Kiképzőterepek

A jounin végig figyelemmel követte a diákot a szabad órája alatt. -Jó! A meditálással felfrissíti magát és erősíti a koncentrációját. Így már menni fog neki a feladat!- Az egy óra eltelte után szinte hajszál pontosan a jounin elé állt a lelkes és kitartó ifjonc, jelezve ezzel, hogy készen áll a folytatásra. A mester ismét szótlanul ült tovább és ismét csak intett a diáknak. Jelezve ezzel, hogy folytathatja a gyakorlást! A lelkes gyermek ismét felkészült és neki is szaladt a fának. A chakra mennyiséget tökéletesen eltalálta és a meditáció miatt higgadt fejjel futott neki. Ez mind ahhoz vezetett, hogy lábai csak úgy szették a métereket a fán! Mígnem a lelkes genin nemcsak, hogy elérte a kitűzött célt de pár méterrel tovább is futott! A sensei megvárta szépen még tanítványa felfogja a helyzetet majd visszaviszi neki a kunaiát. Pipáját kezében tartva várta, hogy fiatal tanítványa túltegye magát az örömön és meg is hallja mestere mondanivalóját. -Rendben ez kész! Ügyes voltál remekül és igen gyorsan teljesítetted a feladatodat! Ebéd közben megkértél valamire! Szívesen segítek neked de az a feladat, már nem lesz efféle sétagalopp! Holnap találkozunk ugyanebben az időpontban! Nemsokkal távolabb innen délnek van egy meleg vizű forrás ott várlak majd! Ajánlom, hogy pontos légy! Szavai közben a shinobi pipájával mutatta az irányt a Geninnek. Majd hátat fordított neki és elkezdett sétálni pár lépés után már csak pipájának füstjét lehetett látni. A füst hirtelen jött, sűrű és nehéz volt és mindent beborított, majd amilyen hirtelen jött, olyan hamar el is tűnt. a genin mesterének így már csak hűlt helyét látta pár lépés után.
//Na szóval köszönöm szépen a szép postokat a játékodat 5 ch-val jutalmazom! Ide kérek még egy záró postot majd várom a következő játék nyitását a meleg vizű forráshoz! A ch-dat már fel is vezettem!//

Egyszerűen nem hittem el, hogy elértem a fa tetejét. Nagyon büszke vagyok magamra. Tanárom megdicsért, majd mondta, hogy holnap reggel találkozzunk a melegvizű forrásnál és pipájával odamutatott. Majd hátatfordított és elsétált.
-Ezaz, sikerült!!-tört ki akaratlanul is belőlem, miután elment a mesterem. De nem értem be ennyivel, az hogy egyszer sikerült, nem biztos, hogy sikerülne mégegyszer, így elhatároztam, hogy még gyakorlok egy keveset naplementéig, utánna hazamegyek. Kerestem magamnak egy fát és a teteje felé dobtam egy kunait, ami beleállt az egyik ágba a csúcsától egy kicsit lejebb. A fa elé sétáltam és kicsit nekifutottam, ahogy tanította és szaladtam felfele a fán. Ezt eljátszottam még egy órán keresztül, majd egy jobb feladatot kerestem magamnak. Úgy akarom most megcsinálni, hogy nem futok neki, megnézem sikerül-e. Megint feldobtam egy kunait a fa tetejére és újra neki kezdtem a gyakorlásnak. A chakrámat a lábomba irányítom és nyugodt léptekkel haladtam a fa felé, sikeresen megtettem az első lépést, majd a másodikat, harmadikat, de a negyediknél már leestem a földre. Ez tényleg nehezebb mint gondoltam, de nem adtam fel és folyamatosan gyakoroltam és egyre több lépést sikerült tennem neki futás nélkül. A nap már lenyugvóban volt és ez nekem egy jel volt, hogy ideje hazamennem és kipihennem magam holnapra. Összeszedtem táskámat és hazaindultam hulla fáradtan. Mikor hazaértem éreztem, hogy valami nem jó, gyorsan beállítottam az ébresztőórámat, majd egyszerűen beestem az ágyba és aludtam...

//Kabuto//

Már korán reggel a kiképzőterepen voltam. Először a célbadobást gyakoroltam. Remekül ment. Áttértem a közelharcra. Püföltem egy jó darabig a bábút, amíg ki nem fáradtam, akkor ledőltem olyan öt percre, utána visszatértem a céltáblámhoz. Felkészültem, és a Fukumi Harit vetettem be. Remekül sikerült, mindhárom tű a közepébe ment bele. Gyorsan kihúztam őket a céltáblából, és visszahelyeztem őket... és elővettem közelharci fegyvereimet. Nem is ment rosszul a mai edzésem, úgy éreztem, most minden tökéletesen megy. elvagdalkoztam még egy ideig, aztán felmásztam a kedvenc fámra, és az érzékelést gyakoroltam. Kezdtek odaszállingózni az emberkék, és remek tesztalanyt nyújtottak az érzékelés gyakorlásához. Kihasználtam a lehetőséget.

//Elnézést a késésért! Conon voltam, utána dolgom volt, ráadásul el is felejtkeztem rólad, a pm-et meg most kaptam meg.//

Igazán keményen edzel, majd amikor felmászol a fára, az érzékeidet hegyezed ki. Egyre több embert veszel észre, van olyan, akinek a jöttét már akkor hallod, mielőtt még előjönne a kerítés takarásából.
- Yo! - hallasz egy ismeretlen hangot a hátad mögül. - Téged kőne tanitni? - kérdezi tőled a hang.
Amikor megfordulsz, akkor egy nálad nem sokkal idősebb srácot látsz. Piros felső és kék nadrág van rajta, a derekán sárga kendő, a lábán papucs, a fején pedig szalmakalap.
- A nevem Mishima! Azé' gyüttem, hogy taniccsak neked valamit. - ekkor egy fűszálat nyom a szájába.
- Ha gondolod, szájjunk le innét, oszt kezdjünk hozzája!


//A tanárod:

// Semmi gond, csak a kép nem müxik valamiért //

Egyre jobban ment ez a szenzor dolog. Annyira koncentráltam, hogy észre sem vettem azt, hogy valaki pont erre a fára mászik fel. Jellemző... Aztán meghallom ahogy köszön. Megfordulok, végigmérem... háát, nem éppen erre számítottam.
- Ééééés te ki is lennél? - kérdeztem, és hamar meg is kaptam rá a választ.
- Én Djuka Hiroku vagyok. Kíváncsi vagyok, mit szeretnél nekem tanítani... - majd hozzátettem gondolatban: ~ ...mert a kapálás meg a gyomlálás nem az én stílusom... ~ majd természetesen máris újra végiggondoltam ~ ... de sose ítélj első látásra... hátha tényleg tud valamit a földművelésen kívül... legalábbis remélem.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből. De valahogy megmaradt bennem az az érzés, hogy mindjárt megyünk a tanyára krumplit kapálni... de ezt a világ minden kincséért sem vallottam volna be.

//Nekem behozza a képet. Luffy az a One Piece-ből(nem biztos hogy ez a pontos neve) //

A fiú alaposan szemügyre vesz téged, majd megcsóválja a fejét.
- Azé' gyüttem én ide, hogy taniccsalak, de asszem, egy kis edzés jobban gyünne neked. Má' csak aza baj, hogy tennap bekapátam a fődet. Így tanúsz valamit. - mondja.
Ekkor kiköpi a fűszálat a szájából, majd az egyik zsebéből egy kisebb dobozt vesz elő(gyufásdoboznál kicsivel nagyobb). Elővesz belőle egy fogpiszkálót, majd a szájába nyomja.
- Na szóva'. Amit most fogok mutanni, nagyon hatásos lehet, ha meg akarod lepni az ellenfeled. Csak annyit kő tenned, hogy a szádba koncentrálod a chakrád, majd a fogpiszkálóba vezeted. Esztán meg csak eccerüen kifuvod, mintha a levegőt fúnád ki. Így ni!
Ezután a láthatod, amint a srác kifújja a szájából a fogpiszkálót, ami elzúg melletted és beleáll melletted a fába.
- Nah, üjjé le, nyomj egy fogpiszkát a szádba és gyakorojjá. Majd én innét nézlek! A lényeg, hogy koncentráld előszö' a szádba ja chakrát. Ha ez megvan, akko' tarcsad ottan egy idejig. Majd ha úgy érized hogy oké, akkor mehet a fogpiszkálóba, végü' köpd ki!

//15 sort kérek a próbálkozásról. Ha elég jó akkor a köveztkező postomban már akár meg is adhatom a technikát.//

//Hashi//

Itt vagyok lassan a kiképzőterepen. Bár a reggelem igen csak nehezen indult, a ruhámat se találtam sehol, de úgy éreztem, ki kell ide jönnöm, harcolni egy jót, hogy kicsit felfrissüljek, és ne punnyadjak el. Korán keltem, igazából alig aludtam a tegnapi szélvihar miatt, egész éjjel verte az ablakom. Mikor felkeltem, felöltöztem, reggeliztem, majd a lila tekercsemmel a hátamon, valamint 1-2 kunai és shurikennel felpakolva meg is indultam célom felé. Az úton láttam, ahogy néhány fát kitépett a szél este, de nem okozott nagy akadályt eljutni ide, elvégre gyakran jövök ki. Nem volt senki olyan, aki ellenfelemnek bizonyulhatott volna, ezért súlyokkal a kezemen, egy fát kezdtem boxolni, várva, hogy valaki idejöjjön, és kihívjon. A vihar ellenére meleg nap volt, nem isvolt baj, hogy az árnyékban edzek. Reméltem, nem hiába jöttem ki, és valakivel harcolhatok egy jót.

Miközben edzettem, kicsit leültem a fa tövébe pihenni, erőt nyerni, mikor kiszúrtam valakit, ahogy engem néz. Először nem törődtem vele, de az alak egyre közelebb jött hozzám. Magas fickó volt, és szemüveges. A fickó egyre közelebb és közelebb jött. Most már biztos voltam benne, hogy akar valamit tőlem. Mikor elém jött, megszólított
- Szép napot, Djuka Sendohoz van szerencsém? - kérdezte. Honnan tudhatja a nevem? Felkeltem a földről, kihúztam magam.
- Igen, én vagyok az. Maga kicsoda. És honnan tudja a nevem? - kérdeztem. Mindeközben jobban végigmértem a fickót. Vékony volt, talán vékonyabb, mint ahogy távolról tűnt. Fogalmam sem volt róla, ki lehet, de ő ismer engem és valamit akart. Fel voltam készülve bármire, senkiben sem lehet megbízni. Még ha csak egy cigit akar kérni. Bár ha a nevemet tudja, nem hinném, hogy ennyi lenne.

A férfi elmondta, hogy a falu vezetője küldött, hogy megtanítsa nekem a kívánt technikám. Mikor meghallottam, hogy a Kuchiyose no jutsu tanítása miatt van itt, egyből másképp festett a fickó. Nem egy ellenfél volt, hanem tanár. Valamint Enraku is bízik bennem, és segít, hogy a falu jól szerepeljen a vizsgán. Mikor a fickó befejezte, hátradőlt egy fának.
- Elnézést kérek az előbbiért, csak hát a mai világban senkiben sem lehet megbízni. Hálás lennék, ha segítene a technika elsajátításában, mester. - mondtam, majd meghajoltam. - Mikor kezdenénk? - kérdeztem tőle. Még mindig bizsergett valami belül. Idézést fogok tanulni, hát nem volt hiábavaló a szövetségkötés, hamarosan én is olyan szinten lehetek, mint ő. Egy ilyen technikával a vizsgán nagy dolgokra lehetek képes, úgyhogy mindenképp a lehető legtöbbet bele fogok adni, hogy megtanuljam.

A mester egyből rátért a lényegre, miszerint hamarosan egy fordított idézéssel fog minket egy nyugodtabb helyre vinni. felkészültem, a vizsgán is már tapasztaltam, nem lehetett annyira vészes, bár nem a legkellemesebb érzés, be kell látni. Mikor megérkeztünk, annyit éreztem, minden megfordult, és azon kaptam magam, hogy egy teljesen más tájon vagyunk, én a földre rogyva hányni kezdtem, míg ő rágyújtott egy cigire. Megkérdezte tőlem, kikkel állok szerződésben.
- A kígyókkal kötöttem szerződést, egy férfi vitt el engem, még egy két hónapja, mikor egy kitérőt tettem a rejtett eső országában. A kígyók helyére érve a véremmel aláírtam a szerződést, majd megkötöttük a vérszerződést. De mivel idézni nem tudok, sokra nem megyek vele. - mondtam, már kicsit jobban. Mikor fejem kiszellőzött felkeltem a földről, majd folytattam.
- Remélem ezt nem kell még sokat próbálnunk, mert még ár ilyen és a tegnapi reggelim is kijön. - mondtam valamennyire nevetve. A gyomrom még kavargott, de már jobb volt.
- Akkor, hol kezdjük?

Kicsit megpihentünk érkezésünk után, és a mester egyből belevágott. Elmondta a technika létrejöttének alapjait, a feltételeit. A szerződésnek hála neki is állhattunk az edzésnek. De előtte szünetet tartottunk, pontosabban kapta egy kis időt, hogy kiheverjem az idézés okozta gyomorpanaszom. Mikor úgy éreztem, jól vagyok már teljesen, nekiálltam.
- Szóval egy felületre kell vért nyomnunk, közben a választott fajra kell gondolnunk. – mondtam magamnak, ismételve a feladatot. Tehát az adott fajra kell gondolnom. Mesterem régebben kioktatott a kígyókról, mikor a szerződést kötöttem velük. A Takameru képzik a kígyók legnagyobb részét, ők a harcoló osztálya a kígyóknak. Azt a fajt akarom elérni, hogy képes legyek őket megidézni. Szóval vér kell, ami egyfajta pecsét lesz.
- Készen állok – szóltam a mesternek, majd a chakram kezdtem koncentrálni, hogy képes legyek irányítani, a keringésembe vinni. Nem kis ideig álltam, nem akartam elkapkodni, szerettem volna minél hamarabb megtanulni, de nem akartam sietni, mert azzal csak a chakram pazarlom. Mikor elég időt álltam egy helyben, megkezdtem a technikát, ahogy a mester is mutatta. Vér kell. Nem biztos, hogy ez jó ötlet, de hát a technika megköveteli. Ujjamba haraptam, ahogy tanácsolta a mester, majd egy vékony vércsík folyt le a végéről. Megvan. Belekezdtem a kézpecsétekbe egyből. Majd kezem a földre nyomtam
- Kuchiyose no jutsu - majd egy kis füst szállt fel. Mikor eltűnt, nem volt semmi alatta. Nem jött össze. A menet jó volt, a chakram nem volt elég. Újrapróbáltam.
- Kuchiyose no jutsu – mondtam ismét, miután megismételtem mindent. Az idézés jele ismét megjelent a földön, de most sem jött össze. Egy kicsit már éreztem, nem kevés chakra és koncentrálásból áll a technika. De meg fogom tanulni. Újra kell csinálnom. Már fáradtam, a 4. próbálkozásomra sikerült valamiféle kukacszerű dolgot megidéznem. Nem az volt, amit akartam, de az, hogy sikerült egy állatot ideidézzek, már nagy lépés volt nekem. Ez erőt adott az 5. próbához. A chakram igen csak fogyóban volt, nem tudtam, mennyire leszek még képes, de lassan le kellett ülnöm pihenni. Folyt rólam a víz, fáradt volt, de még egyszer az ujjamba haraptam. A kézpecséteket sorra elmutogattam
- Kuchiyose no jutsu – mondtam, majd kezem a földre nyomtam. A kör kirajzolódott, majd a füstből kikúszott egy apró kígyó. Nem volt hosszabb 20 centinél, de ez már egy valódi kígyó volt. Ez nem az a faj volt, akit akartam, hanem a kis példányokból valamelyik, a kivameru-k egyik tagja.Sikerült eljutnom idáig, de le kellett ülnöm egy kis sziklára, mert sok chakrat vesztettem, pihennem kell egy kicsit. Reméltem, a mester is megérti. A kőre leültem, majd kilihegtem magam. Nagyon elfáradtam, de sikerült egy kis kígyót megidéznem. Most várok egy kicsit, hogy rendbe jöjjek, és bele akarok egyből kezdeni a nagyobb példányok, a Takameru-k megidézésébe.

A mester nagyon elégedett volt teljesítményemmel, ezt szóban is kinyilvánította. Elmondta, mekkora teljesítmény ez egy nap alatt, ami neki 3 nap alatt sikerült. Ettől igen csak felpörögtem, újra akartam csinálni. Meg akartam minél gyorsabban tanulni. Ám a mester nem akarta, hogy tovább fárasszam magam, tudta, mivel járhat, ha teljesen lenullázom a chakra-m, bár azzal én is tisztában voltam. Egy-két tanáccsal is ellátott, majd hazavitt, a konyhába mentem, ahol anya várt rám egy nagy tál étellel. vacsora közben meséltem neki a mai napi edzésemről, arról, hogy meddig jutottam. Büszke volt rám. Majd felsétáltam a lépcsőn, bementem a szobámba, ahol az ágyamhoz mentem és egyből elaludtam.
Másnap a senseiel ugyanott találkoztunk, majd ismét a fordított idézéssel eljutottunk a tegnapi helyünkre, ahol már tudtam, mit kell tennem. A mester csak nézett én pedig neki is kezdtem. Már tegnap sikerült egy kis kígyót létrehozzak, most jöhet a nagy méretű kígyó. Hihetetlenül boldog voltam, rég éreztem ilyet, általában könnyen szoktam venni az akadályokat, ám ebben az esetben nagyon megörültem, hogy sikerült. Ugyanúgy csináltam mindent, ahogy tegnap az utolsó próbálkozásnál, ám most friss vagyok, pihent is, szóval remélem könnyebben fog menni. Ujjamba haraptam, majd elmutogattam a kézjeleket. Kezeim felemeltem, majd a földre nyomtam
- Kuchiyose no jutsu - mondtam, majd előjött a tegnap már párszor látott füst. A füst hamar elszállt, helyén pedig egy majdnem 1 méteres, barna színű kígyó volt. Ismét egy kisebb tagja sikerült, de ez is jó volt már számomra. Újrapróbáltam. A meglévő vérrel a kezemen újra kézpecsételni kezdtem, majd a földre nyomtam kezem. Kimondva a technika nevét hirtelen füst jött elő, majd egy, az előzőnél is nagyobb kígyó jött elő.
Az 5. próbálkozás után leültem, hogy igyak egy pár kortyot, és hogy egyek egy kicsit. Délután volt. Miután ettem, vártam egy kicsit, majd visszatértem az edzéshez.
- Kuchiyose no jutsu - mondtam. A kígyók mérete egyre nőtt. A nap kezdett eltűnni a dombok mögött. Ismét le kellett ülnöm pihenni, folyt rólam a víz, a levegőt is nehezen vettem már, ám nem akartam megvárni, hogy a mester azt mondja, elég lesz mára. Pedig hamarosan eljön az ideje, mert éreztem, még egy idézésre van erőm. Még egy utolsóra lesz erőm. Kezembe haraptam, hogy friss legyen a vér, majd a kézpecsételést is befejeztem. Tenyereim a földre nyomtam, mitől előjött a kör, majd a füst is. A kígyót láttam, ahogy előjött, ám szemem lecsuktam. Magát a kígyót nem láttam már, szemem becsukódott, én pedig a földre támaszkodva feküdtem.
- Sssszevassz - mondta egy hang. Sziszegő hangja volt. Kinyitottam a szemem. A kígyó volt, akit épp most idéztem meg. Sikerült volna? Igen. Sikerült megidéznem egy Takameru-t. Ez az érzés olyan erőt adott. Ahogy felkeltem a földről, láttam a 4 méteres, beszélő kígyót.

A technika sikerült, a mester pedig megtapsolt. Nagyon büszke voltam akkor magamra. Tanácsokkal látott el, miből mennyit idézzek a szintemen. 3 nagy kígyó fér bele egészségesen a napi keretbe. Erre figyelnem kell, különben nagy bajban lehetek. A tanácsok után hazamentem, mikor még mindig fejemben voltak a szavai. Anya egy hatalmas tál étellel várt otthon, örültem nagyon, hogy sikeresen megtanultam az idézés technikáját. Másnap mikor felkeltem, kipihentnek éreztem magam, kimentem a ketbe, és gyakoroltam a technikát. leginkább a kisebb kígyókkal, nem akartam gyorsan lefárasztani magam. Úgy éreztem ezzel a technikával egy fokkal magasabbra léphetek végre.

//Maito Gai//

Otthon otthon édes otthon. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az utóbbi eltöltött hónapokban mi változhatott Kusagakure ami tőlem egy elég érdekes dolog volt. Amint beértem a faluba visszatérve a chuunin vizsgáról immár chuuninként és győztesként ami büszkeséggel töltött el. Azonnal arra gondoltam, hogy meglátogatom régi ismerőseimet vagy előbb Enrakuhoz menjek? Esetleg béreljek egy saját lakást? ugyanis már van annyi pénzem, hogy gondoskodjak magamról egy darabig.
Az első dolog ami eszembe jutott hogy korog a gyomrom tehát el kell mennem enni valamit egy rameneshez a másik az a kenshiro srác volt aki konohai szinekben indult. Elvileg a kenshirok majdnem mind kihaltak! De ezek szerint mégsem! Bár már megkerestem Kankot de ő sem tudott többet nálam csupán legendákat mesélt. Remélem sikerül az öreget behozni a faluba! Mostanában itt van már a fű országában mer egy darabig együtt jöttünk visszafelé ám az aggaszt továbbra is, hogy az öcsémről nem tud semmit!
Terveim között szerepel egy kis edzés is mostanában de először az evés mer mindjárt éhen halok!

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem is! Egy idegen ráadásul egy teknős! Olvastam már olyan állatokról akik tudtak beszélni és megidézhetők amikor könyvtárban voltam de nem hittem volna, hogy valaha is találkozni fogok egyel is azért mert Kenshiro vagyok. Én meg még azt hittem, hogy teljesen egyedül vagyok és egyedül a világ ellen de ezek szerint állnak még mások is mellettem akik segítenek amikor szükségem van rájuk. Igen a vérvonal képességről is hallottam már de őszintén szólva nem hittem volna, hogy én affinitást mutathatnék ilyesmire. Így is egyre többen ismerik a nevemet ha valóban képes vagyok erre a kekkei genkaira azt a legnagyobb titokban kell tartanom mindenki előtt!
- Termesztésen állok a próba elé! És nagyon köszönöm a segítséget én pedig már azt hittem, hogy teljesen egyedül vagyok a világ ellen! Jó tudni, hogy vannak olyanok akik még mellettem állnak. Megkérhetnélek téged, hogyha most kiderül, hogy tényleg rendelkezem ezzel a képességgel akkor azt tartsd a legnagyobb titokban kérlek! Állítólag az anyám képes volt rá. Viszont emiatt vadászhatnak rám amit jelen pillanatban a klán életre hívása miatt nem szeretnék de a hírnév már így is elkerülhetetlen aminek nem örülök annyira mert Kirigakure amúgy is kerestet tudtommal de ha megtudják, hogy rendelkezem a vérvonal képességgel biztos kitűznek vérdíjat is a fejemre ami most nem nagyon hiányzik!

- Értem és köszönöm a megtisztelő bizalmat! Esetleg előfordulhat, hogy a megfelelő időben egyszer ellátogathatnék önökhöz meghallgatnám a történeteket, hogy mégis honnan származom milyen a klánom igazi történelme és ki is volt valójában az a Kenshiro Haru valóban egy nagy harcos vagy csak a legendák tették naggyá?!
Azzal ahogy mondta elkezdtem koncentrálni. A két elemet külön kellett felébresztenem magamban és ez adta igazán a nehézségét a próbának mert külön külön kevésbé lett volna nehéz. Ám ahoz, hogy megkapjuk a harmadik elemet a savat a két elemet egybe kellett keverni. A kezdeti nehézségek után igyekeztem észben tartani amit mondott és úgy képzeltem el, hogy egy víz chakrával és egy tűz chakrával megtöltött gömböt összekeverek és szépen a gyomromból kivezetem a számba majd amikor már ott tartottam, hogy úgy éreztem jöhet a kézpecsét megformáltam a tigris kézpecsétet és vártam de semmi nem történt.
Egy részem nagyon csalódott volt egy másik részem pedig kicsit talán mintha megkönnyebbült volna de nem vettem volna rá mérget mert a csalódottság erősebb volt bennem most bármely érzelemnél. A teknős feltüzelt a szavaival és már kezdtem reménykedni de úgy látszik a végzet nem ezt az utat jelölte ki nekem! Mit hadobálok itt össze vissza nem is hiszek a végzetben!
- Enzio sensei sajnálom, hogy csalódás kell okoznom de bennem nincs meg ez az adottság!
Ám amikor ezt kimondtam éreztem valami enyhén kaparót a számban!