Nyolcas Kiképzőterep

//Madara//

Pár nap telt el az utolsó küldetésem óta. Nem rég összecsaptam pár otogakureivel, akik eléggé megizzasztottak bennünket. Azonban mi győztünk, a küldetésünk pedig sikeres lett. Ezt követően nyugodtan tölthetem el jól megérdemelt pihenőmet. És nincs is jobb szórakozás, mint egy kis gyakorlás. Korán reggel van még, az utcákon alig van járókelő, leginkább az őrség tagjai mászkálnak, járőröznek. A piacon éppen megnyílnak a standok, néhányan pedig már az alkudozásba kezdenek. Én azonban tovább haladok, egészen a Nyolcas Kiképzőterepre.
Amikor megérkezek, nem lepődök meg, hogy ki vár ott. Hane az. Remélhetőleg most is segít és elsajátíthatok valamilyen hasznos technikát.
- Jó reggelt! - szólalok meg. - Csak nem egy kis reggeli testmozgás? - kérdezem egy mosollyal az arcomon.
Ezt követően minden szó nélkül előveszek egy kunait és felé hajítom. A következő pillanatban nagyon gyorsan megrohamozom és egy becsúszással próbálkozok, hátha célt érek. Mivel egy kiképzőterepen vagyunk, biztos kapcsolni fog és edz velem egy kicsit.

A harcunk sajnos nem tart túl sokáig. Hane egy pillanat alatt megállít, majd bemutat egy másik shinobinak.
- Üdv! - biccentek egyet, majd figyelmesen hallgatom amit mond.
Érzelem mentes arckifejezéssel hallgatom a mondandóját annak ellenére is, hogy a szüleimet említi. Tudtommal ők nem voltak shinobik, egyszerű földműves családból származok. Ráadásul hol volt ő, amikor az apám az utolsókat rúgta? Nem örülök a hallottaknak, de nem hagyom hogy elragadjanak az érzelmeim. Mivel Hane kérte meg, hogy jöjjön el, nem ellenkezek és vele tartok. Egy pillanatra megtorpanok, amikor a sensei távozik, de utána a gyakorlóterep szélére sietek. Csendben leülök Nezumival szemben és figyelek.
A kezembe nyom egy levelet, majd elmondja mi a dolgom. Le kell nyúlnom mélyen, magamban és előrángatni a felszínre a bennem nyugvó chakra elemet. Így első elemre nem tűnik egy könnyű dolognak, de mivel most ez a dolgom, meg kell próbálnom. Leteszem magam elé a levelet, majd meditációs ülést veszek fel. Ezután becsukom a szemem, majd szépen lassan koncentrálni kezdek. A lélegzetem folyamatosan lassul, mígnem egyenletes nem lesz. Az elmémből eltakarítom a kártékony gondolatokat, hogy elérjem a teljes nyugalmat. Nagyjából tíz percig tart, míg ezt sikerül létrehoznom. Azt követően viszont teljes meditatív állapotba kerültem.
A külvilágot teljesen kizártam. Jelenleg nem hallok semmit, csupán a saját szívem dobbanásait és azt, ahogy a levegőt veszem. Ekkor kezdem el a chakrámat áramoltatni a testemben. Nem tudom mit keressek, éppen ezért a gyomromban lévő chakrapontokba áramoltatom az energiát, hátha rájövök mit is keresek pontosan. A testem energiái lassan gyülekeznek a hasamban, de pár perc után elég mennyiségű gyülemlik fel, így szépen kipróbálgatom az egyes pontokat. Szerencsére van belőlük jó pár, így nem megy hamar. Talán kettőnél járok, amikor megszakad a "lendületem" és kihagyok egy pillanatra. Éppen ezért sokkal óvatosabban folytatom a vizsgálódást.  Sorra járom a pontokat, majd hirtelen egy fura érzés kap el. Azonnal megalkotom a Tigris kézpecsétet és feloldom ezt a fura chakrát.
- Sikerült? - kérdezem meg lihegve, miután kinyitottam a szemem.

A tanítóm végig csendben van, míg meditálok. Percekig tart a koncentrációm, ami alatt azzal vagyok elfoglalva, hogy megtaláljam azt a bizonyos chakrát, míg végre ráérzek a dologra. Azonnal megalkotom a tigris kézpecsétet, mire Nezumi megszólal. Továbbra is koncentrálok, nem hagyom hogy a hangja kizökkentsen. Ennek ellenére a szavaira is oda figyelek. Úgy tűnik, sikerült az első lépés, most pedig jöhet a következő.
Miután elhelyezi a levelet a tenyeremben, nem próbálok meg azonnal a folytatással. Inkább megpihenek egy kicsit. Elvégre nem próbálhatok meg egy teljesen ismeretlen dolgot egy szuszra megcsinálni. Pár perc után folytatom a chakra áramoltatást. Újra végig játszom a korábbi kis meditációt, viszont most már tudom hogy mit keressek. Lassan áramoltatom a testemben a chakrát, majd hamarosan megtalálom azt a pontot, ami most kell nekem. Azonnal összesűrítem azt az elemi energiát, ami ott található, majd megindítom a testemet körüllengő hálózatban. Nem kell sokat várnom és máris a karomban, majd a kezemben van. Letekintek a levélre, ami éppen kilyukadt a tenyeremben, majd lassan el ég. Ezzel kiderült, hogy Katon a második elemem.
- Nem is rossz! - szólalok meg.
Láttam már másokat tüzet köpködni és különböző technikákat használni. Biztos jó szolgálatomra lesz nekem is. Sőt, már némi elképzelésem is van, mit csinálhatnék vele. Figyelmesen hallgatom a shinobi beszédét, amit szinte már sértőnek találok. Nem most kezdtem az ipart, nem kell a kioktatás.
- Rendicsek, menni fog! - mondom. - Előbb vagy utóbb...
Ezután nekilátok a technika létrehozásához. Elsőnek újra előásom a Katon chakrát, majd elkezdem az összegyűjtését. Amikor összegyűlik egy komolyabb mennyiség, mély levegőt veszek, majd a gyomromból a számba vezetem, végül kilehelem azt, majd igyekszek begyújtani. Pár pillanat és előbb kellemesen meleg levegő, majd kellemetlenül forró tör elő belőlem. Azonnal a számhoz kapok és fel-alá rohangászva kalimpálok.
- A nem jóját, ez aztán kellemetlen volt! De legalább tudom, hogy jó úton haladok! - jegyzem meg, majd folytatom.
Újra előkeresem a tűz elemű chakrát, majd lassan, óvatosan a szám irányába terelgetem. Hamarosan összegyűlik egy kisebb mennyiség, így hát mély levegőt veszek, a következő pillanatban pedig a katonnal együtt lehelem ki. Nem volt túl nagy mennyiség, így éppen hogy meggyulladt, miután távozott a testemből. Olyan volt, mintha böffentettem volna, csak látványosabb. Ezen fellelkesülök és máris folytatom. A következő próbánál már sokkal több chakrát használok fel, de újra besül a dolog, mivel rosszul időzítem a gyújtást. Viszont nem gyulladok meg, egyszerűen csak kellemetlen és kissé fájdalmas forróság fogja el a testem! Ezután még több mennyiségű katon chakrát gyűjtök össze, de ezúttal lassabban engedem szabadjára és kissé távolabb gyújtom be. Ekkor már komolyabb lángnyelvek jönnek létre. Majd újabb és újabb próbák sorozata következik: nagy mennyiségű chakrát lehelek ki és fokozatosan gyújtom be, amint elhagyja az ajkaimat. Nem tudom hányadik alkalommal próbálkozok, amikor végre egy egész komoly tüzet lehelek ki.
- Valahogy így kellene? - kérdezem alaposan megizzadva. - Azt hiszem, most lefőttem, mint a kávé. Mi a következő lépés?

Remek – szólt az ANBU, majd felkelt a pihenőjéből. Kilépve az árnyékból eléd állt, majd folytatta a technika részletezését.
- Most, hogy képes vagy egy bizonyos mennyiségű tűz chakrat a testen kívülre juttatni és begyújtani, itt az idő, hogy meg is formázd. Ekkor kézpecséteket formált majd mély levegőt vett.
- Katon: Goukakyuu no jutsu – mondta ki imáron a teljes technika nevét, majd egy ngy méretű tűzgolyót lehelt ki a száján. A tűzgolyó forrongott, a lángok intenzíven égtek. A nagy méretű labda egy, az ANBUval szemközti fába csapódott, majd megszűnt.
- A katon technikák alapját szolgálja a technika, az Uchiha klán által alkotott megannyi tűz stílusának egyik legősibb technikája. Most pedig te, Kaibutsu Hiroto, most, hogy feloldottad második elemed, elsajátíthatod, és belekezdhetsz a katon technikák iránti fejlődésbe.
A feladat tehát adott, az imént látott tűzgolyót kell létrehoznod. Időd van bőven, koncentrálj, találd meg a tökéletes keringést, és amikor az megvan, ragadd meg és fújd ki.
Ha ezzel megvagy, a mestered melléd ül, pihenőt rendel el. Vizet nyújt feléd, majd megkezdi az ismerkedést, habár, ahogy kivehetted eddig a szavaiból, ő pontosan ismer téged.

- Édesapád jó  barátod volt. Nagyszerű ember és rendkívül segítőkész embernek számított. Rá emlékeztetsz. A vezetőség azért rendelt engem melléd, és kértek fel, hogy tanítsalak, mert ismerem családod és múltad, ismerem a Kaibutsu-k örökségét. Erről azonban később, most gyakorold még a Goukakyuu-t. Mára ennyi volt az edzés, hamarosan viszont újra találkozunk.

A mondatához nem fűzök hozzá, bár az is igaz, hogy én is hasonlóan vagyok a rasztákkal, így mindkettőnknek új tapasztalat a másik. A szemei furák, olyan vörösek, mint a nyúl. Nem tudom hova tenni vajon mért ilyen, viszont a vicc annyira nem vicces. Nem tudom hogyan reagáljak a mondatára, így magamban tartom a választ. Nem tudom, hogy mért kezd el turkálni a zsebébe, bár sejtem, hogy valami köze van az első elemhez, amit korábban említett. A monológját csak figyelem, nem teljesen értem a hasonlatait, de az elemi technikáról nem sokat tudok.
- Ami azt illeti nem jártam az akadémiára, így nem sok mindent tudok a dologról, összesen csak az 5 elemről hallottam, amik a víz, tűz, szél, villám és föld.
Mondom, ahogy átveszem a papírt. Nem nagyon értem mi a feladatom, de úgy teszek, ahogy a srác mondta. Elkezdem chakrámat a papírba vezetni, aminek nem kellene gondot okozni, hiszen a báb irányításával jól megtanultam a chakra testen kivüli irányításával való mozgatást, ahogy az alap technikákkal a többi chakrairányítási módot. Jó pár perce szenvedek a papírba vezetni a chakrámat, ami körülbelül annyi reakciót mutat, mint a döglött macska, amit távolról néznek. Ekkor a vörös szemű, raszta ekkor észreveszi, hogy tévedett és a cigi papírját adta oda. ~Komolyan, ez lesz a mesterem a közeljövőben? Öreg merre vagy?~ Ad egy másik lapot, amit átveszek, amihez éppen csak hozzáérek és a papír elporlad. Nem értem, hogy mi történt, de talán hamarosan választ kapok.
- Esetleg majd máskor köszönöm.
Nem tudom, hogy mit akar rám sózni, de most nem akarom kipróbálni, lehet, hogy valamikor máskor.

Az első próbálkozásom csalás volt és sosem voltam az a fajta, aki csalt. Most sem szándékos egyszerűen nem tanultam soha elemi technikát, így a chakra ezen típusú mozgatása új volt, így csak ezt a lehetőséget láttam. Nem vagyok hülye és hamar rájöttem, hogy ez nem az, amit várnak tőlem és ha így mutatom meg a tanárnak azzal nem őt, hanem magamat csapom be. Most, hogy sikerült egy másik lehetőség is felmerült bennem. A falum jelképe egy homokóra, aminek a közepén lyuk van, de már a nehezebb módszert választottam, ami valószínűleg hosszabb ideig tartott, mint az új ötletem tartott volna. Nem számít, meg van és kész. Tanárom lassan felébred, talán rzi, hogy az eddigi földmozgás megszűnt, vagy nem is aludt, csak úgy tett. Ezt már nem tudom meg. Lehet, hogy Konoha jelképe volt a feladatom, de én nem ide tartozom, nem ez az otthonom, én sunagakure shinobija vagyok és életem végéig az maradok, akárhova sodor is az élet.
- A falumat elfoglalták, de én akkr is Homok shinobi vagyok, ha most Konoha szolgálatába is álltam.
Mondom el a véleményemet, nem érdekel, hogy más is hallja-e, bár gondolom, hogy a hokage figyeltet, én kiállok a falum mellett, akkor is, ha az most hivatalosan nem létezik, Gaara pedig fogságba esett. Figyelem a mozdulatait, elgondolkodom a dolgon, de egyelőre nem szándékozom tanulni, minél előbb szállást kell találnom és ha lehetséges, már holnaptól szolgálatba állnék.
- Egyelőre elég volt, szállást kellene keresnem és minél előbb küldetésre mennem, hiszen nincs túl sok pénzem és be kellene szereznem néhány új bábot. Köszönöm az oktatást.
Fogadom el a kezét, hiszen az udvariasság így diktálja, meg ha már oktatott, akkor ez a legkevesebb. Ez után elköszönök és megyek az utamra.

//Akkor folytatásnak egy küldetés?//

A Sensei elismeri, hogy jó munkát végeztem, majd feláll és újra szent beszédbe kezd. Természetesen meghallgatom mit mond, elvégre csak így sajátíthatom el a technikát. Ezután megalkot néhány kézpecsétet, majd egy hatalmas tűzgolyót lehel ki a száján. Elégedetten mosolyodok el, hiszen ez egy egész kemény támadó technika. Jelenleg ilyen pusztítóerővel még nem igazán bírok.
- Ez tetszik! - szólalok meg.
Majd folytatja a technika ismertetését. Megemlíti az Uchiha klánt is, de nem igazán tudom kikről van szó. Elvégre nem itt nőttem fel, csak utólag kerültem be a faluba, Gaisuke Senpai jóvoltából. Tanultam valamennyit a klánokról is, de csak azokat ismerem, akikkel tényleg találkoztam is és tudom, hogy az adott klán tagjai. Miután átadja nekem a terepet, hozzáfogok a technika létrehozásának. Először megalkotom a látott kézpecséteket, miközben a testemben áramoltatom a chakrámat, majd a művelet végén, egyszerűen csak kilehelem a lángokat. Egy kisebb tűzgolyó azonnal elhagyja a számat, de pár méter után egyszerűen csak semmivé válik. Megcsóválom a fejem, de különösebben nem bánt. Elvégre ennyire nagy mennyiségű chakrát nem olyan könnyű megformázni. Éppen ezért újra és újra próbálkozok: az egyik próbánál maga a tűzgömb létre sem jön, csak kisebb lángcsóvát lehelek ki. A következőnél létre jön ugyan a labdacs, de újra szertefoszlik még idő előtt. Majd újra nagy mennyiségű tűz chakrát lehelek ki, ami ezúttal sokkal nagyobb lángcsóvaként jön létre. Ezután tartok egy kis pihenőt. Alaposan átgondolom a dolgokat, majd jó pár perc után újra hozzálátok. Megalkotom a kézpecséteket, majd egy egész nagy tűgolyót köpök ki, ami szétrobbant egy fát.
- Na ez már döfi! - szólalok meg.
Ezután a Sensei leültet maga mellé és elárulja miért őt küldték. Szavai hallatán azonnal elvörösödök, mivel a vérnyomásom nagyot ugrik. Az apám barátja volt? Mégsem segített, amikor megszorultunk. Amikor szükségünk lett volna a segítségre, magunkra maradtunk, végül csak én maradtam. Nem mondok semmit, egyszerűen nem jutok szóhoz. Viszont amikor azt mondja, hogy gyakoroljam a technikát, mérgemben azonnal hozzálátok és próbálok minél pusztítóbb tűzgolyót kilehelni a számon.

A férfi csendben ül, mikor visszamész gyakorolni. Némán figyel téged, s gondolkodik közben. Hogy mi járhat a fejében? Egyszer talán megtudod. feltüzelve lendülsz neki a gyakorlásnak. Egymás után fújod ki a nagyobbnál nagyobb tűzgolyókat, a dühöd felpezsdített, s ennek köszönhetően a lehető legjobbra sikeredett képzésed.
- Elég mára, különben a vállamon foglak hazavinni. Ülj le, igyál. Túl sok chakrad ment már így is el. A végén még tényleg elájulsz. Szépen teljesítettél, gratulálok. hihetetlen, mennyire erő van benned, olyanok, amikről még nem is tudsz. Idővel minden tiszta lesz, és akkor...olyan jó és kiváló harcos lehetsz, mint hajdan az apád volt. Elismert és erős. Maradj az utadon, Hiroto, s hidd el, közelebb kerülhetsz hozzá, mint gondolnád. Maradj az utadon, ne térítsen le semmi sem. Mindig elemezd a lehetőségeket és elemezd a helyzetet. Most mennem kell. Holnap pihenj, tarts szabadnapot, aztán két nap múlva találkozunk. A Hokagenak biztos van valamilyen feladata, háború dúl világszerte, mindig van tennivaló. 


Másnap
Egy egész nap áll a rendelkezésedre, hogy kitöltsd. A postod végén pedig a szabadnap másnapján jelenj meg reggel az iroda előtt. Ez egyfajta zárópost is egyben, amiben külön figyelem a karakterhűséget, az önálló gondolatokat, melyek felvetődhetnek Hirotban, esetleg kérdések, melyekre választ keres. Részletes, hosszas kifejtésért plusz pont jár a végén. 

//Aki átveszi//

Elég rendesen felhúzott a Sensei. A tűzgolyók egymás után hagyják el a számat, kisebbek nagyobbak. Nem tudom meddig dühöngök, de egy idő után a shinobi leállít, majd megkér hogy üljek le mellé. Nem sok kedvvel, de lehuppanok mellé, majd elfogadom a felkínált italt. Csendben kortyolgatok, miközben a Sensei beszél. Érdekelne, hogy honnan ismerte az apámat, illetve hogy mit tud róla. Én eddig úgy tudtam, hogy csak egy földműves volt, de ez az új fejlemény... Nem igazán hagy nyugodni. A szentbeszédet követően a shinobi távozik, én pedig magamra maradok. Mivel nincs más dolgom, így hazamegyek és pihenek.
Másnap délelőtt visszatérek még az edzőtérre és a Katon technikát gyakorolom. Először csak kisebb tűzgolyókat lehelek ki, majd később hatalmasakat. Délután leginkább taijutsu edzést tartok, amelyben különböző közelharci gyakorlatokat gyakorolok, illetve az általam eddig elsajátított technikákat. Leginkább azért edzek, hogy ne agyaljak azon, amit a Sensei mondott. Ha az apám tényleg shinobi volt, akkor nem úgy kellett volna meghalni, ahogy.
Majd újabb nap virrad rám. Kissé lehangoltan szedem össze a cuccaimat, majd egy gyors reggeli után elindulok, hogy újabb küldetést kapjak. Már most érdekel, hogy mit fogok kapni. Remélem ezúttal olyan feladatot kapok, amiben levezethetem a feszültséget.

//A katon technikát felírhatom magamnak?//

// Kaibutsu Hiroto //

A helyzet az, hogy Hiroto alaposan kimerítette a tartalékait. De olyan dolgot tudott meg, ami miatt szinte észre sem vette, egészen addig, amíg tombolt benne a feszültség és az adrenalin. Ennek ellenére sikerült viszonylag kellemesen lezárni ezt a napot.
Másnap reggel Hiroto lehangolt kissé, de új motivációkat merít, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik. Indul, hogy kapjon egy küldetést. Tehát nem adja fel az egész életét mindössze azért, mert csalódott. Ez bátorságra utal. Azonban nem kell messzire mennie, a küldetés jön elébe. Ahogy Konohagakure no Satou utcáin lépdel, táncikáló gyerekek kacaját hozza messziről a hűvös szellő. A háború ellenére ez már egészen megszokottá vált. Mondhatnánk úgy is, hogy nem változott. A könyörtelenségek forgatagában Konoha egy kőszikla, melyet néha megcsapnak a háború hullámai, de megtörni nem tudják. De lehet, hogy Hirotot ez most egyáltalán nem érdekli.
Ismeretlen férfi tűnik fel az utca másik végén. Ez nem is lenne szokatlan, vagy olyasmi, amire Hirotonak ügyelnie kellene. Azonban ez a férfi int neki. Hiroto hamar felismerheti, hogy bizony shinobi az illető. Méghozzá Chunnin szinten lehet, legalábbis a ruházatából itélve. A fekete rugalmas nadrág, hasonló felsőruházat, ami fölött taktikai mellényt visel. Szőke haja van, hátára Wakizashit szíjjazott. Csípőjén fegyvertartó öv van, nyílván nem véletlenül. Homlokán ott csillog, büszkén és tántoríthatatlanul az olyannyira ismert jelkép. Konohagakure no Satou jele.
- Kaibutsu Hiroto, ugye? - kérdezi mély, de barátságos hangon.


Ha leleplezed kilétedet, akkor folytatja. Ha nem, akkor elnézést kér és tovább megy. A folytatás, ha bevallod, hogy Te vagy Hiroto:
- Én Moriyama vagyok! Azért küldtek, hogy megbízzalak egy küldetéssel. Pontosabban, hogy átadjam az utasításaidat, de a lényegi különbség csekély. Viszont nem szeretném itt az utca közepén kifecsegni a dolgot. Menjünk olyan helyre, ahol kevésbé vagyunk szem előtt.
Ezek után a testes ninja, mert mint az közelebbről megállíptható a ruhája alatt némi súlyfelesleget rejteget, elvezet téged egy sütemény-bárba. Rendel neked és magának két-két adag Dangot, majd egy eldugott sarokba vezet, ahol hellyel kínál. Miután leültél, követi a példádat.
- Tudom, hogy vagányabb személyesen a Hokagétől megkapni az utasításokat, de ez az ügy... elég kényes... Mivel én személyesen a Hokage-sama hivatali segédjeinek csapatába tartozom, ezért vállaltam a feladatot, hogy diszkréten juttassalak hozzá az informáckhoz. Nem kell megköszönnöd, a faluért teszem.
Fura egy alak és nem áll távol tőle az önfényezés. Vagy legalábbis nagyon próbálkozik vele.
- A dolog lényege, hogy Korház hullaházából eltűnt néhány... test. Némelyik halottból pedig... kiharaptak ezt-azt. - eközben lelkesen ráveti magát az édességre és nem is mond többet, amíg el nem fogyasztja az egyik adag Dangoját - Azt kellene kiderítened, hogy mi áll ezek mögött az eltünések mögött. De szeretném, illetve a Rokudaime-sama szeretné, ha diszkréten kezelnéd a dolgot és nem árulnád el senkinek sem. Mint már mondtam, rendkívül kényes az ügy!

// Az átvétellel való kellemetlenségek miatt azt mondom, hogy felírhatod a Goukakyou-t, noha szerintem Te többre vagy képes ^^  A következő poszt az utcák és terek-be, vagy pedig Konoha Korházába menjen, attól függően, hogy mik a terveid, illetve akarsz-e még informálódni ^^//

 
 
 
 

Egy héttel a kiképzőterepre érkezésem elött kezdtem el gyakorolni...alig bírtam alundni a stresszről, mégis elevennek éreztem magamat.
     Néhány nappal elötte apa elmondta, hogy merre kell mennem, mivel nekem lövésem nem volt róla, hisz amióta a faluban vagyunk alig mozdultam ki. Leginkább a falu fő részein voltam, kivéve azt a néhány esetet, amikor a kőarcokhoz és az erdőbe kirándultunk apával és a többiekkel. Éppen ezért nagyon izgatott voltam.
     Apa éppen ezért el is vitt egy fürdőbe, ahol nagyon jól éreztem magamat. Bár egyedül voltam a női részen igazán  jól elvoltam magammal. Őszintén tökéletes időpontban mentünk oda, mert rajtunk kívül más nem volt ott. Fürdőzés után elmentünk egy étterembe,(szokásunk szerint, mert eddig talán egyszer volt, hogy otthon ettünk, de az sem biztos, hogy egyszer  is megtörtént ) ahol degeszre ettem magamat apával.
     Apa este megkérdezte tőlem, hogy:
-Zanami...te milyen elemű jutsukat szeretnél használni?
-Oh...hát én...én víz és szél elemű jutsukat szeretnék használni.-csak az a baj, hogy nem én döntöm ezt el-Miért kérded?
-Csak azért, mert lehetsége, hogy a kiképzőterepen is meg fogjk ezt kérdezni tőled.
-Oké, és még miket kérdezhetnek?
-Hát, mást nagyon nem igazám. De azt tudd, hogy én bízom benned és remélkem sikerüni fog a kiképzésed.
-Oké. Figyelj apa...ma vacsira én főzök valami, mert már kezdem unni az éttermi  kajákat.
-Rendben, mikor eszünk?
-5 perc múlva.
-Várom!
 
 
-Apa gyere enni!!!
-Rendben itt vagyok.
-Remélem ízlik.
-Igen...nagyon finom. De mi ez?
-Hát sushi!
-Oh, nagyon fini.
-Apa légyszi mondd el újra, hogy merre menjek?
-Nem kell drágám, tudod te merre kell menni. Na most menj inkább aludni.
-Oké, megyek.
-Jó éjt.
-Szia.
Gyorsan megfürödtem és el is kezdtem bepakolni, hogy ne reggel kelljen. Bepakoltam néhány kunait, shurikent és egy kis tekercset is, ha minden más elfogyna.
     Reggel korán elindultam, apa még aludt ezért csak egy levelet hagytam neki, arról, hogy már elmentem. Sietve öntöttem magamnak  fél liter vizet egy üvegecskébe. Szerencsémre nem felejtettem el, hogy merre kel mennem, így nem is tévedtem el.
     Olyan hamar odaértem, hogy még alig voltak ott rajtam kívül, éppen ezért kerestem egy árnyékos helyet és lepihentem. Szerintem elaludtam, mert egy bokor alatt keltem fel (észre se vettem, hogy elaludtam). Igyekezve összeszedtem magamat és megkerestem a többieket. Mázlim volt, mert megpillantottam az ismerős arcokat...