Második kiképzőterep

// Dansei //

Kamisu türelmesen végighallgatja mindazt, amit mondasz neki. Nem válaszol azonnal, hanem előtte kicsit megvitatja magában, hogy mit is kellene mondania. Amikor megszólal a mosoly még mindig ott játszik az arcán. De a szemeivel téged figyel és hogy miképpen reagálsz mindarra, amit mond, illetve mondani fog.
- Ez egy nagyon speciális folyamat, Dansei. Nem véletlenül mondtam, hogy rendkívüli koncentrációt ígényel. Nem véletlenül mondják azt, hogy a Genjutsukat leszámítva az Irio Ninjutsu-k ígénylik a legnagyobb odafigyelést és a legjobb chakrakontrollt. Mint minden folyamat, úgy ez is a chakrafelszabadítással kezdődik. Azonban ez csak az első lépés. Van egy titkos nulladik is...
Rád kacsint cinkos módon, mintha csak valami vicceset, vagy eredetit mondott volna.
- A nulladik fázis, hogy felmérd a helyzetet. De ezt mondanom sem kell, ugyeeee? - és itt egy újabb cinkos kacsintást enged meg magának - Mert nem minden esetben alkalmas a helyzet arra, hogy elzárjuk az artériát. De ezt neked kell majd felmérned a könyved és eddigi tudásod alapján. Amint felszabadítottad a chakrádat, kezelésbe is veheted a megtisztított felületet. Minél kisebb az ér, ez annál könnyebb munka. Ütőér esetében nagyon nehéz összehozni. A Kezedben lévő Tenketsukon keresztül kiáramoltatod a chakrádat. Nagyon fontos, hogy élő anyaggal nehezebb dolgozni, mint olyannal, ami már elhalt. A lényeg, hogy szét kell választanod a vérben található lemezkéket és egy helyre kell gyűjtened őket, így elzárva a sebet. Ezen állapot fenntartása közben meg kell kezdeni a vér alvasztását, ami annyit jelent, hogy még több vérlemezkét választasz ki az áldozatból és gyűjtöd egy gócpontba.
Megint a sebére mutat, ahol a vágás mentén a varasodás olyan, mintha valami tészta csíkot vörösesbarnára festettek volna, majd odaillesztették volna Kamisu karjára.
- Természetesen eljátszhatsz a gondolattal, hogy egy harcban mekkora fegyver más testébe belenyúlni, de Kekkei Genkai képesség nélkül ez lehetetlen. Mert ehhez a Jutsuhoz nagy nyugalom és koncentráció szükséges. Úgy látom, lesz lehetőséged gyakorolni...
Talán arra akart utalni, hogy kettő genin igencsak komolyan egymásnak esett? Vagy úgy általánosságban értette?

Az óra kezdett érdekesnek hatni, és már majdnem elfelejtettem a fáradságomat, amit a nap folyamán halmoztam fel. Izgalommal töltött el, hogy olyan technikát tanulhatok, ami már nem abból áll, hogy nesze bandázs fogd meg jól. Itt már tényleg a Chakrám segítségével manipulálom a szervezetet, hogy az egy meggyorsított folyamaton belül, egyből elkezdje alvasztani a vért.
Kamisu költői kérdéseire, egy-egy erőtlen, de határozott „Öööö”-vel válaszoltam. A kacsintásoktól csak még inkább kezdtem elbizonytalanodni, hogy akkor itt most tényleg óra folyik-e, de hamar beigazolódott, hogy nem teljesen lüke ez az ember előttem. Amit elmondott az nem hangzott éppen egy leányálomnak, noha ezzel már akkor tisztában voltam, amikor eldöntöttem, hogy orvos leszek. Mármint ugye azzal, hogy egy-egy ilyen technika, nem kicsit nehéz, és megerőltető, mindemellett pedig tökéletes Chakrakontroll is kell hozzá. De itt most egy másik problémába is belebotlottam:
- Ez eddig világos… de akkor, ha itt a Chakrám segítségével ráveszem a lemezkéket, hogy egy helyre gyűljenek… nos, ugye ezek beépülnek az alvadó vérbe, és utána nem lehet őket használni, hiszen ezek újratermelődő sejtek. Szóval, amire ki akarok lyukadni, hogyha én ezeket a lemezkéket a test más pontjaiból veszem el, hogy felgyorsítsam az alvadás folyamatát, akkor ott gyengül a szervezet saját öngyógyító folyamata nem? Szóval, ha én egy több sebből vérző alanyon dolgozom, akkor, ha elkezdem ellátni az egyik sérülését, akkor a másik intenzívebben kezd vérezni, hiszen a szervezet nem tudja olyan gyorsan újratermelni a sejteket, mint ahogy én elhasználom őket. Tehát akkor mindig a legvészesebbel kell kezdeni… azaz ütőér; véna; ér;… már ha jól gondolom. De persze itt az is közrejátszik, hogy milyen a seb… mert ha csak egy karcolás van a vénán, de egy szimpla érből ömlik a vér akkor az a prioritás… És a belső vérzéssel mi van? Vagy ez csak a külső sérüléseket oldja meg?
A dolog technikai részét megértettem, miszerint hogyan vagyok képes a Chakrámmal ösztökélni a sejteket alvadásra. Már csak ki kell próbálni élesben, hogy hogyan vagyok rá képes. Odapillantottam a két egymást csépelő fiatalra, és azon kezdtem morfondírozni, vajon melyikük fog a kezeim alá feküdni először.

- Helyes írányban gondolkozol, Dansei. - Kezd bele mondandójába Kamisu - Azonban azt ne feledd, hogy a vérben rengeteg a vér lemezke, így kisebb sebeknél nem fogsz annyit elvonni, hogy az nagyon meggyengítse a természetes felépüléstést. És éppen az ilyen esetekre vannak a gyógyszerek, vitaminok, immun-erősítő szerek. Ami nagyon fontos, hogy természetesen a belső vérzéseket is el tudod így állítani, amennyiben felfedezed, vagy látod, hogy mit csinálsz. Ez a nehéz a dologban, ehhez egy másik technika, a Shindan segítégét veheted ígénybe, már ha a birtokodban van ez a tudás. Ha nem, ami valószínű, mert nincs az aktáidban - még nem lett frissítve rólad a hivatalos adatbázis a játékban -, akkor a belső vérzéseket egyelőre hagyd tapasztaltabb orvosra!
Ekkor Kamisu újra elcsendesedett és figyelte a kis harcot. Nem kellett rá sokat várni, hogy az egyik Genin eltörött orral a földön maradjon, de azért még a másikhoz vágott egy kunai-t estében. Ez volt az a pillanat, amikro Kamisu jónak látta közbeavatkozni. 
- Enyém a törött orrú, Te nézd meg a másikat.
Az a genin, akit Dansei kapott, szintén a földön feküdt. A kunai komoly sebet ejtett a combján, ami erősen vérzett. Bár ütőeret nem ért a vágás, a Geninnek biztosan volt már jobb napja is. Morcosan nézett Danseira, de nem tiltakozott a jelenléte ellen. Kamisu nyílván tájékoztatta őket, hogy szükség esetén hajlandóak beavatkozni. A Két Genin Senseie aggodalmaskodva táncolta körül tanítványait, méghozzá döngő léptekkel.

// Ha van még kérdésed, akkor hajrá. Ha nincs, akkor olyan negyven-negyvenöt sort szeretnék kérni a tanulásról, nyugodtan vihetsz bele elméletet, gyakorlatot, felismeréseket, stb... Ganbatte! //

Erősen koncentrálva hallgatom a Sensei előadását, arról, hogy a szervezetben a lemezkék, mégis hogyan viselkednek, amikor belenyúlok a chakrám segítségével a megszokott ütemükbe. Sok dolog maradt megválaszolatlanul azonban számomra, de úgy voltam vele, hogy Kamisu nem véletlen nem mondott többet annál, mint amennyi szükséges. Lelkiekben felkészültem a talán eddigi legmegerőltetőbb feladatra, amit lehet nem a nap végén egy eléggé furcsa utazás után kéne végrehajtani. De hát mit van mit tenni, mint sem fejest ugrani az orvoslás Chakraműveleti gyakorlatába. Mindemellett meglepő, hogy az aktámba nincsen felvezetve, miszerint ismerem a Shindant. Úgy gondoltam lesz mivel meglepnem Kamisut.
Miközben a csatázókat figyeltem ujjaim közt a kiképzőterep fűszálait tépkedtem, hogy valamivel lefoglaljam magam, amíg a Senseire és rájuk figyelek. Mikor látványosan egymásnak majd utána a földre estek, Kamisu felpattant és megcélozta a törött orrút. Szóval nekem maradt a Kunai sértett combú. Fölé térdeltem, miközben homlokom elkezdett gyöngyözni, és az idegességemen az sem segítet, hogy sem a páciensem, sem pedig a Sensei-e nem volt éppen nyugodt, a kezeim alatt. Idegesen mérem fel a helyzetet miközben félszavakkal és motyogással próbálom nyugtatni a betegemet… dehogyis őt, magamat. Mivel mondhatni ez az első élő ember a kezeim alatt, akin gyakorolhatok. Nem szeretnék hibázni, hiszen ki tudja, milyen szövődményei lehetnek annak, ha valamit elrontok. Felvetődött bennem egy gondolat, amivel talán sokkal nagyobb sérüléseknél kevésbé terhelhetem meg a szervezetét a paciensnek.
- Sensei… - szólítom meg remegő hangon Kamisut, amin magam is meglepődtem. Egyrészt mert ez a megszólítás hangosabbra sikerült, mint vártam, másrészt éreztettem a betegemmel miszerint be vagyok tojva egy kis vágástól akár egy nyúl. – Képes vagyok vajon a csontvelőt arra ösztökélni, hogy a szokott ütemnél gyorsabban termeljen vérlemezkét? Hiszen így akkor képessé válhatok anélkül alvasztani, hogy felborítanám a vérhálózat természetes öngyógyító folyamatát. Ha ez működik, akkor felesleges kockázat nélkül lehet a nagyobb sebeket elzárni, úgy hogy a természetes alvadás nem jár lassulással.
A végén igen csak belejöttem a beszédbe, és ismét visszanyertem a magabiztosságom. Megvártam a Sensei válaszát majd nekiláttam a feladatnak. Mivel az elméletem nem akartam most bevetni, hiszen nem egy számottevő sebről van szó, így a Sensei válasza nincs hatással arra, hogy hogyan is állok neki a dolgoknak. Először a Kamisu által furcsán közölt nulladik lépéssel kezdem a procedúrát, vagyis felmérem a sebet. A combon található vágás erősen vérzett, de látszott, hogy nem ért létfontosságú eret, vagy izmot, bár igaz így sem lehet egy leányálom ránehezedni, hiszen akkor az idegek erős sikolyokat küldenek az agyba, amit mi bizony erős fájdalomként szoktunk definiálni. A sebet egy idegen szennyeződésekkel ellátott tárgy okozta, szóval nem szabad egyből az alvasztással kezdeni, hiszen ha olyan anyag volt a Kunaion, mint egy baktérium, vagy egy vírus, akkor a komolyabb gondokat is okozhat a későbbiekben. Szóval a táskából, mely persze mindezidáig nálam volt előkapartam belőle egy kis fertőtlenítőszert, és egy steril gézlapot.
- Ez egy kicsit lehet csípni fog…
Motyogtam erőtlenül a sebesültnek, hiszen a sebfertőtlenítő egyik tulajdonsága, hogy nyílt sebbe juttatva kimarja a szennyező anyagokat, és ezzel együtt magát a vágást is, ami nem egy kellemes dolog. A gézre ráöntöttem egy keveset az oldatból, és azzal megpróbálva vigyázni a sebre, lemostam a vágást és a környékét, majd a véres gézt magam mellé tettem. Ezután két kezemet a seb fölé tettem ügyelve rá, hogy Kamisu figyeljen és belekezdtem a teljesen értelmetlen Shindan használatába, hogy felmérjem a szabad szemmel látható sebet. Mint mondtam erre semmi szükség nem volt, hiszen a vágás nem okozhatott belső vérzést, elvégre a combról és nem a hasi tájékról beszélünk. Miután végeztem ezzel és baromira büszke voltam magamra, nekiláttam gyakorlatba helyezni az elméletet. Még anatómiából tanultam, hogy a vér több dologból tevődik össze. A vörös vértestekből, a fehér vérsejtekből, és a vérlemezkékből. Míg a vörösvértestek a szervezet oxigénellátására vannak, addig a fehérek a szervezetbe jutó idegen anyagok, vírusok és baktériumok elpusztítására vannak. A vérlemezke a vérben található vérplazma egyik alkotóeleme, melynek fő feladata a varasodás megkezdése, és a nyílt sebek elzárása a külső behatásoktól, avégett, hogy a szervezet légmentesen legyen képes újra regenerálni a szétszakadt részeit. Szóval a feladat több részből kell, hogy álljon mintsem megszugerálni a lemezkéket, hogy többen és gyorsabban dolgozzanak. Először is el kell választani a vérplazmától őket, hogy máshol egy nagyobb tömegben képesek legyenek újra a plazma részévé válni. Utána az éppen az idegen anyagokat támadó fehérvérsejtek következnek. Ők nincsenek felkészülve egy ekkora mennyiségű lemezke-hullámra, így velük is csinálni kell valamit, mégpedig azt, hogy óvatosan folytonosan adagolva kell elvezetni mellettük a plazma tartalmát, így nem ejtek kárt a páciens saját védekező folyamatában. Szóval egy lemezke „kötelet” kell kreálnom, úgy hogy arra ösztökélem a vérlemezeket, hogy egymás után sorban érkezzenek a beépülés helyszínére. Persze nem egy kötelet hoznék létre, hiszen akkor a folyamat nem haladna megfelelő ütemben. Meg kell próbálni a lehető legtöbb folyamatot egyszerre és ugyanúgy üzemeltetni. Nos ezért is mondta Kamisu, hogy nehezek az Iro ninjutsuk, és hogy milyen Chakrakontorollt igényelnek. Nagyon sok apró, szabad szemmel nem látható elemet kell tökéletes pontossággal a helyére vezényelni, úgy hogy mindeközben ne zavarjam a test ösztönös regenerációs folyamatát. És ehhez még nem is vettem hozzá azt, hogy mi van akkor, ha a csontvelőt gyorsabb plazmatermelésre kényszerítem. Hiszen akkor közvetlen onnan kell kinyernem a lemezkéket, és onnan irányítani őket, miközben két folyamatot vezetek egyszerre. A regenerálódást és a termelést.
És ezek még csak a külsérelmi sebek voltak. Ha valaki belső vérzéssel fekszik előttem, akkor az alvasztás még ennél is komplikáltabb. Hiszen a kiömlött vérrel kezdeni kell valamit, nem elég, ha csak a sebet bealvasztjuk. Ha netalán azt a vért is belevesszük véletlen, akkor hatalmas károkat okozhatunk a lágyszerveknek. Emiatt a vért valamilyen úton-módon el kell tüntetni, miközben a szerv falát alvasztjuk. De itt is csak a külső falnál lehet az alvasztást megejteni, hiszen ha véletlen egy alvadt rög kerül a szervbe, akkor az is hatalmas károkat okozhat, és ha a vérbe jut akár szívleálláshoz is vezethet. Szóval hiába a Shindan ha nem vagyunk képesek precízen ellátni egy belső sérülést. Fontos, hogy ha túl nagy a belső sérülés, akkor nem lehet ezzel a technikával próbálkozni, hiszen megrepesztjük a szerv falát, és többet ártunk ezzel, mint használunk.
Szerencsémre nekem a sebek közül is a legegyszerűbb jutott. Kezemet ismét a vágás fölé helyeztem, és kiáramoltattam a Chakrám a seb irányába. Kerestem a lemezkéket, és miután megtaláltam őket utasításba adtam, hogy gyűljenek a sebhez. Mikor először próbáltam a lemezkék egytől egyig oda akartak menni, ami azzal járt volna, hogy a páciens lába felrobban a felgyülemlett plazmától. Ez egy okos felfedezés, vagyis úgy kell megoldani, hogy a véráramlásával megegyező irányba hozom a sejteket, és próbálom úgy kalkulálni, hogy sok lemezkét gyűjtsek, de ha netán túltengés lenne, és a vérér fala nem bírná a nyomást, akkor annyi plazmát engedek útjára, amennyivel kiegyenlíthetem a nyomást. És mindezt egyszerre több érben.
~ Bakker… hány dologra kell figyelnem egy ilyen apró dolognál?!~
Morogtam magamban, hiszen ez tényleg sok volt, és egy olyan technikát hajtottam végre, ami kívülről egy elég egyszerű kis semmiségnek hatott. Szám elkezdett kiszáradni miközben, figyeltem a vérben tanyázó lemezkékre, vörös és fehér vértestekre, a nyomásra, a láncolatra, arra, hogy a lemezek összekapcsolódjanak és varrt alkossanak.
Szabályosan kezdtem homályosabban látni, és szervezetem rohamos ütemben kezdett veszíteni erejéből, de megpróbáltam nem figyelni rá. Addig folytattam a műveletet, amíg már csak foltokat voltam képes kivenni a környezetemből, amikor már patakokban folyt rólam a víz, és szívem zakatolt a fülemben. Ekkor megszakítottam a chakraáramlást, és hanyatt vetettem magam, pihegtem, és jobbommal valamiféle víz és párnaféleség után kutattam. Nem tudom, hogy sikerült a beavatkozás, de az állapotomból remélem, hogy a paciens megtarthatja a lábát.

// Isha Dansei - Itt le kell szögeznem, hogy: xDDDD //

Kamisu a páciense orrát gyógyítja már, amikor felteszed neki a kérdést. Ő gyorsan válaszol, nem húzza az időt.
- Elméletben képes vagy rá. De hogyan akarod ezt elérni? - szegezi neked a kérdést - Mert a vérlemezkéket össze tudod gyűjteni, mint ahogy a halat is ki tudod fogni a tóbol. De hogyan serkentesz valamit termelésre? Ez itt a kérdés lényege Dansei, ha rájössz a válaszra, akkor a gyakorlatban is képes lehetsz mindezt kivitelezni.
A seb ellátásának további része érdekesen alakul. Talán idegesebb vagy a kelleténél és ez az egyéblént teljesen nyugodt Genin idegeit is kikezdi és aggódni kezd maga miatt. Emiatt természetesen elkezd mozgolódni, ami megint csak nehezíti a helyzetet.
Az ágyadban kelsz fel az éjszaka közepén. Továbbra is abban reménykedve, hogy páciensed megtarthatja a lábát. Ez egy elég kedves gesztus a részedről. Nem tudod pontosan, hogy mennyi lehet az idő. Talán azt sem, hogy milyen nap van. Azért élhetsz néhány feltételezéssel, elvégre túl sok óra nem telhetett el.
Már majdnem visszaalszol, amikor megreccsen az ablakod. Egy nagyobbfajta repedés keletkezik a közepén. Vészjósló hang volt és nem tudod, hogy mi okozhatta. Egy pillanatra megnyugszol, azután mintha motoszkálás hangját hallanád. Mintha suttognának az ablakod előtt.


// Nagyon tetszett a tanulásod, érdekesen fejtetted ki a dolgokat és nem maradt el a Dansei stílus sem. Következő poszt a Lakások, Ninja szállások, Magánházak topicba menjen. Az eddigieket 15 chakrával jutalmazom. Illetve írd fel a jutsut az adatlapodra ^^ //

// Madara //

Mintha csak valami törékeny játékszer lenne, olyan könnyen zúzta ripityára a tökéletesség szobrát, a harcos afro démon másolatát. Mindig van mit tanulni és mindig van egy nagyobb erő, aki pusztán egyetlen hüvelykujjal megmutatja, hogy ki a legény a gáton. Na de ennyi? Bárhogy is van ez, az edzés mára véget ért. Legalábbis egyesek számára, míg Take-chan kegyetlen köröket róhatott az edzőpályán, másod, harmad magával, hiszen a rá aggatott súlyok szinte már úgy tehénkedtek rajta és húzták a föld felé, mintha részeg ivó cimborák lennének. Elhasalván, de nem elájulván nagy nehézségek közepette, de teljesítette a rá bízott feladatot. Mivel senki se látta, szó szerint lógatta nyelvét akár egy kutya és keserves vonyítást hallatott. Idegei és teste annyira elgyötörtek lettek, hogy bármilyen ehhez hasonló marhaság lazított terhén és könnyedén húzta vissza a kényelmes, szenvedésmentes hétköznapba.

Égzengés, földrengés, lavina! Szemei a nagy hangzavarra a másodperc töredéke alatt kinyílnak és ijedten tekintenek körbe a szobában. Ellenség sehol, azonban az az izomhegy még keservesen megkeserüli ezt a katonás ébresztőt. Rabszolgahajcsár, szadista, vénember, kopasz, szteroid bomba. Különféle gyermeteg sértések hagyják el a száját két fogcsikorgatás között, azonban az oktató már messze jár. Sajnos ez a szomorú valóság. Mint valami zsémbes öregember, nagy nehezen összekaparja magát és csak minimális reggelit vesz magához, miközben a hétköznapi ruházatát igyekszik magára szenvedni. Jobb ha nem kockáztat, mert ha a mai nap és a súlyokat elnézve már pedig olyan lesz mint a tegnapi, akkor róka veszély áll fenn. Márpedig bárki bármit mondjon, jelen esetben jobb bent, mint kint.
Nagy sóhajok közepette magára csatolja a pokoli súlyokat, míg azok azonnal megnövelik az áldott gravitáció erejét nem túl kellemes módon. Le kell nyelni a békát ha erősebbé akar válni vagy ő maga szeretne az élő fegyver lenni mely a béke eléréséhez szükséges. Úgy tűnik konohában csak ilyen elme roggyantakat alkalmaznak ha arról van szó, hogy egy afro hajú fene gyereket kell gatyába rázni és isteni magasságokba emelni. Na persze…
Könnyed ugrás az első emeletről, némi por és pár nem túl biztató hang után – melyek testéből érkeznek – ideje ismét felvenni a szuper shinobivá válás fonalát.

// Aono Takefumi mesternek - Mese átvéve! //


- GYERÜNK, MIRE VÁRSZ?! ÖREGANYÁM GYORSABBAN ROHAN A REGGELI VÁSÁRBA!
Ilyen és ehhez hasonló biztatásokat kap hősünk, a Hajak Királya. Aki ritka peches ha a Senseieiről van szó. Bár nagyon úgy tűnik, hogy Niyo Sora ellen jobban felmerte venni a kesztyűt. Igaz, akkor még fiatalabb volt és Genin...
A reggeli szellő enyhet ad ugyan, de a súlyok alatt nyögve ez is kínzás. Hiszen a kellemes szellő barátságos simogatását egy árnyékot adó fa lombjai alatt kellemesebb elviselni, mint a hatalmas súlyok alatt nyögve. Azonban az izomkolosszus nem ismer könyörületet, hajtja az ifjút, ahelyett, hogy hagyná egyedül megérkezni. Ez már talán gonoszságnak is nevezhető, vagy vak fanatizmusnak. Egyik sem kecsegtet túl sok jóval.
Amint megérkeznek a kiképzőterepekre, Takefumi hátán már élményfürdőt lehetne építeni. A Távolban mintha néhány civil álldogálna egy erdőrész mellett, munkás sisakban. Körülöttük építészethez alkalmazott szerszámokkal.
- Mozgás, előre, soványmalac vágtában, gyerünk!
Most nem harsogott annyira. Vagy csak Takefumi füle lett immunis erre a zajra és reflexszerűen kiszűrte volna? Mert nem lehetetlen. Mindenesetre az izomkolosszus Sensei nem hagyja abba hűsünk szadizását, újabb feladatot ad neki.
- Látod azt a piros szalagot? Körbefogtak vele kilencven fát. Na azt a területet kell megtisztítanod, hogy a munkások felépíthessenek a helyén egy épületet. De úgy döntsd ki a fákat, hogy azokból fogják felépíteni az őrtornyot! Ha tönkreteszed az alapanyagot, akkor levonom a béredből!
Álnok dolog egy hatalmas pusztító erővel megáldott ninját arra kényszeríteni, hogy csak részletesen, visszafogottan formálja át a tájat. Vajon a Hajak Királya képes lesz rá?

// Danzou-sama //



Dühe apránként csillapodik, noha nem felejtette el az alig pár perccel ezelőtt történteket, igyekezett higgadt és összeszedett maradni. Bármennyire is idegesítette a rabszolgahajcsár, kellemes tempót diktált futás közben, már amennyire az ő súlyát kitevő súlyok azt engedték. Ezúttal senki és semmi nem fogja felhúzni, ezt megfogadta.
Gondolatai szépen lassan más mederbe kezdtek folyni futás közben, miközben a körülötte lévő falut szemlélte. Az emberek békésen igyekeztek a dolgukra, a szomszéd öregasszonyok, mint valami élő megfigyelő kamerák gubbasztottak a padokon, a gyerekek, pedig fülig érő szájjal játszottak és teli torokból, őszintén nevettek. Hihetetlen volt látni ezt az állapotot. Mintha a háború csak egy üres rémhír lenne és az emberek nem acsarkodnának egymással, porig égetve mindent ami az egójuk és nézeteik útjába áll. Take-chan egészen ledöbbent, hogy mennyire gondatlanok az emberek. Ha nem rombolják le az otthonaikat, ha nem táborozik ellenséges sereg a kapuknál és nem halnak meg sorra szeretteik, akkor mintha a világ dolgainak súlya nem tartozna rájuk. Mélyen valahol azonban igazat adott és egyet értett velük. Mit kezdjen egy szegény cipész a háborúval, ha az a hely, ahol ő lakik háborítatlan és csak annyit érzékel, hogy amikor reggel felkel, csiripelnek a madarak, a dereka kicsit megint fáj, de amúgy összességében remek napnak néz elébe megint. Persze semmi se ennyire fekete és fehér, hiszen Konoha szintén kivette részét a háborúból, menekülteket is lehetett látni az utcákon, akiket elszállásoltak, a gyász pedig szintén minden napos volt néhány házban.
Hatalmas hajzatú fejét megrázva próbált szabadulni ezektől a komor gondolatoktól és még éppen időben, ugyan is megérkeztek a mai „edzés” színhelyére. Bár inkább tűnt az egész szimpla robotnak, mint edzésnek, de ahogy a tanerő erősen gesztikulálva és kevésbé ordibálva előadta a feladatát, két dolog rögtön világossá vált hősünk számára. Egyrészt ha elbaltázza a robotot, akkor bizony rövidebb lesz az a köteg pénz, ami a tárcájába vándorol, másrészt, ha nem akar így járni, jobb, ha visszafogja az erejét.
Ezen utóbbival még nem igazán lenne gondja, de miként tudna kidönteni úgy egy fát, hogy az a lehető legkevésbé rongálódjon meg? Tekintetét végighordozta a munkásokon, és bár elgondolkodott azon, hogy egy fűrészt kölcsönkérve szép lassan úgy egy-két csapással kivágja a fákat, erősen kételkedett a szerszámok strapabíróságában. Bár, megerősíthetné őket, de mi lenne ha… Take fél térdre ereszkedett, jobbjával pedig egy tigris pecsétet formált. Ezúttal nem jutsura készült, egyszerűen csak segített neki a koncentrálásban. Szép lassan sorra vette a dolgokat. A fák elhelyezkedését, azok kidöntésének mikéntjét és bár egyre kevésbé foglalkoztatta tárcája soványsága, azért szeretett volna gyors, de minőségi munkát végezni. Támadt egy ötlete és ehhez szüksége volt az elsődleges elemére, ugyan is a széllel még mindig nem bánt túl jól, noha totális pusztítást tudott volna vele okozni. Lassan felegyenesedett, azonban a tigris pecsétjét továbbra is mutatta, majd hirtelen átváltott a kígyó pecsétjére.
- Doton: Kai!
Föld elemű chakráját az egész bal karjába irányította és egyre keményebbé és ellenállóbbá tette vele. Nem volt biztos az ötletében, de nagyot nem tévedhet ugyebár. Némi plusz munkával képes lehet helyrehozni a galibát amit okozhat, így talán a munkások se szedik le a fejét ha felsül.
Miután karját úgy értékelte, hogy karját eléggé átjárja a föld eleme, még több chakrát szabadított fel hirtelen. Ezt teste és izmai megacélozására használta, hogy bírják azt, amire készül. Megerősített karján az ujjait kinyújtva egy lándzsa hegyét formálta meg és már ötlete is volt arra, miként nevezi el ezt a rögtönzött feladatsort. Futásra készen egyre nagyobb mennyiségű energiát pumpált tovább a testébe és keringette azt, majd hirtelen felkiáltott.
- Doton: Gaia no Yari! (Föld elem: Gaia lándzsája)
Nem egyszerűen futásnak eredt, hanem a shunshin nevezetű technikát használva és mondhatni felerősített testével magasabb szintre emelve, extra sebességet sajtolva ki belőle, mint egy villám, úgy lőtt ki. A föld megrepedt a hirtelen starttól, míg a munkások csak annyit láthattak, hogy a fák egy szempillantással később dőlnek egymás után a koncentrált „csapástól”.  No de nem mind a kilencven, azért ekkora sebességgel manőverezni emberfeletti reflexek kellenek vagy még annál is nagyobbak.  Abban viszont kételkedett az első futam végén, hogy vajon még jó tízszer képes lenne ezt megtenni. Bár edzett volt, erősen igénybe vette a testét ez a kis rögtönzés.

// Szándékosan nem írtam mind a kilencven fa kidöntést, hátha van egy-két jobb, rosszabb szava a senseinek a karakterhez. Amennyiben semmi ilyesmi, akkor Take türelmét vesztve egyesével és végül egy bazi nagy rúgással dönti ki a fákat dominó módjára a tsuten kyakkuval. xD Na meg nem akartam ilyen gyorsan lezárni az egészet. A fent említett jutsu meg ugyebár ahogy írtam nem is igazán jutsu, csak Take saját rögtönzése amit elnevezett.   Ha nem tűnik túl reálisnak ez a kis rögtönzés, akkor átírom és kitalálok mást. Azonban az egyetlen indokom hogy belekerült, mert a karakter képes rá és mindene megvan a tárházában hozzá. //

// Takefumi mester //

Tőle nem megszokott módon, a Hajak Királya leült bölcselkedni, igaz, nem pazarolt erre túl sok időt. Hamar kitalálta ugyanis a tervét. Természetesen a Sensei nem hagyta annyiban a dolgot, saját stílusában noszogatta, hogy ne ücsörögjön, hanem álljon neki kidönteni a fákat. Mindez sértő és fanatikus hangnemben elég barátságtalanul hatott, noha ez már egyáltalán nem meglepő. Sőt az lenne az igazi meglepetés, ha Takefumi újdonsült mestere nem az egész faluhoz eljutó hangerővel beszélne, hanem diszkrétebb stílusban.
Ha más miatt nem is, Take-chan a pénztárcájára tett súlyos fenyegetés miatt komolyan veszi a dolgot, nagyon úgy tűnik. Bár mintha nem csak ez motiválná a fiút. Megváltozott. Hogy mennyire, azt majd az idő eldönti. Legalábbis elméletben.
Gaia no Yari nem lesz a természetvédők szimbolúma, ez már biztos. A munkások csoportja tátott szájjal nézi, amint a Hajak Királya percek alatt végzi el azt, ami nekik napokba telne. Kellemetlen érzés lehet ez számukra, már persze csak akkor, ha megtalálják a leesett állukat. Take-chan nem kegyelmez a vaskos tölgyeknek. Eszét és irtóztató erejét felhasználva el is végezte a munka egy részét.
- Már megint csak ácsorogsz?! - rivall rá a sensei, mikor Takefumi egy pillanat erejéig megáll, hogy kinézze a következő áldozatát - Munkára léhűtő, még Te nevezed magad Chuninnak? Ilyen idős koromban én hegyeket törtem össze!!!
Ha mást nem is, azt azért megtudhatta Take, hogy miért van kevés hegy a környéken. Bár az is lehet, hogy lódít a sensei, de nem az a fajta, akinek ezt okos lenne a szemére vetni.
Amikor Take úgy érzi, hogy itt a ideje taktikát váltani, mert Gaia lándzsája hatásos, de kimerítő is egyben, akkor a Tsuten Kyakuval és néhány ügyes testmozdulattal gyökeresen fordítja ki a földből a fákat. Néhányszor meg kell ismételnie a folyamatot, de hamarosan az építőanyag már csak a feldolgozásra vár. Igaz, a Hajak Királya néhány jelöletlen fát is kifordított a talajból, természetesen véletlenül. Ám a sensei ezt nem hagyja szó nélkül:
- A falu környéki ártatlan fákat is legyilkoltad! Az én időmben ezért meglincselték az embert!!!
Természetesen nem hagyja ennyiben a dolgot, további feladatokkal traktálja hősünket, akinek minden oka megvan utálni ezt az embert.
- Most pedig agyald ki, hogy miért is kell nekünk ez az őrtorony! Chunninként értened kell a taktikához. Ha nem magyarázod el nekem ennek a logikáját, akkor a falu körül fogsz rohangálni, amíg erővel bírod! 

// Takefumi-dono //

Miután Konoha Chunninja áttért a költségekről szóló mondatrészre, az izomkolosszus már nyitotta a száját, hogy valami nagyon "barátságosat" és "pozitívat" állapítson meg erről az elemzésről. Ekkor azonban az öngyilkos hajlamokkal megáldott ifjú taktikát változtatott. Azt mondják, hogy nehéz eldönteni melyik ember őrült és melyik zseni. Pokróc modorú őrmester olyannyira meglepődött, hogy vörösödő fejjel tátogni kezdett, de hang nem jött ki a torkán. Halántékán egy ér meglepő mértékben lüktetésnek indult, a feje színe pedig másodpercek alatt elérte egy paradicsom szintjét... illetve szegény zöldség sárga lenne az írígységtől, ha ezt látná. A röhejes jelenet bár tényleg kivételesen mulatságosnak hathat, a munkások java része alaposan el is mosolyodik, de talán Takefumi, akit sok ilyen hirtelen haragú, kegyetlenségi vágyban tobzódó, anti-mester oktatott már, így tudhatja, most tényleg túllőhetett a célon. Azonban, mielőtt robbanhatna a vulkán... fura dolog történik. Valami... valami nem stimmel. Takefumi azonnal megérzi, noha nem szenzor. Ez a chakra visszataszító, undorító és félelmetes! De nem a senseie felől jön, noha már talán azon sem lepődne meg az eddigi mesterei után, ha a mostani maga lenne az antikrisztus - bár jól lehet, az Niyo Sora néven éldegél e földön.
Az erdőből jön, ahonnan egy iszonyatos ordítás kiséretében előtört valami. De nem csak úgy, szokványosan, mint valamit gonoszságban tobzódó, ám képességeit túlértékelő bolond. Még mit nem! Kétszer akkora pusztítást végez, mint amit az előbb Takefumi egy röpke óra alatt. Mindezt pusztán chakrával. Persze az is lehet, hogy a károk mértékét nem sikerült eléggé felmérni, vagy csak a repkedő fák miatt túldramatizálódik az ifjú elméjében. S ha jobban megnézi, a pusztítás nem is akkora, mint első pillantásra. Mindössze az egyetlen probléma, hogy Takefuminak nincs ideje "jobban" szemügyre venni a fák hiányát, mert egy kivételesen torz teremtmény képe tárul szemei elé. Nem az a legfőbb kérdés, hogyan kerül ide, vagy mit akar itt, hanem, hogy mi ez, mert ezt bizony nehéz megállapítani.
Előtört az erdőböl, fákat pusztítva el, s most a tisztáson álldogál néhány hosszú másodpercig. A sensei még az előbbi sokk hatása alatt van, noha úgy tűnik, hogy érzékeli a veszélyt. Kétszáz méterre lehet Takefumitól ez a... ez a... teremtmény? Nos, körülbelül ekkora a távolság. És a tekintete, amit a Hajak Királyára villant... az maga a gyűlölet, az értelem nélküli gonoszság, a pusztítás tobzódó vágya. Ez, még ilyen távolságról is, könnyedén kivehető. Mivel a kiképzőterepek egy eldugottabb csücskében vannak, így nem látni a nagyobb tisztást a fáktól, de biztosan meghallották "odaát" is. Addig is azonban... mintha támadásra készülne. És Takefumi azt már látta, hogy gyors. Nagyon gyors.

A lény:

// A lény hasonlóan néz ki, mint a képen lévő emberke, de nem Sasuke az ^^. A derekára lila masni van kötve. //

// Danzou-dono //

Szegény, szegény bolond. Azt gondolta, ha hagyja az ordibálást, a pofon osztást és taktikát vált, azzal jobb helyzetbe kerül. Bohóckodása talán osztatlan sikert is aratott volna, de valahogy a hústorony nem értékelte a humorát. Lehet a reggeli doppingulás előtt vagy utána távozott a vizeletével, a jó ég tudja. Az óriás paradicsom láttán pedig szinte már ösztönből felvette a védekező pozíciót, készen arra, hogy már megint földbe döngölik. Mondjuk pont ezt próbálta elkerülni, de hogy erre mennyi esélye van, azt még ő maga se tudta. Aztán megérezte azt az undorító chakrát. Először úgy gondolta, hogy a rabszolgahajcsártól származik, de nem, ez mintha kicsit távolabbról érződne. Érződne? Sose érezte még más chakráját. Pontosan ezért is gondolta azt, hogy szimplán a fortyogó haragját és gyilkos szándékát érzi a senseinek, de nem. Ez a valami undorító és hatalmas volt és a tulajdonosára se kellett sokáig várni. A fák csak úgy repkedni kezdtek egyik pillanatról a másikra, mintha egy semmiből jött tornádó csavarta ki volna őket. Na persze egy olyan forgó széltölcsér szebb munkát végzett volna. Látszott hogy emberi kéz rendezte át a tájat és az nem Take vagy a tanerő volt, hanem az az őrült, aki velük szemben állapodott meg. Egyértelműen ő volt az undorító chakra és a veszély forrása. Óóh igen, nagyon is veszélyes volt, ezt már bebizonyította, míg őrületben izzó szemei rákontráztak az egészre. Az érdekes az, hogy vajon honnan jöhetett? Nehéz elhinni, hogy csak úgy a semmiből előbukkanhat egy ilyen fickó, minden shinobi figyelmét kijátszva. Habár… lehet akik észrevették már nem mesélnek senkinek semmit.
Take két dologban volt biztos. Az egyik, hogy esélyt kell biztosítaniuk arra, hogy a munkások elmenekülhessenek, a másik, hogy meg kell fékezniük és el kell fogniuk az őrültet. Vagy ketten, vagy az erősítéssel, már ha bárki jön megnézni, hogy mégis mi a fene folyik itt. Sajnos utóbbiban nem nagyon hitt, hiszen ő is szép és látványos pusztítást végzett, így gondolhatják, hogy valaki csak jobban beindult. Gondolatai tovább cikáztak, felmérte a helyzetet, saját állapotát és hogy mik a lehetőségeik. Normál esetben lerohanná, de a súlyok hátráltatják, ideje levenni nem biztos, hogy lenne, ráadásul a kis technikai újításával kissé túllőtt a célon. Összegezve, közelharchoz regenerálódnia kell. Szerencse hogy van itt egy nálánál is erősebb fickó, aki könnyű szerrel összeroppanhatja az öreget, ráadásul kipihentebb és éppen fittebb is. Egyértelművé vált, ezúttal másodhegedűs szerepet fog játszani és csak támogat, esetleg befejez dolgokat egy nagyobb pofonnal, de több hasznát éppen nem veszik.
- Sensei. Megzavarom a fickót, hogy a munkások eltudjanak menekülni. Ha van valami terve akkor hallgatom.
Komoran tekintett előre, szemeit le se véve az ellenségről. Mielőtt viszont bármit léphetett volna a másik, összeszedve magát, tüdejét teleszívta hatalmas mennyiségű levegővel, hogy felkészüljön a jutsura.
~ Fuuton: Daitoppa! ~
A szájából kiáramló levegő hatalmas porfelhőt kavart, némi ágat, faszilánkot és kavicsot magával sodorva, hogy kissé nehezítse a látási viszonyokat. Direkt nem rá, hanem inkább a föld felé célzott, hogy felkavarja a port.
- Fussatok! MOST! - kiáltott a munkásoknak, remélve, hogy veszik a lapot.
- No, most hogy kicsit nyugodtabban vagyunk, kezdődhet a buli.
Megropogtatta ujjait és felvett egy védekező állást, ugrásra készen az őrült reakciójára. Nem bízott abban, hogy ha ő támadna jelenlegi állapotában, akkor sikerrel járna, ám a reflexei még nem hagyták cserben. Mehet a csapd le csacsi, gondolta, bár titkon remélte, kap egy-két perc pihenőt mielőtt igazán be kéne dobnia magát. Viszont szó se volt egy újabb öldöklésről. A faluján belül támadták meg őket, így az elsődleges prioritásuk a célpont elkapása. Volt is egy technika a tarsolyában, de ahhoz hogy létrehozza a chakraláncokat és megbénítsa velük az emberi démont, némi időre volt szüksége.

// Takefumi-san //

Nem véletlenül vált belőle Chunnin. A felelősségtudata sokkal magasabb szinten van, mint Genin korában bármikor. Nem az az első gondolata, hogyan úszhatná ezt meg, vagy miképpen nyerészkedhetne ezen esemény örömére, hanem, hogy a munkásokat ki kell mentenie. Rendkívül sokat változott az ifjú, aki talán már nem is annyira fiatal.
Miközben Senseie agyában arról kattognak a kerekek, hogy most a fenyegetésre, vagy a szemtelen tanítványra reagáljon először, Takefumi kezébe veszi az írányítást. Felkavarja a port, hogy rontsa a látási viszonyokat. Ezt követően az építészek nem haboznak, utasításának megfelelően felkapják a nyúlcipőt. Némelyik majdnem leblokkolt, de társaik néhány pofonnal észhez térítették őket, így mindenki fut, amerre lát. Kivéve Takefumit és mesterét.
Hősünk érzi az elmúlt napok terhelését és pihenés hiányát. Éppen ezért pontosan tudja, hogy nem százszázelékos az állapota. Felmerül benne néhány nagyon fontos kérdés is, de ezekkel jelenleg nem tud komolyabban foglalkozni, hiszen nincsen, aki válaszolna. Az a lény még mindig a porfelhő kellős közepén van, bár alig látni. Furcsa, robbanás szerű hang süvít végig a síkságon. A következő pillanatban Takefumi arra lesz figyelmes, hogy mesterének hült helye van. Ahol eddig a senseie állt, ott most mintha valami magával ragadta volna a szelet. A por iszonyatos mértékben kavarog egy hosszú vonalban. De csak azon a részen ahol nemrég még az izomkolosszus állt. Hamarosan értelmet nyer ez az egész Chunninunk számára is.
Méghozzá úgy, hogy felfedezi a távolban mesterét és a szörnyet, méghozzá egymásba kapaszkodva. Valószínűleg az történt, hogy a rémség egyenesen belefutott a mesterébe és magával ragadta. Viszont ha tényleg ez a helyzet, akkor a sebessége... félelmetes.
Megközelítőleg négyszáz méterre, Take-chantól jobbra van most a szörny és a Sensei. Mintha birkóznának, ami felettébb szokatlan sport a shinobik világában. Bár az is sokatmondó az ellenséges magatartású lény fizikai adottságaival kapcsolatban, hogy az izomkolosszus sensei nem tud felülemelkedni rajta. Mi ez és hogy került ide? Van, aki meg tudja majd válaszolni?

Aono Takefumi:
Állapot: 70% (Nagy volt az elmúlt napok terhelése)
chakra: 60% ( Kevés volt a pihenés az elmúlt napokban.)

// Danzou-sama //

A hideg futkosott a hátán. Homlokáról veríték kezdett alácsordogálni, bár Ő maga se értette hogy miért. Erős az akivel szemben állnak, őrült is, látszott rajta, nincs rendes emberi tudatánál, ráadásul a chakrája is undorító. Na de ennyi csak ennyi kéne ahhoz, hogy a félelem magját el lehessen vetni a szívében? Saját kérdésére nem várt választ, nem is kellett, ugyan is mindent megértett amint kicsit oldalra pillantott. Az izomkolosszus eltűnt mellőle és mire ismét megtalálta a szemeivel már javában birkózott ellenfelükkel. Most már kezdte kapisgálni a hideg folyó mi létét önön magán. Találkozott már erősebb alakokkal, olyannal is akit látszólag képtelenség lett volna két vállra fektetni, de végül mégis felülkerekedett rajtuk. Ez azonban most más volt, hiszen a tanerő nem egyszer, ha nem legalább kétszer jobb kondiban volt nála. Talán tízszer is a kis szteroid óriás. Viszont ahogy a tények mutattak, nos, még ő is megszenvedett ezzel az ismeretlen alakkal.
Take-chan két dolgot tudott biztosan. Egy, nem árt ha jön erősítés, kettő, nem tehet semmit. Utóbbi nem teljesen volt igaz, azonban amikor ember ennyire össze van akaszkodva, lehetetlenség szétválasztani őket. Töprengeni kezdett hát valamiféle terven, hogy ne csak álljon ott mint egy kuka aki csak arra vár, hogy felrúgják. Korábbi gondolatmenete pedig egy apró fény gyújtott elméjében. Erősítésről talán, de csak talán gondoskodnak a munkások, lévén ők is látták mekkora baj van így csak idő kérdése, hogy valakinek a fülébe jusson a helyzet és egy kisebb csapat érkezzen. A másik ötlete pedig ennél is egyszerűbb volt, noha nem teljesen rajta múlott a siker. Biztos ami biztos alapon végig gondolta ötletét, de jobbat hirtelen nem tudott kitalálni, működnie kell, különben csak a csoda segíthet. Vagy mégsem?
A stratégia neve: Halászat az alvilág mocsarában!
- Sensei! Fektesse két vállra és passzírozza a földbe aztán tartsa ott. Bízzon bennem és próbálja meg!
Take elképzelte mi futhat végig most a colos agyán, de remélte, hogy hallgat rá és megpróbálja kivitelezni amit mond. Amíg várakozott a csodára, elkezdte felhalmozni a chakráját, hogy addig se tétlenkedjen. A terve egyszerű volt, mint egy faék, talán pont ezért is működhetett. Amint az őrült pszichopatát szépen lefektetik a földre, ő létrehoz egy kisebb mocsarat amibe elsüllyeszti a két iszapbirkózót. No, persze nem annyira hogy megfulladjanak, éppen csak annyira hogy a gonosz kis dög kellően beleragadjon. Ehhez sajnos némiképp a senseit is csapdába kell ejteni, de üsse kavics. Ha ez a terv sikeresnek látszik, jöhet a második lépés. Körülbelül egy tucat kígyót hoz létre amik szépen a nagyhangú izompacsirtára fonódnak, majd teljes erejéből kirántja őt velük a mocsár fogságából, amibe ő kevésbé ragadt bele, mint földön fetrengő partnere. Végső soron már csak le kell pecsételni a bestia elfogó láncokkal.
Ez volt a főterv, de ha borulna a bili, kénytelen lesz bedobni magát. Noha mivel pontosan tudja, hogy szemtől szembe esélye sincs, még ő maga se tudja mit tenne ha ez az ötlete befuccsolna. Improvizálni azonban talán lesz ideje.

// Vitéz Takefumi mester, gomenasai a késésért, cserébe + 5 chakrát írok jóvá! //

A hajak királya érzelmeivel küszködik, vagy legalábbis azoknak felismerésével. Az ellenség talán nem is ember már és ezt Takefumi hamar felismerte. Úgy próbál taktikázni, hogy ne kelljen közelharcba keverednie, ami kifejezetten elmés gondolat. A helyzet azonban, koránt sem ilyen egyszerű. Konohagakure no Satou Chunninja egyszerű kérést intéz a mestere felé, akinek paprikavörös arcáról valami olyasmi olvasható le, hgy: " Szerintem mi a fenét próbálok", vagy valami hasonló, csak sokkal gorombább stílusban.
Ennek ellenére, azért a sensei tovább és agresszívebben próbálkozik. Szerencsés csele után a sensei egy pillanatra két vállra fekteti az iszonyatot. Take-chan ekkor lép akcióba. Jutsuja nyomán elmocsarasodik a vidék azon része, ahol a harc dúl. De a Chunnin nem áll meg itt, kigyókat húz elő tarsolyából, melyekkel a Senseiét próbálja kiszabadítani. Nem kifejezetten egyszerű feladat, de harmadik próbálkozásra sikerül is. A tervét azonban nem tudja teljesen végigvinni, mert közbeszólnak. Már éppen a pecsétet készíti elő, dolga igencsak sietős, hiszen a szörnyeteg mozgolódik, s úgy tűnik, hogy kitörni készül. A fák közül kunaiok özöne repül felé, s amint becsapódnak robbanások sokasága rázza meg a földet. Annak rendje és módja szerint Takefumi és mestere sárpakolást kap, méghozzá abszolúte ingyen. Hát nem remek?
Amint elült a füst jól kivehető, hogy a szörnyek nyoma veszett, bár darabjai fellelhetőek. Két ANBU rohan elő a fák takarásából. Maszkjaik keselyűt és oroszlánt formáznak. De van velük kapcsolatban még valami érdekes. A szokásos rideg magatartás helyett egyikük a földre görnyed és iszonyatosan zihál, mindeközben a másik is tántorog.
- Hálás... vagyok, hogy elkaptátok! - a zihálás mellett nehezen kivehető, hogy mit mond - A frontvonal...ról szökött el idáig, három napja üldözzük. Szép csel volt Chunnin! Mi a neved?

// Szeretnék kérni egy záróposztot és a továbbiakban a megbeszéltek szerint folytatjuk. + 15 chakrával jutalmazom az eddigi játékodat. ^^ //

// Hidan //
 
Csak néhány nap telt el azóta, hogy visszatértünk Konohába. A jó ápolásnak köszönhetően sérüléseink hamar begyógyultak. Azóta semmilyen küldetést nem kaptunk, még. Nem is rossz néha a lazítás, de most ég bennem a vágy, hogy lekössem magam valamivel. Mert a sok szabadidőmben, ami igazából kényszerpihenő. Nem tudok másra gondolni csak, hogy gyenge vagyok. Nem voltam képes megvédeni a társaimat. Miattam harcba keveredtek egy olyan ellenféllel, akit én nem biztos, hogy képes lettem volna legyőzni. Aggodalmam elűzése érdekében felkeresem Kai senseit, hogy néhány magánóra keretén belül segítsen abban, hogy erősödjek és ne érezzem úgy, hogy lehúzom a csapatot.
- Kérlek sensei, taníts! Úgy érzem nincs elég erőm ahhoz, hogy megvédjem a többieket. Az utóbbi ellenfeleink sorra legyőztek volt, hogy Toya segített ki és volt, hogy Takeshiék vállalták magukra az ellenfelet.
- Nem vagy gyönge, pusztán még fiatal és tapasztalatlan. Gyengeségei mindenkinek vannak, azért vagyunk egy csapat, hogy segítsük és támogassuk a másikat. Mindezek mellett már te is többször megvédted a társaidat. Szembeszálltál Hirotóval ezzel, megóvva Ayamét, Satomit és engem is attól, hogy kísérleti patkányként végezzük! Vagy ezt már elfelejtetted?
- Nem, de mi lesz akkor, ha a következő ellenfelet sem leszek képes legyőzni és ez a társim életébe kerül. A sensei sem lesz mindig ott a közelben, hogy kihúzzon minket a csávából!
- Nem leszek, igazad van. Nem is ígérek olyat, amit tudom, hogy nem tarthatok be. De ha ez aggaszt, oszd meg a többiekkel is.
- Megtehetném, de nem lesz jobb. És nem akarom, hogy ők is aggódjanak azért jöttem csak hozzád segítségért!
- Legyen, holnap találkozzunk reggel 7-kor a második kiképzőterepnél, csak mi ketten! Viszont alud ki magad rendesen, mart hosszú lesz a holnapod!
Kai sensei ígéretének hála, könnyebb volt este elaludnom. Másnap már 6-kor felkeltem gyorsan megreggeliztem, majd egy hátizsákba pakoltam, ennivalót és vizet. Majd elindultam a megbeszélt helyre, hogy találkozzak a mesterrel és kezdetét vegye az edzés.
 
// Ha nem gond ebben a postban még én elevenítettem meg a senseit. //

// Hidan //
 
Korán indultam el otthonról a kiképzőterepre, érkezésemkor pedig azt hittem, hogy korán is érkeztem. A sensei még sehol sem volt, csak egy számunkra egzotikusnak számító bőrszínnel rendelkező férfi várakozott, a gyakorlóbábuk mellett. Messziről látszik rajta, hogy a teste jól karban van tartva, barna hajkoronája az égbe nyújtózkodik s alóla vörös szempár figyel, hátán pedig egy kasza csüng. Észrevehető, hogy nem falubeli, mert ruházat eléggé eltér a falu divatjától. S ahogy közelebb érek, a bal karjához erősített fejpántján látszik a Kumogakurei származása. Bár arca elsőre nem arról árulkodott, de végül a non-verbális komunikációjával épp az ellenkezőjét mutatja. Majd végül közelebb jön ő is és bemutatkozik és elmondja, mi célból is van most itt.
* Na, ugyan most mit kéne mondanom? Nem, tudok túl sokat az elemekről kivéve a katont. Illetve mivel annak a szöges ellentéte a suiton, talán még arról is egy keveset. De a többi az majdhogynem nulla, csak az van, meg amit az akadémián tanultunk. Talán, ha azt kiegészíteném azzal, amit én gondolok a villámról, és hogy milyennek látom a raitont használókat azzal már esetleg nem néz egy, tökkelütöttnek.
Elmélyülten állok néhány percig, miközben összeszedek minden egyes apró gondolat foszlányt a fejemben, amiről úgy gondolom, hogy segítségemre lehet és emellett ne megy egetverő baromság. Végül összejött némi remélhetőleg hasznos infó, már csak a megfogalmazás maradt hátra.
- A raiton egyaránt jó közel, és távolsági harchoz. Képes lefedni nagyobb területet is, de olyankor csak megbénítja, lelassítja az ellenfelet. Viszont, ha egy kisebb pontba koncentráljuk, elég nagy ütő ereje lesz. A suitonnal jól párosítható, a dotonnál erősebb, de gyengébb a fuutonnál. Egyik fő jellemzője a gyorsaság, amivel az 5 elem közül szerintem csak a fuuton veheti fel a versenyt. A villám elemet használókra jellemző a higgadtság, összeszedettség, kiegyensúlyozottság, és talán a következetesség is, illetve még a pontosság.
Ezután kíváncsian várom mit fog válaszolni. Jól gondolkodtam-e, vagy egy teljesen rossz ajtón kopogtattam.

// Hidan //
 
Ideiglenes mesteren, némán végi hallgatja teóriámat a raitonról. Amint befejeztem a levezetést, hatalmas kezével beletúr hajamba, mint egy kisgyereknek az öreg nénik. Bár már pár éve túlléptem azt a kort mikor cuki kisfiúnak nevezhetnek. Szerencsére nem egy rossz fétise mutatkozott meg, csupán egy jóízűt nevet a válaszomon.
* Mégis csak egy nagy hülyeség volt az egész! De legalább a hangulat jobb lett, már akinek!
Ahogy befejezi a cseppet sem gúnyos szándékú kacagását elmondja nekem a raiton igazi jellemzőit, melyet nem az akadémiai tankönyvekben olvas az ember, hanem megtapasztalja. Mielőtt még sikerülne megemésztenem az új tananyagot, már demonstrálni is kezdi, egy kisebb villámlabda létrehozásával. Elmutogat néhány kézjelet és elmondja a jutsu nevét, majd előre nyújtja a kezét, amiben mintha egy nem létező kislabdát tartana. Majd végre megjelennek a jutsu első jelei, a sercegő hangok, és végül szemmel is látható lesz, fényes elektromos kisülések formájában. Rövid ideig hagyja csak, hogy csodálhassam az apró villámokat, mert hamar nekidobja az egyik gyakorló bábunak. A fejét találja el és a becsapódás után már csak a kissé megégett szalmaszálak miatt látható, hogy hol is volt a fej helye. Itt is csak rövid ideig bámészkodhatok, mert újra az elméleté a főszerep. Melyben próbál egy kicsit rám ijeszteni is, bár az azt követő kacagás miatta, már nem féltem attól, hogy tényleg bekövetkezne. Ezután nem sokkal átnyújt egy zseblámpát és néhány ceruzaelemet, majd aztán az utasítást, hogy mit kell tennem velük. Végezetül nyitott tenyerét, odanyújtja hozzám. Nem túl erősen nyitott tenyérrel bele csapok, hátha azért nyújtja. Pontosan sajnos nem tudhatom, elvégre egy ilyen friss ismeretségnél nem tudhatja az ember a másik szokásait. Most viszont úgy tűnik jó a tippem, és a tenyereink összeérintése után ő félrevonul a bábuk árnyékába és elkezd olvasni egy öreg, kopott képregényt.
* Na, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy egy multi funkciós ceruza és akkumulátor töltővé váljak! Ha sikerül feloldani a raiton elme és valami gikszer jönne, be az életemben, ami miatt nem lehetek többé ninja, akár még az áramszolgáltatóknál is kereshetnék melót.
Én pedig lótuszülésben meditálni kezdek, fejemben felelevenítem a villám látványát és hogy mit is érzek olyakor illetve. Magára a környezetre is amikor ez a természeti jelenség történik. Negyed órán át tartó meditáció után úgy döntöttem elég volt a tétlenkedésből és belefogtam a gyakorlati részbe. Fölvettem egy elemet a földről, amit mutató és hüvelykujjammal közrefogom. Majd szépen lassan elkezdem belevezetni a chakrám. Nem érzem úgy, hogy a folyamat sikeres lett volna ezért meg se próbálkozok egy másikkal ehhez hasonló módon. Továbbra is az elsőnek felvett ceruzaelemet használom, de mielőtt belevezetném a chakrám próbálom elemivé alakítani. Majd a két ujjamon át belevezetem, az elem viszont nem a várt módon reagál hanem meggyullad. A hirtelen lángolni kezdő elemet, a földre hajítom, majd megtaposom. Aztán ismét leülök, hogy levonjam a tanulságot.
* Mit is mondott a raitonról, ami esetleg segíthet? Képes legyőzni a kontraelemét is, ha elég maga szinten rezonál. Rezonál, ez az! Rezonáltatni kell a chakrám, ami rezgés. Talán a rezegtetés a nyitja!
Felvette egy új elemet, hogy kipróbáljam a rezegtetési elméletemet. Ismét a hüvelyk és mutatóujjam között tartotta a ceruzaelemet. Mielőtt belevezetném a chakrámat rezegtetni kezdem azt. Majd ezt a folyamatot megismétlem még kétszer, majd belehelyezem az elemeket a zseblámpába és megpróbálkozok a működtetésével. De sajnos még csak rövid ideig tartó felvillanás sem történt. Az újabb sikertelen próbálkozás kissé letört, de nem kényszerít meghátráltatásra. Pusztán át kell gondolnom a stratégiámat.
* Nem elég a chakra maipulációja, főleg úgy hogy még nem is tapasztaltam meg milyen is a raiton chakra. De valahogy csak átlehet alakítani és vannak, akik ezt maguktól csinálták meg. Mit is mondott még Hirusuke, ami segíthet? Nem olyan gyors, mint a természetes villám. Nem, ez most nem olyan fontos! Türelmesen csak a kilövésre vár és volt hozzá valami nyilas hasonlat is, valamint a nagy koncentráció, hogy csak a megfelelő időben engedjem szabadon. Hát legyen, próbáljuk meg így!
Előveszek egy újabb elemet, hogy most kipróbáljam a kitöréses elméletet. A már megszokott ujjaim között tartom a feltölteni kívánt elemet. Ismét elkezdem rezegtetni a chakrámat, de a tárgyba vezetéssel még várok. Behunyom a szemeimet és újfent felelevenítem magamban milyen is egy vihar. A zuhogó esőt, a hevesen süvítő szelet, a mennydörgéseket, majd jön a villám! És amikor a villámcsapáshoz érek, egyszerre kiengedem az eddig rezegtetett chakrát a két ujjamon keresztül. Az elem pár pillanattal később fel is robban túltöltődés miatt és még az ujjbegyeimben éreztem, ahogy egy kicsit megráz az áram. A mindössze szúnyogcsípésnyi fájdalomnak és a robbanásnak viszont nagyon örültem mivel azt jelentették, hogy létrehoztam az elektromosságot.
* Létrejött az elektromosság ez már fél siker! Az elembe túl sok villám elemű chakrát tölthettem ezért robbanhatott fel? Nem elég a halmozás és a kiengedés ezután muszáj lesz kontrollálni a kiengedett mennyiséget is.
Ismét megfogok egy ceruzaelemet, majd ismét elmerülök az elmémben s közben elkezdem koncentrálni a chakrát. Majd aztán hirtelen kiengedem, de most nem egyszerre az egészet, hanem próbálom lassabban belefecskendezni az elembe. Ez a módszer már kifizetődőbb, mint az előző volt, de sajnos nem látok bele az elembe. Így azt sem tudom, mikor töltődik fel teljesen. És pont ezért a végeredmény hasonló lett, kezdésképp megrázott az áram, a ceruzaelem kiégett a végei pedig megpörkölődtek és füstölni kezdtek.
* Muszáj leszek lemérni, hogy mégis nagyjából menyi idő kell az elemnek hogy teljesen feltöltődjön!
Ismét belekezdek a folyamatba, ami már lassan monotonná kezdi kinőni magát. Ismét megfogok egy elemet, majd a már megszokott módon létrehozom magamban a raiton chakrát és mikor kiengedem, azt elkezdek számolni.
- 1;2;3;4…35
Majd a végeredmény ugyan az lett, mint az előbbi próbálkozásnál. Ismét egy kisebb áramütés és egy újabb használhatatlanná vált elemet kaptam, de mindemellett azt is megtudtam mennyi idő kell az elemnek, amíg túltöltődik. Így most már mindenfajta elemzés nélkül kezdek bele újra az elemek feltöltési próbálkozásába. Előveszek egy új még általam nem használt elemet, amit a szokásos módon tartom az ujjaim között. Behunyom a szemeim, majd magam elé képzelek egy vihart. A chakrámat rezonáltatni kezdem s végül aztán, amint eleget felhalmoztam, kiengedem az előzőhöz hasonló gyorsasággal. Majd számolni kezdek, és amint a harminchoz érek, befejezem a chakra áramoltatását.  Ezután tüzetesen átvizsgálom, az elemet. Majd miután nem találok semmi rendelleneset. Ezt a folyamatot megismétlem két másik elemmel is, majd kicserélem a zseblámpában lévő elemekkel. Amint a csere megtörtént be is kapcsolom a kérdéses eszközt. A nap fénye elnyomja a lámpa fényét, így saját árnyékomba irányítom. Úgy tűnik a mostani próbálkozásom végre sikerrel zárult. Fölkelek a földről majd lassan odasétálok Hirusuke-hoz. Ahogy fölötte álok ismét bekapcsolom a zseblámpát, hogy megvilágítsam ütött kopott képregényét.
- Amint látod sikeresen feltöltöttem az elemeket. Bár pár elemet sikerült is tönkretennem a gyakorlás közben. Akkor jöhet a jutsu tanulása az a Raiton: Kyuu… akármi, vagy van még más is, amit meg kell csinálnom, tanulnom előtte?

// Hidan //
 
Amint megmutatom a férfinak az elektromosság létrehozásának eredményét, az megdicsér, majd hogy ne szálljon túlságosan a fejembe, hamar tudtomra is adja, hogy ez még nem sok. Lassan összecsukja az öreg képregényét és felkel az árnyékból. Eddig kicsit lebiccentett fejem, kénytelen vagyok az ellenkező irányba tartani, hogy továbbra is szemkontaktusban legyek a hozzám képest magaslati levegőt szívó Hirusuke-val. Nem pocsékoljuk az időt, rögtön indulunk is a majdani célpontjaimhoz. A rövid út közben ismét tanítani kezd engem. Most azon volt a hangsúly, hogy miért is jobb, ha a chakrának formája van. Illetve, hogy a raiton-hoz milyen forma jó és miért. Amikor a szalmabábuk közelében vagyunk a kumoi shinobi megáll, és felém fordul. Most lassabban formázza a jutsuhoz szükséges négy kézjelet, közben pedig továbbra is okít, arról minek kell történnie, mire kell figyelnem és egyes dolgokat hogyan érhetek el. Majd végezetül, hogy ne minden céltáblát ő találjon el, most a levegőbe hajítja.
- Készen születtem, csak nem biztos, hogy pont erre, de szerintem menni fog! Legfeljebb nem elsőre, de egy kudarc miatt nem adom fel!
* Elektromos töltések? Vajon tudja, hogy egy ninja vagyok és nem holmi villanyszerelő? Na, mindegy ráérzésre majd csak sikerül, vagy kérek egy kis segítséget.
Nem is szaporítom tovább feleslegesen magamban a gondolatokat, inkább a tettek mezejére lépek. Lassan belekezdek a négy kézjel elmutogatásába Madár, Majom, Kutya, Vadkan, miközben kezemben az előbbi rezegtetéssel létrehozom a szükséges elemi chakrát. A negyedik kézpecsét formálásánál már érzem, ahogy a jól ismerős zsibbadó érzés átjárja az egész kezemet. Két kezemet testemtől nem olyan távol tartva szinte egymáshoz rakom. Tenyereim szinte érintkeznek. Ekkor elkezdem kiengedni a kettő közé a felhalmozott chakrát. Ahogy egyre több chakrát engedek ki úgy távolodnak egy mástól a tenyereim is, közben pedig egyre inkább egy gömb alakot kezdenek formázni kezeim. Nem kell sokat távolodniuk, hogy a jutsu fényhatásai és érzékelhetőek legyenek és ne csak a sercegő hang. De nagyjából, akkor mikor kezd oválissá válni a két kezem által formált gömb, a technika szertefoszlik.
*A raiton chakrával biztos nem lehetett gond. Így marad az a két lehetőség, hogy nem koncentráltam eléggé, vagy túl lassú volt a folyamat. De mi lesz akkor, ha a túlzott sietség és nagyobb mennyiségű, chakrát nem tudnám kezelni és tényleg a kezemben robbanna fel? Még, ha nem is olyan erős, mint amit Hirusuke hozott létre, a robbanás így is lehet akkora erejű, hogy súlyosan megroncsolja a kezemet. Így inkább, ha nem muszáj, azt a módszert nem próbálom ki. Előbb inkább jöjjön a nagyobb odafigyelés az alaki manipulációnál!
Nem túl gyorsan, de nem is olyan lassan, mint az előbb elkezdem a négy kézpecsét formázását. Közben, ahogy kitanultam létrehozom magamban a raiton chakrát, ami már jól megszokott hatást kiváltja az éppen használt végtagjaimban. Amint a Vadkant is megformáztam kezeimet ismét résnyire nyitottan összerakom magam előtt, majd az üres részbe kezdem irányítani a chakrám. Ahogy kivezetem a testemből az elektromosságot, már a fülünk halja is, hogy az eleje sikerült. Ezt követően a kezeim egy-egy félgömböt formálva távolodnak egymástól én pedig ügyelek arra, hogy az elektromosság amennyire csak lehetséges ebben a göbben maradjon. Már majdnem sikerül egy rendes gömböt létrehozni, amikor a jutsu újra szertefoszlik mintha elfújta volna a szél, ami nem is tekinthető furcsának hisz, a kontraeleméről van szó.
* Basszus! Úgy tűnik, minden hiába való nem úszhatom meg a gyorsabb chakra áramoltatást ezzel növelve a robbanás esélyét! Pedig reménykedtem benne, hogy ez a próbálkozás sikeres lesz.
Most mielőtt még belekezdenék a jutsuba a férfi felé fordulok.
– Mond csak az én szintemen… Á hagyd csak nem fontos!
Inkább leszek boldog tudatlanságban, minthogy azon parázok, hogy esetleg mi történhet velem. Lehet, hogy most jobb lesz a boldog tudatlanság. Így anélkül fogok hozzá, hogy mégis megkérdezem volna oktatómat arról, mekkora is lehet a maximális robbanási erő az én helyzetemben. Elkezdem a jutsu előkészületeit, megformálom a Madár kézjelet, majd utána a többi hármat is. Közben ismét létrehozom magamban a raiton chakrát, de most nagyobb mennyiségben. Az utolsó kézjel után kezeimet egymás alá és fölé helyezem mindössze egy- másfél centire egymástól. Ismét elkezdem a két tenyerem közé kiengedni a chakrám. De most még nagyobb koncentrációval, hogy jól formázzam illetve, hogy ne legyen túlzottan egytöltésű az elektromosság. Ráadásként pedig most még a gömbformáló folyamatot is felgyorsítom. Minden jól is megy, amíg valahogy mégis csak előkerül a robbanás gondolata. Ez kibillent a koncentrációból egy pillanatra, ekkor egy furcsa érzés uralkodik el rajtam. De már késő a majdnem golyóvá formált elektromos gömb a kezeim közt felrobbant. Mindössze annyi volt a szerencsém, hogy még valamennyire sikerült széthúznom a kezeimet. Így a nem túl nagy robbanás főképp a vágott kesztyűmet érte, illetve az újperceimet. Ismét mázli, hogy már hozzá vagyok szokva az égési sérülésekhez a katon miatt.
* Lássuk mivolt a baj! Megijedtem a robbanás gondolatától, vagyis inkább az esetleges következményektől. Nem ez is közrejátszott, de a hirtelen leállás volt az igazi ok! Ahelyett, hogy próbáltam volna visszaállítani az elektromos töltést én megszakítottam, a folyamatot. Ezután, ha ismét ilyen probléma lesz, előbb megpróbálom kijavítani és csak utána széthúzni a kezem, már ha kell majd.
 Ismét elkezdem a Madár, Majom, Kutya, Vadkan kézpecsétek formálását, miközben halmozom a rezegtetéssel létrehozott villám chakrám. Kezeimet gyorsan egymásra rakom, majd a kettő közé vezetem a raiton chakrám. A sercegés már hallhatóvá is válik, de a látvány sem marad le sokkal mögötte, mivel hamar megkezdem a tenyereim között megformálni az elektromos gömböt. Most nem jön elő bennem a robbanás gondolata, hisz már tudom milyen erős is. De valamiért mégis kezd kicsúszni a kezeim közül, mintha a jobb kezemből nagyobb dózisban áramoltatnám a chakrám. Viszont most, ahogy megfogadtam megpróbálom helyrehozni. A bal kezemben növelem a jobban pedig csökkentem a chakra kibocsátást, így szerencsére nem robban fel. Amikor a két kezem közt sikeresen megformálom a rendes gömb alakú elektromos labdát. A bal kezemet elemelem, és innentől minden megmaradt raiton chakrát, amit létrehoztam és még létrehozok, csak a jobb kezemből áramoltatom vele.
- Ha, még nem is dobhatom el, de az alakjára mondhatjuk, hogy igazi Kyuuden no jutsu.

// Hidan //
 
A legutóbb általam kreált villámgömb az előbbi próbálkozásokkal ellentétben nem robbant vagy éppenséggel tűnt el a semmibe. Még akkor sem, mikor elemeltem a bal kezemet, ami a formálásban is segédkezett. Ekkor Hirusuke morfondírozós, tekintettel odahajol a kezemben ”tartott” gömbhöz, olyan közelről szemlélte, hogy az orra centire volt csak a villámtól.
* Ennyire bátor vagy csak bennem bízik? Pár perce még szinte magamat is felrobbantottam. Bár ha úgy nézzük akár még a bizalom jelképes is lehet, valamint a képességeimet is elismeri vele.
Attól viszont, hogy a férfi hezitálás nélkül odahajolt a villámgömbhöz, engem nem nyugtatott meg teljesen, sőt kicsit idegesebb is lettem hisz egy gikszer és máris, leégettem a szemöldökét és ez még a jobbik eset lenne. Így még inkábba jutsura koncentráltam. Majd végül körülbelül egy perc után végre kiegyenesedik, miközben verbálisan is megdicsér. Majd utána kifejti, mit kell tennem, hogy eldobhassam a gömböt, hogyan is adhatok a jutsunak némi súlyt illetve, hogy képe megtartani az alakját. Majd végül ismét kreált egy bemutatódarabot a Kyuudenből, hogy könnyebben összehasonlítsam a kettőt, sajátomat odatartom az övéhez. Ami elsőre szembetűnik, hogy az ő gömbje kisebb, mint az enyém és emellett mattabb is. Én is egy rövid ideig vizslattam a jutsukat, szemeim ide-oda cikáztak, hogy minden különbséget jól szemügyre vehessek. Végül aztán ismét az eget célozva hajította el. Ezt követően én a sajátomat próbáltam meg összesűríteni a chakrát és ezzel a méretét is csökkenteni. Minimálisan sikerült összébb tömöríteni, viszont nem sokat, így csak közelről dobtam el a Kyuudent. De még így sem ment el a célig, idő előtt, elkezdett rohamosan a föld felé közelíteni. Közben pedig a chakra is kezdett kifogyni belőle, így ahogy Hirusuke is mondta, tágulni kezdett a villámgömb, míg végül szertefoszlott.
* Nem lett elég sűrű és, és valahogy még azt a külső borítást is meg kell oldanom valahogy. Anélkül nincs semmi értelme létrehozni a technikát!
A tanulság levonása közben néhány méterrel távolabb megyek a szalmabábuktól. Ismételten nekifogok a Madár, Majom, Kutya, Vadkan kézpecsétek formálását, testemben folyamatosan halmozom a raiton chakrám. Most megpróbálkozok azzal, hogy csak az egyik kezemet használom a gömb létrehozásához. A villám technikák egyik legfőbb jele már érzékelhető is, amit most még hamarabb követ a látvány is. Fél kézzel nehezebb formálni az elektromos gömböt, de valahogy mégiscsak sikerült létrehoznom ugyan annyi chakrával egy kisebb gömböt. Ez most majdnem akkora volt, mint a felhőrejteki oktatómé, de a színe még mindig túl világosnak bizonyult. Persze ez a kis eltérés nem késztetett arra, hogy ne dobjam neki a céltáblák egyikének. Most a villámlabda kezdetben gyorsabb volt, de az út harmadánál elkezdett drasztikusan csökkenni a sebessége és a mérete is növekedni kezdett. Félúton járhatott, mikor a kezdetleges teniszlabda egy focilabdává nőtte ki magát, de ezt követően hamar szerte is foszlott, a légellenállás hiányában.
* A Kyuuden chakra sűrítettsége szerintem már elég jó! De, hogyan kellene egy külső burokkal ellátnom, ami képes ellenállni a menetszélnek? Akkor, ha ezt a problémát is sikerülne kiküszöbölnöm, már magamévá tudhatnám a jutsut.
Ismét belefogok a monotonizálódó jutsu előkészületekbe. Kezdésképp a négy kézpecsét Madár, Majom, Kutya, Vadkan megformálásába. Eközben ahogy kell, halmozom magamban a raiton chakrát, végül az előrenyújtott kezembe, kezdem irányítani, ahol ismét megformálom a teniszlabda méretű golyóbist. Amint sikerül a megformálni, bal kezemet odateszem hozzá majd, azon keresztül próbálom az alap chakrámmal egy vékony burkot létrehozni köré. Amint ezt is megcsinálom, ismét elemelem a kezemet.
* Nahát, ez most mintha nehezebb lenne és a színe is mintha mattabb lenne, mint korábban!
Ismét elhajítom, a kezemben tartott gömböt, most viszont sokkal könnyebb eldobni és még gyorsabb is, mint az előző volt. De félútnál ez kezdett változni a chakra fátyol, gyengének bizonyult, vagyis inkább kevés chakrát tartalmazott. Így félút közelében lassulni valamint növekedni kezdett a golyó, az út háromnegyedétől pedig már drasztikusan megnőtt, és lelassult. A nagy villámgömb pedig már nem volt képes ellenállni a szélnek.
* Úgy tűnik ez chakra burok jó ötletnek bizonyult, csak az erejével volt baj. Kicsit több chakrával már el kell érnie a célt! Bár egy kézzel kéne ezt a bizonyos külső héjat, de még egy próbálkozás erejéig a másikat is használom, hogy biztosan sikerüljön a jutsu.
Elmutogatom Kyuudenhez szükséges négy kézpecsétet, közben a szokványos módszerrel létrehozom és felhalmozom testemben a villám chakrát. Amikor pedig elegendő lett az elemi chakra jobb kezembe koncentrálom. Gömbalakot adni a jutsunak már nem jelent gondot, így hamar áttérhetek a külső borítás létrehozására, ismét odarakom a bal kezemet is, majd sima chakrával bevonom a raiton golyóbist. Amint ez a folyamat is megtörtént kezemet félrehúzom, majd célzok és végül nekidobom a közelebbi szalmabábunak. A minimális súlynak köszönhetően, egyenesen egy tűrhetőnek mondható sebességgel halad előre, én pedig izgatottan figyelem. Néhány másodperc alatt a kiindulóponttól a táv feléig eljut, a külső réteg pedig még mindig megvan. Ekkor legszívesebben kiabáltam volna: - Ez az! - De inkább ezt csak fejben csináltam végig. Majd végül aztán sikerül eltalálni a szalmabábu vászonzsákfejének az egyik felső sarkát. Bár nem hagyott akkora pusztítást maga után, mint Hirusuke-é. De én már ennek is nagyon örültem és most már nem is bírtam visszafogni magam.
- Talált!
Mondom örömmel nem túl hangosan, miközben ökölbeszorított jobb kezem, magamhoz rántom.
* Azt hiszem, már készen állok, arra hogy most már végig egy kézzel csináljam, az összes folyamatot!   
Nem is várok tovább, belefogok a Madár, Majom, Kutya, Vadkan kézjelek megformálásába. Eközben a rezegtetéses módszerrel halmozom magamban a raiton chakrát, amint eleget halmoztam föl jobb kezembe irányítom, ahol teniszlabda méretű golyóbist formálok belőle. Amint elkészül az öklömnyi villámlabda, a sima chakrámmal körbeveszem azt, mint amikor a hernyó bebábozódik. Ezáltal súlyt adok a jutsunak, és ideiglenes védelemmel ruházom fel a szembeszél ellen. Amint ez a folyamat is végbemegy, már be is célzom az újabb célpontomat majd, a néhány grammos Kyuudent nekidobom a fejének. Az ismételt találat után, újra nekifogok a villámgömb elkészítésének, a folyamat változatlan marad és szerencsére ez is célba ért.