Tengerpart

A hold országa tengerpartja turisták által sűrűn látogatott, a trópusi éghajlat miatt. Elsőrangú fürdőhely.

Megérkeztünk hát a tengerpartra. Yamorival és Rikunoval a hátam mögött beléptünk a homokos, trópusi partra. Először körbenéztem, végigszemléltem a terepet. Társaim is hasonlóan jártak el. Pár személyen kívül, akik a parton napoztak nem igazán voltak, így nem bizonyult komolyabban átvizsgálni a partot. Két társamhoz fordultam. - A legjobb lenne, ha szétválnánk, ám szemmel tartanánk egymást, és megpróbálnánk először kérdezgetni, valamint nyomokat keresni. - mondtam. A fénykép egy másolatával mászkáltam az emberek között kérdezgetve, látták e a fiút, eközben fél szemmel az emberek viselkedését figyeltem. Ki akartam szúrni, hátha van aki gyanús, esetleg van valami rejtegetni valója, ha meglátja, keresünk valakit. Sok ember nem tudott segíteni, illetve akik látták a fiút, nem tudták megmondani, mikor, aki arra is tudott válaszolni, az a múlt hétről beszélt, mikor strandolni jött a szüleivel. Nem haladtam nagyon, kissé aggasztott, nem fog beválni ez a kérdezgetés.

Akkor irány a tengerpart! egy kis séta után márt meg is érkeztünk. Ahhoz képest, hogy jó idő volt nem voltak valami sokan. Egy fénykép másolatával amit Kodomo is kapott a büféket látogattam meg. Három nagy részre volt osztva a strand büféje. Egy italbárra,egy kis büfére és egy normálisabb éteremre.
Elsőnek az italbárhoz mentem. Megkérdeztem a pincéreket, pultost és persze a vendégeket , a kép segítségével, de sajnálatos módon nem látták a kisfiút. Ezek után elmentem a büféhez. A módszer ugyan ez volt, de itt se látta senki a mai illetve a tegnapi napon sem. Na márt csak egy helyszín maradt. Akkor irány az étterem. Ahogy beléptem rögtön odamentem a pulthoz. Odanyújtatom a fényképet. Majd elkezdtem kérdezgetni. De a pultos nem válaszolt, látszott rajta, hogy ideges. Össze vissza beszélt, gyanús volt.
Szerintem tud valamit a gyerekről. A hangomat felemeltem és úgy kezdtem vele üvöltözni. Minden vendég illetve, pincér minket nézett. Ekkor két nagydarab biztonsági őr megfogta a karomat majd szó szerint kidobott az épületből.Ezek után gyorsan odafutottam Yamoriékhoz és elmeséltem, hogy van egy gyanús férfi az éteremben, aki lehet hogy tudja, hogy mi is történt a fiúval valójában, de nem hajlandó válaszolni a kérdéseimre.

Nemsokára megérkeztünk. Kodomo javaslatára szétváltunk. Nem voltak valami sokan. Végigkérdeztem a strandolókat, de a héten senki nem látta a gyereket. Aztán elmentem a büfé mellett, ahonnan Rikunot hajította ki pár biztonsági őr. Odafutott hozzám, majd felkerestük Kodomot. Rikuno nyomra lelt. Egyesült erővel mentünk vissza. Beküldtem Okatsut, hogy rángassa ki a pultost. Nem járt sok sikerrel. Ezután én is bementem vele, és elkezdtem faggatni a láthatóan ideges alakot. És jöttek a biztonsági őrök. Nem akartam úgy járni, mint Rikuno, ezért inkább sietősen távoztam.
Ez így nem lesz jó - mondtam két társamnak - Jobb lenne, ha megvárnánk amíg lejár a pultos munkaideje, és aztán kapnánk el, és faggatnánk ki alaposan. Akkor nem lesz, aki kihajítana - mondtam, és vártam a többiek válaszát. Reméltem, hogy így már el tudjuk kapni.

Az akciótok valóban nem járt sikerrel, nem valószínű, hogy a falu lakói vagy egyszerű polgárai bármit tudnának az emberrablásról, hiszen egyiküknek sincs elég ereje, vagy bármi eszköze, ahhoz hogy részt vegyen vagy végrehajtson egy emberrablást egy jól védett helyről. Jobban tennétek ha igazi nyomok után kutatnátok, vagy esetleg a kölyök barátai után. Mindenesetre, eddig a tengerpart lakott részét néztétek át. A keleti részleg széle, szinte néptelen, könnyen elrejtőzhet bárki, vagy akár a gyerekek is elkóborolhatnak oda játszani. A döntés rajtatok múlik, de az idő csak telik és talán a gyermeknek már nincs is olyan sok belőle.

Yamori ötlete, miszerint várjuk meg, míg vége a munkaidejének kissé bizarr volt, mivel az idő ellenünk dolgozott, bármivel is álltunk szemben. Akár emberrablás, akár elkóborlás, nem várhattunk órákon át öl-betett kézzel. - Yamori, te maradj itt és várd meg, amíg végez a fickó. idő közben kérdezz rá, hátha csupán egy kis pénz kell, hogy beszéljen. - mondtam, majd Rikuno felé néztem. - Riku, te pedig velem jössz. Nézzük meg a part másik végét is átkutatni. Talán jó ötlet lenne pár barátját megkeresni, de ahhoz a szülei kellenek, hisz azt se tudjuk, kik a barátai. És ha tudnák, a szüleinek elmondták volna, ezért szerintem induljunk el a part felé. - majd visszafordultam. - Yamo, bármi van, jelezd egy füstbombával. Mivel nincs sok magas épület, látni fogjuk, ha van valami. - majd eljöttem a pulttól - Indulás. Riku-val elértük a kihaltabb részét a partnak. Lábnyomokból nem volt sok, leginkább gyerek lábnyomát, illetve vonszolás nyomát kerestem a homokban. kisebb faházak voltak, ahol az ember öltözhet, étkezhet, teheti a napi dolgait. Tökéletes hely lenne egy emberrablónak. Hol lehet? A házakból lehetett kb 20 db. Nincs más lehetőség, egyesével kell átkutatni őket. - Kezdjünk neki, Riku. - szóltam társamnak, majd benéztem az első bambuszházba.

Tehát Yamori itt maradt egyedül és megpróbál új információkat szerezni. Addig mi Kodomoval tovább menyünk. Megérkeztünk a part egy másik részéhez. 20 kis házikó állt a parttal szemben. Valószínű, hogy ezeket ki lehet bérelni és itt lehet tartózkodni amíg a parton vagyunk. Na akkor kezdjünk hozzá. És besétáltam az első házba. A ház két kicsi szobára volt osztva. Egy konyhára és egy hálószobára. Könnyedén elrabolhatták itt a kis srácot, hisz az elmúlt két napban nem nagyon járt itt senki. A szobában nem találtam semmi olyan jelet ami egy elrablásra utalhat, ezért ki mentem és folytattam a keresést. A homokban én is találtam kis lábnyomokat , de voltak köztük nagyobbak is. Ez csak azt jelentette hogy ma jártak itt. Tegnap este esett az eső és akkor a nyomok nem maradtak volna meg, de ezek friss lábnyomok tehát ma jártak itt, márt csak az a kérdés hogy kik és hogy minek. Ekkor beléptem a következő házba, de itt se találtam semmi kézzel fogható nyomot.
-Kodomo ennek így semmi értelme nincs. Nincs annyi időnk, hogy végig nézzünk mind a 20 házat. Inkább kezdjük el követni a lábnyomokat hátha valahova elvezet minket.
Ekkor megkerestem az első nyomot és elkezdtem követni. Az is lehet, hogy az egyik pont az egyik bambusz házhoz fog minket elvezetni. Majd meglássuk.

Kodomoék itthagytak, hogy várjak, míg ők megnézik a házakat. A megvesztegetés nem vált be, de legalább megmaradt az összes pénzem. Csak vártam, vártam és vártam. Tök unalmas volt. Mintha egy örökkévalóságig tartott volna. Okatsu el is aludt mellettem. Egy padon üldögéltünk, amiről láthattam az éttermet. Egyszer csak kijött a pultos. Felkeltettem Okatsut, és halkan settenkedtem utána. Egyszer csak befordult az egyik sikátorba, és eltűnt. Alaposan végigkutattam azt a részt, de Okatsu sem érezte a szagát.
- Az a rohadt elrejtette a szagát! - mondtam, majd jeleztem a füstbombával. És vártam, hogy Kodomoék jöjjenek, és segítsenek a pultos keresésében. Míg meg nem érkeztek, még egyszer átfésültem a sikátort. Eredménytelenül.

Kutatásaink reménytelennek bizonyult, de nem akartuk feladni, nem akartam elbukni már az első küldetésemen. Egyszerűen szégyen lett volna rám, és a klánomra nézve. Nem adhattam fel. Egy lakos ajánlásával nem a gyerek képét kérdeztük tovább, hanem egy pár ismeretlen és furcsa alakra, akik ismeretlenek lennének ezen a környéken. Ez jogos pont volt, ami azt jelentette, hogy elölről kell kezdeni mindent. Visszatértünk hát a lakottabb területre, elkezdtük újra kérdezni az embereket. Mivel az idő szorított, megbeszéltük külön válunk, bármi van, jelezni fogjuk egymásnak. Elmentem hát arra a részre, ahol a múltkor kérdezgettem az embereket
- Elnézést...megint én vagyok...nem látott gyanús alakokat a környéken...nem látott valami gyanúsat az elmúlt napban... de ezekre a kérdéseimre a válaszok nem voltak kielégítőek: nem láttam...már megint te vagy az...én nem vettem észre semmi különöset...úgyhogy a válaszok, amiket kaptam egyáltalán nem vitt előre a küldetés sikeréhez. Egy idősebb nő, mikor másodszorra kérdeztem aznap, bement a házba és egy seprűvel a kezében tért vissza - Nem láttam, ne zaklasson - üvöltött a nő, majd a seprűvel hadonászva el kellett menekülnöm. Kétségbeesve mentem tovább, nem akartam feladni, de az esély, hogy találunk valakit, aki tud segíteni, közeledett a 0 felé. Ekkor váratlanul, teljesen véletlenül botlottam bele egy idős férfiba, aki a keserves két óra után segíteni tudott. Azt mondta, látott egy lovaskocsit, 5 férfit, akik elkerülték a falut, és a tengerpartra mentek. Ez lehet az utolsó esélyünk. Nem tétovázhattam sokáig, a Katon: Endan - t használva egy kis tűzgolyót lőttem fel az égbe, hogy a többiek észrevegyenek. 5 percbe sem tellett, mire mind a ketten odafutottak. Elmondtam nekik a frissen szerzett információt, majd elindultunk a tengerpartra. A parton egy kis kunyhó volt, mögötte az említett /legalábbis reméltük/ szekérrel. A házban voltak. Egy terv kellett. Valakinek meg kellett vizsgálnia, hogy tényleg banditák azok, akik a házban vannak, esetleg benn van-e a fiú is. Erre vártam két társam közül egy önként jelentkezőt. Személy szerint nem akartam, mivel a csapatból én rendelkeztem a legtöbb chakával, így én a védelmet, valamint a terv második részét vállaltam. A terv abból állt, hogy valahogy kicsalogatjuk a banditák néhány tagját, majd megpróbáljuk elfogni, kihallgatni, ha ez megvan, akkor be kell osonni a házba, és kiszabadítani a fiút. Az eltereléshez szerepet fog játszani a szekér is. Tervem, hogy a lovat elkötve a szekeret messzire, de még látható területre visszük, ahol felgyújtom. Miközben a banditák oltják a szekeret, addig ketten beosonunk, és kiszabadítjuk a fiút. De mindenek előtt meg kellett bizonyosodni, hogy a házban banditák rejtőznek. A fiú elviteleséhez pedig Rikuno-ra volt szükségem, aki, mivel tud hajót vezetni, egy kisebb hajóval várna minket a partnál, ahova befutunk, és úgy el tudunk menekülni. A terv nem volt könnyű, de beválhat, ha ügyesen csináljuk.

A keresés tovább folytatódott, de most márt mind a hárman különváltunk. Én ismét az embereket kezdett el kérdezgetni egy elég forgalmas utcán. Mivel én csak most jöttem ide és alig ismerem ezt az országot így kénytelen voltam tovább használni a fotót. De miden hiába senki nem látott semmit, de nem adtam csak úgy fel a keresést folytattam. Bementem különböző boltokba és megértem az eladókat, hogy írják ki, hogy eltűnt a híres Diamaru fia. Ahogy kimentem az egyik üzletből láttam, hogy Kodomo jelzett. Gyorsan a jel felé vettem az irányt. Mikor odaértem hozzá elmondta, hogy információkat tud a gyerekről. Ezt el is mondat sorjában és és egy tervel is előállt. Tehát szerezzek egy hajót amíg ők megszerzik a gyereket.
- Rendben, de várjatok meg hisz ti ketten kevesek vagytok egy öt tagú bandita leveréséhez. Csak itt várjatok addig amíg vissza nem jövök.
Elindultam hát a kikötő felé. Messziről ráláttam arra a házra amiről Kodomo mesélt.Egy kedvesnek tűnő öreg úr állt a parton. Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle hogy mennyiért adná oda az egyik kis csónakot. Amire csak annyit mondott hogy majd amikor visszahozzátok akkor kell fizetni. Látta rajtam hogy viszonylag egy becsületes gyerek vagyok ezért nem kért előtte semmi pénzt. Tehát majd a végén. Azzal elindultam. A csónakot egy kőhöz kötöttem ki nem messze a háztól kb 5 percnyire. Kiszálltam és vissza sétáltam Kodomoékhoz.
- A hajót megszereztem ott van nem messze a háztól. Na akkor vágjunk bele!

Nem találtunk senkit, aki látta volna a fiút. Mindenkit végigkérdezgettem az utcákon, de senki nem találkozott vele. Nagyon bús voltam. Egy ember felbukott a kutyámban, és végigkergetett az egyik úton. Nem volt valami kellemes. Aztán egy idő után újra találkoztunk, és egy helyi lakos tanácsára inkább ismeretlenekről kezdtük el kérdezgetni az embereket. Most már nem voltak olyan segítőkészek, mint eddig, sőt, egy öregasszony majdnem leütött egy cserépedénnyel. Nagyon fárasztó volt. Kezdtem feladni. Lassan bandukoltam az utcán, és kérdezgettem az embereket, egy részük válaszra sem méltatott. Aztán tűzgolyót vettem észre az égen. A Lakosok egy része megijedt az égi lángoktól. - Kodomo - mondtam, és már futottam is a tűz felé. Okatsu beugrott a hátimba. Kodomo információra lelt. Mentünk is a tengerparti házhoz, ahol már készen kaptam a tervet. - Rendben, akkor én odaosonok. - mondtam - De akkor Kodomo, vigyázz a kutyámra, nem akarok lebukni. Már bocs Okatsu. - És kutyám halk morgás kíséretében kiugrott a táskámból, és Kodomo mellé ült. Megvártuk Rikuno érkezését a csónakkal. - Na, szabadítsuk ki a srácot!

A terv készen állt, következett a végrehajtása. Rikuno elindult, gyors léptekben, hogy hozzon egy hajót, amire legalább négy személy elfér. Yamori rám bízta a kutyáját, ő pedig elindult, hogy megszemlélje a házat. Egy közeli helyen bújtunk el, hogy ha történne bármiféle baj, azonnal tudjak segíteni neki. Yamo is elindult. szépen lassan haladt a házhoz. Ahogy közeledett a házhoz, egyre gyorsabban vert a szívem, egyre nagyobb levegőket vettem, készültem, mikor kell váltani egy azonnali B tervre. Riku remélem, hamar megérkezik, mondtam neki, hogy ne kössön ki, hagyja benn a hajót legalább 50 lépésnyire a parttól, nehogy elfoglalják. Mi majd befutunk a vízen, hátunkon a fiúval és Yamorival. Így teltek a percei az első komoly küldetésünknek.

Ahogy leraktam a hajót gyorsan visszamentem a srácokhoz. Mind a ketten ott vártak rám. Yamori oda adta Kodomonak a kutyáját és el is indult. Kodomo egy kis bokorba bújt el amíg én a közeli fára másztam fel. Arról a helyről teljesen jól tudtam követni az eseményeket. Jól ráláttam a házra és Yamorit is tudtam követni a szememmel. Viszont a fa levelei jól eltakartak így nem nagyon tudtak észrevenni. Kodomóval megbeszéltük ha rátámadnának Yamorira azonnal cselekedni fogunk, de reméljük ez nem fog bekövetkezni.
Óvatosan fent álltam a fa tetején a zöld levelei között, és vártam , hogy mi is fog történni. Hát elkezdődött Yamori elindult a gyerekért.

// Kösz a helyettesítést. Innen megoldom //

Lassan elindultam a ház felé. A Táskámban matattam, hátha találok valamit, ami segíthet. Találtam. Egy vándorbotot, teli faragással, ami miatt észre sem lehetett venni a belefaragott, kezembe tökéletesen illeszkedő nyelet. ~ Jobb lesz, ha magamnál tartom ~ gondoltam. Előhúztam a botot - Kodomoék eléggé meglepődtek, hisz nem tudták, amit én - és lassan oda is értem a házhoz. Megláttam a fiút. Alaposan odakötötték egy székhez, bekötött szájjal. Azon tanakodtak, hogy milyen levelet írjanak a srác apjának. Odadobtam egy kunait Kodomonak. Ez az üzenet volt rajta: Mész a szekérért? Minden oké. És vártam Kodomo válaszát, alaposan szorongatva vándorbotom, és az ablak alá kuporodva, úgy, hogy ne lehessen az útról, vagy az ajtótól meglátni.

Lebuktunk, Yamori-t észrevették. Francba. - Mérgelődtem a bokorban. A kutyát letettem a földre, mivel láttam, nincsenek még annyira összeszokva Yamori-val, inkább csak hátráltatna. - Riku, elterelem a figyelmét, te pedig használd a megfelelő pillanatban a lefejező jutsu-t, érted? Nem szabad elszúrnunk. - azzal kiugorva a bokorból indultam Yamori felé. Mivel a férfi túl közel volt Yamo-hoz, az Endan-t nem használhattam, mert Yamori is megsérülhet. Így kardomat kipöccintve hirtelen Yamo előtt termettem, még mielőtt a bajszos férfi lecsaphatott volna. *Rikuno még nem indult el, remélem. Hadd legyen az a fickó fejében, csak ketten vagyunk, akkor Riku technikája igazi meglepetés lesz.* Közben megérkezett Yamo kutyája is, hátha vesszük valami segítségét.

Csak vártam a fán és figyeltem Yamori minden egyes lépését. Ahogy közelebb ment a házhoz, bekukucskált az egyik ablakon. Viszont ezt sajnos belülről is látták. Egy nagydarab eléggé izmos emberke tört ki az ajtón, aki szó nélkül rárontott Yamorira. Yamori arcát nem láttam,hisz háttal állt nekem de azt viszont igen,hogy az a fickó eléggé dühös rá. Ekkor gyorsan ránéztem Kodomora aki gyorsan kifutott a búvóhelyéről és a fickó előtt termet, védve Yamorit. Megbeszéltük, hogy én csak akkor megyek amikor nagy a gond vagy akkor amikor Kodomo jelez nekem. Mivel nem láttam akkora veszélyt és Kodomo sem jelzett így én még fennmaradtam a fán. Had higgyék csak azt, hogy ketten vannak. És csak bámultam tovább várva az eseményeket.

Amikor benéztem az ablakon, egy fickó bámult vissza. Ledermedtem. ~ Most mi a franc van? Ez meg ki a fene? ~ gondoltam magamban, és ekkor kijött a fickó. Ordítozott egy sort, egy bo-val a kezében. Eléggé izmos ember volt. Nem tudtam, mit csináljak. Egyrészről égett a fejem, mert lebuktattam magunkat, másrészről, mingyárt nekemugrik ez a fickó, harmadrészről, valahogy ki kell mentenünk a gyereket is. Gondolkoztam, gondolkoztam, de semmi sem jutott az eszembe. Csak álltam. Ekkor hirtelen Kodomo előttem termett. Észre sem vettem, hogy felém tart. Okatsu is megérkezett. Én meg csak álltam. Nem tudtam, mit csináljak. A botomra támaszkodtam. Kodomo elmagyarázta a B tervet. - Rendben - mondtam - De a fiúval mi lesz? Lehet, hogy meglépnek vele. Ezt is számításba kell venni. Hogyha pedig tényleg bajba kerülnénk... Van még egy-két trükk a tarsolyomban. Eldöntöttem, hogy ha minden kötél szakad, bevetem a teljes fegyvertáramat. Van is mit. És a fickó megindult felénk.

A csapás, mely Yamo felé irányult, sikeresen tudtam hárítani, ekkor a terv megbomlott, mivel Yamo kutyája ugatva nekirontott a férfinak. A férfi a bo-val hadonászva próbálta távol tartani a kutyát, de nem igazán sikerült neki. Ekkor váratlanul a férfi alkudozni próbált. Talán még nagyobb hasznát is vettük a kutyának, mint gondoltam volna. De ettől függetlenül Yamori-val majd meg kell beszélnem egyet s mást. Én a kardomat még mindig a kezemben tartottam, de leengedtem, mutatva, áll az alku. A férfi nem lehet annyira veszélyes, ha egy kis kutyától "felmutatja a fehér zászlót". Yamori-ra vártam, hogy hívja vissza a kutyát, hisz nem akarunk a férfi életére törni. Bal kezemmel hátam mögött intettem Riku-nak, hogy maradjon még a fán, hátha újabb fordulat következik be, és akkor egy újabb tartalékkártyát tudunk felhasználni. - Visszahívjuk a kutyát, ha válaszol pár kérdésünkre - mondtam a férfinak. Reméltem, ki tudjuk faggatni, és hogy tudja, hol van a gyerek. De a férfi válaszától függött, hogy miképp alakulnak a dolgok. Ha a kutyát visszahívva ránk támad, Rikuno tudni fogja, mikor kell belépnie a harcba.

Én továbbra is csak a fán álltam és vártam az ágak között. Az események viszont kezdtek izgalmassá válni. Yamori kutyája közbeszólt a "harcba", és rátámadott a férfira. A férfi viszont ettől teljesen megijedt és hátrálni kezdett. Miután túl messze vagyok tőlük így a beszélgetésükből nem hallatom semmit, de a jelekből rájöttem , hogy a férfi valami alkut akart kötni a fiukkal. Kodomo jelzett, hogy nincs semmi gond és nem kell közbeavatkoznom így fent maradtam a fán. Remélem nem fog semmi gond történni. Ha ezt a helyzetet jól kihasználják akár több dolgot is megtudhatnak a fiúról. Csak óvatosan srácok, ez most a mi időnk szerezzük vissza az elrabolt gyereket -ezek a gondolatok kuszáltak a fejemben, ahogy néztem tovább az eseményeket.

Amikor Kodo megérkezett történt egy elég érdekes dolog is. Okatsu nekiugrott a férfinak. Majdnem eltalálta az a bo-val, de nem jött össze. A kutyám kitartóan támadott. Meglepődtem. Okatsu sosem volt ilyen elszánt. És egyszerre óriási örömöt éreztem. Okatsu végre nem csak állt, hanem aktívan közreműködött. A férfi pedig alkudozni akart.
- Nos, nem bánom.
És egy gyors térdelő ülésbe elhelyezkedve, magamhoz hívtam Okatsut.
- Jól van. Ezt ügyesen csináltad. De most nyugi. Hasznos dolgokat tudunk belőle kicsikarni. - mondtam, megsimogattam Okatsu fejét, és felálltam, Okatsu meg beleugrott a táskámba. Aztán vártam, mit tesz a férfi.