Tairjuko Rikuno

Madara!

Kaland: beleépítve a karakterem életébe. Djuka birtok elhagyása, tűz országába való partraszállás után, de még a szervezet belépése előtt.

Közel két hét telt el, mióta elhagytam a Djuka birtokot. Érzelmeim még mindig igen vegyesek. Még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem-e, nem tudom, hogy fejlődésem érdekében megérte-e, hogy mindent magam mögött hagyok és szinte egy teljesen új életet kezdek a föld másik oldalán.
A tűz országának határmenti faluit járkálom, közel már három napja. Szerencsére ide még egyáltalán nem jutott el a háború nyomai. Az emberek teljes békességben éltek, a házak tökéletes állapotba vannak az utakkal együtt. Az idősebbek még nyugodtan dolgoznak a földeken, és a gyerekek is boldogan játszanak. Tényleg csak nagyon kevés ember veszi a szájára azt a szót, hogy „háború”.  
Az eltűnésem óta sikeresen el tudtam sajátítani kettő homok jutsut, amire igazán büszke vagyok. A homok egy igen különös eleme, és tanulása is nehéz, tényleg minden mozdulatra alaposan oda kell figyelni, a chakra használatról már nem is beszélve.
Nem állhatok le, folyamatosan fent kell tartanom a színtett, és a legfőbb dolog, hogy minél több technikát eltudjak sajátítani.
Ám lassan kezd besötétedni, úgyhogy, szállást kell keresnem, ha csak nem akarok ismételten a fűben aludni. Mondjuk az idő nagyon kellemes, és sok bajom nem is lenne kint, de muszáj lesz most már normálisan lefürödnöm és valami meleget is ennem.
Ahogy a nap kezdett, lemenni az égről úgy változott meg a járásom, egy sokkal gyorsabb tempóra. Még a sötétedés előtt meg kell találnom a fogadód, hisz ha teljes sötétség lesz, elfogok tévedni, és ismételten kint fogok aludni. Amit nem szeretnék.
Nagy szerencsémre épp találtam egy szállást adó helyet, amit erős fénnyel világítottak ki, gondolom a célból, hogy könnyebben észrevehesse az ember.
Maga a fogadó nem volt valami modern, de annál inkább nagy. Tényleg egy jókora faépítésű házról volt szó, ami két emeletet is magába foglalt. Az alsó szinten volt a kocsma, körülbelül hét-nyolc asztallal, valamint egy hosszabb bárpulttal.
Az emeleten pedig öt szoba volt, és egy közös fürdő. Amint belépten a fogadóba erős cigaretta, valamint a füstölő illatának a keveréke csapott meg. A fogadó szinte tele volt.
Összesen két szabad asztal volt, valamint a bárpultnál volt még egy szabad szék.
Az ott lévő embereken már látszott, az alkohol hatása. Vígan énekeltek, mulattak és persze fitogtatták erejüket.  Belépésem nem keltett túl nagy figyelmet, páran rám néztek, de mintha semmi nem történt volna, folytatták a beszélgetést, valamint a mulatozást.
A zavaró cigaretta füst miatt egy olyan asztalt kerestem ami, egy ablak közelében helyezkedik el. Szerencsére pont volt egy olyan, ami a sarokba helyezkedett el, de legalább mellette volt egy ablak. Igaz kicsit sötétebb volt, de nem gond, az a fő, hogy
kitudtam kerülni a füst zavaró szagát.
Amint leültem egy igen illedelmes hölgy, jött az asztalomhoz, felvenni a rendelést.
- Jó estét kívánok! Mivel szolgálhatok? – mosolygott rám a 40év körüli, barna hajú, kedves hölgy.
- Szép jó estét- válaszoltam vissza illedelmesen.
- Szeretnék kérni egy adag gőzölgő rizsgombócot, illetve egy csésze teát.
- Rendben azonnal hozom. - válaszolta vissza majd elment az asztaltól.
5 perc elteltével, már jött is a hölgy egy tálcával. A tálcán a gombócok valamint a tea volt.
- Tessék!- majd lepakolta a tányért, illetve a csészét az asztalra.
- Ha bármire szükséged van, csak ints, és máris kiszolgállak.
- Rendben, köszönöm-majd bólintottam egyet és a hölgy már el is tűnt.
Rettentő éhes voltam, így a forró gombócok elfogyasztása, nem okozott nagy akadályt.
Ahogy telt-múlt az idő a fogadó úgy kezdet átváltozni. Persze ezt az átváltozást az emberekre értem. Szinte folyamatosan jöttek be az új vendégek, illetve mentek el a régiek. A hangulat azonban nem változott semmit. Aki ide belépet, az igen alaposan a pohár fenekére nézet, és pár szaké után már úgy dalolt akár egy kismadár az erdő közepén.
Őszintét bevallva én személy szerint utálom az alkoholt. Már a szagától is rosszul vagyok, és ha esetleg meg is iszok egy pohárkával, szinte biztos a szédülés. Nem is értem, hogy az emberek miért is isszák tucat számra. Aztán meg ott van az a szörnyű másnap. Égszerűen nem értem, na de mind egy, ez az ő dolguk.
Ahogy néha kitekintek az ablakon, jól látom, hogy az ég már teljesen elsötétült. Nem tudom, hogy hány órája lehettem itt, de már biztos, hogy késő van.
Nem sokkal később egy váratlan fordulat történt. Az ablakom alatt, két árnyék jelent meg. Mivel az ablak magasabban volt, mint az árnyék, így csak én láthattam őket.
Sajnos a sötétség miatt nem sokat láttam az árnyakból, de annál jobban hallottam őket.
- Késtél! Megvan a tekercs? – szólalt meg a bal oldali fickó.
- Meg, de hoztam, neked valami mást is, hátha érdekel.
- Mi lenne az?
-Egy homok tekercs, egyenesen Szél országból.
Te baromarcú mégis mit kezdenék egy homok tekerccsel, szerinted egy szaros tekercsből el tudom sajátítani a homokelemet?
- Jól van akkor, fizesd ki az egyiket, az hadd menjek.
- Rendben, itt a pénz, ha kelleni fog valami, akkor felkereslek.
- Rendben- majd a két árny lelépett. Szerencsémre utolsó pillanatba még észrevettem, hogy a jobb oldali fickó, akinél a homoktekercs van, a nyakán egy fura piros sálat visel.
A tekercset mindenképp meg kell szereznem, így habozás nélkül, fölvettem a cuccaimat, és kirohantam a fogadóból. Utam egyenesen a falu központjában található, piactérre vezetett, ahol sejtéseim szerint megtalálhatom a keresett személyt.
Amint megérkeztem, a piac környékén már igen nagy számban a seftesek üzleteltek, hogy eladják leginkább lopott dolgaikat. Nem kelet sok idő, hogy újra észrevegyem a sálas fickót, aki éppenséggel egy igen fura férfival folytatott beszélgetést. Beszélgetésük és mimikájuk alapján, az üzlet nem jött össze, így a két fickó tovább állt. Ebből arra következtettem, hogy a tekercs még mindig nála van, így ismételten a nyomába eredtem.
A fickó, a sűrű erdő felé vette az irányt. A sötétséget, és a hatalmas fák lomjait kihasználva követtem őt, folyamatosan fenntartva a 30-40 méternyi távolságot.
Annak ellenére, hogy néha megállt és gyanúsan hátrafordult, nem vett észre. Körülbelül tíz perc elteltével, egy pusztára értünk, és a fickó meg is állt annak közepén.
- Mit akarhat itt- kérdeztem magamban, egy fa ágain állva.
Ekkor azonban a fickó ismételten megfordult és fejét felém fordította.
- Még sokat fogsz ott időzni, vagy végre elárulod, hogy mit akarsz?
- Bassza meg, ez észrevett. – mondtam ki halkan, majd a leugrottam a fáról, egyenesen elé.
Most láttam meg igazán csak az arcát.  Hosszú fekete haja, és barna szeme volt, szeme alatt egy hosszabb heg állt, és bal fülében valamilyen ékszer világított. Nem volt valami magas, de annál inkább testesebb. Igen kicsit kövér volt, és azt a fura sálat még mindig nem tudtam hova tenni.
- Hol a tekercs?- kérdeztem
- Áhá, szóval azért követtél- válaszolta vissza, kis mosollyal az arcán.
- Mégis mit akarnál te kölyök, egy ilyen tekerccsel?- nevetett ki hangosan,
- Ha meg akarod szerezni, akkor vedd el tőlem. – kiáltott, majd hátralépett két-három lépést, és egy kunait vett elő.
A fickó gyors mozdulatokkal felém dobta a kunait, de katanam segítségével könnyedén elhárítottam a támadását.
- Ez édes kevés lesz- nevettem fel hangosan.
Ellenfelem dühösen nézett rám, és pár kézmozdulat után ismételten támadást indított felém.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu- kiáltotta hangosan, majd szájából egy hatalmas tűzgolyó áramlott ki, egyenesen felém.
Doton: Iwagakure no jutsu-t használva gyorsan lemerültem a földbe, majd egyenesen felé vettem az irányt, és a kellő pillanatban megragadtam a lábát és lerántottam a földbe.
Amint helyet cseréltünk, egy nagy pukkanás hallatszott, és ekkor már tudtam, hogy csak egy klónt ejtettem csapdába.  A felszínre érve egy hangos kiáltással indított újabb támadást a fickó, méghozzá egy katana segítségével. Szerencsére utolsó pillanatba még kitudtam térni, és egy gyomorszájrúgással viszonoztam kezdeményezését. Ettől ellenfelem kicsit hátrébb állt, majd pár perc elteltével újabb támadást indított.
Katanaval a kezében felém rontott, majd egy köríves vágással próbált nagyobb sebet ejteni a vállamon. Azonban ez nem sikerült neki, hisz annak ellenére, hogy a kard pengéje valóban a vállamba beleállt, a vágás bekövetkeztével, csak homok hullt le onnan.
Ellenfelem nagyon meglepődött.
- Azt, mégis hogyan?- kérdezte idegesen. Most már értem, hogy miért is kellet neked az a tekercs.
Talán a meglepődéstől, vagy esetleg a sokk hatására, a férfi nem vette le a kezét a kard markolatáról, így ezt a helyzetet kihasználva gyors ellentámadásba indítottam.
Jobb kezemmel egy erős horogütéssel, a fickó álkapcsára céloztam, így ő hátraesett, miközben a kard is leesett a földre. Kicsit megszédülve megpróbált újra felállni, de hogy most már végre végelegyen ennek az ütközetnek, a Homokzápor technikával végleg megsemmisítettem a fickót.
A kő kemény ököl méretű homokgolyók tucatjai záporozták meg, így végleg összeesett, és elbukott.
Gyors mozdulatokkal a táskája felé rohantam, amiben benne is volt az a bizonyos tekercs. Pillanatok alatt zsebre vágtam, majd mikor már igen messze voltam a küzdelem helyszínétől, óvatosan kinyitottam és beleolvastam.
Homokkoporsó- ez állt a címben. Leírása alapján igen érdekes és erős technika lehet.
De most itt az ideje, hogy keresek egy fogadót, rettentő fáradt vagyok, és szagom akár egy farkascsordáé.      
Kalandom ezzel véget ért.