Kiképzőterepek

Mikor bemutatkoztam, nem sokára egy hölgyemény érkezett a kiképzős-helyre, majd nagy virgoncan elkezdett integetni nekünk. Mivel a nevünket tudta, valószínűleg ő lesz a senseiünk. Hát nem biztató az, hogy pont a bevásárláson kívül másra is tudna minket tanítani, ámbár bármi megeshet. Mindazonáltal nem nézném ki belőle, hogy ő fog minket tanítani mások fejelvesztésére és értékesebb testrészeinek megrongálására avagy eltávolítására. Azonkívül, hogy ránézésre ő a szőkék istene, elég szép teremtés volt. Majd sietve kér tőlünk elnézést, mint aki éppen kimászott a hideg vízből és máris kezd a leglányosabb verzióban előadni a kérdését, mit akarunk a jövőben. Most úgy szívesen megtartanám magamnak, főleg, hogy mindketten megzavartak az írásban, de hát amit kell, azt kell.
- Én vagyok a Takamori, sensei. - tisztáztam gyorsan, kettőnk közül ki-ki. Az én terveim a jövőre nézve... - itt egy kicsit megakadtam mit válaszoljak, nem kötném az orrára - kirándulni. - mondtam nem túlságosan meggyőzően és hatalmas mosollyal. Már amennyi látszott belőle.. De remélhetőleg a cicababa nem csak kívülről néz ki idiótának.

Takamori bemutatkozását követően előállt a sensei. De bármire számítottam, csak erre nem. A kinézetét még el is fogadtam volna, hisz nincsen ezzel semmi problémám... De ahogy a lehető legplázacicább módon előállt, az valahogy egyszerre volt felháborító és röhejes. Felháborító, hiszen hogy lehetett ez képes egyáltalán a genin rangon túllépni, és a tanárvizsgán átmenni?! És röhejes, mert ennél szőkébb csaj nincs a világon. Kicsit fel is húztam magam, de inkább a röhögőgörccsel küzdve válaszoltam Katsugának.
- Én Hiroku lennék, sensei. Nos ami engem illet... - ha már Takamori hazudott, én sem leszek őszinte (hát igen, ez vagyok én) - Csak űzöm a családi foglalkozást. - mondtam, leküzdve a röhögőgörcsöt, újra visszatért természetes énem, halálnyugodtan, kisebb mosolyféleséggel az arcomon.

- Szerintem a vers szerint egy kapu lesz az - mondtam, ámbár az nem egy női kellék. Hm....
Gondolkoztam eszeveszetten. - Női kellék, kemény, mégis könnyen átlehet rajta nyúlni, rajta van idei év állata. A megfejtés, benne van. A vers meg valamilyen átjáróról beszélt... gondolkozz írókám, gondolkozz! Mi lehet ez? Ez nem lehet táska, nem lehet szempillafesték sem... De ha elkel hoznunk neki, és nem hiszem, hogy egy fegyverről van szó, valami ami kelhet neki... mi kelhet egy plázacicának? Cipő? Arra se jó a leírás. Idézős tekercs. Az sem... Szerinted mi lehet, Hiruko? - kérdezem már amikor a fejemet egy fába verem idegemben.

Remek... Hülye rejtvényeken kell csámcsogni, és ez a Takamori már elsőre eltévesztette a nevem... Nem is lesz valami nagy segítség... De legalább Plázacica-senseinek nem esett le, hogy nem mondam igazat.
- Ennyire ne keseredj el. A helyszín egy kapuban, vagy ajtóban lehet... A kiegészítő egy karkötő, vagy valami hasonló. Már csak arra kell rájönni, milyen hely lenne ideális a szőkék istennőjének... Ebben pedig te jössz. Vagy nincs semmi ötleted? Addig nem mehetek Katsuga után, amíg meg nem találjuk a cuccait, nem? Ezek szerint tudja, hogy simán utánamennék... Tehát alaposan utánanézett a képességeinknek. - mondtam, de gondolatban még hozzátettem: ~ Kíváncsi lennék, mit talált veled kapcsolatban, Takamori... ~ De mindenesetre, kis mosollyal a kiképzőterep kapuját is átnéztem.
- Azért majd te is nézd meg, hátha te találsz itt valamit. Keresés közben is minden ajtót, kaput nézzünk át. Jah, és Hiroku vagyok, nem Hiruko.

Nagy sajnálom Hiroku - kértem elnézést. Ritka hatalmas tökfej vagyok. Szóval, a kiegészítő nem muszáj, hogy, ugyanaz legyen mint a kapu. Én pedig egybe akartam hozni, hogy az ugyanaz. Ahogy Hiruko Hiroku levezette az egészet, lehet, hogy a csaj nem is olyan hülye, esetleg felkészült. Bár egy barom nem nagyon szokott előretervezni. Hiroku elment megnézni a kiképzőhely kapuját, szerintem nem nagyon talált ott semmit. Mivel azt mondta, hogy minden ilyesmit nézzünk át, az első ötletem a falu nagykapuja volt. Nekem az volt a leginkább magától értetődő, és azt láttam legtöbbet. De mivel arra hosszú az út, biztos közben találunk egyéb kapukat/ajtókat is.
- Szerintem próbáljuk meg először a falu kapuját. - mondtam, miután így végigfilóztam.

- Akkor irány a Nagykapu - mondtam, és hatalmas léptekkel indultam kifelé. Útközben az ajtókat vizsgálgattam. Szerencsétlenségemre egy asszony kinyitotta az ajtót, miközben azt vizsgálgattam.
- Te meg mit művelsz, kölyök?! Csak nem be akartál törni?! - mondta, majd elővette egy seprűt.
- Ajjaj, Takamori, FUSS! - kiáltottam kétségbeesetten. Eszembe sem jutott, hogy talán beszéljek a nővel... Na de sebaj. Ez is csak rohanás közben jutott eszembe. Gyorsan felugrottam egy fára.
- Hölgyem, geninek vagyunk, és Katsuga-Sensei karkötőjét keressük! Azt mondta, egy ajtónál, kapunál lehet! Elnézést a zavarásért! De napnyugta előtt még meg kell lennie! - mondtam. Takamorit elhagytam valahol. Remélem ő kihúz a pácból. Vártam, hogy reagál a nő.

Miután Hiroku egyetértett ötletemmel, elindultunk a nagykapu felé és tüzesen vizsgálgattuk az ajtókat, kapukat. keresgélés közben az egyik ajtó mögött a csapattársam egy eléggé ellengéses nőt talált, és miután egy nagyon értelmes ötletet hallottam, az egyik legjobb képességemet kihasználva, tipikus rajzfilmszerű porfelhővel a hátam mögött elkezdtem rohanni teljes erőmből, miután feltűnt, hogy Hiroku elkezdett tárgyalni. Mivel én nem vagyok a meggyőzés mestere, mint néhányszor már kiderült, cselhez folyamodtam. Kiengedtem táskámból Kendert, hogy a nő ruhájába bemászva, elterelje a figyelmét.
~ Remélem Kyoshi, a sas keresés közben nem akar uzsonnázni ~ gondoltam kicsit bizalmatlanul. Mikor a nő nem ránk figyelt, és Hiroku rádöbbent honnan került elő az állat, versenyt futottunk a legközelebbi biztonságos helyig.

Miközben a nőhöz beszéltem, az hirtelen elkezdett egy elég érdekes mozdulatsort előadni. Mintha valami lenne a ruhája alatt...
- Kender? - mondtam meglepődötten. Megláttam a menyét gazdáját is. Gyorsan leugrottam, majd Takamori rohanási stílusát lekoppintva száguldottam a nagykapu felé. Nem néztem át az ajtókat. Minek, ha le tudom rázni ezt a haramiát? Na mindegy... elérkeztünk a nagykapuhoz. Megkérdeztem az őröket, látták-e erre Katsuga-senseit. Őrségváltás volt, nem tudtak semmit mondani.
- Takamori, itt a te időd. Nézd meg, itt van-e Plázacica-sensei cucca. Ha nem, én jövök. Talán össze tudom hozni.

Mikor megúsztuk a dolgot, legközelebb mikor körülnéztem már a nagykapunál voltunk. Őrségváltás volt, nincs információ. Mondta nekem Hiroku, nézzem meg a kaput, utána ő jön. Nekem picit érdekesen hangzott így, de egye fene.
- Csekkolom. - tudtam le egy szóval, majd kezdtem körülnézni a kapu tájékán. Először a tövét vizsgáltam át, semmi. Mivel nem tudnék fent maradni a kapu falán, mivel még nem tanultam meg a falon maradást Csinibaba alá Letörött a Körmöm-től, így a késem segítségével másztam fel a kapura és néztem meg közelebbről. A kapu íves kapu volt, szóval a törzsét vizsgálgattam, majd a másik végén lemászok gondolattal. Miközben másztam és kutakodtam, az anyagát, ami elég erős anyag volt, egyik részén kicsit lejön. Egy ilyen kapu az idő martalékává nem válhatott, szóval benéztem mögé. Egy kis gyűrű volt a lejött anyag mögötti üregben, vagy inkább lyukban. Nem nagyon nézett ki retikülnek, de majd megmutatom a társamnak, másztam tovább. Végigmentem a kapun, és a másik oldalán is le volt jöve az anyag egy része. A mögött nem volt semmi. Szép. Lecsúsztam a kapun, majd jelentettem Hirokunak.
- Egy kis gyűrűn kívül nem találtam semmit. Lehet, hogy nem ezért van itt. - majd odaadtam neki, hogy megvizsgálja. Nem lepődnék meg, ha lenne benne valami titkos rekesz valami kis papírnak.

Egy pár hümmögésen kívül nem volt semmi reakcióm. Elkértem a gyűrűt.
- Akkor próbáljuk meg az akadémián. Menj előre, majd én utánadmegyek. - mondtam, de eszembn sem volt utánamenni. Egyenlőre. Lehunytam a szemem, és a gyűrűre koncentráltam. Éreztem valamit. Furcsa. De volt egy olyan megérzésem ezzel kapcsolatban, hogy elég hülye helyre irányítottam Takamorit.
- át járnak rajtam is... keresztül mész... Ha itt laksz! Ez az! - Diadalmas kiáltásomat nem igazán értették a körülöttem lévők. De nem mehet be akárhova... Talán a kórház az! Kyoshu lábára üzenetet rögzítettem: "Tévedtem, irány a kórház!" Írtam bele, és már rohantam is. Remélem, bejön.
//Kövi Postot a kórházba, és várjuk meg Sai reagálását a két post után.//

// Kakashi //

Elmeséltem Mosukénak mindent amire emlékeztem így nagy hirtelenjében. Meséltem neki, hogy apámmal kezdtük el az alapozást aztán érdekes módon elmeséltem neki mi történt azon az éjszakán. Talán kezdek megbízni ebben a shinobiban! Kitértem a kalandjaimra amit az öcsémmel éltem át az utazásainkra ahogy eljutottunk a fű országáig és megpróbáltam részleteiben csak a tanulásomra koncentrálni. Meséltem neki, hogy volt már egy mesterem egy öreg shinobi aki megtanította a Víz sárkány jutsut. Igyekeztem elmesélni milyen jutsukat ismerek, és mennyire vagyok jártas a víz elem használatában. Amikor odaértünk a kiképző terephez megindokoltam, hogy miért a talaj vizet szándékozom használni a jutsuhoz! Mivel így nem kell vizet külön létrehoznom. Viszont ha létrehozni egyszerűbb a chakrából akkor az lenne az ideális módszer véleményem szerint!
Csak özönlöttek a gondolatok mintha kinyitottam volna egy kaput ami eddig egész életemben zárva volt. És most rázúdítottam Mosukéra minden egyes elképzelésemet. Nem vagyok író így nem vetem papírra az ötleteimet inkább megjegyzem!

A kiképzőterepre érve, megpillantottál egy kis tavat, annak közepén. -Ezt a fajta jutsut nem lehet kilehelt vízből létrehozni. Túl sok időbe tellene és, nagyon koncentrálni kéne hozzá. Elsőnek hozd létre te magad a tó vizéből, erre magad is képes vagy, hiszen magasabb szintű jutsukat is létrehoztál már. Aztán jöhet a talajvizes lecke.-Mondta Mosuke, majd leült az egyik fa tövébe. -Abban tudok majd segíteni, de előbb gyakorold be s mozdulatokat a vízen!. -Innentől pedig rád bízta a jutsu ezen részének megalkotását.

// Egy hosszabb hozzászólás, jöhet, amiben a vízen állva, pár próbálkozás után létre tudod hozni a technikát. //

Amint odaértünk Mosuke leült egy fához én pedig besétáltam a tó közepére és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon milyen módon kéne elkezdenem a dolgot. Aztán eszembe jutott hogyan gyakoroltam annak idején a víz sárkány jutsut. Először csak a két víz oszlopra koncentráltam. Egy pillanatra mintha ösztön szerűen cselekedtem volna pár másodperc alatt túl voltam a kézjeleken aztán már éreztem is a vizet. Valamiért amikor természetes környezetben vagyok sokkal könnyebb. Mivel aznap még nem használtam chakrát ezért sokkal könnyebb volt belevágni a dolgokba. A vízből kiemelkedett két oszlop, de ahogy a emelkedett túl instabil és túl lassú volt. Megszakítottam a folyamatot mert ennek így semmi értelme nem volt. Egy pillanatra Mosukéra pillantottam aztán vissza a feladathoz. Gondolkoztam tovább vajon milyen módon kéne létrehozni a jutsut. A következő próbálkozás csak egyszerűen arra irányult, hogy minél gyorsabban hozzam létre a jutsut. A chakrám segítségével sikerült is viszonylag gyorsabban létrehozni. Kicsit vastagabb volt mint gondoltam, de így is jó volt. Most még gyorsabban gyerünk!
Amint elértem az ötödik hatodik próbálkozáshoz lassan kezdtem elérni azt a sebességet amit akartam. Érdekes de még nem is éreztem, hogy fáradok. Vajon elkezdtem végre erősödni?
A következő lépés, hogy mozgassam a víz oszlopkat. Először megpróbáltam a testem körül nagyon kevés helyet hagyva. Ennek az lett a vége, hogy lefröcsköltem magam. Még két próbálkozás és viszonylag sikerült elérni a kívánt eredményt. Összességében amikor már úgy éreztem készen állok oda fordultam Mosuke felé:
- Nézd Mosuke sikerült végül... azt hiszem...
Mire belekezdtem a jutsuba már teljesen magabiztos voltam. A kézjelek után kimondtam magamban: Suiton Mizujubiva no jutsu! Végül sikerült létrehozni és a vízoszlopok, szám szerint három, úgy mozogtak körülöttem ahogy azt elterveztem!


// https://www.youtube.com/watch?v=cM9AQqBJnuk A jutsu kb hasonló képpen néz ki mint 1.56nál Gohan átalakulása. //

Mosuke ámulva nézte amint elsajátítod a technikát, a falujában nem nagyon hemzsegtek a tehetséges fiatal shinobik, csupán egy tucatnyi maximum, ami ugye nem túl sok. ~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~ Gondolta magában, majd felkelt és kinyújtózkodott. -Nem is rossz. Na elmagyarázom, hogy tudod ugyanezt megcsinálni a talajvízzel. A két kezedet tedd a földre kezdésnek, nyitott tenyérrel. Koncentráld a chakrádat a tenyeredbe, mintha egy magas szintű víz jutsut próbálnál létrehozni, például a Vízsárkányt, és vezesd a földbe, minél mélyebbre. A talajvizek nem közvetlenül a felszín alatt van és sok területen elenyésző van csupán, vagy túl mélyen találhatók. Ismerned kell a környezeted, vagy esélytelen vagy a harcban. De szerencsére ez alkalmas terület, szóval tegyél egy próbát, a talajvíz felszínre törésével. Ha az megy, akkor utána formázhatod könnyedén.-Zárta mondandóját a Fű falusi, majd várta az első kísérletedet.

Megdöbbentett a tudat, hogy sikerült nyílt víz felszínen létrehoznia jutsut, de nincs megállás folytatnunk kell! Közben észrevettem Mosuke arcán egy pillanatra átszaladt a megdöbbenés. A jounin elmagyarázta mi a helyzet a környezettel... Teljesen igazat mondott. Eddigi harcaim során nem mindig használtam ki a környezeti adottságokat és ez néha majdnem az életünkbe került Kurayamival. Mi lehet vele? Vajon jól van? Remélem nincs semmi baja.
Amint elmondta Mosuke mit is kell csinálnom. Neki is kezdtem... Nem volt vesztegetni való időnk! Ha Enraku úgy dönt, hogy nem maradhatok a faluban akkor sajnos nem folytathatjuk az edzést!
Két kezemet a földre helyeztem és igyekeztem koncentrálni a chakrámat és víz után kutatni a talajban. Amint rá találtam egy kicsit fel lélegeztem! Ekkor vettem észre, hogy egy izzadtság csepp fut végig a homlokomon. Nem szegheti kedvemet, hogy egy kicsit el fáradtam akkor sem hagyhatom abba!
Megpróbáltam a felszínre csalogatni a talajvizet ami elsőre jobban is ment mint vártam volna... Egy apró helyen elkezdett nedvesedni a föld a két kezem között, majd minél több chakrát öltem bele annál jobban kezdett a felszínre törni a víz! A végén amikor már tényleg kezdtem megérezni a fáradtságot, de megvolt a jutalma... Egész kis szökőkutat hoztam létre!!! Tehát így lehet a legegyszerűbben ivóvizet szerezni... Amint megszakítottam a chakra áramlást hátra dőltem és csak kapkodtam levegő után! Hiába akartam elrejteni kimerültségemet nem nagyon sikerült.
- Akkor is folytatni akarom akármennyire is fáradok Mosuke. Ígérd meg nekem, hogy nem fejezzük be amíg meg nem tanulom ezt a Technikát!

Mosuke ugyanúgy le volt nyűgözve mint az előző gyakorlatnál. ~Valóban gyorsan tanul!~ Gondolta magában, de nem ért rá nagyon az elmélkedésre, hiszen kijelentetted, hogy fáradtságod ellenére, folytatni szeretnéd az edzést, amíg létre nem jön a bizonyos technika.-Rendben. Próbáld meg jobban áramoltatni a chakrádat a földbe és egy intenzívebb vastagabb sugarat létrehozni, hogy abból létrehozhasd a jutsut! Ha ez megvan már tudod formázni és gyakorolni. A lényeg hogy élesben, gyorsan és hibátlanul menjen.- Tanácsolta a Jounin, majd ideje volt elkezdeni a második szakaszát a tanulásnak.

// Hosszabb post a jutsu befejezéséről. //

Nem szabadott tétlenkedni ugyanis az idő ellenünk dolgozott... Megráztam magam egy pillanatra majd összeszedtem magam és elkeztem koncentrálni. Amint úgy éreztem, hogy sikerül kellő mennyiségű chakrát összeszednem igyekeztem megkeresni a talajban a vizet. Első próbálkozásra nem nagyon sikerült. Visszaültem a földre és a fejemet fogtam... Lehet hogy ez mégsem nekem való és most kudarcot vallotam. Nem! Lehet hogy más feladná és a könnyebb utat válsztaná, de ez nem rám jellemző és soha nem is volt!!! Feláltam és neki feszúltem mégegyszer! Ebben a pillanatban éreztem először, hogy a testemet átjárja a chakra... De ez az érzelmeimből áRadt és tudtam hogy ezúttal tudni fogom irányítani is!! Megformáltam a kézjeleket majd Kezemet a földre helyeztem és már éreztem is a talaj vizet szinte egYböl amint hozzáértem földhöz mintha ösztönös lett volna majd kimondtam suiton mizujubiva no jutsu! Majd hatás majdnem ugyanúgy mint a víz felszinen! Hirtelen nagyon elfáradtam és lábam is elkezdett regni... Megkérdeztem Mosukét - te is láttad? Majd bágyadtan vissza ültem a földre.

A Jounin is örült a sikerednek. - Remek! Most már csak gyakorolni kell kicsit és menni fog gond nélkül! - Mondta mosolyogva tőle talán kicsit szokatlanul, majd javasolni akarta, hogy menjetek haza ebédelni és pihenni egy nagyot, amikor valami furcsa dolog történt. Egy vörös szirmú virág szállt le a levegőből a semmibe közétek, egy ideig lebegett és forgott, majd egyszer csak elégett. Spontán szenesedés, ahogy a nép ismeri a jelenséget, mindenesetre pár pillanatig úgy gondoltad a fáradtság miatt csak képzelődsz, de nem Mosuke hamarosan felvilágosított. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eldöntik. Pedig azt mondta, hogy csak holnap reggel menjünk. Ez Enraku sama jele, ha sürgősen hívat. Csak kevesek ismerik és ő is ritkán alkalmazza. Jobb lesz ha sietünk az irodájába!- Szavait még sem fejezte, máris indultatok a nagyra becsült vezető épületéhez, megtudni mi lesz a sorsod.


// Jutsu megtanulva! Írj a falu vezetőjéhez. geráppá. //

//Shino//
Reggel 6 óra, ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi, felkeltem, tisztálkodtam, megreggeliztem és elkezdtem rendet rakni a szobámban. Miközben takarítottam, elgondolkoztam jövőmön és rájöttem, hogy sok bajtársam elsajátította már a vizenjárás és a fáramászás technikáját.
-Ezt nem hiszem el, fenébe!- törtem meg a csendet, és magamat is meglepve, hogy ilyen hangosan kikeltem magamból. Ez borzasztó itt vagyok geninként és még nem tudom az ilyen alapszintű technikákat sem, így hogy lesz belőlem valaki... Ezzel eldöntöttem, hogy mit fogok ma csinálni, keresek egy magasabb szintű ninját és megkérem, hogy tanítson, bár közölnöm kell vele, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, de majd mindent megfogok tenni a cél érdekében. Így befejeztem a pakolást a szobámba, összeszedtem a cuccaimat és elindultam járni az utcákat, hátha találok valakit, aki szívesen tanít, majd engem.
Nem találtam senkit és már ebédidő volt, így felhagytam a keresést egy kis szünetig, amíg megebedélek, így betévedtem az első étkezdébe, amit találtam. Ebéd után miután kiléptem a kajáldából belefutottam egy jouninba. Nagyon megörültem és köszönés nélkül megkérdeztem megtanítaná-e nekem a... De megse várta, míg befejezem a mondandomat, hanem csak annyit mondott, hogy holnap reggel menjek ki a kiképzőterepre és ott fog várni engem egy tanár, ő majd segít nekem és ezzel befejezte a mondadóját és belépet az étkezdébe. Boldogan sétáltam hazafele és közben gondolkodtam, mit csináljak addig ma délután, de nem jutottam semmi értelemesre és úgy döntöttem, hogy tartok egy pihenő napot, inkább már csak egy délutánt, és kipihenem magam holnapra. Otthon pihenés helyet, inkább elkezdtem meditálni, ami nem vall rám, bár végülis felért egy pihenésel, mert egy idő után elaludtam és csak reggel keltem fel...
Kora reggel keltem, mivel korán elaludtam, így volt időm rendesen felkészülni az edzésre. Tápláló reggeli után bepakoltam a szerelésem a táskáimba és elindultam a kiképző terepre, és közben azon gondolkodtam, hogy nem is mondtam meg a nevemet és így honnan fogja tudni kit keressen, sőt én még azt se tudom ki lesz a tanárom...Mekkora zseni vagyok... Mindegy, már elértem a kiképzőterepet és akkor megláttam a tegnapi jounint, egy másik személy társaságában. Odamentem és tisztelettudóan köszöntöttem őket:
-Jó reggelt,uraim.-mondtam.

Köszönésem után, visszonozták kedveségem és ők is üdvözöltek. Végigmértem az ismeretlen jounint, de annyira nem volt feltűnő jelenség, átlagos magasságú és a szokásos jounin szerelést hordta. A tegnapi jounin bólintott társára, majd eltűnt egy szempillantás alatt. Most hogy ketten maradtunk, feltűnt, hogy azért igen nagy darab fickó, mivel eltakarta előlem a napot, ahogy szembeállt velem és elkezdte mondani monologját, hogy milyen gyenge vagyok, hogy még az alapvető technikákat se tudom, bár elismerem az én hibám, hogy eddig nem tanultam meg.
-Nem lesz könnyű feladat, és csak akkor sikerülhet, ha elég kitartó vagy! Szóval készen állsz?- fejezte be mondanivalóját és már nyílt volna a szám a válaszra, hogy igen, de meg se várva válaszomat elkezdett egy fa felé sétálni, majd mikor kicsit reménykedtem, hogy neki megy a fának, egyszerűen csak folytatta felfele az útját a fa tetejére, ahol fogta a kunaiát és beleszúrta a legmagasabb ágba. Majd leugrott elém, mintha semmise történt volna.~Na persze, erre lennék én készen és mi van akkor ha lezuhanok, vagypedig ha még fel is jutok, megtámadna egy madár, mert a fészkébe léptem, vagyha belelépek valami odúba, ahol bármilyen állat lehet és megtámadhat...~elmélkedtem magamban a lehetséges veszedelmekről, de megszakította a gondolatmenetemet jounin barátom hasznos útmutatójával, hogy hogyan kell fára mászni. Figyelmesen hallgattam, egyszerűen ittam a szavait és közben elképzeltem magamat, fenn a fa tetején, ahogy kémlelem a terepet, mint egy madár. Miután ellátott engem az instrukciókal, fogta magát és leült egy fa árnyékába hűsölni, és még egy pipára is rágyújtott, majd felémfordult és nézte, hogy mit fogok itt szerencsétlenkedni.
~Eltalálni a megfelelő szintet, hogy oda koncentrálom a chakrámat...~ egész egyszerűen hangzik, örvenkedtem magamban. Persze próbáltam nem törödni azzal,amit mondod, hogy mindenképen esés lesz a vége. Szóval, koncentrálom a chakrámat a lábomba, eltalálva a megfelelő mennyiséget, kicsit nekifutok és fent vagyok a tetején...~Hát ez mindenki megtudja csinálni ez könnyű lesz...~gondoltam. Elkezdtem egy bizonyos chakra mennyiséget a lábomba koncentrálni, kicsit nekifutottam, ráléptem a fára~még eddig nincs gond~,majd a másik lábommal is ráléptem a fára és azzal a lendülettel estem le a földre. Egy gyenge fájdalomérzet ment át a testemen, de annyira nem volt vészes mint gondoltam, hogy mennyire meg fogom ütni magamat. Felálltam újra szembefordultam a fával és elkezdtem megint koncentrálni a chakrámat a lábomba, most sokkal többet vittem az alsóvégtagjaimba, hátha így legalább megtapadok. Felnéztem a fa tetejére és eldöntöttem, hogy estére mindenképpen megszerzem azt a kunait. Vettem egy nagy levegőt és újra kicsit nekifutottam, az első lábommal felléptem, kicsit betört a fa kérge, de nem törödtem vele, emeltem a következő lábomat a lépéshez, de ekkor még jobban berepedt a fa kérge és jól hátraestem. Na ezt az esést, valahogy jobban megéreztem, mert kicsit bevertem a fejem.~Tuti, hogy a legöregebb, legkorhatabb fát választotta nekem, hogy mindenképpen megüsem magam~ szidtam kicsit idegeségemben, mert nem sikerült, még a két lépés sem és magamat nem szapulhatam. Na mindegy, álltam fel újra, kicsit leporoltam magam és újra nekikezdtem a munkának. Újabb koncentráció a megfelelő chakraszintre, kis nekifutás és újra fellépek az első lábommal, majd a másikal, majd léptem mégegyet~és nem estem le~örvendeztem, de ezzel elvesztettem a koncentrációmat és sikeresen újra a földön találtam magam.~Fantasztikus~,de legalább megtaláltam a megfelelő mennyiséget. Így ismételten felálltam a földről, immáron harmadszor, és tovább folytattam az edzést. Egyre többször sikerült lépéseket tennem, és egyre magasabbra jutottam és logikusan egyre nagyobbakat zuhantam, de mikor már kicsit magasabban voltam, rájöttem, hogy mikor esek lefele, mert elveszítem a koncentrációmat, akkor beletudok kapaszkodni egy ágba és onnan leugrani, így már kevésbbé voltak fájdalmasak a leérkezések.
Egy pár óra múlva a földön feküdtem és néztem az eget, persze szúrta nagyon a szememet az kunai ott fenn, de már csak pár méter hiányzik, hogy elérjem. De az most nem érdekelt, mert annyira éhes lettem és kb. úgy egy vagy két óra lehetet és mindenképpen ennem kellet, hogy visszanyerjem az energiámat. Nagy nehezen két lábra álltam és odafordultam a jouninhoz és megkérdeztem, hogy mi lesz az ebéd és hogy nem ebédelne-e velem?!~legalább egy kicsit megismerem és új barátra tehetnék szert~reménykedtem magamban.

A többszöri próbálkozáson a jounin látta a genin elszántságát és kitartását, de sajnos ezeknek nem volt elég gyors eredménye. Ezért a gyermek eléggé elfáradt mire ráérzett a chakra kontroll alapjára. Bár próbálkozásai eleinte teljesen sikertelenül mindkét véglet kudarcába fulladt végül ráérzett a megfelelő mennyiségre. Mire észbe kapott az ifjú tanítványa már lépések számos sorát tette meg a magasba törő fán a célul kitűzött kunai felé. A jounin a fa az általa kiválasztott fa alatt hűsölve már sokadik pipáját szívta mire a fiatal shinobi több órányi több kevesebb sikerű próbálkozás után teljesen kimerülve a földön feküdt és bámulta az eget. -Kitartó és ügyes! De a koncentráció és a figyelem nem tartozik a legnagyobb erényei közé!- Eközben a genin felállt és a mesteréhez sítált. A titokzatos és távolságtartó shinobi meglepődött a gyerek közvetlenségén és bátorságán, mikor ifjú tanítványa egy közös ebédre invitálta. A felkészült, harcedzett shinobi erre a kérdésre szó nélkül felállt majd szép lassan kitisztította pipáját, majd szépen ráérősen eltette azt. Miután becsúsztatta a mellénye zsebébe a keze rögtön elindult a mellénye egy másik zsebe felé amiből egy tekercset húzott ki. Majd a tekercset kibontotta és leguggolt, egy laza mozdulattal kinyitotta a tekercset majd hirtelen füstfelhő kerekedett. A Genin szeme láttára egy kisebb ebéd került az előbb még írással teli tekercsre. Majd a mester leült mellé és egy határozott kézmozdulattal intett a geninnek, hogy foglaljon helyet és lásson nyugodtan neki az étkezésnek. -Miután végeztél kapsz még egy órát, hogy pihenj! Azt ajánlom használd ki a lehető legjobb tudásod szerint!- Majd ő maga is fogyasztani kezdte a tetszetős ebédet. Miután végzett ismét elővette kedvenc pipáját, hogy hódolhasson a káros bár számára élvezettel teli szenvedélyének. Majd türelmesen megvárta, hogy a fiatal shinobi is jóllakjon. Az egy óra teltével a titokzatos mester újra csak hallgatva titokzatosan figyelte a Genin próbálkozásait.
// A tanulás végeredményét majd én leírom. A következő postod a pihenés utáni próbáig terjedjen.//

Miután feltettem kérdésemet, a jounin nyugodtan felállt, pipáját kitisztította, majd elrakta szép nyugodtan mellényébe. Azzal a mozdulattal elővett a másik zsebéből egy tekercset, kinyitotta és egy füstfelhő keletkezett. Kicsit fura volt, de tetszett a dolog, bár nem tudtam pontosan mit akarhat ezzel. Mikor elszállt a füst, nem hittem a szememnek örömömben, egy számomra komplet ebéd tárult elém. Valahogy ez nagyon felvidított és már a számban összefolyt a nyál. Nyugodtan leült és intett, hogy én is üljek oda és együnk. Mintha látta volna, hogy csak a parancsára várok, hogy megtöltsem üresen kongó hasamat.
-Miután végeztél kapsz még egy órát, hogy pihenj! Azt ajánlom használd ki a lehető legjobb tudásod szerint!- mondta és ennek nagyon megörültem. Van egy órám kipihenni magam, utánna újult erővel csak el fogom érni azt a kunait a magasban, a fa tetején. Bár nem tudom igazán, hogy használhatnám ki legjobb tudásom szerint, legszívesebben aludnék egyet. De mindegy, egyelőre most foglalkozz az előttem lévő, finom étellel. Így nekiláttam, bár egy kicsit túlzásba vittem, mert elég durván faltam és kicsit visszafogtam magam, még is csak egy jounin elött vagyok és ezután már nyugodtan illedelmesen ettem tovább. Evés közeb egy kérdést tettem fel tanáromnak:
-Amúgy a megtudná nekem majd tanítani a vízenjárást, mert a klánomban Kodomo már tudja, meg még egy két barátom is?! És hogy az nehezebb, mint ez?Ebéd után mosolygó arccal simogattam pocikámat, hogy jól laktam. Nagyon jól esett, szinte éreztem, hogy minden falattal egy újabb energiamennyiség jut be a szervezetembe.
-Köszönöm szépen az ebédet,nagyon finom volt.- hálálkodtam mesteremnek. Maj felálltam, meghajoltam és úgy dönöttem meditálok egy kicsit, hogy megemészhessem az ételt. Aludni nem mertem, mert féltem, hogyha lefeküdnék pihenni, akkor nem kelnék fel egy órán belül, tehát maradt a meditálás. Kerestem egy szép nagyfát, ami elég nagy árnyékot ad a mostmár dagadt testemnek. Meg is találtam a gyakorló fám mellett négy-öt méterrel arrébb. Oda leültem és kikapcsoltam az agyam. Durván egy fél óra elteltével, kinyitottam a szemem, nyugodt voltam, kipihent. Mesterem még mindig a fa hűs árnyékában ült és pipázott. Felálltam, nyújtozkodtam egy kicsit, majd ellenőriztem a felszerelésemet, hogy addig is elüssem az időt, mert nem volt jobb ötletem, hogy mit csináljak. Mindenem megvolt, így nyugodt fejjel kzdtem el agyalni, hogy mit csináljak. Semmi értelmes nem jutott eszembe, szóval elkezdtem fekvőtámaszozni, felüléseket csinálni, hogy fejleszem a kondiciómat. Egy jó párat megcsináltam és minimálissan el is fáradtam, de a kiadós ebéd és meditálás után, még volt bennem jó sok energia. Hogy ellazítsam a testemet, nyújtási gyakorlatokat végeztem, de azt hamar meguntam, mivel soha se szerettem nagyon. Gondolkoztam mitévő legyek, nem tudtam mennyi időm lehet még hátra, de nagyábból 15 percem, a napállás szerint. Mivel megfigyeltem, hogy mikor ettünk az árnyékom pont a hátam mögött volt és mivel óránként 15 fokot megy az árnyékunk a föld forása miatt, besaccoltam, hogy kb. 10-15 percem lehet hátra. Elég nyugodt természetű vagyok, újabb meditáláson gondolkodtam, ami segít eggyé válni a természettel,így odamentem mesteremhez, tisztes távolságban, mert nem akartam, hogy azonal nekikezdjünk a munkának, még pihenni akartam a fekvőtámaszok után. Megálltam egy-két metr távolságra tőle, leültem és neki kezdtem az eggyé válást az univerzummal. ejemben éreztem, hogy szállok az egekbe, de hirtelen zuhanni kezdtem, mert egy érintést éreztem a fejemen. Kinyitottam a szemem,de mesterem még mindig a a fa alatt volt, megtapintottam e fejemet és valami folyékony dolgot éreztem a fejem búbján. ~Hát ez fantasztikus, még a madarak is leszarnak...~ ilyenkor szoktam átkozni a madarakat, mert vicces mikor mással történik, de mikor velem az borzasztó. Próbáltam feltűnés mentesen letörölni a fejemről, hogy ne vagye észre a senseim, ezt a cikis dolgot. Elővettem a zsbemből egy zsebkendőt és mintha csak megvakarnám a fejem, ügyesen letöröltem a fejemről a nem oda való dolgot, Miután sikeresen ezzel végeztem, oda mentem a jouninhoz és mondtam, hogy készen állok a folytatásra.