Kira

Mivel az Októberi rövid lett, igy összevontam 2 hónapot, a folytatása következőleg lesz. Ha ez senkinek sem okoz problémát. ^^


  Előzmények: 

  Hang Ország egyik hegységei között található egy túlzottan is eldugott templom, 7 öreg szerzetessel, akik már a 70-es éveiket tapossák. Bár van egy 8. tagjuk is, egy 15 éves fiatal kissrác, aki tehetséges a közelharcban és teljesen el tudja rejteni érzéseit mások elől.
A fiatal fiú épp a harci mozdulatait gyakorolta már hosszú  rája, mikor az egyik öreg megszólalt mögötte.
- Kölyök! Atyánk hivat! Siess! Ne várakoztassd meg!
A fiú abbahagyta munkáját és bement a templomba és a főpap elé sétált, elötte 2 méterre megállt és féltérdre ereszkedett, lassan a földre pillantott.
- Igen,atyám?
- Mindig is kiváncsi voltál arra, hogy kik is a szüleid, nem igaz? Édesanyádat súllyos sérülésekkel találtuk meg a falainkon belül. Ismeretlenek üldözték. Mikor megszülettél, ő meghalt. A ruhája zsebében egy fényképet találtam, ő egy Ködrejteki Shinobi volt és a neve Sarah...
- Nem ez volt az oka, hogy idehivatott az edzésem közepéről igaz? - nézett rá Kira a férfire, aki kissé meglepödött, majd lassan elmosolyodott.
- Nem érdekelnek az ilyen felesleges dolgok. Halljam! Mit akar!? - folytatta a fiú, amire az öreg rideg lett és válaszolt.
- Egy bosszantó levelet kaptam. Kapsz egy feladatot! Gyűjts információt a Kagékról és a falujuk helyzetéről. Csak akkor ölj, ha nagyon muszáj! Ne állj szóba senkivel!
- Értettem. - felelte Kira, lassan felállt és a nyitott ajtón a pincébe sétállt le a lépcsőn, majd a szobájába vonult. Összepakolta a kunaikat a táskájába és elment az otthonának nevezett helyről. Mikor már elég távol volt a tamplomtól és már a barlangot is elhagyta, körül nézett.
- Merre kezdjem? Amelyik közelebb van, természetesen. - igy szép lassú, arrogáns tempójában elindult kalandjára. Hosszú útja volt és semmit se sietett el, nézelődött, hisz sose járt még a templom falain kivűl.

Október - November

  Találkozás:

Elérte a határt végül, egy falucska is volt ott, nem volt az a bazi nagy, de kicsike se. Figyelte egy darabig, nézte az embereket, majd egy hang törte meg azt a nyugis kis csendet.
- Állj meg, te nyomorult! Ide az összes pénzeddel. - kira a hang gazdáját kereste, amit végül meg is talált, tőle úgy 5 méterre. 2 kardos fickó rántott fegyvert egy szőke hajú szörme kabátos fiúra. Néma csendben közelebb ment a történésekhez és igen, keze zsebre vágva, végül a hecc hajtotta és a barbárok elött állt meg.
- Játszunk? - kérdezte teljes higgadsággal a kissrác, miközben az idegeneket figyelte.
- Melyikük az erősebb? Mindegy! A sorsuk megvan irva. De, épp egy ilyen silány öltözködésű ninját akarnak levadászni? Akiről lerrí, hogy, hagyj békén, mert kinyirlak arckifejezés? Mindegy, imádom az ilyen arckifejezéseket!
- Hé szöszi, hagyod, hogy a fiad megvédjen? - nevetett az egyik.
- Komolyan, gyerekek mögé vagy képes csak bújni, nem csodálnám, ha meghalna egy is a közeledben. - ujjal mutogattva Kirára kuncogtak.
- Ó! Van egy megmentőm! Kedves tőled fiú! Ha túl éled, meghivlak ebédre. - felelte a szőke fiú a földön ülve, hirtelen a 2 bandita egyszerre inditott támadást fegyvereikkel. Kira kikerülte a támadásokat, kicsivel később az "ellenfelek" a földön feküdtek.
- Nocsak nocsak! Ki gondolta volna, hogy ilyenre is képes az itteni kis falu egyszerű csemetéje! Állom a szavam, mehetünk enni? - kérdezte mosolyogva a szőke fiú, miközben a fogadó felé húzta a kiskölyköt.
- Mond csak, te Kumogakurei shinobi lennél? Nézve, hogy miként bántál el ezekkel arra gondolnék, hogy képeztek. Lenyűgöző harc volt. - felelte Hikuro, majd a kapott étlapot kezdte bújni, majd választott és a fiú nevét is megkérdezte.
- A nevem Kira és egy ráment kérek! Amugy öreg...
- Öreg? Most komolyan öregnek tűnök? Csak 18 éves vagyok, ne csesztess ezzel az öregséggel, mert kapsz kettőt komám! - akadt fel a megszólitáson a szörmekabátos idegen, majd kihozták az ételeket, a fiúk pedig megkajáltak.
- Normális vagy? Tudod mit tettél? Miattad elrabolták a fiaimat, és megfogják ölni. Ez a szabályuk, ahány tőlük meg lesz verve, annyit tőlünk megölnek, méghozzá rituális keretek között, hogy rájöjjünk nics értelme a harcnak a kis szervezetükkel szemben. És mivel elkezdődött a háború, nem tudunk segítséget kérni Kumogakure-tól sem, a geninek nem bírnak el vele. - rontott be hozzájuk egy férfi, kissé ijedt volt, de leosztotta a törpe ninját.
- Semmi közöm ahhoz, amik itt folynak. Csupán csak unatkoztam, ennyi történt, se több se kevesebb. A falutok ezt ugy oldja meg ahogy akarja. - jelentette ki Kira, majd ridegen az illetőre pillantott, majd visszanézett az asztalra és pénzt tett le.
- Kérek még egy ráment.
Hikuro nem értett a kölyökkel egyet és ennek hangot is adott.
- Kira, ennyire nem érdekel, hogy mit csináltál? Nem fogod fel, hogy tetteidnek következménye van, és látva, hogy ártatlanok szenvednek, nem vagy képes a segítségükre sietni? Mikor közém és a barbárok közé álltál, úgy gondoltam, hogy régi énem látom, és segíteni akarsz nekem, hogy azért jöttél, mert a gyengébbet bántották, de úgy tűnik nem. Sajnálom, pedig edzettelek volna, hogy erősebbé válj ezen az úton, még sehol nincs az erőd, ahhoz képest, ahová én eljuttathattalak volna. Mit szólnál egy fogadáshoz? A fiúk segítségére sietsz, ha legyőzlek, és ha megmented őket élet kiontása nélkül, akkor edzelek? Nos, egy gyenge idegentől csak nem félsz, vagy az iménti bátorságod gyorsan eltűnik, talán félsz a vereségtől? Ha nyersz, kapsz tőlem 10.000 ryo-t, de ha veszítesz, akkor megteszed amit mondtam.
Kira felállt a helyéről, majd elindult, de hirtelen megtorpant és a férfi felé nézett, bele mélyen a szemeibe.
- Elfogadom a kihivást és a  fogadást is.
Kisétáltak az utcára a fogadó elé, de hirtelen emberek gyűltek köréjük, házi fegyverekkel.
-  Emberek, nyugalom! Mi Kumogakure-i ninják vagyunk, én jounin vagyok, ő a tanítványom. Pont az imént ábrázolt helyzet miatt lettünk kirendelve. Sajnáljuk a történteket, a számításaink nem terjedtek ki a gyermekrablásra, de a helyzetet megoldjuk. Éppen készülünk visszaszerezni őket, és haza hozni a családjukhoz, természetesen a banditák vezérének fejével együtt. - felelte a 18 éves fiú, a falusiak elmondták, hogy mikor lesz a kivégzés, majd a 2 fiú egy tisztásra sétállt. A jounin megroppantotta az ujjait és még néhány testrészét.
- Mivel én vagyok a kihivó, te nevezed meg, meddig megyünk el a harcban. Kiütés, halál, első érintés.
Kira végighallgatta a jounint és testrészeinek roppanását, majd 2 perccel később sort keritett válaszára is, egy egyszeű kijelentést tett.
- Felőlem mehet halálig, de abban nem lenne élvezet. Tehát, maradjunk a kiütésnél. Aki elösször teszi le a hátsóját a földre az veszít. Remélem érthető.
A jouninnak kikerekedtek a szemei.
- Meguntad az életed, ilyen merész kijelentéssel, miközben még az ellenfeled se ismered? Lesz még mit tanítanom neked öcsi.
Majd elkezdődött a harc is, a szőke a kölyök Kira mögé került, de elis tünt, hirtelen a fáktól az előző férfi sétált ki dárdával a testében.
- Ez mind a te hibád...
Rövid gondolkodás után, Kira feloldotta a genjutsut, majd mögötte jött is az az ismerős hang.
-Már azt hittem, hogy bedölsz ennek a trükknek. Az elején még el is hitted, nem tudom, hogy szerencséd volt-e, vagy észrevetted, amikor használtam a technikát, de a lényeg, hogy ezen a részen átmentél, jó kiképzést kaphattál. Alábecsültelek kölyök!- majd 30 cmre feltünt a kissráctól, de elötte elmagyarázta, mit is fog tenni vele.
-  Második lecke, csata közben ne bízz senkiben, különösen nem az ellenfeledben! - majd kisebb közelharcra keritettek sort, amiből Kira került ki vesztesként. Majd a fiú csinált egy nagy marhaságot, csupán egyetlen egy szó miatt, amire a jounin le is osztotta. 
- Mi akart ez lenni? Azt gondoltad, hogy egy nyílt terepről eldobott fegyverrel meg tudsz sebezni engem, miközben láttad a sebességem? Vagy csak hirtelen, reflexszerű reakció lett volna a "gyáva" szóra? Ilyen könnyen elveszíted a fejed? Kapsz még egy esélyt a támadásra, nem adom fel, megtalálom benned a harcost, és te se ad fel, próbálj meg legyőzni. Találj ki valamit,  most nem támadok, így van időd.
- Na és most ugrik az a bizonyos majom a vizbe, hogy egy idegen mondja meg a tutit. És az zavar a legjobban a dologban, hogy igaza van, mindenben teljessen.Még ha esélyem sincs ellene, ki kell találnom valamit, amivel talán felpörgethetem az eseményeket. A technikáim eggyenlőre nem mutatom meg, attyám mit tennél egy ilyen helyzetben? - végül komolyra véve a harcot, nekirontott Hikuronak, aki minden támadását kivédte, végül Kira a földre került, kapva egy kis elektrosokkot.
- Van még mit csiszolni a képességeiden, bátorság, és harci kedv van benned, de azért kaptál ki, mert a támadásodnak semmi célja nem volt. - gugolt le a fiú feje elé a jounin, majd egy pukkanás és füstfelhő kiséretében eltünt. És a felülő fiú mögött jött is az ismerős hang.
- Szóval vesztettél! Nyomoztam kicsit, ha végre meg tudsz mozdulni, akkor gyere ide, mert meg kell terveznünk a holnapot.
- Miután nyomoztál? - kérdezte Kira, a fiú hosszas monologba kezdett, majd egy térképszerűséget rajzolt és kibökte Kira számára a legfontosabb dolgot. NE ÖLJ! Elmagyarázta a tervét, majd a fiatal kölyökre is kiváncsi volt. Mi a terve, meg ilyenek. De a fiatal fiúnak nem volt terve, ő a rögtönzések embere.
-  Az a tipus vagyok aki rögtönöz, vagy bejön vagy nem. De arra jutottam, hogy lessokolhatnád őket, vagy elterelhetnéd a figyelmüket, addig, mig kihozom a kölyköket, ha már egyszer az én hibám a dolog! - végül elmagyarázott egy egyszerűnek tűnő tervet, de voltak hátul űtői, amit Hikuro kijavitott, végül megkezdte az alapoknál a fiú edzését. Felrohant a fára a szőke jounin és leült, elmagyarázott minden fontos tudnivalót.
- Megkezdem a kiképzésed. Egy alap chakrahasználattal. Ha a talpadba chakrát összpontositasz, és egyenletesen áramoltatod, akkor képes vagy függőlegesen is sétálni. Igen! Bármilyen furcsának is hangzik ez így van, ez segíthet akár a harcban is. Egyfajta tapadást hoz neked, amit jó időben használva meglepheted az ellenfeled, ha ő nincs ilyen képzettségben. Próbáld meg megcsinálni te is.
- Nekem aztán mindegy! - lassan végignézett a fán, egy ideig figyelte és ezután lehunyt szemmel tigris pecsétet formált, erősen koncentrált.
- Gyűjtsd a chakrát a lábadba, a segitségével a fa törzséhez tapadsz. De ettől, hogy a francba leszek erősebb!? Ennek az edzésnek az a célja, hogy megtanuljam megfelelő helyre  összpontositani a  a felszabaditott chakrát. A fára mászáshoz  használandó chakra mennyiségének kisszámitása sem könnyű. Elvégre a lábba  a legnehezebb chakrát összpontositani. - végül a rengeteg próbálkozás és elmélkedés után, sikerült felsietnie Hikuro mellé.
- Mond Kira, neked van célod az életben?
- Még nem találtam! 15 év alatt nem volt egy perc nyugtom se, hogy ilyeneken agyaljak! - felelte Kira. Másnap megkezdődött az akciójuk is, a terv alapján elfoglalták a helyüket. A gyerekeket láncon vezették, majd megkezdődött annak is aminek megkellett. Hikuro végül nem birt magával és megkezdte a támadást. Igy a fiatal törpének is indulnia kellett, végül találkozott ellenfelével is, egy Föld elemű férfivel, aki minden áron kiakarta nyirni Kirát. Előrántott a semmiből egy kardot és azzal támadt, Kira ezt könnyedén kivédte, majd a férfi vállán termett, aki végül hamar le is dobta magáról. Majd a fiatal fiú egy hatalmas rúgással folytatta egy kis pörgéssel megspékelve, de a férfi ezt szinte meg sem érezte. Elhajitotta messzire a fiút egy rúgással, majd kézjelek és 2 másolat jelent meg mellette. A 3 ellenfél egyszerre lendült támadásba, a 2 klón Kirának rontva, mig a harmadik egy megfelelő időzitéssel: 
- Doton: Doryuudan! - egy sárkányfejjel nézett farkasszemet a fiatal shinobi, majd megindultak felé a lövedékek. Kira reflexszerűen a klón felé fordult, mintha támadni akarná, de inkább dobott pár hátaszaltót, háttal nekivágódott egy ház falának. A kezében lévő kunait gyors védekezésre állitotta, majd előhúzott egy ujabb kunait, ridegen figyelte az elötte alig pár cm- re elsűvitő lövedékeket. Egyenesen sűvitettek, igy a klónokat kezdte figyelni a további támadás érdekében, majd a technika használójára pillantott. Eloldalazva az ellenfele felé osont, közben a klönokat figyelte ide - oda pillantgatva, végül megtorpant és szorosabban megmarkolta fegyverét, hogy támadásba lendüljön, hiszen közvetlen 2- 3 méterre volt melette a férfi. Megiramodott felé, a levegőbe ugorva  egy ujabb rúgást inditott,  de ezúttal mindkét lábával folyamatossan hol az egyikkel hol a másikkal talpalta. Közben az egyik kunait hatalmas erővel nekivágta, de az lepattant róla. Kira pedig a levegőben repült, kicsit távolabb a férfitől.
- Doton: Gansetsukon! - harsogta a 2 klón és megjelent kezeikben 1- 1 rúd és alul várták a kölyköt, hogy eltegyék láb alól, majd a főellenség is támadott.
- Doton: Doryou Dango! - üvölti és hatalmas sziklát hajitott Kira fölé, ami zuhanni kezdett. A fiú a rudak felé fordult, kezeit kinyújtotta feléjűk, amikbe hamar bele is kapaszkodott,aztán mint aki fekvőtámaszt akarna lenyomni, úgy mozdult, majd izmai megmerevedtek, erei kidomborúltak, végül hatalmas lendülettel kipördült a klónok közt, majd néhány méterre tőlük csúszva toppant meg kissé görnyedve, ezután védelmi pózt vett fel. Egy rövid gondolkodás után rájött, hogy a férfi Föld elemet használ és a Villám elemmel lehet könnyebben legyőzni, igy egy robbanócetlis kunait dobott a levegőbe és aktiválta.
- Normális vagy kölyök?! Komolyan te hívtál ki?! Az égbe dobálod azt a szart, nem állsz te ilyen jól.- nevette ellenfele és a föld az ökle köré gyülve, kemény szikla ököllé vált és letámadta a fiút, de semmi nem történt. Vagyis ami történt, az is gyors volt. Hikuro a könyökével hárította a csapást, de csak egy pillanatig, mert utána ellenfele hatalmas lendülettel repült hátra, ökléről a szikla lemorzsolódott, és 10 méter távol állt meg.
- Hívtál! És  jöttem. Igaz, így a legerősebb technikámat kellett használnom, úgyhogy ebben a napban ezt már nem használhatom, de ha már itt vagy, megmutatom mit is tud. Már csak tíz másodpercem van.
Hirtelen eltűnt Kira elött a fiú, és ő csak azt vette észre, hogy az eddigi ellenfele a levegőbe emelkedett, alatta meg ott van Hikuro, 20 métert tett meg, amíg egyetlen egyet pislantott. Ezután a férfi a földbe csapódott, Hikuro már a levegőben volt, majd újra Kira mellett és kézjeleket mutatott.
- Chidorii!!! - ordította Hikuro, mire kék villámok összpontosultak a kezében, végigszántotta a támadással a földet és furcsa hangot adott ki a technika. Hikuro átdöfte a férfit és földbe csapta.
- Mért jöttél?! Mért jöttél egy olyanak segiteni, akit nem is ismersz és alig 1 napja ha a nevét tudod csak?! Mért nem hagytál itt magamra és mentél el?! Az én hibámból lettek a kölykök elrabolva, akkor mégis mi okból vagy még itt? Nem tudhatod, hogy mikor szúrlak hátba! Ha úgy nézzük akkor az ellenséged vagyok! És te mégis jöttél!! Ez ellentmond mindennel, amit tanitottak! - orditotta a fiatal fiú, amire a jounin csak mosolygott, de feszültség lebegett köztük.
- Menjünk szép sorjában, először is kik ezek a szerzetesek, akik tanítottak? Emellett én bízok benned az alapján, amit eddig láttam, és lennék a senseied, de ha ez téged kiakaszt, akkor itt kettéválnak útjaink. A kérdés, bízol-e bennem, és megfogott-e az erőm annyira, hogy elfogadd a következő ajánlatom. Gyere velem Kumogakure -ba, ess át egy szertartáson, melyet kirónak rád, és legyél tanítványom. - felelte magabiztosan Hikuro, majd folytatta.
-  Tudod, vannak gonosz, vannak kegyetlen emberek, akikben nem szabad megbízni. És vagyok én, aki tartja a szavát. Azért is jöttem segíteni, azt mondtam számíthatsz rám, ha feldobod a kunai-t, és számíthattál is rám, nem igaz?
 Kira megdöbbenten állt és figyelte a jounint, de végül döntött.
- Elmegyek veled, Hikuro! Most, hogy láttalak harc közben, tanulni akarok! Tőled!

"Szenvedés árán erősebb lehetsz. Ha nem adsz bele 150 százalékot minden edzésbe, és 200 százalékot minden harcba, nem leszel erősebb." 
Ezekkel a szavakkal kezdte meg Kira Hikuro oldalán a vizen járás fortélyát, ugyan nem volt nehéz neki, csak kemény 3 órába telt.
Első közös küldetésük után Kumogakure felé vették az irányt, de megálltak egy folyó partján, nappal volt, de mégis tábort vertek, Hikuro bemutatta, miként lehet vízen járni, de ez csak az első fázisa volt, de előbb ezen kellett a fiúnak túl lennie és aztán jöhet a folytatás.
A fiatal fiú, aki még nem volt Kumogakure ninjája, tigris pecsétet formált és várt, chakráját a talpába összpontosította szép lassan, majd a víz felszínére lépett, de a második lépéssel beleesett a hideg vizbe. Kisétállt a partra és újból próbálkozott, ami újabb kudarcba fulladt. A partra visszament, végignézett vizes ruháján, levette a táskáját, a pólóját és a nadrágját, csak az alsógatya maradt fent rajta, amit cikinek tartott, hisz bárki megláthatja, bár ez csak 2 másodperces gondolat menet volt, majd újból legfőbb feladatára koncentrált, hogy sétáljon a vízfelszínén. Állandó mennyiségű chakra összpontosítása, erre hamar rá is jött, számára ez nehezebb volt, mint a chakra fen tartása. Bár lehet hogy ez a kettő ugyan az? Folyamatosan a megfelelő mennyiségű chakrát kell kibocsátani a lábból, megkell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy a felszinen maradhasson. A lábba koncentrálva a chakrát, azután folyamatosan kienged egy adott mennyiséget, hogy fennttarthassa azt az egyensúlyt. Lépésenként koncentrálta a chakrát, minden egyes lépése után, így nem esett bele egyből, majd mikor süllyedni kezdett, felrántotta a lábát, hogy fenn maradhasson. ezzel eltelt talán egy óra, talán több, de ráérzett a dologra. Meglett, csak a sokáig való fenntartása volt nyűgös egy állapot. Szóval ezért hal meg a ninják többsége, a megfázás az erősebb... // XD //

A következő a vízen siklás volt, vagyis az emberi "kacsázás"

Hogy a sensei-t idézzem : " Ez a gyorsaság, a meglepetés, és a királyság három szavas definíciójával ér fel." Akkor mért hivják kacsázásnak? Nem tudod? Akkor jó mert én sem, de mindjárt megtudjuk, olvass figyelmessen.
Csak chakra kibocsátással el kell lökni magunkat előre a víz felszínén, majd lábban a chakrát úgy irányítani, hogy az egyensúlyi állapot megmaradjon, de mégis ne tapadjon, hanem csússzon. De nézzük csak ez a kis lökött mit ügyeskedett és hánykolódott, hogy "kacsa" lehessen.
Hiába ugrált a felszínen, az csak magas volt és nem kellően hosszú, így amit akart az nem jött össze, hibapontokat szedett össze, amire majd Hikuro megadja a büntetést is. Mire a következőt ugrotta volna, nem tudott már, mert tapadt és lesüllyedt a  fenékre. Majd újra talpra állt és robbanásszerűen megindította magát előre, de a magasság az megint nagy volt. Majd arccal telibe kapta a folyót, szó szerint pofára esett, majd egy újabb próbálkozás után, ugyanaz lett a végeredmény, de a tenyerébe fókuszált annyi chakrát, hogy az elegendő legyen arra, hogy ne süllyedjen el és a felkelését megkönnyítette egy szaltóval.Végül annyira ideges lett, hogy kicsapta a chakrá-t, végül közvetlen a felszínen kezdett süvíteni, de valami okból elvesztette az egyensúlyát, "kicsúszott alóla a víz", és gurulni kezdett a felszínén úgy 3 métert, majd gyors talpra állt és még 2 métert csúszott azon. Aztán a partra is "kitévedt" nem is egyszer, de végül megtanult kanyarodni is, méghozzá teste apró elmozdításával. Ezen is túl jutott, végül a büntetés, azért a rengeteg hibáért. Ez egy piszok nehéz és megterhelő dolog volt, több tucat ninja belerokkant, sok ninja generáció szenvedett ettől... ez pedig nem volt más, mint Dicshimnusz regélése Hikuro-ról. Igen ez valóban nehéz feladat, egy olyan fiú számára, aki nem alázkodik meg akármekkora szintű ember áll is előtte.

Aztán jött a kérdezz felelek dolog, Hikuro játékként vetítette fel ezt Kirá-nak, aki elfogadta és belement ebbe az egészbe. A kérdések oda vissza mentek, majd aludtak egyet, másnap pedig meg sem álltak Kumogakure no Sato-ig. Bár addig is 3 feladatuk volt, amit az "öreg" diktált: Edzés, Edzés és Edzés. 
Amikor a Kapuhoz értek, emberek tömege ki-be vonult, rengetegen voltak, Hikuro meg szégyenítette a fiút:
"Utat, vigyáztam, gyerekkel vagyok. Már ennie kell, kicsit nyűgös. Csak egy éves, bár korához képest igen kifejlett példány, ő az új szuper ninja. Egy egy éves baba genin. - bár ennél tovább nem bírta a megalázást, így Kira felé fordult. - Mivel így érkeztünk meg, így eltekintek a büntetésedről, nem kell dicsőítened sehol, szerintem ez épp elég lesz. Jól vigyázz a következő edzésen Kira, még nem tudom mit találok ki addigra". 
Majd a szőke hajú jounin otthagyta kis időre a fiatal kis növésű fiúcskát és a Raikage-samá-hoz ment, elecsetelni, hogy egy új taggal bővülhet a falu.
"A falu, mely a Mennyhez közel épült!" Ezt olvasta Kira a kapunál, mivel Istenhez hű volt, így megkedvelte a falut, bár a benne élőket nem nagyon. Kisebbségi érzete volt, mindenki és minden olyan nagynak és óriásinak tűnt hozzá képest. Majd felrohant a magaslatba, ahonnan remekül rálátott a falura és annak környékére, lenyűgözte a látvány. De a percek csak peregtek, de Hikuro csak nem tűnt fel, Kira pedig már unatkozott. Így elindult a Palotához, amerre a jounin is elindult, de ott ragadt. Mint egy kém úgy surrant be és felsietett a 3.emeletre és az egyik ajtónál megállt hallgatózni, de nem sok ideje volt rá, 2 shinobi jelent meg mögötte, lefogta az egyik és már tessékelték is be. Ebben a faluban szabályok vannak, amiket be kell tartani, így nem járkálhatott úgy, ahogy szeretett volna. Kira csatlakozhatott a faluhoz, de előtte egy szertartáson kellett, hogy részt vegyen, ezáltal és ezután megkaphatja a Genin rangot és így tovább. Kapott egy pecsétet a nyelvére, ami azért szükséges, hogyha elárul a faluról akár egy dolgot is, akkor sajnos meghal, így Hikuro a sensei-e lett, mint felvigyázó, vagy hasonló.
A fiú másnap reggelig edzett, majd elsétált a kiképző terepekig, ahol megvárta újdonsült sensei-ét, aki hamar oda is ért, átadott egy fejpántot  törpe shinobi-nak, aki azt zsebre vágta, majd kapott súlyokat is, amiket felvett, így korlátozva a mozgását az edzés közben. Összesen 40 kg volt az össztömegük a felcsatolt súlyoknak. Így most már céltudatosan edzhettek, de nem vehette le őket, még WC-és közben is magán kellett hogy hagyja.
A feladatok a következőek voltak:
- 10 kör a telep körül
- 100 fekvőtámasz 
- 100 felülés
- Nyújtás
Ami pedig lett belőle, azok a következőek lettek:
- 10 perces karemelgetés, majd egy nagy hasra esés is követte a dolgot, a lendület volt a hibás, majd újból elakadtak lábai és elesett, mintha most tanult volna meg járni
- 25 percbe telt, míg lefutotta azt a bizonyos 10 kört
- 235 fekvőtámasz
- 150 felülés
- leszedte a súlyokat és sorozatos hátra szaltókat csinált, majd kézenállásos fekvőtámaszt, úgy 10-et
Pihenésképp Hikuro elmondta neki, hogy hogy lehet megnyerni egy csatát jutsu használat nélkül, csak egy kis fortély kell hozzá illetve kreativitás és semmi más, bemutatta a Shikyaku no jutsu-t, amit a fiúnak is el kell hogy sajátítson. A technika hátránya, hogy jobban kihozza a használó ösztöneit és ez a halálba is viheti.  "A halál után már nincs semmi, nem számít milyen messzire mész, a végtelen út sosem ér véget! De a büszkeség nem sokat ér, ha halott vagy, igaz?"
Kezdésképp egyszerre csak egy helyre fókuszálta a chakrát, hogy szokja a helyzetet és a vele járó dolgokat. A hallással kezdte, a látással folytatta végül egyszerre akarta rögtön megteremteni ezt a jutsu-t. De nem ment, ezzel fel is adta, aminek a vége egy jó nagy adag fejmosás lett... " Te még nem vagy ninja, és én épp azt próbálok belőled nevelni, szóval ne sírdogálj, mint egy kislány, nem áll jól, hanem szedd össze magad, mielőtt én szedlek össze, és kezdj neki előröl, használd amit megtudtál róla, és alakítsd ki saját stílusod szerint, lássam! " -  és kezdhette újból. Leült török ülésbe sensei-e elé, aki alapból ült már a földön, koncentrálnia kellett, az eddigieknél is jobban a teljes siker érdekében. Ismét egyenként áttekintette a chakrá-val átitatott helyszíneket, bezzeg most minden tökéletes volt, most hogy a jounin adott egy kis löketet neki. De aztán kizökkent a helyzetéből és elszállt a tudománya és ezért kicsit felhúzta magát, de hamar belenyugodott és folytatta, most már a teljeset egyszerre zúdította magára. Ismét felforralta a chakrát, finoman eljuttatta az adott helyszínekre, a látás kész, résnyire nyitotta a szemét, igen tökéletesen látott. A szaglás kész, ugyanolyan undorító kevert mocskot érzett mint az előbb. A hallás kész, mindent tisztán hallott, még a Kapunál az öröket is, majd jött a tapintás és formált egy tigris pecsétet, minden fontos területen keringette a chakrát, körmei helyett lassan karmok jelentek meg, szorosabban megmarkolta a nadrágot, majd halkan motyogta a technika nevét.
- Shikyaku no Jutsu!  
Lassan résnyire kinyitotta szemeit, Hikuro lábát látta, majd felpillantott rá és megpróbált fel állni, de helyette, négykézláb maradt, mint egy állat. Bár annál furcsább pózban, remegő testtel. Beleszagolt a levegőbe, aminek a következménye az volt, hogy talpra szökkent és karjával eltakarta az orrát. Saját szagát érezte, amit igy sokkal erősebben érzett...
Hikuro három D szintű feladattal folytatta a dolgokat, zavaros miérteket kapott, a válaszokat pedig hamar visszaküldte a kérdések feladójának.
1.: Vaddisznó vadászat.
Az erdőbe kellett mennie, ahol az az állat ordított és fákat döntött ki, a fiú pedig megtalálta a Shikyaku no Jutsu segítségével, a hátára ugrott és nem eresztette. Beletúrt az állat orrába, hogy meg tudja ott ragadni, majd irányitása alá vonja. Ez hamar végbe ment, majd az állat halála is bekövetkezett.
2.: Ételfutár
A vaddisznó teteme egy rámen bódéhoz lett víve, igaz azt a jounin vitte el, a kölyök nem bírta volna azt el. Fél órát várnia kellett míg kihozta a férfi a tányérokat, mivel nem volt csomagolás, sietnie kellett a dologgal, egy óra alatt oda kellett érnie, ám az eső akadályozta ebben, meg egy egy szakadék híd nélkül, persze sensei- e segítségét kérte, aki megidézett egy sárkányt, akivel átrepültek a szakadékon, így Kira elvitte a megrendelőnek az ételeket, majd mehettek vissza a faluba.
3.: Szemétszedés
Egy szirthez értek, keskenyebb volt,  egy ninja, főleg egy genin könnyedén átugorhatja, de a szemét az alján volt, 15 méter mélyen. A feladat az volt, hogy  annyi chakrát kell összpontosítania talpába, hogy ne tapadjon, hanem csússzon, de a súrlódás miatt lassulni fog, ha pedig elérkezik a pillanat, akkor megáll, ekkor pedig rögtön el kell rugaszkodnia a másik oldalra, ott is lefelé kell csúszni és így tovább, míg lenem ér az aljára. A kis srác kapott egy kosarat amit a hátára vett és lemászott. Ugrani is próbált, de Hikuro olyannyira "megrémisztette", hogy inkább a mászást gyakorolta, le és fel. Mikor végzett, fent elmondta Hikuro-nak, hogy mit is művelt. Szavai után Hikuro egy határozott lökéssel a mélybe taszitotta őt, ha nem csinál semmit, akkor meghal, de ő élni akart és igy belekapaszkodott a falba és lemászott. A feladatot 10-szer kellett, hogy végre hajtsa. Tapadás, Csúszás és ugrás. Nekirohant a falnak és egy darabig rohant fel, majd átugrott a másik oldalra de visszaesett, ugyanez történt még jó párszor.  Ismét nekirugaszkodott és ide- oda ugrásokkal jutott feljebb elegendő chakra kibocsátással. végezetül felért, nem nézett a fiúra, hanem már ugrott is vissza, egy kissé ugyan guggolással csinálta, alig érte a sziklafalat, elrugaszkodott a másik oldalra, ahol egy ideig csúszott a chakra segítségével, majd idő előtt a másik oldalra ugrott, ahol már próbált felegyenesedni és úgy csúszni, majd ugrott és ért vissza le az aljára. Majd ismét fel és aztán le.

Megtanult technikák + pecsét a nyelvre és bekerülés Kumogakure no Sato-ba
 - Vízen járás és siklás
 - Shikyaku no Jutsu
Küldetések: 3 D szintű egy nap alatt
 - Vaddisznó vadászat
 - Ételfutár
 - Szemétszedés

"Amikor a levegő magával ragad, a tűz pedig az ereidben tombol, a föld megmozdul a lábad alatt, a víz pedig hirtelen rád zúdul a semmiből."

Az első C osztályú küldetés

Kira az edzései után hazament, hogy kipihenje magát, reggel kopogás zökkentette ki mély alvásából, Hikuro zavarta meg, egy C színtü küldetés miatt, amitől a fiú izgalomba jött. Azt hitte, hogy végre vér tapadhat a kezéhez. A Hikuro csapat jelentkezett a Raikage palotájában, ahol Mabui kiosztotta a feladatot és útnak indította őket. A küldetésük szállítás volt, 2 teli szekeret kellett a Menedékre szállítani, de nem egyedül kellett menniük, egy másik csapat is elkísérte őket. Kirának ez természetesen nem tetszett, mint ahogy sok minden más sem, mivel ez az ő küldetése lett volna, nem értette, hogy Hikuro miért is megy vele egy másik csapattal és ezt nem hagyta szó nélkül. De meglett a szólásának eredménye, hiszen Hikuro bepörgött és kiütötte a divatból tanítványát, lehordva őt a sárga földig. Pillanatnyilag nem volt túl büszke rá. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Bemutatkozás után mindenki elfoglalta helyét, Kira vezethette az első szekeret, feldagadt arccal, elindultak a Selyem úton. Majd Natsumi hívta ki őt egy harcra, Hikuro pedig ösztönözte őket, hogy felmérje az ifjú törpe képességeit. Kira belement, hiszen kellett neki egy kis mozgás, igaz ami igaz, nem egy kislánnyal akart megmérkőzni, hiszen nem ölheti meg.
Majd Hikuro közölte vele, hogy Takumi is Fuuton elemet birtokol, kérjen tőle egy kis instrukciót. A fiúnak ez nehézkes dolog, sőt! Ez volt a legnehezebb dolog egész életében, hogy megkérjen valakit szépen valamire. Majd egy falut járt be, ami nem volt nagy, Hikuronak kellett valami kaját szereznie, a lustaság mintaképe, akire felnéz, meg a másik jouninnal is beszélnie kellett. Megvette a kaját, majd ejtett egy laza beszélgetést Takumival, aki belement a Fuuton elem oktatásba, így indulhattak vissza a szekerekhez, végre tovább mehettek. Bár a szőke ninja oktatást tartott a szekereknél a másik 2 genin számára, legfőképp Kaito számára. Végre nem Kira húzta a rövidebbet. Útnak indulhattak. Hikuro sensei érdeklődött a faluban történtekről, Kira őszinte válasza megmosolyogtatta a jounint, azonban a fiatal genin már nem tudott nyugton maradni, kihívta Natsumit és így beindult Hikuro is, 2000 ryot feltett rá, hogy ő nyer. A harc megkezdődött, közelharcban mérkőztek meg, Kira lenézte ellenfelét, de nagy hiba volt, kis híján legyőzte egy kis taknyos, azonban a felesleges gyűlölete egyre csak nőtt rajta és megakarta ölni, ám váratlan események történtek, Hikuro leállította a harcot és közölte ellenfeleik helyzetét, hiszen klónokat küldött ki előzőleg. Kira beismerte bűneit és őszintén összeírta a  szőke jouninnak a belső világát, a jounin pedig bőgni kezdett, de hamarabb elmúlt, mint ahogy Kira kimondhatta volna azt, hogy zabszem. Hikuro egy gyors tervet készített, egy rongydarabon vázlatolta tervét a többiek számára. Talán az éjszakát nyugodtan tölthetik, de őrként éjszakáztak, felváltva, Kira pedig a Fuuton elemmel ismerkedett,  amit Takumi említett neki, aszerint próbálta. Úgy ahogy ment is a dolog. Reggel pedig útnak indították magukat, haladtak tovább a Selyem úton a céljuk felé, közben figyeltek mindenre, esetleges támadás hárítása érdekében.
Aztán Takumi felfigyelt egy madárra, ami elengedett egy dobozt, ami aztán felrobbant. Ezzel tűeső zúdult a szekerekre, na meg egy kis füstbomba. Kira nem tudott mit tenni, Takumi indított ellentámadást egy Fuuton elem használatával. Majd kunai zuhatag is érkezett rájuk, ezt könnyebb volt hárítani. Aztán parancsot kaptak, miszerint vigyázzanak egymásra. Az ellenség piszkos trükköket vetett be, klónokat, így a jouninoknak meg lett a feladatuk.
Aztán érkezett egy "gorilla" is, Kira hagyta a tervek szövögetését, inkább csak rögtönzött. Az ellenség füstfelhővel lepte be Kumogakure törpéjét, de ez nem átlagos füst volt, a fiú szédült és tompultak érzékei, pedig megakarta táncoltatni a nagydarab csóri csókát. Aztán egy ütés során kirepült a füstből jó pár métert csúszva a földön, ezután egy robbanás történt a másik szekér felől. Az események felpörögtek, Kaito az egyik ellenfél után loholt Hikuroval, Takumi egy másik ellenféllel viaskodott, a kisegér pedig Kira ellenfelével hadakozott. Kira a szekér tetejére tért vissza, hogy mindent jobban lásson, majd visszatért Natsuminak segíteni, így megkezdődött a gorilla elleni harc. A dolgok nem mentek simán, újabb füst lepte be a harcmezőt, Kira utasítást adott a lánynak, hogy ebből már maradjon ki. Vagy azért mert nem akarta bajba sodorni, vagy egyszerűen csak saját magának akarta a győzelmet, ez már nm derül ki. Istenei elárulták őt, így aztán nem várt segítséget senkitől sem. A nagy darab fickó nagyon mérges lett Kirára, mert az nem hagyott neki egy szusszanásnyi időt sem, így dühösen rontott rá. A fickó nekicsapódott a törpének, aki chakrát összpontosított talpába csúszott hátra a füst felé, de állta a sarat. A csávó újabb támadásra készült, ám egy hirtelen jövő szél áradat kapta telibe és reptette meg. Takumi érkezett segítségére és lekötötte az ellenfelet, így a fiatal fiú kifújhatta magát. Mindenkit elkaptak. Rövid és zavaros beszélgetés vette kezdetét. Kira és Hikuro visszaindultak foglyaikkal a faluba, míg Takumi a 2 geninnel folytatták a küldetést. 
Kira kapott pár nap pihenőt, aztán elindult a kiképzőterepre.

Fuuton feloldás + Senpuuken

Kira pihenőt kapott küldetése után, aztán elindult a kiképző helyre, ahol Takumi is megjelent. Egy kis fizikai bemelegítéssel kezdett a kölyök, majd egy gyors választ is dobott a jounin kérdésére. Egy chakra érzékeny papíron a különböző chakrák más más hatást keltenek a papíron. Takumi egy rakat papírt vett elő, a feladat egyszerű volt. Kettévágni chakra segítségével. 
Próbálkozás következett de nem sikerült, a papírt összegyűrte, eldobta. Egy újabb próba következett, a koncentrálása csak arra összpontosult, így a papíron lett egy kisebb vágás. A következő gyakorlat a fegyverbe való chakra volt és annak nagy erejű pusztítása. Sima kunaiba vezetett chakra csak beleállt a sziklába, de amint egy chakra érzékeny fegyverbe vezette, a sziklán keletkezett károk nagyobbak voltak. 
Ezzel befejeződött a tanulás, de néhány nap múlva Kumo törpéje ismét megjelent a terepen. Takumi épp edzést tartott 2 diákjának, majd elküldte őket valami pisis feladatra és az apró fiút kezdte tanítani.  Számos lehetőség közül választhatott volna, de ő a kézhasználatot választotta. Takumi a fiún mutatta be a technikát, aki egy fának csapódott, majd el kellett sajátítania.A karjába kellett áramoltatnia a fuuton elemű chakrát, az öklébe összpontosítani, majd alakot kellett formáznia neki és végül kipréselni a levegőbe, hogy örvényként telibe kapjon valamit. Egy próbabábun gyakorolhatott, ami kötélen lógott le a fáról. Azt kellett chakra segítségével felszabdalni, de csak a levegőt üthette az áldozata mellett. Majd meg kellett reptetnie a gyakorló bábut, így a fiú beállt elé, gyakorolta az eddig tanultakat, majd a szétcincált bábu a levegőben szált a talajra. Takumi a fejét vakarta, a fiú elsajátította a technikát. Utolsó feladatként össze kellett szednie a bábut és darabjait. Nem nagy kedvel, de összeszedte és megreptette azokat egy kukába. Ezek után már csak egy küldetés tehetné szebbé napjait. Ahol hőssé lehet, ereje fitogtatása nélkül, vagy azzal.