Kira

Tanulandó jutsu: Fuuton: Daitoppa / Szél elem- Áttörés
Tipus: Támadó
Szint: C
Chakra: 175
Ezzel a jutsuval egy nagy szélrobbanást lehet okozni a használó közelségében, elég nagyot ahhoz, hogy szinte mindent arrébb lehessen lökni vele tisztes távolságba.  

NJK: Marko- sensei


Éjszaka a fiatal fiú ismét forgolódott az ágyában, képtelen volt elaludni, mivel néhány dolog nem hagyta nyugodni, felkelt, majd felöltözött, végül elhagyta a házát, végigjárta a falut, ahol csak egy két őrt és jounint látott.
- Inkább elmennék egy újabb küldetésre, minthogy unalmasan tengesem nyugtalan éjszakáim. - morgolódott, miközben zsebre vágott kézzel haladt az egyik utcán. Nevetés érkezet háta mögül, így megtorpant, hátranézett.
- A világban elfoglalt helyünk és szerepünk keresése gyakran egész életen át tart, egyes kérdésekre választ kapunk, másokra nem. És akadnak olyan fordulópontok is, amelyek az egész addigi bizonyságot, életszemléletet drasztikusan átformálhatják. - felelte Marko- sensei, miközben elsétált a fiú mellett, aki követte tekintetével.
- Gyere velem. Nem hagyom, hogy unatkozz! 
A fiú komótos léptekkel haladt a férfi után a kiképzőterepre.
- Mutatok neked egy technikát. Van rá 1 napod, hogy elsajátítsd. Ha időn belül megtanulod, meglepetésem lesz számodra. - jeletntette be a jounin, Kira bólintott, így a sensei magyarázni kezdett.
- A technika neve Fuuton Daitoppa. Kézpecséteket alkotsz és összecsapod a tenyereidet, végül elindul egy széllöket, ami letarol előtted mindent 5-6 méter hosszan, de lehet 10 méter is, a beleadott chakra mennyiségtől függően. Ennyit a hosszas monológról, hiszen te a gyakorlatot érted, ugye? Bár nem igen hiszem hogy ennyi instrukcióból megérted a dolgot, de nem akarok belemenni pont éjszaka egy hosszas mesébe. - a férfi kézpecséteket alkotott:  Tora/ Ushi, Inu, U, Mi. 
Ezen kézpecsétek megalkotása után Marko összecsapta 2 tenyerét, egy nagy sávban, jó hosszasan  egy szélrobbanás, feltarolva mindent ami az utjába került. Füst lepte be a helyet, néhány perccel később ez felszállt, a fiú ridegen figyelte a támadás által felszántott helyet, majd visszaemlékezett a pecsétjelekre és bólintott, a jounin intett és egy pukkanás kíséretében eltünt.
- Akkor 1 nap. Mit nekem 1 nap?! Még annyira sincs szükségem. Akkor taroljuk fel a helyet. Elég veszélyes technika ha közvetlen eléd beáll valaki, akkor az... halott. Bár nem hiszem, hogy ez fegyverek visszaveréséhez tökéletes lehet, a dolgot elnézve ez pusztít, mintsem... 
Elkezdte keringetni a chakráját, amit szép lassan az elemi chakra váltotta fel, végül felgyorsította azt és kézpecséteket formált: Tora/ Ushi, Inu, U, Mi. Majd összecsapta tenyereit és... semmi se történt. Elkapkodta a dolgot. Mérgében megismételte a dolgokat, a semmin kívül nem változott semmi. Így megvakarta a fejét és ridegen meredt maga elé, majd egy chh-t szűrt ki fogai közül.
- Hát jó. Akkor mit nem csináltam jól!? Pedig ugyanazt csináltam amit ő is. Elvileg. Gyakorlatilag meg hát... a franc se tudja. Na nézzük. A kézpecsétek helyben vannak, csak a technika kivitelezésével van probléma, valami nem stimmel, az biztos.
Újból megalkotta a kézpecséteket, összecsapta tenyereit, de változás nem történt, pedig jól csinált mindent, azt tette, amit mutatott a sensei neki.
Sóhajtott, majd lehunyta szemét és koncentrálni kezdett.
- Bánj megfelelően a chakráddal. Ismerd. Érezd. Irányítsd.- tigris pecsétet formált és elkezdte az elejétől.
- Az írányításom nem volt tökéletes az már biztos, így a technika nem a várt hatást fejtette ki. Akkor hogyan fussak neki újból, hogy tökéletes legyen a dolog?
A chakrát lassan keríngetni kezdte a chakraereken keresztül. Finomított rajta.
- Az írányításom alatt kell tartanom, hallani a suttogását, érezni a lüktetését. Eggyé válni vele.
Elkezdett hajnalodni,  geninek érkeztek a helyre, a fiú nem tudott koncentrálni tőlük, igy elment onnan, kiment a faluból, egy nyugis helyre ahol folytathatta a megkezdett tanulást. Ezzel telt el bő egy óra, hogy újból megismerje elemét, hogy következőre már ne nagyon valjon kudarcot.
- Rendben. Kezdjük hát. A chakra kontrollom tökéletes az már biztos, szóval mehet a második fázis.
Tigris jelet formált, lehunyta szemét, chakráját felváltotta az elemi chakrája, a  Fuuton elem.
- Mivel közelharcban vagyok a legjobb, ez az elem tökéletes számomra. - hirtelen eszébe jutott egy aprócska dolog, keresni kezdett egy nagyobb levelekkel borított fát, talált egyet és leszedett róla egy levelet. Chakrája segítségével kettészelte azt, ami azt jelentette, hogy csata közben is képes használni. Nem is figyelte ahogy telik az idő és újra besötétedett, visszasétállhatott az üres kiképző helyre.
-  Átkozott. Mért nem magyaráztad el bővebben!? Annyit értettem meg az egészből, hogy a pecsétek után elindul egy vihar. De hogy mit fogok érezni, illetve hogy mit nem fogok, azt már nem magyarázta el. Ahogy elnéztem a dolgot, az körülöttem fog létre jönni és kicsapódik. De az összes tenketsu pontból....áh ez már tiszta káosz, egyszerre kell támadnom és védekeznem. Úgy menni fog. Ugorjunk neki, ez az én pillanatom lesz.
Lassú komótos léptekkel kedvenc helyére ment, kissé mérges volt, még hozzá azért, mert nem sikerült elsőre a technika elsajátítása, dehát Róma se egy nap alatt épült fel. Szívott egy nagy mély levegőt, amit benn tartott, majd mindet egyszerre kieresztette, végig csinálta még párszor, hogy lelki békét találjon, nem akart újból lelkifröcsöt hallgatni, elemezni és megérteni.
- Az, hogy elsőre nem sikerült, még nem világvége. De az, hogy harmadszorra se akar menni, az már nem király. Nem fair. Neki kezdek újból, de mindjárt itt az idő, hisz egy napot kaptam, amiből van még ... 25 percem. Brutalitással semmire se megyek, meg kell szenvednem érte, de maradt még bennem annyi, hogy véghez vigyem ezt az egészet. 
Lehunyta szemét és tigris pecsétet formált, elkezdte újra keringetni chakráját, ami elemi chakrává idomult átt. Majd megalkotta az ismert kézpecséteket, kinyitotta szemeit, összecsapta tenyereit. Körülötte szinte felbolydult a levegő és viharként tombolni kezdett, robbanás szerűen zúdult előre, hangját egy hatalmas szélviharhoz lehetett hasonlítani, a fák ágai a fiú mellett hajladozni kezdtek. Porfelhő lepte be a helyet, de amint az eltűnt, megcsodálhatta művét. A talaj úgy 4 méter hosszan és 1 méter szélesen feltarolta a helyet. Kira kieresztette a levegőt, majd félgörnyedt pózt vett fel, kezeit a térdére helyezte és szaporán vette a levegőt, majd elmosolyodott.
- Tudtam hogy király vagyok. Megcsináltam. Tudtam, hogy megcsinálom.
- Szép munka. - felelte Marko, miközben feltűnt a fiú mellett, aki lassan rápillantott, végül vissza a feltarolt helyre, végül lassan felegyenesedett, mintha semmi se történt volna, mintha nem fáradt volna el, mutatta az erős legényt, amolyan Kira stílusban. Marko a kezét a fiú fejére helyezte, elmosolyodott, Kira pedig lecsapta róla azt. 
- Majd legközelebb is taníts meg egy jutsura. De bővebben kifejtve. Oké!? - felelte kissé parancsolóan a fiatal genin, majd elsétállt az éjszakába.

Szia!

Bevallom nem olvastam el, csak a jutsu ismertetéséig jutottam. S abból leszűrtem, hogy Te magad sem olvastál el valamit: http://narutohun.niceboard.org/t992-tanulasok-szabalyzata

A technika szintjére szeretnék rávilágítani és a szabályzat ezen pontjára kiterjedő szövegrészletre.

Fuuton: Hanachiri Mai // Szél elem: Hulló Szirmok Tánca

A használó a kézjelek után egy nagyrészt virágszirmokból álló keskeny, de intenzív szélörvényt hoz létre, mely – amellett, hogy elsodorja az áldozatot  -  még el is bódítja azt.

Kézjelek:  Tigris, Nyúl, Sárkány
Chakraszint:  210
Besorolás:  B


Még a faluban történt, mikor Kira a rámeneshez indult, reggel fél 7 volt. Két saroknyira volt a céljától, sietett, chakrával a tenketsu pontjaiban gyorsította magát, mikor valaki rohant felé könyvvel a kezében, bár egyikőjük sem figyelt, így érthető, hogy     összeütköztek és a földön kötöttek ki mindketten.
- Nem tudsz figyelni? - kérdezték egyszerre a másiktól, amin aztán meg is lepődtek, véletlen volt az egész, ahogy a következő is.
- Te nem figyeltél.
Aztán az idegen arcról kiderült, hogy Marko sensei volt, nevetni kezdett és gyorsan felállt és kinyújtotta karját a fiúnak, hogy segítsen a felkelésben, de a törpének nem kellett segítség, felállt egyedül.
- Jól vagy? - kérdezte egy kis mosollyal a jounin, majd várta a fiatal shinobi válaszát.
- Bocs, de nem érek rá.
Azzal Kira ott is hagyta és elment enni, 2 tál rámennel kezdte napját, illetve folytatta, majd fizetett, távozott, kisétált a faluból egy kis gyakorlás ürügyeként.  Néhány perc múlva elért egy tisztást, csendes, nyugodt üres helynek tünt, így ott maradt.
Előhúzott egy kunait és mielőtt még bármit is csinált volna, megszólították.
- Áh Kira. Te is itt szoktál gyakorolni?
A törpe gyorsan megfordult, mögötte 4 métere tűnt fel Marko, nagy mosollyal arcán közeledett a fiú felé. Kira megpörgette a kunait, majd visszahelyezte oda ahonnan előszedte és élesen a férfi szemébe nézett.
- Igen és pont hogy megzavartad azt.
- Oh, hát ha zavarok, akkor nem tanítok semmit se. - nevette Marko, majd leült a földre, Kira kissé lenéző pillantást vetett rá.
- Tanítani? Mit tanítanál nekem?!
- Ne siess ennyire előre, még azt se kérdezted meg, hogy milyen elemmel rendelkezem. - hunyta le szemét Marko, majd egyik szemét a geninre vetette, aki se nem válaszolt, se nem mozdult, így folytatnia kellett.
- Fuuton elemű jounin vagyok és Sayu kért meg, hogy tanítsalak meg a kedvenc technikájára. 
Kira kissé meglepődött, aztán lehiggadt.
- A kis csótány kért meg? Milyen technikáról lenne szó?
Marko nem válaszolt, perceken keresztül csendben volt, kettejük közé némaság burkolózott. A jounin sóhajtva állt fel, élesen Kirára nézett, majd lenéző hangnemben megszólalt.
- Ha túléled a csapásom, megtanítom neked!
Kira nem értette mit akar a férfi, még ridegebben nézte annak szemeit, a jounin megmozdult, kézpecséteket mutatott. Tigris, Nyúl, Sárkány. Körülötte kisebb szélörvény forgott, majd egy intenzívebb megindult a fiú felé...
 
Órákkal később
Kira felriadt és amilyen gyorsan tudott felült és körülnézett, Marko ott ült mellette.
- Mi történt?!
- Elkapott a technikám... elájultál. 
Kira feltérdelt és inogva felállt, majd a jounin is felkellt, miközben a fiatalabbat nézte, aki kissé ridegen meredt maga elé és kissé ridegen, lenéző szavakkal megkérdezte, mégis mi az ördög találta telibe.
- Milyen technika volt ez?!
- Hanachiri Mai. Intenzív szélörvény, ami még el is bódít támadás közben. - pár másodperc szünetet tartott, hogy a kölyök felfogja a mondandóját, aztán folytatta, mintha semmi sem történt volna az elmúlt néhány percben, hangja határozott és kedves volt, a maga bolondos módján.
- Keringesd a chakrád, majd enged magad köré, alkosd meg a pecséteket, majd engedd szabadjára a szelet. Lehet sok chakrádat el fogja szívni az elején, de a lelkesedésed ne csappanjon. Formáld, alakítsd kedvedre, vagy ahogy tetszik, rád bizom. Nem egyszerű, figyelj oda.
- Szóval ez nem kézhasználaton alapszik, hanem a test körül cikázó örvény ... - gondolkodott el egy cseppet Kumo törpéje, majd kérdezett, hangja már nyugodtabb volt, hiszen érdekelte a technika kivitelezése, alakja és formálja na meg úgy minden.
- Mutasd meg újra a pecséteket. Aztán megcsinálom, ne aggódj, hamar meglesz. Csak... 2 napot adj, oké?
Marko sensei elmosolyodott, majd bemutatta: Tigris, Nyúl és Sárkány, de most nem csinált semmit, csak mutatta a jeleket, amit az apró shinobi alaposan meg is figyelt, persze most hogy felkészült a támadásra, így semmi sem történt, ezért megnyugodott.
Koncentrálni kezdett, chakrát áramoltatott testében, majd amit a Senpuuken technikánál is alkalmazott, hasonlót produkált itt is. Először egy helyre összpontosította a chakráját, majd lassan maga köré gyűjtötte, de nem volt valami egyszerű, sőt, el is fáradt, abba kellett hagynia, hogy kifújhassa magát. Az előző technikát 2 nap alatt tanulta el, ennél 2 nap kevés lesz, bár elszánt, mikor újat tanulhat, így akár a vártnál hamarabb elsajátíthatja.
A senseire nézett, aki egy könyvet olvasott,  " Icha, Icha" címmel, a nagy Jiraiya könyve utolsó kötetét, bár ez Kirát nem igen kötötte le, hamarabb akarta elsajátítani a technikát, fontosabbnak tartotta, így tovább keringette és sűrítette egy helyre Fuuton elemű chakráját.  Nem könnyű fent tartani és maga köré gyűjteni, hogy aztán támadásra használja. A kis forgószél, örvény körülötte hamar semmivé vált, így újra összpontosítania kellett. Figyelte a faleveleket, majd démoniasan elmosolyodott. Koncentrálni kezdett, a levelek a fákon mozogni kezdtek. A chakráját felszabadította, maga köré gyűjtötte és arra összpontosított, hogy egy ideig maga körűl forogjon Fuuton eleme. A jounin a fiútól 5 méterre lévő fára egy bábut akasztott, Kira bólintott, tudta a dolgát. 
- Rajta. - koncentrálta a chakrát, maga köré gyűjtötte, de nem volt tökéletes, nem olyan volt mint a senseié. Az övé inkább egy részeg kígyó tekergéséhez hasonlítható örvénylés volt a teste körül, ami hamar eltűnt. Újból és újból ugyanaz a probléma merült fel a tanulás közben, ki kellett küszöbölnie a hibákat, de mindez nem volt egyszerű. Aztán ráeszmélt véglegesen, hogy valóban a Senpuken igényeit kell követnie, hiszen hasonló alapokon nyugszik egy kis része.
Maga köré gyűjtötte és formálta azt, hogy spirális alakban tekeredjen körülötte. Erősen koncentrált, de kevés volt, nem adta fel. Alighogy eltűnt körülötte, újból maga köré invitálta a fuuton elemű chakrát részeges örvényként, végül kiegyengette, kikupálta azt és tökéletes örvényt formált belőle, most már csak a következő lépés maradt. Mindezt kiengedni a bábura. Csakhogy beesteledett, így kénytelen volt mára befejezni az eddigieket. A sensei már elment, észre se vette.
Másnap korán kelt és vissza sietett ugyanoda, ahol kezdte a tegnapi tanultakat.  
-  Lássunk hozzá, még mielőtt bárki is idejönne, már meg is tanultam, egyszerű, mint a pofon.  - majd lehunyta szemét, azzal pedig egyben ki is fújta a levegőt, kis terpeszbe állt, majd élesen maga elé nézett. A chakrát keringetni kezdte, aztán alakította, majd formálta azt, végül teste köré gyűjtve várt. Az örvénylés szép lett, ami teste körül forgott, megalkotta a kézpecséteket, de nem történt semmi.
- Milyen hibát követtem el? Megcsináltam a testem köré az örvényt, most már nem is labilis, pont ideális. A pecsétek helytállóak, akkor mégis mi kellene még hozzá? Alakítsam igényeimre, de azt mégis hogyan gondolhatta? - elmélkedett, törte a kis buksiját, jó néhány percen keresztül, hátha rájön bármire is. Aztán rákapcsolt és nekikezdett előről az egésznek, először átalakította chakráját fuuton elemé majd az egészet maga köré gyűjtögette, végül spirál alakban keringette azt teste körül. Megalkotta a kézjeleket, erőteljesen, az eredmény a várva várt semmi volt. Visszaemlékezett, hogy Marko sensei mit is csinált, ugyanazt gyakorolta eddig és semmi hatása nincs, ez zavarta. Néhány másodperccel később megjelent a jounin is Marko sensei is, aki a fiú próbálkozásait leste és mosolyogni kezdett rajta.
- Látom nem nagyon akar menni.   
Kira a jouninra pillantott, majd egy ismeretlen gondolat futott át az agyán, ami így hangzott : Egyszer ha felnézel valakire, már nem leszel képes utolérni őt.
Elnézett a jounin figyelő tekintetétől, megakarta mutatni neki, na meg a világnak is, de legfőképp senseiének, hogy ő is meg tud védeni számára fontos dolgokat és tagokat. Bizonyítani akart, bármennyire is nehéz ez a része, így újból neki állt és beigazolja, hogy ő igen is képes nagy dolgokat cselekedni. Nem hagyta nyugodni a vereség szó.
Maga köré gyűjtötte a chakrát, elmutatta a pecséteket, semmi. Egy kisebb krákogás érkezett maga mögül és gyorsan megfordult. Nem a jounin állt vele szemben néhány méterre, hanem a legelső C osztályú küldetésén a gorilla fillingű ellenfele nézett vele farkasszemet. Kissé hideg lett a szokottnál is, hiszen gyűlölte az ürgét, kikapott tőle akkor, meg kellett mentenie a hátsóját, ez többé nem fordulhat elő. Így újból nekikezdett a technikának. Maga köré gyűjtötte a Fuuton elemű chakrát, amely spirális alakban keringett körülötte, nagyon ideges volt, így ez a része tökéletes volt. Megalkotta a jutsuhoz való pecséteket: Tora, U, Tatsu
Haragja exponenciálisan növekedett a másodpercek alatt, míg nem egy hatalmas - határozott üvöltéssel jelezte, itt az az ürge meg fog halni. A chakrája reagált erre a haragra és az ellenfél felé egy szélörvényt indított meg, ami körül rózsaszín virágszirmok keringtek, majd telibe kapta a csapás az illetőt és a legközelebbi fához passzírozta, majd egy pukkanás és kisebb füst tört elő, a porfelhő lassan eltűnt, Kira kissé fáradtan figyelte azt. Kissé fél görnyedten állt, kezei a térdein helyezkedtek el, izzadság folyt róla, miközben az eltűnő füstöt figyelte, hogy elkapta e az illetőt.
- Szép munka. - sétált ki a füstből Marko sensei, nagy mosollyal az arcán, Kira nem válaszolt csak figyelte a közeledő férfit, aki meg is állt előtte, kezét a fiú vállára helyezte.
- A senseied mondta, hogyha haragos vagy akkor mindenre képes vagy, ezért ezt  kihasználtam és a Hengét használtam magamon. De ha tényleg ő állt volna veled szemben, akkor már talán nem is élne.  
- Akkor el is sajátítottam ezt? - érdeklődött a fiú, majd a jounin béke jelet mutatott neki, amire a kölyök gúnyosan elmosolyodott.
-  Köszönöm. - felelte neki, majd erőt vett magán, felegyenesedett és kissé megingott. Aztán útra kelt, hogy hazaérjen, mivel hamarosan dél és enni kellene neki..