Második kiképzőterep

Uchiha Itachi Szer. Okt. 24 2012, 19:23

Konoha kiképzőterepe. Ide járnak a shinobik fejleszteni képességeiket rangtól és kortól függetlenül, illetve alkalomadtán még egy-egy akadémiai tanuló is megfordul errefelé!

**Koreko Rui** Csüt. Okt. 25 2012, 22:34

//Képzés//

Még senki nem volt a kiképzőterepen rajta kívül. Rui meg is lepődött ezen, azt hitte, hogy ő fog utoljára ideérni, elvégre csak utólag értesült erről a képzésről.

***

Éppen Konohában tartózkodott, valami iratot kellett kézbesítenie Tsunade-samának. Az úton nem történt a jouninnal semmi különös, úgy látszik a nála lévő tekercs közel sem volt annyira értékes, mint azt gondolta. Rég járt már egykori falujában, ezért jól esett ismét a fákkal és üzletekkel teli utcákon sétálni. Szerencsére azt még nem felejtette el, hogy merre van a Hokage irodája, így gyorsan megérkezett az úti céljához. Az iratot gyorsan leadta, ezzel egy újabb C szintű küldetést tudhatott a háta mögött. Tsunade-sama megérdeklődte, hogy megy a sora, milyen feladatokkal bízzák meg, és még arra is kíváncsi volt, azóta fejlesztette-e az orvosi tudását. Miután mindent részletesen elmesélt, a falu vezetője útjára engedte. Még az épületben volt, amikor egy beszélgetés ütötte meg a fülét. Shinobik arról beszélgettek arról, hogy egész jó ötlet külön képzéseket indítani. Rui nagyon fülelt, mert érdekelte, hogy milyen irányba halad tovább a beszélgetés.
- Úgy hallottam, hogy egy egyszerűbb jutsut fognak megtanítani a jelentkezőknek. Azt hiszen egy Föld elemű technikáról van szó, de nem tudom pontosan melyik - egy picit elgondolkozott a maszkot viselő.
- Tényleg jó ötlet. Nem csak a tanulás miatt, hanem megtanulnak más shinobikkal is együtt dolgozni a résztvevők - válaszolta a szőke hajú férfi, akinek Rui az arcát is látta.
Ennyit elég is volt a kunoichinek, azonnal ott termett a csevegő ninják mellett. Megvárta, amíg befejezik a beszélgetést, és csak azután szólalt meg.
- Elnézést, de meghallottam, hogy miről folyik éppen a beszélgetés. Esetleg nem tudják, hogy pontosan hol szervezik ezt a tanulást?
- Ha jól emlékszem, akkor az Akadémia második számú kiképzőterepén - informálta a vörös hajú lányt a maszkos férfi.
- Köszönöm az információt! - hajolt meg a jounin, aztán sietett is a megadott helyre.

***

Tényleg érdekelte, hogy vajon milyen lesz ez a fajta tanulás. Genin kora óta nem tanult jutsut ilyen módon. Kicsit izgult is, mert nem tudta mire számíthat az ideiglenes csapattársaitól. Na meg attól is félt, hogy túlkorosnak fog számítani a tanulók között. Valószínűnek tartotta, hogy alacsonyabb szintű technikáról lesz szó, ám attól még hasznos lehetett a számára. A Föld elemet úgyis elhanyagolta mostanában, úgyhogy éppen ideje lesz megtanulnia egy új Doton jutsut.
Amíg várt a társaira és a senseire, addig végigsétált a kiképzőterepen. Eszébe jutottak a genin évek, amikor Esu-sensei edzette. Azóta sok év eltelt, sokkal erősebb lett, de ez annak köszönhető, hogy második tanára kemény kézzel bánt vele.
*Na, amíg várom a többieket, kicsit elütöm az időt!* Futott át az agyán a gondolat, majd elővett a táskájából egy kunait. A kiképzőterep szokásos felszerelése volt a fából készült bábu, ami tökéletesen megfelelt a gyakorlásra. Rui célzott, majd egyenesen a bábu "szívébe" dobta a fegyvert. Aztán odasétált, és kihúzta a kunait a fából. Kicsit messzebb sétált és újból megismételte a dobást. Úgy tervezi, hogy addig fog így elszórakozni, amíg meg nem érezik valamelyik társa.

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Okt. 29 2012, 22:32

Eléggé unalmasan telnek a napjaim mostanában. Már szinte azt sem tudom mikor voltam utoljára küldetésen. A legutolsó megbízatásunk nem sikerült túl jól, így gondolom arra várnak hogy találjanak egy nekünk való feladatot. Szóval mostanában nagyon ráérek. Éppen ezért természetes, hogy az elsők között jelentkeztem erre a képzésre. Szeretnék minél erősebb lenni és ehhez az alapoktól kell kezdenem. Elvégre senki sem kezdte egyből tömegpusztító technikákkal.
Mire megérkezek a meghirdetett helyre, már vannak néhányan a kiképzőtéren. Nekem viszont egy sunagakurei lány tűnik fel először. Kissé meglep, hogy más nemzet tagja is megjelenik itt, bár tőlük elég sokan megfordulnak nálunk. És ha minden igaz, akkor konohai emberek is vannak náluk. Mivel nincsenek barátaim, inkább eltűnök a többi ember között és próbálok észre vétlen maradni. Nem szeretném, ha megint nekem állnának, hogy csak egy csavargó vagyok és nincs itt a helyem...

**Taidana Kaito** Szer. Okt. 31 2012, 11:02

[Képzés, Zabuza, Gansetsukon]

Napok mostanság lustán teltek Kaito számára, nem igazán volt dolga, így hát az egyik kedvenc hobbijának hódolt, mégpedig az italozásnak. Lassan már az előbb említett elfoglaltságot is kezdte unni, ami tőle igencsak szokatlan volt, és már vágyott arra, hogy valami érdekes dolog történjen vele. Egyik nap amikkor azon morfondírozott, hogy edzenie kéne, haza érkezve látott egy már már ismerős levelet. A levél új volt még is ismerős, utóbbi dolog azért volt így mert a Hokage hivatalának pecsétje volt rajta ~Végre valami izgalom~ gondolta magába, miközben a levelet nyitotta ki. A levél a szokásos hivatalos nyelvezeten íródott, és egy képzésre "invitálta" meg Kaito-t, a leíráson kívül, még egy helyszín, és egy időpont volt megadva. Másnap lustán kelt, de valamiért nem zavarta a dolog, és kissé izgatottan indult el a második kiképzőterephez. Még időben érkezett meg amikkor már mások is ott voltak, voltak aki egymással beszélgettek, és voltak olyanok is akik inkább csendben álltak, vagy ültek valahol, Kaito az utóbbiakhoz "csatlakozott", miközben megkereste magának a helyét feltűnt neki, hogy egy sunagakurei shinobi is itt van, amit rendkívül érdekesnek talált, ám nem meglepőnek ismerve a két falu közti politikai kapcsolatot.

**Aono Takefumi** Kedd Nov. 06 2012, 23:07

Nyugodalmas szombat, de lehet hogy vasárnap, sőt egy szerdai nap is lehetett. Mint megszoktuk, Take-chan szobája kényelmében húzta a lóbőrt, kellemes álmok között járt és élvezte a csendet. Legalábbis szeretnénk ezt hinni. A valóságban tényleg otthon volt, tényleg a szobájában azonban korántsem aludt. Légzése olyan szapora, mintha egy maratont futott volna le arról nem is beszélve, hogy disznó módjára izzad. Mikre nem képesek az álmok. Jobb, mint a fitnesz. Hát még ha ezekben az álmokban, egy madár hátán száguldasz akkora sebességgel melynél bármikor a mélybe zuhanhatsz apró darabokra törve magad míg a következőben valami pszicho csávó tömegével dobálja rád a shurikeneket és nem elég, hogy azok kis híján felnyársalnak de még csak képen se tudod törölni az izgága feladót. Kegyetlen világban élünk, ahol a többször megkínzott hőst megfosztják kedvenc elfoglaltságától. Kelletlenül dobja hát le magáról a takarót és veszi a fürdő felé az irányt, hogy egy kis vizet fröcskölve az arcára felélénküljön, vagy szimplán elázzon. Büszkén elmondhatja magáról ez nem jött össze. Farkasszemet néz nyúzott arcmásával és próbálja megfejteni, vajon miért olyan nagy a feje, és miért néz ki olyan jól.?
~ Nyugalom. Ez csak egy álom volt. Egy álom, ami már megtörtént a valóságban és nem, nem vadásznak rám őrült dobáló mániás shinobik se óriási madarak. Ahogy a mondás is tartja, mindenhol jó aludni de a legjobb otthon, ha viszont mégse akkor bárhol máshol. ~
Csodás, sőt talán még annál is nagyobb bölcsessége által vezérelve kapta magára ruháit és vágott neki Konohának. Nyüzsgés, zaj, szagok minden, ami garantálja, hogy nem fog aludni és őszintén szólva nem is nagyon akart ismét az öntudatlanság mezejére lépni. Így hát csak kóválygott jobbra, balra, mint gólya f*s a levegőben. Az már más kérdés, hogy ez vezette el a hirdetőtáblához vagy szimplán odakerült a két lábán. Mostanában sokat látni ezen a hatalmas fadarabon olyan hirdetményeket melyek különféle képzésekről szólnak. Minden félét el lehet sajátítani amolyan gyorstalpaló szerűségben, már ha a felirat igazat beszél. Az alvás nem tűnt nyerő ötletnek, és ha csak egy pillanatra is, de remélte, hogy egy kis mozgás elűzi a rossz álmokat. Végigtekintve a lapok garmadáján kiszúrt egyet mely a föld elemmel foglalatoskodott és mivel ő maga is éppen annak manipuláló amatőr „művésze” volt, miért ne menne el és nézné meg maga miként zajlik egy ilyen képzés. A hirdetés szerint a második kiképzőtéren kerül megrendezésre, ahol afro langalétánk még nem járt, de azért el tud számolni kettőig. Mint mindig, most is nyugodt tempóban elindult úti célja irányába, csak azért, hogy azt tegye, amit mindenki más, amikor elindulnak valahova. Egyszóval, megérkezzen.

Uchiha Itachi Szomb. Nov. 10 2012, 23:58

Ahogy a shinobik egyre csak gyűltek a második kiképzőterep mellett a reggel lassan délelőttbe majd délbe nyúlt. Az ifjú ninják nem merték megkockáztatni, hogy együtt várják a senseit aki levezényli a képzést, pedig csak egy volt közülük más nemzetből való. A sunagakurei lány pedig nem nagyon törődött vele, hogy páran megbámultak a konohaiak még a megérkezők közül is. Aztán kis késéssel megérkezett az afro shinobi is aki már csak hab volt a tortán... Ennek a képzésnek pedig elvileg az lenne a lényege, hogy összekovácsolja azokat akik jelentkeznek rá. Amolyan csoportos foglalkozás mint egy csoport terápia. Akik itt találkoznak megismerik esetlegesen segítik egymást. 'Sunagakure' jelenléte pedig még nemzetközileg is jót tesz a képzésnek.
AMikor már a kijelölt időpont bőven elmúlt és a nap is magasan járt az égen a kiképzőterep közepén megjelent egy hatalmas füstfelhő kíséretében egy öreg félszemű shinobi akinek az egyik kezében egy furcsa bot volt és miután ilyen 'látványosra' sikeredett a belépője fölemelte a botot és ügyetlenül elkezdett vele hadonászni és minden irányba integetett vele.
- AKI A FÖLD ELEMŰ TECHNIKA ELSAJÁTÍTÁSA MIATT VAN ITT JÖJJÖN IDE HOZZÁM! - Kiabálta a kis öreges rekedt hangján és közben idiótán hadonászott.
Nem tudtátok eldönteni ez vajon egy vicc vagy tényleg ez a rozzant öreg fogja nektek megtanítani ezt a technikát aki azt hiszi, hogy még az akadémia első évében vagyunk és úgy integet nektek mintha egy óvodás csoportot akarna összehívni létszám ellenőrzésre. Akinek itt elment a kedve az haza is mehet ám ha van elég bátorságotok akkor odaálltok az öreg elé. Rajtatok áll!

// Kaito először is ez kiképzőterep nem terem. Másodszor Takefumi jó hogy nem késtél el csak egy kicsit... Harmadszor elnézést, hogy én késtem igyekszem behozni a lemaradásomat és erre az utóbbi 1 hét is kevés volt! Mostantól igyekszem tartani az általam kiszabott határidőket ha kések valami miatt akkor arrol a megfelelő topicban úgyis értesülni fogtok! A következő választ Nov. 18. (vasárnapig) várom! //

**Koreko Rui** Hétf. Nov. 12 2012, 22:04

Rui egy idő után megunta a kunai dobálást, hiszen elég sok idő eltelt már, amióta megérkezett a kiképzőterepre. Szép lassan mások is jöttek, és ezzel együtt kisebb csodálat tárgya lett a jounin. Persze őt ez nem zavarta, elvégre teljesen legálisan tartózkodott a faluban, ráadásul pont egy fontos küldetés miatt.
*Nem mintha a genin és chuunin éveim alatt itt szolgáltam volna.* Saját belső hangjából csak úgy áradt a szarkazmus, ami csak néha jellemezte mondandóját, de olyankor nagyon is volt rá oka. *Még Tsunade-sama is edzett, és az irataimban fel van tüntetve, hogy félig-meddig ide is tartozom.* Magyarázkodni nem akart, úgyhogy annyiban is hagyta a dolgot.
Zöld lélektükrei alaposan végigmérték a jelenlévőket, hiszen kíváncsi volt, milyen az új generáció Konohában. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, hiszen hamar rájött, eléggé túlkorosnak számít. Két fiatal shinobi szintén várt valakire, talán együtt lesznek a képzésen. Aztán feltűnt egy elég érdekes figura, afro frizurával, akin látszott, hogy szintén nem tartozik a 12-13 éves korosztályhoz. Rui elfojtott egy kuncogást, - azért nem mindennap lát ilyen furcsa külsejű egyént.
*Érdekes tanulásnak nézünk elébe.* Kommentálta ismét belső hangja az eseményeket. Tényleg elszokott már a csoportos képzéstől, mert valahogy mindig eltűntek mellőle a csapattársak és egyedül kellett jutsukat megtanulnia. Persze ez nem zavarta, de jó lett volna ha még több csapatmunkát tanul. Talán nem késő bepótolni a lemaradását, jobb későn, mint soha. Az idő elég lassan telt, csupán a Nap állásából tudott következtetni a kunoichi, hogy milyen napszakban járnak. Konkrét időpontot nem tudott, hogy mikor is fog elkezdődni a jutsu tanulás, viszont volt egy olyan érzése, hogy a sensei késik. Ekkor lett figyelmes a füstfelhőre, ami a kiképzőterep közepén jelent meg. Azonnal tudta, hogy megérkezett a mesterük. Miután a füst lassan elült, Rui végre szemügyre vehette a tanítót. Rögtön feltűnt neki, hogy csak fél szeme van, ezen kívül a kora is szemet szúrt. Az öreg shinobikat nem szabad lebecsülni, bölcsek és sok a tapasztalatuk. A papa hangosan elkiáltotta magát, így aki eddig esetleg kételkedett, már biztos lehetett a dolgában. A kunoichi egyből megindult a sensei felé, arcára pedig az izgatottság miatt egy széles vigyor ült ki. Nem érdekelte, hogy mások mit gondolnak a nem éppen szokványos mesterről, neki tetszett a felállás. Amint odaért az öreghez, meghajolt és köszöntötte.
- Jó napot! A Föld elemű jutsu miatt vagyok itt - A mondandója után még megvárja, hogy a többiek is odaérjenek, így mindenki hallhatja a bemutatkozását. - A nevem Koreko Rui, Sunagakure jounin-ja vagyok.

**Aono Takefumi** Kedd Nov. 13 2012, 19:53

~ Uh, kell nekem ez a képzés? Egyáltalán minek keltem fel? Még egy értelmes kérdés magamnak címezve és kettéfejelek egy falat. Semmi értelme ezen agyalni. Elindultam és kész, sőt, abból amit itt látok, meg is érkeztem. ~
Volt afro barátunk gondolatai között valami, ami igaznak bizonyult. A második kiképzőtéren már jó páran csoportosulni kezdtek valami töpörödött lény körül, akit ekkora távolságból nem lehetett kiszúrni. A srác legalábbis semmit se látott, és ha olyan shinobiról van szó, aki nála alacsonyabb már rá is tör a fóbia. Köszönhetően annak, hogy hazaérkezése óta minden nő, akire le kellett nézni, feltörölte vele a padlót. Nem egy jó szakma ahhoz képest, hogy nem erre képezték ki. Na de mindegy, az élet nem lehet mindig fenékig lóvé. Sok, sok máni. De jó is volna neki, megpattanni innen és egész nap lábat lógatni. Bár erről csak álmodozhat, kivéve, ha fosztogatni kezd, de az túl sok energia. Sok energia a fosztogatás, annál több a menekülés, és ha a végén kinyírják garantáltan nem ébred fel többet. Ez pedig, nem egy jó életcél. De nem ám. Viszont ez esetben mákja volt. Az illető ugyan bár töpörödött volt - ahogy közelebb érve megállapíthatta - viszont nem volt nő, se anyó, hanem színtiszta nagyapó. Igazi, eredeti csomagolásból kibontott oktató apó. Egész szépen összegyűltek, ám ahogy egy-két pillantást vetett az emberekre egy valami feltűnt neki. Egyesek túl feszültek vagy csak nagyon csodálkoznak. Nehéz megmondani. Az viszont biztos volt, hogy egy sunagakuréból érkezett kunoichit bámultak. Hősünk értetlenkedése jeléül pusztán összeráncolta a szemöldökeit napszemüvege mögött, elvégre mi akkora durranás egy szövetséges falu shinobijában.? Kár is erre pazarolni az időt, helyette nagyot ásított annak jeleként, hogy bár csak most jött ide, és egyre kevésbé biztos abban, hogy mit keres itt, már most unja az egészet.

**Kaibutsu Hiroto** Szer. Nov. 14 2012, 22:12

Csendben meghúzódok a háttérben, kerülöm mindenki társaságát. Egész szép tömeg jelenik meg, ráadásul nem csak tőlünk, hanem Sunagakure emberei közül is részt vesznek páran a kiképzésen. Majd hamarosan egy idős fickó is megjelent, aki kiabálva felhívta magára a figyelmet. A Doton képzés résztvevői után érdeklődik. Így hát oda megyek a közelébe és várom az utasításokat. Természetesen továbbra is próbálok eltűnni a tömegben, nem akarok találkozni egyetlen ismerősömmel sem...

//Elnézést a minőségért és a mennyiségért, úgy néz ki továbbra sem megy a reag írás. Több mint 2 órán át írtam ezt a kis semmiséget... //

**Taidana Kaito** Szer. Nov. 21 2012, 16:27

[Képzés, Zabuza, Gansetsukon]

Egyre több shinobi érkezett, és a terep kezdet megtelni. Az össze gyűltek jobbára ismeretlenek voltak Kaito számára, ám akadt köztük egy pár akire legközelebb biztos, hogy emlékezni fog, de ez így van jól, hisz Kaito szerette az érdekes embereket, így remélte, hogy hát ha egy kettővel megfog ismerkedni egy kicsit, viszont ehhez lehet, hogy kezdeményeznie kellet volt, ám utóbbi nem volt a fiú stílusa. Az idő lassan telt, és a képzést vezető emberke még nem jelent meg. Az hogy a hátrébben még lustálkodhatott egy kicsit Kaito, amely számára jó volt, és gondolatati fürkészésével töltötte a lassan telő időt a túlkoros genin. Amikkor már már elbóbiskolt a fiú, egy hirtelen jött füst felhőből érkezett öregember adta az utasításokat, így Kaito kénytelen volt megszakítani kényszer filozofálgatását. Nagy nehezen elindult az öreg felé.

// Bocsánat a késért, a hiányzásomat írtam a megfelelő topikba. Köszönöm hogy megvártatok. //

Uchiha Itachi Csüt. Nov. 22 2012, 11:46

Miután mindannyian odagyűltetek az öreg shinobi köré egyenként mért titeket végig. Nem vitás, hogy a legtöbbet Ruin és Takefumin csodálkozott. Ezek szerint vagy nem látott még nőt vagy nem látott még afrot. Miután az öreg Kaitot és Hirotot is szépen bemérte magának el is kezdte volna a mondandóját vagyis hát ti hittétek volna azt, hogy elkezdi ehelyett egy hatalmas kurjantás szaladt fel a torkán amit a ti fületek bánt. Most már elérte a félszemű, hogy az összes járókelő felétek forduljon. Aztán a sensei visszafordult felétek és belekezdett kicsit rekedtes hangján.
- Nos kedves egybegyűltek azért gyűltünk ma itt össze, hogy összeadjuk eme boldog ifjú párt... Jah bocsánat nem most nem esketni kell. Ne haragudjatok kicsit egybefolynak már a napok de ha majd eléritek az én koromat örülni fogtok ha emlékeztek egyáltalán a holnapra. - Ennél a pillanatnál gondoltatok arra, hogy vajon Tsunade sama miért is büntet titeket, aztán arra, hogy biztos okkal küldte az öreget lehet az is, hogy egy doton mester. - Milyen szép kis csapat gyűlt itt össze. Szeretném ha követnétek. - Azzal az öreg elindult és menet közben elkezdett fütyörészni. Úti célja a második kiképzőterep volt. - Nagyon örülök, hogy Sunagakure is képviselteti magát egy konohai küldetésen! Ráadásul egy ilyen szép kis kunoichivel. A nevem Hirako de nevezhettek egyszerűen csak Ko-nak is. Szeretném ha mondanátok pár szót magatokról illetve, hogy miért jelentkeztetek erre a képzésre! Kedveském. - Fordult az öreg Rui felé. - Meg tudnád mondani nekem, hogy még mindig az a poronty a Kazekage akinek még a fenekén ott a tojáshéj vagy már leváltották?

**Koreko Rui** Csüt. Nov. 29 2012, 21:56

Rui homlokán egy mangacsepp kúszott végig, amikor az öreg belekezdett nem éppen szokványos mondandójába. Kezdte úgy érezni, mintha valami cirkusz kellős közepébe csöppent volna. Elnyomott egy nagy sóhajtást és megvárta, amíg a sensei belerázódik a szerepébe. A nagyobb figyelem nem zavarta, elvégre vörös haja miatt amúgy is kilógott a tömegből. A kora még rátett egy lapáttal, de ezen sem akadt fenn.
*Az lesz a szerencse, ha egyáltalán megérjük az öregkort. A háború sajnos nem játék.* Gondolkodott el a kunoichi és kicsit irigykedett is a mesterre, amiért még ilyen idős korában képes másokat tanítani. Neki sajnos nem adatott meg ez a tehetség, vagyis elég rossz tanár.
*Azért Tsunade-samának is megvan a maga sajátos humora.* Tette még hozzá az előbbi belső monológjához. Miután végre rátértek a lényegre, vagyis elindultak az úti cél felé, a zöld szemű jounin ismét izgatottá vált. Nem mondott semmit, csupán csendesen követte a mestert, aki remélhetőleg bevezeti őt, és a többieket is a Doton jutsu rejtelmeibe.
A lány azonnal felkapta a fejét, amint meghallotta, hogy róla van szó. A bók jól esett neki, de nem volt szokása elpirulni, ezt meghagyta azoknak, akiknek ilyen személyiség jutott. Legalább a beszélgetés elment abba az irányba, hogy megtudták az öreg nevét.
- Nagyon örvendek Ko-senpai! - kicsit formálisra vette a köszöntést, de ugyanakkor a mester által mondott becenéven szólította őt. Sejtette, hogy a bemutatkozásra is sor fog kerülni. Ugyan már a gyülekezőnél elmondta a nevét, származását és rangját, de rajta kívül senki nem árulta el ezeket a részleteket magáról.
- A nevem Koreko Rui, jounin rangú kunoichi vagyok. Azért jelentkeztem erre a képzésre, mert szeretném fejleszteni a Doton elememet is, na meg genin koromban csak ritkán adódott számomra az a lehetőség, hogy csapatban tanuljak jutsut. Vicces, de vagy eltűntek mellőlem a csapattagok, vagy átszervezés miatt máshova kerültek, így a legtöbbször egyedül maradtam - nem túl lelkesítő történet, de fő az őszinteség! - Szeretném fejleszteni a csapatmunkámat, és úgy éreztem itt közelebb tudok jutni a célomhoz. Egyébként kicsit nosztalgikus itt lenni, mert tizenhat éves koromig hivatalosan Konoha shinobija voltam - mondandója végeztével rápillantott a többiekre, ám ekkor egy váratlan kérdés érkezett Hirako-tól.
- Nos, még mindig Gaara-sama a Kazekage. Igaz, hogy fiatal, de nagyon erős és igazságos vezető. Mindig a falu érdekeit helyezi előre, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az ott élő emberek a lehető legjobban éljenek - kicsit talán túlzásba vitte a vezető védelmét, ám úgy érezte ennyivel tartozik Gaara-nak.

//Csodálkozom, hogy még senki nem írt. Tudtommal nem beszéltünk meg sorrendet, így nyugodtan írhattok előttem is! Azt hittem én leszek az utolsó, aki postol ebben a körben.//

**Aono Takefumi** Hétf. Dec. 03 2012, 14:27

Mégis eltévedt volna, vagy az egész csak valami átverés? Mindez teljesen jogosan suhant át elméjén ahogy az öreg nagy ceremóniás stílusban esketni készült. Take annyira meglepődött, hogy még csak eszébe se jutott kételkedni. Lehet, hogy elírták a hirdetést, és esküvőről van szó, vagy amolyan spontán házasság azok között, akik eljönnek. Nem egyszer körbe is pillantott vajon kikről lehet szó, amikor végre az öreg is kapcsolt ezzel lerombolva ezt a furcsa de amúgy érdekes kis illúziót.
~ Pedig már kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz a menü. ~
Ko-sensei magához tértével a kis csapat megindult, hogy elsajátítsák azt, amiért jöttek. A végén még tényleg kiderül, hogy szó sincs oktatásról. Minden rosszban van valami jó, mert ahol esküvő van, ott kaja is akad. Hajjaj, de még mennyi. Nem csoda, hogy az ifjú chuunin vigyorogva és némiképp jobb hangulatban tartott a többiekkel remélve mégis csak eltévedt.
~ Fura figura ez az öreg, de nem semmi, az biztos. Ha csak a humora jó, már megérte eljönni. ~

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Dec. 09 2012, 21:23

//Elnézést, elfelejtkeztem a képzésről...//

Lassacskán összeterelődünk az öreg körül, aki szemügyre vesz minket. Amikor engem bámul, kissé zavarba jövök. Biztos tudja, hogy ki vagyok és ő is csak egy hajléktalannak tart... Majd szónokolni kezd. Kissé meglepetten nézek körbe, amikor össze akar adni valakiket, de szerencsére hamar rájön, hogy ez nem az a műsor... Végül csak rátalál a helyes beszédjére, aminek csak részben örülhetek. Ugyanis egy gyors bemutatkozást is tartanunk kell...
Csendben várok, míg rám kerül a sor. Próbálom megjegyezni a résztvevők nevét, különösen a sunagakurei nő érdekel. Majd amikor én következem, egy meghajlást követően szólalok meg:
- A nevem Kaibutsu Hiroto. Az ország határánál születtem, csak nem rég költöztem ide. Nem rég tudtam meg, hogy Doton használó vagyok, éppen ezért szeretném bővíteni a technikáimat egy ilyen eleművel.
Ennyire gondoltam bemutatkozás gyanánt. Így ha nem kérdez többet, akkor próbálok elvegyülni.

**Taidana Kaito** Hétf. Dec. 10 2012, 02:35

[Képzés, Zabuza, Gansetsukon]

A dolgok komikus fordulatot vettek, amikkor az öreg hirtelenjében esketni akart, a helyet, hogy tanított volna valamit. Kaito kicsit még kómás volt, de ettől a fordulattól gyorsan felébredt, és már már hangosan kacagott volna, de az öreg észbe kapott, és vele egy időben a fiú is, valószínűleg szerencséjére. Az öreg ember ismét maga köré gyűjtött mindenkit, ám ezúttal arra kértek meg a részt vevőket, hogy meséljenek egy kicsit magukról. Utóbbi dolog általában nem szokott menni neki, és amúgy is a képzés miatt van itt nem pedig azért, hogy magáról meséljen, úgy sem tudna semmi izgalmasat, de ez most lényegtelen volt... Kaito lustán, vagy mondhatni udvariasan végig hallgatta, a többieket, és amikkor beszéltek egy kicsit meg is figyelte őket. A lány egy jounin volt, valószínüleg miatta majd feszítetté válhat a tempó, bár kitudja, az afró srác nem mondott semmit, csak mosolygott, valószínűleg a korai fordulat mulattjattja még, de kitudja, majd egy fiatalabb srác mutatkozott be. Kaito nagy nehezen összeszedte a gondolatait, majd felállt, és udvariasan biccentett egyet, majd a következőt mondta: - Nos üdvözlök mindenkit, a nevem Taidana Kaito, és az előttem szólóhoz hasonlóan, én is nem régen tudtam meg, hogy föld elemű vagyok, így én is ez irányú tudásomat jöttem csiszolni. A mondandója után leült a fiú, és várta a további fejleményeket, és csak remélte, hogy a nap végére nem kell senkivel összeházasodnia, bár a lagzi ivás részét szívesen átélné ...

// Én is elnézést kérek a késés miatt! //

Darui Szomb. Feb. 02 2013, 12:49

//Na srácok. A tanulást innentől fogva én fogom nektek vezetni, nagy örömötökre, vagy éppen bánatotokra ~ majd elválik, hogy melyik igazolódik be Wink

//

Az öreg, miután illően bemutatkozott a kis társaságnak, elvárta, hogy ők is bemutatkozzanak, elvégre az etikett ezt megköveteli. A kiképzőterepre egy perc néma csönd borult, vele egyetemben árnyék is amit egy kósza bárányfelhő okozott ami az amúgy makulátlanul tiszta kék égen suhant át. A csöndet Rui törte meg aki ismételten bemutatkozott a jelenlévők előtt, majd egy szusszanásnyi időkérés után áttért a másik napirendi pontra, méghozzá a Kazekage megvédésére, melyet nagyon is helytállóan tett meg. Mindenki tudta Gaararól, hogy talán a Kagek között ő a legtisztességesebb és a legtisztábban játszó vezető, ráadásul részben neki is köszönhető a Konoha - Suna szövetség létrejötte.
Rui után a sorban Hiroto, majd Kaito következett, Takefumi pedig elszalasztotta, vagy éppen direkt hagyta ki ezt a rítust. Természetesen ez Hirakonak is szemet szúrt és egyből összerántotta szemöldökét, hogy szúrós tekintetet vessen a tiszteletlen lurkóra.
Nem tetszett neki, hogy a fiú nem volt hajlandó bemutatkozni, de nem foglalkozhatott ezzel, elvégre feladata volt melyet a Hokage bízott rá és hát valljuk be őszintén, látszott rajta, hogy nem volt túlzottan sok kedve ahhoz, hogy jelen legyen és tanítson. Túltette magát az előző momentumon és odalépett a hozzá legközelebb álló fiúhoz, azaz Kaitohoz, majd megemelte jobb kezét, hogy megrázhassa azzal az imént említett kezét. Kaitot követően odalépett a másik két fiúhoz és szintén így cselekedett, ám Ruinál kicsit bajban volt, bár nem is csoda, hisz az illem úgy tartja, hogy férfi nem rázhat kezet nővel, csakis abban az esetben, ha a nő nyújt előbb kezet. Így ennek fényében nem ráz kezet Ruival, csak akkor ha a lány kezdeményezi.
- Köszönöm, hogy ilyen szépen bemutatkoztatok, most már tudom is, hogy miképp fogjuk levezetni a tanulás folyamatát. Az előbbi kézfogással megállapítottam, hogy milyen minőségű és mennyiségű chakrával rendelkeztek, így már tudom, hogy körülbelül hol vannak a határaitok.- Itt szusszant egyet az öreg, majd egy újabb nagy levegővétellel folytatta a beszédet. - Elsőként megkérek mindenkit, hogy egyesével mutassa be nekem a legerősebb Donton típusú technikáját! Jelentette ki ahogyan hátrált pár lépést az öreg, hogy felkészüljön az esetleges ~reményei szerint~ földrengető, szaggató, zúzó technikákra.

//A kialakított postolási sorrend a következő: Rui->Takefumi->Hiroto->Kaito. Ennek fényében kérlek titeket, hogy a postotokat legkésőbb jan. 9-re alkossátok meg.
Takefumi: -2 Handicap a bemutatkozás elhalasztása miatt Very Happy

//

**Koreko Rui** Vas. Feb. 03 2013, 23:27

Rui rögtön észrevette, hogy az öreg mire készül, amikor közelebb lépett Kaito-hoz. A fiúkkal szép sorban kezet fogott, majd amikor a lány elég érkezett a mester, kicsit elbizonytalanodott. A kunoichi tudta, hogy ha ő nem nyújt kezet először, akkor elmarad ez a fajta üdvözlés. Esze ágában nem volt kimaradni a szertartásból, na meg így is elég különcnek érezte magát. Persze nem csak a kora és a neme miatt, hanem úgy egyébként is. Igaz, a Kagura Shingan segítségével belepillanthatott volna társai aktuális chakraállapotába, de ezt ilyen békés körülmények között illetlenségnek tartotta. Tehát, amikor Hirako a jounin elé ért, a lány boldogan nyújtott neki kezet. Még egy szép nagy mosoly is kiült az arcára. Miután megtörtént a kézfogás, a ninja ismertette az eddigi állást. A vörös hajú shinobi felhúzta jobb szemöldökét.
*Remélem nem ijedt meg az aktuális chakraszintemtől.* Gondolkodott el Rui, bár legbelül sejtette, hogy az öreg találkozott már jóval több chakrával rendelkező emberrel. Neki biztosan nem lesz gondja a jutsu elsajátításával, persze azért nem fogja félvállról venni ezt a tanulást. Kicsit meglepődött, amikor Hirako kérte a jelenlévőket, hogy mutassák be a legerősebb Doton elemű technikájukat. A zöld szemű kunoichi kicsit összerezzent, elvégre nála az a technika nem éppen ilyen bemutatókra lett kitalálva. Kissé bátortalanul szólalt meg.
- Nos, a legerősebb Doton technikám az Uitenpen - vett egy mély levegőt és folytatta. - Tudom, hogy a Sensei nagyon kíváncsi rá és meg is értem, de nem hiszem, hogy itt kéne bemutatnom ezt a jutsut.
A jounin azért elővett egy kisebb papírt és íróeszközt, majd gyorsan lerajzolta a második kiképzőterep alaprajzát. Egyelőre csak ennyit csinált, hiszen várt a megerősítésre. Amennyiben Hirako engedélyt ad rá, akkor tovább tervezgeti a rajzot, néhány kiemelkedést és szakadékot rajzol bele, semmi komolyat. Aztán, még egyszer kér egy megerősítést, és csak utána pecsételi meg a vérével. Így a kiképzőterep kissé megváltozik, a közelükben nyílik egy szakadék, közvetlenül mellettük pedig egy kisebb sziklaszirt emelkedik.
Viszont, ha a mester úgy dönt, hogy mégse kéne ilyen drasztikus módon megváltoztatni a környezetet, akkor kíváncsian várja a többiek bemutatóját.

**Taidana Kaito** Vas. Feb. 10 2013, 17:47

[Képzés, Zabuza, Gansetsukon]

Sensei bemutatkozott egyesével mindenkinek, ami egy kicsit szívélyesebbé tette a képzés, és a hangulat is családias lett. Bár kissé zavarta Kaitot a tény, hogy az öreg felmérte a chakra szintjüket, de annak nagyon örült, hogy ilyen barátságos módon tette, és így mégsem zavarta annyira, bár ezt lemerte fogadni, hogy az ő esetében nem talán többet várt, de kitudja. Mindezek után a mester megkérte mindenkit, hogy mutassa be a legerősebb doton technikáját. Rui Sunagakurei jounin ragadta magához a kedvezményezést, de mielőtt még bemutatta volna tudását engedélyt kért az öreg sensei-től, hogy bemutathassa a technikáját, amely nyilván valóan elég pusztító lehet, ha még engedély kért rá.

Ha van bemutató Rui részéről:
Uitenpen technika lenyűgöző, bár Kaito, közel sem értette mi történik körülötte, a technikát meg pláne nem, de hirtelen egy szakadék jelent meg előttük, bár nem ez volt a meghökkentő része, hanem az, hogy a hátuk mögött pedig egy szikla szirt, és a lány nem csinált semmit, csak annyit, hogy rajzolt egy jegyzetet, illetve kézjelek. Ha csak egy kisebb bemutató volt, milyen lehet a technika élesben ? Kaito rá nézet a lányra, és gondolta gratulál neki, aztán azon kezdet gondolkodni, hogy lehet, hogy nem kéne mert, ha esetleg félre érti, akkor csúnya vége lehet a dolognak.

Ha nincs bemutató:
Uitenpen jutsuról még nem hallott Kaito, de most már meg történt, csak éppen látni nem fogja, biztosan brutális technika lehet, ha a sensei nem engedi bemutatni, bár emiatt még inkább érdekli Kaitot a dolog, lehet, hogy megkéri a lányt, hogy mutassa be, de gyorsan meggondolta magát, mert kitudja mi történne, hogy félre értené a dolgot.

Bármi történjen is:
Most Kaiton volt sor, ám nem semmi nagy nem volt a tarsolyában. Csak egyetlen technikát ismert, és az is egyike volt a legalapvetőbb doton technikáknak, így kissé szégyenlősen mutatta be. Shinjou Zanshu no Jutsu-hoz kellene egy áldozat, ám nem akarta a társait megsérteni, illetve a mesterével sem akart tiszteletlen lenni, így csak annyit tett, hogy eltűnt a földbe, és egy kissé távolabb elő jött, majd meg szólalat: -Mint említettem csak most ismertem meg elemi beállítottságomat, így csak ennyit tudok mutatni.

Darui Hétf. Feb. 11 2013, 18:23

Szerencsére Rui elkerülte a kényelmetlen helyzetet, melyet az öreg egy kézfogásos "gyors ismerkedéssel" okozott saját magának. Rui előre nyújtotta már a kezét amikor a férfi odalépett, így könnyedén feltudta mérni a chakraszintjét, ami kellemes meglepetésként szolgált a számára. A Sunagakurei kunoichi talán olyan erőnlétben volt, hogy mesterét is lazán lepipálta volna, ám ez most nem a harcról szólt, sokkal inkább a tanulásról és mint tudjuk, az öregebbek általában tapasztaltabbak. Ezért is volt az, hogy Hirako megkért mindenkit, hogy mutassa be a legerősebb doton technikáját, hogy még tisztábban láthassa a jelenlegi helyzetet. Rui megragadta a lehetőséget és előlépett, ezzel jelezve, hogy be szeretné mutatni technikáját, ám aggodalmának hangot adott.
- Áá tehát Uitenpen. Szép kis jutsu nem mondom, viszont látnom kell azt, hogy hogyan használod, tehát ne fogd vissza magad, alkosd meg a jutsut. Mondta kedvesen és minden egyes megtorpanáskor, engedélykéréskor csak bólintott egyet, jelezve, hogy ne zavartassa magát a lány. Nem kellett sok idő és Rui felvázolta a kiképzőterep alaprajzát egy papírra, majd miután megkapta az utolsó bólintást is, végrehajtotta a jutsut. A föld hirtelen megremegett, ahogyan egy kisebb hasadék jelent meg a jelenlévők mellett, majd végül egy másik, a hasadéktól függetlenül egy kiemelkedés is megjelent a földből. A táj nem változott meg túlságosan, annyira nem hogy azt a kijelölt tanító ne tudná rendbe hozni egy könnyed mozdulattal. Az öreg tapsolt egy sort a szép bemutatóért, majd megdicsérte a lányt, ezt követően pedig a többiek felé fordult. Kaiton volt ezúttal a sor, aki nem is tétlenkedett túlzottan sokáig, csak egy gyors gondolatmenet elejéig, míg kigondolja, hogy min, vagy kin alkalmazza technikáját. Végül amellett maradt, hogy a földbe bújik, majd egy kicsivel odébb feltűnik. A bemutató látványosra sikeredett, hisz nem gyakran lát az ember olyat aki "úszni" tud a földben. Hirako szintén őt is pontosan úgy megtapsolta mint ahogyan azt Ruinál tette. A bemutató végére Hiroto és Takefumi maradt, akik szintén a Lefejező technikát mutatták be.
- Tehát az alapokkal mindannyian rendelkeztek, sőt még talán egy kicsivel többel is. Ha még nem említették volna, akkor a mai edzés alatt a Doton: Gansetsukon // Kő Rúd technikát fogjuk megtanulni. Végtelenül egyszerű, ám hatásos technika. Pusztán koncentrálni kell a doton elemű chakrátokat, majd a következő kézjelek után - eközben lassan és részletesen bemutatta a szükséges pecséteket - a földből felépítetek egy hosszú, egyes rudat. Mondta, ahogyan a földre tette a tenyerét, majd attól felemelve, mintha a földből húzta volna ki a szóban forgó rudat.
- Pusztán odafigyelés szükséges hozzá, na meg, hogy el tudjátok képzelni a botot itt. Mutatott ekkor a fejére, majd az elővarázsolt kőrúddal hátrébb állt, ezzel teret adva a tanulóknak - Próbáljátok meg.

//Takefumi és Hiroto, mivel kimaradtatok a postolásból ezért büntetésül a mostani körben nektek 60 soros postot kell írnotok. Következő postolási határidő: Feb. 18. Természetesen ha már előtte mindenki elkészült a postal, én is fogok írni rögtön Smile

Mégvalami. ha a tanulás alatt 3 körből kimarad valaki, az elbukta a tanulást(összesen, tehát nem egymást követően). Wink

No2: Postolási sorrendet törlöm, az aktív, inaktív postolók miatt.//

**Aono Takefumi** Pént. Feb. 15 2013, 23:08

// Büntetés teljesítve. Nem ígérhetem, hogy a következő körben írok, hisz most is csak éppen eszembe jutott, hogy hoppá, megy egy képzés és meg kéne nézni mi a helyzet vele. //

Hiába a fura öregember, Takefumi még így is el-elkalandozott a nagyvilágba, hisz őfelsége könnyen és gyorsan váltogatta az álláspontjait. Először ugyebár érdekesnek gondolta a képzést, aztán halálra unta magát, holott még semmi nem történt. És ezek az érzések így váltogatták egymást. Egyedül a sensei kérése zökkentette ki mely szerint az általuk ismert leges, leges, legszuperebb technikát mutatja be. Nos, Take esetében nem kellett sokat agyalni, hisz csak egy jutsut ismert. Végül aztán a sikeres bemutatót követően csak elérkeztünk a lényeghez. Bezony ám! A lényeg, ami a lényeg, hogy mégis mit tanulnak, miért jöttek ide, leszámítva persze a képzés címszó alatt rendezett gyorstalpaló gyakorlati órát. Lehullt hát a lepel s mint kiderült az óra rejtélyes anyaga nem más, mint a kő rúd technika, melyet az őket tanító tanerő hajlandó volt prezentálni. Csodás, mesés. Kő rúd! Nem sztri... táncos hölgyemények fontos kiegészítője, vagy netán egy finom csokis rúd. De nem ám. Ez a rúd bizony kőből volt, és nekik kellett létrehozniuk. Na igen ám, de hát itt a gond. Hősünk, a séróbáró vagy egyszerűen csak Take nem éppen a ninjutsuk géniusza volt. Na azért nem kell őt félteni, érti a dolgát. Más kérdés, hogy nem szereti a hosszú utat, mely a célhoz visz. Lustasága enyhén szólva hátravetette a tanulmányaiban. Semmit se utált jobban, mint az erejét összpontosítani, koncentrálni na meg mutogatni. Nagyapja is megmondta anno, ne mutogass kis unokám mert rászoksz a lopásra. Vagy lehet, hogy ezt valaki másnak mondták? Nem is fontos, mert ami fontos az a chuunin orra előtt van. Meg a talpa alatt. Az egyetlen probléma azonban mégis csak hiányos technikai és romboló ismeretében leledzett. Sőt még leledzik. Na de vissza tárgyhoz. Az első fontos lépés a képzelet ereje. Látnia kell maga előtt mit hoz létre. Végül is, annyira nem lehet nehéz. Elvégre elégszer volt már dolga a délutáni ábrándokkal és az edzések alatti fantáziálással, na de egy rúd az mégis csak más. Milyen hosszú legyen és milyen széles. Hegyes legyen vagy tompa? Sok zavaró kérdéssel és gondolattal később, végül is megtalálta azt amit keresett. Többé kevésbé sikerül fejben tartania egy egyszerű bot képét, amit egy felmosórongyról mintázott. Jobb, mint a semmi, na meg több is. Arról pedig szintén ne feledkezzünk meg, hogy ez a bot, pardon, rúd kőből lesz. Mindenesetre az első fázist sikerrel vette, hisz mindez a fejében zajlott le. Ott ahol lennie kellett, na de a neheze még csak most jön. Egyszerű technikáról beszélünk ugyan, de attól, hogy valaki már tud, sőt nagyon tud, még nem biztos, hogy sikerül is. Elsőre főleg nem, azonban nem is ez a cél. Csak a siker. Semmi más. Bár ifjú barátunk nem túlzottan volt bizakodó, mégis tovább lépett egy szinttel. Magába tekintve setét szemüvege mögött, mely mögé még a Nap se tudott beférkőzni, szólította, vagy inkább parancsolta a benne szunnyadó erőnek, hogy mozgassa meg magát. Felrugdosván a föld erejét, végigfuttatva az egész testén belül, nem egyszer sem százszor, egy kis kirándulásra küldte a föld középpontja felé. Inkább ne túlozzunk. Egész közel maradt, éppen csak a helyi közértig tett egy utat. Jó, rendben. A talpain át, pusztán egy, legfeljebb két méterre búvárkodtak lefelé, ezek a láthatatlan energiák, míg helyileg éppen hogy elhagyták Takefumi szandáljának orrát. Már ha van orra, mert ha nincs, akkor bizony nincs. És itt jön a képbe a rombolás istenének nagy problémája. Bezony, a rombolás. Nem sokat értett ő a geológiához, a különféle kőzetekhez, vagy éppen, hogy miként rakjon össze egy botot pusztán a chakrájával. Túl nagy falat probléma volt ez neki. Túl nagy ahhoz, hogy ne hívja segítségül a titkos fegyverét. Azt a fegyvert, mely mindig kihúzza a csapdából. A fegyver, mely olyan fárasztó és hatalmas, hogy szíve szerint csak aludni akarna miután bevetette. Igen, a gondolkodás és az önmonológ együttes ereje olyan csodákra képes, melyet még nem látott a világ. Lássuk hát!
~ Miként is lehetne ezt létrehozni? Ez itt a nagy kérdés. Kezdetnek nézzük a pecséteket. Először is volt ez, aztán az, igen és végezetül... Nem dísznek vannak szóval ebből kéne kiokoskodni valamit. Vagy ha nem jönne össze, még találhatok másik megoldást is. Majd egyszer, talán, ha hajlandó leszek rá. Üres hassal nem lehet edzeni. Bár mintha reggeliztem volna. Vagy az már ebéd volt? És miért is kanyarodok el folyton a témától? Lássuk inkább ismét a pecséteket. ~ - egy rövid és gyors felsorolás és logikus elemzés után, folytatódjék megszakadt műsorunk. ~ Tehát a sorrend alapján, és a pecsétek, vagy inkább az állatok jellegzetességeit figyelembe véve, melyekről ugyebár formázva lettek, meg lehet állapítani mit is kéne tenni. Hogy én mennyire utálom a ninjutsut. Túl sok agyalás. Több energiát használok fel, mintha lekevernék valakinek. Bah, ezt az időpocsékolást. Mindegy. Nyafogás helyett fogjunk hozzá. Először is ez az állatka segíteni fog nekem, hogy egy helyre gyűjtsem az apróbb, könnyen mozdítható földrészeket. Mert hát nem olyan masszív és összetartó, mint amennyire az látszik. Már pedig ennyi tudás egy farmer fiaként még tőlem is elvárható. De most inkább haladjunk. A következő állatka szépen összegyúrja nekem az alapanyagot, míg én kicsit összefoltozom és lehetőleg egyben tartom a chakrámmal. Aztán, soron lévő kis barátunk, rásegít eme jó szándékra és szilárd, végső formát ad az alkotásnak, mely a fejemből kipattant. Végezetül, némi alsóbb földréteg megmozgatásával vagy esetleg pusztán az elemi vonzással, a felszínre segítem a rudamat. Azt hiszem ez kissé perverzül hangzott. Az elmélet elkészült, ettől függetlenül, még így is rühellem ezt a shinobi ágazatot. Most hogy agyilag lefárasztottam magam álljunk neki a gyakorlati résznek. ~
Jöttek hát a kézpecsétek szépe, sorban. Az elmélet, mely jól ki lett gondolva, és nem megálmodott valami volt csupán, éppen azon volt, hogy életre keljen. És hogy mi lett az eredmény. Na, az egy igazán jó kérdés.

**Koreko Rui** Hétf. Feb. 18 2013, 22:04

Mégis be kellett mutatnia a jutsut, ám szerencsére az öreg gyorsan helyre is hozta a kis galibát, amit okozott. Kissé hátrébb állt, amíg a többiek is bemutatták a legerősebb Doton technikájukat.
*Na tessék, nem csak túlkoros, hanem túlképzett is vagyok!* Morgott magában a jounin, aki valószínűleg kisebb feltűnést keltett az előbbi bemutatójával. A dicséret és a taps persze jól esett, bár ezt a technikát ritkán használta, és akkor is csak a csatamezőn, ahol élet-halál kérdése volt egy jó terepváltozás. A fiúk szépen bemutatták a Shinjou Zanshu no Jutsu-t, amit Rui ugyan nem ismert, de határozottan elismerte a hatékonyságát.
Végre elérkeztek a dolog fő részéhez, vagyis a tanuláshoz. A kunoichi nagyon figyelt a kézjelekre és igyekezte meg is jegyezni azokat, már elsőre. Hirako egy könnyed mozdulattal hozta létre a technikát, ám közben még magyarázatra is futotta tőle. A vörös hajú lány magába itta a szavakat, hogy minél könnyebben tudja elsajátítani az alapokat.
*Végül is egy hasonló jutsut már ismerek, tehát annak az elvén elindulhatok. A chakraigénye nem túl sok, tehát a gyakorlás nem fog kimeríteni. A Doton: Ganchuusou-nál egyszerre több kő dárdát lehet formázni a talajból és szinte kirobbannak az ellenfél lába alól. Vagyis nekem csak egy nagyon kis mennyiségű chakrára van szükségem és nem kell nagy sebességgel előtolni a rudakat. Huh, lehet, hogy pont az egyszerűsége miatt lesz nehéz! Régen tanultam már ilyen egyszerű technikát, nem szabad túl erősen megindítanom a chakrámat.* Amint ezt megbeszélte magával, máris nekilátott a jutsunak. A kézjelekre tisztán emlékezett, hiszen csak néhány perce mutatta meg a mester. Szép lassan és sorjában elmutogatta a pecséteket, majd koncentrált. A tanítójuk azt mondta, hogy el kell képzelni fejben a botot, majd úgy megalkotni a jutsut. Rui tényleg csak egy nagyon kis részét engedte ki a testében áramló kék életerőből. Meg kellett keresnie a Doton elemet, amit már elég régen nem használt. Amikor megtalálta, a földbe irányította és igyekezett formát adni. A hasonló technika szerencsére segített, hiszen ott is kő botokat kell létrehozni, csak sokkal nagyobb sebességgel, hogy ki is lőjenek az ellenfél alatt. Annak a kevés chakrának megpróbált vékony és hosszú formát adni, majd elkeverni a földdel, amin állt. Miután úgy érezte, hogy sikerült, az energia segítségével igyekezett kitolni a talajból azt a botot, amit létrehozott. Bár még nem volt biztos a sikere, azért megkoronázta az első próbálkozását úgy, hogy kimondta a jutsu nevét.
- Doton: Gansetsukon!
Általában ez segített neki megadni a végső löketet, és ezzel nagyjából tisztában is lett a technika megalkotásának folyamatával.

**Taidana Kaito** Kedd Feb. 19 2013, 13:30

[Képzés , Darui , Gansetsukon]

A lány bemutatója látványosra sikeredet, a mester is megtapsolta elismerése jeléül, bár maga a technika látványa nem sokkolta így Kaito biztos volt benne, hogy látott már ilyet. Miután szerény személye is bemutatta a jutsuját, a sensei megtapsolta, kicsit örült neki ám tudta, hogy a kezdőknek járó bátorítás volt ez. Ami még inkább meglepte, hogy rajta kívül, még mind a két fiú ugyan ezt a technikát mutatta be, kissé furcsa volt számára bár az egyik fiú említette, hogy még csak most ismerte meg az elemét. A mester ezeket a demonstrációkat is megtapsolta, majd ismertette a mai tanulandó jutsut amely a Doton: Gansetsukon volt. Egy egyszerű technika volt, amelyet talán Kaito is el fog tudni sajátítani különösebb bonyodalmak nélkül, és egy ugródeszka lesz számára. A sensei mozdulatait figyelmesen követte, és próbálta megjegyezni elsősorban a kézjeleket, mivel ezek nélkül nem sikerülni semmi. Miután a gyakorlásra került a sor, a túlkoros genin neki látott a kézjelek gyakorlásának, hogy akadály mentesen menjen, és hogy memorizáljak őket, nem hiába mondják, hogy ismétlés a tudás anyja. Miután kellően begyakoroltnak érezte a kézjeleket, magában felépített egy logikai menetet, hogy a jutsu, hogyan épül fel. Az első lépésnek azt vette, hogy a chakráját a földdel keveri össze, majd a második lépés a formázás lesz, itt talán lehet kreatívkodni, de azt majd csak később. Kaito lehajolt, és a tenyereit széttárva a földre tette, és ahogy azt a Shinjou Zanshu no Jutsu elsajátítása közben tanulta, a chkráját a földbe áramoltatta, és elvegyítette azt az anyafölddel. A különbség csak az volt, hogy itt ahelyett, hogy futó homokot kreált volna, itt sűríteni próbálta a föld szemcséit, és erősíteni a köztük lévő kohéziós erőt, hogy minél erősebb anyagot kapjon, ám mint oly sokszor, itt is meg kellet találni a megfelelő chakra mennyiséget …

// Bocsánat ismét a késéért, a naptár olvasása nem ez erősségem mostanság ... //

Darui Csüt. Feb. 21 2013, 11:51

A jutsu tanulása elég szépen haladt, igaz még csak nemrég ismerték meg a mesterüket, akit Ko-nak becéznek, de máris kialakított az öreg egy kisebb hangulatos légkört, melyhez a kézfogás, a tapsolás és a kellemes csevegés egyaránt hozzájárult. Na de nem egy délutáni teapartira jöttek ide a shinobik és a kunoichi, hanem azért hogy megtanuljanak egy jusut. Így hát Ko hozzá is fogott a jutsu bemutatásának. Miután végigmesélte a technika létrehozásának mozzanatait és fortélyait, a srácokon volt a sor, hogy megpróbálják létrehozni a kőrudat.
Elsőnek az eddig nem túl nagy szimpátiának örvendő afrosérós srác ment végig a jutsu létrehozásának lépésein. Ko nagy figyelmet szentelt a srácnak,ám meglepetésére egész jól szerepelt az első próbán. Az elmélete melyet a fejében létrehozott zseniális volt, szépen összerakta a jutsut lépésről lépésre és ennek köszönhetően egy felmosó alakú rúd kezdett el kiemelkedni a földből a keze alatt. Egész hosszúra, majd másfél méteresre sikerült megalkotnia a rudat, melyet aztán a kezébe is vett. A rúd maga nagyon könnyű volt, mintha csak súlytalan lett volna a fiú számára, ami nem feltétlen jelent jót, de rosszat sem. A lényeg, hogy a jutsut sikerült végrehajtania.
Takefumit Rui követte, aki szintén elgondolkozott a mester szavain, majd annak fényében valamint azzal a tudással és tapasztalattal, melyet a donton elemmel kapcsolatban szerzett, a földre tette tenyerét és a technika nevének hangoztatása után ő is kihúzott egy majd másfél méteres rudat a földből. A rúd ugyan olyan érzést keltett, mint Takefuminál, meglepően pehelykönnyű volt.
Végül Kaito esett neki a technikának utoljára. A fiú szintén felépítette a fejében a jutsu elméletét és megpróbált a Lefejező technikánál tapasztaltakat elővenni és azt használni ennél a technikánál. A kézjelek elmutogatása után a fiú szétterítette a chakráját a földben, majd miután elképzelte a kőrudat, szépen lassan megpróbálta létrehozni. A rúd nála is elkezdett kiemelkedni a földből, szépen lassan, nem siette el a dolgot, ám neki sajnos nem sikerült elsőre kihúznia a megfelelő hosszúságú botot a földből, mert fél méter után a rúd alja ami a földhöz csatlakozott, egyszerűen eltört.
- Nagyon szép próbálkozás volt srácok. Tehetségesek vagytok annyi szent. Ha ezt tudtam volna, nem is kellett volna személyesen eljönnöm, hanem egy tekercsben elküldve a leírás alapján is simán megtanulhattátok volna. Kaito-kun! Fordult ekkor a fiú felé az öreg. - Nem kell elkeseredni, próbálkozz keményen. Add bele a chakrádat és koncentrálj a botra, a hosszúságára és szilárdságára. Ha nem csinálod elég szilárdra akkor az fog történni ami az előbb is, eltörik az alja. Mondta, ahogyan a fiút követően a másik két tanoncához fordult akik már minden bizonnyal azt gondolták, hogy a technikát elsajátították. - Remek munka. Elsőre kihúzni a rudat nem kis teljesítmény, bár ezt el is vártam egy Sunagakurei Jounintól, de ami téged illet Takefumi, te teljesen megleptél engem. Na de a tanulásnak nincs vége. Gondolom a rudatokat pehelykönnyűnek érzitek. Ez azért van mert... itt mondandóját félbe szakította, majd a két tanítványhoz közelebb lépve, a kezében lévő bottal rácsapott egyszer mindkettőtök botjára, ami szinte azonnal darabokra esett, majd folytatta a mondatát -... mert nem elég szilárd a rúd. Miután létrehoztátok, jó alaposan meg kell szilárdítanotok, hogy ellenálló legyen. A szilárdítást követően fog megfelelő súlyt kapni a bot. Keményebbnek kell lennie még az acélnál is! Jelentette ki az öreg, ahogyan az egyik közeli fához sétált, majd annak oldalára egy hatalmasat vert a rúdjával. A fa kérge jól láthatóan megsérült, ám Ko kezében lévő botnak semmi baja sem volt, még csak egy hajszálrepedést sem véltetek felfedezni rajta.

//Hiroto befejezte a tanulást, így csak hárman maradtatok a végére. Adjatok bele mindent Smile

Következő post határideje: már.2. //

**Aono Takefumi** Pént. Feb. 22 2013, 19:45

Ez, ez, besz*rás! Egy próbálkozás és totális siker! Take-chan szemöldöke fénysebességgel szaladt az ég felé, már, már szinte eltűnve a hajában. Bármilyen egyszerű technikáról is van szó, a siker még őt is meglepte. Noha nem keveset fejlődött az elmúlt időszakban, attól még erre nem számított. Noha a nagy sikerélmény nem tartott sokáig, hisz Ko rávilágított egy aprócska technikai problémára. Vagy mégis? Ifjú barátunkat nem különösebben zavarta az a tény, hogy botja egy gyengéd csapástól darabokra hullott. A fél siker is több volt, mint amire számított. Így hát némiképp felélénkülve, megfeledkezve a zsörtölődésről, nagyobb figyelemmel hallgatta, illetve figyelte az öreget. Most, hogy eljött az újabb próba ideje, két dolgot biztosan tudott. Az egyik, hogy meg kell erősítenie a botot – nem kicsit, nagyon -, és hogy gőze sincs arról, hogy miként csinálja. Noha ez nem teljesen volt igaz. Afro hősünk pusztán azért volt tanácstalan, mert nagy ritkán használt agyát, sűrűbben kellett megrugdosni. Így hát, ha belefog az elmélkedésbe és belemelegedik, nem lesz itt gond. Na és persze ne feledkezzünk meg a már kész, és működő lépés rendszerről. Röviden újra átismételte magában a működőképes formulát, majd nekilátott a kivitelezésnek. A bot, ahogy előzőleg, ismét felépült. Azonban, egyelőre a földben maradt, összeköttetésben a megalkotójával. A chuunin pontosan tudta, hogy amit most létrehozott semmiben nem különbözik attól a fegyvertől, amit nem olyan rég törtek rommá. És akkor mégis miért így állt neki ismét a manipulálás művészetének? A válasz igen egyszerű. Takefumi nem az elem mestere. Nem képes menet közben úgy létrehozni valamit, hogy az végeredményében tökéletes legyen. Akkor ez után mit fog tenni? Tehet egyáltalán valamit? Nagyon is, és ezt ő is tudja. Mivel rávilágítottak a hibájára, nem volt nehéz utólag kitalálnia, hogy mit is kéne tennie. Jobban mondva, ez az ő variációja. A saját megoldása a problémára. Hogy sikerült e vagy sem, azt még ő sem tudja. Egy dolgot azonban biztosan tud, jelenleg nincs más ötlete. Tehát mi is történt idáig? Egy működőképes formulából megalkotta a fegyverét, mely pihe könnyű és gyakorlatilag hasztalan. Ám mivel a művelet, mely során létrehozta igen egyszerű gondolatsort követ, könnyen ki lehet következtetni a dolgokat. Összegyűjtötte a földet, alakot adott neki és végül egyben tartotta. Ennyit és nem többet csinált. Mondhatjuk úgy is, hogy egy dolgozat során nem vette észre az utolsó kérdést, mely nem fért az első oldalra. Ám mivel jelenleg semmi akadálya, hogy megfordítsa a lapot és befejezze a munkáját, nem is szórakozik vele sokat. Elemi chakráját átvezetve a boton, felruházza a most még tökéletlen művét a föld elem ellenállóságával és szilárdságával. Fokozatosan halad a csúcstól a végéig, átitatva a bot egész szerkezetét. Ennyit kellett volna tennie – legalábbis ő szerinte -, chakrát belevezetni, megerősíteni és feláldozni a csépelés oltárán. Na de vajon jól gondolta, vagy ez is egy kudarccal végződik?

**Koreko Rui** Pént. Márc. 01 2013, 21:40

Elsőre sikerült egy szép botot kihúznia Rui-nak a földből. Remélte, hogy a kellő előképzettség meghozza a gyümölcsét és igaza is lett. Attól egy kicsit félt, hogy némi sebességet fog adni a botnak, vagyis inkább kilövi, mintsem kihúzza a földből. Szerencsére nem így történt, ráadásul a mester meg is dicsérte a jelenlévőket. Ugyan Kaito-nak beletört a botja a földbe, de a kunoichi biztos volt benne, hogy a tanácsok után már neki is könnyedén fog menni a technika. Igaz, hogy könnyűnek érezte a rudat, de mivel még nem volt ezzel a jutsu-val, egyelőre nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Sajnos semmi sem mehet olyan egyszerűen, mint ahogy az a jounin elképzelte. Azt hitte, hogy a megfelelő képzettség elég lesz ahhoz, hogy elsőre már majdnem tökéletesen meg tudja alkotni a technikát. Amikor a sensei kitért a bot súlyára, már érezte, hogy nem lesz olyan egyszerű a jutsu végrehajtása. A kb. másfél méteres rúd darabokra tört, amikor tanító rácsapott az övével. Rui nézte, ahogy a bot darabja a földre hullanak és kezdte érteni a kis bemutató lényegét. Szerencsére Ko-sensei is elmagyarázta, hogy nem elég szilárd a kő rúd, amit létrehozott. Meg kell erősíteni, hiszen csak akkor lesz hatásos fegyver. A kunoichi bólintott, majd nekiállt újból a folyamatnak. Ezúttal jobban koncentrált és igyekezte előhívni Doton chakraját. Ugyan ez csupán a második eleme volt és nem mindig foglalkozott vele komolyan, most elérkezettnek látta az időt, hogy előkaparja mélyről a benne lakozó Föld elemet. Testét nyugodtság járta át, olyan volt, akárcsak a talaj, nyugodt és békés. A szél gyors, mozgékony és állandóan mozgásban van, tehát azt a részét el kellett most nyomnia. Csakis arra koncentrált, hogy szívverése lassuljon, majd amikor már úgy érezte, hogy a Doton chakrája van közelebb a felszínhez, akkor fogott bele a jutsu-ba. Megformálta a kézjeleket, tenyerét lerakta a földre, amivel igyekezett eggyé válni. Chakrát koncentrált a talajba, elképzelte ismét a botot, ahogy létrejön. Ezúttal több energiát fektetett bele, mivel a sűrűségre is ügyelnie kellett. Miután formát adott a rúdnak, belekoncentrálta a Föld elemet és igyekezett minél sűrűbbre és masszívabbra megformálni a botot, amit ki akar majd húzni a talajból. Mikor úgy érezte, hogy eléggé masszív lesz már a képződmény, elkezdte kihúzni a rudat a talajból.
- Doton: Gansetsukon - ezúttal nem kiáltással fejezte be a folyamat végét, hanem szépen, lágyan ejtette ki a jutsu nevét. Most már csak azon múlik minden, hogy mennyire sikerült erősebbé tennie a botot az új eljárással.

Ajánlott tartalom

Második kiképzőterep

Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep

Re: Második kiképzőterep