Re: A Suzuhito Család Birtoka

**Yuu** Vas. Márc. 22 2015, 14:18

Látom a lányon, hogy sikerült kissé összezavarnom, nagy örömmel tölt el hogy milyen egyszerű befolyásolni. Majd a lány elkezd bombázni sorra a kérdésekkel. Melyeket meg kell válaszolnom azonnal, mielőtt még gyanút fog.

-De igen, a fürdőben voltam, berohantam a nadrágomért pár perce, holnapra még jó lesz az. De most meg én nem értem miről beszélsz, hazaértem jóval előtted és lefürödtem. Mikor a nadrágért bementem akkor is csak a fürdő elején voltam így nem láthattál semmit és ne félj én sem láttam semmit nem értem mért aggodalmaskodsz ennyire, most pedig aludni szeretnék, csak egy pohár vízért szaladtam le.

Indulok a lány felé, vagyis inkább a szobám felé, és igyekszem minél nagyobb higgadtságot mutatni, ahogy azt tanultam, szinte pókerarccal közeledek.
Ha eljutok az ajtómig és a lány nem tart fel, akkor egy jó éjszakgáttal elköszönök és bemegyek a szobámba. Azzal, hogy azt mondtam, hogy csak egy ruhadarabért rohantam be, a cselédlány vallomása megfog egyezni, hiszen a gatya ott volt a kezemben, hiszen mint mondtam csak a szennyest hagytam ott. Ezzel remélem sikerült mindent tisztáznom. Nem hiszem, hogy aggódnom kéne, megkérdőjelezhetetlen alibimnek hála.

**Suzuhito Sayuri** Vas. Márc. 22 2015, 14:32

A lány kissé összezavarodott, de nem adja fel, továbbra is figyeli a fiú minden mozdulatát, hiszen ezt nem hagyhatja annyiban ha valóban megtörtént. Az erkölcstelenség, a mocsok és perverzió... a puszta gondolatába is beleremeg. Én nem ilyen vagyok. Nem szabad hagynom. Nem vagyok könnyűvérű! Nyugtatgatja magát, miközben a fiú belekezd a magyarázkodásba, ami nem úgy tűnik mint amire a lány valójában számított, de igaza volt tényleg volt bent a fürdőben, de a többit nem erősítette meg. Nehéz lenne elhinni, hogy mindez csak egy rossz álom volt. De nem lehetetlen, hiszen egész nap rohangált, küzdött, és kisebb sérüléseket is szerzett, ezért meglehet, hogy a forró víz a bolondját járatta vele.
- Értem... - hangján érezhető, hogy egy kicsit megkönnyebbült, és még sóhajt is egy hatalmasat. - Bocsánat, azt hiszem kicsit elfáradtam, túl sok volt ez a mai nap, ezért... lehet jobb lesz ha én is ledőlök egy kicsit. - jobb kezét a fejéhez érinti, és hagyja, és félre áll az útból, hogy a fiú bemehessen a szobájába. Már éppen távozni készülne, amikor eszébe jutott valami, amit el felejtett a nap folyamán.
- Oh várj egy kicsit. Elfelejtettem valamit. - szól a fiú után, és rögvest közelebb is lép, hogy elérhető távolságban legyen Amikor a fiú megfordult egy hatalmas csattanós pofont kapott a lánytól aki dühödten fordít neki hátat. A fiúnak bizonyára lehetősége sem volt rá, hogy kivédje a pofont, hiszen az ajtóban nem lehetett sok esélye félreugrani sem az ütés elől, ha csak nem kívánja megfejelni a fát.
- Ezt azért kapod mert benyúltál a szoknyám alá! Jó éjszakát! - sértődötten elvonul, gyors léptekkel a fürdőszoba felé.

//Köszöntem a játékot //
edit: 69. hsz volt Embarassed

**Chen** Kedd Márc. 24 2015, 22:43

Maga a mókus már inkább rémálmok szörnyeként jelenik meg előttetek, ami a legrosszabb előtted is. Hatalmas fogai csattognak, ahogy a köztetek levő távolságot egy szempillantás alatt megteszi. A torkod felé kap, a szemei dühtől, fogai közül a halál illata csap arcodba. De csak bűzös mogyoró szagú lehelete az, ami elér téged. Csak pár milliméterre csattannak össze a fogak húsodtól. Izmos kesztyűs kéz fogja mereven a szörnyeteg nyakát és egy gondolatnyit sem engedi közelebb hozzád. Másik kéz lendül, egyetlen csapásra elviszi a szélvihar a füstöt. A csatatér elétek tárul.

Ami eddig rémséges volt, most már csak meglepően valóságos. Pár árnyékinda keltette a rejtélyes alakokat, egyedül a füst közepén a nagyra nőtt mókus volt, szélen jól belátható helyen, vézna alak volt, aki utasításokat adogatott, míg a fekete hajú lány fenntartotta a látszatot. Végül a zselézett alak, két hatalmas karjával közre fogta a harcteret megakadályozva mindenféle légmozgást. Ezzel téve tökéletessé a rémálmot.

A Suzuhito Család Birtoka - Page 2 Ken_alpha_da_by_tixielix-d7kzf9s

A pást közepén te fenekeden ülsz, míg feletted két alak, a nagyra nőtt mókus és a megmentőd. Hosszú szőke haja izmos vállára omlik, vérvörös ruhája, csak kiemeli napsugarakra emlékeztető hajzuhatagát. Mezítláb van, de kezét kesztyűvel fedi. Karjára tekert Konohai fejpántja biztosít róla, egy oldalon vagytok. Mondjuk a rátok támadó csapattal is hasonló oldalon kellene lennetek.

- Most már elég Haruki. Vége a harcnak. -Ezzel messzire penderíti a fenevadat, ki reptében visszatér eredeti méretévé, ahogy a kis ellenséges csapat is felhagy agresszív viselkedéssel. Végül az erős kéz feléd nyúl. Húszas évei elején lehet, azonban ránézésre is már rég chunin, ha csak nem jonin szinten van. Mozgása, és megjelenése is magabiztos, minden egyes mozdulata megfontolt. Megpróbál felsegíteni, ha hagyod neki. - Remélem jól vagytok. Nem szabadott volna eddig fajulniuk a dolgoknak.- Mire mindenki összeszedi magát Fujimoto sensei is megérkezik, és kissé szúrósan néz hármótokra. Nem tudja, hogy semmi rosszat nem tettetek, és a felfordulás sem a ti hibátok.

- Azért hívtak el, hogy ennek elejét tudjuk venni, de úgy látszik nem sikerült. Nem a ti hibátok a Suzuhito család kissé bekavart. A 16-os csapat Naoki vezetésével is hasonló feladatot kapott, csak nekik a BBQ Yashikinél kellett volna szaglászniuk. Hát gyorsabbak voltak, és máris egymásnak estetek. Ám ez a gyors úgymond felülkerekedés a ti hibátok legalább annyira mint az enyém. Edzenetek kell, csapatmunkára van szükségetek. Túlságosan különbözőek vagyok, és még nem tudtok együtt dolgozni. Ám ennek most véget vetünk. És hogy legyen egy kis versenyszellem is, a 16-os csapat is velünk tart. Kifogás van? - Kezet fog mesteretek Naokinak nevezett férfival, majd sürgetően bemutatkozásra ösztökél titeket a másik csapattal egyetemben. Nem sok kedvük van hozzá, mint ahogy nektek sem lopták be magukat a szívetekbe. Ha a formalitások véget értek el is indultok.

**Ransui Midori** Pént. Ápr. 03 2015, 17:48

Amilyen gyorsan történtek a dolgok, olyan gyorsan véget is értek. A pergős egymásutánban ismétlődő képek először a nagy szörnyet mutatták, csillogó fogaival és mogyóróhalálszagú leheletével, az utána következő pillanatban viszont már teljesen tisztán látszódott, hogy mégis miféle rémálomba csöppentem. Semmilyenbe, igazából, csak az élmény volt rémálomhoz hasonlatos, de mindenre megjött a magyarázat. Majdnem mindenre.
Először is a füst felemelkedése történt, ezután már láttam a helyet, ahol voltunk, és hogy mivé változott, illetve megmentőmet, aki a megvadult rágcsálót a grabancánál fogva tartotta vissza. Az utóbbi fogai pont nem tudták kitépni az orrom hegyén zászlót megszemélyesítő egyetlen kis szőrszálat. Aki viszont visszatartotta az állatot, uhh, szívem kiugrott a helyéről, ugyanis ő volt a tökéletes ember. Dagadó izmok, lehengerlő kisugárzás, és azok a szemek; beléjük néztem, és azonnal úgy éreztem magam, mintha egy forró fürdőbe csusszantam volna bele. Egy mozdulattal lependerítette rólam az életemet kockáztató mókust, és mintha lehordta volna a másik három csintalankodót, nem tudtam, nem figyeltem oda, csak az ő létét szívtam magamba. Tisztára zavarba jöttem, amikor kinyújtotta kezét felém, hogy felsegítsen, illetve hogylétem felől érdeklődött. Hebegni habogni tudtam, de elfogadtam kérges, erős, mégis gyengéd ajánlatát, arcom a pírban úszott, még azt se vettem észre, hogy Fujimoto sensei megérkezett, és tágítani kezdte a fejünket. Legalábbis elsőre.
Mint ahogyan kiderült, ez a csoport is hasonló feladatot kapott, mint mi, csak nem értettem teljesen, hogy mi a fenét kerestek itt, a ramenüzletben, amikor neki valami barbekjú helyet kellett volna "felfedezniük". Emellett az sem volt teljesen tiszta, hogy miért estek nekünk, és mi bajuk volt a hellyel, bár az is lehet, hogy erre utalt a Suzuhito család belekontárkodása az ügyünkbe, és direkt úgy lettek a feladatok kiadva, hogy konfliktusba kerüljünk. Ebből következően az sem volt teljesen tiszta, hogy miért vagyunk mi megfeddve, amikor egyértelműen a másik csapat kötött belénk, és mi csak reagáltunk rájuk, hozzáteszem, teljesen jogosan. Teljesítményünkön mondjuk látszott, hogy Sensei meglátása a csapatmunkánkra indokolt volt, vagyis bújtatott megrovást kaptunk azért, amiért nem vertük meg a másik csapatot, úgyhogy végeredményben minden furcsa kérdés le lett söpörve az asztalról, és mindenki őszinte sajnálatára, de össze lettünk hozva a másik csapattal, csapatépítő tréning címszó alatt. Látszott mindenkin, a Senseieket leszámítva, hogy inkább nyalogatnának csalánt.
Egy kelletlen, és gyors névcsere után meg is indultunk, hogy belekezdjünk a tréningbe. Egyetlen jó dolog származott az egészből: Naoki Sensei is velünk tartott.

**Chen** Kedd Ápr. 07 2015, 00:24

Ahogy a bemutatkozásoknak vége lett megtudtad Inoki Yamanaka, Chotaro Akimichi, Shikami Nara neveit, és még a senseiükre is kitértetek. Naoki Sarutobi a Sarutobi klán egyik jeles tagjához van szerencséd. Az erőviszonyokat hamar felismered, ahogy az ellenséges hangulat kissé alább hagy, és máris inkább csak megtűrt vetélytársak vagytok. A zselézett hajú Akimichi sarjadék Wataru mellé csapódik, és azonnal elkezdenek beszélni. Nem lehet tudni miről is tudnak ezek a széptevők beszélni, de nem lehetetlen hogy a gyengébbik nem a célpont.

Yamanaka fiú elzárkózik a csapattól és az "aranyos" mókuskájával kezd el beszélgetni. Egyrészt őket már hallod mit beszélnek, nem úgy mint az előtted baktató srácok hangját, kik lehalkították valami miatt. Itt csak az a baj, hogy érteni nem érted, valami mókus nyelven folyik a diskurzus. Így bármilyen épelméjűnek is gondolod is magad, ilyet még nem sokat láttál.

A Nara lány nem nagyon társalog veletek, mestere mögött lófrál, és megpróbálja meg annyiszor hozzászólni a társalgásához a két mesternek, de ha jól látod le is szólja őt Naoki mester. Végül te maradtál és Heidan. Valahol a kis csapat közepén ődöngsz, míg genin társad nagy vágyakozó szemeit rád vetve kissé félszegen mint mindig illendő távolságból epekedik utánad. A két mester természetesen elől halad, hát átvágtok a városon.

Folytatás: tópart mente

Ajánlott tartalom