Kiképzőterepek

Valóban azt hittem végül, hogy most tényleg sikerült már magamban kezdtem is örülni, amikor megkaptam a leszúrást, hogy az csak a gyomorsavam és ennek reflexből kéne mennie. Nem hibáztatom a teknőst a makacsságáért és az akaratosságáért lehet száz év múlva én is így fogok hozzá állni a dolgokhoz, ha elélek addig…
Most azonban fontosabb dolgom is akadt, mint hogy ezen agyaljak így végig gondoltam, hogy vajon mit ronthattam el és újrapróbálkoztam. Mivel úgy éreztem minden jó volt előző alkalommal is ezért próbáltam még egyszer és újra és újra. Nem akart sikerülni már kezdtem feladni, amikor egy másik módon próbáltam meg egymás után megidézni az elemeket nem együtt és úgy összekeverni, de ismét nem jártam sikerrel.
Leültem egy, kicsit mert már kezdtem kifogyni az ötletekből, hogy mégis hogyan kellene megpróbálnom, amikor hirtelen bevillant valami. Bár azt hiszem az öreg teknős ismét elaludt, de eszembe jutott, hogy a tüdőmben kell kezdeni a megidézést a tűz elemmel. Így most a tűz elemű chakrát hagytam, hogy átjárja a chakrahálózatomat aztán a gyomromba került az egész és itt adtam hozzá a vizet. Koncentráltam, hogy a helyes arányban keverjem ki illetve próbáljam megidézni, és amikor már úgy éreztem itt az ideje megformáltam magát a tigris kézpecsétet és becsukott szemmel nyitott szájjal vártam az eredményt!
De közben félszemmel figyeltem a teknőst remélem látta vagy érezte, hogy milyen keményen próbálok megfelelni az elvárásoknak. Ha ezek után sem sikerül akkor már megrendül a magamba vetett hitem!

// fél oldal DONE //

Az utóbbi napokban egyre többet gyakoroltam a kekkei genkai képességet, ahogy a teknős mondta csak az alap jutsut sajátítottam el és így maradt a fűszálas gyakorlás. Kezdetben eléggé gyengén éreztem rá a dologra de egy idő már eljutottam komolyabb szintre is. Először a fűszál csak elhajlott aztán pedig már el is színeződött! Végül pedig nagyon sok óra gyakorlás és számtalan izzadtság csepp után végül elértem a kellő hatást. Bár megmutathattam volna ezt az eredményt az öreg teknősnek is de ő úgy felszívódott mintha a föld nyelte volna el.
A harmadik nap után már hulla fáradtan hazafelé bandukolva azon gondolkoztam, hogy vajon elmondjam-e Enrakunak ezt a tálentumot de végül arra jutottam, hogy senkinek sem kéne megtudnia ugyanis amit már több ember tud az nem titok többé és ez alól a shinobik sem kivételek.
- Jó estét kívánok egy rament kérnék! - Ahogy megcsapott az utcán esti friss levegővel keveredő ramen illat azonnal be mentem bár amióta megkaptam a chuunin vizsgán megnyert pénzt már magamat tartom fent de lassan el kell vállalnom újabb küldetéseket mert ha elfogy az anyagi tőkém megint utcára kényszerülök jelen pillanatban pedig nem akartam újra körözött szökevény lenni. Nem sokára úgy is eljön majd az idő és akkor Enraku rám fog bízni valami fontos küldetést remélem el tudom előtte intézni a Kenshiros ügyeket...
Miután megvacsoráztam hazamentem és ilyen gondolatokkal a fejemben feküdtem be az ágyamba!

Igen, este volt, és te már aludtál, amikor egy halk kopogást hallottál az ajtódon. Ki az, és mi ilyen sürgős neki, hogy éjszaka nem hagy az álmok világában. Egy ideig vársz, csak felhagy ezzel az őrült ötlettel, hogy zargat téged, de aztán csak nem akart elmenni, így kénytelen voltál kikászálódni az ágyból, és kinyitni az ajtót. Láss csodát, aki veled szemben állt, egyike volt, a hozzád legközelebb álló személyeknek, név szerint Hama Kanko.
- Szia Karu! Beszélnem kell veled, és nem várhat, kérlek légy pontban 30 perc múlva a kiképzőterepen, mivel még haza kell mennem valamiért, amit ott megmutatok. Ne késs! - mondta, és eltűnt az ajtóból. Vajon mi lehet az, amit ennyire a tudtodra akar adni, és ami annyira fontos, hogy nincs időd reggelig várni. Nos, addig nem tudod meg, amíg el nem jutsz a kiképzőterepre, és el nem mondja, így hát felkerekedsz, felébreszted magad az "alvajárásból", és elindulsz a sötét utcákon. Amikor odaérsz, a fűben apróbb lámpásokat láthatsz körbe elhelyezve, és több szalmabábut körülötte.
- Örülök, hogy itt vagy. Azért most hívtalak, hogy senki se láthassa az edzésedet, amit ebből a tekercsből fogsz végezni. Anyukád adta még oda nekem, hogy adjam át neked. Néhány dolgot én is tudok a technikával kapcsolatban, így nyugodtan kérdezhetsz, de nem tudom megcsinálni helyetted, így magadra vagy utalva. - ez csak még jobban felcsigázza az érdeklődésedet, és kapkodva nyúlsz az írásért, amit kinyitva egy ábrát láthatsz, hogy a chakrád hova összpontosítsd, és ezt:

Youton: Youkai no Jutsu

Besorolás: B
Típus: Támadó

A használó a száján keresztül nagy mennyiségű savat köp ki, mely szétterül a levegőben, mint valami lebegő szellem... - és tovább a leírást a tanulhatásáról, és használatáról.

Eléggé vàratlanul ért, hogy Kanko csak ùgy beállít hozzám az èjszaka közepén de amikor már a kiképző terepen voltunk már làttam benne a logikàt ès ìgy utòlag az isten àldja meg az öreg eszét... Nyilvàn a sav elem gyakorlásàra nem is lett volna megfelelőbb idő mint az éjszaka.
Amint eloovastam a tekercset amit adott egyből arra gondoltam milyen jò lenne ha az igazi anyàm èlne és tudna nekem segíteni... Àm a rideg valòsàg, hog kirigakure elvette őt tőlem és ezért bosszùt fogok àllni.
Most azonban a jutsura kellet koncentrálnom így hevesen bòlogattam Kankonak amikor belefogott a magyaràzatba. Elolvastam a tekercset és megdöbbentett hogy itt folyékony halmazàllapotù a sav de ez lehetővé teszi, hogy a sajàt kedvem szerint alakítsam. Miutàn Kanko elmagyaràzta a chakra àramoltatàsi mòdszert bele kezdtem a gyakorlásba!

Először végig hallgattam az öreg mondandóját mielőtt nekifeszültem volna a technika begyakorlásának. Kanko elmondása szerint anyámnak egy egész hét kellett a jutsu alap szinten történő elsajátításához. Úgy gondoltam ha a teknősnek igaza van akkor nekem sokkal több idő lesz mire oda jutok, hogy alap szinten tudjam használni ezt a jutsut. Kezdésnek inkább az aggodalmakat félre téve azon kezdtem agyalni, hogy miként tegyem folyékonnyá az amúgy légnemű halmazállapotú anyagot. Ez az megvan a víz elemű chakrát egy kicsit nagyobb koncentrációban.
Így először is megpróbáltam létrehozni a folyékony savat mielőtt próbálkoztam volna. A kézjeleket begyakoroltam miután úgy éreztem, hogy már eléggé jól ráéreztem a chakra keverés arányára és mehet a menet. Első próbálkozásnál még nem voltam annyira biztos magamban így az elején csak böffentettem egy szelíd kis gyomor savat. Ahogy a teknőc mondta vigyázni kellene a savval mert ha nem figyelek oda könnyen egy koporsóban végezhetem. Ennek ellenére nagyon élveztem a gyakorlást és jó volt újra Kankoval edzeni. Bár tudtam, hogy az öreg már eléggé ki van égve én bíztam a tapasztalatában és reméltem, hogy nem lesz semmi probléma mert dolgom lesz a közel jövőben úgy éreztem.
Sokadik próbálkozásra már inkább lelassítottam és a teknős utasításai szerint jártam el kiegészítve azzal amit Kankotól hallottam. Először is koncentráltam a tűz elemű chakrát a tüdőmbe, aztán jöhetett a víz elemű chakra kicsit nagyobb koncentrációban a gyomromban és végül amikor már úgy éreztem, hogy megfelel az arány elmutogattam a kézjeleket és a nyelvemnél lévő tenketsunál megpróbáltam a savat folyékonnyá alakítani ami úgy éreztem sikerül is és mivel alattam a föld és a fűszálak elkezdtek sercegni és füstölni/párologni magyarul inkább oldódni.
- Ez az! Mit gondolsz Kanko szerinted jó úton haladok? Minden esetre szerintem nem lesz gond innentől kezdve végül is csak a neheze van még hátra mivel a mennyiség még mindig nem elég és nem tudom hogyan nöbeljem... De mindjárt rá jövök. - Mosolyogtam az öregre egy kicsit fáradtan.
A következő próbálkozás előtt elolvastam újra a tekercset, hogy felelevenítsem hogyan is kéne működnie ennek a jutsunak rendeltetés szerűen. Öhm tehát a savnak először körbe kell vennie az áldozatot és én irányítom a hátsó sav folyamot. Godnolom ezt a fennálló chakra kapcsolattal lehet így megoldani. Ez a sav elem elég érdekes sokkal izgalmasabb és sokkal rejtélyesebb számomra mint az eddigiek mert a chakrát is teljesen másképpen lehet vele ötvözni ez által sokkal érdekesebb dolgokat lehet vele csinálni ebben az esetben is irányítom a savat a chakrám segítségével a hátsó folyam előtt még körbe kell foglya az áldozatot ami azt jelenti, hogy a mennyiségen kell még dolgoznunk.
- Kanko mit gondolsz, hogyan tudnám növelni a mennyiséget és milyen módon tudnám észrevétlenül körbevenni vele az áldozatot? Esetleg ha öklendezést tettetve juttatom ki a savat a számból? Jó lehet vajon elterelésnek?
Ennél jobb elterelő hadművelet nem jutott jelen pillanatban az eszembe de hátha Kanko tud valami fortélyt illetve remélem ismeri a kulcsát annak a dolognak hogyan tudnám növelni a mennyiséget.
Sok problémámat áthidalná ha megtanulnám nagy mennyiségben előállítania savat a szervezetemben hiszen ez lehet a kulcs más technikákhoz is gondolom!

Csöndben nézi Kanko a próbálkozásaidat, majd kisebb sikereidnél tapssal jutalmaz téged. Látszik rajta, hogy sokat jelentesz a számára, és szeretne is segíteni, de hát ő nem tudja, nem tudhatja, hogy hogyan kell a sav elemet használni. Kérdésedre is csak bátorítást tud felelni.
- Pontosan nem tudom, hogyan tudnád növelni, talán, ha több chakrát használnál, jobb összpontosítással. Akkor lehet, lesz nagyobb, látható eredménye is a technikának. Viszont, szerintem még ne törődj azzal Karu, hogy hogyan keríted be vele az ellenséged. Hiszen, még nem is tudsz savat lehelni a szádon. Először foglalkozz azzal, ne pedig a többi részlet kiagyalásával. De emellett, ha logikusan átgondoljuk, ellenfeled nem fogja tudni, hogy milyen képességeket birtokolsz, így akár álcázhatod egy egyszerű tűz elemű technikának is az elején. Aztán, ha a sav elhagyja a szádat, akkor már mindegy, mit tesz, mert ellened nem törhet, és mivel körülötte kezd szétfolyni ez a technika, így el sem menekülhet előle. - lehet, igaza van, de lehet nem, ezt neked kell megtapasztalnod, de abban, amit először mondott, abban lehet némi igazság. Először foglalkozz azzal, hogy egyáltalán elhagyja a szádat a támadás, és csak utána az irányával, használatával.
- Gyerünk Karu, bízok benned! Tudom, hogy sikerülni fog, hiszen te vagy a legerősebb ninja, akit ismerek. - nevetve próbál bátorítani az öreg, bár nem tudhatod, hogy csak a kedvedért blöfföl-e...á, biztos nem. Ő nem olyan. Viszont neked vissza kell térned a technika gyakorlásához, ugyanis csak az esti időszakokban tudsz ezzel foglalkozni.

//Jöhet, egy 35 soros post--> már látható eredményt is fel tudsz mutatni (használhatod a szalmabábokat is)//

Az idő valóban ellenem dolgozott de miután sikerült létrehoznom már a folyékony állapotú savat onnantól kezdve már csak a mennyiségre kellett odafigyelnem. Ahogy Kanko is mondta ő valóban nem tud segíteni ebben. Nem érezheti ezt az egészet úgy ahogy én mert neki nincs ilyen képessége. Ki tudja lehet ez inkább átok és az öreg tovább húzza nálam de talán sikerül megtanulnom használni és így a saját javamra is fordíthatom a tálentumomat. Ahogy újra próbálkoztam éreztem azokat a pontokat ahol eddig elbuktam és simán ösztönből jött már, hogy kikeverjem a megfelelő mennyiséget a víz és tűz elemű chakrából.
A következő pár próbálkozásnál már sikerült egy kis mennyiségű savat köpnöm ám a mennyiséggel még mindig problémák voltam. Nem jöttem rá, hogy tudnám növelni a mennyiséget kellő képpen. Próbáltam úgy ahogy Kanko mondta de a chakra növeléses módszer nem bizonyult hatékonynak. Kezdtem már feladni amikor rájöttem, hogy nem egyszerű szinten kell növelni a chakrámat hanem az elemi chakrát kell növelni és hátha úgy több savat tudok létrehozni.
Tehát akkor jöhet ismét a jól bevált lépésről lépésre módszer. Első lépésként akkor jöhet a tűz elemű chakra a tüdőben aztán víz elemű onnan ki a szájba és ott pedig a tenketsu ponton átalakítjuk egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre több sav gyülemlik fel a számban de valamiért engem nem mart meg! Nem tudom ez vajon minek köszönhető de a végén már úgy éreztem ki kell köpnöm mer túl sok gyülemlett fel és ekkor szó szerint kihánytam a savat így már kellő mennyiséggel állt rendelkezésre a technika végrehajtásához. Nos ezek szerint magát a használót nem marja szét a saját sava! Ez abból a szempontból jó hír, hogy rájöttem hogyan fogom kiköpni magát az anyagot és így talán magamban sem tehetek akkora kárt.
Következő lépésben pedig el kell intéznem a szalmabábukat amiket Kanko hozott. Nos ez már nagyobb kihívás lesz szerintem mert ha túl hígra sikerül a sav akkor nem fogja elérni a kellő hatást.
- Uh azt hiszem a mennyiséggel már nem lesz probléma most jöhetnek azok a bábuk. Remélem nem gond ha nem marad belőlük egy szál se. - Próbáltam viccelni az öreggel. Bár már lassan pirkadt és lehet ő sem volt vicces kedvében, hogy az egész éjszakát velem kell töltenie Kusagakuer kiképző terepein amikor valószínűleg jobb dolga is akadna...
Odasétáltam hát az első szalma bábu elé és elvégeztem a szükséges 'rituálét' a jutsu előtt. Chakra koncentrálása, kézpecsétek majd megpróbáltam ismét összegyűjteni a számban a savat ám ezúttal egy apró vákuumot próbáltam létrehozni és így amikor már úgy éreztem többé nem tudom bent tartani kiköptem egyenesen a szalma bábu felé. Tartottam a tisztességes két méteres távolságot fantázia ellen felemtől remélem később ezt a távolságot ezt nagyobbra is növelhetem. Nem láttam pontosan, hogy mi történik képzelt ellenfelemmel de remélem egy szalma szál sem maradt belőle.
Erről a tanulásról az jut eszembe amikor életem első komoly támadó víz elemű technikáját akkor is hasonló képpen próbálkoztam de valahogy nehézkesen akart összejönni akár csak most. Minden esetre akkor nem volt ott Kanko, hogy segítsen most viszont számíthattam az öregre és ez nagyon jól esett. Amióta az öcsém elment most éreztem először, hogy van egy családtagom valaki olyan akinek én is számítok. Bár ez sokat jelentett számomra tudtam nem szabad hagynom, hogy az érzelmek elsodorjanak ugyanis vészterhes idők közelednek. Szinte a csontjaimban éreztem. Az eredményt nem figyelve Kanko felé fordultam.
- És anyámnak hogy ment a gyakorlás? Ő is nehezen érzett rá magára a technikára vagy neki könnyebben ment? - Mindig elfogott a kíváncsiság amikor a szüleim kerültek szóba! Vajon anyám hogy viselhette, hogy üldözik azért ami a vérében van és miért nem próbálták meg azonnal elhagyni Kirigakurét! Úgy érzem ezekre a kérdésekre még választ kell kapnom de ennek nem most van itt az ideje így csak reménykedni tudok, hogy egyszer valaki megválaszolja nekem...
Miután tanulmányoztam az előző próbálkozást és végig mértem a szalma bábut azt hiszem újra próbálkozom mert lassan ránk pirkad és még mindig nem tudom tökéletesen végrehajtani magát a technikát ez pedig zavart ezért most még jobban belehúzok...

Ahogy Kanko beszélt hozzám valóban mélyen megérintett az amit mondott, a horizonton már látni lehetett, hogy pirkad. Ó az a nyugalmat hozó pirkadat jelzi, hogy végre vége ennek a kegyetlen éjszakának. Talán nem is volt olyan kegyetlen de az biztos, hogy kegyetlenül kifárasztott... Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben amikor az egyik bokorból hirtelen kiugrott egy fickó.
- Tudtam, láttam, te Youton használó vagy. De, most véged, mindenki meg fogja tudni, és levadászunk téged. - mondta az ismeretlen, és elindult a falu irányába, kikerülve azt a kunai kést, amit Kanko hajított felé.
Az első kérdés ami felmerült bennem, hogy vajon ki lehet ez a fickó és hogy kerülhetett ide? Mióta leskelődhet és ha sikeresen kikémlelt mindent miért nem csapott le? Ha úgy ide tudott lopózni, hogy egy ex jounin és egy chuunin figyelmét is elkerülte és végig nézett minket akkor viszont fenn áll annak az esélye, hogy az illető nem kispályás.
Kanko reflexből elhajított felé egy kunait amit a férfi játszi könnyedséggel került ki. Miután végig gondoltam a lehetséges opciókat úgy döntöttem én nem fegyverrel fogok támadni. Végig gondolva a fegyvertáramat nem maradt sok időm a választásra. A férfi már a két méteres határon kívül járt így nem voltam biztos benne, hogy jó-e a választás de tudtam, hogy ezt a támadást nem fogja tudni kivédeni a férfi. Így tehát akkor igyekeztem mindent rendeltetés szerűen végrehajtani. Chakrát koncentráltam a tüdőmbe és közben hallottam az öreg teknős szavait ahogy biztat ettől talán még nagyobb erőre kaptam és amihez eddig ténylegesen koncentrálnom kellet az most úgy ment minthogyha őstehetség lennék és reflex szerűen idézném meg a savat. Közben elmutogattam a kézjeleket... "Youton Youkai no Jutsu" mondtam hangosan!
A tüdőmből a tűz chakrát a gyomromba koncentráltam ahol összekevertem a víz chakrával majd a számban felhalmozódott savat addig sürítettem amíg úgy éreztem, hogy már tényleg szét veti a nyomás a arcomat és akkor köptem célpontom felé amikor már biztos voltam a célomban.
Remélem sikerül eltalálnom különben tényleg nagy bajban leszek és lehet már holnap el kell hagynom a falut... A klán újra alapításos ötletemnek pedig ez nem tenne jót. De vajon ki lehetett ez a fickó és miért akart levadászni? Ha leterítem talán sikerül megtudnunk róla valamit!

Miután a jutsum sikeresen célba talált nem is volt időnk kikérdezni áldozatomat mert azt egy szempillantás alatt a túlvilágra küldte. Gyilkos jutsu ez azt hiszem és lehet, hogy valóban egy nagyon komoly ütőkártya jutott így a kezembe. Ám az elsődleges cél amire oda kell figyelni az a titok tartás! Bár Kanko és az öreg teknős tudják már én mégis azt hiszem sikerülhet mások előtt titokban tartani de még úgy, hogy Enraku se tudja meg! Most, hogy már chuunin vagyok elvállalhatok komolyabb küldetéseket is de előbb még informálódnom kéne a klán helyzetéről honlétéről. Remélem találok valakit aki szintén kenshiro azon a konohain kívül akivel végül nem sikerült elbeszélgetnem! Vajon merre mehetett az a fiú?
Elbúcsúztam Kankotól aki eltüntette edzésünk nyomait majd hazamentem és kellő képen kialudtam magam. A soron következő két éjszakát még azzal töltöttem, hogy tökéletesítsem a jutsum és így tisztelegjek anyám emléke előtt!

//Djuka Hiroku//

Gyönyörű őszi reggel fogadott téged a kiképző terepen, már, ha egy őszi nap szépnek mondható. A nap még nem jött fel teljesen a horizonton, elég igen hideg volt, a szél is jobban fújt, mint általában.
Úgy gondoltad, edzéssel kezded a napot, még költözés előtt belefér, ám ahogy egyre jobban telik az idő megfeledkezel arról, miért is keltél ma fel, erre éppen dél körül jöttél rá.
Már kisütött a nap, emberibbnek mondható az időjárás, a szél is enyhült kicsit, te viszont késésben vagy, ami a költözést illeti.
Nem ártana hazamenni, elpakolni a szükséges felszereléseket, holmikat, mindazt amit magaddal akarsz vinni, ha a szobádból bútorokat is szeretnél magaddal hozni, akkor pedig kölcsönöznöd kell kocsit is, plusz egy kis segítséget a pakolással. Ha viszont csak magad mész, akkor pár napi élelmet, vizet, és a szükséges felszerelést, nem beszélve fegyverekről, persze csak amennyit elbírsz az út során. Háború közeleg, semelyik határ sem biztonságos.

//Játszd ki az elpakolást, amit nem írsz fel a reagodban az nem lesz nálad, és nem érdekel, ha az az adatlapodra fel van írva, szóval figyelj oda. Viszont vándorolni indulsz, így egy normál emberi határairól se feledkezz meg, egy egész fegyverarzenált nem fogsz tudni elcipelni egy országból a másikra, ja és igen, próbálj most kicsit hosszabb reagot írni, ezt nem lehet pár sorral letudni. //

//Suigetsu//

Abban a reményben, hogy jó döntést hoztam, meghallgattam a vezető mondani valóját, elvette a hivatalos papírt, és a levelet, majd távoztam. Sajnos nem nagyon vagyok jártam a faluban, így a sebem mélyéről elő kerestem a térképem, és az alapján mentem az utcákon. Nehéz volt a koordinálás, még így is, hiszen az utcák teljesen egyformák voltak, csak az utcákban sétáló emberek arca különbözött. Céltalan bolyongásom nem vezetett eredményhez. Éreztem ahogy az idő telik, és a küldetés elkezdésének a dátuma csak tolódik, hiszen még Sayat is meg kell győznöm, hogy tartson velem a küldetésen. Elkezdtem kapkodni a lábamat egészen addig amíg meg nem láttam a fényt az alagút végén.
- Ez az!- örültem magamnak, hiszen nekem ez a séta nem valós időben zajlott, nekem ez a kb 10 perc felért 20 évvel.
~ Keressük meg azt a bizonyos Sayat. Nem lesz nehéz, mivel egy gyakorló ninját kell keresnem aki nem mellesleg taijutsu specialista. Röviden tehát, nézzük, ki püföli szét a gyakorló bábukat.~ Gondoltam magamnak, és végig pásztáztam a szememmel a terepen.
~ Csak nem bújt el. Hadi helyzetben nem hiszem, hogy sok ninja edzene itt. Ha meglátok egy taijutsut gyakorló lányt, lerohanom, bemutatkozok, és megpróbálom szép szóval rá venni, hogy "na aranyom, te most velem jössz". Ha nem megy szép szóval akkor erővel veszem rá. ~

- És meg is mondod a neved, ha már van? - mondta a sensei. Úgy tűnt nem tetszett neki ezen visszaszólásod, de lehet az dühítette, hogy nem a szokásos "hogy hívnak" kérdéssel kezdett, és megfeledkezett az illem e szegmenséről. - Az én nevem Shiro, és ennek a falunak a jouninja vagyok, Saya senseie. - fejezte be. Viszont a lány már más tészta volt, mindenféle dühítő szokással rendelkezett, legalábbis elsőre úgy tűnt, ugyanis először azt mutatta feléd, hogy nem figyel a mondanivalódra, majd azt korholta le.
- Küldetésre? Enraku-sama megengedte, hogy itt maradjak Shiro-senseiel, és az új technikámat gyakoroljam, nem azt mondta, hogy egy senkivel menjek lepkékre vadászni. Inkább keress valaki mást, aki vevő erre a feladatra ismeretlen idegesítő alak. - és a végén mg fel is húzta az orrát, majd karba tett kézzel elfordult tőled.
- Saya, nem hiszem, hogy csak úgy kitalálta, hogy neked kell a feladatra menned, és idejött azért, hogy e gondolatnak eleget tegyen. Biztosra veszem, hogy Enraku-dono küldte, nyomós indokkal. Esetleg papírok vannak nálad? Megnézhetem? - és ha átnyújtod, akkor készséggel el is veszi azokat, de h nem, akkor sem mutatja semmi jelét a sértettségnek.
- De, én nekem semmi dolgom ott, ez nem az én háborúm, nem az én feladatom. Én csak edzek, hogy a béke birodalmában uralkodhassak. - na, ez már tényleg furcsa volt. Béke? Hol van ebben a világban béke? Úgy tűnik nehezebb dolgod lesz, mint elsőre látszott, bár van nálad egy ütőkártya.

- Igen, mindig. - nevetett a nő, bár valószínűsíthetően te ezt nem tartottad mulatságosnak, hiszen a te beosztottad lesz, és szinte lehetetlen vele bánni. Közben az elolvassa a lapot, amit átadsz neki, és morcos fejjel vágja a földhöz.
- Nem hiszem el, nem nem nem nem nem! - hisztizett az új beosztottad, közben eljárva a toporzékolós táncot. Már majdnem a földön fetrengett, amikor éles hangot hallottál, ez már nem volt barátságos.
- Viselkedj! - a jounin mondta, majd ott hagyott titeket. A lány felállt leporolt a ruháját, és bánatos szemmel nézett senseie után.
- Rendben, menjünk! - mondta, és elindult összeszedni a holmiját, mivel bementetek a házába út közben, és elindultatok a falu határa felé.

//Kusagakure bejarata--> ide írj //

A meglepetés általában mindig a legváratlanabb helyről érkezik, mint ahogy a tanítók is. A kiképzőterep csodálatos bejárattal rendelkezett. Díszes, hatalmas rácsos kapuk, rajta a fűcsomót szimbolizáló jellel, mely a falu jelképe is lett az évek során. Kellemes érzés belépni ezeken a kapukon tudván, hogy mikor kilépsz rajtuk még erősebb leszel a sikertől, a kudarctól pedig még elszántabban fogsz dolgozni. Sok barátság, szerelem s rivalizálás született meg azzal hogy két fiatal Shinobi belépett együtt ezeken a kapukon. Igen ám de te most egyedül voltál és vártad a meglepetést, amit annyira nem szeretsz. A meglepetés pedig ezúttal a föld alól érkezett egyenesen a fűcsomóidon át. Elmélkedésed közepette a földből, hiretlen egy lágyszárú növény kezdett el kinövekedni, rendellenes tempóban, legnagyobb megdöbbenésedre, majd virágot is növesztett. Pár másodperc múlva, a már legalább egy méteres növény virága kinyílt és a te arcod jelent meg benne. -Meglepetés Zouo!- Mondta a növény éned vidáman, de meg sem várva a reakciódat folytatta a csevegést.-Miért tűnsz ilyen csalódottnak ma? Tudod nekem, vagyis magadnak, mindent elmondhatsz!- Közölte vihogva a növény Zouo veled.

Bár a virág alteregódnak lett volna bőven ideje megrémülni a támadásodtól, csak továbbra is egy helyben vihogott és táncikált az őrült mosoly a száján. A csapásod hibátlan és könyörtelen volt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Egy ember valószínűleg egyből elterült volna tőle és pár másodperces fájdalommal teli vergődés után távozott volna a szellemek birodalmába. Ez a valami azonban nem ember volt, és a fegyver keresztül ment rajta mintha csak egy szellemmel kerültél volna szembe. Az akciódat pedig az eddig megismert idegesítő stílusában reagálta le. -Szeeegény kicsi Zouo! Hát már magadban is kárt akarsz tenni? Engem nem tudsz elpusztítani amíg meg nem érted hogy mi vagyok. Hogy miért vagyok itt! - Közölte vihogva, majd pördült egyet és még hosszabbra kezdett el növekedni, most már nálad is magasabb volt és szára is megvastagodott jócskán. -Én nem megyek sehová, sújts le minden dühöddel és táplálj engem kérlek!- Ezt mondatot tényleg kérlelve mondta a démoni virág. Látszólag azonban nem akart vagy nem is tudott támadni csupán az idegeiddel és türelmeddel játszadozott.