Tengerpart

A férfi habozott egy ideig, de aztán belement, hogy beszél. úgy tűnt először, mintha nem tudná, miért támadtunk rá. majd azt mondta, hogy a házon belül kellene megbeszélni. ez már gyanús volt. nem tudja mit akarunk, de elmondja a házon belül? Valami nem tetszett. A férfi besétált a házba.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem magamban, tanácstalan voltam. - Yamo, küld Okatsu-t, hogy szimatolja körbe a házt. Még nem tökéletes ninja kutya, de megérzi, ha van valaki a házban. - Okatsu elindult szimatolva a földet.
- Bunshin no jutsu - mondtam a kézpecsét közben és egy kis füstből egy másik Kodomo jött elő. Ha benn rátámadnak, azonnal eltűnik, de kíváncsi vagyok arra, mi van a házban, ha esetleg orvtámadásra készül. Azzal a klón Kodomo belépet az ajtón. Szóltam Yamo-nak, hogy menjen utána, de várja meg amíg bemegy. Én pedig kinn várakoztam úgy, hogy se az ajtó, se az ablakból ne vegyenek észre. Riku-nak mutattam, menjen le a föld alá, ha valaki kifut a házból, azt húzza majd le.

Fán állva csak annyit láttam, hogy a férfi bement a házba, és azt akarta, hogy a Yamo és Kodomo utána menjen. Persze Kodomonak volt annyi esze, hogy csak egy klónt küldött be. Viszont nekem a fán állva egy
sikerült egy tervet kieszelnem. Tehát miután besétáltak szép lassan lemásztam a fáról és óvatosan odamentem Yamoriékhoz.
- Figyu srácok ez így nem lesz jó. Elsőnek is Yamori írj egy levelet a sensei-nek , hogy hol is vagyunk és, hogy jöjjenek ide segíteni nekünk. És ezt a levelet küld el Okatsuval. Majd ezek után meg kéne tudni , hogy egyáltalán bent van e a gyerek, mert ha nem akkor hiába állunk itt. Ezek elbújtam egy fa tövébe és vártam a továbbiakra.

Kodomo klónt csinált, és azt akarta, hogy menjek azzal együtt be. De Rikuno lemászott, és egy újabb tervvel lettünk gazdagabbak.
- Rendben, bemegyek, és megírom a levelet - mondtam, a táskámból kivettem egy kis papírt meg egy tollat, és nem a legszebb külalakkal nekiálltam írni: "Sensei. Egy parti háznál vagyunk. Lehet, hogy itt van a fiú. Nagy valószínűséggel csapdát is állítottak. Siessen, és legyen szíves, hozza vissza a kutyámat" írtam, majd ezt mondtam:
- Akkor bemegyek. Riku, menj le a földd alá, és ha kirohanok, húzd le az üldözőm. Kövessük Kodomo tervét. - És már mentem is be

//Shika, sima klónt csináltam, füstöt nem is tudok, varjúm van. Amúgy a sima Bunshinnál is van egy kis füst, amikor létrejön//

Yamori, és a klónom bement a házba. nem láttam mi volt ben, a klón csupán azért kellett, hogy ha lesből támadnának ránk, akkor ne engem üssenek meg. A férfi beszélni kezdett, úgy véltem, nincs veszély, így feloldottam a klónt, ami abban a pillanatban el is tűnt. A féri kicsit kiakadt, hallottam, majd beléptem a házba. Gyorsan végigmértem a területet. Majd a férfihoz fordultam
- Sajnálom, hogy megtévesztettem, csupán rutin önvédelem volt. Nem bízhatunk senkiben se. - mondtam a férfinak. Reméltem, hogy most már a lényegre térhetünk a férfival, nem akartam keményebb módszerekhez folyamodni.
- Most pedig, arra kérem, hogy válaszoljon pár kérdésünkre - mondtam a férfinak, próbáltam kedves hangon beszélni vele, reméltem most már együtt fog működni. Majd a zsebemből a fényképet vettem elő. - Látta ezt a fiút? vagy tud bármit is róla? Ha segítene, meghálálnánk. Ekkor egy kis zacskót vettem elő a zsebemből. Megcsörgettem. tudtam, hogy az emberek nagy része pénzért szinte bármiért hajlandóak. majd az ablakon kipillantottam, néztem, megjött e már a csapat, akiért Okatsu-t küldtük. Reméltem, nem téved el. Nem bíztam nagyon abban a kutyában. De hátha kellemesen tudok csalódni benne.

Remek, tehát Yamori elküldte Okatsut a sensei-ért. Remélem nem kell rá sokat várni és nem lesz semmi gond . Kodomo és Yamori addig viszont bementek a házba, de sajna volt egy kis baki. A klón amit Kodomo hozott létre ,hirtelen megszűnt. De ennek ellenére gyorsan befutott a házba nehogy Yamorit egyedül hagyja. Kár hogy nem láttam a férfi tekintetét kíváncsi lettem volna rá, de mind egy én addig is itt bujkáltam a fa mögött. Hiába kérik egyfolytában, hogy menjek le a föld alá, ha nem látom, hogy kijön ki először a házból nem tudom lehúzni, nehogy véletlen a saját csapatársamat kapjam el. De viszont ha kijön az egyik csávó és jelzést kapok azonnal rátámadok. De mivel túl messze voltam az ajtótól kénytelen voltam óvatosan egy közelebbi fához menni, ami majdnem szembe van az ajtóval.

Bent azonnal rámtört a köhögőroham. Minden tiszta füst volt, alig láttam valamit. Azért annyit igen, hogy Kodomo klónja eltűnt. Amikor a férfi kérdőre vont, már el is múlt a köhögőroham. Egyik lábamról a másikra állva mondtam: - Hát... öööö... izééé... az úgy volt... - nyökögtem, amikor szerencsére már jött is be az igazi Kodomo, és tisztázta a helyzetet. Szerencsére. Én meg csak ott álltam. ~ Tényleg ennyire hasznavehetetlen lennék? ~ kérdeztem magamtól. Ezen merengve elvoltam a háttérben, amíg Kodo kikérdezte azt az alakot.

Úgy tűnik, a pénz mindenen segít. Ezt bizonyítottuk be, mikor a férfi a pénzcsörgésre azonnal választ adott kérdéseinkre. Elmondta, hogy pár férfi kibérelte a hajóját, és a fiú is velük volt. Fél órányi sétára van innen a stég, majd megmutatta, melyik irányba.
- Jól van, itt a pénz, amit ígértem. - majd átadta a férfinak a zacskó pénzt - De ha átmer verni engem, visszajövök - mondtam a férfinak igen dühös szemekkel. Gyorsan kimentünk a házból. Ekkor újabb öltetem támadt. Mivel Riku hajóval jött, így ő a parttól kicsit beljebb fog jönni velünk a hajóval, Yamo, és én pedig a parton futunk. El is indultunk a kijelölt célpont felé. Yamo-val a Shusin no jutsu-t használva, alig 10 perc alatt elértük a stéget, de óvatosságból még nem mentünk oda. Riku-nak kiadtam feladatnak, hogy ahogy elérné a stéget, kicsit menjen beljebb a tengeren. Mi pedig Yamo-val vártunk, és vártunk.

Csak bent ültem egy bokor tövébe várva az eseményeket. Mivel Kodomoék a házban voltak így nem hallatom és nem láttam semmit. Nem tudtam , hogy milyen események folynak a házba , de remélem semmi gond nincs, de szerencsére pár perc múlva ki is jöttek és elmondták, hogy a fiú itt van a közeli kikötőben. Remélem még ott is van. Gyorsan írtam egy kis levelet a sensinek, hogy hol is vagyunk és kitűztem az egyik fára, jól látható helyen. Majd a hajóm felé vettem az irányt, a vitorlákat fel húztam majd ahogy a szél belekapott elindultam a part mentén követte Kodomo-ékat. Közben a tengert figyeltem , hátha megláttam őket a vízen. Remélem megfogjuk őket találni és , hogy nem történt velük semmi gond.
Az erős szél miatt viszonylag gyorsan tudtam menni a hajóval.

Ahogy Yamo-val a parton haladtunk, észrevettem, hogy Riku hajója lelassul, majd teljesen megáll. 50 méterre lehettünk tőle, mikor észrevettem, miért is állt meg valójában. Egy dokkot láttunk. A dokk előtt jó pár láda volt, valamint pár ember pakol fel egy hajóra. Volt egy pár fa a dokk előtt. Yamoval odaosontunk a fákhoz, melyek adtak valamiféle takarást. Riku-nak jelezni fogom, ha lesz bármi, de most magunkra vagyunk utalva. Nincs sok időnk, a ládák fogynak. Az egyik közeli fa tövében feküdtem, egy másiknál pedig Yamo. Elemeztem a helyzetet. Ahogy összeszámoltam, 4 különböző férfi pakolja a ládákat. A srác nincs kint, miért is lenne, ha a helyükben lennék, én se hagynék egy elrabolt fiút a parton. Tehát 4 férfi biztos van, emellett lehetséges, hogy a hajón vannak még társai. Bár az előző leírásokból kikövetkeztetve 4-en rabolták el a fiút. De azért számoltam a nagyobb létszámukkal. *Nézzük hát. A ládákhoz vezető úton semmi se takar minket. Ha lenne egy oylan pillanat, mikor a 4férfi egyszerre van a hajó fedélzetén, talán meg tudnánk lepni őket a Henge no jutsu-val. Az erősítés nem tudom, mikor érkezik, de valószínűleg nem fognak időben ideérni. Így ketten vagyunk. Riku-t se várhatjuk meg, hogy kijöjjön, azonnal lebuknánk.*
- Yamo, maradj hátul, erősítésképpen. Én is maradok még egy kicsit. Odaküldök a ládákhoz egy Karasu bunshin-t, és a reakciójukból függ, mit teszünk. Ha elzavarják, akkor megpróbálom elvonni az egyik figyelmét, és idecsalni. Ha megvan, elkapjuk és a Henge no jutsu-val fellopózom a hajóra, megkeresem a srácot. - Ha a terv nem jön be, és elindulnának a hajóval, akkor Riku-nak kell majd a hajóval feltartani őket, amíg oda nem érünk, és akkor a közelharc elkerülhetetlen lesz. Remélem, hogy beválik a tervem, és békésen ki tudom hozni a srácot.
- Yamori, te várj itt, te leszel a meglepetéskártyánk. Ha rám támadnának, akkor gyere, segíteni, ha pedig meglátod a jelet, akkor futás visszafelé, a megbeszélt helyre /ahonnan jöttünk./ - mondtam társamnak. A jel egy tűzgolyó volt az ég felé. Ha ki tudom hozni a srácot, feltűnésmentesen, akkor a chakra-m segítségével átfutok Riku hajójára, és a kikötőbe megyünk. Yamori pedig bevárja a felmentő sereget. Bíztam benne, hogy a banditák nem lesznek olyan ostobák, hogy fényes nappal, egy zsúfolt kikötőben próbáljanak elkapni minket. A küldetés igen nehéznek tűnt, reméltem, beválik és békésen, gyorsan el tudjuk intézni. Ha sikerül elcsalni a tagot, és a Henge no jutsu-val feljutnom a hajóra, elrejtek pár robbanó jegyzetet a hajó oldalában, hogy a hajó alját kilukasztva elkerüljük a menekülésüket, a víz nem volt annyira mély, a ládákat is ki lehet szabadítani a későbbiekben. Ha pedig nem sikerül, Yamorival hosszú harcot fogunk vívni. Akkor kezdjük is el. Jött egy férfi a ládákhoz. Létrehoztam a Karasu Bunshin-t, majd sétálva a ládák felé irányítottam, mintha el akarná lopni. A klón egyre közelebb került a ládákhoz, ahogy a férfi rászól, visszahozom, és a fák között elkapjuk a férfit. *Gyerünk már, nem kell sok* Mi pedig készültünk, hogy gyorsan elkapjuk, ha ideér.

A hajó a szél erősége miatt viszonylag gyorsan haladott a víz felszínén. Az idő kellemes volt azon kívül, hogy a nyílt vízen erősen fújt a szél. Az irányt a kikötő felé vettem, amit az ember mondott akit Kodomoék fizettek le, remélve, hogy még az elrabolt fiút ott meg tudjuk találni. Kodomo és Yamori a parton rohanva próbáltak a kikötő felé menni. A hajóról hamar és könnyedén észre tudtam venni az ellenséges hajót, mármint nem volt semmi féle koponyás zászlójuk, de az információim alapján csak ők lehetek azok. Négy embert láttam mászkálni a parton, de hogy pontosan mit csinálta azt sajnos márt nem. A feladatom nem volt más, mint, hogy várjak illetve, hogy ha valami gond merülne fel, amit remélek, hogy nem lesz, besegítsek a csapattársaimnak. Kodomo tervét még a hajóbeszállásom előtt egyeztettük. Tudtam jól, hogy mit fog csinálni Yamori és Kodomo egyaránt. Hajón addig csak fent álltam és vártam az események további fordulatát. Megfeszült idegekkel vártam, hogy Kodomo végre elinduljon, de addigra márt elindult a ládák felé. Remélem nem lesz semmi gond, de ha mégis akkor itt vagyok, én az úgy mond a meglepetés ember, aki közbelép, ha kell és megmenti a bajba jutott társait.

A klónom elindult, mi pedig a két fa tövében vártunk. A bandita elkezdte először csak elkergetni a klónt, majd utána is indult. Yamora néztem, majd bólintottam. A klón elment mellettünk, majd egyszerre a férfira ugrottunk, én pedig egy kunai-al leszúrtam, minél gyorsabban akartam vele végezni. Majd felé álltam, kezeimet összetettem
- Henge no jutsu - mondtam, azzal testem szépen átalakult a férfi alakjává. Ruháit felvettem. Mivel a katana-m feltűnő lett volna, ezért azt ott kellett hagynom, viszont a katart el tudtam rejteni hosszú kabátom alá.
- Na jó, akkor el ne felejtsd. Ha meglátsz egy tűzgömböt az égen, fuss, és segíts. A kardom itt hagyom neked, ha szükség lesz rá, ne tétovázz, azonnal gyere. - mondtam gyorsan Yamorinak, tudtam, nincs sok időm. Majd felálltam, és visszaindultam. Az egyik bandita rám nézett, majd adott egy ládát, amit nagy nehezen, de felvittem a hajóra. A bandita eltűnt, én pedig elindultam, hogy felkutassam a fiút. A hajó méretéből ítélve csakis a kabinban lehet. El is indultam a kabin felé, próbáltam feltűnés mentesen, de nem sikerült. A kabin ajtajánál az egyik megfogta a vállam, majd még ketten körbeálltak. Lebuktam. Mit tegyek. Válaszolnom kellett, mert ha nem is válaszolok, egyből rám támadnak. Ha már kitörni nem tudok közülük, megpróbálom elterelni a figyelmüket, majd a megfelelő pillanatot kihasználom a menekülésre. A férfi még mindig fogta a vállam, szorosabban a kelleténél. Mit tegyek. kellene valami, amivel elterelem a figyelmüket.
*A vállamat fogó férfira egy genjutsu-t irányítok, a Pokollátó genjutsu-t, mivel a chakra kapcsolatot önként ajánlotta fel, és nem tűnik nagy genjutsu használó férfinak aká be is jöhet. ha sikerül, és csapdába esik, a látványtól, a kimerülésig menekül az elé vetített farkasok elől, mígnem végleg kifullad, és össze nem esik. Ez lenne a tervem első része. A vállamat fogó férfi a genjutsu hatása miatt összeesik. Két társa ha csodálkozva tekintenek összeesett társukra, kihasználva az alkalmat a másik oldalamon levőt a Katarom segítségével a gyomrát célozva egy gyors és erőteljes támadást indítok ellene. Ha ez is betalál, akkor egy az egy ellen maradok a főnökkel, és egy tűzgolyót fújva segítséget kérek az elfogására. Ha nem sikerül a férfit gyomron szúrnom, akkor a szúrás lendületével egy bukfencet csinálva kikerülnék közülük, és már nyíltabb terepen tudok harcolni, valamint Yamori is látná, hogy baj van, és Riku is reagálni tud rá.* A férfi kezén keresztül elkezdtem a chakra kapcsolatnak köszönhetően a férfit a genjutsu-m csapdájába ejteni. ha beleesik, akkor a hajón állva egy nagy hullám takarja el szemeit egy pillanatra, majd 4 farkast vetítve elé próbálom ájulásba kergetni a férfit.

A hajón állva vártam, hogy történjen valami. Ekkor láttam, hogy az egyik bandita elindult Kodomoék felé, aztán egy perccel később visszajött. Majd egy ládát felvitt a hajóra. Ekkor a másik három körbe vette őt. Ez biztos már a terv része. Indulnom kell. A hajóról felállva a talpamba vezettem a chakra-m és a vízre futottam, hogy átfussak a hajóra. Reméltem, miközben futottam, hogy Yamori is jön segíteni. Szerencsére nem álltam annyira messze, de azért futva messzebb volt. A vizet csapkodta a talpam, miközben szeltem a vizet. Ha felérek a hajóra, megpróbálom az egyik banditát lefegyverezni, ha nem lehet, akkor halálos sebet ejteni rajta. reméltem, hogy nem kell megölni senkit, és el tudjuk őket fogni. A segítség úgyis ideér hamar, remélem. Miközben futottam, egyszer a hajón dulakodókat néztem, máskor meg a fákat, hogy Yamori mikor fog kijönni segíteni.

A tervem szerencsére bejött, ha nem az, amire számítottam, valamilyen szinten át tudtam vezetni a chakra-mat a férfiba, aki elengedte a vállam, és szemeivel keresett valamit. Én tudtam mit. farkasokat. A technika annyival lett gyengébb, hogy csupán a hallását tudtam manipulálni, de pont elég volt, hogy kihasználjam a pillanatot, és a megfordult férfira rátámadjak. A legközelebbi férfi gyomrát céloztam meg. telibe talált. A katar-om belefúródott a hasába, melyből vér folyt ki, majd a férfi összedőlt. A katar-om beszorult, így engem is lehúzott a földre. Ám ez épp, hogy a szerencsém volt, mert máskülönben a főnök ütése eltalált volna, melybe bele se akarok gondolni. A földön térdeltem, majd egy jól irányzott rúgással megteremtettem köztem és a banditafőnök között a helyet, így volt időm, hogy a jelző tűzgolyót az égbe lőjem. A kézpecsétek után azonnal az égbe küldtem egy tűzgolyót, reménykedtem, hogy társaimon kívül a felmentő csapat is meglátta, már ha küldtek egyáltalán valakit utánunk. Társaimat várva védekeznem kellett, amíg ide nem érnek, utána már könnyebb dolgunk lesz, viszont még mindig egyedül vagyok. Védekezésképp próbáltam kijönni az ajtótól, hogy ne tudjanak ismét beszorítani. *A főnök felé lövök egy endan-t, inkább a lábai elé, hogy megtartsuk ezt a távot, ezzel is időt nyerhetek. Ha hátraugrik, azonnal lehajolok a Katar-ért, és felveszem, ha nincs erre időm, egy kunai-t kapok a kezembe, és azzal próbálok védekezni. ha a főnök rám ront egy késsel, akkor próbálom hárítani a támadást, és egy gyors szemlélés után megpróbálok a másik kezemmel ütni, illetve rúgni egy gyenge pontja felé, például egy ingatag lábra. Ha ki tudok szabadulni, és a főnök utánam fut, én pedig fegyvertelen vagyok, chakra-m a talpamba koncentrálva a vízre ugrok, és ott várom társaimat. Ahogy meglátom Yamori-t intek neki, hogy dobja ide a kardomat.* Akkor, kezdjük el - gondoltam magamban, majd a fel lőtt tűzlabda után a főnök felé néztem, kezeimmel ismételtem a kézpecséteket, majd a lábától egy pár centire kilőttem a tűzgolyót.

Az események tovább zajlottak, én pedig csupán 4 embert láttam dulakodni. Ekkor az egyik személy összeesett, leesett a földre. Baj van. Ezt véglegesen bizonyította a tűzgolyó, melyet az egyik bandita küldött az égre. Itt a jel, tényleg baj van. A hajóról leugrottam, futni kezdtem az ellenfél hajója felé. A távolban Yamori is kiugrott a fák közül, majd ő is a hajó felé indult. A hajó odlalán felfutottam, a talpamban a chakrával, majd a fedélzetre értem. Láttam, hogy kodomo a vele szemben levővel fog küzdeni, akkor enyém a másik bandita. Egy kunai-al a kezemben el is kezdtem felé futni. Ekkor Kodomo egy tűzgolyót fújt a másik ember elé. Ekkor érkezett meg Yamori is, egy karddal a kezében. Hárman voltunk a kettő ellen. Jól álltunk.
- Egy embert el kellene kapnunk - mondta Kodo. majd az ellenfelére mutatott. Értettem, akkor ő a fő célpont, és ő lesz a legnehezebb, mert őt nem ölhetjük meg. Nem mint ha meg akarnám ölni a másikat.

A főnököt sikeresen távol tudtam magamtól tartani, ám megfeledkeztem a társáról, aki pár másodperce még zavartan keresgélte a dühöngő farkasfalkát. Ekkor a férfi nekem rontott, majd egy iszonyat erős csapást akart mérni az oldalara. Szerencsére hárítottam a támadást, ám az ütés valami olyasfajta erővel érte a karomat, hogy a vízre estem. Mikor felálltam, köszönhetően a chakra koncentrációnak éreztem, hogy nem tudom mozgatni a bal karomat.
- A francba, ez iszonyatosan fáj. - mondtam, miközben ráfogtam a karomra. A két bandita üvöltözött a hajóról, hisz ők nem tudtak a vízen járni. - Az Endan-t fújhatom, valami mást kell kitalálnom. - mondtam magamban. *Ha Yamori a hajóra ér, odafutok mellé, a katana-m megszerzem, és miután túlléptem a fájdalomérzeten, a katana-val a főnökre koncentrálok, míg társaim elintézik a másikat. Riku, ha odaér, szólok, hogy csaljuk ki a partra, hisz ott könnyebben el tudja kapni a két banditát a lefejező jutsuval. Így nem is harcra megyünk, hanem terelésre, és ha a szárazföldön vagyunk, Riku-nak szólok, használja a jutsuját.* Bíztam társaim gyorsaságában és erejében, hisz ők még nem harcoltak, pihentek, míg a két bandita már kissé fáradt a harctól. Így reméltem, hogy ki tudják csalni őket, ha nem, akkor fogok beleavatkozni a harcba.

Miután felmásztam a hajóra egyből ellenfélre találtam. Kodomo márt ki volt merülve, most jött meg az én időm a harcra. A tervem nem volt más minthogy egy kis kötekedés után ellenfelemet a szárazföldre tereljem. Majd ott megmutatom, hogy mikre is vagyok képes.
Ha sikerülne valahogy lecsalogatnom az ellenfelemet a földre akkor egy füst bomba segítségével és a lefejező jutsum használatával foglyul ejteném az ellenfelemet.
hát akkor neki is kezdenék a szemébe nézek majd megszólalok :
- NA most végre itt az ideje , hogy szétrúgjam azt a nagy undorító fejedet!- majd a kunai-omat a lába elé vágom és ismételten megszólalok:
- Kövess ha mersz! - majd elindulok a szárazföld felé.

A víz felszínén állva vártam, hogy két társam végre ideérjenek segíteni. Hamarosan mindketten szinte a hajó fedélzetén voltak.
- na, jó, itt már nem adhatom fel. - gondoltam magamban, majd a hajóra ugrottam. Ahogy a hajón voltam, Yamori felém dobta kardomat, mellyel azonnal a kapitányra támadtam. A két kard összecsattant. Reméltem, hogy Riku-ék elintézik a másikat, és segítenek nekem legyűrni, mert fél kézzel tudtam csak harcolni. Ahogy mi vívtuk saját párviadalunkat, Riku és Yamori leterítette a másik banditát, aki a földön fekve feküdt a vérben. A kapitányon látszott, berezelt, hisz egyedül maradt, egykori társai már a másvilágon vannak. Ekkor megváltozott, és még erősebben próbált engem lenyomni. Hihetetlen erő volt benne, melyre még legyengült karom is rátett egy lapáttal. Úgy éreztem, fölém került, de valamilyen módon sikerült visszanyomnom. Ez a harc kiegyenlítődött. Egyikünk se tudta lenyomni a másikat. legalábbis nem fegyverekkel. De pecsételni nem tudtam, így csak társaimra számíthattam. Azt, hogy a férfit kilököm egyensúlyából, szinte a nullával volt egyenlő, majdnem kétszer akkora volt mint én, kifáradtam, nem lett volna esélyem, és semmiképp sem akartam megadni neki az esélyt arra, hogy fordítva süljön el a dolog. Így próbáltam rést találni a támadások mellett, de inkább csak az időt akartam húzni. Reméltem idejönnek, és közös erővel legyűrjük. Nem akartam megölni őt, sok pénzt is kaphatunk érte, de ha nem hagy más választást, nem hagyhatom életben, mert azzal a sajátomat, és társaimét is kockáztatnám. A kardokat összenyomva próbáltuk egymást eltolni, fölénybe kerülni. *Ha mégis megtalálom a pillanatot, amikor kirúghatom a lábát, akkor egy gáncsolással a földre próbálom teríteni, majd megadásra kényszeríteni. ha nincs, várom, hogy valaki segítsen.*

A hajón a helyzet kezdett éleződni.Yamorival szerencsésen letudtuk győzni az egyik ellenfelünket. Már csak egy maradt a kapitány. Kodomo megvolt sérülve így nekünk kellet folytatni a harcot, de gondolnunk kellet a fiú életére is, így yamorit elküldtem, hogy szabadítsa ki. Én addig a kapitányra koncentráltam. Mivel a hajón vagyunk így nem nagyon tudom használni a földjutsuaimat. Kénytelen vagyok pusztakézzel harcolni. Az egyik kis táskámból elővettem egy kunait majd az ellenfelemre rontottam. Ketten csak lefogjuk tudni győzni ezt az embert és végre kifogjuk tudni szabadítani a kis srácot. Megpróbálom ellenfelemet a vízbe lökni, hogy majd onnan a szárazföldön tudjuk folytatni a harcot.