Egyre nagyobb, csodálattal vegyes ámulattal figyeltem őt, s tudtam jól, ha ezt a stílust sikerül elsajátítanom, akkor jelentősen megnőnek az esélyeim egy taijutsu küzdelemben.
Saru eközben egyszer sem akasztotta meg a báb támadását, csak kitért és kitért. Miután ebből kaptam egy jó adag ízelítőt áttért a stílus második részére, amikor is már teljes testét használva elvezette az ellenfele támadásait, gyakran kibillentve azt az egyensúlyából. Olyan rutinszerűen csinálta, hogy végül már csukott szemmel csinálta az egészet, eközben pedig végig a bábú támadási távolságán belül maradt. A gyakorlóbábú ütései egyre csak gyorsultak és gyorsultak, de Saru végig könnyedén elbírt vele.
Miután végzett, egy kos kézpecséttel megállította a gyakorlóbábút, amely a földre rogyott, majd felé fordult és elkezdte magyarázni a stílus lényegét. A lényeg az ütések elhárítása, kitérítése, nem pedig a blokkolás és megakasztás, mert ha azt teszem akkor az ütés ereje visszahat rám. Ellenben ha csak elvezetem, ő használ fel sok energiát, én nem, így ellenfelem hamarabb kifárad. A technikának három lépcsőfoka van Saru elmondása alapján: a testem összes izmának legnagyobb fokú kihasználása úgy, hogy a ritkán használt izmokba chakrát vezetek a görcs és sérülés elkerülésének, illetve a teljesítmény fokozásának érdekében; a mozdulataim teljes és széleskörű kontrollja; valamint a figyelem és érzékek összhangja, az ellenfelem mozdulataira hangolódás.
Miután végzett a tananyag ledarálásával, azonnal a gyakorlati szintre léptünk. Saru ismét sárkány kézpecsétet alkotott, s a gyakorlóbábú feltápászkodott – azzal a különbséggel, hogy most engem vett célba. Saru sok szerencsét kívánt, majd mielőtt még egy fa árnyékának alá indult volna figyelni engem, válaszoltam neki: - Nincs olyan opció, hogy nem jutok eredményre – húztam félmosolyra a számat, miközben elszántan pillantottam mesteremre. Ő hüvelykujját felém emelte, ismét vigyorra húzta a száját, s végül elindult a fához.

Szembefordultam a bábuval, ami azon nyomban egy ütést indított felém. Mivel éppen csak most fordultam oda váratlanul ért a támadás, reflexszerűen magam elé emeltem mindkét karomat, hogy kivédjem a támadást, de észbe kaptam. Most nem szabadott ezt csinálnom. Bal lábamat egy félkörívben hátra csúsztatva fordultam ki éppen hogy csak a támadás elől, de azonnal érkezett a következő is. Egy rúgást intézett felém a bábu, a mellkasom magasságában. Mindkét térdemet behajlítva, lábujjhegyre állva döntöttem hátra egész felsőtestemet (mááátriiiiiix), ezzel pont kitérve az arcom előtt elsuhanó súgás elől, majd miközben a bábu visszahúzta a lábát én visszaegyenesedtem. A felegyenesedő mozdulatom közben azonban a bábu kemény faökleivel találtam szemben magamat, amelyek rendesen orrba vágva hátradöntöttek. Az ütés erejétől kicsit elhomályosult ugyan a látásom, s éreztem ahogy a vér kezd csordogálni az orromból, de a hátraesésből kihasználtam a lendületemet, s egy hátrabukfenccel elkerültem a következő támadássorozatot. Éppen hogy csak felálltam, a bábu máris mellettem termett és ismét támadott. Az ütés elől lehajolva átbújtam a bábu karjai alatt, ezzel mögé kerülve. Ellenfelem a hátrafordulását kihasználva igyekezett nagyobb lendületet venni az ütésének kivitelezéséhez. Ez elől az ütés elől úgy terveztem kitérni, hogy átugrok a karja felett, de nem kerültem elég magasra, így az ütés elkaszálta a lábamat én pedig a porba hulltam. Nem igazán tetszett az arcomnak ez a találkozás, de egy szempillantás alatt össze kellett szednem magamat, ha nem akartam, hogy a bábu még jól meg is taposson. Miután elgurultam egy kicsit messzebb újra talpra álltam, s szembefordultam a bábuval. Ismét villámgyors ütések érkeztek, amelyek elől hol ebbe, hol abba az irányba próbáltam elhajolni. Sajnos az ötödik ütésnél már nem voltam elég gyors, így az ismét arcon talált, majd még egy gyomrost is kaptam. Térdre rogytam volna, de összeszedve magamat elrugaszkodtam, s átbukfenceztem a bábu lábai között. Az hátrafordulásból rúgott egyet, én pedig ezt a rúgást elkerültem, mivel behúztam a hasamat. Még néhány csapás érkezett, amit ki tudtam kerülni, majd az egyik túl gyorsnak bizonyult, s az oldalba talált. Az ütés helyéhez kaptam mindkét kezemet, de most sem volt sok időm fájlalni az aktuális, sebesült testrészt, mivel ki kellett térnem az újabb csapások elől. Elkezdtem felvenni egy egészen jó ritmust, amibe alig csúszott egy-két hiba, és kellőképpen nyakatekert volt, de az egyik támadásnál súlyos hibát követtem el… Sikerült elhajolnom egy ütés elől, de ezt csak a felsőtestemmel tettem, a terpeszállásom pedig túlságosan nagy volt, és kiszolgáltatottá tett egy bizonyos testrészt… A rúgás mint egy kegyetlen pöröly sújtott le a kritikus pontra. Mindenem összerándult, kezeimet odakaptam, s nyöszörgő hangon térdre rogytam: - Áhháháháhhhh… - szenvedtem kicsit – Miért pont a pici Jakenek?! – dőltem oldalra – Időt… IDŐT!!! – könyörögtem Sarunak, aki leállította a bábút és felém állt, s kezeit a térdére támasztva hajolt le.
- Hát ez nagyon nem nézett ki jól – mondta együtt érző hangon, mint aki már átélt hasonló szituációt. Felsegített, majd a fa tövéhez kísért ahol leültetett, miközben még mindig azt a részt szorongattam jajjgató hangokat hallatva. Mindössze alig pár perc telt el azóta, hogy megkezdtem az edzést, de már most teljesen le voltam amortizálva, tiszta kosz voltam, vérfoltok borították az arcomat, s mindenem fájt – leginkább ott…
Nagyjából tíz perc pihenő időre volt szükségem, majd feltápászkodtam, s jeleztem Sarunak, hogy ismét kész vagyok belevágni a gyakorlásba. ~ Még egyszer nem fogok ilyeneket hibázni ~ szorítottam ökölbe a kezemet, majd az egész testemet elárasztottam chakrával, a Rai Mait használva, ezzel fokozva izmaim teljesítőképességét és strapabíróságát.
Az ütések csak záporoztak a bábu irányából, de minden elől kitértem a legkülönfélébb mozdulatokkal. Kezdetben… Ahogy a bábu csak gyorsult és gyorsult egyre inkább a kevésbé látványos és nyakatekert, sokkal inkább az egyszerű de hatásos mozdulatokat használtam. Rá voltam kényszerítve. Azonban már így sem voltam elég gyors egy idő után. Egyre több találatot kaptam be, s ugyan igyekeztem úgy kihasználni ezeket, hogy mondjuk az esésből tovább fűzöm a mozdulatot, a túl sok találat után megint kifeküdtem. A földön heverve, nagyokat szuszogva, gondolataimba mélyedve pihentem. ~ Nem vagyok elég jó… Gyorsabban, okosabban, ügyesebben! Muszáj a maximumot kihoznom magamból, ha el akarok érni itt valamit. Sőt! A maximumon túl! Jól mondta Saru, 110%! Gyakorolnom kell tovább! ~ álltam fel ismét, kiköpve egy adag vért a számon, s Saru felé pillantva, jelezve, hogy ismét készen állok.
A bábu megint rám támadt, s minden kezdődött elölről. Kitérések, kitérések és kitérések, majd én a földön. Ez a procedúra pedig órákon keresztül folytatódott. Hosszú-hosszú órákon keresztül. De minden egyes próbálkozásnál tovább bírtam. Gyorsabban, okosabban, ügyesebben.
Napnyugta volt, mire úgy éreztem, hogy végeztem az első fázissal. Rendkívül ki voltam merülve, mindenem fájt, de nem érdekelt… Büszke voltam magamra, és örültem Saru elismerő pillantásának: - Ez szép munka volt! Gyorsabban is ment, mint hittem! Le a kalappal.
- Mondd csak, Saru, nincs a faluban valami vendéglő vagy étterem, ahol ehetnék egy jót? Egy elefántot is be tudnék nyomni.
- Kövess, alig pár percbe fog telni, és már ott is vagyunk.

Így hát megtettem első sétámat Kusagakuréban. Megnéztem magamnak a különböző épületeket, s igyekeztem megjegyezni a falu elrendezését, elvégre nem tudhattam hogyan, és milyen szituációban kerülök ide legközelebb. Pár perc alatt meg is érkeztünk, beléptünk a szépen kialakított, tágas vendéglőbe. A legtöbb falon tájképek lógtak, azonban az egyik külön arcképeknek volt kialakítva. Az alig néhány arckép felett egy aranyozott szöveg állt: „A bajnokok”.
Helyet foglaltunk egy asztalnál, majd a pincér odajött hozzánk. Átnyújtotta az étlapot, de itt nem hagyott ott minket, hanem megszólított: - Íme az étlapok. Onnan választanak, vagy a legendás evőversenyünk újabb kihívóihoz van szerencsém?
Saruval egymásra pillantottunk, s azonnal tudtuk a választ. Egyszerre válaszoltunk: - Az evőverseny lesz az!
Fél óra volt, míg elkészítették mindkettőnk adagját. Annyi ennivaló volt, hogy egy másik kétszemélyes asztalt kellett a miénkhez tolni, hogy elférjünk. Megkezdődött hát a mai napom második kihívása. Mindketten elkezdtük magunkba lapátolni a szinte mérhetetlen mennyiségű kaját, s még annál is jobban teljesítettünk, mint vártam. Ugyan amikor mondtam nem gondoltam komolyan, hogy egy elefántot is meg tudnék enni, most mégis úgy állt a helyzet. Egy órás időlimit volt az evőversenyen, mi pedig Saruval egy bő fél óra után csaptunk tökéletesen egyszerre az asztalra: - Végeztem!
Mindketten felkacagtunk, elkészítették rólunk a képet a falra, majd vígan visszaindultunk a Kiképzőtérre.

Mikor visszaértünk még pihentem negyven percet, hogy megemésszem azt a sok ennivalót, amit magamba nyomtam, s a pihenést követően készen álltam a következő fázis kigyakorlásához. Ekkorra már bőven besötétedett, s a Kiképzőtéren alig egy-két shinobi gyakorolt már. Hogy végeztek e már a többiek, vagy csak éppen szünetet tartottak az nem érdekelt. Csak az számított, hogy én itt álltam, készen állva az edzés folytatására.
A gyakorlóbábú mozgásba lendült, s megindította felém az első néhány csapását. Ezeket kikerültem, s a kezemmel vezettem el magam mellett könnyedén. Ezt követően egy rúgással támadott, amely elől leguggoltam, a következő rúgás elől pedig a guggoló helyzetből hátradőltem. A bábú ekkor szintén leguggolt, s egy pörgő rúgással próbált eltalálni, miközben én a földön feküdtem. Lábaimat az égnek emeltem, hogy lendületet vegyek, majd egy tarkóbillenéssel (a menő ninja felugrás hivatalos neve Very Happy

) átugrottam az érkező lábat, így talpra állva.
Megvártam, míg a bábu is felegyenesedett, majd az ismét támadni kezdett. Játszi könnyedséggel vezettem el a csapásait amikor éppen azt gyakoroltam, máskor pedig a legkülönfélébb mozdulatokkal tértem ki. Egy csapás elvezetése után szembekerültem ellenfelemmel, a talajtól elrugaszkodva átfordultam felette, mindkét kezemmel megragadva a vállát, majd onnan továbblökve magamat kerültem mögé. Igyekeztem a kiszámíthatatlanságra törekedni, és mostanra már jószerivel nem is hibáztam. Ez a második szakasz már jóval könnyebbnek bizonyult, mint az első, így ezt mindössze három óra után lezártam. Mostanra még a nap közben beiktatott pihenőkkel is rendkívül ki voltam merülve, így Saruval megállapodtunk abban, hogy nyugovóra térünk, és másnap folytatjuk a gyakorlást.

Kora reggel ébresztett fel Saru, hogy belevághatunk a harmadik szakasz megtanulásába. Feltápászkodtam, kinyújtottam megfáradt, sajgó – olyan helyeken is, ahol nem is tudtam, hogy érezhetek ilyet – izmaimat, s egy perc után megint szemben álltam a gyakorlóbábuval. A csavar viszont az volt, hogy most be volt kötve mindkét szemem.
Vettem egy nagy levegőt, majd az érzékeimet kiélesítve vártam a támadást. A levegőt átszelő ütést meghallottam, s el is hajoltam előle, a következő három viszont már telibe talált. Megráztam kicsit magamat, s védekező állást vettem fel. ~ Gyerünk Jaken, menni fog… Ismered már a mozdulatait a bábunak. Menni fog! ~ koncentráltam ismét.
Ezúttal jóval tovább sikerült kihúznom találat nélkül, mint az első próbálkozásnál. Kitértem, s még sikeresen el is vezettem néhány támadást, de amikor egyszer kizökkentem a ritmusból megint bekaptam néhány ütést.
Ez így zajlott további három órán keresztül – egy kisebb szünettel -, s minden próbálkozással egyre csak jobban bírtam. Egyre inkább megtanultam érzékelni azokat a nem vizuális jeleket az ösztöneim mellett, amelyek a támadás irányát, sebességét és erejét jelezték számomra. De a leginkább az lepett meg, hogy milyen pontosak voltak az ösztöneim. Szinte alig volt, hogy melléfogtam azzal, hogy azokra hallgattam. Ez pedig naggggyon jó érzéssel töltött el.
- Jól van, azt hiszem ennyi elég volt – állította le a bábut Saru, amikor már egy jó tíz perce nem ejtettem egy hibát sem – Messze felül múltad az elvárásaimat – emelte fel ismét a szőrös kezét, s a hüvelykujját a jellegzetes vigyor kíséretében, miután én levettem a szemkendőmet – Büszke vagyok rád, tanítványom! – érzelmesedett el az arca, az enyémmel együtt.
- Köszönöm, mester! – feleltem meghajolva.

A képzés a végéhez ért tehát. Ki voltam merülve, tele sérülésekkel, és sajgott mindenem, de olyasmivel gazdagodtam, ami bőven megért egy napnyi kőkemény fizikai megpróbáltatást. Egy új barát! Nem mellesleg pedig egy olyan stílus, amelynek segítségével a taijutsum hatékonysága sokszorosára nőtt. Mi ez, ha nem hatékonyan és hasznosan eltöltött idő?
Elbúcsúztam hát Sarutól, majd az újonnan megszerzett tudással és baráttal gazdagodva visszaindultam Konohába.

**Senju Tobirama** Kedd Okt. 23 2018, 17:32

Jaken: A képzésre való beadandód elfogadom utólagosan, bár késésre való tekintettel chakrát most nem kapsz, a technikát viszont felírhatod.

Előzetes információ nélkül tisztán a posztodból felismertem a jutsut és jól megírtad a kifejlesztés menetét, így ténylegesen szépen megírt tanulásnak tudhatod be.

Ajánlott tartalom