Jaiba család házikója

A csendes magányodat a távolból léptek zajai zavarják meg. Figyelmed nem kerüli el, hogy csak egy ember közeledik feléd, de ő bizony elég fürgén szedi a lábait. Az ismeretlen illető által generált hangok, már egyre közelebbről jönnek. A kopogást nélkülözve nyit be, majd kezd el körbenézni míg szeme meg nem akad rajtad.
-Kérlek bocsásd meg, hogy így rád rontottam. A férjed Mineiro Jaiba egyik régi bajtársa vagyok. A minap épp összefutottunk volna, ám ekkor szörnyű dolog történt. Konohai ninják jelentek meg és támadtak ránk. Jómagam is alig bírtam elmenekülni. Alig volt időnk a beszélgetésre, csak a címeteket tudtam meg, meg rólad ejtet pár szót. Nem tudtam hova mehetnék. Ne aggódj senki sem követett és őt is élve vitték el, habár eszméletét valamilyen méreg miatt elvesztette. Úgy gondoltam tudnod kell erről.- Hadarta el szinte érthetetlenül, miközben mindenhova nézet csak a szemedbe nem. Jogosan feltételezheted, hogy bandzsa. Harmincas évei körül járhatott fekete köpenyt viselt mi a többi ruháját fedte. haja rövid fekete volt és a szeme színe is közelebb volt a feketéhez mintsem a barnához. Nagyjából 180 cm magas vézna férfi volt. Arcán friss vágás éktelenkedett és köpenye is igen viharverte volt. majd újra megszólalt mint aki csak most kapott észbe.
-Amúgy a nevem Uriki, nem tudom mesélt e rólam.- Ezt követően egy kis ideig tördelte kezét, majd sírva fakadt. -Nem tudom mit tehetnék. Segítenem kell rajta, de Konoha jól védet hely és ha bemegyek engem is elkapnak. Te nem ismersz ott valami befolyásos személyt.- Kérdezte szipogva, azon igyekezvén, hogy több könnycseppje ne érjen földet.

Mint egy robotot, úgy vezeted be gyanús küllemű vendégedet a fotelba, majd kezded ellátni a sérüléseit. Ő nem ellenkezik, de sokat sziszeg jelezvén, hogy a fertőtlenítés nem éppen kellemes. Ez elég szokatlan egy ninjától hisz ők egymás bordáit szokták eltörni miközben egy szikláról zuhannak lefele a biztos halálba. S ők mégsem siránkoznak... bár meg kell hagyni szinte mindig túlélik és a bordájuk se fáj már mikor ünnepelve feldobálják őket. Na de egy szónak is száz a vége, nem úgy tűnik mintha túlzottan bírná a strapát. Kérésedre újra elmondja szinte szóról szóra a történetet, ám most már nyugodtabban és a zokogást is mellőzi. Ám mikor a férjedbe vetett hitedről kezdesz el beszélni ő csak szomorúan csóválj a fejét.
-Őszintén megvallva én ismerem a képességeit és kétség sem fér hozzá, hogy a tehetsége mellet még az esze is segíthet rajta, de szerintem nem fog tudni megszökni. Tudod mi nem csak barátok, de régen társak is voltunk. Az első időkben csak vándoroltunk, és fejvadászként szereztük meg a mindennapi bevetőre valót. Ám idővel minket is elkapott a kapzsiság és egy olyan ügyet is elvállaltunk ami nagy hiba volt. Egy gazdag és romlott lelkű nemes felbérelt minket, hogy öljünk meg egy kis gyermeket. Megtettük. A gyermek mint kiderült fivérének egyetlen fia volt, és ő örökölt volna mindent ám minket ez nem érdekelt. Megkaptuk a jutalmunkat és ahogy jöttünk úgy is távoztunk. Viszont ennek következményei is lettek. Mi is bűnözőké váltunk és egykoron mi voltunk a vadászok most ránk vadásztak. Ám nem bírtak velünk. Más pénzszerzési módszer kerestünk, és magunkat adogattuk fel. Hol ő hol én más alakba bújtunk és átadtuk a másikat, felvettük az érte járó pénz majd megszöktettük. Épp ezért most már felkészültebb csapat jött érte. Valószínűleg a chakrájától megfosztják chakra elszívó kötél segítségével, és még azon sem lepődnék meg ha genjutsu-t is bocsátanának rá, hogy biztos ne szabaduljon. Tudod a fiú apja... ő nagyon dühös és azóta minket akar. Ha a Konohai kapcsolatod nem elég befolyásos akkor akár fel is adhatjuk az egészet.- Mondta s a szomorú következmények ismét sírásra fakasztották. Nehéz lehet róla elhinni, hogy valaha is igen erős harcos volt... most csak egy félénk gyereknek tűnt.

A férfi nem tiltakozott az indulás ötletétől, viszont mikor már úton voltatok akkor megszólalt.
-Nem tudom mennyire jó ötlet ez. Kicsit forrófejűen viselkedsz, mellesleg nekem elég nehéz lesz bejutnom a Tűz területére. Tudod engem is köröznek.Az se biztos, hogy az apád segítsége elég lesz, úgyhogy nem ártana valami rendes tervet kitalálni. Élelem miatt nem kell aggódni. Mindig van nálam egy tekercs amiben tartós ételeket pecsételtem illetve vizet szerintem kibírja Konoháig. Illetve van két katanám, és 5 db shurikenem. Ezeket tudjuk még beépítenie a tervbe. Van valami ötleted.- Kérdezi majd míg válaszol át veszi a vezetést, de az útirány jónak tűnik. A fiú feje sose áll meg mindig nézelődik nehogy valaki rajtatok üssön, tényleg elég paranoiás. A válaszod után így szól.
-Ha elfáradsz nyugodtan szólj, gondolom, te nem vagy annyira gyakorlott túrázó, hogy megállás nélkül bírd.- Mondta együtt érzően.

//Bocs a rövid postért, de hosszú volt az éjszaka. Szerintem írhatsz ha gondolod Konoha határvidékére, és ott tudod írni a túra részleteit.//

Seikatsu miután megkapta a pecsétet és szobát is választott magának, egyől elindult a démonok országába, Felvett egy utitársat, majd el is indult egy teknőssel a Tea országába. Pár órán belül meg is érkeztek, amjd elindultak, egy régi ismerős házikója felé. Sei mellett egy 6-7 éves forma kölyök sétálgatott és szemmel láthatólag eléggé dúrcis kedvevében volt.
- Hé ne duzzogj...!!!!! Nem önszántamból teszem, így lesz a legjobb- mondta Sei, de a kisfiú csak dacosan elfordította a fejét és egy szót sem szólt az út hátralevő részében. Az elveszett ninja pedig csak egy nagyot sóhajtott. Nemsokára megérkeztek egy házikóhoz. Seikatsu odament az ajtóhoz és bekopogott. Amint kinyílik az ajtó egy nagy mosollyal köszön
- Hellóka... rég láttalak- köszönt, majd kacsintott egyett.

Miután Sei kopogot, nem nyitották ki azonnal az ajtót, hanem csörömpölés hallatszott csak ki a házból.
- Hűha...biztos valami nő szeszély.- jegyezte, meg, majd pár pillanattal később nyílik az ajtó, de az üdvözlés nem éppen olyan volt, mint amire Seiék vártak.
- Hát így kell beszélni egy régi ismerőssel?? Belehaltál volna egy Szia örülök, hogy látlak-ba??- kérdezte mosolyogva, majd a kezét a fiú vállára tette, de az elrántotta azt.
- És mi bajod Noroival?? tökre udvarias és kedves gyerek.....már amikor- kuncogva megvakarja a fejét, majd a házigazda akár engedi akár nem, belép a házba.
- Tyűűűűha!!! Tavaszi nagytakarítás?? Vagy inkább lomtalanítás folyik itt??- viccelődik egy kicsit, hiszen fogalma sincs, hogy mi történt itt.
- Hol van az a semmire kellő aljadék?? Beszélnem kell veletek valami fontos dologról. - közölte komolyra váltott arcal, majd leült az étkező asztalra és karbatette a kezét.

Minamo beszólásait először csak mosolyogva fogadta, de egyre jobban kezdte elvetni a sulykot a nőszemély. Seikatsu lekapja hátáról a hatalmas zambatot és a padlóba vágja amitől az enyhén szolva "megsérült" Ide oda repkedtek a kis fadarabok.
- Hé asszony álljon csak meg a menet. Mutathatnál némi tiszteletet felém nézve, mert ugyebár nekem köszönheted a férjed életét... illetve azt, hogy meghagytam. - arca kicsit mérgesre váltott, de pár másodperc után újra csak elmosolyodott.
- Amúgy meg rájöhettél volna már, hogy ha akarnál sem tudnál innen kidobni. Még a férjeddel együtt sem- elvigyorodik, hiszen teljes mértékben igaza van. Bár azért érezni lehet a jó erős egot ami áramlik a nem hétköznapi shinobiból.
- Mint mondtam fontos dologról akarok beszélni veletek, e mivel nincs itt az a baromarcú így veled kell dűlőre jutnom. Hé töki gyere csak ide!- az arca a vidámból szomorkássá válik, int Noroinak, hogy mennyen oda hozzá aki vonakodva, de azért mégis odalép elé. Ekkor Sei megöleli, majd a bal kezével mér egy gyengéd ütést a fiú tarkójára amitől az elájult.
- A helyzet az, hogy nem nevelhetem tovább őt. Szeretném, ha vigyáznátok rá helyettem.

Minamo reakcióján először csak elmosolyodott, de mikor kijelentette, hogy felejtős az egész akkor ismét lefagyott az arcáról a mosoly. Felállt az asztalról, majd a kezébe vette a zambatot és a hátára illesztette azt. Akölyköt pedig egy székre rakta. Ezt követően ismét Minamo felé fordúlt.
- Még is mit vársz tőlem mond???!!! Barátokkal nem avgyok éppen elárasztva. Én sem örülök, hogy Mineirora kell bíznom őt, de nincs senki más. - ekkor vesz egy nagy levegőt és megpróbált egy kicsit lenyugodni. Pár másodperc után odasétál az ablakhoz és csak bámúl kifelé rajta.
- Amikor elvittelek Aka-bara-ba...akkor felajánlottam, hogy megölhetsz, de te nem tetted, mert valamilyen szinten jó ember vagy. - tekintetét hírtelen Minamoéra szegezte, majd folytatta.
- Ha őt nem fogadod be akkor meghal. Mint mondtam a helyzetem bonyolódik. Már nem tudom megvédeni többé. Ha a pénz a gond akkor azt megoldom. - pár másodpercig csak Minamo szemébe nézett némán, szótlanul.
- Képes lennél magára hagyni egy gyermeket?? Ne őt büntesd az apa bűneiért. ......... Kérlek gondold át mégegyszer.

Seikatsu nagyot nézett a rizsán amit leosztott neki ez a nőszemély, talán még egy kis emberséget is érzett magában..... Pár másodpercig meg sem tudott szólalni, csak meredten nézte a fiút, de aztán nagy levegőt vett és elkezdte a mondandóját.
- azt kérdezed, hogy miért nem változtatok?? Nekem már késő.... De te ezt nem értheted, hiszen soha sem voltál shinobi. Fogalmad sincs róla, hogy mit is jelent ez az egész. - ekkor ismét egy nagy levegővétel, egy pillantás a fiúra, majd jön a többi szöveg.
- Éppen azt teszem... felelősséget vállalok a tetteimért. - Ekkor kinyújtotta a nyelvét, na persze nem gúnyolódásból, hanem hogy megmutassa a rajta lévő pecsétet.
- Én már Kirigakurehoz tartozom. Legalábbis úgy ahogy. ............. Ezzel a pecséttel pontosan tudják, hogy éppen merre járok, nem tudnék elrejtőzni előlük, de nem is kell amíg teszem a dolgom. És mégvalami.... engem ne hasonlíts a férjedhez. Én nem egy ötödosztájú ninja vagyok. 50 millió van a fejemen, szóval sosem vagyok biztonságban és így ő sincs. Ezért hoztam ezt a döntést. - Ekkor fejét lehajtja, majd megfogja a nő kezét, amelyikkel a szívére mutatott.
- El kell fogadnia a döntést....., mert ez most az életben maradásról szól. Neked pedig meg kell majd állítanod, ha hülyeséget csinálna...még csak hat éves, szóval képesnek kell lenned rá. Vagy külömben meghal. A legjobb lesz, ha úgy tudja, hogy meghaltam. - továbbra is csak lefelé nézett, már nem fordította a tekintetét a fiú felé.
- Nem muszáj a nevedre venned, de a Mamono nevet el kell dobnia. Ez a név csak szenvedést hozna rátok.

Seiktasu még egy ideig szomorú arcot vágott...de nem tudta sokáig palástolni az elégedetségét és elmosolyodott. sőt el is nevette magát egy kicsit.
- Te tényleg hihetetlenül naív vagy. Bár sok igazság volt abban amit mondtam, nem hittem, hogy sikerül téged meggyőznöm, de úgy tűnik, hogy nem változtál semmit. - még pár másodpercig nevetett, majd csak mosolyra váltott.
- Nagyon úgy néz ki, hogy nem hiszed el, hogy az ő érdekeit néztem, pedig kivételesen igen. De mindegy is...már beleegyeztél és nem vonhatod vissza. -akkor én mennék is. - azzal egy pillantást vet még Noroira, majd elindul kifelé az ajtón. De rögtön miután kilépett megtorpant.
- Majd elfelejtettem. - mondta és azzal hírtelenmegragadta a Minamo kezeit, majd lesmárolta. Ezt Seikatsu nem hagyhatta ki. Dolga végeztével hátrébb ugrott a minden bizonnyal bekövetkező ütés elöl.
- Csak azért, hogy nehogy megkedvelj még a végén. - mondta és felrakott egy vérvörös maszkot, aminek a bal szemén volt egy vágás.
- Jut eszembe, Ha mMineiro egy újal is hozzá ér...akkor leválasztom a fejét- azzal hírtelen sűrű köd támadt, de szinte ugyan olyan gyorsan el is tünt Seikatsuval együtt.

Egy kellemes nap virradt hősünkre, pontosabban a gonoszunkra, mert hát mégis egy megrögzött alattomos alakról beszélünk az ő esetében. Ideje már csak unatkozott, de ez a nap túlságosan is jól indult ahhoz, hogy bele ne fogjon valami jó kis melóba. Bérgyilkosság, emberrablás, tolvajlás, minden jöhet neki. Mostanában nagyon kapzsi lett Kensei, de ez várható is a jelenlegi anyagi állapotában. Sajnos eléggé le van égve, és alantas paraszt, civil munkákat nem akar vállalni. Még hogy ő, becsületes munkát? Majd talán akkor, ha sikerült az életében mindent egyenesbe hoznia. Jó lenne egy kis vállalkozást nyitnia, de inkább akkor már foglalkozna fegyverekkel, mint egy kis vegyes bolttal.
Mivel még megmaradt nála a Bingo könyv a régi vadászata óta, így ki tudja keresni a listából, hogy kik azok, akiket még nem kaptak el. Más nem is kellene ennek a gyönyörű napnak a megkoronázásához, talán még egy kis sake nem ártana. Viszont az tény, hogy a Bingo könyv azóta frissült, és nem ártott volna egy újabbat is beszerezni az esetleges új, friss emberek levadászásához. Igen, nem ártana egy újat beszerezni, csak hogy ha tényleg bele akarja vágni a fejszéjét egy ilyen vadászatba, nem ártana egy plusz ember. Mióta az Aka-Bara felolszlott, egy kicsit nehéz potenciális társat találni, főleg egy elveszett shinobinak. Ám talán még is csak tudna magának partnert találni... Nagyon rég nem látogatta meg az egyik régi barátját.
~Igen, ezaz... Mineiro, ha jól emlékszem a nevére...~ gondolkodik egy kicsit, mert hát eléggé rosszban van a nevekkel, főleg az olyanokkal, akinek a gazdájával már vagy 7 éve nem találkozott. Végül is egy próbát megér neki, még emlékszik, hogy mit mondott neki Sei, hogy hol találhatja Mineiro-t. Nincsen most választása, nem fog elérhető embert találni, és még az sem biztos, hogy Mineiro-t megtalálja a házában. Ennek ellenére nekiindul.
Néhány nap csupán, mire eléri a Tea Országát, és nem is tétovázik, hamar odaakar érni, így néhány óra alatt a Shunshin no Jutsu segítségével el is ér régi társa házához.
~Nos, nem ilyennek képzeltem...~ néz a házra egy kicsit csalódottan, valahogy egy "ex" bűnözőtől jobbat várt volna. ~Jajj...hogy mennyire hiányzik az kis két emeletes villám...~ gondol a házára, amit sajnos Sei az elköltözéskor porig rombolt. Egyáltalán nem volt mérges, csak 5 év kemény munkáját tiporta a semmibe 10 perc alatt. Nem húzza már tovább az időt, bekopog, és várja a választ... Vagy mégsem? Hirtelen fény gyullan az erdő felől... Követték volna? Na az biztos, hogy azaz illető nem tudja, hogy kivel kezdett.

// Mineo & Kensei - Remélem nem baj h Én is bekapcsolódom amíg megbeszélitek //


Egyre sötétebb van. Még szerencse, hogy a Tenger nincs olyannyira távol hozzátok, így a lemenő Nap fénye még ott is visszatükröződik, kétszer annyi fényt adva. Persze ez alig észrevehető változás, de még is jelentős. A fények a fákat és a házakat is befestik. Mint ha vér folyna le rajtuk... Egészen félelmetes hatást kelt, de még is... Van benne valami megnyugtató. A furcsa alak, aki a zűrzavar közepette érkezett meg erre a nem is aprócska szigetre, tudta merre kell mennie. Igaz, rég volt de még is... Egy igazi tehetséges Ninja sosem felejt. Menet közben még az őrök sem állították meg, ugyanis mindenhol nyüzsögtek, de valahogy mással foglalkoztak. Sokkal nagyobb figyelmet szenteltek az erdő mögül felszálló fekete füstnek. Szépen lassan besötétedett, de szerencsére a fiú, vagy sokkal inkább férfi, elérte úti célját. Azonban a tetőről kémlelők sem maradnak ki a történetből. Szerencséjükre a fáklyás csapat elkerülte a házukat. Persze nem mintha veszélyt jelentettek volna. Valószínűleg a szokásos razziát tartották az erdőben, hogy ki szegi meg a még itt maradt civilek közül a tilalmat, és megy ki sötétedés után az erdőbe...

// Írjatok addig, amíg meg nem beszélitek és meg nem egyeztek a dolgokban. Ha ez megvan, akkor küldjetek egy Pü-t, hogy készen vagytok //

Jiraiya elfoglaltsága miatt én fogom átvenni a kalandot, szóval majd nekem küldjétek azt a pü-t ^^ - Sai

- Persze egyszer elfogunk menni oda. Ha nem leszel túl elfoglalt és lesz időd.
Elindultunk, az út nos végül is nem volt hosszú. Igaz attól függ mihez viszonyítjuk. Rájöttem, hogy néhány dolog, közel vagy távol, kicsi vagy nagy mind egy dologtól függ. A dolog nem más mint a mi nézőpontunk. Ez a tíz perces séta az erdőben innen a fától, nos nem volt egy nagy távolság. Rövid út semmiség egy kis gyakorlat.
Senki, senki sincs a közelben egy idegen ember sem, se az a fiú és a nő sem. Mi is a neve mi...Mi Minamo! Igen és a fiúnak? Ah nem nem tudom mi a neve, még nem említette sosem. Ott álltam az ajtó előtt a kis háznál amit még nemrég egy fa tetejéről néztem. Szívem remegett, izgultam izgalom és félelem vegyes keverék volt lelkemben.
- Tényleg komolyan...tetszik.
Csak álltam és nem moccantam, valljon most mi lesz? Nem tudom el sem tudom képzelni, hogy ezek után.....mit fogok csinálni.