Határvidékek

Csendre és sötétségre ébredtem, mint mindig, amikor barlangomban aludtam. Hogy elűzzem eme baljós körülményeket, először is egy hatalmasat ásítottam, nagyot nyújtózkodtam, majd csipás szemekkel felkeltem. Elsőként körbepillantottam a műhelyben és megállapítottam, hogy semmit sem változott amíg én az őrült álmok mezejét jártam. A bábgyűjtemény ugyanolyan üresnek tűnt a számos emberméretű üreggel, mint ezidáig. Hiába, a harcigömbök nem tudták kitölteni ezt a nagy teret.
Kis teketóriázás után az oldalsó, nemrégiben feltárt barlangba fordultam be, majd ereszkedtem le a forráshoz. A hideg víz kellően felfrissített álmos reggeleimen. Előző éjjel meglehetősen sokáig dolgoztam, hisz újra kellett töltenem azon eszközeimet, melyekbe még volt munícióm. A Neillel való találkozásom, a fejvadásszal folytatott ütközet és a sivatagi megbízás mind megfogyasztották készleteim. Elterveztem, hogy hamarosan nagybevásárlást tartok és azon kezdtem el gondolkodni, hol is tegyem ezt meg. Ez az ország túl kicsi volt, Sunagakurébe pedig nem volt ajánlatos mennem. Így maradt a tűz országa, hogy azon belül melyik város vagy falu, azt viszont még nem tudtam. Egyenlőre azonban várhatott még a vásárlás, egy kis mókát akartam az elkövetkezendő napokra. Oly régen volt már, hogy közönséges utazókat terrorizáltam vagy valamelyik fogadóban ízleltem különböző itókákat és nőket.
A mosakodás után visszatértem a műhelybe és magamra csatoltam övemet, rá a két övtáskát, melyekben fegyvereim, pénzem fele, egy kulacs víz és a két tekercs kapott helyet, no és persze övemre csatoltam a három harcigömböt és a lánckígyót is. Ezek után a utazóköpenyem is magamra kanyarítottam, majd megkerülve a sziklacsapdát kiléptem a barlangrendszer bejáratán, a napsütötte külvilágba.
Eleinte bántotta szemem az erős fény, de hamar hozzászoktam és néhány perc elteltével már fütyörészve sétáltam az ösvényen, az erdő irányába és azon morfondíroztam, mi is legyen a napi program. Legutóbb pénzfeldobás döntött a robbantgatós kemping és az állati állatijesztgetés között, ezúttal azonban inkább a sorsra bíztam a döntést, a pénzfeldobást már túlságosan könnyen tudtam befolyásolni. Rátértem egy erdei útra, majd kíváncsian vártam, miféle alakokkal sodor ma össze a sors.

Ezúttal nem kellett sokat kóborolnom ahhoz, hogy valami érdekeset találjak, ugyanis egy fekvő emberre bukkantam szinte rejtekhelyem bejáratában. Az alak idősnek tűnt, ránézésre és szagra is ápolatlannak. Úgy látszott, tetemes mennyiségű alkoholt magába öntött.
- Adtad volna inkább nekem - szóltam hozzá, majd körülnéztem, vannak-e mások a környéken, de senkit sem láttam. Ilyen messze településektől hogy kerülhet egy fetrengő részeg? Ahogy az öreg forgolódott, csúnya sebeket vehettem szemügyre, égési sérüléseket, melyek nem keletkezhettek részegségtől, hacsak nem fürdött meg egy rakás forró hamuban.
Másodszor is körbetekintettem, hátha a környezet ad valami választ, de a táj nyugodt volt és semmi gyanúsat nem láttam. Legszívesebben legurítottam volna az öreget a hegyoldalon és jót kacagtam volna bucskázásán, de aggasztott, hogy ilyen közel barlangomhoz találtam rá. Lehet, vannak ismerősei, akik akár tudhatnak is rólam. Noha a barlangon első ránézésre nem látszott, hogy lakik is benne valaki és nem is tűnt el semmim, jobb az elővigyázatosság.
Így aztán odaeléptem az öreghez és felkaroltam, hogy bevihessem a rejtekhelyre és elláthassam sérüléseit, vagy legalábbis kikérdezhető állapotba hozzam.
- Na ennyit a reggeli fürdésről - morogtam magam elé.

Az öreg igen nagy piszkot csinált maga után és szinte bizonyosra vettem, hogy el fogom tenni láb alól, amint kiszedtem belőle a kellő információkat. Esetleg ha kitakarítja, akkor még van remény számára, bár igaz, már látta a barlangom, nem lenne bölcs elengedni. Gondolataim mire megfogalmazódtak bennem, az ürge már talpon is volt, igaz, eléggé szédülögve, majd elkezdte ütögetni az egyik gyakorlóbábum és a műhelyembe is betévedt, ahol folytatta a rumlizást.
- Hé! Ez most hagyd abba, különben... - kezdtem bele, de még arra sem méltatta, hogy meghallgassa mondókám, nemes egyszerűséggel kidőlt és szunyókálni kezdett.
- Hát jól van, aludj csak a kemény kövön - morogtam rá, majd gondolkodóba estem. Egyszer hallottam olyanról, hogy álmában ki lehet faggatni az embert. Mivel jobb dolgom is volt, mint arra várni, hogy felébredjen, rögtön ki is próbáltam ezt a módszert, a figura azonban ha értette is a kérdéseket, én nem a válaszait, így aztán mérgesen összepakoltam a holmim, amit ő szétszórt és kicsit leültem, mivel az ürge becipelése majd a ricsaj, amit csapott, eléggé megviselt. Nem voltam hozzászokva, hogy rajtam kívül más hangoskodjon.
Egy kicsit dolgoztam még a műhelyemben, kitisztítottam a gömböm, melyet legutóbb a sivatag homokjába mártottam, nehogy tönkremenjen, majd én is ledőltem. Biztosra vettem, hogy a fickó még sokáig aludni fog. Nagyot hibáztam, ugyanis a hűs, sötét barlang elszenderített, az idegen pedig előttem ébredt fel, én már csak az újabb zajra eszméltem.
- Az istenedet! - kiáltottam fel, majd körbetekintettem, de nem sok mit láttam. Néhány pillanat alatt rádöbbentem, hogy az illető futni kezdett, ráadásul össze-vissza. Nem csoda, hogy nem tudja kiismerni magát a tegnapi állapota után, meg hát amúgy is több barlangból áll ez a rendszer. Mérgesen pattantam fel és rohantam utána.
- Állj már meg, még belerohansz a csapdába! - kiáltottam rá, remélve, hogy ezzel sikerül megállítanom. Ennyi macera után nem örültem volna, ha most itt kinyírja magát - A kijárat amúgy se arra van - hazudtam neki, hogy még eggyel több oka legyen visszább jönni.

Ahogy a fickó meghallotta a csapda szót, megállt és visszafordult. Gondoltam, talán végre lenyugszik, de nagyot tévedtem. Harcállást vett fel és hirtelen megindult felém.
- Hogy képzeled? Tető alá hozlak, te meg nekem jössz, amint kijózanodsz?! - kiáltottam rá mérgesen, ám ő eddigre már oda is ért hozzám. Mozgása teljesen kiszámíthatatlan volt, ugyanakkor úgy tűnt, mintha mindjárt összeesne. Lehet, hogy mégse józanodott ki teljesen. Valami részeges verekedőstílust használt, engem pedig az is meglepett, hogy bármiféle harcra képes. Egy részeg, ápolatlan öregembertől nem ezt várja az ember. Biztos a sok kocsmai bunyó alatt edződött meg.
Egy pillanatig úgy tűnt, mintha elesett volna, de kezével megtámaszkodott és lábát lendítette felém.
- Az istened - morogtam mérgesen, ahogy felém rúgott. Két kezem védekezően felhúztam, hogy védhessem a támadást, ha az túl gyors lenne, majd elrúgtam magam. A műhelyben voltunk, így chakrafonalakkal gyorsan magamhoz húztam az asztalon pihentetett, előző nap tisztított harcigömböm. Eszközeim nagy része az asztalon, vagy épp szobámban pihent, de úgy véltem, ez az egy bőven elég lesz ellene, hisz hiába ért a részeges bunyóhoz, nincs nála semmilyen fegyver. Egy képzett fejvadászt is elintéztem, ez az öreg meg még gyakorlásnak se menne el. Legalábbis ezt gondoltam róla.
- Nem elég, hogy összepiszkítod a lakásom, még rám is rontasz? - kérdeztem dühtől felfúvódva. Készen álltam, hogy ha ismét felém rohan vagy éppen menekülőre fogná, rögvest mozgásba lendíthessem gömböm, senbonesőt zúdítva rá.

Az öreget immár többedszer alábecsültem. Kezeivel jelek formálásába kezdett, majd ismét nekem rontott. Tűz és föld elemű technikákat egyaránt használt, senbonjaim pedig ártalmatlanul érték testét. Először azt hittem, hogy a tűz égette el őket, de a lángok nem voltak olyan erősek, így bizonyosan valami földtechnikával erősítette testének ellenálló képességeit. Mikor láttam, hogy a harcigömböm nem sokat ér így ellene, ismét elrúgtam magam, hogy egy kis időt nyerjek, ezúttal a műhelyasztal irányába, hogy felszerelésemhez hozzáférhessek.
A figura sok chakrát használt el, legalábbis jóval többet, mint én és egyébként is másnapos volt, így rövid időn belül ki fog dőlni. Legalábbis ezt reméltem. A tény, hogy hamar feloldotta technikáit, alátámasztani látszott elméletem. Úgy véltem, a robbanójegyzetes vagy a mérgezőfüstös gömbjeimmel bizonyára el tudnám intézni, de továbbra sem akartam megölni, hiszen akkor mire fel szenvedtem vele ezidáig. Illetve ez nem igaz, meg akartam ölni, de leghamarabb az után, hogy kikérdeztem. Az asztalon fekvő táskámból kunaiokat és robbanócetliket vettem elő, majd chakrafonalakkal a levegőbe emeltem őket. Úgy terveztem, hogy kimerítem, ha pedig már nem tudja használni a föld jutsuját, kinyírom vagy foglyul ejtem.
Amikor azonban az öreg már sértegetni is kezdett, betelt nálam a pohár.
- Az anyukád taknyos! - rivalltam rá - Én huszonegy vagyok és egyébként se raboltalak el. Te jöttél ide részegen, összehányva és hugyozva mindent. Én csak behoztalak, hogy ne a napon aszalódjanak égett, vén csontjaid.

- Jómodorra?! - bömböltem felé dühödten - Összepiszkítod a lakhelyem, felborítod a felszereléseim, majd rám támadsz és te pappogsz nekem a jómodorról?!
A nagy szócsatában ki is pirosodtam, de hamar sikerült lenyugtatnom magam. Azt mondta, nem bízik meg bennem, ezzel pedig nem tudtam nem egyet érteni. Olykor jómagam se bíztam meg magamban. Az öreg döntetlent ajánlott, valamint fürdést és dumálást. Túlzottan nem tetszett a hozzáállása, de ez már egy fokkal jobb volt, mint a harc, amiből maximum tapasztalatszerzés ügyileg lehetett volna hasznom, de információt nem szereztem volna tőle.
- Rendben, hagyjuk abba a küzdelmet, elvégre számos kérdésem van hozzád - mondtam, majd visszahelyeztem a kunaiokat a táskámba, amit övemre csatoltam. Az én barlangom, az én szabályaim. Nehogy azt higgye, hogy ő diktálja a feltételeket. A csapdák láthatóan óvatosságra intették, valószínűleg nem tudta, hogy csak egy van belőlük és az se olyan nagy szám. Azt se gondolhatta, hogy ez a barlangrendszer nem is olyan nagy, csupán öt helyiségből és egy hosszú járatból állt. Nekem azonban eszem ágában sem volt idő előtt eloszlatni kételyeit.
- Erre van egy forrás - mutattam neki az utat. A műhely elhagyása kivételesen megnyugtatott, az ürge így nem tud több kárt csinálni itt. Kiléptünk az általam néhány hete vájt járatba, majd az oldalsó, robbantott nyílásra mutattam - Erre - én mentem elől, de végig figyeltem minden mozdulatát. Mikor leértünk a vízhez, hagytam, had fürödjön, én magam csak leültem a helyiség egyetlen kijáratához, majd belekezdtem kérdéseimbe.
- Szóval, miféle shinobi is vagy te? És hogy kerültél a barlangom elé?

Ahogy az öreg nekivetkőzött a fürdésnek, számos sebet figyelhettem meg testén. Voltak égési sérülések, de vágások is és valamiféle tetoválás, amit messzebbről nem sikerült kivennem. A fickó eleinte nem túl egyenes válaszokat adott kérdéseimre. Azt mondta, nem shinobi, amiben eléggé kételkedtem, hisz az imént láttam őt több elemet is használni. Ő mindenesetre nem tartotta magát ninjának, csak egy iszákos öregnek. Ebben mondjuk nem tévedett.
Állítása szerint nem tudott korábban a barlangomról vagy rólam, mostanra azonban már elég sok információval rendelkezett. Azt is könnyen kitalálta, hogy sunagakurei bábos vagyok és arra is rájött, hogy nem kedvtelésből lakom egy barlangban, távol mindentől. Túl sokat tudott, de nem voltam benne biztos, hogy el tudnám tenni láb alól, maximum Orochi segítségével, feláldozva a lánckígyót.
- Látom jó emberismerő vagy, de egy valamiben tévedsz. Nincs vérdíj a fejemen. No nem mintha nem érdemelném meg - tettem hozzá.
Az öreg monológja végén javaslatot tett arra, hogy kötözzem meg és úgy faggassam ki, majd némi élelemmel engedjem útjára és többet ne is lássuk egymást.
- Érdekes egy fazon vagy te. Az imént lángba borítottad magad, szóval nem sok értelme lenne megkötöznöm. Ráadásul állításod szerint jártas vagy genjutsuban is, így igazából több módon is kiszabadulhatnál. És még kaját is akarsz, mi? Hát rendben. Adok neked útravalót és nem kötözlek meg, de ha ennyire tapasztalt vagy, mutass nekem egy-két trükköt. Nem ígérem, hogy jóra fogom használni őket, de jobban bántam veled, mint bárkivel szoktam, szóval ennyit biztosan megérdemlek - mondtam neki annak reményében, hogy hátha valami hasznom származik még ebből az egészből.

A figura hamar belement a dologba, amit kicsit gyanúsnak találtam, ugyanakkor nem tartottam valószínűnek, hogy ilyen trükkel akarna megszabadulni tőlem. Szavai alapján sok más módja is lett volna rá. Az mindenesetre elég hamar kiderült, hogy jó ötlet volt tanításra bírni a figurát. Elsőként egy kötelékből szabaduló technikát hozott szóba, amiről mintha régen már hallottam volna.
- Nos, az Akadémáin nem tanítják - válaszoltam kérdésére - Azóta meg nem jártam ott.
Azt nem mondtam volna, hogy genin vagyok, hisz ez nem volt igaz. A genin rang a falu ninjáihoz tartozik, én pedig már nem voltam Sunagakure shinobija. Egyébként is többet tudtam, mint egy nyavalyás genin. Most pedig valószínűleg tovább gyarapodik tudásom, az öreg ugyanis elég magabiztosnak tűnt, és afelől érdeklődött, mit is szeretnék elsajátítani.
- Kezdjük ezzel a kötelékből szabadulással. Nem mintha hagynám magam bárkinek is elkapni, de kíváncsi vagyok rá és még hasznos lehet.
A gyakorlóterembe vezettem a fickót, el a hatalmas, kőbe vésett jel alatt. Az újabb helyiség és az edzőbábuk látványa láthatóan elbűvölte az idegent. Még azt is megkérdezte, beköltözhet-e mellém.
- Hát ha nem rókázod össze az egészet - feleltem flegmán. Nem igazán gondoltam komolyan a befogadását, főleg ilyen rövid és kellemetlen ismertség után, de kíváncsi voltam, ő tényleg komoly kérdésnek szánta-e. Az biztos, hogy akkor kevesebb valószínűséggel adná ki pozíciónkat és hát tapasztalata és tudása is biztosan van. Majd még meglátom, pontosan mennyi.

Meg is kezdtük a tanulást, egy kötélre volt csak szükségünk, amit hamar meg is szereztem a műhelyből. Jól éreztem magam, elvégre utoljára az Akadémián sajátítottam el bármit is, ennek a fószernek a tudása azonban könnyen meghaladhatja az ottani tanítókét. Csomót kötni biztosan tudott, mert jó erősen megkötözött, egyáltalán nem kímélve.
- No ilyen se gyakran történik, hogy hagyom magam megkötözni - szóltam hozzá, majd magyarázatát hallgattam arról, mit is kellene tennem. Chakrával meglazítani a köteleket. Nem hangzik oly nagyon bonyolultnak, főleg olyan chakrakontrollal, mellyel egy hozzám hasonló bábmester rendelkezik. Jut eszembe, nincs hozzám hasonló bábmester, lényeg a lényeg, ezt a technikát nekem találták ki és kész.
- Menni fog ez - mondtam biztatásként, inkább magamnak, mint az öregnek, majd hozzá is láttam a művelethez.
Először ujjaim végébe chakrát vezettem, ez már ment automatikusan is. Ezután megpróbáltam növelni a chakramennyiséget és feljebb juttatni, végig ujjaimon, kézfejemen, majd csuklómon is. Mikor ez sikerült, újra nekiindultam, oda, vissza, oda, vissza, hogy érezzem a karomon lévő tenketsukat. Mikor ez úgy nagyjából működött, azzal próbálkoztam, hogy egyből a célterületre irányítsam a chakrát.
- Persze, hogy befogadnálak - kezdtem némi beszélgetésbe szünet gyanánt - A hasznos lakótársakat szeretem - majd kicsit átgondolva e hirtelen keletkezett mondatot, pontosítottam - Illetve a fiatal, nagymellű lakótársakat szeretem, de hát nem fenékig tejfel az élet. Bármennyire is szórakoztató a nősténytársaság, céljaimhoz nem igazán tudnak hozzásegíteni. Ahhoz ilyen alakok kellenek, mint te - mutattam rá, vagy legalábbis próbáltam, hisz még mindig meg voltam kötözve.
Folytattam a próbálkozást. Chakrát a kötelekbe, gondoltam és ssuklómból indítva a folyamatot igyekeztem minél több chakrát a kötélbe áramoltatni. Az valószínűleg magától meglazul, ha mégsem, akkor még egy trükkre szükség lesz.
- Egyébként nem zavarna, hogy egy gyilkológéppel laksz együtt, kinek kedvenc hobbijai a robbantgatás és emberek szívatása? Na ezt jobb lett volna azután kérdeznem, ha kiszabadulok ebből...

- Nem vagyok elmebeteg - javítottam ki az öreget - csak másként látom a világot - bár egy kívülálló lehet, hogy más véleménnyel rendelkezne rólam.
Úgy tűnt, az idős fickó tényleg beköltözik, így elgondolkodtam, miként is valósítsuk meg a dolgot. Kis filozofálás után úgy döntöttem, nem kérek lakbért, elvégre mégiscsak egy barlangban vagyunk, no meg inkább tudásával, mint pénzével fizessen. Ránézésre utóbbiból amúgy se sokkal rendelkezett.
- Rendben, akkor hivatalosan is lakótársnak nyilvánítalak. Előre szólok, olykor hangos vagyok. No, aludhatsz itt a gyakorlóteremben, ha ez megfelel, de ha földtechnikáiddal tudsz magadnak szobát csinálni, tőlem arról is lehet szó. De innen nyíljon. És engedély nélkül ne változtass a járatokon, barlangokon. Furcsa lenne, ha saját rejtekhelyemen nem ismerném ki magam. A kaja mától közös, no nem mintha sok lenne... Oh, igen, tényleg egyszerű - feleltem kérdésére, mely kicsit később ért el hozzám, eléggé belemerültem ugyanis a lákótársi szerződés ecsetelésébe.
Mit szeretnék még tanulni? Hát lássuk csak... Eszembe jutott az a kellemetlen eset, mikor kaszinózni voltam. Chakrafonalas trükkömmel rengeteg pénzt nyerhettem volna, de egy galád nőszemély valamiféle genjutsut használt, hogy véletlenül se nyerhessek eleget. Nem szerettem, ha manipuláltak. Egy bábmestert senki sem irányíthat, se chakrafonalakkal, se más módon.
- A genjutsu kait szeretném megtanulni - mondtam végül - ha jól tudom, ez az a technika, ami alapvető az illúziók ellen.

Az öreg amint megbizonyosodott a szabályokról, rögvest neki is látott a barlangbővítésnek. Lényegesen jobban haladt, mint anno én, ez a földtechnika, amit használt még igen hasznosnak bizonyulhat a jövőben.
Miután végzett ezzel, elkezdte ecsetelni a genjutsu kai lényegét. Abban igaza volt, túl korán eljöttem, de hát nem én választottam az időpontot. Mindenesetre most itt volt a lehetőség, hogy behozzam a jutsuk terén fennálló lemaradásom. Mint megtudtam, egy illúziót három féle módon lehetséges megtörni. Az első igen radikálisnak tűnt. Hogy várhatná el valaki egy bábhasználótól, hogy törje el az ujjait? Ha azokat nem, akkor meg mit törjek el, a nyakamat? Szerencsére azonban más módszereket is sorolt a fickó. A másodikhoz sajnos csapattársakra lett volna szükség, sose szerettem azonban másokra hagyatkozni, így kénytelen voltam a harmadik opció mellett letenni a voksot, ami a chakraáramom újraindítását jelentette.
Az öreg szólt, hogy genjutsuba fog ejteni, amit így aztán nem volt túl nehéz felismernem. A barlang megváltozott és rövidesen egy ketrecben találtam magam, körülöttem sunagakurei anbukkal. Egy pillanatig csak bámultam, de a helyzet elég irreális volt ahhoz, hogy igaznak tűnjön, így nem volt bennem félelem. Nyilván az öreg se akart első próbálkozásra nagyon trükközni, ellentétben azzal a titokzatos nővel, ki a kaszinóban húzott csőbe. A rácshoz léptem, hogy közelebbről megszemlélhessem az alakok maszkjait, ruházatát. Próbáltam megfigyelni, mennyire részletes az illúzió, vannak-e homályos dolgok, mint egy álomban vagy minden olyan, mintha valódi lenne.
Meg foglak ölni benneteket - mondtam a maszkosoknak, hátha mégis itt lennének, körülöttem. Kíváncsi voltam, az öreg hallja-e amit beszélek - Ha elfoglaltam Sunagakurét, mindannyiótokkal végzek, feloszlatom az üldözést és az én törvényeim fognak uralkodni. Vagy csak elpusztítom az egész kócerájt, még nem döntöttem el.
Mikor kibeszéltem magam, lehunytam szemeim, hisz egyrészt igen kellemetlen volt a látvány, másrészt hátha így könnyebben megy a technika. Ilyesztően hangzott a chakraáram megállítása, túl halálközeli állapotnak. De ha nyanvadt házbanlakó geninek megcsinálják, akkor én is! döntöttem el, majd próbáltam valamiféle rövid impulzust kelteni chakraáramomban.

Sikerült kiszabadulnom a genjutsuból, ez a chakraáramújraindítás nem is volt olyan ördöngős dolog, mint amilyennek hangzott. Persze így is eléggé elfáradtam. Az öreg rövid magyarázatba kezdett arról, hogy ugyan a technika könnyű, az illúziók igen kifinomultak is lehetnek, akár egyetlen, akár az összes érzékszervet megbolondíthatják.
- Hidd el, volt már szerencsém genjutsuval. Tisztában vagyok vele, mire képes egy ilyen technika, éppen ezért akartam megtanulni az ellenmódszert. A felismerés az egyik legnehezebb dolog. Tudod mit? Az elkövetkezendő napokban bármikor bármiféle genjutsut használhatsz rajtam. Ez jó gyakorlás lesz. Holnap azonban nem leszek itt, vásárolni megyek.
Körbenéztem, a készletek valóban siralmasak voltak. Élelem gyakorlatilag minimális, néhány rohadófélben lévő alma meg ha számoljuk akkor három rovar a délkeleti falon. Vízhiányban szerencsére nem szenvedtünk, köszönhetően a forrásnak, én azonban harci eszközeim miatt aggódtam inkább. A kaszinóban tett látogatásom és az utóbbi időben teljesített megbízásaim hoztak némi pénzt, és feltett szándékom volt azt szinte teljesen elkölteni. Fejben össze is állítottam egy nagyjábóli listát, majd miután az öreg betért új szobájába, én is ledőltem a hálómban.
- Kéne ide egy csaj - állapítottam meg, majd rögtön el is nyomott az álom.

folytatás http://narutohun.niceboard.org/t1606-a-babherceg-rejteke#22450

Későn ébredtem álmatlan alvásomból. A barlangrendszer üres, csendes és sötét volt, az öreg ugyanis valamelyik falu kocsmájában aludhatott és még nem érkezett vissza. Hiába, néha még a magunk fajtáknak is el kell valamiféle társaság. Én sem akartam sokáig a rejtekhelyen maradni, elvégre oly sok kifosztásra és terrorizálásra váró alak lehet odakinn.
Felöltöztem és felszereltem magam mindennel, ami csak egy jó bulihoz kelhet. Kunaiok, robbanójegyzetek, pénz meg egy kis víz. Harcigömbjeim közül amelyek még használhatóak voltak, övemre csatoltam, tekercseim úgyszintén, kivéve a legújabbat, melyben Hanakot tároltam, eddigi egyetlen emberméretű és alakú bábom. Ő egy külön oldaltáskában kapott helyet, ugyanis a tekercsbezárásnak még nem voltam oly nagy mestere, hogy kellően kis helyre bezsúfolhassam a bábot. Végül két legújabb játékszerem is magamhoz vettem, a különleges csengőket, melyek használatát néhány nappal ezelőtt sajátítottam el egy idegentől. Márcsak az ehhez hasonló ritka lehetőségek miatt is érdemes olykor elhagyni rejtekem. Jelenleg mindegyik csengő egy-egy kunaihoz volt drótozva és szintén az övemen kaptak helyet, többi felszerelésem mellett.
Noha fegyverek tekintetében per pillanat nem szenvedtem hiányt, elemózsiaügyileg nem tűnt túl fényesnek a helyzet. Úgy is mondhatnánk, hogy egy falat kajám se volt. Még egy dolog, amire jó lenne szert tenni a mai nap. Utazóköpenyem magamra kanyarítottam, mely szinte mindent eltakart belőlem, majd a kalapot is felhúztam, a terveim szerint ugyanis hosszú út állt előttem. Menetkészen léptem ki barlangom rejtett bejáratán, majd indultam el az ösvényen lefelé, kíváncsian, hogy miféle kihívásokat és mókákat szán mára nekem a sors.