Ninja-akadémia

//Próbáltam még időt adni, de muszáj haladnunk.//
//Emlékeztető/pontosítás: a kocsisok embereket fuvaroznak a városban, alapvetően nem kereskedők.//

Ame jól gondolkodott sok mindenen, de talán túlságosan is előre, a kérdések némelyike akkor is elég lett volna, ha legalább van valami nyomunk, amin elindulhatunk. Egyelőre találjunk meg azt az utat, ami járható és vezet valahova. Mivel ez nincs meg, így nincs értelme kérdéseket feltenni, ha majd a megtalált út zsákutcának tűnik vagy elágazáshoz érünk a kérdésben. Most nincs arra időnk, hogy ilyen kérdésekre válaszoljunk. Sokkal célravezetőbb egy másik irány, hogy a kis tanoncoktól kérdezgessünk, hiszen mi is genninek vagyunk de azért csak hallottak a Nazo szigeti kalandról, amit mi vittünk végbe és talán lesz annyi reputációnk, hogy elhiggyék, hogy tényleg tudunk segíteni nekik a gennin vizsgában. Nem vagyok szégyellős és ahogy meglelünk két tanoncot egyből hozzájuk lépek és nem árulva zsákbamacskát kitálalok nekik az ajánlatommal. Egyből felcsillan a szemük, hiszen ilyen lehetős ritkán adódik az életben, hogy elismert ninjáknak segíthetnek. A történetet nem teljesen hiszem el, gondolom van benne némi túlzás, amit a nem mesélő társ egy helyen ki is javította a társát. Épp a történet közepén tartanak, amikor Shirokage jelenik meg, a kis tanoncok is felfigyelnek a madár érkezésére. Nem mindennapi látvány és szerintem kevés ember akad a szigeten, aki ne ismerné Djuka Kodomot, hiszen nem rég léptették elő jouninná és azért az már nem kis teljesítmény. Én azért meghallgatnám a beszámolót, de ebből sok konkrétumot nem tudunk meg, míg Kodomo már elég konkrét dolgot talált, így ha a többieknek is megfelel, akkor megköszönöm a srácoknak a segítséget és el is indulnék segíteni a csapat kisebbik felének.

Ame bólintott, mikor a csapat megegyezett a gyermekekkel való beszélgetés ötletébe. Bár mardosta belülről a vágy, hogy mielőbb a lehető legtöbb dologra fényt derítsen, s biztonságban tudja a testvérét, be kellett látnia, csak lépésenként haladhat, másként semmi nem lesz az egészből. Felmerült benne, hogy ez a "túl gyorsan mindent a lehető legprofibban megoldani" dolog bizonyára valamiféle jellembeli hibává nőtt nála, miközben az aggodalmaskodást meg kisöpörte magából. Pedig az elméje tudta jól, hogy nem ez a helyes módja, és sok jelentős tény elveszhet közben. Ha már megvolt, hogy valójában mit kell tenni, amit csak lehetett, tüzetesen figyelembe vett, de ez a keresgélés még ha élvezni is próbálta, feszültséget keltett benne.. Egy napon talán ezt az érzést is tüzetesen meg kell vizsgálnia, de az nem ma lesz.
Egy sóhaj hagyta el ajkait, mintha csak lemondott volna erről az esztelennek tűnő elhamarkodott vágytól, majd bólintott.
-Akkor hát kerítsük elő a legnagyszerűbb kis információforrásokat.- mosolya tiszta volt, így társai talán elfelejtik, hogy korábban aggodalom suhant át az arcán. Most minden rendben van, ezt üzente vele.
Nem tartott sokáig megtalálni két tanulót a tömegben. Egy pillanatig Ame tekintete fürdött a látványukban. Ezek a gyerekek.. Olyan fiatalok és olyan romlatlanok. Tele vannak reménnyel, azzal hogyha erőssé válnak, minden rendben lesz és nem lesz már helye az aggodalomnak.. Elmosolyodott. Ezért is szerette a Holdat.. Itt a gyermek lehetett gyermek, s fokozatosan, értő és szerető kezekben vált felnőtté, nagyszerű harcossá, s nem rángatták át erőszakkal a felnőtt életbe, hogy az első pillanatokban, felkészületlenül szembesüljön a brutalitással, hogy egy életre viselje a nyomait.
-Fenébe- suhant ki az ajkain, ahogy a saját múltja képei kúsztak elő. Elkergette mindahányat, ahogy a feladatot helyezte újfent előtérbe.
-Menjünk! -s már mozdult is, a hűséges Yoru pedig követte őt. Kedves köszöntés után hallgatta meg a srácok történetét, látszólag nem kételkedve a fiatalok nagyszerűségében. Cirógatta a lelküket, ahogy Yoru puha bundáját szokta.
-Ti ketten, valóban nagyszerű felfedezést tettetek, és ezzel sokat segítettetek most nekünk. Igazán hálás vagyok.- mosoly és kedvesség. Bizonyára a kisemberek nem sokszor találkoznak a náluk nagyobbak hálájával, s ezért talán hallgatni fognak rá, mikor megpróbálja rávenni őket, hogy ne keresgessék a kocsisokat.
-Arra kérnélek titeket, hogy legyetek óvatosak. Most, hogy ezt a feladatot már elvégeztétek, a felderítésnél sokkal fontosabb feladatot szeretnék rátok bízni; menjetek haza és gyakoroljatok sokat. Teljesítsétek minél jobban a vizsgáitokat. Két ilyen bátor, nagyszerű fiúra szüksége van a falunak, de csak akkor, ha elég ügyesek is lesztek a tanulmányaitokban, hogy segíthessetek majd ha szükségünk lesz rá. Tudjátok fiúk, én nem kételkedem abban, hogyha elhatározzátok hogy mindent beleadtok tanulásba, a legjobbak is lehettek, s azon a napon szívesen lennék az oldalatokon. -talán azért fénylett úgy a mosolya, mert valóban boldog gondolatnak tűnt, hogy láthatja őket életük újabb szakaszának kezdetén. Ez a falu.. ezek az emberek. A családjává váltak, s még ha időnként el is hagyta, a szíve újra és újra visszahúzta ide.
Tovább nem időzött. Tomoko mellett elindult Kodomoékhoz, hogy nagyszerű bátyja segítségére legyen.

//A következő posztot a Külvárosi lakónegyedhez kérem. Ahogy látható, egyesül a két szál. Lehetőleg ti írjatok először!//

//Djuka Benji - Tisztogatás //

Számodra meglehetősen korán üzennek neked, hogy jelenj meg az Akadémián. Előtte elrendezed a reggeli kis dolgaidat, majd miután készen állsz, felkerekedsz hogy eleget tegyél a parancsnak. Fél órával hamarabb jelensz meg, de úgy néz ki, nem vagy egyedül a sietséggel, ugyanis már három másik genin is várakozik az épület előtt. Amikor meglátnak, azonnal odamennek hozzád. Mindhárman nagyon vidámak.
- Szia, te is az eligazításra jöttél? - kérdezi az egyik kunoichi, mire a másik válaszol.
- Naná, hogy arra jött! Nem hiszem, hogy geninként az akadémián akar tanulni. - mondja a másik, akinél esernyő van.
- Nyugalom, nyugalom, nyugalom! - szólal meg a harmadik. - Bocsáss meg a társaimnak, nagyon izgatottak... Ez lesz az első komolyabb küldetésünk. Eddig csak a falut takarítottuk, de most azt az infót kaptuk, hogy odakint kell majd szolgálatot teljesítenünk. A nevem Mizuri(a képen jobb oldalt), ők pedig itt társaim: Nana(középen) és Tomo(esernyős). Téged hogy hívnak? - kérdezi, mire mindannyian kíváncsian figyelnek téged.
Mivel van még fél óra az eligazításig, úgy néz ki, kénytelen vagy társalogni velük.



A genin csapat(a konohai fejpántot és a jounint ne nézd!):
 

//Ha mondasz valamit, kell a - jel! //

A lányok érdeklődve hallgatják a bemutatkozásod, de amikor meghallják, hogy Djuka vagy, kissé elfintorodnak. Ketten azonnal hátrébb lépnek kicsit és kezdenek levegőnek venni téged. Mizuri azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, válaszol neked.
- Igen, az idén. Ráadásul egy csapat vagyunk, engem választott meg a Sensei rangidősnek - mondja.
- A Sensei azt ígérte, a következő küldetésünk odakint lesz. Szóval tuti a falun kívül fogunk szaladgálni! - mondja ekkor Tomo. - Remélem te nem fogsz velünk! Nincs kedvem egy beképzelt Djukához. Gondolom neked is csak a szád nagy...
- Elég legyen Tomo! - veszi át a szót Mizuri. - Nem azért vagyunk itt, hogy veszekedj! - ekkor feléd fordul. - Nem tudjuk hogy velünk jössz-e. Erről nem kaptunk információt. Viszont, ha tényleg becsatlakozol hozzánk, akkor elárulnád hogy miben vagy jó? Mihez értesz?
Ekkor Tomo halkan megszólal: - Nem ért ez semmihez...

//Djuka Benji - Tisztogatás   JM: Kaibutsu Hiroto//

Benji épp mesélni kezd magáról, majd ahogy elkezdi mondókáját, a Djuka névre megvető tekintetett kap a fiú. Pont olyan lenéző, megvető tekintetett, mint amit minden embertől kellett kapnia kiskorában, a szüleiről felállított tévhit miatt. Ezek után Tomo ennek szót is ereszt, hogy nagyon reméli nem tart vele Benji, mert ő is csak egy nagyszájú beképzelt Djuka. A rangidős Mizuri kedves és megfontolt lány, ő leállítja Tomo-t, de Benji is reagált erre:


- Hm... Nem csoda, hogy te vagy a rangidős. Neked van eszed, nem úgy mint ennek a Tomo lánynak. Hozzá teszem, nem csak a számat jártatom, a nevemen van már egy C szintű küldetés, ahol 3 képzett férfit is elintéztem. De, hogy válaszoljak a kérdésedre, kedves Mizuri, csak E szintű technikákat ismerek, illetve a tűz elememet már feloldottam, de még nem volt lehetőségem, technikát tanulni mellé. Ezek mellett, nagyon kemény edzésen vettem részt, szóval fizikailag és erőnlétileg, biztos én vagyok az épületben a legjobb. - Mondta Benji önelégülten

- Na, de mindegy is, akárhogy is lesz, Tsukikage-val közölni fogom, hogy nem vagyok hajlandó, együtt dolgozni egy ilyen gyerekes lánnyal, mint te Tomo. Szerintem jobban tennéd, ha vissza mennél az Akadémiára, ne, hogy megsérülj az ilyen komoly küldetéseken - Folytatta Benji, és mondata végén, kacsintott egyet.

// Az épület előtt vagytok, nem benne //

A sértésed hallatán Tomo majd felrobban az idegtől, de hirtelen mintha vissza fogná magát. Talán még meg is szeppen egy kicsit. Nincs sok időd agyalni azon, hogy mi is állhat a változás mögött, hiszen a következő pillanatban egy mély férfi hang szólal meg a hátad mögül.
- Látom itt a Djuka srác, akit mára mellénk rendeltek - hallod. - Biztosíthatlak Benji-kun, a csapatom nagyon is készen áll a küldetésekre. Ők már átmentek a tesztemen, szóval a falu vezetője sem fogja egyik geninemet sem vissza igazolni az akadémiára. Pláne nem a te kérésedre.
A fickó hangja mély és komor. Eléggé félelmetesnek tűnik a shinobi, tekintélyt parancsoló a megjelenése. Arcát sebhelyek is díszítik, látszik rajta, hogy tapasztalt már egyet s mást a világban. Jelzi, hogy kövessétek, így ha nem állsz ellen, akkor hátra mentek az akadémia mögötti kis gyakorlótérre. 
- Nos, van még egy kis időnk az indulás előtt, de sajnos annyi nincs hogy rendesen leteszteljem a tudásodat... - mondja a shinobi. - Viszont, ha már van ez a nézet eltérésed Tomoval, akkor lerendezhetitek. Küzdjetek meg és akkor meglátjuk hogy te, aki már részt vett egy C szintű küldetésen és legyőzött három képzett ellenfelet, mire képes. Nem ismerem az aktádat, de eléggé kamu szaga van. Tomo, ne fogd vissza magad! - mondja a fickó.
A kunoichi elégedetten mosolyog, majd elindul a gyakorlótér másik végébe. A shinobi jelez a többieknek hogy álljanak távolabb, így a téren csak ketten maradtok. Tomo továbbra is vigyorog és várja a harc kezdetét. Kinyitja esernyőjét és a vállára veti azt.
- Harc! - indítja el a küzdelmet a jounin.
Az ellenfeled nem támad, pusztán csak várakozik. Mit teszel? Hogyan veszed fel a harcot a kunoichi ellen?

A fickó: katt ide

Miután megsértettem a Tomo nevű lányt, eléggé idegessé vált, de aztán megijedt, valószínűleg az ijesztő alak miatt, aki úgy került közvetlen mögém, hogy észre se vettem, elég képzettnek tűnik. Ezek után szóhoz nem enged jutni, csak mondja a magáét, hogy az ő csapata, teljes biztossággal, megfelelő a küldetésre. Ezekután hazugnak nevezett, amire kissé felkaptam a vizet, éppen szólaltam volna meg amikor egy érdekes dolgot mondott, küzdjek meg Tomo-val, kissé megtetszett az ötlet, de nem akartam időt pazarolni egy jelentéktelen geninre, mikor végre elkezdhetem a küldetést. Mivel mindenki elindult az Akadémia mögötti gyakorlótérre, én is velük tartottam. Miután kiértünk, Tomo elindult a másik felére és nagyon örült, hogy megküzdhet velem, de ekkor felszólaltam:


- Ehhh. Először is, less rá az aktáimra, úgy történt minden, ahogy hallottál rólam. Mellesleg nem azért te ijesztő pali. - folytatja Benji a mondandóját a csapat vezetőjének - de nem lehetsz túl képzett, hogy ha a küldetés megkezdése helyett, egy ilyen jelentéktelen ellenfelet szánsz nekem. - Fejezi be Benji

Feltételezem, mivel tartanak a csapat vezetőjüktől ezek a lányok, észrevételeim szerint, mindenki rá fogja szegezni a mondandóm után a tekintetét, hogy mi a reakciója, ha ez így történik, kihasználom az alkalmat és egyből formálok pár kézjelet és legyártok egy sima klónt a Bunshin no jutsu-val, ezekután a Fürge test technikával (olyan szögbe, hogy a klón kitakarjon ezért, ha felfigyel rám a mesterük, ne vegyen észre), elbújok egy tereptárgy mögé, ami ott található (bokor-fa-nagyobb kő, stb) ezek után, az övtáskámhoz nyúlok, előveszek két Kunait, majd a tűz feloldás technikámmal, mind kettő pengéjét felforrosítom, így amikor megtámadj a klónom, pár másodperccel az oda érése előtt, két dobást irányítok a bal és a jobb térd hajlata felé, ezekután a fürge test technikával kilövöm magam, mögé és a ruhaújjamból előcsúsztatok egy Kunai-t amit a tarkójához fogok

Azonban ha nem figyelnek a mesterre, akkor, felszólalok:

- Látom izgatott vagy Tomo, de ne legyél szomorú, amikor győzök - Miközben ezt mondom, észrevétlenül megpróbálok elővenni az övtáskámból 1 darab füstbombát, majd amint befejeztem a mondandóm, leejtem magam elé, előcsúsztatok egy Kunai-t a ruhaujjamból, aminek azonnal felforrósítom a pengéjét, és a fürge test technikával, oda lövöm magam elé a füstből és fordított penge fogással, teljes erőmből vágásokat ejtek a teste felé, amiben elég komolyan megsérülhet, de közel sem életveszélyes, ebben az esetben valószínűleg esélyesebb lennék, hála a féléves durva, speciális fizikai edzésemnek és az ugyan ilyen szintű féléves erőnléti edzésemnek

A fickó nem igazán foglalkozik a szájalásoddal, de azzal sem hogy használsz néhány technikát. Amint elretőzöl az egyik fa mögött, hallod amint újra megszólal a jounin:
- Tomo, ne fogd vissza magad! - mondta a shinobi.
Mivel ezután nem történik semmi különös, a Sensei elleni támadásodat nem hajtod végre. Ezt követően Tomohoz intézed a szavaidat. A lány továbbra is csak áll egy helyben, viszont az esernyőjét már nem látod a kezében. Miután eldurran a füstbomba, azonnal támadásba kezdesz. A kezedben lévő kunait sikeresen felmelegíted, majd több vágásod is betalál a lány testén. Ekkor viszont szerencsétlenségedre egy pukkanás történik és egy farönk jelenik meg a lány helyén. Ráadásul itt még nincs vége! A következő pillanatban több tucat sérülést szerzel. Érzed ahogy több tucat tű is beleáll a hátadba. Ezt követően valaki villámgyorsan mögötted terem és kirúgja alólad a lábad. Azonnal elterülsz a földön és így láthatod, hogy az esernyő a levegőben van és elég nagy sebességgel pörög. A hátadban újabb fájdalmat érzel, valószínűleg az esést követően a senbonok hatoltak még mélyebbre. Ekkor a kunoichi megragadja a kezed majd elég furcsa szögben áll meg veled. Úgy érzed, mindjárt kitépi a karodat, ráadásul ha ellenkezni próbálsz, akkor még jobban fáj a vállad.
- Nos ezzel el is dőlt... a nyertes Tomo! - mondja a Sensei. A lány még pár pillanatig kínoz téged, utána elenged. Az esernyő leereszkedik hozzá, ő pedig újra a kezébe veszi.
- Még hogy legyőzöl - neveti el magát a lány.
- Na ide figyelj te kis nagyszájú senkiházi! - szólalt meg újra a jounin, aki hirtelen ott terem mellette, elkapja a grabancodat és a magasba emel. - A nevem Mitsurugi! A csapatomat arra kezdtem el kiképzeni, hogy villámgyors akciókkal ritkítsuk meg az ellenséges erőket. Ha szeretnél velünk jönni, akkor nagyon gyorsan vágd magad rendbe és fogd be a képed!
Ekkor egyszerűen csak hátra lök, majd jelez a csapatának. A lányok azonnal körbe veszik.
- Az első küldetésünk egy személy védelme lesz. Egy színészről van szó, akit el kell vinni a tengerpartra. A feladatunk akkor jár le, amikor a férfi már a hajóján van, ott mások veszik át a védelmét. Délben fogunk indulni, szóval addig még van időtök összepakolni. Te pedig Djuka, ha még egy rossz szót szól, összetöröm a csontjaidat és elintézem hogy soha többé ne mehess küldetésre! Sőt, még a ninja rendszerből is ki fogsz kerülni! Sokáig voltam a Daimyo testőre, szóval elhiheted, megtehetem amit mondok, nem csak fenyegetőzök! Délben téged is várunk a falu kapujában...
Ekkor négy pukkanás történik és mindannyian eltűnnek. Délig szabadon tevékenykedhetsz, de délben pontosnak kell lenned! 

//A válaszod már ide menjen: Getsugakure kapuja //